Örökbe.hu

Az örökbefogadás egyik velejárója, hogy a nagyszülők, távolabbi rokonok is részesévé válnak a gyermek érkezésének, miközben ők nem végeztek felkészítő tanfolyamot, sokszor idejét múlt nézetekkel, tévhitekkel vagy ellenérzésekkel bírnak az örökbefogadással kapcsolatban. Hogy lehet kezelni ezt a helyzetet? A Mózeskosár Egyesület pszichológusaival, Székely Zsuzsával és Dengyel Kingával beszélgettem, akik Örök Nagyi címen az örökbefogadásban érintett családtagoknak tartanak workshopot.

Hogy jött az Örök Nagyi hétvége ötlete?

Dengyel Kinga: Eredetileg egy egyetemi kurzusom dolgozatának készült a tréning terve, és immár harmadszor kerül megrendezésre a workshop. Az egyik Mózeskosár szülőklubon hallottam, hogy lenne igény a nagyszülőknek is valamilyen felkészítő tanfolyamra, mivel ők is tele vannak kérdésekkel, hitekkel-tévhitekkel, félelmekkel az örökbefogadással kapcsolatban. Innen jött az ötlet, hogy valami hasznosat csináljak, készítettem egy tréningtervet, elküldtem Zsuzsának, ő visszaírt,hogy mikor tartjuk meg. Az első workshopra öt örök nagyi jött el, várakozók is, és egy nagymamapáros, azaz egy leendő örökbefogadott gyermek két nagymamája. Ez is sokat adott a dologhoz, fantasztikusan sikerült a hétvége. Tavaly eljöttek párban is nagyszülők, tehát a nagypapák is. De ez nemcsak nagyszülőknek szól, bárki részt vehet, rokon, szomszéd, aki azt gondolja, számára fontos a téma, mert ott lesz a gyermek körül.

Székely Zsuzsa: Egy nagynéni is majdnem eljött.

Az interjúra készülve körbekérdeztem örökbefogadókat a bloghoz tartozó zárt csoportban, milyen ellenvetésekkel, előítéletekkel találkoztak a nagyszülőktől. Egy aranybánya gyűlt össze a válaszokból. Mindjárt idézek ezekből. Viszont rögtön beleütközünk a téma paradoxonába, hogy akik a leginkább ellenzik, azok nem fogják rászánni a pénzt egy tréningre, és egy hétvégét sem, ők nem hajlandóak elmenni egy kétórás találkozóra sem.

Dengyel Kinga: Azt látjuk, ezt nem lehet erőltetni. Egyébként a workshopra tényleg minden – leendő – nagyszülőt a gyermekeik küldtek.

Székely Zsuzsa: Ide azok a rokonok jönnek, akiknek a gyerekének tetszett a 40 órás örökbefogadói tanfolyam, sikerült velük kiépíteni a bizalmat, hisznek abban a megközelítésben, hogy az egész család hasonlóan gondolkodjon, ők tudták elküldeni a szüleiket. Magától ebben a fázisban nem talál meg egy ilyen eseményt egy rokon. Tehát a gyerekeik fizették ki.

Eszerint akik eljöttek, nem a legellenségesebbek voltak.

Székely Zsuzsa: Sőt, nagyon jól lehetett velük dolgozni, és már sokat tudtak a gyerekeiktől az örökbefogadásról. Amivel a tréningen kifejezetten foglalkozunk, és ez nem is kerül elő a felkészítő tanfolyamon, hogy mit tegyen a rokon, amikor az adott korú örökbefogadott gyerekkel együtt van.

Dengyel Kinga: A résztvevők tipikusan a nevelési forró helyzetekre kíváncsiak.

Székely Zsuzsa: Például ha a gyerek emlegeti a nevelőszülőt. Ebben a nagyszülők még nem tartottak ott, mint sok örökbefogadó szülő, hogy a gyerek élettörténetét egységében kell elképzelni. Ők azt szeretnék, hogy legyen egy vasfüggöny, ez egy új élet, ne is emlékezzen a gyerek a régire, nem kell visszalátogatni. Az ellenkezője elfogadásában kell őket segíteni.

Ez elég jellemző ellenvetés a nagyszülőktől, nem értik, minek kell ezzel annyit foglalkozni…

Székely Zsuzsa: Ez volt az egyik, amiben tudtunk befolyást gyakorolni, és a vér szerinti anyák helyzetére is tudtunk érzékenyíteni, bár velük szemben nem volt kemény szembenállás, nem nagyon ítélkeztek felettük.

