Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

21 éve alkotunk egy párt a férjemmel. Első perctől fogva tudtam, hogy őt szeretném gyermekeim apjának. Több meddőségi kezelésen estünk át, sikertelenül. Csecsemő- és gyermek szakápoló a szakmám, sok csecsemő születésénél voltam jelen. Én voltam az újszülöttellátó nővér. Soha nem adtuk fel, hogy egyszer kiválaszt minket egy csodás gyermek. Örökbefogadásra azért ilyen későn jelentkeztünk, mert a férjemnek kellett egy kis idő, amíg megérett rá. Most már tudja, hogy előbb kellett volna jelentkezni, bár akkor nem Tami érkezett volna hozzánk. 4 évet várakoztunk a Pest megyei Tegyesznél, az országos listára is felkerültünk, alapítványhoz regisztráltuk magunkat.

4 év alatt egyszer sem csörrent meg a telefonunk. Több örökbefogadási tanácsadónk volt az évek alatt. Lejárt volna az érvényes határozatunk, ezért telefonon beszéltem nyáron a tanácsadóval, hogy mikor adjuk be a hosszabbításhoz a papírokat, a covid miatt, gondoltam, lassabb lesz az ügyintézés. Soha nem tettem fel ilyen kérdést a tanácsadónak, de akkor úgy éreztem, meg kell kérdezzem, hogy milyen érzés, amikor megcsörren a telefonunk, mert nagyon vártam, már 42 éves vagyok, tudtam, hogy most van itt az utolsó esélyünk. 2020 szeptemberében megérkezett az a bizonyos telefoncsörgés. Én dolgoztam a gyermekrendelőben, ahol nem volt térerő, ezért nem tudtam felvenni a telefont. Férjemet viszont utolérték, visszahívtam az ügyintézőt és elmondta, hogy van egy kéthónapos kisbaba, titkos örökbefogadással, az életet adója lemondott róla a kórházban. 2020.07.25.-én született, ami a mi megismerkedésünk dátuma is, úgyhogy tudtam, hogy megtörtént a csoda, kiválasztott minket szüleinek egy kislány. Mindig azzal vigasztal mindenki, hogy higgyem el, megszületik az a gyermek, aki minket választ családjának. Másnap mentünk a Tegyeszbe, ahol képeket láttunk a kislányunkról. Első látásra is leírhatatlan érzés volt, tudtam, hogy ő tényleg minket választott. Nevelőszülőnél volt Tamara, így a személyes találkozáshoz egyeztetni kellett a nevelőmamival. Nevelőmamink egy fantasztikus anya, nagyon nagy szeretettel várt minket és maximálisan támogatott az ismerkedés alatt.

******

Nicknév: Gordes

Kik vagytok? Viszonylag későn találtunk egymásra, 33 és 35 évesen, de gyorsan eldöntöttük, hogy mi örökre összetartozunk, 2012-ben házasodtunk össze, akkor már készültünk a gyermekáldásra. Közben volt egy komoly betegségem, amivel 2 év alatt megküzdöttünk. Aztán elmentünk lombikozni, kettő után azt mondta a férjem, ezt befejeztük… (Eléggé megviselt minket, testileg-lelkileg. Sose derült ki, hogy lenne bármi bajunk… Én szépen lassan összerakosgattam a dolgokat. Nekem volt több hasi műtétem és szerintem hipoglikémiám, azaz a vércukrom időnként nagyon leesik, ami nem tesz jót a beágyazódásnak.) Ezután 2 hónappal, 2017 tavaszán beadtuk a papírokat az örökbefogadáshoz. Határozatunk két hónap alatt lett, a megyénkben elég hatékonyan, pörgősen dolgoznak, és rendkívül kedvesek.

Miben vagytok mások, mint mások?  Szerintem semmiben… Férjem szerint az a gyerek apja, aki felneveli… Ő már egyedülállóként gondolkodott az örökbefogadáson. Én gyerekként úgy gondoltam, huszonévesen leszek anyuka…

Az örökbefogadást nem is tudom, melyikünk vetette fel… de nem kellett győzködni a másikat.

Ki érkezett? Két gyermek érkezett, majdnem két év különbséggel. (Az elsőnél is már szerettem volna írni a Babaköszöntőbe, de valahogy nem úgy alakult.)

