Babaköszöntő 2021. február

Általános
Babaköszöntő 2021. február

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Anikó és Tibor

Kik vagytok? Baranya megyei vidéki házaspár, akik későn találkoztak 36 és 33 évesen .Egy év ismeretség után házasodtunk össze 2009-ben, de akkor már nagyon vágytunk arra, hogy szülők lehessünk. Az eltelt évek alatt hat lombikot, számtalan hókuszpókuszt kipróbálva jutottunk el az örökbefogadásig. Ami számomra nem volt egyszerű. Férjem elfogadó, nyitott személyiség, Ő vetette fel az örökbefogadás lehetőségét, nekem meg kellett érnem erre az elfogadásra, amiben nagy segítségünkre voltak a barátaink és egy olyan család, akik már örökbe fogadtak egy csodálatos kislányt. Velük egy 2018 május délutáni beszélgetés nagyon sokat segített, hiszen ők már előttünk járnak az úton. Csütörtökön már a Tegyesznél voltunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben, csak abban, mint mindenki más, gyereket szeretünk volna.

Ki érkezett? Országos listáról, Heves megyéből a 2,5 éves Sándor. Egészséges, huncut, kedves, tudja, mit akar, talpig úriember… egyszóval tökéletes kis pasi.

Mennyit vártatok? 2018 májusában jelentkeztünk, szeptemberben volt a tanfolyamunk. 2019 novemberében volt az adatismertetés, decemberben a rápillantás, ami kb. 1,5 óra együttjátszás volt. 2020. januárban volt az ismerkedésünk. (na ez volt a leghosszabb december-január)

Mennyit várt a gyerek? Születése óta. 2017 szeptemberében nyolcnaposan a nevelőanyuka vitte haza a kórházból. 2018 júliusában vált örökbe fogadhatóvá. Sosem látogatták. Mi voltunk az első család, akikknek bemutatták.

Miért pont ő? 0-3 éves korig várakoztunk, származási kikötést nem tettünk, egészségügyi problémákról felvilágosítást kértünk. Kisfiunk előtt volt egy kiajánlás, akire nemet mondtuk, mert nem éreztük, hogy ő lenne az. De mikor a kisfiunk miatt hívtak, hogy lenne egy fiúcska, már akkor tudtam, megtaláltuk egymást.

Miért pont ti? Szerintem nekünk született, ő nagyon jól tudta, hogy mi leszünk a szülei.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne parázzzz!! Minden úgy fog történni, ami számotokra  a lehető legjobb!

A legnagyobb problémátok most: valójában nem az, határok feszegetése, hiszti. De őszintén erre vágytunk kb. 11 évig.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: minden és semmi. A mi barátkozásunk 10 napra volt tervezve,11 nap lett, mert az utolsó 4 napot kórházban töltöttük hányás-hasmenés vírus miatt a gyerekkel. Meg kell, hogy említsem a Nevelőanyukát, akinek nagyon hálásak vagyunk a szuper nevelésért, és aki első perctől kezdve jól és ügyesen átsegítette a fiunkat hozzánk.

Miről olvasnál szívesen? Én eddig mindent megtaláltam itt az oldalon.

******

Nicknév: A&M&L

Kik vagytok? Anikó és Marci vagyunk. 2010 óta házasok. Azóta szeretnénk gyermeket. Sok utat bejárva 2017-ben döntöttünk az örökbefogadás mellett. Amikor a szükséges papírjaink meglettek, én voltam 40, a férjem pedig 34 éves. Első gyermekünket vártuk. A megyei Tegyesznél jelentkeztünk, és az országos lista dunántúli régióját is megjelöltük.

Miben vagytok mások mint mások? Nem vagyunk mások, a gyermektelenségünk tett mássá minket. Én a kisfiunk érkezéséig a vállalkozásomban dolgoztam, férjem buszsofőr.

 

Ki érkezett? Közel három év várakozás után érkezett az életünkbe egy háromhónapos gyönyörű, egészséges kisfiú, Levi. Titkos örökbefogadás okán az anya személye ismeretlen. Korának megfelelően fejlődik a kicsi mind mozgásában, mind figyelmében és reakcióiban. Okosan figyel és reagál. Másfél hónapja van nálunk, nagyon szeretjük. Többen mondják hogy hasonlít a férjemre.

