Utánkövetés: már nem vagyok nevelőszülő

Általános

Az Utánkövetés rovatban megkeresem egy-egy régebbi írás szereplőjét, hogy mi történt vele azóta. Mónika 2015-ben adott interjút, akkor nevelőszülőként hat kicsit nevelt, és egy ikerpárt örökbe is fogadott közülük. Története a könyvemben is szerepelt. Azóta rengeteg változás történt az életében…

Hány évesek most a gyerekek?

Az ikreim pont ma lettek 9 évesek.

Mi változott nálatok a cikk óta?

Rengeteg. A nevelőszülőséget abbahagytam, elköltöztünk Győrbe, családi okok miatt. Munkahelyet váltottam, a gyerekek iskolát kezdtek és most újra járják az elsőt egy másik suliban. Új bébiszitterek, új barátok jöttek, állandóan változik körülöttünk minden, de egymásnak biztonságot és állandóságot adunk a mindennapokban. Egyedül nevelem őket, az apjuk külföldön van. Vele már nem vagyunk együtt, de baráti a kapcsolatunk.

Hogy vagytok tízes skálán?

8/10.

Mennyire nehéz?

8/10.

Mi a legnagyobb problémátok most?

Ilyen nincs, vannak mindig megoldandó feladatok, helyzetek, de a mottóm az, hogy megoldom, és nem süppedek a bajba, megyek és teszem a dolgom, hogy jobb legyen.

A legnagyobb örömötök?

Úgy néz ki, hogy el tudunk majd költözni egy családi házba, ezt tervezgetjük nagy örömmel. A fiam amiatt, hogy ott lehet kutyája.

Mik a terveid?

A költözés. Van egy szerelmem, akivel együtt szeretnénk még egy gyereket örökbe fogadni, így lennénk egy nagy család. A korhatáremelés miatt talán van is rá lehetőség. Beszélgettünk erről az ikrekkel és abszolút pozitívan álltak hozzá. Szeretném képezni magam, új munkahelyet keresek, ha költözünk, közben a gyerekek rendezése, hogy tengelyben maradjanak, bármi is történik… Még sok-sok tervem van.

Miért hagytad abba a nevelőszülőséget?

A gyerekeim nem tolerálták kisebb korukban az állandóan változó gyereksereget, akik nálunk voltak, a velük járó tortúrák őket is megviselték. Őrült lelkiismeret-furdalásom van, hogy ezt tettem a gyerekeimmel, a háttérbe helyeztem őket más gyerekek miatt, át kellett élniük a kihelyezésekkel és az örökbeadásokkal járó veszteséget, a folyamatos hivatali ellenőrzéseket, sok konfliktust. Hogy mindig volt itt más is, aki nem ide tartozott, mégis családtagként bántunk vele. Soha többé nem tennék ilyet, ez felelőtlenség volt. Nem gondoltam bele, utólag jöttem rá, mikor már tapasztaltam a károkat, a mindennapos kínokat. Még évekig, ha egy gyerek közelített felém és próbált velem kontaktust kialakítani, az ikrek rám tapadtak azt kiabálva, hogy “menj innen, ez az én anyukám”!

Én meg nem bírtam már sem mentálisan, sem fizikailag ellátni a 6-8 kisgyereket, akik nálam voltak. Teljesen kimerültem. Ezért hagytam abba. Ha lenne rá lehetőségem és az élethelyzetem olyan lenne, akkor szívesen csinálnám újra, nekem nem volt rossz élményem, csak a saját teherbíró képességem már nem tudtam fokozni.

Mit lett volna jó előre tudni?

Hogy ne vállaljam túl magam. Nagyon megterhelő 3-4 pici baba plusz az ovisok egy embernek egyedül, ezt nem mértem fel előre, azt hittem, én mindent bírok. Igen, volt nálam egyszerre 8 gyerek is pár hónapig, de 6 kicsi évekig élt nálam, csecsemőtől ovisig bezárólag. Nehéz volt, elfáradtam, de nagyon élveztem és örömmel csináltam. 

Nagyon hálás vagyok, hogy nevelőszülő lehettem, nagyon jó érzésekkel gondolok arra az időszakra minden nehézség ellenére. És ennek köszönhetem a gyerekeimet is, mert a nevelőszülőségem kapcsán jutottam el arra a pontra, hogy szeretnék saját gyereket. Előtte ezt a gondolatot teljesen elutasítottam, soha nem akartam, hogy gyerekem legyen, holott lehetett volna.

Sok gyereket örökbe adtál, van kapcsolatod velük?

Róluk egy ideig voltak infók, írtak levelet, beszéltünk néha telefonon, de már nem tudok róluk semmit.

One response »

  1. Még egy idézetet ideteszek a régi interjúból: “Ami nagyon fáj: semmifajta megbecsülést nem érzek a munkáltatóm részéről. Két ember ellenőriz rendszeresen, a nevelőszülői tanácsadó havonta egyszer, a gyermekvédelmi gyám hetente ellátogat hozzánk, megnézik a gyerekeket, beszámoltatnak a mindennapokról. Legutóbb, mikor együtt eljöttek, burkoltan szemrehányást tettek, hogy nálam káosz van, és nem tudunk a gyerekektől nyugodtan beszélgetni. Hat bölcsis korú gyerekről van szó, akik már mind járnak, pakolnak, futnak, kiabálnak. Hogy a gyerekek nem rajzolgatnak szép csendben, amíg beszélgetünk. Jó szót vagy dicséretet még sosem kaptam, nagyon rosszul esik. Emberfeletti meló ezeket a kicsi gyerekeket csak ellátni is nap mint nap, a többiről nem is beszélve. Nálunk van itthon minden, kert, hinta, homokozó, trambulin, millió járgány, millió játék. Van ötféle babakocsi, hármasikres, kettesikres, testvérfellépős, hogy bármilyen felállásban el tudjunk menni sétálni. Programokat szervezek, két bébiszitterem van, hogy ha bármi adódik, valamelyiket el tudjam érni. Hétszemélyes a kocsink, hogy mindannyian mehessünk. Úgy érzem, a maximálisnál többet is teszek. Nagyon bánt az elismerés hiánya.”

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.