Babaköszöntő, 2019. március

Általános

Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak a nemrég örökbefogadott családok. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Elizabeth. 35-40-es korosztály vagyunk, Győr-Moson-Sopron megyéből. Három éve vártunk, vagyis januárban lejárt a 3 év, hosszabbítottunk, és utána 2 hét múlva jött a telefon, hogy van egy újszülött, egészséges, fehér bőrű kislány… Házasok vagyunk és az első gyermekünk lett. A tanfolyamon mindenre felkészítettek, sőt azóta is rengeteget olvastunk a gyermeknevelésről, fejlődésről, de erre nem lehet felkészülni. Annyiban szerencsések vagyunk, hogy a családban, baráti körben sok a kisgyermek, így semmi nem okozott gondot. Pánikba nem estünk, mindent megoldottunk. Kislányunk egy angyal, eszik, alszik 🙂. A védőnő is, amikor először jött, mondta, félt, hogy mi lesz velünk, mert hétvégén hoztuk haza a kislányt és ő csak hétfőn tudott jönni, de annyira meglepődött, mennyire összeszedettek vagyunk és semmi apró dolog végett nem pánikolunk. Szerelem volt első látásra ❤. Azóta eltelt pár hét letelt, az a bizonyos 6 hét is, még szorosabb lett a kapcsolatunk a kislánnyal, imádja és szereti őt mindenki. Elvarázsolta az embereket, olyan kis tünemény. Amikor elkezdtük az egész örökbefogadást, úgy álltunk neki, hogy újszülött, fehér bőrű, egészséges kislányt szeretnénk, aztán jött az első Tegyeszes beszélgetés, ahol mondták, ezt ki kellene bővíteni, mert így biztosan sokat kell várni. Így módosítottunk: neme mindegy, korrigálható betegségekre meg a korosztályt 0-2,5 évesre bővítettük, a származási kikötés maradt. Mikor lejárt a 3 év és hosszabbítottunk, akkor szűkítettük le a kort 0-1,5 évesre. És láss csodát, jött is az a bizonyos telefon 2 hét múlva. A kórházba pár napig mentünk délelőtt és délután pár órát, ahol egy külön szobába elvonulhattunk hármasban. Azt mondják, egy elmegy, egy jön. Lehet benne valami, mert előtte temettük el drága szeretett nagypapámat. Küldött nekünk egy kis angyalt. Úgyhogy minden úgy alakult, ahogy elkezdtük a legelején. Ennél boldogabbak nem is lehetnénk.

********

Kik vagytok? Budapest környékén élő, 40 körüli házaspár. 5 éve vagyunk házasok, első gyermekünk érkezett.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindenkinek egyedi a története. Az örökbefogadás nekünk kezdetektől a látóterünkben volt, de konkrétan több vetélés és egy jól sikerült mellrákműtét és sugárterápia után indítottuk el, lombikkal nem próbálkoztunk, de ez nem is lenne megoldás az esetünkben. Nincs kizárva, hogy vér szerinti gyerekünk is születik, de erre elég kicsi az esély, mi pedig mindenképpen szeretnénk legalább két gyereket. Mivel nem volt származási és nemi kikötésünk, hamar csengett a telefon. Az első kiajánláskor költözés és házfelújítás előtt álltunk, a másodiknál terhes lettem, majd elvetéltem, és a Tegyesz szüntette meg az éppen elinduló barátkozást. Harmadik kiajánlásra érkezett meg a kislányunk.

Ki érkezett? Magda, érdeklődő, békés, jókedvű, csodaszép kislány. Háromnapos volt, amikor a Gólyahír Egyesület telefonált, hogy vár ránk egy pici lány. Egy borsodi városban született, de a születésénél volt egy kis komplikáció, ezért a megyei kórházba vitték. Nem volt koraszülött, de az átlagosnál kisebb súllyal született, megfigyelték és antibiotikumot kapott. A kórházból már egészségesen jött ki, kontrollokra kellett vinnünk, de hála Istennek jól van, egészséges.

