Örökbe.hu

Szeretettel gratulálok azoknak az olvasóknak, akik a közelmúltban fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született gyerekük. A mai szám különleges, mert több régi ismerőst is viszontlátunk, akik szerepeltek korábban interjúban vagy Babaköszöntőben, és ismét bővült a családjuk, és két egyedülálló anyukánk is van. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Margó

Kik vagytok? Átlagos negyvenes házaspár vagyunk. Fiatalon házasodtunk össze, nagy családot terveztünk. Két szülés után egészségügyi okokból nem vállalhattam újabb terhességet. A fiúk már nagyok voltak, mikor belevágtunk az örökbefogadásba, ami nekem mindig is vágyam volt, függetlenül a problémáktól.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban vagyunk mások, hogy két vér szerinti és egy örökbefogadott gyerek után álltunk vissza a sorba. Ebben a cikkben már szerepeltünk: https://orokbe.hu/2014/05/23/harom-anya-a-39-heten/ Akkor Léna kisfiát nem fogadtuk örökbe, mert kislányt akartunk. A kislányunkat, Lénát (második neve tényleg Léna, az örökbeadó anyukánál ez csak álnév volt a cikkben) öt éve fogadtuk örökbe, félig ázsiai származású és újszülöttként érkezett. Hihetetlen, hogy mennyi színt és energiát hozott a családba. Gyönyörű, okos, cserfes kislány. Vannak állítások arról, hogy hány százalék genetika és hány százalék a nevelés a gyerek fejlődésében. Nem tudnám eldönteni. Abban biztos vagyok, hogy a zene, az éneklés és a művészet szeretetét a vér szerinti családból hozta. Egész nap énekel és táncol. Viszont a természete olyan, mint az enyém. Mintha sokszor magamat látnám, a beszédben, a mozdulatokban és persze a fiúk irányításában teljesen engem formál meg. Apa szokta mondani, hogy kettő van belőlem.

Ki érkezett? Kincső, magyar származású, egészséges baba. Alapítvány segítségével érkezett, újszülöttként. Már egyéves. Nagyon szépen fejlődik, nyugodt, érdeklődő kislány. Az éjszakákat rögtön végigaludta. Ami nekem meglepő volt, mert a tesók évekig keltek minden éjjel.

Mennyit vártatok? Igazából nem vártunk sokat.Az első határozatunk 2013-ban lett meg. Akkor beadtuk az Alfa Szövetséghez a jelentkezést. A kislányunk magánúton érkezett 2014-ben (férjem rokonai ismerték a kismamát), de az alapítvánnyal nem szakadt meg a kapcsolat, azóta is önkénteskedem nekik és próbálok a hasznukra lenni. 2017-ben lett meg az új határozat, Kincső 2018 augusztusában született. Csak itt és a Tegyesznél várakoztunk.

Mennyit várt a gyerek? A gyerek nem várt semmit, a kórházból hozzánk jött haza. A várandóság utolsó három hónapjában együtt vártuk a kismamával a baba születését. Bent voltam a születésénél, én vágtam el a köldökzsinórt. Nagyon sokat számít az, hogy mindkét kislányunk születésénél ott lehettem, láttam az első pillanataikat.

Miért pont ő? Az első örökbefogadásnál csak kislányt szerettünk volt, most mindegy volt a baba neme és származása. Egészségügyi állapotnál mindenhová a bővebb tájékoztatást jelöltük be.

Miért pont ti? Köszönhető az alapítványnál végzett munkának és a kismama elképzeléseinek, hogy mi lehettünk a szerencsések. Olyan családot képzelt el a babának, ahol vannak testvérek, és külön jó pont volt az előző örökbefogadás. Hozzánk hasonló családban nevelkedett ő is. Külföldön él magyar állampolgárként  és mindenképp magyar családot szeretett volna a kicsinek. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy minket választott és hogy vigyázott és odafigyelt a baba egészségére. A kölcsönös szimpátia nélkül nem ment volna ilyen gördülékenyen a folyamat. Miután megszületett a kicsi, a kismama azt mondta, hogy mintha egy nehéz kő eltűnt volna a mellkasáról. Nehéz volt neki a családja nélkül. Fura, hogy a lányok mindketten ugyanabban az idegen országban fogantak és és a vér szerinti szülők foglalkozása is ugyanaz. Nem lehet véletlen. Tudom, hogy nekünk születtek.

