Monthly Archives: június 2019

Babaköszöntő, 2019. június

Általános
Babaköszöntő, 2019. június

Megérkeztek a friss történetek az olvasók örökbefogadásáról. Ezúttal mindenütt az egész családot láthatjátok a képeken. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjon, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után vér szerinti gyereke született. 

Kik vagytok? Betti és Gyuszi, 16 éve vagyunk együtt, 5 éves házasok. 4 év sikertelenség után jelentkeztünk 2016 októberében első gyermek(ek)re. Győr – Moson – Sopron megye. Nem lombikoztunk előtte, hormonlöketnek nem akartuk kitenni a testem, és lelkileg sem éreztem erőt az esetleges újabb vetéléshez.

Miben vagytok mások, mint mások? Férjem volt az, aki elsőként felvetette az örökbefogadás gondolatát. Nem sürgetett, hagyta, hogy megérjen bennem is az elhatározás. Ez kb. egy év volt. Amint megemlítettem neki, hogy mi lenne, ha örökbe fogadnánk, nagyon megörült, és jelentkeztünk. Elfogadóak voltunk testvérpár (ikrek) iránt is. Kislányom aznap született, amikor elkezdtem írni a bemutatkozó levelet a Tegyesznek. 🙂

Ki érkezett? Réka (2 éves) és Kristóf (11 hónapos), testvérpár érkezett haza hozzánk, országos listáról Borsod megyéből, csodálatos, szerető nevelőszülőktől 2018 októberében. Réka 2. szülinapját együtt ünnepeltük a nevelőcsaláddal. Roma származásúak, koraszülötten, gondozatlan terhességből születtek. Eleven, érdeklődő, barátkozó gyerekek.

Mennyit vártatok? A bemutatkozó levél leadása és a gyerekek haza érkezése között 2 év telt el. A határozat és az első telefon (fogadókészek vagyunk-e) között 1 év telt el. 3 hónappal később érkezett a második telefon, hogy minket választottak, menjünk be megismerni az aktájukat. Egy hét múlva hallgattuk meg az aktát, rá két hétre taliztunk, és egy hét múlva indult az intenzív barátkozás. A távolság miatt helyben vettünk ki szállást, majdnem két hetet voltunk ott, reggeltől estig a gyerekekkel. Egy napot hagytunk ki, amikor a nevelőcsalád magában lehetett utoljára a gyerekekkel.

Mennyit vártak a gyerekek? 2018. februárban volt az utolsó látogatása Rékának. Ezután került Kristóf csecsemőotthonból a nevelőszülőhöz, hogy összeszokjanak, mert „hamar” örökbe mennek. 2018 április – májusban készült el a felülvizsgálat az aktájukba. 2018 október elején találkoztunk, közepe táján hoztuk haza őket.

Miért pont ők? Első kiajánlásunk volt. Határozatunk egy 0-1 éves, testvérek esetén két 0-4 év közötti egészséges, vagy korrigálható, szinten tartható betegséggel bíró gyermek örökbefogadására szólt. Az akta felolvasása után kértünk pár perc gondolkodási időt, felhívtuk gyerekorvos ismerősünket, és elmondtuk a lejegyzetelt betegségeket. Rékának emlőmirigy megnagyobbodása volt/van. Megerősítettek, hogy ezt ki fogja nőni, ez generációs betegség a gyerekeknél. Már apad a cici. Nagyon büszke már most a cicire, igazi csajszi.

Miért pont ti? Próbáltam megtudni, hogy miért pont mi. Annyi választ kaptunk, hogy a megyében nem elfogadóak roma származás tekintetében. Egyből országosra kerültek. Azt nem tudjuk, hogy abban a három hónapban, míg az akta hozzánk ért, kiajánlották-e más pároknak is.

Milyen az élet két gyerekkel? Mi már nagyon vágytunk gyerek(ek)re. Én babázni szerettem volna, ezért lett a 0-1 éves megkötés, a férjem 2-3 éves korú gyerekben gondolkodott, tanfolyam után módosítottuk 0-4 évesre a tesót, és rábíztuk magunkat a sorsra, hogy egy vagy két gyerek érkezik egyszerre a családunkba. Korban nagyon jó, hogy egyik kicsi, másik pici, 13 hónap van köztük, egy évet itthon tudok lenni mindkettőjükkel.

