Felbontott örökbefogadások, visszakerült gyerekek

Ma fájó, de fontos témáról írok. Arról, amikor nem örökre szól az örökbefogadás, mert felbontják (a magyar jog erre is ad lehetőséget), vagy ez nem történik meg, de a gyerek visszakerül az állami rendszerbe. A Mózeskosár Egyesület 2021. novemberi klubján elhangzottak leiratát olvashatjátok, dőlt betűvel jelzem a saját filozofálgatásomat. Néhány drámai történetet is idézek.

Hat szakember tartott kerekasztal-beszélgetést a sikertelen örökbefogadások témájáról: Deli Judit, Andrási-Stahl Júlia és Simon Noémi jogászok, Székely Zsuzsa, Dénes Zsuzsa és Kántor Nedda pszichológusok, mindannyian évtizedek óta dolgoznak a rendszerben az örökbefogadásokkal kapcsolatosan és számos felbontást láttak közelről.

Jogi háttér: a magyar családjog lehetőséget ad az örökbefogadás felbontására. Ez a felek kölcsönös kérésére történhet meg, a kijelölt gyámhivatal előtt, a nagykorúaknál ez a saját önrendelkezési jog része. Ha a gyermek még kiskorú, akkor az örökbefogadás kizárólag az ő érdekében bontható fel, és a szülő kérésére csak kivételesen indokolt esetben történhet meg. Egyoldalú kérelem esetén csak a bíróság bonthatja fel, ezt kérheti a gyermek, a szülő vagy kiskorúnál a gyámhivatal. Alapvető elv, hogy akkor bontja fel a bíróság, ha valamelyik fél olyan magatartást tanúsít, ami miatt a másik fél számára az örökbefogadás fenntartása elviselhetetlen. Hogy mi az elviselhetetlen, azt a bíróság mérlegeli, a szakember által ismert esetekben nem rendeltek ki szakértőt. Vizsgálni kell azt is, az örökbefogadáskor mennyire tájékoztatták a szülőket a gyermek esetleges problémáiról.

A felbontások száma nem magas, évi 10-20 ilyen eset történik, miközben évi 700 és 1000 közt volt az elmúlt húsz évben az örökbefogadások száma. Ez nem jelenti azt, hogy ennyi gyerek marad szülők nélkül, a felbontások fele házastársi örökbefogadás volt, (ilyenkor általában egy válás után az új férj fogadja örökbe a gyerekeket), jellemzően az apa bontotta fel egy újabb válás után, tehát a gyerekeknek remélhetőleg az anyja megmaradt. Illetve az esetek felében már nagykorú volt a gyermek a felbontáskor.

Kiskorúaknál jellemzően akkor történik meg a felbontás, ha van esély a gyermeknek új örökbefogadó szülőket találni. Ez a hazai gyakorlatot ismerve talán az óvodáskor végéig reális. Egyéb esetekben bírósági per indul.

A felbontás megszünteti a szülő-gyermek viszonyt az örökbefogadó(k) és örökbefogadott között. Azaz: a gyermek innentől nem viselheti a szülők vezetéknevét, nem örököl utánuk, jogilag nem rokonuk, és az ő gyermekei sem. Ilyenkor hivatalosan ismét a vér szerinti szülők gyermekévé válik, ahogy a szakzsargon mondja: a leszármazáson alapuló jogok felélednek a származási családdal kapcsolatban, de a szülői felügyeleti jogok nem, azaz nem kap kapcsolattartási lehetőséget a vér szerinti szülő. Meglepő módon a felbontáskor a vér szerinti szülőt is megkérdezik. Képzeljük el azon anya, apa döbbenetét, aki évek óta nem tud semmit a gyerekéről, vagy abban a megnyugtató tudatban él, hogy a gyereknek jó dolga van az új családjában, és egyszer csak egy ilyen ügyben hívják. Nem tipikus, de előfordult, hogy a gyerek visszakerült a vér szerinti családba. A magyar jogra jellemző a „ne öntsd ki a piszkos vizet, amíg nincs tiszta” szemlélet, azaz a bármilyen szülő is jobb a semmilyennél. Hasonlóan, ha egy szülő a gyermeke örökbeadásához hozzájárul, ekkor még nem, hanem csak akkor szűnik meg az ő szülősége, ha a gyereket ténylegesen örökbe is fogadja valaki.

