Az első Fórumban már több, mint 800 hozzászólás gyűlt össze, azt archiváltam, és nyitunk egy újat. Itt tudtok beszélgetni az örökbefogadás általános témáiról.

8

 

Reklámok

1 211 responses »

    • sziasztok! van köztetek olyan aki most várakozik mi 25-ik vagyunk nem tudom ez jó vagy rossz 1 éve várunk 0-6 hónap kisebb korigálható egészségügyi poroblémával kislányra származási kikötés nélkül.

      Kedvelés

      • Szia! Üdv a blogon!
        Ezt a 25-öt nehéz értelmezni, az a kérdés, olyan babára, akire te vársz, hányan várnak előtted. Gondolom egy kisebb megyében élsz. Ha nincs kikötésed, azért várhatóan nem lesz olyan hosszú a folyamat.

        Kedvelés

        • szia olvasgatom a blogadat és tetszik úgy mondta a tegyeszes tavaly 27 örökbeadásuk volt azt mondta mi most a 25ikek vagyunk kom eszterom megye.

          Kedvelés

            • Szio ti máshova is beadtátok a papírokat? a tegyeszes hölgy azt mondta eddig két baba született mondta hogy hiv hogy fent vagyunk e az országoson is de azóta semmi csend van.

              Kedvelés

            • Mi nem adtuk be máshova csak TEGYESZ-hez. Mi 0-1 év közötti babára várunk. Ti? Nehéz kivárni de én azzal nyugtatom magam hogy a tavalyi 27 örökbeadás nagyon szép szám. Mi sokkal jobb helyzetben vagyunk pár másik megyéhez képest. Én jobban izgulok a kezdetek miatt. mi az amit beszerezzünk, hirtelen munkahelyet elintézni stb..

              Kedvelés

            • Szia mi 0-6 hónapos kislányra adtuk be ti mióta vártok? jelenleg mi is csak a Tegyeszhez de gondolkodok hogy máshova is beadjuk két helyre annak idején mi a gólyahírhez is beadtuk a két gyermekünk gólyahíres de sajnos harmadikért ott nem állhatunk sorba. Én lassan veszem meg a dolgokat kocsi ruhák.kiságy a lányomé megvan matrac kell majd bele lassan meg lesz minden kisebb dolgok kellenek majd csak.

              Kedvelés

      • sziasztok ma beszéltem a tegyeszes hölggyel mert megbeszéltük hogy hív de nem hívott rákérdeztem erre a 25ikre meg hogy rajta e vagyunk az országos listán mert mi kértük azt mondta a 25 kb szám és kérdeztem hogy idén lessz e belölle valami azt mondta ha csak babadömping nem lessz mondtam hogy nekünk nem volt származási kikötésünk és 0-6 hónaposig jelöltük meg az életkort jó lenne ha sikerülne országosról de nem reménykedek.

        Kedvelés

        • Kedves Tünde! Nyugodtan reménykedj! 🙂 Én egyedülállóként fogadtam örökbe a kislányomat másfél év várakozás után, szintén nem volt kikötésem a származását illetően. Idén március elején még 46. volt a sorszámom megyei szinten (Hajdú-Bihar) és amikor telefonon érdeklődtem semmivel sem biztattak, sőt éreztem, hogy nagyon messze vagyok még a céltól. Nagyon magam alatt voltam pár napig….aztán másfél hét múlva csörgött az a bizonyos telefon. Húsvétra már haza is hozhattam a kicsit, aki akkor 14 hónapos volt. Szóval csak azt szeretném mondani, hogy a sorszám egy dolog, de bármikor jöhet az a bizonyos telefonhívás. 🙂 Drukkolok!

          Kedvelés

  1. Először is szeretném hálámat és köszönetemet kifejezni a fórum létrehozóinak, hogy a hozzánk hasonló örökbefogadó és nevelőszülők problémáival foglalkoznak. Segítséget szeretnék kérni. Holnap után fogjuk először hazahozni egy éjszakára a gyerekeket. Testvérek, két és három évesek. A nevelőanyjukhoz nagyon kötődnek. Anyának szólítják őket, ő hozta ki őket a kórházból. Nagyon jó körülmények között élnek, szerető családban. Mit mondjak nekik ha majd haza akarnak menni? Tudna-e valaki tanácsot adni abban, hogy mire számítsunk az első hónapban, amikor már folyamatosan velünk lesznek? Elsősorban olyan szülőtársaktól várok segítséget, akik átestek ezen.
    A válaszokat előre is köszönöm! Anna

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Csak egy ember hozta létre az oldalt, M. Zs, azaz én 🙂 De köszönöm.

      Ezt a cikket ismered? https://orokbe.hu/2016/02/08/testverpar-orokbefogadas-cigany-szarmazas/

      Nyilván megviseli a piciket az átállás. Ha még nem tud beszélni, sírás, nemalvás, nemevés, dacosság stb. léphet fel, aki tud beszélni, az szavakban is kifejezheti, hogy hiányzik a régi otthona.

      Fiúk, lányok? Hogy zajlott a barátkozás?

      Kedvelés

      • A mi lányunk a hazatérést követően két napig nem evett, nem ivott, csak egy-két falat, egy-két korty. Apukája “megsuttogta”, mi így mondjuk azóta 🙂 leült mellé egy székre az étkezőasztalnál, átkarolta és suttogva beszélt hozzá. Olyanokat, hogy nincs semmi baj, jó helyen vagy, biztonságban vagy, itthon vagy, hazaértél, vigyázunk rád és elmondta neki, hogy mi fog történni, hogy most szépen megesszük a vacsorát, finom virsli (egyik kedvence), aztán elmegyünk pancsolni a fürdőszobába és alszunk egy nagyot az ágyikóban. ilyesmiket mondott kb. És egyszercsak egy mondat közepén a pici lány átnyúlt Apa feje alatt a tányér felé és gyorsan a szájába kapott egy karika virslit. aztán még egyet, és még egyet, és még egyet. És apa csak suttogott és simogatta és csak szökött a könny a szemünkbe 🙂 végül elfogyott két és fél virsli, mert még kért is meg egy karéj kenyér 🙂 az étvágya pedig azóta is kiváló 🙂 21 hónapos volt akkor, beszélni még csak néhány szót tudott, de nem nagyon akart eleinte kommunikálni velünk. Ahhoz is kellett kb. két hét, míg egyáltalán megpróbált kérdésekre válaszolni (igen, nem,stb.)
        összességében azt tudnám hozzátenni a dologhoz, hogy végletekig türelmesnek kell(ene) lenni, ami néha nagyon nehéz tényleg, nem is sikerül mindig úgy, ahogy szeretnénk. de azért persze emellett a határokat ki kell jelölni. a lányunk életében korábban nagyjából egy szabály, egy korlát sem volt, plusz kisfaluból nagyvárosba érkezett. nagyon ügyesen alkalmazkodott egyébként a változásokhoz, de emellett folyton fáradt volt, rengeteget aludt, akár napi 15 órákat. nagyon hamar elfáradt a sok ingertől meg lehet kicsit önvédelem is lehetett a részéről, hogy ha alszok, akkor nem itt vagyok és ha felébredek, biztos újra ott leszek. hetekig nem kelt fel magától, ki kellett venni az ágyból reggel is és délután is alvás után. mostanában már vigyorogva szalad ki hozzánk 🙂 egyre többet beszél, már énekelget is, mondókázik. fejlesztésre visszük hetente kétszer, mert több területen vannak lemaradásai, de valószínűleg csak azért, mert nem igazán foglalkoztak vele korábban, szegényesek az ismeretei a korához képest, de lassan ügyesedik már 🙂 Jövő héten lesz 7 hónapja, hogy velünk van 🙂 mi nem testvérpárt fogadtunk örökbe, de van testvére, egy 6 éves bátyust kapott 🙂 mennek is a hatalmi harcok rendesen 😉

        Kedvelés

        • A mi fiunk 1 hétig fürdeni nem akart. A védőnő azt mondta, rá se rántsunk, áttöröltük nedves törlőkendővel esténként. Aztán egy hét után megtört a jég. Mi magunk közt altattuk, és elalvás után is sokat duruzsoltunk a fülébe, hogy mennyien szeretik őt. Meg cirógattuk, csikizgettük finoman. Szerintem, minden jó, ami oldja a feszültséget, kellemes a gyereknek. Két gyerkőc egyszerre azért nagyobb kihívás lehet, bár ők meg ott vannak egymásnak. Össze fognak kapaszkodni, és véd- és dacszövetség lesz köztük, szerintem

          Kedvelés

      • Kedves Zsuzsa és mindenki, aki megtisztelt a hozzászólásával!

        Nagyon jó volt olvasni a történeteket és mindegyikből tanultam és erőt merítettem!! Átestünk az első közös éjszakán!!! A férjemmel jól elfáradtunk, de igazán pozitív volt a közösen eltölt két fél nap és az éjszaka. A gyerekekről annyit fontos tudni még, hogy nem mi vagyunk az első szülőpár náluk. Az előző szülőpár többször elbizonytalanodott majd három “ottalvós” hétvége után visszaléptek. Indok: nem fogadott el ételt tőlük. Ezt a tájékoztatást kaptuk, ami persze csak az egyik oldal, a másikat nem ismerjük.

        A gyerekek izgatottak voltak az indulás előtt. Főként a kisfiú, aki a képen- amit a gyerekszobáról küldtünk neki- kiszúrta a “Verdás bilit” amit mindenképpen szeretett volna látni.
        Az út hosszú volt kb. 1,5 óra és az utolsó negyed órában már vissza is akart menni. Én ettől teljesen lefagytam, de a férjem feltalálta magát és sikerült egy egyszerű piros lámpával az útkereszteződésben, és egy füstölgő gyárkéménnyel elterelni erről a gondolatról a gyerekek figyelmét. Az evéssel semmi gond nem volt, amitől a legjobban féltünk. A fürdetés is jól sikerült. A sok fürdőjáték jó hangulatot csinált. A lefekvésnél már akadtak gondok. A kislány a nevelőszülőket várta, de simogatás és egy kis altató éneklés és beadta a derekát, elaludt. A kisfiúnak a férjem mesélt, ő nagyon nehezen aludt el. Alvás közben folyamatosan ringatta magát és ütemesen skandált egy-egy szót. Ezt az éjszaka folyamán többször tette, de nem sírt és nem kelt föl. ( A nevelőszülők elmondása alapján otthon is mindig így alszik) Mi viszont le sem mertünk feküdni. Aggasztó volt ezt az önringatást látni és hallani. A férjem talán jobban megijedt ettől, mint én, talán azért mert én gyerekekkel foglalkozom és sokféle gyermeki pszichés rendellenességgel találkoztam. A Ransburg könyv azóta az ágyunk mellett van és hála istennek ír erről a jelenségről.
        A reggel nagyon nagy megkönnyebbülés volt a találkozás, ami sírás mentes volt. A délelőtti játék mellett egy gyors ebédkészítést is összehoztunk a férjemmel, amit magam sem tudom hogyan csináltunk. Ebéd után megpróbáltuk lefektetni őket. A kisfiú mondta, hogy most aludni fog, mert fáradt, de hosszú próbálkozás után feladta, magához hívott és én úgy éreztem, hogy most itt az idő vissza kell vinnünk őket. A kisleánykám is alig aludt, így összepakoltuk őket és elindultunk vissza. A kislegény kb. 10 perc után elaludt a kocsiban, miután közölte velünk, hogy “Megyünk haza anyához” . A drága kicsi lány negyed órával a visszaérkezés előtt aludt el. Ő is sokszor elmondta előtte ugyanezt. Egy kicsit ott maradtunk még velük. Este a kisfiú felhívatott minket a nevelőanyukájával, hogy jó éjt kívánjon nekünk!!!! Sajnálom hogy ezen annyira meglepődtem, meghatódtam, hogy nem mondtam neki, hogy mennyire szeretem!
        Így sikerült az első este nálunk!

        A jövő hétvégén újra elhozzuk őket, alig várjuk!

        Kedvelés

        • Hú! Jaj, de izgalmas! Ez a “magunkhoz édesgetés” olyan nehéz és olyan izgalmas feladat, és ezt egy vérszerinti gyereket nevelő sosem élheti át. Drukkolok, hogy hamar elfogadjanak titeket! 🙂
          Csak annyi, hogy tök természetes dolog, hogy még nem akar elszakadni, hogy dacoskodik (pl. nem fogad el ételt, ez amúgy is alap egy ekkora gyereknél), hogy szorong, ettől ne ijedj meg, képzeld csak el, ha te lennél az ő helyzetében…

          Kedvelés

        • Köszönjük a beszámolót.
          Érdekes, hogy ti hazavihetitek őket egy-egy napra. Nálunk ez fel sem merült a nagy távolság miatt, a rövid barátkozás végén véglegesen hazavittük és onnantól “mindent vagy semmit” volt. Ne csüggedjetek, lehetnek nehézségek, de egy vér szerinti gyereknél is előfordul, hogy nem alszik délben.

          Kedvelés

    • A mi kislányunk (32 hónaposan érkezett) első este elaludni nem tudott. Simogattam, énekeltem neki, de pityergett a nevelőcsalád után és nem akart az idegen helyen lefeküdni. Végül mind a négyen a nagy ágyra heveredtünk, felidéztük a közös pillanatainkat, az nagyon tetszett neki. Aztán felsoroltunk mindenkit a nevelőcsaládból, és elmondtuk, hogy gondolnak rá és nagyon örülnek, hogy itt van velünk. Másnaptól ezzel nem volt gond, egyedül aludt el, sőt: ha elfáradt az egész helyzettől, akkor alvásba menekült. Egyébként a sok újdonság tetszett neki, alapvetően vidám volt, és ha kezdett szomorkodni, a bátyja bohóckodott neki vagy mutatott valami érdekeset, és azonnal kacagott. Illetve én hagytam szomorúnak is lenni: ölbe vettem, mondtam, hogy tudom, hogy hiányoznak, biztosan ő is hiányzik nekik. Ha fényképeztünk, megbeszéltük, hogy elküldjük a nevelőcsaládnak. Készítettem albumot a családról és utána a mi ottlétünkről, illetve az első otthoni napokról is, hogy lássa a folyamatot.
      Kérdezte többször is, hogy mikor visszük vissza? Mondta is, hogy visszamegy. De mivel fel voltunk erre készülve, előre kigondoltam, hogy mit mondok majd: pár mondatot, arról hogy kerestük őt nagyon és végre megtaláltuk, most már együtt leszünk, nem megyünk most vissza, de majd meglátogatjuk őket, és mindig elmondtam, hogy örülnek annak, hogy velünk van. És egyszercsak, úgy magától, mintha engem is akarna nyugtatni, azt kezdte mondogatni, hogy anya, nem megyek vissza, itt maradok veletek!
      De összességében nem volt olyan nehéz ez az időszak, mint amire számítottam. Sokkal nehezebb (volt) a testvérféltékenységet kezelni.

      Kedvelés

    • Az én lányom majdnem három éves volt. Ő nem akart hazamenni, sőt, kifejezetten pipa volt a nevelőcsaládjára, gondolom, úgy érezte, cserbenhagyták. Persze ezt csak a viselkedéséből tudtam kikövetkeztetni, mert nem nagyon beszélt még. Ezért én azt is mindig elmondtam neki, hogy a nevelőcsalád is nagyon szereti (név szerint felsorolva őket), de ők eddig vigyáztak rá, mert most én, az igazi anyukája megtaláltam őt (ezt a megtalálást sokszor el is kellett játszani), és mostantól itt fogunk együtt lakni. Azt is elmondtam, hogy fog találkozni a nevelőszüleivel, de majd csak később, amikor már tényleg a kislányom lesz (gőzöm sincs, mennyit fogott fel ebből, de végülis ezzel a szöveggel átvészeltük ezt az időszakot). Az alvással nagyon sok gondunk volt, se az ágyában nem akart aludni, se máshol, úgyhogy az első pár hónapban minden este (és délután) imába foglaltam a rácsos ágy feltalálójának a nevét. Nagyon sokáig ott kellett mellette ülni és simogatni, vígasztalni…. Ez nagyon nehéz volt, mert én is piszok fáradt voltam már. (én egyedül fogadtam örökbe). Másfél éve érkezett, mára már beállt a rutin, a nevelőszülők meglátogatásán is túl vagyunk.

      Kedvelés

  2. Nekem nagyon jó volt olvasni a részletes beszámolódat, mi babákat fogadtunk örökbe, ezért számomra ezek a beszámolók különösen érdekesek. Nagyon szívmelengető, hogy ilyen jól sikerült az első ottalvás, nagyon drukkolok a következőhöz.
    Bár nekünk nem kellett így barátkozni, abban biztos vagyok, hogy bármit is tapasztaltok, időt kell adni nekik és magatoknak is. Semmiképp ne csüggedjetek, mert ami egyszer nehézség, arra máskor megtalálhatjátok a megoldást. Kívánok nektek sok erőt és kitartást a barátkozáshoz és a majdani végleges hazaköltözéshez. Jó lenne, ha majd arról is beszámolnál, amennyiben lesz hozzá kedved, időd.

