Az első Fórumban már több, mint 800 hozzászólás gyűlt össze, azt archiváltam, és nyitunk egy újat. Itt tudtok beszélgetni az örökbefogadás általános témáiról.

8

 

1,115 responses »

    • sziasztok! van köztetek olyan aki most várakozik mi 25-ik vagyunk nem tudom ez jó vagy rossz 1 éve várunk 0-6 hónap kisebb korigálható egészségügyi poroblémával kislányra származási kikötés nélkül.

      Kedvelés

      • Szia! Üdv a blogon!
        Ezt a 25-öt nehéz értelmezni, az a kérdés, olyan babára, akire te vársz, hányan várnak előtted. Gondolom egy kisebb megyében élsz. Ha nincs kikötésed, azért várhatóan nem lesz olyan hosszú a folyamat.

        Kedvelés

        • szia olvasgatom a blogadat és tetszik úgy mondta a tegyeszes tavaly 27 örökbeadásuk volt azt mondta mi most a 25ikek vagyunk kom eszterom megye.

          Kedvelés

            • Szio ti máshova is beadtátok a papírokat? a tegyeszes hölgy azt mondta eddig két baba született mondta hogy hiv hogy fent vagyunk e az országoson is de azóta semmi csend van.

              Kedvelés

            • Mi nem adtuk be máshova csak TEGYESZ-hez. Mi 0-1 év közötti babára várunk. Ti? Nehéz kivárni de én azzal nyugtatom magam hogy a tavalyi 27 örökbeadás nagyon szép szám. Mi sokkal jobb helyzetben vagyunk pár másik megyéhez képest. Én jobban izgulok a kezdetek miatt. mi az amit beszerezzünk, hirtelen munkahelyet elintézni stb..

              Kedvelés

            • Szia mi 0-6 hónapos kislányra adtuk be ti mióta vártok? jelenleg mi is csak a Tegyeszhez de gondolkodok hogy máshova is beadjuk két helyre annak idején mi a gólyahírhez is beadtuk a két gyermekünk gólyahíres de sajnos harmadikért ott nem állhatunk sorba. Én lassan veszem meg a dolgokat kocsi ruhák.kiságy a lányomé megvan matrac kell majd bele lassan meg lesz minden kisebb dolgok kellenek majd csak.

              Kedvelés

      • sziasztok ma beszéltem a tegyeszes hölggyel mert megbeszéltük hogy hív de nem hívott rákérdeztem erre a 25ikre meg hogy rajta e vagyunk az országos listán mert mi kértük azt mondta a 25 kb szám és kérdeztem hogy idén lessz e belölle valami azt mondta ha csak babadömping nem lessz mondtam hogy nekünk nem volt származási kikötésünk és 0-6 hónaposig jelöltük meg az életkort jó lenne ha sikerülne országosról de nem reménykedek.

        Kedvelés

  1. Először is szeretném hálámat és köszönetemet kifejezni a fórum létrehozóinak, hogy a hozzánk hasonló örökbefogadó és nevelőszülők problémáival foglalkoznak. Segítséget szeretnék kérni. Holnap után fogjuk először hazahozni egy éjszakára a gyerekeket. Testvérek, két és három évesek. A nevelőanyjukhoz nagyon kötődnek. Anyának szólítják őket, ő hozta ki őket a kórházból. Nagyon jó körülmények között élnek, szerető családban. Mit mondjak nekik ha majd haza akarnak menni? Tudna-e valaki tanácsot adni abban, hogy mire számítsunk az első hónapban, amikor már folyamatosan velünk lesznek? Elsősorban olyan szülőtársaktól várok segítséget, akik átestek ezen.
    A válaszokat előre is köszönöm! Anna

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Csak egy ember hozta létre az oldalt, M. Zs, azaz én 🙂 De köszönöm.

      Ezt a cikket ismered? https://orokbe.hu/2016/02/08/testverpar-orokbefogadas-cigany-szarmazas/

      Nyilván megviseli a piciket az átállás. Ha még nem tud beszélni, sírás, nemalvás, nemevés, dacosság stb. léphet fel, aki tud beszélni, az szavakban is kifejezheti, hogy hiányzik a régi otthona.

      Fiúk, lányok? Hogy zajlott a barátkozás?

      Kedvelés

      • A mi lányunk a hazatérést követően két napig nem evett, nem ivott, csak egy-két falat, egy-két korty. Apukája “megsuttogta”, mi így mondjuk azóta 🙂 leült mellé egy székre az étkezőasztalnál, átkarolta és suttogva beszélt hozzá. Olyanokat, hogy nincs semmi baj, jó helyen vagy, biztonságban vagy, itthon vagy, hazaértél, vigyázunk rád és elmondta neki, hogy mi fog történni, hogy most szépen megesszük a vacsorát, finom virsli (egyik kedvence), aztán elmegyünk pancsolni a fürdőszobába és alszunk egy nagyot az ágyikóban. ilyesmiket mondott kb. És egyszercsak egy mondat közepén a pici lány átnyúlt Apa feje alatt a tányér felé és gyorsan a szájába kapott egy karika virslit. aztán még egyet, és még egyet, és még egyet. És apa csak suttogott és simogatta és csak szökött a könny a szemünkbe 🙂 végül elfogyott két és fél virsli, mert még kért is meg egy karéj kenyér 🙂 az étvágya pedig azóta is kiváló 🙂 21 hónapos volt akkor, beszélni még csak néhány szót tudott, de nem nagyon akart eleinte kommunikálni velünk. Ahhoz is kellett kb. két hét, míg egyáltalán megpróbált kérdésekre válaszolni (igen, nem,stb.)
        összességében azt tudnám hozzátenni a dologhoz, hogy végletekig türelmesnek kell(ene) lenni, ami néha nagyon nehéz tényleg, nem is sikerül mindig úgy, ahogy szeretnénk. de azért persze emellett a határokat ki kell jelölni. a lányunk életében korábban nagyjából egy szabály, egy korlát sem volt, plusz kisfaluból nagyvárosba érkezett. nagyon ügyesen alkalmazkodott egyébként a változásokhoz, de emellett folyton fáradt volt, rengeteget aludt, akár napi 15 órákat. nagyon hamar elfáradt a sok ingertől meg lehet kicsit önvédelem is lehetett a részéről, hogy ha alszok, akkor nem itt vagyok és ha felébredek, biztos újra ott leszek. hetekig nem kelt fel magától, ki kellett venni az ágyból reggel is és délután is alvás után. mostanában már vigyorogva szalad ki hozzánk 🙂 egyre többet beszél, már énekelget is, mondókázik. fejlesztésre visszük hetente kétszer, mert több területen vannak lemaradásai, de valószínűleg csak azért, mert nem igazán foglalkoztak vele korábban, szegényesek az ismeretei a korához képest, de lassan ügyesedik már 🙂 Jövő héten lesz 7 hónapja, hogy velünk van 🙂 mi nem testvérpárt fogadtunk örökbe, de van testvére, egy 6 éves bátyust kapott 🙂 mennek is a hatalmi harcok rendesen 😉

        Kedvelés

        • A mi fiunk 1 hétig fürdeni nem akart. A védőnő azt mondta, rá se rántsunk, áttöröltük nedves törlőkendővel esténként. Aztán egy hét után megtört a jég. Mi magunk közt altattuk, és elalvás után is sokat duruzsoltunk a fülébe, hogy mennyien szeretik őt. Meg cirógattuk, csikizgettük finoman. Szerintem, minden jó, ami oldja a feszültséget, kellemes a gyereknek. Két gyerkőc egyszerre azért nagyobb kihívás lehet, bár ők meg ott vannak egymásnak. Össze fognak kapaszkodni, és véd- és dacszövetség lesz köztük, szerintem

          Kedvelés

      • Kedves Zsuzsa és mindenki, aki megtisztelt a hozzászólásával!

