„Nem szerencsés kedvezményekkel ösztönözni az örökbefogadásokat”

Általános

Beszélgetés egy örökbefogadási tanácsadóval. Hogy fest az örökbefogadás a Tegyesznél dolgozó szakember szemszögéből? A blogon már sokféle gyerekvédelmi szakember adott interjút, örökbefogadási tanácsadó még nem. Mai alanyom szívvel-lélekkel végzi ezt a munkát, és szeretne anonim maradni, válaszai országos jelenségekre vonatkoznak.   

Kezdjük azzal: mit is csinálsz?

Sokak számára nem teljesen világos a Tegyesz (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) hatásköre. A gyermekvédelmi szakszolgálatok, ahogy a nevük is mutatja, a gyermekek érdekeit védik, szakmai szolgáltatást nyújtanak. Nem vagyunk hatóság, sem hivatal, de az ide vonatkozó jogszabályok és országosan egységes szakmai protokoll alapján dolgozunk. A Tegyesz a helyileg illetékes gyámhivatalnak csak javaslatokat tesz, az örökbefogadásra jelentkező szülők alkalmassá vagy alkalmatlanná nyilvánítására, a gyermekek örökbefogadhatóvá nyilvánítására, az örökbefogadható gyermekeknek örökbe fogadó szülőre, a gyermekek örökbe fogadó szülőkhöz történő kihelyezésére, az örökbefogadás engedélyezésére, ezeket a javaslatokat a szükséges szakmai dokumentációval alátámasztva. A szakszolgálat javaslatai alapján a gyámhivatal hoz határozatot. Munkánkat folyamatosan ellenőrzi fenntartónk, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ahol naprakész elektronikus nyilvántartásunk alapján figyelemmel kísérik az örökbefogadó szülők és az örökbefogadható gyermekek adatait, ezek változásait. Koordinálják a más megyéből történő, illetve a nemzetközi örökbefogadásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyermekvédelmi szakszolgálatok örökbefogadási csoportjának feladata nem az örökbe fogadni szándékozó szülők igényeinek kielégítése, hanem az örökbe fogadhatónak nyilvánított gyermekek számára, a várakozási sorrend figyelembe vételével, a legideálisabb örökbefogadó szülő kiválasztása.

Hogy kerültél erre a pályára? Milyen végzettség szükséges hozzá?

Örökbefogadási tanácsadói munkakör betöltéséhez pedagógus, pszichológus vagy jogász végzettség szükséges. Én eredetileg pedagógus vagyok.

Hogy néz ki egy munkanapod, munkaheted?

Viccesen fogalmazva általában azokban a munkakörökben rugalmas a munkaidő, melyekre nem elég a napi 8 óra. Bent az irodában átlagosan napi 6 órát töltünk, a többi környezettanulmányokkal, örökbefogadó szülők és gyermekek ismerkedésének, barátkozásának figyelemmel kísérésével, családok látogatásával, beilleszkedés-vizsgálatokkal, utánkövetéssel, gyámhivatali ügyintézéssel telik. Elég nehéz előre tervezni, hiszen váratlan események bármikor közbeszólhatnak. A telefon szinte folyamatosan csörög, jönnek-mennek a kollégák, az ügyfelek, a gyermekek ügyeit intézni. Bármikor értesítést kaphatunk egy örökbe adható babáról, gyermekről, amikor azonnal cselekedni kell, akár hétvégén vagy ünnepnapon is. Azért szoktunk az új jelentkezők számára időpontot egyeztetni, mert az első tájékoztató beszélgetés, a kérelem beadása kb. másfél-két órát vesz igénybe.

Mi a legnehezebb rész a munkádban?

