Lombik és örökbefogadás egyszerre?

Általános

Szabad-e, tanácsos-e örökbe fogadni, amíg a pár lombikeljárásban is részt vesz? Ez a kérdés gyakran felmerül az örökbefogadást fontolgatókban, és már több interjúban is megvitattam szakemberekkel. Néhány idézet következik tőlük:

„– Örökbe fogadni csak akkor szabad, ha a pár már feladta a vér szerinti gyerek vágyát?

– Nem tudom, hogy teljesen valaha fel lehet-e adni ezt a vágyat. Viszont ami fontos: ha örökbe fogadok, akkor arra koncentráljak. Nem vagyok dogmatikus ezen a téren, de egyes nyugat-európai országokban csak akkor lehet örökbe fogadni, ha valaki befejezte a lombik próbálkozásokat. Ezt nem tartom életszerűnek, de azt lehet érezni, ha valaki eljut odáig, hogy nem kínzom magam tovább, nem érdekel, és ugyanolyan jónak érzem az örökbefogadást, mintha én szültem volna. Ha valaki eljut ide, akkor meg tudja találni az örökbefogadott gyerekben az anyaságot, és nem próbálkozik tovább.

– Miért olyan fontos, hogy a pár már a jelentkezésnél lezárja a lombikozást? A várakozás évei alatt még lenne idő próbálkozni.

– Szerintem a felkészítő tanfolyamot nem ugyanolyan füllel hallgatja végig, aki még lombikozik, és csak a biztonság kedvéért jelentkezik. Az nem fogja meghallani a legfontosabb üzeneteket, hogyan kell egy örökbefogadott gyereket jól nevelni, hogyan kell vele beszélgetni a saját örökbefogadásáról. Amikor már igazán szeretne örökbe fogadni, akkor tudja ezeket a tanácsokat magáévá tenni. Fontos, hogy aki az örökbefogadásra készül, ezt az időt arra szánja.

– Más a lombik ilyen szempontból, mint ha házilag próbálkoznak?

– Azt tapasztalom, még a legreménytelenebb esetekben is minden hónapban gondolnak arra, hogy hátha most teherbe esnek. Persze nem kell védekeznie annak, aki örökbe akar fogadni. De az örökbefogadás ugyanolyan fontos elhatározás, és másképp kell rá készülni, mint a vér szerinti gyerekre. Aki ezt a kettőt összemossa, az az örökbefogadásban sem lesz olyan sikeres. Azok lesznek sikeresek, akik ha eldöntötték, úgy veszik, mintha egy várandósság lenne. Akkor erről olvasok, olyanokkal beszélgetek, akik szintén örökbe szeretnének fogadni, és nem lombikozókkal. Ez két különböző út, különböző harccal. Hisz az örökbefogadott gyerekért is kell küzdeni! Aki nem megy végig ezen az úton, annak lehet, hogy mikor felajánlanak egy gyereket, akkor nem érzi magát késznek, vagy akkor idegen neki a gyerek.”

Mészáros Krisztina pszichológus, Ágacska Alapítvány

https://orokbe.hu/2014/02/28/az-orokbefogadas-is-szuloi-identitas/

„– Országos felmérések szerint a jelentkezők 25-30 százaléka nem fogad örökbe. Valószínűleg sokaknak születik gyerekük, hisz az asszisztált reprodukciós eljárás elején jelentkeznek.

– Ez nem kizáró ok?

– Nem mondhatjuk, hogy ne jöjjön, aki még lombikozik, hisz csak 45 év lehet a korkülönbség szülő és gyerek között, és sokan 42 éves korig lombikoznak. A jelentkező nők átlagéletkora 40 év körül van.”

Székely Zsuzsanna pszichológus, Mózeskosár Egyesület

https://orokbe.hu/2014/05/27/ahol-titok-van-ott-minden-oleles-hamis/

„– Probléma-e, ha lombikozik valaki, mikor örökbefogadásra jelentkezik?

