Babaköszöntő, 2019. június

Általános
Babaköszöntő, 2019. június

Megérkeztek a friss történetek az olvasók örökbefogadásáról. Ezúttal mindenütt az egész családot láthatjátok a képeken. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjon, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után vér szerinti gyereke született. 

Kik vagytok? Betti és Gyuszi, 16 éve vagyunk együtt, 5 éves házasok. 4 év sikertelenség után jelentkeztünk 2016 októberében első gyermek(ek)re. Győr – Moson – Sopron megye. Nem lombikoztunk előtte, hormonlöketnek nem akartuk kitenni a testem, és lelkileg sem éreztem erőt az esetleges újabb vetéléshez.

Miben vagytok mások, mint mások? Férjem volt az, aki elsőként felvetette az örökbefogadás gondolatát. Nem sürgetett, hagyta, hogy megérjen bennem is az elhatározás. Ez kb. egy év volt. Amint megemlítettem neki, hogy mi lenne, ha örökbe fogadnánk, nagyon megörült, és jelentkeztünk. Elfogadóak voltunk testvérpár (ikrek) iránt is. Kislányom aznap született, amikor elkezdtem írni a bemutatkozó levelet a Tegyesznek. 🙂

Ki érkezett? Réka (2 éves) és Kristóf (11 hónapos), testvérpár érkezett haza hozzánk, országos listáról Borsod megyéből, csodálatos, szerető nevelőszülőktől 2018 októberében. Réka 2. szülinapját együtt ünnepeltük a nevelőcsaláddal. Roma származásúak, koraszülötten, gondozatlan terhességből születtek. Eleven, érdeklődő, barátkozó gyerekek.

Mennyit vártatok? A bemutatkozó levél leadása és a gyerekek haza érkezése között 2 év telt el. A határozat és az első telefon (fogadókészek vagyunk-e) között 1 év telt el. 3 hónappal később érkezett a második telefon, hogy minket választottak, menjünk be megismerni az aktájukat. Egy hét múlva hallgattuk meg az aktát, rá két hétre taliztunk, és egy hét múlva indult az intenzív barátkozás. A távolság miatt helyben vettünk ki szállást, majdnem két hetet voltunk ott, reggeltől estig a gyerekekkel. Egy napot hagytunk ki, amikor a nevelőcsalád magában lehetett utoljára a gyerekekkel.

Mennyit vártak a gyerekek? 2018. februárban volt az utolsó látogatása Rékának. Ezután került Kristóf csecsemőotthonból a nevelőszülőhöz, hogy összeszokjanak, mert „hamar” örökbe mennek. 2018 április – májusban készült el a felülvizsgálat az aktájukba. 2018 október elején találkoztunk, közepe táján hoztuk haza őket.

Miért pont ők? Első kiajánlásunk volt. Határozatunk egy 0-1 éves, testvérek esetén két 0-4 év közötti egészséges, vagy korrigálható, szinten tartható betegséggel bíró gyermek örökbefogadására szólt. Az akta felolvasása után kértünk pár perc gondolkodási időt, felhívtuk gyerekorvos ismerősünket, és elmondtuk a lejegyzetelt betegségeket. Rékának emlőmirigy megnagyobbodása volt/van. Megerősítettek, hogy ezt ki fogja nőni, ez generációs betegség a gyerekeknél. Már apad a cici. Nagyon büszke már most a cicire, igazi csajszi.

Miért pont ti? Próbáltam megtudni, hogy miért pont mi. Annyi választ kaptunk, hogy a megyében nem elfogadóak roma származás tekintetében. Egyből országosra kerültek. Azt nem tudjuk, hogy abban a három hónapban, míg az akta hozzánk ért, kiajánlották-e más pároknak is.

Milyen az élet két gyerekkel? Mi már nagyon vágytunk gyerek(ek)re. Én babázni szerettem volna, ezért lett a 0-1 éves megkötés, a férjem 2-3 éves korú gyerekben gondolkodott, tanfolyam után módosítottuk 0-4 évesre a tesót, és rábíztuk magunkat a sorsra, hogy egy vagy két gyerek érkezik egyszerre a családunkba. Korban nagyon jó, hogy egyik kicsi, másik pici, 13 hónap van köztük, egy évet itthon tudok lenni mindkettőjükkel.