Nehéz feladat, mikor nevelőszülőtől adunk örökbe gyermeket és a nevelőszülő nem segíti megfelelően a gyermeket a barátkozási folyamatban, esetleg szándékosan akadályozza az örökbefogadást. A nevelőszülők szerződésükben vállalják, hogy munkaviszonyban, jövedelemért addig nevelik, gondozzák a családjukból kiemelt gyermekeket, amíg a család megszünteti a gyermeket veszélyeztető tényezőket és a gyermek újra hazakerülhet, hazagondozzák, vagy amennyiben a vér szerinti szülők hibájából megszűnik a gyermekkel a kapcsolattartás, a gyermek örökbefogadhatóvá válik, akkor segítik az örökbefogadó családba való átgondozást. Emberileg érthető, hogy elméletben ezt a vállalást könnyebb megtenni, mint a gyakorlatban valóban megvalósítani. Nehéz elengedni, odaadni azt a gyermeket, akit időközben megszerettek. A gyermek érdeke viszont nem az, hogy olyan nevelőszülői családban nőjön fel, ahol körülötte a gyermekek személye, száma, státusza (vér szerinti, nevelt, örökbefogadott)  folyamatosan változó, tehát a gyermek nem érezheti azt az állandóságot, érzelmi  biztonságot, mint egy  végleges örökbefogadó családban, ahol a családtagok helyzete stabil.  A nevelőszülők képzésében egyre nagyobb hangsúlyt kap az átgondozás módszertanának, lépéseinek oktatása, így ebben javuló tendenciát látunk. Egyre ritkábban fordul elő, hogy a nevelőszülői hálózat vezetőjének azt a jogszabályt kell alkalmaznia, hogy amennyiben a nevelőszülő akadályozza az örökbefogadást, megszüntetik a munkaviszonyát. Az örökbefogadási csoport munkatársai is igyekeznek a nevelőszülőknek szakmai és lelki segítséget nyújtani, az eddig hozzájuk kötődő gyermek elengedéséhez, átgondozásához. A Kaukázusi krétakör történetével szoktam illusztrálni a nevelőszülőknek, hogy aki igazán szereti a gyermeket, az el tudja engedni egy jobb, boldogabb élet reményében. Az a tapasztalatunk, hogy mikor a nevelőszülő személyesen megismerkedik az örökbefogadó szülővel, oldódik a feszültség, megszűnik a gát, könnyebbé válik a gyermek érdekét a saját érdekük fölé helyezni. Célunk, hogy a gyermek életében, gyönyörű élmény, csodálatos emlék maradjon, mikor megismerkedett igazi anyukájával, apukájával, végleges, szerető családjával. Szerencsére a gyermek a barátkozási folyamat során érzi az örökbefogadó szülők részéről feléje áradó feltétel nélküli szeretetet és gyakran ő oldja meg könnyen, gyorsan, egy-egy mosollyal, kedves gesztussal ezeket a helyzeteket. Amennyiben a nevelőszülő profi módon segíti a barátkozási folyamatot, nagy esély van rá, hogy az örökbefogadók a későbbiekben is hírt adnak neki a gyermekről.

Rettentően kellemetlen helyzetbe hoznak bennünket azok a jelentkezők is, akik valamilyen trükkel ki akarják játszani a rendszert, várakozási idő nélkül, magánúton fogadnak örökbe, mivel a becsületesen sorban álló, évekig várakozó ügyfeleink a szakszolgálattól várnak erre magyarázatot…

Fájó érzés, mikor az örökbefogadó szülők nem értik meg, hogy a szakszolgálat feladata nem az ő igényeik kielégítése, hanem a gyermek mindenek feletti érdekének szolgálata. Ezért vannak ügyfeleink, akik a Tegyeszben ellenséget látnak. Szerencsére egyre több az olyan örökbefogadó szülő, aki hálás azért, hogy boldoggá tettük életüket és szó szerint Jótündérkéknek hívnak bennünket.

És mit szeretsz legjobban?

A gyermekvédelem csúcsa az örökbefogadás, hiszen egy család nélkül maradt gyermek örökre szerető családba kerül, igazi anyukája, apukája lesz, saját otthonra talál, sorsa véglegesen rendeződik, a vér szerinti gyermek jogai illetik meg. Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy örökbefogadási tanácsadó lehettem! A világ legcsodálatosabb hivatása! Boldogsággyárnak is szoktam nevezni. Gyönyörű, mikor egymásra talál a régóta igazi anyuka, apuka után vágyakozó gyermek és az évek óta gyermekről álmodozó szülő. Feledhetetlen élmény látni, mikor először egymásra néznek, amikor beindul a kémia. Előttem vannak a képek, melyeket szóban kifejezni nem lehet. Mikor az örökbefogadó apuka letérdel az inkubátorhoz, nézi a csecsemőt és potyognak a könnyei… Csodálatos végigkísérni a barátkozási folyamatot, a kölcsönös szeretet, a kötődés kialakulását. Volt olyan család, ahol megjegyeztem, hogy esküszöm, nagyobb boldogságot látok, mint ahol vér szerinti gyermek születik. Erre az anyuka azt válaszolta: “Ja, hát ők csak 9 hónapot várnak, de mi már 9 éve várunk!”

