Az első Fórumban már több, mint 800 hozzászólás gyűlt össze, azt archiváltam, és nyitunk egy újat. Itt tudtok beszélgetni az örökbefogadás általános témáiról.

8

 

1 427 responses »

  1. Azt a következtetésemet szeretném veletek megosztani, hogy mennyire hiányzik a pedagógusoknak egy olyan felvilágosítás, továbbképzés, ami az örökbefogadással kapcsolatos. Persze tudom, jelenlegi helyzetben nem hiányzik nekik semmi új tevékenység, így inkább elvi szinten írom amit írok. De eddig is úgy éreztem, hogy az óvodában egyszerűen értetlenül állnak az előtt, ahogy a gyerekekkel mi család vagyunk, sok mindent egyből arra vezetnek vissza, hogy azért van, mert a gyerek örökbefogadott. Miközben nem minden ezért van.

    Tegnap ráadásul nekem ugrott az óvónő (puszta jóindulatból, semmi támadás nem volt benne), hogy ő most már határozottan úgy látja, hogy nem kellene a gyereknek tudnia róla, hogy nem én szültem. Ezt szűrte le abból, hogy idősebb gyerekünk valóban nehezebben tudja ezt a dolgot elfogadni, beépíteni az életébe, mint a kisebb. Ez sok mindenből látszik, de az egész inkább abból fakad, hogy ő eleve egy érzékeny lelkivilágú valaki, aki amúgy is rosszul tűri a stresszt, nehéz helyzetet, stb. Persze éppen elmenőben volt, pár mondatban próbáltam meggyőzni arról, hogy amellett hogy szakmailag nem javasolt,emellett a mai világban kb. egy másodperc alatt derülhet ki egy ilyen, mondjuk egy vérvételnél, egy műtétnél, akárminél. Lehet, hogy 10-20 év múlva házi DNS teszt is lesz, még külső segítség sem kell, ha valaki mondjuk gyanakszik arra, hogy örökbefogadott. Ezek nem hatották meg különösebben, mert ő azt látja, hogy Iza sok mindentől szenved lelkileg és ezt ő így fordította le, hogy mennyivel boldogabb gyerek lenne, ha nem tudná. Szerinte ráért volna később elmondani neki. Mikor kérdeztem, hogy mondjuk 10 évesen? Azt mondta igen, mondjuk. Persze hiába érveltem azzal, hogy mivel a gyerek érzékeny, ezért akkor is megviselte volna, csak egészen sokkolóan. Erre az volt a válasz, hogy de legalább addig milyen jó lett volna neki.
    Ráadásul Izát megkérdeztem ezek után, hogy Ildikó néni beszélt-e vele örökbefogadásról, és beszélt. Amit szerintem neki nem kéne. Ez nem az ő hatásköre. Főleg, hogy nem is felkészült.

    Szóval annyira jó lenne, ha kapnának a pedagógusok szakmailag valamilyen felkészítőt, hogy ne nézzenek csodabogárként a gyerekre, hogy tudják, hogy az ilyen javaslat nem jó és hogy ne próbáljanak meg más gyerekével ilyen fontos dologról beszélni. Persze ha azt veszem, hogy a szexuális felvilágosítás is bevett dolog iskolában, akkor lehet, hogy ez is lehetne az, de így, hogy semmi köze hozzá, biztos nem szerencsés.

    Kedvelés

    • Egyetértek, hogy kellene örökbefogadással kapcsolatos kurzust indítani. biztos vagyok benne, hogy a javunkra válna. Köszönöm, hogy megosztottad velem, éppen aktuális nehézségedet. Az a véleményem, hogy minden szülő igyekszik a legbölcsebben nevelni, igazgatni gyermek(ei)ét. Ki, ha nem a szülő tudhatná legjobban, hogy mire van szüksége gyermekének? Persze, talán a pedagógus segíteni szeretett volna csak rosszul fejezte ki magát. Ezt nem tudom, de tény, hogy kevés felvilágosítást kapunk (vagy semmit) az egyetemeken ezen a téren.
      Kitartást, türelmet és bölcsességet kívánok a gyermekekhez.
      Az egyébként érdekelne, hogy mi a véleményetek, mikor helyes elmondani a gyermeknek, hogy örökbefogadott? Vagy a saját gyermeknek, hogy nem édes testvére a másik? Egyáltalán, hogyan lehet ezt “kíméletesen” közölni?
      Elnézést, ha túlságosan primitíven fogalmazok, de egyáltalán nincsenek információim ezen a téren.
      LKné

      Kedvelés

        • Én a saját gyerek kifejezéstől:)

          Amúgy az édesanyát nálunk nagy ritkán mondják a gyerkek (a ritkasága miatt is értékes), de nekem az egy ajándék, mert azt jelenti számomra, hogy édes vagyok nekik. Nálam ennek semmi köze a vérségi kapcsolathoz. Édesanya az, aki valóban olyan a gyereknek, mint nyelvén a méz.

          Kedvelés

          • Én is pont így érzem.
            Az én félig örökbefogadott egyik távolabbi felmenőm is az édesanya kifejezést használta az őt felnevelő nem vérszerinti anyukájára: “úgy szeretett, ő is édesanyám volt” mondta róla, pont ebben az édes értelemben, ahogy te is említetted (mivel ennek a felmenőmnek fiatalon meghalt az első édesanyja, a vérszerinti, de még ismerte őt is és emlékezett rá, és a vsz azaz az első édesanyja is szerette őt: ő két édesanyában gondolkodott).

            Kedvelés

      • Egyáltalán nem kell elmondani a gyereknek, hogy örökbefogadott. Nincs ilyen időpillanat. Abban a szellemben kell nevelni az első pillanattól fogva. És akkor az természetes lesz.

        Kedvelés

        • Bár nem vagyok örökbefogadó, csak 4 gyerkőc anyukája, idetévedtem, és ittrekedtem 🙂 Ugyanígy gondolom, mint ahogy szexuális felvilágosítás sincs, szerintem, merthogy a gyerek kérdez, mi válaszolunk, és ennyi…az első pillanattól fogva 🙂 Mindig mindenre őszintén, és máris nincsenek többé, kellemetlen és ciki “ügyek”, és pillanatok…

          Kedvelés

    • Szerintem semmi joga nem volt az óvónőnek, hogy ilyen témáról beszélgessen a gyerekkel. Főleg nem úgy, hogy előtte nem egyeztetett veled/veletek, hogy mit mondjon. Én ezt mindenképpen szóvá tenném és megkérném, hogy fejezze ezt be, mert ez súlyos beavatkozás a ti családi életetekbe.

      Kedvelés

      • Az a helyzet, hogy azt már jó ideje beláttam, hogy kardoskodni nem biztos, hogy érdemes. Biztos vagyok benne, hogy nem rosszindulat vezérelte, szerintem kifejezetten szereti Izát, jót akart, sajnálja (amit persze nem kéne, mert azért nem olyan rossz a helyzet, csak nem olyan egyszerű), Viszont már próbáltam korábban felvilágosítani őket, hogy mit jelent ez az egész, de azt látom, hogy olyan távol vannak tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Elfogadtam, hogy ez egy olyan dolog lesz, ami egész életünkben kísérni fog minket, legfeljebb évek múltán javul a helyzet, ha szélesebb körben megismerik az egészet, de látom, hogy sokaknak ez olyan, mintha arról beszélnék, hogy két atom egyesülésénél milyen reakció is zajlik képlettel felírva. Ezt is meg tudom érteni, van, amit én sem értek másoknál, mert nem ők vagyok, vagy nagyon nem vagyok abban az élethelyzetben. A fejlesztőpedagógus javasolta, hogy tartsak az oviban egy ilyen beszélgetést, hogy jobban átlássák a helyzetet, de úgy érzem, hogy inkább értetlenkedésbe ütköznék és talán még ellenszenvbe is, amit meg nem szeretnék. Ráadásul azt is gondolnák, hogy én a személyes véleményemet osztom meg velük, nem vagyok szakember, hátha hülyeségeket beszélek.
        Inkább azt látom megoldásnak, hogy Izával megbeszélem a dolgot és megkérdeztem tőle, hogy miről volt szó, meg helyreraktuk a dolgot.
        Csak szomorú, hogy ebben sem követi a pedagógia a kort, mert egyre több örökbefogadott gyerek van/lesz, nem sokára a korábbinál sokkal inkább beleütközhetnek. Főleg, hogy már nem a titkoljuk el a viág elől a felkiáltás a dologhoz.

        Kedvelés

        • Van olyan szakember, akit el tudnál hívni az oviba erről beszélgetni? A gyerekek élvezik az ilyesmit és az óvónő is kérdezhetne tőle.

          Kedvelés

        • Szerintem se kéne itt megállni,ez elég konkrét szakmai inkompetencia, és banyek, a gyerek napja (ezáltal az élete) nagy részét az oviban tölti! És tuti, hogy ragaszkodnék hozzá, hogy valami továbbképzésben, akár formális akár informális, részesítsék az óvónőket. Mondjuk én pedagógusként talán könnyen beszélek, de ideje lenne szolgáltatásként felfogni már a gyerekintézményeket és az oktatást.

          Kedvelés

    • Sziasztok!
      Szeretettel köszöntelek Benneteket!
      Kérni szeretnék segítséget, 7 éves gyermek esetén mennyi idő az ismerkedés a kihelyezésig? Az egy hónap otthon létet ki hogy oldja meg, lehet szabadsággal is?
      Kinél hogy történt?Légyszi ha megírnátok,köszönöm szépen!

      Kedvelés

      • Szia! Üdv a kommentelők között is.
        Megyétől függ, lehet egy hét és egy hónap is. Ha hazavitted a kihelyező határozattal, aznaptól jár a fél év örökbefogadói gyes (havi 25 ezer forint). Jár már iskolába a gyerek?

        Kedvelés

        • Kószi a választ, de ez mellett dolgozni is kell, mert ez az összeg semmire nem elég.De nem hiszem, hogy szolgálja a gyermek érdekét a két hónapos otthon lét nagy gyermek esetében.

          Kedvelés

      • Pont kérdeztem a főnököt, hogy milyen munkaügyi lépéseket kell tennem, ha elkezdünk barátkozni. Ő azt mondta, a barátkozás simán kikerül az én esetemben a szabadságból (2 hét/10 munkanap lesz kb, mert pici). Aztán megszületik a kihelyező határozat, és azzal elmegyek fizetés nélküli szabadságra, és igénylem a gyerek életkorához járó juttatásokat, esetedben akkor ez a többiek altal említett öf gyes.

        Kedvelés

      • Én pár hónap híján három éves gyereket vittem haza, a rendes évi szabadságomból ment a dolog. Amikor lejárt, visszamentem dolgozni félállásban, de akkor már két hónapja otthon volt a gyerek. A gyest mindezektől függetlenül igényeltem, annak az összege nem teszi lehetővé az otthonmaradást, legalábbis nálunk, ahol én egyedül vagyok a családfenntartó.

        Kedvelés

      • Szia! Mi pont 7 éves gyereket fogadtunk örökbe. Másfél hónapig ismerkedtünk, melynek ideje hét végékre és az őszi szünetre esett (pedagógus vagyok), az egy hónap “próbaidő” alatt pedig dolgoztam. Hál’istennek rugalmas a munkaidőm, az apukáé is az volt, így meg tudtuk oldani, hogy néhány napot leszámítva gyakorlatilag nem mentünk szabadságra. Történetünket itt olvashatod: https://orokbe.hu/2014/09/08/az-segitett-at-a-holtponton-hogy-arra-gondoltam-mennyivel-nehezebb-neki/

        Kedvelés

    • Érdekes, eddig nem olvastam ezt, de épp ma futottam bele, hogy kicsit hasonló helyzetbe kerültünk. A lányom egyik tanára tegnap beszélgetést kezdett vele az örökbefogadásról és elég alaposan kikérdezgette. NIncs semmi titok ebben, a gyerek is sokat tud (8 éves múlt), mi is bármilyen kérdésre válaszolunk, és nem is fogalmazott meg kritikát (itt Norvégiában teljesen egyértelmű mindenki számára hogy a gyereknek tudnia kell mindenről ami őt érinti, de azért tőlünk az elején megkérdezték, hogy mennyit tud). Kicsit nekem mégis furcsa hogy ennyire direkten kikérdezte. Szerencsére a gyerek lazán vette, egy csomó mindent elmondott, gyakorlatilag elmagyarázta a Bölcső működését, az anyaotthont, a helyzetet hogy milyen döntést hozott a szülőanyukája stb. A tanárnőnek egy csomó kérdése volt, pl. mennyi idős volt a vér szerinti anyuka, miért nem tudta hazavinni, mennyi idős volt ő amikor hozzánk került, emlékszik-e a vér szerinti anyjára, ki adta a nevét stb. Szóval alapos volt… A gyerekek a suliban valamennyit tudnak, mert a lányom még az elején, valószínű barátkozási céllal elmondta pár kislánynak, de azóta előtte/vele erről nem beszélnek. Egymás között persze lehet, de nem tudni biztosat. Volt bántás-csúfolás a suliban, de soha nem az örökbefogadással bántották, legalábbis nem hangzott el ilyesmi, de ezen már talán túl vagyunk. A tanárokkal volt már alkalmunk ezt átbeszélni, ez a tanárnő is ott volt, akkor is ő kezdeményezte a beszélgetést azzal a kérdéssel, hogy igaz-e amit a gyerek mond, hogy ő örökbefogadott… akkor én úgy éreztem, hogy átbeszéltük, minden kérdésre válaszoltunk, elmondtuk a történetet, próbáltuk elmagyarázni hogy nálunk ez hogyan működik (nyilvánvalóan másképp mint Norvégiában ahol gyakorlatilag csak külföldi örökbefogadás van). Ezek után kicsit meglepett ez a direkt érdeklődés…

      Nálatok hogyan alakult végül, látom hogy már nem egészen friss a történet, sikerült az óvónőkkel jutni valamire?

      Én kicsit tanácstalan vagyok, valahogyan azt hiszem ki kellene puhatolni hogy mi van emögött… egyelőre írtam a tanárnőnek egy e-mailt, hogy mesélte a gyerek a beszélgetést, és ha bármiről szeretnének akkor szívesen beszélgetünk velük mi is.

      Kedvelés

  2. Több kérdés is merült fel bennem, míg olvastam a hozzászólásokat.
    Az egyik az, hogy milyen kifejezéseket használtok csak így írásban az örökbe fogadott, stb. fogalmakra, amiket én nem helyesen használtam. Nyilván nem a hétköznapi használatban értem, csak, hogy a továbbiakban ne kövessek el ilyen hibákat. Nem szándékom, hogy bárkit is bosszantsak vele.
    A másik kérdés, hogy az biztos, hogy jó megoldás, ha soha nem mondjuk el az örökbefogadott gyermeknek, hogy örökbe fogadott? Egyszer úgyis rá jön. Ha nem előbb akkor utóbb. A gyerekek megérzik ezt. És akkor ha magától jön rá, nem ártunk jobban, mintha valamikor elmondtuk volna neki?
    Illetve ez már nem a kommentekhez kapcsolódik, csak érdekelne, hogy hogyan jut el arra a döntésre egy édesanya, vagy egy házaspár, hogy örökbe fogadjon gyermeket? Mi indítja erre?

    Kedvelés

    • Senki nem mondta, hogy ne mondjuk el, épp ellenkezőleg, a gyerek kezdettől fogva tudja, hogy őt örökbefogadták. Mondjuk egy idősebb korban családba érkezett gyereknél mint pl. az enyém elég nehéz is lenne eltitkolni 🙂
      A másik kérdésedre pedig: van ezen az oldalon egy cikk, címe miért fogadnak az emberek örökbe, abban sok minden fel van sorolva 🙂 De a legtöbben szerintem azért, mert nekik ilyen vagy olyan okból biológiai úton nem lett, vagy nem annyi, amennyit szerettek volna, és ezért ezt a módját választották a családalapításnak-bővítésnek. Kb. én is így.

      Kedvelés

      • Véleményem szerint minél hamarabb – még az óvodai közösségbe kerülés előtt – meg kell beszélni a gyerekkel az örökbefogadás tényét. Ez azért szükséges, mert mindig akad egy “jó” szomszéd, vagy más, aki felhozza a témát a gyereknek. Én ezt a témát megbeszéltem a lányommal, mit mondjon és ha még további kérdéseket kapott, akkor azt válaszolta, erről tessék megkérdezni anyukámat. Mint annyi minden az örökbefogadás megítélése is – intelligencia kérdése. Az örökbefogadás ténye másoknak beszédtéma, és ha mások nem emlékeztetnének rá, eszembe sem jutna. Az örökbefogadó család is ugyanúgy él, mint bármelyik család. Különbség talán az, lehet 15-20 év várakozás után történt meg a várva vár csoda, gyerekkel lett teljes a család. Amúgy mindenképpen fel kell rá készülni lelkiekben, hogy az emberek sokszor rosszindulatúak és a gyermekünket is fel kell erre készíteni.

        Kedvelés

  3. Ezt meg kell osztanom. 4.5 éves lányom mostanában esti mese helyett nagyon gyakran kéri, hallgassunk Bangó Margitot. Ma (is) mondom neki, hogy Margit egy cigány néni, és ő is egy cigány kislány. Meg sem ütközött rajta, csak közölte, hogy: ‘De én mégsem tudok cigány dalokat!’ Megkérdezte, hogy én is cigány vagyok-e, feleltem neki, hogy nem. Erre azt kérdezte, hogy: ‘Akkor én hogyan lettem ilyen?’ Mondtam neki, hogy mert a lány, akinek a pocakjából jött, cigány. Azt hiszem, azóta ezt az infót emészti… Tudom, hogy sok szülő visszasírja a gyermeke babakorát, de én annyira imádom, hogy már meg lehet vele beszélni ilyen dolgokat!

    Kedvelés

  4. Sziasztok! Véleményetekre lennék kívàncsi…Màrciusba lesz a kislànyom egy éves és addigra szeretném elkészíteni a történetének a könyvét.Meseszerű lenne fényképekkel.Facebookról lementettem az életadójàról egy pocakos képet.Szerintetek beletegyem? Ha igen akkor a feje is benne legyen vagy csak a pocak része? Férjem kihagynà én nem tudom hogy mi lenne a legjobb… Illetve ha jól emlékszem van erről bejegyzés.Àt tudnàtok küldeni a linket mert nem talàlom?! Köszönöm 🙂

    Kedvelés

    • Szia, Eva 🙂

      Nekünk közös fotónk is van az életet adóval, ami a kórház kertjében készült a kisfiunk születésének a reggelén… Nem csak a könyvébe kerül be, hanem még a falon is kint van… 🙂

      Kedvelés

    • Én betenném a képet, fejjel együtt. Nagyszerű lehetőség, hogy van ilyen fotó. Különösen ahol van vér szerinti gyerek is, ott ez foglalkoztatja az örökbefogadott gyereket, nálunk is felmerült már, Zsoltiról miért nincs terhesfotó. Én egy gyerekkönyv rajzát tettem be egy terhes nőről, akinek látszik a hasában a baba, de Zsolti azt hiszi, a szülőanyát ábrázolja.
      Nem egyévesen fogja foglalkoztatni, de később természetesen belenő az információba.
      Ez gesztus is, hogy te nem titkolsz el előle információkat, hozzád fordulhat, nem tabu a téma.

      Ez alatt a cikk alatt volt egy vita a kérdésről. https://orokbe.hu/2016/01/21/kotelezo-gondozasba-kihelyezo-hatarozat/

      Furcsábbnak találom viszont, hogy egy kismama, aki örökbe akarja adni a gyereket, miért tesz fel terhesfotót a Facebookra? Inkább titkolni szokták.

      Kedvelés

      • Mikor terhes lett akkor először úgy volt hogy elveteti aztàn meggondolta magàt hogy felneveli és megtartja.Egy hónapig gondoskodott róla utàna àllítólag pasizott csavargott és az anyàs csecsemő gondozói etették a babàt(az éleadó is intézetben él és még fiatalkorú).Elindították az eljàràst hogy elveszik tőle a gondozàsàt és közbe lemondott róla.

        Kedvelés

  5. Tegnap torokgyulladással várakozom a háziorvosomnál. Hallom, ahogy benn az orvos meg az asszisztense beszélget.
    – Ki az első?
    – A Mártonffy.
    – Biztos örökbe akar fogadni megint egy gyereket.

    😀 😀

    Kedvelés

  6. Sziasztok!
    Szeretnék megosztani Veletek egy örömhírt! 0-3 éves gyerkőcre várakozunk mindenféle kikötés nélkül. Jött a telefon a Tegyesztől, hogy a megyénkben lenne egy 2,5 éves félig roma, teljesen egészséges kisfiú. Ma megnéztük az aktáját, és férjemmel együtt beleszerettünk a kisfiúba. Alig várjuk, hogy személyesen is megismerkedhessünk vele!!!
    Egy aprócska dolog van, amit nem tudom, hogyan lenne majd jó kezelni. És ez a név. Nem magyar neve van (külföldi TV-sorozatokban szoktak lenni ilyen különleges nevek), és félek, hogy a neve miatt később csúfolni fogják. Legbelül úgy gondolom, hogy az elfogadás azt jelenti, hogy a nevével együtt fogadjuk el őt. És már 2,5 éves, nem lenne szerencsés megfosztani őt a nevétől. A neve becézve aranyos, de vajon nem lesz hátránya a későbbiekben ettől a furcsa keresztnévtől? A nevének van magyar megfelelője. Szerintetek, ha arra megváltoztatnánk, az sérüléssel járna a számára? A beceneve megmaradna, és állítólag ő is a becenevét mondja, ha megkérdezik tőle mi a neve. Vagy tartsuk meg a nevét második keresztévnek, és továbbra is a becenevét használva adjunk egy “hagyományos” keresztnevet is neki? Mit javasoltok?

    Kedvelés

    • Én egyértelműen a magyarosítást javaslom, ha semmiképp nem tudtok megbarátkozni az eredetivel. De ráértek még ezen gondolkodni, időközben még megszokhatjátok és megszerethetitek a meglévőt is. Amúgy kívánom, hogy minden simán menjen! 🙂

      Kedvelés

    • Ez szuper hír, gratulálok.
      Az én kisfiam most 2.5 éves, és már vagy 9-10 hónapja mondja magára a Valentin nevet, becenevek mellett. Nekem furcsa lenne, ha most átkeresztelnénk Bálintra. Nagyon sok minden fog változni a kicsi életében.

      De nehéz kérdés. Én az elfogadásra hajlok inkább.

      Kedvelés

      • Nagyon személyes lenne megtudni azt a bizonyos nevet? Persze el tudom képzelni, de azért vannak fokozatok. Mi pici babákat fogadtunk örökbe, így persze ott nem volt ez kérdés. A második keresztnévnek mndkettejük esetében meghagytuk az eredetit. Azaz Izának meghagytuk egy az egyben, de Vince eredetileg Szebasztián volt és ezt annyira erősnek éreztük második névnek is – ráadásul a leírás módjával együtt – hogy magyarosítottuk Sebestyénre (ami néven már korábban is gondolkodtunk, hogy legyen-e, csak végül mégsem az nyert). Néha emiatt is van lelkiismeret furdalásom. Arra szoktam gondolni, hogy manapság már nem is olyan fura ilyen nevet adni gyereknek. Most néztem az iskolai neveket és elképszetőek vannak benne. Van, amiről még nem is hallottam. Külföldön meg egyáltalán nem is furcsa név a Szebasztián, csak persze máshogy írják. Iza második neve meg Vanessza. Annak mosnduk nincs is magyar változata (vagy van?), de az valahogy amúgy is átment nálunk. Hozzáteszem, külföldön ez is teljesen átlagos névnek számít. Persze mi itt élünk, de ki tudja, hogy hol lesznek ők felnőtt korukban.
        Bocsánat, hosszúra nyúlok. Még egy dolog eszembe jutott. Egyszer találkoztam egy anyukával egy örökbefogadós találkozón. Arról panaszkodott, hogy a lánya mindenképpen tudni akarja az eredeti nevét, de ő nem mondta meg neki, mert nem akarja elárulni. De a lánya kikutatta otthon, hogy mi volt a korábbi neve (szintén idősebbként fogadták örökbe) és iskolában azt a nevet írta a dolgozatára. Az anya teljesen ki volt borulva emiatt. Nem árulta el, hogy mi az a név, amit nem akart a lánya tudomására se hozni, de én gondolom, hogy valami hasonló okból nem tette, hogy ilyen latinamerikai sorozat jellege volt.

        Kedvelés

        • Köszönöm szépen a véleményeket! “Ízlelgetjük” a keresztnevet, amit egyelőre nem írnék meg, hogy mi. Talán a barátkozás ideje alatt megszokjuk….
          Most ezerrel készülünk az első találkozóra, aminek még nincs meg a pontos időpontja, de reméljük, hogy még a héten, vagy legkésőbb a jövő héten megtörténik. Szorítsatok majd! Nagyon reméljük, hogy tetszünk majd neki!!! 🙂

          Kedvelés

        • Igen, én is azt látom, egész különleges nevek vannak az oviban, iskolában. Nekem a Valentin is fura volt, de meglepően sokan mondják, milyen szép név, még sose kellett magyarázkodni.

          Kedvelés

    • Gratulálok, Delfinsors, szuper hír, szurkolunk nektek!

      Kiegészíteném a névkérdést egy szemponttal még, egy ismerős anyuka mesélte, aki iker kislányokat fogadott örökbe két és fél évesen, hogy lehet, ha elölről kezdené, megváltoztatná az egyik kislány nevét, mert annyi beszólás és bántás érte már őket a Dzsenifer név miatt, hogy nem tudja, megérte-e megtartani. Nyilván ez elméleti kérdés, illetve azt sem lehet, hogy az egyik kislánynak változtatják meg a nevét, inkább csak elkeseredésében mondta. Az ilyen típusú neveknél sajnos azzal is számolni kell, hogy már önmagában a név előítéletekre ad okot, hiszen “cigányos”.

      Nehéz persze nagyon a döntés, mi nem változtattunk nevet, de teljesen hétköznapi keresztneve van a kisfiunknak, nem tudom, a helyetekben mit tennék. Azt hiszem, valamilyen formában mindenképp megtartanám, ha más nem, második keresztnévként, hiszen ez egy fontos szál a vér szerinti anyja felé, a későbbiekben is az identitásának egyik sarokköve lehet.

      Kedvelés

      • Köszönöm szépen!
        A jövő héten lesz az első személyes találkozás!!! 🙂
        Milyen jó, hogy itt az oldalon nem is olyan rég szó volt arról, hogy milyen ajándékot vigyünk elsőre! Alaposan átolvasom újra ezeket a bejegyzéseket.
        De nagyon hasznos ez a blog!!! 🙂

        Kedvelés

    • Mi megváltoztattuk az akkor két és fél éves kisfiú nevét, pedig nem volt problémás, “csak” nem tudtam megbarátkozni vele. Második névnek megmaradt, elvenni nem akartam, hiszen ez az egyetlen, amit a szülőanyjától kapott.
      A kisfiú fejlettségétől is sok függ, az én fiam pl. egyáltalán nem nevezte meg magát sehogy, szóval így könnyebb volt.
      Szerintem egyébként ha a beceneve megmarad, észre sem fogja venni a változást.
      Nekünk anno a tanfolyamon azt magyarázta a pszichológus, hogy életünk során annyiféleképp hívnak minket, csillagom, aranyom, mókuska, kistigris, akármi, és ezeket mind elfogadjuk, hallgatunk rájuk az életünk egy-egy szakaszában. Ha nem várjuk el a gyerektől, hogy holnaptól az új nevére hallgasson, simán sérülés nélkül elfogadja az újat néhány hét alatt, akár egy ráragasztott becenevet.

      Kedvelés

  7. Én nemrég voltam az első tegyeszes találkozón és azt mondták, hogy már nem engednek névváltoztatást. Erről tudtok valamit? Kirívó esetben sem?
    Nem tudom mit tennék a helyedben, nehéz dolog…

    Kedvelés

      • Köszi szépen Zsuzsa. Az ügyintéző úgy mondta, mintha indokolt esetben sem lehetne, ezért lepődtem meg. Én is megpróbálnám megszokni a nevet, meglátjuk mit hoz a jövő. 🙂 Bárcsak már itt tartanék… 🙂

        Kedvelés

  8. Sziasztok!
    Kérdezni szeretnék.Már régóta olvasom a lapot,mert érdekel az örökbefogadás.Van három kisfiunk,akik 12, 6 és 1,5 évesek.Nem unatkozunk,vannak problémák is közben,mégis úgy érezzük,egy kislánnyal lenne teljes a családunk.S átfordítva,szeretnénk egy kisgyermeknek igazi családot adni.Szülni több okból sem fogok.Olvastam,hogy a legkisebb gyermeknél 2 évvel fiatalabb gyermeket ajánlanak csak ki.Mikor és hol kellene,lehet jelentkeznünk,ha. egészséges,fehér bőrű (nincs probléma a roma gyerekekkel,nagyon aranyosak,szerethetőek,csak nehezen tudnánk a családunkba illeszteni…most nem fejteném ki bővebben),3-4 éves kislányt szeretnénk 3 kisfiunk mellé? Szerintetek mennyit kellene várnunk rá? Piros megyében lakunk.Azért nem 1,5-2 éves kort írtam,mert ahogy olvastam 0-3 éves korig pont ugyanannyit kell várni.Csecsemőt nem szeretnénk,a napi logisztika nehéz lenne.Megrémiszt kicsit,hogy a nagyobb gyerekekhez legtöbbször lemaradások,lelki problémák társulnak.Vannak pozitív tapasztalatok is e téren?

    Kedvelés

  9. Köszönöm,közben megtaláltam.:-) 34 évesek vagyunk.Szóval azt mondod,hogy a 3-4 évesre is 4-5 évet kell várni,ha egyáltalán kapunk negyedik gyermeket?Akkor gondolom több esélyünk lenne,ha roma kislányt is elfogadnánk?Mely alapítvány állna szóba velünk?

    Kedvelés

    • Az alapítványok a krízisterhes anyákat segítik, és ha nincs más út, segítenek neki, hogy jó emberekhez kerüljön a baba. Minden esetben csecsemő. Nektek, ha nem akartok újszülöttet, csak az állami rendszer van, azon belül a megyei és az országos lista.

      Kedvelés

      • Köszi a választ. Azt gondolom, hogy nem vennénk el az esélyt azoktól a pároktól, akik szeretnének nagyon gyermeket, de valamiért nem lehet sajátjuk. Nekem megadatott, hogy rögtön teherbe estem, szinte problémamentes terhességeim és szüléseim voltak. Országos listáról akkor lenne esélyünk gyermeket kapni, ha jól gondolom, ha roma származás sem lenne akadály, vagy idősebb gyermek is szóba jöhetne? Melyik az a legkisebb kor, aminél lenne esélyünk az országos listán (fehér bőrű gyermeknél)? Megyei listán meg gondolom 1-4 éves korig fehér bőrű, egészséges kislányt nem igazán kapnánk.

        Kedvelés

          • Igen, igen, a sajátunk, nem győzöm soha hangsúlyozni:) Hát ki a másé lenne könyörgöm! Sokszor leírtam már, de mindig a témához kívánkozik: még az ember kutyája is előbb megkapja a saját kutya jelzőt, mint egy örökbefogadott gyerek!

            Kedvelés

            • Bocsánat, nem rosszindulattal írtam az előző hozzászólást. Tudom, hogy tanulni kell a kifejezéstárat is, sok örökbefogadó is használ ilyen szavakat. Idő kell a rögzült szokások áthangolásához. Senkit nem akartam megbántani.

              Kedvelés

            • Biztos árnyékboxosnak tűnök, de pont ezen vagyok én is felháborodva. Most linkeltem be a sajtófigyelőbe egy cikket. Ott is… Nem értem, mért nem megy ez át.
              Sok olyan választ kaptam rá, hogy mert így egyszerűbb különbséget tenni. Köszi, csak ne a mi gyerekeink bőrére menjen az egyszerűsítés, mert ez nekik jobban fog fájni, mint nekünk, akik próbálnánk tenni valamit…

              Kedvelés

            • Ajánlom ezt az írást: http://kisrigok.blog.hu/2016/03/17/igazi_629

              Ebben az örökbefogadós szubkultúrában használjuk a “vér szerinti” és hasonló szavakat, a nagyvilág saját gyereket mond, sokszor nem is bántón, egyszerűen ez jut eszükbe, de mg a Tegyesz jelentkezési lapján is így szerepel (legalábbis 2013-ban így volt), ezért én nem rántanék kardot.

              Kedvelés

          • Jajj nehogy már ezen a szón lovagoljatok, hogy saját. 🙂 A szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy a saját a SAJÁT SZÜLÉSŰ gyermekre utal. Nyílván az örökbefogadott gyerek sem másé, ez több, mint egyértelmű. Tehát mégegyszer: Aki valamiért nem szülhet gyereket, évekig kínlódik, lombikozik, stb. attól nem akarom elvenni a lehetőséget egy SAJÁT csecsemőre. Így ok?

            Kedvelés

            • Ez nem lovaglás, hanem fájdalom, amiről itt aztán pláne lehet beszélni, arra van a fórum meg a blog. 🙂 Pakinyanya még hozzá is tette, hogy ez nem a rosszindulat!
              Ami miatt mi ilyenkor szót emelünk, az a megkülönböztetés. Értem a jóhiszeműséget, meg a nem negatív megnyilvánulásnak szánást. De vannak bizonyos szavak, amiket nem jó ebben a kontextusban használni. Ez olyan, mint a gyermekotthonokra az árvaház kifejezést használni. Azoknak a gyerekeknek vannak szüleik, tehát nem árvák. Én ugyan nem tudok szülni, de lesz saját gyerekem.