Bennem nagy volt a megfelelési vágy, hogy jó anya legyek, főtt kaja, a lakásban is rend legyen, ha már „itthon vagyok”. Kimerültem fizikailag, lelkileg. Megtanultam segítséget kérni, és nem elszigetelődni itthon a gyerekekkel, kimozdulni velük/nélkülük. Réka első új szava a „vársz” volt. Változtunk, alakultunk mi is és a gyerekek is. Előtérbe került, hogy a gyerekekkel tudjak foglalkozni, minden más megvár. Nagyon szeretetéhesek, ölelgetés, puszihegyek.

Rendszeresen járunk zenebölcsibe, itthon is mondókázunk, lefekvés előtt mesekönyvet olvasok, beindult Réka beszéde. Kristóf előbbre tart a koránál, utánozza tesót jóban, rosszban. Hétszentségesek.

Kellett ez a fél év, hogy fejben, lélekben átálljunk, és végre élvezni tudjuk a kétgyermekes létet. Sokszor összenézünk a férjemmel, mikor körülöttünk mászkálnak a törpék, hogy olyan jó, hogy itt vannak. Ez ad erőt a nehéz napokon.

Elérzékenyültem, mikor majálison végre én is a gyerekeimmel voltam állatkertben, nem kívülről szemléltem a családokat. Olyan jó volt nézni, ahogy a férjem kézen fogva sétál felém velük. Sosem unatkozunk. Néha elúszik a háztartás, és olyankor csak fogjuk a fejünket, hogy mikor lesz itt rend. 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hivatalos ügyek flottul mentek, egyedül NAV-nál volt keveredés. Ügyfélszolgálati ügyintéző sem tudta, hogy nem kell adókártyát igényelnünk, mert az új anyakönyv kiállítása után automatikusan készítik a gyerekeknek. 2018. november végén lett végleges az örökbefogadás, a családi adókedvezményhez sürgettük volna, végül az adóbevallásban kértük meg visszamenőleg férjemnek.

A kisgyermekes családok mindennapjait meg kellett élnünk, hogy magunk rájöjjünk, milyen is szülőnek lenni, erre az ismerősöket figyelve csak kis részben tudtunk felkészülni, mikor benne van az ember, teljesen más. Nagyon örültem minden tanácsnak barátoktól. Nyitottan fogadtuk őket.

A legnagyobb problémátok most: Problémánk nincs, csak a szokásos dolgok. Elkezdjük nemsokára Réka szobatisztaságra szoktatását, hogy szeptemberben oviba mehessen.

 Miről olvasnál szívesen? Imádom a babaköszöntő rovatot, várakozás alatt ez tartotta bennem a lelket. Élettörténeti könyvet olvasunk gyerekeknek. Érdekelne, hogy mi az a kor, amikor felfogja már, hogy mit jelent az örökbefogadás. Hogyan tudja a legkönnyebben feldogozni ezt.

******

 

Nicknév: Zsófi, de inkább fb-n vagyok aktív, nem a blogon

Kik vagytok? A családunk eddig férj-feleség-egy öf. lányzó, aki lassan 4 éves, plusz kutya-macska, második gyermekre várakoztunk.

Miben vagytok mások, mint mások? szerintem semmiben, de tényleg.

Ki érkezett? Kristóf érkezett, országos listáról, 10 hónaposan, egészségesen. A vér szerinti lemondott róla, titkos örökbefogadás.

Mennyit vártatok? Szinte semmit. A lányunk örökbefogadása után az ajánlott 1,5 év letelte után gyakorlatilag azonnal csörrent a telefon, volt egy kiajánlásunk – amire nemet mondtunk. Furcsán hangozhat, de a kisfiúra azért mondtunk nemet, mert „túl” jó volt. Nagyon is jól fejlett, jó mozgásfejlődéssel etc. Attól féltünk, hogy a lányunk mellett egyszerűen pillanatokon belül nem „kisöcsi” lenne, túlnőné és megelőzné mozgásfejlődésben is esetleg nagyon gyorsan, túl gyorsan (a lányunk SNI-s). Emellett valószínű, hogy még kicsit korai is volt a kiajánlás nekünk. Kb. 4 -5 hónap telt el a következő kiajánlásig.

Bonyolultabb dolog már egy meglévő gyermek mellé örökbe fogadni 🙂

Mennyit várt a gyerek? A vér szerinti lemondott róla 7 hónaposan. 8 hónaposan hívtak minket első körös érdeklődésre, nem mi lettünk befutók, de az a házaspár a rápillantás után visszalépett. Másodikként hívtak minket, barátkozással együtt 10 hónapos lett közben.

