Monthly Archives: április 2020

Virtuális találkozó, május 6.: A mindig figyelemre szomjazó gyerek

Általános

Semmennyi figyelem nem elég a gyerekednek? Mindig veled akar lenni? Nem játszik el egyedül? Folyton beszél, kérdez, inkább rosszalkodik, csak foglalkozz vele? Karantén idején különösen nehéz vele? Következő rendezvényünk zárt körű, kislétszámú támogató csoport lesz a témában érintett örökbefogadó szülőknek.

Mikor: 2020. május 6-án szerdán 17:30-kor.

Hol: otthon, a gép előtt.

Vezetik: Sulyok Eszter pszichológus és Mártonffy Zsuzsa újságíró, mindketten örökbefogadó szülők.

Olyan szülőket várunk, akiknek ez problémát okoz a gyerekével. Jelentkezzetek a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. Ha még nem ismerjük egymást, kérlek, írj 1-2 sort magadról. Lehet már kérdéseket is küldeni. Legfeljebb tíz főt fogadunk, hogy csoportként tudjunk működni. Mivel nagy érdeklődés várható, egy későbbi időpontban, várhatóan május 27-én ismét ennek szenteljük a rendezvényt, akkor, ha van rá igény, későbbi kezdéssel. Aki most nem fér be, az jöhet a későbbi időpontra.

Technikai tudnivalók: szükségetek lesz szélessávú internetkapcsolatra, mikrofonra, hangszóróra és webkamerára. Ma a legtöbb laptop és okostelefon ezeket tartalmazza. Ha az özönvíz utáni az eszközöd, akkor sikerülni fog a csatlakozás. Ha bizonytalan vagy, itt találsz egy leírást a rendszerkövetelményekről.  https://support.zoom.us/hc/en-us/articles/201362023-System-Requirements-for-PC-Mac-and-Linux

A Zoom programot fogjuk használni. A jelentkezőknek fogok küldeni egy linket. Erre rákattintva számítógépen el kell indítani a programot és beírni a nevedet. Okostelefonon kattints a linkre, és ha még nincs telepítve a Zoom, telepítsd. Ezután a linkkel be tudsz lépni, írd be a nevedet. Engedélyezd a videó és audió eszközöket és már mehet is a beszélgetés. Ha bármi miatt szétkapcsolódnál, a linkre kattintva újra beléphetsz.

A találkozón elhangzottak bizalmasak, kérlek, ne add tovább másnak. Aki csatlakozik, úgy veszem, hogy ezt elfogadja.

Várható időtartam: két óra (de lehet előbb elmenni, megértjük, ha a gyerekeddel teendő van közben).

A csatlakozás ingyenes. Támogatásokat viszont köszönettel elfogadok, mivel nekem is vannak költségeim a szoftverrel.

Ha mégsem tudsz részt venni, szólj, hogy ne várjunk hiába.

Babaköszöntő 2020. április

Általános
Babaköszöntő 2020. április

forszéBemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. A rovatba folyamatosan várom azok jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született gyerekük. A zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Nati

Kik vagytok? Vidéki házaspár vagyunk, Nati (38) és Bence (42), most már 13 éve házasok. Az első perctől szerettünk volna babát. Egyszer majdnem összejött, de sajnos a 10. héten elment a magzat. Ez nálam azért évekre lelki problémát okozott. Kb. 2 év múlva tudtam beszélni róla. Aztán sokáig hitegettek az orvosok, hogy semmi baj. A vége az lett, hogy műtétek sora után lehetne megpróbálni a lombikot. Mind a ketten éreztük, hogy ez nem a mi utunk. Szerencsére nem kellett egymást győzködnünk. Amikor a folyamat elkezdődött, akkor Bencét talán kicsit jobban megviselte a bürokrácia része, engem hajtott a végeredmény, de végül is gyorsan túlestünk mindenen. 0-3 éves, származási kikötés nélküli, korrigálható egészségügyi állapotú, bármilyen nemű gyereket szerettünk volna.