Mennyit vártatok? Ahogy már írtam, közel három évet vártunk, de már őelőtte is volt kiajánlásunk. Most azt valljuk, hogy nekünk ő a szív szerinti választottunk, és nem bánjuk a három évet.

Mennyit várt a gyerek? Levikét szülőanyja a kórházban hagyta, és kilencnaposan vitte haza a nevelőanyukája. Mivel az anya okmányok nélkül szült, így inkubátoros babának kezelték. Mi hathetes korában kaptuk a telefont, hogy tudjuk-e fogadni. Azért csak három hónaposan tudtuk elhozni, mert a Covid vírus megfertőzte a férjemet. Jó helye volt a kisfiúnak, a nevelőanyuka lelkiismeretesen, odaadóan viselte gondját. Mire elkezdtük a barátkozást, már kész kialakult napirendje volt. Természete nyugodt, éber és ha kell, mozgékony.

Miért pont ő? Származási és egészségügyi téren elfogadóbbak voltunk, 0-2 éves gyermeket vártunk, nemre való tekintet nélkül. A várakozás három éve nem volt eseménytelen, másfél év után kaptuk az első kiajánlásunkat egy csecsemőre. Akkor éppen nem voltunk fogadóképesek. Az év nyarán az országos listán minket választottak egy egyéves kislányhoz. Hozzá elutaztunk egy másik megyébe, az első rápillantásnál úgy éreztük, hogy nem ő az a kisgyerek, akit szeretnénk felnevelni. Meg kellett indokolnunk egy levélben döntésünk okát, ami inkább szubjektív volt, mint objektív. A mi kisfiunknál hamar megvolt az összhang és az a bizonyos összeérzés. A barátkozás rövid ideje miatt (kb. egy hét a pici életkora miatt) az elején izgultunk, hogy hogyan vesszük majd a mindennapi akadályokat, ha már itt lesz velünk. A hosszú várakozás ugyanis nagyon távolra helyezi a babafogadás gondolatát, és amikor ott van, pár hét alatt kell átrendezni az életünket térben és fejben egyaránt. A mi kis csodánk az elejétől fogva egy együttműködő kis tündér volt, és segített minket túllendülni az aggodalmainkon. Férjemmel megosztjuk a napi teendőket, így mindketten kivesszük részünket a gondozásában és fejlesztésében. Amikor az aktabetekintés volt, természetesen a kicsi történetében volt néhány aggályra okot adó információ, de úgy döntöttünk párommal, hogy ezt félretesszük és csak rá koncentrálunk. Bárhogy is lesz, ő a mi fiunk, és segítjük az életútját. Hála Istennek, bár még nagyon picike, eddig minden rendben van vele.

 

Miért pont ti? A megyei listának már az elején voltunk, úgy gondoljuk, ezért esett ránk a bizottság választása.

A tanács ami jól jött volna utólag: Elég hamar otthon érezte magát Levike, a védőnő pedig nagyon segítőkész, így minden szükséges tanácsot megkapunk. A barátkozás egy hete alatt voltak elakadások, de nem köztünk és a baba között. A nevelőanyukának ez volt az első kiadása, nekünk pedig az első örökbefogadásunk, így nem volt igazán felszabadult a barátkozás légköre.

Legnagyobb problémátok most? Nincs problémánk, kisfiunk egészséges, jókedvű, jó evő és elégedett. Tudtunk még pluszban anyatejet beszerezni, így nagyban ki tudjuk már váltani a tápszert is. Tornázunk vele, énekelünk, mondókázunk és szeretjük. Ha mégis problémáról gondolkozom, akkor a sok egymásnak ellentmondó információ a hozzátáplálással kapcsolatban, az most fejtörést okoz. Úgy döntöttünk, hogy a védőnénink és gyerekorvosunk iránymutatása lesz az első, hogy ne zavarodjunk össze a későbbiekben.