Miért pont ő? 0-1,5 év közötti, egészséges vagy korrigálható, nemi és származási kikötés nélkül várakoztunk – mint a lányunknál. Csak a Tegyesznél jelentkeztünk. Kristófnál nem haboztunk, az előző kiajánlásnál valahogy nem klappolt a dolog. Bár objektív okokat is meg tudtunk fogalmazni a férjemmel, de valahogy volt valami kétség bennünk, ami a lányunknál nem (pedig sokkal nehezebb és göröngyösebb volt az útja, míg megérkezett hozzánk és sokkal több lehetett volna az esetlegesen elrettentő részlet). Na, pont így volt Kristófnál is, egyszerűen csak nem volt kétség, csak ez a szép csendes érzés, hogy ez jó lesz bizony.

Miért pont ti? Szerintem csak mi jöttünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hű, hát nem gondoltam volna, hogy a gyámhivatalok és a Tegyeszek ennyire más módon tudnak működni. Bár hiszek a helyi megoldásokban, mégiscsak örülnék egy egységesebb szakmai protokollnak. Plusz teljesen elfelejtettem, törölte az agyam az emléket, hogy mennyire fárasztó a barátkozás, főleg, hogy ez már a lányunkkal együtt történt. Nagyon más típusú nevelőszülőktől érkeztek, Kristóf egy tradicionális roma nevelőcsaládból, életre szóló élmény marad, ahogy elfogadtak minket és a barátkozás ideje is 🙂

A legnagyobb problémátok most: mikor fogjuk magunkat kialudni újra :-)?

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: a rápillantás a nevelőszülő otthonában történt, rögtön kérte a tanácsadó, hogy vigyünk már akkor valami játékot Kristófnak. Megérkezésünk után néhány perccel már gyakorlatilag a kezemben volt – és ez annyira azért nem tetszett Kristófnak. A lányunknál ez sokkal klasszikusabb rápillantás volt, ahogy maga a barátkozás is. Igazából sokat merítettünk az első barátkozási folyamatból, hogy mennyire legyünk fokozatosak, csak hozzám próbáljuk először átkötni Kristófot etc – ezeket még mind a lányunk barátkozásakor „tanultuk”.

Miről olvasnál szívesen? A nevelőszülők tanfolyama érdekelne, illetve, hogy változott-e az ő munkájuknak a támogatása (tanácsadó, pszichológus etc)

******

Kik vagytok? Péter (52) és Detti (45). 15 éve ismerkedtünk meg, 14 éve vagyunk házasok. A kezdetektől vágytunk gyerekre, sőt többre, mindent megpróbáltunk. Végül hat sikertelen lombik után úgy döntöttünk, hogy nem próbálkozunk tovább és 2014-ben beadtuk örökbefogadási kérelmünket a budapesti Tegyeszhez.

Miben vagytok mások, mint mások? Sok történetet olvastunk a blogon. Mindenkinek megvan a saját útja, története. Nem érezzük különlegesnek magunkat. Egyszerű átlagemberek vagyunk, akik gyereket szerettek volna és ezért mindent megtettek. Sokszor nem értettük, miért pont velünk történik ez, de közben sokat tanultunk önmagunkról és egymásról, a saját és a másik elfogadásáról. Ez jót tett nekünk, mert megerősítette a kapcsolatunkat.

Ki érkezett? Jázmin, négyéves, egészséges kislány. Bár hivatalosan budapesti, egy vidéki kis faluban, nevelőszülőnél élt. Ő egy vérbeli irányító és rendező alkat, nagyon színes fantáziavilággal és vasakarattal. Csuda okos, vidám, kedves, aranyos, csupa szív, az érzelmeit nagyon intenzíven megélő kislány, aki gyakran felnőtteket megszégyenítő és zavarba ejtő módon képes kifejezni azt, ami éppen belül foglalkoztatja.

Mennyit vártatok? Négy évet és három hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Jázmin születése után csecsemőotthonba került, ott a vér szerinti anyukája még látogatta. A csecsemőotthonból nyolchónapos korában került nevelőszülőhöz, ahol több mint három évig, az örökbefogadásáig élt. Azt nem tudjuk pontosan, hogy a nevelőszülőnél a vér szerinti anyukája milyen gyakran látogatta, csak azt, hogy 2017 nyarán látta utoljára. 2018 júniusában emelkedett jogerőre az örökbefogadhatóvá nyilvánítási határozata. Az emlékezetes telefonhívást mi 2018 szeptemberében kaptuk.