Dengyel Kinga: Az örökbefogadás a szülőnek egy saját döntése, míg az, hogy mikor válik valaki nagyszülővé, az amúgy sem rajta múlik, vér szerinti unokánál sem. Ez lehet egy minikrízis is, ha még fiatalnak érzi magát a nagyszülő. Ilyenkor sok probléma újraéled. Akik ott voltak, azoknak a tréning mindezek feldolgozásához hozzájárult, és együtt szurkoltak a gyereküknek. Egy nagyszülő is akkor nyugszik meg, amikor megszületik az unokája, mivel akkor jár le egy ember reprodukciós ciklusa. Ha nem lehet unokája, ez egy úgynevezett nárcisztikus sérülést tud okozni. Hogy valami fontos megszakad, evolúciós fogalmakkal élve tovább örökíti-e a következő generáció a génjeit.

Székely Zsuzsa: Az unokákig látunk előre és a nagyszülőkig látunk hátra. A dédunokát a legtöbb ember már nem tudja követni, hogy mivé válik. Tovább nem gondol, azon nem fog aggódni, lesz-e még ükunokája.

„Nálunk anyósom látszólag jól fogadta, de azért bepróbálkozott a férjemnél, hogy találhatna egy olyan nőt, aki tud szülni” – hangzott az egyik idézet a gyűjtésemből.

Székely Zsuzsa: Van, hogy a nagyszülő úgy éli meg, hogy az ő gyereke lemond a vér szerinti gyerekről, ha például maga nem meddő, csak a párja, nem érti, miért nem a donort választják, miért az örökbefogadást. Ehhez már több beszélgetés kell velük, hogy a szülőpár szövetsége nagyon fontos, és lehet, hogy a donor okozna egy hasítást, ami működésképtelenné tenné a hármas felállást. Az örökbefogadás révén mindketten egyenrangúak ebben a szülő-gyerek kapcsolatban. Ilyenkor a nagyszülő sajnálja a gyerekét, és lehet, hogy itt tréninghelyzetben nem is mutat meg mindent, amit elmond a hétköznapokban. Egy párkapcsolat a legtartósabb kapcsolat lehet az életben, ha nem váltok el, akkor több időt töltesz a pároddal, mint a szüleiddel. Ez nem szólhat arról, hogy tudunk-e szülni, ez egy magasabb szövetség. Én 42 éve vagyok házas, és a gyerekek csak egy időszak volt ebből.

Könnyebb, ha vannak vér szerinti unokái a nagyszülőnek?

Székely Zsuzsa: Én azt látom, az könnyíti meg ennek az útnak az elfogadását, ha a nagyszülő elkezd aggódni a gyerek egészségéért vagy a boldogságáért. Ezt a tréningen is szoktuk kérdezni, hogy neki öröm volt-e a szülőség, és nem akarja ezt a gyerekének. Sokszor nem tudják, a lombikozás micsoda megterhelést jelent, és az örökbefogadásnak ilyen kockázatai legalább nincsenek.

Akkor visszavezetitek arra, hogy a szülő szereti a gyerekét, jót akar neki.

Székely Zsuzsa: A gyereknek is érdemes megkérdezni: anyu, te szerettél szülő lenni? Erre nehezen fog nemet mondani. És ha ezt elfogadja, akkor vissza lehet fordítani az ellenkezését.

Mennyire jellemző, hogy a meddőségi kezelésekbe kevésbé vannak beavatva a nagyszülők, és ezért az sem evidens nekik, hogy miért jutnak el az örökbefogadásig a fiatalok?

Székely Zsuzsa: Sokszor azért nem mondják el, mert attól félnek, akkor állandóan az lesz a téma: mikor lesz beültetésed?Ugyanezért az örökbefogadásba sem avatják be őket, hogy ne ezt kérdezgessék mindig: mikor kerültök már sorra?