              Kedvelés

        • Az országos listán nem nagyon vannak egészséges fehér kislányok, idősebbek is igen ritkán. És rájuk mindig van sok várakozó, például idősebbek. Egy újabb szüléstől csak az tart vissza, hogy hátha fiú lesz?

          Kedvelés

          • A válaszommal nem leszek sokak kedvence,de igen,szeretnénk egy kislányt is.Ha szülnék,nem biztos,hogy lány lenne.4 fiúval igazán klassz az élet 😁,nade 4 fiúval meg 1 kislánnyal…😁De nem csak ez az indok,hanem voltam 2 hetet kórházban is,majd teljes ágynyugalom szülésig (végül túlhordtam),így a terhesség esetén nehéz lenne a 3 gyerekünk ellátása,ha megint ismétlődne a forgatókönyv.Örökbefogadásnál nincs az a lehetőség,hogy beteg gyermeket kap az ember (ha egészségeset kér) és a nemét is meg lehet választani.Ezzel sem biztos,hogy sokak kedvence leszek,de a terhesség 9 hónapját végigizgulja az ember,hogy biztos minden rendben lesz e a picivel.Három gyerek mellett már ez sem mindegy.Tudom,hogy idősebb gyereket csak később kapnánk a picink miatt,nem sürget az idő minket.Pont ezért is volt az a kérdésem,hogy mikor kellene jelentkeznünk?Van e értelme egyáltalán,hisz az országoson semmi esélyünk,megyein meg nem tudom lenne e…..Valahol 3,valahol 6 évet írnak,hogy afelett a kor felett esélyesebb,mert rájuk már nem állnak sorba sajnos.

            Kedvelés

            • Szerintem abszolút nem elítélhető, hogy a terhességet szeretnéd kiváltani az örökbefogadással. Hogy őszinte legyek, utólag egyáltalán nem bánom, hogy mentesültem a terhesség összes nehézségétől (persze tudom, hogy vannak nagyon szép részek, sőt már egyszer olyat is hallottam, hogy végig tökéletes és gyönyörű volt minden, de nem túlzok, hogy egy ilyen beszámoló volt eddig). Ám az egy tévhit, hogy ha egészségeset kérsz, akkor azt is kapsz. Mi egészséges vagy korrigálható egészségi állapotú gyereket kértünk. Amikor Vincéhez mentünk háromnapos korában, akkor pont négynapos hétvégén voltunk túl, így a szokásos vizsgálatok (meg gondolom azért is, mert nem volt anya, aki kiverte volna emiatt a balhét) elmaradtak és mi úgy írtuk alá a papírokat, hogy látszólag minden rendben volt. Majd mikor két nap múlva mentünk, akkor közölték, hogy lyukas a szíve (nem így mondták, szakkifejezéssel és amúgy is elhangzott csomó ijesztő dolog) és hogy majd mentő viszi Bp-re, mi haza sem vihetjük, mert azonnal műteni kell. Ez utóbb kiderült, hogy nem igaz, de: egy vagy két napig azt hittem, hogy nagyon súlyos az állapota és mi úgy fogadtuk örökbe, hogy erről nem volt információnk. Persze vissza nem mondtuk a dolgot, a kardiológus meg is nyugtatott, mikor végre vele is találkoztunk. De azért mégis ott voltunk, hogy a papírt aláírtuk, a gond meg később derült ki. Utólag persze erről is az a véleményem, hogy milyen jó, hogy tudatlanul döntöttünk, mert mi van, ha megijedünk és nem fogadjuk örökbe a mi drága és tökéletes Vincénket? Szóval azért garancia nincs így sem.
              Ám azt gondolom, hogy ha komolyan gondoljátok, akkor kezdjetek neki a dolognak, a folyamat igénybe vesz több hónapot (ha nem egy évet) és utána még ott a várakozás. Szóval nincs szerintem olyan, hogy mikor kéne. Most. Már ha minket kérdeztél, nekem ez a véleményem.

              Kedvelés

        • Sokan várnak 5-6 éve ilyen gyerekre, akiknek még egy sincs. Ezzel nem lebeszélni akarlak, de az “otthont adunk egy otthontalan gyereknek” helyett pontosabb megfogalmazás, hogy beálltok egy hosszú sorba.

          Kedvelés

          • Ezt nekem írtad? Sehol nem írtam,hogy soron kívül szeretnénk gyereket ☺,sőt,az sem probléma,ha hosszú az a sor.De valóban olyan sokan várnak 3-5 éves gyerekre is? Ez nem csak a 0-3 éves korra igaz? Mindenhol ezt olvastam,hogy legtöbben ezt a korosztályt szeretnék.Komolyan nem tudom,ezért kérdezlek.Arra próbáltam még rákérdezni,hogy egyáltalán lenne e erre esély,amit írtam.Mert a sorban állás s vmikor sorra kerülünk meg a sorban állás de soha nem kerülünk sorra között van óriási különbség.

            Kedvelés

            • 🙂 Nyugi, nem úgy értette, hogy soron kívül. Ez is egy szóhasználatbeli finomítás. “Az otthont adunk egy otthontalan gyereknek” olyan, mintha karitatív okokból akarnátok valakit befogadni. Leírtad, nem ez a célotok. Értem, hogy érted. Viszont sajnos újabb okítás áldozata leszel most, de nem szivatásból, hanem hogy értsd, miért vagyunk ennyire élből sarkosak…

              Ennek a megfogalmazásnak azonban van egy ilyen íze, amire rögtön jön az ingerválasz: azért fogadunk örökbe, mert nem akarunk enélkül a gyerek nélkül élni, és ezért nem várunk hálát se látensen se valósan.

              A realitás egyébként az, hogy az olyan gyerekre, akire ti is vágytok, rengetegen állnak sorba, még az ötévesre is, tehát egyedül a hivatalon múlik, hogy meddig marad “otthontalan”.

              Nagyon sok függ attól, hogy milyen színű megyében álltok sorba. Az országos listára pedig olyan gyerekek kerülnek fel, akik a saját megyéjükben valamilyen oknál fogva nem keltek el.

              Kitartás! Olvass itt nálunk sokat, és bele fogsz jönni a korrekt szóhasználatba, én nagyon szorítok!

              Kedvelés

  10. Ok, megértem, biztos sokmindenen mentetek már keresztül, akik itt vagytok. De remélem nincs túl sok szó, amit egyáltalán nem lehet itt használni, mert akkor inkább többet nem írok, nehogy véletlenül megbántsalak benneteket, ez ugyanis nem célom. Te az örökbefogadásban hol tartasz most? Milyen gyermeket szeretnél/szeretnétek?
    A három fiú közül két sajátom van (nem tudom másképp írni) meg egy nevelt, de mi így vagyunk egy teljes család, mindenkire egyformán próbálunk figyelni, terelgetni őket, élményeket adni, stb., talán sikerül is. Sok időt próbálunk velük lenni, társasozni, mesét olvasni, kirándulni, stb. mert szerintem ez a legfontosabb. Kívánom, hogy minél előbb lehessen gyermeketek és sok örömötök leljen benne 🙂

    Kedvelés

    • 🙂 ez nem az ijesztegetésre megy, vagy a tiltásra. Nehogy ezért ne kommentelj!!! 🙂 Helyre igazítunk mi bárkit, ezen ne aggódj.

      Nem tudom másképp írni: dehogynem! 🙂 A három fiú közül kettőt én szültem, egyet pedig közösen nevelünk nagy boldogságban. Ennyi az egész 😀

      Tanulni kell a helyes szóhasználatot, ezt mindenhol leírják, ha olvasod majd az interjúkat a szakemberekkel, mindenhol szóba került.
      Mondom, az egy dolog, hogy nekünk fáj, de hogy fog a gyereknek!

      Képzeld csak bele magad a ti várva várt 4 éves kis angyalkátok bőrébe. Amióta az eszét tudja, a jó nevelőszülője nagyon szereti, igyekszik neki mindent megtenni, de okosan forrón tartja a témát, hogy őérte egyszer el fog jönni az anyukája meg az apukája.

      Megjelentek ti. Egy 4éves, ha elfogad benneteket, onnantól ti lesztek a saját szülei, az övéi, egy 4éves még így működik. Ti bölcsen elmesélitek neki sokszor a történetét, igyekeztek, hogy a lehető legjobb úton járjatok, az igazság ösvényén, ami igazából a ti privát családi krónikátok, nem tartozik másra. Aztán jön valami szomszéd/rokon/régi barát, nem kell azonnal, elég évek múlva is, kiskamasz korban akár, aki látva a gyerekeidet, akiket te szültél meg ezt a kislányt, és felteszi a kérdést (sokszor a gyerek füle hallatára történik az ilyen elszúrt helyzet): Miért fogadtátok örökbe? Nem lehetett már több saját?
      Mi válaszolsz?
      1. Örökbe fogadtuk, tehát ő is saját! Ezzel a téma lezárva, és akkor egy követ fújsz velem.
      2. nekiállsz magyarázkodni, esetleg olyan információkat közölsz, ami mondjuk nem tartozik az illetőre. Ha a 2-es pontot a gyerek is hallja, vele a hebegést, magyarázkodást, akkor összeáll a fejében a képlet: végre van egy saját anyukám és apukám, akiknek én nem vagyok a sajátja… Aztán ezt az apró és felejthető emléket majd a legvéresebb kamasz korában fogja az orrod alá dörgölni.

      Mi egy 9 hónapos maszatkára várakozunk immár 2,5 éve. Tanulságos időszak ez, és egyre fájdalmasabb várni. Próbáljuk az időt a fejlődés malmára hajtani, amennyire lehetséges…

      Kedvelés

      • Az örökbefogadott gyermek esetében leirtakkal teljesen egyetértek,bár aki ilyen kérdéseket feltenne,nem lenne jó barátom s nem válaszolnék.Ilyen egyszerű.Az örökbefogadott gyermek olyannyira a te gyereked,hogy jogilag is a tiéd.A nevelt fiam esetében ez nem így van,jogilag semmi közöm hozzá,hivatalos helyen csak férjem tud intézkedni,de ezt nyílván elfogadom.Neki van anyukája is,aki tartja vele a kapcsolatot,elviszi. igen,meg kérdezik tőlem hogy hàny fiam van,mondom három.Mindegyik sajátod,mert az egyik nem hasonlít rád annyira.Mondom: nem,kettő saját,s van egy nevelt fiam is.Ez így van ezt nem kell szépíteni meg máshogy nevezni szerintem.Csak ismerősök kérdeznek ilyet,arra kíváncsiak,mindegyiknek én vagyok-e az anyja.Férjem kisfia kiköpött apja,én fiam tiszta én,a közös pedig inkább apuka szintén.Ha együtt vagyunk,tuti nem kérdez senki semmit.Férjem kisfia sem hív anyának én sem akarok az anyja helyébe lépni.Talán vele foglalkozok legtöbbet,mert most vele kell
        .Hordom mindenhova,tanítom úszni pedig senki nem kért rá.Ha veszek vmit tuti hármat veszek,valóban így vagyunk együtt egy család.Anyák napján ugyanúgy megköszönt engem is:-)Sokan kérdezik veszekszünk e a gyerekek miatt a férjemmel,nem tudják elképzelni azt,hogy ez egyáltalán nem bonyolult családmodell,csak kívülről tűnik úgy. Mindegyikre ugyanúgy rászólunk,vagy dicsérjük,megbeszéljük a dolgaikat.

        Kedvelés

        • A lényeg, hogy működjön úgy, ahogy mindenkinek a legjobb. Viszont ha már most bonyolultnak titulálják a modellt, akkor egy öf gyerek érkezésével igazi csodabogarak lesztek. Amúgy nem kell hozzá, hogy az illető jó barát legyen, elég, ha annyit gondol magáról meg a kapcsolatról, hogy megengedhessen magának egy ilyen kérdést…
          Az idősebb gyerek örökbefogadásával kapcsolatban a leghasznosabb olvasnivalók számomra Angéla írásai. https://orokbe.hu/2014/03/24/apat-es-anyat-kert-karacsonyra/

          Kedvelés

          • Csodabogarak nem vagyunk.Csak akik ismerősök és még nem tudják,azok megkérdezik,ez nem zavar.Nem olyan régóta élünk mi így öten együtt,főleg emiatt.Ettől a részétől nem félek,szerintem ezt tudnám kezelni.Ismerősökkel,rokonokkal,barátokkal tudatni kellene mindjárt az elején,hogy újabb gyerekünk lett.Még emésztgetjük a dolgokat,belevágjunk-e….majd meglátjuk ☺Köszönöm,hogy írtál s a linket is! 😏

            Kedvelés

        • Sajnos az emberek olyan dolgokba kérdeznek bele, hogy néha csak tátom a szám. Egyszer egy csaj annyira rákattant arra, hogy Iza tényleg a mi kettőnk gyereke-e (valóban vagy hatszor megkérdezte, hogy “tényleg, a tiétek, tényleg a ti kettőtök gyereke?”, hogy már kínos volt. Mondtam is utólag a férjemnek, hogy és mi van, ha én a postás gyerekét szültem meg, de ő jófej volt és elfogadta, hogy mi így leszünk. Akkor egy ilyen esetben kénytelen lennék elmondani, hogy nem, vazze, megbocsátott a férjem a félrelépésemért? Így persze a hatodik kérdés után muszáj volt megmondani, hogy örökbefogadtuk. Egy olyan nőnek, akit az életben nem láttam előtte. Nem titok, de azt hiszem nem ezzel akarok bemutatkozni másoknak első alkalommal. És pont azért is kérdeznek néha “hülyeséget”, mert nem tudnak eleget. Nem azért mert rosszindulatúak, csak kíváncsiak és kb. a Twist Oliver az egyetlen élmény a témában, meg a Született feleségek, ahol az egyik szereplő egy romániai árvaházban kiválasztotta a meghalt lányára legjobban hasonlító gyereket (ami ugye nincs a valóságban, hogy mint a kutyamenhelyen a legcukibb kell). Éppen ezért fontos a helyes szóhasználat, és nem akarunk kiutálni, kérlek nehogy elnémulj, abszolút elmondom ezt mindenkinek, akivel beszélek, mert ha lassan is de meg fogják ezt ismerni. Nekem is szokni kellett ezt (mint ahogy egy időben leszoktam arról, hogy ha vidéki Bp-re megy, akkor azt mondjam, hogy felutazik). Nekem az is fáj, ha egy cikkben mindig kiemelik, hogy “Angelina Jolie ellátogatott hat gyerekével – három vérszerinti, három örökbefogadott …” Hát kit érdekel, hogy honnan van? A gyereke. Ez nem információ róluk. Hat gyereke van, pont ugyanúgy szereti őket. Ez hosszú folyamat és azért is nem baj, ha már most találkozol ilyen témával, mert ha belevágtok – ami szerintem tök jó lehet nektek – akkor igenis fel kell készülni az ilyen témára, hogy az utcán firtatják, hogy miért úgy néz ki a negyedik, honnan szedtétek a hétvégén, mikor eddig nem volt, hol tarottátok eddig, hiszen már mondjuk hároméves, stb. Az orvosnál folyamatosan meg kell mondani, hogy fogalmad nincs az öröklött betegségekről.
          A héten a wmn.hun írt Kormos Anett egy Hazám, hazám cikket. Egy mondatban szerepelt, hogy apjának adósságai voltak. Erre valaki a kommentelők közül elkezdte firtatni, hogy miért voltak. Rá is szóltak többen, hogy ez nem az ő dolga, semmi köze hozzá. Na ilyen tapintatosak az emberek.

          Kedvelés

  11. http://index.hu/tudomany/til/2016/03/19/miert_nem_emlekszunk_a_csecsemokorunkra/

    Ez itt megmagyarázza, hogy felnőtt korban miért nem emlékezünk 3 éves kor előtti életünkre. Talán ez magyarázat lehet arra a néhányak által tapasztalt jelenségre is, hogy a kétéves kor előtt örökbefogadott gyerek, a hazaérkezése után 1-2 hónappal, miért nem ismerte már fel a nevelőszülőket. (Annyi új dolgot kellett hirtelen befogadnia, megtanulnia, hogy ezek a régi emlékek helyére kerültek.)

    Kedvelés

  12. Sziasztok!
    A múlt héten megtörtént az első találkozás a kisfiúnkkal, aki amikor megszeppenve, de kíváncsian ránk pillantott, tekintetével azonnal elvarázsolt minket. Azóta barátkozunk ezerrel, és zsigeri erővel tört ránk az érzés, hogy bizony ő a mi kisfiúnk!!! 🙂

    Kedvelés

    • Kedves Delfinsors! Nagyon éljétek át ezt az időszakot, mert ez olyan intenzív érzelmi energiabomba, ami több év távlatából is könnyeket tud majd csalni a szemetekbe és ! Nagyon szurkolok nektek! Szép ismerkedést!

      Kedvelés

          • Köszönjük szépen az érdeklődést! Már készültem megírni azt az örömhírt, hogy kis manónk április 14. óta már velünk él!!! 🙂 Tegnap ünnepeltük meg 1 hetes közös életünket.
            Az ismerkedés időszaka nagyon zökkenőmentes volt. Hetente 3-4 alkalommal találkoztunk, és mivel megyén belül lakunk, a találkozások nagy részében reggel mentünk érte, hazahoztuk, és este vittük vissza a nevelőszülőkhöz. Tehát egész napokat töltöttünk együtt. Nagyon hamar nyitott felénk, már a 4. találkozás után sírt, amikor este visszavittük.
            Most lépett bele a “rosszban sántikáló” korszakába, próbálja feszegetni a határokat.
            Ami kicsit aggaszt, hogy nem emlegeti és nem kérdezget a nevelőszülőkről, pedig ott is nagyon szeretve volt. Az első nap még rákérdezett arra, hol van a nevelőanya, de utána többet nem. Ez így nem baj szerintetek? Kezdjük el mi felhozni, hogy amikor még ott laktál… stb?

            Kedvelés

            • Szerintem ne erőltesd egyenlőre. A mi lányunk sem kereste a nevelőszülőket, miután hazahoztuk őt (23 hónapos volt). Engedd, hogy stabilan kialakuljon a kötődés felétek.

              Kedvelés

            • Ilyenkor mindig eljátszom a gondolattal, hogy nagyobbat örökbefogadni. Az teljesen más, mint újszülöttet, de talán még megejtőbb, még érzelemdúsabb. A férjem egyelőre nem nyitott idősebb iránt, mint az újszülött, de én minden alkalommal ellágyulok, mikor ilyeneket olvasok! Nem csodálom, hogy annyian kitolják a kort, mikor ilyen beszámolók születnek! Nagyon jó nektek, nagyon gratulálok!

              Kedvelés

            • Szívből gratulálok! Mekkora öröm.

              A mi fiunk (23 hónapos volt) sem kérdezgetett a nevelőszülőkről. Mi felnőttek tartjuk a kapcsolatot, és képről már meséltünk neki a nevelőszülőkről, de egyelőre nem érdekli. Majd eljön, amikor igen. Akkor fogunk visszamenni. Addig ott vannak a fotók.

              Ő már hozzátok tartozik, azt kell elmélyíteni, hogy Ti egy család vagytok. A nevelőszülőkről majd tudsz neki mesélni kicsit később.

              Kedvelés

            • Most nem értek egyet az előttem szólókkal, szerintem érdemes felhozni a témát, de nem erőltetve, csak hogy lássa a gyerek, hogy erről is szabad beszélni. Ilyenkor a gyerek nagyon összezavarodik, és persze a felejtés is egy önvédelmi reakció, szóval sokszor ezért nem kezdeményezik a témát. Meg haragszanak a nevelőszülőkre, hisz egyik napról a másikra eltűntek az életéből. De mi lehetünk okosabbak. Én az első időkben azt csináltam, hogy minden nap elmondtam a gyereknek, hogy a nevelőszülei nagyon szeretik, sokat gondolnak rá, de most egy darabig nem tudnak találkozni. És azt is hangsúlyoztam, hogy nem hagyták el, csak most az a szerencse érte, hogy megtalálta az anyukája (én) és hazahozhatta. Ennél általában meg is álltunk, nem erőltettem tovább. Kicsit később lehet nekik apróbb ajándékokat készíteni, rajzot stb, amit postán fel lehet adni. Itt is sokan örömmel mondják mindig, hogy a gyerek elfelejtette a nevelőszüleit, de szerintem ez egyáltalán nem jó jel….

              Kedvelés

            • Mi ezt a kérdést átbeszéltük a Tegyeszes pszichológussal. Szerinte semmi gond nem volt ezzel. Mi kára származik a gyereknek abból, ha szépen átkötődik és csak utána hall a nevelőszülőkről? Nyilván elmondva, hogy nem elhagyták, hanem szerették, és addig vigyáztak rá, amíg jött érte anya (és apa).

              Kedvelés

            • Köszönöm szépen a tanácsokat!
              Képzeljétek, mintha manócskánk megérezte volna, hogy tegnap miről írtam Nektek, ma reggel megtört a hallgatás! Minden reggel meg szoktuk beszélni, hogy melyik pólót veszi aznap fel. Ma reggel egy olyan pólót ajánlottam neki, amit a nevelőszülőktől hoztunk el, és tudom, hogy gyakran volt rajta. És ekkor megkérdezte, hogy hol a nevelőanyukája, én pedig meséltem neki röviden róla, nagyjából azt, amit háztartásbeli andrea is írt. A végén azt mondta, hogy “Jaaa, akkor jó.” és szaladt játszani.
              Most azt hiszem várok pár napot megint, hátha ismét ő kérdez újra.

              Kedvelés

          • Tényleg a név kérdés! Itt nagyon-nagyon nehéz volt számunkra meghozni a döntést. Sok szakemberrel konzultáltunk ez ügyben. És nem csak azért, mert mi nem tudtunk volna megbarátkozni ezzel a brazil szappanopera névvel, hanem mert úgy gondoltuk, hogy esetleg manócskánknak sem tenne jót, ha a neve miatt esetleg csúfolnák az oviban, suliban. A mi családnevünk egy régies hangzású, és olyan lett volna a név, mint pl. Nádasdiházy Rodrigó. (Ez csak példa.)
            A lényeg, hogy van egy beceneve, és ő mindig ezen a becenéven hívja magát, meg a környezete, mi is így szólítjuk. Kérvényeztük ennek a becenévnek az anyakönyveztetését. A Nyelvtudományi Intézet azonban nem engedte azzal az indokkal, hogy becenév, és felsorolt egy csomó anyakönyveztethető férfinevet, aminek ez a név a beceneve. És úgy döntöttünk, hogy a felsoroltakból választunk egy “hagyományos” nevet első keresztnévnek, és második keresztnévnek meghagyjuk az eredeti nevet. Ezt a gyámhivatal engedélyezte is. Manócskánkat meg eddig is a becenevén hívtuk, ezentúl is a becenevén szólítjuk, tehát a kis életében a nevével kapcsolatban semmi változást nem érzékel.

            Kedvelés

  13. Vannak a terhességnek szép időszakai valóban,főleg mikor elképzeli az ember,milyen lesz a kisbabája,majdnem végig a föld felett szárnyaltam.De ha őszinte akarok lenni,vannak terhes részei is amiket kihagynék:hányás,vizsgálatok,vérvétel,szurik,infúzió,kórház,kórházban bunkó,tudatlan gyakornokok,viszerek,levegőért kapkodás, totyogás stb.Állítólag szülés után sok kismama mondja,hogy holnap újra szülnék,akkora élmény volt,hát szerintem nem teljesen őszinték.Nekem csak az artériám pattant el közben pl. de ezt gyorsan meg is oldotta a doki sos érplasztikával sokminden más mellett….😁 Szerintem egy terhesség és szülés nélkül is nő egy nő és ugyanúgy átérezheti az anyaságot. Gratula a kis Vincéhez,köszi,hogy leírtad a történeteteket,meg is lepett rendesen.Azért tényleg benne volt a sors vagy nem is tudom minek a keze,hogy az ő szülei lehettetek.Jól megijedthettetek azért,mi lesz a kis manóval.

    Kedvelés

  14. Lenne egy remek kérdésem, úgyse fogok rá választ kapni, de hátha. Valaki majdnem minden hozzászólásomat dislike-olja, még olyat is, aminek kb. annyi a betámadható tartalma, hogy kék az ég. Nem mondom azt, hogy ártatlan vagyok, de nem tudjátok, ki az és mért teszi? Komolyan kíváncsi lennék az okokra…

    Kedvelés

      • Azt tudjuk, mi a legtöbbet kommentelő jutalma (cask azt nem, hol késlekedsz az üggyel 😉 ), de mi a legtöbbet dislikeolt jutalma? A Sok b@szogatás után egy jó dugás? Akkor ringbe szállok, így két kicsi gyerek mellett én is 😉 vagy az a legtöbbet dislikeolóé? 😀

        Kedvelés

        • Hah, kábé hasonlóra járhatott az agyunk (yes yes 😀 ), csak jön a szóhasználatbeli különbség közöttünk, mert én arra gondoltam, hogy az emlegetitisz + a “jajjdejó kapcsolódni a másikhoz így vagy úgy” a gombnyomogatásban is megjelenik…

          Kedvelés

      • Tudod, jön az a gyerek, már üzent azzal az imádnivaló csokiszemű boszinkkal.
        Hú, ez kecsegtető nyeremény! Akkor tartsunk heti eredményhirdetést, hát jövő januárig várjunk a győztesre?? Push the button baby!

        Kedvelés

      • Nekem is feltűnt, hogy szinte mindenre kapsz diszlájkot. Én amúgy volt, hogy ilyen esetben pusztán az egyensúly kedvéért nyomtam egy lájkot a kommentedhez időnként 😀 olyasmire, amire szerintem amúgy irreleváns lájkolni-diszlájkolni.

        Kedvelés

        • Megmondom őszintén, hogy az egyáltalán nem zavar, ha olyanra kapok dislike-ot, amit tényleg megérdemlek. A funkcióvesztését sajnálom a dolognak, innentől átment dedóba: nem tetszik a szemed színe, bármit mondasz, jön a tasli. És hát na, próbáltuk elviccelni, egyesek meg, akiknek egyáltalán nem szólt a poén, magukra vették. Nem volt célom, nem vagyok az a fajta, aki bárkit brahiból szétzrikál, igyekszem csak akkor megszólalni, ha valami nem okés…

          Kedvelés

      • Azért, mert kezdettől fogva olvasó vagyok itt, és pont azt értékelem a legjobban, h ebben a közösségben mindenki ki tudja fejezni kulturáltan a véleményét. A dislike gomb funkciója, h jelezd egyet nem értésedet, amennyiben vitatható a hozzászólás, és jobb témáknál nem áll meg a történet a gombnyomkodásnál. Nagyon szívesen beszélgetek bárkivel, szórakozni meg otthon, apával kéretik, ne trollkodjuk már szanaszét ezt az értékes felületet! 😉

        Kedvelés

  15. Kata: Köszönöm ismételten a kiokosítást,de hanyagolhatnánk őket lassan,értem amit írtok enélkül is☺.Hány éves egészséges, fehérbőrű gyerekre nem várnak sokan?Piros megyében lakunk egyébként.Valóban meglepett,hogy 5-6 éve várnak sokan 4-5 éves fehérbőrű gyerekre.

    Kedvelés

    • De látom, még mindig nem kerek… most hezitálok, mert ha teljesítem az első kérésedet, akkor kussolok, és válasz nélkül maradsz. Ha figyelmen kívül hagyom, akkor meg bunkó leszek. Inkább válaszolok, úgyis a dislike-királynőség a cél…
      Kérlek szépen légy szíves, olvassál itt nálunk értően. Azt magyarázzuk immár az x. kommentben, hogy az egészséges fehér bőrű gyerek bármilyen életkori és egészségügyi opcióval fehér holló a rendszerben, és nagyon hamar elkelnek, mert az kapja általában, aki ezer éve vár, első gyerekre. DE minden az adott megyétől és annak ügyintézőjétől, valamint az aktuális hivatal eljárásrendjétől és un. örökbe adási szemlélettől függ, na meg attól, hogy ti milyen opciókkal fogadtok el gyereket. Akinek mellesleg minden gyereketeknél fiatalabbnak kell lennie, mert a törvény tiltja a fölékihelyezést.
      Ez így elég pontos megfogalmazás volt arra vonatkozóan, hogy mi is csak részleteket tudunk, de kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét és megyei tegyeszes ügyintézőjét a kockázatokról és mellékhatásokról?
      Meghajlás, pukedli, taps Kukorelly után szabadon, jöhetnek a gombok.

      Kedvelés

  16. Kata: a kiokosító, megalázó hozzászólásaid után itt egy agresszív, bunkó válasz. A stílus maga az ember. Szépen kértem. Nem érdekel téged, rendben. Értelek benneteket, bár ez egy egyetem, két középfokú nyelvvizsga és sok más tanulmány után nem is csoda. Nem vagyok nagyképű, csak a tényeket írtam le. Nem kaptam egyértelmű választ eddig a kérdésemre, hiába gondolod ezt, talán ezzel volt probléma De a válaszod megnyugtatott. Mindenhol azt olvastam, hogy a 10 évesnél idősebb gyerekekre már nem nagyon akad jelentkező, de örülök, hogy ez mégsem így van. Örülök, hogy kevesen vannak az ilyen korú örökbeadható gyerekekből (igen, tudom, hogy sokan nem örökbeadhatóak sajnos) és örülök, hogy ezeknek a gyerekeknek mind gyorsan találnak új, végleges otthont.
    Szépen írtam, szépen kérdeztem, nem értem a puszta írásaim miért váltanak ki belőled ekkora indulatokat.
    Boldog vagyok a férjemmel és a csodaszép, okos három gyermekemmel, a továbbiakat pedig majd eldöntjük magunk. Köszönöm a válaszokat a többieknek, mindenkinek minden jót kívánok és aki még vár, annak külön sok erőt küldök, el fog jönni a ti időtök is 🙂 Többet nem szólok hozzá a fórumhoz, s nem olvaslak benneteket, de sok információt gyűjtöttem a témában. Inkább olyan fórumra megyek, ahol hasonlóan hozzám, csupa kedves, megértő ember vesz körül.
    Kata: a gyerekeddel azért türelmesebben kell majd viselkedni, bizony tapasztalom, hogy néha több százszor el kell mondani nekik ugyanazt, mert nem értik. De akkor sem lehetsz ideges. Ehhez kívánok neked sok kitartást, menni fog, csak akarni kell.
    Nem én dislike-oltam, ezután sem fogok, mert én nyíltan megírtam a véleményemet ehelyett. Bár nem is értem, ez miért bosszant téged ennyire. De aki nyomkod, nyilván élvezi azt, hogy ennyire felhúzod magadat rajta. Ezen gondolkodj el picit.

    Valahol megértem, hogy fusztrált vagy, de innentől másokon kell levezetned az ebből adódó feszültségeidet a továbbiakban, mert én többet nem szólok hozzá a fórumhoz, bármit is írsz. Kibírom. Te nem fogod. 🙂 Tehát hajrá, tiéd az utolsó szó, élj vele! 😉 Itt a lehetőség az alázásra, kiokosításra, bunkózásra, bármire, ami téged boldoggá tesz….

    Kedvelés

    • A két dolog külön fut, és egymástól teljesen független, tudom, hogy nem te dislikeolsz, ez egy fél éves ügy…
      Mért vonod össze a kettőt?
      Az a helyzet, hogy próbáltam rávilágítani azon momentumokra, amelyek számodra a válaszokból sértőek lehettek, pedig egyikünk se annak szánta, én se. Ez nem nyelvvizsga vagy diploma kérdése, hanem egy élethelyzeté, amibe, ha örökbe fogadtok, ti is bele fogtok kóstolni. Továbbra is az a kérés, hogy énmiattam ne menj el innen.
      Nem vagyok frusztrált, ez egy misszió, ami például olyan feladatokkal is jár, hogy szólunk, ha valami nem kerek, arról meg nem tehetek, ha az igazságnak éle van.
      Pedig igyekeztem korrekten fogalmazni…

      Kedvelés

    • Nem látom, mi volt olyan sértő. Maradjunk a tárgynál, Kata picit visszavesz, a dislike gombot csomagban adták a like-kal. Segíteni próbálunk. És szerintem ez a legjobb fórum a témában 😉

      Kedvelés

  17. Loxiának.

    Szerintem fehér bőrű egészséges lányra minden korosztályban sokan várnak.
    Magyarországon és külföldön is 10 éves korig van “kereslet” gyerekekre, de szerintem emiatt a 10 év felettieket nem is nyilvánítják örökbe fogadhatónak – újabban csak azt a gyereket nyilvánítják, akinél van is esély az örökbefogadására. De 10 évest csak 10 év múlva kaphatnál.

    Amiket én látok:
    8 éves fehér kislány, akit olyan ember kapott, aki 5 évet várt.
    10 éves roma gyerek, akire két évet vártak.
    Ennél a cikknél https://orokbe.hu/2015/05/18/egyedulallo-kaphat-ujszulottet/ többen hozzászóltak, akik több éve várnak nagyobb gyerekre.

    Itt láthatsz olyan gyerekeket, akik otthon nem keltek el és külföldre kerültek. Nincs köztük egészséges, fehér bőrű szingli kislány (úgy értem, akinek nincs testvére). https://orokbe.hu/2014/08/25/magyar-gyerekek-amerikaban/

    A másik: az örökbefogadás nem azt jelenti, hogy megúszom a terhességet, szülést, és kapok egy tuti egészséges gyereket. Egyrészt, az örökbe adható gyerekek között nagyon soknak van kisebb-nagyobb betegsége, ezek sokszor “zsákbamacska” jelleggel csak a családba érkezés után derülnek ki. Ennél is komolyabb puttonya van viszont minden gyereknek: traumája. Az örökbefogadott gyerekeknél a traumák, a többszöri lakhelyváltás miatt gyakran előfordulnak viselkedési problémák, hiperaktivitás, figyelemzavar, tanulási probléma, általános az idegrendszer éretlensége, gyakoriak a különböző fejlődési lemaradások. Várható értékben egy örökbefogadott gyerekkel sokkal több gond lesz, mint akit te szülsz. Ettől lehetnek egyéni eltérések, de erre érdemes számítani. Egy idősebb gyereknél fokozottan. Az az ötéves kislány nem olyan lesz, mint az az ötéves, akit te szültél, akit öt évig te neveltél. Fel lehet vállalni, sokan sikeresen nevelik, de erre érdemes készülni.

