Babaköszöntő 2020. március

Általános
Babaköszöntő 2020. március

Itt az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik a közelmúltban fogadtak örökbe kicsi vagy nagyobb gyereket. Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen!

Nicknév: AnniPanni, de inkább a fb-csoportban vagyunk aktívak.

Kik vagytok? Harmincas házaspár vagyunk Vajdaságból, Szerbiából. Öt éve házasodtunk össze, alapvetően egészségügyi problémák miatt, könnyű szívvel és nagyon határozottan léptünk az örökbefogadás útjára, kislányunk tavaly augusztusban érkezett hozzánk.

Miben vagytok mások, mint mások? A blog olvasóinak legnagyobb részéhez képest valószínűleg abban, hogy nem Magyarországon vettünk részt az örökbefogadási folyamatban. Egyébként mi is, mint mindenki, nagyon vágytunk gyerekre, arra, hogy megoszthassuk a szeretetünket még valakivel. Az örökbefogadás mindig ott volt a levegőben, korábban nagy egyetértésben tervezgettük, hogy néhány vér szerinti gyerek után majd belevágunk. Végül az első gyerekünk érkezett örökbefogadás útján a családunkba, és ez így tökéletes.

Ki érkezett? Léna, 13 hónaposan, nevelőszülőktől, kb. 100 km-ről (Szerbiában csak országos lista létezik). Hatalmas szeretetben nevelgették, könnyes volt a búcsú, és azóta is aktívan tartjuk a kapcsolatot, egyelőre írásban, de mindenképpen vissza fogunk majd látogatni hozzájuk. A kislányunk egy életvidám, aktív, gyönyörű kis szeretetgombóc, nála csodálatosabb gyereket elképzelni sem tudunk (természetesen). 🙂

Mennyit vártatok? Ez összetett kérdés, mert esetünkben, tőlünk független okok miatt, elképesztően hosszúra (másfél évre) nyúlt a jelentkezési procedúra, a várólistára kerülésünk után viszont mindössze 23 nappal csörgött a telefon. Még ezután is meglehetősen megerőltető időszak állt előttünk, ugyanis nálunk több körös „válogatón” jelölik ki végül a legalkalmasabbnak tűnő jelentkezőt az 5-10 értesített pár közül, de utólag visszagondolva természetesen megérte minden várakozással töltött perc.

Mennyit várt a gyerek?  Tíznapos kora óta élt a nevelőszülőknél, és körülbelül tízhónapos korában nyilvánították örökbefogadhatónak.

Miért pont ő? Származási kikötés nélkül várakoztunk 1-4 éves, egészséges vagy korrigálható egészségügyi problémával élő gyerekre. Ezekkel a kikötésekkel a statisztikák szerint a szerbiai várakozók között csodabogárnak számítottunk (főként a származási kikötés hiánya miatt), ezt az ügyintézőnk is hangsúlyozta.

Ehhez képest egy világosbarna hajú, kék szemű gyermek érkezett, de arra a kérdésre, hogy ez hogyan lehetséges, persze nem keressük a választ, annyira a miénk a kislányunk most már.

Miért pont ti? Ez számunkra is nagy kérdés volt, hiszen több rostán is át kellett mennünk, mire mi lettünk a befutók.  Meg is kérdeztük az ottani team-et, hogy miért esett végül ránk a választás, és négy dolgot jelöltek meg: a nemzetiségünket, az életkorunkat, a dinamikus személyiségünket és azt, hogy mindketten néptáncosok-népzenészek voltunk/vagyunk, ez nagyon tetszett nekik, mert összekötötték a magyar identitás kialakításával a kisebbségi léthelyzetben (a kislányunk magyar származású, bár szerb családban élt, mert nem volt lehetőség magyar nevelőszülőknél elhelyezni).  És persze mert az Égiek is így akarták! Ebben biztosak vagyunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az első néhány napot csak túl kell élni! Nem kell agyalni, pánikolni, stresszelni, csak túlélni. És minden nappal minden egyre könnyebb lesz. 🙂

A legnagyobb problémátok most: Egyelőre semmi, ami összefüggésben állna az örökbefogadással, hétköznapi apró-cseprő, átmeneti problémáink vannak, mint minden családnak. Az életünk kiteljesedett, minden új értelmet kapott, az esetleges gondokra pedig megoldandó feladatként tekintünk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Talán az, hogy végig arra készítettek bennünket, hogy az első kiajánlásból ritkán lesz sikeres örökbefogadás, hiszen sok pár van képben még ilyenkor, így fel kellett készülnünk a kudarcra, de végül mégsem volt feldolgoznivalónk. Illetve az, hogy milyen gyorsan lezajlott maga a folyamat, hiszen az első találkozáshoz képest 1,5 héten belül itthon volt a kislányunk.