Azért nem mindig tör ki a „szerelem első látásra”. Ahol lassabban alakulnak ki az érzelmek, azok is válhatnak boldog családdá?

Valóban, van, ahol első látásra furcsa érzések támadnak. Az örökbefogadó szülők szinte megijednek, hogy nem érzik azt, amit elképzeltek, ha majd meglátják a régen várt gyermeket… Sőt olyan is előfordult, hogy sokkot kapott egy egyedülálló szülő, mert megrettent a feladattól. “Képes leszek rá? Akartam én ezt? Biztos? Fogok boldogulni?” Szerintem ezek jó jelek, hiszen egy vér szerinti gyermekre várás közben is felmerülnek a szülőkben ugyanezek a kérdések. Azt gondolom, hogy ahogy a pék dolga a kenyérsütés, a szülő dolga az állandó kételkedés. Akármilyen idős szülők vagyunk, folyton azon gondolkodunk: Hol rontottam el? Mit kellett volna másképp csinálnom?  Ez természetes. Nincs tökéletes szülő. Az már jó, ha “elég jók vagyunk…”

Vicces, vagy véletlen, vagy talán az élet játéka az is, hogy mennyire hasonlítanak az örökbe fogadott gyermekek örökbe fogadó szüleikre. Egy kis faluban történt, ahol mindenki tudta, hogy örökbefogadott a csecsemő, akit először vittek babakocsiban sétálni a szülők. A falu apraja-nagyja kíváncsian köréjük gyűlt. Mindenki bámult a babakocsiba. Ilyen mondatok hangzottak el: “Tiszta apja! Hát a füle, az teljesen olyan, a szeme az anyjáé, a nagyanyjának volt ilyen orra…” Mindenki kacagott! Mindenki boldog volt! Nincsenek véletlenek. Hogy melyik gyermek éppen melyik családba kerül, az valahol fent már rég eldőlt, meg van írva… Nagyobb gyermekeknél hatalmas élmény a családlátogatások során látni a boldogságot, a gyermek ugrásszerű fejlődését, virágzását, hiszen eddig a nevelőszülőnél ő csak egy volt a sok közül, most pedig ő az egyetlen, akire az új család minden tagja figyel, akivel mindenki szeretettel foglalkozik. A szülők ragyognak, hogy végre kiteljesedett, értelmet nyert az életük. Azt szoktam mondani, ha csak egy örökbefogadási ügyben segédkeztem volna, ha csak egy gyermek életét sikerült boldoggá tennem, már azért érdemes volt élnem…

Nagyon izgalmas része a munkátoknak, mikor egy gyereknek kell családot keresni. Hogy néz ki egy ilyen megbeszélés a gyakorlatban? Kik vesznek részt? És miket mérlegeltek, mikor egy kisgyereknek választotok szülőt a jelentkezők közül?

Amikor egy gyermeket a gyámhivatal jogerősen örökbefogadhatónak nyilvánít, a szakszolgálat feladata,  “a várakozási sorrend figyelembevételével, a számára legideálisabb szülő kiválasztása”.  Először összegyűjtjük és tanulmányozzuk a gyermek minden rendelkezésre álló dokumentációját, egészségügyi jelentéseit, kórtörténetét, 3 éves kor felett pszichológiai, nevelőszülői, óvónői jellemzéseit, fotóit. Fontos, hogy tudjunk minden egyéni problémájáról, igényéről, szükségletéről, temperamentumáról, érdeklődési köréről, külső megjelenéséről. Ezt követően az országosan egységes szakmai protokoll szerint illesztési tárgyalást hívunk össze. A tárgyaláson jelen van az intézményvezető, az örökbefogadási tanácsadók, az örökbefogadási pszichológus, a gyermek igényeit legjobban ismerő gyermekvédelmi gyám (aki a gyermek érdekét képviseli), a nevelőszülői tanácsadó és azok az érintettek, akik a gyermekről a legtöbb információval rendelkeznek.

A nevelőszülő nem?

Természetesen a nevelőszülő rendelkezik a gyermekről a legtöbb információval, hiszen a nap 24 óráját ő tölti együtt a gyermekkel.  Amennyiben együttműködő, ő is jelen van az illesztési tárgyaláson, ha ellenérdekelt, akkor előfordulhat, hogy nem hívják meg. Többször előfordult, hogy azt mondta a nevelőszülő, hogy ránk bízza, mi vagyunk a szakemberek, mi ismerjük az örökbefogadó szülőket, ő nem akar jelen lenni, elfogadja a döntésünket.