    Kedvelés

  3. Sziasztok! Nagyon tetszik a blog, és köszönöm a rengeteg hasznos infot, tapasztalatot. 1-2 hónapja olvasgatom a cikkeket, hozzászólásokat, de szerencsére mindig van új 🙂 mi is tervezzük az örökbefogadást, határozatunk is van. De a civileknél kicsit elakadtam. Van olyan amelyik nem is válaszolt a megkeresésre…..

    Kedvelés

  4. Kedves Forumozók! Kérdezni szeretnék. Mit tennétek, ha titkos örökbefogadás után a vér szerinti szülő vagy valamelyik hozzátartozója a gyermeket felismerve odamenne hozzá az utcán és csokit nyomna a kezébe, miután követte boltba és az utcán is egy rendszeres elfoglaltsága után. Megvárva, míg nem velünk megy a gyermek a helyszínre, mivel mi már más alkalommal csúnyán elhajtottuk. Sajnos elég egyértelmű jeleket tapasztalunk arra vonatkozóan, hogy követik és figyelik őt. Fogalmam sincs, mit tegyünk és a szakemberek is csak vállat vontak, hogy költözzünk el, ha ennyire zavar. Tényleg csak mi volnánk túl érzékenyek? Ismeretlenek követnek minket, régi nevén megszólítva a lányt és csokit osztogatva? Ráadásul ovistársak szüleitől is próbálnak indirekt infókhoz jutni róla. Tényleg el kell ezt tűrnünk?! Tényleg nem tehetünk semmit?! Még egy éve sincs, hogy velünk van a kislány. Három éves amúgy

    Kedvelés

    • Szia!
      Olvastam a Facebookon is a kérdésedet. Én három irányban indulnék el.
      1. Hivatalos panaszt tennék a Tegyesz ellen a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságon írásban. Itt egy nagy hibát követtek el, hogy a közelben helyezték el a gyereket, amit nem lehet azzal orvosolni, hogy a vállukat vonogatják, hogy “te költözz el, ha téged annyira zavar”. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, legalább kapjanak egy hivatali kivizsgálást és máskor legyenek okosabbak.
      2. Pszichológusi segítséget kérnék (Ágacska, Mózeskosár), hogy a kislány felé hogy kezeljem az egészet. Az ő lelke a legfontosabb a történetben, ti hogy tudjátok ezt a hülye helyzetet felé jól kommunikálni. Ebben nagyon kéne tanács, ez egy atipikus helyzet.
      3. A rokonság távoltartása. Na ezt tartom a legnehezebbnek. Elmehettek a rendőrségre, de nem biztos, hogy kezelni tudják, egyáltalán akarják azt a helyzetet, hogy odaköszön valaki a gyereknek, mindig más személy. Valószínűleg a rokonoknak fogalmuk sincs, mi a helyzet. A vér szerinti szülő kap egy értesítést, hogy a szülői jogait megszüntették, de ezt nem biztos, hogy érti. A nagynéni, nagymama stb. semmilyen értesítést nem kap, szerintem nincsenek tisztában az örökbefogadással és nem is értik mi az. Ha jól veszem ki, egy nagy összetartó családról van szó, akik azt hiszik, hogy egy újabb, kicsit undok nevelőszülőnél van a gyerek. Ahonnan kiemeltek egy gyereket, ott foglalkozik velük elvileg a családvédelem is, náluk is lehet próbálkozni, de nem biztos, hogy a nagynéni, nagymama stb. is a látóterükben van.
      Attól ne félj, hogy elveszik tőled a gyereket, ha hivatalos helyhez fordulsz, erre csak súlyos bántalmazás, elhanyagolás esetén van joguk.
      Ti hogy kezeltétek a helyzetet a rokonokkal? Mit mondtok ilyenkor? Szó nélkül otthagyjátok? Vagy elmondjátok, mi a helyzet? Valami jó szöveget kéne kitalálni. Azt írtad, nem gonoszak, hátha értenek a szóból, hogy ti vagytok a kislány új családja, és legyenek szívesek ne felkavarni a kis életét.

      Én a 2. pontot nagyon nyomatnám, mert nem látok esélyt, hogy rendeződik a dolog, nektek kell kezelni a gyerek lelkét.

      Kedvelés

    • És nem ti vagytok túlérzékenyek. Egy komoly hiba történt, ami titeket hoz egy hülye helyzetbe. Egy titkos örökbefogadásnál ennek nem lenne szabad megtörténnie. És most egyfelől véded a gyereket, teljesen jogosan, másfelől a vér szerinti családra sem mondhatsz rosszat, hisz velük is azonosul a gyerek, igazi csikicsuki.

      Kedvelés

      • Mi azon gondolkodtunk a téma kapcsán, hogy a nagy titkosság közepette azért pl. a nevelőszülő sokszor ismeri, ismerheti a vsz szülőt. Az nem képzelhető el, hogy a vsz család esetleges megkeresésére kiadja (amit tud) az örökbefogadó családról? Mi akadályozza őt meg ebben?

        Kedvelés

        • Ezt azért eléggé a szájukba rágják, hogy tilos, aki ilyet tesz, az állásával játszik szerintem.
          Sok helyen az örökbefogadót is figyelmeztetik, hogy ne adja meg a címét a nevelőszülőnek.
          Nem tudok olyan esetről, ahol ily módon szivárgott volna ki adat.

          Kedvelés

          • Pedig sajnos most ez sincs kizarva… Esetunkben ez is felmerulhet. A neveloszulo mar nem neveloszulo, ha jol tudjuk. Tehat az allasaval mar nem jatszhatott. Egyeb ostobasagai is okoztak viszont eleg sok galibat.

            Kedvelés

  5. Kedves eszma! Szerintem nem ti vagytok túl érzékenyek. Minket a hazahozatal utáni első héten felismertek, pedig 200 km-re voltunk az addig lakhelytől. Szerencsére nem szólítottak meg. Később a volt gyám mesélte, hogy láttak minket. Engem is zavarna. Egyszerű azt mondani, hogy költözzön az ember, de a megvalósítás már nem ennyire. A munkahely váltásról ne is beszéljünk. Ilyennek, amit leírtál nem szabadna megtörténni. Ezért titkos örökbefogadás. Ha tudták, hogy a vsz nyomozni fog a gyerek után, akkor az ország másik végébe kellett volna kiajánlani. Még akkor sem biztos, hogy nem találja meg. Felvetődik egy másik kérdés is bennem, hogy miért nem harcolt a vsz a gyerekért, ha ennyire ragaszkodik hozzá. Eléggé patthelyzet. Tanácsot sajnos nem tudok adni 😦

    Kedvelés

  6. Nem túl derűs ez a február itt a blogon. Egyik oldalon örökbefogadóként megélni a vérszerinti család valószínűleg csak tudatlanságból eredő ragaszkodását, másik oldalon belehalni nagymamaként a fájdalomba, hogy nem elég, hogy nem is tudhattál az unokádról, esélyed sincs, hogy megismerd, és akkor Troll (állítólag) Andreáról nem is beszélek, mert ezek mellett aztán végképp eltörpül. Asszem, hálás lehetek a habszivacsból készült aprócska keresztjeimért. De ezt nem azért írom, hogy bezzeg nekünk milyen jó, hanem, hogy ilyenkor szembesül vele az ember, hogy micsoda kegyetlen nehéz helyzetek elé állíthat az élet.
    Eszma, szerintem is elsősorban a kislányotok lelkére vigyázzatok, hogy ő mindenképp értse, és jól értse, hogy mi történik. Tuti, hogy én is bepanaszolnám a Tegyeszt, de előtte a gyámhivatali munkatárssal találkoznék a rokonság valamelyik tagjával egy ilyen szituációban. (a követő követése), és mindenképp addig magyaráznám, míg megérti, és közvetíti a többiek felé. Erről jegyzőkönyvnek is kellene készülnie szerintem, s ha ennek ellenére előfordul ezután is, akkor már a rendőrségi beavatkozás is helyénvaló, mivel az onnantól messze kimeríti a zaklatást.

    Kedvelés

    • Nagyon jó ötlet, Canicuore.
      Egyes helyeken mediáció is elérhető a családsegítőben, ez is hasznos lehetne.

      A február pedig szuper lesz, mert holnapután olyat farsangolunk, hogy csak úgy zúg!

      Kedvelés

    • Köszönöm, első körben ez lesz, mivel én is azt feltételezem, hogy mindössze a hiteles és érthető tájékoztatás hiányáról van szó. irány a gyámügy. a TEGYESZ bepanaszolása kimarad egyelőre, az már késő bánat, eb gondolat és a folyamatos negatív visszajelzésekből vélhetően okultak már, hogy ez hiba volt és hasonlót ne kövessenek el. mi is azt szeretnénk, hogy a lehető legkevesebb sérülés érje a kislányt, márpedig rendőrség bevonásával ez fokozottan nehéz lenne.

      Kedvelés

  7. Üdv mindenkinek!
    Már egy ideje olvasom a blogot, nagyon sok hasznosat találtam már benne. Most lenne egy kérdésem, amiről mintha már olvastam volna, de most sehol sem találtam. Szóval azt szeretném tudni, hogy újszülött örökbefogadása után pontosan mikor és milyen események történnek a szüléstől addig, míg minden hivatalos ügy befejeződik. Előre is köszönök minden segítséget.

    Kedvelés

    • Örömmel értesítelek Benneteket, hogy mi épp ebben a cipőben járunk.
      -Felhívtak, alap adatokat közöltek.
      -Másnap tegyesz, onnan kórház, majd vissza tegyesz, hogy időpontot egyeztessünk a gyámhivatali ügyintézővel
      -jövedelemigazolás és környezettanulmány, miközben folyamatosan látogattuk a hölgyeményt a kórházban látogatási időben
      -gyámhivatali nyilatkozattétel, hogy gondozásba vesszük, jegyzőkönyv készült
      -két nappal később a kész és aláírt határozat ellenében gyermek kiadása a kórházból. K ekkor volt 2 hetes.
      -a kihelyezés után egy hónap a próbaidő, ez idő alatt két látogatás, a tegyeszes ügyintéző jön, kérdez a gyerekről, mi történt, hogy bírjuk, kell-e segítség. A kihelyezés napjától jár a csed. A csp és az adókedvezmény adókártya hiányában csak új adatokkal, de visszamenőleg igényelhető. Kötelező védőnői és gyermekorvosi tanácsadás igénybe vétele, oltások és egyéb vizsgálatok mielőbbi intézése. Esetleges kezelések, fejlesztések intézése gyámi beleegyezéssel. (nekünk kötött izmok miatt Dévény tornára volt szükség, de már no problem)
      -az egy hónap, illetve a visszakérés 6 hetes határidejének lejárta után (nekünk ez ma van) időpontkérés a gyámhivatalba
      -megjelenés nyilatkozattételre, ahol jelen van a tegyeszes, a gyámunk, a gyámhiv ügyintéző és mi. A gyám a látogatásokról készült feljegyzések alapján véleményezi a szülői alkalmasságunkat. Jegyzőkönyv készül, leadjuk a gyerek eddigi papírjait megsemmisítésre. Lemondunk mindannyian a fellebbezési jogról.
      -elkészül a határozat, jogerőre is emelkedik.

      A határozattal a kézben el kell menni az anyakönyvi hivatalba. Az új születési anyakönyvi kivonattal irány a tb, ahol új (nekünk már 3.) tajszámot kap a gyerek. Kövi lépés a lakcímkártya, személyigazolvány, adókártya. Ezzel már igényelhetők a fent említett kedvezmények, és a MÁK-ban az egyszeri anyasági.
      Az új születésivel érdemes becsattogni a legközelebbi kormányablakba, és megérdeklődni, mi mindenben tudnak segíteni, eséllyel elintézhető minden egy helyen.

      Hasonlóan csodás villámcsapást kívánunk mindenkinek!
      Szeretettel:
      K+B+K

      Kedvelés

      • Kataaaaa!!!!! Hipp-hipp-hurrá, juppijáééé!!!! Annyira, de annyira örülök nektek! Ti aztán kiböjtöltétek rendesen ezt a csodát, szívből gratulálok! ❤ Esküszöm, épp a napokban gondoltam rátok :)))))) A nap híre, komolyan!

        Kedvelés

      • Szintén nagyon örülök és gratulálok!!! Csak azt nem értem, hogy tudtad idáig titkolni? És egy szót se szóltál! Minden, de minden érdekel ezzel kapcsolatban!

        Kedvelés

        • Rettenetes árny volt felettünk a visszakérés. Túl tökéletes volt minden. A gyerek, a történet, a körülmények, és nem mertük elhinni, még most is nehéz 🙂

          Kedvelés

          • Zsuzsa megosztotta Facebook-on a Veled készült interjút. Ezek szerint mégis jelentkeztetek alapítványhoz? (Írtad, hogy csak megyei listán várakoztatok). Mi titkosan fogadtunk örökbe, így csak hallomásból ismerem a 6 hét démonait, ez nagyon kemény lehet. Lehet valamennyire biztos az ember a dolgában? Pl. az életadó hozzáállása alapján..Nálatok felmerült, hogy visszakérheti vagy “csak” a normális idegtépő aggodalom volt?
            Egyébként szívből gratulálok, nagyon jó olvasni az örömötöket 🙂

            Kedvelés

            • Államiban kaptuk őt titkosan. Évi két ilyen adódik, ebből egy visszakérés. Statisztikai realitás volt ez a mumus még a szülőanya tudatossága ellenére is.

              Kedvelés

            • Hogy lehet évi kettőből egy visszakérés?
              Országosan van 60-90 titkosan örökbeadott újszülött, és közülük visszakérnek évi 2-4-5-öt.

              Kedvelés

            • Hát erre én is azt mondom h nebazz. Nálunk ennél jóval több újszülöttet ad örökbe a Tegyesz (jó, persze, van, hogy fél évig egyet sem, aztán egy hónapban hármat, de sosem csak évi 2), és nálunk 20 év alatt mondtak egyetlen visszakérést.
              Mindemellett a ti félelmetek nagyon is reális volt, a statisztika hihetetlen.

              Kedvelés

            • Nem tudok a konkrét kommentre válaszolni, gondolom egy bizonyos “mélység” után nem enged reply-olni,. Szóval majd Kata pontosít, de az az évi kettő nem a konkrét helyzetre vonatkozik? Azaz megyén belüli titkos újszülött öf? Mert az lehet évi kettő nem? Vagy tévedek?
              Lulukoci: Most már minden újszülöttnél ketyeg a hat hét, akár titkos, akár nyílt. Múltkor mondta egy ismerős, hogy barátnője és férje két nyílt öf-t is buktak emiatt. Mindkét esetben már a kórházban meggondolta magát az anya. Ha jól tudom, azok Gólyahíres babák lettek volna. Végül Fészektől fogadtak örökbe, ha jók az infóim.
              Ez a hat hét azért mindenképpen horror. Mi is csak abba kapaszkodtunk, hogy a gyámhivatalos állította, hogy nagyon elszánt volt az örökbe adó. Meg abba, hogy ha már titkolta az egész terhességet, akkor miért pont akkor állna elő a családja és környezete előtt a farbával, amikor már túl van rajta.
              Gratula mindenesetre. Várjuk a babaköszöntőt:)

              Kedvelés

          • Ááááá bocsi, valahogy az újszülöttekről nekem mindig az alapítványok ugranak be. A mi megyénkben is nagyon ritka, így nem is számoltam vele anno 🙂 Pedig tényleg, ilyenkor is ketyeg a 6 hét. Az a lényeg, hogy túl vagytok rajta és minden oké 🙂 Fel lehet lélegezni.

            Kedvelés

  8. Sziasztok! kérdezni szeretnék! Örökbefogadott gyermek után a gondozásba kihelyezés hónapjától érvényesíthető családi adókedvezmény vagy attól a hónaptól, amikortól a családi pótlékra jogosult vagy? mert ugye az meg a következő hónap… elbizonytalanodtunk így az adóbevallás közepette.