Dengyel Kinga: Továbbá nem lesz a gyermekáldásra való várakozás teljesítménykényszer vagy szorongás, hogy megfeleljenek. A gyermekvállalás magánügy, hisz valahol a nemi életébe látunk bele annak a párnak, aki gyereket vállal, és ezért a meddőség is abszolút magánügy. Ez egy olyan fokú intimitást kíván meg, amibe nem szívesen avatja be a környezetét az ember, érthető okokból. Egy leendő család esetén, főleg, ha az első gyerek érkezik, akár lombikkal, akár örökbefogadással, a határokat meg kell húzni. Akárhány éves is valaki, amíg nincs gyereke, a szülőjének a gyereke. Amint jön a következő generáció, mindenki lép egy lépcsőfokot. Egy párnak kell összehangolnia az életét, és ebbe a gyerekvállalás is beletartozik, ezt megakadályozza, ha a leendő nagyszülők túlzott gondolkodással, a legnagyobb jó szándék ellenére is, de beleszólnak. Ettől kímélik meg magukat a párok, ha később avatják be a szülőket.

Másfelől az örökbefogadást nem árt emésztgetni, és minden ilyen beszélgetés alkalmat teremt arra, hogy előjöjjenek a kételyek, a kérdések.

Dengyel Kinga: Igen, azonban amíg a párban is képlékeny, hogy nekik milyen módon lesz gyerekük, asszisztált reprodukcióval vagy örökbefogadás útján, addig ne avassák be a környezetüket, ez az elhatározás bennük érlelődjön meg.

Székely Zsuzsa: Amikor a közös döntésük megvan, akkor tudják képviselni kifele. De a nagyszülőknek általában még több alkalomra van szükségük, amíg ezt közel tudják érezni magukhoz. Mi a tanfolyamon azt javasoljuk, kezdjék messziről, beszéljenek örökbefogadó ismerősökről, celebekről, sikeres örökbefogadottakról, és így lehet eljutni addig, hogy ők is örökbe akarnak fogadni.

A jelentkezésnél el kell mondani a nagyszülőknek, hogy örökbe fogadni készülnek?

Székely Zsuzsa: Nem, de én a feljegyzéseimbe mindig beleírom, és ha nem tudják, akkor a kiajánlásnál erre visszatérünk. Azért úgy ne kezdjenek barátkozni, hogy még akkor sem tudják a nagyszülők. Azért is írom a véleményeket, hogy a tanácsadók, akik a várakozás alatt foglalkoznak a családokkal, térjenek vissza erre a témára a változásoknál. Nem feltétel a jelentkezésnél, de beszélünk arról, hogy miért nem tudták még elmondani, és hogyan kezdjenek bele. De úgy ne vigyenek haza gyereket, hogy a nagyszülők nem tudják.

Aki nem vállal roma gyereket, ott az egyik tipikus ok, hogy a nagyszülők nem tudnák elfogadni. Ez elegendő indok erre? Ha a szülők egyébként elfogadnák, és a nagyszülők nem, akkor tényleg ezért kell a szülőknek hat évet várni?

Székely Zsuzsa: A pszichológiai konzultáción szoktam erről beszélni, hogy mennyire fontos a gyereknek, hogy a szélesebb család elfogadja őt, mert különben el fognak szigetelődni a nagycsaládtól. A gyerek ezt meg fogja érezni. Volt olyan esetem, aki magára vette és serdülőkorára komoly neurotikus tünetei lettek, mert úgy tudta, a nagyszülőkkel azért nem járnak össze, mert kivitték őket az intézetből a húgával. A szülőnek is meg kell gondolnia, fenn akarja-e tartani a kapcsolatot, ha például a nagyszülő megkülönbözteti a gyereket a többi unokatestvérrel szemben családi összejövetelen. A gyereknek is fontos, hogy a családban elfogadják őt.

Akkor ez egy komoly aggodalom?

Dengyel Kinga: Nézni kell a környezetet is, ahova beillesztjük a gyereket. A gyerek is érzi, ha az anyának megromlott a saját anyjával a kapcsolata őmiatta. És elsősorban a gyereknek nézünk családot, nem pedig a családnak gyereket.

Székely Zsuzsa: Van, ahol nincs jelentősége, mit gondolnak a nagyszülők, például nagyon idősek, nagyon messze laknak, sose fogják rájuk bízni a gyereket, eddig se volt szoros a kapcsolat. De ahol ez a leválás még nem történt meg, ott még nagyobb a veszély, ahol nagy befolyása van a szülőknek a fiatalokra.

Azt látom, hogy az örökbefogadóknak is megvannak a kételyeik, előítéleteik, a nagyszülők viszont még távolabbról állnak a kérdéshez, és még több a tévhit.

Székely Zsuzsa: Ők egy másik generáció, akik közül sokan még máshogy gondolkodnak.