Miért pont ő? 2014-ben minél fiatalabb gyereket szerettünk volna, nemi kikötés nélkül és olyan betegségekkel, amik az önálló életvitelét nem gátolják. Aztán ahogy telt-múlt az idő és nem történt semmi, 2018-ban az alkalmasság meghosszabbítására irányuló eljárásban felemeltük az életkori elképzelésünket 4 évre. De közben azért kicsit tartottunk attól, hogy egy négyéves gyerek min mehet keresztül, mire örökbefogadhatóvá válik. Aztán amikor az iratismertetésnél meghallottuk Jázmin történetét és nem hallottunk semmi olyat, amit ne tudnánk vállalni vagy tolerálni, megkönnyebbültünk kicsit és örültünk a korábbi döntésünknek, hogy felemeltük az életkori elképzelésünket. Ráadásul, amikor az iratismertetésnél megláttuk a képét, valami azonnal megmozdult bennünk. Már akkor beleszerettünk és nagyon boldogok vagyunk, hogy rátaláltunk.

Miért pont ti? Erről keveset tudunk. Amit tudunk, hogy a tanácsadónknak sokat köszönhetünk, mert ő vitte be az „aktánkat” a team-meetingre, ahol Jázminról döntöttek és ahol a gyám és a nevelőszülő is szimpatikusnak talált bennünket, és így megkaptuk az esélyt, hogy megismerjük a kislányunkat.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Jázminnal az ismerkedés és az egymásra találás nagyon gyorsan zajlott. Mindössze három hét telt el a megismerkedés és a hazaköltözés között. És bár ez alapján sima történetnek tűnik, nem volt az. Amit mi döbbenten láttunk az ismerkedés végjátékában, hogy a folyamatban átláthatatlanul sok szereplő van, és nincsenek kialakult, mindegyik szereplő által elfogadott folyamatok, „mintairatok” (pl. mit kell tartalmaznia egy gyám által adott engedélynek, hogy elvihetjük a nevelőszülőtől a gyereket) és hogy az egyes szereplők milyen nehezen találják egymással az együttműködést és mennyire ki vagyunk szolgáltatva az egyes ügyintézők/hivatalok „nünükéinek”. Nem értettük, hogy egyik szereplő miért nekünk kommunikálja a másik szereplővel kapcsolatos elővárásait és miért nem közvetlenül egymásnak. És miért nem úgy történik mindez, hogy nekünk csak a gyerekkel való ismerkedésre kell koncentrálni és miért veszi el a bürokratikus ügyintézés az időt és az energiát a gyerektől, miközben az elmúlt négy évben a várakozás alatt mindig azt hallottuk, hogy ebben az eljárásban a gyerek érdekeinek szem előtt tartása a legfontosabb. Mi csak közvetíteni tudunk és ez volt az első örökbefogadásunk, az örökbefogadásban közreműködő intézményeknek pedig ez a mindennapi élet rutinja kellene, hogy legyen, hogy beszélnek egymással és közlik egymással szembeni elvárásaikat és erről egymással egyeztetnek. Emiatt a folyamatban volt egy pont, amikor majdnem meghiúsult az örökbefogadásunk. Jó lenne, ha a hatóságok és a nevelőszülői hálózatok rendszeresen beszélnének egymással és kialakítanának olyan folyamatokat, ahol gördülékenyebben és emberközpontúbban megy az eljárás. És ahol a szülő az energiái nagy részét a gyerekre tudja fordítani, nem pedig a hatóságokra.