    Kedvelés

    • Szia Lazandi!
      Ha jól értem az a kérdésed, hogy örökbefogadott gyerek után mi számít első jogosultsági hónapnak a családi adóalap kedvezmény szempontjából abban az esetben, ha a gyerek után a családi pótlékot a kifizetőhely nem a kihelyezés napjától, hanem csak a kihelyezés napját követő hónaptól állapította meg.
      Az szja törvény a családi kedvezmény érvényesítése szempontjából mind a jogosultsági feltételek , mind a jogosultsági hónap (szja tv. 29/A § (6) a)) tekintetében a családok támogatásáról szóló törvény (Cst.) előírásaira utal vissza. A Cst. szerint a családi pótlékra az örökbefogadó szülő onnantól kezdve jogosult, hogy „a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van” (Cst. 7. § (1) a)), ugyanakkor az is előírás, hogy ugyanazon gyermek után családi pótlék csak egy jogosultat illet meg. (Cst. 9. § (1))
      Mivel a családi pótlékot – függetlenül az igénylés és a megszüntetés időpontjától – mindig teljes hónapra kell megállapítani és folyósítani, szabályozni kellett azt az esetet, amikor a hó közben megváltozik a gyermekgondozó személye. Az ebben az esetben alkalmazandó elszámolási szabályt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet tartalmazza az alábbiak szerint:
      „6. § (1)Arra a hónapra, amelyben a családi pótlékra való jogosultság megszűnik, még az ellátást folyósítani kell.
      (2) Ha ugyanabban a hónapban a gyermek után más személy válik jogosulttá a családi pótlékra, az új jogosultnak a jogosultság beálltát követő hónaptól jár az ellátás.”
      A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha nevelőszülőtől kerül örökbefogadásra a gyermek, akkor a kihelyezés napjának hónapjára még a nevelőszülő jogosult utána a családi pótlékra, míg az örökbefogadó szülőnek csak a „jogosultság beálltát” (azaz a kihelyezés napját) követő hónaptól jár az ellátás.
      A Cst. szabályozással egyezően az szja törvényben is szerepel azon kitétel, hogy „ A családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen vehető igénybe.” (Szja tv.29/B. § (1) )
      A nevelőszülő arra a hónapra, amelyre a fenti kormány rendelet előírásai szerint még jogosult a családi pótlékra, kapcsolódóan jogosult a családi adóalap kedvezményt is érvényesíteni, ennek megfelelően szerintem az örökbefogadó szülő csak a jogosultság beálltát követő hónaptól jogosult az adóalap kedvezményt érvényesíteni, azaz az első jogosultsági hónap az szja bevallásban megegyezik azzal a hónappal, amelyre a családi pótlék első ízben folyósításra került.

      Kedvelés

      • Köszönöm a választ. Ahány embert megkérdeztem, annyifélét mondanak és kb. 50-50%-ban mondják, hogy a gondozás napjától, illetve, hogy a családi pótlék folyósításának hónapjától. Az ÖF tanácsadó azt mondta, a gondozásba vétel napja, illetve hónapja számít, a te olvasatodban viszont már a következő hónap. Jogszabályból kiolvasva én is a te álláspontodra jutottam, hogy csak a következő hónaptól, amire már ténylegesen járt a családi pótlék is. Most akkor mi lehet az igazság? 🙂

        Kedvelés

        • Egy hiteles választ tudsz kapni:
          Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerint:
          „1. § (5) Az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.”
          Erre hivatkozással kérhetsz írásban tájékoztatást a NAV-tól, amire 30 napon belül válaszolnia kell (szoktak is), adóügyben az öf. tanácsadóra nem igazán lehet hivatkozni, egy adóhatósági tájékoztatásra viszont igen.
          Nekem egyébként még az is eszembe jutott, hogy ha nevelőszülőtől történik az öf., akkor ugye ketten vannak az adóalap kedvezményre, de ha mondjuk csecsemőotthonból, akkor a csp. ugyanúgy viselkedik, viszont az otthon esetében nincs családi kedvezmény igénybevételére jogosult személy, akkor meg elvileg járhat már arra a hónapra is, amikor „a jogosultság beállt”?
          Meg még az is eszembe jutott, hogy persze mi tudjuk, hogy a gyerek ugyanaz, de ugye az öf. miatti újraanyakönyvezés miatt formailag a nevelőszülő más nevű és más adóazonosító jelű gyerek után igényli/igényelheti a családi kedvezményt.
          Szerintem sem egyértelmű, én is csak közvetetten tudtam levezetni.
          Arra egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy akik tavaly fogadtak örökbe és idén már a NAV készíti az adóbevallásukat 2016-ra, vajon a NAV mikortól rakja be az örökbe fogadott gyerekek esetén a jogosultsági hónapokat.

          Kedvelés

          • Szia, en epp ebben a helyzetben vagyok, es varom, hogy betekinthessek majd a 2016-os bevallasba, marc.15. utan. Megirom majd, hogy szamolt a NAV. Anno a neveloszulo azt mondta, hogy o mar nem kerte a csaladi adokedvezmenyt arra a fel honapra, igy mi kerjuk nyugodtan. Ekkor meg nem lehetett tudni, hogy milyen uj szolgaltatast vezet be a NAV. Kivancsian varom😊

            Kedvelés

            • Betekintettél? 🙂 ha jól sejtem, erről semmi nincs a bevallásban… 😦 a miénkben nem szerepel családi adókedvezmény egyik gyerkőcre sem.

              Kedvelés

  9. Kedves Szülőtársak!

    Januárban aggódva kérdeztem tőletek, hogy milyen lesz az első együtt töltött látogatós hétvége, mire számíthatunk.
    Azóta a gyerekek már nálunk vannak, pontosan 2 hete. Minden rendben van és nagyon szépen elfogadták az új helyzetet. Esznek, alszanak sokat játszunk együtt, felfedezik az új világot, ami körülöttük van. Mára már én is és a férjem is belerázódtunk a mindennapokba. Nagyon jó érzés újra anyukának lenni, több, mint húsz év után. A nagy fiam is volt már azóta itthon és remekül sikerült az ismerkedés. Nagyon boldog voltam, amikor együtt mentünk sétálni öten és a két kutyánk.
    Mégis talán nem eretnekség ezen az oldalon tőletek megkérdezni, hogy hogyan tudtatok átállni fejben a régi felnőtt életetekből a szülői létbe néhány nap alatt? Okozott-e gondot a régi élet feladásának ténye, annak ellenére, hogy nagyon vártátok a kicsiket?
    Mi a férjemmel nagyon szerettünk volna közös gyerekeket és első perctől fogva az örök befogadásban gondolkodtunk, mégis főként a férjemnek, akinek ők az elsők, nagyon nehéz lelkileg feldolgozni a változást. Esténként sokat beszélgetünk együtt sírunk nevetünk a dolgokon, mégis volt már hogy elbizonytalanodott és egyszer én is. Mert annyira meg akarunk felelni és nagyon szeretnénk jól csinálni, de a vicces az egészben, hogy nem is a gyerekeknek, hanem nekünk a nehezebb szülővé válni.
    Remélem őszinte soraimmal megértésre találok köztetek!

    Válaszotokat előre is köszönöm!

    Mosolygós szép napot nektek!

    Anna

    Kedvelés

    • Szia!
      Nagyon örülök, hogy jól sikerült a barátkozás.

      Minden egyes gyerek beillesztése a családba jár zökkenőkkel, és aki maga szüli a gyereket, sokszor az is nehezen tudja feldolgozni a hirtelen változást, pedig ugye volt kilenc hónapja.
      Normális a bizonytalanság érzete.

      Kedvelés

    • Ebben pont az a nehéz, hogy hirtelen történik, és hiába készül rá az ember fejben, nem tudja pontosan, mi várja érzelmileg. Hiába tudtam, hogy nagy felelősség vár, amikor a bőrömön éreztem, hogy az én ilyen-olyan döntésemtől a gyereknek a léte és az élete függ, na az kemény volt. Meg nem bántam, de néha úgy éreztem, bungee jumping versenyen indultam, és csak az egyik lábamon tart a kötél.

      A férjemen is láttam azt a hatalmas szerelmet és kétségbeesést, ami bennem ezt az egészet kísérte. Ebből tudtam, hogy normális, ami történik, na meg megkérdeztem én is a sorstársakat. Annyi vállon veregetést még nem kaptam életemben, nyugodjunk meg, ez az út erre visz.

      Hetekig “helyezkedtem” térben, időben. Olyan pofonegyszerű és banális dolgokra gondolok, mint hogy ahová eddig egyedül mentem, oda most hogy fogok babakocsival/hordozóval. Egyáltalán hogy juttatom le a gyereket a cuccaival együtt a tárolóba, mert hogy most már nem csak magamnak pakolok (a hülye cumit legalább ötször fenn hagytam, mire megtanultam, hogy anélkül egy lépést se), a kiterjedésem is megváltozott.
      Néha úgy ébredtem éjszakai etetésre, hogy “mi ez a nyöszörgés, honnan jön, szegény szomszéd gyerek, adjon már neki valaki enni…” Kellett pár másodperc, mire rájöttem, hogy ez nem a szomszéd gyerek, hanem a gyerek a szomszéd ágyban egy méterre tőlem. Nem sírt, csak nyomatékosan jelezte, hogy jelen van.

      Aztán úgy összenőttünk, hogy utána azt kellett megtanulnom, hogy van olyan verzióm is, ahol továbbra is csak egy felnőtt, nőnemű “nemcsakanya” Kata van, pelenka meg cumi nélkül.
      Amikor először mentem el egyedül, gyerek nélkül valahová, olyan érzésem volt, mintha a feje súlya még mindig a mellkasomon lenne, és úgy telefonálgattunk egymásnak a férjemmel, mintha legalább 1000 km-re mentem volna el két hétre, pedig csak a boltba ugrottam le.

      Sokat rágtam ezt, aztán arra jutottam, hogy ezen az is átmegy, aki maga szüli. azzal a különbséggel, hogy nekik eddigre van 10,5 hónap “ismeretségük” “fizikai kapcsolatuk” “társbérleti múltjuk”. Nekünk ezt be kell hozni, és ez idő, neki is, nekem is.

      Néha azon agyalok, hogy hová tűnt az a lány, aki pár héttel ezelőtt még nagyon nem ebben a cipőben járt, vajon ott van-e még. Azt hiszem, azóta kaptam választ: Ott van az a lány, csak útnak indult, sokat változott közben, és szuper kalandjai vannak fél lábán kötéllel, fejjel lefelé.

      Szóval, üdv a klubban. 😉 Jó buli lesz, ígérem!

      Kedvelés

    • Neked már van gyermeked, így biztos valamennyire ismerős a helyzet, nekünk nem volt (mint a férjednek), így meg tudom érteni a pánikot 🙂 Két gyerekkel valószínűleg kicsit nehezebb is, mint egyetlen szőke ciklonnal :-D.
      Én arra emlékszem, amikor először leesett, hogy mintegy 18 évig nem lesz olyan, hogy elfáradtam és nyűgös vagyok és egy takaró alatt sorozatokat nézek egész nap. Sőt. Olyan sem nagyon, hogy anya beteg és pihen és teát szürcsöl meg a lázát méregeti. Kérdeztem anyuka ismerőseimet (vsz gyerekes anyuka) milyen trükkjeik vannak betegség esetére, a válasz az volt: az szívás, imádkozz a mielőbbi gyógyulásért 😀
      Tegnap elmentünk egy barkácsáruházba, ahol közöltem a férjemmel, hogy márpedig én most nézelődni fogok (sokat dolgozik, relatíve keveset van a gyerekkel hozzám képest) és elsuhantam a párnák és lakberendezési tárgyak közé. Olyan volt, mint egy nyaralás. Minden rózsaszín ködben úszott: rusztikus fa kiegészítők, mintás takarók, képkeretek….csapongtam ide-oda. Bruttó 7 perc múlva elkezdett rágcsálni a halálos aggodalom, hogy hol vannak és mit csinálnak (tök jól voltak, nézelődtek, nevetgéltek). És robogtam megkeresni őket, nem is érdekelt semmi :-)))
      Olyan elemi erővel jön elő belőlem az anyatigris..egy rossz szóért nekiugrok bárkinek (átvitt értelemben persze – plusz tudni kell rólam, hogy előtte az a ráhagyós típus voltam, aki inkább magában fortyog utána, de nem konfrontálódik).
      Visszatérve az örökre feledésbe merülő nyugis és eseménytelen vasárnapokra: belegondoltam mi lenne velem a kislányom nélkül és rájöttem, hogy egy értelmetlen, céltalan mókuskerék volna az életem. Mint az Idétlen időkig-ben (Bill Murray). Mindig ugyanaz sztori, mindig ugyanazok az örömök, aggodalmak, mindig ugyanaz a menetrend, ugyanaz a forgatókönyv. És ezen nem segít egyetlen kalandos utazás vagy kreatív hobbi sem.
      Ha az ember eljutott idáig, végigcsinált mindent, amit megköveteltek tőle és várta a gyerkőcöt (gyerkőcöket), akkor ez az útja, ez kétségtelen. Úgyhogy páncélt fel, nagy levegőt és hajrá. Az élet úgy szép, ha zajlik. Kis türelem, kis kitartás és olyan lesz, mintha mindig is ilyen lett volna 🙂

      Kedvelés

    • Én is doszt ezeket éreztem, gondoltam, mint a fenti hozzászólásokban leírtak.
      Érzem, hogy a szeretethormonjaim jól megugrottak, sokkal boldogabb vagyok, minr régebben, (éljen az oxitocin 🙂 ), persze nem euforikusan, hanem szelíden boldog. Olyan jó a kislányomra csak ránézni is, meg átölelni, lenni vele, olyan jó, hogy van. És közben egyik napról a másikra élek “energetikailag”: nagyon fáradt is vagyok, és lefáradt a nap végére, amikorra nagyjából 100szor adtam ki csak az oroszlán hangját, és 100.jára lapoztam végig csak az állatkás könyvet… A barátnőim azt mondják, hogy ők az ovódás kortól jobban élvezték a gyerekkel együtt töltött időt, deviszont akkor meg már nem lehet annyit babusgatni, és az hiányzik nekik, azóta is… Sokszor szoktam visszafelé nézni az életeseményeimet, hogy 100 évesen a halálos ágyamon majd mit hogyan látok visszafelé, és nagyon nagy hiányt élnék meg, ha nem vágtam volna bele a gyerekvállalás kalandjába, de ettől még ez egy ironman teljesítménytúra és egy vadvizi evezés kombója is… Szerintem 🙂

      Kedvelés

  10. Sziasztok!
    Szeretnék valamit kérdezni itt a fórumon: barátnőmék lombikoznak még, de nyárra eldől, hogy sikerült-e vagy sem, és utána elinditanák az örökbefogdást. Mivel 41 éves hölgyről van szó és újszülöttet szeretnének, gondolkoznának a magánutas örökbefogadáson is. Olvastam nemrég egy cikkben, hogy vannak weboldalak, ahova fel lehet iratkozni, és kvázi magadat ott bemutatni és ajánlani. Tudtok ilyen weboldal címeket esetleg? Köszönettel

    Kedvelés

    • Szia! Őszintén szólva én sem ismerek ilyen oldalakat, de nekem még leírva is “gyerekkereskedelem” szaga van… Ne keressen ilyen oldalakat, ne próbálkozzon így a barátnőd babához jutni… Nem gondolnám, hogy ez tisztességes út lenne. Sok hátulütője lehet… Megértem a kora miatt, hogy nem akar várni, de ennek nem hinném, hogy ez lenne a módja…

      Kedvelés

    • Szia! Mi is 40+ voltunk, amikor jelentkeztünk TEGYESZnél és alapítványoknál. Ilyen csillagállásnál sem lehetetlen újszülöttet kapni. (Belefutottam olyan oldalba várakozás alatt, ahol “magánutas” kapcsolatkeresés volt, de némi olvasás után inkább bezártam.)

      Kedvelés

  11. Sziasztok! Nem tudtam, hogy ez ennyire negatív megítélés alá esik. Az örökbefogadás háromszöge c. könyvben olvastam róla, hogy Ameikában ismert modell, arra nem emlékszem, hogyan védekeznek a visszaélésekek ellen.
    Igazából egy magyar cikket olvastam pár hete, -sajnos egyenlőre nem találom- és abban olyan természeteséggel írt erről a honlapról az örökbefogadni szándékozó, hogy engem is meglepett. Mi sem kerestünk ilyen oldalakat az örökbefogadásunk előtt, de még egy utolsó gondolat ehhez, hogy az örökbeadni szándékozók is erre az oldalra mentek fel és választották ki a kiskorú lányuk/ lányunokájuk gyermekének a jövendő családját. Érdekes volt, hogy ők sem a szakszolgálathoz vagy civil szervezetekhez fordultak. De akkor zárom is a témát Zsuzsa kérésére. Köszönöm

    Kedvelés

    • Ingoványos terület. Nincs baj azzal, ha ismeri egymást örökbeadó és örökbefogadó, de ha hirdetésben toboroz bármelyik fél, akkor mi alapján választ? Hogy zárja ki a pénzáramlást? És főleg: ki a felelős, ha rosszul sikerült az örökbefogadás?

      Sokszínű a világ, aki ebben gondolkodik, az úgyis megtalálja a módját, én nem ítélek senkit, de itt a blogon nem fogok engedni ilyen hirdetéseket.

      De tényleg 41 évesen sem kizárt újszülöttet kapni, attól is függ, milyen egyéb elképzelései vannak, hány helyre jelentkezik, hajlandó-e önkéntes munkát végezni stb.