– Ez a vesszőparipám. Angliában például a családorvoson keresztül megy minden „lombikozás”, Magyarországon meg sok családorvosnak fogalma sincs, milyen kezelésekre jár az ügyfele és mi a tényleges baja. Angliában egy családorvos nem is adhat ki igazolást az örökbefogadáshoz, ha még lombikozik a betege, és ezzel maximálisan egyetértek. Igaz, tőlünk nyugatabbra nem is támogatnak öt lombikot… Nálunk meg mondjuk, ha a fele leszívott petesejtet beülteti, a felét lefagyasztatja, akkor az öt támogatott lombikból rögtön akár tíz lesz, vagy jönnek a marketingakciók, hogy több százezer forint helyett most csak 70 ezer a fizetős, és akkor öt helyett rögtön hatot engedhet meg magának a pár.

Ha valaki a jelentkezésnél javában „lombikozik”, akkor nem tiszták a határok, a motiváció sem egyértelmű. Aki lombikozik, az nem örökbe akar fogadni, az lombikozni akar. Az örökbefogadás ilyenkor csak egy – több meddőségi orvos által ráadásul ajánlott – „ugródeszka”. Nem szeretik az érintett ügyfelek, ha ilyenkor azt mondom, ha nincs ló, jó a szamár.

Egy felnőtt örökbefogadott mesélte, miközben szó szerint ezzel a hasonlattal élt, hogy gyerekkorában végig ilyen érzete volt, hogy ő csak egy pótlék. Számomra ez egy alapvető visszaigazolás azóta is. Ne higgyük tehát, hogy a gyermek felé ez az érzet, ez a hozzáállás nem jön át. Sajnos átjön. Nem tud nem átjönni.

– A lombik más ilyen szempontból, mint a házilagos próbálkozás?

– Persze. A lombikba nagyon sok energiát tesznek, iszonyú érzelmi viharokat vált ki, nagy megterhelés fizikailag, lelkileg, anyagilag egyaránt. Egy csomó nő nem is bírja se hormonálisan, se érzelmileg. Ám a fő különbség a veszteség kezelésében van!

– De ha lombikozik a jelentkező, akár olyan helyzet is előfordulhat, hogy épp terhes, mikor kiajánlást kap. Miért nem jó terhesen örökbe fogadni?

– Nem csak lombikozáskor fordulhat elő, hogy az illető épp terhes, amikor kiajánlást kap. Sok oka van annak, hogy miért nem üdvözlendő terhesen örökbe fogadni. A kvázi-ikerhelyzet (korban nagyon közel álló testvérpár) például sosem szerencsés, mert a kicsi a nagyon fog nőni, mint a karón, a kicsi fejlődésének a záloga a nagy fejlődésének az önkéntelen visszafogása lesz. Vannak olyan képzetek, hogy majd az egyik mellemből szoptatom az egyiket, a másikból a másikat. Ez kinek jó? Csak a szülő nárcizmusának.

– Nem biztos, hogy újszülöttet fogadna örökbe.

– Az meg embertelenség. Az örökbe fogadandó gyereknek az az igénye, hogy a teljes elfogadást élje meg. Aki nagy reményekkel bekerül egy családba, és rögvest kap egy kistesót, az nem tudja megélni, hogy őt itt elfogadták, különben miért kap kistesót. Még egy-két évet sem lehetett a középpontban. És a születendő gyerek is fel fogja fogni, hogy nem ő volt a középpontban, hogy már a terhesség alatt sem őrá figyeltek, hanem testvért vállaltak mellé. Akiben van egy kis empátia, az magától eláll ilyen helyzetben az örökbefogadástól, hiszen automatikusan máshová kerül a fókusza. Ha egy örökbefogadásra várakozó várandós lesz, a top prioritása pszichésen a terhesség megélése legyen, bármi más ehhez képest másodlagos.”

Kántor Nedda, pszichológus, Tegyesz

https://orokbe.hu/2015/07/02/kantor-nedda-pszichologus-orokbefogadas/

„– Baj-e az, ha az örökbefogadásra készülő még lombikozik?