Miben vagytok mások, mint mások? Sajnos semmiben. Nagyon ijesztő, hogy az ismerőseim között mennyi mindenkinek van valami akadálya a gyerekvállalás körül. És sajnos mi is ide tartozunk. Ez szerintem a jövőben fokozottan nagy probléma lesz, mert sajnos itt már nem arról van szó, hogy az egyének döntése miatt születik ilyen kevés gyerek.

Ki érkezett? Csillagszemű Ricsi érkezett, az országos listáról. Épp 3 éves múlt, úgyhogy az iratbetekintés és az első találkozó között még gyorsan határozatot kellett módosítani. Szerencsére mindenki nagyon készséges volt. Ezúton is köszönöm az összes hivatali dolgozónak. 3 nap alatt lett új határozatunk, pszichológiai vizsgálattal, mindennel. Országos listáról érkezett, teljesen egészségesen, szerető környezetből. Egy hónaposan vitték haza a csecsemőotthonból. Az aktája alapján csak kicsit volt lemaradva. Már pár szót beszélt, kicsit hiperaktív, folyton beszélő kisfiú, imádja a zenét, és imád mindennel zajt csapni.

Mennyit vártatok? Gyerekre nagyon sokat, az örökbefogadásra a jelentkezéstől számított egy évet, majdnem napra pontosan.

Mennyit várt a gyerek? Őt anyukája vissza szerette volna kapni, de ezt nem tették lehetővé a körülményei, és az sem segített, hogy Ricsi a 10. gyermeke, és mindegyik gyermeke állami gondozott lett. Egyéves koráig látogatta. Kétévesen lett örökbeadható. Két család is megnézte előttünk az aktáját, és ha mi is nemet mondunk, akkor ment volna nemzetközi listára. Gondolom a kétes származás miatt, mert ezen kívül egy gyönyörű, egészséges, cserfes kisfiú.

Miért pont ő? 0-3 éves, származási kikötés nélküli, korrigálható egészségügyi állapotú, bármilyen nemű gyereket szerettünk volna. Nem volt semmi, ami miatt gondolkodtunk volna. De én már akkor annyira akartam gyereket, hogy nekem eladhattak volna egy bepólyázott kavicsot is. Emiatt később kicsit szorongtam is, hogy a józan ítélőképességem megmarad-e.

Miért pont ti? Ezt nem tudom. Mert ráadásul kiesett a határozati időkorlátból a kiajánláskor is már. De valami felsőbb hatalom mégis minket választott hozzá. Vagy őt hozzánk. Vagy mind a kettő. De az biztos, hogy nem olyan gyereket kaptunk, amilyet akartunk, hanem amilyenre szükségünk volt. Egy mindig vidám, nagyon mozgékony gyerek lett Ricsi, valahogy olyan érzés, mintha ahol nem idomul hozzánk, ott kiegészítene minket.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mindamellett, hogy mennyire anya akartam lenni, és semmiféle ellenérzésem nem volt a kisfiammal kapcsolatban, nehéz volt beleszokni az anya szerepbe. Még a mai napig tart. Nem arról van, szó, hogy figyelnem kell rá, vagy ellátni, erre fel voltam készülve. Inkább a saját érzéseimre. Nem jött az olyan villámcsapásként, mint amennyire ezt mindenhol láttam. Én inkább introvertált vagyok, és valahogy az nem volt olyan természetes, hogy többet nem mehetek egyedül pisilni. De erre is időt kell hagyni magunknak.

A legnagyobb problémátok most: A szocializálása. A környezetünkben nincsenek gyerekek, és most ebben a karantén helyzetben az a kevés is elérhetetlen. Mint ahogyan az óvoda is, ahova most áprilistól terveztünk bejárni. Kicsit félek, hogy csak felnőttekkel találkozik.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nekem a tanfolyam nagyon pozitív csalódás volt. Hiába olvastam mindenhol, hogy az alapítványi tanfolyamok mennyivel jobbak, mégis a Tegyeszes tanfolyamot választottuk. Itt össze is ismerkedtünk az ügyintézőnkkel jobban, valamint tényleg emberileg végig tudtunk menni olyan dolgokon, amin nem biztos, hogy elgondolkodtunk volna előre. Azt hiszem, a folyamatra elég reálisan, jól felkészítettek. És az a türelem, amit mindenki felé tanúsítottak, na azt tanítani kellene.

