Babaköszöntő, 2020. október

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Lászlóék

Isten sose hagy minket válaszok nélkül. Csak meg kell érkezni.

Kik vagytok?

Két csodálatos kislány szülei. Az egyik a pocakomban növögetett, a másik a szívemben. Pontosan egyformán tökéletes mindkettő. Luca s Eszter.

A férjemmel 15 éve vagyunk házasok. Az az igazi páros, akik kiegészítik egymást. Fiatal korunk ellenére nagyon talpraesettek vagyunk. Dolgozunk, vállalkozunk és nevetünk, élünk, szeretünk. Mindig is nagy családról álmodtunk, s azt gondoltam, mire 30 éves leszek minimum 3 gyerek szaladgál majd körülöttünk. De ezek az álmok az évek alatt szépen szertefoszlottak s átalakultak.

24 éves voltam, mikor kislányunk megszületett. Tökéletes kis csöppség. Pár évre rá újra megtörtént a csoda,.. de Istennek más tervei voltak.

Teltek az évek s közben 14 kisbabát veszítettünk el. Szépen lassan hozzászoktunk a csalódásokhoz. Szívből, igazán szerettünk volna a kistestvérkét. Mi mindent megtettünk… legalább is azt gondoltuk.

Egyik nap épp a kocsiban utaztunk, mikor a Kossuth Rádióban arról beszélgettek, hogy mindenki 0-3 éves korú gyermeket szeretne örökbe fogadni s az a felettiek már nem nagyon kellenek senkinek, s bent ragadnak a rendszerben. Akkor a férjemmel egymásra néztünk, s szavak nélkül is tudtuk, talán mégsem mindent tettünk meg…

Így történt, hogy 14 kiscsillagot festettem egy kavicsra, s vele együtt beszuszakoltam az életem egy 28 literes hátizsákba és a férjemmel az oldalamon nekivágtunk az El Camino Primitivonak, megkeresni a válaszokat, megtalálni az utunkat.

A kavicsommal a zsákomban, esőben, szélben, vaksötétben, hegyekre mászva cipeltem az én kis babáimat. Csak egyetlen egy kérdés vezérelt… Miért?

A világ végén elővettem a kavicsomat, a kicsi parányi babáimat, a múltamat, az álmaimat. A közös álmainkat. Ólomként nehezedett a kő a kezemben, szorongattam, féltem, szerettem őket… végül erőt vettem s elhajítottam, bele a zúgó óceánba. Oly picik voltak, és oly valódiak és mégis megfoghatatlanok….apró kicsi angyalok…Elengedtem.

Eltelt egy év az örökbefogadás óta, s pont most, Eszter születésnapján mikor felnéztem a gyertyák fényéből, értettem meg. A sok miértemre egyszer csak ott ül Ő. Azokkal a csodálatos csillogó szemeivel, azzal az ízig vérig Eszter-mosollyal. Ő, az én kisbabám. Az én utam, a Mi utunk.

A kicsi angyalok, akik ma már a világ végén a tengerben pihennek, kinyitották a szívemet, hogy képes legyek bárkit feltétel nélkül elfogadni. A szívem általuk lett tele szeretettel, elfogadással, megértéssel. Általuk vagyok ma az, aki vagyok. Általuk vagyunk Mi egy család. Esztike, Luca, a Férjem s Én. (és a kiskutyánk 🙂 )

 Miben vagytok mások, mint mások? 

Miben vagyunk mások? Talán semmiben, talán mindenben.

Mindenkinek megvan a maga útja, a maga miértje. Mindenki nehéz utat jár be, mire a szíve ennyire megtelik szeretettel, mint a Mienk. Talán ugyanolyanok vagyunk, mint mindenki más.

Örökcsalád, Szívcsalád, Család, Nő s Férfi, Gyerekek. Egyformák.

Ki érkezett?

Egy kis Esztike. 5 éves. Pontosan az ország másik végéből 496 km-ről. Nemrégen költöztünk be a családi házunkba, mikor érkezett a hívás. Csak úgy potyogtak a könnyeim. Éreztem legbelül, hogy Ő lesz az. Ő az, akire vártunk.

Próbáltuk elképzelni, milyen is lesz, hogy nézhet ki, s a fénykép mikor először láttuk, egyszerűen várakozásainkat is felülmúlta, magával ragadott minket. A fényképeken ott volt Ő, azzal az Eszter mosollyal, a gyönyörű szép szemeivel. Ő. Akkor már biztosak voltunk. Ő az. Ő, aki nekünk született.

És az első találkozás, az első….az volt az igazi „végrehozzádtaláltunk”.

Mennyit vártatok?