    Szerintem el kéne dönteni, hogy mit szeretnétek: egy egészséges, fehér bőrű kislányt, vagy olyan gyereket, aki nem kell másoknak. Nem nagyon van átfedés.

    Ha akarjátok ezt a dolgot, a nyerő stratégia most azonnal jelentkezni minél szélesebb paraméterekkel, minden szervezethez, ahol fogadnak. Aztán várni 5-6 évet, és akkor lesz valami. (Közben bármikor kiszállhattok.) Nem tudom megjósolni, hogy mi, ennyi idő alatt a törvények is változhatnak. Néha felkerül az országos listára 5 év alatti fehér kislány, ha ti már hat éve vártok, akkor hátha titeket hívnak. Nem tudom, az adott megy dönt. A civileket, akik fogadnak, (leginkább a Fészek és az Együtt) jelenleg nem érdeki, hogy kinek hány gyereke van (de hangsúlyozom, ezt is szigoríthatják öt év alatt), ha kiálljátok a sort, kaptok egy kisbabát, persze az nem olyan lesz, aki másoknak nem kell, hanem akit sokan mások is elfogadnának, de ha becsülettel kivártátok, miért ne vihetnétek haza.

    Olvasgass itt sokat, gyere el bátran találkozókra, nagy döntés, érdemes körüljárni alaposan.

    A várakozás hosszú lesz, de nem roma gyerekre ma 3-4 év az átlag, Budapesten 5.

    Kedvelés

    • Tudom, hogy nem mindig ilyen egyszerű, minden eset más, de nekem az örökbefogadás gyakorlatilag azt jelentette, hogy megúszom a terhességet és a szülést, és kapok ajándékba két egészséges, problémamentes gyereket. Az egyikük civil szervezet segítségével, a másik az állami redszerből érkezett. Csak azért nem mondhatom, hogy pont olyanok, mint amire vagytam, mert felülmúlják azt, amit el tudtam képzelni. Nem gongolom, hogy annyira ritka kivétel lennék, ismerek még jópár ilyen családot.

      Kedvelés

  18. Én nem értem a kettőtök közötti vitát, nem is akarok belefolyni, de 10 év felett nagyon ritka az egyke gyerek. Már szerintem 5 év felett is az. Sajnos a szörnyű élethelyzetek megismétlik magukat, nem véletlen, hogy sokan vagyunk, akik a testvérsorok 5., 8., 10., 12. tagját fogadták örökbe. A nagyobb gyerekek esetén meg elég szigorúan veszik, hogy a testvéreket együtt akarják tartani valamilyen szinten. A mi fiunk 3.-6. testvéreinek az örökbe adása is emiatt hiúsult meg, mert annyira összetartoztak, hogy szétválasztani nem akarták őket, együtt 4 gyereket meg nem lehetett örökbe adni. Aki csak egy gyermeket tud örökbe fogadni, annak nagyobb esélye van egy 0-5 éves kor közötti gyerekre, mert ott még előfordulhat, hogy nincs tesó a rendszerben. Ugyanakkor, aki a rassz kérdésben is megkötést tesz, egy borzasztó hosszú sorba áll be, és mindig lesznek olyanok, akik első, esetleg második gyerekre várnak, és őket a rendszer előnybe részesíti, hiszen azt szeretnék, hogy a gyerek kiemelt figyelmet tudjon kapni. Egy szó mint száz, Zsuzsával értek egyet, kicsi valószínűségét látom, hogy a fenti paraméterekkel valaha is sikerül örökbe fogadni. Ettől próbálkozni még lehet.

    Kedvelés

    • Ezt komolyan kérdezem mégegyszer, mert nekem új infó. Tesz különbséget a rendszer, hogy hány gyerek van már otthon? (Oké, az alkalmasságnál játszhat, de amúgy). Vagy ez megyétől is függ?
      Amúgy meg Loxiáéknál ez a második közös gyerek lesz, ha jól értem; ezzel együtt még Gólyahírékhez is beállhatnának, nem?

      Kedvelés

      • Nekem úgy jött le, hogy harmadik közös gyermek lenne. Egy nevelt gyermekük van. Szerintem megyéje válogatja a “hány gyermek van már” kérdéskörben különbséget tenni. Bizonyára a legtöbb helyen nagyon szigorúan tartják a sorrendet, már ami az első ötöt illeti. Ilyen szempontból pedig nem számíthat, hány testvér várja otthon a kicsit, mert kivárta a sort és kész.

        Kedvelés

      • Szerintem egy olyan megyében, ahol “team” dönt, és 5-6 év a várakozás, ott egy gyereket nem feltétlenül negyedik gyereknek adnak oda, ha van rá más jelentkező is. Ha nincs, az más helyzet, pl. országos listán. Bölcső, Gólyahír nem ad, a kicsiknél is el kell fogadnia az örökbeadónak, hogy negyedik gyereknek megy a pici, mikor gyerektelenek is állnak sorban. Nem triviális. Ezzel együtt ismerek családokat, akik negyedik vagy akár ötödik gyereket is kaptak. Pl. ők is, három vsz gyerek után érkezett egy újszülött. http://www.nlcafe.hu/csalad/20160318/cigany-kisbaba-orokbefogadas/

        Ha a nevelt gyerek náluk él, akkor szerintem beszámít a gyerekek számába.

        Kedvelés

      • Azt én sem tudom, hogy a rendszer tesz-e különbséget, de a szülőanyák biztosan. Mondjuk azt sem tudom, titkos örökbefogadásnál kiköt(het)-e bármit az örökbeadó szülő.

        “Férjem kisfia kiköpött apja,én fiam tiszta én,a közös pedig inkább apuka szintén” ez alapján csak második közös gyerekük lenne.

        (A vitát én sem értettem, de a sértődékenység szerintem legalább akkora problémát okozhat gyereknevelésnél, mint ha valaki elunja a magyarázást.)

        Kedvelés

        • Én sem értettem a vitát.
          Annyi jutott eszembe, hogy egyszer egyik nagyon kedves barátom szaladt a vasútra, és egy kalauztól megkérdezte, hogy “jónapot, megmondaná legyenszíves, hogy a vonat x-be melyik peronról indul?”. A teljesen érzelemmentes válasz az volt, hogy “4-es vágány”. Azután a barátunk füstölgött, hogy milyen ember már ez a kalauz, mégcsak nem is köszönt vissza, hanem odavágta a vágányszámot, (mondjuk a barátunk persze ettől még udvariasan megköszönte, hiszen tényleges figyelmet és segítséget kapott, és az az udvarias típus amúgyis). Azután megkérdeztük a barátunkat, hogy az volt-e a kérdése a kalauznak, hogy szereti-e őt a kalauz, csodálattal tekint-e rá, bíztatást várt-e vagy konkrét infora volt szüksége alapvetően… Elnevette magát… 🙂

          Kedvelés

    • No, lakásvixolás közben megrágtam a dolgot, mert bizonyos részeket már én se értettem igazán. Most azt tudom elmondani, amit én látok, persze ez is vitatható, mert egyéni nézőpont.
      Az öf téma számomra olyan, mint Umberto Eco könyvei:Aki be akar lépni a regény igazo világába, annak át kell rágnia magát az első 100 oldalon, akkor is, ha funkciótlannak tűnik, mert az infómorzsák később nyernek fontosságot.
      Jött egy kérdező. Olyan kérdéssel, ami összemozaikozható abból a több, mint két évnyi anyagból, amit itt találni lehet. Annak ellenére válaszoltunk többen ajánlva linkeket, helyesbítve előfeltevéseket, csevegve, elnézést kérve a folytonos helyre rakásokért. Odavethettük volna, hogy olvass, és legózd össze. Mert rengeteg itt az infó, próbáltuk terelni, direkt a többesszám, nem csak én. De erre nem azt a visszajelzést kaptuk, hogy köszi, heuréka, vègiggondolom, hanem még a mozaikozás is tőlünk volt várva, pedig csak foszlányokkal voltunk tisztában abból, hogy mit is akar, mi is a helyzet.

      Sajnos én huszadszorra már nem vagyok tüncimünci, pláne, ha valaki még egy egyszerű félmondatot is képes úgy félreérteni, hogy vagdalkozik (búcsúkomment) vagy halálra rémül (Soron kívül nem akarunk mi gyereket! Bizonygatta, amikor Zsuzsa válaszolt neki, pedig erről szó se volt.).
      Ez az én saram. Mégiscsak csöndben kellett volna maradnom.
      De nem zárom ki, hogy akkor a hallgatás miatt rúg port és állapítja meg, hogy itt nem ugrálják körül.

      Igen, a stílusom nyers, de ha visszaolvastok, láthatjátok, csihadtam már. Nekem ez tényleg misszió, és nagyon nehezen fogadom, ha valaki instant megoldásokat remél, majd amikor nem kap, még mi vagyunk a hülyék. Ezért emeltem fel a hangom. Nem frusztrált a gyerekszáma, mert a tesókkal is gazdagodik a gyerek, vagy a dislikeok miatti cécó,hiszen azt fentebb elvicceltük, és csak adalék, hogy azt is a személye elleni támadasnak értékelte, holott csak elmondtam, mért ennyire fontos volt nekem azt ott megkérdezni.
      Én ezt látom, gondolom, biztos van vakfoltom, fejlődni van mit, de tényleg igyekszem. Komolyan.

      Kedvelés

      • Szerintem Loxia kérdésére egyáltalán nem egyszerű összerakni a választ. Ez egy bonyolult helyzet, és szerintem az nagyon jó, ha valaki kérdez és érdeklődik egy ekkora döntés előtt.
        Azt is megkérdezték már hússzor emberek itt, hogy hol kell jelentkezni. És azzal sincs gond 🙂

        Kedvelés

  19. Visszajelzés: Üdv a blogon! | Örökbe.hu

  20. Sziasztok!
    Amit dióhéjban magamról szeretnék mondani: van egy 10 éves fiam (lombikos). Bár elvileg minimális esély van rá, az elmúlt “védekezésmentes” 10 év miatt úgy érezzük, hogy természetes úton nem fog másik babánk lenni, így férjemmel – egyelőre elvi szinten – felmerült az örökbefogadás gondolata. Lehet, hogy idióta a kérdés: Fogjuk tudni úgy szeretni, mint a vér szerinti gyerekünket? Úgy érzem, hogy igen. De tudat alatt sem fogjuk megkülönböztetni őket? Azt is tapasztaltam ismeretségi körömben, hogy vér szerinti gyerekeket sem “szeretnek” teljesen egyformán sok esetben a szülők. Ez a gondolat mégsem hagy nyugodni.
    Előre is köszönöm az őszinte válaszaitokat! 🙂

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Nem idióta a kérdés. Sok szülő van itt, akik vér szerinti gyerek után fogadtak örökbe.
      Például én is ilyen vagyok.

      A saját példám alapján azt mondhatom: nem a gyerek érkezésén múlik. Nekem is van ilyen és olyan gyerekem is.
      De szerintem csak akkor szabad örökbe fogadni, ha bennetek nincs kétely, emésztgessétek nyugodtan ezt a dolgot.

      Kedvelés

      • Örülök, hogy itt lehetek és rátok leltem. 🙂
        Olvasgattam a régebbi témákat és nagyon hasznos dolgokat tudtam meg belőle. Az nem világos egyelőre nekem, hogy a Tegyesznél, hogyan kell jelentkezni. Csak bemegyek, hogy “szeretnénk örökbe fogadni egy lurkót!”? Kell-e vinni valamit?
        A másik, hogy olvasom néhány helyen, hogy ‘ilyen vagy olyan színű megyében élünk’. Ezt honnan lehet kideríteni, hogy milyen színű a megyém és hogy ez mit jelent?
        Köszi!

        Kedvelés

  21. Sziasztok! Van valaki, aki német örökbefogadó szülőként kijárta a német állampolgárságot a gyerekének? Vagy ismertek ilyet? Gyakorlati tippekre lenne szükségünk, minden segítséget nagyon köszönök!

    Kedvelés

    • A gyerek születési anyakönyvi kivonatával igényeltek a gyereknek útlevelet (állampolgárságot). Vsz. kell előtte kérvényezni a névviselést, ez egy külön kör, de egyébként sima ügy.

      Kedvelés

  22. Kedves Fórumozók!

    Az örökbefogadó szülői szerep-eséllyel még csak most ismerkedve, a blogban is elmerülve felmerült bennem néhány lehet, hogy banálisnak tűnő kérdés, és ebben szeretném a segítségeteket kérni.

    Egyrészt felmerült bennem az a kérdés, hogy amikor az ember először leül az Örökbefogadási csoporttal, és megkérdezik, hogy mégis miért szeretnénk ezt, vajon milyen “hatása” lesz ha azt mondjuk, hogy azért, mert természetes úton logisztikailag problémás vagyok (kétméhűségem van) és a számtalan és igen kérdéses eredménnyel “kecsegtető” inszemináció és lombik program kockázatait nem tudjuk jó szívvel bevállalni.
    Kicsit tartok tőle, hogy ha ennyire őszinték leszünk az elbeszélgetésnél, azt gondolják majd, hogy nem vagyunk hajlandóak mindent megtenni a leendő gyermekünkért, holott valójában nem ez a helyzet. Azt szeretnénk, hogy a hozzánk – így vagy úgy- érkező kis ember ne egy sokat szenvedett, és sokat csalódott, esetleg ezeket megszenvedett házasságba érkezzen, hanem egy olyan kapcsolatból “csináljon” családot, ahol pozitív várakozással készülnek rá. Sajnos barátnőm által végig tudtam követni a sorozatos sikertelen lombikok hatását, és az egészségügyi félelmeim mellett be kell látnom, hogy nem biztos, hogy el tudnám viselni azt a rengeteg veszteséget. Főleg úgy, hogy sokkal inkább érzem a mi utunknak az örökbefogadást, mint az egészségügyi tortúrát. Azt szeretnénk, hogy ha megérkezik a gyermekünk, minden energiánkat és figyelmünket az ő megismerésére, és a közös család kialakítására tudjuk fordítani. Nyilván elfogult vagyok, de most egy erős és stabil, egymást támogató és egymásra odafigyelő nagyon jó házasságunk van. Ezt a szerencsémet nagyon megbecsülöm, és kicsit aggódom, hogy a természetes út erőltetése olyan nyomokat hagyna a kapcsolatunkon, ami még akkor is komoly házastársi munkát és megoldást igényelne, ha végül vér szerinti gyermekünk születne. Hosszú távon sokkal jobb megoldásnak tűnik az, hogy vigyázzunk erre az erős alapra, és ezt nyissuk ki az érkező gyerkőcnek.

    A másik nagy kérdés bennem jelenleg, hogy mikor jelentkezzünk az örökbefogadási procedúra elkezdésére. Leginkább a lakhatási kérdés miatt. Jelenleg egy frekventált helyen fekvő, friss felújításokon átesett 33 m2-es, galériás kis lakásban élünk albérletben, de egy álom – és családalapításunkat támogató- főbérlővel.A lakás nyilván átalakítható bababarátra, olyan 3 éves koráig megfelelően kialakítható lenne a tér talán, de nem ideális. Budapesten kívül, de elérhető távolságban – hisz mindketten itt dolgozunk- tervezünk egy kis családi házat venni. Erős nézegetésben és spórolásban is vagyunk, de nyilván még legalább 1-2 év, mire realizálódni fog a ház. Mivel az átlagos várakozási időbe ez bőven belefér, és a lakástól függetlenül már – amennyire egy első gyerekere lehet- késznek érezzük magunkat a családbővülésre- gondolkodunk a folyamatok elindításán, viszont nyilván megakadna a környezettanulmányon.
    Kicsit tanácstalanok vagyunk, hogy mit tegyünk ez ügyben, így mindenféle tapasztalatra nyitottak vagyunk, és előre is köszönöm a segítséget.

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Az első kérdésre: semmilyen elvárás nincs ezzel kapcsolatban, az sem feltétel, hogy meddőségi problémája legyen a jelentkezőnek. Az a lényeg, hogy az örökbefogadott gyereket el tudja fogadni, ne pótmegoldásnak tartja. Téged olvasva ez rendben van. Ez biztos nem lesz gond.
      A másik: érdemes mielőbb jelentkezni, mert a várólista hosszú és ti sem lesztek fiatalabbak. Ha költöztök menet közben, akkor majd kell egy új környezettanulmány, de addig is már álltok a sorban. Pest megyében (és Budapesten is) hosszúak a sorok.
      Nem írtad, milyen gyereket képzeltek el.

      Sok sikert!

      Kedvelés

      • Köszönöm a válasz, megerősített.

        Alapvetően kicsi gyerekben gondolkodunk, nemi megkötés nélkül, és a roma származást nem tatjuk akadálynak, de még sok mindenen át kell rágnunk magunkat nem csak elméleti szinten, hanem “vérre menően” realizálva a lehetőségeket. Nagyon nagyon az elején vagyunk még mindennek. Még a családdal, a leendő nagyszülőkkel sem közöltük, hogy milyen terveink vannak. Ettől tartok kissé…
        Egyenlőre az alapos utána járás és információgyűjtés fázisában vagyunk, és a nagy beszélgetések korszakában. És nem nagyon hagyom magunkat az alapos, több szempontú elgondolkodás nélkül bármin is tovább lépni. Nem szeretném, ha később, amikor már esetleg ott van velünk a gyermekünk merülnének fel olyan kétségek ,amik rá rossz hatással lehetnek.

        Kedvelés

        • Azt kéne kitalálni, hogy most tényleg készen álltok-e egy gyerekre, ha mondjuk fél vagy egy év múlva érkezik-e.
          Vagy csak majd évek múlva szeretnétek.

          Roma gyereket “gyorsan” lehet kapni, akár egy év alatt is. De persze ne emiatt vállaljátok 🙂

          Ha csak mondjuk két év múlva álltok készen a gyerekre, én akkor is mondom, hogy jelentkezzetek most, és írassátok bele a határozatba, hogy csak 2018-ban vagytok fogadókészek.

          Kedvelés

          • Alapvetően a lakás miatt van bennünk némi halogatás, meg nyilván tartunk – vagy legalább is én- a szüleink reakciójától. Bár utóbbi az alap döntésen nem változtat, csak a továbbiakra nyomja azért rá valószínűleg majd a bélyegét.
            A praktikusokat megoldanánk, az nem kérdés. Ha alkalmasnak találnának minket a mostani lakást is át tudnánk alakítani 3 fősre. A főbérlőnk támogatja a családbővülésünket, az sem lenne gond. Én a munkámat- ugyan szeretem, és értékelem, de – alárendelem a családomnak, ebből titkot sem csinálok a főnökeim előtt, úgyhogy kész akciótervem van a munkafolyamataim bármikori átadására, ha lehetőségem lenne otthon maradni a kicsivel. A hivatásomnak hála, abba egész jól bele látok, hogy mit és hogyan kell elintézni amikor gyermek érkezik.
            Tapasztalt anyuka barátnők vesznek körül, és két támogató nagymamajelölt, így sok kérdésemre azonnal kéznél van a válasz. Amire meg nem, arra kiderítem. 🙂

            Ami bizonytalanság van bennünk, az jórészt a még be nem szerzett információk és hogyan fog történnik-ből adódik. Illetve nyilván mindezek után is marad bennük egy kis “első szülős” félelem, hogy mindent jól fogunk-e csinálni.

            Kedvelés

          • Én 29 a férjem 36 évesek vagyunk.
            0-tól 3 éves korig gondolkodunk.
            Felmerült az “idősebb” is, de maximum 5 éves kormaximumig gondolkodunk, mert fontosnak tartom, hogy az iskolakezdés előtt bőven legyen időnk összeszokni, kialakítani a magunk világát. Épp elég “zavaró” közeg lesz az első időkben az óvoda, ha 3 éves kor feletti gyerkőcöt kapunk.
            A képzésem során belém nevelt kötődéselméletek miatt én ragaszkodnék a max 3 éves korig-hoz, de nyitott vagyok az érvekre, hogy működőképes lehet a plusz 1-2 év.

            Mint írtam, még sok mindenben kell kiforralnunk a döntésünket…

            Kedvelés

            • Oh, akkor a rendszert tekintve igen fiatalok vagytok, egészen zsenge harmatos korúak a többiekhez képest, valamint ilyen paraméterekkel egy év alatt adnak gyereket, szóval nem kell kapkodni. Csak szép nyugodtan, amikor érzitek.
              Gyertek találkozókra 🙂

              Kedvelés

    • A lakás kérdésben nem tudok biztosat nyilatkozni, de a kihelyezés előtt úgyis új környezettanulmány kell. Az első környezettanulmány esetén meg elmondhatjátok, hogy x időn belül tervbe van véve a nagyobba költözés. Ha megváltoznak a lakhatási körülmények, akkor mindenképpen új környezettanulmány kell. Ha Budapestről kiköltöztök Pest megyébe, akkor más lesz az öf. tanácsadótok is.

      Az első kérdésre meg egyértelműen az a válasz, hogy nem elvárás, hogy lombikozzatok, vagy inszemináción menjetek át. Nem lehet lemérni, hogy ki akar jobban gyereket, az, aki 9 lombik után adja be a kérelmét, vagy az, aki egynek sem veti alá magát. Meg lehet mondani, hogy minden rásegítés nélkül természetes úton nem lehet gyerek, az egészségügyi beavatkozások kockázatait meg túl magasnak ítélitek. (Amúgy az sem feltétlenül szükséges az örökbefogadáshoz, hogy valakinek ne lehessen gyereke. Kapott olyan is határozatot, akinek nem voltak meddőségi problémái.) Az, hogy miért nem lehet gyereketek, nem az eljárás része, ha elmondjátok elmondjátok, ha nem, az is OK. Azt vizsgálják, hogy ez nem egy hirtelen felindulásból hozott kósza döntés-e, és hogy valóban örökbe akartok fogadni, de ha ezt átgondoltátok, akkor ebbe nem fognak belekötni. (Ettől még előfordulhat, hogy a pszichológus a kérdésekkel kizökkent Titeket a komfortzónából, belekérdezhet fájó dolgokba, erre fel kell készülni, és felvenni a “fapofát”.)

      Kedvelés

      • Nálunk például így nézett ki a meddőségről való beszélgetés a pszichológusnál (már volt egy vér szerinti gyerekünk):
        – Nem akartatok még vér szerinti gyereket?
        – Akartunk, de a sors akadályokat gördített elénk.
        Ennyi, ment a következő témára. Elmondtam volna, nem titok, de nem érdekelte jobban.

        Kedvelés

      • Köszönöm a választ.
        A tanácsadó-változás máris olyan információ volt, amire első körben nem gondoltam.
        A pszichológusra pedig készülök, bár mivel amúgy is hajlamos vagyok túlanalizálni mindent, talán nem fog tudni olyan nagyon kibillenteni. Ha meg igen, azért akkor lehet, hogy jobb, ha nála, még mindennek az elején történik meg, mint később és esetleg más is sérül benne…

        Kedvelés

    • Köszönöm találkozók felajánlását. 🙂
      Már felmerült bennem, csak valahogy olyan bután hatott megkérdezni, hogy gyermektelenül is mehetünk-e. 🙂

      Kedvelés

      • Kedves Melinda! Szerintem tök jó, ha már gyerek nélkül is eljöttök találkozókra. Szerintem mindenkinek ilyen sokat kéne foglalkozni az örökbefogadással, aki akar örökbefogadni. Már előtte is. Én kifejezetten úgy látom, hogy azoknál valószínűbb, hogy valami nem jól sül el, akik nem tájékozódnak eleget. Ez szerintem egy életforma lesz, hogy nyomon követi az ember a dolgokat, tájékozódik, folyamatosan tapasztalatot cserél másokkal. Egyrészről a gyerek ugyanúgy egy gyerek, akit szeretni kell, de tartozunk nekik annyival, hogy minél szélesebb körben tájékozódunk a kérdésben, hogy neki minél jobban tudjunk segíteni. Legalábbis ez az én meglátásom:) Ez egyfajta tudatosságot is ad az egésznek, ami szintén jó (szintén szerintem).
        Ti nagyon fiatalok vagytok, ami nagyszerű. De több évet is felölelhet a várakozás, így minél előbb elkezditek, annál jobb. A lakás méretét szerintem nem nézik úgy, hogy ez meg ez a méret a minimum, inkább azt nézik, hogy alkalmas-e arra, hogy kicsi gyerek legyen benne. Általában nem rosszindulatúak azok, akik kijönnek környezettanulmányra, nem fogják azt mondani, hogy legyen minimum 50 nm és legyen a keresetetetek minimum ennyi és ennyi. Ők is tudják, hogy inkább a hozzáállásotok és a feltételek legyenek meg.
        Én azt mondanám, ne bizonytalankodjatok a jelentkezéssel. Ha jelentkeztek, elmegy még pár hónap, mire határozatot kaptok (néha a tanfolyamok is olyan telítettek már, hogy két-három hónapra előre kell helyet foglalni) és elkezdtek várakozni. Amennyiben közben elbizonytalanodtok, még mindig visszaléphettek. De például nekem a tanfolyam iszonyú lökést adott. Annyira jó volt hallani a dolgokról, Annyira jó volt beszélni egy jövőbeli gyerekről és hogy hogyan fogjuk csinálni vele a dolgokat (nem a pelenkázást, hanem a beszélgetést, helyzetkezelést, ilyesmit). Engem csak megerősített és sokkal lelkesebb lettem utána. Aztán olvastam is sokat és az is nagyon jó volt. Szerintem te nagyon alapos vagy, ez sokat segíthet a felkészülésben.
        Én úgy tapasztalom, hogy az idő irtó gyorsan röpül. Nem érdemes halogatni a jelentkezést.

        Kedvelés

        • Nagyon egyetértek, szuper, hogy ilyen tudatos vagy ebben, szerintem se lesz gond. A lakással meg az van, hogy ha már nálatok van a gyerek, akkor költöztök és oda ahova akartok. Ha a folyamat közben költöztök, az megbonyolítja a dolgot, ezért ha tervezhető a dolog, akkor ennek fényében tervezzetek. Mondjuk az én szigorúan privát meglátásom és tapasztalatom az, hogy az ingázás rengeteg stresszel jár (ez azért jutott eszembe, mert írtad, hogy ki szeretnéd iktatni a stresszt keltő helyzeteket), én biztos nem költöznék az agglomerációba, annyit nem ér meg egy kertes ház, de ezt mindenkinek magának kell eldönteni, csak azért említem meg, mert a köztudatban az van, hogy ez milyen király, pedig szerintem nem. Mi a városban lakunk, de nekem már az a 40-50 perc is sok, amit a munkába való járással töltök egy irányba, és azt tervezem, hogy közelebb keresünk lakást, pedig még így is csak heti 2-3 napot kell bemennem. Egyszerűen sajnálom az időt a bumlizásra, ha azalatt mondjuk a gyerekemmel lehetnék. MIndenesetre sok sikert, és igen, gyertek el közénk!

          Kedvelés

          • Ezzel picit vitatkozom:) Mi Szentendrén lakunk és Váci útra járok dolgozni. Autóval ez (ha nincs különösebb probléma) 30-35 perc reggel, hazafelé 25-30. Sokszor gyorsabb eljutni az agglomerációba, mint a városon belül valahová. De persze itt nagyon sok tényezős a dolog. Függ a pontos lakhelytől, munkahely elhelyezkedésétől, a gyerek bölcsijétől, ovijától, és még sok mindentől, de a lényeg, hogy az agglomeráció nem mindig jelent egyet a rettentő hosszú utazással. Városban mondjuk én nem megyek autóval, csakis tömegközivel, mert sokkal gyorsabb.
            Mindamellett imádok minden nap hazamenni a békés kis városunkba:) De ez persze mind egyéni meglátás függvénye. Én már nem tudnék itt lakni Bp-en, pedig itt nőttem fel. Van aki meg nem tud elszakadni a nyüzsgéstől.

            Kedvelés

            • Nálunk speciel nincs nyüzsgés 🙂 Az én álmom az, hogy biciklivel max fél óra alatt eljussak a munkahelyre. Sokan azért vágynak el Budapestről, mert nem élhető, kevés a zöld, az emberléptékű, gyalog megközelíthető, “belakható” köztér, de ezt javítani lehetne, ha mondjuk nem autóra optimalizálnák 😀 OFF vége.

              Kedvelés

  23. Köszönöm a biztatásokat és hívásokat a találkozó kapcsán. Teljesen megjött a kedvem 😀
    És a lakhely-tapasztalatokat is, bár nem akartam e témában vitaindító lenni. 🙂
    Ez azon kevés dolog, amit már sikerült nagyon határozottan eldöntenünk. Minden elhangzott érvet átrágtunk, és minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy mi amolyan kisvárosi típusok vagyunk, akik a fővárosba születtek 🙂 Sokkal jobban érezzük magunkat abban a miliőben. Főiskolás koromban – pedig akkor sokkal nyugtalanabb voltam, mint most- imádtam azt az életformát.
    Az óvoda kérdésben szerencsére valószínűleg a munkahelyem tud segíteni, és a lakóhelyválasztásban is nem keveset fog nyomni az elérhető közoktatások híre. Szerencsére van az erre való rálátáshoz kapcsolatom.
    Az utazással eltöltött időt pedig kicselezzük. Az utóbbi időben rászoktunk a férjemmel a csomóponton találkozós és együtt hazamenős randikra. Szerintem ebbe jól illeszthető lesz a gyerkőcünk “munkahelye” is, és aztán kis családostul utazgatunk.

    Kedvelés

    • Akkor már nem jöttél ide hiába:)
      A vita miatt ne aggódj, mert semmi durva, mindössze véleménycsere. Legalább lehet tudni, hogy milyen vélemények és nézőpontok vannak. Mellesleg én is töröm a fejem azon, hogy ha még egyszer otthon maradhatok picivel, akkor utána a lakóhelyemen keresek munkát, mert azért vonz a lehetőség.

      Kedvelés

  24. Kedves Zsuzsa!

    Vidéki találkozók is szoktak lenni? mi szeretnénk egy ilyenen részt venni, ha már szóba került újra, de Zala megye a világ vége 😀
    A film is nagyon felkeltette az érdeklődésemet. a cseh film. elérhető, megnézhető valahol? HBO előfizetésünk nincs, de nagyon érdekelne engem is és a férjemet is. köszi

    Kedvelés

  25. Kedves Fórumozók!
    Szeretném megosztani veletek a “leendő nagyszülőknek elmondjuk” élményemet. Egyrészt, mert annyira pozitív csalódás volt számomra, másrészt, mert hátha lesz olyan, akinek hasonló félelme van ettől, mint nekem volt.
    Tegnap este egy spontán, különösebb apropó nélküli szülőlátogatás alkalmával elmondtuk a szüleimnek, hogy hogy is állunk unokájuk kérdésében. Nekem is és a férjemnek is nagyon jó kapcsolatunk van a szüleimmel, erős, a szó valódi értelmében család vagyunk egy ideje már így négyen. Viszont édesapám – hát mit szépítgessem- kissé rasszista. Alapvetően az évtizedek alatt édesanyám vasakaratúsága abban, hogy minden embert önmagában “méretünk” meg, és fogadunk el vagy sem, illetve az én nyakasságom, amivel etnikai származás figyelembe vétele nélkül barátkoztam jó emberekkel akiket előbb utóbb édesapám is megismert és megkedvelt szelídített rajta. De azért amikor a férjemmel kitaláltuk magunk között, hogy végül is, nekünk majdnem mindegy a gyerkőc származási csoportja, aggódtunk, hogy apum hogyan fog reagálni. Az volt bennem, hogy hiába a nagy családi beszélgetős esték szemléletformálása, apu azért még mindig büszkén mesélgeti alkalmanként legénysége vagány és néha – számomra igen szégyenletes módon- cigányutálatból eredő balhés sztorijait.
    Úgyhogy tegnap nem kis félsszel kezdtem el taglalni, hogy mik is a realitások az egészségügyi problémánkkal, és mit szeretnénk, és leginkább mit nem ezzel kapcsolatban. Már itt meglepődtem, hogy a mindenféle beavatkozástól való óckodásomban apum támogatott. (Az esküvőszervezéskor az eltérő elképzeléseinkből kifolyólag hónapokig tartó hadakozás zajlott köztünk, erre készültem e témában is…) Aztán addig addig kerülgettem a forró kását, míg a férjem “bedobta” az örökbefogadnánk szót. Kicsit elkezdtük fejtegetni az érveinket. Édesanyám a maga határozott, de életemet illetően sokkal elfogadóbb és rám hagyósabb stílusában elkezdett velünk gondolkodni, édesapám viszont hallgatott, és azt a jól ismert nagy döntést hozok arcát vágta. Mit tagadjam, aggódtam, de ha már belekezdtünk, pláne az esélylatolgatásba, akkor kiteregettem a kártyáinkat, és elmondtam, hogy van esélyünk picurra is, ha nem teszünk származási kitételt, tehát akár cigány/roma származású gyerkőcöt is szeretnénk. Édesanyám valahogy nem hitt a 3 éves kor alatti örökbefogadás lehetőségében, és apum ekkor kezdett el vele ellenkezni – végre megszólalt- hogy már pedig de kaphatunk kicsi gyereket is, és miért érdemes a picivel próbálkozni. Az első akadályt tehát megugrottuk, ez világos volt számomra, nem ágál az egész ötlet ellen. Viszont egy várakozás volt bennem, mert a cigány származásra nem reagált. Beszélgettünk tovább, és egyszer csak az én exrasszista édesapám mindenféle előzmény nélkül közölte, hogy egyébként meg – próbálom idézni- “Ha egy igazi kis cigány gyerekkel állítasz haza, akkor sincs semmi, nézd meg az uradat, félig már ő is az..” – Itt arra utalt, hogy – az egyébként barna hajú, de nem kreolós bőrű- férjem karjai már szépen lebarnultak a napon végzett munkától. Aztán zajlott tovább az esti nagy családi beszélgetés, és egy idő után hazaindultunk.
    A buszmegálló felé baktatva csak lépdeltem, és rácsodálkoztam, hogy mekkorát tud változtatni egy emberen az unoka utáni vágy, és a lányáért való aggódás. És élveztem annak az apa-lánya dinamikának a szépségét, amit megéltem az este folyamán. Hihetetlen volt, még most is az kicsit, hogy mennyire megérezte apu a ki nem mondott félelmemet, és mennyire finoman, feneket nem kerítve, egy kis humorbonbonba csomagolva tudta közölni velünk, hogy a leendő unokájáért megválik a nem kevés évtizedes előítéletességétől. Hihetetlenül nagy lökést adott, és végtelenül hálás vagyok a szüleimnek. Mert nyilván nem rajtuk múlott a döntés, de nagyon nem mindegy a támogató háttér. Már csak apósomék vannak hátra, meg nyilván az egész folyamat, majd a várakozás, aztán remélhetőleg az álmatlan babakoros éjszakák, az abszurd óvodás foglalkozásra készülő házibarkácsok, a szülőkön kifogó iskolás házik, a lázadó kamaszkor, és a fiatal felnőttkor kirepülése, stb de ez a kis tegnap esti történés is csak megerősített. A vártnál és a másik úthoz képest annyival könnyebben megy minden, amikor az örökbefogadás van a fókuszban, hogy egyszerűen és a legrealistább oldalamat is elővéve, ez nem lehet véletlen…

    Kedvelés

    • Szia Melinda!
      Köszönjük, hogy megosztottad ezt a szép történetet velünk! 🙂
      Én éppen a határozat megszerzése felé menetelek egyedülállóként és szerencsére a családom teljes mértékben támogat mindenben. Egy rokoni szál volt, ahol kicsit aggódtam, mit reagálnak, de mindenki teljes vállszélességgel mellettem áll és azt mondták, őket nem érdekli a gyermek származása, az a lényeg, hogy az én gyermekem lesz és én nevelem, ezen kívül mindenben számíthatok rájuk…
      Ezek a mondatok mindennél többet jelentenek. 🙂
      Sok sikert Nektek!