Miről olvasnál szívesen? Mindenről. Kötődésről, fejlesztésről, testvérekről, tinédzser örökbefogadottakról, felnőtt örökbefogadottakról, és hogy hogy kell kiegyensúlyozott felnőttet nevelni 🙂 Read the rest of this entry

A határokon át ívelő örökbefogadások általában nem a gyermek érdekeit képviselik

Általános
A határokon át ívelő örökbefogadások általában nem a gyermek érdekeit képviselik

Az örökbefogadást hosszú ideig jócselekedetnek tekintettük. Ám van, aki szerint ezt a tündöklő képet árnyalni kellene. Ezt vallja Prakash Goossens, akit 1985-ben, nyolcévesen fogadtak örökbe Indiából Belgiumban. Szerinte a nemzetközi örökbefogadásoknál elsősorban az örökbefogadó szülőkre összpontosítanak, a gyerek érdeke és a biológiai szülők holléte a mai napig másodlagos.

Kelly Keasberry cikke / fordította Csikszentmihályi Melissa

“Tíz évvel ezelőtt még az élt a köztudatban, hogy az örökbefogadás a gyermek érdekét szolgálja. Egyedül az örökbefogadók által biztosított anyagi javakat tartották szem előtt, amiért cserébe a gyermektől hálát vártak. Csak integrálódj sikeresen a flamandokhoz vagy belgákhoz, és a téma lezárva. Csak nemrég ismerték fel világosan, hogy adoptálás esetén súlyos traumák is előfordulhatnak az érintettek életében. A depresszió, függőségek és öngyilkossági kísérletek mégis jelzik, hogy valami gyökeresen nincsen rendben az adoptáltak életében” – állítja Prakash Goossens.

Az utógondozás hiánya

“Az első modern örökbefogadási formák kialakulása az első világháború idejére tehető. Akkoriban sok gyermek veszítette el az otthonát. Őket főleg az Egyesült Államokban és Kanadában fogadták örökbe, de voltak, akiket Belgiumban. A ma szokásos adoptálási eljárások az 1960-as évek elején indultak, és számuk 1980 és 2002 között rekordot döntött. Engem 1985-ben adoptáltak. Az örökbefogadási szándék a jótékonykodástól mára már elmozdult a családalapítás iránti igény irányába. Ez volt a megoldás a termékenységi problémákra. Nem kérdőjelezte meg senki. Az 1990-es években kitört örökbefogadással kapcsolatos botrányokat követően az örökbefogadásra vonatkozó jogszabályok elvileg jobban előtérbe helyezik a gyermek érdekeit. Az ENSZ Közgyűlése által 1989-ben elfogadott, a Gyermekek Jogairól Szóló nemzetközi Egyezmény és a Hágai Örökbefogadási Egyezmény (1993) szigorításokat eredményezett az örökbefogadási jogszabályok terén. Ami jelenleg Belgiumban rendben működik, az a folyamatnak a jelentkezéstől az örökbeadásig tartó szakasza. Az örökbefogadást követően azonban még mindig sok minden félresiklik. A felnőtt korú örökbefogadottak számára a mai napig nem áll rendelkezésre megfelelő utógondozás. Holott nagyon sok pszichológiai természetű probléma pontosan ekkor kerül felszínre” – osztja meg meggyőződését Goossens.