A legnagyobb problémátok most: Most éppen nagyon kiegyensúlyozott időszakunk van. Jázmin kezd megnyugodni, lassan elhiszi, hogy a szeretet és biztonság, ami őt körülveszi, nem átmeneti, hanem állandó. Nagyon jó az ovink és sokat segít. A csoportba jól beilleszkedtünk, már vannak barátai is. Amit látunk, hogy a hazaköltözés utáni első hónap meglepően zökkenőmentes volt, aztán a következő két hónap viszont pokoli. Ezen túl minden ünnep, ami velünk az első (télapó, karácsony, farsang, húsvét, anyák napja) kizökkenti a nyugalmából. A problémás időszakokban zavartabb, nem találja a helyét és valami rosszat csinál (eleinte rongált, köpködött, verekedett és nagyon heves hisztijei voltak). Decemberben, amikor először találkoztunk ezzel, nagyon megviselt mindannyiunkat a hisztik gyakorisága és hevessége. Szerettünk volna segíteni neki, de ami egy alkalommal működött, a következőben már nem, és így szép lassan kifogytunk azokból az ötletekből, eszközökből, amikkel kezelni tudtuk ezeket a helyzeteket, és segíteni tudtunk volna Jázminnak és magunknak. Aztán kértünk segítséget pszichológustól, kaptunk jó tanácsokat és könyveket, amik segítettek. Bár azóta is vannak érzelemkitörések, ezek már kevésbé viselnek meg bennünket, mert több eszközt kaptunk, amikkel kezelhetjük ezeket a helyzeteket. Van persze, amikor semmi sem működik, de ez szerencsére csak ritkán fordul elő. Szóval, pár hete fantasztikus napjaink vannak együtt, sokat nevetünk, játszunk, táncolunk és mulatunk. Ami most foglalkoztat, hogy mikor látogassunk vissza a nevelőszülőhöz.

Miről olvasnál szívesen?
Szívesen olvasnánk arról, hogy a nevelőszülővel ki hogyan tart kapcsolatot (mennyi idő után látogattatok vissza, hogyan készültetek rá, hol találkoztatok, milyen volt utána és milyen gyakoriak a találkozások?)

******

Nicknév: Gulyásék

Kik vagytok? Nyíregyházán élünk, 10 éve házasodtunk össze, ő az első gyermekünk 8 év próbálkozás után (kisebb-nagyobb megszakításokkal).

Miben vagytok mások, mint mások? Én tanár vagyok, a férjem másodállásban lelkipásztor. Ezért sem volt könnyű szeretetben, mosollyal az arcunkon végignézni, ahogy nő a gyülekezet babák terén is, nálunk viszont az inszeminációk és a lombik után sem történt semmi.

Ki érkezett? A kisfiunk egy környékbeli faluban nevelkedett 2 éves koráig nevelőszülőknél (akikért nagyon hálásak vagyunk, mert iszonyatosan jó munkát végeztek). Szépen eszik, jól alszik, semmi gond nincs vele.

Mennyit vártatok? Meg fogtok verni: a határozat után egy hónappal kaptunk egy levelet, hogy örökbe lehet fogadni őt. Azt hittem az áll majd benne, hogy hányadikok vagyunk a listán. Vicces, mert pár nap múlva az a papír is megérkezett!

Mennyit várt a gyerek? 2018 októbere óta volt örökbefogadható. Hogy miért csak akkortól, kitérő választ kaptunk.

Miért pont ő? A papírokat majdnem újra kellett csináltatnunk, mert költözés miatt csúszott a környezettanulmányunk. 0-3 éves korig kértünk gyermeket, nem volt nemi és nemzetiségi kikötésünk sem. Egészségügyileg sem kértünk 100%-os gyereket (nincs is olyan). Ehhez képest kaptunk egy makkegészséges, zöld szemű, barna hajú kislegényt. Azért ő, mert valószínű ő is csúszott a papírjaival. Ez így volt kifundálva odafönn.

Miért pont ti? A megyében 28 pár várakozott előttünk, mind csecsemőre (országos listán nem voltunk fenn, nem volt értelme). Egy pár volt, akik 0-3 éves korig jelölték be az igényüket, de már ismerkedtek egy másik gyermekkel. Mi következtünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mivel láttam milyen jó munkát végzett a nevelőanya, sokat stresszeltem azon, hogy elrontom a gyereket. Az első héten alig mertem kimozdulni vele, nehogy baja essen. Utána rájöttem, hogy elsődlegesen szeretnem kell őt, a többi meg majd jön magától.

A legnagyobb problémátok most: több, mint 2 hete várunk már az anyakönyvi kivonatára. Nem tudunk elintézni semmit (új személyi, TAJ, stb.), pedig vajdasági vagyok és szeretném bemutatni a családnak.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: a tanfolyamon és több szakirodalomban is a legrosszabbra készítik fel az embert (persze, megvan ennek is az oka), viszont ezzel jól rá is ijeszthetnek az emberre, esetleg valaki visszahátrál. Nekem szó szerint mondogatnom kellett magamnak, hogy nem lesz olyan vészes, mint ahogy ott le van írva, meg hogy jó anyuka leszek. Volt több olyan helyzet is, amikor a visszalépést fontolgattam.

