Babaköszöntő 2020. május

Általános
Babaköszöntő 2020. május

A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak. 

Kik vagytok?

40-es pár vagyunk, későn kerültünk össze, 16 éve vagyunk együtt. Lombikozni nem akartunk. A férjem fiatalabb, az ő életkora számított az örökbefogadásnál, ezért én „túlkoros” vagyok kicsit (47 évvel vagyok idősebb a kisfiamnál), ami némi lelki válságot okozott az elején, de már elmúlt. Az első találkozásunkkor azt mondta a férjem, hogy gyereket akar, ráadásul kettőt. Egyből megfogott ezzel. Ehhez képest sajnos elég sokat vártunk a gyermekünkre, de most látom, hogy komolyan gondolta – fáradhatatlan, boldog apuka.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Talán csak annyiban, ahogy eljutottunk az örökbefogadásig. Elég későn kezdtünk neki a folyamatnak, a férjem 4 évig hallani sem akart róla. Aztán egy távoli ismerős egyéves gyermekének hirtelen család kellett. A férjem is elsőre igent mondott. Sajnos az utolsó pillanatban a vér szerinti anya nem volt hajlandó lemondani a gyermekről, aki intézetbe került. Amikor a két hónapig húzódó, lelkileg nagyon megterhelő folyamat lezárult, azt mondta a férjem: jó, akkor fogadjunk örökbe, de csináljuk rendesen. Másnap jelentkeztünk a Tegyesznél.

Ki érkezett?

Márkó – országos listáról 2.5 éves, csodaszép, egészséges kisfiú. Gondozatlan terhességből, szenvedélybeteg, idős anya 7. gyermeke. Igazság szerint, az aktáját elolvasva lett volna okunk aggodalomra, de nem arra figyeltünk, csak a szívünkre, ami azonnal megdobbant, ahogy megláttuk a fotóját. Jól tettük: köszönő viszonyban sincs a hús-vér gyerek az aktában leírtakkal.

Mennyit vártatok? 

Szinte napra pontosan 4 évet vártunk. Én már lemondtam róla, hogy valaha sorra kerülünk. A nulladik hívás után sem hittem el, hogy minket választhatnak. A férjem azonban az első pillanattól biztos volt benne.

Mennyit várt a gyerek?  

Születése óta nevelőszülőnél élt. 2 éves korában vált örökbefogadhatóvá, nyáron. Minket decemberben hívtak. Érdekesség, hogy egy közösségi fórumon egy nevelőmama írt egy hozzászólást, hogy van nála egy édes kisgyerek, és nem érti, miért nem keresnek neki szülőket. Akartam neki írni, de végül nem tettem. Pedig a mi fiunkról volt szó, amikor már folyamatban volt az ügyünk, csak még nem tudtuk, hogy mi egymásra várunk.

Miért pont ő? 

Mert a sors így akarta. Sokszor elcsodálkozunk, hogy milyen pici apróságokban hasonlóak vagyunk vele, ezeket a team, aki a szülőket kereste neki, nem tudhatta.

A rápillantás alkalmával Márkó bekopogott az ajtón, bejött, kezet fogott a férjemmel, huncutul rám mosolygott és levett minket a lábunkról.

Miért pont ti?  

Azt mondták szerető, erős kezű, fáradhatatlan szülőkre van szüksége a mi kisfiunknak. Ketten együtt talán megfelelünk a kritériumnak. Nem tudjuk, miért mi, de nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy minket választottak a szüleinek.

A tanács, ami jól jött volna:

A gyerek nagyon apás beállítottságú volt eleve, könnyebben is kapcsolódott az apjához, nagyon nehezen birkóztam meg a kezdeti elutasítással. Utólag mondták, hogy az örökbefogadásnál az anyának nehezebb az átkötés, mert az anyát nehezebb lecserélni, hosszabb a folyamat. Ha ezt előre tudom, sok sírástól és önmarcangolástól menekültem volna meg.