Jelentkezéstől számítva kerek 3 évet. Egy örökkévalóság volt.

Mennyit várt a gyerek?

Esztike fél éves korában került a nevelőanyukájához, akit 2-3 évesen elveszített betegségben. Életadója soha egyszer sem kereste azóta, hogy kiemelték a családból.

A Nevelőanyuka halála után a családban lévő összes gyermeket máshol helyezte el a TEGYESZ, kivéve Esztert. Mivel Apuka nem volt gyámja, így Őt kötelezték, hogy elvégezze a tanfolyamot, s Eszter végül Vele maradt. Ez az időszak senkinek sem lehetett könnyű.

Esztit aztán bent felejtették a rendszerben. Láthatatlan gyermek volt. Közel 5 éves volt, mikor a kiajánlás érkezett hozzánk. (Mi voltunk az egyetlenek, akiknek kiajánlották) Szóval úgy 4-4,5 évet töltött a rendszerben.

Miért pont ő?

Mert Ő Nekünk született.

Miért pont ti?

Mivel Mi idősebb gyermeket szerettünk volna örökbe fogadni, elsősorban kislányt, és már a sorban is előre voltunk, így kerülhettünk látótérbe. De a Hivatal azt mondta, hogy azért, mert Mi pörgős, fiatal család vagyunk, s ez a kislány pont olyan. (persze a Hivatal nem látta, hogy kezdődő ADHD zavarral s idegrendszeri lemaradással küzd, de ez egy másik történet)

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Tudtuk, hogy a gyermekek „sérülten” kerülnek ki a rendszerből, hiszen sokuknak az előéletük igazán megterhelő. Viszont Eszti egy különleges eset. Őt bent felejtették a rendszerben, egy gyászoló Apával, aki még csak a gyámja sem volt.

A nevét sem tudta a helyi ügyintéző. A „kislány”, mindig csak így hívta. Eszter ADHD-s zavarait, az idegrendszeri lemaradásait még csak észre sem vették. Ráadásul büntették túllátása miatt, és kancsalságát tikknek vélték.

Közel 5 éves koráig nem látott semmit közelre, papírjain finommotorikai lemaradás volt csupán feltüntetve. Pedig ez egyáltalán nem igaz.

Mai napig fülemben cseng, mikor megkapta a szemüveget s kiléptünk az optikustól : „Anya nézd! látom ezt a világot…meg ott azt a kisfiút…” Azóta kezdetleges vonalrajzai átalakultak igazi gyerekrajzokká. Képes vágni, biciklizni és sok mindent megcsinálni. Mikor hozzánk került 2-3 éves szinten volt fejlettség terén, mára már egész jól beérte a kortársait.

Jól jött volna, ha tudjuk, hogy a kapott a jellemzés nem állja meg a helyét, mert akkor sokkal felkészültebbek lehettünk volna.

A legnagyobb problémátok most:

Jelenleg nincsenek problémáink. Az integrálás sikeresnek mondható. Boldog, kiegyensúlyozott család lettünk mára. Eszter fejlődése csodával határos. Mindenki a környezetünkben csak ámul bámul. Igazán rendkívüli kislány, szorgalmas, küzd és akar. Mert Ő valóban, egy igazi Angyal! A Mi kis angyalunk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Minden.

Miről olvasnál szívesen?

Szívesen olvasnék olyan családokról, akik szintén csalódtak a rendszerben.

******

Nicknév: CsiziZsuzsi

Kik vagytok? Férjemmel 5 éve vagyunk házasok, az esküvő után rögtön elkezdtük a családtervezést, de sajnos természetes úton nem sikerült a gyermek. Orvosilag nem volt különösebb probléma egyikünknél sem, ezért úgy gondoltuk, rásegítünk kicsit az inszeminációval (a lombikprogramot nem szerettem volna, túl nagy beavatkozásnak tartom ezt a természettel szemben). Sajnos többszöri próbálkozásra sem jött össze a baba, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hiszem, hogy sokban különböznénk másoktól. Mindketten pedagógusok vagyunk, jelenleg édesapámmal és a bátyámmal – aki Down-szindrómás – élünk együtt, amíg nem találunk rá az álomházunkra. Gyerekkoromból az maradt meg leginkább, hogy mi négyen, testvérek, meg a szomszéd három gyerek milyen jókat játszottunk. Ezek után én is nagy családot szerettem volna, amiben szerencsére a férjemmel is egyetértettünk. Már csak a megvalósítás volt a feladat!