        Nagyon jó volt olvasni a történeteket és mindegyikből tanultam és erőt merítettem!! Átestünk az első közös éjszakán!!! A férjemmel jól elfáradtunk, de igazán pozitív volt a közösen eltölt két fél nap és az éjszaka. A gyerekekről annyit fontos tudni még, hogy nem mi vagyunk az első szülőpár náluk. Az előző szülőpár többször elbizonytalanodott majd három “ottalvós” hétvége után visszaléptek. Indok: nem fogadott el ételt tőlük. Ezt a tájékoztatást kaptuk, ami persze csak az egyik oldal, a másikat nem ismerjük.

        A gyerekek izgatottak voltak az indulás előtt. Főként a kisfiú, aki a képen- amit a gyerekszobáról küldtünk neki- kiszúrta a “Verdás bilit” amit mindenképpen szeretett volna látni.
        Az út hosszú volt kb. 1,5 óra és az utolsó negyed órában már vissza is akart menni. Én ettől teljesen lefagytam, de a férjem feltalálta magát és sikerült egy egyszerű piros lámpával az útkereszteződésben, és egy füstölgő gyárkéménnyel elterelni erről a gondolatról a gyerekek figyelmét. Az evéssel semmi gond nem volt, amitől a legjobban féltünk. A fürdetés is jól sikerült. A sok fürdőjáték jó hangulatot csinált. A lefekvésnél már akadtak gondok. A kislány a nevelőszülőket várta, de simogatás és egy kis altató éneklés és beadta a derekát, elaludt. A kisfiúnak a férjem mesélt, ő nagyon nehezen aludt el. Alvás közben folyamatosan ringatta magát és ütemesen skandált egy-egy szót. Ezt az éjszaka folyamán többször tette, de nem sírt és nem kelt föl. ( A nevelőszülők elmondása alapján otthon is mindig így alszik) Mi viszont le sem mertünk feküdni. Aggasztó volt ezt az önringatást látni és hallani. A férjem talán jobban megijedt ettől, mint én, talán azért mert én gyerekekkel foglalkozom és sokféle gyermeki pszichés rendellenességgel találkoztam. A Ransburg könyv azóta az ágyunk mellett van és hála istennek ír erről a jelenségről.
        A reggel nagyon nagy megkönnyebbülés volt a találkozás, ami sírás mentes volt. A délelőtti játék mellett egy gyors ebédkészítést is összehoztunk a férjemmel, amit magam sem tudom hogyan csináltunk. Ebéd után megpróbáltuk lefektetni őket. A kisfiú mondta, hogy most aludni fog, mert fáradt, de hosszú próbálkozás után feladta, magához hívott és én úgy éreztem, hogy most itt az idő vissza kell vinnünk őket. A kisleánykám is alig aludt, így összepakoltuk őket és elindultunk vissza. A kislegény kb. 10 perc után elaludt a kocsiban, miután közölte velünk, hogy “Megyünk haza anyához” . A drága kicsi lány negyed órával a visszaérkezés előtt aludt el. Ő is sokszor elmondta előtte ugyanezt. Egy kicsit ott maradtunk még velük. Este a kisfiú felhívatott minket a nevelőanyukájával, hogy jó éjt kívánjon nekünk!!!! Sajnálom hogy ezen annyira meglepődtem, meghatódtam, hogy nem mondtam neki, hogy mennyire szeretem!
        Így sikerült az első este nálunk!

        A jövő hétvégén újra elhozzuk őket, alig várjuk!

        Kedvelés

        • Hú! Jaj, de izgalmas! Ez a “magunkhoz édesgetés” olyan nehéz és olyan izgalmas feladat, és ezt egy vérszerinti gyereket nevelő sosem élheti át. Drukkolok, hogy hamar elfogadjanak titeket! 🙂
          Csak annyi, hogy tök természetes dolog, hogy még nem akar elszakadni, hogy dacoskodik (pl. nem fogad el ételt, ez amúgy is alap egy ekkora gyereknél), hogy szorong, ettől ne ijedj meg, képzeld csak el, ha te lennél az ő helyzetében…

          Kedvelés

        • Köszönjük a beszámolót.
          Érdekes, hogy ti hazavihetitek őket egy-egy napra. Nálunk ez fel sem merült a nagy távolság miatt, a rövid barátkozás végén véglegesen hazavittük és onnantól “mindent vagy semmit” volt. Ne csüggedjetek, lehetnek nehézségek, de egy vér szerinti gyereknél is előfordul, hogy nem alszik délben.

          Kedvelés

    • A mi kislányunk (32 hónaposan érkezett) első este elaludni nem tudott. Simogattam, énekeltem neki, de pityergett a nevelőcsalád után és nem akart az idegen helyen lefeküdni. Végül mind a négyen a nagy ágyra heveredtünk, felidéztük a közös pillanatainkat, az nagyon tetszett neki. Aztán felsoroltunk mindenkit a nevelőcsaládból, és elmondtuk, hogy gondolnak rá és nagyon örülnek, hogy itt van velünk. Másnaptól ezzel nem volt gond, egyedül aludt el, sőt: ha elfáradt az egész helyzettől, akkor alvásba menekült. Egyébként a sok újdonság tetszett neki, alapvetően vidám volt, és ha kezdett szomorkodni, a bátyja bohóckodott neki vagy mutatott valami érdekeset, és azonnal kacagott. Illetve én hagytam szomorúnak is lenni: ölbe vettem, mondtam, hogy tudom, hogy hiányoznak, biztosan ő is hiányzik nekik. Ha fényképeztünk, megbeszéltük, hogy elküldjük a nevelőcsaládnak. Készítettem albumot a családról és utána a mi ottlétünkről, illetve az első otthoni napokról is, hogy lássa a folyamatot.
      Kérdezte többször is, hogy mikor visszük vissza? Mondta is, hogy visszamegy. De mivel fel voltunk erre készülve, előre kigondoltam, hogy mit mondok majd: pár mondatot, arról hogy kerestük őt nagyon és végre megtaláltuk, most már együtt leszünk, nem megyünk most vissza, de majd meglátogatjuk őket, és mindig elmondtam, hogy örülnek annak, hogy velünk van. És egyszercsak, úgy magától, mintha engem is akarna nyugtatni, azt kezdte mondogatni, hogy anya, nem megyek vissza, itt maradok veletek!
      De összességében nem volt olyan nehéz ez az időszak, mint amire számítottam. Sokkal nehezebb (volt) a testvérféltékenységet kezelni.

      Kedvelés

    • Az én lányom majdnem három éves volt. Ő nem akart hazamenni, sőt, kifejezetten pipa volt a nevelőcsaládjára, gondolom, úgy érezte, cserbenhagyták. Persze ezt csak a viselkedéséből tudtam kikövetkeztetni, mert nem nagyon beszélt még. Ezért én azt is mindig elmondtam neki, hogy a nevelőcsalád is nagyon szereti (név szerint felsorolva őket), de ők eddig vigyáztak rá, mert most én, az igazi anyukája megtaláltam őt (ezt a megtalálást sokszor el is kellett játszani), és mostantól itt fogunk együtt lakni. Azt is elmondtam, hogy fog találkozni a nevelőszüleivel, de majd csak később, amikor már tényleg a kislányom lesz (gőzöm sincs, mennyit fogott fel ebből, de végülis ezzel a szöveggel átvészeltük ezt az időszakot). Az alvással nagyon sok gondunk volt, se az ágyában nem akart aludni, se máshol, úgyhogy az első pár hónapban minden este (és délután) imába foglaltam a rácsos ágy feltalálójának a nevét. Nagyon sokáig ott kellett mellette ülni és simogatni, vígasztalni…. Ez nagyon nehéz volt, mert én is piszok fáradt voltam már. (én egyedül fogadtam örökbe). Másfél éve érkezett, mára már beállt a rutin, a nevelőszülők meglátogatásán is túl vagyunk.

      Kedvelés

  2. Nekem nagyon jó volt olvasni a részletes beszámolódat, mi babákat fogadtunk örökbe, ezért számomra ezek a beszámolók különösen érdekesek. Nagyon szívmelengető, hogy ilyen jól sikerült az első ottalvás, nagyon drukkolok a következőhöz.
    Bár nekünk nem kellett így barátkozni, abban biztos vagyok, hogy bármit is tapasztaltok, időt kell adni nekik és magatoknak is. Semmiképp ne csüggedjetek, mert ami egyszer nehézség, arra máskor megtalálhatjátok a megoldást. Kívánok nektek sok erőt és kitartást a barátkozáshoz és a majdani végleges hazaköltözéshez. Jó lenne, ha majd arról is beszámolnál, amennyiben lesz hozzá kedved, időd.