      Kedvelés

  12. Szia! Köszönöm az érdeklődést! Annyira jól esik! Remekül vagyunk! A gyerekek olyan szépen az életünk rèszèvé kezdenek válni hogy már nem is tudjuk elképzelni nélkülük. Sokat gondolkodtam azon mi okozta a problémát, aztán rájöttem, miután elolvastam annyi babaköszöntőt amennyi az időmből futotta, hogy mi nemcsak két kisgyermeket kaptunk, hanem két testvér viszonyát is, amit a nap minden percében koordinálni kell. Keresnünk kell az intim perceket egyikükkel vagy másikukkal, hogy az a kis szeretetcsíra, ami gyökeret vert bennünk az első találkozásunk alkalmával, igazi szeretetté alakuljon. Lassabb ez a folyamat kêt kicsivel, akik már nem is csecsemők. A férjemmel mindketten itthon töltöttük az első hónapot. Nem is ment volna másként. Túl vagyunk néhány betegségen is , de a legfontosabb, hogy sokat vagyunk k a szabadban játszunk, sokat nevetünk együtt. Én az estèket szeretem a legjobban, amikor pizsamában odabújnak aztán együtt csak úgy vagyunk.. Már letelt az első hónap, de csak 10 nap múlva mehetünk a gyámhatóságra a határozatért.

    Kedvelés

  13. Sziasztok!
    Úgy érzem néha, hogy a férjem, csak miattam akar örökbe fogadni (én nagyon szeretnék), meg hogy segítsen egy gyereknek… Nem tudom, hogy ez elég indok e az örökbefogadásra. Nagyon félek attól, hogy sérülni fog(nak) valaki(k) a végén, hogyha nem tudja sajátjaként elfogadni a gyereket.
    Próbáltam vele beszélni, de nem az a típus aki könnyen ki tudja fejezni az érzéseit, illetve mivel ilyen téren teljesen más a gondolkodás módunk, így nehezen értem meg hogy mi jár az ő fejében (szívében), ő meg azt, hogy mi az én fejemben.
    kérdésem: a tegyesznél vagy a kötelező pszichológiai vizsgálatnál ki tudják szűrni, ha nem vagyunk alkalmasak az örökbe fogadásra? Mert, annak ellenére hogy én nagyon szeretnék örökbe fogadni, még azt is jobban viselném, hogy azt mondják, hogy inkább ne, mint hogy megérkezik a gyerek, de mégse leszünk egy igazi család, és csak a feszültség/sérülések vannak.

    Kedvelés

    • Kedves T.H.!

      Ez az én magánvéleményem, lehet hibás, de talán érdemes átgondolni: hasznos lenne elmenni egy terápiára, ha jól tudom, ilyen talán Ágacskánál is van. Ennek célja az, hogy kiderüljön, hogy ki mit szeretne valójában. Itt a beszélgetések, szakszerű levezetés, kérdések segítségével, melyek felszínre hoznak valamit, kiderülhetne, hogy mi az, amit ő valóban vállalni tud. Nekem valóban nem tűnik szerencsésnek, ha inkább a jó cselekedetre való szándék vezérel, mint a belső elfogadás vagy gyerek utáni vágy. Meséltek olyat a tanfolyamon annak idején, hogy egy házaspár azért vitt haza egy testvérpárt (nem újszülöttek), mert úgy érezték keresztényi kötelességük segíteni, jót tenni. Aztán pár hónap után visszavitték őket, mert persze a gyerekekkel sok dolog volt, amire nem számítottak, és nem jól élték meg. Persze ez csak egy történet volt a sok hallott közül, nem jelenti azt, hogy mindenki így reagál a nehézségekre, csak gondoltam megosztom ezt az emlékemet, információmat.

      Kedvelés

    • Szia!
      Nagyon jó a kérdésed. Nem garantálom, hogy a pszichológiai vizsgálat kiszűri, ha valaki alkalmatlan, főleg, ha a férjed neked meg akar felelni és a “papírforma” szerinti válaszokat adja.
      Abban igazad van, hogy nem éri meg, hogy ezen szétmenjen a család.
      A beszélgetést nem lehet megspórolni, ha ott van a gyerek, az napi 24 órás szolgálatot, folyamatos döntéseket igényel, amiket meg kell beszélni…
      Jobb lenne előre tisztázni, mit akartok.
      Akár azt is el tudom képzelni, hogy meglátogattok gyerekes családokat, és felteszitek a kérdést: ezt akarjátok? El tudjátok képzelni az életet?

      Csak egy példa: most hétvégén nagy társasággal elutaztunk, és három értelmes mondatot nem tudtunk beszélni a barátainkkal, mert a gyerekek folyton jöttek és akartak valamit. Ezt nagyon nehéz előre elképzelni, és nem nagyon lehet hirtelen nekibuzdulásból végigcsinálni.

      Kedvelés

      • Szia! Mi két kicsit fogadtunk örökbe. Testvérek. A napokban kaptuk meg a hivatalos okiratokat. Sok mindent átéltünk ezalatt a pár hónap alatt, de nem mi voltunk az első pár akiknek kiajánlották őket. Közel két hónapos procedúra után mondott le végleg a gyerekekről az előző pár. Sajnos a kisfiú rosszabbul élte meg és most ezt nekünk kell orvosolni. A gyámhivatal szerint már az első találkozás alkalmával látszott a leendő anyukán a bizonytalanság. Mégis belevágtak, látogatták a gyerekeket. Több alkalommal több napra is elvitték őket. Majd egy nap, amikor elvitték őket, pár óra múlva vissza is vitték, mert a kisfiú nem fogadott el a leendő anyukától enni és innivalót. Lemondtak róluk majd másnapra visszavonták a nyilatkozatot. Kaptak még egy esélyt, de ismét kudarc lett a vége. A kisfiú továbbra sem fogadott el ételt. Megjegyzem a kisfiam most is rosszevő, de nem adjuk fel. Minden nap próbálkozunk és hiszünk a változásban. Végül új pszichológiai vizsgálatra kötelezte a párt a TEGYESZ. Itt kiderült hogy az anyukajelölt csak a férje kedvéért vállalta a testvérpár örökbefogadását. A végeredmény az lett hogy a határozatukat egy gyermek örökbefogadására változtatták. Hogy mi történt velük azóta, nem tudom. Kérdésedre válaszolva az első pszichológiai teszt és beszélgetés nem biztos, hogy elég. Mi felkészültünk lélekben, sőt nekem már volt egy nagy fiam, mégis nagyon nehéz pillanatokat éltünk meg és élünk meg még most is, sőt azt gondolom ez így lesz még nagyon sokáig. Voltak krízis helyzetek is, de mi a férjemmel mégjobban összekovácsolódtunk. A titka, hogy beszéltünk az érzéseinkről. Pedig ő sem beszédes, de ő ebben változott a legtöbbet. Azt gondolom a pszichológusnak el kell mondani a kétségeket. Minket külön is behívtak majd utána ültünk le együtt. Üdv: Anna

        2017.05.08. 10:38 ezt írta (“Örökbe.hu” ):

        Örökbe hozzászólt: “Szia! Nagyon jó a kérdésed. Nem garantálom, hogy a pszichológiai vizsgálat kiszűri, ha valaki alkalmatlan, főleg, ha a férjed neked meg akar felelni és a “papírforma” szerinti válaszokat adja. Abban igazad van, hogy nem éri meg, hogy ezen szétmenjen a csa”

        Kedvelés

        • kösz, hogy leírtad.

          És van olyan végkifejlet is, hogy pár hónappal később jönnek rá, hogy nem megy, a házaspár elválik, a gyerekek mennek vissza állami gondozásba…

          A Kisrigók története jut eszembe:
          “a testvérek csecsemőként találkozhattak, de valamilyen gyámhatósági hiba folytán elszakadtak egymástól, múlt év novemberében ismertették össze őket, amikor örökbefogadó szülőket is találtak nekik. Megismerkedtek egymással és a szülőjelöltekkel, átlagosan nehezen ment, nem volt előjele a kudarcnak, de mégis megtörtént, ami nagyon ritkán szokott, hazamentek új otthonukba, de egy hétvége után visszahozták őket. A gyerekvédelem úgy döntött, megpróbálja újra az örökbeadást, de nem mondja el, miért nem sikerült az első. A gyerekek csalódottak voltak és dühösek, a fiam bizalommal és örömmel indult el a gyerekotthonból, csalódása mérhetetlen volt, a lányom számára kérdéses volt, hogy a három éve családként megélt nevelőcsaládot megéri-e otthagyni, de az igazi tragédia az lett, hogy a sikertelen örökbefogadás után nem a nevelőcsaládba, hanem a gyerekotthonba került vissza. Hetekig ült a bontatlan bőröndje mellett, és csak azt mondogatta, jön majd érte az apukája, az új szülők meghátrálása nem volt annyira fájdalmas, mint az a felfoghatatlan helyzet, hogy a nevelőapa nem jön érte, nem viszi haza az otthonába, a szobájába, a “testvéreihez”, az óvodájába, a kertjébe, a jószágokhoz, a falujába. A lányom hatévesen mindent elvesztett, a fiam ötévesen a reményt, arra, hogy szülei lesznek. Két kirabolt kisgyerek.”

          Biztos nem könnyű nektek, de abban is biztos vagyok, hogy a gyerekek jó helyre kerültek 🙂

          Kedvelés

          • A TEGYESZ szinte egy napot sem várt. Amikor megkapták az első telefonos értesítést a családtól, azonnal hívták a megyeszékhelyen dolgozó munkatársukat, aki még aznap kiküldte nekünk a levelet, benne a gyerekek fényképével. (A 3-5 év közötti testvér örökbefogadása listán a 2. helyen álltunk ekkor. A 0-2 éves egy gyermek listán 23. helyen, két év után.)
            Sajnos még meg sem érkezett hozzánk a levél, amikor felhívtak minket a helyi TEGYESZ- től, hogy megtudják, hogy megkaptuk-e a levelüket.
            Nagyon megkönnyebbültek, amikor közöltem, hogy még nem. Erre a válasz az volt, hogy akkor ne is nyissuk ki a borítékot, mert nem nekünk szól. A férjem azt mondta, hogy biztosan egy aranyos kicsi gyerek fotója van benne, ezért jobb is , ha nem nyitjuk ki, mert biztosan fájna a szívünk. Később tudtuk meg, hogy a mi gyerekeink voltak már akkor is a borítékban.
            Az előző család felfüggesztette a folyamatot az egyik nap, majd másnap mégis úgy döntöttek, hogy folytatják az ismerkedést. Ezért nem bonthattuk ki a borítékot, mivel kaptak még egy esélyt.
            Bár a mi kapcsolattartónk,- aki nagyon nagy tapasztalattal rendelkezik- azt mondta, hogy ő nem adott volna még egy esélyt, mert ha valaki ennyire elbizonytalanodik, akkor a gyakorlat azt mutatja, hogy nem fog megtörténni az örökbefogadás.
            Mi égi jelnek tekintettük, amikor másodszorra ugyanazt a levelet megkaptuk, amit elsőre nem nyithattunk ki Csak a dátumot javították át tollal, kb. három héttel későbbire.). Magyarul a mi gyerekeink kétszer jártak a postaládánkban, ami számunkra azt jelentette, hogy ők a mi gyerekeink szeretnének lenni…:-)

            Kedvelés

            • Két hét múlva volt az első találkozás velünk. A levelet elsőbbségivel szombaton kaptuk. Hètfőn telefonon jeleztük hogy szeretnénk velük találkozni. Egyeztettek a nevelőszülővel, majd a következő héten hétfőn került sor a találkozásra.

              Kedvelés

  14. Sziasztok!

    Mészáros Krisztina – Molnár Gabriella – Rózsahegyi Nóra: Beszéljünk róla?!

    Ezt a könyvet keresem. Az Ágacskánál készlethiány van, a színes a világ oldalon szintén hiánycikk.
    Esetleg valakinek megvan, és megválna tőle? 🙂
    Köszönöm

    Kedvelés

  15. Én Szilágyi Hajnalka Aurelia vagyok, a romániai Nagyváradon élek. Én is örökbefogadott vagyok de sajnos egyedüli. Ezalatt azt értem hogy rajtam kivül nem fogadadtak a szüleim más gyereket örökbe se nem szültek. Azt szeretném ha találnék olyan örökbefogadott személyt ezen az oldalon aki szintén testvér nélkül nőtt fel (se nem született a szüleinek se nem fogadtak mellé mást) mint én és vele beszélgetnék a neten vagy prrivátban. Van olyan aki egyedül nőtt fel örökbefogadottként vagy mindenki mellé fogadtak mást is csak mellém nem?
    A másik dolog ami idegesit hogy a családom (akik örökbe fogadtak azoknak a családja, unokatestvér, testvér, stb.) mikor beszélget, meséli ki kire hasonlit meg kiktöl mit örököltek. Például anyu unokatestvére mondogassa anyunak hogy Rózsika (igy hivják anyukámat) te anyukámra hasonlitassz, Meg ilyenek. Én meg irigységet meg dühöt érzek hogy én nem tudom kire hasonlitok és kitől mit örököltem. Kérlek válaszoljatok, más fogadott gyereknek soha nincs ilyen érzése, vagy ha van olyan aki egykeként nőtt fel mint őrőkbefogadott, nem hiányzott neki hogy legyen testvére, legalább akivel beszélgessen?

    Kedvelés

    • Több olyan gyermek van, akit egykeként fogadnak örökbe. Ennek olyan oka is lehet, hogy a szülők az életkoruk miatt már nem fogadhatnak örökbe másik gyermeket. Vagy esetleg nem szeretnének…Esetleg van vér szerinti gyermekük is…Ezen a blogon van örökbefogadottak számára is fórum. Biztos találsz valakit, aki szimpatikus.

      Kedvelés

  16. Sziasztok ma beszéltem a tegyeszes hölggyel halad lassan a sor 25 ből a 18- ik vagyunk mondta hogy változhat mert nem volt kikötésünk mondtam neki mi fogadókészek vagyunk úgy számoltam 7 en estek ki elölünk remélem ha így halad idén sorra kerülünk.

    Kedvelés

  17. sziasztok.! ma kaptunk telefont hogy született egy kislány és mehetünk megnézni.megnéztük és ha minden jól megy jövőhét csütörtökön hozhatjuk haza.ennél szebb születésnapi ajándékot nem kaphattam ildi veletek mi újság? mindenkinek boldog babavárást kivánok!

    Kedvelés

  18. Sziasztok!
    Leblokkoltam, azt hiszem 😦 nem tudom, hogy reagaljak jol 😦 egy kerek eve van velunk a lassan haromeves lanyunk. Kozel ket evig neveloszuloknel volt. Probaltunk vele beszelni roluk, a nevelocsaladrol. Nezegettuk tobbszor az albumot is, de az egy nagylanyon kivul senkire sem volt hajlando emlekezni. Latszolag.
    Ma ugyanis tobbszor emlegette megint a nagylanyt es a sokszor hasznalja mostanaban a “hazamegyek” kifejezest. Pl. Viccesen megjegyzi furdes kozben, hogy “ha ramfroccsen ebbol a viz, akkor hazamegyek”. Kerdezgettem este, hogy mi ez a hazamegyek-dolog, mig vegul kibokte, hogy ehhez a bizonyos nagylanyhoz menne. Menjunk el hozza, hivjuk fel telefonon, stb.
    Azt is mondta, hogy ott akarna maradni es pancsolni az udvaron (van medences kep az albumaban). A papajat is noszogatta ma delelott, hogy menjen ki vele az udvarra a tyukokhoz, pedig a papa lakasban lakik…
    En azt hittem, jol erzi magat, de mar egyre kevesbe tudom ezt hinni. Foleg, hogy alapbol is nagyon siros, pityergos. Minden aprosagtol visit, sir. A batyjara a vegletekig feltekeny, irigy, akinek ez persze nagyon rosszul esik. Valahogy o a teso erkezesevel sem valt iriggye. Persze a feltekenyseg nala is megjelent, csak mashogy.
    Lehet, a lanyunk megsem erzi, hogy hozzank tartozik? Mit rontunk el ennyire, hogy nem erzi az otthonanak az otthonunkat? 😦 miert akar elmenni? :-(((

    Kedvelés

    • Szia Lazandi,
      ez nagyon nehéz lehet. Viszont, az szerintem nagyon jó, hogy ezeket el meri nektek mondani, hogy ennyire bízik bennetek… Ahol a gyerek nem érzi otthon magát, ott ezekről sem mer beszélni.

      Nekem is szokott néha fenyegetőzni a kisfiam, hogy visszamegy “az ő házába” (így is szokta nevezni a nevelőcsaládot), ezt szépen meghallgatom, és mondom, hogy itt marad. Az én fiamon azt is látom, hogy ahogy az értelme, beszédkészsége fejlődik, úgy most tud elmesélni, megfogalmazni olyan dolgokat, amik még azelőtt történtek, hogy megtanult beszélni. Lehet, most tudja kifejezni. Ha ez fürdés közben, viccesen hangzik el, akkor ez csak amolyan “kóstolgatás”, hogy hogy reagálsz, szabad-e erről beszélni. Ilyenkor lehet valami olyat mondani, amit be is tudsz tartani: “nem költözöl vissza, velünk maradsz, de majd nyáron elmegyünk hozzájuk látogatóba/majd este megnézzük a fényképüket.”

      Nálunk visszatérő téma, hogy miért vettük el a régi vezetéknevét. Ezt én mindig meghallgatom, mondom, hogy szép a régi név, de azért adtuk a mi családnevünket, hogy ezzel is jelezzük, ő hozzánk tartozik. Olykor közli, hogy meg akarja változtatni a nevét. Akkor mondom, hogy ha nagy lesz, megváltoztathatja, és mi akkor is nagyon fogjuk szeretni.

