„Nem vettem észre a terhességet”

Általános

Interjú egy örökbeadó anyával. Jázmin tizennyolc évesen, váratlanul hozott világra egy kislányt, a terhességet egészen a szülésig nem észlelte. A gyermek örökbeadása mellett döntött, de azóta sem megy ki a fejéből. Egy még mindig nagyon fiatal nővel beszélgettem, aki kemény helyzeteken van túl.

Mikor vetted észre, hogy babát vársz?

Csak a szülésnél. Minden előzmény nélkül erős görcseim támadtak, anyukám elvitt a kórházba. Itt a nőgyógyász megvizsgált és mondta, hogy megyünk szülni, már látszik a feje. Ez teljesen lesokkolt. Nem vettem észre a terhességet. Ugyanúgy menstruáltam, nem volt semmi panaszom, két kilót híztam, de 46 kiló vagyok, az a két kiló meg se látszik, egyáltalán nem volt hasam. A kislány másfél kilóval született és 44 centivel. Az orvos szerint 38. hétre születhetett, csak nem nőtt meg a nem megfelelő körülmények miatt. A terhesség alatt buliztam, alkoholt fogyasztottam, dohányoztam, mindent elkövettem, hogy ne tudjon rendesen fejlődni.

Hisz nem tudtad, hogy babát vársz. Ezek a méretek egy 7 hónapos koraszülöttnek felelnek meg.

Már a körme is hosszú volt, nem is kellett lélegeztetni, ebből gondolták, hogy 37-38. hétre születhetett, csak pici súllyal. Hamar lezajlott a szülés. Onnantól, hogy betoltak a szülőszobára, tíz percbe telt. Sokk volt. Mikor megszületett, nem is akartam ránézni, nem tudtam vele azonosulni.

Kitől volt a gyerek?

Futó kapcsolat, még az iskola alatt jártunk, 1-2 hónapig tartott. Én gyógyszert szedtem, de kaptam közben antibiotikumot és valószínűleg kiütötte. A terhesség alatt is végig szedtem a fogamzásgátlót. Utána lett egy komolyabb kapcsolatom, aki ma már a férjem. A szülésnél már a mostani férjemmel voltam, az érettségi után pár hónappal született a kislány. Neki elmondtam rögtön a dolgokat. Nem tudott vele mit kezdeni. Azt mondta, hogy az én döntésem, és lesz, ami lesz. Én is nehezen azonosultam a babával. Nekem fontosabb volt, hogy legyen egy biztos kapcsolatom, és anyuékra se tegyek plusz terhet. Így is nehéz anyagiak közt éltünk, akkor váltak el az élettársával, akivel 15 évig együtt éltek. Én két hónappal azelőtt kezdtem dolgozni egy gyárban szalagmunkán.

Van testvéred?

Két testvérem van, az egyik Győrben lakik az édesanyámmal. Engem családon belül örökbe fogadtak. Akit anyukámnak nevezek, ő valójában a keresztanyám és nagynéném. A bátyám is nála nőtt fel. A húgom meg édesanyámmal él, akivel sose tartottam a kapcsolatot.

Hivatalosan is örökbe fogadtak?

Nem, hanem csak gyámként neveltek minket. Nehéz volt, de nekem folyamatosan adagolták be, hogy természetes legyen. Három hónapos korom óta élek a keresztanyámnál, a bátyám hatéves volt akkor. Ismerem a vér szerinti anyukámat is, de semmilyen kötődés nem alakult ki köztünk. Amit tett, az nem embernek való. Kicsavarta a combomat csecsemőként, két hónapig gipszben feküdtem a kórházban. Apám meg alkoholista, mindig nadrágszíjjal verte a bátyámat, és ez ellen nem tett anyám semmit. Maradhattunk volna anyámnál, apám a lábtörést is magára vállalta, ő is ment börtönbe. De anyám nem vállalta, hogy ő elválik és felnevel minket, így kerültünk keresztanyámhoz. Ő mindent megadott nekünk, ő mindenről lemondott, hogy fel tudjon minket nevelni.

Akkor tudtad, hogy mi az örökbefogadás.

Igen, tudtam, hogy mit takar.

Elnevezted a kislányt?

Igen, Dorkának.

Milye döntések álltak előtted?

