Ezt a fórumot a több, mint 800 hozzászólás után lezártam, már nem kommentelhető. Az új Fórumban tudtok tovább beszélgetni!

Itt tudtok egymással beszélgetni, kérdezni, bármiről, ami az örökbefogadással kapcsolatos. Fórum!

821 responses

  1. Verszerintinel is lutri a neme 😃
    Mindig ugy kepzeltem, hogy lanyom lesz, erre lett egy kisracom.
    Ha ugy erzed, hogy keptelen lennel elfogadni egy kisfiut, akkor elj a kikotessel, nem vagy ettol rossz ember. En azt is megertem, aki elne a lehetoseggel, hogy verszerintinel, tobb egynemu gyerek utan kivalasztana az ujabb gyerek nemet.

    Kedvelés

    • Köszi! Az túlzás, hogy képtelen lennék, nem erről van szó egyáltalán, sőt, de – és ha már a vérszerintivel hasonlítgatunk – úgy vagyok vele, ha már így alakult, hogy lehet választani, akkor miért ne éljek a lehetőséggel? Ez az a fícsör az öf-ben, amivel nem tud versenyezni a vérszerinti gyerek 😀 Persze még mindig nem döntöttem, most épp közvéleménykutatok a családban. Nem várok tőle egyértelmű választ a kérdésemre, de ez is egy alkalom, hogy beszélgessünk a témáról.

      Kedvelés

  2. Sziasztok,
    Nekem olyan kerdesem lenne, hatha tudtok esetleg segiteni, akinek vallalkozasa van, tegyuk fel nekem is, ferjemnek is, itt a jovedelemigazolas kotelezo? mert ugye az csak x resze. Hiszen osztalek jon hozza, ami joreszt tobb mint a havi/evi kereset.. pl en vagyok az egyik ugyvezeto es tulajdonos , de jelenleg gyesen. Viszont ugyanugy van bevetele a cegnek ettol meg, igy osztalekot is kapok. Ami sokszor tobb mint az eves atlag fizetes. Errol kell akkor nyilatkozni? es elfogadjak bevetelnek? koszonom ha tudtok segiteni!

    Kedvelés

  3. Szia Maumau! A saját vállalkozásodból származó osztalék is a jövedelmed, miért ne fogadnák el bevételként, az elég életszerű, hogy egy tulajdonos azért működtet egy vállalkozást, hogy a nyereségéből osztalék keretében részesüljön. Egy erre a célra rendszeresített nyomtatványon (IGAZOL Összevont nyomtatvány az adóhatósági igazolásokkal kapcsolatos ügyek intézéséhez) lehet kérni a NAV-tól jövedelem igazolást, amin minden bevallott adóköteles jövedelmed szerepel éves bontásban. Kitöltési útmutatója: http://www.nav.gov.hu/data/cms329099/IGAZOL_kitoltesi_2014.05.14.pdf
    Itt a 14. oldalon, illetve a 35. oldalon találhatóak a részletes tudnivalók.

    Kedvelés

  4. Nagyon koszonom a segitset! A ferjem neven levo ceg magyar, szoval ott ez akkor rendben is van, mert igy akkor minden bevetelrol lehet igazolast vinni. Az en cegem amerikai.. Amerikaban joval egyszerubben allnak ezekhez a dolgokhoz.. az amerikai konyvelo szerint nyilatkozni kell, kint azt elfogadjak. de nem vagyok benne h az itthon is rendben van. Bar ha valakinek elfogadtak a bankszamlara betett penzt, akkor csak nem veszik olyan szigoruan ezt:) attol a reszetol nem felek h nagyon keves lenne az igazolt jovedelem.csak hogy elfogadjak az igazolast.. :\

    Kedvelés

    • nem kell hozzá Krőzus kincse amúgy. Amikor épp a férjem munkanélküli volt én meg gyeden, na arra azt mondták ők is, hogy kevés lenne, ha a férjem nem találna addigra állást (persze talált); de egy közalkalmazotti illetményminimum egy gyeddel már elég nekik pl.

      Kedvelés

  5. Boldog vagyok és izgulok 🙂 Felhívtak, megnéztük a leendő gyerekeink aktáját. Másfél éves kislány és két és fél éves kisfiú. Jövő pénteken mehetünk megnézni őket élőben. Én az első perctől abban reménykedtem, hogy testvéreket kapunk, azért is nem rendeztük a gyerekszobát be, mert nem lehet tudni, hogy egy vagy két gyerek jön. Sőt, a fiú-lány párost is éreztem (az kikötés volt, hogy az egyik legyen lány) Most aztán azt sem tudom, hogy hol a fejem, biztosan érzem (na jó 99%-ra), hogy ők a mieink, és egy kicsit meg is vagyok ijedve.

    Kedvelés

  6. Kedves Aktucs, ez egy nagyszerű hír, naná, hogy izgulsz:) Nevelőszülőnél vannak a gyerekek? Ez a pénteki megnézés olyan “rápillantásos” lesz, azaz úgy zajlik majd, hogy a gyerekek nem tudnak rólatok?

    Kedvelés

    • Azt mondta az ügyintéző, hogy találkozunk a TEGYESZ irodában és onnan kimegyünk a nevelőszülőkhöz. Szóval találkozunk is velük.
      Van, aki testvéreket fogadott örökbe? Nem nehezebb az ismerkedés? Mire figyeljünk már így a legelején?

      Kedvelés

      • Nagyon jo 🙂 Szoritok. 🙂 Majd irjal, kivancsi vagyok a fejlemenyekre.
        Erre biztos gondoltal mar, de esetleg erdemes valami aprosagot vinni. Mi egy pici kis apro kemeny fedelu, allatos konyvet vittunk. A postan lehet pl. venni talan 300,- Ft.. Nem nagy dologra kell gondolni. Ezzel konnyebb a kapcsolat teremtes, nalunk a taskambol vettem elo, es keltettem fel a figyelmet vele.

        Kedvelés

        • Ó, az ajándék már megvan. 🙂 Egy-egy nyakpárnává alakítható plüssállatot kapnak. Csak azt nem tudom, kimossam-e. Mert így új, de fura szagú, ha kimosom, eltűnik a fura szag, de az meg olyan, mintha használt holmit vinnék nekik. (Tudom, sikerült fennakadnom a leglényegesebb kérdésen. 😀 De tényleg képes vagyok ilyeneken órákig agyalni.)

          Kedvelés

          • Nálunk is megvan már az ajándék, de szerintem a könyv jó ötlet, mert kapcsolatot lehet vele teremteni. Én is várom nagyon a beszámolót. Az aktájukból a korukon és nemükön kívül mi derült még ki?

            Kedvelés

            • Anyuka ottfelejtette őket a kórházban. (Ehhez képest a kisebbik 18 hónapos…) A kislánnyal voltak gondok az elején, de elméletben mindkét gyerek teljesen normálisan fejlődött. A kislány vérszegény, és valami antibiotikumra allergiás. A kisfiú meg óvja és védi a tesóját. Láttunk fényképet, és kb. ennyi.

              Kedvelés

          • Én arra gondoltam, hogy ha igent mondunk (és hát erre készülünk), akkor a gyerekek felkészítéséhez már jól jöhet, akkor is, ha akkor épp nem vetődik rá rögtön. Az a néni meg bácsi, akitől az elefántot kaptad… Meg az egy ideig ott is velük lesz, aztán hozzák is haza, egy kicsit összeköti majd a két helyet. Remélem. Vagy ez hülyeség?

            Kedvelés

            • Tudom. Percenként változik, hogy nagyon boldog vagyok, vagy be vagyok tojva 🙂

              De hát csak megoldom. Vigyázni vigyáztam három gyerekre is hosszabb időkre (még mikor a fiam kicsi volt, a barátnőm gyerekeire, akkor volt a két “nagy” két és fél éves, a kicsi meg pár hónapos volt), ha azt megoldottam segítség nélkül, akkor kettővel csak boldogulok segítséggel. Most van egy férjem, akire számíthatok, egy nagyfiam, aki ha minden kötél szakad, szintén segít, szóval tök jó nekem.

              Kedvelés

            • Nem hiszem, hogy hülyeség, mert nálunk pont így történt. Az első találkozónkra vitt plüss állat a kisfiam legféltettebb kincse a mai napig, azzal alszik (már a nevelőszülőnél is így volt), azzal ment első időben az oviba is, sőt időnként még az iskolába is magával vitte. Így ahogy írod, a legnagyobb gond a kimosása:)
              Kedves Aktucs, nagyon-nagyon drukkolok, hogy minden rendben menjen és már csak négyet kell aludni péntekig:)

              Kedvelés

            • 16 éves. Magasabb mint én 😀 És olyan kamaszosan viszonyul a dolgokhoz. 3 éve, amikor belevágtunk még nagyon lelkes volt, most hol ilyen, hol olyan. Viszont pénteken jön velünk, mert jönni akart.

              Kedvelés

      • köszönöm Kata, akkor frissebb gondolom nincs, legalábbis én nem találtam. Agyalok már egész pontosan 3 éve a témán, hogy ideje lenne készíteni egy jó magyar filmet a magyarországi helyzetről/történésekről. Egyre elszántabb vagyok ezen a téren.

        Kedvelés

        • Te forgatnád? Mesélj!

          A televíziókban, netes oldalakon gyakran szerepelnek rövid hírek, riportok, stúdióbeszélgetések az örökbefogadásról, ezek pár perces etűdök valamely részletről, vagy családról. Pl. legutóbb a márciusi törvényváltozással sokat foglalkoztak.
          A neten lehet bogarászni őket. (És ritka az, amiben ne lenne valami szakmai tévedés:-(

          Átfogó dokumentumfilm a hazai örökbefogadásról tudtommal nem készült.

          Kedvelés

          • hát én max felügyelném. de megvannak rá az emberek akikkel forgatnék.a férjem rendező, én inkább gyártási oldalán tevékenykedek a filmiparnak, nem a művészi részén. Bár forgatókönyvet még nem írtam. nagyon mozgat a téma. már régóta jár a fejemben. Nagyon kritikus vagyok a filmekre, ez szakmai ártalom, nehezen tudok egyet is végig nézni, mindig azt nézem honnan van megvilágítva az ember, mikor lóg be egy statív vagy bármi a képbe… én valami igazán jó minőségű filmre vágyom. Nem remegő kamerás dokumentumfilmre. Ami átfogóan bemutatja a rendszert minden oldalról. Félig egész estés film formájában, félig dokumentalista jelleggel. De még ebben nem vagyok biztos.Nemtudom érdemes e a dokumentalista oldaláról megfogni a dolgokat, vagy inkább teljesen rendezett film lenne a legjobb. Ti mit néznétek szívesebben meg? a rendezett film is valós történéseken alapulna, csak a szereplők szemszögéből. Filmalapos támogatás dokumentumfilmkre is igénybe vehető fimes vállalkozásoknak. Persze komoly pályázati anyag kell hozzá és nem kell teljes forgatókönyv, elég csak projektleírás, bár annak nagyon átfogónak kell lennie. Meg persze még száz irat.. de ilyet már sokat csináltam, nem lenne rossz olyan anyag miatt, ami fontos is nekem. én hiszek benne, hogy lenne erre igény. Szerintem sokan meg is szólalnának. Meg hát meg is kéne, ahhoz, hogy tényleg mindent be lehessen mutatni..
            tavaly előtt rengeteg javítóintézetet bejártunk, mert arról kellett anyagokat gyűjteni, eltudtam volna képzelni helyette más témát 😦

            Kedvelés

            • Nekem nagyon tetszik az ötlet 🙂 Nekem a dokumentalista jelleg jobban bejövős, azt komolyabban is veszik, bár a rendezett film többeket ültet le, és talán pár dolog a helyére kerülne az emberek fejében. Csak ne cukorszirupos legyen 😦

              Kedvelés

            • Szerintem egy család történetét lenne érdemes követni, különben csak áttekinthetetlen a rendszer. Kérdés, vállalja-e egy család, és az érintett hivatalok, hogy forgass életük érzékeny pillanataiban. De végülis a Mercy, mercy is elkészült valahogy…
              Hajrá!

              Kedvelés

            • Nekem is folyamatosan ezen kattog az agyam. Talán lassan létre is jöhet, mert ha így haladunk, összeáll egy filmes stáb. Az én férjem forgatókönyvíró, és még csak nem is a sikertelen fajtából. Azok a producerek, rendezők akikkel együtt dolgozik, nem igazán haraptak rá a témára, a mi részünkről ez volt a fal, a történetet ugyanis ki tudnánk találni, és le is tudnánk írni, csak nem akadna, aki megrendezné, így nem is íródott meg. Ha egy rendszeres találkozón összeülünk, akár lehetne ez is egy téma,egy jó kis brainstorming.

              Kedvelés

            • Ez de szuper ötlet!!! Nagyon kellene egy ilyen film. Lehetne vetíteni az örökbefogadó tanfolyamon, előadásokon… Mi anno megnéztük a Gólyamesét, de érdekes módon nem hagyott bennem jó érzéseket. Én akkor döntöttem el, hogy KIZÁRÓLAG olyan alapítványhoz fordulok, ahol nem a születés előtt találkozunk az anyukával és nem kell ott állnunk a szülőszobán, ugyanis szerintem az rémes… Ekkor találtuk meg a Bölcsőt. Nagyobbik örökbefogadott fiam 5 és fél, a kisebbik másfél éves, mindketten bölcsősök. Ja és az élet CSODÁS velük! 🙂

              Kedvelés

            • Szia!
              Üdv a blogon, örülök, hogy kommentelsz.

              Én úgy tudom, hogy a terhesség alatt megismerkedni mindenhol csak lehetőség, ha a terhes és az örökbefogadó is egyetért benne, nem köteleznek rá senkit.

              Kedvelés

  7. Kedves Maumau! Nagyon tetszik ez az örökbefogadós film gondolat, én is biztatlak, az biztos, hogy lenne rá igény:) Nekem személy szerint nem a dokumentum film, hanem igaz történet(ek)en alapuló színészek által játszott film tetszene jobban. Tudom paradox, de valahogy azt őszintébbnek érezném.

    Kedvelés

    • Szerintem nem paradox. Amikor az ember saját magáról beszél, mindig próbál egy kicsit szépíteni. A színész meg – már ha jó színész – hitelességre törekszik.
      Én is szívesen megnézném Maumau filmjét 😀

      Kedvelés

  8. Aranyosak vagytok! 🙂 amint kifutnak a nagyobb munkáink, összeteszek egy anyagot, megnézzük a magyar filmipar támogatja e a témát. ha nem akkor szerintem támogatói pénzből is össze lehet szedni. Persze nem azért, mert a cégek annyira szeretnek adakozni, de szeretik csökkenteni az adóalapjukat támogatással. Ezeket pedig ki kell használni egy jó film érdekében 🙂
    az én szívem is inkább a színészek által eljátszott film felé húz. Több emberhez eljutna. Sokan jobban megnézik mint egy dokufilmet. És igaz, ha egy profi színész játszik, akkor az nagyon jó tud lenni. Bár a magyar színészekkel sokszor megvagyok lőve, fiatalabbakból nem jó a felhozatal, kevés van, régen több és jobb színészeink voltak. A magyarok nagyon teátrálisak. Tisztelet a kivételnek. Szóval most az az idei tervem, hogy még idén betudjak adni egy pályázatot egész estés “játékfilm” kategóriában..

    Kedvelés

  9. Sziasztok,
    most olvastam, hogy a Gólyahír egyesület megszerezte az engedélyt az örökbefogadás követésére… meg tudja vki mondani, hogy ez mit jelent? pontosan mikor és mit követnek? és ha ők nem, akkor ki? 🙂
    Köszi!

    Kedvelés

    • Új törvény van érvényben. Eszerint a lezárul örökbefogadás után az arra jogosult szervek valamelyike (tegyesz vagy alapítvány) 5 évig követheti a gyerek és a család életének alakulását. Volt szó itt már róla törvényi változások címen.

      Kedvelés

      • De hogyan? És miért? Bizalmatlanok, és be kell bizonyítanod, hogy jól bánsz a gyerekkel? Szkeptikus vagyok a fizikai megvalósítás ügyében… meg addig határozatot sem kapsz, amíg környezettanulmány nem volt… nem értem.

        Kedvelés

        • Okokat nem nagyon érdemes keresni, magyarázatot meg pláne nem, inkább a Magyar Valóság kifejezés a jó erre az esetre. Engem, mert veszélytelen vagyok, többször zaklathatnak, megtehetik, mert rájuk szorulok. De érdekes módon, oda nem nagyon mennek családot látogatni (nem öf ügyben, hanem mert baj van), ahol a balta véletlenül beleállhat az ellenőr fejébe…

          Kedvelés

        • Nem tudom, hogy lesz megvalósítva, de el tudom képzelni, hogy évente egyszer személyes látogatás formájában, ha lesz rá kapacitásuk. Egy ilyen látogatást én semmiképpen nem vennék sem zaklatásnak, sem kifejezetten ellenőrzésnek. Eljön egy szakember, akit amúgy is megismersz már a felkészítés során, megkínálod kávéval és elbeszélgetsz vele 🙂 Felveszi a szükséges adatokat, amik különben jól jöhetnek majd későbbi kutatásokhoz, ugyanis itthon nem állnak rendelkezésre adatok öf családokról és gyerekekről, ellentétben más országokkal. Amúgy szerintem nincs olyan öf család, akinek ne lenne olyan témája, amit szívesen megbeszél egy szakemberrel, tehát még jól is jöhet a konzultáció. Kicsit a védőnőhöz hasonlítanám, aki ráadásul sokkal gyakrabban jön. Ő sem azért járogat, hogy ellenőrizgessen, cseszegessen és megkérdőjelezze a szülői kompetenciákat, hanem épp ellenkezőleg, tanácsot ad, ami vagy jól jön vagy elengeded a füled mellett.

          Kedvelés

          • Engem csak az bosszant, hogy kéretlenül érkezik. Ha bajom van, addig megyek, amíg meg nem oldódik, de ne turkáljon senki az életemben. Fog ettől függetlenül, de hadd ne kelljen örülni neki. Egyáltalán nem vagyok benne biztps, hogy ismerős szakembert küldenek, mert az ismerős szakemberek már így is szétszakadnak a melóban, hátha még házalniuk is kell…
            Amúgy mielőtt kijött ez a törvény mondták már nekem a tegyeszben, hogy bármikor szívesen fogadnak és várnak, ha kérdésünk van, gyerekkel együtt bármikor a rendelkezésünkre állnak, ezt jó szívvel veszem, mert meghagyták nekünk a választás lehetőségét, de az állam már nem ilyen jófej…

            Kedvelés

            • Hát nekem most másfél éves a fiam és szívesen eldicsekednék vele egy szakembernek 😀 Főleg, ha még házhoz is jön 🙂

              Kedvelés

            • Mondjuk én nem tartom nagyon ember ellen valónak, mi ha a leendő kicsi miatt nem mászkálnánk amúgy is Tegyeszékhez, akkor már tök önként begyalogoltam volna vagy kétszer a nagy kapcsán is – nem hiszem, hogy vegzálásként élem meg, ha a kicsi kapcsán ők jönnek ki majd. Kb. ugyanezekről fogunk beszélgetni, asszem. (engem érdekeltek dolgok a vsz családdal kapcsolatban, ami nem hangzott el/nem maradt meg, de esetleg majd a gyerekemnek jó lenne mégis elmesélni, az ügyintéző meg kíváncsi volt, mi van a gyerekkel, én meg szívesen büszkélkedtem, mert okos, szép és kedves 🙂 Ha ugyanezeket megbeszéljük majd a kicsi egy éves korában, hm, nekem nem fáj.)