Mennyit vártatok? A folyamat elindításához képest 22 hónapot, a határozat után 1,5 évet.

Mennyit várt a gyerek? 3 napos volt, amikor megtudtuk a létezését, 5 napos, amikor az életadóját és őt először láttuk, utána alakítottuk ki a gyerekszobát és intéztük a papírokat. A kórház csak azután engedte meg, hogy folyamatosan vele legyek, miután az életadó a gyámhivatalban hivatalosan is lemondott róla a javunkra. Ekkor 10 napos volt, három nappal később kaptuk meg a kihelyezési határozatot. Pontosan azon a napon hoztuk haza, amelyikre ki volt írva a születése.

Miért pont ő? Hisszük, hogy nekünk született, Isten őt bízta ránk. 0-2 éves korú gyermekre szólt az alkalmassági határozatunk, az első két kiajánlás 1,5 és 2 éves gyermek volt, és nem is számítottunk újszülöttre. Viszont most már nagyon hálásak vagyunk azért, hogy kisbabát kaptunk. Az életadója is szimpatikus volt, az életkörülményeinkből fakadó sok különbség ellenére éreztünk vele valami rokonságot, és megtiszteltetésnek érezzük, hogy ránk bízta Magdát. Többen mondják, hogy hasonlít is ránk, az biztos, hogy jól passzol a családunkba.

Miért pont ti? Egy találkozó után leszűrtük a tanulságot, hogy mivel nincs származási kikötésünk a Gólyahír Egyesületben 1,5-2 év alatt sorra kerülhetünk, és pont így lett, mi jöttünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Létezik irányított anyatejadás, és örökbefogadott gyerekek 8 hónapos korukig receptre kaphatnak közvetlenül, bármelyik megyében élő hivatalos tejadótól anyatejet.

A legnagyobb problémátok most: Jól vagyunk, izgatottan várjuk és figyeljük a mozgásfejlődés újabb és újabb lépéseit.

Miről olvasnál szívesen? (Korai) fejlesztésekről. Annyi iskola és vélemény van, nehéz eligazodni közöttük, és kiválasztani, melyik a legjobb a gyermekünknek. Örökbefogadott gyerekek és a tágabb család (nagyszülők, nagynénik, -bácsik, unokatestvérek, távolabbi rokonok) kapcsolatának alakulásáról.

******

Nicknév: Kárpátiék.

Nógrád megyében élünk,10 éve együtt férjemmel, aki 50 éves, én 34, 2015-ben házasodtunk.

Mint mindenki más, mi is vágyakoztunk gyermekre, elég hamar kiderült, természetes úton nem lehetséges. Mindig is gondolatunkban volt az örökbefogadás szándéka, ezt a műtétem után el is döntöttük, és beadtuk kérelmünket.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban, hogy mi rögtön elsőnek nekifutottunk az örökbefogadásnak, ezt csak azért emelném ki, mert nekünk lehetett volna lombikozni, de mi nem vállaltuk. Ez állt közelebb a szívünkhöz, és persze minden párnak szíve joga, hogyan dönt egy gyermek vállalásában.

Ki érkezett? Gyönyörűséges kislány a megyei listáról, akit nevelőszülőktől hozhattunk haza, akkor már a 3 hónapot betöltötte. Teljesen nyugodt, békés, egészséges babát kaptunk. Leszámítva, ami már nálunk derült ki a kihelyezés alatt, mivel akkorra erősödtek a tünetek, hogy veleszületett nyaki sipolya van, ez műtéti úton megoldható. Köszönettel és hálával vagyunk a nevelőszülei iránt.

Mennyit vártatok? 3 év, 3 hónap. A kislány is 3 hónapot és pár hetet várt, nem tudták rögtön örökbe adni, mivel a szülei körül bonyodalmak voltak a lemondással kapcsolatosan, de az anya születésétől fogva magára hagyta. Apa a későbbiekben mondott le. Titkos örökbefogadás történt a területi gyámhivatalon keresztül.