Miről olvasnál szívesen? Minden érdekel bennünket, és nagyon szívesen viszontlátnánk a korábbi interjúkban megismert családokat. 

******

Nicknév: Zorba

Kik vagytok? 7 éve vagyunk egy pár. Férjem 49, én 38 éves vagyok.

Első perctől kezdve szerettünk volna közös gyermeket, de természetes úton nem sikerült. Lombikot nem akartunk. Az örökbefogadást viszont mindketten első perctől az utunknak éreztük.

Miben vagytok mások, mint mások? A férjemnek már van egy felnőtt lánya, és két unokája. A nagyobbik unoka egyidős a kislányunkkal. A férjem lánya hozta szóba legelőször, hogy mi lenne ha örökbe fogadnánk… Így kezdődött a történetünk.

Ki érkezett? 2,5 éves egészséges kislány, megyénkből (zöld megye)

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől számítva 1,5 évet. Határozathoz képest 5 hónapot. Nem voltunk házasok, mikor jelentkeztünk, menet közben házasodtunk össze, ezért csúszott a határozat megszerzése.

Mennyit várt a gyerek? Születése óta nevelőszülőknél élt. A legeslegjobb nevelőszülőknél, akik minden alapot, szeretetet megadtak neki.  Sose volt kapcsolattartása, mégis egyéves kora után lett örökbefogadható. Egy évet keringett a rendszerben, állítólag országosra is rakták. De sose nézte meg senki, ha jól tudom még az aktáját sem.

Miért pont ő? 0-3 éves korig vártunk, származási kikötésünk nem volt, és a betegséglistán is sok mindenben elfogadóak voltunk. Nemibeteg szülőket kizártuk, ennek ellenére mégis szerepelt az aktájában. Ez okozott némi aggodalmat bennünk, de feloldottuk és mentünk tovább.

Miért pont ti? Azt mondták azért mert elfogadóak vagyunk. 50 körül járt a sorszámunk. De mi tudjuk, hogy azért, mert az égben köttetett ez a kapcsolat. Rengeteg égi jel kísérte az utunkat, hogy ő a mi lányunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Minden segítséget, tanácsot megkaptunk a Tegyesztől, nevelőszülőtől és sokat olvastunk a témában.

A legnagyobb problémátok most:  Nincs problémánk. A lányunk kiegyensúlyozott, boldog. Nekünk szülőknek kell még szokni a helyzetet, hogy már másról szólnak a napjaink, mint eddig.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nekünk minden gördülékenyen ment. A barátkozás zökkenőmentes volt, szépen átkötött. Az itthoni lét nyugis, kiegyensúlyozott. Készültünk a legrosszabbra, ahogy hallottuk, olvastuk, de meglepően jól ment minden.

Miről olvasnál szívesen? Szívesen olvasnék a kötődés kialakulásáról. Illetve arról, ki hogy élte meg az anyai/ apai szerepeket az első időszakban.