Miről olvasnál szívesen? Olyan problémás esetekről, ahol megoldást sikerült találni. Szerintem sok embernek nagy segítség lenne.

******

Nicknév: GP19

Kik vagytok? Mi egy 40 és egy 42 éves tagból álló házaspár vagyunk. Hét éve találkoztunk és öt éve vagyunk házasok, de már hat éve vágyunk rá, hogy gyermekünk legyen. Álmunk a Gólyahír Egyesület segítségével válhatott valóra. Az örömhírt megelőzően hosszú egészségügyi kálváriát jártunk végig. Három alkalommal spontán állapotos lettem, de ők nem maradtak velünk, majd volt 3 inszeminációnk és 3 sikertelen lombikunk is. 2016 őszén kaptuk kézhez a határozatunkat és a kisfiunk idén kora tavasszal lépett be az életünkbe.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem nem különbözünk másoktól, akik viszonylag későn találtak egymásra és nagyon szeretnének gyermekes családdá válni, de ez az útjuk valamiért nehezített.

Ki érkezett? Gyermekünket 9 naposan hozhattuk haza egy vidéki kórházból. Csodás, erős, egészséges baba, aki enyhe dongalábbal született. A lábacskáit két hetes kora óta kezeltetjük és nagyon szépen javul már a lábtartása. A fiunk kezelőorvosa felhívta a figyelmünket arra, hogy David Beckham is dongalábbal született. Biztatott, hogy egy szemernyi kétségünk se legyen arról, hogy ez az elváltozás tökéletesen gyógyítható. Szerencsére az eddigi eredmények is őt igazolják. A mi kis Csodánk még hónapokig, rosszabb esetben éjszakára évekig rögzítőt fog hordani és sok gyógytornán kell átesnie, de tökéletesen fog szaladni, amikor annak itt lesz az ideje. Már most mászna, pedig még nincs is négy hónapos.

Mennyit vártatok? A Gólyahírnél 20 hónapot, a rendszerben, összességében 26-ot, de lényegében 6 évet.

Mennyit várt a gyerek?  Gyakorlatilag nem várt, hiszen 6 napos kora óta látogatjuk és 9 napos kora óta a családunk tagja.

Miért pont ő? Ahogy megláttuk a kórházban és kézbe foghattuk a mi Pöttömünket, rögtön tudtuk, hogy Ő nekünk született és Ő hozzánk tartozik. Nem voltak kétségeink, egy percig sem. Még a kórházi, orvosi konzultáció előtt megtörtént a bevésődés. Már akkor világos volt, hogy az elköteleződésünk visszavonhatatlan és végleges.

Korábban volt két tegyeszes kiajánlásunk picit nagyobb gyerekekre. Ők 18 és 22 hónaposak voltak, de mindkét kislány olyan egészségügyi állapotban volt, olyan gondokkal küzdött, hogy nem mertük vállalni az örökbefogadásukat. Az Ő esetükben csak az iratbetekintésig jutottunk.

Miért pont ti? Nem volt nemi és származási kikötésünk és elfogadók voltunk korrigálható egészségügyi állapotot esetén is, de fő érv mellettünk az volt, hogy mi nem rettentünk el attól, hogy a Pici lábát kezeltetni kell. Így kerülhettünk hamarabb sorra. A sorszámunk szerint még egy, esetleg másfél évet várakoztunk volna.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A tanfolyam szerintem nagyon hasznos volt és a Gólyahír Egyesület segítői is fantasztikusak voltak. Minden segítséget megkaptunk, amire csak szükségünk volt a döntéshez és utána is. Ami számomra világossá vált így utólag, hogy mindenre meg kell érni és ezt nem lehet siettetni. Fontos, hogy nyitottak legyünk, érdeklők és bízni tudjunk a megérzéseinkben és a sikerben.

A legnagyobb problémátok most: Igazából nincsen.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:  A várakozás hiába tart évekig, egy gyermek fogadására nem lehet előre felkészülni, főleg mivel nagy hirtelenséggel is érkezhet, mint a mi esetünkben. Nálunk nem volt előre berendezett, nem voltak babaruháink, autós hordozónk, légzésfigyelőnk, kiságyunk stb. Mindent három nap alatt kellett beszereznünk, de végül minden meglett, mire a fiatalúr hazajött. Lélekben és fejben is gyorsan kellett felnőnünk a feladathoz, ez picit sokkoló volt, de egyben csodálatos és fantasztikus is.