      Ha egy éve volt az ismerkedés, akkor a hasonló évszak, időjárás is előhozhat emlékeket. Az is lehet, fél, hogy tőletek is el fog kerülni. Általában is, egy ilyen pici gyerek lelkébe belegondolva, az élete még csak harmadát élte nálatok, nehéz felfogni, ami vele történt.
      És lehetnek mélypontok. És lehetnek olyan sebek, amiket a legszeretőbb szülői viselkedés sem tud begyógyítani.
      Bízzatok magatokban, nagyon jó szülők vagytok!

      Kedvelés

      • Köszönöm a biztatást, de sokszor tényleg nagyon magunk alatt vagyunk, talán ezt a bizonytalanságot is érzi. Ez “csak” türelmetlenségből fakad. Sokszor nehéz vele 😦 nehezen tanul meg új dolgokat, sajátít el szabályokat és ez a fajta már-már túlzott érzékenysége is csak hab a tortán 😦 egy példa ma reggelről: bilibe és bili mellé is sikerült pisilnie. megkérdeztem, ez hogy sikerült, holott pontosan tudtam, de kíváncsi voltam, mit mond. Azt mondta, azért, mert nem szóltál. Ugyanis minden reggeli “játszmája” része, hogy mi elküldjük pisilni ébredés után, ő pedig nyűglődik, hisztizik, sír, hogy nem megyek, nem kell pisilni. Most ez kimaradt. Nem szóltam, kiváncsi voltam, meddig húzza az időt. természetesen a végsőkig. Amikor ezt követően felemeltem, hogy kiemeljem a pisitócsa közepéből, hisztizni kezdett már attól, hogy hozzáértem 😦 valahogy azt érzem, itt nagyobb a baj és talán szakember kéne. vagy mi rontunk el nagyon valamit, vagy a nevelőcsaládban történt valami… nem tudom. Álmában is minden éjjel nyafog, nyüszög hajnaltájt, reggel 6 körül és éjféltájban is. Ezen kívül követelőzik, parancsolgat, csíp és köpköd. Ezek egy része persze bölcsis utánzás is lehet.
        Az lehet, hogy tesztel minket, de lassacskán nálunk is pattan a húr, pedig nekünk kellene nagy és okos és biztonságot nyújtó felnőtteknek lenni, ezt tudjuk azért 🙂

        Kedvelés

        • Sok hasonlóságot látok a mi esetünk és a Tiétek között. Mindenképp forduljatok szakemberhez, de addig is az alábbi tapasztalatainkat osztanám meg: 1) Elutasítás – parancsolgatás, verekedés: Nagyjából ugyanannyi idő kell a gyereknek, hogy egy családba beilleszkedjen, mint amennyit a család nélkül töltött. Az elutasítás, a verekedés, az ellökés és ezzel párhuzamosan a parancsolgatás nálunk is megvolt. A gyerek meghatározta, hogy ki fürdetheti, ki főzi a kakaóját, ki teszi tisztába, ki öltözteti stb. Nehéz volt, de az, akit ellökött (általában én voltam) magától, az visszalépett kicsit, és hagyta, hogy az csinálja vele a dolgokat, akit éppen kért. Volt, hogy 5-en ugráltuk körül. Vicces, de így volt. Az egészet én az elvesztett kontrollra vezettem vissza: A gyerek élt valahol, majd átkerült máshova, úgy, hogy neki ebbe tulajdonképpen semmi beleszólása nem volt. Érthető, hogy fél, hogy ez újra megtörténhet vele, és igyekszik mindent a kontrollja alatt tartani. Ez az egész csendesedni fog, de idővel, és konstans megerősítéssel. A fiammal még mindig kell azt játszani, hogy ő mondja: “Anya-apa nem szeretlek” és várja a reakciókat. Akkor nekünk sírni kell, és ő erre kimondja, hogy szeret minket és akkor mi ujjongunk. Vagy azt mondja, nem szeretlek, erre azt a választ kell adni, hogy én viszont akkor is szeretlek, ha rosszul viselkedsz is szeretlek, mindig szeretlek. Mi sokat mondtuk neki, hogy mekkora ajándék ő nekünk, ő a mi kincsünk, az életünk értelme stb-stb. Nyálasan hangzik, de egyrészt így is érezzük, másrészt neki is jól esik ezt hallani.

          2) Nálunk sem volt felhőtlen a viszony a nevelőszülőkkel, 1,5-2 év elteltével mentünk vissza először, igaz a mi gyerekünk sose kérte. Mi készítettünk neki egy albumot pár hónappal a hazaérkezése után, amelybe szereztünk képeket a nevelőcsaládról is, és igyekeztem időnként azt mutogatni neki, mesélni róla. Először elutasította, de kitartóan próbálkoztam. Egyszer csak azt éreztem, érdekli, na akkor mentünk vissza, de addigra már megerősödött a köteléke hozzánk. Próbálkozni kell vele. Ha azt érzi, hogy veletek mindenről beszélhet, akkor megnyugszik. Azt erősíteni kell benne, hogy a nevelőcsalád igenis szerette, de ez volt a munkájuk, és boldogok, hogy anya, apa és tesó érte jöttek.

          3) A pisilés: nem megyek, visszatartom – még máig előfordul, és néha (egyre ritkábban) vannak balesetek. Egyrészt ennyi idős koromban ez velem is előfordult, pedig engem nem fogadtak örökbe, másrészt ez is a kontroll, illetve a tesztelés folyománya. Látni akarja, hogy mit léptek, ha ellenetek tesz, és szeretitek-e, illetve kontrollálni akarja a saját testét.

          4) Kellene vele külön-külön is programokat szervezni, meg úgy is, hogy együtt az egész család. Ezekről fényképeket készíteni és utána megnézegetni. Nálunk a fiam akkor kezdett hozzám jobban bújni, amikor egy betegség miatt kórházban voltunk, és csak én voltam ott neki, aki segített, aki mellébújt az ágyon. Apa jött látogatni, de nem ő volt vele egész nap. Sokat meséltem neki, játszottunk, próbáltam a kellemetlenségeket enyhíteni. Ekkortól lett bújósabb. Azóta megvannak a mi közös programjaink, ami csak a mienk.

          5) Sírás/pityergés: Nálunk is dettó ez a helyzet még most is. Arra használja a gyerek, hogy elérje, amit akar. Sokszor már nem is kér, hanem rögtön rázendít. Ezt nagyon nehéz kinevelni. Nálunk sokszor diskurzus, hogy ha sírsz, nem csinálom meg ezt vagy azt. Kérd normálisan, nem kell bőgni! És van olyan is, hogy hagyjuk sírni, hogy kiadhassa a “fáradt gőzt” magából. Majd megnyugszik. A sírásra csak akkor szabad reagálni, ha jogos, pl.: elesett és megütötte magát, vagy eltört egy játéka, vagyis veszteség érte, fáj neki valami stb. Ha ezt arra használja, hogy érzelmileg zsaroljon, akkor erősnek kell lenni. (Tudom, nehéz, nem lehet 100%-ban konzekvensnek maradni)

          Szóval nem szabad kétségbe esni, de nagyon nehéz időszak ez. És még lesz ezer. Én azt vettem magunkon észre, hogy az elején minden problémát arra vezettünk vissza, hogy ez az örökbefogadás traumája, aztán egy csomó dolognál nem is volt az. Pl.: a bölcsiben sok anyuka mondta, hogy az ő gyerekük is odacsap, üt, harap, rúg. Na akkor megnyugodtunk.

          Bocs, kicsit hosszú lett. Remélem, segít valamit, amíg a szakembert meg nem találjátok.

          Kedvelés

          • Nagyon sokat segítettél, köszönöm. Lehet, az örökbefogadás miatt eleve nagyobb feneket is kerítünk a problémáknak. A kontrollvesztésben lehet igazságod. Lehetséges tényleg, hogy félhet attól, hogy máshová kerül megint, de az rémít meg, hogy úgy viselkedik, mintha akarna is máshová kerülni. Miközben lehet, hogy valóban csak a határokat feszegeti, hogy így is szeretnek-e vajon. Tegnap kicsit jobban lehetett vele beszélgetni, játszottunk is együtt sokat délután, rá volt szánva az idő, hogy hátha megnyugszik kicsit. Beszélgettünk a néniről, akinek a hasában volt. A néniről, aki vigyázott rá, míg meg nem találtuk egymást. Kicsit mintha megnyugodott volna, határozottan jobb kedve volt tegnap. Annyira viszont még nem tudja kifejezni szavakkal a gondolatait, hogy pontosan értsük a problémáját, de most már kapisgáljuk. Nézegettük megint az albumot és megígértem neki, hogy készítünk egy igazi albumot a napokban, amiben az elektronikusan kapott további képek is benne lesznek és akkor bármikor tudja nézni, nem kell hozzá telefon, számítógép sem.
            Mindenesetre az “Akkor is szeretünk, ha rosszul viselkedsz” fontos kulcsmondat, ez biztos.
            Külön program valóban jó ötlet, bár kivitelezés kicsit bonyolult, de megoldjuk valahogy, mert segíthet ez is, hogy elhiggye, tényleg hozzánk tartozik. Olyan szélsőségesen féltékeny és irigy a bátyjára, hogy az már ijesztő 😦 a különprogram talán ezen is enyhít kicsit. Kórházba valószínű én is megyek vele hamarosan 😦 jövő hónap elején derül ki.
            Azt is mostanság hangsúlyosan próbáljuk megértetni vele, hogy nyávogást és hisztit nem értjük, beszéljen, mert tud beszélni. Mondja el, amit akar, de ne nyávogva és visítva. Mi is hagyjuk sírni is néha, mert olyankor semmi más nem segít. Minden csak olaj a tűzre.

            Kedvelés

            • Annyi nyűge-baja lehet egy ilyen kisgyereknek.
              A mi fiunknak nagyon fájt, hogy a nővére vér szerinti gyerek, ő meg nem. Hogy őt miért nem én szültem. Ez már egész pici, 2-2,5 éves korban téma volt és bántotta.
              Aztán bánthatja a gyereket az is, ha a tesó sokkal okosabb, fejlettebb, előbb-utóbb észreveszi és hozzá méri magát…
              Lehet, a bölcsiben is van valami, piszkálja egy kisgyerek, vagy van olyan gyerek, aki népszerűbb-kedvesebb az óvónőknek-folyton az ő hisztijével kell foglalkozni stb.
              És igen, egy csomó vér szerinti gyerek is hisztizik, csíp, verekszik.

              Kedvelés

            • Sokszor az ellenkezőjét mondják annak, mint amit akarnak. Pl. nálunk az a szabály, hogy csak akkor ehet édességet, ha evett a főétkezéskor. A gyerek, amikor szépen evett is, azt mondja: Nem ettem szépen, nem kapok édességet. És vár. Gondolom, a csalódástól próbálja így megkímélni magát.

              A Te gyereked is úgy viselkedik, hogy el akar menni, de igazából azt akarja, hogy ne engedjétek. Ekkor inkább azt kell neki mondani, hogy dehogy mész, nem engedlek sehova, mert Te az enyém/miénk vagy, ide tartozol, és most már örökkön örökké együtt leszünk. Nem adlak oda senkinek soha. Ilyen teátrálisan.

              Kedvelés

            • Nyűge-baja tényleg sok lehet, vér szerintinek is. Nálunk ráadásul elég élesen fenn is áll az a helyzet, hogy a vér szerinti tesó okosabb, fejlettebb, míg a kislányunknak komolyabb lemaradásai vannak az életkorához képest. Rengeteget fejlődött, de még mindig kérdéses, hogy normál intellektusú lesz-e vagy sem. Nehezen tanul, de rengeteg új élmény és változás érte eleve az elmúlt egy évben. Nagyon hamar el is fárad az új ingerektől, míg a nagyobbnak folyamatosan új ingerekre van szüksége. Tökéletes ellentétei egymásnak, de ezáltal szépen ki is egészítik egymást. 🙂 A bölcsiben egyébként soha nem hisztizik és igyekszik követni a szabályokat. De pl sokszor a mai napig nem tudja, mi a jele, melyik az ő törölközője, stb. és óvodát fog kezdeni… figyelemmel, koncentrációval komoly gondjai vannak egyelőre.
              Akkor továbbra is hangsúlyozzuk, hogy mennyire nem megy tőlünk sehová, teátrálisan 🙂

              Kedvelés

            • Köszönöm kérdésed, jobb a helyzet valamelyest. Továbbra is hiperérzékeny, de jelenleg “csak” a mérhetetlen irigység, amivel küzdünk. Kifejezetten anyás lett az utóbbi időben. Próbálom éreztetni vele, hogy bár nem vagyunk együtt egész nap (dolgozom), rám mindig számíthat. igyekszem többször ölbevenni, babusgatni is, mert úgy látom, van erre igénye. szakember egyelőre nem elérhető, akit tényleg fel is kereshetnénk, de beszélni tudtam eggyel és próbálom az ő útmutatásai kicsit normálisabb mederbe terelni a dolgokat. Összességében jobb a helyzet, ez biztos. Azért ősszel még mindig szándékunkban áll szakembert keresni. eleve járunk a kislánnyal a Nevelési tanácsadóba, SNI-s, úgyhogy valószínűleg ott sikerül majd érdemben szakemberrel beszélni erről. Már tavasszal is szóba került, hogy ha nem változik, akkor konzultálhatunk újra a pszichológussal. Most ugyanis az a helyzet pl. irigység-fronton, hogy bármi, amihez valaha is hozzáér, az onnantól az övé és bárki más akarja akár csak megérinteni is. Pl. a tesó, akkor éktelen visítós, könnytelen hisztibe kezd és próbálja kitépni a kezéből. A bölcsiben is elvette mindenkitől a játékokat és nem is játszott velük, próbálta eldugni, ha megszerezte. Ezen a téren nem jutunk előbbre viszont 😦 az okára sem sikerül rájönnünk

              Kedvelés

            • Szia!

              Örülök, hogy javult a helyzet. Folyamatosan javulni fog. Idő kell hozzá. Nálunk is folyamatosan változnak a dolgok, két és fél év után is látom, érzem, hogy a fiam kötődése még alakul, még fejlődik, egyre tudatosabb lesz. Szóval folyamatos lesz a fejlődés, és persze a kihívás is, mert mindig jönnek majd új szituk, amikre megoldást kell találni. Szerintem (nem vagyok szakember, csak segíteni próbálok), a kislányodnak a tárgyak biztonságérzetet adnak. A birtoklás megnyugvást ad neki. (Volt egy “családja”, amelyet egyszer csak elvettek tőle, ott voltak dolgai, ágya, ruhái, játékai, cumisüvege stb-stb azok sincsenek/vagy legalább is nem minden. ) Ezek csak érzelmi szinten élnek benne, de neki nagyon fontos, hogy bizonyos dolgok az övé. Szerintem, ha valami tényleg az övé, azt erősíteni kell benne, hogy “igen a tiéd, de azért más is megnézheti, majd visszaadja, senki nem veszi el tőled, és addig Te is megnézheted a másikét.” És elvenni is csak úgy szabad, ha ő engedélyt ad rá. Szerintem meg kell kérdezni, hogy megengedi-e hogy vaaki megfogja megnézze a dolgait. Legyen hatalma/kontrollja a saját dolgai felett.

              Lehet, hogy nem jó dolog az állati viselkedéshez hasonlítani ezt, de miután ezek mélyről jönnek, talán az ösztönhöz is közük lehet: a macskák is azért dörgölőznek a gazdához, hogy megjelöljék, hogy ő az én gazdám.

              Kedvelés

            • Nem is azzal van a legnagyobb probléma, hogy a saját dolgait félti. ezt még életkorából adódóan is elfogadhatónak tartanám. Inkább tényleg azzal, hogy mindent magának akar, amit egyszer is kézbe vett. Pl. a tesó engedte neki, hogy játsszon a logikai készlettel, amit az iskolakezdéshez vettünk és amikor másnap a tesó akart vele játszani, ,visított, mint akit nyúznak, hogy az az övé,ne nyúljon hozzá és tépte ki a kezéből, de egyébként természetesen az a nagytesójé, mivel ő megy iskolába és kvázi örüljön, hogy egyáltalán játszhatott vele, mert színes volt és érdekes, elpakolászgat ilyeneket szívesen.