A felbontáskor az örökbefogadó családból nem kérdeznek meg más rokonokat, hogy vállalják-e.

 

Zsóka története:

Háromévesen fogadták örökbe, 10 hónap múlva visszakerült a rendszerbe. Az örökbefogadó családban élt egy 2-3 évvel idősebb értelmi sérült vér szerinti gyerek,. A szülők hamarosan elváltak, az anya egyedül maradt a két gyerekkel. A kislány elvárta volna a szeretetet, hozta a nagyobb gyerek tüneteit. A szülők érzelmi zavarokra panaszkodtak. A nevelőcsaládba viszont zökkenőmentesen beilleszkedett a kislány. A gyermek érdekében felbontották az örökbefogadást, azóta újra örökbe fogadták.

 

Ha a bíróság nem bontja fel a kiskorú gyermek örökbefogadását, ez sem jelenti azt, hogy a szülőnek muszáj együttélni a gyerekkel. Ilyenkor jellemzően a gyerek szakellátásba kerül (nevelőszülőhöz vagy gyerekotthonba). Viszont a szülőnek marad kapcsolattartási joga (már amennyiben él vele), gondozási díjat kell fizetnie a gyerek után, megmarad a gyerek családneve, örököl az örökbefogadó szülő után. Ha a gyereknek már nincs esélye újabb örökbefogadásra, akkor az lenne a logikus, ha ilyen esetben is fennmaradna az örökbefogadás, hiszen a gyerek legalább valahova tartozik, a tágabb családnak is rokona marad… Előfordul, hogy a szülők nem, de a tágabb családból valaki tartja a kapcsolatot a gyerekkel.

A névváltozás kicsi tehernek tűnik ebben a nagy csomagban, de nem az. Az egyik ismertetett esetben egy hatévesen örökbefogadott fiút átneveztek az örökbefogadók, majd felbontáskor elvették a keresztnevét is, a gyerek összeomlott, nem tudta, hogy ő kicsoda.

 

Zoli története:

Csecemőkora óta élt a családban, kezdetben nevelőszülőkként nevelték, 2,5 évesen fogadták örökbe, 13 évesen került vissza. Később született a szülőknek egy vér szerinti gyereke. Zoli deviáns viselkedést mutatott, iskolai hiányzásokat halmozott fel, a szomszéd lánnyal párkapcsolatot kezdett. A szülők gyerekotthonba adták, ahonnan hazaszökött, kapcsolatot tartott az örökbefogadó rokonokkal. Az anya akarta nevelni, Zolit, de nem bírt a problémáival. A gyerekotthonban labilis, zárkózott viselkedést mutatott, komoly beilleszkedési problémákkal küzdött. Nem került haza, de kapcsolatban maradt a családtagjaival.

 

Andrási-Stahl Júlia kutatóként is foglalkozik a témával, ő a minisztérium felmérését ismertette, itt minden évben azt vizsgálják, hogy az adott évben a szakellátásba bekerülő gyerekek közül kik az örökbefogadottak. 2008-2019 között összesen 231 gyerek került be a gyerekvédelembe örökbefogadóktól, évente nagyjából 20 gyermek. (Az ismertetett számok nem reprezentatívak.) A gyerekek többségét viszonylag kis korban fogadták örökbe, a visszakerülés viszont jellemzően a kamaszkorban történt. A 231-ből 15 gyerek tudott az adott évben visszakerülni a családba, 21 került még abban az évben új örökbefogadó családba (azt nem tudjuk, mi történt velük később, mindig csak az adott évben bekerülő gyerekeket vizsgálták), az örökbefogadások 29,5%-át felbontották.  Azaz olyan esetekben is engedélyezte a felbontást a gyámhivatal vagy a bíróság, mikor a gyereknek nem volt esélye már újabb örökbefogadásra.