              Kedvelés

          • Sajnos engem már nem fognak, pedig szívesen megkínálnám őket kávéval meg sütivel 😀 Viccen kívül úgy látom, hogy sokakban nagy a feszültség az utánkövetéssel kapcsolatban, tartanak tőle és kéretlen vizsgáztatásnak fogják fel. Valóban jó lenne tisztábban látni, mert amit ismer az ember, attól nem tart és jelenleg szinte semmilyen információ nem áll rendelkezése arról, amit fent is említettek, hogy ki, mikor, milyen formában és céllal végzi majd az utánkövetést.

            Kedvelés

    • Szia, mi 27.-én megyünk az első ilyen jellegű megbeszélésre az illetékes TEGYESZ-hez. A gondom ezzel annyi, hogy a gyermek meglátja az épületet, és nem akar bemenni. Sokkal jobban örülnék, ha ők jönnének ide. A gyerekek is nyugodtabb lenne.

      Kedvelés

  10. Szia Aktucs! Milyen volt a találka?Mi történt?Milyenek a gyerekek?…persze megértem ha nem szeretnél róla írni…. Csak jó lenne elolvasni és kíváncsi lennék milyen érzés volt először megpillantani őket és a gyerekek hogy viselkedtek veletek….

    Kedvelés

  11. Szeptember másodikán megyünk barátkozni, 9-én jövünk haza a gyerekekkel, ha minden jól megy. Addig csak a gyámhivatalt kell rábírnom egy soron kívüli határozathozatalra, mert az a határozat, amibe az itteni gyámhivatal szerint beleférnek, az ottani szerint nem jó, módosítani kell.

    Betódultunk 5-en. Mi ugye hárman, a TEGYESZ-es, meg a gyámi tanácsadó. A gyerekek konkrétan halálra voltak rémülve, mert mindenki oda akarta őket tolni hozzánk. Viszont mi ahogy megláttuk a kislányt, és megkönnyebbültünk. Nem hasonlít a fényképére. 🙂
    A kisfiú eleven, nyitott, hamar feloldódott, utána hatalmasakat kacagott, A férjemet etette sütivel, és majdnem sírva fakadt, amikor mentünk el. (Nem velünk jönni akart, úgy gondolta, hogy mi maradjunk ott. Illetve mehetünk is, csak jöjjön a nevelőszülő)
    A kislány sokkal zárkózottabb, nyugisabb, hosszú ideig elmélyülten játszik egy dologgal. Viselkedésben igazi csaj. Elkunyerálta a nyakláncom, meg kellett nézni a tükörben, hogy milyen szép. Persze akkor már egyből kellett a kisfiúnak is. 😀
    Kötődnek a nevelőszülőhöz, láthatóan szeretve vannak, és ez jó, bár így nekik is, meg a nevelőszülőnek is nehéz lesz az elválás.
    Ahhoz képest, hogy mindkettőt a kórházban hagyta bioanyu, az elmúlt másfél évben egy pár megnézte az aktát, a gyerekeket már nem, és egy pár nézte meg őket. Aztán 3 és fél hónapja porosodott a mi megyei TEGYESZ-ünknél az akta, és várt ránk.

    Kedvelés

        • El se tudom kepzelni milyen izgalom van ilyenkor az emberben, de biztos fantasztikus 🙂 es miket kell meg beszereznetek?

          Kedvelés

        • Akartam kérdezni, a nagy fiad mit szólt? hogy érezte magát? milyen véleménye volt? azért ő pont kényes korban van 🙂

          Kedvelés

          • Nagy fiam volt az első, aki leült a szőnyegre a picik közé játszani. 🙂 Majd közölte, hogy nem érik fel a kilincset a szobája ajtaján, jöhetnek. 😀 A TEGYESZ-es csaj külön megjegyezte, hogy milyen jó fej..
            Módosítani kell a határozatunkat, tehát van egy pszichológus, aztán egy gyámhivatali jelenés, meg az egyebek, orvosi papír, jövedelemigazolás, környezettanulmány. Az anyakönyvi kivonatainkat bekéri az ottani gyámhivatal, azért nem kell rohangálnunk.

            Kedvelés

            • Igen, az életkoron.
              Úgy volt meghatározva, hogy 0-1 éves kislány vagy testvérpár lány vagy vegyes, a kisebbik 0-1 a nagyobbik 0-3 éves. Az itteniek úgy értelmezik, hogy amíg nem töltötte be a kettőt, addig 1 éves, az ottaniak úgy, hogy ha 1 éves + 1 napos, akkor már nem 0-1 éves. A mi kislányunk pedig 18 hónapos. És az ottaniak a mérvadók.

              Kedvelés

            • ejj, cseszekedésből jeles, hát nincs elég bajotok, még csinálnak hozzá??? Nem értem ezt a hozzáállást, hiszen a gyerekek érdekei mindenek felett érvényesek. Ha van alkalmas jelentkező, akkor a procedúra mellett mért kell még külön is kaszálni? Fene a jódógukba…
              Kitartás, küldjük az energiát! 🙂

              Kedvelik 1 személy

    • A kép alapján nem tudtuk eldönteni, hogy hogy néz ki valójában. Egy álmából ébresztett nyűgös gyereket fényképeztek, rossz szögből és rossz fényviszonyok mellett, ráadásul még homályos is volt.
      Annyit tudtunk, hogy újra kellett éleszteni, és abban a képben simán benne volt, hogy az akta egyéb állításaival ellentétben értelmi fogyatékos, bár reméltük, hogy nem. Nem is tudom, leírni nehéz. Laposnak látszott az arca, picinek és bambának a szeme (ugye ébredés után ez normális). Szóval eléggé izgultunk, bár volt egy olyan érzésem, hogy csak a fotó szar, de azért… Óriási megkönnyebbülés volt, hogy egy értelmes tekintetű, kedves arcú (és egyáltalán nem lapos) kislány.

      Kedvelés

  12. Valaki, aki már túl van egy ilyen távoli barátkozáson! Vigyünk magunkkal játékokat, képeskönyvet, vagy az ottani “ismerős” játékokkal játszunk velük? Egyáltalán mit érdemes a gyerekek számára magunkkal vinni? Oké, a két gyerekülés, és én kb. ennyiben vagyok biztos…
    Szerveznétek ott programot, állatkert, játszótér, vagy inkább bezárkóznátok velük?
    Szoktak ilyenkor vinni valamit a nevelőszülőknek (nem nagy dologra gondoltam, egy csomag kávé, mittudomén), és a többi gyereknek?

    Kedvelés

    • Én ilyen pici gyerekeket ilyen rövid idő alatt nem vinnék, inkább próbálnék minél több időt megfigyelőként tölteni a nevelőcsaládban, és kilesni, hogy mennek a dolgok. Pláne, hogy nemcsak a “gondozási műveleteket” kell ellesni, de a gyerekek egymásrahatásának kezelését is. Mit csinálnak, ha összvesznek, ha egyszerre akarnak valamit stb.

      Mi vittünk játékot.

      Kedvelés

    • Ugyan meg nem mentunk ezen keresztul, de ket gyerekunk van, en nem maszkalnek nagy progikra veluk, hanem inkabb a szokott teruleten jatszanek megfigyelnek, itt tenyleg nagyon fontos mire hogy reagalnak, hogy oldjak meg egymas kozt a dolgokat, mikor mihez kernek segitseget.. annyi minden van! tul sok informaciot kell beszivni. jatekokat vinnek, az mindig jo:) persze egy hetig nem zarkoznek be teljesen, max kisebb kiruccanasokra mennek csak par nap utan ha szeretnek.. hmmm nehez dolog ez. erezni fogjatok mi a jo a gyerekeknek!

      Kedvelik 1 személy

    • De jó, hogy már itt tartotok!
      Mi vittünk magukkal kisebb játékokat. Aminek nagy sikerere volt az első közös játékok közül, amikor apával együtt felfújták a labdát és utána egy közös foci, de nagyon jó volt a közös szappanbuborék fújás is. Szeretik még azokat a kisebb édességeket (nálunk gyümölcsök voltak a kedvencek) vagy ropit, amivel lehet kínálgatni a többiket.
      Ha még vannak más nevelt gyerekek is, az egy kicsit nehezíti az otthon maradást, igazából az a legjobb, ha minél több időt csak a saját gyerekeitek társaságában tudtok tölteni és két ilyen korú gyereknek elég nagy lehet a mozgás igénye is. Szerintem a közös játszóterezés biztos jó ötlet, valószínű, hogy a szokásos napirendjük részét is képezi.
      Egyébként mit szóltak a plüss játékokhoz, örültek vagy a nagy izgalomban nem tudtak rá figyelni?

      Kedvelés

  13. És még egy kérdés: Itt át lehet állítani, hogy a legfrissebb hozzászólás kerüljön felülre, valahogy jobban szeretem, ha nem órákig kell görgetni, mire megtalálom, van-e valami új hozzászólás. Persze lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet a lehetőség. Köszönöm a segítséget.

    Kedvelés

  14. Szóval hosszabb beszámoló. Délben elkezdtem, de felébredtek. 🙂

    7 napos volt a barátkozás, a 8. nap jöhettünk haza. A gyerekek hamar elfogadtak minket, különösen a kislány. Igazából már a negyedik-ötödik nap azt éreztük, hogy mehetnénk haza velük, inkább összezavarta őket, hogy este visszamentünk, a fiunk teljesen meg volt zavarodva, láthatóan nem tudta, hogy most kihez is kéne neki húzni, a kislány kb. onnantól egyértelműen kéredzkedett át az én ölembe.

    Igazából azóta sincs velük gond, bár a kislányom minden alkalommal sírva alszik el, és ha próbálom nyugtatni, az csak ront a helyzeten. Ő a másfél évével még nem tudja elmondani, hogy mit szeretne, a jelzéseit meg még nem mindig értem. Meg hisztik vannak, fejenként úgy napi egy tucat.

    Korukhoz képest mindketten nagyon önállótlanok. Nekem nagyon fura az a két és fél éves, aki felfekszik a pelenkázóra és hagyja magát pelenkázni, öltöztetni, mint egy kisbaba, nemhogy nem öltözik, nem is vetkőzik. A nagyfiamnak ennyi idősen már csak a cipzárhoz, gombhoz kellett segítség, kétévesen éjszakára is szobatiszta volt, ő meg nem is szól, ha kaki van a pelusban. De emlékeim szerint egy másfél éves is már nagyjából önállóan eszik, hát az én lányom még nagyon nem. Szóval, ha kicsit megszoktak nálunk, ezzel lesz még dolgunk.

    Egyébként mindenki nagyon rendes, segítőkész volt, ez azért hivatali ügyintézésnél meglepő. Remélem, ez így is marad a továbbiakban is.

    Néha fáradtak vagyunk, néha kétségbeesünk, néha tehetetlenek vagyunk, néha kiborulunk, de amikor a két gyerek egyszerre mászik az ölembe puszit adni, amikor felderül az arca reggel, mikor meglát, amikor kiabál a játszótéren, hogy anyaaa, akkor iszonyú boldog is vagyok. A férjem kicsit nehezebben viseli, nem hitte el, hiába mondtam, hogy ennyire felfordítják az életünket, illetve azt mondja, hogy tudta ő, csak nem sejtette. Majd bejár a munkahelyére pihenni. 😉 Egyébként a kissrác nagyon apás. Ma délután apa is elaludt, és persze hogy a gyerekek hamarabb ébredtek, ő szaladt, és vitt alvójátékot apának, ne aludjon szegény játék nélkül. 😀

    Kedvelés

    • Öröm ezt olvasni. Köszönjük, h megosztod velünk is az örömötöket, sokat jelent. Erőt és kitartást kívánunk, és persze egyre több boldogságot! Írj majd még, ha időd engedi!

      Kedvelés

      • Értelmileg rendben vannak. A kisfiú komplett “történeteket” mesél el, ha megértjük, De az a történet, hogy elvittem apának a nyuszit megmutatni motorral, az nála valahogy így hangzik: Aaaz, apa add ide autó oda így, így. (Persze ennyire nem tiszta kiejtéssel) Viszont az elmúlt két hétben legalább egy tucat új szót tanult meg, bár némelyik érdekes. A csavar például nála vavacs lett 🙂 A kislány még másfél évesen abszolút baba, de úgy is volt kezelve. A szókincse kb. 10 szó.
        Viszont a játékuk az kifejezetten gazdag, főznek a kiskonyhában, hozzák megkóstolni, ringatják a babákat, A kislány próbálkozik a kirakóval, a kisfiú a formadobozzal. Érdeklik őket a mondókák, a nagyobbikat a rövid mesék is.

        Előttünk egyetlen pár nézte meg őket, a nevelőszülő mesélte, hogy jött egy “szőke család”, rá sem néztek a gyerekekre, a hölgy a nevelőanyával, a férfi a nevelőapával kezdett beszélgetni. Azt mondták, hogy nagyon megkönnyebbültek attól, hogy mi az irányukban kevesebb, a gyerekek irányában több érdeklődést mutattunk.
        Mindkét gyereket a születés után a kórházban hagyta az anya. A kislányról egyből lemondott hivatalosan is, a fiúról 2013 májusában. Tényleg nem tudom, mi tartott idáig…
        Ja, akta. Nekünk azt mondták (olvasták fel), hogy a kislány 1-es apgarral született, újra kellett éleszteni. Most megkaptuk a záróját. Amin az szerepel hogy apgar 10/1′ Vagyis az 1 perces apgar értéke 10…

        Kedvelés

    • AZ én 2,5 évesem sem szívesen vetkőzik (bár tud, ha motivált), de egyrészt nem az a meztelenkedős típus (sőt, inkább vakarcs korától nagyon öltözködős és válogatós), másrészt meg nem nyújt tevőleges segítséget ahhoz, hogy az esti apa-játék-idő helyett fürdés és fekvés legyen… öltözni meg azért nem szeret egyedül, mert utálja, hogy nem sikerül elsőre, és meg kell fordítani, ha fordítva van, meg belegabalyodik, ha nem úgy találja el, és inkább megtanulta kérni, hogy “Végyszíjes, anya, segítsél nekem”, mint hogy felvegye egyedül. Egyedüli kivétel, ha melege van, vagy ha fázik, mert akkor egyedül is vetkőzik-öltözik. Arra is hamar rájött, hogy ilyen “zseniálisan ügyes” anya mellett jobban jár, ha a rendes pelust fekve kapja, mert akkor nem megy félre, nem nyom, nem húz, így ha nem bugyis van rajta, simán lefekszik.
      Éjjelre majd akkor lesz szobatiszta, ha nem iszik meg fél-egy liter vizet lefekvés és elalvás között, de ha őt ez nyugtatja meg, én el nem veszem tőle, nem sietünk sehova. Hajnal 2-ig még pelenkában is elázik néha az ágy, utána meg száraz a pelenka, de tőlem még elfér rajta.
      A kakiért nem szól, ha bement sem, ugyan pontosan tudom, mert látszik is rajta, meg nagy a különbség a “Semmi van, anya, puki volt” és az “Aaaanyaa, de semmmiiiiii” között, szóval az is látszik, hogy ő is tudja, ha bement, de nem szól – ezt néha a maga módján meg is magyarázza, “anya, ne vedd el, enyéééém, nem adom”. SZóval, igen, sokkal könnyebb szerintem ezeket a dolgokat elfogadni-megérteni, normálisnak tekinteni, ha a gyereknek vannak rá szavai, és el tudja magyarázni, de attól, hogy nincsenek, még nem kevésbé normális. AMúgy a pisivel kapcsolatban lassan egy éve alig van baleset, de közben, mikor visszamentem dolgozni, nagyon látványosan visszaesett, most mondom azt, hogy a pisivel kapcsolatban szobatiszta, de úgy, hogy még a kakilás közben sem pisil be soha. Pedig én csak dolgozni mentem vissza, részállásba, és még csak közösségbe sem került ezzel – mégis, legalább fél évre visszaesett. Nem született kistesója, nem változott meg a gondozási helye, nem látogatta vsz anya, semmi ilyen nagy atrocitása nem volt.
      Mondjuk enni az enyém evett önállóan másfél évesen, de majd idezavarom kicsit óvodai asszisztens férjemet, tudna mesélni, hányan nem tudnak még önállóan enni és öltözni az ovi elején…
      Szóval, sokminden normális; a fejlődés nem tankönyvi, meg másik gyerek szerinti, hanem nagyon egyéni. Pl. 10 szó másfél évesen határozottan nem rossz, kolléganő vsz. 2 éves fiának még nincs annyi. AZ én lányomnak sem volt több másfél évesen kb. 30 szónál (és 2 évesen ugyanott tartott), most meg be nem áll a szája, és elvont fogalmakat használ. A beszéde legtöbbet 24 és 26 hó között ugrásszerűen fejlődött, szinte hihetetlen mértékben, pedig nem változott a közeg. Viszont addig azt a kb. 30 szót úgy kihasználta, hogy csak lestem, kb. mindent kifejezett vele, ami neki fontos volt…

      Kedvelés

      • Hát ez csúcs. Ne vedd el, enyém. hogy én erre nem gondoltam! 😀

        Nem hiszem hogy gond lenne velük, részben a korábbi elvárás kérdése is, én elvártam anno a nagyfiamtól egyfajta önállóságot, mert a szüleim is elvárták a húgomtól (13 év van köztünk). Most viszont nem gondolom, hogy reális lenne hirtelen teljesen más elvárásokat állítani eléjük. Majd idővel, annyit, hogy még számukra teljesíthető legyen.
        A másik, hogy a nevelőszülő minden szeretete mellett azért 4 gyerekkel foglalkozott, plusz a háztartással, nekem ez utóbbit leveszi a férjem szinte teljesen a vállamról, csak a gyerekek vannak és nem négyen, hanem ketten, többet tudok velük beszélni, lesz időm kivárni, míg felveszi, leveszi, megeszi stb.
        Egyébként ma a játszótéren azt néztem, hogy mozgásban a fiam simán a 4 éveseket lepipálja, a lányomon is mindenki csodálkozott, hogy másfél évesen így felmászik. Büszke vagyok rájuk 🙂

        Kedvelés

  15. Szia Aktucs! De jó, hogy meséltél. Erről a kettős időszámításról már beszélgettünk itt a blogon, amit többen átéltünk. Mert ugye van egyszer a gyerek biológiai kora, meg van az örökbefogadásos kora, én is úgy éltem meg, hogy a mi anya-gyerek kapcsolatunk keresztül ment ugyanazokon a periódusokon, mintha csecsemőként kerül volna hozzánk a kisfiunk. Öt évesen sem tudta elmondani, hogy miért sír, amikor délutáni álmából felébredt, nem azért, mert ne lett volna okos, hanem mert a mi kapcsolatunkban ő még egy pici baba volt. Mire meg már el tudta volna mondani, már nem sírt álmából felriadva:) Persze nem ugyanannyi időt vett igénybe az egyes fázisokból való továbblépés mint normál esetben, sokszor gyorsabban, néha viszont lassabban, de előbb-utóbb összeérik a kettő. Nagyon sok erőt és rengeteg további szívet melengető élményt kívánok!