    Kedvelés

  3. Sziasztok! Nagyon tetszik a blog, és köszönöm a rengeteg hasznos infot, tapasztalatot. 1-2 hónapja olvasgatom a cikkeket, hozzászólásokat, de szerencsére mindig van új 🙂 mi is tervezzük az örökbefogadást, határozatunk is van. De a civileknél kicsit elakadtam. Van olyan amelyik nem is válaszolt a megkeresésre…..

    Kedvelés

  4. Kedves Forumozók! Kérdezni szeretnék. Mit tennétek, ha titkos örökbefogadás után a vér szerinti szülő vagy valamelyik hozzátartozója a gyermeket felismerve odamenne hozzá az utcán és csokit nyomna a kezébe, miután követte boltba és az utcán is egy rendszeres elfoglaltsága után. Megvárva, míg nem velünk megy a gyermek a helyszínre, mivel mi már más alkalommal csúnyán elhajtottuk. Sajnos elég egyértelmű jeleket tapasztalunk arra vonatkozóan, hogy követik és figyelik őt. Fogalmam sincs, mit tegyünk és a szakemberek is csak vállat vontak, hogy költözzünk el, ha ennyire zavar. Tényleg csak mi volnánk túl érzékenyek? Ismeretlenek követnek minket, régi nevén megszólítva a lányt és csokit osztogatva? Ráadásul ovistársak szüleitől is próbálnak indirekt infókhoz jutni róla. Tényleg el kell ezt tűrnünk?! Tényleg nem tehetünk semmit?! Még egy éve sincs, hogy velünk van a kislány. Három éves amúgy

    Kedvelés

    • Szia!
      Olvastam a Facebookon is a kérdésedet. Én három irányban indulnék el.
      1. Hivatalos panaszt tennék a Tegyesz ellen a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságon írásban. Itt egy nagy hibát követtek el, hogy a közelben helyezték el a gyereket, amit nem lehet azzal orvosolni, hogy a vállukat vonogatják, hogy “te költözz el, ha téged annyira zavar”. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, legalább kapjanak egy hivatali kivizsgálást és máskor legyenek okosabbak.
      2. Pszichológusi segítséget kérnék (Ágacska, Mózeskosár), hogy a kislány felé hogy kezeljem az egészet. Az ő lelke a legfontosabb a történetben, ti hogy tudjátok ezt a hülye helyzetet felé jól kommunikálni. Ebben nagyon kéne tanács, ez egy atipikus helyzet.
      3. A rokonság távoltartása. Na ezt tartom a legnehezebbnek. Elmehettek a rendőrségre, de nem biztos, hogy kezelni tudják, egyáltalán akarják azt a helyzetet, hogy odaköszön valaki a gyereknek, mindig más személy. Valószínűleg a rokonoknak fogalmuk sincs, mi a helyzet. A vér szerinti szülő kap egy értesítést, hogy a szülői jogait megszüntették, de ezt nem biztos, hogy érti. A nagynéni, nagymama stb. semmilyen értesítést nem kap, szerintem nincsenek tisztában az örökbefogadással és nem is értik mi az. Ha jól veszem ki, egy nagy összetartó családról van szó, akik azt hiszik, hogy egy újabb, kicsit undok nevelőszülőnél van a gyerek. Ahonnan kiemeltek egy gyereket, ott foglalkozik velük elvileg a családvédelem is, náluk is lehet próbálkozni, de nem biztos, hogy a nagynéni, nagymama stb. is a látóterükben van.
      Attól ne félj, hogy elveszik tőled a gyereket, ha hivatalos helyhez fordulsz, erre csak súlyos bántalmazás, elhanyagolás esetén van joguk.
      Ti hogy kezeltétek a helyzetet a rokonokkal? Mit mondtok ilyenkor? Szó nélkül otthagyjátok? Vagy elmondjátok, mi a helyzet? Valami jó szöveget kéne kitalálni. Azt írtad, nem gonoszak, hátha értenek a szóból, hogy ti vagytok a kislány új családja, és legyenek szívesek ne felkavarni a kis életét.

      Én a 2. pontot nagyon nyomatnám, mert nem látok esélyt, hogy rendeződik a dolog, nektek kell kezelni a gyerek lelkét.

      Kedvelés

    • És nem ti vagytok túlérzékenyek. Egy komoly hiba történt, ami titeket hoz egy hülye helyzetbe. Egy titkos örökbefogadásnál ennek nem lenne szabad megtörténnie. És most egyfelől véded a gyereket, teljesen jogosan, másfelől a vér szerinti családra sem mondhatsz rosszat, hisz velük is azonosul a gyerek, igazi csikicsuki.

      Kedvelés

      • Mi azon gondolkodtunk a téma kapcsán, hogy a nagy titkosság közepette azért pl. a nevelőszülő sokszor ismeri, ismerheti a vsz szülőt. Az nem képzelhető el, hogy a vsz család esetleges megkeresésére kiadja (amit tud) az örökbefogadó családról? Mi akadályozza őt meg ebben?

        Kedvelés

        • Ezt azért eléggé a szájukba rágják, hogy tilos, aki ilyet tesz, az állásával játszik szerintem.
          Sok helyen az örökbefogadót is figyelmeztetik, hogy ne adja meg a címét a nevelőszülőnek.
          Nem tudok olyan esetről, ahol ily módon szivárgott volna ki adat.

          Kedvelés

          • Pedig sajnos most ez sincs kizarva… Esetunkben ez is felmerulhet. A neveloszulo mar nem neveloszulo, ha jol tudjuk. Tehat az allasaval mar nem jatszhatott. Egyeb ostobasagai is okoztak viszont eleg sok galibat.

            Kedvelés

  5. Kedves eszma! Szerintem nem ti vagytok túl érzékenyek. Minket a hazahozatal utáni első héten felismertek, pedig 200 km-re voltunk az addig lakhelytől. Szerencsére nem szólítottak meg. Később a volt gyám mesélte, hogy láttak minket. Engem is zavarna. Egyszerű azt mondani, hogy költözzön az ember, de a megvalósítás már nem ennyire. A munkahely váltásról ne is beszéljünk. Ilyennek, amit leírtál nem szabadna megtörténni. Ezért titkos örökbefogadás. Ha tudták, hogy a vsz nyomozni fog a gyerek után, akkor az ország másik végébe kellett volna kiajánlani. Még akkor sem biztos, hogy nem találja meg. Felvetődik egy másik kérdés is bennem, hogy miért nem harcolt a vsz a gyerekért, ha ennyire ragaszkodik hozzá. Eléggé patthelyzet. Tanácsot sajnos nem tudok adni 😦

    Kedvelés

  6. Nem túl derűs ez a február itt a blogon. Egyik oldalon örökbefogadóként megélni a vérszerinti család valószínűleg csak tudatlanságból eredő ragaszkodását, másik oldalon belehalni nagymamaként a fájdalomba, hogy nem elég, hogy nem is tudhattál az unokádról, esélyed sincs, hogy megismerd, és akkor Troll (állítólag) Andreáról nem is beszélek, mert ezek mellett aztán végképp eltörpül. Asszem, hálás lehetek a habszivacsból készült aprócska keresztjeimért. De ezt nem azért írom, hogy bezzeg nekünk milyen jó, hanem, hogy ilyenkor szembesül vele az ember, hogy micsoda kegyetlen nehéz helyzetek elé állíthat az élet.
    Eszma, szerintem is elsősorban a kislányotok lelkére vigyázzatok, hogy ő mindenképp értse, és jól értse, hogy mi történik. Tuti, hogy én is bepanaszolnám a Tegyeszt, de előtte a gyámhivatali munkatárssal találkoznék a rokonság valamelyik tagjával egy ilyen szituációban. (a követő követése), és mindenképp addig magyaráznám, míg megérti, és közvetíti a többiek felé. Erről jegyzőkönyvnek is kellene készülnie szerintem, s ha ennek ellenére előfordul ezután is, akkor már a rendőrségi beavatkozás is helyénvaló, mivel az onnantól messze kimeríti a zaklatást.