Ősi sérülés

“Nancy Verrier pszichoterapeuta 1993-ban megjelent The Primal Wound c. könyvében azt állítja, hogy örökbefogadottak esetében kifejezetten nehéz helyreállítani a kötődést. A kötelék e „nyers” megszakítása miatt a gyerekben egy ősi sérülés keletkezik. Ez a sérülés határozza meg, hogy az örökbefogadott gyerek élete hátralevő részében mit tapasztal, miképp érez majd és hogyan fogja magát szóval és cselekedettel kifejezni. Bessel van Kolk trauma-szakértő szerint egy trauma még az agy szerkezetét is képes megváltoztatni. Befolyásolhatja a gyermek nyelvi képességét, az emocionális egyensúlyát és fejlődési esélyét általában. A szakértő szerint a születésünket követő 45 percnek döntő szerepe van. Amennyiben ekkor létrejön az anyával való kötődés, a test is alkalmazkodik. Ám ha nem volt jelen senki a gyermek vigasztalására, ölelésére, a test „zárlatot” képez. Ennek egyik következménye az agy szerkezetének nagymértékű változása, a traumazárlat következtében pedig az agy érzelmekért felelős részével való összeköttetés elzáródik. Az agy túlélési stratégiaképpen egy ‘hamis ént’ kreál. Az eredeti személyiségen egy fedőréteg képződik, és az fejlődik tovább. Az illető gyakran csak a terápia során jön rá, hogy az eredeti személyisége tör felszínre” – folytatja Goossens.

“Az örökbefogadott gyermekek általában könnyen alkalmazkodnak. Ám, mivel a szervezetük túlélő üzemmódban van, tehát állandó magasfeszültség alatt, bizalmatlanok lesznek és nem fognak könnyen kötődni. Verrier állítása szerint a kötődés megelőzi a szeretetet. A kötődésnek nem feltétele a szeretet. A biztonságérzés viszont alapvető fontosságú. Ezt az ősi sérülést még azok az örökbefogadó szülők sem lesznek soha képesek begyógyítani, akik egyébként mindent megtettek.” Read the rest of this entry

Tévhitek a megmondásról

Általános

Mikor és hogyan mondjuk meg a gyereknek, hogy örökbe fogadtuk? Ki hogy beszélget erről a témáról a kicsivel? A friss örökbefogadók egyik visszatérő kérdése ez, a Babaköszöntők is erről tanúskodnak. Jó hír, hogy a nagy többség nem gondolja, hogy az örökbefogadást el kéne titkolni a gyerek elől. Viszont nem feltétlenül tudják, hogy álljanak hozzá a beszélgetéshez. Ma csokorba gyűjtöttem a témával kapcsolatos sztereotípiákat és tévhiteket.