A legnagyobb problémátok most:

Legnagyobb problémánk a karantén. Márkó eddig nagy kertes házban élt, sok gyerekkel, most pedig be van zárva egy kisebb lakásba, és nincsenek játszópajtások. Lenne mozgásigénye is, amit nem tud úgy kiélni, ebből akadnak kisebb problémák.

Másik gondunk szintén a vírushelyzethez kapcsolódik: nagyon nehézkes, szinte áll az ügyintézés, már több mint egy hónapja nem kaptuk meg a végleges határozatot, és fogalmunk sincs, mikor lesznek meg a papírok és tudjuk lezárni a hivatalos ügyintézést. Az ovi beiratkozásról például már le is csúsztunk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Nem hiszem, hogy létezik nagykönyv, szerintem minden történet egyedi. Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert mindenki, aki részt vett a folyamatban, mindkét Tegyesz-ügyintéző, a gyámügy, a nevelőanya, a gyerekorvos, de még az ismerkedési időszakban a szállásadónk is nagyon segítőkész volt. Sokat jelentett és jelent még a mai napig is az a maximális nyitottság, amivel az emberek fogadják az örökbefogadás tényét: rengeteg szeretet vesz minket körül. Azt hiszem, az van másképpen, hogy az örökbefogadás nem titkolnivaló, inkább szuperhősség az emberek szemében.

Miről olvasnál szívesen? 

Szívesen olvasnék egyedi történeteket, hogy másoknál miként mennek a dolgok. Szeretek példákat olvasni, hogy összehasonlíthassam, mi hol tartunk. A példákból tanulok.

Szívesen olvasom a Babaköszöntőt is, évekig reménykedtem, hogy egyszer mi is benne lehetünk. Köszönjük a lehetőséget.

******

Kik vagytok? Lassan négy éve vagyunk egy pár, ebből 2,5 éve házasok, 39 és 28 évesek, de nálunk a gyengébb nem képviselője az öregebb. Beni első babaként érkezett három vetélés és egy halvaszülés után.

Miben vagytok mások, mint mások? Rettentő hamar megérkezett hozzánk a fiunk, még a tanfolyamot se kezdtük el, amikor már megismerkedtünk a szülőanyával.

Ki érkezett? Benjamin Zalán Veszprémből érkezett, magánutas örökbefogadás útján, a Tegyesz volt a közvetítőnk. A születése utáni mosdatásnál már én voltam bent vele, nekem adták először a kezembe. Egészséges, szőke, hatalmas kék szemű csodababa.

Mennyit vártatok? Szeptember 3-án mentünk be először a Tegyeszhez jelentkezni és Beni február 17-én született. Ez röpke 5,5 hónap. Négy napot lehettem bent vele a kórházban, 20-án aláírtuk a papírokat, 21-én hazajöhettünk.

Mennyit várt a gyerek? Azonnal a mi kisfiunk lett, a szülőanyja nem látogatta, nem is nézte meg egyszer sem.

Miért pont ő? Isteni szerencse. Egy Facebook-oldalon kért anoniman segítséget egy 20 hetes krízisterhes kismama. Kb. 100 örökbefogadó kommentelt, pár óra múlva rám írt az életadó, hogy megismerkedne velünk, írjak magunkról. Írtam sokat, aztán vártam. Este jött egy üzenet, hogy minket választott, szeretne találkozni velünk.

Miért pont ti? Lehet, most sokan kinevetnek, de amikor megláttam Benit, el sem hittem, hogy Ő az a szőke kék szemű kisfiú, akivel a hipnoterápián már találkoztam. Szerintem mi ezt már lelki szinten megbeszéltük, hogy egy család leszünk, és megtanít jó sok olyan dologra, amiben még nem vagyok túl jó! Türelem, figyelmesség, szeretet!