      Kedvelés

      • Még egy dolog jutott erről eszembe. Sokszor megtapasztaltam általánosságban, hogy sokan addig előítéletes, amíg egy konkrét barátról, ismerősről, családtagról ki nem derül, hogy az előítélet által érintett csoport tagja. Majd jön a válasz, hogy ja, Te nem vagy olyan. Az előítéletek nagy része a tudatlanságból – a hallomásokból – fakad. Sokkal könnyebb úgy általánosságban egy csoportról negatív véleményt alkotni, mint egy hús-vér embernek a szemébe mondani, hogy őt az előítéletek miatt nem tudják elfogadni.

        Kedvelés

    • Ezek azok a dolgok, amik miatt NAGYON BOLDOG VAGYOK, hogy végül örökbefogadni kényszerültünk a hagyományos út helyett. Annyi, de annyi ilyen dolog volt közben, ami gyönyörű, amitől utólag is könnybe lábad a szemem, amit mind kihagytunk volna, ha nem ezt kapjuk. Rengeteg hasonló muníciót lehet szerezni az egész folyamat során, amiket az ember hordoz magával és ha valami jóra vágyik, elővesz egy ilyen emléket és fürdik benne, újra átéli. És csomóan csodálkoznak, hogy hogyan emlékszem annyi mindenre. Hát hogy a fenébe ne! Vétek lenne elhagyni az ilyen pillanatokat.

      Persze tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenkinél ilyen fenékig tejfel az élet, biztos van, akinek negatív tapasztalata van családjával, stb.

      Kedvelés

    • Hasonló élményeim voltak nekem is, bár azt kell mondjam, apukám ettől még nem engedte el az előítéleteit, és félek, ez inkább annak tudható be, hogy a lányomon nem látszik, hogy (feltehetőleg) roma. Mármint a féleket úgy értettem, hogy ez nem készteti komolyabb önvizsgálatra (ugyanakkor komfortosabb neki a helyzet, nem kell magyarázkodni, ha elmegy valahová az unokájával stb., ez tulajdonképpen jó). Figyelek, hogy a gyerek jelenlétében ne tegyen majd dehonesztáló kijelentéseket a cigányokra, mert ez megzavarhatja a lányomat az identitástalálásban. Ha lesz esetleg ilyen konfliktus, akkor abba is beleállok majd 🙂 De én is tapasztaltam, hogy a szüleim az én kedvemért hajlandóak kijönni a komfortzónájukból, ami hálával tölt el.

      Kedvelés

  26. Sziasztok! Nagyon sok mindent szeretnék veletek megosztani, megbeszélni. Na jó, talán nem olyan sok, három téma lenne. Ezért külön-külön írom őket.
    Az első végül nem az lesz, ami eredetileg akartam, mert most olvastam végig az összes hozzászólást Tímea történetéhez (aki örökbeadó és talán két poszttal ezelőtti a téma). Első kérdésem ezzel kapcsolatban: Zsuzsa, direkt le van tiltva ott a hozzászólás? Mert nem lehet semmire válaszolni, vagy új hozzászólást tenni.
    Ennek ellenére ide leírnám azt a véleményemet, hogy azért is nehéz megítélni azt a helyzetet, mert szerintem mérföldekkel máshol járunk mi örökbefogadók most, mint akár Tímea gyermekének, Klárinak az örökbefogadó szülei, akár az egész örökbefogadási helyzet. Minden rengeteget változott azóta, nagyon más, hogy felkészültebben lehet nekimenni az örökbefogadásnak. Itt látszik a hozadéka annak, hogy ha a témával foglalkoznak előre, közben,utána. Ebből a szemontból nem győzöm hangsúlyozni (már többször leírtam, de tartom és vállalom a véleményemet), hogy ez a blog egy újabb mérföldkő az egész dologban. Hiába voltak már tanfolyamok, de ilyen széles körben elérhető, bőséges, folyton megújuló információforrás nem volt. Mindig mondták a tanfolyamon nyolc-kilenc évvel ezelőtt, hogy nincs Mo-on irodalma az örökbefogadásnak. Egyre több van, de szerintem a legtöbbet ez a blog nyújtja. Arra is emlékszem, hogy a tanfolyamon a legtöbben a másokkal megesett történeteket, tapasztalatokat értékelték a legtöbben. Ezekből itt nincs hiány és mindenki naprakészen tudja hozzátenni a magáét. Felbecsülhetetlen érték!
    Az, hogy több olyan hozzászólóval is találkoztam, akik nem érintettek semmilyen formában, csak érdekli őket a téma, örömmel tölt el, tudom, hogy akkor nyílik a társadalmi rálátás, tudom, hogy haladunk ebben a témában. Ez mindenkinek haszon!

    Ugyanakkor azt kiemelném, hogy az állami rendszer sok helyen jól műkdödik és sok helyen olyan dolgokkal találkoztam, hogy elszomorító. Ahol jól működik, hogy ott mindig az embert kellett az ügy mögött keresni. Ezért például az, amit Queen Missy Misslandia említett, hogy az örökbeadótól megkérdezik, hogy érti-e, tudja-e, hogy mi mit jelent, szerintem nem elég. Az első örökbefogadásnál a gyám hivatalos hölgy nem kérdezte meg, hanem magától értetődően elkezdte elmagyarázni, hogy a felolvasott jogi szakzsargon mit jelent. Második alkalommal a másik hölgy lekezelő hangon megkérdezte az örökbeadót: érti Erzsébet, amit felolvastam? Nem, nem érti, én sem értettem (csak már tudtam, mert már előző alkalommal meghallgattam). De miért vallaná be, mikor ő az, aki szégyelli magát, aki kiszolgáltatott. Persze, hogy azt mondta, hogy igen, érti. De szerintem az első út lenne a helyes. Talán nem is ott előttünk kéne neki magyarázni, hanem egy külön alkalommal.

    Na ezt jól kiveséztem, így is hosszú lett, elnézést, ha kijátszottam a kiskaput és ide írtam a véleményemet, pedig ott már nem lehet írni, gondolom azért, hogy senki ne bánthasson meg senkit. Ezért elnézést, hogy külön utakon járok.

    Kedvelés

    • Egyébként teljesen igazad van.
      Egész más azt hallani, hogy “megvonják a felügyeleti jogokat”, mint hogy “te ezt a gyereket soha többet nem láthatod, nem látogathatod, nem szólhatsz bele az életébe, most azt ígérik, küldenek fotókat, de ha nem, akkor se tehetsz semmit.”

      Nevelőszülők is mesélik, hogy sokszor a vsz szülők nem értik, amikor megkapják a jogaikat megvonó határozatot, a nevelőszülőt kérdezik, mi ez.

      Kedvelés

      • Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy Tímea, egy világot látott, idegen nyelven beszélő hölgy. Az kicsit más, mint a szegénysorról nyolc általánost sem befejező anyuka, akinek megvonják a felügyeleti jogát. Tímea maga hívta fel a párt, hogy szeretne örökbe adni. Persze ettől még előfordulhat, hogy a Gyámhivatalban nem értette, hogy mi a helyzet, csak rávágta, hogy érti. De az egész csak 1 év múlva tudatosult benne, vagy korábban is tudatosult benne, csak megpróbálta elnyomni. Minden esetre 1 év múlva kezdett lépéseket tenni, és akkor kereste azt a fogódzót, amellyel visszacsinálhatja az egészet. Ő a mai rendszerben is (6 hetes meggondolási idő) elvesztette volna a gyermekét. Persze ki lehetne kötni, hogy ilyen nyilatkozat megtételére csakis ügyvédi képviselettel kerülhessen sor. Ettől a megértés még szintén nem garantált.

        Kedvelés

  27. Következő témám egy könyv lenne, amit ajánlani szeretnék. Egy elég régi könyvről van szó, Halasi Mária írta, a címe: Az utolsó padban. Ezt olvassuk most Izával és nagyon tanulságos, mind neki, mind nekem. Egy cigány kislányról szól, akinek anyukája baba korában meghalt, apukája neveli, Békéscsabáról, a szegénysorból költöznek Budapestre egy ott élő rokonuk lakásába, amíg az távol van. Kati itt kezd iskolába járni, majd nem járni. Az ő beilleszkedéséről szól, de nagyon sok dologra rávilágít a regény és a következők miatt nagyon tetszik:
    – eddig még egyszer sem írta le a könyv, hogy Kati roma, mindössze kiderül a nevéből, haja és szeme színéből, az életformájukból és abból, hogy alapból elutasítóak vele a városban, az osztályban.
    – nagyon jól megmutatja azt a helyzetet, amikor az “idegen” gyerek az érzéseit (amelyek tök jogosak, mert amiket kap, azt senki sem tudná csak úgy átlépni).dühvel, utálatossággal, elutasítással vezeti le másokon, így az eredeti kiközösítést nem megfordítja, hanem csak megerősíti. Tipikusan olyan helyzeteket mutat be a könyv, amire azt mondják az emberek, egy hasonló gyerekkel kapcsolatban, hogy “rossz a vére”, “maga tehet róla, mert nem működik együtt”, “nem akar többet, jobbat”.
    – úgy mutatja be a szegénysorról jött cigányok életét, hogy nem ítélkezik, nem szájbarág, mégis nem nekem kell majd egyszer elmesélnem a gyerekemnek, hogy a te vér szerinti szüleid ilyen meg ilyen helyen élnek és így meg úgy csinálják. Szerintem nagyon jó rálátást ad, habár a könyve 42 éves (!). Szerintem ez nagyon jó módja az ismertetésnek, anélkül, hogy a lányomnak mondanám, hogy hol fog ez az ő életébe kapcsolódni. Majd egyszer összeköti ő maga. Amúgy nem ezért kezdtük olvasni a könyvet, csak mert emlékeztem rá, hogy szerettem gyerekként (amúgy a sztoriból semmi sincs meg, nem maradt meg bennem és egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy ki Kati)
    – ami nem ide vág, de manapság azért hallunk erről eleget, és számomra elképesztő, hogy az iskolai élet nagyjából pont olyan benne, mint most! 42 évvel később! Ami alapból rávilágít arra, hogy valami nem stimmel, Mert ha valakinek azt mondanák ma, hogy csináljon dolgokat úgy, mint 40 évvel ezelőtt, mondjuk legyen olyan levelezőpartnere, akivel postai úton leveleket küldenek egymásnak, vagy mondjuk hogy a társasházban egy darab mosógép legyen és mindenkinek a mosását annak az egy mosógépnek a tulaja végezze, esetleg járjunk át tévézni a szomszédhoz, ahogy régen, akkor az illető elképedne. Hát így nem értem én sem, hogy hogyan lehet ugyanolyan a leírt iskola, mint egy mostani. Na ez mellékvágány, csak ez is felmerült bennem olvasás közben.
    – a könyvbéli tanárnő hozzáállása elképesztő, szomorú és ha én iskolaigazgató lennék, azonnal kivágnám, mert nem megy utána annak, hogy Kati miért ilyen, miért nincs meg neki valamije, ami kell az iskolába, arról fogalma sincs, hogy Kati látja el a háztartást otthon, mert nem is tudja, hogy nincs anyukája.

    A könyvet én ajánlom szeretettel. Szerintem nagyon hasznos, az én látókörömet is szélesítette. Aztán persze nem biztos, hogy mindenki így látja a dolgot, de én jó módszernek tartom, hogy ilyen közvetett módon “beszéljünk” a gyerekkel a származásáról és hogy ő honnan jön. Persze ezt nem mondtam Izának, de azt remélem, hogy majd egyszer, ha eljön az ideje, ehhez az olvasási élményhez vissza tudunk nyúlni.

    Egyik kedvenc részem: Kati rácsodálkozik a házban egy nőnek a mosógép melletti szennyesére. Kérdezi tőle a nő, hogy mi van, nem láttál még mosógépet? Mire Kati: De igen, csak ilyen szennyest nem. Miért, milyet láttál – kérdez vissza a nő. Hát szennyesebbet, válaszoja Kati.

    Mert ugye ők kézzel mosnak. Ez nekem is új látószög volt, soha nem gondoltam bele, hogy mennyire piszkos nálam a ruha, mikor beteszem a mosógépbe és mennyire lehetett piszkos annak idején.

    Na emberek, annyit írtam, hogy kiment a fejemből, hogy mi volt a harmadik megosztani valóm. De hát jusson máskorra is. Majd eszembe jut. És bocs a kisregényért, velem mindig ez a baj. Csoda, hogy mindkét gyerekmnek folyton be nem áll a szája (pedig az egyik fiú)? Szegény férjem, ki is van rendesen:)

    Kedvelés

  28. Sajnos erről nincs hír, pedig a legnehezebb benne már nem is a mi várakozásunk, hanem a gyerkeké. Most már Vince is megkérdezi pár hetente, hogy mikor születik meg a baba. Amúgy az a faramuci helyzet, hogy úgy tűnik, a harmadik gyerek a legjobban várt. Izánál nagyon hosszú időre rendezkedtünk be, így meglepetés volt a mindössze egy év várakozás utáni érkezése. Vincénél valahogy nem volt sürgős, mert Iza is csak két és fél éves volt, mikor ő érkezett.
    De igyekszem alázattal kezelni a helyzetet. Ráadásul igazán nincs okom panaszra, mert kettő csoda van itthon. Egyre inkább rájövök, hogy mennyire azok. Így, hogy nem is első gyerekre várunk, igazán nem összehasonlítható a helyzetünk azokéval, akik még csak az elsőre áhítoznak.

    Kedvelés

    • Mivel gyámként van(nak) kirendelve a szülő(k)a gondozásra kihelyezés során, így ennek jogi akadálya nincs. Ami esetleg nehézség lehet, hogy nem mindenki kap születési anyakönyvi kivonatot, oltási kiskönyvet a gondozásra kihelyezéssel egyidejűleg, amit viszont kér az intézmény az óvodába járás megkezdésekor. Nyilván kell kérni a TEGYESZ segítségét, ha hiányzik valamilyen irat, esetleg annak másolata is elég lehet. Jelezni kell, hogy a gyermek vonatkozásában név/adatváltozás várható.

      Kedvelés

    • Nálunk 05.17-én lesz óvodai beíratás, és 05.18-án kapunk végleges határozatot. Tehát kicsit mi is izgulunk, hogy minden rendben legyen. A TEGYESZ-nél azt mondták, hogy nyugodtan szóljunk, ha valami gond lenne ebből. De remélem nem lesz!

      Kedvelés

        • Igen, szerencsésen sikerült minden! Az óvodában nagyon kedves és segítőkész volt mindenki. Egyébként nem csak ott, mindenhol (pl. védőnő, gyerekorvos, államkincstár, szomszédok 🙂 stb.) csak pozitív tapasztalatunk volt! És nem volt csodálkozás, felesleges kérdezősködés, nem tekintettek ránk ufóként, valahogy olyan természetes volt mindenkinek az örökbefogadás ténye.Lehet manócskánk bűvöl el mindenkit a kis huncut mosolyával… 🙂
          És képzeljétek! Írtam korábban, hogy kérvényeztük kisfiúnk becenevének anyakönyvezhetőségét a Nyelvtudományi Intézettől, mert ezen a néven hívja magát. De elutasítást kaptunk, azzal az indokkal, hogy a kérvényezett név több keresztnév beceneve, válasszunk azokból nevet. Aztán pár nappal a végleges határozat előtt kiderült, hogy mégis megadták az engedélyt! Tehát a végleges határozatba már ez a név kerülhetett.
          Készülünk ám a Babaköszöntőbe, csak még nem volt időm megírni a szöveget, de remélem a hétvégén küldeni tudom!

          Kedvelés

    • Ugyan nem oviba, hanem bölcsibe, (gondoltam jobb lesz, ha még egy évet lehúz ott “bemelegítésnek”), még ideiglenes sem volt, csak a barátkozás időpontja volt lefixálva, besétáltam a bölcsődébe, elmondtam, hogy mi a helyzet, és várólistára tettek minket azzal a megjegyzéssel, hogy mindenképp igyekszenek felvenni a gyereket, ha megvannak a papírok, szóljak. Így is lett 🙂 Nem tudom, máshol milyenek a viszonyok, de nagyon nyitottak és segítőkészek voltak velünk, illetve a mai napig. Kicsit sajnálom is, hogy oviba kell menni 🙂 De a nyílt napon megtudtam, hogy a leendő ovinkban vannak állami gondozott (nevelőszülőknél élő) gyerekek is! 🙂

      Kedvelés

      • Megkérdezhetem, hogy hány éves volt, amikor elkezdett bölcsibe járni? És mennyi idő telt el a hazaköltözés és a bölcsibe járás között?
        Azon gondolkodom, hogy van-e “optimális kivárási idő” a hazaköltözés és aközött, hogy otthagyom a gyerkőcöt pár órára bölcsiben/oviban vagy akár a nagymaminál.Vajon mennyi időre van szükség, hogy kialakuljon felénk annyira a bizalma, hogy ez ne legyen törés számára, megértse, nem végleg hagytuk ott, jönni fogunk érte pár óra múlva…

        Kedvelés

        • Két héttel a harmadik születésnapja előtt ment először bölcsődébe. Ez a hazaköltözés után kb. két hónappal történt. Akkor is azt gondoltam, és utólag is úgy látom, hogy jobb lett volna még minimum fél évet otthon lenni együtt (de inkább egyet), de sajnos a körülmények ezt nem tették lehetővé, senki nem finanszírozta meg nekünk ezt az időszakot. A lányom könnyen beszokott a közösségbe, imád oda járni, de vannak bizonyos jelek, amiből arra következtetek, hogy igényelte volna a szorosabb összeszokást, pl. rengeteget betegeskedik és hiányzik a bölcsiből, ami persze részint a közösségbe kerülés számlájára is írható, de nekem meggyőződésem, hogy nem csak ez az oka.

          Kedvelés

          • Nekem a kislányom 2 éves 8 hónaposan ment bölcsödébe, 3 hónappal a hazajövetel után. Várta mint a messiást mert eléggé szenvedett a gyerekközösség hiányától, mivel ő csecsemőotthonból jött, ahol ugye 8 gyerek/csoportban éldegélt addig.
            Könnyen beszokott, különösebben beteg se volt, átlag havi 1 betegséggel megúsztuk a bölcsödét…..és a kötődés is hamar kialakult nálunk, de ez gyerekfüggő is.

            Kedvelés

            • Bár nekem babakorban hazavitt, így hagyományosan óvodába kerülő gyerekeim vannak, de azért ez az utolsó mondat a lényeg szerintem: gyerekfüggő.

              Kedvelés

  29. Sziasztok! Már majdnem töviről-hegyire végigolvastam mindent a blogon, nagyon hálás vagyok a sok hasznos tartalomért. A kérdésemre még nem találtam választ, persze lehet, hogy elkerülte a figyelmem. Várakozóként és két vérszerinti gyerek szülőjeként bennem nagyon gyakran felmerül a kérdés, hogy a kezdeti időszakban majd, amikor hazahozzuk a legkisebbünket, hogyan alakítsuk az életünket? A mi napjaink elég sűrűek, a két gyerek rengeteg különórára jár, de ha éppen ilyen nincs, akkor is kimozdulunk valahova, barátokkal találkozunk, a hétvégéink mindig tele vannak. Azt gondolom, hogy az első hónapokban ez az életritmus nem lesz megfelelő egy éppen a családba szokó gyereknek, viszont a nagyokkal sem szeretnék nagyon kiszúrni (nyilván sokat beszélgetünk erről, és ők is meg fognak próbálni alkalmazkodni a helyzethez). Szóval a kérdés, hogy mennyire vonhatjuk majd be az elején a kicsit ebbe az életritmusba, vagy erősen szervezkedjünk, hogy valaki mindig otthon tudjon vele maradni amíg a nagyokat viszi valaki ide-oda. 0-4 éves korú, bármilyen nemű gyermekre várunk származási kikötés nélkül, a már meglévő gyerekeink őszre 6 és 8 évesek lesznek.

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Tök jó kérdés.
      Mi is hasonló helyzetben voltunk.

      Mi azt találtuk ki, hogy az első 4-5 hónapban csak a férjem vagy én vigyáztunk rá, másra nem hagytuk, ez jelentett egy állandóságot. Próbáltunk nyugit biztosítani, amennyire lehetett, persze néha vinni kellett a nagyok programjaira, de anya, apa állandóságot jelentett.

      Kedvelés

      • Köszi, hasznos tanács, beszélgetünk róla otthon. Mi együtt élünk a szüleimmel (egymás alatt-felett), így azt gondolom, velük hamar össze fog szokni a kicsi, ezzel nem hiszem, hogy probléma lesz, de persze mindenképpen igyekezni fogunk csak mi vele lenni. Sokszor elképzelem, hogy veszi majd, ha mégis el kell vinnünk egy-egy különórára, ahol a nagyoknak megvan a saját társasága, ismerik a helyet kívül-belül. De hát majd’ csak vesszük ezt az akadályt is.

        Hát igazából még csak én nevezem várakozásnak, éppen a gyámhatóság hívására várunk, szóval a Tegyesz-es procedúrán túl vagyunk (meglepően hamar, kevesebb mint 2 hónap alatt, igaz, a tanfolyamunk megvolt). Szóval remélem, hogy hamarosan lesz határozatunk. Az ügyintézőnk finoman utalt rá, hogy nem kell nagyon hosszú várakozási időre számítanunk (gondolom elsősorban a kor miatt és a származási kikötés hiánya miatt + elég sok eü problémát is elfogadtunk).

        Kedvelés

        • Perceken belül fogtok kapni egy 3,5 éves roma kisfiút 🙂

          A nagyok vér szerintiek?

          Ha a nagyszülők veletek laknak, akkor ők nem “valaki más”, nyilván első perctől része lesznek a gyerek életének.

          Én azt láttam, a gyereket jobban megviseli, ha az otthonunkban vigyáz rá más, mint ha velünk jön egy közös programra.

          Kedvelés

          • De jó ilyet hallani. 🙂 Én is úgy érzem, hogy kisfiú lesz, biztos vagyok benne. 🙂

            Igen, a nagyok vér szerintiek.

            Majd lassan próbálgatjuk a határokat, hogy milyen program, ami még OK és mi az ami nem. Gondolom, ahol végig az ölemben ülhet, ott nem lesz nagy gond. 🙂

            Kedvelés

  30. Sziasztok!

    Egy filmajánlót hoztam, mi ma láttuk, teljesen “gyanútlanul” a lánykámmal együtt, nem tudtuk hogy örökbefogadással kapcsolatos vonatkozása is van. Gyönyörű film, az örökbefogadással kapcsolatban is és az élet dolgaival kapcsolatban is nagyon jó mondanivalóval. Nem kicsiknek való, de 8-10 év körüli gyereknek nagyon jó választás, ha egy igazán szép és tartalmas filmet kerestek 🙂 Magyarul

    http://www.port.hu/amikor_marnie_ott_volt_omoide_no_maniwhen_marnie_was_there/pls/w/films.film_page?i_film_id=164181

    Kedvelés

    • Tényleg nagyon kedves film! 🙂 Mondjuk én alapból imádom a japán meséket, de megint egy szépen rajzolt hozzá kedves történetet kaptam! Köszönőm az ajánlást!

      Kedvelés

  31. Honnan fogom tudni, hogy o a mi gyermekunk? Ti mit ereztetek? Hogyan zajlott az egesz? Mindenkinel szerelem elso latasra? Vagy van olyan, h csak kesobb jonnek a nagyobb erzesek, intenziv osztonok, minden megy a maga utjan, mert ellenszenv nincs es ez “eleg”? Mindenki mar az elso talakozasbol, vagy akar fenykepbol tudja, hogy igen, o a mienk? 🙂 hogy is van ez?

    Kedvelés

    • Szerintem nincs ellenszenv, és ez elég. Nálam legalábbis kb így volt, még akkor is, ha bűbájosnak és gyönyörűnek láttam elsőre is a lányomat. Nem esett nehezemre őt a gyerekemként elképzelni. Amúgy meg gyakorlott vagyok az intuitív énrészemre való ráhangolódásban, és ez hamar megadta a választ. Az erősebb érzések kialakulásához idő kell, ez természetes.

      Kedvelés

    • Nekem vér szerintiek vannak, de ott sem volt elsőre eget rengető érzelem. Örültem, nézegettem őket, ismerkedtem a látvánnyal, és ennyi. A kötődés, a szinte szerelemes vagyok beléjük érzés később jön meg. Én is azt gondolom, hogy elég az, hogyha nem érzel ellenszenvet, és el tudod képzelni, hogy Te leszel az ő anyukája. Hosszú folyamat ez, de mégsem cserélhető el semmi másra! Jó lesz, hidd el!

      Kedvelés

    • Szerintem ez (is) nagyon sokféleképpen történhet. Személyiségtől, helyzettől is függ. Nálunk már akkor sem volt kérdés, amikor még csak hallottunk róla, egyszerűen megérzés alapján, miközben minden reális érvvel és józan megfontolással szembe mentünk. Ettől függetlenül az első napokban – főleg éjszaka amikor csak ketten voltunk – voltak kétségbeesett pillanataim. Az volt a jó hogy soha nem egyszerre estünk kétségbe a férjemmel 🙂 Másoknál meg másképp van, lehet hogy csak az ismerkedés közben jön meg az érzés. A kötődéshez, a mély érzelmekhez több idő kell, össze kell szokni.

      Kedvelés

    • Szia! Mi újszülöttet fogadtunk örökbe. Nagyon mondták előre, hogy csak akkor mondjunk igent, ha el tudjuk fogadni, de elképzelésem nem volt róla, hogy milyen az, mikor nem. Aztán mikor kibontották a kis csomagot és megláttam, hogy: görbék a lábai, vörös a teste a sírástól és összeaszaladnak a szemei, akkor gondoltam, hogy nem valami szép (hozzáteszem, nem láttam előtte újszülötteket, összehasonlítási alapom nem volt). Majd azt gondoltam: nem fogunk egy gyereket visszautasítani, mert így néz ki. Ráadásul a kórházban mindenki, akivel találkoztunk mondta, hogy milyen szép baba – erre meg azt gondoltam, hogy már nagyon kívül akarják tudni azt a gyereket. Aztán hazavittük és a sétáltatások alkalmával láttam más babákat és rájöttem, hogy Iza milyen gyönyörű, milyen formás és milyen szép a bőre. És az első naptól kezdve kiváltotta a gondoskodási ösztönt, amitől rögtön bennem volt, hogy vigyázni akarok rá. Már hazaérkezésünk estéjén is csak aggódni tudtam érte, hogy mi lesz, ha valami baja lesz? Anyukám mondta, hogy ez már soha nem fog elmúlni (valóban az emberben ott az örök gondolat, hogy csak a gyerekemnek ne essen semmi bántódása). És szépen lassan úgy összeszoktunk, úgy megszerettük, hogy én nem hiszem, hogy máshogy éreznék, ha én szültem volna. Arra is rájöttem, hogy aki szüli az első gyerekét, annak ugyanolyan változás, hogy ott egy gyerek, hiszen előtte akármilyen nehéz is volt kihordani (a szélsőséges eseteket ne vegyük), azért mégis tök más, hogy pocakban van és az anya oda megy ahová akar, vagy kint van és bizony az ő szükségletei határozzák meg a nő mozgását is. Más anyától is olvastam ilyet, hogy ő bizony megszülte és először nem szerette, nem érezte magát anyának, hanem fokozatosan jött meg az érzés. Biztos van olyan, hogy “szerelem első látásra”, ahogy mondják, de nem ettől kell függővé tenni egy gyerek örökbefogadását.
      Szerintem az örökbbefogadásnál ott a félsz, hogy mi van, ha nem jól döntöttünk, mi van, ha ez meg az lesz. De hiába merültek bennem fel aggodalmak előzőleg, mind elmúltak, mikor hazavittük. Nem baj, ha aggódsz és félsz előtte, csak ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad! Hajrá!

      Kedvelés

      • Nálunk pont fordítva volt, inkább lebeszélni próbáltak minket, mert szerintük nem is volt szép (kétségtelenül volt valamilyen titokzatos kiütése szinte az egész testén de főleg az arcán, ami a kórházban minden kezelésnek ellenállt, otthon 3 nap alatt magától elmúlt), alig aludt és állandóan sírt és még ugye sérült is volt/maradhatott volna. Én nagyon sok újszülöttet-pár hetes babát láttam, de nem láttam őt csúnyának, sőt még reálisan sem (visszanézve az akkori fotókat olyan volt mint egy kis veréb aki kiesett a fészekből… megviselte az 5 hét egyedül a kórházban). Akkor szépnek láttam, és azt éreztem, szüksége van ránk, nekünk pedig rá. Emlékszem, engem elsősorban a tekintete fogott meg… azóta se láttam kisbaba szemében ilyen mélységeket… ahogy akkor nézett rám azt sosem felejtem el. Egyébként attól fogva hogy ott voltam vele, aludt is (igaz csak kézben, letenni nem lehetett, a szobából kijönni pláne nem) és nem is sírt annyit… Olyan érdekes volt egyébként, a tágabb családban volt (van) aki a mai napig nem érti hogyan lehet egy gyereket sajátodnak érezni aki vér szerint nem a tiéd… ő pl. a mutatóujját találta ellenszenvesnek amikor hazavittük, de nyilván nem a gyerek mutatóujjában van a hiba 🙂

        Kedvelés

        • Na ez az a tudás, ami szerintem a miénk és nem mindenkié: hogy te tudod, hogy szereted, miközben más el sem tudja képzelni. Te tudod, hogy az számít, hogy ő egy gyerek és a tiéd, más meg el sem tudja képzelni. Amúgy szerintem elég érdekes, hogy valaki a vérét szereti a gyerekében? Vagy mi az, amitől úgy érzi, hogy a más által szült gyerek kevesebb lehet? Nekem az is nagyon felszabadító érzés, hogy tudom, hogy nem tőlem örökölte a tulajdonságait (habár a kisebb gyerekünk akár az én génállományom is lehetne, mert annyira hasonló habitusú, gyors, mozgékony, sportos és még a hajának típusa is olyan, mint az enyém), ezért nem akarom, hogy olyan dolgokat csináljon, amiket én, mert tudom, hogy ő egy másik ember. Múltkor ezt említettem egy kollégámnak, akinek az apukájának nagyon sokáig tartott elfogadni, hogy míg ő zenész és mérnök, a gyerekét ezekből egyik sem érdekli és nincs hozzá tehetsége. Mikor mondtam neki, hogy felszabadító, hogy örökbefogadóként nem akarom viszontlátni a tulajdonságaimat a gyerekben és hogy azt csinálja, amit én csináltam, csinálok, láttam rajta, hogy megérti a dolgot.
          Mi az, hogy a mutatóujja nem szimpatikus? Ilyet még nem is hallottam.