Ki érkezett? Peti, egy tüneményes, mosolygós, jó kedélyű kisfiú. Természetesen vannak hisztis időszakai, de ezek legtöbbször az éhséghez és a fáradtsághoz köthetők. Nevelőszülőnél élt a születése utáni 6. héttől, most 2.5 éves. Szabolcs megyében élt ő is és mi is, tudomásom szerint az elsők voltunk számára. Okos, talpraesett és nagyon szépen beszél, a korához képest fizikailag és értelmileg is elég érett.

Mennyit vártatok? Mi 2019. augusztus elején találkoztunk először a Tegyesz ügyintézőjével, tehát nincs egy év, mire megkaptuk a levelet, hogy van egy Péter nevű kisfiú, aki örökbefogadható. Ez június közepén történt. Július 2-án találkoztunk vele először személyesen, és szeptember 8-án már hivatalosan is a mi kisfiunk lett.

Mennyit várt a gyerek? Peti vér szerinti anyukája már nem vitte őt haza a kórházból, így 6 hetesen már nevelőszülőknél lakott. Tudomásom szerint egyáltalán nem látogatta, de nem igazán tudom, hogy miért nem adták örökbe hamarabb. Mindenesetre nekünk pont így volt jó, mert nem biztos, hogy hamarabb minket választottak volna ki először.

Miért pont ő? Amikor el kellett döntenünk a leendő gyermekünk „paramétereit”, elég felemás érzések voltak bennünk. Egyrészről nem tudtuk, milyen lehetőségeink vannak, másrészről pedig nem tudtuk, mit veszíthetünk, ha bizonyos dolgokat kizárunk. Aztán végül választ kellett adnunk jó pár kérdésre. 0-3 éves kor, neme, származása mindegy, betegségekben elég elfogadóak voltunk, illetve bővebb tájékoztatást kértünk. Mire mindennel végeztünk, pszichológiai vizsgálat, környezettanulmány, tanfolyam, már november volt. Nem sokkal később jött egy levél, hogy van egy kislány, akit örökbefogadhatónak nyilvánítottak. Hirtelen azt sem tudtuk, mi történik, de persze elmentünk aktabetekintésre, aztán találkoztunk is a kislánnyal. Viszont mindketten abban maradtunk a férjemmel együtt, hogy nem ő a mi gyermekünk. Ezek után volt még egy levél koratavasszal, amire azért mondtunk nemet, mert én épp egy egyetem befejezésével, pedagógus minősüléssel voltam elfoglalva. Peti levele volt a harmadik, aki már az első pillanatban lenyűgözött. Mikor megláttam a fényképét, teljesen magával ragadott.

Miért pont ti? Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, nem ismerem a történet hátterét.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A 30 napos kihelyezés első hete nem leányálom. Sőt! Óriási kitartást igényel.

A legnagyobb problémátok most: Nem tudom, mi a legnagyobb problémánk. Mondhatnám azt is, hogy nincs. Persze vannak kisebb dolgok, de azt hiszem, ezek minden családban megoldásra váró problémák. Minden korosztálynak meg van a maga heppje, meg van a maga gondja. Ezeket kell megfelelően kezelni.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Erre a dologra sem tudnék most még válaszolni. Lehet, hogy nem telt el elég idő, vagy Peti az, aki a szokásostól jobban beilleszkedett, beolvadt a családba.

Miről olvasnál szívesen? Mivel Peti még csak 2.5 éves, így az örökbefogadás fogalma számára nem mond semmit. Szívesen venném a különböző korosztályoknak való megfelelő átadását ebben a témában.

******

Kik vagytok? 38 és 36 évesek vagyunk. 15 éve alkotunk egy párt, 10 éve vagyunk házasok. Már a kapcsolatunk elején beszélgettünk az örökbefogadásról. 2015-ben döntöttünk úgy, hogy jöhet a baba, de sajnos nem sikerült. Mint sokan mások, mi is a mesterséges megtermékenyítéssel próbálkoztunk. 2017. 04.26.-én sikerült egy inszemináció, ami perforált vakbélgyulladással és eü. kürettel végződött. Nagyon megviselt mindkettőnket, pihenés és lábadozás után úgy döntöttünk, hogy elindítjuk az örökbefogadási folyamatot.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben, átlagos pár vagyunk, akik örökbe fogadtak. 🙂

Ki érkezett? Országos listáról egy 18 hónapos vigyori, egészséges félroma kisfiú. Nagyon okos, értelmes, és imádja a műszaki dolgokat! Főleg a PORSZÍVÓT. 😃

Mennyit vártatok? 2018. januárjában jelentkeztünk a Tegyeszhez, június közepe felé elkészült a végleges határozat. 2019.11.06-án kaptuk a hívást a Tegyesztől a kis szerelmünkre.