A tanács, ami jól jött volna utólag: Rettentően féltem. A tanfolyamon, utána a tegyeszes találkozón végig  a magánút ellen beszéltek a szakemberek, nagyon sok negatív energiát vettem ott magamba, ha nem tartja bennem pár olyan lány a lelket, akik ezen már végigmentek, akkor lehet, megőrülök, és nem tudom így végigcsinálni. Én az tanácsolom, hogy nyitott szívvel, pozitívan kell várnunk a gyermekünkre, hinni a megérzéseinkben, és a sok negatív energiát el kell engedni!

A legnagyobb problémátok most: Leginkább a járvány. Szerencsére vettünk időben egy kertes házat és már át is költöztünk, nem neveznék problémának semmit, viszont úgy terveztük, hogy jövőre már Benit is elvisszük egy hosszabb ázsiai útra, lehet, ez elmarad, vagy csúsztatjuk egy kicsit.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A tanfolyamon nekem nagyon hiányzott, hogy a gyakorlati dolgokról is ejtsünk szót, milyen folyamat után mi következik, ha nem vagyok ennyire rámenős, akkor biztos, hogy nem lehettem volna bent vele a kórházban. Úgy éreztem mindent magunknak kell intézni és nem sok segítséget kapunk, a tanfolyamon azt mondták, hogy majd mindig lesz segítség, nem éreztem, hogy lenne. Magánutas lehetőségről szó se volt, így nekünk minden másképp történt.

*****

Nicknév: Soma

Kik vagytok? Vidéki házaspár, Zita (45) és András (43). 2012-ben házasodtunk össze, négy év próbálkozás után döntöttünk úgy, hogy elindulunk az örökbefogadás felé.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban, hogy mi nem kezdtünk bele a véget nem érő vizsgálatokba, lombikkezelésekbe.

Ki érkezett? Újszülött kisfiú, megyén belül, Tegyeszen keresztül. A kórházból érkezett haza teljesen egészségesen. Egy tündéri hajasbaba, akit imád az egész család.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől 3 és fél, a határozattól 2 évet. 2016 februárjában jelentkeztünk, márciusban voltunk a pszichológusnál. Viszont a tanfolyamot csak a következő évben tudtuk elvégezni egy másik megyében. Igy a határozatunk 2017 augusztusi. 2019 augusztusában érkezett Soma.

Mennyit várt a gyerek? A vér szerinti anya a szülésnél lemondott róla, mi pedig 9 naposan hoztuk haza.

Miért pont ő? Amikor előszőr megláttuk, nem volt kérdés, hogy akarom, de a férjem reakciója is ugyanez volt. Nem mondtunk egyből igent, de egy óra múlva már vissza is jeleztünk. Igen, Ő a mi fiunk.

Miért pont ti? Ő minket akart. A telefonhíváskor 5.-ek voltunk a sorban. Az előttünk állók többsége kislányt szeretett volna, illetve volt egy pár. akik nem vették fel a telefont és 24 órán belül vissza se hívták a Tegyesz ügyintézőt.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nincs ilyen. Mindenre fel voltunk készülve.

A legnagyobb problémátok most: Nincs. Soma egy nagyon energikus, mosolygós baba, aki most próbálkozik a járással.

Miről olvasnál szívesen? Bármit elolvasok az örökbefogadásról.

*****

Nicknév: Vesper

Kik vagytok? 40 körüli házaspár vagyunk, húsz éve vagyunk egy pár, 12 éve házasodtunk össze. Azóta szerettünk volna gyereket, de ez természetes úton nem sikerült. Több kisebb egészségügyi problémánk van, amelyek elvileg nem akadályozzák a teherbeesést, mégis 3 inszemináció és 5 lombik ellenére sem maradtam terhes egyszer sem. A kivizsgálások sorozata közben már beszéltünk az örökbefogadásról, tudtuk, hogy mindenképpen lesz gyerekünk. Miután azt az utat végigjártuk, ráléptünk erre. Ahogy az utolsó lombik nem sikerült, egy hónapon belül már a Tegyesznél voltunk, egy éven belül velünk volt a kisfiunk. Szoktam mondani, hogy ha tudtam volna, hogy ilyen csodálatos gyereket lehet örökbe fogadni, akkor nem töltök el tíz évet orvosi rendelőkben…

Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolom, hogy mások vagyunk. Nagyon sok ismerősöm küzd a meddőséggel, van, aki beletörődött, hogy nem lehet gyereke, és van, aki az örökbefogadást választotta. Mi nagyon hosszú ideje vagyunk egy pár, jól ismerjük már egymást, közösen tudtunk erre a döntésre jutni. Most már azt hiszem, ugyanolyan család vagyunk, mint bármelyik. Imádjuk a fiunkat, néha küzdünk, de legtöbbször nevetünk.

Ki érkezett? Kisfiunk megyei listáról érkezett (Békés), 18 hónaposan ismertük meg. Születése óta egy gondos nevelőanyukánál nevelkedett, teljesen egészséges, korának megfelelő fejlettségű, mindig vidám és érdeklődő csöppség. Származása bizonytalan, az apa nem volt ismert. 6 hónapja van velünk, nagyon sokat fejlődött, kíváncsi, okos, nyugodt fiú, és szinte mindig jókedvű, imádunk együtt nevetni, bohóckodni.

Mennyit vártatok? Gyerekre 12 évet, a Tegyesznél tett első látogatástól számítva 10 hónapot, a határozattól számítva 4 hónapot vártunk a megismerkedésig.

Mennyit várt a gyerek? Tudomásom szerint soha nem látogatták. Egy évesen lett örökbe fogadható, szóval onnan számítva 6 hónapot várt.

Miért pont ő? 0-2 éves korú gyerekre vártunk, nemre és származásra való tekintet nélkül, kisebb egészségügyi problémákat elfogadhatónak találtunk. Annál a bizonyos telefonhívásnál nekem is megremegett a lábam: vajon milyen lehet ez a kisfiú? Az iratismertetéskor hallottak alapján nem volt semmi, ami miatt elbizonytalanodtunk volna, és amikor találkoztunk (még aznap), tudtuk, hogy semmi okunk nemet mondani.

Miért pont ti? A megyénkben kevesen vállalják a bizonytalan származást, ez biztosan fontos tényező volt. Igyekeztünk udvariasan érdeklődőek lenni az ügyintézőnk felé.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Nagyon jó volt a Tegyesz által szervezett tanfolyam, teljeskörű felkészítést kaptunk. A szakirodalmat is kiolvastam, szóval elméletben sok mindent tudtunk.

A legnagyobb problémátok most: Igazán nagy problémánk szerencsére nincsen. Kezdődik a dackorszak, igyekszünk következetesek maradni.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Az eljárás a tanfolyamon hallottak szerint folyt, minden szereplő rugalmasan állt hozzánk, viszonylag gyorsan elkészültek a papírok. A kisfiunk hazakerülése után az első hetekben nagyon együttműködő volt, kicsit „túl jól” viselkedett, és egy darabig vártam, hogy mikor fog ez elromlani, mikor jön egy nehezebb, kiborulósabb időszak. Ez nálunk gyakorlatilag elmaradt. Ahogy nő és egyre többet beszél, egyre kíváncsibb, próbálgatja határokat, és figyeli, hogy megtartjuk-e a szabályokat. Ez életkori sajátosság is, de az örökbefogadáshoz kapcsolva azt mondanám, hogy most már igazán otthon érzi magát.

Miről olvasnál szívesen? Történetek felnőtt örökbefogadottakkal: ők hogyan élték meg az örökbefogadás tényét, mi mire figyeljünk a saját gyerekünkkel kapcsolatban.