A tárgyaláson a várólistán legrégebb óta várakozó szülők közül azokat keressük, akik a gyámhivatali alkalmassági határozatuk szerint ilyen korú, ilyen nemű, ilyen egészségi állapotú gyermek örökbefogadására alkalmasak, tehát az  elképzelésükbe beleillik a  gyermek az életkora, egészségi állapota, neme, származása, külleme alapján.

A gyermek pszichológiai jellemzésében, valamint a Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság javaslatának összegzésében is szerepel, hogy milyen örökbefogadó családot javasolnak a gyermek számára. Nagyon fontos szempont, hogy melyik örökbefogadó család tudná leginkább a gyermek szükségleteit, gondozási igényeit legjobban kielégíteni. Egy rendszeresen fejlesztésre, gyógytornára, gyógyúszásra járó gyermek igényeit inkább egy olyan városban élő család tudja biztosítani, ahol ezek a szolgáltatások könnyen elérhetőek, míg egy állatokat szerető gyermek, aki eddig kertes házban, nevelőszülőnél nevelkedett, jobban érezné magát falun.

De majdnem minden örökbefogadott gyereknek szüksége van fejlesztésre…

Sajnos valóban sok gyermek szorul fejlesztésre. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy szerető, végleges, stabil családba kerülve, sok probléma szinte magától megoldódik. Ha a gyermekre odafigyelnek, rendszeresen játszanak, mesélnek, foglalkoznak vele, sokszor érdekes módon rövid időn belül nincs is szükség fejlesztésre.

A gyermek mentális állapotától függően az is fontos szempont, hogy jobb lenne neki olyan család, ahol egyedül van, vagy jobban érezné magát olyan családban, ahol testvér is várja. Így kiválasztunk és sorba állítunk 5 örökbefogadó szülőt. Ezt követően megkérdezzük az örökbefogadó szülőket, hogy jelen élethelyzetükben fogadókészek-e, hiszen előfordulhat, hogy éppen lakáscsere, munkahelyváltozás, vagy bármi más akadályozza az örökbefogadást. Azért kell több szülőt jelölni, mivel a gyermek dokumentumainak tanulmányozása után lehetséges, hogy az örökbefogadó szülő lép vissza, nem kíván személyesen megismerkedni a gyermekkel.  Akkor hívjuk be a következő jelöltet…

Érdekes élmény, hogy hogyan reagálnak a várakozók egy ilyen telefonra. Vannak, akik nagyon válogatnak és több gyermeknél is nemet mondanak.  Tipikus kérdések: Milyen színű a bőre? Volt, aki megkérdezte, hogy szerintem később majd besötétedik, vagy kivilágosodik. Volt, akit az érdekelt, hogy a vér szerinti szülőnek milyen egészségügyi  problémái voltak. (Annak ellenére, hogy a kérelem beadásakor, a gyermekre vonatkozó egészségügyi táblázatban ennek elfogadásáról, vagy kizárásáról egyszer már írásban nyilatkoztak.) Volt, akinek az volt fontos, hogy felajánlottuk-e már ezt a gyermeket másnak, aki visszautasította. Volt, akinek az nem tetszett, hogy a baba nagyon fehér bőrű és szőke a szempillája…

A legszebb élményem viszont az volt, mikor egy babát telefonon felajánlva, már több szülő visszautasított, meg sem akarták nézni a bőrszíne, az anya betegsége miatt… Lelkileg meggyötörten hívtam a következő családot, ahol csak az apukát értem el, őt is a munkahelyén, értekezlet közben. Mondtam, hogy a gyermek sötét bőrű, az anyának ilyen-olyan egészségügyi problémái vannak… Ő a fülem hallatára azt mondta a főnökének: “Megyek! Megszületett a fiam!” Mindent eldobott és azonnal rohant… Én is sírtam… Azóta gyönyörű, boldog családban élnek.

Az örökbefogadó szülő kiválasztása abban az esetben az életadó anya joga és lehetősége, ha a krízisterhes kismama a Tegyesznél jelentkezik azzal a szándékkal, hogy nyílt örökbefogadással szeretné születendő gyermekét örökbe adni. Ilyen esetben a várólistánk alapján ő maga választhat gyermekének örökbefogadó szülőket.

Mennyire van kapcsolatod a régebbi örökbefogadókkal?