Bennem nagy volt a megfelelési vágy, hogy jó anya legyek, főtt kaja, a lakásban is rend legyen, ha már „itthon vagyok”. Kimerültem fizikailag, lelkileg. Megtanultam segítséget kérni, és nem elszigetelődni itthon a gyerekekkel, kimozdulni velük/nélkülük. Réka első új szava a „vársz” volt. Változtunk, alakultunk mi is és a gyerekek is. Előtérbe került, hogy a gyerekekkel tudjak foglalkozni, minden más megvár. Nagyon szeretetéhesek, ölelgetés, puszihegyek.

Rendszeresen járunk zenebölcsibe, itthon is mondókázunk, lefekvés előtt mesekönyvet olvasok, beindult Réka beszéde. Kristóf előbbre tart a koránál, utánozza tesót jóban, rosszban. Hétszentségesek.

Kellett ez a fél év, hogy fejben, lélekben átálljunk, és végre élvezni tudjuk a kétgyermekes létet. Sokszor összenézünk a férjemmel, mikor körülöttünk mászkálnak a törpék, hogy olyan jó, hogy itt vannak. Ez ad erőt a nehéz napokon.

Elérzékenyültem, mikor majálison végre én is a gyerekeimmel voltam állatkertben, nem kívülről szemléltem a családokat. Olyan jó volt nézni, ahogy a férjem kézen fogva sétál felém velük. Sosem unatkozunk. Néha elúszik a háztartás, és olyankor csak fogjuk a fejünket, hogy mikor lesz itt rend. 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hivatalos ügyek flottul mentek, egyedül NAV-nál volt keveredés. Ügyfélszolgálati ügyintéző sem tudta, hogy nem kell adókártyát igényelnünk, mert az új anyakönyv kiállítása után automatikusan készítik a gyerekeknek. 2018. november végén lett végleges az örökbefogadás, a családi adókedvezményhez sürgettük volna, végül az adóbevallásban kértük meg visszamenőleg férjemnek.

A kisgyermekes családok mindennapjait meg kellett élnünk, hogy magunk rájöjjünk, milyen is szülőnek lenni, erre az ismerősöket figyelve csak kis részben tudtunk felkészülni, mikor benne van az ember, teljesen más. Nagyon örültem minden tanácsnak barátoktól. Nyitottan fogadtuk őket.

A legnagyobb problémátok most: Problémánk nincs, csak a szokásos dolgok. Elkezdjük nemsokára Réka szobatisztaságra szoktatását, hogy szeptemberben oviba mehessen.

 Miről olvasnál szívesen? Imádom a babaköszöntő rovatot, várakozás alatt ez tartotta bennem a lelket. Élettörténeti könyvet olvasunk gyerekeknek. Érdekelne, hogy mi az a kor, amikor felfogja már, hogy mit jelent az örökbefogadás. Hogyan tudja a legkönnyebben feldogozni ezt.

****** Read the rest of this entry

2017-es örökbefogadási statisztika

Általános
2017-es örökbefogadási statisztika

Folytatódnak a korábbi évek trendjei, és 2017-ben rekordot döntött az örökbefogadások száma: 1025. Két évtizede nem volt ilyen magas ez a szám. Az okokra mindjárt kitérek. Az örökbefogadásra várók száma is tovább emelkedett: 2017 szilveszterén 2753 család várakozott, közülük minden tizedik egyedülálló. Egy évvel korábban 2400, 2010-ben 1500 volt ez a szám.

Nyílt örökbefogadások

Pont 2017-ről nincsenek adataim a civilekről. A 2016. és 2018. évi nyílt örökbefogadások száma közvetítő szervezetek szerint:

Közvetítő szervezet 2016 2018
Alfa Szövetség 3 4
Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány 4 11
Bölcső Alapítvány 12 12
Együtt az Életért Egyesület 2 2
Fészek Alapítvány 24 25
Gólyahír Egyesület 36 42
Várva Várt Alapítvány 2 8
Összesen 83 104

2017-ben 169 nyílt örökbefogadás történt. 142 újszülött azonnal családba került, közülük a Tegyesz 39 nyílt örökbefogadásban segédkezett (többsége magánutas). 26 esetben már a rendszerben élő gyerekek sorsa rendeződött így.

Read the rest of this entry

Kirándultunk

Általános
Kirándultunk

Köszönöm, hogy eljöttetek. 31 felnőtt és 20 gyerek vett részt, a bátrak totyogókat is hoztak, érkeztek kiskamaszok, várakozók, felnőtt örökbefogadottak és persze örökbefogadó családok. És három kutya! A közlekedés is demokratikusan zajlott: volt, aki később ért oda, és utolért minket, volt, aki egy másik Szentkútra ment fel véletlenül, aki a fagyizás után hazament, aki eltévedt, és akivel a végén újra összefutottunk. Felmásztunk a Dera-patak gyönyörű völgyében, fagyiztunk a Hilda Cukrászdában, aztán a Szentkút vizében kicsit pancsoltak a gyerekek, végül a patakban ismét pancsoltak, aztán mikor minden gyerek feje búbjáig sáros lett, hazamentünk.