    Kedvelés

    • Nekem az a beszélgetés kimaradt, de köszönöm, ez biztató.
      Főleg a mai nap után. Estére azt hittem megőszülök. A fiam annyit hisztizett, hogy már magától mászik fel hisztizés előtt(!) a fotelba, ahova le szoktam őket ültetni lenyugodni… A lányom meg akkorát harapott belém, hogy megmaradt a nyoma. Amikor meg nem hisztiztek, akkor az ölemben gubbasztottak.De tényleg babát játszik a “nagyfiú” is sokszor.

      Kedvelés

  16. Olvastátok a 444-en a cikket a mondvacsinált indokokkal a nevelőszülőktől elvett gyerekekről? Olyan ideges lettem tőle hogy brrrrrrr.

    Kedvelés

      • Nekem ez nem stimmel, ha több újság írja is. Nem ez volt a tapasztalatom a megyében. Azok akik az örökbeadással foglalkoznak olyan szinten lelkiismeretesek voltak, amit én még állami hivatalban nem láttam. Minden lépésnél az volt a feltett kérdés, hogy rendben, de ez így jó a gyerek(ek)nek? (Nem csak a saját ügyünkben, míg jött velünk az ügyintéző, vagy az eseti gyám, mindkettőnek kénytelenek voltunk egy pár telefonbeszélgetését végighallgatni.)

        De egyébként is több ponton nem stimmel a történet. A nevelőszülő lánya lóhalálában megszerzi az alkalmasságit, hogy konkrétan az adott gyereket fogadhassa örökbe???? A nevelőszülőnek van előjoga, a nevelőszülő lányának semmi, aki ismeri a rendszert, az azért érez itt némi csúsztatást. Arról nem is beszélve, hogy ha SZSZB megyében elutasították, akkor csak bíróságon kérhette volna az alkalmassága megállapításást, másik megyében (Budapesten) nem, illetve csak minimum 1 év múlva. Egyébként ezek szerint mindkét helyen van lakásuk, bejelentett címük? Ráadásul a gyerek sorsáról a megye dönt, ahol él, nem tűnik valószínűnek, hogy odaadják olyan valakinek, akit ők alkalmatlannak találnak.
        A nevelőszülő összejön az egyik gyerek vsz apjával, aki nem volt sehol, amikor a gyerekek anyja meghalt, nem kardoskodott, hogy hozzá kerüljön a gyerek, most akkor mitől is? Ez a nevelőszülő szent volt de elvették tőle a gyerekeket, az újnál meg fojtogatták őket, de…
        Ami meg a többit illeti: az örökbeadást nem a nevelőszülői hálózat intézi, hanem a TEGYESZ, milyen alapítványi támogatásról, meg pénzről beszélünk? Sőt az örökbeadhatóságról sem a hálózat dönt, hanem bíróság nyilvánítja a gyereket örökbeadhatónak. A (fél)testvérek pedig elválaszthatóak egymástól, ha nem egyszerre válnak örökbeadhatóvá…

        Kedvelés

        • Jó lenne, ha valamelyik illetékes hivatal reagálna erre a cikkre, mert bár elképzelhetőnek tartok igazságtalanságokat, sok a csúsztatás és félinformáció a szövegben, ahogy Aktucs is észrevette. Közben meg terjed mindenfelé a cikk. A legdurvább, hogy azt sugallja a cikk írója, hogy a hivatalok anyagilag érdekeltek a külföldi örökbeadásban és ezért elszakítanának testvéreket egymástól és ellehetetlenítenének nevelőszülőket.

          Kedvelés

        • Lehet, hogy vannak csúsztatások a szövegben, de az, hogy a hivatal még csak nem is reagál, azért enyhén gyanús. (És addig, amíg “elleninformáció” nem lát napvilágot, mégiscsak azt hiszi el az olvasóközönség, amit olvas). Én azt egyáltalán nem találom elvetendőnek, hogy a nevelőszülő lánya mindent megtesz azért, hogy a gyereket örökbe fogadhassa. Minden bizonnyal én is azt tettem volna, ha a gyereket megszeretem és nem szeretném elveszíteni. Részemről a rendszer egyik hibájának tartom (ha valóban törvényileg szabályozott), hogy ne lehessen egy már ismert és megszeretett – egyébként örökbe adható – gyereket örökbe fogadni, hanem be kell állni a sor végére egy ismeretlen gyerekért. (Erről a blogon valahol valaki már írt). Biztosan vannak olyanok, akik nem akarnak feltétlenül gyereket, de ha baráti vagy ismerős családban szülő nélkül marad egy gyermek, akihez esetleg még kötődnek is, szívesen felnevelik. Azt gondolom, a gyermek érdekeit inkább ez szolgálja, mint az, hogy idegenekhez kerüljön. A cikkben (ami megjelenésekor engem is nagyon felkavart) leírt nevelőszülő viselkedésével magam abszolút tudok azonosulni. Úgy van, ahogy Aktucs írja: “a gyerek sorsáról a megye dönt, ahol él, nem tűnik valószínűnek, hogy odaadják olyan valakinek, akit ők alkalmatlannak találnak”. Hát persze, és nyilván ezért ment a nevelőanya más megyébe “igazolást” szerezni alkalmasságáról (bár a cikkben az is benne van, hogy először Nyíregyházán vizsgáltatta meg magát, tehát a megyében, de “független” szakemberrel – nagyon helyesen). A jogszolgáltatás sajnos nem egyenlő az igazságszolgáltatással (ennek számtalanszor lehetünk tanúi), és ez a gyermekvédelemre is igaz, sajnos. Egyébként hogy ne volna érdekelt a Hivatal a külföldi örökbe adásban? És hogy ne volna érdekelt egyáltalán az örökbe adásban az állami gondozással szemben??? Amikor a nevelőszülői hálózatot anyagi okokból redukálják? És hol van a gyermek érdekeinek a védelme ott, ahol a jogban csak az édestestvér számít családtagnak, az együtt nevelkedő féltestvér és unokatestvér (esetlegesen nevelt testvér) nem? Stb. stb. (Ezért is tudtam egyetérteni zed-del a mi öf. történetünkhöz írt kommentjében). Ez a rendszer is több sebből vérzik, és persze nem az alkalmazottak hibájából, akik köztudottan rendkívül túlterhelten, de lelkiismeretesen és elhivatottan végzik munkájukat. Sajnos a történetben nem találok olyan részletet, ami a mai magyar valóságban hihetetlennek tűnne.

          Kedvelés

          • Nekem elsősorban az nem stimmel, hogy korábban olvastam ezzel a történettel kapcsolatos cikket, ami arra volt felfűzve, hogy azért nyilvánították alkalmatlannak és vették el a gyerekeket, mert a görögkatolikusok átvették a nevelőszülői szolgálat üzemeltetését, ő meg nem volt görögkatolikus. Az egyébként egy rövid, de egészen hihető cikk volt, tisztára meg is sajnáltam a résztvevőket. Most meg az egész arra van felfűzve, hogy ő meghiúsította az örökbeadást, és azért nyilvánították alkalmatlannak, amúgy meg az egész sztori kezd olyanná válni, mint egy rossz szappanopera. Szóval, az én szememben sokat vesztett hitelességéből, pont azok miatt a dolgok miatt (is), amiket Aktucs leírt (még úgy is, hogy én egyáltalán nem ismerem az ottani szakemberek munkáját).

            Kedvelés

            • Most vagy azért nem reagálnak, mert annyira bagatell a dolog, hogy nem éri meg a hajcihőt, vagy inkább csöndben megvárják a végkifejletet, lapítva, hátha ennél több nem fog kiderülni, és elül a sztori.

              Amikor az egyházak iskolákat és közfeladatokat vettek át, nagyon sok volt a negatív felhang, és lehetett hallani/olvasni ezt meg azt a hírekben meg a neten arról, hogy ezek az új gazdák miket várnak el, meg hogy intézik azt, amit átvettek. Lehet, hogy ez csak lejáratás meg sárdobálás volt (azóta csend van), de lehet benne valamicske igazság is, ezt nagyon nehéz eldönteni.

              Viszont egyetértek Dutkával abban, hogy ez a sztori nagyon magyar. Sajnos nagyon is el tudom képzelni, hogy itt megint valami uram-bátyám mutyi van, amibe egy kis pénz is vegyül, még ha olyan szinten is (emlegettétek itt korábban a külföldi örökbe adásban rejlő üzleti lehetőségeket), hogy a gyerekkel mit sem törődve dobálják őket jobbra-balra, mert valamelyik az éppen pikszisben lévő nevelőszülő, a másik meg nem. Senkinek sem mindegy, hogy mennyit keres, az meg csak hab a tortán, hogy az egyik leggyérebben foglalkoztatott megyéről van szó…

              Amellett elgondolkodtató, ha valaki ennyire sok helyre elmegy, hogy az igazát megpróbálja bebizonyítani, és több független szakértő egybehangzóan állítja, hogy semmi baj a fejével, akkor miről is van szó tulajdonképpen?

              Nekem pont az alkalmassági procedúra kapcsán múlt el az összes bizalmam, már ami a hivatalokat illeti. Addig se volt sok, de azt a keveset is eljátszották. A kafkai világrend olyan mértékű felnagyítását tapasztaltam, hogy nem hittem a szememnek, és nagyon fordítva ülünk azon a bizonyos lovon. De csak egy példa: ha a gyártósoron elrontod munkásként az összeszerelést, 3 hiba után repültél. A hivatalban állítom meg még direkt meg is veregetik a dolgozó vállát, ha elcsesz vagy nem tud valamit. Neki elég hápogni, rosszabb esetben úgy fordítja a helyzetet, hogy az ügyfelet/pácienst lehessen okolni, és csinálják ezt napjában sokszor, sok ember sorsával játszva – hát nem ég az arcuk egy kicsi-kicsit se?

              Kedvelés

            • Az asszony bírósághoz fordult a nevelőszülői alkalmasságának megvonása miatt. Bár a cikk több helyen zavaros, ez egy olyan ténysorozat következménye, amit fel tud fejteni egy bíróság. Nem öt perc lesz, mire kiderül az igazság, de fontos lenne megtudni majd a részleteket.

              Kedvelés

          • Egyébként a baráti körben szülő nélkül maradó gyereket szerintem fel lehet nevelni, még ha nem is örökbefogadással… Itt pl. a “más személy” erre szerintem lehetőséget ad, és utána meg a gyámja maradhat:

            72. § (1) Ha a gyermek felügyelet nélkül marad, vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezete súlyosan veszélyezteti és emiatt a gyermek azonnali elhelyezése szükséges, a települési önkormányzat jegyzője, a gyámhivatal, valamint a bíróság, a rendőrség, az ügyészség, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoksága (a továbbiakban: beutaló szerv) a szakellátás keretében a gyermeket ideiglenesen

            a) a nevelésére alkalmas, azt vállaló különélő szülőnél, más hozzátartozónál, illetve személynél, vagy ha erre nincs lehetőség,

            b) a legközelebbi ideiglenes gondozási feladatokat is ellátó nevelőszülőnél, vagy ha erre nincs lehetőség, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben

            helyezi el, és erről haladéktalanul értesíti az illetékes gyámhivatalt.

            (2) A gyermeknek a gondozási helyre viteléről a beutaló szerv gondoskodik.

            (3) Az ideiglenes hatályú elhelyezéstől kezdődően a szülő gondozási, nevelési joga szünetel. A beutaló szerv határozata fellebbezésre való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

            75. § Ha a gyámhivatal az ideiglenes hatályú elhelyezést követően azt állapítja meg, hogy a szülői felügyelet megszüntetésének okai fennállnak, 30 napon belül pert indít a szülő ellen a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránt, a perindítással egyidejűleg megállapítja a szülő felügyeleti jogának szünetelését, továbbá

            a) megállapítja a különélő másik szülő szülői felügyeleti jogának feléledését, és felhívja őt e joga gyakorlására, ha a gyermeket ideiglenes hatállyal nála helyezték el,

            b) a gyermek gyámjául rendeli azt a hozzátartozót vagy más személyt, akinél a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték,

            c) gyámot (hivatásos gyámot) rendel, ha a gyermeket ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben helyezték el.

            Szóval szerintem nem véletlen, hogy hirtelen elárvult gyerekek igazán nincsenek a rendszerben, mert családon/baráti körön belül maradnak általában.
            Aki meg ismerős nevelőcsaládban válik örökbeadhatóvá, az szerintem azért más eset, mert visszaélésekre ad lehetőséget, gondolom ezért nem teszik lehetővé.

            Kedvelés

  17. Sziasztok! Szeretném megkérdezni a várakozókat, hogy járt-e valaki hasonlóan hozzánk: 2014. februári érvényes határozatunk van a lakóhely szerinti budapesti Gyámhivataltól, a napokban felhívtak a Tegyesztől, hogy a márciusban érvénybe lépett törvényi változások miatt, átküldik az anyagunkat a tartózkodási hely szerinti megyei Tegyeszhez és oda fognak minket átsorolni sorszámilag is. Nem nagyon értjük, utólag hogyan változtathatnak, van esetleg valakinek bővebb információja erről?

    Aktucs szeretnék gratulálni a kicsikhez és nagyon sok boldogságot velük 🙂

    Kedvelés

      • Szia Zsuzsa, igen, a lakóhely budapesti a tartózkodási hely pedig Pest megye. Így volt az októberi jelentkezésünknél is anno.

        Kedvelés

          • A budapesti Tegyeszhez jelentkeztünk (tájékozatlanok voltunk a jelentkezési feltételekkel kapcsolatban), azt mondták ez így rendben lesz, csak elég furcsa hogy így utólag változtatnak rajta.

            Kedvelés

          • Ez így van, nekem emiatt fel is kellett vezettetnem a lakcímkártyára a tartózkodási helyemet. (Egész eddig senkit nem érdekelt, hogy máshol lakom, mint ahol az állandó lakcímem van, pedig már 5 éve így van.)

            Kedvelés

            • Én imádtam a tanfolyamot.Ne iskolai oktatást képzelj el,és nincs vizsga sem a végén.Bizonyos élethelyzeteket beszéltek át,de nem úgy,hogy a csoportvezető elmondja,hogyan csináld,hanem te mondod el,mit tennél abban a helyzetben.Hasznosnak éreztem nagyon.És ott ismertem meg Zsuzsát is.

              Kedvelés

            • Köszönöm az infot:)) Természetesen véleményem van sok mindenről az életben, csak nem szeretek direktben “szerepelni”.

              Kedvelés

            • Szuper volt a tanfolyam. Én szívem szerint minden édesanyával is elvégeztetném, mert nem csak örökbefogadásról volt szó, hanem nevelésről is. Rengeteget tanultam!

              Kedvelés

  18. Lenne egy praktikus kérdésem. Ugye jól tudom, hogy a GYED-et, meg a családi pótlékot anyakönyvi kivonattal lehet intézni? De vajon hol anyakönyvezik a gyerekeket? A születési helyük elvileg a mi lakóhelyünk lesz, de ugye az ország másik végén születtek eredetileg. Az ottani, vagy az itteni anyakönyvi hivatal az illetékes? Kell nekem toporogni valahol, vagy sürgetni úgysem tudom? (Ugye már több mint egy hónapja itthon vagyok, azért elég sürgős lenne a GYED…)

    Kedvelés

    • Szia! A születési helyük nem változik, viszont van egy olyan rész, hogy “származási hely”, az lesz a ti lakóhelyetek, ahol akkor laktatok, amikor a gyerekek születtek. Mi annak idején megkaptuk a gyerek eredeti születési anyakönyvi kivonatát, pedig titkos örökbefogadás volt, és azzal, meg a kihelyező határozattal lehetett igényelni a juttatásokat. Annyi, hogy mivel a nevelőszülő már megkapta arra a hónapra a családi pótlékot, amikor elhoztátok a gyerekeket, nektek a következő hónaptól jár.

      Kedvelés

    • Szia! A mi fiunk Budapesten született, mi Szolnok mellett lakunk. Az anyakönyvi kivonatot még mindig nem kaptuk meg, pedig 2014 december közepén felküldte a határozatot a JNSZ Megyei gyámügy budapest VI. kerületi gyámügynek. A nêlkül pedig semmi más iratot nem adnak ki. Családi pótlékot megkértük, de már kérik a hiányzó dokumentumokat. Oviba sem tudunk beiratkozni, engem pedig nagyon hiányolnak a munkahelyemen.

      Kedvelés

      • Telefonálj rá az anyakönyvi hivatalra! Elvileg van rá 30 napjuk, de (nekünk legalábbis ez volt a tapasztalatunk), ha kedvesen, finoman kéred, lehet ez sokkal gyorsabb. Nekünk is telefonra küldték, de akkor azonnal. Az anyakönyvi kivonattal együtt pedig megérkezett az új lakcímkártyájuk is. Sok sikert!

        Kedvelés

  19. Szia Aktucs, úgy van, ahogy Vic írja, ha megkaptad a gyerekek eredeti nevére kiállított anyakönyvi kivonatokat és TAJ kártyákat, azzal meg az ideiglenes kihelyező határozattal tudod igényelni a GYED-et. Ha nem, akkor bonyolultabb. Amikor az örökbefogadást jóváhagyó végleges gyámhivatali határozatot megkapod, akkor a gyámhivatal hivatalból intézkedik, hogy állítsák ki a gyerekek új, a ti nevetek szerinti anyakönyvi kivonatát. Ha ez kész van, azt elküldik nektek postán és utána tudod igényelni az új lakcímkártyát és ezt követően az új TAJ kártyát. Ez mind elég sok idő figyelemmel arra is, hogy más megyéből fogadtál örökbe. Én ezért azt javaslom, hogy nyugodtan kérdezz rá a penzbeli@oep.hu e-mail címen (Országos Egészségbiztosítási Pénztár Pénzbeli Ellátási és Ellenőrzési Főosztálya), hogy a titkos örökbefogadásra tekintettel nem áll rendelkezésedre még valamennyi előírt dokumentum, mitévő legyél, ilyen esetben beadhatod-e esetleg hiányosan is a kérelmet vagy mit javasolnak. Szerintem biztos fognak segíteni, annál is inkább, mert munkajogilag is célszerű rendezni a helyzetet mielőbb (gondolom gyermekgondozás miatti fizetés nélküli szabadságon vagy most), meg az is igaz, hogy ugyan visszamenőleg is járni fog a GYED, de a köztes időben is elég sok a kiadás.

    Kedvelés

    • Munkajogilag elméletben a kihelyező és az örökbefogadást jóváhagyó határozattal rendezve vagyok. De azért mindenképp jó lenne, ha mondjuk nem mondanák fel a lakáshitelünket a GYED megérkezéséig…
      Taj kártyát kaptunk, de anyakönyvi kivonatot nem. Köszönöm az email-címet, kérdezek. 🙂

      Kedvelés

  20. Jelentem, boldog tulajdonosa vagyok egy friss ropogós határozatnak! 🙂 Nézegetem a civileket, tud valaki valami konkrétat a Várva Várt Alapítványról?

    Kedvelés

  21. Tyű, ez aztán az interjú. Nagyon nehéz lehet ezeknek a lányoknak, jó, hogy az alapítvány segít nekik és hogy vállalkoztak az interjúra.