*****

Nicknév: Ági

Kik vagytok? Laci és Ági vagyunk, negyvenes éveink elején járunk. 10 éve vagyunk egy pár, túl 5 lombik programon és egy vetélésen. Évek óta mondtam a férjemnek, hogy fogadjunk örökbe, de ő nehezen érkezett el idáig. Emlékszem, még a tanfolyam elején sem volt biztos benne, hogy bele akar-e vágni. Azt hiszem, a vetélésem utáni gyász terelte őt erre az útra. Amikor közösen átéltük a legnagyobb veszteséget.

Miben vagytok mások, mint mások? Azt hiszem, az segített nekünk, hogy őszintébbek vagyunk a világ és önmagunk felé az átlagosnál, és jobb a humorérzékünk, amire szükségünk is van.

Ki érkezett? Éppen szabadságon voltam, anyukámmal beszélgettünk, mikor csörgött a telefon. Amikor letettem, csak sírtunk, aztán hívtam a férjem, aki szintén meg se tudott szólalni. Annyit tudtunk, hogy 3,5 éves kisfiú, országos listáról. Krisztián 4 hónapos kora óta nevelőszülőnél élt, kedves volt, nyitott, mosolygós. Azonnal a szívünkbe zártuk.

Mennyit vártatok? A határozattól számítva nem egészen egy évet vártunk rá.

Mennyit várt a gyerek? Nagyjából a határozatunkkal egy időben lett örökbefogadható, szóval Krisztián is egy évet várt ránk.

Miért pont ő? 0-4 éves korú gyermekre, származási kikötés nélkül adtuk be a kérelmet. Sajnos beszélni alig tudott, az aktájában beszédfejlődési retardáció szerepelt, amitől először meg is ijedtünk. Az Ágacska Alapítványnál végeztük a tanfolyamot, ott kértem tanácsot, mit is takar ez, fejleszthető-e. Szerencsére nagyon okos kisfiú, nagyon gyorsan tanul.

Miért pont ti? A papírján olvastam, hogy olyan családot kerestek neki, ahol első és egyelőre egyetlen gyermek lesz, mert sok fejlesztést igényel. Valószínűleg ezért találtak meg minket. Illetve, nekem az is egy jel volt, hogy éppen apukám és a bátyám névnapján született, amitől rögtön úgy éreztem, hogy remekül beillik közénk.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Jól jött volna, ha tudom, hogy nagyon gyorsan behozza a lemaradását és emiatt egyáltalán nem kell aggódnom. Nagyon jó lenne sokkal többet beszélni a nagyobb gyermekek örökbefogadásáról. Alig van róla szakirodalom, jó lenne több történetet olvasni.

A legnagyobb problémátok most: A legnagyobb problémánk most a karantén. Krisztián nagyon igényelné a gyerektársaságot, de sajnos most csak videotelefonon beszélünk az unokatestvéreivel. Másik oldalról nekem is szükségem lenne arra, hogy más anyukákkal is beszélhessek, tanácsokat kérhessek. Ugyanakkor jól jön, hogy jelenleg mindhárman otthon vagyunk és mindent együtt csinálunk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A tanfolyamon tanultakhoz képest még nehezebb volt az első időszak. Nagyon kötődött a nevelőanyukához és szörnyű volt nézni, ahogy siratja. Viszont hamar elkezdett bízni bennünk, ami fantasztikus érzés volt. Nehéz, de nagyszerű dolog szülőnek lenni. Sokkal nagyobb boldogságot hozott az életünkbe, mint azt elképzeltük. Állandóan beszél, nevet, nyüzsög. Pontosan erre volt szükségünk.

Miről olvasnál szívesen? Amiről szívesen olvasnék, az a nevelés. Szeretnék neki segíteni, hogy a lehető legjobban feldolgozza a múltját. Kamasz és felnőtt örökbefogadottak élete érdekelne.