A következő program október 12-én lesz, ezt majd kihirdetem.

„A gyerekeim cigány identitását nem tudom kezelni, amíg magamban nem raktam rendet”

Általános

György mindig tudta, hogy örökbe fogadta a családja, azonban csak felnőttként szembesült vele, hogy cigány származású. Előadásából, amely a Romadopt Klubban hangzott el, kiderül, mennyire fontos, hogy a gyerek tisztában legyen a saját származásával, és ne előítéletes közegben nőjön fel. Identitáskeresés már apaként, találkozás a vér szerinti szülőkkel rasszista gyerekkor után. Egy fiatalember, önmaga felé, útközben. A neveket megváltoztattam, a fotók nem a szereplőket ábrázolják. 

Nehezen beszélek erről a témáról…

Két és féléves koromban kerültem haza. Az első két és fél évről egyetlen emléket őrzök, hogy valaki látogat a gyerekotthonban és kapok egy sárga mackót. A szüleim szerint jó gyerek voltam, szófogadó, aki nem csinál semmi rosszat. A származásomról meg az örökbefogadásomról nem nagyon beszéltünk, tabutéma volt. Ennyivel letudták mindig a szüleim: „Hazakerültél, minden rendben volt, nagyon ügyes, okos voltál, jól fejlődtél.” Azt elmondták, hogy „anyád otthagyott, nem kellettél neki, de itt vagyunk mi, nekünk kellesz”. Néha beszéltünk róla, de soha meg nem kérdezték, nekem ez mit jelent, én hogy vagyok azzal, hogy nem kellettem. Olyan, mintha én benne sem lennék a sztoriban, csak ők akartak szülők lenni. Van egy húgom és egy öcsém, mint a hárman örökbefogadottak vagyunk. Mikor mentünk a legkisebb húgomért, akkor nekem természetes volt, hogy nem az anya hasából születik, hanem hazahozzuk az otthonból. Hozzá kell tennem, hogy a nyolcvanas években kerültem haza, akkor semmi felvilágosító anyag nem volt. Emlékszem egy könyvre, a Nekem két születésnapom van, de ez nem az én történetem, nem érdekelt.

Fotó: Fortepan

Mi úgy nőttünk fel a gyerekkoromban, hogy magyarok vagyunk. Egy olyan faluban laktunk, ahol a környezet ötven százaléka roma származású. A húgom roma, az öcsémről nem lehet tudni pontosan, én is roma vagyok. És egy roma egy másikat rögtön felismer. Sokszor megkaptuk, hogy cigányok vagyunk. A szüleim az iskolában tanítottak, volt körülöttünk egy védőháló, nem kaptuk meg olyan erősen, de azért megkaptuk. Engem annyira nem bántott, rosszul esett, de nem meséltem róla otthon. A húgomat jobban bántották, rajta erőteljesebbek a rasszjegyek. Anyám mindig azt mondta neki, „nem igaz, nem kell ezzel foglalkozni, te egy arab lány vagy”. Voltak cigány osztálytársaim, de nem volt velük konfliktus. Ami előszőr nagyon rosszul esett, a gimnáziumban jártam egy lánnyal és az apja azt mondta, „takarodj innen, te cigány vagy”. Hogy lennék már cigány?

Apukám úgy nevezte magát, hogy ő rasszista. Olyan közegben nőttem fel, ahol a vasárnapi ebédnél cigányoztak, meg az utcán is, hallottam, ahogy szidják őket. A faluban is volt rasszizmus rendesen. Engem jópárszor lecigányoztak, de közben a tanító bácsi gyereke voltam. Ez keltett bennem egy állandó bizonytalanságot. Később ez odáig fajult, hogy ha valaki minden sértés nélkül jegyezte meg, hogy látszik rajtam, hogy cigány vagyok, vagy akár csak hogy milyen barna a bőröm, akkor nagyon megbántódtam, nekem ez csúnyább volt bármilyen szitokszónál. Az egyetem után ez lecsillapodott, már a középiskolában sem volt semmi gond az osztálytársaimmal. 18 évesen elkezdtem félni az iskolában, hogy a szülőanyám megkeres, ki se mertem menni a portára, nem tudtam jól a törvényeket, hogy ő nem kereshet, rettegtem, hogy előkerül. Read the rest of this entry