Lányunk a megyei Tegyeszen keresztül érkezett. Már elmúlt hároméves, amikor találkoztunk. Először 0-3 évben gondolkodtunk, de mivel sok óvodáskorú gyerekkel is foglalkozunk, úgy gondoltuk, még négyévesen is cuki, így 0-4,5 év szerepelt a határozatunkban. Férjem első látásra beleszeretett, meglátta és elveszett… 🙂 Én viszont inkább megijedtem… Nem is akarok én gyereket egyáltalán, ilyen gondolataim lettek, pedig M. nagyon cuki kislány volt. Szóval ne várjátok a rózsaszín ködöt. Nem mindenkinél ugyanúgy zajlik egy ismerkedés. Én is sokat olvastam előtte a blogot és mindenki leírta, hogy azonnal tudta… Én meg furcsán is éreztem, hogy nem így történik velem. Fiunknál viszont egész más volt a helyzet, őt országos listáról kaptuk, és nálam volt első látásra szerelem…

Ami érdekes, a két gyerek nagyon hasonlít egymásra belsőleg. És mindketten hasonlítanak ránk!!!

Mennyit vártatok? Mennyit várt a gyerek? Miért pont ő? Miért pont ti? Korban és származásban is elfogadók voltunk, valószínűleg ezért kerültünk sorra viszonylag hamar. 2017 nyarán lett meg a határozatunk, a lányunkat 2018 decemberében láttuk először. Előtte már volt egy kiajánlásunk, amire nemet mondtunk. (Érdekes, mert azt érezni, hogy valaki nem hozzád tartozik… Szerencsére a férjemmel abszolút egy véleményen voltunk.)

M. fél évet se várt, bár mi voltunk a második család, akikkel találkozott. A megyében kb. 66-os sorszámmal álltunk sorban, de M. hároméves elmúlt, bizonytalan származással, így jöttünk mi a sorban. Gyorsan beilleszkedett, elképesztő volt, hogy egy 3,5 éves gyermek mennyire tudatos tud lenni. Nevelőszülei nagyon jól felkészítették, pedig első örökbeadásuk volt. Ő is akart minket, így gyakorlatilag a „gyász” az első éjszaka le volt tudva.

Mi nem tudtunk „elbújni” néhány hónapra a világ elől a munkánkból és életvitelünkből adódóan, így azonnal belecsöppentünk az élet sűrűjébe. Szerencsére lányunk nagyon nyitott, így meglepően könnyen vette az akadályokat. Akikkel találkoztunk, mindenkit néhány másodperc alatt levett a lábáról.

Fiunk 2,5 évesen, országos listáról érkezett, 2020 augusztusában volt iratismeretetés, majd szeptember közepén találkozhattunk vele először, aztán az ismerkedést félbeszakította a Covid. Ők is, mi is átestünk rajta, így egy hónapig videocseten ment a kapcsolattartás, ami meglepően jól működött. Végül november közepén, egy intenzív együttlét után jöttünk végül haza. B. születése óta örökbeadható volt, de valahogy bent ragadt a rendszerben az orvosi dolgai miatt. Szerencsére a problémái korrigálhatóak. (Olyan problémái vannak, amik megoldása számunkra könnyen vállalható és megoldható, pl. Dévény-torna, masszázs, és egyéb mozgások segítségével.) Nála valószínűleg azért kerültünk első helyre, mert szakmánkból adódóan a mozgásfejlődésében, és testi fejlődésében is tudunk neki segíteni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Azt hiszem, jól felkészítettek mindenre minket. Tanfolyamot az Ágacskánál végeztük. A megyei tegyeszeseink szuper munkát végeznek és két fantasztikus nevelőszülővel is találkoztunk. A nevelőszülőkkel a kapcsolatot természetesen tartjuk az örökbefogadás óta. (Nekik is jobb érzés, hogy nem rideg, és a „múltat eltörlő” személyek vagyunk.)

A legnagyobb problémátok most: A testvérféltékenységet próbáljuk kezelni. Bár M. imádja a kisöccsét, akit sikeresen megtaláltunk, mint annak idején őt, de időnként a féltékenység minimális szinten, de előbújik belőle.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Érdekes volt megtapasztalni, hogy a két megyében mennyire különbözően mennek a dolgok.