******

Kik vagytok? Én most töltöm a 32-öt, feleségem a 31-et. 2013-ban házasodtunk, amikor már elterveztük, hogy gyerekeket szeretnék, és azt is megbeszéltük, hogyha nem lehet vér szerinti gyerekünk, akkor örökbe fogadunk. Azóta próbálkoztunk, egy év után orvos, inszeminációk, második lombik után jelentkeztünk a Pest megyei Tegyeszhez, 2018. április 1-én. Viszonylag lassan haladtunk, a tanfolyam után hónapokat kellett várnunk a gyámhatóság határozatára, mert nem volt pénzük postázni a határozatot.
Miben vagyunk mások? Mivel mi a legelején provizórikusan megbeszéltünk egy fontos kérdést, így vívódások nélkül ültünk a tanfolyamon nálunk 10-15 évvel idősebb párok között, akik ugyanennyivel hosszabb ideje próbálkoztak, néhányuk >10 sikertelen lombikon volt túl. Nem volt származási kikötésünk, nem ragaszkodtunk a csecsemőhöz, hiszen mi egy 2-3 éves gyereket is kicsinek tartottunk, éreztünk. Szinte minden korrigálható betegséget elfogadtunk, elfogadtunk gondozatlan terhességet, vagy nemi beteg, prostituált, terhesség alatt drogot vagy alkoholt fogyasztó szülőt is. Feleségemmel úgy gondoltuk, majd találkozunk a gyerekkel, hiszen nem ettől fog függeni, hogy elfogadjuk-e a gyereket.
Ki érkezett? 2019 húsvét előtt érkezett a hívás, hogy betekinthetünk Ferenc, 2,5 éves kisfiú irataiba. Egy hétre rá benn ültünk és néztük a papírokat: koraszülött, izomgyengeség, gondozatlan terhesség, prostituált, szenvedélybeteg, kiskorú anya. A gyerek nehezen indult, de folyamatosan tűntek el a problémái, dolgozta le hátrányait, a nevelőszülő kemény, kitartó munkájának köszönhetően (Dévény-tornára hordta, orvosokhoz vitte). Megnéztük a fényképet, és egy szép, egészséget kisfiút láttunk. Rá egy hétre meg is látogattuk a Bács-Kiskun megyei Tegyesznél, ahol egy életrevaló kisfiút ismertünk meg.
Bár szüleink korábban ódzkodtak attól, hogy cigány gyereket is fogadnánk örökbe, amikor édesanyámnak elmondtam, hogy egy 2,5 éves barna hajú, sötétbarna szemű, kreol bőrű, izgő-mozgó, ismeretlen származású (de valószínűleg cigány) kisfiút fogadunk örökbe, már nem érdekelte, és csak arra tudott koncentrálni, hogy mennyit fog vele játszani.
A gyerek hihetetlenül erős, szívós, teli energiával, okos, nagyon logikus gondolkodású, néha csintalanul égetően rossz.
Miért pont mi? Habár a gyerek papírjait több örökbefogadó pár is látta, hiszen már jó ideje örökbeadható volt, hozzánk országos listán jutott, senki sem nézte meg, még a fényképét sem. Mi úgy döntöttünk nem ítélünk elsőre, mindenképpen érdemes élőben találkozni. Nagyon megérte.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Az ismerkedés időszakára tervet készíteni, és előre megmutatni a gyámnak, mert a munkahelyet (és kikérendő szabadságokat) senki nem veszi figyelembe, és ha hatalmaskodhat egy hivatalnok, akkor mindent megtesz, hogy megnyomorítsa az életed, csakhogy egy kicsit fontosnak tűnjön. Ha már mi nem érezzük, hogy ők ezeket a gyereket örökbe akarnák adni, akkor legalább hagyják nekünk örökbe fogadni őket. Persze az óvodavezető is ha lehet, egy évvel később veszi fel a gyereket, csak mert a törvényi kötelezettség (3,5 évesen napi 4 óra) miatt megteheti, ha nem szép, aranyos, szófogadó, stabilan szobatiszta kislány.
A legnagyobb problémátok most: Nagyszülők életközepi válsága, és ennek összeegyeztetése a gyerek fejlődésével. A gyerek kortársaihoz képest kicsi (89 cm volt 3 évesen), így bizonyos ruhák, és eszközök (pedálos bicaj) beszerezése nehéz. Korábban probléma volt még pár olyan lemaradás, amit azt magyarázott, hogy nevelőszülőnek 4 nevelt gyerek esetén kevés ideje jut csak egy gyerekkel egyedül foglalkozni.
Mi volt másképp: Mindenkitől azt hallottuk, és el is hittük néha, hogy a gyereknevelés egy nagy szenvedés, szinte kivitelezhetetlen, embert próbáló dolog. A gyerek egy hónap alatt szobatiszta lett, leszokott az ujjszopásról, 5 szóról felfejlődött a beszéde folyékonnyá, ahogy megtanult beszélni, leszokott a hisztiről, mert ki tudta magát végre fejezni. Lassan megtanul úszni, holnap szerelem le a pótkerekeket a kerékpárról, korcsolyázik és síel. A Logico Primo kártyákat tudja végig, egyre több mondókát mond fejből, és tucatnyi mesekönyv történetét már kívülről fújja.
******

Kik vagyunk? Átlagos 40-es család vagyunk, egy 10 éves, vér szerinti nagyfiúval és most már az ő kistesójával.

Miben vagyunk mások? Nem vagyunk mások, családunk van, dolgozunk, csak nálunk nem a gólya hozta a második babát, hanem – az akkor még 9 éves kisfiam levelében szereplő kérésre – a Mikulás.

Ki érkezett? 16 hónapos kis hercegnő érkezett a megyei listáról (Heves). Léna Amira a neve, a Lénát mi adtuk, az Amirát a vér szerinti anyuka. Az első pillantásával levette apát a lábáról, a másodikkal anyát is, bátyót pedig már a fényképe is lenyűgözte…

Egészséges? Írtak letapadt izmokat és lassabb fejlődést, de elvittük Dévény-tornára, azt mondták, semmi baja, csak nemigen lett kivéve a kiságyból vagy a járókából. Amikor hazahoztuk, még felállni is csak segítséggel bírt, most viszont szalad…

Mennyit vártunk? Érvényes határozattól bő 2 és fél évet vártunk Rá.

Mennyit várt a gyerek? Születésétől fogva nevelőszülőknél volt 16 hós koráig. Mi a 4. nevelőszülőtől hoztuk el, gyorsított eljárásban, hogy az új nevelőhöz már ne alakuljon ki a kötődés.