Dengyel Kinga: Sokan még abból indulnak ki, hogy az örökbefogadás mindent megold, hadiárvák vannak és válogatni lehet a gyerekek közül, aztán majd „hozzák a rossz génjeiket”. Az elmúlt évtizedekben történt egy hatalmas paradigmaváltás az örökbefogadásban szakmai szemszögből. A nagyszülők azonban érhető módon továbbra is aszerint gondolkodnak, amiben szocializálódtak. 15 éve vannak a felkészítő tanfolyamok, rengeteg szakirodalom napvilágot látott, történetek jelentek meg, ma erről már lehet beszélni, míg azelőtt az örökbefogadás tényét diszkrét hallgatás övezte, noha a jó szándék vezérelte ebben  az érintetteket. Ezért fontos érzékenyíteni a nagyszülőket és mindenki mást is.

Székely Zsuzsa: A 40 órás tanfolyam témáiból nagyon sok megjelenik a nagyszülők tréningjén, de itt az van a központban, nekik mi a szerepük a folyamatban, nem a szülőknek. Például hogy kommunikáljon egy nagyszülő a gyerekkel arról, hogy ő örökbefogadott. A legfontosabb, hogy ebben az örökbefogadó szülő dönt, hogy mit mikor mond a gyereknek, de erről tudjanak a nagyszülők, hogy nehogy másképp beszéljenek. A nagyszülőnek például soha nem kell szóba hozni ezt a témát. Ha a gyerek veszi elő, és ő nem tud felelni, akkor mondja azt, hogy hazamegyünk és anyutól megkérdezzük. De arról is beszélünk, a többi unokának mit mondjon a nagyszülő, ne ő világosítsa fel őket, hanem bízza ezt a szülőkre. Beszélünk a gyerek gyászáról is, ezt hogyan kezelje, ne haragudjon ezért a gyerekre, ne rivalizáljon a nevelőszülővel, mert a gyerek kötődési képességét mutatja, ha visszavágyik. Vagy ha azt mondja, hogy a nevelőszülőnél ropogósabb volt a rántott hús, mikor ő is épp rántott húst süt a gyereknek.

Dengyel Kinga: A határok is nagyon fontosak. Van egy tévhit, hogy „én felneveltem kettőt, én tudom, hogy kell gyereket nevelni”. Érdemes ezt is a szülőre bízni és nem beleszólni a nevelésbe. Ettől függetlenül ér tanácsot adni, ha azt kérik. A kéretlen jó tanácsok inkompetenciaérzéshez vezethetnek a másik félben, és megterhelik a kapcsolatot.

Székely Zsuzsa: Ha valamelyik nevelési elvükkel nem értünk egyet, nem azt mondjuk, hogy ez ma már elavult, hanem inkább azt, hogy az örökbefogadott gyereknek mennyi trauma van a történetében, mi mindenre érzékeny, és lehet, hogy ezért kicsit más megközelítést igényel, mint ami neki bevált.

Egy újabb gyakori idézet következik: „Nem tudod, mit örökölt.”

Székely Zsuzsa: Ez nagyon érdekes a nagyszülőknél, hogy talán még nagyobb bennük a félelem, hogy mit örökölt a gyerek, miközben szeretnék úgy tekinteni, hogy az örökbefogadáskor újjászületett és semmi köze a múltjához. A genetikával is foglalkozunk a tréningen. A tudomány már azt mondja, sokkal nagyobb hatása van annak, hogy a környezet kiváltotta tényezők mikor hoznak működésbe egy-egy gént, vagy hogy egy sérülés mit okoz.

Dengyel Kinga: Visszahatnak egymásra környezeti tényezők és a gének, ezt hívják epigenetikának. Ugyanabból a magból nőhet egy 20 méteres fa, de 20 cm-s bonsait is faraghatunk belőle. Ma a környezet szerepét többre értékelik. A támogató környezet még egy súlyos sérülésen is sokat tud segíteni. És a „nagyon jó génállományú” gyermek is mutathat nagyon súlyos tüneteket, ha egy elhanyagoló környezetben él.

Székely Zsuzsa: Minden családban lehet valami a családfán, ami nálam nem aktiválódott, de a gyerekem továbbviheti tőlem. Azt se kérdezzük meg az első randin, hogy volt-e a családban epilepsziás, mert ha igen, akkor nincs második randi.