    Kedvelés

    • Nagyon jó ötlet, Canicuore.
      Egyes helyeken mediáció is elérhető a családsegítőben, ez is hasznos lehetne.

      A február pedig szuper lesz, mert holnapután olyat farsangolunk, hogy csak úgy zúg!

      Kedvelés

    • Köszönöm, első körben ez lesz, mivel én is azt feltételezem, hogy mindössze a hiteles és érthető tájékoztatás hiányáról van szó. irány a gyámügy. a TEGYESZ bepanaszolása kimarad egyelőre, az már késő bánat, eb gondolat és a folyamatos negatív visszajelzésekből vélhetően okultak már, hogy ez hiba volt és hasonlót ne kövessenek el. mi is azt szeretnénk, hogy a lehető legkevesebb sérülés érje a kislányt, márpedig rendőrség bevonásával ez fokozottan nehéz lenne.

      Kedvelés

  7. Üdv mindenkinek!
    Már egy ideje olvasom a blogot, nagyon sok hasznosat találtam már benne. Most lenne egy kérdésem, amiről mintha már olvastam volna, de most sehol sem találtam. Szóval azt szeretném tudni, hogy újszülött örökbefogadása után pontosan mikor és milyen események történnek a szüléstől addig, míg minden hivatalos ügy befejeződik. Előre is köszönök minden segítséget.

    Kedvelés

    • Örömmel értesítelek Benneteket, hogy mi épp ebben a cipőben járunk.
      -Felhívtak, alap adatokat közöltek.
      -Másnap tegyesz, onnan kórház, majd vissza tegyesz, hogy időpontot egyeztessünk a gyámhivatali ügyintézővel
      -jövedelemigazolás és környezettanulmány, miközben folyamatosan látogattuk a hölgyeményt a kórházban látogatási időben
      -gyámhivatali nyilatkozattétel, hogy gondozásba vesszük, jegyzőkönyv készült
      -két nappal később a kész és aláírt határozat ellenében gyermek kiadása a kórházból. K ekkor volt 2 hetes.
      -a kihelyezés után egy hónap a próbaidő, ez idő alatt két látogatás, a tegyeszes ügyintéző jön, kérdez a gyerekről, mi történt, hogy bírjuk, kell-e segítség. A kihelyezés napjától jár a csed. A csp és az adókedvezmény adókártya hiányában csak új adatokkal, de visszamenőleg igényelhető. Kötelező védőnői és gyermekorvosi tanácsadás igénybe vétele, oltások és egyéb vizsgálatok mielőbbi intézése. Esetleges kezelések, fejlesztések intézése gyámi beleegyezéssel. (nekünk kötött izmok miatt Dévény tornára volt szükség, de már no problem)
      -az egy hónap, illetve a visszakérés 6 hetes határidejének lejárta után (nekünk ez ma van) időpontkérés a gyámhivatalba
      -megjelenés nyilatkozattételre, ahol jelen van a tegyeszes, a gyámunk, a gyámhiv ügyintéző és mi. A gyám a látogatásokról készült feljegyzések alapján véleményezi a szülői alkalmasságunkat. Jegyzőkönyv készül, leadjuk a gyerek eddigi papírjait megsemmisítésre. Lemondunk mindannyian a fellebbezési jogról.
      -elkészül a határozat, jogerőre is emelkedik.

      A határozattal a kézben el kell menni az anyakönyvi hivatalba. Az új születési anyakönyvi kivonattal irány a tb, ahol új (nekünk már 3.) tajszámot kap a gyerek. Kövi lépés a lakcímkártya, személyigazolvány, adókártya. Ezzel már igényelhetők a fent említett kedvezmények, és a MÁK-ban az egyszeri anyasági.
      Az új születésivel érdemes becsattogni a legközelebbi kormányablakba, és megérdeklődni, mi mindenben tudnak segíteni, eséllyel elintézhető minden egy helyen.

      Hasonlóan csodás villámcsapást kívánunk mindenkinek!
      Szeretettel:
      K+B+K

      Kedvelés

      • Kataaaaa!!!!! Hipp-hipp-hurrá, juppijáééé!!!! Annyira, de annyira örülök nektek! Ti aztán kiböjtöltétek rendesen ezt a csodát, szívből gratulálok! ❤ Esküszöm, épp a napokban gondoltam rátok :)))))) A nap híre, komolyan!

        Kedvelés

      • Szintén nagyon örülök és gratulálok!!! Csak azt nem értem, hogy tudtad idáig titkolni? És egy szót se szóltál! Minden, de minden érdekel ezzel kapcsolatban!

        Kedvelés

        • Rettenetes árny volt felettünk a visszakérés. Túl tökéletes volt minden. A gyerek, a történet, a körülmények, és nem mertük elhinni, még most is nehéz 🙂

          Kedvelés

          • Zsuzsa megosztotta Facebook-on a Veled készült interjút. Ezek szerint mégis jelentkeztetek alapítványhoz? (Írtad, hogy csak megyei listán várakoztatok). Mi titkosan fogadtunk örökbe, így csak hallomásból ismerem a 6 hét démonait, ez nagyon kemény lehet. Lehet valamennyire biztos az ember a dolgában? Pl. az életadó hozzáállása alapján..Nálatok felmerült, hogy visszakérheti vagy “csak” a normális idegtépő aggodalom volt?
            Egyébként szívből gratulálok, nagyon jó olvasni az örömötöket 🙂

            Kedvelés

            • Államiban kaptuk őt titkosan. Évi két ilyen adódik, ebből egy visszakérés. Statisztikai realitás volt ez a mumus még a szülőanya tudatossága ellenére is.

              Kedvelés

            • Hogy lehet évi kettőből egy visszakérés?
              Országosan van 60-90 titkosan örökbeadott újszülött, és közülük visszakérnek évi 2-4-5-öt.

              Kedvelés

            • Hát erre én is azt mondom h nebazz. Nálunk ennél jóval több újszülöttet ad örökbe a Tegyesz (jó, persze, van, hogy fél évig egyet sem, aztán egy hónapban hármat, de sosem csak évi 2), és nálunk 20 év alatt mondtak egyetlen visszakérést.
              Mindemellett a ti félelmetek nagyon is reális volt, a statisztika hihetetlen.

              Kedvelés

            • Nem tudok a konkrét kommentre válaszolni, gondolom egy bizonyos “mélység” után nem enged reply-olni,. Szóval majd Kata pontosít, de az az évi kettő nem a konkrét helyzetre vonatkozik? Azaz megyén belüli titkos újszülött öf? Mert az lehet évi kettő nem? Vagy tévedek?
              Lulukoci: Most már minden újszülöttnél ketyeg a hat hét, akár titkos, akár nyílt. Múltkor mondta egy ismerős, hogy barátnője és férje két nyílt öf-t is buktak emiatt. Mindkét esetben már a kórházban meggondolta magát az anya. Ha jól tudom, azok Gólyahíres babák lettek volna. Végül Fészektől fogadtak örökbe, ha jók az infóim.
              Ez a hat hét azért mindenképpen horror. Mi is csak abba kapaszkodtunk, hogy a gyámhivatalos állította, hogy nagyon elszánt volt az örökbe adó. Meg abba, hogy ha már titkolta az egész terhességet, akkor miért pont akkor állna elő a családja és környezete előtt a farbával, amikor már túl van rajta.
              Gratula mindenesetre. Várjuk a babaköszöntőt:)

              Kedvelés

          • Ááááá bocsi, valahogy az újszülöttekről nekem mindig az alapítványok ugranak be. A mi megyénkben is nagyon ritka, így nem is számoltam vele anno 🙂 Pedig tényleg, ilyenkor is ketyeg a 6 hét. Az a lényeg, hogy túl vagytok rajta és minden oké 🙂 Fel lehet lélegezni.