Ha a kettőt tudja úgy gondolni, hogy nekem ez is jó, az is jó, akkor nem baj. Ha az egyik egyértelmű preferencia, és a másik csak akkor jön szóba, ha az nem sikerül, biztonsági tartalékként, az neki nem jó. Mindenkinek az jó, ha egy ilyen fontos dolgot úgy csinál, hogy elköteleződik amellett, ami fontos neki és azt csinálja, és nem csak azért kerül oda, mert a másik nem sikerül. De ha mind a kettő tud jó lenni, másért és másért, és én ezt a sorsa bízom, akkor nem feltétlenül baj. Önmagában az, hogy valaki már nem lombikozik, nem jelenti azt, hogy készen áll és el tudta engedni. Nem ettől érik meg valaki az örökbefogadásra, mert lehet, hogy csak már nem vállalta az orvos, de nem érzi úgy, hogy tényleg ez az ő útja, és nem gondolom, hogy attól valaki nincsen ott, mert még megpróbálja a lombikot is. Ez egy leegyszerűsítő gondolat, hogy ha már nem lombikozik valaki, akkor el tudta engedni és készen áll az örökbefogadásra. Belülről érzi valaki, hogy ez-e az ő útja és meg tud-e vele békélni.”

Bátki Anna pszichológus, ELTE

https://orokbe.hu/2019/04/02/beszelgetes-batki-annaval-video/

Várhatóan sikeres lesz az örökbefogadás, ha (sok egyéb mellett…)a szülők lemondtak a vér szerinti gyermek születéséről és nem vesznek részt párhuzamosan lombikprogramon és örökbefogadási folyamatban.”

Tanulói jegyzet az örökbefogadói tanfolyami képzéshez

Érdemes végigolvasni ezt az interjút is, egy olyan pár mesél, akiknél a hirtelen jött örökbefogadás egészen összecsúszott az utolsó lombikkal:

„- Teljesen nyugodtak voltunk, hogy még hátravan az ötödik lombik, aminél biztattak is, hogy valamit máshogy csinálnak, és majd megtapad, az örökbefogadás meg megy a maga útján. Elterveztem, hogy év végén majd megpedzegetem a főnöknek, hogy ne érje váratlanul. Felraktuk a polcra a dolgot. Én azt éreztem, hogy karácsonykor valószínűleg hárman leszünk, de ennek nem volt alapja, hisz ennél jóval hosszabb szokott lenni a várakozás.

Három héttel később, húsvétkor épp szabadságon voltam az ötödik beültetés miatt, és felhívott Budavári Zita, hogy be tudunk-e menni az irodába. Nem mondott semmit, de miért akarna velünk húsvét hétvégén találkozni. Odamentünk délelőtt 11-re, az injekciózás után, kérdezgetett még rólunk, a családunkról. De nagyon izgultunk közben, hisz biztos egy gyerekről van szó, közben el is határoztam, hogy hétfőn mindenképpen szólok a főnökömnek. Aztán kettő tájban Zita megemlítette, hogy nemrég született egy kisfiú Szekszárdon, és ránk gondolt. Nem tudtuk, nevetgéljük kínunkban vagy sírjunk örömünkben. Kérdezte, mikor tudnánk megnézni. Mondtuk, hogy most rögtön. De már előző este óta nem tudtunk enni, olyan idegesek voltunk. Akkor elindultunk, Zita leszólt a kórházba, még nagyon rossz, havas idő volt. És akkor megláttuk a kis cuki babát.

– Kellett mérlegelni, vállaljátok-e?

– Egy pillanatig nem volt kérdés, hogy ha a vér szerinti anya lemond róla, akkor a mienk, és mi így vagyunk jól. Nem haboztunk, hogy igent mondjunk-e.

– És a lombik?