Az örökbefogadástól eltekintve, sok embernek nem esik le, hogy a gyereke egy másik ember, aki egész más elvek szerint is élhet, mint ő, nem az ő meghosszabbítása, és lehet, hogy nem ért egyet vele nagy kérdésekben…

Székely Zsuzsa: Nagyon fontos, hogy ne várjam, hogy a gyerek ugyanolyan legyen, mint én, vér szerinti gyereknél se. Lehet, hogy három testvér három különböző pártra fog szavazni. Nem omnipotens a szülő, más hatások is érik a gyereket, főleg a serdülőkortól kezdve. A gyerek csak vendég a háznál, 10-15 évnyi felelősség és öröm, a szülő számoljon vele, hogy jön egy nagy veszteség, mikor kirepül. Nem szabad, hogy csak erről szóljon az élete, nagyon fontos a stabil párkapcsolat is, akkor nem lesz kifosztott, nem fog rátelepedni, marad valamije. Van olyan, aki a gyerekek kirepülését nem tudja elviselni, és azért akar egy sokadik gyereket örökbe fogadni, mert nélkülük üres az élete.

Folytatom az idézeteket: „Csak cigány ne legyen. Majd biztos nagy maffiavezér lesz. Majd ellopja az az autótokat. Cigánygyerekek fogják örökölni a családi vagyont.”

Székely Zsuzsa: Ahol ennyire markánsan szembemennek az elképzelések, ott nem biztos, hogy a 4-5-6 éves várakozási idő is elég arra, hogy ez megváltozzon. De találkoztam olyan esettel is, mikor végre örökbe fogadták a gyereket, és akkor már nem számított, hogy cigány.

Az esetek felében azt mondták a szülők, mikor megjött a gyerek, imádták, de volt olyan is, amikor nem tűnt el az ellenállás…

Székely Zsuzsa: Ha a gyerek érkezéséig ez nem tud változni, akkor mérjék fel, az elszigetelődésnek milyen következményei lehetnek szegény gyerekre, akarják-e, ha meg nem, akkor minek teszik ki ennek a gyereket abban a családban.

De akkor ez nem olyan téma, amin ismeretterjesztéssel lehet változtatni, hiába tart a híres cigányokról előadást a szülő?

Székely Zsuzsa: Előítéletet nem lehet 20 vagy 40 órában megváltoztatni. De ha elmegy a Romadopt Klubba, találkozik ilyen családokkal, az többet ér, mint egy tanfolyam.

Dengyel Kinga: Nem nagyon találkoznak olyan emberrel, aki örökbefogadott vagy örökunokája van, és mikor kiderül, hogy velük nap mint nap találkozunk és működik, az sokat jelenthet.

Székely Zsuzsa: A tanfolyamon is sokat jelentett, hogy az egyik nagyi milyen szeretettel beszélt a roma kislány unokájáról, ezeknek van nagy hatása. „Ja, ha ő el tudta fogadni, aki ilyen szimpatikus…”

Dengyel Kinga: Vannak örökbefogadott fiatal felnőttek, akik ezt felvállalják, ez is segít. Egyik ilyen lelkes tagunk Váczi Peti is, aki már többször eljött hozzánk, és látszik, hogy teljes értékű életet él, diplomás, hobbijai vannak, ha nem mondaná, nem látni a különbséget.

Mit gondoltok az elkenési kísérletekről? Mikor a nagyszülők elfogadják a gyereket, de azt mondják, nem is roma, nem kell ezzel foglalkozni, letagadják az ismerősöknek. Nem értik, ez miért pozitívum és miért kell ezt hangsúlyozni.

Székely Zsuzsa: A szakmában sem egységes ennek megítélése, van, aki szerint az örökbefogadott gyerek nem is roma, hisz itt nő fel, az új családban gyökerezik. Csak mi van, ha hazamegy és ott találja az echte roma családját? Nem csak a mában kell gondolkodni, hogy itt az ötéves gyerek, akin nem is látszik, és nem fogják lecigányozni. De ha látszik a gyereken, és szembe kell nézni az előítéletekkel, akkor mindenképp kell vele foglalkozni már pici kortól. A gyereknek tudnia kell, hogy neki sötétebb a bőre és ez azért van, mert ő és roma származású.

Dengyel Kinga: Ez egy énvédő mechanizmus is a lehet a nagyszülőnél, ő ezzel így tud megküzdeni. Itt is fontos hangsúlyozni, hogy a legjobb tudása szerint teszi, ha nem is ez a legszerencsésebb hozzáállás hosszú távon.