Hogy meg tudok-e adni neki mindent, amire szüksége van. Az volt a kérdésem, tudok-e hozzá úgy kötődni, hogy nem is tudtam, hogy őt várom. Jártam hozzá fel a megyei kórházba, mert a pici súlya miatt rögtön felvitték. Engem kiengedtek két nap után és utána látogattam, laktam is öt napot az anyaotthonban, ahol azok lakhatnak, akiknek a gyerekük a kórházban van. Fejtem neki tejet, szoptattam is…

Meddig kellett kórházban lennie?

Ezt nem tudom, mert nem én hoztam haza. Mikor utoljára láttam, akkor volt háromhetes. Akkor döntöttem el, hogy le szeretnék mondani róla, indítsák el az örökbefogadást.

Ez a te döntésed volt?

A legfőképpen igen. Tudtam azt, hogy nem tudom vállalni, legfőképpen az anyagi nehézségek miatt. A szüleim idősek, nem tehetem ki őket annak, hogy még egy gyereket felneveljenek. Sokáig gondolkoztam, hogy csak nevelőszülőhöz adom, és ha úgy alakulnak a dolgok, vissza tudom venni. Végül mégis az örökbeadás mellett döntöttem.

A keresztanyukád megengedte volna, hogy hazavidd a babát?

Persze, ő abban is támogatott volna. De akkor kezdtem dolgozni, semmim sem volt, azt se gondoltam, hogy a mostani férjemmel ennyire komoly kapcsolatom lesz. Azóta összeházasodtunk, van saját lakásunk és közös gyerekünk is.

Ő mit szólt, hogy szültél egy gyereket a kapcsolatotok elején?

Az elején nem a teljes igazságot mondtam el neki. Először azt mondtam, hogy szültem, de meghalt. Aztán egy hét múlva elmondtam a teljes igazságot, de akkor már eldöntöttem, hogy örökbe adom. Most is, ha szóba kerül itthon, nem nagyon izgatja, hogy nekem máshol van egy gyerekem.

Amíg látogattad a kórházban a babát, amíg még lehetett volna lépni, ő mit szólt?

Még nem volt olyan komoly a kapcsolatunk, nem tudott mit hozzáfűzni. Nem mondta ki, de szerintem nem vállalta volna, hogy a más gyerekét felneveli.

A gyerek apja tudta?

Igen, szóltam neki a szülés után. Azt mondta, nem az ő gyereke, ő nem akarja, apaságit sem akart tenni, csináljak, amit akarok. Mikor mondtam, hogy örökbe adom, azt mondta, jól teszem.

Miket mérlegeltél? Egyedül felnevelni, megszakítani a kapcsolatot?

Igen, ez lett volna a másik út. És a mi városunkban albérletet találni lehetetlenség. A keresztanyámhoz mehettem volna, de meddig… Ha nem dolgozom, nem keresek pénzt. Azért is nem tanultam tovább, azért kezdtem érettségi után dolgozni, hogy segítsek otthon. Ez alapján mérlegeltem.

És miért a titkos örökbefogadás mellett döntöttél?

Ez jó kérdés. Először a nyíltat akartam, aztán valahogy mégis a titkos mellett döntöttem. Mert ha egy évben egyszer kapok róla információt, az nagyon sok lett volna. Akkor inkább nem tudok róla. Utánanéztem már sok mindennek. Anyukámmal beszéltünk erről sokat. Ő mindig azt mondta, támogat, akárhogy is döntök. Ő örül annak, hogy van egy unokája, de tudta, hogy ha nem dolgozokúm, akkor anyagilag nehéz lesz. És neki rajtunk kívül van még egy saját lánya is.

A kislány háromhetes korában írtad alá a nyilatkozatot?

Már majdnem hathetes volt.

Akkor még pár napod volt visszalépni.

Igen. Anya is mondogatta, hogy most még visszaléphetsz, még hazahozhatod. De az én megérzéseimre támaszkodtam. Tudtam, hogy senkinek nem lesz jó.  A gyereknek nyilván a legjobb az anyukájával, de nem tudtam még vállalni a felelősséget.

Mi történt az örökbefogadás után?

Nagyon sokat sírtam. Próbáltam magamat visszazökkenteni a való életbe, elterelni a figyelmemet, dolgoztam. Úgy próbáltam élni, mintha mi sem történt volna. Nagyon nehéz volt feldolgozni, még most se tudom teljesen. Egyszer még felhívtam a kórházat, hogy hogy van. Azt mondták, hogy minden rendben vele és már beadták a kérelmet az örökbefogadásra.

Elég hamar terhes lettél megint.