Mi volt másképpen, mint ahogy a tanfolyamon tanultátok?  Ott leginkább az örökbefogadásról való őszinte beszéd volt kidomborítva, és mi még ott nem tartunk, ezt alapból is így gondoltuk, hogy soha nem szabad titkokkal terhelni egy számunkra fontos kapcsolatot. Ami nagyon tetszik, de ezt nem a tanfolyamon ajánlották, hanem az ügyintézőnk Éva tanácsolta, hogy írjuk meg a saját kis meséjét, rajzokkal, képekkel, emlékekkel illusztrálva.

Miről olvasnál szívesen? Testvér örökbefogadásról. Nyílt és titkos örökbefogadás pro és kontra megvilágításban. Meséket, amik a kis lelküket segítik a feldolgozásban.

 

******

Kik vagytok? Házasok vagyunk, 13 éve élünk együtt. Egy örökbefogadott kisfiunk van. Második gyermekre vártunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Kapcsolatunk elején eldöntöttük, hogy gyermeket szeretnénk. Lombikoztunk kettő alkalommal, félbeszakadt mindkét folyamat. Rövid gondolkodás után jelentkeztünk a Tegyesznél. Első gyermekünk, egy gyönyörű kisfiú zárt örökbefogadással, megyei listáról érkezett 2 évesen 2017-ben. Egy évvel később újra jelentkeztünk.

Ki érkezett? 2020 elején 16 hónaposan egy egészséges kislány, országos listáról.

Mennyit vártatok? Első gyermeknél 3 évet. Második gyermeknél 2 évet. Származási kikötést nem tettünk, korrigálható egészségügyi állapotot elfogadtunk.

Mennyit várt a gyerek? Mindkét gyermek születésétől fogva örökbefogadható volt, lemondtak róluk.

Miért pont ő? Nem volt visszautasításunk, első kiajánlások voltak. Ők nekünk születtek!

Miért pont ti? Nem tudjuk miért minket választottak, de pont jól választottak! Nem voltak kikötéseink, mi csak gyermeket szerettünk volna.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Érzelmileg nem szabad a nevelőszülőhöz kötődni nekünk, fényképeket rendszeresen küldünk számukra.

A legnagyobb problémátok most: Talán a mindennapi teendők összehangolása. Testvérféltékenység.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A „nagykönyvbe” nem volt beleírva, hogy megérkezésük előtt megérkeznek! Mindketten megjelentek álmomban fél évvel érkezés előtt!

Miről olvasnál szívesen? Mindenről szívesen olvasok!

******

Nicknév: Dorothea8

Kik vagytok? Megyeszékhelyen lakó házaspár, én 32 éves vagyok, a férjem 35. Tizenöt éve alkotunk egy párt, 12 éve együtt élünk és 10 éve vagyunk házasok. Viszonylag hamar kiderült, hogy nekem nem lehet természetes úton gyermekem, egy gyerekkori vesemedence-gyulladás miatt. A meddőségi kezelés hamar eredményes lett, 2016-ban megszületett vér szerinti kislányunk, Gréta. Amikor kislányunk 1,5 éves lett, belevágtunk ismét a kezelésekbe, mert mindenképp legalább két gyereket szerettünk volna. Ezúttal viszont nem jártunk sikerrel. Az utolsó sikertelen beültetésnél nagyon összetörtem. Lett volna még egy államilag támogatott stimuláció, de abba már nem vágtunk bele, mert úgy éreztem, nem tudom ezt még egyszer végig csinálni, sem lelkileg, sem testileg. Ekkor került szóba az örökbefogadás, sokat beszélgettünk róla és hamar kiderült, hogy mindketten el tudjuk képzelni, hogy ilyen módon bővüljön a családunk. Grétit is végig bevontuk a várakozás folyamatába, együtt készültünk fel a család gyarapodására. 2019. január első hetében jelentkeztünk a Tegyesznél.

Miben vagytok mások, mint mások? Olvastam már itt az oldalon sok hasonló történetet, mint a miénk. Sokan gondolkodnak hasonlóan, mint mi, de mindenképpen ahhoz a kisebbséghez tartozunk, akiknek nem számít a bőrszín.