    Kedvelés

  22. Az interjú döbbenetes volt, számomra pozitívan. Jó volt látni a másik oldalt, az adó felet. Kár, hogy a “Poronty”-on lehet kommentelni…amiket egyesek ott írnak…Ettől megkíméltem volna a lányokat. Tudom, ilyen a világ, de…

    Kedvelés

    • A kommenteket nem néztem meg, hogy ne idegesítsem fel rajta magamat. Viszont szerintem is nagyon fontos ez az interjú. Jó lett volna ilyet olvasni az öf előtt, az öa anyák egy csoportjáról reális infóhoz jutni. A tanfolyamon nekünk az öa anyákat drogos, alkoholfüggő, prostituált kategóriákban festették le. Szerencsére megnéztük ott a gólyahíres filmet is, amiben egy másfajta vsz anya szerepelt.

      Kedvelés

  23. Sziasztok! A még várakozóknak lenne egy észrevételem. Mi tegnap kaptuk meg a TEGYESZ-től az értesítést, hogy akkor kivettek minket mind a megyei, mind az országos listáról. A levél mellékleteként elküldték azt az adatlap-szerűséget, ami a határozat részét is képezte. Ezen legnagyobb megdöbbenésemre egy plusz sor volt most. Konkrétan ez:
    “Spec. (6.hétnél fiatalabb titkos:) Nem”
    Ez gondolom azt jelenti, hogy nem vállaltunk volna titkos örökbefogadással 6 hetesnél fiatalabb babát, aminek a meggondolási idő miatt van jelentősége. A nagy probléma ezzel csak az, hogy minket egyrészt senki nem kérdezett meg, hogy vállalnánk-e, másrészt meg vállaltunk volna. Most már nincs jelentősége, de én felhúztam magam ezen, úgyhogy ha még várakoztok és elfogadnátok újszülöttet titkosan, nézzétek meg a papírotokat és ha nincs rajta, mint ahogy nekünk sem volt eredetileg a papírunkon, akkor kérdezzetek rá, nehogy hiába várjátok azt a telefont.

    Kedvelés

  24. Képzeljétek, miket álmodtam az éjjel kétszer!
    Először azt, h egy másik, szintén öf baráti pár udvarából utánunk (férjemmel ketten voltunk) szökött egy igazi kis vasgyúró egy tacsikutyával. Aztán amikor visszamentünk négyesben a barátainkhoz, hogy ugyan nem tudtuk, h van még egy gyerekük és egy kutyájuk, de visszahoztuk őket. Ők szegények meg néztek nagyokat, hogy ők se a gyereket, se a kutyát nem látták még, azt hitték a mieink. Ennek örömére ökörsütést rendeztek a faluban, vagy mi.

    Aztán felébredtem, de rögtön utána megint álmodtam. Most azt, h anyuéknál a nagy udvar teli volt vendéggel, rokonokkal. Aztán vége lett a partinak, és egy rózsaszín ruhás kislány megfogta a kezem, és azt mondta: “gyere anyu, menjünk!” Az én kiskori ruhám volt rajta.

    Kedvelés

    • Ezek jo almok 😊
      Multkor azt almodtam, hogy vmi sotet sikatorban bolyongtam, olyan erzesem volt, mintha teljesen ures lennek, mint aki hetek, honapok ota reszeg lennek, vagy ilyesmi.
      Meglattam a fiamat, kb 3 eves lehetett, odarohantam hozza, mire o lelkendezve meselte, hogy orokbefogadjak olasz szulok.
      En sirtam, kertem, hogy ne menjen, de o azt valaszolta, hogy dontott, az orokbefogado szuloket valasztja.
      Itt felebredtem, szornyen vacakul voltam, azt ereztem, hogy valora valt a remalmom, elveszik a fiam.
      Masnap reggel jottem ra, hogy ez milyen fontos alom volt, az a kisfiu tkp en voltam, harom evesen, es ateltem ujra, hogy anyut valasztottam. 😊

      Kedvelés

  25. Képzeljétek, megint álmodtam a kislánnyal, és tegnap kaptam egy hívást egy sorstárs várakozótól. Úgy hírlik, megint fogyni fog a sor!!!! Még nem tudjuk, mikor és mennyivel, de kit érdekel, FOGY A SOOOOR! 😀

    Kedvelés

  26. Sziasztok!
    Nagyon jó ez az oldal, nagyon hasznosnak találom, hálás vagyok érte. 🙂
    Örökbefogadás előtt állunk, lassan 2 éves az alkalmassági határozatunk, jelenleg 9. helyen állunk a sorban. Szeretném a tanácsotokat kikérni azzal kapcsolatban, hogy hogyan és mivel érdemes készülnöm ebben a remélem rövid hátralévő időben. Az örökbefogadással kapcsolatban megjelent könyveket már elolvastam. Ti hogyan készültetek a várakozási idő alatt?
    Nekem nincs még gyermekem, 0-1,5 éves gyermek örökbefogadására szól a határozatunk. Kezdjek el gyermekgondozással kapcsolatos vagy gyermekpszichológiai ismereteket megszerezni, stb. vagy nem kell ennyire rágörcsölni a dologra? Sajnos erre hajlamos vagyok…
    Ti hogyan és mivel készültetek a várakozási idő alatt? Előfordult olyan dolog az örökbefogadás után, amivel kapcsolatban úgy éreztétek, hogy érdemes lett volna már korábban felkészülni rá?
    Köszönöm, hogy őszintén megosztjátok a tapasztalataitokat mindenkivel.

    Kedvelés

    • Wow! 9!!!! Az már mindjárt itt van! Grat! Ti már 3+1 éves határozattal vagytok a sorban?
      Nos, abból, amit leírtál inkább az tűnik ki, h kötélből vannak az idegeid, illetve, h egy kész gyerekszoba várja a kicsi tulajdonost, és ha ez így van, az valószínűsíti, h nem vagy kezdő gyerekező, fejlődni és tanulni persze mindig lehet.
      Mi még csak a 44.helyen vagyunk. Legszívesebben a babaszobát rendezgetném, de kicsi a lakás. Így maradt a töméntelen mennyiségű olvasás, mint idegnyugtatás, mondom ezt magyar-német-könyvtáros-tanárként 5 év egyetem (7 szigorlattal, ebből 1 összevont csak a fejlődéslélektan), fél év bébisintérség és 7 év tanárság után, amibe belefért a gyerekvállalás előtti 2 évben az összes gyerekgondozási szakkönyv, a remény hónapjaiban a lombik szakirodalma, az öf eldöntése előtti 3 hónapban vagy 30 öf szakirodalom, és a gyászfeldolgozás segédanyaga, illetve azóta a blog könyvek-filmek részlegének tanulmányozása, legalább 10-15 blog napi szintű követése.
      És mégis felkészületlennek érzem magam, és tudom, h a gyerek majd olyan meglepetésekkel is szolgálni fog, amiről eddig még nem volt fogalmam. Nekem a könyv és az olvasás gyógyszer, más meg nulla készüléssel nevel. De ahogy én ennyi háttérismerettel elronthatom, úgy az előbb említett szemléletű delikvens is… ettől szép 😉
      A rágörcsölés fogalmát meg valami hányaveti hülye találta fel, aki nem bírta elviselni és végighallagatni, h más többet vagy épp kevesebbet küzd ugyanazzal a dologgal. Szóval be vedd komolyan ennek a fogalomnak a létjogosultságát!
      Filozofikus őrültködésem zárásaként, boldog utolsó várakozós hónapokat és a lelkiállapotodhoz passzoló felkészülést kívánok!!! (szakirodalomlistát pedig bármikor szívesen küldök!) 😉

      Kedvelés

    • Szerintem nem érdemes nagyon túlspilázni, nem is tudod pontosan, mire, mekkora gyerekre készülj. Nagy vonalakban érdemes tisztában lenni a normál fejlődéssel, de szerintem úgyis igazán a Te egyedi gyerekeddel kell majd foglalkoznod, és neki megadni a lehető legjobbat, nem a világ összes 0-1,5 éves korig terjedő gyermekével (persze, én mondjuk könnyen pofázok, mert nem tudom, milyen ismeret hiányzott volna, ha nem lett volna; mindenesetre ami szerintem a leginkább kell, az egyfajta laza rugalmasság, mert a Te gyereked pont nem olyan lesz, mint a könyvekben, meg az enyém sem, meg a másé sem, a könyv az az átlag, gyakorlatilag statisztika, a gyerek meg egyszeri és megismételhetetlen). Amit szerintem érdemes átgondolni, hogy ki az a megbízható arc (védőnő, anyukád, sokgyerekes barátnőd), aki kicsit tud majd neked megnyugtatást adni aggasztó kérdésekben (mert aggódni mindenen lehet, még akkor is, ha az ember tájékozott a kisgyermekkort érintő kérdésekben, vagy főleg akkor). No, az hiányzott volna, de szerencsémre anyukám is meg a védőnő is elég jól le tudott rángatni a földre, ha kicsit túlpörgettem magam.
      Öf kérdésekben meg itt vagyunk és leszünk akkor is, ha megérkezett a babád, van itt 0-tól nevelő anya/apa is, meg 1,5-től nevelő is, ha valami lesz, kérdezhetsz bátran (ha meg éppen nem tudunk válaszolni, akkor azért szerintem azt meg tudjuk mondani, hogy kihez fordulj ezzel).
      Szóval, nyugi. Meg ha tudod, aludd ki magad. 🙂

      Kedvelés

    • Én azt javasolnám, gyűjts magad köré baráti kört ilyen korú, vagy picit idősebb gyereket nevelőkből, sokat tudnak majd segíteni, ha kérdéseid vannak.

      Kedvelés

    • Szia Szamóca! Csatlakozom az előttem szólókhoz, egy-két higgadt, tapasztalt ismerős rengeteget tud segíteni. Amit még javasolnék: gyűjts kulturális és társasági élményeket, töltődj fel minél jobban, legyen miből merítkezni az otthon töltött idő alatt, mert eleinte nem nagyon tud programozni az ember.

      Kedvelés

    • Mi nem készültünk semmivel. Éltünk a mindennapjainkat, és vártunk. Gondolatban megvolt persze hogyan tervezzük a gyerkőc helyét, rendszeresen jártunk a Mózeskosárba – sok hasznos infót, történetet hallottunk. De fizikailag semmink sem volt. (Még azt sem tudtuk hol milyen sorszámmal állunk. Ja és nem vagyunk pedagógus stb. végzettségűek.)
      Aztán amikor megcsörrent a telefon minden ment mint a karikacsapás. Pénteken átgondoltam melyik kisgyerekes családtagtól, ismerőstől kérhetünk segítséget, (+ hívtam A Védőnőt), és vasárnap este kész volt a gyerkőc helye. Persze adódott olyan helyzet, amire más szülés előtt felkészül és mi nem tudtuk, de minden megoldódott. Kórházban a Főnővér, a Védőnő és a gyerekorvos, a család nagyon sokat segített.
      Én ma sem várakoznék másként, hiszen nem tudhattuk milyen korú gyermek költözik majd hozzánk.

      Kedvelés

  27. Sziasztok! Tudtok ajánlani jó gyermekpszichológust Budapesten? Valahol itt olvastam a gyerek pszichodrámáról is, arról is tudtok írni?

    Köszönöm: Dunavirág

    Kedvelés

  28. Kedves Sorstársak!

    Remélem tudtok nekem segíteni. A TEGYESZ továbbította az anyagunkat a gyámhivatalhoz. Pontosan 2 hete a gyámhivatalnál aláírtuk a jegyzőkönyvet, de a határozatunk még mindig nem érkezett meg. Mi lehet ennek az oka? Mi történik még ezen kívül a gyámhivatalban, mit kell még elintézni? Köszönöm a segítségeteket!

    Kedvelés

      • Nem mondtunk, de azért meg kellene érkezni a határozatnak, hogy legyen mi ellen fellebbezni (persze nem akarunk, de ha mégis)

        Kedvelés

    • Nekünk kb 2 héttel a gyámhivatali randi után jött meg a határozat. Utána egy hónappal pedig egy értesítő, hogy jogerőre emelkedett.
      Ha megvolt a gyámhivatali elbeszélgetés, akkor nincs más dolgotok, csak megvárni a határozatot (jól olvassátok el, nehogy hiba legyen benne), majd onnantól csak várni telefonhívást a Tegyesztől, illetve ha nyílt öf-re is vállalkoztok, akkor a határozattal felkeresni egy vagy több alapítványt.

      Kedvelés

      • Hát jó, akkor várok. Csak azért bosszantó, mert jól ismerjük a gyámügyest, aztán így sem halad. Május 21-től nem tudjuk elintézni (bár beleestünk a nyári szabadságolásba), most attól félek, jönnek az ünnepek. Tiszta vicc az egész!

        Kedvelés

        • Mi azt kértük, hogy ne adják postára a határozatot, hanem személyesen mentünk be érte (előtte telefonon értesítettek, hogy elkészült) és úgy vettük át. Sőt ott helyben átolvasás után mondtunk le a fellebbezési jogról, így azonnal rávezették, hogy a határozat jogerős. Ezzel elég sok időt meg lehet spórolni.

          Kedvelés

          • Hát igen. Sajnos nálunk ez sem volt opció, nem lehetett. A TEGYESZ-től is ki akartuk kérni a kész anyagot, hogy személyesen visszük a gyámügyre, azt sem lehetett. Nyilatkozatot is szerettünk volna tenni, hogy nem fellebbezünk, azt sem lehetett. Kb akárhogy próbáltam gyorsítani a folyamaton, nem jutottam sehová. Október elejére mondták a tanfolyamot, mi úgy döntöttünk augusztusban, hogy nem várunk addig, augusztus végén elmentünk az Ágacskához. Ennek ellenére nem készítették el az anyagunkat előbb, mint október közepe. Az a baj, annyira függ az ember az ügyintézőktől, hogy inkább eltűri a dolgokat. Legalábbis én így vagyok vele.

            Kedvelés

            • na pont ez az, amiről az orvosos résznél beszéltem…
              nemhogy értékelnék, hogy az ember próbálna produktív lenni, inkább még keresztbe tesznek neki…

              Kedvelés

    • Nekünk mindkétszer a beszélgetésen kívül volt környezettanulmány is újra, a gyámüggyel is. (Bár ezt tudtuk előre, benne volt a hivatalos idézésben, amit küldtek). Nekünk nem ajánlották fel, hogy nyilatkozhatunk a fellebbezésről, viszont frankón kiküldték mindkétszer a határozatot addig is, meg aztán a jogerőt utána újra (azt eddig még csak az elsőnél, lassan már ide kéne érnie a másodiknál is).

      Kedvelés

      • Gyámüggyel is körnezettanulmány? Nekem azt mondta a Tegyesz, hogy ők csak a bérigazolásokat fogják kérni.
        A tanfolyamon nagyon elmagyarázták a fellebbezési szöveget.

        Kedvelés

          • Nálunk a gyermek kihelyező határozat előtt a gyámhivatal is végzett környezettanulmányt,ez három éve volt. Akkor egy kicsit macerának éreztem, utóbb viszont, különös tekintettel arra, ahogy később a végleges határozatnál a gyerekkel bántak, már másképp értékelem, inkább egyfajta gondoskodásnak. Végülis a végső döntést, a gyermek sorsának rendezéséről ők hozzák meg és az nagyon is érezhető volt, hogy a gyereket tartják elsődlegesnek, nagyon-nagyon kedvesen, tisztelettel beszéltek vele, valószínűleg ezért is maradt meg egy szép emlékként. A kisfiam úgy élte meg, hogy őt is meghallgatták, részt vett a döntésben. Nyilván ez csak nagyobb gyereknél van így, aki már érti, hogy mi történik, de ebben az adott gyámhivatali ügyintézőnek (akit a kisfiam azóta is polgármesterként jelenít meg a szerepjátékokban) is nagy szerepe volt.

            Kedvelés

          • Nálunk annyira nemrég, hogy most az ősszel, és tkp most nem is ők csinálták, hanem kiszervezték a szociális alapszolgáltatásnak, de akkor is volt (így már végképp nem is értettem, hogy a Tegyeszé nem jó nekik, de az alapszolgáltatóét meg elfogadják? Elsőre személyesen jöttek ki, abban még láttam valami rációt, de ebben így nem sokat. Mindegy, nem volt elviselhetetlen, alkalmazkodtak az időbeosztásomhoz, megvolt, csak nem értettem teljesen.)

            Kedvelés

        • Aha, nekünk velük is volt környezettanulmány (mindkétszer még alaposabb, mint a Tegyesszel), és szerintem itt a tanfolyamon is azért nem foglalkoztak a fellebbezéses dologgal, mert itt nem ajánlják fel (legalábbis nekünk egyik alkalommal sem került szóba, kétszer nem hiszem, hogy véletlenül maradt el). Szerencsére magánál az örökbefogadásnál viszont felajánlották, sőt, az a gyakorlat, hogy a gyám is előre nyilatkozik, így pl. aznap intézhettünk mindent, mert jogerőre is emelkedett egy lendülettel az öf. Itt a várakozásnál mondjuk nem is kérdeztem, mert ugye a Tegyesznél jelentkezéstől ketyeg, máshova meg nem adtuk be, úgyhogy mindegy volt az a 15? 30? nap, nem is tudom. Akinek nem mindegy, és rákérdez, az nem tudom, kap-e lehetőséget itt nálunk, de az biztos, hogy kiküldik a határozatot is, és a jogerőt is külön-külön, tehát nálunk nincs az, hogy addig nem is hallunk róla, míg le nem jár a határidő (amit meg nem is értek, mert ha meg nem látod a papírt, ami ellen fellebbezhetnél, akkor meg automatikusan lemondathatnának tényleg, mert hát hiszen akkor nem mindegy?).

          Kedvelés

  29. A Tegyesz kb. 2 hete továbbította az anyagomat a gyámügyhöz. Mennyi idő után jelentkezik a gyámügy? Köszi a választ.

    Kedvelés

    • Az attól függ, kihez kerülsz… Nekünk pl szabályos idézést küldtek tértivevénnyel, a velünk egy csoportba járó sorstársakat meg lazán felhívták, és időpont-egyeztetés után már mehettek is…

      Nekünk decemberben volt papírösszerakás, január közepén mentünk a gyámhivatalba, és február közepe-vége felé lett meg a határozat. De bele kell venni, hogy év vége és eleje volt, meg ugye hétfőn még nem, pénteken meg már nem szeretnek (intenzíven) dolgozni.

      Kedvelés

        • Mi is hivatalos idézést kaptunk. Sztem ha egy-két héten belül nem hallasz felőlük, nyugodtan telefonálj oda és érdeklődj, hogy rendben vannak-e papírjaitok.

          Kedvelés

  30. Buzsa, Te olyan kreatív vagy, nem tudsz kitalálni valami jó kampányfogást, hogy a Goldenblogon szavazzanak az örökbe-re? Nekem a múltkori nem jött be, mert másnapra már a 7. helyre került. Pedig Zsuzsa még like gombot is csinált az olvasók kedvére:)

    Kedvelés

    • (Angéla, imádlak!) Azt láttam, hogy azon a blogon, amely toronymagasan vezet, ha megnyitod az oldalt, szinte az arcodba ugrik egy felugró ablak, amely felszólít, hogy szavazz rá a Goldenblogon. Ez sajnos egy kicsit fura verseny olyan szempontból, hogy csak az tud szavazni, aki fent van a Facebookon is. Mindenesetre én reklámoztam az ismerőseim között, Zsuzsa is ezt teszi, nem tudom, mit kellene még. Sajnos egy ember csak egyszer szavazhat, de én is naponta csekkolom az állást.