Miért pont ő? Ő volt a második hivatalos kiajánlásunk. Előtte egy gyönyörű, nagyobbacska kislányt kaphattunk volna az országos listáról, de az utolsó szakorvosi vélemény alapján nem mertünk rábólintani. (Mi tettünk származási kikötést és hogy értelmi fogyatékos picurt nem szeretnénk vállalni. Az a kislány értelmi fogyatékos volt és származásilag sem pont az volt, amit beírtunk.) Tovább vártunk, majd ismét csörgött az a bizonyos telefon. Az aktabetekintés pillanataiban már biztos voltam benne, hogy őrá vártam. A találkozás pillanatában pedig már az apukája is 🙂 A párom véleménye, hogy ha a vér szerinti lányunk lenne, akkor sem tudtunk volna sem szebbet, sem jobbat összehozni ❤️

Tanács, ami jól jött volna? Tényleg akaratosabbak a lányok!

Legnagyobb problémánk… Így belegondolva, talán az, hogy nem szereti a tejbegrízt… Én azt hittem, azt minden gyerek szereti… (én sem szeretem, anyja lánya 😂)

Mi volt másképp, a tanultakhoz képest? Nem gondolkodtunk még ezen. Az első tapasztalathoz képest (országos lista) a mi ügyintézőinknél nem éreztük azt, hogy szabadulnának a picurtól. Itt végig hagyták, hogy érzelmek alapján, mi döntsünk, hogy legyen ideje a kislányomnak bemutatkozni, és legyen nekünk is időnk a közelébe kerülni. Mindezt úgy, hogy éreztük, mindenben mellettünk állnak.

Miről olvasnék szívesen? Tini korszakban lévő örökbefogadott és vér szerinti testvérek viszonyáról. Most még nagy az imádat közöttük, de ha lesznek buktatók, akkor fel tudjak készülni rá…

*****

Név: Zsolt és Anikó

Kik vagytok? 20 éve vagyunk egy pár, 5 éve házasok. 2-2 gyerekünk van, akik már felnőttek, közös lányunk 14 éves múlt, 6 éve vagyunk nevelőszülők, azóta 3 gyerekről gondoskodunk.

Miben vagytok mások? Mozaik család vagyunk, enyém, tiéd, miénk, nevelt és örökbefogadott gyerekünk is van.

Ki érkezett? Rikó 2,5 hónapos kora óta él velünk, csecsemőotthonból hoztuk, sosem élt a vér szerinti családjával, most 6 éves múlt. Egy igazi energiabomba, mindig pörög, nagyon okos, egészséges kisfiú. KINCS.

Mennyit vártatok? Mindig is Rá vártunk, a tanfolyamot is elvégeztük már 2,5 éve, mert ha egyszer örökbe adható lesz, akkor legyünk felkészültek. Fél éve lett örökbe adható hivatalosan.

Mióta vár a gyerek? Ő fél éve örökbe adható, de mi már előre jeleztük a gyámhatóság felé a szándékunkat.

Miért pont Ő? Mert a családunk részévé vált, szoros kötődés alakult ki.

Miért pont Ti? Mert a családunk részévé vált, szoros kötődés alakult ki, és mi boldogan vállaltuk ezt, hiszen Neki úgy a legjobb, na és imádjuk már 6 éve. A vér szerinti szülei egy éve írtak alá lemondó nyilatkozatot, azóta nem találkozunk. Addig rendszeres kapcsolattartás volt. Megígértük, ha szeretnék látni, évente egyszer találkozhatnak ezután is. Ők azon kevések közé tartoznak, akik hálásak, hogy vigyázunk a gyerekre, megköszönik minden alkalommal, ami nagyon megható. Rikó tudja, hogy nem én szültem, azt mondja neki két anyukája és két apukája van, és ez így van rendjén szerintünk.

A többi nevelt gyereket is örökbe akarjátok fogadni? Még két lány él nálunk, de nekik van kapcsolattartás és kötődnek is a szüleikhez. És nem ezért lettünk nevelőszülők, Rikónál meg voltunk győződve róla, hogy hamar örökbe adják, a hazagondozásra nem voltak alkalmasak a szülők, viszont a kapcsolattartással sokáig éltek, közben erős kötődése alakult ki velünk a gyereknek.

A tanács,ami jól jött volna: Minden okkal történik, véletlenek nincsenek…

A legnagyobb problémánk most: meg kell tanulnunk, hogy megváltozott a vezetékneve

Mi volt másképp…? Sokat olvastunk, utánanéztünk, hogy kezeljük a dolgot, de ez minden gyereknél másképp működik, más a reakciója, a viselkedése.

Miről olvasnál szívesen? Óvodás korú gyermekek viselkedése, reakciója az örökbefogadás után, hogy kezelik ezt a szülők?

Sok boldogságot kívánok!

One response »

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.