Miről olvasnál szívesen? Szívesen olvasom mások beteljesült történeteit itt, illetve érdekelnek más hasonló helyzetben lévő családok küzdelmei, örömei.

******

Nicknév: Karisma

Kik vagytok? Öt évvel ezelőtt találtunk egymásra a férjemmel. Első házasságomból 3 gyermekem van, akik már
16-21-23 évesek.

Miben vagytok mások, mint mások? Nyitottak és elfogadóak vagyunk a sajátos nevelési igényű gyermekekkel szemben.

Ki érkezett? Zsombi, 3 és fél éves Down-szindromás kisfiú. Titkos örökbefogadás. Születésekor inkubátorba tették. Nem ismerjük a szülőket, ill. az esetleges testvéreket. A kórházból nevelőszülőkhöz került, ahol 20 hónapos koráig nevelkedett. A nevelőszülők életében olyan változás jött, hogy nem tudták tovább nevelni a náluk lévő gyermekeket, így Zsombi Karcagra került egy fogyatékosok számára fenntartott intézetbe, ahol két évet töltött el. Egy 7 fős szobában lakott egy kiságyban, amelynek fejrészénél tükör volt beépítve. Ez volt az élettere, valamint a heti 1-2 alkalmas fejlesztés, amit az intézmény biztosított számára. Egészséges, a DS-val nem hozott járulékos betegségeket, (mint szív, pajzsmirigy stb.) fejlődésében elmaradt, kb. másfél éves szinten volt, mikor először találkoztunk vele. Mászott, járni még nem tudott, kézen fogva vezetve pár lépést megtett. Enni egyedül még a mai napig nem tud, mert ott hozzászokott, hogy etették és a kezeit maga mellett tartva kellett nyelni a falatokat. Rágni már tudott, az evésterápiának köszönhetően, amit az intézetben kapott. De sajnos nem tudták tovább folytatni vele, így ismét visszatért az “etetés letett karokkal és nem nyúlunk semmihez közben”. Nagyon barátságos, érdeklődő. Egy kis Maugli, aki kiszabadult az eddigi “életteréből”; és most mindent meg akar ismerni, be akar hozni minden lemaradást.
Zabolátlan 🙂

Mennyit vártatok? Október 2-ára volt időpontunk a Tegyesznél első meghallgatásra, és március 28-án hoztuk el
Zsombit a karcagi intézetből. Kb. fél évet.

Mennyit várt a gyerek? Gyakorlatilag születésétől örökbefogadható volt.

Miért pont ő? Miért Downos gyereket akartatok? Eredetileg nem Downos gyerekben gondolkodtunk, de a cél kezdettől fogva az volt, hogy segítsünk az örökbefogadással. Egy ismerős házaspárnál van örökbefogadott Down- baba és ez volt, ami elindított minket is ebbe az irányba. Megkerestük Steinbach Évát, akinek Zsombit köszönhetjük. Ő említette, hogy van egy 3 és fél éves DS kisfiú, akinek már 3 éve örökbefogadó családot keresnek. Csak akik down babában gondolkoznak, általában csecsemőt szeretnének, így maradt és várt meg minket Zsombi 🙂 Éva végigkísérte az örökbefogadási tortúrát és nagyon sokat segített, valamint segít a mai napig is.

Miért pont ti? Zsombi 3 éve volt örökbefogadható, de nem voltak rá jelentkezők. Így aztán mindenki örült, amikor jeleztük, hogy mi nyitottak vagyunk, hogy megismerjük és örökbe fogadjuk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mindenre kaptam választ, mikor feltettem Neked a kérdéseimet, úgyhogy nincs ilyen. 🙂

A legnagyobb problémátok most: Természetesen a törvényileg már 2020-tól bevezetett rendkívüli szabi. Ebbe sajnos nem estünk bele, így a nyári szünetig meg kell oldanunk Zsombi felügyeletét. Felváltva betegállományok, szabik, anyanapok és home office-ban dolgozással hozzuk össze.

3 responses »

  1. Gratulálok a családoknak, és hogy bevállalták így arccal is- sokkal szebb így. Van személyes érintettség is a családok között:) rögös, és nehéz út vezetett nekik is idáig, de csodaszép család lettek:

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.