A leggyakoribb közreható tényezők és arányuk:

  • egyik vagy mindkét szülő halála (18%)
  • válás, különélés (15-17%)
  • szülők súlyos betegsége (15-20 %)
  • nem megfelelő érzelmi kapcsolat, elfogadási problémák (50-60%)
  • eltitkolt örökbefogadás (10% alatt) – régen ez magasabb arány volt, szerencsére mára lecsökkent.

A gyerekek közel fele testvérrel együtt nevelkedett (legyen az szintén örökbefogadott vagy a szülők vér szerinti gyereke).

A gyerekek oldaláról felmerülő tényezők:

  • magatartási problémák (70%)
  • pszichés problémák (40%)
  • komoly egészségügyi gond (8%)
  • értelmi fogyatékosság (12%)

Még 18 % volt azon esetek aránya, ahol nem kért segítséget a szülő. Természetesen mindig több nehézség együttállásáról van szó, önmagában egy válás vagy betegség miatt nem adják vissza a gyerekeket az örökbefogadók, viszont ahol amúgy is gyenge lábakon állt a kapcsolat, sok megelőző probléma volt, ott lehet ez az utolsó csepp a pohárban… A visszakerülés egyik tipikus helyzete a kamaszkori nehézségek, amelyekkel már nem boldogul a szülő, de amelyek nem a semmiből jönnek, hanem egy eleve problémás érzelmi viszonyra rakódnak rá.

Dzseni története:

A szülők egy roma kislányt fogadtak örökbe, de otthon nem volt szó erről, nem beszéltek róla nyíltan. 15 évesen a kislány elszökdösött, egy roma fiúval járt, ott marad napokra annak családjánál. A szülők ilyenkor, bár tudták, hol a gyerek, mindig rendőrségi bejelentést tettek. A szülők panaszkodtak, hogy a gyerek lop tőlük, ezért nem adtak lakáskulcsot, telefont neki, a 15 éves kamaszlány az utcán kellett hogy várja a szüleit. A szülők külföldre költöztek, a lány szakellátásba került.

Több történetben visszaköszön a kudarc okaként a roma származás nem elfogadása, vagy amikor valaki nem elfogadó, de mégis beírja a bizonytalan származást, reménykedve, hogy „megússza”, vagy abban bízva, hogy „majd kineveli belőle”. A szakemberek szerint az is előfordulhat, hogy a szülő nem látja cigánynak a gyereket, de később más romák felismerik benne a roma származást. Tehát ismét: a gyerek egész hátterét örökbe kell fogadni, akár azt az eshetőséget is, hogy a párja is roma lesz. És egy nem roma, vagy nem örökbefogadott gyereknél is…

A szakemberek végül egyetértettek: nem helyes, hogy az örökbefogadás felbontható. Tényleges kiutat csak az egész kicsi gyerekeknek jelent, akiknek van esély egy második örökbefogadására. Viszont a kudarcos esetekben rossz spirált indít, ha a szülő azzal fenyegeti a gyereket: „visszaadunk, ha nem viselkedsz megfelelően”. A gyerek ebben sérül, de a szülőt vezeti félre ez a rendelkezés, mert hamis kiutat csillant meg, miközben rossz irányba viszi a család dinamikáját. Ha nem lenne ilyen lehetőség, talán jobban küzdenének a családi viszony megmentéséért a szülők. S ne feledjük, ezek a gyerekek egyszer már sérültek, már elváltak a vér szerinti családjuktól, talán a nevelőcsaládtól is. Számos országban ma nem felbontható az örökbefogadás.

Bea története

A kislány 2 évesen került családba, 4 évesen kérték a felbontást. A gyám példásan gyorsan felbontatta az örökbefogadást, azóta nagyon jó nevelőcsaládban van a gyerek, a nagyon súlyos pszichés és szomatikus tüneteket elhagyta. Itt mintha a szülők nem lettek volna felkészülve az örökbefogadásra, az utánkövetés előtt közvetlenül adták vissza.