Néha azt érzem, sokan túlgondolják ezt az egészet. Nem kell aggódni, szeresd a gyermeked és boldog lesz! Vicces, amikor a 4,5 éves gyermekednek kell elmesélni, hogyan készül és születik a baba és ő miért máshogy… (Miért másik néni pocakjába tette a „gólya”?) Ja, doktor néni akar lenni.

******

Nicknév: nincsen, lelkes olvasók vagyunk

Kik vagytok? Feleség 42, férj 50 éves, nagylány 4, kicsi 2 éves.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem vagyunk mások, csak amennyire minden ember különböző.

Ki érkezett? Tekla Natália, 14 hónaposan érkezett a márciusi karantén előtt két héttel, egy évvel ezelőtt, megyei listáról (Borsod). Nevelőszülőnél élt 2 napos kora óta. Nagy lemaradásokkal érkezett. 6 hónapos szinten volt a szakértői vizsgálat szerint, amikor a családunkba került. Amit mi tapasztaltunk: nem járt, 5-6 hónaposoknak való bébiételt evett, nem rágott, rongybaba volt (hipotónia, csak ezt addig senki nem vette észre?!), és nem értett semmit. Nem vette észre a tárgyakat, csak ha kifejezetten az orra elé nyomtuk, nem értette a beszédünket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha azt mondtuk neki, hogy baba, és mutattunk neki egy babát, egyszerűen észre sem vette, elnézett mellette. Hónapokig simogatta az őt körülvevő tárgyakat (szőnyegek, játékok, stb…) és beléjük nyomta az orrát. Tudni kell, hogy egy kiságyban nevelkedett egy hatalmas tévé előtt, ami folyton ment. Csak ritkán volt ölbe véve, akkor is kifelé fordítva. 14 hónaposan alig tudott ülni, nem tudta behajlítani az ujjait. A karantén után sikerült rátalálnunk arra a fejlesztőre, akinek köszönhetően végre óriási lépéseket tettünk előre. Tekla elmúlt 20 hónapos, mire elkezdett járni, még ez sem teljesen szabályos járás, a bal oldali izmait nem használja rendesen, de napról napra jobban halad. És elkezdett beszélni (igaz elég nehéz megérteni), sőt már mondatokat is próbál mondani. Karácsony óta rág, ma már a levest is önállóan eszi. Ölbe jön, puszit ad, figyel a külvilágra, ringatja és eteti a babáját, utánoz és minden iránt érdeklődik, és imádja a nővérét, a világ végére is követné 😊  Egy év alatt elképesztő iramban fejlődött, vagyis igazából szeptember óta. Nem lehet pontosan érzékeltetni az utat, amit bejárt(unk).

Mennyit vártatok? Kb. 2 éve volt határozatunk. De igazából a telefon előtt másfél héttel választottunk nevet, (mi is adtunk neki nevet), és akkor mondtuk ki, hogy készen állunk a családbővítésre.

Mennyit várt a gyerek? Kórházban hagyott baba, 2 napos kora óta nevelőszülőnél élt, nem látogatta senki. 13 hónaposan lett örökbeadható. Előttünk már egy pár visszautasította, a nevelőszülő szerint autistának vélték a kislányt. Valószínűleg a már említett mozgásszegény és tévé előtti élet miatt. (virtuális autizmus)

Miért pont ő? A telefonhívásnál éreztük, hogy ő a mi kislányunk lesz. Nem voltak elvárásaink, életkori megkötésünk a nagylányunk miatt volt. És egyszerűen most jött el az idő, hogy bővítsük a családunkat.

Miért pont ti? Elvileg mi jöttünk sorba, és szerették volna, ha testvér mellé kerül a kislány, a lemaradásai miatt reménykedtek benne, hogy ez húzóerőt jelent majd számára. Cigány származású, és nekünk erre vonatkozóan nem volt kikötésünk, illetve betegségek, elmaradások tekintetében elfogadóak vagyunk. Szakmánkból adódóan vélhették úgy az ügyintézők, hogy talán tudunk segíteni a kislánynak. Bevallom, az eleje sokkal nehezebb volt, mint azt valaha is gondoltam.