Az örökbefogadás engedélyezése után fél évvel, majd másfél évvel a szakszolgálatnak kötelező  utánkövetést végezni a családoknál, melyről a gyámhivatalnak jelentést kell írnunk. Ahol a család igényli, ez még 4 évvel meghosszabbítható. Ezeknek a látogatásoknak célja a segítségnyújtás, tanácsadás nevelési, életvezetési kérdésekben. Ezek a családlátogatások általában kellemes, barátságos légkörben zajlanak, pozitív élmények, ahol újra megbizonyosodhatunk arról, mekkora hatalma van a szeretetnek. Magánemberként közösségi oldalon sok örökbefogadó családdal vagyok kapcsolatban. Privát üzenetben sokan kérnek tőlem tanácsot, segítséget, küldenek a gyerekekről fotókat, beszámolókat, melyeknek nagyon örülök. Munkámat mindig szolgálatnak tekintettem, ezért még nyugdíjasként is nagyon szívesen segítek. Anyák napján például többen hálás üzeneteket küldtek, megköszönték, hogy hozzásegítettem őket, hogy anyák lehetnek.

Hogy látod a hazai örökbefogadók felkészültségét? Miben van lemaradásuk, és miben felkészültek? Mire nem számítanak?

Az örökbefogadásra felkészítő tanfolyam óraszámának emelése jelentős segítséget jelent. Változó és teljesen egyéni, hogy miben felkészültek, hiszen aki akar, az internetről szinte minden információhoz hozzájuthat. Hogy mire nem számítanak, az nagyban függ attól, hogy a tágabb családban van-e gyermek a közelükben. Ilyen módon belelátnak-e a várható gondozási-nevelési problémákba, konfliktusokba. A gyermekek hospitalizációjának, szeretethiányának következtében kialakult önvigasztalási szokásokról, azok kezeléséről a felkészítő tanfolyamon tanácsokat kapnak az örökbefogadó szülők. A felkészítő tanfolyamon is elhangzik a “mire nem számítanak” témakörben, hogy az örökbefogadás után először jönnek a “mézeshetek”, amikor a gyermek igyekszik a legjobb oldaláról bemutatkozni, megfelelni, bizonyítani. Ezek elmúltával azután elkezdik feszegetni a határokat, feltérképezik a lehetőségeket, jönnek a próbálkozások: “Szeretsz-e úgy is, ha rossz vagyok?” Volt olyan tinilány, aki szándékosan törte-zúzta a legdrágább porcelánokat. Az örökbefogadó szülők viszont azt írták: “Reméljük, egyszer rájön, hogy így is szeretjük…”

Sok örökbefogadó szülő ott követi el a hibát, hogy kezdetben rendkívül engedékeny, hiszen szereti a gyermeket, sajnálja, hogy már mennyi traumát elszenvedett, ezért nem állít fel szabályokat, mindent ráhagy. Később már nagyon nehéz ezt visszacsinálni. Arról próbálom meggyőzni a szülőket, hogy a gyermek akkor érzi magát biztonságban, ha tudja, hogy mik a szabályok, hol vannak a határok, melyeket mindkét szülő egyformán és következetesen elvár. A Reszkessetek, betörők! című filmből szoktam példát hozni erre, mikor Kevin rádöbben, hogy egyedül maradt a házban. Azt kiabálja: Fagylaltot zabálok, és olyan filmeket nézek, amit nem szabad! Gyertek haza, és szóljatok rám!

Tudsz mondani olyan tényezőket, helyzeteket vagy beállítódásokat, amik az örökbefogadásra jelentkezők vizsgálatánál alkalmatlanságot jelentenek?

Az alkalmassági vizsgálatokat az örökbefogadási pszichológus végzi. Nagyon ritka, ha alkalmatlanság megállapítására tesz javaslatot. Ennek nagyon megalapozott, komoly oka van. Általában pszichés sérülés, vagy az örökbefogadás motivációja erősen kifogásolható.

Mi lehet ilyen?

Ha nem kifejezetten a gyermek utáni vágy az ösztönzés, hanem valamilyen más érdek, például kedvező hitelhez való hozzájutás. Volt olyan betelefonáló, aki nyíltan megmondta, hogy olyan 14 év körüli lányra gondolt, aki hamarosan kirepül otthonról, viszont a támogatást még fel lehet venni rá. Mikor elmagyaráztuk neki, hogy az örökbefogadás nem erről szól, ő volt felháborodva, hogy a bankban azt mondták neki, hogy neki ehhez joga van. Sajnos olyan motiváció is gyakran előfordul, hogy egy második házasságban az egyik fél nem akarja, hogy mindent az első házasságban született gyermekek örököljenek. Ezek tipikusan azok az esetek, amikor alkalmatlannak tartjuk a jelentkezőket.