A felszólalók egyöntetűen arra jutottak, hogy az örökbefogadás felbontásának lehetősége káros, évtizedekkel korábbi személetet tükröző elavult jogi gyakorlat. A törvényben megmutatkozó szemlélet, miszerint a gyermek tud „elviselhetetlenül” viselkedni, mára teljesen kikopott a jogalkotásból, más jogszabályok általában a gyermek, különösen a 12 év alatti gyermek minden viselkedéséért a szülőt teszik felelőssé. Azaz: a gyerekbántalmazás tilos, függetlenül attól, hogy a gyerek „elviselhetetlenül” viselkedett-e, a szülőt büntetik, ha a gyerek lóg az iskolából…

Zsani története

A kislányt másfél évesen fogadták örökbe, 13 évesen került vissza, a szülők elváltak, a kamaszlány viszonya ellenséges lett az anyával. Egy elvesztett gyerek helyére fogadták őt örökbe. Az anyának volt egy fantáziája, hogy a vér szerinti anya prostituált, ezt megelőzendő próbált szigorúan bánni Zsanival. Hatodikos korában a lánynak nem volt mobilja, nem engedte el a barátnőkkel, Zsani megpróbálta ezeket megszerezni magának, lopni kezdett a szülőktől. A kislány jó tanuló volt, az iskolában semmi nem látszott ezekből a gondokból. A 13 éves kislány arra a kérdésre, mi a legfőbb vágya, ezt felelte: egy parkban ülni a barátnőivel beszélgetve.

 

Néhány saját következtetés a végére: a családból való kiszakadás tragédia a gyerek, de a szülők számára is.

Felmerül a kérdés, mennyire kaptak alapos tájékoztatást a szülők a gyermek érkezésekor arról, mire számíthatnak, nem-e később kiderülő súlyos egészségi vagy viselkedési problémák járultak hozzá a helyzet elmérgesedéséhez… E szempontból sajnos a hazai örökbefogadási rendszer a kontroll illúzióját nyújtja. A jelentkezéskor a szülő mindenféléket kiköthet a leendő gyermekről, abba a hitbe ringatva magát, hogy ha ő azt ikszelte a papíron, akkor az ő gyereke biztos nem lesz cigány, autista, vagy értelmi fogyatékos. Holott ezek nagyon sokszor nem derülnek ki az örökbefogadáskor. S ha belegondolunk, vér szerinti gyerek vállalásakor is biankó csekket tölt ki a szülőpár, a döntések kimerülnek abban, hogy védekeznek-e, abortálnak-e, örökbe adják-e. Számos vér szerinti gyerek is később mindenféle magatartási vagy egészségi gondokat mutat, többségében mégis az az alapállás, hogy „ő a mi gyerekünk, s a nehézségeivel együtt is vállaljuk”. Még mindig kevés szó esik arról, hogy lehet segíteni egy traumatizált, viselkedési gondokkal, fejlődési lemaradásokkal küzdő gyereknek, s ezek milyen kihívást jelentenek egy esetleg gyengébb lábakon álló szülői önbizalomnak vagy házasságnak.

Fel kell vetni azt is, mennyire képes a rendszer felmérni a jelentkezők alkalmasságát. Mire elég néhány találkozás, mikor a tényleges örökbefogadás akár három évvel később történik, a kamaszkor meg tizenhat év múlva lesz? A másik sajátosság, hogy az örökbefogadás viszonylag gyorsan megtörténik, 1-2-3 hét ismerkedés és egy hónap együttélés után már véglegesítik a papírokat, utána pedig magára van hagyatva a szülő. Visszatérő elem a történetekben, hogy nem, vagy túl későn kért segítséget a szülő. A pár éve bevezetett kötelező utánkövetés is másfél évvel a gyerek érkezése után véget ér. Bár a dolog nagy paradoxona, hogy a kötelező dolgokat nem szeretik az emberek, ellenőrzésnek élik meg, ha viszont a segítségkérés önkéntes, akkor csak egy kisebbség fogja igénybe venni. Ahogy az örökbefogadásssal foglalkozó szakmai szervezetek programjaira is ugyanaz a kicsi, tudatos réteg jár. Talán az egyetlen pozitívum a beszélgetésben az volt, hogy az örökbefogadás eltitkolása ma már nem jellemző, nem ez okozza tömegesen a gondokat, ami nyilván folyománya a húsz éve bevezetett kötelező felkészítő tanfolyamnak.