            Kedvelés

  8. Sziasztok! kérdezni szeretnék! Örökbefogadott gyermek után a gondozásba kihelyezés hónapjától érvényesíthető családi adókedvezmény vagy attól a hónaptól, amikortól a családi pótlékra jogosult vagy? mert ugye az meg a következő hónap… elbizonytalanodtunk így az adóbevallás közepette.

    Kedvelés

    • Szia Lazandi!
      Ha jól értem az a kérdésed, hogy örökbefogadott gyerek után mi számít első jogosultsági hónapnak a családi adóalap kedvezmény szempontjából abban az esetben, ha a gyerek után a családi pótlékot a kifizetőhely nem a kihelyezés napjától, hanem csak a kihelyezés napját követő hónaptól állapította meg.
      Az szja törvény a családi kedvezmény érvényesítése szempontjából mind a jogosultsági feltételek , mind a jogosultsági hónap (szja tv. 29/A § (6) a)) tekintetében a családok támogatásáról szóló törvény (Cst.) előírásaira utal vissza. A Cst. szerint a családi pótlékra az örökbefogadó szülő onnantól kezdve jogosult, hogy „a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van” (Cst. 7. § (1) a)), ugyanakkor az is előírás, hogy ugyanazon gyermek után családi pótlék csak egy jogosultat illet meg. (Cst. 9. § (1))
      Mivel a családi pótlékot – függetlenül az igénylés és a megszüntetés időpontjától – mindig teljes hónapra kell megállapítani és folyósítani, szabályozni kellett azt az esetet, amikor a hó közben megváltozik a gyermekgondozó személye. Az ebben az esetben alkalmazandó elszámolási szabályt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet tartalmazza az alábbiak szerint:
      „6. § (1)Arra a hónapra, amelyben a családi pótlékra való jogosultság megszűnik, még az ellátást folyósítani kell.
      (2) Ha ugyanabban a hónapban a gyermek után más személy válik jogosulttá a családi pótlékra, az új jogosultnak a jogosultság beálltát követő hónaptól jár az ellátás.”
      A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha nevelőszülőtől kerül örökbefogadásra a gyermek, akkor a kihelyezés napjának hónapjára még a nevelőszülő jogosult utána a családi pótlékra, míg az örökbefogadó szülőnek csak a „jogosultság beálltát” (azaz a kihelyezés napját) követő hónaptól jár az ellátás.
      A Cst. szabályozással egyezően az szja törvényben is szerepel azon kitétel, hogy „ A családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen vehető igénybe.” (Szja tv.29/B. § (1) )
      A nevelőszülő arra a hónapra, amelyre a fenti kormány rendelet előírásai szerint még jogosult a családi pótlékra, kapcsolódóan jogosult a családi adóalap kedvezményt is érvényesíteni, ennek megfelelően szerintem az örökbefogadó szülő csak a jogosultság beálltát követő hónaptól jogosult az adóalap kedvezményt érvényesíteni, azaz az első jogosultsági hónap az szja bevallásban megegyezik azzal a hónappal, amelyre a családi pótlék első ízben folyósításra került.

      Kedvelés

      • Köszönöm a választ. Ahány embert megkérdeztem, annyifélét mondanak és kb. 50-50%-ban mondják, hogy a gondozás napjától, illetve, hogy a családi pótlék folyósításának hónapjától. Az ÖF tanácsadó azt mondta, a gondozásba vétel napja, illetve hónapja számít, a te olvasatodban viszont már a következő hónap. Jogszabályból kiolvasva én is a te álláspontodra jutottam, hogy csak a következő hónaptól, amire már ténylegesen járt a családi pótlék is. Most akkor mi lehet az igazság? 🙂

        Kedvelés

        • Egy hiteles választ tudsz kapni:
          Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerint:
          „1. § (5) Az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.”
          Erre hivatkozással kérhetsz írásban tájékoztatást a NAV-tól, amire 30 napon belül válaszolnia kell (szoktak is), adóügyben az öf. tanácsadóra nem igazán lehet hivatkozni, egy adóhatósági tájékoztatásra viszont igen.
          Nekem egyébként még az is eszembe jutott, hogy ha nevelőszülőtől történik az öf., akkor ugye ketten vannak az adóalap kedvezményre, de ha mondjuk csecsemőotthonból, akkor a csp. ugyanúgy viselkedik, viszont az otthon esetében nincs családi kedvezmény igénybevételére jogosult személy, akkor meg elvileg járhat már arra a hónapra is, amikor „a jogosultság beállt”?
          Meg még az is eszembe jutott, hogy persze mi tudjuk, hogy a gyerek ugyanaz, de ugye az öf. miatti újraanyakönyvezés miatt formailag a nevelőszülő más nevű és más adóazonosító jelű gyerek után igényli/igényelheti a családi kedvezményt.
          Szerintem sem egyértelmű, én is csak közvetetten tudtam levezetni.
          Arra egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy akik tavaly fogadtak örökbe és idén már a NAV készíti az adóbevallásukat 2016-ra, vajon a NAV mikortól rakja be az örökbe fogadott gyerekek esetén a jogosultsági hónapokat.

          Kedvelés

          • Szia, en epp ebben a helyzetben vagyok, es varom, hogy betekinthessek majd a 2016-os bevallasba, marc.15. utan. Megirom majd, hogy szamolt a NAV. Anno a neveloszulo azt mondta, hogy o mar nem kerte a csaladi adokedvezmenyt arra a fel honapra, igy mi kerjuk nyugodtan. Ekkor meg nem lehetett tudni, hogy milyen uj szolgaltatast vezet be a NAV. Kivancsian varom😊

            Kedvelés

            • Betekintettél? 🙂 ha jól sejtem, erről semmi nincs a bevallásban… 😦 a miénkben nem szerepel családi adókedvezmény egyik gyerkőcre sem.

              Kedvelés

  9. Kedves Szülőtársak!

    Januárban aggódva kérdeztem tőletek, hogy milyen lesz az első együtt töltött látogatós hétvége, mire számíthatunk.
    Azóta a gyerekek már nálunk vannak, pontosan 2 hete. Minden rendben van és nagyon szépen elfogadták az új helyzetet. Esznek, alszanak sokat játszunk együtt, felfedezik az új világot, ami körülöttük van. Mára már én is és a férjem is belerázódtunk a mindennapokba. Nagyon jó érzés újra anyukának lenni, több, mint húsz év után. A nagy fiam is volt már azóta itthon és remekül sikerült az ismerkedés. Nagyon boldog voltam, amikor együtt mentünk sétálni öten és a két kutyánk.
    Mégis talán nem eretnekség ezen az oldalon tőletek megkérdezni, hogy hogyan tudtatok átállni fejben a régi felnőtt életetekből a szülői létbe néhány nap alatt? Okozott-e gondot a régi élet feladásának ténye, annak ellenére, hogy nagyon vártátok a kicsiket?
    Mi a férjemmel nagyon szerettünk volna közös gyerekeket és első perctől fogva az örök befogadásban gondolkodtunk, mégis főként a férjemnek, akinek ők az elsők, nagyon nehéz lelkileg feldolgozni a változást. Esténként sokat beszélgetünk együtt sírunk nevetünk a dolgokon, mégis volt már hogy elbizonytalanodott és egyszer én is. Mert annyira meg akarunk felelni és nagyon szeretnénk jól csinálni, de a vicces az egészben, hogy nem is a gyerekeknek, hanem nekünk a nehezebb szülővé válni.
    Remélem őszinte soraimmal megértésre találok köztetek!

    Válaszotokat előre is köszönöm!

    Mosolygós szép napot nektek!

    Anna

    Kedvelés

    • Szia!
      Nagyon örülök, hogy jól sikerült a barátkozás.

      Minden egyes gyerek beillesztése a családba jár zökkenőkkel, és aki maga szüli a gyereket, sokszor az is nehezen tudja feldolgozni a hirtelen változást, pedig ugye volt kilenc hónapja.
      Normális a bizonytalanság érzete.