      Kedvelés

  31. Velem két olyan dolog is történt az őszi szünetben, ami erőteljesen arra sarkalt, hogy nagyon-nagyon reklámozni kellene ezt a blogot. Találkoztam egy olyan örökbefogadó anyukával, akinek 16 éves a lánya és nem tudta neki elmondani, hogy örökbefogadták. A kislány érzi, hogy valami nem stimmel, az anyuka el is akarná mondani neki, és valahogy mégsem tudja és teljesen tanácstalan, szorong, fél. Nem ismerte az örökbe blogot, én annyit tudtam tenni azon kívül, hogy meghallgattam, hogy ideirányítottam. Sajnos nagyon messze él Pesttől, így pszichológusban sem tudtam segíteni, de bizakodom, hogy a lakóhelyén talál megfelelő támogatást. Pár napra rá kinyitottam a Nők Lapját és a jogi tanácsoknál azt kérdezte egy házaspár hogyan tudnák az örökbefogadást felbontani, mert a 16 éves fiuk teljesen kifordult magából. A két esetnek semmi köze sincs egymáshoz, de valahogy felmerült bennem, lehet, hogy ez a fiú sem ismerte a származását vagy esetleg olyan pejoratív értelemben hallott róla, ami a drasztikus magatartási problémák irányába hatott serdülőkorban.
    Én azt gondolom, hogy nagyon sokat képes Zsuzsa örökbe blogja tenni annak érdekében, hogy őszintén beszéljünk az örökbefogadó családokat érintő fontos kérdésekről, hogy a jövőben például ne fordulhasson elő, hogy ne tudják megmondani a szülők a gyermeküknek, hogy örökbefogadták.
    Ezért tartom olyan nagyon fontosnak, hogy minél több fórumon megjelenjen, hogy minél több örökbefogadásban érintett szereplőhöz eljuthasson a híre és olvashasson, kérdezhessen, megoszthassa a gondolatait, érzéseit egy elfogadó közösségben.
    A másik gondolat, ami eszembe jutott (és rá két napra jött Dunavirág budapesti gyerekpszicho kérdése), hogy lehet az is hasznos lenne, ha nemcsak könyveket, meg szakirodalmat osztanánk meg, hanem olyan szakemberek elérhetőségét (honlapját), akik valamilyen probléma – akár pszichés, akár egészségügyi kezelésben segítettek nekünk: gondolok itt pszichológusokra, mozgásfejlesztő gyógypedagógusokra, logopédusra, laktációs tanácsadóra stb. Nem gondolnám ezt reklámnak, ahogy például a könyvek, filmek, szakirodalom sem azzal a céllal került ide, de mégis sokat tudnánk vele segíteni egymásnak.

    Kedvelés

    • Valahol elszállt az éterben az erre írt válaszom. A lényeg: nagyon szívesen olvasnék olyan történeteket, ahol a szülők felbontották az örökbefogadást, vagy kamaszkorban olyan problémák jelentkeztek, amit nem tudtak megoldani, s esetleg a gyermek maga „lépett le”. Jó volna felkészülni ennek a korszaknak a speciális problémáira. De szívesen vennék olyan történeteket is, ahol ez az időszak “normális mederben” folyt.

      Kedvelés

      • Én akit tudok öf felbontós történetet, az annyira nem tipikus, hogy szerintem nem segítené a felkészülést (más kérdés, hogy tuti, hogy nem is adnának interjút, ha csak a gyerek nem, de valószínűbb, hogy ő sem, habár még nem is nagykorú).
        Viszont azt is gondolom, hogy talán a többi hasonló sztori sem “tipikus”, azaz nem biztos, hogy tanulnánk belőle annyit, mint amennyire nehéz lenne nekik az egész nyilvánosság. Aztán persze ki tudja?

        Kedvelés

  32. Sziasztok!!
    Új vagyok. 26 évesek vagyunk a párommal, első babánkat vártuk október 7-re voltunk kiírva. De szeptember 9-én méhen belüli elhalást állapítottak meg. Szülésindítás követően komplikációk adódtak, meg kellett császározni. Nem állt a vérzésem, így a méhemet is el kellett távolítani. 😦 Felfoghatatlan, ami történt velünk ilyen fiatalok. Bár még most korai lenne az örökbefogadás, a jövőre nézve egyre többet és többet olvasgatok róla. Örülök, hogy erre az oldalra találtam.

    Kedvelés

  33. Remélem lesz valami jó ötletetek. Ugye két hónapja vannak nálunk a gyerekek. Na most az a nagy helyzet, hogy a fiam a maga két és fél évével szerelmes belém. Aranyos meg minden, csak éppen a férjem nem érhet hozzám. Ha puszit ad, vagy átölel, akkor a gyerek vagy közénk fúrja magát, vagy komoly hisztibe kezd, tárgyakat dobál, elindul az ajtóhoz “világgá”. Marhára nem szeretnénk leszokni a pusziról, ölelésről, mindkettőnk lelki egyensúlyához szükséges, viszont megijeszt a fiam dühének az intenzitása. És fogalmam sincs, hogy hogyan lehet ezt jól kezelni. Vagy csak simán ne foglalkozzak vele? (Az az érdekes, hogy a tesójára többnyire nem féltékeny, csak a férjemre.)

    A másik problémám ezzel a “szerelemmel”, hogy kicsi fiamnak mániája benyúlkálni a ruhám kivágásába, valamint a legváratlanabb helyeken előadni az “anya cicije anyáé” című dalt (kb. 150-szer üvöltve el ezt). A 16 évesem soha nem tanúsított ilyen jellegű kíváncsiságot kicsinek, de ez számomra eléggé zavaró is, és szintén nem igazán tudom hogy a lelkébe gázolás nélkül hogyan szoktathatnám le erről.

    Kedvelés

    • Kedves Aktucs!
      A szeretethiány pótlására a sok-sok szeretet és az idő a megoldás, ahogy ezt biztosan magad is tudod. Ami nekem segített, hogy ez a sok szeretet célba is találjon a szeretetnyelv elmélet. Nem értek hozzá, de ha rákeresel, biztos találsz jó elméleti összefoglalót róla.
      A mi példánkon ez úgy néz ki, hogy amellett, hogy mindent megtettem, hogy jól érezze magát, olyan igényei is ki legyenek elégítve, amiről nem is tud, mindenféle módon próbáltam kifejezni felé a szeretetemet. A lányom viszont naponta átlag 726498-szor mondta a leg lehetetlenebb helyzetekben, hogy „szeretlek” vagy „szeretsz?”, amire legfeljebb 50-szer tudtam válaszolni, hogy „én is szeretlek”. Próbáltam Neki magyarázni, hogy ez egy varázsszó, ha nagyon sokat mondod, elveszíti a varázserejét, de semmi. És ami a legrosszabb, szemmel láthatóan nem érezte a szeretetemet, bárhogy is erőlködtem. Végül, mikor elkezdtem figyelni, hogy esti puszinál megelőzve őt mondjam, hogy „szeretlek”, szép lassan elkezdett csökkenni a napi szeretlekezések száma, viszont szemmel láthatóan egyre inkább szeretve érzi magát.
      Az intim helyekre nyúlkálásra nekem az vált be, hogy ilyenkor szó nélkül egy határozott mozdulattal átirányítottam a kezét egy számomra elfogadható helyre. Melltartóból mondjuk a derekamra, és egy nagy ölelésben folytattam a mozdulatsort. Így nagyon gyorsan rászokott, hogy a szeretetét ne cici simogatással, hanem nagy átkaroló öleléssel fejezze ki.
      A féltékenykedésre nem tudok saját tapasztalatot írni, de egy ötlet, hogy próbáljátok meg valahogy játékba átvezetni a hiszti energiáját. Mondjuk, a fiúk versengjenek a kegyeidért, és az puszilhat meg, aki nyer. Így is veszít a meghittségéből a dolog, de mindenkinek jobb a hangulata. Persze, lehet, hogy tévedek.
      Üdv, és sok sikert.

      Kedvelés

      • A “cicizés” minden bizonnyal nem azzal függ össze, hogy féltékeny, vagy egyáltalán hogy (“szerelmes”) kisfiú. Az én hét éves kislányom anno hasonlóképpen viselkedett. Tudta, hogy őt nem szoptatták baby korában, és emiatt hiányérzete volt, azt hitte, most, hogy van anyukája, be lehet pótolni a szopást is. A téma, a lehetőség, az “elveszett paradicsom” visszaszerzése izgatta (gondolom én). Lehet, hogy ha kétszer-háromszor “játékból” megszoptatom, akkor hamarabb lecsengett volna a dolog. Persze nem tettem, inkább milliószor elmagyaráztam, hogy most már nincs tejecske, ő már nagy ehhez, és sok kisbaba nő fel egyébként is úgy, hogy valami miatt nem tudja szoptatni az anyukája. Ilyenkor megöleltem, a mellemre vontam, hadd érezze a test melegemet – éreztetve egyrészt a szeretetemet, másrészt, hogy ez nem egy tabu hely, egy tabu téma, csak neki, az ő korában már nem való.

        Kedvelés

    • Bocs, hogy csak most jutok válaszig, pedig nagyon akartam már. Szóval, szerintem 2 külön dologról van szó, amiből egyik sem igazán “szerelem”. Az, hogy ki akarja sajátítani az ő anyáját (mert végre van neki, meg amúgy is), az nem feltétlenül azért van, mert ő a cuki szerelmes kisfiú, hanem 1. mert van pótolni valója, 2. ilyen fajta (én vsz. gyerekként másztam mindig oda a szüleim közé az ölelés közepébe, hogy “engem is öleljetek meg”, öcsém pl. ugyanabban a családban csak akkor bújt közéjük, mikor én is, de nálam ez vagy 10 éves koromig simán eltartott, és egyáltalán nem arról szólt, hogy ők egymással ne bújjanak össze, hanem hogy velem is, egyébként szerettem, hogy ők kimutatják a szeretetet egymás iránt (is)). Hogy a tesóját nem túrja ki, az azért lehet, mert ők azért továbbra is egy egység a családi rendszerben, szerintem. Amit én megoldásnak gondolnék, az az, hogy mikor odafúrja magát, akkor mindkettőt öleled tovább (mármint apát-fiát, esetleg be-bevonva a kislányt is), és ráerősítesz, hogy mindőjüket szereted (az én lányom is furakodós, ha azt érzem, hogy ilyenkor inkább rám van cuppanva, akkor én mondom el, hogy szeretlek benneteket, [vezetéknév]-k, ha meg az apja érzi, hogy épp rá van cuppanva, akkor ő mondja el, hogy szeretlek benneteket, csajok, így tulajdonképpen megerősítve abban, hogy nem ellene megy a szeretet, hanem mindenkinek jut, meg egységbe is van vonva hirtelen azzal, akitől épp “irigyli” a másikat, néha meg csak bújunk együtt, és kész). Biztosan van időszak a napban, amikor nem fúrja szét a gyerek az intimitást, amikor meg ébren van, szerintem a ti ölelésigényetek is ki tud elégülni úgy is, ha benne van(nak) a gyerek(ek) is. Amikor nem furakodni készül, hanem várható a hiszti, akkor meg érdemes lenne megpróbálnod a hiszti előtti pillanatban bevonni őt is az ölelésbe (odahúzni, vagy szólni neki, hogy na gyere te is, téged is szeretünk), és ráerősíteni, hogy a ti egymás iránti szeretetetek nem csökkenti az irántuk érzettet. Én a rivaliválásra még nem erősítenék rá, az amúgy is az ödipális korszak feladatköre lenne, amitől még messze vagytok, de igazán még akkor sem.

      A cicitapi szerintem annak a kíváncsisága ennyi idősen, hogy hogyan vannak a nemi különbségek. Az én lányom szopott kicsiként, sőt, ő hagyta abba 2 hósan; 1,5-2 éves kora között mégis ment a taperolás, amíg számomra elfogadható részen/módon érintette meg, nem szóltam érte, “idegenben” természetesen megkértem, hogy ne vetkőztessen, mert tudja, hogy a lányok nem mutogatják mindenkinek a cicijüket, így én sem szeretném (ez ugyan azzal járt, hogy ő is bikinifelsőben strandolt már 1,5 évesen is, mert nem akartam ugye egyik szavammal meghazudtolni a másikat). Ez az a korszak volt, mikor már odáig eljutottunk, hogy mindkettőnknek puncija van, mert lányok vagyunk, apának meg azért van kukija, mert fiú, de nem értette, hogy mellem egyedül nekem van, se neki, aki lány, mint én, sem apának. Ezt igen sokszor meg kellett beszélni, hogy a kislányoknak, a kisfiúknak és a bácsiknak pici cicije van, a néniknek meg nagy, és majd ha néni lesz, neki is nagy lesz. Szerintem kicsit át is nyomhatod az érdeklődést arra, hogy neki nagykorában sem lesz, mert ő bácsi lesz, neki meg szakálla/bajsza/borostája lesz/borotválkozni fog, mint apa, taperolja az ő arcát inkább 😉
      Mondjuk az biztos, hogy sokat segített a vetkőztetés/tapi elhagyásában, hogy láthatott minket meztelenül, akár egymás mellett is (a mi családunkban ez belefér, kinél hogy), és így végül lerendezte magában ezt. Azért néha még téma, hogy lehet-e ő kisfiú, ha kiveszi a hajgumit, de ezt már huncutkodva kérdezi. Amióta a testi különbségek világosak neki, nem taperol.

      Kedvelés

    • Szia, ez a kép kezd kialakulni nálunk is. Ha megöleljük egy mást apával, már tol minket szét, vagy felkéredszkedik, és mindkettőnknek őt kell puszilnunk. A cicizéstől megőrülök. Kéjjes vigyorral az arcán döfködné, simogatná, ha hagynám, ilyenkor teljesen kipirul az arca, és volt már erekciója is. Valamelyik nap a nadrágomat akarta mindenáron lehúzni, mert látni akarta a fenekemet. Apának egy óvatlan pillanatban úgy alányúlt, hogy szegény majdnem kiugrott az ablakon. Tőlünk ilyet biztosan nem látott, még csak két és fél hónapja van velünk. Más is tapasztalt már hasonlót?

      Kedvelés

      • Szelídül ám! Még mindig rendkívüli módon érdekli anya cicije, meg mindenkinek a feneke. (Majd elsüllyedtem az orvosi rendelőben, amikor egy néni lehajolt a gyereke cipőjét bekötni, az én fiam meg elkezdte üvölteni, hogy anya, néni sedde – csak remélem, hogy mások nem értették 😀 ) De, már nem tapizik, illetve csak néha. Nem tudom, mennyi idős, de ez még nem úgy szexuális érdeklődés, mint a nagyoknál.
        A féltékenység is csitul, mindig odaemeltük őt is, és mindig elmondtuk, hogy őt is nagyon szeretjük, de egymást is. Néha még mindig nehezményezi a puszit, de már olyan is volt, hogy ő követelte, hogy anyának is adjon apa puszit. (most 5 hónapja vannak nálunk)

        Kedvelés

      • Nálunk szopni akart a kisfiam, és 2-2,5 éves kora körül ki is fejezte: ha a tesóját szoptattam, őt miért nem? Én ezt jogos igénynek találtam, az elfogadható kereteken belül. Azaz utcán, vendégek előtt nem, de ha ketten vagyunk itthon, megengedem neki. Idővel megritkult az igénye rá.

        Kedvelés

  34. Kedves Aktucs! Az első időszak, év nehéz. Ez a féltékenység, amiről írsz nálunk is megvolt, és úgy oldódott, ahogy egyre inkább elhitte, megtapasztalta a kisfiunk, hogy anya meg apa most már mindig vele maradnak, meg, hogy összetartozunk. Az tuti nem megoldás, hogy apa nem ölelget meg téged, inkább, hogy őt is sokat, sokat:)
    Nem tudtok eljönni a következő Mózeskosár családi napra? Nekem volt olyan, hogy pár perc beszélgetés után úgy éreztem Székely Zsuzsa mázsás súlyokat vett le rólam, meg persze nagyon jó volt a személyes beszélgetés a többi örökanyukával, akik már időben továbbjutottak.

    Kedvelés

  35. Sziasztok! Eloszor szolok hozza a bloghoz, bar eleg sokat olvasgattam itt es nagyon sok hasznos infot es velemenyt talaltam, halasan koszonom. A nemzetkozi orokbefogadas alatt nem tudtam kommentelni, remelem itt feltehetem a kerdesemet. Jol ertem, hogy magan uton (marmint sajat ugyintezessel) lehetseges orokbefogadni olyan orszagbol, amivel nincsen Magyarorszagnak egyuttmukodesi megallapodasa? Mi a helyzet akkor, ha az adott orszag alairta a Hagai Egyezmenyt, es a sajat szabalyai szerint (?) csak ugynoksegen keresztul lehet orokbefogadast bonyolitani. Magyarorszagon viszont nem lehetseges olyan ugynokseget letrehozni, ami kulfoldi allampolgarok orokbeadasaval foglalkozik, jol tudom? Akkor ez sakkmakk szerintetek?

    Kedvelés

    • Szia!
      Üdv a blogon!
      Utána fogok nézni.

      Ha az adott ország aláírta a Hágai Egyezményt, akkor Magyarországról az EMMI-ben működő Központi hatóság keresheti meg csak. A gyakorlatban nem fognak felelni, nem vacakolnak az évi 1-2 magyar üggyel.

      Ha nem írta alá az egyezményt, akkor te közvetlenül odautazhatsz, intézkedhetsz.
      (Most már szinte minden ország aláírta.)

      Van egy konkrét ország, ahonnan örökbe fogadnál?
      Miért szeretnéd?

      Ha sikerül, érdekelnének a tapasztalataid:-)

      Kedvelés

      • Koszonom, ha tudsz valami informaciot szerezni! Az erdekelne, hogy jogilag lehetseges-e, ha mondjuk en raveszem oket valahogyan, hogy valaszoljanak a magyar megkeresesre. Az biztos, hogy alairtak az egyezmenyt, es intezkedni is tudunk helyben. Az EMMI mennyire valaszkesz ilyen ugyekben? En meg 2011-ben irtam egy nefmi.gov.hu-s emailcimre, altalanos kerdesekkel, de nem valaszoltak.
        Igen, van egy konkret orszag, itt elunk, de nincs letelepedesi engedelyunk vagy allampolgarsagunk, tehat csak kulfoldikent fogadhatunk orokbe itt. Tobb ugynokseg mukodik itt, akik kulfoldi allampolgarok orokbefogadasat kozvetiti, de orszagokra specializalodva. Tehat ha jol ertem, akkor az ugynoksegnek az adott orszagbol kell jonnie, es ebben az orszagban kell akkreditaltatni. De ilyen ugynokseget/alapitvanyt nem tudok letrehozni a magyar jogszabalyok miatt 😦
        Ha sikerul valamit elernunk, akkor mindenkeppen beszamolok reszletesebben is.
        Hogy miert szeretnenk? Van kotodesunk az orszaghoz, szeretjuk nagyon, hm, nem tudom igazabol mi a megfelelo motivacio, de vagyunk ra, hogy innen fogadjunk orokbe. Verszerinti gyerekunk nem lehet.