A tanács, ami jól jött volna utólag: azt hiszem, erre nincs igazán tanács. Mindenki másképp éli meg az adott helyzetet. Nálunk a testvérféltékenység is komoly gondot jelentett az első évben. A nagylányunk egy hét alatt lett nagytesó. Azért ez komoly megterhelés. Mostanra kezdenek rendeződni a dolgok. Már vannak meghitt pillanatok. Már abszolút „mi” vagyunk, mi négyen egy család. 

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nem ahhoz képest volt más. Egyszerűen a két örökbefogadásunk volt teljesen más. Azt hiszem, a két véglet körül mozognak. Az egyik szerelem első látásra, minden könnyen és zökkenőmentesen zajlott, míg a másik tele nehézségekkel, és bár úgy gondoltuk, Tekla a mi kislányunk, az elfogadás egy hosszú út volt, sok kérdéssel, sok tanulnivalóval önmagunkról. De ma már azt mondhatom, hogy megérte.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadó nagycsaládokról.

******

Kik vagytok? Fejér megyei házaspár vagyunk. Már megismerkedésünkkor egyértelmű volt, hogy mindketten szeretnénk gyerekeket. Érdekes módon az örökbefogadás lehetősége már ekkor felmerült bennünk, így amikor a gólya nem kopogtatott a hagyományos módon, rögtön tudtuk, mit kell tennünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintünk semmiben nem vagyunk mások. Pont olyanok vagyunk, mint mindenki, aki ezeket a sorokat olvassa: nagyon szerettünk volna szülővé válni, úgy éreztük, sokat tudnánk adni egy kisgyereknek.

Ki érkezett? Ádám kétévesen érkezett haza, a megyei listáról, a 2. születésnapját már itthon ünnepelte. Születésétől nevelőszülei gondoskodtak róla. Hála Istennek egészséges, kíváncsi, nagyon virgonc, huncut kisfiú, aki rohamtempóban változik, fejlődik.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva 5 év 1 hónapot vártunk.

Mennyit várt a gyerek? Ádám az előtt vált örökbe adhatóvá, hogy minket hívtak volna.

Miért pont ő? 0-3 év közötti gyermekre, illetve 0-6 év közötti testvérpárra várakoztunk. Származási kikötéssel, de bizonytalan származást elfogadva, egészséges illetve életvitelt nem akadályozó betegséggel élő gyermekre/gyermekekre szólt a határozatunk.

A happy endet megelőzően négy kiajánlásunk volt. Két testvérpár, mindkét esetben az országos listáról és mindkét esetben mi mondtunk nemet, a gyerekek egészségi és szellemi állapota miatt. Volt két kiajánlásunk a megyei listáról, mindkét alkalommal újszülött babáról volt szó. Egyik alkalommal mi mondtunk nemet, mert megijesztett bennünket a családban több generáción át öröklődő betegség. A másik alkalommal a szülőanya lépett vissza a szülést követően.

Ádám esetében semennyit sem haboztunk.

Miért pont ti? Valószínűleg mi következtünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem tudunk ilyet mondani. Nagyon jó volt a tanfolyam, amit lehetett, elolvastunk a témában, és szintén örökbefogadó ismerőseink sok gyakorlati tanáccsal is elláttak bennünket.

A legnagyobb problémátok most: Soha nagyobb bajunk ne legyen, de a papírok intézése rendkívül nehézkes és hosszadalmas folyamat, ezért a pénzbeli juttatások igénylése is csak néhány hete történt meg.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Semmilyen meglepetés nem ért bennünket, alaposan felvérteztek bennünket a tanfolyamon.

Miről olvasnál szívesen? Bármiről, ami örökbefogadással kapcsolatos.

******

Nicknév: nincs, Anita és Gábor vagyunk

Kik vagytok? 10 éve vagyunk egy pár, 5 éve házasok, gyermeket 6 éve szerettünk volna. A kivizsgálások után nem lombikoztunk, hanem 2019-ben úgy döntöttünk, szeretnénk örökbe fogadni. Ekkor 2 éve éltünk Németországban, az örökbefogadás miatt hazaköltöztünk Pest megyébe, és beadtuk a kérelmet, idén januárban pedig megkezdődött a barátkozás, márciustól hivatalosan is egy család vagyunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Minden történet más, de szerintem esetünkben nincs olyan dolog, amiben nagyon különböznénk más várakozó pároktól.