          Kedvelés

          • Sokan vannak akik nem tudják elképzelni hogy sajátnak lehet érezni olyan gyereket aki nem az ő “vére”, nem az ő génjeit hordozza. Én azt vettem észre, hogy ilyenkor a hangsúly mindig ott van, hogy akit más anya szül, biztos egy csomó rossz tualjdonságot hoz magával, szemben a vér szerinti gyerekkel aki meg csupa jót. Én is sokszor érzem, hogy könnyebb nekünk a gyereket önmagában látni, nem tudjuk igaziból senkihez hasonlítani, nincs rossz természetű nagynéni akinek a vonásai visszaköszönnek a gyerekben stb. A sors fintora egyébként hogy ennek a rokonunknak egy évvel idősebb lánya van mint a miénk, aki szerencsétlenségére nagyon hasonlít egy olyan nagymamára akit a családjuk nagyon nem szeretett, nagyon nehéz természete volt, a kislány se könnyű eset. Ennek ellenére úgy gondolják, hogy a vér szerinti gyerek nagyobb valószínűséggel örököl “jó tulajdonságokat” mint egy örökbefogadott. Nyilván abból a preloncepcióból kiindulva, hogy aki örökbeadja a gyerekét az kevesebb/rosszabb/felelőtlenebb mint ő és bizonyára az vezetett az örökbeadáshoz hogy egy csomó nem kívánatos tulajdonsággal rendelkezik.
            Habitusában egyébként az én lányom is jól illeszkedik a családunkba, de közben csodálatosan más is, és ez nagyon jó 🙂
            Kéz: nekem pl. elég fontos hogy kinek milyen a keze, évtizedekre visszamenőleg emlékszem emberek kezére…. de azért ha egy kisbaba keze, és egészen konkrétan a mutatóujja nem szimpatikus valakinek, amögött inkább az idegenkedés és az el nem fogadás áll. De végülis ezzel nincs gond, nem ő fogadott örökbe hanem mi 🙂 Amúgy nekem meg ő nem szimpi úgyhogy 1:1, soha nem volt ebből gondunk 🙂

            Kedvelés

  32. Bocsánat, hogy itt írok, a hét végi kirándulásnál nem találtam a hozzászólási lehetőséget. Sajnos le kell mondanom, ma adtak jövő hétre egy olyan feladatot, amire egész hét végén készülnöm kell. Ebben az a jó hír, hogy egy valaki jöhet helyettem.:)

    Kedvelés

  33. Az a helyzet, hogy igen, kaptunk egy várva várt telefont. De valamiért nagyon óvatosak vagyunk. magunk sem értjük igazán, hogy miért. 🙂 láttunk fényképet, majd pár nap múlva láttunk gyermeket is. Nagyon furcsa élmény volt mindkettőnknek, hogy csak nézhettük a kicsit, de nem léphettünk kapcsolatba vele, mert ugye az a találkozás még nem arról szól. Maga a szituáció volt furcsa. Holnap adunk választ, hogy kezdenénk a barátkozást. Varázslatos a kislány és gyönyörűszép törékeny kis hercegnő. Alkatilag pont mint a kisfiunk és makkegészséges. Gondolatban már mi nevelgetjük és nem telik el óra, de szinte perc sem, hogy ne gondolnánk rá. Mégsem merünk beszélni róla senkinek. Pedig a munkahelyen szólni kellene. A nagyszülőknek tudni kellene róla. Arról nem is beszélve, hogy a leendő testvérének, a kisfiunknak szeretnénk elmondani először, hogy mi a helyzet. Ne mástól tudja meg (bár az ovi már így is bekavart kissé 😦 )
    Tanácsadó javaslatára a kisfiunknak sem mondtuk még el, mert korai, ne élje bele magát, mert nehéz lesz megmagyarázni neki, hogy ha mégis visszalépünk. Nagyon várjuk a kislánnyal a következő találkozást. Mindketten nagyon bánnánk egész életünkben, ha ez a következő találkozás nem történne meg. de tényleg van bennünk egy kis bizonytalanság és nem tudjuk, ez mennyire fér bele az “ez normális érzés”-kategóriába. Roma származású a kicsi, amivel kb. csak annyi a problémánk, hogy féltjük őt a jövőtől, ha értitek, mire gondolok. Nem tudjuk eldönteni, hogy azért tölti ki a kislány minden gondolatunkat az utóbbi napokban, mert tényleg ő vonz minket vagy csak maga a vágy, ami végre beteljesedhet. Szorongunk a helyzettől. Roma származása kismértékben látszik rajta. kicsit sötétebb a bőre és sötétebb barna a haja és a szeme. Rég láttam ilyen gyönyörű babácskát és mégis bizonytalankodunk, hogy méltók tudunk-e lenni hozzá. Tudunk-e elég jó szülei lenni és megvédeni őt a kivédhetetlen támadásoktól. Nagyon várjuk a találkozást, hogy végre tlnyleg minőségi időt tölthessünk vele, foglalkozhassunk vele, beszélhessünk hozzá, játszhassunk együtt. De közben telnek a napok és a barátkozás viszonylag gyorsan zajlik. munkahely… körülöttünk élők… gyermek fogadására rákészülés… stb. Mikor szabad róla beszélni a testvérének és mindenki másnak? Egy fénykép és egy kétperces találkozás után még belefér ez a bizonytalanság vajon a részünkről? vagy ha ezt a bizonytalanságot valószínűleg a roma származás okozza, akkor jobb, ha bele se kezdünk a barátkozásba? Önzőség, ha ennek ellenére is nagyon vágyunk arra mindketten, hogy újra találkozzunk vele?

    Kedvelés

    • Mennyi idős a kislány? Jól fejlődik, kötődik? Saját megye?
      És el tudnád képzelni, hogy más gyereknél biztosabb lennél a dolgodban? Vele van gond, vagy a helyzettel?
      El tudnád viselni, hogy valaki más vigye haza?

      Kedvelés

      • 20 hónapos a kislány, gyönyörűen fejlődik, korának megfelelően és bizonyos területeken még annál is jobban. nagyon erősen kötődik a nevelőszülőhöz, aki 3 hónapos kora óta féltőn gondoskodik róla.
        Tegnap megfogalmazódott bennünk, hogy lehet, hogy más gyermeknél biztosabbak lennénk és nem is értjük saját bizonytalanságunkat, mivel ő egy tökéletes kisleány, álmodni sem lehetne szebbet, jobbat. Akkor meg mire fel ez a fene nagy szorongás? mitől tartunk? én alapból paragép vagyok mondjuk más helyzetben is és mindent túlkombinálok, túlgondolok, túlgondolkodok… és ez sokmindent tud eleve rossz irányba vinni. pláne egy ilyen helyzetben, hiszen ez örökre szól. nagyon fájna a szívünk, ha más vinné haza. A kémia megvan, el tudjuk képzelni, nagyon is, hogy a családunk része legyen, de nem ismerjük őt még egyáltalán. szeretnénk megismerni. jobban és igazán.

        Kedvelés

        • Lehetséges, hogy belül mégsem álltok készen a családbővülésre és/vagy örökbefogadásra. Viszont bizonyos mértékű szorongás, bizonytalankodás természetes, Szerintem beszéljétek át ezt annyi emberrel, ahánnyal csak tudjátok (akik amúgy is a bizalmasotok), nem azért, hogy majd ők megmondják a tutit, hanem mert közben rá fogtok érezni, mi a helyzet. Legalábbis nálam mindig beválik.

          Kedvelés

          • Igen, ez is megfogalmazodott, hogy talan megsem allunk keszen, ugyanis fejben realisan arra keszultunk, h leghamarabb jovore kapjuk a telefonhivast, mivel nagyon nem a lista elejen vagyunk, sot. Gyakorlati ertelemben viszont barmikor fogadokeszek vagyunk. Ez azonban nem feltetlen egyenlo azzal, h tenyleg minden ertelemben keszen allunk.
            Egy kis porszem viszont maris kerult a gepezetbe. Ma este a kisfiunk azzal allt elo, hogy o tudja, h felhivott minket a neni (tanacsado) es hogy talalkoztunk vele es beszeltunk a kistesorol. Ugy tunik ugyanis, h a ferjem a telefonhivast kovetoen nagy oromeben az ovibol hazafele elujsagolta a gyerkocnek, h telefonalt a neni es talalkozunk vele. Elmegyunk hozza beszelgetni es addig ra a mama vigyaz majd. Innentol kezdve pedig rosszul esett neki vsz es osszezavarta, h miert nem beszelunk arrol, h mi folyik itt. Napok ota mocorgott benne ezert hat a gobdolat, hogy akkor most lesz-e kisteso vagy sem. Folyton babakrol beszelt es arrol, h ha majd neki lesz kistesoja, akkor igy meg ugy lesz. Korabban is szokott errol abrandozni, miota megbeszeltuk vele, h orokbefogadunk, de az utobbi napokban naponta tobbszor kerult elo a dolog. Most derult ki, h ezert, h a ferjem nagy oromeben elszolta magat. Ossze vagyunk egyre inkabb zavarodva. Ebbol pedig a fiunk is arra kovetkeztet, h itt valami nem stimmel. Mondtuk ugye ma, h van egy kislany tenyleg, igy mar muszaj volt beszelni rola neki es azt is mobdtuj, h nem biztos meg, hogy majd hazahozhatjuk ot, ugyhogy ne elje bele magat. De beleelte magat azonnal, minden ertelemben. Jo es rossz ertelemben egyarant.

            Az ovono hiteles szemely egy gyermek szamara. Tudnak arrol, h orokbefogadni szandekozunk. A gyermekunk fule hallatara beszeltek meg egymassal, hogy mennyire nem jo, ha egy csaladban az egyik gyerek bore barnabb, mint a masike. Ezt a napokban a fiunk elmondta nekunk. Es ugy tunik, ez most agyon beleivodott egy pillanat alatt, hogy nem jo, ha barna a bore, mert amint mondtuk, h igen, van egy kislany, aki talan… Az volt rogton az elso kerdes, hogy “es milyen? Barna a bore?”

            Kedvelés

            • Keves ember van egyebkent a kornyezetunkben, aki igazan kepes elfogadni es tamogatni egyaltalan magat az orokbefogadasi szandekunkat.

              Kedvelés

            • Ne haraudj, de ez a legostobább dolog, amit az utóbbi időben hallottam. Mármint amit az óvónők a bőrszínnel kapcsolatban mondtak. És bármiben lefogadom, hogy a ti oviscsoportotokban is van legalább egy olyan gyerek, akinek van édestestvére, és egyikőjük bőre barnább, a másiknak meg világosabb. Ettől függetlenül nem rábeszélni akarlak, ha ti nemet mondtok, biztosan lesz olyan, aki örömmel fog igent mondani rá.

              Kedvelés

            • Ismerek olyan családot (kettőt is), ahol a vér szerinti gyermekeik közül az egyik tejfehér bőrű, szőke, kék szemű, a másik pedig kreol bőrű, sötét barna hajú. Az egyik az anyuka családjára hasonlít, a másik pedig apukáéra. Genetika is hozhat ilyet. Az egyik család a kettőből szerintem roma származású, de ők soha nem tartották magukat annak. Persze tudom, más az örökbefogadás, de mégis: az identitást ti adjátok, és nektek kell elfogadni, helyretenni magatokban a gyerek származását. Persze tudom, én könnyen beszélek, nem élek ilyen helyzetben.

              Kedvelés

            • Nem akarlak bantani, tenyleg, de ha napokkal ezelott elmondta a kisfiatok, hogy mit mondtak az ovonok, es Ti nem mentetek masnap reggel ezt megkerdezve, hogy hogy is van ez, nem tettek helyre, akkor tenyleg valami gubanc lehet belul.

              A teljes bizonytalansag egyebkent szerintem rendben van, hiszen egy uj, csodaszep, ismeretlen lepes. Nalunk is volt, tudnek meselni…. :), de egy biztos mi mindenkinek azt mondtuk es egymasnak is, hogy ezt kettonknek kell eldonteni. Igaz nem volt verszerinti gyerkoc. Igy azt gondolom harmotoknak. Bar a gyermek azt akarja szerintem, amit a szulo belul. Nalunk szakadtak meg kapcsolatok meg csaladon belul is, most harom ev utan kezdenek kozeledni az allaspontok es az elfogadas.

              Illetve tolem a napokban kerdezte meg valaki nagyon kedvesen, hogy mar akkor is latszott a cigany szarmazas, mikor hazaerkezett vagy kesobb jott ki es mar nem tudtunk visszalepni. Ez csak egy szerda delutani talakozas 🙂 Neztem ra mint a hulyere es halat adtam, hogy nincs ott a gyermek (mar regen megakarta kerdezni es most volt ra alkalom, es tenyleg szimplan jo akaratbol kerdezte, mert akkor, mikor a lany nincs ott.) S kozben neki a gyermeke fogyatekkal elo, ugy jott ki, hogy kvazi ez rosszabb, mint egy fogyatek. S akarhogy is nezzuk jobbrol-balra, balrol-jobbra latszik a szarmazas, ahogy nodogel, de mi ugy latjuk, hogy a mi kislanyunk pont ezert a legszebb es legokosabb a vilagon :):)
              Szivbol kivanom, hogy mindenkinek a legjobb dontest hozzatok, foleg magatoknak, mert az lesz a legjobb mindenkinek. :):):)

              Kedvelés

            • Most jutottam hozza, hogy tovabb olvastam a forumot, orulok, hogy elkezditek a baratkozast 🙂 Szuper 🙂 es tenyleg mindig lesz valami, ami miatt az ember parazhat, mint szulo. Sok sikert kivanok 🙂 s majd irj, hogy mi tortent, akarhogy is alakul jo lesz :):)

              En nem mondanam parasztnak, hiszen mar regota kivancsi ra, es nem a gyerkoc fule hallatara kerdezte meg. Csak egyszeruen kivancsi volt. Az emberek gyakran azok. Azert van olyan nagy sikere a pletykalapoknak is pl:). Mindenki szeret mindenrol velemenyt alkotni, es be kell latnunk, hogy nagyon sok ellenerzes van a ciganyokkal szemben. Igazabol en ezeket nem veszem tamadasnak, s valahogy azt akarom mutatni, hogy a lanyunk se vegye annak. Ez a masik emberrol szol.

              Na volt mar paraszt is, aki a gyerkoc fule hallatara kezdte el kerdezgetni es az elso valasz nem elegitette ki es meg tovabb rugozott a kerdesen, hogy minden cigany gyereket ki kell emelni a csaladjabol, meg kutyabol nem lesz szalonna…stb…. Na az paraszt volt, es ott tenyleg nem volt mas valsztas, mint otthagyni.

              Szerintem, ha az ember nem reagal valamit, akkor az inkabb olyan, mintha ez esetlegesen tabutema lenne.

              Azert nem kell azt kepzelni, hogy mindennapi tema az eletunkben, inkabb csak azert irtam, hogy vannak ilyen helyzetek.

              Kedvelés

    • Szia! Nekünk mikor csörgött a telefon nagyon örültünk.Szerintem én jobban mint a féfjem.Fényképen is nagyon szimpi volt.Mikor talàlkoztunk férjem rögtön érezte hogy igen ő a kislànya.Én akkor megijjedtem. Bizonxtalansàgnak tudtam be pedig csak az újtól való félelem.Mindenkinek magànak kell tudnia hogy milyen típus.Nekem idő kellett de én ilyen típus vagyok.Elején mindenbe lelkes aztàn mikor màr konkrét dolog van akkor meginogok.Soha nem adnàm oda senkinek sem a kislànyom.Mikor hazahoztuk rà màsfél hónappal pozitívat teszteltem és meg kell hogy mondjam azt hogy terhes vagyok is nehezen dolgoztam fel.Szerintem több idő kellett hozzà mint hogy a Flóràt a magaménak érezzem.De én ilyen típus vagyok.Ismerem magam.Így szerintem a bizonytalansàg teljesen természetes.

      Kedvelés

      • Ilyen típus vagyok én is. nagyon tudok lelkesedni, de aztán amikor konkrétum van, akkor meg megindul a vezérhangya és túlagyalom a dolgokat, amivel ebben az esetben nem csak magammal szúrok ki.

        Kedvelés

  34. Mi kezdettől úgy gondoltuk, hogy el tudjuk fogadni a származását, mert mindegy az. A személyisége a lényeg, a szimpátia, a kémia, ami pedig nyilvánvalóan megvan.
    A férjem volt kissé bizonytalanabb a származás kérdésben kezdettől fogva egy kicsit, de azt látom rajta, hogy odavan a kislányért teljesen. Nem akarom, hogy más vigye haza, a hozzászólásod is abban erősít meg, Vic, hogy én akarom örömmel hazavinni, mi akarjuk örömmel hazavinni őt 🙂
    Azonban több nehézséggel járhat a folyamat, mint amennyivel számoltunk, ez ijeszt meg minket egy kicsit.
    Oltári ostobaság, amit az óvónők mondtak, ezzel tisztában vagyunk. Emellett viszont azzal is, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik ugyanilyen ostobán gondolkodnak a kérdésről. És persze, vannak roma származású kicsik a csoportban, az óvodában, sőt. Az identitást mi adjuk, de mi biztosan nem az a fajta család vagyunk, akik roma táncházba és egyéb helyekre fogják hordani a gyermeket. Beszélünk róla, nem lenne tabutéma a származás, de túlhangsúlyozni, túlmisztifikálni sem szeretnénk. Csak fel tudjuk-e vértezni őt megfelelően a külvilág támadásai ellen, ha már most dilemmákat okoz ilyen óvónő-féle helyzeteket helyretenni. letaglózott ez a hozzáállás és az a tekintet, amivel fogadták magát a tervünket. nem mintha számítana a véleményük, de közvetve érzékenyen érint.

    Kedvelés

    • Én biztos beszélnék az óvónőkkel, mert felháborító, hogy így beszélnek, pláne a gyerek előtt.
      Amúgy meg azért kerültetek ilyen hamar sorra, mert vállaltok roma gyereket is. Szerintem a gyerek a maga kategóriájában szuper, persze ettől még megtehetitek, hogy fél évet még készültök lélekben, és fél év múlva majd ajánlanak egy másik gyereket (aki lehet, hogy nem ilyen barna, de mondjuk van egy betegsége).
      Két perc után meg még csak egy szimpátiát lehet érezni. Ha valaki ennyi idő után halálosan szerelmes a gyerekbe, az a saját vágyait vetíti ki, nem mond semmit a szülő-gyerek összhangról. Bár könnyebb úgy végigcsinálni a barátkozást, ha van egy nagyon erős motiváció, egy “egymásnak lettünk teremtve”.

      Kedvelés

      • Igen, ezen a ponton még nem lehet összhangról beszélni, ez még mindig csak a vágy. Minden szempontból szuper a kicsi lány és a bőre sem olyan barna. Nem akarunk várni, gyermeket szeretnénk és itt van ő, egy tökéletes gyermek, akinek az érkezése óriási változás lenne az életünkben. de hát erre vágyunk, nem igaz?

        Kedvelés

    • Mindig lesz olyan helyzet, amikor meg kell védenetek a gyereket, ha nem a bőrszíne miatt, akkor azért mert balkezes, szemüveges, raccsol, vagy csak a két füle között van a feje. Mittudomén. Őszintén szólva ezt egy kicsit álproblémának érzem. Mindig lesz olyan elvárás, amelyiknek nem fog tudni megfelelni.

      Kedvelés

      • És az egy tök hasznos skill, ha a gyerek megtanul az ilyen helyzetekben helytállni. Tulajdonképpen aki nem egészséges, középosztálybeli, heteroszexuális, fehér hímneműnek születik, az nagy valószínűséggel az élete során kerülni fog olyan helyzetbe, amikor elnyomás éri és meg kell védenie magát.

        Kedvelés

      • Mondjuk az óvónőket én akkor is helyre tenném, ha ezt a gyereket nem is vállalom. Mert a következőnél meg majd szóvá teszik, hogy nem helyes, ha… mittomén… egy szobában alszik a két gyerek, vagy azonos betűvel kezdődik a nevük, vagy az egyik kövér a másik sovány…

        Kedvelés

        • Erre mindenképpen sor kerül, mármint a beszélgetésre az óvónőkkel, mert nagyon bennünk van a tüske ez miatt. Semmi közük hozzá. Véleményük lehet, de nem a csoportszobában kéne ezt megbeszélniük, hanem kettesben bárhol máshol.

          Kedvelés

      • Igazad van. Hiszen ez pont így megy vér szerinti gyermekünknél is. Ebbe bele sem gondoltam. Ráadásul ő tényleg mindig bele is keveredik valamibe, amolyan többemberes típus 🙂 de érte és mellette is kiállunk, mi lenne hát más a kislány esetében? semmi… Semmivel sem több vagy kevesebb “probléma” a származás, mint a fiunk extrém soványsága például. Amin mellesleg szintén hónapokig aggódva rugóztunk és vizsgálatok meg mindenféle, holott makkegészséges hálisten 🙂
        Amúgy a kisleány vsz balkezes, ha már szóba hoztad 🙂 mint a férjem 😉

        továbbra is nagyon várjuk a vele való találkozást, ismerkedést. szimpátia. egyelőre ennyiből építkezünk. jobb lesz hát, ha próbálunk nem túl sokat agyalni, mert ebben az esetben tényleg fennáll az a veszély is, hogy végül álproblémából gyártunk valódit, mikor még alig tudunk valamit a gyermekről. márpedig amit eddig tudunk, az alapvetően nagyon jó és kerek, miért rontanánk el és nehezítenénk meg feleslegesen az egészet?

        Kedvelés

          • Igen 🙂 és köszönjük 🙂 szerdán indul a barátkozás 🙂
            mert a nehézségek elől nem elfutni kell, hanem szembenézni velük. eddig is megoldottunk mindent, ezután sem lehet másként. egy kicsit váratlanul ért minket maga a kiajánlás, ez tény, de egy év múlva, két év múlva, akármikor is pont ilyen és ennyi nehézséget jelenthetne maga a családbővülés. amikor már saját, örökbefogadásra való alkalmasságunkat vonom kétségbe, akkor már túlparáztuk a dolgot, ha jól sejtem 😀 tehát kézifék behúz és sodródás az árral indulhat is szerdán 🙂 jöjjön, aminek (akinek?) jönnie kell

            Kedvelés

            • Én most megnéztem a hozzászólásaidat: 14 hónapja kommentelsz, 51-szer hozzászóltál, már a határozat elindítása előtt olvasgattál itt, és még aggódtál is, hogy túl nagy lesz a tesókorkülönbség. Lehet, hogy a határozattól nem telt el sok idő, de te már foglalkozol ezzel a témával egy jó ideje.

              Kedvelés

    • Jah, a támadásokról. Nekem a kislányomat amiatt csúfolták az iskolában (sose találjátok ki), hogy egyedül nekünk nincs kádunk az osztályban, csak zuhanyzónk. Erre ki a fene készül? Folyamatos helyzetek vannak, amire valahogy reagál az ember. Szülőnek lenni folyamatos harc, problémahelyzet, de ebből nekem még egy százalékot sem tesz ki, hogy a gyerekeim cigányok. Lehet, szerencsés vagyok és buborékban élek, de nem volt ezzel gond. Egymillió más gond, az igen, mint a kádkérdés 🙂 (Nem, nem rohantunk kádat csináltatni a lakásba, hanem beszéltünk a tanárral és megoldódott.)

      Kedvelés

  35. Sziasztok! Ismét… 🙂
    No, elöljáróban annyit mondanék, hogy természetesen megkérdeztem az óvónőket a dologról és kiderült, hogy szó sem volt ilyesmiről, egy otthoni szituációt, illetve kettőt értett félre és kombinált össze a gyermek.
    A kistesóért odáig van meg vissza, ahogy mi, leendő szülők is. 🙂 szépen zajlik a barátkozás, megy minden a maga útján, nagyon hamar volt egyfajta összhang, két perc után egy összepillantásból tudtuk, hogy a továbbiakban nem kérdés, hogy folytatódik-e a barátkozás, másnap a fiunkat is vittük. 🙂 persze már van féltékenység is, de nagyon szépen közelednek mindketten a másikhoz
    Eddig háromszor találkoztunk, de annyi mindent tudnék mesélni… 🙂 most is van egy csomó dolog, amin viszont már illene aggódnunk (szívprobléma, idegrendszeri gyanú, stb), de nem tesszük, mert ott van ez az érzés, amit megfogalmazni nem tudnék. ő a mi lányunk és kész 🙂

    Kedvelés

      • Szűkebb család továbbra is, főként ők. De ők már azt is ellenezték, hogy egyáltalán gyermeket vállaljuk ( a kockázatok miatt – lombik), aztán hogy másodikat vállaljunk, mert egy miért nem elég. Ez az a terület, aminél úgy gondolom, csak a férjem és én véleményem számít, úgyhogy egyelőre próbálunk nem foglalkozni vele, de a “lelki sérült lesz a fiatok”-tól kezdve minden van már…

        Kedvelés

  36. Elakadtam az elméleti papírmunkában kissé. Ugyebár fizetés nélküli szabadságon vagyok, amíg otthon vagyok a kicsivel. Kérdés: gyedet csak akkor igényelhetem, ha már minden új papírja rendben van, ugye? és családi pótlékot is csak akkor lehet igényelni, ha jól sejtem, mikor már van új anyakönyvi kivonata és taj kártyája meg minden, ami kell? a régi személyazonosságával ezek nem kérhetők gondolom, mert az adatmódosítás csak keveredést okoz a rendszerben. Fizetés nélküli szabadság igényléséhez tényleg be kell írni a gyermek adatait? nem elég, hogy csak az írom, hogy örökbefogadott gyermekem harmadik életévének betöltéséig?

    Kedvelés

      • Nem engedik kerni. Azt mondjak, mindent csak uj papirokkal, mert az allamkincstar is akkor kap peldanyt a mar vegleges hatarozatbol. Nem baj, kivarjuk 🙂

        Kedvelés

          • A családi pótlék állitólag még egyáltalán nem jár, mert ez a hónap még a nevelőszülőé, mivel hóközben került hozzánk és majd csak júliustól leszünk csp-re jogosultak. július végére meg elvben a szükséges papirok is meglesznek. de nagyon nem szeretnék fellebbezéseket irogatni… az ismerősünknélmost június elején járt le a kötelező gondozás, határozatuk is van, most intézik csak ők is az anyakönyvit, taj kártyát, egyéb iratokat és a juttatásokat.

            Kedvelés

            • A csp valóban annak jár, akinél a megkezdett hónapban van a gyermek. De a gyes/gyed gyámként is jár (vagyis a gyermek korábbi nevén igényelve). Nyilván, ha nem gond, hogy ez az időszak kimarad, akkor várjatok. Csak bosszantó, hogy félretájékoztatnak,

              Kedvelés

        • Ne hallgass az ügyintézőre,a gondozásra kihelyezés napjától megillet a jogosultság,hiszen aznaptól vagy(tok)a gyermek törvényes képviselői,az örökbefogadás hatályosulásáig gyámként. Olyan nincs,hogy egy kérelmet nem vesz be a hatóság. Majd hiánypótoltatnak,ha hiányos a kérelem. Ha nem adod be időben,valóban eleshetsz a juttatástól és a jogi státusz sem mindegy. Ami jár,az jár. Nekem is meg kellett fellebbeznem a döntést és elfogadták a fellebbezést,megkaptam a jogos összeget.

          Kedvelés

  37. Szerintetek a nyár mennyire befolyásolja a kiajánlásokat? Normál módon működik nyáron az országos lista is?Bármikor csöröghet a telefon, nagyon várjuk.

    Kedvelés

    • Ha már így kérded: szerintem lassítja, hisz sok ember szabadságon van, és a nemzetközi örökbefogadásokat is nyárra időzítik sokszor, akkor tudnak egy hónapot itt tölteni a külföldi családok, ez is leterheli a szakembereket….

      Kedvelés

    • Félig-meddig tapasztalatból mondom, hogy lassítja. Májusban kaptunk kiajánlást és pl. már napokkal korábban kezdődhetett volna a kötelező gondozási idő, ha nincs minden illetékes folyton szabadságon. így is dolgoztak szabadságuk alatt egyébként… de tapasztalat, hogy semmire nincs ilyenkor idő és mindent nehezebb elintézni, nehezebben érhetőek el az emberek. Azért én nagyon őszintén kívánom, hogy minél előbb csörögjön a telefonotok 🙂 mióta vártok, Ella?

      Kedvelés

      • Még egyedülállóként 6 éve, a férjemmel együtt pedig 4 hete. Kb. négy hete jött meg a jogerős határozat.1-4 éves kislányra várunk. Bár a határozatban “gyermek” áll, én már nagyon rá vagyok állva a kislányra.
        Jó pihenést kívánok mindenkinek a fórumon a szabadságok idején! 🙂

        Kedvelés

        • No, akkor már biztos akármikor csöröghet a telefon, pláne, ha már egyedülálló sem vagy 🙂 a mi határozatunkban is “gyermek” állt, de kislányt “álmodtunk” mindhárman, és most itt van végre 🙂

          Kedvelés

  38. Ha a gyerkoc mar nem olyan pici, hog, ne lennenek emlekei, mennyi ido telik el altalanossagban, mig beilleszkedik annyira a csaladba, hogy nem emlegeti a korabbi csalad tagjait? Nehany naponta jutbak cdak eszebe, tobbnyire alvasido korul. Ha jol sejtem, ez ha, hogy igy tortenik, mert kepes a kotodesre, de azert t kivacsi lennek, h mi a tapasztalat. Eljon az az ido, h kvazi törlôdik minden emleke egy 21 honapos gyereknek? No nem mintha ez volna a celunk 🙂 csak amellett, h szerintem nagyon ugyesen alkalnazkodik, rossz latni, h szenved a kettossegtol 😦 plane, h mas keresztneven is szolitjuk, illetve mindketton, de tobbnyire az uj neven. Nem akartuk megvaltoztatni, de a korulmenyek miatt szuksegesnek erezzuk. Ez sem konnyiti meg a dolgat gondolom 😦

    Kedvelés

    • Jaj, ne akard, hogy törlődjenek az emlékei. Engedd neki, hogy emlékezzen, segíts neki ebben. Ha haragszik, hát haragszik, ha hiányoznak neki, ez is normális. Ha 21 hónaposan emlegeti a korábbi helyét, akkor nemcsak kötődik, de nagyon okos is. Segíts neki, mutass fényképeket a nevelőszülőkről. Nagy kincs, ha ezek az emlékek megmaradnak. Nem attól fog gyorsabban beszokni hozzád, ha őket “elfelejti”.

      Kedvelés

    • Hú, ez nagyon jó, hogy emlegeti őket, nekem nehézség volt, hogy a lányom nem emlegette őket, csak ha én szóba hoztam, és ezért mindig nekem kellett eldöntenem, hogy mikor beszéljünk róluk….Mivel egy idő után észrevettem, hogy haragszik rájuk (gondolom, úgy érezte, cserben hagyták), azt is elkezdtem mondogatni, hogy a nevelőszülők is nagyon szeretik, sokat gondolnak rá, de most az a legjobb neki, ha egy darabig nem találkoznak. Ez persze pocsék duma, de ez az igazság, és jobbat nem tudtam kitalálni, ami szintén igazság.

      Kedvelés

  39. Rendben, akkor igy teszunk 🙂 kaptunk fenykepeket, egy-kettot es nehanyat meg nem kaptunk meg. Nem tudom, azok eljutnaj-e majd hozzank. Oszinten szolva nem tudom, hogy alljak a kerdeshez. A volt”tesokat” emlegeti, a nevuket ismetelgeti egyszer-ehszer, de a fiammal is jol kijonnek 🙂 szoval nem tudom, mit mobdjak, mert az “eddig ok voltak a tesoid, most meg mar o az” nagyon gaz lenne. Vagy csak beszeljunk neki, hogy igen, milyen jo volt beluk, ezt es ezt csinaltatok egyutt, stb. Es arrol ne is beszeljunk, h mi van most, mert azt ugyis ateli nap mint nap. Beszelni kulonben nehany szot tud csak meg, de azert mond mar ezt-azt. Ez a keresztnev dolog is ezert nehez, hogy megnevezte mar magat a korabbi neven.

    Kedvelés

    • Olyanokat lehet mondogatni, hogy “eddig x. néni vigyázott rád, és Misike meg Szandi voltak a tesóid. Mi örökbe fogadtunk, most már örökre itt fogsz maradni, mi leszünk a szüleid, és Marci a tesód. Nagyon szeretünk stb.”

      Nem könnyű helyzet, és nem egyértelmű a gyereknek, hogy ez nem egy újabb átmeneti állapot, beszélni kell róla, hogy végleges.
      Ha már muszáj átnevezni, legalább a két név kombinációján hívjátok, hadd szokja meg. Azt is lehet magyarázni, hogy eddig Bea voltál, mostantól Bea Tünde leszel, mi adtuk a Tünde nevet neked…

      Beszéljetek a régi dolgokról és a mostaniról is. Az nagy könnyebbség a gyereknek, ha nem érzi úgy, hogy “választania” kell.

      Kedvelés

  40. Sziasztok! Nagyon-nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. Az én kislányom 15.-k éves, 6 hónapos korában lett a mi lányunk. Nagyon örülök, hogy szinte mindenki úgy tartja helyesnek, – a gyermeknek tudnia kell a családba kerülésének körülményeiről. Ez nálunk is teljesen természetes volt, mivel a férjemmel azt gondoltuk, hogy egy kapcsolat nem épülhet hazugságokra, csúsztatásokra. Szorítok mindenkinek, aki babavárás előtt áll, és örülök mindenkinek, akinek ez már sikerült.

    Kedvelés

      • Félelmetes! Remélem túlélem, s akkor a klimax hozzá képest semmiség lesz. Szerintem ezekre a “bajokra” nincs egyen megoldás, még gyermeken belül sem: ami egyik nap tök jó kis program a szülőkkel, az másnap már ciki, amin egyik nap lehet vihogni, azon néhány nap múlva keservesen sírunk…. Egyik nap órákat áll a tükör előtt gyönyörködve, másnap az arcába fésüli a haját, mert ő csúnya… Semmit nem tudok tenni, csak azt ismételgetni türelmesen, hogy nekünk ő a legfontosabb, a legszebb. Pici korától kezdve tudja, hogy nem az én hasamban nőtt, teljesen természetesen kezeli a helyzetet. Az elmúlt időszakban, amikor gondjai voltak a matekkal, akkor hallottam tőle először olyat, hogy kár, hogy nem te szültél, akkor ez nekem most klasszul menne. No ennyit a kamaszkorról, szerintem türelemmel, megértéssel mindannyian túléljük majd.