      Kedvelés

    • Ebben pont az a nehéz, hogy hirtelen történik, és hiába készül rá az ember fejben, nem tudja pontosan, mi várja érzelmileg. Hiába tudtam, hogy nagy felelősség vár, amikor a bőrömön éreztem, hogy az én ilyen-olyan döntésemtől a gyereknek a léte és az élete függ, na az kemény volt. Meg nem bántam, de néha úgy éreztem, bungee jumping versenyen indultam, és csak az egyik lábamon tart a kötél.

      A férjemen is láttam azt a hatalmas szerelmet és kétségbeesést, ami bennem ezt az egészet kísérte. Ebből tudtam, hogy normális, ami történik, na meg megkérdeztem én is a sorstársakat. Annyi vállon veregetést még nem kaptam életemben, nyugodjunk meg, ez az út erre visz.

      Hetekig “helyezkedtem” térben, időben. Olyan pofonegyszerű és banális dolgokra gondolok, mint hogy ahová eddig egyedül mentem, oda most hogy fogok babakocsival/hordozóval. Egyáltalán hogy juttatom le a gyereket a cuccaival együtt a tárolóba, mert hogy most már nem csak magamnak pakolok (a hülye cumit legalább ötször fenn hagytam, mire megtanultam, hogy anélkül egy lépést se), a kiterjedésem is megváltozott.
      Néha úgy ébredtem éjszakai etetésre, hogy “mi ez a nyöszörgés, honnan jön, szegény szomszéd gyerek, adjon már neki valaki enni…” Kellett pár másodperc, mire rájöttem, hogy ez nem a szomszéd gyerek, hanem a gyerek a szomszéd ágyban egy méterre tőlem. Nem sírt, csak nyomatékosan jelezte, hogy jelen van.

      Aztán úgy összenőttünk, hogy utána azt kellett megtanulnom, hogy van olyan verzióm is, ahol továbbra is csak egy felnőtt, nőnemű “nemcsakanya” Kata van, pelenka meg cumi nélkül.
      Amikor először mentem el egyedül, gyerek nélkül valahová, olyan érzésem volt, mintha a feje súlya még mindig a mellkasomon lenne, és úgy telefonálgattunk egymásnak a férjemmel, mintha legalább 1000 km-re mentem volna el két hétre, pedig csak a boltba ugrottam le.

      Sokat rágtam ezt, aztán arra jutottam, hogy ezen az is átmegy, aki maga szüli. azzal a különbséggel, hogy nekik eddigre van 10,5 hónap “ismeretségük” “fizikai kapcsolatuk” “társbérleti múltjuk”. Nekünk ezt be kell hozni, és ez idő, neki is, nekem is.

      Néha azon agyalok, hogy hová tűnt az a lány, aki pár héttel ezelőtt még nagyon nem ebben a cipőben járt, vajon ott van-e még. Azt hiszem, azóta kaptam választ: Ott van az a lány, csak útnak indult, sokat változott közben, és szuper kalandjai vannak fél lábán kötéllel, fejjel lefelé.

      Szóval, üdv a klubban. 😉 Jó buli lesz, ígérem!

      Kedvelés

    • Neked már van gyermeked, így biztos valamennyire ismerős a helyzet, nekünk nem volt (mint a férjednek), így meg tudom érteni a pánikot 🙂 Két gyerekkel valószínűleg kicsit nehezebb is, mint egyetlen szőke ciklonnal :-D.
      Én arra emlékszem, amikor először leesett, hogy mintegy 18 évig nem lesz olyan, hogy elfáradtam és nyűgös vagyok és egy takaró alatt sorozatokat nézek egész nap. Sőt. Olyan sem nagyon, hogy anya beteg és pihen és teát szürcsöl meg a lázát méregeti. Kérdeztem anyuka ismerőseimet (vsz gyerekes anyuka) milyen trükkjeik vannak betegség esetére, a válasz az volt: az szívás, imádkozz a mielőbbi gyógyulásért 😀
      Tegnap elmentünk egy barkácsáruházba, ahol közöltem a férjemmel, hogy márpedig én most nézelődni fogok (sokat dolgozik, relatíve keveset van a gyerekkel hozzám képest) és elsuhantam a párnák és lakberendezési tárgyak közé. Olyan volt, mint egy nyaralás. Minden rózsaszín ködben úszott: rusztikus fa kiegészítők, mintás takarók, képkeretek….csapongtam ide-oda. Bruttó 7 perc múlva elkezdett rágcsálni a halálos aggodalom, hogy hol vannak és mit csinálnak (tök jól voltak, nézelődtek, nevetgéltek). És robogtam megkeresni őket, nem is érdekelt semmi :-)))
      Olyan elemi erővel jön elő belőlem az anyatigris..egy rossz szóért nekiugrok bárkinek (átvitt értelemben persze – plusz tudni kell rólam, hogy előtte az a ráhagyós típus voltam, aki inkább magában fortyog utána, de nem konfrontálódik).
      Visszatérve az örökre feledésbe merülő nyugis és eseménytelen vasárnapokra: belegondoltam mi lenne velem a kislányom nélkül és rájöttem, hogy egy értelmetlen, céltalan mókuskerék volna az életem. Mint az Idétlen időkig-ben (Bill Murray). Mindig ugyanaz sztori, mindig ugyanazok az örömök, aggodalmak, mindig ugyanaz a menetrend, ugyanaz a forgatókönyv. És ezen nem segít egyetlen kalandos utazás vagy kreatív hobbi sem.
      Ha az ember eljutott idáig, végigcsinált mindent, amit megköveteltek tőle és várta a gyerkőcöt (gyerkőcöket), akkor ez az útja, ez kétségtelen. Úgyhogy páncélt fel, nagy levegőt és hajrá. Az élet úgy szép, ha zajlik. Kis türelem, kis kitartás és olyan lesz, mintha mindig is ilyen lett volna 🙂

      Kedvelés

    • Én is doszt ezeket éreztem, gondoltam, mint a fenti hozzászólásokban leírtak.
      Érzem, hogy a szeretethormonjaim jól megugrottak, sokkal boldogabb vagyok, minr régebben, (éljen az oxitocin 🙂 ), persze nem euforikusan, hanem szelíden boldog. Olyan jó a kislányomra csak ránézni is, meg átölelni, lenni vele, olyan jó, hogy van. És közben egyik napról a másikra élek “energetikailag”: nagyon fáradt is vagyok, és lefáradt a nap végére, amikorra nagyjából 100szor adtam ki csak az oroszlán hangját, és 100.jára lapoztam végig csak az állatkás könyvet… A barátnőim azt mondják, hogy ők az ovódás kortól jobban élvezték a gyerekkel együtt töltött időt, deviszont akkor meg már nem lehet annyit babusgatni, és az hiányzik nekik, azóta is… Sokszor szoktam visszafelé nézni az életeseményeimet, hogy 100 évesen a halálos ágyamon majd mit hogyan látok visszafelé, és nagyon nagy hiányt élnék meg, ha nem vágtam volna bele a gyerekvállalás kalandjába, de ettől még ez egy ironman teljesítménytúra és egy vadvizi evezés kombója is… Szerintem 🙂

      Kedvelés

  10. Sziasztok!
    Szeretnék valamit kérdezni itt a fórumon: barátnőmék lombikoznak még, de nyárra eldől, hogy sikerült-e vagy sem, és utána elinditanák az örökbefogdást. Mivel 41 éves hölgyről van szó és újszülöttet szeretnének, gondolkoznának a magánutas örökbefogadáson is. Olvastam nemrég egy cikkben, hogy vannak weboldalak, ahova fel lehet iratkozni, és kvázi magadat ott bemutatni és ajánlani. Tudtok ilyen weboldal címeket esetleg? Köszönettel

    Kedvelés

    • Szia! Őszintén szólva én sem ismerek ilyen oldalakat, de nekem még leírva is “gyerekkereskedelem” szaga van… Ne keressen ilyen oldalakat, ne próbálkozzon így a barátnőd babához jutni… Nem gondolnám, hogy ez tisztességes út lenne. Sok hátulütője lehet… Megértem a kora miatt, hogy nem akar várni, de ennek nem hinném, hogy ez lenne a módja…

      Kedvelés

    • Szia! Mi is 40+ voltunk, amikor jelentkeztünk TEGYESZnél és alapítványoknál. Ilyen csillagállásnál sem lehetetlen újszülöttet kapni. (Belefutottam olyan oldalba várakozás alatt, ahol “magánutas” kapcsolatkeresés volt, de némi olvasás után inkább bezártam.)