Ki érkezett? 2,5 éves, teljesen egészséges kislány az országos listáról. Születése óta nevelőszülőnél volt, aki nagy szeretetben nevelte. Elfogultság nélkül is azt mondanám, hogy a korosztálya átlagát kicsit meghaladja beszédfejlődésben, önállóságban, és az érzelmi intelligenciája is nagyon fejlett. Folyamatosan rácsodálkozunk. Ja, és még gyönyörű is. 🙂

Mennyit vártatok? 2019 októberében jelentkeztünk, 2020 májusában lett határozatunk, és decemberben már hívtak minket, úgyhogy szerintem keveset.

Mennyit várt a gyerek? A kórházban hagyta a szülőanya, soha nem látogatta, de csak egyéves korában nyilvánították örökbe adhatónak… Utána kiajánlották két házaspárnak a megyéjéből, de a fényképe alapján nemet mondtak rá, valószínűleg a bőrszíne, származása miatt.

Miért pont ő? A határozat alapján 0-4 éves kislányra várakoztunk származási megkötés nélkül. Ő volt az első kiajánlásunk, már az iratbetekintésnél sem értettük, hogy ilyen paraméterekkel hogy lehet még mindig a rendszerben. A rápillantásnál pedig egyértelmű volt, hogy milyen szerencsések vagyunk.

Miért pont ti? Valamikor tavaly ősszel hívtam az ügyintézőnket, és ha jól emlékszem, 380 körüli volt a sorszámunk, de már akkor mondta, hogy előttünk azért a többség származási kikötéssel várakozik. Erre mondjuk akkor sem számítottunk, hogy ilyen hamar sorra kerülünk. Talán mert elhangzott részünkről, hogy örülnénk cigány származású gyermeknek, és miután rá már kétszer nemet mondtak, nálunk pedig biztos volt, hogy ez nem akadály, lehetett ez is egy tényező. Ezen kívül a nevelőszülőnél is kertes házban élt, a kis temperamentuma nagyon hasonló a miénkhez, talán ez így együtt, de nem kérdeztünk rá.

A tanács, ami jól jött volna utólag: tapasztalatunk szerint, hiába van egy egységes szakmai protokoll, a megyék között elég nagy az eltérés abban például, hogy hogyan zajlik egy barátkozás. Érdemes előre felkészülni, pontosan minek hogyan kell történnie. A saját tanácsadónktól rengeteg konkrét segítséget kaptunk telefonon, de az intenzív hétre talán jobban felkészülnénk, határozottabban ragaszkodnánk ahhoz például, hogy a gyermek felkészítése legalább akkor történjen meg, ha addig arra nem igazán került sor.

A legnagyobb problémátok most: nincs különösebb problémánk az ilyenkor szokásosnál, próbáljuk felvenni az új ritmust.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: arról nem esett olyan sok szó, inkább csak a blog facebook csoportjában találtam 1-2 őszinte bejegyzést, hogy a szülő részéről sem alakul feltétlen könnyen a kötődés, és teljesen normális, ha az első időszak nem csak a hosszú várakozás utáni beteljesült örömről szól.

Miről olvasnál szívesen? A vér szerinti szülővel való kapcsolattartásról, hogy a felnőtt örökbefogadottak hogyan élik meg a gyökérkeresést.

******

Kik vagytok? Budapesti család két vér szerinti (9, 7) és immár egy örökbefogadott kislánnyal. Mindig is nyitottak voltunk az örökbefogadásra, így amikor egy ideje hiába vártunk arra, hogy megérkezzen a harmadik gyermekáldás, egyértelmű volt, hogy ez lesz a mi utunk. Úgy voltunk vele, hogy a vér szerinti gyerekeket is meg kell tanulni szeretni és elfogadni, vagyis minden gyerek “zsákbamacska” (és pont ez a szép benne :-). A nagylányok is nagyon várták már a kistestvért, be is avattuk őket a terveinkbe, és úgy tűnt, számukra magától értetődő volt, hogy így is bővülhet a család.