Mennyit várt a gyerek? Kincsünk 17 hónapot várt, hogy megszülethessen a szívünkben, addig a harmadik nagymamánál (nevelőszülő) cseperedett. Mi annak tekintjük. Itt megemlíteném a Nevelők áldozatos munkáját, és ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy odaadnak egy darabot a szívükből, amikor elengedik a gyerekeket. Születésétől náluk élt, a vér szerinti szülőkkel nem volt kapcsolat.

Miért pont Ő? A határozatunk 0-2 éves korig volt jó, nem volt származási kikötésünk, mivel én is félig roma származású vagyok. Úgy gondoljuk, hogy nem a szín számít, hanem az, amit átadsz, és ahogyan neveled őket. A kisebb betegségeket illetően elfogadóak voltunk.

Miért pont ti? Itt a karmát tudnánk említeni. Kincsünk ugyanazon a napon született, mint amikor az inszemináció volt, csak egy évvel később.

Legnagyobb problémátok most? Dackorszak 🙂

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ ahogy a tanfolyamon tanultátok: Mi nem olvastuk a nagykönyvet. 🙂 Minden gyermek más és más. A tanfolyamon és a találkozókon hallottak alapján inkább a legrosszabbra készültünk, így kellemesen csalódtunk. Persze ebben nagy segítséget nyújtott a kisfiunk is, aki mindenben partner volt és igen jól fogadott minden változást.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadások sikerességéről, nehézségeiről, ki, hogyan vészelte át a várakozási időt. Az örökbefogadást követően milyen nehézségekkel szembesült.

******

Nicknév: gkata

Kik vagytok? Tíz éve voltunk együtt apával, mikor végre teherbe estem. Nagyon boldogok voltunk, ám a terhesség megállapításával együtt azt is közölte a kezelőorvosom, hogy egy babszem nagyságú polip van a méhszájban és ezt mindenképp meg kell műteni. A műtét után még minden rendben volt, aztán három hét múlva meghalt a babánk. Utána sajnos nem jött a következő, és sok év telt el, mire elmentünk a meddőségi kivizsgálásokra. Persze minden rendben volt mindenhol, mégsem lett babánk. Hat év elteltével jelentkeztünk lombikprogramra, és ugyanazon a héten elmentünk informálódni a Tegyeszhez az örökbefogadással kapcsolatban. 2016 őszén 3 éves várólistát mondtak 0-2 év közötti gyermekre. Nagyon csalódottak voltunk, és úgy gondoltuk, a lombik biztosan sikerülni fog, hisz mindketten egészségesek vagyunk. Három sikertelen lombik után lett egy újabb polipom, így a 2018-as évet úgy kezdtük, hogy január 2-án beadtuk a jelentkezést az örökbefogadásra. Ennek ellenére azt terveztük, egy 4.-kel is megpróbálkozunk. Közben az örökbefogadáshoz elindult folyamat részeként részt vettünk a tanfolyamon, ami nagyon kemény önismereti tréningnek is bizonyult mindkettőnk számára és sok mindenre rávilágított. Párom ez után úgy döntött, nem enged még egy hormonkezelést, a mi utunk az örökbefogadás lesz a családdá váláshoz.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben.

Ki érkezett? Kicsi Encink nevelőcsaládból érkezett, 6 éves elmúlt, mire hazahozhattuk. Békés megyében élt, szerencsére szerető környezetben 7 másik kicsivel együtt. Fizikai állapota átlagosnak mondható volt, persze a pedagógiai szakvélemény számos fejlesztendő területet előírt számára.

Mennyit vártatok? 2 év 2 hónap várakozás után kaptuk Encit országos listáról kiajánlásban, és újabb 3 hónap telt el, míg haza is hozhattuk. Sajnos a barátkozási folyamatunkat sok másik családhoz hasonlóan félbeszakította a COVID helyzet (ami a kapcsolatunkra is hatással volt jó ideig).

Mennyit várt a gyerek? Tavaly augusztusban véglegesedett az örökbeadhatósági határozata, mégis mi csak februárban kaptuk az értesítést róla és előttünk nem került máshoz kiajánlásra.

Miért pont ő? Átlagos egészségi állapotú, 0-6 év közötti, bármilyen nemű gyermeket vártunk, és akár testvérpárt is elfogadtunk volna. Küllemében mindenképpen hozzánk hasonló kicsit szerettünk volna, származástól függetlenül. 1 év 3 hónap után volt országos listáról egy kiajánlásunk, de ott nagyon nem jött össze semmi. Nem volt dokumentáció a kislányról, pár mondatot hallottunk, ami csak ellenérzést keltett és a fotója után pedig úgy éreztük magunkat, mintha hirtelen becsuktak volna előttünk egy ajtót.