        Kedvelés

    • Buzsa, nagyon cukik a képek:)
      Nálunk most nagy ünneplés következik, mert hamarosan a 3. évfordulóját ünnepeljük a megismerkedésünknek! Ennek kapcsán most minden este elmesélem, hogy három éve ilyenkor mi történt, tegnap tartottunk az értesítő telefonnál, nagyon cukin örül a kisfiam, ahogy mesélem neki hogy elkezdett remegni a lábam, meg azt sem tudtam éppen hol vagyok, még az is nyomon követhető az akkori naptáramból, ahogy minden soron következő programot nemes egyszerűséggel áthúztam és fölé írtam TEGYESZ 9 óra. 🙂 Ő meg ennek kapcsán emlékezett vissza arra a fényképezésre, amikor a nevelőmama fotókat készített róla az aktához. Most rakta össze, hogy érezte ő akkor, hogy annak a fényképezésnek valami jelentősége van, csak nem tudta akkor még, hogy mi.
      Nem sokára a boltos rápillantáshoz érek, aztán apa füles ügyben végrehajtott hajnali bolt riasztásához:)

      Kedvelés

      • Angéla, boldog az a gyermek, akinek ti vagytok a szülei! ❤ Sokat tanulok tőled empátiából, emberségből, egészen komolyan mondom!

        Kedvelés

  36. Találkozó Pécsett:

    1. december 6. szombat 10 óra
      Csorba Győző Könyvtár – Tudásközpont
      Konferencia-terem földszint
      7622 Pécs, Universitas u.2/A.

    A találkozó tervezett programja:

    -10 órától Ungvári Bélyácz Betti bemutatja új könyvét: Tündérkerti kalandok cím-mel- lehetőség lesz a korábbi mesekönyvek –Égből pottyant boldogság, Tündérkerti mese, A Málna utca hangjai mesekönyvek megvásárlására és a már meglévők dediká-lásra is!

    -10.30 órától -11.15 Csurgó zenekar előadása

    -valamint közben Télapós-kézműveskedés: bőr-és papírmunkák -Bíró Hajnalka kéz-műves foglalkozása óvodás, kisiskolás korosztály számára

    -11.30-tól Télapó csomagok kiosztása

    -tombola 12.00h-tól

    Tombolatárgyakat, felajánlásokat a rendezvény kezdetére lehet hozni. Száraz apró-süteményt, ásványvizet, gyümölcslét továbbra szívesen fogadunk, most a konferencia-teremben elhelyezett asztalokra történő elhelyezéssel. A hozzájárulásokat előre is köszönöm!
    Szeretném kérni a visszajelzéseteket, a részvételi szándékot, hogy kb. hány gyermek számára készüljünk Télapó-csomaggal. Köszönöm előre is!

    Jelentkezés: Harciné Gálosi Gyöngyi (örökbefogadási tanácsadó), e-mail: gy.galosi @gmail.com

    Kedvelés

  37. Sziasztok! Jövő héten megyünk be a Tegyeszhez hogy átolvassuk a papírjainkat mielőtt továbbadják és megkapnánk a határozatot.Mikre figyeljek oda hogy benne legyen?Pl hogy nincs származási kikötés…vagy bármi ami eszetekbe jut.Korábban olvastam hogy többeknél voltak ilyen problémák.
    Kata ha jól emlékszem te GY-M-S megyei vagy.Megkérdezhetem hogy mikor voltatok tanfolyamon?

    Kedvelés

  38. Mi tavaly novemberben voltunk.
    Sztem arra figyeljetek mindenképp, h a kijelölt opcióitok mindegyike minden oldalon stimmel-e.

    Kedvelés

  39. Szeretnék megosztani egy mai történést. Amióta nálam a lányom, mondogatom neki, hogy ő egy másik néni pocakjából született, és hogy megszemélyesítsem neki az életadót, mondom is a keresztnevét, hogy N. hozta a világra. (Fotót is látott már róla.) Néha ő maga is rákérdez, kinek a pocakjából jött, csak hogy leellenőrizzen, ugyanazt mondom-e. 🙂 Nem gondoltam, hogy háromévesen túl sok mindent felfog a dologból, de muszáj volt elkezdenem, mert egy ideje hozzám hasonlítgatja magát, hogy nekem is sötét a hajam és barna a szemem, mint neki, tisztázni kell vele, hogy ez csak véletlen. Ma a tükör előtt készülődtünk, ismét konstatálta, hogy ugyanolyan színű a sörényünk, majd közölte: ‘N.-nek is sötétbarna a haja!’… Azt hiszem, kezd derengeni neki, miről szól ez az egész dolog. 🙂

    Kedvelés

  40. Sziasztok. Ma egy lépéssel közelebb kerültünk a lehetöséghez, hogy szülök lehessünk. Pár nap mulva megyünk az elsö személyes találkozora, megbeszélésre a Tegyeszhez. 🙂 Tudom még nagyon messze vagyunk a határozat kézhezvételétöl!! De komolyan mondom megkönnyebbültem, amikor a telefon másik végén egy kellemes hangu, határtalanul kedves és segitökész hölgy mondta, hogy szeretettel vár minket. Nagyon remélem, hogy csak ilyen kedves emberekkel kerülünk össze az örökbefogadási folyamat alatt. Vagyis, remélem személyesen is kedves lesz!! 🙂

    Kedvelés

    • Gratulálok! Én ma voltam a gyámhivatalnál a fizetési igazolással. Jövő héten jogerős határozat lesz a kezemben. Eddig csak kedves , segítőkész emberek segítettek célom elérésében. Bízom benne hogy, hogy te is hasonlóan szerencsés leszel az ügyintézésben.

      Kedvelés

        • Tőlünk úgy is kértek, hogy csak elköltöztünk, nem értettük, de hát nem is muszáj mindent tudni, ugyebár…
          Kell jövedelemigazolás a következő alkalmakkor:
          1. az alkalmasságikor
          2. ha változás van bármiben, akkor még plusz adj le egy friss fizetési igazolást
          3. ha elkezdődik az örökbefogadási folyamat

          Kedvelés

  41. “Nem tudom, honnan származom, de azt nagyon jól tudom, hova tartozom.” Talált mondat, a Dzsungel könyve 2. c. Disney nyitómondata. Igazi örökbefogadós telitalálat, nem? 🙂

    Kedvelés

  42. Sziasztok! Új vagyok az oldalon. Nagyon jó,hogy itt sok Mindenre választ kap az ember. Érdeklődnék, hogy Csongrád megyei Tegyesznél és pszichológusnál van-e valakinek tapasztalata? És az is érdekelne, hogy a jövedelemigazolás az apehtól kell vagy a cégtől , ahol dolgozunk? A választ előre is köszönöm!

    Kedvelés

  43. Sziasztok!
    Segitseget szeretnek kerni.
    Kulfoldon elek de magyarorszagrol szeretnek orokbefogadni.
    Sajnos azt mar megkaptam hogy vagy 6 evesnel idosebb vagy beteg vagy roma gyereket kaphatnank. Nincs szarmazasi kikotesunk.

    Kedvelés

  44. Igaz , korábban már kérdeztem , de megpróbálom még egyszer hátha ma többen olvasgatják az oldalt. Csongrád megyéből Tegyesszel és pszichológussal van valakinek tapasztalata. A választ előre is köszönöm!

    Kedvelés

  45. A gyermekvédelem, a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációja és a hátrányos helyzetben lévők támogatása érdekében végzett kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként Pro Caritate-díjat vett át: (többek mellett)

    dr. Dénes Zsuzsanna, a Fővárosi Önkormányzat egyesített Csecsemőotthonának klinikai szakpszichológusa, a Mózeskosár Egyesület munkatársa,
    Mórucz Lajosné Maczkó Gabriella, a Gólyahír Egyesület elnöke, alapítója

    http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/hirek/balog-zoltan-szocialis-es-csaladugyi-dijakat-adott-at

    Mindkettőjüknek gratulálok!

    Kedvelés

  46. Most jut eszembe, hogy jövő hétvégén lesz kereken két éve, hogy nálam van a lányom. 🙂 Micsoda karácsony volt nekem a 2012-es!

    Kedvelés

  47. Sziasztok! Kérdeznék ill. tanácsot szeretnék kérni. A pedagógiai szakszolgálatnál (azt hiszem a lánykori neve a nevelési tanácsadó) mennyire előítéletesek az örökbefogadással kapcsolatban? Az óvódában felmérte egy fejlesztőpedagógus az 5 éves fiamat, az anamnéziséből egyszerűen kihagyta azt, hogy őt 3 évesen fogadtuk örökbe, pedig tudott róla, Egyébként heti 1x fejlesztést ill. logopédiát javasolt neki. Kell majd mennünk valamilyen vizsgálatra a szakszolgálathoz is, valószínűleg iskolaérettségi vizsgálatra, de kicsit össze- vissza beszélnek az óvónők…. Szerintem egy 5 éves gyereknél nem elhanyagolható tény, hogy két évvel ezelőtt örökbefogadták. Vagy ne is foglalkozzak ezzel?
    (Konkrétan azt írta a fejlesztőpedagógus, hogy problémamentes terhességből született, ill. hogy kiegyensúlyozott csecsemő volt.)

    Kedvelés

    • Nekünk nagyon jó tapasztalataink voltak a nevelési tanácsadóval. Abszolút nem voltak előítéletesek az öf-fel kapcsolatban, sőt! Nagyon sokat segítettek. A “vizsgálat” a szakszolgálatnál teljesen oldott légkörben zajlott és egy közös játékhoz hasonlított. Nálunk többlépcsős volt, s a kislányom mindig szívesen ment, kedves pszichológust és fejlesztő pedagógust fogtunk ki. Mindketten a szívükön viselték, hogy a lehető legjobb legyen a gyereknek. Velünk, szülőkkel is alaposan átbeszélték a javaslataikat. Ha jól tudom, az óvodai felmérés dokumentációja csak egy “ajánlás” a szakszolgálathoz, hogy vizsgálják meg a gyermeket. Ott (a szakszolg.-nál) új dokumentumokat készítenek, és figyelembe veszik a szülők által elmondottakat is. Legalább is nálunk így volt. A többoldalas véleményből legalább fél oldal a szülőkkel folytatott beszélgetés lényegét ismertette és hangsúlyozott helyet kapott benne az örökbefogadás ténye. Utána kb. egy évig jártunk vissza a pszichológushoz, javarészt önszántunkból, mert nagyon sokat segített a kislányunk pszichoszomatikus problémái megoldásában. A fejlesztőpedagógushoz is csak azért nem jártunk vissza – nagy bánatomra -, mert annyira leterhelt volt, hogy egyszerűen nem fért be neki időben még egy csoportos fejlesztés sem. Egyébként teljesen igazad van, nagyon is fontos tény, hogy a gyereket örökbefogadták, ezt feltétlenül hangsúlyozd ki! Azt pedig, hogy a gyerek problémamentes terhességből született, sajnos meggondolatlanul sokszor odaírják egy-egy zárójelentésre is. Engem is nagyon bosszantott a nagyobb vsz. gyermekem esetében is, merthogy éppen az ellenkezője volt igaz, és ahol fontos volt, jeleztem is ennek tényét.

      Kedvelés

  48. Szia! A Nevelési tanácsadó és a Szakszolgálat két külön dolog. A Nevelési tanácsadó egy segítő szolgálat, különböző fejlesztő, pszichológiai segítséget tudnak adni, és első körben Ők vizsgálják az iskola alkalmasságot. Mondhatják, hogy mehet a gyerek suliba vagy, hogy maradjon még egy évet az oviban, vagy súlyosabb esetben továbbküldik a szakszolgálathoz. Az viszont már egy hatóság. Ha itt találnak problémát, akkor már SNI minősítést kap a gyerek, kijelölnek Neki iskolát, meghatározzák milyen fejlesztést kell kapnia.
    Az, hogy az anamnézisben az van, hogy minden ok, szerintem kimondottan jó. Az örökbefogadás egy körülmény. Az anamnézisben az értelmi fogyatékosságra utaló, tényezőket szokták boncolgatni. Koraszülés, értelmi fogyatékos szülők, csecsemő korban mutatkozó jelek.
    Bocs, de ennél kerekebb gondolatokat most nem tudok írni.

    Kedvelés

    • Szia! Szerintem Te a Szakértői Bizottságra gondoltál. Az anamnézist az alapján írták, amit mi mondtunk.

      Kedvelés

      • Igen, igazad van, a Szakértői bizottságra gondoltam, ami a szakszolgálat tagszervezete, de szeptembertől bevonták alá a Nevelési tanácsadókat is, ha minden igaz.
        Tudom, hogy az anamnézist annak alapján írják, amit Ti mondtok, csak az a nem mindegy, hogy az elmondottakból mi kerül bele.

        Kedvelés

        • Ok, így értem, hogy miért súlyozott másképp a felm
          érést végző pedagógus. Ma végre (3 hónap után) sikerült beszélnem a fejlesztőpedagógussal, egy kicsit megnyugodtam. Azért eléggé rá tudnak ijeszteni az emberre, de aki a mi ovinkba jár állítólag ilyen típus, mindenből inkább a negatívumokat emeli ki. Úgy tűnik, gyakorlatilag azért kell a nevelési tanácsadóba mennünk iskolaérettségi vizsgálatra, mert az óvódavezető nem vállalja a döntést. Túl sok gyereket szeretnének még óvódában tartani, de kell a hely a kicsiknek… Persze azért a fiunknak fejlesztésre is szüksége van, ezzel egyet is értek. Csak az nem tetszik, hogy a felnőttek azért írnak/ tesznek dolgokat, hogy magukat védjék, nem azért, hogy a gyereknek jó legyen. Legalábbis a mi történetünkből ezt vontam le.

          Kedvelés

    • Gratulálok Alinak és a szüleinek. Igazán megérdemelte, hogy nyert. Egy csodálatos embert ismerhettünk meg.

      Kedvelés

        • Szia Eva! Idén kivételesen elég későn volt, november 8-án. Ha sorban állsz náluk, akkor kell, hogy meghívót kapj kb. 1 hónappal a találkozó előtt. Ha nem vagy nálulk sorbanálló, akkor érdemes a honlapjukon a fórumot nézni, ott is mindig fel szokták írni a közeledő találkozó időpontját.

          Kedvelés

          • Köszi.Szoktam a honlapjukat nézni de nem láttam.Még a határozatra várunk és mivel szerintem a jövő év első hónapjaiba a kezünkbe lesz addig gondoltam átnézem kinél mik a lehetőségeink.

            Kedvelés

            • Ha meglesz a találkozó időpontja (valamikor február környékén), akkor majd szólok itt. Érdemes elmenni, nagyon pozitív élmény volt, főleg az első ilyen találkozó nekünk.

              Kedvelés

            • Az V. kerületben, a Reáltanoda utcában a gimnázium szinháztermében van mindig. A parkolás gyakorlatilag lehetetlen a környéken, érdemes tömegközlekedéssel tervezni.

              Kedvelés

  49. Tyù, de kiakadtunk most. Karacsonyra kaptunk egy babakocsit(esernyore csukhato). Szerettuk volna elhozni. A WizzAir szerint akkor ingyenes, ha a gyerek is utazik. A babakocsi aranak a felèt akartàk elkerni. Mögöttünk a sorban àllt egy kisgyerek kocsi nèlkül ùgy sem engedtèk. Mondtuk, hogy örökbefogadunk, meg karàcsony. Hajthatatlanok voltak. Igazi bürokratàk. Èrtem èn, hogy szabàly, meg minden, de egy kis embersèg lehetett volna bennük, mondjuk nem annyit kèrnek el a kocsièrt. Nem lett volna túlsúly, hiszen ott volt a màsik kisgyerek.

    Kedvelés

      • sajnos nem hallottàk a vitàt. A Wizz meg annyit akart elkèrni a kocsièrt, ami alig 8 kilò, mint egy 20 kgos bôröndèrt. Most vàrhatunk arra, hogy anyòsomèk autòval jöjjenek. Addig meg vagy nincs kocsi, vagy kölcsön kell kèrnünk. Legközelebb nem a Wizzel megyünk. Az örömünket nem fogjàk elrontani.

        Kedvelés

    • Nagyon jól 😀 Sokgyerekesen. Kisfiam minden reggel rohant a fához: “Angyal adide rácsonyfa, anya néézd!” 😀 Már teljes néven mutatkozik be, elmondja a családtagokat. A csúcs az volt, amikor karácsony előtt Jézus is megkapta a vezetéknevünket 😀
      Sajnos ezzel vége is a jó világunknak januártól megint dolgozom. 😦

      Kedvelés

        • Csak 4 hónap, de lejár a GYED, anyagilag nem fér bele több. Nem mennek oviba-bölcsibe, a férjem bevállalta. Ő ápoló és állandó éjszakás műszakban van, meglátjuk, hogy bírja. Szeptemberig muszáj lesz neki.

          Kedvelés

          • Húúú szegény akkor sokat nem fog aludni….. Mennyi idő után kaptál gyedet miután hazavittétek a gyerekeket?

            Kedvelés

            • Két és fél hónap volt. 🙂 Nagyon pozitív ügyintézési tapasztalataim vannak, tulajdonképpen a kötelező gondozási idő után két héten belül minden el volt intézve, és ugye ehhez képest tartották a 30 napos határidőt, ráadásul mindenhol segítőkészek voltak. Mondjuk tök más ügyben, de most pl. a NAV-nál intéztem ügyet, ott is abszolút pozitívan csalódtam, lehet, hogy ez az új tendencia. 🙂

              Kedvelés

  50. Sziasztok! Most tartunk ott hogy megyünk majd a gyámügyre és kapjuk majd a határozatot.Egyik párt akivel együtt voltunk a tanfolyamon tegnap hívták és csütörtökön mennek.Nekünk ma volt a postaládába egy értesítő-holnap első útom a posta:-).Mi alapján van hogy van akit hívnak és valakinek levelet küldenek?!Tudja valaki hogy miért?Izgulok hogy így mennyire későbbi időpontot adnak meg……?! Gyámügy után mennyi idő a határozat kézhez vétele? A határozatot ki adja oda?Gyámügy?Tegyesz?

    Kedvelés

    • Engem is postán értesítettek. Volt egy telszám a levélben, beszéltem a hölggyel. Pénteken hívtam, kedden már nála voltam. 2-3 hét alatt kaptam kézhez a határozatot. A határozatot is postán küldték ki. Ne felejts el a fellebbezési jogról lemondani, ha minden rendben van a papírokkal. Ha nem mondasz le, akkor a fellebbezési idővel hosszabbodik még az átvételi idő. De gondolom, nektek is szájbarágósan elmondták a tanfolyamon:))

      Kedvelés

          • Mondom, a mi gyámhivatalunkban 3 év különbséggel, de egyik határozatnál sem volt lehetőségünk lemondani. Még szerencse, hogy az örökbefogadásnál igen, de az a megye egy másik gyámhivatala volt, szóval, nem tudom, hogy ennél lehetett volna-e egyáltalán. Ezek ilyenek.

            Kedvelés

            • (mondjuk tekintettel arra, hogy mi amúgy is csak a Tegyesznél várakoztunk, ez nekünk nem is volt annyira fontos kérdés)

              Kedvelés

            • ez nem megye függő! jogorvoslatról jogszabály alapján lemondhatsz, ezt Ti döntitek el, nem az ügyintéző. valószínűleg nem kellően tájékozott a vonatkozó jogszabályok tekintetében 😦

              Kedvelés

            • oh, ha csak abban… még második alkalommal sem sikerült meggyőznöm, hogy ha 2 gyerekre kapunk határozatot, akkor az nem azt jelenti, hogy 2, egymásnak tök idegen gyereket érvényességi időn belül hazavihetünk. 🙂

              Kedvelés

    • Az ügyintéző dönti el, hogy értesít. A levél stílusa ne lepjen meg, szabályos idézés lesz. Nem kell félni, néhány adatot újra elkérdeznek, small talk, készül egy jegyzőkönyv, amiből kaptok másolatot, majd szabadultok is. Utána kb két héttel postázzák a határozatot. Mondjatok le a fellebbezési jogról, így azonnal jogerős lesz. Ha megkaptátok a határozatot, jól olvassátok át, nekünk volt benne hiba, amit aztán készséggel és gyorsan javítottak.