Miért pont ő? Azt én nem tudom, hogy miért pont ő, de egy biztos, nem tudunk nála különlegesebb kislányt elképzelni. Álmaink kislányát hozhattuk haza. 0-tól 2,5 éves kort jelöltünk meg, korrigálható egészségügyi állapottal. A roma származással részben voltunk elfogadók.

Első kiajánlás történt.

Miért pont mi? Ezt pontosan nem tudom, de közeledtünk a sorban, úgy gondolom, és hát férjem életkorára is tekintettel lehettek. Az ügyintézőnk maximálisan érti, és tudja a dolgát.

A tanács, ami jól jött volna utólag: nem kell túl sokat izgulni, félni, úgy is minden úgy lesz, ahogy lennie kell.

A legnagyobb problémátok most: várunk a műtétre, amihez még keresik azt az orvost, aki ilyen esettel foglalkozik, merthogy a nyaki sipolyhoz ciszta is társul. Szóval nem egyszerű a helyzet, de úton van a segítség. Bízni és hinni kell.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Kitartást kívánunk a várakozóknak, és addig is türelem, ima, mert tudja az Isten, hogy mit csinál, és mindennek meg van az ideje az ég alatt.

******

Nicknév: Edit

Kik vagytok?  A harmincas éveink elején ismerkedtünk meg a férjemmel, 10 éve vagyunk házasok. Örökbefogadott kisfiunk az első gyermek a családban. Már a házasságunk elején elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk, ha nem lehet vér szerinti gyermekünk. Szervi bajt nem találtak nálunk az orvosok, hét év várakozás után döntöttünk úgy, hogy beadjuk a papírokat, ez járhatóbb útnak tűnt.

Miben vagytok mások, mint mások?  A mi történetünk különlegessége, hogy ahogy beadtuk a Tegyeszhez a papírokat következő hónapban terhes lette. Sajnos a baba 2 hónap után elment.

Ki érkezett? 0-2 éves korú gyermekre szólt  a határozatunk. Egy kétéves kisfiú érkezett, aki jelentősen el volt maradva fejlődésben a korosztályától a környezet ingerszegénysége miatt.

Mennyit vártatok? kb. 1,5 évet vártunk Andrisra. Ételallergiája miatt volt, aki nem vállalta fel az örökbefogadását, voltak kérdések az egészségügyi állapotát tekintve.

Miért pont ő? Azért pont ő, mert már az első találkozás során „kiválasztott” bennünket, egy órát csak velünk játszott, a nevelőjével nem törődött. Az első találkozás után voltak dilemmáink, mert orvostól orvosig hordták, nem sokat lehetett tudni a vér szerinti szüleiről sem. Nagyon vékony volt, játszani nem tudott, csak nézte a játékokat. Aztán a következő találkozás után egyértelmű volt a válaszunk: Igen!!! Ő a mi kisfiunk! Fél év alatt lassan behozza a lemaradásait: egyre többet beszél, játszik a játékaival önállóan is. Igazi családdá kovácsolódtunk a fél év alatt! Mintha mindig hozzánk tartozott volna. Nagyon kötődik hozzánk, mindenhová vinné apát és engem is.

Miért pont ti? Előnyösnek bizonyult szerintünk, hogy pedagógus vagyok és azt gondolhatták, hogy Andris fejlődését a továbbiakban talán jobban tudom majd támogatni. Felvállaltuk azt, hogy egy évig itthon maradok vele gyesen, mert ezt kívánja a kisfiunk állapota.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Tudni, hogy az első gyermek érkezése a családba mindig trauma a gyermek és a szülő számára is (hiába pozitív a változás). Ne ijedjünk meg, ha megvisel bennünket az új helyzet testileg és lelkileg. A kisfiunk három hónapig folyamatosan beteg volt, mi is kisebb-nagyobb megszakításokkal.

A legnagyobb problémátok most: Azt feldolgozni, hogy szeptembertől bekerülünk a mókuskerékbe (óvoda, munka stb.) és zökkenőmentesen sikerüljön majd a váltás. Bár tudjuk, ez még kicsit odébb van.

Miről olvasnál szívesen? Az örökbefogadás lélektanáról, a gyermek oldaláról.