Ki érkezett? Megyei listáról (Baranya), titkos örökbefogadással érkezett a mi mosolygós babánk, Kamilla, akit öt naposan ismerhettük meg a kórházban, ahol született. Nevét tudtunkkal a vér szerinti anyukája adta neki. Amikor először megláttuk, akkora volt, mint egy játékbaba mégis nagyon formás és gyönyörű volt már akkor is, sűrű fekete haja azonnal elvarázsolt minket. Kis súllyal, egy picit korábban, gondozatlan terhességből, de egészségesen született. Addig, amíg el nem kezdtük látogatni, egyáltalán nem sírt, meghúzta magát. A nővérek meg is jegyezték, hogy amióta látogatjuk, Kamilla úgy sír, mint akinek már van anyukája. Mindennap bemehettünk hozzá, egy külön szobában volt a látogatás. Kilencnaposan hazahozhattuk mindenki nagy örömére. Még engem is meglepett, hogy Gréta mennyire örült kistestvére érkezésének. Kamilla azóta rengeteget mosolyog, nagyon vidám, nyugodt baba.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől 23 hónapot, határozattól 16 hónapot vártunk.

Mennyit várt a gyerek? Összesen 9 napot, ami főleg ügyintézéssel és a mi Covid-tesztünk eredményére való várakozással telt, hiszen csak negatív eredménnyel mehettünk a kórházba látogatni.

Miért pont ő? Származási kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható egészségi állapotú, 0 és 2 év közötti lánygyermekre várakoztunk. Mivel már volt egy vér szerinti lányunk, nem gondoltuk, hogy kisbabát fogunk kapni, végig nagyobb, másfél év körüli gyermekre készültünk. Az ügyintézőnk mondta, hogy az állami rendszerben elég ritkák az újszülöttek. Az alapítványokhoz való jelentkezést egyéb okok miatt már az elején kizártuk.

Kamilla előtt 2 hónappal volt egy kiajánlásunk, országos listáról. Véletlenül egy kisfiút ajánlottak ki. Azért szerettem volna kislányt, mert nálunk a családi dogma része, hogy fiút nagyon nehéz nevelni. Az apai nagymamámtól a mai napig hallom ezt, mivel a vér szerinti apám bántalmazó szülő volt. Apám kétéves volt, mikor a nagymamám újra férjhez ment. Az új férj nevére vette apámat, neki pedig nem mondtak semmit erről, csak kamaszként tudta meg az egészet véletlenül. Későbbi deviáns viselkedését is én erre vezetem vissza. Az élet furcsa fintora, hogy ezt a kisfiút, akit kiajánlottak nekünk, pont úgy hívták, mint apámat is, amikor megszületett (a vezetéknév is stimmelt). Nagyon megviselt a visszautasítás, de úgy éreztem, hogy ez a kisfiú nem érdemli meg, hogy gyermekkori traumáimat rávetítsem.

Miért pont ti? Viszonylag magas volt a sorszámunk, ha jól tudom, az 56. helyen állhatunk. Az ügyintézőnk tudta, hogy nekünk nem probléma a kreol bőr vagy a fekete haj, ezért hívtak minket. Mi voltunk az első pár, akiknek szóltak, biztosra mentek. Nekünk pedig nem volt nehéz igent mondani, mert Kamilla egyszerűen gyönyörű kislány. Nagyon nagy szerencsénk volt.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Kérdezz, telefonálj, intézkedj!

A legnagyobb problémátok most: A bürokrácia. Két hétig azért nem kaptuk meg az anyakönyvi kivonatot, mert a gyámhivatalos ügyintéző állította, hogy ő intézkedik, majd postán küldi a kivonatot. Már két hete véglegessé vált a határozatunk, mire felhívtuk az anyakönyvvezetőt, aki elmondta, ezt csak személyesen adják oda. És még csak most kezdődik igazán a papírok után járkálás (taj, MÁK, lakcímkártya, stb.) és persze minden csak személyesen intézhető.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Háromhetes volt Kamilla, amikor belázasodott. A gyermekorvos elküldött minket vérvételre és kiderült, hogy Kamillának gyulladás van a szervezetében. Egy hétig voltunk a fertőző osztályon. Először koronavírusra gyanakodtak, de kiderült, hogy bakteriális fertőzésről van szó, ami nem lokalizálódott. Intravénásan kapta a gyógyszert, ami egy ilyen pici babánál nagyon nehézkes, nagyon nehéz jó vénát találni. Szerencsére végig mellette lehettem és használt az antibiotikum. Nem pont így képzeltük az első heteket, de ezen is túl vagyunk.