      Kedvelés

    • A fentihez még: a levélben benne lesz, melyik napon hányra kell menni. Csak akkor telefonálj nekik, ha nem jó az időpont.

      Úgy láttam, ezek a határozatok sablon alapján készülnek. Kb 3 oldalas egy ilyen dokumentum, az elején adatokkal, és az általatok kért paraméterekkel. Aztán jön a részletező szöveg. A paramétereinkben leírták, h csak titkosra vállalkoztunk, a szövegben viszont benne felejtették a nyíltat is. Nem akartuk, h azért hisztizzenek egy élesített szituban, mert ellentmondás van a határozatban. Így kijavíttattuk.

      Kedvelés

  51. Sziasztok!Képzeljétek még jó hogy reggel elmentem a levélért mert ma 13órára volt az időpont.Figyeltem hogy minden benne legyen a jegyzőkönyvbe és lemondtunk a fellebbezési jogunkról.Azt mondta a hölgy a jövő héten meglesz a határozatunk:-) Akkor ez már a végérvényes gondolom… ?! Ajánlotta ő is az alapítványokat…. Szép napot Mindenkinek!Nekem már az 🙂

    Kedvelés

    • Igen, ez már végleges. Ez egy nagy mérföldkő. Most jön a várakozás, szorítunk, hogy mielőbb valóra váljon az álmotok. Azért érdemes három havonta az ügyintézőtöknél egy telefonos beszélgetést kezdeményezni, hogy érezze, hogy komolyan gondoljátok, szeretnétek a dolgot.

      Kedvelés

      • 3 havonta? Nem veszik tolakodásnak? Nekem a tegyeszes hölgy azt mondta, hogy fél évente ő fog hívni.

        Kedvelés

        • Sok a munkájuk, és nincs mindenki a fejükben, és fontos, hogy szem előtt maradjon az ember. Fel lehet hívni azzal is, hogy húsvétot kívánj, vagy karácsonyt. Mi három havonta felhívtuk, hogy itt vagyunk, hanyadikok vagyunk, mikor lehet legközelebb telefonálni stb-stb. Nem tartott tovább kettő percnél a beszélgetés. Persze mindig elnézést kértem a zavarásért, és megkérdeztem, hogy alkalmas időpontban keresem-e. Azt mondták, hogy az a munkájuk, hogy velünk tartsák a kapcsolatot. Szóval abszolút nem vették rossz néven, hogy jelentkeztem, legalább is nekem nem mondták.

          Kedvelés

          • Hát, ez megint egy nehéz kérdés, mert nagyon ügyintézőfüggő. Én pl nem hívtam szeptember óta, és márciusig nem is tervezem. Egyes egyedül van az egész megyére egy rakás tennivalóval, amellett meg december-január hivatalból hektikus mindenhol (ironikus értelemben is), februárban meg épp papíroznak, készítik az új határozatokat a belépőknek. Én úgy érzékeltem a mi ügyintézőnknél, hogyha történik valami őt és az ügymenetet érintő, akkor mindenképpen jelentkezzünk minél előbb, de ha szélcsend van, akkor lehetőleg ne alkalmatlankodjunk feleslegesen. A sorszámra azt mondta, hogy inkább a tendencia mérvadó: eleje-közepe-vége. A mi megyénkben egy évben kb 20 gyereket adnak ki átlagban, így sajnos kb kiszámítható, mennyit haladhat a sorszám. Az alapítványoknál biztosan másképp van a helyzet, mi csak a megyei tegyesznél állunk sorban.

            Kedvelés

            • Nálunk szintén egy ember van a megyére, akit vonalason szinte sosem lehet megtalálni, mert szinte állandóan terepen van, a mobilja nem szolgálati, de jó fej volt, mikor egyszer tényleg kellett, megadta; azóta sem szeretnék visszaélni ezzel háromhavonta. Úgyhogy mi általában emailben érdeklődünk, arra többnyire válaszol, de azt is csak akkor, ha valami konkrét okunk van rá, nem “rutinszerűen” x időnként. Így is a jelentkezéshez képest 16 hónap alatt megvolt megyei listáról az újszülött lányunk. (Mondjuk nálunk a megyében olyan kevesen vagyunk származási kikötések nélkül, hogy “nyaggatás” nélkül is a fejében vagyunk 🙂 )

              Kedvelés

  52. Sziasztok!
    Örülök, hogy megtaláltam ezt a honlapot, sokat informálódtam már innen:)

    Nem régen indítottuk el az örökbefogadást. Ennek oka, hogy biológiailag nem lehet gyerekünk. Sajnos férjemben rengeteg félelem és előítélet van ezzel kapcsolatban (ez javarészt a saját családjából ered), ráadásul csak nála találtak igen komoly problémát, ezért nehezen fogadja el a gondolatot, hogy “más gyerekét” nevelje fel.
    Mivel környezetünkben senki sincs, aki ilyen problémával küzdött, nem tudom, hogyan lehet eloszlatni az aggodalmakat, illetve egy férfi hogyan tudja elfogadni a tényt, hogy így válhatunk családdá. Abban biztos vagyok, hogy ha már kezében tarthatná a gyermekét, nem tudna rá nemet mondani. Szereti a gyerekeket, Őt is szeretik a gyerekek, csodálatos Apuka lesz belőle:) Csak ez most még nagyon távolinak tűnik Neki. Van valakinek ilyen jellegű tapasztalata? A férfiak hogyan küzdenek meg ezzel a problémával?
    Köszönöm, ha megosztjátok a gondolataitokat, tapasztalataitokat ezzel kapcsolatban.

    Kedvelés

    • Hogyan küzdünk meg a problémával mi férfiak? Fogalmam sincs…azt tudom, hogy én hogyan éltem meg.

      Én gyereket szerettem volna nevelni, mert szervesen hozzátartozott az énképemhez az apa szerep. Az, hogy nem én csináltam azt a gyereket, rohadtul nem tudott, nem tud érdekelni. A gyerek az gyerek. Ami az enyémet illeti, akkor se lehetne szebb, ha tőlem származna.

      Nem az én génjeimet hordozza, de ettől még az enyém, a sajátom…a feleségemmel a a mienk. Ez számít, semmi más.

      Jó, szerencsés lehetek, mert két perc alatt megtörtént a felismerés. Valakinek ez adott esetben nehezebben mehet… fejben dől el, mint minden. Azt sem lehet hibáztatni, akinek ez nem sikerül hiába próbálja, csak vállalja is fel azt, ahogy érez….még időben…
      Én speciel úgy fogtam fel, hogy előnyös génfrissítés történik a családomban. Valami új és más, amiből csak profitálni lehet, egy apró mégis világméretű csoda…és megtiszteltetés, hogy a része lehetek.

      Lehet, hogy sosem fog hasonlítani rám külsőleg, de érezhet úgy mint én, gondolkodhat úgy mint én, cselekedhet oly módon, amit tőlem tanult…pont annyi esélye van, minthogy a rám hasonlító, az én DNS molekuláimból felépülő gyerek sosem érzi, amit én; sosem gondolkodik úgy, mint én; vagy az életben nem tanul tőlem semmit…
      Mégis mi a fontosabb? Átadni magadból mindent ami jó és ami te vagy és amit adni tudsz, vagy görcsölni a vérvonal kérdésén megvonva az esélyt egy lénytől, hogy oly boldogan létezzen, mint ahogy te a szüleiddel anno..(rendben, megint szerencsés vagyok a szüleimmel)

      A kérdést nyitva hagyom, döntsön ki ki maga. Az én véleményem egyértelmű. “A szülés nem célja a gyermekvállalásnak, csak egy módja.” (Viqc)

      Kedvelés

      • No igen, nálunk nagyon látszik, hogy a hozzáállás nem nemfüggő. Nálunk én voltam abban a szerepben, mint nálatok a párod. 3.14nek egy fia kételye nem volt, hogy nekünk örökbefogadni jó lesz. Én, mint biológiailag is gyengébb láncszem, én kapaszkodtam sokáig istentelenül abba, hogy az ő vonásait akarom látni a gyerekeinken. Hogy én akarom kihordani, és megszülni. Aztán, ahogy kezdtem közeledni a realitáshoz, beláttam, hogy biológiailag (azokkal a módszerekkel, amíg hajlandóak vagyunk elmenni) csekély esélyünk van a közös utódra. Azt meg továbbra is úgy éreztem, hogy nekem valahogy az örökbefogadás “nem fér be”. Mondtam is, hogy menjen, és keressen olyan nőt, aki meg tudja szülni azt a 3 gyereket, akit ő is szeretne, vagy legalább hajlandó vele örökbefogadni. Én meg majd elkínlódok a saját hülyeségeimmel. Amikor erre azt mondta, hogy majdnem mindennél jobban szeretne gyerekeket, de csak akkor, ha én leszek az anyjuk, akkor lett egy halovány rés az ellenállásomon. Akkor kezdtem el gondolkodni igazán azon, miért is vannak bennem ezek az ellenérzések, és mit lehetne tenni ellenük. Mert oké, hogy a saját életemet jogomban áll megfosztani az értelmétől, de Vele ezt nem tehetem meg. Pláne, hogy ő önként lemondana értem. Aztán ahogy racionálisan tudtam listázni a félelmeimet, és megoldást keresni rájuk, egyszer csak érzelmileg is “áttört” ez az egész. Persze, ehhez sokminden kellett, testi tünetek, rémálmok, rengeteg sírás és meg több munka, de ott kezdődött az egész. Szíven ütött az elfogadása. Hogy minden hülyeségemmel együtt kellek neki, még akkor is, ha ezzel elveszíti az álmait – amik tulajdonképpen az enyémek is.
        Hosszú hónapok fájdalmas vajúdása volt ez nálam – talán csak nem akartam kevesebbet szenvedni a gyerekért, mint a szülőágyon tenném, nem tudom. A lényeg, hogy lassan már 3 éve velünk van a mi örökbefogadott gyerekünk, akinek az örökbefogadottságára tudatosan kell emlékeztetnem magam, annyira a mienk. Annyira természetes ez az egész. El tudom felejteni rendszeresen, hogy nem tőlem örökölte mindazt, amiben pont olyan, mint én. Nem a férjemtől örökölte a gyönyörű, csokoládé szemeit (és a többi dolgot, amiben meg pont olyan, mint ő). Ha előre beleláttam volna a mostani életünkbe, egy percnyi kétely nem lett volna bennem soha az örökbefogadással kapcsolatban. De nem tudtam előre. Úgyhogy nem tudok elég hálás lenni a férjemnek, mert végül neki köszönhetem a gyerekünket, mert az ő finom nyomással kombinált teljes elfogadása segített át azon az állapoton, hogy ez nekem nem megy és sosem fog. Külön furcsa volt fórumokban olvasgatva szembesülni azzal, hogy “normáliséknál” ez mindig fordítva van. Mindig a nő az elfogadó, és a férfit kell meggyőzni. Furcsa volt, mert én mindig úgy éreztem, hogy a nőnek kell többről lemondani, mert neki el kell gyászolni a terhesség és a szülés lehetőségét; és más családokban meg ez mégsem így zajlott. Ez is egy lépés volt, rájönni, hogy ez nem a férfiségről és a nőségről szól elsősorban. Inkább személyiségfüggő. Nálunk nekem kellett megtanulni azt, hogy nem történik valami csak azért, mert én akarom, akarom, sőt, AKAROM. Talán ezért így érkezett hozzánk a gyerekünk, egyébként. Mert erre a tudásra napi szinten szükségem van egy picúr mellett, hogy működőképes anyja legyek. 🙂

        Kedvelés

        • “Mondtam is, hogy menjen, és keressen olyan nőt, aki meg tudja szülni azt a 3 gyereket, akit ő is szeretne, vagy legalább hajlandó vele örökbefogadni.”- Hú, ez szinte szó szerint elhangzott nálunk is… Csak nyilván nem nőt kéne keresnem…:P És ez bizony nagyon fájt, amikor megkaptam.
          Vívódásod közben beszéltetek az örökbefogadásról többször is? Próbált valahogyan meggyőzni?
          Esetleg olvastál, tájékozódtál az örökbefogadásról, beszélgettél örökbefogadókkal?
          “majdnem mindennél jobban szeretne gyerekeket, de csak akkor, ha én leszek az anyjuk”- Ez nagyon szép:) Sajnos ezt én még nem tudom kimondani.

          Kedves 3.14!
          Szinte szó szerint leírtad, amit én is gondolok az örökbefogadásról. Ezek szerint van remény, hogy egy férfi is tud így gondolkozni:) És nagyon köszi, hogy megosztottad.

          Kedvelés

          • Hát, igen, a menj, keress mást mondatot lehet indulatból mondani, és lehet úgy is, hogy az legyen benne, hogy nem érzem, hogy jogomban áll megfosztani a másikat attól, amit én nem tudok neki megadni. De az utóbbi is biztosan fáj annak, aki kapja, legalábbis az én férjem szemében is fájdalom volt ettől.
            Rengeteget beszéltünk az örökbefogadásról, mert nekem azért az segített, hogy próbáltam megfogalamazni az ellenérzéseimet, és így lassan magam is megértettem őket ;). Érdekes kérdés, hogy próbált-e meggyőzni. Mert egyrészt nagyon hitelesen képviselte azt, hogy ő szeret és elfogad, így, ahogy vagyok, ezzel együtt, hogy nekem ez nem megy. Másrészt meg azért finom nyomás sokszor volt. Ha észrevette, hogy ellágyultam egy gyerektől az utcán, akkor simán jött egy félmosoly kíséretében, hogy de hát persze a másé, biztos nem tudnék elképzelni otthon egy pont ilyet. Ha éppen jól elvoltam egy gyerekkel, azért finoman megkaptam, hogy milyen kár, hogy nem tudnád szeretni, mert nem te szülted. De ezeket azokra a pillanatokra hagyta, mikor látta, hogy jó helyre megy, és nem bezáródok tőle, hanem elgondolkozom. A köztes időkben viszont tényleg az elfogadást éreztem a részéről, hogy így is kellek, ahogy vagyok – meg ezzel egyszerre a nagyon erős bizonyosságot, hogy ő a lelke mélyén tudja, hogy én ezen túl fogok jutni. Én nem hittem benne, de ő valahol mélyen biztos volt, és én ezt végig éreztem. Szóval, érdekes kettősség. Nem, nem próbált meggyőzni. Meggyőzött. 🙂
            Egy darabig nem is olvastam, nem is tájékozódtam, minek, ha én úgysem. Aztán, ahogy elkezdett olvadni az ellenállásom, akkor kezdtem nézegetni, hogy hogy is van ez pontosan, hiszen az információ még nem kötelez semmire, ugyebár. Ahogy kezdtem tájékozódni (sajna azért akkor még semmi olyan jó nem volt, mint az orokbe.hu), lassan kezdett bennem differenciálódni, hogy mit tudnék elfogadni, és mit nem. És már nem a kategorikus nem volt, egyszer csak.

            Hát, igen, az a mondat, amit én is úgy fordítottam magamban, hogy élete álmát adná értem, azt biztosan neki sem volt egyszerű. Természetesen csak úgy volt értelme, hogy tudtam, komolyan gondolja. Nagyon meghatódtam tőle – és iszonyatos bűntudatom lett tőle. Attól, hogy mit veszek el tőle. Ő értem minden mást feladna, én meg nem vagyok képes szembenézni a saját félelmeimmel és hülyeségeimmel? Nemááá’. Ez rengeteg erőt adott, viszont tényleg csak úgy működött, hogy a férjem nem csak kimondani tudta, hanem úgy is gondolta. Például ezért sem félek attól, hogy majd (örökbefogadás ide vagy oda) elválunk, pedig nekem is vannak ismerőseim, akik öf után elváltak. De tudom, hogy nálunk ezek a nehézségek nem közénk furakodtak, hanem összefele préseltek minket. De valahogy meg kellett fogalmazni szavakban is ezt az egymásba kapaszkodást, és azt, hogy teherbíró, ami köztünk van, mert ez adott erőt küzdeni. Ha ezt a teherbírást nem éreztem volna, akkor nem a félelmeimmel szállok szembe, hanem őt marom el magam mellől, hogy legalább neki tényleg legyen majd később esélye egy boldog, normális életre, valakivel, aki nem “selejtes”. Nekem a feltétel nélkülisége volt a kapaszkodó, de ezt nem lehet színlelni. Ezt ha a másik nem úgy gondolja, akkor más utat kell keresni a megoldás felé. Úgy tenni, mintha éreznéd ezt, nem lehet, mert akkor az alapjaitól fog repedni az egész később, amikor már benne lesz a dologban esetleg egy gyerek is.

            Kedvelés

        • Nálunk is pontosan ugyanígy volt… gyenge láncszemként én nagyon sokáig hezitáltam és kizártam ezt a lehetőséget, az én egészséges uram pedig nyitottan, pozitívan állt végig az örökbefogadáshoz….

          Kedvelés

            • Mohabea &Vicq!
              Nálunk is így volt! nekem kb. 1,5 év kellett mire elfogadtam, hogy örökbefogadunk.

              Emlékszem, amikor legelőször mondta ezt a lehetőséget a férjem, akkor nem is értettem, hogy mit akar ezzel?? Lombikozunk és nekünk sikerülni fog, mert így akarom… 🙂 De ő nem tágított, elkezdte kérdezgetni, hogy “Utánanéztél már? Gondolkoztál rajta? Felhívtad már a Tegyeszt?” és mivel kezdett az agyamra menni, hát felhívtam a Tegyeszt, hogy menjünk csak oda, ott majd jól elmondják, hogy az örökbefogadás nem olyan egyszerű stb. és ő is feladja. 🙂 De a Tegyeszben nagyon, kedvesek voltak, és nem tántorították el a férjem, sőt az én hozzáállásom is változott.
              Aztán egyszer csak ott ültünk a tanfolyamon, ami viszont engem megint elbizonytalanított. Az első 2 nap után határozottan kijelentettem, hogy “Ezt nem tudom vállalni, és nem akarom, sőt vissza sem megyek a második hétvégre!” Aztán persze ott voltunk a második hétvégén is (na nem miattam)… és a második hétvége megint meggyőzött, hogy ez is járható út, és nem zárkóztam el a továbbiakban. 🙂

              Most pedig itt van velünk a világ két legszebb, legcukibb, legokosabb, leglegleg gyereke, és igen nekem is emlékeztetnem kell magam, hogy örökbefogadtuk őket, és erről beszélni kell velük. 🙂

              Kedvelés

            • Mi is lombikoztunk, egyre rosszabb “eredménnyel”. Közben már felvetődött az örökbefogadás gondolata, de megbeszéltük, hogy amíg lehet, próbálkozunk. Aztán eljött az idő, amikor már nem volt több lehetőségünk és úgy látom, ettől hirtelen nagyon megijedt.
              Jó látni, hogy ilyen sokan megkapták a világ legcsodálatosabb gyerkőceit:))
              2 hét múlva megyünk vissza a TEGYESZ-be, a pszichológushoz, aki annyit mondott első alkalommal, hogy gondolkodjunk még rajta.. Sajnos, segítséget nem adott a gondolkodáshoz (pl. mit olvassunk el, kihez forduljunk..). Ezért is örülök ennek a fórumnak, mert itt közvetlenül az érintettektől kaphatok információt, köszönöm:)

              Kedvelés

            • Ha a férjedben ilyen nagy az ellenállás, nem muszáj ám két hét alatt “most vagy soha” jelleggel valami döntést kicsikarni. Simán lehet az is, hogy most nem indítjátok el az eljárást, és majd fél év múlva jelentkeztek a Tegyesznél.