              Az viszont igaz, hogy mindent elvettek tőle 😦 gyakorlatilag semmije sem volt. A családban nevelkező tizenéves gyerekek babakorban kinőtt ruháit adták rá a lányunkra, a ruhaméretét sem tudták, mikor kérdeztük, mert vásároltunk volna neki. 6 hónaposokra való ruhákat hordott másfél évesen 😦 alig küldött vele valamit a nevelőszülő és amiket küldött, azoknak is jó részét olyan állapotban, hogy a tanácsadó nem engedte, hogy átadják nekünk 😦 ebből s fakadhat a birtoklási vágya,hogy semmije volt, de nem értjük, hogy miért tekint mindent a sajátjának, amihez valaha is hozzáér vagy ami rózsaszín. Merthogy pár hete az én rószaszín zoknim miatt sivalkodott, hogy vegyem le, mert az az övé 😦 nyilvánvalóan négyszer beleférne a lába, de az kell…. nagyon energialeszívó jelenetek ezek számára is 😦

              Kedvelés

            • Hozzád akar hasonlítani. Olyan akar lenni, mint anya. Az én fiam is folyton elkunyerálja apa kincseit, vagy ha kapunk valamit, ami számára érdekes, rögtön rácsap. Mi általában neki adjuk. Sokszor pedig csak megszerezni akarja a dolgokat, amikor kimondásra került, hogy az övé, onnantól már nem érdekli olyan intenzíven. Mi azt is szoktuk, hogy apához hasonló ruhákba öltöztetjük a fiunkat. Ilyenkor nagyon büszke.

              Kedvelés

            • Az sem öf. specifikus, hogy az a korosztály, aki szerint nem ő irányítja a dolgokat és ez milyen frusztráló ;), az úgy akar kontropllálni, hogy “elébe megy” a félelmeinek.
              Szóval amikor úgy tűnik, hogy ki akar kerülni a családból, akkor csak fél, hogy kikerül, de ha már ez “úgyis így lesz”, akkor legalább hadd ő mondja meg, mikor és akkor ezt előbb kell, mint amúgy lenne.
              Az én 2 éves vsz-m második munkanapomon reggel beszólt, hogy “anya, menjél már el dolgozni”. Szóval így.

              Kedvelés

    • Ne aggódj, szerintem teljesen “normális” a kislányotok viselkedése. Kiszakadt az eddigi családjából, s ez a történés még nincs feldolgozva benne (ugyanez a helyzet nálunk is, még 6 év után is!). Lehet-e kapcsolatot felvenni a nevelőszülőkkel? Esetleg telefonon beszélgetni velük? Egy jól előkészített beszélgetés, felkészítés után a kislányotok is beszélhetne velük telefonon, a nagylánnyal is, és később elő lehetne készíteni egy látogatást is. De addig is sokat lehetne beszélni arról, hogy majd meglátogatjátok őket. Én nagyon fontosnak tartanám! Az én kislányom 7 évesen került hozzánk (lassan már 6 éve), és pszichológusi tanácsra sajnos csak 2 év után vettük fel a kapcsolatot a nev. szülőkkel (ha jól tudom, kisebb korban viszont korábbra javasolják). Sokkal hamarabb kellett volna! Azt látom ismerős öf. családokban, hogy a korábbi és a két évhez képest gyakrabb kapcsolatfelvétel nagyon áldásos hatással tud lenni az öf. szülők és öf. gyermek kapcsolatára, a gyermek lelkiállapotára és annak egészséges fejlődésére. (Nektek van pszichológusotok? Ő mit mond?) Nálunk épp tegnap volt egy oltári nagy összecsapás köztem és a kislányom között. Kiskamasz, egyszerűen nem akar, és nem is szokott szót fogadni, gyakorlatilag kezelhetetlen. Megtagadja a részvételt a házi munkában, nem jön el velünk oda, ahová nincs kedve, egész nap TV-zne és nassolna, stb. stb. Tegnap leszereltem a TV-t és a számítógépet… 🙂 Megkaptam tőle (üvöltve), hogy nem szeret, és nagyon sajnálja, hogy én vagyok az anyukája… Ilyenkor persze este nem győz bocsánatot kérni és mindenféle úton-módon kifejezésre juttatni a szeretetét. A nagy beszélgetésben előjönnek olyanok, mint a “mi csak azért fogadtuk örökbe, hogy dolgoztassuk”, “bezzeg a nővérét (ő vsz.) kényeztetjük, neki nem kell segítenie” (ami persze nem igaz), stb. stb. (A féltékenység és irigység nálunk is megvan ezerrel…) Írt már olyan bocsánatkérő levelet, amiben azt írja, hogy a nagy ellenkezései, dühkitörései alkalmával (ami reakció arra, hogy kérek valamit) a régi családja jut eszébe, és egyszerűen nem tud szót fogadni. Nemrégen beszéltem a pszichológussal, aki szerint ezen még kellene dolgozni, mert még mindig nincs szilárd biztonságérzete. Mindezt csak azért írom, hogy tudd: máshol sincs ez másként, néha nagyon-nagyon nehéz (nekem legalábbis), de szegény gyerekek ezt (is) hozzák a batyujukban, és nekik talán még nehezebb! Az egyetlen eszköz (amivel legalább az ő kis lelkét egyensúlyban tudom tartani) az, hogy a megbékélés során mindig azt erősítem benne, hogy nagyon szeretem, mindennek dacára.

      Kedvelés

      • Azt hiszem, kifejezted a kulcsmondatot. Nincs biztonságérzete :-((((((
        Sajnos most valahogy azt érzem, hogy annyira rossz a helyzet, hogy lehet, ha meglátogatnánk a nevelőszülőket, hisztizne, hogy ott akar maradni és nem akarna hazajönni velünk:-( nincs jó kapcsolatunk velük egyébként, nem jól váltak el az útjaink, sok hibát követtek el, amit nem lett volna szabad. valószínűleg mi is, de nem tartották be a dolgokat, amiket a gyermek érdekében kértünk tőlük. újra és újra zaklattak minket, kerestek, stb. nevelőszülőként már nem is tevékenykedik azóta az illető. így nem szívesen kapcsolódnánk újra, de előbb-utóbb muszáj lesz.
        Arra gondoltam, hogy a lányommal készítek egy videót, amit elküldünk. Azzal a kéréssel, hogy készítsenek ők is videóüzenetet, ha gondolják. Azt ha látja, akkor látni fogja, hogy léteznek, nem tűntek el végleg.
        most az a jó szó rá, hogy boldogtalan a kislány 😦 és ez nagyon rossz és nem tudom, hogy segítsünk neki. mit tegyünk, hogy érezze, hogy tényleg hozzánk tartozik? Nincs meg az a harmónia még mindig, amire vágytunk, amit elképzeltünk, bár lehet, túlzóak az elvárásaink. az aggasztó igazán, hogy egyre gyakrabban kifejezetten elutasító 😦 az első hetekben viselkedett így, hogy nem viselte jól az érintést, ölelést, simogatást, szinte félt. Most újra ez a helyzet. Akkor viszont csendesen adta tudomásunkra, hogy valami nem jó. Persze beszélni sem tudott még. Most meg mintha elfelejtett volna beszélni. Artikulálatlanul hisztizik, sír minden apróságon és annak ellenére, hogy egyébként tisztán beszél, selypeg, pösze, raccsol, stb. ha eléri az érzés… naponta többször is. 😦

        Kedvelés

          • Szakembert tényleg nem lesz könnyű találni. Pláne nyáron…
            Bölcsődét kezdett, de nem most. Már bő fél éve. Ezt annyira nem okolnám. inkább talán az én munkába állásomat, de az is kb. egybeesett a bölcsikezdéssel. Talán túl kevés időt töltünk együtt. A nagytesóval folytatott játékokba nem igazán lehet bevonni és mivel a játéktevékenysége egyébként is korlátozott, nehéz is játszani vele. Kedvenc elfoglaltságai a zacskógyűrögetés, dobozokba és táskákba ki-bepakolás, építmények összedöntögetése, stb… Kb. az egy év körüli gyerekek játszanak ilyesmit, ha jól tudom, de ő lassan három lesz. SNI-s, kap fejlesztést, de le van maradva sok dologban, ezért is nehezebb picit megtalálni az igazán jó dolgokat. Mikor boldog? ha megyünk valahová… mindig menni akar… szeret vízzel játszani, táncolni, esetleg “főzőcskézni”. Boldog, ha eszik. Az evéstől mindig helyrebillen kicsit a hangulata. Egyre ritkábban látjuk önfeledten boldognak, ebből gondolom, hogy nagyobb a baj 😦

            Kedvelés

        • A videó készítés (oda-vissza) tényleg jó ötlet! De meg kellene próbálni a pszichológust is! (Elvileg lennie kellene egy hivatalból “kirendelt” pszichológusának is, aki az örökbefogadásnál is gondozta, nem?) Ezt így “önerőből” megoldani nagyon nehéz lehet! A vsz. testvérhez képest nálunk is nagyon nagy a különbség, intellektusban, képességekben, tanulási eredményekben, stb. Ezért én külön koncentrálok arra, amiben jó, vagy amiben a testvérénél jobb, és igyekszem rendszeresen megdicsérni azért, amit ezeken a területeken produkál. Legyen az valami kétkezi tevékenység, főzés-kotyvasztás, elveszett dolgok megtalálása, rendrakás, egy rajz, de akár csak (mint a ti lányotoknál) a dobozból be-ki pakolás, zacskógyűrögetés, tánc, főzöcskézés. Éreznie kell, hogy ő is értékes, ő is szeretni való, s kapnia kell egy kis önbizalmat.

          Kedvelés

  19. Kedves Örökbe és minden kedves fórumozó. Teljesen az elején vagyok a folyamatnak, tulajdonképpen egy hónapos az elhatározás. Három fiú gyermekem van és szeretnénk egy negyedik gyermeket, egy kis hugit, a fiúkkal már megbeszélve, amióta elhatároztuk azóta érzem kereknek a családunkat, az életemet. Pest megyében vagyunk. A jelentkezést telefonon, vagy személyesen esetleg e-mailen kell elindítani? Körülbelül mennyi idő mire behívnak elbeszélgetésre ill. nyáron van egyáltalán esély elkezdeni a folyamatot? Előre is köszönöm a segítséget.

    Kedvelés

      • Három nehéz (14-hétig állandó hányás, bocs a részletekért, 20. héttől cukorbetegség) babavárásom volt ami mindhárom császárral végződött. Talán, ha egyszerű és szép lett volna mind természetes szüléssel akkor próbálkoznék még, de lassan lemerülnek az én elemeim is és ismerek olyat akinek hetedikre is fia született. A vérségnél és a szülés utáni vágynál számomra nagyobb vágy egy anya lánya viszony. Nem tudom ismered e azt az érzést amikor olyan így lesz jó érzésed van? Én úgy remélem, ha a Jóisten is ezt akarja akkor nekünk így lesz lányunk.

        Kedvelés

  20. szia először a tegyeszt kell felhívni ők adnak nektek időpontot mert személyesen kell megbeszélni ők mondják meg milyen papírokat kell beszerezni aztán tesztet kitölteni és tanfolyamot elvégezni. utána jelentkezhettek ha megvan minden papír egyesülethez is.

    Kedvelés

    • Kedves Tünde! Nagyon köszönöm a gyors választ és sok örőmöt a kislányotokhoz. Annyira örülnék majd, ha újszülött babánk lehetne, mivel a fiúk sajátok így nagyon fontosnak tartanám, hogy a lányunk is minél kisebb kortól velünk lehessen, sőt, ha ilyen pici lenne megpróbálnám szoptatni is. Valószínüleg az alapján amiket olvastam edig nekünk itt Pest megyében az egyesületek megkeresése a járható út. Így is olyan 5 éves várakozással kalkulálok, akkorra már 40éves leszek.

      Kedvelés

  21. ha valami kérdésed van válaszolok szívesen nekünk nem jött össze a saját baba egyéb okok miatt de én nem a hasamban hanem a szívemben hordoztam őket ő a harmadik kincsünk a fiam aki 14 és a lányom aki 11 éves ők gólyhíres babák csenge viszont tegyeszes.és kb 1 évet vártunk rá.

    Kedvelés

  22. sziasztok! teljesen tanácstalan vagyok. kiajánlottak nekünk egy 5 hónapos kislányt, országos listáról. múlt héten voltunk a tegyeszben, a papírokat átnézve teljesen véletlenül derült ki, hogy a vérszerinti anya középsúlyos értelmi fogyatékos. ez is csak úgy, hogy a tegyeszes előadónk felhívta a másik megye tegyeszesét. a legutolsó papír a kislányról áprilisi volt, abból kiderült, hogy van némi lemaradás. kértünk új orvosi papírt, hiszen akárhogy nézzük, június vége van, egy 5 hónapos babánál nem mindegy az a két hónap, amiről semmi infónk nem volt. ma hívott az előadónk, küldtek egy új összefoglalót, miszerint szépen fejlődik a kislány (az eddigi lemaradások egy részéről egy szót sem ejtettek), az orvosi papír viszont olyan halvány volt, hogy a beszkennelt példányon szinte semmi nem látszik. új fotót sem kaptunk.
    most sürgetnek minket, hogy azonnal adjunk választ, hogy szeretnénk-e rápillantani a kislányra. (amúgy április óta hívogatnak vele kapcsolatban, csepegtetve az infókat, 2 hónapot is elvesztegetve szegényke idejéből.)
    csak én érzem úgy, hogy ez nem fair? hogy nagyon sok információt nem kaptunk meg eleve, és amit kértünk, végül azt sem?
    lehet, hogy kicsit paranoid gondolat, de lehet ez szándékos a részükről?

    Kedvelés

    • Szia Jsz!
      Azt gondolom, hogy biztos nem szándékos. Az elavult akta általános probléma.

      Ti hogy álltok a kislányhoz? Lehet olyan állapota, hogy el tudnátok képzelni, vállaljátok őt? Ha igen, akkor el kéne menni a megyéjébe, ott sokkal több infót kaptok, lehet beszélni a gondozóval, talán ismerték az anyát is.

      Halkan mondom, hogy egy 5 hónapos gyereken szerintem nem lehet előre látni, milyen értelmi képességei lesznek. Ha most le is van maradva, lehet, hogy behozza. Ha most tökéletes 5 hónapos, akkor se biztos, hogy megtanul-e beszélni stb.

      Kedvelés

      • koszonom a gyors valaszt! az anyat ismerik, a neveloszulovel el, aki a gyamja, mivel ertelmi fogyatekos, es az anya elso gyereket is ez a neveloszulo neveli. nem tudjuk, miert nem vallaltak a masodik gyereket.
        sem az ertelmi fogyatekossag, sem a testver nincs benne az aktaban, teljesen veletlenul derult ki.
        holnapig kertunk idot, hogy eldontsuk, rapillantunk-e, addig ragodunk 😦

        Kedvelés

        • Hogy döntöttetek?

          Én ebben a felállásban a titkosság kérdését is aggályosnak látom, a nevelőszülőhöz jártok majd barátkozni, ahol a kislány vér szerinti anyja is él, és nézi? Nyilván nem fogja akadályozni, de mégis.

          Kedvelés

          • a kislány gyermekotthonban van. a nevelőszülőnél az anya és az anya első gyereke van.
            a kislány az anya második gyereke, őt “családi okok” miatt nem vállalta a nevelőszülő. hogy ez pontosan mit takar, nem tudtuk meg.
            az anya és a nevelőszülő (aki az anya gyámja) a kislány egy hónapos korában lemondtak a gyerekről.

            Kedvelés

    • Szia!

      Szerintem egy esélyt mindenképp adjatok magatoknak és a kislánynak is. Személyesen sokkal többet tudtok meg, mint közvetítőkön keresztül. Még utána is mondhattok nemet, ha nem érzitek utána sem a tieteknek.
      Sok sikert!!

      Kedvelés

  23. Szia!
    Megkérdeztem a gyógypedagógusunkat hogy mi a véleménye. Ő azt mondta, hogy olyan szakember , orvos, aki állást foglal ebben a kérdésben egy ilyen pici gyereknél, biztosan nem találtok. Ezért olyan nehéz információt szerezni. Sokat segíthetne a döntésben, ha megtudhatnátok az anya értelmi fogyatékosságának okát. Mert ha pl. Egy oxigénhiányos állapot, akkor a baba lehet teljesen egészséges. És a kislány édesapja? Ő róla tudtok valamit?
    A személyes találkozót viszont javasolnám. A megérzéseire és az ott szerzett tapasztalataira számíthat leginkább az ember ebben a helyzetben.
    Mi az első kiajánlást nem fogadtuk el, pár hónap múlva jött a következő.
    Utólag tudom, hogy akkor helyesen döntöttünk, mert azóta van két gyönyörű gyermekünk, akikről a papírok alapján mi sem tudtunk meg semmit, de a személyes találkozón azonnal tudtuk hogy ők a mi gyerekeink.
    Sok jót!
    Anna
    Ui: Örülnék, ha megírnád, hogy döntöttetek!