*****

Nicknév: Vacak

Kik vagytok? Balázs és Andi vagyunk, 12 éve együtt, végül 38 évesen indítottuk el az örökbefogadást és 2019 augusztusában hazaérkezett, vagy inkább „beciripelte” magát hozzánk „Tücsök” is.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerettünk volna gyereket mi is, de tudtam, hogy nehezen lehetséges, és sok év próbálkozás után már-már indultunk volna a lombik irányába, amikor nálam egy komoly betegség és műtét megváltoztatott mindent. Azt érzem, hogy valahogy így könnyebb volt feldolgoznunk, elfogadnunk, hogy nem lehet vér szerinti gyerekünk, hogy teljesen lehetetlenné vált. Ez egy nagy fordulópont volt az életünkben és szerencsések voltunk mindenben, de kellett idő, hogy ezt együtt kiheverjük, és kiderüljön, mit is szeretnénk ezután. Végül egyikünk sem szerette volna ezután sem kihagyni, hogy átéljük azt, ami a szülőséggel jár. Az örökbefogadásról már azelőtt is sokat beszéltünk, de meg kellett érnünk rá, hogy végre belevágjunk.

Ki érkezett? Dávid. Egy igazi szeretnivaló, huncut és édes, kettő éves kisfiú érkezett Budapestről (megyei listáról). Csecsemőotthonban nevelkedett születése óta, és nagy szeretetben nevelték ott a gondozók, kiegyensúlyozott, nagyon nyitott gyerek volt már akkor is. Bár az aktaismertetésekor még voltak fejlődésbeli elmaradásai, és az orvosi akta is hosszú volt, de a találkozáskor is érezhető volt az otthonbeli sok gondoskodás és fejlesztés hatása, amit nagyon időben elkezdtek. Mi is igyekszünk és folytatjuk a fejlesztést mozgás terén, így mára szinte teljesen a korának megfelelő, okos, nagyon kíváncsi „nagylegény”, ahogy Ő is mondaná.

Sokat segített a barátkozás alatt a nyitott és erős személyisége, sokáig nem is hittük el, hogy ilyen szerencsések lehetünk! Nagyon szeret beszélni, énekelni, szenvedélyes, nagyon bújós és akaratos, akárcsak én, de olyan huncut, játékos és ravasz, mint az Apja. De ezen nem is csodálkozunk, hiszen Ő a mi kisfiunk!

Mennyit vártatok? Nagyon régóta szerettünk volna gyereket, végül a jelentkezéstől számítva 1 évre, határozattól számítva 7 hónapra érkezett a kiajánlás.

Mennyit várt a gyerek? Az életadó anya nem tudta hazavinni a kórházból és csecsemőotthonba került, de ott is keveset tudta látogatni, így végül másfél évesen nyilvánították örökbe fogadhatónak.

Miért pont ő? Az első kiajánlásunk volt, valahogy éreztük, hogy nem kell sokat várnunk a határozat után. Az iratismertetés után nagyon boldogok voltunk, de az egészségügyi háttér miatt elhúzódott, hogy láthassuk. Emiatt nem is mertük beleélni magunkat, pedig belül már akkor erősen éreztük, hogy Ő az…

Miért pont ti? Elfogadók voltunk mind származás, mind életkor (0-5 év), és betegségek tekintetében és ezért, de ami miatt leginkább minket választottak, hogy mi testvérekre (is) vártunk, ezért kerülhettünk csak jóval előbbre a sorban. A vérszerinti kistestvérről jelenleg csak kevés információnk van, de szeretnénk őt is örökbe fogadni. Egyelőre nem tudjuk, hogy mikor leszünk vagy leszünk-e egyáltalán kétgyerekes szülők.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Legyek jóval türelmesebb! A legfontosabb, hogy az ösztöneimre hallgassak és bízzak magamban, és legyek lazább!

Tényleg nagyon más az élet egy gyerekkel, mint előtte, de egyre jobban megy a családdá válás. Egyszerre nagyon kemény és nagyon nagy boldogság, igazi csoda, tényleg egy érzelmi hullámvasút ez… Annyi öröm és boldogság is van benne és napról napra egyre erősödött a kötődés, ami segít minket a nehezebb napokon is.