9 gondolat “Felbontott örökbefogadások, visszakerült gyerekek” bejegyzéshez

  1. Boldog zsuzsanna 2021. december 21. / 14:05

    Milyen hasznos ez az írás!

    Kedvelés

  2. Sziszmancs 2021. december 21. / 14:43

    Köszönjük ezt a hasznos összefoglalást!

    Kedvelés

    • Örökbe 2021. december 22. / 11:41

      Nagyon örülök, hogy tetszik, és hogy a nem kellemes témákról is hajlandóak vagytok olvasni.

      Kedvelés

  3. Francicus 2021. december 22. / 10:55

    Hiánypótló írás, és ez még csak a téma felszíne.
    Kérdés: “A kislány 3,5 évesen került családba, 5 évesen kérték a felbontást….az utánkövetés előtt közvetlenül adták vissza.”- 1,5év után még utánkövetés előtt volt?

    Azért írtam, hogy a téma felszíne, vagy a jéghegy csúcsa- mert valóban az jó hír, hogy nem az örökbefogadások eltitkolása a felbontások főbb oka, viszont a 40-70%-ban jelentkező pszichés-magatartási problémák óriási gondot, és remélem kihívást is jelentenek a szakemberek számára a jövőre nézve. Nem tudom hogyan lehetne ezt jól kezelni, ha mindenki időben kérne segítséget akkor vajon kevesebb felbontás lenne? Vsz esetében hány százalék ugyanígy a felbontások aránya.

    “Az anyának volt egy fantáziája, hogy a vér szerinti anya prostituált”- mondjuk ilyen súlyos előítélettel az Anya a saját helyzetén is sokat rontott. Elsőként neki kellett volna pszichológussal beszélgetnie. Nem tudom, hogy szűrhető-e ez- ehhez szerintem kevés az a pár órás pszichológiai beszélgetés. Ahogy írod is, a folyamat legelején van egy látlelet a szülőkről- de amire örökbefogadnak 3-7év, amire a gyerek felnő kiskamasszá +10-13év nagyon sok változáson mennek át az emberek, ezért jó hogy itt vagy te, a csoport, és a közösség:) Köszönjük.

    Kedvelés

    • Örökbe 2021. december 22. / 11:03

      A második utánkövetés az örökbefogadás után másfél évvel van.
      És tényleg csak a jéghegy csúcsa, nyilván ezek többszöröse azon családok száma, akik csendesen szenvednek vagy küzdenek.
      És a segítségkérés csak az első lépés. A megfelelő, tényleg működő segítséget kell megtalálni. De ugye valahogy el kell kezdeni.

      Kedvelés

      • Francicus 2021. december 22. / 12:48

        Nem tudom, a mi megyénkben az utolsó utánkövetés talán 8-9hónappal a kihelyezést követően van. Egy év után biztos hogy senki nem járt barátnőmnél.

        Kedvelés

        • Örökbe 2021. december 22. / 13:58

          Mikor 2014-ben bevezették az intézkedést, akkor az örökbefogadás után 2 és 12 hónappal volt (de abban is mindig csúsztak), aztán pár éve 6 és 18 hónapra módosították. Gondolom, hogy jobban kijöjjenek a problémák.

          Kedvelés

  4. Misi 2021. december 23. / 17:34

    Szia,
    Köszi az összefoglalót, nagyon hasznos.

    Kedvelés

  5. Timea 2022. január 1. / 21:41

    POkol az életünk ! Miatta! ÉLetem legrosszabb döntése volt. Bár visszacsinálhatnám

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.