A tanács, ami jól jött volna utólag: a Tegyesz, az alapítvány és a gyámügy is nagyon profi munkát végzett, így problémánk nem volt a folyamat során.

A legnagyobb problémátok most: Minden gyerekünk más életszakaszban van, úgyhogy nálunk zajlik az élet. Ami néha fárasztó, de így van jól. A nagyok imádják a kicsiket, a kicsik a nagyokat. Mi meg mindegyiket.

Mi lett Lénával? Lénával megszakadt a kapcsolat. Egy ideig tudtunk róla. Remélem, visszatalált a lányaihoz.

Mi lett Tímeával? 2014-ben örökbe fogadták Léna kisfiát, és azóta két vér szerinti gyerekük született, egy fiú, egy lány. Boldog nagycsaládosok!

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadás témában mindenevő vagyok. Szeretnék olyan családokról olvasni, ahol ugyanígy más nemzetiségű gyereket nevelnek.

******

Nick név: Fegame

Hosszú út vezetett a nagyobbik lányunk örökbefogadásához (itt olvasható: https://orokbe.hu/2017/05/11/babakoszonto-2017-majus/. Több mint 3 évet vártunk rá. Negyvenen már bőven túl vagyunk mind a ketten, mégis úgy gondoltuk, talán az utolsó pillanatban, hogy szeretnénk egy testvért.

Nem hiszem, hogy mások lennénk. Gyermekeket szerettünk volna.

Igazából nem vártunk sokat. A jelentkezéstől számítva 10 hónapot (zöld megye). Nagyon sokat jelentett, hogy elfogadóbbak lettünk. A nagyobbik lányunknál voltak kikötéseink, végül változtattunk az álláspontunkon, hogy a szülei lehessünk. A kicsinél rögtön mondtuk, hogy bizonytalan származást is elfogadunk. Ez jelentősen lerövidítette a várakozási időt. A pszichológusnál megemlítettük, hogy a korunk miatt kb. egy évünk van a várakozásra. Nagyon jó fejek voltak, ezt is figyelembe vették.

 

A lányunk másfél évesen érkezett. A kórházból rögtön nevelőszülőhöz került. Amint örökbefogadható lett, rögtön el is indult a procedúra. Mindenki azt mondja, tiszta anyja 😃. De tényleg nagyon hasonlítunk egymásra. A korához képest eléggé el volt maradva, de egy év alatt behozta a lemaradást. A férjem azt szokta mondani, ridegtartáson volt szegénykém. Ha nem a második gyerek lett volna, lehet, hogy megrettenünk és visszalépünk. Nem azért, mert a nevelőszülő nem akarta engedni, hanem a körülmények, a barátkozás körülményei miatt. A barátkozás 9 napig tartott, de mivel nem kötődött, láthatóan szívesen jött velünk. Az már nehezebb tészta volt, hogy a nagy elfogadja. Most egy év után mondom azt, hogy sikerült. Az első 3 hónap kutya kemény volt mindannyiunk számára, de főleg a nagyot (3 és fél éves volt) viselte meg. 2 év alatt, amióta egy család lettünk, megszokta az egykeséget, és akkor jött egy másfél éves, aki mindenét elveszi, sokkal kevesebb időt kap. Osztozni kell mindenen. De most már úgy viselkednek, mint az igazi testvérek. Összevesznek, kibékülnek, láthatóan szeretik egymást.

A legnagyobb problémánk most a szobatisztaság. Lassan ovi, és még sehol sem tartunk. De majd megoldjuk, ahogy a nagylányom szokta mondani. 😄

******

Kik vagytok? Egyedülálló vagyok, 40 éves múltam, gyógypedagógusként dolgozom. Ezidáig gyermekem nem volt, ő az első. Tegyeszen keresztül fogadtam őt örökbe, saját megyéből (Zala). (Alapítványoknál nem álltam sorban, mert egyedülállóként nem nagyon rúghattam volna labdába.)

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben. Én gyermeket szerettem volna, ő meg egy anyukát. 🙂

Ki érkezett? 4 és fél éves múlt a kisfiam. Egy végtelenül jókedvű, kedves, nyitott, elfogadó, eleven gyermek. Életkorához képest vannak elmaradásai, de ezek – hivatásomból adódóan is – behozhatók. Nevelőszülőtől érkezett, akinek sokat köszönhet (a harmadik nevelőszülője volt, ill. gyermekotthonban is élt még az életadójával).