        Kedvelés

  41. Sziasztok!
    Roviden elmeselem a mi tortenetunket, ami 2014 – ben tortent. Ev elejen megtudtuk, hogy gyermeket varunk. Ekkor 26 evesek voltunk. Oktober 7-re voltam kiirva. Problemamentes terhesseg volt, egeszen a 36. Hetig. Amikor nem ereztem a kisfiam mocorgasat. A korhazban kiderult hogy koldokzsinor-csomo okozta a mehen beluli meghalast. 😦 pedig elotte 4 nappal voltam a kotelezo ultrahangon es NST-n, ahol bar voltak veszjoslo jelek, de semmi problema nem latszott. Elinditottak a szulest. Fel 3-tol 9 oraig vajudtam es kozben surun folytak a konnyeim azt hittem valami remalom es azert imadkoztam barcsak vissza forgathatnam az idot par nappal vagy pedig ebredjek fel ebbol a szornyusegbol. Tegnap meg boldig kismama voltam, szamolgattam vissza a heteket, mar csak 4 het lett volna ebbol a csodalatos allapotbol. 9 orakor burkot repesztettek mert nem akart kijonni a babam. De akkor omlott belolem a ver, igy surgossegi csaszart hajtottak vegre. Mikor kiemeltek a kisfiamat mondtak hogy koldokzsinor csomo miatt halt meg. Es h ezt sehogysem lehetett volna kivedeni. (A veszjoslo jelek : nem fejlodott az utobbi 2 hetben, a mehszajam nyilt, nst-n csekely magzatmozgas stb) akkor kellett volna rimankodnom hogy hagy szuljem meg! Hiszen egy 36 hetes kisbaba mar eletkepes. 21:50 – kor megszuletett a 2700 grammos, 50 cm-s kisfiunk. Mivel a remeny hal meg utoljara meg biztam benne hogy felsir, valami isteni csoda hatasara, de nem. A doki azt mondta, 1-2 napja halott lehetett. Na de hat mivel olyan nagy az en szerencsem, a remalom folytatodott tovabb. Nem allt el a verzes. A mehlepeny korai levalasa miatt. 10 oratol ejjel negyed 3ig vartak. Hatha elall. De a vernyomasom zuhant, a pulzusom az egekbe, lealltak a veseim, tobb egyseg ver es verplamzma adasa utan dontenem kellet, kivegyek e a mehem. Hat ha nem egyezek bele ott halok meg….
    Megtortent a mutet. Utana meg 3 napig altatva es lelegeztetve voltam. 4 het utan engedtek ki a korhazbol.
    Engem nem is ez bant. Hanem a kisbabam elvesztese. Leginkabb ez. Ha legalabb o megmaradt volna.. mar lassan 2 eves lenne.
    Masfel honapja osszehazasodtunk a parommal. Ugy erezzuk most jott el az ido egy kisbaba orokbefogadasara. Sukerult elengedni es meggyaszolni az elvesztett kisfiunkat. El sosem felejtjuk ot. Vannak es lesznek nehez napok. Sosem lehet teljesen feldolgozni ezt, talan az ido kicsit enyhiti a fajdalmunkat. De a mai napig nincs olyan nap, hogy ne gondolnek ra.
    Tegnap voltunk a TEGYESZ-nel, meg hatravan a pszichologia, tanfolyam, kornyezettanulmany stb. Szoval meg nagyon az elejen vagyunk. Pussz

    Kedvelés

  42. Kedves Reszeltalma! Jó, hogy megírtad a történeteteket. Az is jó, hogy feldolgoztad a gyászt, mert így nyitott szívvel tudsz a leendő gyermeketek felé fordulni. Sok sikert és kitartást a várakozásra! Olvasgasd Zsuzsa blogját, mert nagyon hasznos tudásanyag. Ráadásul segítenek mások tapasztalatai a felkészülésben.

    Kedvelés

  43. Kedves Lányok!
    Régóta olvasom a blogot. Mostanra jutottam odáig, hogy tanácsot kérnék tőletek.
    4 gyermekünk van, de úgy érezzük, nem teljes a család még.
    Több ismerősünk is van, aki nevelőszülő.
    Olyan is van, aki örökbefogadott végül a hozzá került gyermekek közül.
    Mi nem tudjuk eldönteni, beálljunk e örökbefogadó szülőpárnak , vagy a nevelőszülői hivatásba vágjunk bele.
    A tegyesznél jártunk bent a férjemmel már, hosszasan beszélgettünk a nevelőszülői hivatásról.
    Tudom, hogy vannak, akik úgy gondolják, nevelőszülőként könnyebb lesz a már náluk nevelkedő gyermeket örökbe fogadniuk- de mi nem elsősorban emiatt jelentkeznénk.
    Viszont nem is határolódunk el ettől egyáltalán.
    Kérdésem az lenne, esetleg volt e valaki hasonló helyzetben? Illetve hogy a tegyesznél való jelentkezésnél elutasíthatnak e minket , ha bevalljuk, az örökbefogadás sem áll távol tőlünk?
    Vagy ebben nekünk kell előzetesen teljes 100% -os döntésre jutnunk? (sorban állunk, -feltételezem 4 gyermekkel jóval kisebb esélyünk van, és narancs színű megye- vagy “csak” nevelőszülők leszünk?)
    Származásbeli kikötéseink természetesen nincsenek. Egészségi állapot tekintetében is rugalmasak vagyunk.

    Kedvelés

    • Kedves tulipan16!
      Amit írok, az a személyes véleményem. Lehet vele vitatkozni, nincs tudományos alapja, mindössze a saját gondolataimat közlöm. Így olvasd kérlek, amit írok.
      Mostanában sokat gondolkodtam az általad felvetett témáról, és arra jutottam, hogy a két dolog (nevelőszülőség és örökbefogadás) élesen elválik egymástól. A nevelőszülőség nagyon nehéz lehet (magam részéről biztos, hogy nem tudnám csinálni), mert szeretned kell a gyereket, akire vigyázol, de mégis el is kell tudni engedni, sőt már előre fel kell készíteni, ha véleményezhető, hogy örökbefogadásra kerül, hogy már várja a leendő szüleit. Nagyon nem mindegy, hogy úgy szeretitek-e, hogy el sem tudjátok engedni, vagy úgy, hogy tudjátok, hogy el fog menni és az ő érdekében (mert sajnos ebben az esetben a ti érzelmeitek hátrébb sorolódnak) el kell őt ereszteni másokkal.
      Szerintem nagyon fontos, hogy már előre tisztázzátok magatokban, hogy mi a célotok. A nevelőszülőség egy nagyon fontos munka és nagyon sok örökbefogadó hálás olyanoknak, akik szépen felkészítették és átgondozták az örökbeadásra kerülő gyereket. Fontos és szép meló, csak éppen a szívetek tud beleszakadni. Múltkor írt valaki itt egy nagyon szép történetet egy nőről, aki vakvezető kutyákat nevelt, és mikor munkára elvitték őket külföldre, szét a világba, nagyon el volt kenődve pár hónapig, de azzal vigasztalta magát, hogy a munkája révén a kutyák sok embernek tudnak segíteni. Persze a kutya nem gyerek, de szerintem nagyon jól visszaadta azt, amin egy jó nevelőszülő is átesik adott esetben.
      Van ilyen, hogy nevelőszülők végül örökbefogadták a náluk elhelyezett gyereket. Több ilyen történet volt már itt is, interjúban is olvastam, ismerősömtől hallottam, hogy tanfolyamon is találkozott nevelőszülővel, aki a legkisebbet akarta örökbefogadni (ez szerintem amúgy is bajos a többi, nagyobb gyerekre nézve, mert rossz üzenetet közvetít). De szerintem ez abból is fakad, hogy nem mindenki tudja pontosan előre felmérni, hogy mit vállal.
      Az én tanácsom az lenne, hogy először ti jussatok dűlőre. Az biztos, hogy nagyon fontos kérdés, hogy tudtok-e így (az én kifejezésemmel élve) félig szeretni valakit tudva, hogy sokat tesztek érte és a jövőjéért. Én feltettem már magamnak ezt a kérdést és az én válaszom magammal kapcsolatban, hogy nem lennék rá képes. Ugyanakkor tényleg kiemelt lenne, hogy sok alkalmas és rátermett nevelőszülő egyengesse a gyerekek sorsát.

      Kíváncsi vagyok mások véleményére.

      Kedvelés

      • Ezt olyan szépen megfogalmaztad! Én egyetértek veled.

        Annyit pontosítanék: a magam véleményéhez, hogy aki (részben) örökbefogadási szándékkal is szeretne nevelőszülő lenni, az (szerintem!) először fogadjon örökbe, és addig ne legyen nevelőszülő, amíg a saját szülővé válási vágya nem teljesült. És kizárólag csak azután válljon nevelőszülővé, amikor már nincsen több örökbefogadási szándéka.

        Ugyanakkor, ha valaki úgy lett nevelőszülő, hogy előzetesen ő nem akart örökbefogadni, de közben mégis nagyon megszerették egymást egy örökbefogadható gyerekkel, ott én meg tudom érteni és el is tudom fogadni a nevelőszülőből szülővé válást: mert megszeretni valakit (“beleszeretni” egy gyerekbe például) egy nem tervezhető, nem tudatos, nem kontrollálható, teljesen spontán érzés, ami, ha megtörténik, akkor az nagyon erős, és fontos is: a gyereknek is és a felnőttnek is (és mindenkinek több kárt okoz azt korlátozni, mint ami előnnyel a korlát jár, deviszont az előnyök sokkal jobbak, nagyobbak, mint a kár.) De ebben az esetben ez nem tervezett volt!
        Szerintem.

        Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!

      A két hivatás elég más út valóban.
      Nektek kéne eldönteni, mit szeretnétek.

      Ha szabad terelgetni: ha egy gyereknek örökbefogadót keresnek, nem biztos, hogy olyan családba helyezik, ahol 4 gyerek már van.
      Nevelőszülőnél viszont nagyon jól jön a tapasztalat.

      a nevelőszülőségből való örökbefogadáshoz pár szám:
      13 ezer gyerek él nevelőszülőknél
      közülük évi kb. 300-400-nak a sorsa rendeződik örökbefogadással.
      És ezek közül 40-60 gyerek az, akit a saját nevelőszülője fogad örökbe.
      Tehát az örökbefogadás felé kacsintgatva nem érdemes belekezdeni, mert igen kicsi az esély, és lehet, hogy épp a gyerek hazagondozásában kell segítened.

      https://orokbe.hu/2015/01/26/a-neveloszulo-fogadhat-orokbe/

      Azt csak ti tudhatjátok, mit szeretnétek.

      Kedvelés

  44. Köszönöm a hozzászólásokat. Bennem nagyon erős az elhívás, hogy gyerekeket kell nevelnem, szóval a nevelőszülői hálózat felé dől a dolog, (hogy lemondani le tudnék e minden egyes alkalommal a gyermekekről, ez nagyon érdekes kérdés, mert ezt előzetesen olyan nehéz elképzelni).
    Remélem, a tanfolyam során erre azért kapok ötletet, tudást, gyakorlati tapasztalatot, tippeket.
    Én teljesen pozitív dolognak tudnám megélni, hogy olyan gyermekekről gondoskodom, akiknek abban az élethelyzetben a lehető legtöbbet nyújthatom, és az örökbeadásuk elősegítésével, támogatásával is a lehető legjobbat teszem.
    Nem karitatív mozgatórugót érzek magamban, hanem egyszerűen saját belső vágyam és érzésem , hogy sok gyermek vegyen körül minket….ez baj vajon? Vagy furcsán hangzik?
    Aki nevelőszülő, általában az emberbaráti szeretet vagy jócselekedet motiválja?
    Nem tudtok esetleg olyan blogot, fórumot , közösséget, ahol nevelőszülők beszélgetnek ?

    Kedvelés

  45. Szia, a facebook-on van neveloszuloi csoport, a gyermekunk neveloszulojetol hallottam rola. Jard korul a temat, beszelgess sokat a hivatal dolgozoival is. Nagy benned az elhivatottsag, nehogy csalodas erjen. Sok sikert kivanok!

    Kedvelés

  46. A csalódást milyen tekintetben gondolod? Kerestem a Facebookon de egy csoportot találtam, ahol jelentkeztem (zárt csoport) de nem vettek fel .
    Gondolom, csak olyan tagok vannak, akik már nevelőszülők valójában.

    Kedvelés

  47. Sziasztok!

    Szeretnénk örökbe fogadni egy (két) gyermeket a férjemmel (43/45 évesek vagyunk). Jelentkeztünk a TEGYESZ-nél, voltunk első beszélgetésen. Akkor kaptunk időpontot a környezettanulmányra, és a pszichológiai beszélgetésre is. A környezettanulmányra az ügyintéző a pszichológussal együtt jött el, majd a beszélgetés végén a pszichológus -aki addig nem szólt, csak megfigyelt- jelezte, hogy az általunk örökbe fogadni kívánt gyermek/gyermekek adatain változtatnunk kellene, de ezt majd a beszélgetésen pontosítani fogja. A beszélgetés időpontját azonban bizonytalan időre elhalasztották (majd telefonon értesítenek) arra hivatkozva, hogy még nem kapták vissza az orvosi papírjainkat. Mindkettőnknek van olyan betegsége, amely rendszeres orvosi kontrollt igényel, de ezt nem hallgattuk el az első beszélgetésen, és ezen betegségek nem befojásolják azt (az orvosaink szerint), hogy fel tudunk-e nevelni egy (két) gyermeket.
    Szeretném megkérdezni Tőletek, hogy mindenkihez elmegy a pszichológus is, és normális-e, ha egy már kiadott időpontot törölnek? Szerintetek el fogunk-e jutni a tanfolyamig, vagy már el is véreztünk, mint leendő szülők? Semmit nem értek, és nem tudom mit tehetnénk, ami előrébb vinné az ügyünket.
    Köszönöm, ha válaszoltok!

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Nem tudok róla, hogy a pszichológus is kijárna a környezettanulmányra, általában sok a dolga.
      Nem gondolom, hogy “már el is véreztetek”, viszont szemlátomást a betegségeteket komolyan veszik.
      Érthető, hogy addig nem hívnak be újabb beszélgetésre, amíg nem kapják meg az orvosi papírokat.
      Ebből ne vonj le következtetést. Gondolom, a betegség miatt nézte meg a lakásotokat, életmódotokat
      a pszichológus, és ezért javasolja, hogy módosítsatok az elképzelésen. Feltételezem, az újszülöttről
      idősebb gyerek felé akar titeket terelni.

      Kedvelés

      • Köszönöm a választ!
        Mi 0-3 éves korig adtuk meg az életkort, és fogadnánk testvérpárt is. Ugyan a pszichológus nem fejtette ki bővebben, hogy az életkorral van gondja, de ha Neked van igazad, és mi nem szeretnénk ezen változtatni, akkor is van esélyünk, vagy mindenképpen el kell fogadni az ő javaslatát?

        Kedvelés

  48. Sziasztok! Kellene egy kis informacio, hogyan tovabb. A kerdes: babaotveny.
    Lanyunknak termeszetesen szuletese ota van. Errol egy gyamugyi hatarozatban ertesitettek is minket, hogy az atirasrol oskodnak orokbefogadast kovetoen. Ehhez kepest tegnapi postacal jott level a MAKtol, hogy hamarosan babakotvenyt kap, mivel uj adoszama van. Akkor ezt most megis nekunk kell intezni, hogy ne legyen neki ketto? Megsem automatikus? Hova kell ezzel fordulni es mi kell hozza? Koszonom

    Kedvelés

  49. Szia Lazandi!

    Babakötvény (hivatalosan életkezdési támogatás) ügyben idézem az örökbefogadásra vonatkozó jogszabályhelyeket a fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvényből.
    „5. § (1) Az életkezdési támogatásra való jogosultság érvényesítéséhez – a 2005. december 31. napja után született gyermekekre vonatkozóan
    a) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv a naptári hónapban nyilvántartásba vett gyermekekről a gyermek adóazonosító jelének megállapítása céljából az adózás rendjéről szóló törvényben előírt adatokról és a gyermek lakcíméről, azok naptári hónapban rögzített változásairól, valamint a kiutaló e törvény szerinti kötelezettségeinek teljesítése – így különösen a kincstári letéti Start-számlán lévő követelés áthelyezése, a támogatás kiutalása – céljából szükséges adatokról és a gyermek lakcíméről havonta, a naptári hónap utolsó napját követő 5 munkanapon belül elektronikus úton adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére,
    b) az állami adóhatóság az a) pont szerinti adatszolgáltatást követő öt munkanapon belül a gyermek adóazonosító jelét elektronikus úton átadja a kiutaló részére, továbbá kiállítja az adóigazolványt, és a gyermek lakóhelyére postai úton megküldi, valamint a kiutaló részére öt munkanapon belül elektronikus úton továbbítja az e törvény szerinti kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges adatokat.
    (1a) Ha örökbefogadás miatt a gyermek természetes személyazonosító adatai megváltoznak, a gyámhatóság az örökbefogadás évét követő év október 31-éig adatot szolgáltat a kiutaló részére az örökbefogadás tényéről, a gyermek eredeti és az örökbefogadást követően fennálló természetes személyazonosító adatairól, és – ha az ismert – adóazonosító jeléről.
    (1b) A kiutaló megállapítja a 7. § (11) bekezdése szerint a számlavezető által a kiutalónak átutalt számla egyenlegét vagy a 7. § (12) bekezdése szerint a számla megszűnéskor irányadó egyenlegét akkor, ha az (1a) bekezdés vagy a 9/C. § szerinti adatszolgáltatás alapján megállapítható, hogy a Start-számla, kincstári letéti Start-számla megszüntetésére örökbefogadás miatt került sor.
    (1c) A kiutaló az örökbefogadást követően fennálló természetes személyazonosító adataival azonosított gyermek javára vezetett
    a) kincstári letéti Start-számla esetén az (1b) bekezdés szerinti összeg és a kincstári letéti Start-számla aktuális egyenlege közti pozitív különbözetet jóváírja a kincstári letéti Start-számlán, vagy
    b) Start-számla esetén az (1b) bekezdés szerinti összeg és a kiutaló által a számlavezetőnél vezetett Start-számlára az (5) bekezdés hatályos vagy 2012. október 1-je előtt hatályos rendelkezései szerint átutalt összeg közti pozitív különbözetet átutalja a Start-számlán történő jóváírás céljából, amely jóváírást a számlavezető 8 munkanapon belül köteles elvégezni.
    (1d) A gyermek az örökbefogadást megelőzően fennálló természetes személyazonosító adatait és adóazonosító jelét a kiutaló az (1c) bekezdés szerinti eljárás befejezéséig kezeli.
    (2) A kiutaló
    b) az (1) bekezdés b) pontja szerint kapott adatok alapján a beérkezést követő 8 munkanapon belül kincstári letéti Start-számlát nyit, amelyen az első utalási összeget a gyermek születésének napjától, valamint a gyermek jogosultsága esetén – ha Start-számlával nem rendelkezik – a második utalási összeget a hetedik életéve betöltésének napjától, és a harmadik utalási összeget a tizennegyedik életéve betöltésének napjától – a 9/B. § szerinti adatszolgáltatás alapján, visszamenőlegesen – nyilvántartja mindaddig, amíg a szülő, vagy a szülő egyetértő nyilatkozata alapján – 16. életévének betöltését követően – a gyermek azt Start-számlára nem helyezi, vagy ameddig a (7) bekezdés szerinti jogosultsággal a jogosult nem él,
    f) a Start-számlával rendelkező gyermek külföldre települése, illetőleg halála esetén az (1) bekezdés a) pontja alapján kapott adatokat 5 munkanapon belül továbbítja a számlavezetőhöz,
    g) a Start-számlával rendelkező gyermek adószámának f) ponton kívüli okból történő passzívvá válásáról az (1) bekezdés a) pontja alapján kapott adatokat 5 munkanapon belül továbbítja a számlavezetőhöz,
    7. §
    (11)A számlavezető a gyermek adóazonosító jelének az 5. § (2) bekezdésének g) pontja szerinti passzívvá válásának napját követő 120 napon belül a számlát lezárja és a számla egyenlegét átutalja a kiutaló számlájára.
    (12) A kiutaló a gyermek adóazonosító jelének az 5. § (2) bekezdésének g) pontja szerinti passzívvá válásának napját követő 120 napon belül a számlát lezárja.
    (13) A (11)-(12) bekezdés szerint lezárt számlák egyenlegét a kiutaló visszautalja a támogatás forrását biztosító számlára.”

    Tehát amikor a MÁK értesített róla, hogy a gyermeked új adóazonosító jelet kapott vélhetőleg ugyanekkor megkapta azt is, hogy a korábbi örökbefogadás előtti adóazonosító jele inaktívvá vált, de ő ezt a két dolgot értelemszerűen nem tudja összekötni, ezért írták elő 2013.évi CXC. törvény keretében a gyámhatóság erre vonatkozó adatszolgáltatását a kiutaló felé –lásd 5. § (1a). Egyszerűen fogalmazva a gyerekek babakötvény számlája az ő adóazonosító jelükhöz van kötve és mivel örökbefogadáskor újraanyakönyvezik őket, a régi adóazonosító jelük inaktívvá válik – emiatt a számlavezető a kapcsolódó számlát lezárja , míg az új adóazonosító jel alapján megnyitja az új számlát . (Korábban, amíg nem lépett hatályba a fenti jogszabály módosítás és a gyámhatóság adatszolgáltatása, az inaktívvá váló adóazonosító jelekkel összefüggésben megszüntetésre kerültek az örökbefogadott gyerekek örökbefogadás előtti start számlái, az összes örökbefogadásig felhalmozódott hozammal, meg az időközben jóváírt pénzösszegekkel együtt. Ezen anomáliát a jogalkotó visszamenőlegesen is igyekezett rendbe rakni: „9/C. § A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben adatkezelésre feljogosított szervek közül az örökbefogadás során eljáró és abban közreműködő szervek az 5. § (1a) bekezdésében meghatározott módon 2014. október 31-éig szolgáltatnak adatot a kiutaló részére az olyan gyermekek adatairól, akiknek a természetes személyazonosító adataiban 2006. január 1-je és 2013. december 31-e között örökbefogadás miatt változás történt.”)
    A babakötvényekkel kapcsolatos részletes tudnivalókat itt megtalálod:
    http://www.allamkincstar.gov.hu/hu/lakossagi-ugyfelek/eletkezdesi_tamogatas
    ezen belül, hogy hol van a lakóhelyed szerint illetékes ügyfélszolgálat, ahol tudsz nyitni a gyermeked nevére start értékpapírszámlát, hogy milyen dokumentumokat kell magaddal vinni, illetve online is lehet időpontot foglalni.
    (Ugyanitt található „Adatszolgáltatás az örökbefogadott gyermekek adatváltozásáról” címmel tájékoztatás arról is, hogy a gyámhatóság milyen formátumban és milyen adatokat kell, hogy szolgáltasson a kincstár számára, ami alapján majd jóváírják az örökbefogadás előtt megnyílt számlák egyenlegét az örökbefogadott gyerekek új számláin.
    http://www.allamkincstar.gov.hu/hu/lakossagi-ugyfelek/a_fiatalok_eletkezdesi_tamogatasaval_osszefuggo_igazolasok_es_adatszolgaltatasok)

    Kedvelés

      • Start-értékpapír számla szülői közreműködés nélkül tud működni? Ilyet még nem hallottam. Azt el tudom képzelni, hogy letéti számlához nem kell az új törvényes képviselőnek beazonosítania magát, de értékpapír számlánál nem nagyon tudom ezt elképzelni, legalábbis nekem ehhez elég sok papírt (pl. számlaszerződés, nyilatkozatok) kellett személyesen aláírni, igaz ez még 2012. végén történt a 2013-as jogszabály változás előtt.
        Persze nem kötelező értékpapír számlát nyitni, letéti számlán is maradhat a pénz (akkor tényleg semmi teendő sincs vele), de szerintem 18 év, mire a gyerek hozzáfér hosszú idő, érdemes addig magasabb hozamú állampapírokban tartani.

        Kedvelés

  50. sziasztok, tanácsot kérnék. örökbe szeretnénk fogadni, van érvényes friss határozatunk. most jelentkeznénk az alapítványokhoz, a bölcsőhöz is.
    a honlapjuk szerint kérik a tegyeszes környezettanulmány és a pszichológiai vizsgálat másolatát. ezt a tegyesz nem adja ki. azt mondják, régebben kiadták, most már nem, ha egy alapítványnak kell ilyen, készítsen magának. értem én, hogy ez belharc, de innen most mi merre lépjünk, hogyan tovább? van valakinek ebben tapasztalata?
    beadjuk a bölcsőhöz a vizsgálati anyagok nélkül a jelentkezést? van esély, hogy azt így elfogadják? előre is köszi.

    Kedvelés

    • Persze, adjátok be nyugodtan, s a kísérő levélben jelezzétek, hogy
      nagyon sajnáljátok, hogy a környezettanulmányt és a pszichót nem tudjátok csatolni, de ezt a két dokumentumot sajnos semmilyen kérésre nem adta ki a helyi TEGYESZ. (Bölcsős örökbefogadó vagyok, s biztos vagyok benne, hogy Zita ezt megérti – s ha mérges is lesz miatta, nem rátok, hanem a TEGYESZre lesz mérges, de legalább lesz miről beszélgetnetek a személyes találkozás alkalmával:-)

      Kedvelés

      • nagyon szepen koszonom 🙂 ez biztato 🙂 ferjem beszelt az uj tegyeszes eloadonkkal (az elozo elment szulesi szabadsagra), az eloado meg megkerdezi a fonoket, hatha megis engedik. nekem az egesz tegyeszes ugymenet egy nagyon pozitiv elmeny volt, csupa kedves, okos, nagyon szakmai es nagyon tamogato emberrel talalkoztunk ott, remelem, most is ujragondoljak ezt. de ha nem, most megnyugtattal, beadjuk igy is. koszi!

        Kedvelés

  51. Sziasztok!

    A férjem és én, egy tegnap esti / éjszakába nyúló beszélgetést követően, úgy határoztunk, hogy körbe szeretnénk járni az örökbefogadás témáját.

    A férjemben több a gát, de én sem vagyok 1000%-ban biztos magamban, így elsősorban azt szeretném kideríteni, hogy kihez, milyen hivatalhoz, szervhez kell fordulni, ahol segítik meghozni számunkra ezt a nehéz döntést (akár pro-, akár kontra).

    A történetünk (a blog olvasgatása után végül is nem is egyedi) annyi, hogy van egy vér szerinti kislányunk, akinek mindig nagyon szerettünk volna kistestvér(eket). Sajnos azonban 4 elvesztett baba után (akik közül az egyik baba már 34 hetes volt!) be kellett látnom, hogy valószínűleg sem fizikailag, de lelkileg biztosan nem tudnék még egyszer végigcsinálni egy terhességet.

    Amiről szeretnénk egy szakemberrel elbeszélgetni, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie annak, aki a vér szerinti gyereke mellé akar örökbefogadni, és természetesen azzal is tisztába kell jönnünk, hogy képesek lennénk-e az örökbefogadott gyermekünket ugyanannyira szeretni.

    Tudtok nekem abban segíteni, hogy merre induljak, kitől kérjek segítséget, tanácsot? Nem azt szeretném, hogy meggyőzzenek erről vagy arról, hanem inkább azt, hogy minden kérdésünkre őszinte választ kapjunk, és ezeket mérlegelve tudjuk meghozni a döntést. Létezik egyáltalán ilyen segítség?

    Előre is köszönöm a válaszokat!

    Kedvelés

    • Szia!
      Üdv a blogon.
      Jó a kérdésed. Az alkalmassági folyamatot a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál kell elindítani. Ott is, jó esetben, őszinte és pártatlan válaszokat kaptok, és a tanfolyam is sok infót ad. De ott az a kiindulás, hogy akartok örökbe fogadni. (Persze visszalépni még bármikor lehet.)
      Ha előtte gyűjtenétek információkat, elköteleződés nélkül, akkor a nyilvános találkozókat javaslom. A blog oldalsávjában láthatók a publikus rendezvények.
      Például most szombaton lesz blogtalálkozó az olvasóimnak, oda is eljöhettek, ott szakemberek nincsenek, de van egy rakás örökbefogadó szülő, velük lehet beszélni.
      A Mózeskosár Egyesület alkalmain mindig vannak szakemberek is, velük lehet beszélni.

      https://orokbe.hu/2014/03/02/elso-randi-a-tegyesszel/

      https://orokbe.hu/2015/09/28/ver-szerinti-gyerek-utan-orokbe-fogadni/

      Jó, hogy így előre felkészültök, mielőtt döntötök. Itt sokan fogadtak örökbe vér szerinti gyerek után, én magam is, de persze ebből rátok nézve semmi sem következik. Általában ilyen típusú emberek is vannak a találkozókon.

      Kivizsgáláson jártatok már? Miért volt ez a sok vetélés?

      Kedvelés

    • Kedves Anna!

      Zsuzsa leírta a legfontosabb kiindulási alapokat. Én általánosságban annyit tennék hozzá, hogy csak kezd el valahol, aztán már azzal is kiderül sok minden, hogy mennyire szippant magába a téma. Ha nagyon idegenkedsz, miközben egyre tágul az ismereted, akkor az is segít a válaszban, vagy az is lehet, hogy ahogy egyre több mindent tudsz meg, találkozol történetekkel, egyre inkább magadénak érzed, egyre inkább magadat képzeled a szereplők helyébe és ez is ad neked visszajelzést a saját érzéseiddel kapcsolatban. Engem annak idején minden egyes új információ csak megerősített, egyre lelkesebb lettem.

      Ez a folyamat abban is segíthet, hogy elengedjétek és meggyászoljátok a meg nem született gyereketeket, mert ez is nagyon fontos szerintem.

      Valamint azt tapasztalom, hogy azok tudnak igazán tudatosan belevágni és pozitív élményként megélve az egész folyamatot, akik igazán sokat foglalkoznak a dologgal. Egyszer régen azt mondták a tanfolyamon, hogy külföldön (hogy ez milyen országokat jelent, arra nem tértek ki) sokkal több kellemetlenséggel találkoznak a leendő szülők a tanfolyamon, amelyek arra hivatottak, hogy azokat, akik nem biztos, hogy elég elszántak, eltéríti az eredeti tervüktől és letesznek az örökbefogadásról. Zsuzsa, te erről tudsz valamit? Mert ha ez igaz, az szerintem szintén egy nagyon jó előtapasztalat lenne nálunk is, mert szerintem sokan az örökbefogadás után szembesülnek sok mindennel (akár azzal az élménnyel is, hogy a gyereket el kell tudni fogadni, annak ellenére, hogy nem vér szerinti – mint ahogy a Brexitnél is utólag jöttek rá sokan, hogy mire is szavaztak).

      Hajrá a felkészülésben!

      Kedvelés

      • Általában Nyugaton alaposabb a felkészítés meg a kiválasztás, de nem tudom, ennek az elrettentés-e a célja.

        Aki bizonytalan, azt ott a sokmillió forintnak megfelelő költség is elriaszthatja…

        Kedvelés

      • Szia!

        Köszönöm a választ!
        Igazából én belevágnék a folyamatba, főleg, hogy amióta olvasgatok a témában, mindenhol írják, hogy bármikor ki lehet szállni. A férjem a bizonytalanabb, igazából neki szeretném megadni a kezdő lökést.
        Most átküldtem neki a linkeket, amik a vér szerinti gyerek utáni örökbefogadással vannak itt az oldalon. Remélem, ha elolvassa, megerősíti benne, hogy nem lehetetlen a “küldetés”. Illetve szerintem elmegyünk egy találkozóra is. Sajnos holnap nem jó, de majd a következőre.

        (Gyászolás, elengedés: igen, ez életem egyik legnehezebb szakasza volt, de azt hiszem, már túl vagyok rajta. Illetve – inkább úgy fogalmaznék, hogy a gyászom olyan, mint egy nagyon nehéz hátizsák. Nem lesz könnyebb, de időközben megerősödtem, és tudom cipelni.)

        Kedvelés

        • Mondjuk nálunk a vér szerinti a második, de tényleg nem tudnék különbséget tenni köztük. Mármint két nagyon különböző (és sokmindenben döbbenetesen egyforma) gyerek, de mindkettő teljesen az enyém. Ezt a férjem is detto így érzi.
          Amúgy anno, mikor még csak az öröklányunk volt meg, azt mondta a férjem, hogy ő egy szerencsés pacák, mert sem azon nem kell gondolkodnia, hogy övé-e a gyerek, sem azon, hogy más csinálta-e, mert pontosan tudja, hogy más csinálta, és ugyanilyen pontosan tudja, hogy az övé, mert ő fogadta örökbe.

          Kedvelés

  52. Sziasztok, most szeretnenk elinditani az orokbefogadast, es az lenne a kerdesem, hogy ha telefonon felhivom a tegyesz-t, jelen esetben Pest megye, idopontot viszonylag a kozeli idopontra adnak, vagy meg erre is varni kell?koszi!

