Utánkövetés: “Örülök, hogy én vagyok, és örülök, hogy itt vagyok”

Általános

Vágnerné Gábor Andrea (Eleven néven) volt az első felnőtt örökbefogadott, aki hét évvel ezelőtt interjút adott az Örökbe.hu blogon, a történet a könyvemben is szerepelt. Azóta sok minden történt vele: született még egy kisfia, meghalt a vér szerinti anyukája, megkereste a két örökbeadott testvérét, és órásit haladt előre saját múltjának, örökbefogadásának elfogadásában, a téma felvállalásával új barátokat szerzett. Andrea 2021. januárjában volt vendégünk egy virtuális Örökbe.hu rendezvényen, a hangfelvétel ott készült. Hallgassátok meg, izgalmas, sodró anyag, egy nőről, aki sok mindenen ment keresztül és most jól van. A szerkesztésért köszönet Szabó Julcsinak.

Fotó: Dívány.hu, Ruzsovics Dorina

Aki letöltené, ezen a linken teheti meg: https://orokbe.files.wordpress.com/2021/03/eleven_audio_vagott.mp3

A beszélgetésben több más sajtómegjelenést is emleget Andrea. A hét évvel ezelőtti Örökbe.hu interjú itt olvasható: https://orokbe.hu/2014/03/17/szurok-mint-a-sundiszno/

A Dívány-cikk 2020-ból: https://divany.hu/vilagom/2020/12/07/felnott-orokbefogadottak-vagnerne-andrea/

A Fókusz riportja három felnőtt örökbefogadottal: https://rtl.hu/rtlklub/fokusz/meghato-sorstarsaiknak-es-szuleiknek-uzentek-felnott-orokbefogadottak

Andrea verseket ír, ezt a művét elmondtuk a felvételen. (Akit további művei is érdekelnek, itt olvashatja őket, zárt csoport, de mindenkit felvesz.)

ÁRULÁS FELSŐFOKON
Együtt játszottunk a lánnyal,
nem ismertem igazán, de nem is volt fontos,
anyám szólt, gyere már ebédelni,
minek ugrálsz neki, hisz nem is az igazi anyád,
nem az anyám
képedtem el teljesen,
hát dehogynem, igazi is,
anya is.
Ha ő nem igazi, én sem vagyok az,
eltelt ezzel egy év,
rágtam a szót, mit is jelent,
mi a valódi, és mi nem,
számoltam a kockaköveket,
ha páros, akkor valódi,
a beírás is az, amit azért kaptam, mert lógtam a suliból,
amikor kockaköveket számoltam,
a seb is megvan, amit azért ejtettem magamon,
hogy lássam, milyen az igazi vérem,
úgy folyik,
mint bárki másnak.
Tényleg nem vagy az anyám
kérdeztem sokszor magamban,
de válasz nem jött sosem.
Mi van veled, te gyerek, kérdezték tőlem,
miért nem érdekel téged semmi,
mi lesz így belőled,
semmi,
vontam meg a vállam,
írja csak be az egyest, nem készültem.
“Az örökbefogadás olyan jogi aktus,
amely során rokoni kapcsolat jön létre egy gyermek
és az őt örökbe fogadó szülő(k), illetve annak családja között”
olvastam el százszor,
de akkor sem volt semmi értelme,
örökbe, jogi, aktus, család mormoltam,
sehol nem írták, hogy igazi.
A fénykép igazi, három évesen ülök a torta felett,
régebbi időkről nincs kép, elveszett.
Ennél sokkal többre vagy képes,
nem lehetsz mindig fáradt,
ha a lustaság fájna, ordítanál,
amíg az én házamban laksz, szavalta anyám,
és én vakmerőn rákérdeztem.
Nem, tényleg nem én vagyok,
szakadt rám a valóság ócska égboltja,
mégis húsz év telt el,
mire igazából ültem a másik igazi konyhájában,
sajnálja, hogy így történt,
nézd, itt pici baba vagy, eltettem a képet,
és én végre kaptam levegőt.

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.