Mennyit vártál? A Tegyeszhez való bejelentkezéshez viszonyítva 3 évet.

Mennyit várt a gyerek? Amint az életadó nem látogatta 1 évig, azonnal elindították az örökbe adhatóságát. Ahogy ez lehetővé vált, jött is a telefonhívás.

Miért pont ő? Meggyőződésem, hogy az égieknek köszönhetem őt! Sokan mondják, hogy még hasonlítunk is. 😉 0-5 év közötti gyermek (nemi megkötésem nem volt) volt a határozatomban, kezdetben származási kikötéssel; majd amint ezen változtattam, 3 hétre rá jött az a bizonyos telefonhívás a Gólyától.

Miért pont te? A sorszámom is kezdett alacsony lenni, ill. a származása miatt.

A legnagyobb problémátok most: Tulajdonképpen nagy problémánk nincs! A mosdó/wc-használati, étkezési, valamint a nagyobb közösségi terekben (pl. bolt, mozi, templom, cukrászda, stb.) való viselkedési szokások kialakítása jelenleg a legnagyobb feladatunk. Valamint most, az óvodai beiratkozásnál pedig az a kérdés van napirenden, hogy „régi vagy új OM szám” kell-e a gyereknek.

Miről olvasnál szívesen? Nagyobb gyermekek örökbefogadásáról, kötödéséről. Egyedülálló kaphat-e második gyermeket?

******

Nicknév: Nincs

Ki vagy? Egyedülálló 38 éves nő vagyok. Mindig is szerettem volna gyereket! Sőt! Nagyon határozott elképzeléseim voltak. Először fiút, aztán egy kislányt, hogy a lánynak legyen bátyja, aki majd vigyáz rá a dizsiben. Nem így alakult. Mire megteremtettem a vágyott anyagi egzisztenciámat, pajzsmirigy és cukorbetegségek miatt a teherbeesés nem volt javasolt! Ha egyáltalán sikerülne… Soha nem éreztem problémának, nyitott voltam az örökbefogadásra. Egy dolgot tudtam, fiatalabb nem leszek és szeretnék gyereket. Amint megvolt az első másfél szobás lakásom, jelentkeztem.

Miben vagyok más? Szerintem semmiben.

Ki érkezett? Niki, 19 hónaposan, országos listáról, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, nevelőszülőktől. A tojásfehérjére allergiás. Papírja nincs róla, de sokszor bekancsalít, ezzel járunk szemészetre, egyébként makkegészséges!

Mennyit vártam? 2 és fél évet vártam a határozattól.

Mennyit várt a gyerek? Nikit a kórházban hagyta vér szerinti anyukája, akinek ő a 11. gyermeke. Ennek ellenére 19 hónapot várt, mire velem találkozott. Egyéves volt, mikor örökbefogadhatónak nyilvánították.

Miért pont ő? Mindig lelkesen olvastam a babaköszöntőket, hogy sokszor érezték a szülők, hogy ő az, nekik született. El nem tudtam képzelni, hogy ilyen létezhet. Niki a harmadik kiajánlásom. Az elsőnél elküldtek a munkahelyemről, hogy ne onnan menjek gyedre. Így a gyámhivatal nem engedélyezte. A rápillantásig jutottunk. A másodiknál generációkon átívelő pszichiátriai betegség miatt én mondtam nemet. Nikinél az aktabetekintés végén, mikor megmutatták róla a fényképet, ha nem lett volna fülem, körbeérte volna a szám a fejemet! Gyönyörű, mosolygós, kedves, huncut kiscsaj nézett rám. Bár előrebocsátották, hogy nagyon kötődik a nevelőszülőkhöz és lehet, emiatt hosszabb lesz a barátkozás és segítségre is szükség lehet, tudtam, hogy ő az én lányom!

Miért pont én? Erről nem sokat tudok. Az első kiajánlásom is ugyaninnen volt, sőt, még az ügyintéző is ugyanaz a hölgy volt. Annyit tudok, hogy nem én voltam az első, akinek kiajánlották, de az előttem lévő pár akta alapján nemet mondott rá.