    Kedvelés

  53. Sziasztok!
    Lenne egy kérdésem, most 16.-án lesz az első interjúnk a Tegyeszben. Saját lakásunk van 2,5 szobás, mondjuk van rajta hitel, de ezt teljesen tudjuk fizetni a jövedelmünkből. viszont van egy 5 kg-os bichon bolognese fehér szőrgombóc kutyusunk aki 5 éve velünk él, nagyon barátságos és imádja az embereket. Természetesen szobatiszta és minden oltása és féreghajtása megvan, ivartalanított kislány. Nem tudom hogy be merjük e vallani hogy van. Ha szükséges a környezettanulmány idejére is át tudnánk vinni anyumékhoz, de nem igazán szeretnék hazudni, megválni tőle meg semmikép nem szeretnék, mivel nem azért vettük magunkhoz, hogy majd megváljunk tőle. De nem tudom mit csináljunk, értelemszerűen nem szeretném ha ezért utasítanának el minket. Volt valaki ezzel így? Amúgy pécsiek vagyunk.

    Kedvelés

    • Szia! Nekünk is van kutyánk, igaz kertes házban élünk. A környezettanulmány alkalmával be sem került a jegyzetbe, hogy van egy kutya, és az ügyintéző hölgy sem mondta, hogy gond lenne. Persze, ha a gyerekünk allergiás lenne a kutyaszőrre, akkor elajándékoznánk a kutyust az egyik rokonunknak. 🙂

      Kedvelés

  54. Szia, szerintem ne aggodjatok miatta. A gyermek pszichologus kimondottam orult a mi kutyanknak, macskanknak, mondvan, hogy segit majd a beilleszkedesben. Valoban segitett, kislanyunk mar az elso nap a kutyanknak mutatva oltoztette a macikat. En a szorallergia miatt aggodtam anno, mert nem lattam ilyen pontot a betegsegekkel kapcsolatos nyomtatvanyon. Sok sikert kivanok!

    Kedvelés

  55. Nekünk is volt kutyánk az első gyerek előtti minden tanulmánynál és nem volt gond. Aztán nekünk gond lett, mert a mászó gyerekre nagyon morgott és akkor átköltözött anyukámhoz, de a hivatalt nem érdekelte.
    De semmiképpen sem szerencsés semmilyen helyzetet, fennálló állapotot eltitkolni, mert ha kiderül, akkor az mindennél rosszabb.

    Kedvelés

  56. Sziasztok! Most írok először ide, mert most fogalmazódott meg egy kérdés bennem, amihez a segítségeteket-tapasztalatotokat szeretném kérni. 2 és fél éves az örökbe fogadott kisfiam, azzal nincs problémám, hogy hogy nőjön bele ebbe a helyzetbe, viszont tudom azt, hogy van egy bátyja. Őt az apja neveli (más a két fiú apja) az anyuka anyagi helyzete miatt, de ők tartják a kapcsolatot. Én nagyon szeretném ha majd nagyobbak lesznek megismerjék egymást és bízom benne, hogy jó testvéri kapcsolat alakul majd ki közöttük Viszont fogalmam sincs ezt a tényt hogy neki van még egy testvére (mert van egy vér szerinti lányom is), mennyi idős korban, meg egyáltalán hogy mondjam el neki, hisz őt ugye még évekig nem fogja látni. Persze tudom pici még, de érdekelne ti mit gondoltok erről, hogy és mikor mondanátok el, esetleg akinek ebben tapasztalata van nagyon megköszönném a segítséget! 🙂

    Kedvelés

    • Szia Lucus!
      Üdv a blogon! És gratulálok a kisfiadhoz.
      Én a nyíltság híve vagyok. Nálunk minden gyerek a 3. szülinapjára kapott élettörténeti albumot, amibe én a tesókról is beleírtam, amit tudtam, és kezdettől ezt is megosztottam velük.

      Kedvelés

      • Szia! Én is úgy vagyok vele, hogy semmit nem szeretnék eltitkolni, A album jó ötlet, köszönöm! 🙂 Nem tudom miért van bennem olyan érzés, hogy a testvérét előbb keresni szeretné mint a szülőanyukáját, mitől más érdeklődés szempontjából a kettő, lehet ez csak az én hülyeségem 🙂 …én érzésem… és később semmi gond nem lesz ezzel, bár még a testvér nem tud a fiamról, de remélhetőleg addig az anyukája felkészíti rá, hogy nincs egyedül 🙂 Nem szeretném majd lesokkolni…

        Kedvelés

  57. Sziasztok!

    Nem tudom, hol is kezdjem.. talán az elején:)
    Az örökbefogadottak táborát erősítem:-)
    Nálunk elég érdekesen derült fény a dologra, mert először egy vadidegen mondta nekem…, akitől nem vettem komolyan az információt, amit egyébként már rég éreztem valahol belül..,
    ( pl. Általános iskolás koromban ott álltunk anyák napján, MIndenkinek, köztük nekem is ott volt az anyukám.., de én elsírtam magam, hogy hol az én anyukám..? ) ….
    Nem tudom, hogy milyen tudatalatti jön ilyenkor elő…, amire nem emlékszem, hogy ennyire furcsa dolog történik meg velem… Talán egy darabig velem volt? Álmodtam is vele, de ez inkább csak a képzelet szüleménye volt.. maga a tudat az ott volt, az arc mindig másabb.. ) Ekkor még attól féltem, azért vannak ilyen álmaim, mert nem szeretem az anyukámat eléggé, vagy valami..? ezért nem mertem rákérdezni..
    Egyszer mégiscsak elérkezett az idő és fény derült mindenre..
    Vagyishogy majdnem mindenre.., mert elő lett adva nekem egy történet, talán sántít is itt-ott.
    De a lényeg csak most következik..
    Megkeresett engem valaki..??? Talán Ő… Erre több minden miatt gyanakszom.. de nem tudtuk fölvenni a kapcsolatot…
    De most én szeretném!!!
    Viszont most tűt keresek a szénakazalban, nem tudom a nevét csak sejtem, ezen kívül semmilyen információm nincs….
    Tudna valaki tanáccsal szolgálni nekem???

    Kedvelés

    • Szia! A gyámügytől kérj segítséget, ahol az örökbe fogadásod történt.. ott elméletileg minden adat megvan 🙂 Ők felveszik a kapcsolatot a vér szerinti szülővel és ha beleegyezik a találkozásba, akkor összehozzák a “randit”. Sok sikert!

      Kedvelés

      • Szia!

        Rosszul fogalmaztam, sajnos.
        Ha lehet, el lehet kerülni, akkor el szeretném a hivatalos utat.
        Ehhez szeretnék tanácsot kérni, Bár bementem a gyámügyhöz a pasi válaszaiból az derült ki, hogy lenne hová levelet küldeni,…sőt…testvér is van.. bár azt mondta.- aludjak rá párat… ki tudja, rosszat látott?

        Szóval ha abban tudna nekem valaki segíteni, hogy hol tudok “kutakodni”, hol segítenek… “nem hivatalosan” 🙂

        Az a helyzet, hogyha rám is rámtalált valaki…. akkor az sem hivatalosan történt, márpedig valaki rám talált, csak valószínűleg a szülők miatt nem jött neki össze a kapcsolatfelvétel..
        ami rossz… mert ha ez kiderül, akkor egy újabb csalódás. 🙂

        Elnézést, ha rossz helyre írtam ezzel. 🙂

        Kedvelés

        • Én nem hiszem, hogy egy névből-címből, bármi rosszat látott volna a gyámügyes, inkább a csalódástól hogy esetleg nem akarnak veled találkozni attól óvott volna (?) Nekem érdekes hogy így állt a dologhoz… ha nem tudsz nevet, így elég nehéz lesz elindulni bármerre is… Örökbe fogadási papírjaidat láttad már? Vagy azt is titok övezi? Nem mutatják meg neked a szüleid? Mert esetleg azon lehetnek adatok amin elindulhatnál.. Mindenesetre én a helyedben nem foglalkoznék a gyámügyes hozzáállásával megkérném hogy tegye a dolgát! 🙂

          Kedvelés

          • Sajnos nem mutatták meg,… én csak egy papírt találtam, az ő nevük rajta van már… az Övé nincs, pedig elvileg az Övének is szerepelnie kellene, nem??
            Keresnem kellene tovább? 🙂
            Ami még érdekes volt az ügyintézésben, h elkérte a lakcímkártyám?

            Oké, ez jól is hangzik, tegye a dolgát. 🙂 De mi van, ha belenyúlok valamibe? 🙂 Nincs egy út… ahol el lehet indulni-e nélkül:-) ………………Ez a hivatalos értesítés, és ha felbolygatok egy jól működő családi életet? egy újat… ?

            Kedvelés

            • Nem tudom, hogy titkos öf esetén milyen adatok szerepelnek a papírokon, nálunk nyílt volt, így a szülőanyuka minden adata rajta van… Titkosnál elképzelhetőnek tartom hogy semmi sincs, de biztos lesz majd aki erre neked választ ad, hogy keress-e tovább más papírt, vagy felesleges 🙂
              Úgy gondolom, hogy ez mindig benne van a ilyenkor a pakliban, hogy felbolygat valaki egy “új családot”. Viszont szerintem jó esetben az örökbe adó anya is tisztában van vele, hogy a gyermeke felbukkanhat majd az életében. Ez sokféleképpen elsülhet… lehet egy nagy találkozás is de lehet egy óriási csalódás is… Neked kell eldöntened és tudnod, hogy felkészültél-e lelkileg mindenre. Esetleg először megkereshetnéd a testvért és rajta keresztül a szülőanyukád 🙂

              Kedvelés

        • Nem tudom, mennyit tudsz. Bármivel találkozhatsz: lehet, hogy a vér szerinti szüleid már nem élnek, lehet, hogy lecsúsztak, de az is lehet, hogy új családjuk van. Mindenre érdemes felkészülni.
          Te mennyi idős vagy? Mióta tudod, hogy örökbe fogadtak?

          Kedvelés

    • Szia Ursula! Üdv a blogon!
      Nem teljesen értem, ki az az Ő, ki keresett meg, te kit keresel?

      Itt írtam arról, milyen hivatalos és nemhivatalos lehetőségeid vannak a vér szerinti rokonaid megkeresésére:
      https://orokbe.hu/2014/10/06/a-szarmazaskutatas-hivatalos-utja/

      https://orokbe.hu/2015/04/06/a-szarmazaskutatas-nemhivatalos-utjai/

      Jelenleg csak te keresheted őket hivatalosan, ők téged nem.

      Van egy fórum is felnőtt örökbefogadottaknak:
      https://orokbe.hu/forum/orokbefogadottak-foruma/

      Kedvelés

    • Ja, ég még ajánlom a Felnőtt örökbefogadottak klubját a Mózeskosár Egyesületben, kéthavonta kedden találkoznak, ide is ki szoktam írni az időpontokat az oldalsávba, legközelebb november első keddjén lesz. Oda csupa hasonló örökbefogadott jár, akivel tudsz beszélni.

      Kedvelés

  58. Köszönöm szépen az információkat.
    Tehát, hogy kicsit világosabb legyen a történet:
    Megkeresett engem egy nő.. először egy közösségi oldalon, de nem tudtam, ki az és visszautasítottam a felkérést. Majd telefonon is keresett…anyukámat, itt már az a történet érdekessége, hogy amikor mondtam, h én annak, akit keres, a lánya vagyok, hirtelen rám csapta a telefont. 🙂
    A vezetéknév érdekes módon megegyezik az én eredeti vezetéknevemmel.
    Így bennem az a gyanú él, hogy igen is Ő valahogyan rám talált. Esetleg még testvér lehetett volna, aki keres…, ?
    30 éves leszek nemsokára.
    Annyit megtaláltam a papírokon, hogy én már a 4. terhesség voltam.
    Illetve az apám nem ismert el, így két név is szerepel a papírokon. Úgyhogy valószínűleg nem egyszerű a történet.
    De valamiért keresve voltam… szerintem. De hogyan találtak meg? 🙂
    Innen gondolom, a nevet, de semmivel sem tudok többet sajnos, Illetve erős gyanúm, hogy a szülőkkel fölvették a kapcsolatot, de erős elutasítás lett a vége szüleim részéről. Ebben csak az fáj,hogy miért nem én dönthetek. … … Még akkor is, ha az két pofonnal jár együtt, mert azt sejtem, hogy nem egy tündérmeséből pottyantam ki. 🙂

    Kedvelés

    • Pont emiatt nagyon hasznosnak tartom manapság a tanfolyamot örökbefogadás előtt. Kétség sem marad az emberben, hogy a gyermekének mindent tudnia kell (persze az adott életkorhoz illesztve). Mi nemrég fogadtunk örökbe a kislányunkat másfél évesen és a napokban az egyik (egyébként rendkívül problémás) szomszéd közölte a férjemmel, hogy nem beszéltük meg az utcával (??? :-D) és ebből ha felnő még nagy problémái lesznek. Természetesen eszem ágában sincs az utcával megbeszélni a magánéletünket, a kislányunk ellenben mindenre fel lesz készítve. Minden beszólásra, lehetőségre, válaszra. Bár azt azért remélem, hogy itt is minden csoda 3 napig tart, de az emberi rosszindulat és ostobaság végtelen.

      A Te esetedre visszatérve: kívánom Neked a legjobbakat, egy szerencsés találkozást a vér szerinti rokonokkal. Hátha valami jó dolog sül ki belőle.

      Kedvelés

      • Ez biztos, hogy így igaz, tudnia kell róla a gyermeknek, hogy mi az igazság. Már csak azért is, mert ahogyan az előzőben írtam, én is végig sejtettem. ( aztán volt, aki megmondja.. nálam is :))) Sőt.., mikor találkoztam egy családdal életemben először, kiszúrtam a gyermek-szülő kapcsolatból, hogy örökbefogadott gyermekről van szó. Mikor hazajöttünk, közöltem itthon, h nézzétek meg, ő is örökbe van fogadva pedig erről akkor még szó sem volt. Rá fél évre jött a kislány hozzám, hogy kiderült, hogy örökbe van fogadva. 🙂 Valahogy ezt mi szerintem megérezzük, mert más a kapcsolat. És ezt ki lehet szúrni. Pedig a gyermek általában ebben az esetben is hasonlít a szüleire. Még ha nem is “annyira” 🙂
        És most úgy gondolom, hogy pl. nálam 30 évesen, tényleg az őszinteség lenne már az első ebben a kapcsolatban, és mégsem az valamilyen oknál fogva!
        Úgyhogy üzenem minden örökbefogadó szülőnek, hogy a nyíltság, az őszinteség és a szeretet, ez a 3 nagyon fontos.

        Az még az érdekessége a dolognak, hogy én is szívesen örökbe fogadnék gyermeket. 🙂

        Kedvelés

    • Ezt természetesen megpróbáltam, de nem egy általános profil volt, 600 ismerőssel, hanem egy “fantomprofil”…, 0 ismerőssel, 0 fotóval, 0 információval 🙂
      És azóta sem tudom visszakeresni… ….

      Kedvelés

        • Kértem őket, kérdeztem őket.. Nem segítenek. Csak az arcuk árulta el, hogy többet tudnak, mint én. S amikor fölhoztam a konkrét nevet is, akkor azt erős arcpír követte. Innentől egyértelmű, hogy tudnak valamit, de nem segítenek sajnos! Kértem már szépen, kértem már máshogy, de nem segítenek. :-((( Pedig sokkal egyszerűbb lenne!!

          Persze, bátran mehetek, csak mégsem szerettem volna hivatalos úton kezdeményezni ezt.

          De valószínű, hogy ez következik. … …

          Kedvelés

          • Személy szerint nagyon sajnálom, hogy nem segítenek a szüleid.:( Minden úton indulj el, ahogy csak tudsz, addig nem leszel úgyse nyugodt, amíg meg nem tudod a részleteket. Írjál majd ide, hogy hogy haladsz, érdekel….

            Kedvelés

  59. Ma az óvodában a kezembe nyomtak egy hatoldalas nyomtatványt, amin a gyerekről kérdeznek mindenféléket. Persze a kérdések felére nem tudok felelni. De a kedvencem ez a kérdés:
    “A házasság hanyadik évében született a gyermek?” Mi van, ha nem vagyunk házasok, ha azok vagyunk, én akkor is inkább a kapcsolat kezdetét számolom, egyáltalán melyik szülőkről van itt szó, és mi van, ha a gyerek nem a születésnél érkezett a családba…

    Kedvelés

      • Ez elvileg hasznos dolog lenne, hiszen akkor tudják leghamarabb megismerni a gyereket, akkor tudhatnak reagálni valami felmerülő gondra, helyzetre, ha a legtöbb adatot tudják az előéletéről. Nekünk is volt egy hosszú kérdőív, aminek az első kérdése a terhességre vonatkozott, így rögtön le is írhattam, hogy mi a speciális esetünkben. De azt hiszem, hogy valójában nem nagyon érnek rá elolvasni, talán soha többé elő sem szedik, mert ezen a papíron adtam meg a magunk és az összes családtag elérhetőségét is, de ennek ellenére, ha akarnak tőlem valamit, mindig felírják a számomat.

        Kedvelés

  60. Sziasztok!
    A pszichológiai vizsgálat végén azt mondta a pszichológus, hogy előfordulhat olyan, hogy hiába kapunk határozatot arról, hogy örökbe fogadhatunk, végül mégsem sikerül örökbe fogadnunk. Szeretném megkérdezni, hogy ezt mindenkinek elmondják?

    Kedvelés

      • Azt mondta, hogy ezt mindenkinek elmondják. Igen, idősebbek vagyunk (43/45), de azt mondta, hogy ez nem kizáró ok. Testvéreket vagy ikreket is fogadtunk volna, azt mondta, ezt nem javasolja, hanem inkább egy sikeres örökbe fogadás után, indítsunk majd egy újabbat. Elfogadtuk, nekünk ez teljesen jó. Azután a végén volt ez a mondat, melyet szerinte minden leendő örökbe fogadónak elmondanak. Csak az a bajom, hogy így olyan megfoghatatlan és bizonytalan az egész. Hogyan reménykedjünk, hogy mégis lehet gyerekünk, ha már az elején azt mondják, hogy bár lehetünk alkalmasak, végül nem biztos, hogy sikerülni fog… Ezért kérdeztem, hogy akiknek már sikerült, Nektek is elmondták ezt a mondatot? Vagy csak mi vagyunk ennyire pechesek?

        Kedvelés

        • Milyen korú, milyen származású gyereket kértetek?

          Mivel erős a túljelentkezés, valóban nem fog minden jelentkező gyereket kapni. Erről beszélt is Kántor Nedda az interjúban:

          “Van, aki kap határozatot, de gyereket soha?

          – Igen, és ezt hangoztatjuk is. Ahogy egy kolléganőm szokta mondani: az örökbefogadás feltétele az alkalmassági határozat, ám az alkalmassági határozat nem jelent feltétlenül örökbefogadást. Minden ügyfél ismeri a törvényt, hogy a gyermeknek keressük a legmegfelelőbb szülőket. Ha egy embernek jó az önértékelése, akkor be tudja lőni, hogy másokhoz képest szülőként ő mit tud nyújtani. Az alkalmasság elég tág fogalom, ezt lehet felülről is és alulról is „ütni”.

          – Tehát úgy gondoljátok, kapjon több ember határozatot, legyen egy tágabb merítés válogatni a gyerekek számára, aztán legfeljebb nem kap gyereket?

          – Nem mi gondoljuk így. A törvény értelmében a rendszer működését állították fel tudatosan így. A kiválasztásos rendszerekben egyébként másutt is így van az életben. Az érettségin átmegy az ötös is meg a kettes is, miközben jelentős különbség van köztük. Aztán az ötöst felveszik a jogi egyetemre, a kettest nem, és a kettes tanuló tudja magáról, hogy kettes tanuló, és azt is, mi az esélye bejutni melyik egyetemre.”
          https://orokbe.hu/2015/07/02/kantor-nedda-pszichologus-orokbefogadas/

          Vannak a rendszer által kevésbé preferált jelentkezők (idősebbek, melegek, egyedülállók, sokgyerekesek), ők egyáltalán nem biztos, hogy kapnak egészséges, fehér bőrű kisbabát.

          Az megint egy másik kérdés, hogy az adott szakember elmondja-e ezt a mondatot az alkalmasságnál. És ha elmondja is, ő csak a megyei listát látja, attól még civiltől vagy az országoson kaphat az illető gyereket.

          Kedvelés

          • Köszönöm, ezt még nem olvastam. 🙂
            Fehér bőrű, de nem csak egészséges,0-3 éves korú gyermeket szeretnénk. Ebbe nem szólt bele (nem mondta, hogy idősebbet kellene), csak a testvéreket nem javasolta.
            Bizakodunk továbbra is, és nagyon köszönöm, hogy válaszoltál! 🙂

            Kedvelés

            • Egy ilyen gyerekre most Budapesten öt év a várakozás, de lehet, hogy öt év múlva már hat év lesz. Mire sorra kerülnétek, lassan kicsúsztok az időből. Hacsak nem vállaltok olyan súlyos állapotú gyereket, akit többen elutasítanak.
              Valóban necces a dolog, főleg, ha budapestiek vagy Pest megyeiek vagytok. Civilnél sem fogtok sorra kerülni két év alatt ilyen babára.

              Kedvelés

            • Lehet, hogy érdemes átgondolni, hogy az életkor, a fehér bőr változtatható-e a számotokra. Nem azért írtam ezt, hogy mentegetőzz, hanem csak egy szempontnak, amit esetleg át lehet gondolni, ha erre éreztek amúgy igazi, belső késztetést, mert azt nyilván mindenki maga tudja, hogy kit szeretne, és kit nem, és nem tartozik ezért magyarázattal egy blogon!

              Kedvelés

    • Szia!
      Azt hiszem azért is mondják el (nekünk is elmondták és ott volt valami magyarázat is hozzá), mert előfordulhat, hogy nektek mégis születik vér szerinti gyereketek, emiatt elálltok ettől a lehetőségtől.
      Illetve annyira távoli az az idő, amikorra eljuttok a tényleges eredményig mostantól fogva, miközben jelenleg vagytok teljesen ráhangolódva a dologra, hiszen jártok ide-oda, tanfolyamra, de ezután jön sok év, amikor csak a tudat marad, hogy vártok és majd egyszer lesz valami (persze lehet járni határozat kézhezvétele után is Várószobába, meg olvasgatni, de a tényleges igazi erőfeszítéseket most csináltátok, a többi már kedv kérdése). Így előfordulhat, hogy teljesen más élethelyzetben lesztek akkor, amikor felhívnak telefonon, mint most.

      Kedvelés

  61. Sziasztok! Nemrég voltunk a Tegyesznél első megbeszélésen, jövő héten környezettanulmány és pszichológus. Mikor kitöltöttük az ügyintézővel a papírokat, ugye volt az a kérdés hogy van-e bármilyen, pl származásra vonatkozó kikötés. Mondtuk hogy nincs, és ő csak egy vonalat húzott a kérdéshez. A kérdés az lenne, érdemes lenne-e mégis rá is íratni hogy nincs származási kikötés? CSak mert olvastam itt hogy volt már ebből félreértés………..Az ügyintéző szerint nem fontos, ha nincs odaírva akkor ők ezt tudják. De én azért agyalok ezen……..Egyébként Pest Megye. Azon is gondolkodom, ha alapítványokhoz is küldjük az anyagunkat, talán nem árt ha világos.Köszi!

    Kedvelés

    • Legalább kétszer bele kell íratni, súlyos évek múlnak rajta. Van egy “Egyéb elképzelés” rovat, oda be lehet diktálni ilyeneket:

      Nincs származási kikötésünk.
      Bármilyen bőrszínű/etnikumú kisgyereket szívesen vállalunk.
      Szívesen vállalunk cigány származású gyereket.
      Nyitottak vagyunk színes bőrű gyerek örökbefogadására is. stb.

      Kedvelés

      • Köszi! És ezt ugye még megtehetjük? Úgy értem még lehet módosítani bármit, amíg nincs határozat gondolom? Majd beszélünk úgyis az ügyintézővel mikor jön a környezettanulmányra. De akkor most megerősítettél, hogy érdemes ragaszkodni hozzá hogy írja is le.

        Kedvelés

        • Igen, úgy tudom, hogy a határozatig mindent változtathattok, a környezettanulmány előtt érdemes szólni neki, mert akkor kihozza az új papírokat magával, nem kell plusz időpont, mert csak újra kitöltitek majd az egész papírt, valszeg ennyi.

          Kedvelés

        • Szia! Mi a környezettanulmánykor mondtuk, hogy módosítanánk (pl. etnikai megkötést töröltük). Ott, akkor letisztáztuk, hogy cigány származású gyermeket is vállalunk, meg kellett indokolnunk a döntést. Talán 1-2 hét múlva beugrottunk a Tegyeszhez a módosított adatlapot aláírni, ott még egyszer átbeszéltük az okokat, indokokat. Szóval határozatig nincs semmi akadálya szerintem. Esetleg annyi, hogy a pszichológiai vizsgálatot megelőzze, nehogy a módosítás miatt még egyszer vissza kelljen menni.

          Kedvelés

  62. Szerintem is érdemes szólni és talán az a legcélravezetőbb, ha kifejezetten odaíratjátok, hogy mit jelent az, hogy nincs származási kikötésetek. Nagyon sok hivatal van és nagyon sokféleképpen értelmeznek dolgokat az egyes emberek. Minél egyértelműbb, annál jobb. Amúgy elvileg már van olyan is, hogy fél éves kapcsolattartás (legalábbis nálunk Pest megyében a mi ügyintézőnknél van, aki nagyon kedves és lelkiismeretes). Ez azt jelenti, hogy egyrészt nagyon részletesen tájékozódik, hogy pontosan mit tudtok elfogadni (származáson kívül részletesen megkérdezi az összes egészségügyi dolgot is), és ezt rögzíti is. Nálunk ez nagyon számított, mert szerepelt, hogy elfogadunk koraszülöttet, cigányt, valamint nincs nembeli kikötésünk. Úgy hívott fel, hogy pontosan tudta ezeket. Fontos, hogy ők is minél jobban tájékozottak legyenek.

    Kedvelés

  63. Sziasztok! Most értünk a finisbe. A barátkozás szuperul megy. Hétfőn vihetjük haza a 20 hónapos kislányunkat. Most egy nagy családban él. Nevelő mama, nagyi és több különböző korú testvér. Mi csak hárman leszünk. Hogyan lehet majd a hiányérzetét elmulasztani? Hogyan telnek az első otthon töltött napok? A válaszokat előre is köszönöm. ☺

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon! És gratulálok. És várlak majd szeretettel a Babaköszöntőbe.

      Nem biztos, hogy “el kell mulasztani” a hiányérzetét, ha a nagycsaládra gondolsz. Biztos annak is örül, hogy csak vele foglalkoztok, az összes figyelem rá irányul.

      Ezt a cikket olvastad?
      https://orokbe.hu/2016/05/02/baratkozas-apaszemmel/

      Lehet sok minden, dac, hiszti, de lehet, hogy simán telnek az első napok. Érdemes eleinte “bezárkózni”, nem túl sok új ingerrel bombázni a kisembert.

      Kedvelés

    • Szia! Gratulálok 😀 Mi nyáron voltunk épp ebben a helyzetben az akkor 18 hónaposunkkal 🙂
      Ebben a megyében 30 nap a barátkozás és 30 nap a “próbaidő”. A barátkozás hossza miatt (gondolom) nálunk semmiféle probléma nem volt. Sőt. Említette is a gyámunk, hogy a kislányunk kivirult a velünk töltött idő alatt (barátkozás). Hihetetlenül élvezte, hogy csak vele foglalkozunk, kirándulunk, állatkertbe járunk, sétálunk a hegyekben..
      A kihelyezés időtartama alatt a férjem is itthon volt elég sokáig, akkor is mindketten csak vele voltunk elfoglalva.
      Érdekes, hogy a nevelőcsaládban (a sok gyerek és egyéb háztartási teendők miatt) simán elvolt magában. Letették, nyomtak valami kaját a kezébe, mászkált, szöszmörgött, leste a tévét.
      Nálunk egy pillanatig nem tűri, hogy mással foglalkozzak (ezen most már viszont muszáj dolgoznom – dolgozom is – mert így eluralkodik a házon a káosz :-D)
      Azon is sokat elmélkedem, hogy mióta itt van, rettentően anyás lett. A szeparációs szorongás szinte rögtön előtört belőle és ez nem változott. Amott semmi hasonlót nem tapasztaltunk. Simán eljött velünk az első pillanattól kezdve bárhova. Sétálni, aztán be a kocsiba, kirándulni. Talán az lehet az oka, hogy korábban stabil volt körülötte minden, nem volt oka aggódni. Aztán jött ez a nagy váltás és azóta rettentően ragaszkodik, követ mindenhová. Ha eltűnök a ház sarkában kertészkedés közben, már visít sírva, hogy “anyaaaaaaaaaaaaaaaaa”. Kicsit aggódtunk is a kötődés (hiánya) miatt anno.. hát ha valamit tud, akkor kötődni, ezt már megtapasztaltuk 🙂

      Mi szigorúan betartottuk a fokozatosságot. Két hétig senki nem jöhetett, utána egyesével, rövid időre, semmi puszilgatás, ölelgetés. (Ettől azóta is a falnak megyek: nők vinnyognak és simogatják az utcán. Nem tudom mit szólnának, ha én is odamennék hozzájuk és elkezdeném vinnyogva simogatni a lábukat..) A családban ebből amúgy volt is enyhe sértődés, de ezt mi figyelmen kívül hagytuk. Itt csak a gyerek a lényeg, a felnőttek majd feldolgozzák.

      Az első pár nap: mi a barátkozás második két hetében már egész napra vittük magunkkal mindenfelé. Így kezdtük kialakítani a leendő rutint (semmi napi rutinja nem volt előtte, ahogy esett úgy puffant minden), megismertük az ízlését, hangulatait, ezért nem ért minket nagy meglepetés itthon. Azért be kell valljam nagyon stresszes volt (első gyerek), hogy mindent jól csináljunk, hogy jól érezze magát, jókat egyen, jókat aludjon, ne törje össze magát naponta 27x 😀 De ez szerintem nem örökbebaba specifikus, csak szimplán kezdő szülői túlaggódás 🙂

      Kedvelés

  64. Kedves Zsuzsa!

    Gratulálok a honlaphoz. Igényes, érdekes, megindító.
    Szinte naponta olvasom, pedig nagymama korú vagyok.
    Nem vagyok személyesen érintett a témában, de mindig érdekelt az örökbefogadás.
    Tisztelem, aki többszöri lombiknak is nekivág, de van más út is. Nekem ez szimpatikusabb.
    A Katával készült interjú is nagyon tanulságos, remélem gyorsan megérkezik a várva várt családtag.

    Kedvelés

  65. #anyatejet szeretnék felajánlani. Áprilisban fejtem, de sem az én Kisfiamnak sem a tejtestvérének nem kellett odaadni. (szerencsére)
    Budapesten át tudom adni. Októberben még felhasználható.

    Kedvelés

  66. Volt valahol egy poszt, amiben, vagy ami alatt kommentben azt gyűjtöttétek össze, mit érdemes kérdezni a nevelőszülőtől. Nem találom sehol, segítsetek lszi!

    Kedvelés

  67. Sziasztok! Tanácsot kérnék. Kislányunk most 21 hónapos. Beszélni még nem tud, de sok szót kimond és (szerintem) mindent ért. Ennek a lényege: ha valamire kíváncsi, kérdezni még nem tud. Az örökbefogadást, mint tényt (természetesen) nyíltan kezeljük, beszélünk róla, de ha nagyon őszinte akarok lenni, ezek a történetek totál nem kötik le. Én úgy látom, hogy még pár hónap és végig tud ülni egy esti mesét, amibe majd beleszövöm az ő emlékeit is.
    Nomármost az én problémám az, hogy mindösszesen egyetlen fotót kaptunk a nevelőszülőktől pici korából. Tehát olyan, hogy fotóalbum, elég soványka készül. A hölgy telefonja ugyanis sajnos épp akkoriban tönkrement és minden kép elveszett róla (ezen még a Tegyeszes ügyintéző is csak a fejét fogta). Tekintettel a nevelőszülő igen nehéz és körülményes leválására, egyelőre nem szívesen kérnék tőle semmit. (Jelzem a barátkozás alatt kértem én elég sok mindent, pl. róluk, a nevelőcsaládról is fotókat a leendő albumba, azt sem kaptam. Egyszer a “tönkrement” telefonon megmutatta az 1 éves szülinapi zsúros képeket…)
    Ti mit tennétek?

    Kedvelés

    • Ti sem fotóztatok a barátkozás alatt?

      Van, ami pótolható, akár egy későbbi visszalátogatás során is készíthettek fotókat.

      Az aktához is készült valami fotó, próbáld meg elkérni a Tegyesztől…
      És passz, nehéz helyzet.

      Kedvelés

      • Fotóztunk, de csak a kislányunkat. Pedig meg is beszéltük az elején, hogy majd csinálunk közös képet, de végül úgy alakult, hogy elmaradt..A Tegyeszes képet pont most kértem el 🙂
        Meglátjuk, hátha később megoldódik ez is.

        Kedvelés

    • Esetleg, addig is “ha ló nincs, szamár is jó” alapon: a településről fotók a netről, a polgármesteri hivataluk repianyagából is esetleg (vagy, ha van esetleg google streetview), vagy a házukhoz hasonló házról, ottani növényekhez hasonlókról képek, ha tartottak állatokat, akkor hasonló állatokról kép (“ez hasonló ahhoz, mint, ami ott volt” megjelöléssel), az első szülinapos tortához hasonló tortáról kép…?

      Kedvelés

      • Igenigen, jó ötlet! Van is olyan képeskönyve, ami hasonló falusi környezetet ábrázol, azt hiszem ebbe építem bele a történetét addig, amíg nem tudok levadászni érdemben valami konkrétat 🙂

        Kedvelés

        • Az amerikai lifebook-oldalak adnak ebben leleményes ötleteket, hogy ha nincs információ: milyen időjárás volt aznap, mikor született a gyerek, írni a tájegységről, ahonnan származik… Nálunk nagy becsben van az a pár tárgy is, amiket onnan hoztak el, azokat is le lehet fotózni, akár egy kis ruhadarabot is.