******

Kik vagytok? Középkorú élettársak vagyunk, egyházi házasságot kötöttünk, de polgárit nem. Így az örökbefogadás szempontjából egyedülállónak számítottam, de a párom végig mellettem állt, mindenben támogatott. A tanfolyamra is együtt mentünk. Az ügyintézőnk párként kezelt minket, minden támogatást megkaptunk tőle.

Miben vagytok mások, mint mások? Vér szerinti gyermeket nem is akartunk, csak örökbefogadásban gondolkodtunk. Talán abban is, hogy bár párként fogadtunk örökbe, jogilag mégis egyedülállóként. A gyerekünk anyakönyvi kivonatában nem szerepel apa (a képzelt apát eleve kizártam, az igazit meg nem lehetett beírni, hiszen nem vagyunk polgárilag házasok).

Ki érkezett? 2 és fél éves kislányunk érkezett. E. ajak-és szájpadhasadékkal, gondozatlan terhességből  született, emiatt a vér szerinti édesanyja nem tudta táplálni. Nem volt együttműködő a kórházban, így nem adták ki neki a gyereket, akit nevelőszülők sem vállaltak, így speciális gyermekotthonba került az ország egyik legszegényebb megyéjébe. Ő volt az egyetlen csecsemő, hatalmas szeretettel vették körül a gondozónők, az egész intézet „kiskedvence” lett. Édesanyja pszichés betegségére gyógyszert szedett (a terhesség alatt is), a baba nagyon kis súllyal, idő előtt született, így nem lehetett biztosra mondani, hogy nem lesz maradandó sérülése, fogyatékossága. Amikor megismertük, még el sem kezdte a szobatisztaságra szokást, nem is beszélt, akkora volt, mint egy 9-10 hónapos. Viszont (várakozásomtól eltérően) erős kötődései voltak, és a nagy-nagy szeretet, amivel nevelgették, meglátszott rajta: hospitalizációnak nyoma sem volt, kedves, mosolygós kislánnyá nőtt. A lemaradásokat pedig rohamszerűen hozza be: a beszéde alakul, otthon már nem kell pelenka, augusztus óta 6 centit nőtt és másfél kilót hízott. Még mindig csöpp, de azért már alakul.

Mennyit vártatok? Megdöbbentően keveset. 2017. december 6-án a Mikulás hozta meg a határozatot, 2018. februárban szólalt meg a telefon, hogy lenne ez a kislány országos listán, továbbíthatják-e az anyagunkat? Ezt követően júniusban jött a második telefon, hogy minket választottak. Augusztus 13-án jött haza a gyermekünk.

Mennyit várt a gyerek? 2016 elején született, két éves korában lett örökbe fogadható. Eleinte látogatták a vér szerinti szülei, de nemigen tudtak mit kezdeni vele. Telefonon néha érdeklődtek felőle. Akkor indult be jobban az érdeklődés, amikor megvonták a szülői jogokat, de akkor már késő volt.

Miért pont ő? 2-4 év közötti, korrigálható egészségi állapotú gyermeket szerettünk volna, a nem és a származás mindegy volt. Mivel egyedülálló vagyok, és mindenki 3 év alatti kislányt akar, mi 4 év körüli roma fiúcskára számítottunk, erre a gyermekünk egy csöpp, szőke kislány lett. Bár a szájpadhasadék összetett probléma, de nagy szerencsénk, hogy ő így született, mert ilyen csodálatos babát sosem kaptunk volna!

Miért pont ti? Az biztos, hogy számított, hogy fogyatékos gondozásban dolgozom, így remélték, hogy tudjuk biztosítani neki a megfelelő fejlesztéseket. Az is szempont lehetett, hogy elfogadóak voltunk. De tudom, hogy más párok is igent mondtak az első megkeresésre, köztük házaspárok is. Nem tudom, végül miért minket választottak, de nagyon hálás vagyok érte.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Amikor számoljátok a leendő költségeket, ne felejtsétek el beleszámolni az anya kiesett jövedelmét! Én a barátkozás és az ideiglenes kihelyezés idején táppénzen voltam, és derült égből villámcsapásként ért a fizetésutalás.