    Kedvelés

    • szia Anna!
      köszönöm szépen, hogy gondoltál ránk! nekünk is pontosan ez volt az első kérdésünk, hogy mi az oka az értelmi fogyatékosságnak (sőt minden szakembernek, akivel beszéltünk) – és sajnos nem tudni. az anya is állami gondozott, az égvilágon semmit nem tudni az ő hátteréről sem, a megyei tegyeszes annyit mondott örömmel, hogy a kisegítő iskolát sikerült elvégeznie.
      az anya nem kívánta megnevezni az apát, így őróla se tudunk semmit.
      a terhességgel, terhesgondozással kapcsolatban is felmerült néhány kérdés.
      minél többet kérdeztünk, annál inkább kiderült, hogy mennyi mindent nem tudni. az előadónk ott helyben felhívta a megyei tegyeszest, aki konkrét válaszokat is adott, így tudjuk, hogy helyben sem tudtunk volna meg ezekről többet, mert egyszerűen nincs információ.
      ezen kívül volt még több tényező, amit nem írtam le, sőt egy másik egészségügyi probléma is, amit elsőként emelt ki a tegyesz is, ők amiatt aggódtak leginkább, de vicces módon mi pont amiatt nem aggódtunk, azzal teljesen meg voltunk békélve.
      viszont egy értelmi fogyatékosságot nem tudnánk se elfogadni, se kezelni.
      nagyon átrágva a dolgot nemet mondtunk – egyszerűen nem akartam, hogy a kislány úgy nőjjön fel, hogy nézegetjük, mikor látszik rajta esetleg egy értelmi fogyatékosság.
      megérdemel egy olyan anyukát, aki elfogadja úgy, ahogy van, és adott esetben ugyanúgy örül, mint a megyei tegyeszes, ha el tudja végezni a kisegítő iskolát.

      Kedvelés

        • én is köszönöm, hogy írtál, a kérdéseid és megjegyzéseid sokat segítettek, hogy átlendüljünk a holtponton. nagyon nehéz volt a döntés, április óta hívogattak minket a kislánnyal kapcsolatban, minden óvatosságunk ellenére kezdtünk kötődni hozzá érzelmileg ismeretlenül is.
          mi is nagyon reméljük, hogy talál ilyen szülőket, azt tudjuk, hogy többünket értesítettek vele kapcsolatban.

          Kedvelés

  24. Örökbefogadók családi piknik találkozója lesz augusztus 6-án, Keszthelyen.
    Szeretettel várunk mindenkit, örökbefogadókat, hozzátartozókat, örökbefogadásra várakozókat és érdeklödöket is. A parti nagy játszón találkozunk, ahol a gyerekek jól érezhetik magukat a nagy, árnyas fák alatt. Vannak padok, szökökút, óriási füves terület szaladgálni, mosdó, fagyizó, büfé (lángos, kukorica, stb).
    A parkban és a mólón jó nagyot lehet sétálni vagy akár hajózni is egyet. Fitness park is van.
    Parkolási lehetöség a közelben akár díjmentesen is.
    Idöpont: 2017.08.06 (esönap 08.13)
    Tizenegy órától open end.
    Helyszín: Keszthelyi móló bejárata melletti játszó és az azt körülölelö terület.
    Info: Janknegt Edina, edinajanknegt@gmail.com

    Kedvelés

  25. Sziasztok!
    Örökbefogadó szülő vagyok, egy 8 éves kislány anyukája, akit két hetesen fogadtunk örökbe. Nagyon szeretjük Őt és minden rendben van. Most jött el az idő, amikor egy újabb gyermeket szeretnénk örökbe fogadni. A korunknál fogva inkább 2-3 év körüli kisgyerek jöhet majd szóba. Viszont vannak bennem kételyek is: őt is fogjuk tudni ugyanúgy szeretni? Ki tud ez alakulni a barátkozás ideje alatt? Normális, hogy kételyeim vannak? Vagy akkor nem is vagyok elég nyitott és jobb, ha bele sem vágunk? Nagyon vágyom még egy picire, akinek gondját viselhetném. De felelős döntést szeretnék hozni. Egy csecsemővel ez egyszerű volt. Hasonló ez egy nagyobb gyermeknél is?

    Kedvelés

      • 42 vagyok. Igen, most már kezdem megtalálni a pozitív történeteket és nagyjából azt is, hogy mire lehet számítani. Július végén van időpontunk a pszochológusnál és nem a kételyek felsorolásával akartam kezdeni a beszélgetést. Már az is megnyugtató, hogy ez így normális. Ha látok gyereket az utcán, ismerősökkel stb. az egyik szimpatikus, a másik viszont egyáltalán nem. Az egyikről el tudom képzelni, hogy akár az enyém is lehetne, a másiktól meg elfutnék. Nem szeretnék sem önkorlátozó, sem felelőtlen lenni.

        Kedvelés

  26. Szia, én ebben a szituban most feltölteném az ő kis szeretet bugyrát. Oda adnám neki a zoknimat, csinálnék neki egy kis fiókot, szekrényt, amibe gyűjtögetheti a holmijait. Biztos, hogy érte vmi trauma ezen a téren, nem csak a család váltás kapcsán, hanem még ott is mielőtt hozzátok került. Van egy nagyon jó könyv, a Gyermekere hangolva Gary Champan-től, nekem az sokat segített az örökbefogadás előtt. Ha megértitek az ő szeretetnyelvét, könnyebben tudjátok feltölteni a kis lelkét. Persze ez is csak egy vélemény volt, én így csinálnám. Sok sikert kívánok Nektek!

    Kedvelés

  27. Sziasztok, a “megmondással” kapcsolatban merült fel bennem mostanában egy kérdés. Nálunk ugye egyáltalán inncs titkolózás, és a lányom múltjával és jelenével kapcsolatos összes dologban a transzparenciára törekszem, ennek egyedül az szabhat határt, hogy őt nehogy összezavarjam vagy a kötődését és az identitását gyengítsem. De elég sokszor kérdezik tőlünk mostanában, hogy van-e testvére a gyereknek, amire én eddig mindig azt feleltem, hogy nincs, hiszen az örökbefogadó családjában nincs testvére, ő az egyetlen gyerekem. Viszont tudomásom van róla, hogy vérszerinti testvére van, több is (soha nem találkozott velük). Ebben a helyzetben Ti tesztek utalást a gyereknek erről? Tegyük hozzá, a lányom most késő négyéves, ősszel tölti az ötöt, és két éve van velem. Félek, ha ezt a szálat is behozom, összezavarom, ugyanakkor őszinte is szeretnék lenni. Vélemény?

    Kedvelés

    • Az én nézetemet ismered szerintem.
      Én elmondtam ennyi idősen a gyerekeknek, az életkönyvükben is szerepelnek a tesók, fotóval. Ebbe nőnek bele.
      Viszont ezt teljesen függetlenné tenném az ismerősök kérdéseitől, nem ekkor és nem ennek kapcsán kell a gyereknek elmondani.

      Kedvelés

      • Újabb érv, hogy fejezzem már be az élettörténeti könyvét, ami kb másfél éve készül. Többet kéne aludnia a gyereknek itthon napközben ( a jelenlegi nullánál mindenképp), hogy tudjak vele foglalkozni… Elképzelem, ahogy magyarázom neki, hogy tudod van testvéred, de amikor a Piri néni rákérdez, akkor nincs. 😀 Nemtom, értitek-e a gondomat 😀 De persze minden megoldható, csak sarkítok. Nem is tudom, miért csak most merült ez fel bennem. Tök kevés szó esik erről a témáról az öf közbeszédben 😦

        Kedvelés

        • Az én kisfiam még az örökbefogadását megelőzően láthatásokon találkozott a kistestvérével, a nevelőszülő – a vér szerinti anya hozzájárulásával – készített róla is fotót, ez ugyanúgy benn van az élettörténeti naplónkban, mint a vér szerinti mama képe. Emlékszik rá a kisfiam, emlékszik a nevére is , nyilvántartja, hogy hány éves lehet, szoktunk róla beszélgetni. Legutóbb például egy angol házi feladat kapcsán, amikor arról kellett fogalmazást írni, hogy reggelire, ebédre, vacsorára mit eszik ő, illetve a testvére. Akkor elgondolkozott, próbálta elképzelni hány éves lehet, illetve le is rajzolta, hogy vajon hogy nézhet most ki. A családban, a baráti körünkben nálunk sincs semmilyen titkolózás és nagyon nagy segítség, hogy például az unokatesóival mindenről tud őszintén beszélgetni. Az iskolában viszont a nyílt kommunikációja miatt érték nagyon rossz élmények, ami miatt most a másik végletbe fordult át, most kifejezetten titkolja és tőlünk is azt kéri – még egy szemorvosi vizsgálat kapcsán is -, hogy ne áruljuk el senkinek, hogy örökbefogadtuk, hogy nem mi vagyunk a vér szerinti szülei. Járunk pszichológushoz, beszélgettünk erről is, bízom benne, hogy fog ez alakulni, de nehéz dolog.
          Andrea, a kérdésed azért is értem, mert nekem is okozott/okoz ez fejtőrést, nekem az nem ment, hogy azt mondjam a gyereknek, hogy van testvéred, de ne beszélj erről az iskolában, meg hivatalos helyeken, sőt olyankor azt mondd, hogy nincs. Ez egy olyan tudathasadásos állapot, meg nálunk eleve olyan nehezen kezdett el beszélni a kisfiunk az érzéseiről, meg az emlékeiről, úgyhogy semmiképpen nem akartam megakasztani azzal, hogy tabusításra bíztatom. Most, hogy beiratkoztunk az új iskolába és hivatalosan kérdezték, hogy van-e testvére, akkor is olyan rossz érzés volt mondani, hogy nincs (persze hivatalosan, jogilag nincs, nekünk csak ő a gyerekünk), és közben láttam a szemein, hogy őt is elszomorítja ez a van is meg nincs is helyzet.

          Kedvelés

          • Köszönöm! nem is a tabusítás miatt, hanem mert ez is, az is igaz! (Vagyishogy van testvére vérszerinti, de az igazi családjában, vagyis nálunk nincs.) De ezt egy ekkora gyerek még nem látja át. Random Piri néninek semmi köze ehhez a bonyolult helyzethez, ő csak azt látja, hogy mi vagyunk egy család, és itt tényleg nincs testvér. (Mert vadidegenek is simán bekérdeznek ilyet, hogy van-e testvéred.)

            Kedvelés

            • Mi három hete voltunk pszichológusnál aki kifejezetten megtiltotta hogy beszéljünk a testvérek nevelőszülő örökbe fogadás kérdéséről addig a gyerekekkel amíg ők maguk szóba nem hozzák. A gyerekek. fél éve vannak velünk 3 és 4 évesek. A kisfiunk azóta egyszer sem említett egy szót sem a múltjából.
              4 hete megmutattam neki a nevelőanyakájának a képét és ő egy ismerősöm nem nézte, akivel kb. 3 alkalommal találkoztak. A kislányunk sem ismerte föl. Létezik ez?

              Kedvelés

            • Esetleg: van, de ő egyedüli gyerekként nevelkedik. Talán még ez áll a valósághoz legközelebb. Mert hogy van-e testvér vagy nincs az nem csak biológiai értelemben érdekes, van egy csomó más implikációja a családban elfoglalt hely meg csomó más gyakorlati szempontból.

              Kedvelés

            • Andrea, az ötlet jó, magam is megpróbálkoztam ezzel:-)
              A szituáció: az osztálytárs anyukája az iskolából hazafelé menet elkapott, hogy azt állítja az iskolában a kisfiam, hogy van egy kistestvére, de ők sosem látták. Igaz ez? Mondtam, hogy igaz, csak nem velünk lakik. Bármennyire próbáltam kitérő lenni, itt nem állt meg. A férjem első házasságából? Kistesó megelőző házasságból.., látszott, hogy pletykaéhesen azt próbálta kiszedni, hogy a kistesó a férjem félrelépéséből ered-e, és igazából nagyon nem volt kedvem beavatni az igazságba, csak annyit mondtam, hogy nem, első házasságban vagyunk. Szily Lászlónak van egy bomba jó könyve , címe: Beírás- Iskolai túlélőkalauz apáknak (de mondanám, hogy anyáknak is szívből ajánlom!) , innen idéznék: „Az iskola egy rakás olyan élethelyzetbe fog kényszeríteni, amikbe egyébként sosem kerültél volna. Olyan emberekkel sodor össze, akiknél normál esetben a fogorvosoddal is szívesebben találkoznál.” Mi sajnos többször is sodródtunk olyan szituációkba olyan emberekkel – a gyereknek persze ezek a helyzetek még nehezebbek voltak – ami után odajutottunk, hogy könnyebb azt mondani, hogy nincs testvér, persze nem jó érzés.

              Kedvelés

            • Idegenek kérdeznek, de nem feltétlenül érdekli őket annyira…
              Nálunk kétszer kérdezték meg idegenek, miért nem hasonlítanak a gyerekek. Mindkétszer a lányom rávágta, hogy “mert ő cigány”. Ez ott annyira szürreálisan hangzott, hogy nem is kérdeztek vissza az illetők, azt se tudom, elhitték-e.

              Kedvelés

            • A nekem ő az egyetlen gyerekem óriási, a probléma megoldva.

              Boldis Anna, sajnos a pszichológus nagyon rossz tanácsot adott, ugyanis lehet, hogy a gyerek magától nem fogja szóba hozni, ugyanis, mily meglepő, lojális az örökbefogadó szüleihez, valamint traumásan felejt. Ez utóbbi a a magyarázat arra, hogy miért nem “emlékszik” a nevelőanyjára. Ha nem beszéltek róla, ezzel tovább erősítitek azt, hogy ez az egész egy rossz dolog, amit jobb, ha elfelejtünk. Ha vannak emlékei akkor az jó, és azt ápolni kell. Az én lányom se hozta szóba magától ezt a témát, de olyan nincs, hogy elfelejti, ez egyszerűen lehetetlen, és csak úgy lehet elkerülni, hogy szorongás tapadjon a témához neki, hogy segítünk neki és mi beszélünk róla. Persze túl gyakran se kell, mert az meg már sok. Meg kell próbálni ráhangolódni a gyerekre.

              Kedvelés

        • Kik ezek az érdeklődők?
          – vadidegenek, akik arra kíváncsiak, egyetlen gyerek-e
          – vagy olyanok, akik tudnak az örökbefogadásról, és arra kíváncsiak, van-e vér szerinti testvére?

          Én azt látom, a gyerek ösztönösen érzi, kinek mennyit mondunk, a fiam még sose bonyolódott bele ezekbe a témákba idegeneknek vagy félismerősöknek.

          Kedvelés

    • Szia! Én fiam 3 éves és pont pár hete mondogatta, hogy neki van testvére , itt az én vérszerinti lányomra gondolt és akkor elmeséltem neki, hogy de van még egy testvére is, egy bátyja is nem csak egy nővére és ha nagy lesz akkor találkozni is fognak majd. Annyit kérdezett csak, hogy hol lakik és mi a neve 🙂 Azóta nem jött elő ez , de próbálom én is szép lassan a tesó témát is bevezetni. NEhéz úgy, hogy ő alapból nem kérdez semmit magáról, a szülőanyukáról is én szoktam néha kérdezgetni ,kinek a pocakjában voltál? hogy hívják a nénit? meg akkor mesélek neki kicsit, nem napi szintű téma, de 1-2 havonta előhozom, nehogy a feledésbe merüljön valamikor és kezdhetem előlről 🙂

      Kedvelés

  28. Kedves. Andrea!
    Mi pont ezért mentünk a pszichológushoz, mert problémának éreztük, hogy nem akar az érzéseiről és a családváltásról beszélni. Ha szóba hoztuk másról kezdett beszélni vagy befogta a fülét vagy úgy tett a mintha nem hallaná, de volt olyan is hogy dühösen sírva kért, hogy hagyjam abba. Szerettük volna, hogy játékterápiával segítsen ebben, mert a kisfiunk viselkedése egyértelműen mutatta mindennek a szükségét.
    Folyamatosan olvasom a bejegyzéseket, amiből én is úgy vélem, hogy nem ez a helyes út. Azért írtam le, mert egy szakember véleménye, amivel más is találkozhat nem csak mi és mindez elbizonytalaníthatja az embert.

    Kedvelés

    • Értem, gondolkodtatok rajta, hogy felkerestek egy másik szakembert?
      Az én lányom az első hónapokban azt csinálta (3 éves volt), hogy a nevelőszülei fotóját kitépkedte az albumból és összegyűrve az ágy alá dobálta őket. Ebből arra következtettem, hogy dühös rájuk, és teljes joggal, hisz tulajdonképpen cserbenhagyták és odaadták egy idegen nőnek, aki persze tök jó fej meg minden, de akkor is csesszék meg! Ezt csak azért mesélem el, mert teljesen normálisak ebben az időszakban a destruktív érzések, és ezeket a gyerekek vérmérsékletüknek megfelelően fejezik ki. Lehet, hogy a te gyerekeid a tagadást választják mint megküzdési módot. És még egyszer, attól, hogy valamiről nem beszélünk, attól az még van, egy pszichológusnak ezt azért tudnia kéne! Nagyon sok türelmet nektek és legyetek túl mihamarabb ezen a nehéz időszakon!