Hogy miért Enikő? Hát onnantól kezdve, hogy megszólalt a telefon, nem volt kérdés, hogy ő a mi kislányunk. Csak pozitív gondolatok voltak vele kapcsolatban, míg olvastuk a papírjait, akkor is csak az járt a fejünkben, mikor láthatjuk már és főként mikor hozhatjuk haza. A neve is olyan volt, ami a terhességem alatt is felmerült, mint lehetséges keresztnév.

Miért pont ti? Erről csak annyit tudunk, hogy mi voltunk az egyetlen házaspár, akiket a minisztérium kiválasztott, a többiek egyedülálló anyák lettek volna, és a nevelőanyuka mindenképpen családban tudta elképzelni Encit.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy hogyan kell kezelni az agresszív dührohamokat, amiket korábban nem produkált a gyermek. És hogy vigyázz, a gyermek, ha hozzátok kerül, nem egészen úgy fog viselkedni, mint ahogy a nevelő családban. 😀

A legnagyobb problémátok most: a fenti + az iskolakezdés. (Az új jogszabály szerint január 15-ig kellett volna beadni a kérelmet még egy év ovihoz, de sajnos akkor mi még nem is tudtunk Enikőről és méltányosságra nem ad lehetőséget a törvény.)

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: igazából mi nagyon jó felkészítést kaptunk, így „csak” azzal az érzéssel találkoz(t)unk, hogy más tudni valamit és más megtapasztalni…

Miről olvasnál szívesen? Az ismeretlen múltat hogyan lehet felszínre hozni, hogy az ebből fakadó problémákat hatékonyabban lehessen kezelni?

******

Nicknév: Nincs, lelkes olvasók vagyunk.

Kik vagytok? Negyvenes házaspár vagyunk, a férjemnek az előző házasságából van egy 12 éves kisfia. Szerettünk volna még gyermeket, de egy kamaszkori műtét következményeként nálam ez a hagyományos úton nem működött, így nálam az örökbefogadás mindig is lehetséges opcióként szerepelt. Ezt már a kapcsolatunk elején sem titkoltam, és bár a férjem addig sosem gondolt örökbefogadásra, ő is nyitott volt ezzel kapcsolatban.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintünk semmiben.

Ki érkezett? 2 év 7 hónapos gyönyörű, okos, egészséges kisfiú, országos listáról, titkos örökbefogadással, szerető nevelőszülőktől.

Mennyit vártatok? 2018 augusztusában jelentkeztünk és 2019. októberben kaptuk a hívást. Novemberben volt az első találkozás és 2020 januárjában hoztuk haza a kisfiunkat.

Mennyit várt a gyerek? Születése után a kórházból nevelőszülőkhöz került, sohasem látogatták, úgy tudjuk, másfél éves korában lett örökbe fogadható.

Miért pont ő? 0-3 éves gyermeket szerettünk volna, származási és nemi kikötés nélkül. Az akta ismertetésekor a tanácsadó azt mondta, hogy ritkán olvas ilyen szuper értékelést. A fényképe és az akta megismerése után, úgy döntöttünk, hogy szeretnénk Vele megismerkedni, az első találkozás után pedig nem volt kérdés.

Miért pont ti? Nem tettünk származási kikötést és jeleztük, hogy szívesen vállalunk roma kisgyermeket. Nem tudjuk, hogy a híváskor épp hányadikak voltunk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hiába gondolod azt, hogy fel vagy készülve mindenre, nem vagy J és –bár ezt a tanácsot én megkaptam már az elején is – legyél lazább és legyen önbizalmad.

A legnagyobb problémátok most: Problémánk nincsen, most az óvodai beszoktatás van folyamatban, az életkorból adódó hisztik és próbáljuk okosan kezelni a testvérféltékenységet.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Az utolsó néhány nap a kisfiunk beteg lett, így azt az előző napoktól eltérően a nevelőszülőknél töltöttük és izgultunk, hogy a költözés napjára meggyógyuljon, de végül nem volt semmi gond.

Miről olvasnál szívesen? Cigány identitás-nevelésről örökbefogadott gyerekeknél.

3 responses »

  1. Gratulálok a családoknak. Az első megkönnyezett a kis kövecskéivel. Ami fél tűnt, hogy mindenkinél aránylag milyen hamar csörgött a telefon.

    Kedvelés

  2. Valahogy eltűnt az előző hozzászólásom…
    Így mégegyszer gratulálok a családoknak és köszönöm, hogy megosztottátok a történeteket! ☺️

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.