Örökbe.hu

Magyarországon egyelőre nagyon ritka, mikor az örökbefogadó család személyesen is tartja a kapcsolatot a gyermekük vér szerinti anyjával vagy más rokonaival. Barna Sára mégis talált maroknyi családot, akiknél ez működik, és szakdolgozatában mutatta be, hogy működik náluk a kapcsolattartás. 

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

A Wesley János Lelkészképző Főiskolára járok, szociális munkás szakra. Februárban államvizsgázom, a szakdolgozatomat pedig az ősz folyamán írtam meg.

Mi volt a témád?

Az örökbefogadó és a vér szerinti családok kapcsolattartása. Olyan  örökbefogadó családokat kerestem interjúalanynak, akik személyes találkozókon keresztül tartják a kapcsolatot a gyermekük valamelyik vér szerinti rokonával. Öt ilyen családot sikerült találni, egyikük a gyerekük más örökbefogadóknál élő testvérével, a többiek a vér szerinti anyával és esetleg más családtagokkal szoktak találkozni.

Mi vezetett el az örökbefogadás, és ezen belül a kapcsolattartás témájához?

Az, hogy mélyebben mi vezetett el az örökbefogadás témájához, nehéz lenne megmondani. Viszont emlékszem a pillanatra, amikor kifejezetten elkezdett érdekelni: rátaláltam – az akkor még folyamatosan bővülő – Kisrigók blogra, és éjszakába nyúlóan olvastam a bejegyzéseket. Ezután már nem volt megállás, és egyre többet olvastam az örökbefogadásról, a szocmunka szakon pedig első (majd később utolsó) szakmai gyakorlatomat a Fővárosi Tegyesz Örökbefogadási Szolgálatánál töltöttem. Szuper tereptanárom volt, és rengeteget tanultam mellette.

A kapcsolattartás témája akkor kezdett el érdekelni, amikor elolvastam Joyce Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge című könyvét, majd Sue Wells-től a Veled, nélküled-et. Ezek a nagyszerű szakirodalmak döbbentettek rá arra, hogy  az örökbefogadásban sem a titkos út a tiszta út, ahogy azt addig gondoltam. A történetek meggyőztek arról, hogy a nyitottság rengeteget tud adni mind az örökbefogadó családnak, gyereknek, és a vér szerinti anyának/rokonoknak is.

Mondj pár mondatot a fő eredményekről!

Érdekelt, hogy hogyan gondolkoznak azok az örökbefogadó szülők, akik úgy döntöttek, hogy tartják a kapcsolatot gyermekük vér szerinti családjával. Kíváncsi voltam, hogyan működik ez a – Magyarországon még nagyon nem elterjedt – folyamat.

Megfigyelhető volt, hogy a szülők minden történetben gyermekük érdekei, érzelmi szükségletei miatt döntöttek a kapcsolattartás mellett. A szülőket olvasottságuk, tájékozódásuk segítette ebben az elhatározásban. Az elérhető információk átgondolása után úgy érezték, hogy a későbbi kapcsolattartás gyermekük javára válhat. Az örökbefogadások egy esetet kivéve nyíltan zajlottak, így a szülők személyesen ismerték egymást már az örökbefogadáskor is. A kapcsolattartásokról szóló beszámolókban hangsúlyosak a pozitív élmények, tapasztalatok. A találkozók a résztvevők számára többségében pozitív hozadékokat adnak. A szülők leginkább azt hangsúlyozták, hogy gyermeküknek nagyon fontos ez a kapcsolattartás. A gyerekeknek – akiknek sok kérdésük van származásukkal kapcsolatban – nem kell találgatniuk, hanem kész válaszokat kaphatnak vér szerinti rokonaiktól. Identitásuk alakulása ezzel teljesebb. Az örökbefogadó szülők úgy gondolják, hogy a kapcsolattartás továbbra is tartós lesz, és később gyermekeiken múlik majd, hogyan folytatják azt. Az interjúk szinte mindegyikében elhangzott, hogy az örökbefogadók ajánlanák az ilyen kapcsolattartást más családoknak is, de azt is mindannyian hozzátették: minden helyzet, család más. Kiemelték azt a gondolatukat is, hogy számukra fontos a nyitottság.

Mi okozta a legnagyobb meglepetést? Mi bizonyult másnak, mint ahogy vártad?

Azt hiszem, semmi sem okozott nagy meglepetést. Nagyon szuper családokkal találkoztam, akiknek végtelenül hálás vagyok azért, hogy elmesélték nekem a történeteiket.

Az örökbefogadókban sok félelem él a kapcsolattartástól. A gyerek majd összezavarodik, hogy ki az anyja, a vér szerinti család pénzt kér, vagy vissza akarja kapni a gyereket… Tapasztaltál ilyen veszélyeket? 

Ilyenekre nem volt példa. A történetekben egyértelmű volt, hogy a kapcsolattartásnak pozitív hatása van a gyerekekre nézve, a vér szerinti anyák pedig általában nagy alázattal álltak a helyzethez. Az egyik interjúalanyom viszont úgy utólag úgy gondolta, hogy a folyamat elején jó lett volna, ha van egy közvetítő szakember, aki segít a keretek, határok lefektetésében, mert ezzel később problémájuk akadt.

Szerinted mi kéne ahhoz, hogy többen tartsák a kapcsolatot a vér szerinti családdal?

Véleményem szerint a vér szerinti családdal való kapcsolattartást minden esetben lehetőségként kellene felkínálni a jelentkezők előtt, és tájékoztatni őket részletesen a folyamat mibenlétéről. Sok jelentkező még nem tud erről a témáról semmit. Ezért éppen úgy, ahogy a nagyszerű örökbefogadási tanfolyamok érzékenyítik a jelentkezőket például a roma gyermekek elfogadására is, ennek is a középpontba kellene kerülnie. Elsősorban nyílt örökbefogadásnál kellene, hogy az első pillanatban felmerüljön ez a lehetőség (hiszen titkos örökbefogadásnál jogszabály változtatásra lenne ehhez szükség).

Mik a terveid a jövőben? Akarsz ezután is örökbefogadással foglalkozni? 

Most a tervem az, hogy lediplomázom a szociális munka szakon, és jelentkezem pszichológia BA-ra. Az örökbefogadási szaktanácsadó képzés is érdekel, így tervben van az is a jövőre nézve. Az biztos, hogy szeretnék a jövőben is valamilyen módon az örökbefogadással foglalkozni.

Ha szakdolgozatot írnál az örökbefogadásról, olvasd el ezt. 

Hamarosan egy online rendezvényen is foglalkozunk a kapcsolattartás témájával.