Gondolom, ezek azért ritka esetek…

Szerencsére valóban ritkán fordul elő, csak érdekességként említettem meg.

Miben mások a magyarokhoz képest a külföldi örökbefogadók?

Külföldre csak akkor kerülhet magyar gyermek, ha a minisztérium Magyarországon egyik megyében sem talál számára örökbefogadó szülőt. Ennek oka általában a gyermek betegsége, életkora, származása, vagy ezek keveréke. A külföldi örökbefogadó szülők sokkal elfogadóbbak az előbb felsorolt paraméterekre. Olaszországban kifejezetten szeretik a kreol bőrű gyermekeket. Nyugat-Európában jellemző az örökbefogadók karitatív szándékú motivációja.  Ott elfogadóbbak, nyitottak a testi fogyatékossággal, értelmi hátránnyal, vagy Down-szindrómával élő gyermekek örökbefogadására. Ráadásul ott sokkal tágabbak a lehetőségek a sérült gyermekek fejlesztés. Az iskolai oktatásban is jobbak a tárgyi és személyi feltételek. Kisebb osztálylétszámokkal, pedagógiai asszisztenciával, hatalmas türelemmel segítik beilleszkedni a gyermekeket, amíg az idegen nyelvet biztonsággal elsajátítják. Nagy örömmel olvassuk a külföldről kapott utánkövetési jelentéseket, beszámolókat, fotókat. Volt olyan Down-szindrómás kisfiú, akiről azt a visszajelzést kapuk, hogy már a negyedik szemüvege van, mert egyet összetaposott, egyet odadobott a kutyának, egyet lehúzott a WC-n, de nem baj, akkor is megveszik neki a szülők a legdrágábbat, mert majd csak megszokja, hogy neki szemüveget kell viselni…

Szerinted hány éves korig lehet még sikeresen beilleszteni egy új családba egy gyereket? Hány éves korig jobb megoldás neki az örökbefogadás?

Szerintem nincs ilyen korhatár, bár sajnos 10 éves kor feletti gyermeket már külföldön sem akarnak örökbe fogadni. Volt olyan 9 éves kislány, akit egy tanyán élő nevelőszülőtől adtunk örökbe nagyvárosba, egy egyedülálló anyának. Elsős korában a nevelőszülő kérésére még osztályt ismételt. Amikor az örökbeadás előtt a pszichológus azt kérdezte tőle, mi a kedvenc időtöltése, ő azt válaszolta, hogy a felmosás. Magunk között ezért csak Hamupipőkének neveztük. Mikor a nagyvárosba került, lett igazi anyukája, nagymamája. A nagyival együtt sütöttek, főztek, anyával zumbázni, úszni járt. Kivirágzott! Harmadik osztályos év végi bizonyítványában négyes-ötös tanuló lett, egyetlen hármasa volt. A nyári szünetben cukrásztáborba akart menni. Minden nap hazavitte, amit sütöttek, nekem küldték a fotókat az alkotásairól… Szerintem sikertörténet! A szeretet csodákra képes!

A rendszer egyik problémája, hogy sok idő telik el, mire egy kisgyerek örökbe fogadható lesz. Sokszor a szülés után a kórházban hagyott babák is másfél évesen kerülnek örökbefogadóhoz, ha a szülőanya nem mond le róluk rögtön. Hogy látod, miért tart ilyen sokáig a folyamat?

Nagy fájdalmunk, hogy egy gyermek örökbefogadhatóvá nyilvánítási eljárása ilyen hosszadalmas. Mielőtt egy gyermeket a gyámhivatal örökbefogadhatónak nyilvánít, a jogszabályoknak megfelelően “több kört le kell futni”, melyek nagyon időigényesek. A gyámhivatalok túlterheltek. A Tegyesz annyit tud tenni, hogy folyamatosan sürgeti a gyámhivatalt, érdeklődünk, hogy áll a gyermek ügye.  Ebben az ügyben tettünk már javaslatot a minisztériumnak is jogszabály változtatásra (azóta elfogadott a parlament egy törvénymódosítást az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás gyorsítására).