Ne aggódjak annyit, hogy elrontom, mert igenis van, amit elrontok. Sok mindent… Ezt el kell fogadnom, mert ember vagyok és vannak hibáim, és igen, nekem is meg kell tanulnom mit jelent anyának lenni, de tanulnom kell a hibáimból és fejlődni, ahogy a pici is fejlődik és tanul. Tőlünk, a szüleitől.

Mi a legnagyobb problémátok most: Javaslatra nemrég visszalátogattunk a csecsemőotthonba. Előkészítettük alaposan, tudott róla és egy ideig várta is, és akkor még nagyon jól sikerült látszólag, de az ezt követő hetekben nagyon zavarodott volt szegényke… Igen érthető ez, újra átélte azt az elválást, amit 6 hónappal előtte, és hosszútávon biztosan jót tett ez a látogatás, hogy összeálljon a kép a saját életéről, de most akkor is nagyon nehéz volt neki/vele. Szerencsére már túl van a nehezén, most esténként elköszönünk a krokodilos dalocskában a csecsemőotthonból néhányuktól, ahogy „pá papi, pá mami”-tól is szoktunk. És érzem, ez így helyes, megnyugszunk és jót teszünk vele.

Sokat beszélgettünk vele az örökbefogadásáról a kezdetektől és volt már előtte is egy logikus kérdése is, amit megválaszoltam, ezért látszik, hogy okosan elkezdett foglalkozni a saját kis történetének a megismerésével. Most azt erősítjük inkább, hogyan vártuk őt, és azt, hogy mi egy CSALÁD vagyunk, amit nagyon szeret kimondani is és szerintem már most az a pozitív hatása volt ennek a visszalátogatásnak, hogy egyik nap a héten azt kimondta, hogy „Én örökbe fogadtam” és mondta ezt boldogan. „Igen, úgy érted, hogy MI örökbe fogadtunk Apuval, téged?” Felderült az arca és mondta, hogy „igen, engem örökbe fogadtak”. Aztán örökbe fogadta a kis rókáját, hogy „Én is örökbe fogadtam”, és ezt is büszkén, boldogan mondta. Azóta ő emlegeti az örökbefogadást, kibővítve, hogy a nagyszülőket is örökbe fogadta. Imádjuk!

Hisztik kezelése nehéz, nagyon dacos néha, de ez életkori sajátosság részben és eltart egy ideig még.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Sokat olvastunk előre, felkészültünk a tanfolyamra (ismert helyről:-)), de azért nagyon jó élmény volt. Főként megismerni a többieket és rendbe tenni a fejünkben az addigi kérdéseket.

Minden egyedi és minden más, mint az elméletben, és minden gyerek háttere is más és más, de igazából apróságok voltak eltérőek, a lényeg nem: a cél, hogy az a kisember aludjon ott bent az ágyában, akiért bármit megtennénk, amíg csak élünk és valahogy talán azután is…

Miről olvasnál szívesen? Testvérek örökbefogadásáról, kamasz örökbefogadott gyerekek szüleinek vallomásairól, felnőtt örökbefogadottakról, babaköszöntőről és származás kezeléséről, vagyis mindenről, aminek köze van az örökbefogadáshoz.

Szeretettel gratulálok! 

3 responses »

  1. Nagyon szép történetek és gyermekek, majdnem összejött egy férfi kézilabdacsapat! 🙂 (Mondjuk Somát kislánynak néztem, talán mert pont úgy néz ki, mint én másfél éves koromban.) Gratulálok és sok boldogságot kívánok mindenik családnak!

    Kedvelés

  2. Nagyon édes gyerekek, különösen tetszik az a kisfiú, aki örökbe fogadja a játékát és a nagyszüleit. 🙂 Nagyon szeretem és várom a babaköszöntőket minden hónapban. 🙂 Köszönjük! 🙂

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.