      Kedvelés

  11. Sziasztok! Nem tudtam, hogy ez ennyire negatív megítélés alá esik. Az örökbefogadás háromszöge c. könyvben olvastam róla, hogy Ameikában ismert modell, arra nem emlékszem, hogyan védekeznek a visszaélésekek ellen.
    Igazából egy magyar cikket olvastam pár hete, -sajnos egyenlőre nem találom- és abban olyan természeteséggel írt erről a honlapról az örökbefogadni szándékozó, hogy engem is meglepett. Mi sem kerestünk ilyen oldalakat az örökbefogadásunk előtt, de még egy utolsó gondolat ehhez, hogy az örökbeadni szándékozók is erre az oldalra mentek fel és választották ki a kiskorú lányuk/ lányunokájuk gyermekének a jövendő családját. Érdekes volt, hogy ők sem a szakszolgálathoz vagy civil szervezetekhez fordultak. De akkor zárom is a témát Zsuzsa kérésére. Köszönöm

    Kedvelés

    • Ingoványos terület. Nincs baj azzal, ha ismeri egymást örökbeadó és örökbefogadó, de ha hirdetésben toboroz bármelyik fél, akkor mi alapján választ? Hogy zárja ki a pénzáramlást? És főleg: ki a felelős, ha rosszul sikerült az örökbefogadás?

      Sokszínű a világ, aki ebben gondolkodik, az úgyis megtalálja a módját, én nem ítélek senkit, de itt a blogon nem fogok engedni ilyen hirdetéseket.

      De tényleg 41 évesen sem kizárt újszülöttet kapni, attól is függ, milyen egyéb elképzelései vannak, hány helyre jelentkezik, hajlandó-e önkéntes munkát végezni stb.

      Kedvelés

  12. Szia! Köszönöm az érdeklődést! Annyira jól esik! Remekül vagyunk! A gyerekek olyan szépen az életünk rèszèvé kezdenek válni hogy már nem is tudjuk elképzelni nélkülük. Sokat gondolkodtam azon mi okozta a problémát, aztán rájöttem, miután elolvastam annyi babaköszöntőt amennyi az időmből futotta, hogy mi nemcsak két kisgyermeket kaptunk, hanem két testvér viszonyát is, amit a nap minden percében koordinálni kell. Keresnünk kell az intim perceket egyikükkel vagy másikukkal, hogy az a kis szeretetcsíra, ami gyökeret vert bennünk az első találkozásunk alkalmával, igazi szeretetté alakuljon. Lassabb ez a folyamat kêt kicsivel, akik már nem is csecsemők. A férjemmel mindketten itthon töltöttük az első hónapot. Nem is ment volna másként. Túl vagyunk néhány betegségen is , de a legfontosabb, hogy sokat vagyunk k a szabadban játszunk, sokat nevetünk együtt. Én az estèket szeretem a legjobban, amikor pizsamában odabújnak aztán együtt csak úgy vagyunk.. Már letelt az első hónap, de csak 10 nap múlva mehetünk a gyámhatóságra a határozatért.

    Kedvelés

  13. Sziasztok!
    Úgy érzem néha, hogy a férjem, csak miattam akar örökbe fogadni (én nagyon szeretnék), meg hogy segítsen egy gyereknek… Nem tudom, hogy ez elég indok e az örökbefogadásra. Nagyon félek attól, hogy sérülni fog(nak) valaki(k) a végén, hogyha nem tudja sajátjaként elfogadni a gyereket.
    Próbáltam vele beszélni, de nem az a típus aki könnyen ki tudja fejezni az érzéseit, illetve mivel ilyen téren teljesen más a gondolkodás módunk, így nehezen értem meg hogy mi jár az ő fejében (szívében), ő meg azt, hogy mi az én fejemben.
    kérdésem: a tegyesznél vagy a kötelező pszichológiai vizsgálatnál ki tudják szűrni, ha nem vagyunk alkalmasak az örökbe fogadásra? Mert, annak ellenére hogy én nagyon szeretnék örökbe fogadni, még azt is jobban viselném, hogy azt mondják, hogy inkább ne, mint hogy megérkezik a gyerek, de mégse leszünk egy igazi család, és csak a feszültség/sérülések vannak.

    Kedvelés

    • Kedves T.H.!

      Ez az én magánvéleményem, lehet hibás, de talán érdemes átgondolni: hasznos lenne elmenni egy terápiára, ha jól tudom, ilyen talán Ágacskánál is van. Ennek célja az, hogy kiderüljön, hogy ki mit szeretne valójában. Itt a beszélgetések, szakszerű levezetés, kérdések segítségével, melyek felszínre hoznak valamit, kiderülhetne, hogy mi az, amit ő valóban vállalni tud. Nekem valóban nem tűnik szerencsésnek, ha inkább a jó cselekedetre való szándék vezérel, mint a belső elfogadás vagy gyerek utáni vágy. Meséltek olyat a tanfolyamon annak idején, hogy egy házaspár azért vitt haza egy testvérpárt (nem újszülöttek), mert úgy érezték keresztényi kötelességük segíteni, jót tenni. Aztán pár hónap után visszavitték őket, mert persze a gyerekekkel sok dolog volt, amire nem számítottak, és nem jól élték meg. Persze ez csak egy történet volt a sok hallott közül, nem jelenti azt, hogy mindenki így reagál a nehézségekre, csak gondoltam megosztom ezt az emlékemet, információmat.

      Kedvelés

    • Szia!
      Nagyon jó a kérdésed. Nem garantálom, hogy a pszichológiai vizsgálat kiszűri, ha valaki alkalmatlan, főleg, ha a férjed neked meg akar felelni és a “papírforma” szerinti válaszokat adja.
      Abban igazad van, hogy nem éri meg, hogy ezen szétmenjen a család.
      A beszélgetést nem lehet megspórolni, ha ott van a gyerek, az napi 24 órás szolgálatot, folyamatos döntéseket igényel, amiket meg kell beszélni…
      Jobb lenne előre tisztázni, mit akartok.
      Akár azt is el tudom képzelni, hogy meglátogattok gyerekes családokat, és felteszitek a kérdést: ezt akarjátok? El tudjátok képzelni az életet?

      Csak egy példa: most hétvégén nagy társasággal elutaztunk, és három értelmes mondatot nem tudtunk beszélni a barátainkkal, mert a gyerekek folyton jöttek és akartak valamit. Ezt nagyon nehéz előre elképzelni, és nem nagyon lehet hirtelen nekibuzdulásból végigcsinálni.