          Kedvelés

          • Nekem ez a milyen idő volt, meg mit tudunk a helyről, meg mondjuk google nap streetview képek vonulat sokkal szimpatikusabb, mint az “olyanhoz hasonló” irány. Az nekem kicsit olyan, mintha semmi nem lenne igaz, csak “olyan mintha”. Nekem ennél az is igazabb, ha lerajzolod neki, amire emlékszel, még akkor is, ha pálcikaember szintjén mozogsz. Az nekem valódibb, mint a “majdnem ilyen volt”.

            Kedvelés

            • Lehetne rajzolni egy mesekönyvet. (Ha tudnék rajzolni, de figurákat biztos találok, amit lemásolhatok). Kreatívkodok két vasalás között 😀 😛

              Kedvelés

            • Vicq: Nekem nagyon sok képi-hangulati emlékem van, főleg képek (írtad, hogy neked viszont inkább szavak, szóbeliek az emlékeid: sztorik). Ha a saját életkémre gondolok: vannak kedves-fontos helyek, amik végleg elvesztek (átalakították őket, lebontották…, vagy túl messze vannak és nem elérhetőek), én meg nem fotóztam le anno ezeket fiatalon, mert nem gondoltam akkor még, hogy pár hely el tud veszni majd, és én szeretek akkor hasonlókat mutatni helyettük a páromnak, amikor a múltról beszélek, mert szeretném, ha megérezne valamit abból a hangulatból, akármilyen pici is az a megérzés, vagy “nem pontos”. A “Moszkva tér” című film jut eszembe erre példának, ami nem az én történetem, nyilván nem is igaz szó szerint, hiszen az “csak” egy kitalált film, de a fiatalságom képei-hangulatai nagyon benne vannak sok pontján: és nemcsak és kollektív emlékként is őrzöm az elmémben ezt a filmet, de személyes szinten is van egy ilyen kapcsolatom vele, hogy az szimbolikusan, de kicsit az én történetem is. Nekem a pálcikaember vagy önmagában a sztori ezt az érzést és képiséget messze nem pótolná, azt önmagában (én…) kevésnek érezném, viszont tök jó ötlet azzal is kiegészíteni. Szerintem persze.

              Kedvelés

            • Iiildiii: igen, és emlékeim zöme verbális, vagy a beazonosítást/felidézést követően “átverbalizálódott”, de pont azért, mert olyan kevés a tisztán képi emlékem, nagyon szomorú lennék, ha valaki “felülirná”. Míg egy rajz és a szöveg (nálam) inkább előhívják a meglévő képeimet, addig tartanék tőle, hogy egy ilyen “látod, ez a tehén majdnem olyan,mint Mari néni Riskája, ez a néni meg majdnem olyan,mint Mari néni” eléggé felülírná a meglévő néhány képet is, ahelyett hogy előhívná. 20 alkalom kell, vagy 100, esetleg elég kettő is, hogy már ne emlékezzek Mari néni haja színére, mert a “majdnem olyan” lassan bekúszik a helyére?

              Kedvelés

            • Vicq: Nagyon érdekes másságok vannak.
              .
              Nekem mellérendezi az új képet a réginek, és nem keveredik a kettő, hanem csak plusz egy kép lesz, viszont létrejön közöttük egy kapcsolat, és a hasonló kép előhívja a régit is, de nem felülírja.
              .
              (Pl most egy 90%-ra hasonló alaprajzú, de másik lakásban élek, mint 20 éve. A köztes időben többféle lakásban laktam, de most ez, hogy ennyire hasonló a 20 évvel ezelőttihez: a sok régi lakás emléke közül azt a 20 évvel ezelőtti hasonlót hívja elő gyakrabban, +az ottani emlékeket, de azt is, ami nagyon más volt ott (pl elkezdtem emlékezni az ottani ugyanilyen méretű ablakra, hogy az hogyan máshogyan volt osztva), és a hasonlóságokat is behívja. De nem keveredik a kettő, ez két külön élmény-kép, és nem írja felül az új élmény (az új kép) a másikat: a régit sőt ponthogy megerősíti, azzal, hogy mellérendezi és asszociációval összekapcsolja.
              .
              Hiába, nem szériagyártott robotok vagyunk, és ezen a területen akkor: ami neked fontos és jó lenne, nekem nem lenne az, sőt kifejezetten rossz lenne, és ugyanez fordítva is doszt.

              Kedvelés

          • Kapott emlékbe csecsemőkori ruhácskát szerencsére. Szétnézek, lopok pár ötletet és összeollózok neki valami pöpec kis emlékkönyvet 🙂

            Kedvelés

      • igen, 22 hós minilány 🙂 Pest megyei illetékességű, de közben a nevelőcsalád szomszéd megyében lakik…ami fura lesz, hogy úgy megyünk, hogy jön a pesti tanácsadónő, mi visszük és hozzuk…nehéz elképzelni, hogy hazafelé abban a lelkiállapotban majd hárman ülünk a kocsiban, és udvariasan beszélgetünk

        Kedvelés

        • De szuper! Egy kis biztatás: nekünk nagyon jó volt mikor vittük ide-oda, mert egy csomó dolgot, ami ilyen felfokozott hangulatban felmerül, meg tudtok beszélni vele. 😀 Sőt kifejezetten Ő ajánlotta, ha bármilyen kérdésünk van, nemcsak felé, hanem akár a pszichológus felé, mondjuk nyugodtan, és Ő tolmácsolja Neki…

          Kedvelés

          • köszi! és mire lehet még számítani, hányszor kell így együtt menni? én azt gondoltam, hogy biztos csak most elsőre, de ezek szerint máskor is lejön?

            Kedvelés

            • de hát a tegyeszes területi néni, ő mennyiben szakértője a barátkozásnak? ő nem csak az adminisztrációban tudós?

              Kedvelés

            • Juj, gratulálok 😀 Mekkora boldogság is ez 🙂
              Életem legszebb napja volt az első találkozás.
              Nekünk be kellett menni a Tegyeszhez kukkantani. Ott volt körülöttünk a Tegyesz ügyintéző, a gyám és a nevelőszülő. Mikor elkezdtük a látogatást, szintén jöttek (külön kocsival) a nevelőszülőkhöz. Később is előfordult ….talán egyszer, hogy megnézték, hogyan barátkozunk :-). Én mindig örültem nekik, sokat segítettek, sokat beszélgettünk. Nálunk mondjuk gond volt a nevelőszülővel, ilyenkor kicsit visszafogta magát, szóval kifejezetten hálás voltam a jelenlétükért.

              Kedvelés

            • Kedves Stefi! Veletek izgulok az első kukkantás miatt. Sajnos az utolsó hozzászólásodra nem enged válaszolni, de a TEGYESZ-es jó esetben nem csak adminisztrációval foglalkozik, elég behatóan ismeri a rendszert, a gyerekeket aztán személyesen is látogatja az otthonukban az utánkövetés alatt (ami a mi esetünkben egy nagyon kellemes, aranyos hölgy látogatását jelentette és fogja jelenteni, aki igazán szereti azokat, akikkel foglalkozik). Sok mindent látott és tud, ezért segíthet titeket, kérdéseitekre választ adhat. Persze mindezt a jó esetre írtam, reméljük, hogy ti is egy elkötelezett és lelkiismeretes valakit kaptatok. Sok sikert az első látogatáshoz!

              Kedvelés

        • Én is furának érzem, és feszélyez is, hogy az ennyire személyes, intim történéseimet megosszam egy idegennel (picit ahhoz hasonlít, mint mikor régen a fiatalok nem randizhattak kettesben, hanem egy gardedámnak jelen kellett lennie mindig… 😀 ), viszont közben meg hálás is lennék a segítségért, igazán fontosnak tartanám, (ha majd egyszer odajutunk), mert a mi ügyintézőnk nagyon aranyos és rendes. Sok sok jót nektek!!!

          Kedvelés

          • köszi nektek! igen, egyébként igazán kedves nő…de hát gondolhatjátok, hogy így majd hazafelé azért amíg ő is a kocsiban van, addig nem tudjuk úgy átbeszélni a dolgokat, az érzéseinket, mint ha már nem lesz ott. Nem is tudom, lehet, hogy sírnék majd a sok érzéstől, vagy éppen tök betojok, és inkább megállnánk valahol útközben sétálni, merengeni egy 20 percet…hát ezeket most majd mind nem lehet. De hát azért nem akkora tragédia ez, csak nekem furcsa volt. és ez most azért van, mert megyei a kislány, vagy ha az ország túlsó felébe mennénk, mondjuk 3 óra autókázásra, akkor is jönne velünk?

            Kedvelés

            • Sajnos az öf egyik igazi negatívuma az intimitás hiánya. Mi nyáron úgy néztük meg az újszülöttünket, hogy a kórházi személyzet közénkgyűlt és mint egy valóságshow-ban figyelték, hogy mit csinálunk. Kell, hogy fejben erősek legyetek és tudjátok, hogy eljön az az idő, amikor magatokra zárhatjátok az ajtót és családként magatok lehettek. Addig sajnos el kell viselni a kényszerű társaságot. Szerintem kérhettek magatoknak sétára, átgondolásra időt.

              Kedvelés

            • Nem tudok már neked Pakinyanya válaszolni, így ide. Mi tegnap voltunk az első találkozón és utólag, ahogy most téged olvaslak döbbenek rá, hogy milyen szerencsénk, vagy nem is tudom, mink volt, mert rajtunk kívül még 5 felnőtt volt a szobában, mégis sikerült hármunknak egy külön kis világot teremteni legalább fél órára. Életem egyik meghatározó élménye volt. Igaz, ehhez kellett, hogy az 5 felnőtt nem szólt hozzánk sem és a gyerekhez sem + ugye nem újszülöttről beszélünk, hanem egy nagyobbacskáról, aki már kommunikál. De valóban teljesen más helyzet, mint amikor megszületik a szülőszobán egy kisbaba. Viszont ugyanolyan nagy élmény, nekem legalább is az volt.

              Kedvelés

            • Hát nemtom, nekem nem volt intim élmény, miért is lenne, egy idegen gyerek volt, akit akkor láttam először életemben 😀 Persze most már nem az, nyilván. Az tegyeszes ügyintéző pedig sokmindent látott már, és amúgy is tök empatikus volt meg lelkes, simán tudtam vele beszélni arról is, mi zajlik belül (persze bizonyos határok között). Én pl. a visszafelé úton elfelejtettem vezetni, összevissza váltottam a sebességeket 🙂 És persze aztán később felhívtam két embert, hogy rendesen kibeszéljem magamból az élményt.

              Kedvelés

          • iildiii, még régebben olvastam, hogy te írtál egy levelet, amit szétküldtél a családnak, amiben tényeket szedtél össze az örökbefogadásról, romakérdésről…ha lehet ilyen kérésem, elküldenéd nekem is ezt a levelet? stefipiros KUKAC gmail.com
            előre is köszi!

            Kedvelés

        • Jaj, de jó, el tudom képzelni, milyen lassan telnek a napok! 🙂 Nálam gátlásosabb ember kevés van, mégis ebbe a helyzetben egyáltalán nem éreztem, hogy idegen, nem idegen, egyszerűen része volt ő is a pillanatnak így olyan volt, mintha ezer éve ismertük volna. Csak beszéltem, csak beszéltem, csak kérdeztem, csak lelkendeztem… Egyáltalán nem feszélyezett senki a szobába. Nagyon szorítunk! 🙂

          Kedvelés

          • Ja es persze jott velunk szakember a baratkozashoz. Mi pozitivan eltuk ezt meg, neveloszulokkel is konnyebb volt igy, a jelenleteben visszafogtak magukat. Haromszor jott velunk meg azt hiszem, haronszor voltunk magunk, plusz egy latogatas szinten magunkban a leendo otthonaba 🙂
            A szakembertol sok olyan kerdesre kaptunk valaszt, amire egyebkent nem kaptunk volna. Minket neveloszulo tanacsado kisert egyebkent, de az of tanacsado sem csak adminisztracioval foglalkozik. Sot!

            Kedvelés

    • Persze, mesélek majd részletesen ha már itthon leszünk. Minden esetre szerintem kifogtuk a világ legrendesebb nevelőszüleit, mindenben, de mindenben támogatnak minket, képeket kapunk, minden információt megadnak és közben nagyon-nagyon szerették a gyereket, ami nyilván a legfontosabb. Szóval a szerencseszéria folytatódik.

      És igen Zsuzsa, nem nagyon kellett meggondolni a dolgokat.

      Kedvelés

  68. Meg tudjátok véletlenül mondani, hogy örökbefogadói gyesnél kell valamilyen nyomtatvány a munkahely felé? Rövidebb időre is igényelhető? Pl. másfél hónap.
    Úgye a kihelyezés napjától jár az örökbefogadói gyes?

    Kedvelés

    • Kihelyezés napjától, igen, de csak 3-4 hónap múlva fogod megkapni visszamenőleg is, hiszen a gyerek új papírjaival kell igényelni, azokat pedig csak a 30 nap lejárta után készíttetheted el. Szerintem rövidebb időre is kérheted, de miért tennél ilyet? 🙂 Munkahely felé nekem kellett szerződésmódosítást kérnem, hiszen csak max heti 30 órában lehet dolgozni öf gyes mellett, és a munkaügyön is kellett valamiket aláírnom, de már nem emlékszem pontosan. (Eleve, jár pl. a családi adókedvezmény, tehát tudniuk kell róla, hogy gyereked lett.)

      Kedvelés

    • Szia Ella!
      Az örökbefogadói gyes (új nevén gyermekgondozást segítő ellátás)a kihelyezés napjától jár és természetesen nemcsak visszamenőleg, hanem a gyermek örökbefogadás előtti gondozásba történő kihelyezésének időpontjától a gyámhatósági határozat alapján. Itt vannak a nyomtatványok, ha van ügyfélkapud elektronikusan is be tudod nyújtani.

      http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99800084.TV

      A jogosultság jogcímeként a
      „d) saját háztartásomban nevelt gyermeket örökbe kívánom fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van” pontot kell megjelölni.
      A gyes igénylésének nem feltétele, hogy az örökbefogadási eljárás lezáruljon és a gyermek az örökbefogadók családi nevét viselje, a nyomtatványt a gyerek jelenlegi adataival is ki lehet tölteni és csatolni kell hozzá a kötelező gondozásba kihelyezést előíró gyámhatósági határozatot. Ha arra gondolsz, hogy kell-e a munkahelytől igazolás arról, hogy nem dolgozol heti harminc órát meghaladó időtartamban, a nyomtatvány alapján – lásd IV.24.b.- elég, ha erre vonatkozóan te nyilatkozol. (Tőlem mindössze ennyit kértek és azt is e-mail címre lehetett küldeni.) Ahol a nyomtatvány kéri az adataidat, érdemes megadni a telefonszámod, e-mail címed, és ha szükségük van az erre vonatkozó nyilatkozatodra, be fogják kérni. A gyesről határozatot hoznak, azon lesz cím, ügyintéző (+egy olyan telefonszám, amit felvesznek)és a továbbiakban, ha meg kívánod szüntetni a gyest, akkor erre a címre kell írnod, illetve ha menetközben lezárul az örökbefogadási eljárás, módosul a gyerek neve, Taj száma, akkor az új iratok másolatát ugyanerre a címre kell elküldeni.

      Kedvelés

  69. Sziasztok!
    Mi a véleményetek két teljesen különböző háttérű örökbefogadásról?
    A fiunk magán utas (mi kérésünkre szervezet támogatásával), én fogtam először a kezembe, a szülőanyával azóta is tartjuk a kapcsolatot (lazán)
    Jövő héten megyünk megnézni egy 21 hónapos kisfiút, aki két hetes kora óta nevelőszülőnél él.

    A két fiú között később ebből nem lesznek súrlódások? A nagyfiú szülőanyjáról van hír, találkozhat is vele ha akarja és olyan idős már, a kicsinek meg kellene keresnie a szülőanyját hivatalosan, viszont lesznek nevelőszülei, akikkel már kis korában találkozhat..

    butaság emiatt aggódnom? 🙂

    köszi!

    Kedvelés

    • Szia!
      Először is gratulálok, hogy sorra kerültetek.

      Szerintem az életben “nincs igazság”. Nem tudja ugyanazt kapni két gyerek. Nálunk egy gyerek vér szerinti, kettő örökbefogadott.
      Sose lesz két ugyanolyan történet, ha várnátok egy újszülöttre, lehet, akkor is annak a szülei nem hajlandók majd tartani a kapcsolatot, stb.

      Ha a gyerek szimpatikus, csak ez ne tartson vissza.

      Kedvelés

      • A kisfiú egy tünemény, akaratos, nagyszemű kisfiú, de nálam nem volt olyan egyértelmű a válasz, mint Csut esetében. És nem tudom miért. De így úgy éreztem, hogy Jocóval szemben nem lenne korrekt a dolog, ha igent mondunk rá, mert ő nem egy habozó anyukát érdemel. Nem tudom, hogy értitek-e amit érzek. Én se igazán…

        Ott volt egy aranyos kisfiú, aki teljesen egészséges, de mégis nem lett a vége 😦

        Kedvelés

  70. Orokbefogadoi gyes mellett tenyleg csak heti max. 30 orat lehet dolgozni? Igy van ez akkor is, ha 3 even aluli a gyermek? :-O vagy akkor nem orokbefogadoi gyesnek szamit, hanem alanyi jogon jaronak?

    Kedvelés

  71. jól sikerült, a picilány nagyon cuki, a nevelőszülők baromi szimpik, és az öf tanácsadónő is hihetetlen kedves volt! mondjuk a rápillantásból az lett, hogy egy pici szobába zsúfolódtunk, beszélgettünk, játszottunk..:) jövő héten szünet van a tegyesznél -ehh -, de aztán megyünk barátkozni!

    Kedvelés

  72. Sziasztok!
    Szeretném megkérdezni, hogy van-e arra bármilyen törvényes lehetőség arra, hogy nevelőszülőnél élő, nemsokára örökbeadható 2 éves gyerek hozzánk kerüljön?

    Kedvelés

    • Úgy érted, hogy te csak ismered ezt a nevelőszülőt?

      Nem nagyon van rá esély, a megyében sorban álló következő ember fogja kapni. Az egyetlen esély, ha a vér szerinti szülőnek nem szüntették meg még a felügyeleti jogát, és ő a ti javatokra lemond róla nyílt örökbeadással. De miért tenné ezt?

      Van amúgy határozatod?

      Kedvelés

        • Ha amúgy a gyerek olyan, hogy a határozatotok alapján nektek szóba jön, és nincs előttetek a megyében más, aki elfogadja, akkor nektek fogják felajánlani. Elvileg.

          Ha van valami spéci tényező (mondjuk egy súlyos betegsége van a gyereknek, ami miatt várhatóan nem viszi el senki), akkor érdemes lehet beszélni a Tegyesszel, de egy egészséges gyereknél nem nagyon van esély.

          Kedvelés

  73. Sziasztok!
    Most fogadtuk örökbe a 3 éves kislányunkat, nevelőszülőktől. Szeretném tőletek megkérdezni, hogy hol tudok utána járni, hogy a gyermeknek van-e bármi vagyona. Azt értem ez alatt, hogy van-e babakötvénye, illetve tudom, hogy a családi pótlékok a nevelőszülőt illették meg az örökbefogadásig, de van-e esetleg bármi olyan pénz, juttatás, ami a 3 év alatt neki összegyűlhetett valahol és ezt most át kell vezettetnünk az új nevére?
    A másik kérdésem az lenne, hogy jó gyermekpszichológust tudnátok-e ajánlani Budapesten? Nincs semmi komoly probléma, de pár tanács jól jönne. Hálás vagyok minden válaszért és tanácsért. Külön köszönet Zsuzsának a blogért, nagy segítség volt a barátkozás alatt 🙂

    Kedvelés

    • Szia Amira! Üdv a blogon! És nagy szeretettel gratulálok a kislányotokhoz. Jól megy minden? Mióta van veletek?
      Ha kifújtátok magatokat, akkor várunk szeretettel a Babaköszöntőbe.

      A vagyonról a gyerek gyámját kérdezheted meg, de várhatóan nem lesz neki vagyona, a családi pótlékot rá kellett költeni.

      A Mózeskosárba érdemes elmenni, ott tudsz kérdezni a szakemberektől.
      (és az Örökbe találkozókra is szeretettel várunk).

      Kedvelés

    • Szia! Gratulálok 🙂
      Mi automatikusan kaptunk egy levelet a Magyar Államkincstártól a kislányunk babakötvényéről, amikor már megtörtént az anyakönyvezés, új lakcímkártya, új TAJ kártya, új adószám, stb..
      Az új (és végleges 🙂 )nevére természetesen.

      Kedvelés

        • Hát akkor definiáljuk a “pénz” fogalmát 🙂 Ez a “pénz” ugyanis nem elkölthető, előtakarékosságot lehet elkezdeni vele, csak akkor realizálódik, ha végigcsinálod a programot és a feltételek szerint használod fel sok év múlva.

          Kedvelés

      • Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a kedves szavakat és a gyors választ!
        Kislányunk 2 hónapja van velünk a gondozásba történő kihelyezést is beleszámítva. Minden jól megy szerencsére, kezdünk szépen összecsiszolódni, ő pedig kezd megnyílni felénk. Okos, ügyes kislány, de gondolom mindenki ilyennek látja a gyermekét 🙂 Egészséges is hála az Égnek. A nevelőszülőtől való elválás pokoli nehéz volt, mert mindent megtettek, hogy igazán kriminális legyen a barátkozás és nehezen váljon le róluk a kicsi, sőt, azóta is próbálnak utánunk nyúlni ilyen-olyan módon, ezért is keresünk egy jó pszichológust, hogy a lehető legzökkenőmentesebben menjen az átállás és megelőzzük a későbbi problémákat.

        Kedvelés

        • Kérdezni is szerettem volna, hogy mi a tapasztalat a nevelőszülőkkel. A mi kislányunk 17 hónapos volt amikor megismertük, 18, amikor hazaköltözött velünk és hasonlóan nem volt zökkenőmentes a barátkozás. Szerencsére így az 5. hónap környékén már betonbiztos családot alkotunk (sőt már jóval előbb belerázódott az új életébe), de egy 3 éves gyerkőc már sok mindent felfog, megért, amivel manipulálni lehet és megnehezíteni az igazi, végleges családba kerülését.
          Mi az első pár hónapban nagyon ügyeltünk arra, hogy kialakuljon benne a biztonságérzet, a stabilitás felénk. Mindig vele volt egyikünk, még a nagyszülőkkel sem maradt kettesben (Egyszer beteg voltam, a férjem dolgozott és eljött anyukám kicsit foglalkozni vele. Kivitte a kertbe, játszottak 1-2 órát, majd másnap megismételték. Ezt követően fura lett a viselkedése, magába forduló, görcsös. Rájöttem, hogy a mi barátkozásunk is pont így zajlott: mentünk, eleinte egy-két órát hármasban játszottunk és otthagytuk. Úgyhogy innentől kezdve akármi volt, én vagy a férjem mindig ott voltunk, részt vettünk mindenben. Sőt, elmagyaráztam neki, hogy szó sincs arról, hogy most innen megint elviszi valaki. Ő már örökké a mi kislányunk marad.) Nálunk bevált, szépen kialakult benne a kötődés, bízik bennünk, megnyugodott. Ezt a stratégiát még minimum fél-egy évig tartjuk. A nevelőcsaládnál nem igazán kötődött senkihez (talán a gyerekekhez), hol a nevelőszülő, hol annak az anyósa, hol a sógornő, stb….vigyázott rá.
          Szerintem a kommunikáció, a “szoros” figyelem és állandó szeretetkimutatás átsegíti ezen.
          A Tegyesznek szóltatok a problémáról? Nekünk segítettek..

          Kedvelés

          • Köszönöm, hogy elmondtad a tapasztalataidat. Egyenlőre keresgéljük a lehetőségeket, őszintén szólva nem lennénk boldogok, ha egy hivatalos szerv megint beleszólna. Természetesen mi is folyamatosan mondjuk neki, hogy ő már örökre a mi kislányunk és soha nem viheti tőlünk el senki. Nyilván idő kell, mire elhiszi és megtapasztalja, hogy valóban így is van.

            Kedvelés

            • Még az jutott eszembe, hogy egy mezei pszichológus helyett lehet érdemes volna beszélni vagy a Tegyesz pszichológusával (ha jó tapasztalatok voltak vele), vagy az Ágacskát megkeresni. Ők kifejezetten örökbefogadással kapcsolatos pszichológiai tanácsadást is tartanak, illetve van egy csomó programjuk örökbefogadó családoknak. Mi biztos el fogunk menni párszor ha a kislányunk nagyobb lesz. (agacskaponthu)

              Kedvelés

          • Ide írok, mert a másik hozzászólásodhoz nem tudok válaszolni. Köszi a tippet, mi is azon gondolkodtunk, hogy az Ágacska, vagy a Mózeskosár szakemberei lennének az igazán jók, mert nekik nem kell a legelejéről elmesélni, mi is az az örökbefogadás 🙂

            Kedvelés

            • Mi az Ágacskánál végeztünk tanfolyamot és részt vettünk a várakozók számára rendezett gyermekre várva csoportban is. Az utánkövetést is náluk végeztük. Nagyon hitelesek, ők is örökbefogadó szülők, így nagyon sok gyakorlati tanácsuk van. Amikor mi örökbefogadtunk, éjjel-nappal hívhattuk őket, ha bármilyen kérdésünk felmerült menet közben. Szóval én csak ajánlani tudom őket 🙂

              Kedvelés

  74. sziasztok. kedden hozzuk haza majdnem 2 éves kicsi lányunkat! 🙂 az a nagy szerencsénk van, hogy egy igazán szuper családban van, hatalmas szeretettel nevelgetik. Különösen a nevpapa, aki egy végtelenül szelíd, jólelkű valaki, és aki kishercegnőként bánik vele, és folyamatosan könnyes a szeme, mikor velünk beszél, de közben azért mindent megtesz, hogy jól sikerüljön a barátkozás (de a nevmamában is hatalmas türelem és szeretet van)..rengeteg fotót és videót kaptunk róla, a videón édesen gagyarásznak vele, szóval teljesen úgy dokumentálták, mintha a saját gyerekük lett volna. nyaralni is járt velük…két vérszerinti fiuk van, általános iskolásak, kedves, kitűnő tanuló srácok, a kislányunk az első, és eddig egyetlen nevelt gyerekük, akit örökbe fogadni ők azért nem tudnak, mert csak 1 nevelt gyerek fér el a házban, szóval ha őt örökbe fogadnák, akkor a nevmamának nem lenne munkája, és nem tudnának 3 gyereket eltartani. És tudom, hogy mindez tökjó, mert tényleg süt a kislányról az a hatalmas szeretet, ahogy eddig élt, és nyugis, és derűs és okos….de közben nagyon szorongató belegondolni, hogy bár minket is nagyon megkedvelt már, és szerencsére örömmel jön el velünk, de hát eddig este mindig hazavittük…és kedden majd megint örömmel jön el velünk (remélem), de nem fogjuk visszavinni…mint valamivéle mosolygós gyerekrablók..:( Tudom, hogy természetes, hogy az első idő, míg az “átkötődés” meg nem történik, az különösen nehéz lesz…de be vagyok tojva ettől, nagyon-nagyon féltem őt ettől és olyan szívesen olvasnám a tapasztalataitokat. A kislány a nevpapát Apucinak hívja, a mi nagy gyerekeink is Apucinak hívják az apjukat, tehát folyamatosan ezt fogja hallani a minike…a nevmamát mondjuk Mamának hívja, engem meg a nagyok Anyának, de “sajnos” pont az utóbbi időben kezdte Anyának hívni néha a nevmamát is…(mert az ottani srácok is Anyának hívják, csak a nevmama magát direkt Mamának hívta)

    Kedvelés

    • HURRÁ! Gratulálok 🙂
      Mennyi ideig tart felétek a barátkozás? Nálunk 30 nap volt, ami elégnek bizonyult. (18 hónaposnak). Persze 1-2 hónap múlva, visszatekintve a hazaköltözésre már láttam én is, hogy bár nem volt sírás-szomorkodás, azért nem volt olyan oldott a hangulat. Kedves volt, mosolygós, örült a kizárólagos figyelemnek. Viszont ahogy beszokott, hozzánk szokott, otthon érezte magát, előtört belőle az igazi kisgyerek: sikítás-rohangálás-nevetés-bújás formájában 🙂 Ami azóta csak fokozódik :-D. (A nevelőcsaládban nem volt ilyen, ott kis csendes, üldögélős baba volt, ezért nem tűnt fel, hogy itthon visszafogottabb lenne).
      Türelem, főleg magatokkal szemben, egyik dolog jön a másik után, egyik élmény követi a következőt, egyik puszi-ölelés a másikat és hipp-hopp, máris egy család lesztek. Minden rendben lesz 🙂
      Gratulálok! ❤

      Kedvelés

      • köszi 🙂 nálunk is van két vérszerinti gyerek, kb annyi idősek, mint a nevcsaládnál, szóval ez a kizárólagos figyelem igaz is lesz, meg nem is, mert persze így majd a tesók is összevissza fogják abajgatni (ott 2 fiú van, nálunk egy fiú és egy lány), de azért ők is kisiskolások még… A barátkozás itt azért rövidebb volt, nem is tudom, összességében kb 10 napot voltunk/leszünk együtt a hazahozatal előtt, a pszichonéni szerint már bőven itt az ideje, hogy elhozzuk, nem szabad ezt sokáig “húzni”…én azt hittem, hogy sokkal intenzívebb és hosszabb lesz a barátkozás, de hát bízzunk benne, hogy elég lesz. jujdeizgi 🙂

        Kedvelés

        • Áháááá….na mondjuk engem pl. nem is a nevelőszülők hiánya, hanem az ott élő gyerekek “eltűnése” aggasztott. Mint írtam jól kezelte a változást, de az idegen gyerekeket azóta is nagyon figyeli az utcán (a pszichológus szerint ha a nevelőkhöz nem kötődött, akkor valószínűleg a gyerekekhez igen, nálunk így lehetett). Nálatok biztosan sokat segít majd a gyerekek jelenléte. Arra kell koncentrálni, hogy végre hazakerült, végre a családjával van ő is és ez most már mindig így marad. Napról napra jobb lesz. Erre írtam valahol a blogon, hogy ha egyetlen kívánságom lehetne az életben, az az volna, hogy a kislányunkat én szülhessem. Hogy mindent, de mindent megadhassak neki a kezdetektől.

          Érdekes mennyire eltérő a hozzáállás megyénként, nálunk nagyon szigorúan ragaszkodtak a 30 naphoz. Én személy szerint sokalltam, de kihoztuk belőle a legtöbbet és tényleg gond nélkül ment a hazaköltözés. Majd mesélj, hogyan alakultak az események!

          Nagyonjujdeizgi :-DDD

          Kedvelés

    • Gratulalok! Ne aggodj! A gyerekek ezerszer jobban veszik az akadalyokat, mint mi. Kozel egy eve engem is ezek a gondolatok gyotortek, mostmar sajat tapasztalatbol tudok javaslatot tenni. Ha vittetek kepet a szobajarol, agyarol, a hazatokrol, akkor meg erositsetek nala addig es utkozben is mutassatok meg neki. En is ugy ereztem anno, hogy atvagjuk es “elraboljuk”, de tudta o mar a kis eszevel, hogy mi tortenik veke. Ha szinten szereto kozegbe csoppen, akkor nem gyotri majd olyan nagyfoku hianyerzet. Mi eltoltuk azt, hogy a parom utana ket napot dolgozott reggeltol estig, amikor haza hoztuk. A nevapukaja imadta, csak a munkaja miatt egy-egy hetre eltunt es hozza nem kotodott. Igy a paromnak is ujra el kellett csabitania az o hercegnojet minden egyes hosszu muszakos nap utan. Ez aranyos igy leirva, de nagyon megviselte a parom es a kislanyunknak sem volt ez jo, szerintem. Kedden viszitek haza, lesz ideje az apukajanak is otthon maradnia a hetvegeig legalabb? A mi lanyunk ket hetig naponta 10-szer kerdezte meg, hogy “anya hol van?”. Olyankor megsimogattam az arcat es mondtam neki, hogy itt vagyok. Kesobb csokkent a kerdesek szama, majd eltunt. Kellett hozza legalabb 6-8 het. A hiszti es dac mar ket het utan elojott, gyorsan otthon erezte magat 😊 Kivanok minden jot Nektek es sok sikert!

      Kedvelés

      • köszi! de mikor kérdezte, hoyg anya hol van, akkor a nevmamára gondolt, nem? akkor nem kellett volna megmutatni a nevmama fotóját? nem ez a követendő stratégia? sajnos fogalmam sincs…és sajnos a férjem nem tud most itthon maradni 😦

        Kedvelés

        • Negy eves korig kitorlodnek az emlekek. A mi lanyunk alig volt harom eves, igy az volt termeszetes, hogy felejtse el oket. Bennunket mar a masodik talalkozaskor ugy mutatott be a nevanyukaja, hogy itt van anya es apa…. igy volt neki egy honapig tobb anyja es apja… A hazajovetel elotti napokban tobbszor maradtunk vele egyedul a hazukban, es akkor is kerdezgette, hogy “anya hol van?”. Nagyon kotodott hozza, amit aztan szepen en atvettem tole. Szoval ha tanacsolhatok vmit, nehany evig, amig nem tudja mit is jelentett ez az orokbefogadas, ne vegyetek elo a nev csalad kepeit.

          Kedvelés