  1. Meg kell várni a beszélgetéssel, amíg a gyerek kérdez. Nem, az első lépést a szülőnek kell megtennie, a gyerek, ha érzi, hogy kellemetlen a téma, nem fog kérdezni, esetleg eszébe sem jut.
  2. Van egy meghatározott alkalom, amikor a szülő ezt elmondja a gyereknek. Ahogy a szexuális felvilágosítás sem az az alkalom, mikor a 14 évesnek elmagyarázzuk az óvszer használatát, hanem elkezdődik egyévesen azzal, hogy te fiú vagy, neked fütyid van, és egy folyamatos beszélgetés az éveken át. Az örökbefogadást sem lehet egyszerre „letudni”, az életkora szerint a gyereknek mindig új kérdései lesznek – már ha a szülő nyitott erre.
  3. Amikor a gyerek megkérdezi: „én a te hasadban voltam?”, akkor kell elmondani az örökbefogadást. Egy csomó gyerek nem is így kérdez, és ez a kérdés meg jó eséllyel az óvodai öltöztetésnél fog felmerülni, mikor egy másik gyerek anyukája terhes.
  4. Amikor a gyerek megtudja, hogy örökbe fogadták, megdöbben. Ha ez 14 éves korban történik, akkor valóban ez lehet a reakció. Épp ezért a mai ajánlások szerint olyan pici korban – tulajdonképpen a családba érkezés után azonnal – el kell kezdeni ezt mondogatni, mikor a gyerek még nincs is tisztában a születés módjával, és nem rázza meg, mert ebbe nő bele. Később persze szembesülni fog ennek a veszteségeivel is, de ez nem óvodáskorban várható.
  5. Elég annyit mondani: téged örökbe fogadtunk. Az örökbefogadás kifejezést is kell mondogatni, hogy a gyereknek ismerős legyen, azonban ez a közlés így egy 2-3 éves kicsinek semmit nem jelent, fogalma sincs, mi az. Hogy a gyerek értse, hozzá kell tenni valami ilyesmit, hogy “minden gyerek egy néni pocakjából születik, te egy másik néni/Mari hasából születtél, aki ránk bízott, hogy neveljünk fel.” Az ajánlások szerint ezt az óvodáskor kezdetére tudnia kell a gyereknek.
  6. “Te nem a pocakomból születtél, hanem a szívemből.” Nagyon cuki mondás, jól mutat a Facebookon, de egy kisgyereket, akinek még nincs fogalma a biológiáról, teljesen félrevihet, azt hiheti, hogy ő tényleg az anyukája szívében fejlődött. Nem lehet megspórolni, hogy beszéljünk a másik néniről, a szülésről, ezek nélkül a gyerek esetleg azt hiszi, hogy őt nem is anya szülte, vagy hogy az ő családba érkezése semmiben nem különbözik a többi gyerekétől.
  7. Ha egyszer elmondtuk az örökbefogadást, a gyerek tudni fogja. Sajnos nem, időnként, legalább pár havonta át kell venni a témát, különben a gyerek elfelejti, vagy azt szűri le, hogy ez tabu, amiről nem szabad beszélni.
  8. „Az én gyerekemet ez nem érdekli/rendben van a témával, nem is kérdez róla soha.” Lehet, hogy tényleg nem érdekli még, de az is lehet, hogy nem mer kérdezni, mert érzi, hogy a szüleinek kínos a téma. Ha a kommunikáció őszinte erről a kérdésről, akkor a gyereknek időnként vannak kérdései. Ha nincsenek, néha a szülő is előhozhatja (nem kell mindennap, de pár havonta nyugodtan).
  9. Ha egy gyereket 3-4 éves korban fogadtunk örökbe, annak nem kell megmondani, hisz úgyis emlékszik az előző helyére. Sajnos nem igaz. Az egyik alanyomat ötévesen fogadták örökbe, és mindent elfelejtett, ami előtte történt vele. Ha a szülő nem tartja ébren az emlékeket, azok még ennyi idős gyereknél is törlődhetnek. Illetve a gyereknek tévképzetei is lehetnek, például, hogy a vér szerinti szülei jöttek vissza érte. Ha a gyerek emlékszik a nevelőszülőre, ez olyan kincs, amit őrizzünk meg, és akkor is beszélgessünk arról, hogy mi örökbe fogadtuk, és örökre itt maradt.
  10. A csavaros/durva részeket/azt, hogy van-e testvére/hogy miért adták örökbe stb. majd elmondja a vér szerinti szülő, ha 18 évesen megkeresi. Sajnos ezek elmesélése is az örökbefogadó szülőre hárul. Nem biztos, hogy a gyerek 18 évesen elindítja a keresést, hogy meglesz az örökbeadó, hogy válaszol. Ha hatévesen kíváncsi, akkor válaszoljunk tudásunk és az ő értelmi szintje szerint, ne azzal, hogy majd tizenkét év múlva megtudod.
  11. Az örökbefogadás története ott kezdődik, hogy „csengett a telefon és mentünk érted a kórházba/intézetbe/nevelőszülőhöz…” Az örökbefogadó szülők története kezdődik itt. A gyereké ott kezdődik, hogy nőtt egy nőnek a hasában és megszületett. Ha erről sose beszélnek, csak az egymásratalálást ecsetelik, a gyereknek esetleg az a tévképzete alakul ki, hogy őt nem is anya szülte.
  12. Az örökbefogadás elmesélése ott kezdődik, hogy „anyának beteg volt a hasa és nem lehetett gyerekünk…” Egyszer ezt is el lehet mondani, de én nem ezzel kezdeném a legelső alkalommal. Az a szerencsés, ha addigra a szülők feldolgozták a meddőséget, a veszteségeiket, és az örökbefogadás örömét tudják átadni a gyereknek.
  13. Ha egy gyereket jól nevelnek, ha szerető légkörben nő fel, akkor nem fog érdeklődni a vér szerinti családja iránt. Épp ellenkezőleg. Ha valódi bizalmi viszony alakul ki a családban, ha nem tabu ez a téma, akkor meri megosztani, hogy gondol a vér szerinti szülőkre is. Ha az örökbefogadónak problémája van ezzel a témával, azt a gyerek önkéntelenül megérzi, és tapintatosan nem hozza szóba a kérdést.