      Kedvelés

      • Szia! Mi két kicsit fogadtunk örökbe. Testvérek. A napokban kaptuk meg a hivatalos okiratokat. Sok mindent átéltünk ezalatt a pár hónap alatt, de nem mi voltunk az első pár akiknek kiajánlották őket. Közel két hónapos procedúra után mondott le végleg a gyerekekről az előző pár. Sajnos a kisfiú rosszabbul élte meg és most ezt nekünk kell orvosolni. A gyámhivatal szerint már az első találkozás alkalmával látszott a leendő anyukán a bizonytalanság. Mégis belevágtak, látogatták a gyerekeket. Több alkalommal több napra is elvitték őket. Majd egy nap, amikor elvitték őket, pár óra múlva vissza is vitték, mert a kisfiú nem fogadott el a leendő anyukától enni és innivalót. Lemondtak róluk majd másnapra visszavonták a nyilatkozatot. Kaptak még egy esélyt, de ismét kudarc lett a vége. A kisfiú továbbra sem fogadott el ételt. Megjegyzem a kisfiam most is rosszevő, de nem adjuk fel. Minden nap próbálkozunk és hiszünk a változásban. Végül új pszichológiai vizsgálatra kötelezte a párt a TEGYESZ. Itt kiderült hogy az anyukajelölt csak a férje kedvéért vállalta a testvérpár örökbefogadását. A végeredmény az lett hogy a határozatukat egy gyermek örökbefogadására változtatták. Hogy mi történt velük azóta, nem tudom. Kérdésedre válaszolva az első pszichológiai teszt és beszélgetés nem biztos, hogy elég. Mi felkészültünk lélekben, sőt nekem már volt egy nagy fiam, mégis nagyon nehéz pillanatokat éltünk meg és élünk meg még most is, sőt azt gondolom ez így lesz még nagyon sokáig. Voltak krízis helyzetek is, de mi a férjemmel mégjobban összekovácsolódtunk. A titka, hogy beszéltünk az érzéseinkről. Pedig ő sem beszédes, de ő ebben változott a legtöbbet. Azt gondolom a pszichológusnak el kell mondani a kétségeket. Minket külön is behívtak majd utána ültünk le együtt. Üdv: Anna

        2017.05.08. 10:38 ezt írta (“Örökbe.hu” ):

        Örökbe hozzászólt: “Szia! Nagyon jó a kérdésed. Nem garantálom, hogy a pszichológiai vizsgálat kiszűri, ha valaki alkalmatlan, főleg, ha a férjed neked meg akar felelni és a “papírforma” szerinti válaszokat adja. Abban igazad van, hogy nem éri meg, hogy ezen szétmenjen a csa”

        Kedvelés

        • kösz, hogy leírtad.

          És van olyan végkifejlet is, hogy pár hónappal később jönnek rá, hogy nem megy, a házaspár elválik, a gyerekek mennek vissza állami gondozásba…

          A Kisrigók története jut eszembe:
          “a testvérek csecsemőként találkozhattak, de valamilyen gyámhatósági hiba folytán elszakadtak egymástól, múlt év novemberében ismertették össze őket, amikor örökbefogadó szülőket is találtak nekik. Megismerkedtek egymással és a szülőjelöltekkel, átlagosan nehezen ment, nem volt előjele a kudarcnak, de mégis megtörtént, ami nagyon ritkán szokott, hazamentek új otthonukba, de egy hétvége után visszahozták őket. A gyerekvédelem úgy döntött, megpróbálja újra az örökbeadást, de nem mondja el, miért nem sikerült az első. A gyerekek csalódottak voltak és dühösek, a fiam bizalommal és örömmel indult el a gyerekotthonból, csalódása mérhetetlen volt, a lányom számára kérdéses volt, hogy a három éve családként megélt nevelőcsaládot megéri-e otthagyni, de az igazi tragédia az lett, hogy a sikertelen örökbefogadás után nem a nevelőcsaládba, hanem a gyerekotthonba került vissza. Hetekig ült a bontatlan bőröndje mellett, és csak azt mondogatta, jön majd érte az apukája, az új szülők meghátrálása nem volt annyira fájdalmas, mint az a felfoghatatlan helyzet, hogy a nevelőapa nem jön érte, nem viszi haza az otthonába, a szobájába, a “testvéreihez”, az óvodájába, a kertjébe, a jószágokhoz, a falujába. A lányom hatévesen mindent elvesztett, a fiam ötévesen a reményt, arra, hogy szülei lesznek. Két kirabolt kisgyerek.”

          Biztos nem könnyű nektek, de abban is biztos vagyok, hogy a gyerekek jó helyre kerültek 🙂

          Kedvelés

          • A TEGYESZ szinte egy napot sem várt. Amikor megkapták az első telefonos értesítést a családtól, azonnal hívták a megyeszékhelyen dolgozó munkatársukat, aki még aznap kiküldte nekünk a levelet, benne a gyerekek fényképével. (A 3-5 év közötti testvér örökbefogadása listán a 2. helyen álltunk ekkor. A 0-2 éves egy gyermek listán 23. helyen, két év után.)
            Sajnos még meg sem érkezett hozzánk a levél, amikor felhívtak minket a helyi TEGYESZ- től, hogy megtudják, hogy megkaptuk-e a levelüket.
            Nagyon megkönnyebbültek, amikor közöltem, hogy még nem. Erre a válasz az volt, hogy akkor ne is nyissuk ki a borítékot, mert nem nekünk szól. A férjem azt mondta, hogy biztosan egy aranyos kicsi gyerek fotója van benne, ezért jobb is , ha nem nyitjuk ki, mert biztosan fájna a szívünk. Később tudtuk meg, hogy a mi gyerekeink voltak már akkor is a borítékban.
            Az előző család felfüggesztette a folyamatot az egyik nap, majd másnap mégis úgy döntöttek, hogy folytatják az ismerkedést. Ezért nem bonthattuk ki a borítékot, mivel kaptak még egy esélyt.
            Bár a mi kapcsolattartónk,- aki nagyon nagy tapasztalattal rendelkezik- azt mondta, hogy ő nem adott volna még egy esélyt, mert ha valaki ennyire elbizonytalanodik, akkor a gyakorlat azt mutatja, hogy nem fog megtörténni az örökbefogadás.
            Mi égi jelnek tekintettük, amikor másodszorra ugyanazt a levelet megkaptuk, amit elsőre nem nyithattunk ki Csak a dátumot javították át tollal, kb. három héttel későbbire.). Magyarul a mi gyerekeink kétszer jártak a postaládánkban, ami számunkra azt jelentette, hogy ők a mi gyerekeink szeretnének lenni…:-)

            Kedvelés

            • Két hét múlva volt az első találkozás velünk. A levelet elsőbbségivel szombaton kaptuk. Hètfőn telefonon jeleztük hogy szeretnénk velük találkozni. Egyeztettek a nevelőszülővel, majd a következő héten hétfőn került sor a találkozásra.

              Kedvelés

  14. Sziasztok!

    Mészáros Krisztina – Molnár Gabriella – Rózsahegyi Nóra: Beszéljünk róla?!

    Ezt a könyvet keresem. Az Ágacskánál készlethiány van, a színes a világ oldalon szintén hiánycikk.
    Esetleg valakinek megvan, és megválna tőle? 🙂
    Köszönöm

    Kedvelés

  15. Én Szilágyi Hajnalka Aurelia vagyok, a romániai Nagyváradon élek. Én is örökbefogadott vagyok de sajnos egyedüli. Ezalatt azt értem hogy rajtam kivül nem fogadadtak a szüleim más gyereket örökbe se nem szültek. Azt szeretném ha találnék olyan örökbefogadott személyt ezen az oldalon aki szintén testvér nélkül nőtt fel (se nem született a szüleinek se nem fogadtak mellé mást) mint én és vele beszélgetnék a neten vagy prrivátban. Van olyan aki egyedül nőtt fel örökbefogadottként vagy mindenki mellé fogadtak mást is csak mellém nem?
    A másik dolog ami idegesit hogy a családom (akik örökbe fogadtak azoknak a családja, unokatestvér, testvér, stb.) mikor beszélget, meséli ki kire hasonlit meg kiktöl mit örököltek. Például anyu unokatestvére mondogassa anyunak hogy Rózsika (igy hivják anyukámat) te anyukámra hasonlitassz, Meg ilyenek. Én meg irigységet meg dühöt érzek hogy én nem tudom kire hasonlitok és kitől mit örököltem. Kérlek válaszoljatok, más fogadott gyereknek soha nincs ilyen érzése, vagy ha van olyan aki egykeként nőtt fel mint őrőkbefogadott, nem hiányzott neki hogy legyen testvére, legalább akivel beszélgessen?

    Kedvelés

    • Több olyan gyermek van, akit egykeként fogadnak örökbe. Ennek olyan oka is lehet, hogy a szülők az életkoruk miatt már nem fogadhatnak örökbe másik gyermeket. Vagy esetleg nem szeretnének…Esetleg van vér szerinti gyermekük is…Ezen a blogon van örökbefogadottak számára is fórum. Biztos találsz valakit, aki szimpatikus.

      Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s