      Kedvelés

  29. Sziasztok! Mikor kezdi a gyermek érteni hogy örökbefogadott? Van egy mesének a történetéről amit néha elmesélem neki. Màr tudja ő is mert van hogy együtt mondjuk. Utóbbi időben mikor mondom neki hogy te vagy az a kis angyalka akkor mondja hogy nem. 29hónapos

    Kedvelés

  30. Sziasztok! Szeretném kérni a segítségeteket, hátha valaki tapasztaltabb és tud megoldást. 4 hónapja egyedülállóként fogadtam örökbe egy akkor 14 hónapos kislányt. Gyakorlatilag az első pillanattól úgy működünk mintha én hoztam volna a világra őt, második nap anyának szólított és nagyon szeretjük egymást. A problémám alapból nem lenne probléma: nagyon ragaszkodik hozzám. Ez persze jó, csak az esetében ez azt jelenti, hogy fél méternél távolabb ne legyek tőle, mert világvége van és hiszti. Néha annyira belelovalja magát a hisztibe, hogy akkor is folytatja amikor már a karjaimban van. Sokszor azt látom rajta, hogy igazából nem is tudja miért hisztizik. Olvastam rengeteg praktikát a hiszti kezelésére, de egyik sem vált be sajnos. Az édesanyám velünk él, nagyon szeretik egymást a kicsivel, és bár az elején a mama…na jó lehet én is egy kicsit elrontottunk ezt-azt (értem ezalatt, hogy engedékenyebbek voltunk a kelleténél 🙂 ), úgy gondolom, hogy következetesek vagyunk vele. Olvastam a szeparációs szorongásról, de az úgy tudom kisebb korban és inkább vér szerinti gyermekeknél van. Lehet, hogy nála is hasonló lenne, csak attól számítva amikor hozzám került? Nagyon szeretem őt, de az a hiszti amit művel nagyon gáz, néha már azon gondolkozom, hogy a szomszédok rám küldik a gyámügyet vagy a rendőrséget, mert olyan szinten üvölt hiszti közben mintha bántanám. Még jó, hogy ismernek a szomszédok és tudják, hogy sohasem bántanám a kislányomat. Annak ellenére, hogy egyedülállóként fogadtam örökbe van egy nagymamája és van egy csodálatos párom, aki apaként szereti őt, bár ő sajnos még nem lakik velünk. Szóval az sem lehet a baj, hogy csak én vagyok neki. Egyébként mindenkivel tüneményes, mosolygós, barátságos…igazából túlságosan is, ebből még lehet baj később, egy újabb feladat majd.
    Imád fürödni, de egyik napról a másikra képes tombolni ha fürödni kell, pedig nem éri előtte olyan trauma, hogy például a szemébe menjen a víz vagy ilyesmi. Enni nagyon szeret, szerencsére mindent….de állandóan mutogat valamire és kéri evés közben, aztán megint mást, és megint mást…látszik rajta sokszor, hogy igazából még ő sem tudja mit szeretne. Persze ha nem kapja meg, megint hiszti. Arra gondoltam, hogy talán a nagy változás miatt alakult ki ez nála. A nevelőszülőknél egy lelassult, csendes baba volt egy félhomályos szobában magában eljátszogatott pár ezeréves játékkal, itthon pedig mindenki körülugrálja és sok színes játék stb. Talán ez zavarta meg, bár próbáltam nem elhalmozni és fokozatosan adagolni az újdonságokat. Tudom minden gyerek hisztis ebben a korban, de amiért a segítségeteket kérem, az hogy szerintem ez már a normális szinten messze túl halad.Néha azon gondolkozom, hogy el kellene vinni egy gyermek pszichológushoz, talán valami trauma okozhatja korábbról. A nevelőszülők szerették őt, kórházból 9 naposan került hozzájuk. A szülőanyja nem járt orvoshoz a terhessége alatt, szóval sok a kérdőjel. Egyébként szellemileg rendben van a kislányom és kifejezetten okos. Tud valaki segíteni jó tanáccsal, vagy csak megnyugtatni, hogy nincs nagy baj??? Köszönöm!

    Kedvelés

    • Szia!

      Mi 18 hónaposan fogadtuk örökbe a kislányunkat. Az alaphelyzet ugyanaz volt, nevelőszülőknél élt 9 napos kora óta, csendes volt, mosolygós, a félhomályos szobában eljátszadozott. Mikor elhoztuk (egy hónapos barátkozás után) azonnal előjött nála a szepaszorongás. Emlékszem pl. azért üvöltött teli torokból, mert a drótkerítés másik oldalára átmentem (kb 2 méter volt köztünk és jól látott). Hónapokig ment, gyakorlatilag házimunkát alig tudtam végezni mellette. Kimerítő volt 🙂 Aztán szép lassan kikopott. Most két és fél éves és kifejezetten igényli rövidebb időre, hogy szálljak le róla 😀
      Ő is borzasztó barátságos volt idegenekkel, bár csak nőkkel. Minket is aggasztott ez. Én pl. még a családot is korlátoztam eleinte, nem hagytam senkivel kettesben. Idő kellett ahhoz is, hogy megtanulja, megszokja, megérezze, hogy én vagyok az anyukája, hozzám tartozik, ez a legbiztosabb pont az életében. Mára teljes mértékben kialakult a kötődése, kimondottan szégyenlős tud lenni másokkal.
      Ez a fürdés-nem fürdés…ilyen is volt. Általában szeret pancsolni, aztán jött egy hét, hogy zokogott a kádban. Majd nyom nélkül elmúlt.
      Most jön a dackorszak…hajjajjjjjajjj 🙂 De ez már úgy megy, mint más, átlagos családokban.
      Úgy gondolom egészen hasonló “problémáink” voltak, nálunk megoldódtak minden különösebb beavatkozás nélkül.
      Én abszolút úgy kezelem a helyzetet (és érzem), mintha én szültem volna. Ha kell szigorú vagyok, de mindig megbeszélek vele mindent (bocsánatot is kérek, ha tévedtem valamiben). Nem ápolgatom a lelkét úgymond..(anyukámmal ellentétben….na arra pedig ugrok, de ha nem vagyok ott, úgyis brutálisan elkényezteti :-))

      Kedvelés

    • Most már nyilván jutottatok valamire, kb. tárgytalan lesz neked, de hátha a következőknek még hasznos… Nem, a szeparációs szorongás nem csak a vér szerintiek kiváltsága (miért is lenne?), és a vér szerintieknél is több hulláma van, nem csak a 9 hónap körüli, hanem egy-két éves kor között is van ilyen szakasz.
      Az öf gyerekeknél viszont a korábbi fejlődési szakszok is gyakran megismétlődnek az új szülővel,. tehát ha nem lenne a szeparációs szorongás normálisan is “többkörös”, akkor is megismétlődhetne az új családban.
      Szóval a gyerek normális, kitartást a hasonó cipőben járóknak 🙂

      Kedvelés

  31. Kedves Lulukoci!
    Köszönöm szépen a megnyugtató soraidat! Bízom benne, hogy nálunk is elmúlik pár hónap alatt, igazából ez megy már kb. 2-3 hónapja. Van egy keresztfiam és egy nem hivatalos keresztlányom….nos eddig róluk hittem, hogy nagyon hisztisek, de már látom, hogy az még messze nem a hegy csúcsa, amit tőlük láttam. 🙂 Várom már nagyon azt az időt, amikor végre beszélni fog a kislányom, mert hiszti valószínűleg akkor is lesz még, de legalább elmondja talán, hogy mi a baja. Úgy már esetleg jobban tudom majd kezelni…remélem. Nagymamival is megbeszéltem a stratégiát, így talán nem kényezteti el túlságosan a picit, és nem nehezíti meg a dolgomat.
    Köszönöm szépen még egyszer! 🙂

    Kedvelés

    • Szia! Bár mi babákat fogadtunk örökbe, sokat olvastam a nagyobb gyerekek örökbefogadásról. Ezek alapján azt mondanám, hogy amit írsz, az teljesen természetes a gyerek részéről. Fél, hiszen egyszer elszakadt a vsz anyjától, egyszer pedig a nevelőszülőjėtől. Fél, hogy elveszít téged is. Azt szokták tanácsolni, hogy egy fél-egy évet szánj rá a bizalom építésére, arra, hogy kialakuljon a biztonságérzete. Folyamatosan biztosítsd arról, hogy te vagy az anyukája és soha nem hagyod el. Meséld el neki, hogy vártál rá, hogy mennyire örülsz, hogy egymásra találtatok. Ne a keresztgyerek hisztijéhez hasonlítsd, mert ő nem élt át ilyen traumát. Biztos sok türelmet és kitartást igényel. Drukkolok!

      Kedvelés

  32. Kedves Pakinyanya! 🙂
    Köszönöm szépen a biztató soraidat és a drukkolást is ….rám fér. 🙂 Még nagyon pici a kislányom ahhoz, hogy meséljek neki ezekről, de később fokozatosan megteszem. A vsz. anyja nem is látta őt, a nevelőszülőktől pedig amikor elhoztam…..nos azt hittem pár napig lesz sírás stb., de semmi sem volt. Természetesen viselkedett az új otthonában a kislányunk, mintha mindig is velünk lett volna. A hiszti igazából akkor van, ha lát és nem vagyok mellette, mert éppen mondjuk házimunkát végzek (azt is kell…ilyen az élet 🙂 ). Ha nem lát akkor nyugi van és játszik szépen. Bízom benne, hogy mielőbb megérzi, hogy nem fog elveszíteni engem és mindig számíthat rám. Imádom őt, ha én szültem volna sem szerethetném jobban.
    Szóval drukkolj nekem….és köszönöm! 🙂

    Kedvelés

    • Attól, hogy a vsz anya sosem látta őt, attól még 9 hónapig nőtt a pocakjában, hallgatta a hangját, az ottani élet és család normál zajait, érezte az ízeket amiket a vsz anya evett, ilyesmi. Én a 2. napja óta látogatott, 1 hetesen hozzánk hazakerült lányomon láttam, hogy megéli azt, hogy felborult és megváltozott körülötte minden.
      Aztán a vsz kicsin láttam, hogy mennyire “belesimul” a közegbe, amit már a pocakból megismert.

      Kedvelés

  33. Kisné Tóth Marianna tette közzé a Facebookon:
    “A II. Békés Megyei Örökbefogadói Találkozó 2017. október 07.-én 14.00 órakor kerül megrendezésre Pósteleken.
    Az előző Találkozó sikerére való tekintettel ismét egy kötetlen beszélgetésre hívlak Benneteket! 😊
    A Találkozóra várunk szeretettel minden örökbefogadáson gondolkodót, örökbefogadásra várót, és már örökbefogadót, tesóra várót!!! 😊
    Vendégeink lesznek: Gizella Nyáriné Kőszegi, Natália Gálosi (reméljük, el tud jönni 😀)
    Aki süteményt, illetve üdítőt hoz, hazainduláskor legyen szíves hazavinni a maradékot (legutóbb nekünk kellett a sok-sok sütit, innivalót hazavinni. A ruhatáram nem bír el több kilót. 😉)
    Ha valaki szeretne valamit javasolni, kérdezni, nyugodtan írjon ide vagy privátba, esetleg elér a +3670/331-6314-es normál díjas számon.”

    Kedvelés

  34. Sziasztok! Mostanában egyre több anomáliáról, visszaélésről, sőt, törvénytelenségről hallok a különféle tegyeszek és az örökbefogadás és az állami gondozottak körül tevékenykedő állami szervek részéről. Persze hangsúlyozom, ezeket elmondások alapján hallom, annak meg ki tudja mi a valóságalapja. De azért nem tudom, nem zörög a haraszt… Mivel én folyton meg akarom javítani a rendszert, komolyan felmerült bennem, hogy valahogy rá kéne bírni a minisztériumot, aki ugye az ő felettes szervük, hogy a körmükre nézzen, feltételezve persze, hogy nem a fejétől bűzlik a hal, amire ugye szintén látok esélyt, de ez most más kérdés. De tegyünk kicsiit úgy, hogy a rendszer a gyakorlatban is működhet úgy mint papíron, és a felettes szerv megfelelően gyakorolja ellenőrzési jogát. Szerintetek ki és milyen módok kezdeményezzen egy-egy vizsgálatot, illetve hogyan érdemes nekiállni ennek a whistleblowing ( bocs, valamiért nincs jó magyar megfelelője) tevékenységnek? Fontos ez nekünk (mármint az örökbefogadásban érintett közösségnek)? Kinek mi a meglátása?

    Kedvelés

  35. Sziasztok! Örökbefogadott vagyok és nagyon szerencsés! Szuper, önfeláldozó s szerető szülők, Édesanyám és Édesapám, akiket sohasem neveznék másként 🙂 Egy gondolat: a gyermeknek sem könnyebb, mint az örökbefogadó szülőknek. Az én szüleim bizonyítottak- legyőzve a genetikát s a tinédzser kort – , amiért egy életen keresztül hálás leszek. A biológiai szüleimet pedig szemét, rohadéknak tartom:) Sok szerencsét a jelenleg árva babáknak!

    Kedvelés

  36. Örömmel teszem közzé, hogy a Miskolc környéki örökbefogadók is klubot szerveznek maguknak. Aki arrafelé lakik, menjen bátran. Az első találkozó október 14-én 15 órától lesz, a Holdam udvarban (ez a Weidlich-udvarban van, a Főutcáról nyílik). A szervező Vincze Ágnes, jelentkezés: akadarus@gmail.com, vagy 06/20-2508127.

    Kedvelés

  37. Sziasztok!
    Először is megszeretném köszönni Zsuzsa a nagyszerű munkádat! Még csak pár hónapja követem az oldalt, de rengeteg dolgot tanultam. 🙂
    Én még az elhatározás és a megvalósítás között állok, sajnos a környezetem a témában rendkivül alul- és félreinformált, ezért nagyon jó egy olyan csoport észrevételeit és tapasztalatait olvasni, akik kicsit érettebbek vagy nincsenek tele előitéletekkel.
    Szurkolok minden babának és minden mamának az egymásra találásra, amíg eljön a ‘mi’ időnk is (így 24 évesen van még pár évünk 😐 ) és szorgosan olvasom a Babaköszöntőket is.

    Kedvelés

  38. Sziasztok! En mint egy orokbado kerdeznek orkbefogadoktol, Toletek! Het evvel ezelott ugy dintottem az lez a jobba a szuletendo lanyomnak ha neveloszuloknel no fel. Evente talalkozunk, ugy ismer mint szuloanyjat, jo a kapcsolatom vele is, es a szulokkel is. A leheto legjobb dontest hoztam, a gyerek kiegyensulyozott, okos es boldog. Jelenleg terhes vagyok. Tervezett baba egy tartos kapcsolatban. Mit tennetek ti, mint neveloszulok, mit varnatok el. Egy nyilt orokbefigadasnaly ahol vannak talalkozasok hogyan kezeljem a “testver” dolgot? Koszonom a velemenyeket

    Kedvelés

    • Kedves Esy! Én is most olvastam veled az interjút, nagyon köszönöm, hogy elmondtad a történeteteket. Az interjúban azt mondtad, hogy a most születendő gyereknek nem tudod, hogy hogyan tálald a testvér dolgot. Nekem az a tanácsom, hogy pont úgy, ahogy nekünk örökbefogadóknak kell a gyerekeinknek elmondani a történetüket, azaz meseként, később a kérdéseire folyamatosan válaszolva az ő tempójában. Neki tudnia kell a testvéréről és ha ezentúl is tartani fogod a kapcsolatot, akkor úgyis tudni fogja, hogy kihez jártok vendégségbe. Szerintem hasonló módszerekkel tudod megosztani vele majd ezt a dolgot, ahogy mi tesszük ezt a gyerekeinkkel. Nálunk is vannak a gyerekeknek testvérei máshol és bár mi nem tartjuk a kapcsolatot az örökbeadóknál maradt testvérekkel, de tudnak róluk a gyerekeink. Kívánok neked jó várandósságot és babázást a későbbiekre!

      Kedvelés

  39. Kedves Esy! Úgy érted, ugye, hogy 7 évvel ezelőtt nyílt módon adtad örökbe a lányodat, tehát örökbefogadókhoz és nem nevelőszülőkhöz került? Szerintem az nagyon klassz dolog, ha ennyire jó a kapcsolatod a lányoddal és a szüleivel is! Egészen biztosan jól és őszintén kezeled majd az új helyzetet is! Talán elmondhatod az igazságot majd mindkettőjüknek, hogy hét éve nem tudtad a nagylányodat felnevelni különböző okokból (ez nagyon szomorú, de neki így a jobb mindent összevetve), de most már más a helyzet, és a kicsit folyamatosan biztosíthatod arról, hogy szerencsére megváltoztak azóta a dolgok és neki Te maradsz az anyukája. És, igen, ettől ők még testvérek, de az élet így hozta, hogy más anyuka neveli fel őket.

    Kedvelés

    • Igen. Orokbefogado szuleknel van. Es nagy megnyugvas latni evrol evre hogyan fejlodik szepen. Milyen jo elete van. Ami.tudom , mellettem nem lett volna. A szulei abszolut oartnerek.voltak eddig is, ezert remelem gogy az uj helyzetet is meg fogjuk tudni oldani, ugy, higy ne szenvedjen serulest kislany.

      Kedvelés

      • Egészen biztos, hogy meg tudod oldani az új helyzetet is, azért ez most nagyon is jó irányban változott, csak néhány dolgot kell ügyesen kezelni, s ezt Te tudod. Olvasom veled a mai interjút is, szuper, és nagyon tetszik!!!!

        Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s