Read the rest of this entry

Utánkövetés: Hazudtak a lányomnak

Általános
Utánkövetés: Hazudtak a lányomnak

Folytatódik az Utánkövetés rovat, amiben megnézzük, mi történt egy-egy kedves régi ismerőssel! Dutka történetére sokan emlékeznek, 2014-ben mesélte el, hogyan zajlott hétéves kislányának az örökbefogadása. Azóta sok minden történt a családdal, Dutka beavat minket. Kemény történet következik, köszönjük az őszinteséget. Itt tudjátok elolvasni a régi interjút, érdemes ezzel kezdeni.

Hány évesek most a gyerekek? Milyen nagy változások történtek veletek a cikk óta?

A lányok most 15 és 17 évesek. Az előző cikk óta több nagy változás történt az életünkben. Először is elváltam, 4 évvel Noémi örökbefogadása után. A válásnak semmi köze nem volt az örökbefogadáshoz, de elég zűrösre sikeredett. Már korábban is voltak problémák, amelyek idővel mélyültek, s nem sikerült megoldani őket. A lányok kapcsolata megmaradt, bár lazult az apjukkal, aki időközben más városba költözött és új kapcsolatot alakított ki.

A válás miatt viszont anyagilag rosszabb helyzetbe kerültünk, eladtuk a házunkat és szerényebb körülmények között, bár nyugodtabban és szabadabban élünk. A változások (kezdve az örökbefogadással) mindkét lányt erősen megviselték. Mindketten azóta is pszichológushoz járnak, de pszichiáteri segítséget is igénybe vettünk. Terhelő volt az apjukkal való kapcsolat, de az örökbefogadás maga is. Noémi a harmadik fix pszichológusát “fogyasztja” jelenleg, s most végre úgy érzem, hogy szakmailag a legjobb kezekben van. Most derült fény arra, hogy az örökbefogadás annyira megviselte, hogy töredezett személyisége van, él benne egy hétéves kislány, aki rendkívül agresszív, kezelhetetlen, támadó, aki nem hisz senkinek és semmiben, mert becsapták. Azt ígérték neki hétévesen, hogy őt már nem adják örökbe, ő örökre ott marad a nevelőcsaládban, a nevelőszülőknél. Az egy hónapos ismerkedés alatt nem mondta el neki senki, hogy miért látogatjuk, s amikor végleg elhoztuk, azt hazudták neki, hogy a nagylányom “ottalvós” csajos bulit tart, oda hivatalos. Mi azt az információt kaptuk, hogy fel van készítve, időközben meg is szerettük egymást, szívesen jött velünk, majd amikor ráébredt a “valóságra”, elvesztette a bizalmát mindenkiben. Ráadásul pszichológusi tanácsra két évig nem is vihettük vissza látogatóba a nevelőszülőkhöz, hogy hadd erősödjön a kötődés, ő pedig szenvedett és megkeményedett. Szerencsére most már tud beszélni erről az időről, de nagyon nehéz időszakon vagyunk túl. A pszichológus szerint valószínűleg van több énje is, amelyek még nem jöttek felszínre, de nagyon reményteljes az állapota, jól kezelhető, együttműködő. Ha nem a hétéves kislány dominál benne, akkor nagyon jó és mély a kapcsolatunk, szeretjük egymást, fel sem merül, hogy ő nem vér szerinti gyermek. Vicces, jó kedélyű, talpraesett, tűzrőlpattant, cserfes, ügyes… De szociálisan – legalábbis a családon belül – érzéketlen, nincs tekintettel másokra, s mint egy óvódás kisgyerek, akaratos, követelőző, észérvekkel nem meggyőzhető, vérig megy a saját akaratának megvalósításáért, kezelhetetlen, zsaroló és fenyegető (pl. pengés vagdosással). Tévé- és édességfüggő, a nálunk töltött nyolc év alatt több, mint 40 kilót hízott. Read the rest of this entry