– Nem az volt a kérdés, Ádámmal mi lesz, mert így neveztük el, hanem hogy a lombikkal mi lesz. Én rögtön tudtam, mit szeretnék, de hagytam Csabának egy kis időt. Szombaton láttuk meg Ádámot, szerdán vihettük haza, csütörtökön szívták le a petesejteket, és rá pár nappal jött volna a beültetés. Néhány baráttal beszéltünk, mindenki azt mondta, hogy ültessük be, és meglátjuk, majd csak lesz valahogy, én elbírok kettővel is, egyet etetek a karomban, egyet meg növesztek a hasamban. De én azt éreztem, hogy nekem ez nem megy. Ha én örökbe fogadok egy gyereket, nem szeretnék közben valakit növeszteni magamban, hanem őrá szeretnék figyelni, őt szeretném megélni. És ha meg valaha egyszer még terhes lennék, akkor azt szeretném úgy megélni, hogy közben nem egy örökbefogadott újszülöttre koncentrálok. A fizikai oldalára nem gondoltam, valószínűleg az sem ment volna, de lelkileg nekem ez nem fért össze. És nem kellett sokat várnom, másnapra ezt Csaba is így látta.

Ebben a tartályban őrzik a fagyasztott embriókat a Kaáliban Budapesten

– A beinjekciózástól, a hormonkezeléstől más lelkiállapotba kerültél?

– Alapvetően igen, de nekem már a ciklus során is olyan erős a hangulatingadozásom, hogy ez nem hatott rá. Nem is lehetett pontosan tudni, mikor érnek meg a petesejtek. Végül szerdán hazahoztuk Ádámot, és másnap a férjem elvitt leszívni, amit altatásban végeznek, az ötperces gyereket rábíztuk egy barátnőmre. Másnap hazatámolyogtam az altatásból, és beesett a gyerekorvos meg a védőnő, én meg azt se tudtam, hol vagyok. Pár napba telt, míg ebből az állapotból kilábaltam. A leszívást ráadásul egy vadidegen orvos csinálta, mert az enyém szabadságon volt, és neki kellett elmagyarázni, hogy most mégse ültetjük be az embriókat, mert tegnap örökbe fogadtunk. Hat embrió került a fagyasztóba.”

https://orokbe.hu/2015/06/18/megsem-ultetjuk-be-az-embriokat-mert-tegnap-orokbe-fogadtunk/

Az interjúk óta eltelt időben némileg szigorodott a hivatalos álláspont. Bár törvény nem mondja ki, az elmúlt években megfigyelhető “lopakodó szigorításként”, hogy egyre több megye már a telefonban rákérdez és nem is fogadja azokat a jelentkezőket, akik még asszisztált reprodukciós eljárásban vesznek részt. Máshol előfordulhat, hogy kap alkalmasságot az illető, de kiajánlást nem fog kapni, amíg nem zárta le a próbálkozásokat. Hazudni semmiképpen sem érdemes a kérdésben (ahogy másban sem). 

Ti mit gondoltok?

3 responses »

  1. Személyesen ismerek olyan örökbefogadó családot, ahol az örökbefogadás alatt és közben is folyamatosan ment a lombik, majd amikor a kislány kb két éves volt (fél évesen vitték haza), akkor sikerült a beültetés. Azóta meg is született.
    Szerintem ez teljesen más eset, mintha természetes úton sikerült volna, hiszen ez mégiscsak azt mutatja – leginkább az örökbefogadott gyerek felé -, hogy a szülők nagyon-nagyon akarták azt a vér szerinti gyereket, amely miatt anyagilag és úgymond testileg sem sajnáltak semmilyen fáradozást. És ezek szerint ő talán mégsem “teljes értékű” a szülei számára. 43 éves volt a nő ekkor egyébként. Bár azt nem tudom, hogy el lehet-e titkolni esetleg, hogy a kisebbik lombikból lett. Egyáltalán a gyerekek tudnak később az ilyesmiről?

    Mi nem lombikoztunk, még egy inszeminációt sem csináltunk. A fő indoka ennek az volt, hogy akiket láttam ezt végigcsinálni, azokat miden szempontból nagyon megviselte. Magukat és a házasságot is, mi pedig ezt nem vállaltuk. Ha biztosan tudom, hogy az első sikerül, akkor még csak-csak, de erre semmi garancia nem volt. Akiket láttam – ismerősöket, barátnőket -, azok évekre beleragadtak ebbe.