A nagyszülők generációja abban a korban született, mikor elég sok embert üldöztek a származásuk, kinézetük, népcsoportjuk miatt…

Dengyel Kinga: Ezért jó beszélni róla, hogy lehet, hogy jót akar, mégis mit okoz ezzel a gyereknek. Fontos, hogy ugyanaz legyen a narratíva a származásról az egész családban, ez meghatározó a gyermek identitásfejlődésében.

Folytatom a gyűjtést, előjött pár rémkép: a vér szerinti család visszacsábítja, bűnözésre veszi rá…

Székely Zsuzsa: Az egyik színésznőt meg a saját vér szerinti fia gyilkolta meg…

Dengyel Kinga: Ez megint csak a környezet hatása. Nem a génjeimtől tudom, hogy köszönni kell a másiknak vagy nem szabad lopni. Ez szocializáció kérdése. Nincs lopógén, bűnözőgén, ebben van a mi szerepünk, hogy a gyermek számára fontos referenciaszemélyként hogyan viszonyulunk hozzá, sőt az egész társadalom hogyan viszonyul az örökbefogadáshoz. Hagymahéjként rétegződnek a gyerek körül a szülők, nagyszülők, családtagok, tanárok, akiknek mind felelőssége, hogy milyen generációt nevel ki maga után a példamutatásával…

Székely Zsuzsa: A frusztráció agressziót szül. Ha a nagyszülő nem tudja elfogadni és előítéletei vannak, a gyerek érezni fogja, hogy fenntartásai vannak vele szemben, ez frusztráló tud lenni. A frusztrált gyerek agresszív lehet, rosszul tud viselkedni.

Dengyel Kinga: Önbeteljesítő jóslat is lehet, ha valakitől azt várják el, hogy teljesítse be, amitől mindenki tart a családban, mert akkor beigazolódik a családi narratíva. A szavainkkal sokat tudunk segíteni és ártani is.

Székely Zsuzsa: Egy nő mesélte, hogy az apja sosem tudta elfogadni a roma gyereket, amit a gyerek természetesen megérzett, és a nagyszülőkkel nagyon komiszul viselkedett, pedig máshol normális volt. A nagyapa nyíltan sose utasította el, igaz, nem is ölelte magához.

Dengyel Kinga: Ezt hívják kettős kommunikációnak, amit persze megérez a gyerek. Ilyenkor mást mondok, mint amit valójában érzek.

Székely Zsuzsa: A metakommunikációt pedig jobban értik a gyerekek hatéves korukig. Ha nem őszinte a kommunikáció,a gyerekben gyanút kelt és bizonytalanságot.

Dengyel Kinga: Ez a kötődést nagyon befolyásolja, és hogy biztonságosan tudjunk kapcsolódni bárkihez, például a saját gyerekünkhöz, előbb magunkat kell megvizsgálni, mert úgy fog kötődni a gyerekünk is. A kötődési sebek gyógyíthatók.Nem a gének a fontosak, hanem hogy mi minden történt a gyerekkel az élete kezdetén és mennyi mindent kell szeretettel bepótolni. És ebben különbözik egy hospitalizált gyerek: hogy tudott-e valaha megtapadni és hogyan kezelték, hogyan reagáltak az igényeire. Lehet, hogy nála korábbról kell indítani és eleinte sokkal kisgyerekesebb módon kell rá reagálni, bepótolni a babusgatást, az ölelgetést. Különböző génállományokból is nagyon különböző dolgot ki lehet hozni aszerint, hogy elhanyagoló vagy törődő-e a környezete.

Székely Zsuzsa: Voltak olyan hozzászólások a nagyszülőktől, amiben van igazság, például hogy mi mindenen mentek keresztül ezek a gyerekek. A kötődést egy tapasztalati mintázat alakítja ki, ha a világ eddig bizalmatlanságra adott okot neki, akkor bizalmatlanként fog feléd fordulni, vagy mindenre ellenkezik, mert az a biztos, ha nem történik semmi. Ezek megváltoztathatók, csak nagyon sok tapasztalat kell a gyereknek. Ehhez feltétel nélkül elfogadó szülő kell, aki megérti a gyerek viselkedését, hogy miről szól ez a „nem”, vagy miért rúg bele, nem ővele van baja, hanem a múltjában történtek miatt. A szülő ehhez legyen elérhető mindig, adekvátan reagáljon, legyen szeretetteljes, megbízható, következetes, miközben határokat szab. De ez nem megy máról a holnapra. Mikor a nagyszülők eljönnek a tréningre, még nagyon friss az örökbefogadás és a nehéz helyzeteket tapasztalják.