Mennyit kell nálatok várni? Van tanácsod a várakozóknak erre az időre?

A várakozási idő egyértelműen attól függ, hogy az örökbefogadó szülőnek mik a gyermekkel kapcsolatos elképzelései. Ha ragaszkodnak az egészséges, fehérbőrű újszülötthöz és a titkos örökbefogadáshoz, akkor lehet akár 5-6 év. Akik elfogadóbbak a gyermek életkorát, betegségeit, bőrszínét, származását illetően, azoknak természetesen rövidebb a várakozási idő. Ettől függetlenül azt tanácsolom, hogy soha nem szabad elfogadóbbá válni csupán a várakozási idő lerövidítése céljából. Csak a minden szempontból igazán elfogadott gyermekkel lesznek boldogok. Mi soha nem beszélünk rá, sem nem beszélünk le senkit egy gyermek örökbefogadásáról. Ez egy olyan életre szóló döntés, vállalás, amit mindenkinek tiszta szívből, őszintén, egymástól függetlenül, nem a házastársuk kedvéért kell akarni.

Hasznosnak tartom, ha a várakozók, sorstársak kapcsolatban maradnak egymással. Gyakran előfordul, hogy akik megismerkedtek a felkészítő tanfolyamon, valamilyen örökbefogadó szülői klub tagjaivá válnak, találkozókra járnak. Felkészülhetnek szakirodalom olvasásával is. A Tegyeszben félévente érdemes telefonon érdeklődni a várólistán elfoglalt helyükről, az esélyeik alakulásáról

Volt-e olyan örökbefogadás, amit te közvetítettél és azóta felbontották, vagy visszakerült a gyerekvédelembe a gyerek? El tudod mondani, mi volt a gond náluk?

Sajnos minden megyében van rá példa, de szerencsére nagyon ritkán fordul elő. Publikus adatok találhatók az interneten. Tapasztalatom szerint nagy szerepet játszanak a kamaszkori problémák.

A karantén és a koronavírus miatt befagytak az örökbefogadások. Hogy látod, meddig fog tartani ez az állapot? És mi lesz a hosszú távú hatása a kényszerszünetnek? Sok barátkozás is megszakadt, mi lenne számukra a jó megoldás most?

Nagyon sajnálom azokat a gyermekeket és örökbefogadó szülőket, akiknél egy elindult barátkozást kellett a járvány miatt félbeszakítani. Azokban az esetekben, ahol a gyermek már beleélte magát egy reményteljes jövőbe és most nem érti, hogy miért nem jönnek hozzá, akiket már megszeretett. Ezt a bizalomvesztést helyre tenni kicsit hosszadalmasabb folyamat lesz. Hogy a járvány meddig fog tartani? Senki sem tudja. Reménykedem, hogy minél hamarabb véget ér, feloldják a korlátozásokat és folytatódjanak a történetek. Vigasztalásként, az a tapasztalatom, hogy a gyerekek sokkal rugalmasabbak a felnőtteknél. Gyakran meglepődünk azon, hogy amit mi túlbonyolítunk, ők sokkal egyszerűbben, könnyebben kezelik.

Az új jogszabály lehetővé teszi, hogy az eddigi maximum 45 év helyett akár 50 év is legyen a korkülönbség szülő és gyerek között, ha legalább 3 éves a gyerek. Mi a tapasztalatod az ötvenes örökbefogadókkal? Mennyire alkalmasak akár kicsi, akár nagyobb gyerek örökbefogadására?  

A 45 év korkülönbség 50 évre való felemelését a nevelőszülők többször, több fórumon kérelmezték, mivel a náluk gondozásba helyezett gyermekek és közöttük eddig is 50 év korkülönbség volt engedélyezve. Nevelőszülő általi örökbefogadásoknál eddig valóban volt olyan akadály, hogy amennyiben a korkülönbség meghaladta a 45 évet, nem volt lehetséges az örökbefogadás. A korkülönbség felemelése ezekben az esetekben segítséget jelent.