Egy évvel a szülés után. De megint gyógyszer mellett lettem terhes, csak most kimaradt a menstruációm. A terhesség alatt házasodtunk össze, aztán lakást is vettünk. A férjem tíz évvel idősebb nálam, ő már rég dolgozik, én is dolgoztam abban az egy évben. Szonjának már meg tudtuk teremteni a biztos anyagi hátteret. Nála rögtön észrevettem a terhességet.

Hogy vagy most ezzel az egésszel? Hány gyereked van?

Kettő.

És mindenkinek ezt mondod?

Csak a család tudja, meg egy-két ember. Nem vertem nagydobra az örökbeadást, mert nagyon ítélkezők az emberek. Kisvárosban élünk, rögtön mindenütt ott van a hír.

Kivel tudsz erről beszélni?

Anyukámmal. A férjem is szokta látni, hogy valami baj van, de nem tud vele azonosulni. Nem tudom azt mondani, hogy mellettem áll ebben a dologban.

A történeted kiírtad egy örökbefogadóknak szóló netes csoportban is. Miért?

Egy másik örökbeadó is van a csoportban, ő is leírta a történetét, gondoltam, itt nem fognak ítélkezni felettem, így le mertem írni, nevek nélkül. Féltem, hogy valaki megkövez, de nem. Ez alapján megtalált az anyuka, aki örökbe fogadta Dorkát, ő is tag a csoportban.

A születési dátumról ismert fel téged.

Igen. Küldött néhány képet is róla. Nagy kő esett le a szívemről, most már tudom, hogy jó helyen van Dorka. Az anyuka azt is felajánlotta, hogy egyszer akár találkozhatunk is, de csak mintha barátnők lennénk, a gyerek egyelőre nem tudhatja, ki vagyok.

Ez már nem a te felelősséged, hogy ők hogy nevelik a gyereket. Viszont jó dolog, hogy van kapcsolat. Milyen volt képeket látni a kislányodról?

Elsírtam magam. Azt se tudtam hova tenni, hogy tényleg ő az. Persze ő az, mert tiszta olyan, mint én voltam kicsiként, és a mostani kislányomra is nagyon hasonlít. Nem is látszik már rajta, hogy koraszülött volt. Pedig sokan azt mondták az anyukának, hogy nem lesz életrevaló a gyerek, aztán mindent gyorsan behozott, jól fejlődött. Kétszer kellett vinni gyógytornászhoz, de azt mondta, hogy rendben fejlődik. Nagy kő esett le a szívemről, már nem azon idegeskedem mindig, hogy mi van vele. Mert addig gyötörtem magam, mert én már százszor megbántam ezt a döntésemet.

Amíg nem tudtál a kislányról, milyen gyakran gondoltál rá?

Minden nap. A születésnapján gyertyát gyújtottam. Írok neki egy kisebb cetlire minden nap egy-két mondatot. Hogy ha egyszer netán megkeres, akkor odaadom neki az üzeneteket. Majd egyszer talán megérti. Sokszor vele is álmodtam. Olyan, mintha lenne egy lyuk a szívemen. Mikor Szonjával vagyok, akkor is sokszor eszembe jut.

Azt mondod, megbántad. Ez csak egy érzés, vagy el tudod képzelni, hogy alakult volna az életed?

Sokszor elképzelem, hogy ha csak nevelőszülőhöz adtam volna, akkor mikor saját lakásba költözünk, vissza tudtam volna venni.

De ha a férjed nem akarja?

Akkor meg tettem volna rá. Csak megbékélt volna, ha látja, hogy megyek hozzá… Hogy mennyire ragaszkodom hozzá. És hátha ő is… De ha nem, akkor úgy döntöttem volna, hogy inkább a gyerekem.

Akkor te most az egész életedről azt gondolod, hogy másképp kellett volna élni?

Igen. Inkább lett volna úgy, ahogy. Inkább mindenről lemondtam volna, hogy a gyereket válasszam.

Nehéz lehet ezzel élni.

Nehéz. Szerintem minden örökbeadó szülőnek hiányzik a gyereke. Én megbántam. Inkább felneveltem volna úgy, ahogy én tudom, nem vettem volna meg neki mindent, de inkább maradjon velem. Akkor nem lenne saját lakásom, jogosítványom, mert akkor mindent a gyerek érdekében tettem volna.

Akkor egy egyedülálló anyuka lennél az anyukád lakásában.

És keresőképtelen, kapnám a havi negyvenezer forintot, ami pelenkára is alig elég. Szonja csak nyolc hétig cicizett, a tápszer is nagyon drága. De ezt már nem lehet visszafordítani.