Miről olvasnál szívesen? A „szakember válaszol” típusú cikkeket szeretem a legjobban.

******

Kik vagytok? Pest megyei házaspár, én 28, a férjem 32 éves, 2018-ban érkezett hozzánk a fiunk, akkor már szerepeltünk a Babaköszöntő rovatban.

Miben vagytok mások, mint mások? Még mindig elég fiatalnak számítunk az örökbefogadók átlagéletkorához képest.

Ki érkezett? Alíz lányunk, 2,5 hónaposan, a Gólyahír Egyesület segítségével, nyílt örökbefogadással. 2020 végén lettünk egy család.

Mennyit vártatok? A határozat kézhezvételétől számítva 11 és fél hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Onnantól, hogy a vér szerinti szülei eldöntötték, hogy örökbe adják, 1 hetet.

Miért pont ő, miért pont ti? Egy súlyos betegség gyanújával vizsgálták a kislányunkat a kezdetektől, fejlődési rendellenességgel született, amiről nem lehetett tudni, hová vezet, így nehezített pálya volt szülőket találni számára. Három házaspár szeretett volna bővebb információt róla, velünk együtt,  de aztán egyikünk se kapott, mert a vér szerinti szülők azt mondták, mégis megtartják a babát. Eltelt egy hónap, mikor felhívott a Gólyahír, hogy mégis örökbe adnák, az egészségügyi eredményei pedig bíztatóak. Nem minket hívtak először, hanem egy még első gyermekre váró párt, de hozzájuk közben érkezett gyermek máshonnan. Minden úgy alakult, hogy utat találjunk egymáshoz. Az állapotáról voltak kérdéseink, egyből beszéltem a gyerekorvosunkkal is, de a szívünkben már tudtuk, hogy ő a mi kislányunk, és bármi is lesz, azt együtt oldjuk meg. Mikor már velünk volt a lányunk,  az első héten kellett mennünk kontrollvizsgálatra,  ahol kiderült, hogy a belső szervi elváltozása nem okoz működésbeli gondot. 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem tudok ilyet mondani, így másodjára már rutinosak voltunk, amennyire lehet, és minden gördülékenyen zajlott.

A legnagyobb problémátok most: Nem gondoltam, hogy egy ilyen pici embert is meg tud viselni a változás,  de látszott a lányunkon, hogy “zavarban volt”, amikor hozzánk került. Az első héten hiába evett, aludt szépen, és mosolygott ránk édesen, ha sírt, mi nem tudtuk megnyugtatni igazán, csak a cumi. Utána szépen oldódott ez, de kellett egy kis idő, hogy elfogadja, sőt örüljön az érintésünknek, megnyugtassa a közelségünk. És először mi is kicsit zavarban voltunk, mert a fiunkhoz, mielőtt hazahoztuk, mindig bementünk a kórházba etetni, pelenkázni, öltöztetni, már ott alakult a kötődés, de Alízt egyetlenegyszer láttuk, és aznap vettük kézbe először, mikor haza hoztuk, érzelmileg itthon kellett utolérni az eseményeket. Tudtuk, hogy ő a mi babánk, első pillanatban láttuk azt is, hogy csodaszép, de a mélyebb érzések fokozatosan alakultak ki. De nagy szerencsénk volt és van mindenben, Alíz egy imádni való, vidám, kiegyensúlyozott baba, akivel nem volt nehéz egymásra hangolódni. A testvére is örömmel, szeretettel fogadta egyből, ami nagy megkönnyebbülés volt. És amilyen nehéznek hittem a két kisgyerekes létet, olyan magától értetődően és szépen alakult ki minden a négyes felállásban.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ ahogy a  tanfolyamon tanultuk: Alaptétel, hogy ilyen rövid idő alatt akkor lehet sorra kerülni, ha roma és/vagy beteg gyereke lesz az embernek. Mi ugyan mindkettőt vállaltuk volna, de két fehér bőrű, egészséges kisbabánk lett mégis, követtük az “aki mer, az nyer” mottót, hallgattunk a megérzéseinkre és bővebb információt kértünk mindkét esetben,  milyen jól tettük!