Hangsúlyozom azonban, hogy csak abban az esetben áll a gyermek érdekében a nevelőszülő általi örökbefogadás, amennyiben a gyermeknek nincs más esélye, lehetősége örökbefogadó családba kerülni, mert az életkora, betegsége, vagy származása miatt az örökbe fogadni szándékozóknak “nem illik bele az elképzelésébe”. Ezekben az esetekben a megyei Tegyeszek támogatják a nevelőszülők általi örökbefogadást. Azokban az esetekben azonban, ahol az a nevelőszülő motivációja az, hogy nem tudja “odaadni”, nem képes elengedni a gyermeket, pedig még olyan korú, olyan egészségi állapotú, hogy sok örökbefogadó évek óta vár rá, örülne neki, sem a Tegyeszek, sem egyéb szakmai szervek nem támogatják a nevelőszülők általi örökbefogadást.

Az új rendelkezés veszélyét abban látom, hogy azok a nevelőszülők, akik nem a gyermek érdekét tartják szem előtt, nem tudtak felülkerekedni saját igényeiken, érdekeiken, eddig is húzták az időt, a gyermek örökbefogadhatóvá nyilvánítása elé különféle akadályokat görgetve (pl. a kapcsolattartásokat kiprovokálva). Pont az lenne a cél, hogy akik a gyermekek örökbefogadhatóvá nyilvánítását késleltetik, akadályozzák, azokat végre felelősségre vonják és szankcionálják. Egyelőre egy jogszabály van, mely szerint megszüntetik a nevelőszülő munkaviszonyát, amennyiben akadályozza az örökbefogadást.

A korkülönbség felemelését nem tartom szerencsésnek. Az idősebb, 45 év feletti örökbe fogadni szándékozókról az a tapasztalatom, hogy zömében önmaguktól felmérik, hogy milyen életkorban alkalmasak még pici gyermek örökbefogadásra. Kevés az olyan eset, ahol nincs megfelelő önkritika és az örökbefogadási pszichológus alkalmassági vizsgálatának eredményeként kell erre rádöbbenteni őket.

Volt olyan esetünk, hogy 45 év feletti, alkalmassági határozattal rendelkező, 5-6 éves korú gyermekre várakozó jött be azzal a kéréssel, hogy mivel neki közben mozgásszervi betegsége lett, a házastársa pedig még idősebb, rájött, hogy ők már nem tudnak szaladni egy kicsi gyermek után, a gyerektől pedig nem várhatja el, hogy egy helyben üljön, ezért visszavonja  örökbefogadási szándékát.

Olyan is előfordult, hogy egy ügyfelünk elkezdte a barátkozást egy 5 éves gyermekkel. Egy napra elmentek strandolni és ott jött rá, hogy annyira elfáradt, hogy ő ezt fizikailag nem bírja. Ráadásul azt is látta, hogy a hasonló korú gyermekekkel sokkal fiatalabb szülők vannak, akik képesek egész nap a rohangálni, csúszdázni. Ezek után belátta, hogy ő erre már nem alkalmas, megszakította a barátkozást és visszavonta örökbefogadási szándékát. Különféle kedvezményekkel “ösztönözni” az örökbefogadásokat, illetve az idősebb gyermekek örökbefogadását nem szerencsés. Örökbe fogadni csak szívből jövő késztetésből szabad és nem valamilyen érdekből.

2 responses »

  1. Zsuzsa, ez egy nagyon hasznos interjú volt. Tényleg nem volt még tanácsadóval ilyen vagy ehhez hasonló interjú sem.
    Különféle kedvezményekkel “ösztönözni” az örökbefogadásokat, illetve az idősebb gyermekek örökbefogadását nem szerencsés. – érzelmi oldalról nézve ez igaz, azonban az sem szerencsés hogy korábban egy 3-év feletti gyerek örökbefogadásánál semmi nem járt az öf szülőnek (max.a CSP.) Mindenki pénzből él, és ha a javaslat az hogy egy évet maradjon otthon az egyik szülő egy örökbefogadott gyerekkel, akkor szerintem a juttatásnak is egy normális, megélhetést segítő juttatásnak kell lennie legalább egy ilyen időtartamra. Ráadásul egy örökbefogadni szándékozó párnak rengeteg ideje, pénze, energiája ment el lombikokra, egészségügyi vizsgálatokra amire idáig eljut. Ha azt nézzük, hogy állami rendszerben az államnak felnevelni egy gyereket 18éves koráig, életkezdésit adni: kb.40-50millióba kerül, akkor csekélynek tűnik hogy örökbefogadás esetén 1-2-3év CSED vagy GYED álljon rendelkezésre, ami kb.4-5 millióba kerül (és nem csak az állam fizeti, hanem a munkáltató is részt vállal benne). Ez a fél év öf díj még mindig kevés szerintem, de legalább történt változás ezügyben.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.