Dengyel Kinga: Azt tapasztalom a nagyszülők részéről, nagy közlésigény van bennük és tele vannak kérdőjelekkel. Ezért is fontos, hogy legitimizáljuk az ő kérdéseiket is és bevonjuk őket.

Székely Zsuzsa: Sokszor nem értik az örökbefogadást, nem értik, miért hagyták abba a lombikot, de mikor ott az örökbefogadott gyerek, akkor átlátják, hogy ez most így van, ebben a rendszerben hogy tudok a lányomnak legjobban segíteni.

Olyan sztori is felmerült, hogy a nagyszülők azt kérték, az unokatestvérek előtt ne mondják, hogy örökbefogadott a gyerek.

Dengyel Kinga: Régen ez volt a szokás…

Székely Zsuzsa: „Amiről nem beszélünk, azt nem kell kezelni.” Lehet, a nagyszülő attól fél, hogy olyan beszólások lesznek a gyerekek között, amiket ő nem tud kezelni. Vagy hogy a gyerek megtudja, ilyen van, hogy szülők elhagyják a gyerekeket, de több mese is erről szól, beszivárog ez úgyis a gyerek világába. De ezt az örökbefogadó döntse el, kinek mit mesélnek, de legyen ez nyílt dolog. Ha nyílt, akkor a szülők tudnak a többi gyerek dolgaira is reagálni.

Egyszer eljött hozzám egy olyan fiatal, ahol nem tudták a szülők, hogy a nagycsaládban ki tudja, ki nem, nem beszéltek róla, és 14 évesen azt mondta a kamasz, hogy utált a nagycsaládi összejövetelekre elmenni, mert egy unokatestvér, egy vele egykorú kislány mindig megkérdezte, hogy milyen az, ha nem az igazi anyukád nevel. Lehet, hogy ez a kislány nem akarta bántani, csak kíváncsi volt, de ő érzékenyen vette, ő úgy gondolta, hogy neki igaziak a szülei. Eljöttek a szülei is a konzultációra, mindkét örökbefogadónak könnyek jelentek meg a szemében, hogy „miért nem mondtad, mi nem tudtuk, hogy ez ekkora fájdalom volt neked”. Minden szőnyeg alá seprés nagyobb bánatot okoz, mint ha nyíltan beszélünk. Ennek a kislánynak a felnőttektől kellett volna kérdeznie. Sok gyerek azt hiszi, hogy az örökbefogadott gyerek hibája, azért történt ez vele. Nem szabad a másik gyereket se magára hagyni ezzel a témával, amire nincsenek válaszai.

Még egy finomság: a nagymama azt mondja az ismerősöknek, hogy a lánya szült. Ezzel mit lehet tenni?

Dengyel Kinga: Ez lehet énvédő, megküzdő magatartás, azért mondja ezt, jót akar, neki ez van a repertoárjában.

Székely Zsuzsa: Kérdés, hogy a lánya elmondta-e neki, hogy nyugodtan meséld el mindenkinek vagy küldd őket hozzám…

Van egy pont, ahol az ember unja századszor elmesélni az egészet és újra ugyanazokat a kérdéseket megválaszolni…

Székely Zsuzsa: Azért a szomszédnak, akivel naponta beszélek, nem kell hazudozni.

Dengyel Kinga: Valahol érthető a nagyszülő reakciója. Itt két teljesen különböző nézőpontról van szó. Amikor összetalálkoznak, akkor hitetlenül áll az egyik a másik előtt, hogy te miért mondod el, te meg miért nem akarod elmondani. Ezért jó, hogy erről beszélünk, hogy vannak ezek a felkészítő tanfolyamok, workshopok, el lehet járni klubokra, látni örökbefogadott gyerekeket. Ezért kell minél többet beszélgetni, hogy legyen mód egyeztetni a szemléleteket és egyre inkább közös nyelvet beszéljünk.

A következő Örök Nagyi workshop 2019. március 16-17-én lesz, részletek: http://www.mozeskosaregyesulet.hu/

https://www.facebook.com/events/320502348748207/