A tanács ami jól jött volna utólag: Ha az Ágacskát vagy Tegyeszen kívüli szervezetet szeretnénk felkérni az utánkövetésre, azt az ideiglenes kihelyező határozatnál jelezni kell. És, talán, hogy ne csak az örökbefogadás speciális dolgaira fókuszáljak, hanem úgy egyáltalán arra is, hogy milyen egy ilyen kicsi gyerek. Gondolok itt arra, hogy hamar rájöttem, hogy én magam sokat várok el tőle, és nehéz saját magamban ezt átállítani, de dolgozom rajta.

A legnagyobb problémátok most: Nem-korszakunk van. Egyébként semmi extra vagy specifikus.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok? Igazából semmi. Minden információ birtokában voltam. Aztán megélni az egész folyamatot… arra nem lehet felkészülni! Egy olyan aktából indulva, hogy a gyermek nagyon erősen kötődik a nevelőszülőkhöz, az átkötéshez lehet, hogy segítségre lesz szükség, nagyon magasról, jól indultunk, majd a 4. találkozásnál (2.nap délután) mintha kicserélték volna a gyereket. Semmit nem fogadott el, mászott, bújt bele a nevelőanyába… Végigzokogtam az utat a szállásra, tehetetlen, tanácstalan és elkeseredett voltam. A harmadik naptól elvittem a nevelőcsalád otthonából, a 10. napon úgy jöttünk haza, hogy a házban átkéredzkedett az én kezembe a nevelőapától! Szóval ezekre nem lehet felkészülni…
Rengeteg segítséget kaptam a lányom gyámjától, napi szinten hívhattam. És a miskolci tegyeszes ügyintéző is nagyon segítőkész volt!

Miről olvasnál szívesen? Niki 6 testvérét örökbe fogadták. Mivel az új családjában ő valószínűleg egyke lesz, érdekelnének olyan történetek, tapasztalatok, ahol a vér szerinti tesók közül, akiket szintén örökbe fogadtak sikerült kapcsolatot létesíteni a másik családdal.

******

Kik vagytok? Az első fiunkat, Samut 8 éve fogadtuk örökbe. Rá 4 évre érkezett hozzánk a szintén Down-szindrómás, örökbefogadott Hanga. Őt egyéves korában sajnos elveszítettük, feladta a szervezete a küzdelmet. Utána jöttek a meglepetés-gyerekek: először két éve egy vér szerinti kisfiú, most pedig egy kislány (szintén vér szerinti). Itt készült velünk cikk: https://orokbe.hu/2015/12/17/down-szindroma-orokbefogadas/

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban, hogy a két örökbefogadott gyermekünk Down-szindrómás. Illetve, nyilván abban is mások vagyunk, hogy hála Istennek, azért nem sokaknak kell átélniük a gyermekük gyászolását.

Ki érkezett? Lenke érkezett hozzánk, egy gyönyörű kislány. Igazi meglepetés-baba. Sebi már bölcsis volt, épp, hogy visszamentem dolgozni, mikor kiderült, ismét egy csoda vár ránk.

Mennyit vártatok? A kicsik között szinte pont két év van. Majdnem a születésnapjára voltam kiírva Lenkével, de aztán a 38. héten indítani kellett.

A leg…

Legnehezebb: kb. a 22. héten kiderült, hogy gond lehet a kicsivel. Onnantól végig feküdnöm kellett. Nagyon féltünk, hogy elveszítjük őt is.

Legkedvesebb: Samu, a nagyfiú az egész várandósság alatt kedveskedett, vigyázott rám. Ő hozta a tálcát az ágyba, mindig odaült hozzám beszélgetni.

Legemlékezetesebb: Nagyon féltem, hogy hogyan fogják fogadni a fiúk azt, hogy feküdnöm kell. Nagyon jól vették az akadályt, még a kicsi is gyorsan átállt, hogy nem tudok felkelni, csak fekve tudok játszani velük.

Mit szólnak a nagyok? Nagyon szeretik a kistesójukat. Folyamatosan el van halmozva puszikkal, ha éppen nem látják, keresik, hogy hol van.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne tervezzem el az életünket, mert még véletlenül sem úgy alakulnak a dolgok.

Miről olvasnál szívesen? Szeretem a babaköszöntőket.