    Kedvelés

  2. Hát én személy szerint nem értek egyet azzal, hogy nem lehet sikeres az örökbefogadás akkor, ha a házaspár lombikozik is. Ez egyénfüggő, és bevallom pszichológusként elszomorít, hogy sok szakmabeli figyelmen kívül hagyja az egyéni tényezőket, a személyiséget, mint egyszeri, egyedi és megismételhetetlen integrált egészt, és hajlamos ökölszabályok alapján dönteni és ezzel talán tönkretenni mások életét. Mert elképzelései vannak arról, hogy az “emberek általában… “és a címkék, meg sablonok mellett elvész az ember, aki vele szemben ül. Azt vallom, hogy minden embert egyedileg kell megismerni és egyedileg kell dönteni, nem valami általános kimondott vagy kimondatlan szabály alapján. Az örökbefogadás sikere nem attól függ elsősorban, hogy lombikozik – e a pár, hanem attól, hogy mennyire tudja elfogadni sajátjaként az örökbefogadott gyermeket. És ez nem egy tankönyvi elmélet, berögzött szokás, meg ismerős ismerősének a sztorija, hanem saját tapasztalat. A férjemmel mi mindkettőbe belevágtunk, hiszen gyermeket szerettünk volna. És az elejétől fogva nem számított, hogy vér szerinti, vagy örökbefogadott gyermekünk lesz-e. Voltak veszteségeink mindkét úton…A lombikos veszteségeket sokan ismerik, bár azt hiszem igazán csak azok, akik a saját bőrünkön tapasztalták meg. Az örökbefogadás rögös útját szerencsére kevesebben ismerik. Az első örökbefogadásunk meghiúsult, mert az ideiglenes kihelyezés utolsó napján előkerült a vérszerinti Apa, aki bírósági keresetet nyújtott be, így 6 hét után nevelőszülőhöz került az a gyönyörű kislány, akit sajátunkként szerettünk. És akinek ez így volt a legjobb, hiszen kikerült a “batyujából” az a teher, hogy nem kellett a vérszerinti szüleinek. Nekünk persze pokoli nehéz volt a veszteség. A bürokratikus herce-hurca, DNS vizsgálat több, mint egy hónapig tartott. Majd meglett a DNS eredmény, ami igazolta a feltételezett Apa apaságát. Az eredményt követő 10. napon született a megyénkben egy drága kicsi lány. Az örökbefogadási szakemberek közül a pszichológus kapásból azt mondta, hogy nem állunk készen a következő örökbefogadásra, mindezt anélkül, hogy egyetlen szót is beszélt volna velünk. De szerencsére egy másik szakember úgy döntött, hogy kérdezzek meg minket is, mielőtt döntenének. Tulajdonképpen neki köszönhetjük a világ legdrágább kincsét, aki békésen szunyókál mellettem. Ezért gondolom, hogy súlyos szakmai hiba az egyént, mint önálló individumot figyelmen kívül hagyni és az alapján dönteni, hogy “az átlag ember, vagy az emberek nagy része, hogyan viselkedik, érez bizonyos helyzetekben”. Az egyedi és egyéni elbírálás az szóljon valóban az egyénről vagy párról, és ne a bennünk élő prekoncepciókról.

    Kedvelés

  3. Egyetértek az előzővel. Mi is csináltuk egyszerre, és úgy gondoltuk, hogy amelyik előbb befut, az nyer és kész. Az örökbefogadás lett a nyertes, és jó ez így. Nyilván, ha én szülöm meg a gyerekemet, őt is szeretném, és akkor meg azt az utat érezném jónak. Na, bumm. Sőt, tovább megyek. A vaskalapos “szakértők” miatt tart ott a gyerekvédelem, ahol tart, és sajnos ezer sebből vérzik.

    Kedvelik 1 személy

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.