A legnagyobb problémátok most: A szájpadhasadék összetett probléma, még több műtét, kezelés vár ránk. Időpontkérés, kórház, vizsgálatok… Nem lesz egyszerű menet.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Amikor E. végleg a mi lányunk lett, visszamentem dolgozni, nem maradtam fél évig otthon vele. Nagyon jó döntés volt, szuper bölcsibe jár, szeret bemenni, szeret hazajönni. Nem sínylette meg a kapcsolatunk sem, sőt!!!

Miről olvasnál szívesen? Nagyobbacska gyerekek örökbefogadásáról.

******

Kik vagytok? 40-es házaspár vagyunk két vér szerinti fiúgyermekkel és egy örökbefogadott kislánnyal.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban, hogy a többséggel ellentétben mi nem azért vállalkoztunk örökbefogadásra, mert más módon nem születhetett gyermekünk. Én kislány korom óta tervezgettem, hogy majd egyszer a családunkba fogadunk egy olyan gyermeket, akiről a vér szerinti szülei valamiért nem tudtak gondoskodni. Szerencsére a fiúk is támogattak ebben, így sikerült valóra válnia ennek az álomnak és 5 hónappal ezelőtt nagycsaláddá váltunk.

Ki érkezett? Egy 4,5 éves eleven, cserfes, vidám kislány.

Mennyit vártatok? A folyamat elindításától kezdve 2 évet. Ez volt az első kiajánlásunk.

Mennyit várt a gyerek? Csak annyit tudtunk meg, hogy a megyei lista után az országosra is felkerült és minket választottak ki. Így neki is mi voltunk az elsők, de nem tudjuk az okát, miért csak ekkorra vált örökbeadhatóvá.

Miért pont ő? Nem volt kor- és származásbeli kikötésünk sem (csak hogy kislány legyen! :-)). A kisebbik fiunknál csak legalább másfél évvel fiatalabb gyereket kaphattunk, végül két és fél év lett a korkülönbség. Várható volt, hogy nagyobb és roma származású gyereket fogunk kapni, de nem bántuk. Egyrészt nem akartuk “elvenni” a babázási lehetőséget azoktól, akiknek nem születhetett vér szerinti gyermekük (mi ezt a 2 fiunknál már kiélvezhettük), másrészt olyan gyereket szerettünk volna a családunkba fogadni, aki eleve kevesebb eséllyel indult ebben a folyamatban. Nem hiszem, hogy képesek lettünk volna bárkire nemet mondani. De hittünk benne, hogy pont az a kis ember érkezik majd hozzánk, akinek kell – és így is történt. 🙂 Az első találkozás után már semmi kétség nem maradt bennünk ezzel kapcsolatban.

Miért pont ti? Nem tudjuk, miért épp minket választottak ki neki. Nem volt kor-, és származásbeli kikötésünk és egészségügyileg is csak a komolyabb problémákat zártuk ki.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Egy nagyobb gyermek örökbefogadásakor óriási türelemre van szükség. Ne várd el tőle, a családtagoktól és magadtól se, hogy pillanatok alatt alkalmazkodjatok a változásokhoz, ne akarj mindent azonnal „bepótolni és elrendezni”. Hagyj időt mindenkinek a másik megismerésére és az állapotok újra-rendeződésére.

A legnagyobb problémátok most: Vannak kisebb-nagyobb megoldandó feladatok, de semmi rendkívüli, csak ami egy ekkora családban napi szinten adódik egyébként is. Szerintünk jó úton haladunk.

Miről olvasnál szívesen? Az örökbefogadással kapcsolatban minden témát szívesen olvasok – ez a csoport ebben is nagy segítséget nyújt. Különösen érdekesek számomra a különböző feleknek (nevelőszülők, örökbefogadottak és örökbefogadók és a velük foglalkozó szakemberek) a saját szemszögükből megfogalmazott írásai a témával kapcsolatban.

4 responses »

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.