Nagyon fiatalon, egy nagyon nehéz helyzetben, váratlanul kellett döntened, és próbáltál jól dönteni. Most változott valami, hogy lett kapcsolatod az örökbefogadókkal?

Nagy kő esett le a szívemről, így kicsit könnyebb, hogy tudom, mi van vele, hogy írhatok nekik.

Hogy a terhesség alatt nem vigyáztál magadra, amiatt is bűntudatod van?

Igen. Ha előbb észreveszem, lett volna időm gondolkozni. Lehet, akkor meg az abortusz mellett döntök, de az is lehet, hogy annyira hozzám nő az alatt a kis idő alatt, hogy nem tudom odaadni. Ha lett volna egy kis időm… Ha nem csak az a hat hét van, amíg el kell döntenem, akarom-e vagy sem. Az a hat hét nagyon kevés. És szerintem nem én vagyok az egyetlen anyuka, aki nem tudott a terhességről. Ha lett volna legalább fél év, akkor teljesen másképp rendezem be az életemet. Erre lett volna jó a nevelőszülő. De utólag már mindegy. Anyu is akkor vált el a férjétől, a húgom 14 éves volt, kiskamasz, nagy igényekkel, én meg örültem, hogy felnőttem, el tudok menni dolgozni.

Jót akartál a gyereknek. Szonja tudni fogja, hogy van egy testvére?

Mindenképp szeretném neki elmondani, de muszáj is, különben megtudja mástól. Majd szép lassan adagolom neki.

Ha megtörténik ez a találkozó, őt is elviszed?

Igen, persze. De ki tudja, ez megtörténik-e, és át tudok-e lépni az érzelmeim felett, nehogy az történjen, hogy elkezdek ott sírni, hisz a kislány nem tehet semmiről. Dorka még egy picit hasonlít is az örökbefogadó anyukára.

Biztos nagyon szép kislány.

Kilenc hónapos volt, amikor ők megkapták.

Most meglepődtem. De te lemondtál róla hathetesen!

Addig valamiért nevelőszülőknél élt. Nekem Dorka három hónapos korában jött egy levél, hogy örökbefogadó családhoz került.

Talán egy előző család örökbe fogadta volna és visszaléptek.

Lehet, erről nem tudok.

Ez dühítő, mert te annyira igyekeztél, hogy minél előbb családba kerüljön.

Nem tudom, mennyi ideig maradt a kórházban. Mikor utoljára telefonáltam öthetesen, akkor már két és fél kiló volt.

Mik a terveid?

Élünk hárman, majd lesz valami. Próbálom ezt feldolgozni, szeretnék még egy gyereket. De annak nagyon örülök, hogy jó helyen van a kislány és szeretik.

A neveket megváltoztattam, a képek nem a cikk szereplőit ábrázolják.

Ha olvasnál még történeteket az örökbefogadás minden szereplőjéről, itt megtalálod a könyvemet: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Martonffy_Zsuzsa_Akiknek_ket_anyja_van&type=22&id=318605

3 responses »

  1. Még egy komment a saját cikkemhez: nyílt örökbefogadásnál ma Magyarországon kötelező krízistanácsadáson részt vennie a kismamának. Titkosnál nem. Azaz, ha a nyíltat választja, egy pszichológus elbeszélgetett volna vele, tájékoztatja a lehetőségeiről. Titkos örökbefogadás lévén nem volt ilyen, nyilatkozott a gyámhivatalban, és senki nem foglalkozott az anyuka lelkével, érzéseivel.

    Kedvelés

    • Nagyon sajnálom, az Anyuka szavain úgy érzem hogy egy pszichológus most is kellene neki, hisz felelős döntést hozott, és akkor abban a helyzetben ez volt a legjobb amit tehetett önmaga, de főként a gyereke érdekében. Lehet majd írják mások, hogy furán viselkedett az Anyukája (aki szintén örökbefogadó), furán viselkedett az új párja, hogy nem vehette észre hogy terhes stb…de ilyen helyzetekben csak ülök, és bólogatok- nem tudhatjuk akkor ott, abban a helyzetben ki miért tette-gondolta azt amit:(

      Kedvelés

  2. Köszönöm a történetet és kívánom az örökbeadó anyukának, hogy megtalálja a békéjét. Szerintem is felelős döntést hozott és úgy tűnik a kislány jó helyen van. Talán a sors akarta, hogy így legyen.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.