Miről olvasnál szívesen: Minden érdekel az örökbefogadás témakörében, különösen hasznosnak találom, mikor örökbefogadottak szemszögét ismerhetjük meg.

******

Nicknév: Zonimin

Kik vagytok? 2009 óta vagyunk egy pár és hét éve házasodtunk össze. Mindketten az autóiparban dolgozunk évek óta. Egy kutyával és egy cicával éltünk eddig együtt, a kis házunk csinosítgatása volt a fő elfoglaltságunk. A kezdetektől tudtuk, hogy a gyermekáldás nem valószínű, a párom betegsége miatt, ezért nem is nagyon volt ez központi kérdés, egészen addig, amíg meg nem érkeztek az első gyerekek a családba, egyszerre három, egy év alatt.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mi mindig bizonytalanok voltunk abban, hogy szeretnénk-e egyáltalán gyermeket és alkalmasak vagyunk-e rá. Talán ezért is volt könnyebb elfogadnunk, hogy természetes úton nem is lehet. Semmit nem erőltettünk, csak türelmesen vártunk.

Ki érkezett? Jázmin egyéves születésnapja előtt hívtak minket pár nappal, hogy lenne egy kislány (megyén belül, Komárom-Esztergom), aki nevelőszülőnél van születése óta. Egészséges, a korának megfelelő fejlettséggel.

Mennyit vártatok? 3,5 évet, pont érkezése előtt történt meg a határozatunk hosszabbítása.

Mennyit várt a gyerek? Igazából egy évet, mert sokszor tolódott a vírus miatt az örökbefogadhatóvá nyilvánítása.

Miért pont ő? Alapvetően 0-1,5 éves korig, nemtől független, félvér, akár ikrek, egészséges vagy egészségében korrigálható gyermekre vártunk.

Az elmúlt években volt két kiajánlásunk, amiket visszautasítottunk a gyermekek egészségi állapota miatt, valamint azért, mert nem volt meg a mindkét fél általi teljes elfogadás. Nehéz döntések voltak, amik sokáig elkísértek minket. Nála, az adatok alapján nem volt olyan dolog, amit ne tudtunk volna elfogadni, hamar belopta magát a szívünkbe.

Miért pont ti? Ezt pontosan nem tudjuk, nem kérdeztük. Elvileg voltak mások a sorban előttünk, de azt nem tudjuk, milyen elvárásokkal. Minket választottak, mert úgy gondolták, hozzánk passzolna.

A tanács, ami jól jött volna utólag: ilyen nincs, erre nem lehet felkészülni, belepottyansz, csinálod, és közben rájössz, hogy mindez mennyire természetes, még ha néha nehéz is, de nem az örökbefogadás miatt, hanem mert teljesen megváltozik az életetek.

A legnagyobb problémátok most: megbirkózni a hatalmas változással, hiszen a munkával teli hétköznapokból belepottyantunk egy egyéves gyermek életébe, aki épp most tanul járni, ismerkedik a beszéddel és kimutatja az akaratát J Izgalmas, fantasztikus, félelmetes egyben.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Úgy zajlottak a dolgok, ahogy vártuk, és a végén tényleg minden nagyon gyorsan történik.

Miről olvasnál szívesen? Depresszió, bizonytalanság kérdésköre, amiről ritkán halluk, olvasunk.

 

Ha úgy érzed, hogy te is hamarosan sorra fogsz kerülni, várlak a Finisben csoportba, ahol együtt készülünk fel a gyerek érkezése kapcsán várható helyzetekre. https://orokbe.hu/tamogato-csoportok/finisben/

One response »

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.