              Kedvelés

            • Jelentkezem a marslakó csapathoz mi is így voltunk! 🙂 Nálunk annyi különbséggel, hogy viszonylag hamar felsorakozott a férjem mögé az egész család, és férjnek, anyának, apának, tesónak, anyósnak, sógornőnek, akik mind iszonyú érzékenységgel nyomtak a Tegyesz irányába, már könnyebb volt engedni. Illetve rést ütni az ellenállás pajzsába. Jah és még egy nagyon fontos dolog, mikor mi jelentkeztünk, már volt orokbe.hu! 😀

              Kedvelés

        • “lassan már 3 éve velünk van a mi örökbefogadott gyerekünk, akinek az örökbefogadottságára tudatosan kell emlékeztetnem magam, annyira a mienk”
          Az ilyen mondatok azok, amik mutatják, hogy tényleg jó úton vagyunk.
          Köszi Vicq!

          Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!

      Ha a férfi meddőségre gondolsz: rengetegen küzdenek ezzel, csak nem beszélnek róla.

      Ismertek örökbefogadó családokat?

      Kedvelés

      • Szia!
        Sajnos Ő sem beszél.. Pedig nagyon jó lenne, ha többen megosztanák a vívódásaikat és a megoldást is, ha volt, mert abból a többiek is tanulhatnának.

        Egy örökbefogadó családot ismerünk. De ott az örökbefogadás után nem sokkal elváltak a szülők:( Az anyuka második házasságából született egy gyerek (a barátnőm) és a testvérek igazi édestestvérek, nagyon szeretik egymást:)
        A környezetünkben szinte sehol sem probléma a gyermekáldás elmaradása.

        Kedvelés

      • Szia ! Nálunk is a férfi meddőség a probléma . Úgy hogy lombikozni de lehetett hisz a párom így született 😦 Amikor még nem vizsgálták ki és a reménykedési időszakban voltunk a ( doki majd talál anyagot lesz babánk meg hasonlók ) már akkor meg fogalmaztuk ha nem lehet akkor örökbe fogadunk hisz mi gyermeket akarunk nem a szüléshez ragaszkodunk. De azért kb négy hónapig vártunk mire fel hívtam a Tegyeszt .Nem tudom miért 🙂

        Kedvelés

  53. Sziasztok!
    Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a blogot, csak azt sajnálom, hogy nem egy évvel ezelőtt bukkantam rá.
    Néhány szóban a saját történetemről: valójában én nem vagyok örökbefogadó, de még csak szülő sem. Nagy családban nőttem fel, legidősebb gyermekként, 3 vérszerinti testvérem van. Édesanyám (a legszuperebb anyuka a világon 🙂 ) nagyon gyermekcentrikus, ahogyan felcseperedtünk édesanyám úgy döntött, hogy szeretne nevelőszülőként segíteni állami gondozott gyerekeken. Mikor hívtak minket, hogy van egy testvérpár, akik nevelőszülőkre várnak, anyukám nagyon boldog volt, másnap apukámmal már mentek is az intézetbe, hogy megnézzék őket, -“szerelem volt első látásra” így mesélik, a gyerekek is rögtön elfogadták őket és a szüleim is a gyerekeket. Itt jött a probléma. A testvéreimmel nagyon szoros a kötelék közöttünk, a 2 kisebb öcsém örült a helyzetnek, viszont én és az idősebbik öcsém nagyon elenne voltunk. Rengeteg kérdés merült fel (bennem főleg) – “hogy fogom én őket átölelni?” vagy “ők vadidegenek nekem, mit mondjak, kik ők?”
    Szerencsére ezek a kérdések nem sokáig voltak bennem,amint hazahozták őket és a kislány a nyakamba ugrott és adott egy puszit, rögtön megszerettem. Az elmúlt 1 év alatt annyit tanultam a 2 kis lurkótól, annyi szeretet van bennünk, hogy nem lehet őket nem szeretni. 🙂 Ma már bárkinek büszkén mondom,hogy igen, mi hatan vagyunk testvérek!

    Kedvelés

      • Én 21 éves vagyok, jelenleg főiskolás. A kislány 3 éves,a kisfiú most 5. Kötelező láthatás elvileg lenne, de nagyon ritkán jönnek el a szülők, így amint örökbefogadhatóvá válnak szeretnénk őket örökbefogadni is 🙂

        Kedvelés

  54. Sziasztok!Olyan kérdésem lenne hogy tudom hogy a gyermek korától függ hogy milyen juttatást kapunk.Arra lennék kíváncsi hogy ki mennyi idő múlva kapta meg az első összeget?Ugyanígy a családi pótlékra mennyit vártatok?Amíg barátkozunk abba az 1-2-3hétbe addig az ember jobb esetbe szabira megy vagy táppénzre.Aztán van a 30nap(nem jut eszembe a neve)Csak mert most gondolkozunk azon hogy mennyi pénzt tegyünk félre erre az időszakra,mennyi ideig lesz csak a férjemnek bevétele?0-18hónapg jelöltük meg…Visszamenőleg megkapjuk a pénzt onnantól hogy hazahozzuk?

    Kedvelés

    • Csak a családi pótlékhoz tudok hozzá szólni, az én kislányom ui. nagyobb volt és utána csak ez járt. Dec. 18-án papíroztuk le az öf-t, és február 27-i dátummal kaptam az első utalást (ezt valószínűleg visszamenőleg januárra), majd márc. 02-án a következőt, nyilván februárra.

      Kedvelés

    • Sziasztok!

      Jól eltűntem. Hosszas ismerkedés után (9-szer voltunk lent nála, 4500 km-t autóztunk, az utolsó alkalommal 1 hétig maradtunk) január 30-án hoztuk haza Milánt. Az első két nap volt kritikus, és nehéz. Most már kezd megszokni, belakta a lakást, bújócskázik, elrejt dolgokat, játszik, nevetgél. Persze nincsenek illúzióink, lesz még sok nehéz pillanat. Nagyon eleven, okos, önálló. Kezd kialakulni a napirendünk is. Bújik, hogy puszilgassuk, megölel, huncutkodik. Boldogok vagyunk, és hihetetlenül büszkék a mi kis góbénkra.

      Kedvelés

      • Missy, szívből gratulálok és örülök a boldogságotoknak!!! Nagyon eltűntél, de éreztem, hogy minden rendben lesz, hiszen még az aktáját sem láttad a kisfiadnak, de már tudtad, hogy a tiétek lesz:) Igen, nagyon-nagyon jó a hazatérés, amikor már nincs jelen senki idegen és az ember végre a saját közegében tud családdá válni. Az ismerkedési időszakot aztán idővel egész másképp értékeli az ember, majd meglátod, legalábbis nálam így volt.
        Akkor ezek szerint tényleg olyan kedves a kisfiú mint amit a szép neve jelent?

        Kedvelés

        • Köszönöm Angéla! Remélem, igazad lesz, és az ismerkedési időszak átértékelődik bennem, mert jelenleg görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok. Nem akarok nagy nyilvánosság előtt erről beszélni. A nevelőszülők is nagyon nehezen engedték el Milánt – és akkor nagyon diplomatikus voltam.

          Kedvelés

      • Szia!
        Azért volt nehéz, mert annyira kötődött a nevelőapához? Hogy zajlott a barátkozás? Az utolsó hét kivételével egy napokra mentetek?

        Kedvelés

        • Igen, de ők is nagyon kötődtek hozzá. Először 1 órára mentünk vendégségbe a nevelőszülőkhöz. Utána heti 3-szor 1-1napra, aztán voltunk egyszer péntek-szombat és utána egy hétre. 9:30-tól fektetésig voltunk ott mindig az utolsó héten, és egyre többször vittük el, játszóházba, vagy a szállásunkra. Aztán pénteken reggel elvittük a gyámhivatalhoz, megkaptuk a határozatot, és hazajöttünk. Most azt próbáljuk elintézni, hogy a véglegesítésért ne kelljen Debrecenbe leautózni, hanem a 11. kerületbe mehessünk. Nem szívesem tenném ki a gyereket egy újabb 420 kilométeres autókázásnak.

          Kedvelés

          • Beszélj a helyi gyámhivatallal, erre kell, hogy legyen lehetőség. Anno mi is így csináltuk, nem mentünk le ismét több száz kilométerre a véglegesítés miatt. igaz, az 3 éve volt, azóta változott sok minden, de valami jogsegélyszolgálat vagy mi keretében erre kell, hogy legyen lehetőség. Nem várhatja el senki, hogy egy ilyen kis gyerekkel ilyen utazást tegyetek egyetlen mondatért.

            Kedvelés

          • Igen, nekem is ezt tanácsolta az ügyintézőnk. Holnap hívom is a debreceni gyámost. Azt elfelejtettem írni, hogy az ismerkedés január 8-ától 30-áig tartott, kilencszer mentünk le, és jöttünk haza. De megérte. Épp most aludt el, és azt beszéltük a férjemmel, hogy megütöttük a főnyereményt 😀 Cuki, kedves, okos, eleven, nyitott, vidám, önálló. És úgy tűnik nekünk, hogy boldog velünk. A legcsodásabb, amikor magához szorít, a kis arca szinte összeolvad az enyémmel.

            Kedvelés

            • Köszönjük Bobo. Most beszéltem a debreceni gyámügyessel. Azt mondta, hogy a jogsegély jócskán meghosszabbítja a folyamatot, mert nekik be kell várniuk minden papírt, azt is, ami Budapestről a TEGYESZből jön. Utána a kérelem keretében át kell küldeniük a XI. kerületi gyámhivatalba, ott kijelölik az időpontot, majd behívnak. Abban maradtunk, hogy egy héttel a határidő előtt egyeztetünk. Bár ez nem sokat változtat, de még egyeztetek a kapcsolattartónkkal, hogy mit javasol. Feleslegesen nem akarom húzni az időt. Lehet, hogy hármasban utazunk le a nagyival, és addig Milán a nagyival lesz, esetleg elmennek valahova.

              Kedvelés

          • Jaj, mi annak idején nem tudtuk elintézni, majd’felrobbantunk, mert valóban 500 km-t autóztunk két gyerekkel egy aláírás miatt. Az ügyintézőnk azt mondta, hogy sajnos megyénként változik, mennyire rugalmasak, van aki minden gond nélkül elfaxolja az anyagot, de van aki ragaszkodik a személyes jelenléthez. Nekünk Nyíregyházára kellett utaznunk (2010-ben).

            Kedvelés

            • Pfff… ez abszolút no comment! Még szerencse, hogy a gyerekvédelemben a gyerek érdekeit nézik elsősorban. Szerintem a mi lányunkban felmerült volna, ha 1 hónap után újra hosszabb útra megyünk, hogy most visszavisszük. Vagy valaki újabb idegenhez. 😦

              Nekünk szerencsénk volt, a két örökbefogadás alatt mindenki akivel kapcsolatba kerültünk (kivéve a másodiknál a tegyeszes ügyintézőt, ő egy kicsit merev volt, de ő sem volt rossz szándékú) mindenki nagyon segítőkész és pozitív volt.

              Kedvelés

            • Hát ez nem jól hangzik buzsa. Én is pont attól félek, mint Vic, hogy Milán megijed, hogy visszavisszük, vagy valaki újabb idegenhez. Épp beszokott hozzánk, most megint menjünk vissza. Remélem, megértő lesz a gyámos.

              Kedvelés

            • Kedves Missy, gratulalok es sok-sok boldogsagot kivanok Nektek. 🙂

              Nekunk se sikerult elintezni 2012-ben, s el kellett utaznunk ujra. A Babot nem viselte meg, es sok-sok fenykepet keszitettunk, emlekezetesse tettuk a napot egy kirandulassal. 🙂 Kedvesek voltak, s inkabb egy jo kis beszelgetes volt. Egyebkent pozitiv oldala is volt, mert ott sok mindent megtudtunk kerdezni a verszerinti csaladrol (adatok nelkul), a gyamugyeshez tartozott a verszerinti csalad is, es ismerte oket.
              Mi vittunk valakit, aki vigyazott addig a Picire a kocsiban, mert en feltem, hogy mi nem ismerunk ott senkit, de esetleg valaki felismeri, na ez volt szamomra remiszto, hogy mar anya meg apa voltunk nala es jon valaki aki esetleg megzavarja.

              Kedvelés

  55. Sziasztok!
    Az SOS gyermekfalvak támogatója vagyok,onnan találtam erre az oldalra.Rólam annyit : megtettük amit lehetett hogy gyermekünk legyen/ lombik sok évig stb/,mi már akkor jelentkeztünk örökbefogadásra amikor még vizsgálatokra jártunk és jól is tettük mert a” várakozási időt töltöttük”, 2 évet vártunk a kisfiunkra,2 hónaposan vittük haza most 6,5 éves.Mondogatjuk neki,könyvek is vannak a helyzetről ,de nem erőltetjük,titkosan fogadtuk örökbe.Néha emlegeti a “nénit akinek a hasában volt”,de szerintem inkább iskolás korban lesz nála téma.Ahol élünk 2 pár is is örökbefogadott fiukat ,találkozunk ,a gyerekek is jó fejek ,jó érzés hogy nem vagyunk egyedül!! Mégis szomorú vagyok:vágyunk testvérkére a kisfiunk is akarja, és mégse jön: 2+1 év letelt ,újra indult az egész jelentkezés,bár azt mondták a finisbe maradunk!!!.most kikötöttük hogy kislányt szeretnénk 0-6 hónapos korig!! országos listán is rajta vagyunk, egyetlen gyermeket sem mutattak be ez idő alatt ezért keseredtem el,nem gondoltam volna a kisfiam után..
    egy baj van ,én se leszek fiatalabb az idő telik…
    köszönöm ha elolvassátok,jó megosztani másokkal a gondolatokat..
    üdv ,sok sikert és kitartást a várakozóknak!!

    Kedvelés

    • Ne keseredj el, mi az elsőre a jelentkezéstől számítva 9 hónapot vártunk, a másodikra 3,5 évet, nekünk is letelt a 2+1 év, elkészült az új határozat és rá fél évre megszületett a pici. 🙂 Bár nem volt kikötésünk a neme tekintetében.

      Kedvelés

  56. Sziasztok ! Mi még nagyon az elején vagyunk a párommal . szinte mindenben döntöttünk már kivéve a származás. Kicsit furi helyzet az én családomban a roma baba is bele férne a nagypapám zenész cigány családból származik ő az egyetlen akinek a bőre is sötét, mi a tesómmal már világos bőrűek vagyunk meg a gyerekeink is. Nem okozna nekem gondot ha a pici nem lenne fehér bőrű hisz a papám sötét bőrű imádom és büszke vagyok rá . De sajnos a páromék családja nem venné könnyen a dolgot a babánknak meg nem szeretnék fájdalmat okozni . Már az is nehéz nekik hogy nem lehet vér szerinti unokájuk. Bár az én két fiamat el fogadták ész szeretik de örültek volna saját unokának. Csak szegény párom úgy született hogy nem lehet neki gyermeke . Nem tudom a szívemre hallgassak vagy az eszemre ebben a helyzetben ? Ti mit tennétek ? Köszönöm az ötleteket előre is 🙂

    Kedvelés

    • Bea, eszerint te is cigány származású vagy, mégis elfogadnak a párod szülei. Akkor miért fogadnának el kevésbé egy babát?
      Szerintem szuper helye lenne nálatok egy cigány babának, te tudnál valamit hitelesen átadni az örökségből. A nagyszülőkkel meg előre sokat kell beszélgetni.

      Kedvelés

    • Én is sokat filóztam anno a származás tekintetében. A Tegyesz tanfolyam nagy löketett adott. Én azt írtam be, hogy elfogadom , hogy az egyik szülő roma. De ezt most már bánom, hogy így írtam be. Tudod miért? Ott voltam a blogtalálkozón. Gyönyörű, barnabőrű, értelmes, okos gyerekeket hoztak a szüleik. Eszembe sem jutott, hogy ő barna? Ő fehér? Egy a lényeg! Csodálatos gyerek!
      Szerintem vezesd ide a blogra anyósodékat és olvasgassanak. pl. Orsi és Kristóf története is csodálatos. Boróka és Domonkos gyönyörű, barátságos gyerekek.

      Kedvelés

    • Szia Bea! Csatlakozom Zsuzsához (Örökbe). Ha téged elfogadnak a párod szülei, akkor ettől nem kellene, hogy messze legyen az, hogy egy roma kisbabát is elfogadjanak. Elsőre szerintem ebben a mai világban minden nagyszülő meghőköl az ötlettől. Nálunk is így volt. De mi kitartottunk amellett, hogy nem teszünk származási kikötést. Gyönyörű roma kisfiunk van, a nagyszülők imádják! Addig aggódtak csak a témán, amíg egy elméleti babáról volt szó. Amint megszületett, ez már nem volt érdekes és azóta sem.

      Amin a helyedben még elgondolkodnék, hogy nem okozna-e lelki válságot odamenni a Tegyeszbe és azt írni be a jelentkezésbe, hogy NEM fogadsz el roma származású gyereket. Mert ez a konkrét témán túlmutat. Olyan, mintha elutasítanád az éned ezen részét, elutasítanád a nagyapádat és így tovább. Ezt is a saját tapasztalatomból írom: én emberjogi területem dolgoztam a baba előtt és minden munkám és hitem arculcsapása lett volna, ha ilyet beírok a jelentkezési lapunkra.

      Kedvelés

      • Szia! Én is így érzem hogy valahogy a nemmel a saját származásom utasítanám el . Na ezek a dilemmák miatt mégse rossz hogy csak áprilisra kell döntést hoznunk. Lehet addigra anyósék is megemésztik az egész örökbefogadást. Köszönöm hogy vagytok és segítetek a bizonytalankodóknak !

        Kedvelés

        • Nekem kifejezett ellenérzésekkel viseltettek a cigány származás iránt az öcsém is, az édesapám is. Mi meg azt mondtuk, hogy nem érdekel. A gyerekek 3 perc alatt vették le a lábáról mindkettőt, pedig romák, és még csak nem is világos bőrűek.
          Mi fokozatosan adagoltuk. Először az örökbefogadást, az könnyen ment. Utána azt, hogy nem kizárt, hogy roma lesz a babánk, aztán, hogy valószínű az lesz, onnan az már csak kis lépés volt, hogy tényleg azok 🙂

          Kedvelés

  57. Valakinél olvastam, hogy a FB-n rátalált a gyermeke vér szerinti anyjára. Felmerült bennen a kérdés, hogy mi van ha fordítva történik ez. Ha idősebb gyereket fogadnak örökbe zárt örökbeadással mi a biztosíték ( ha van), hogy nem ismeri fel valaki a vér szerinti családjából és követeli a magáénak. Persze tudom, hogy a jog mit mond ki, én inkább arra lennék kíváncsi bárkiben felmerült-e ilyen félelem és ha igen hogy győzte le?

    Kedvelés

    • Először is, a gyerek 12 éves korától regisztrálhat a Facebookra.
      A vér szerinti család megtalálhatja, bár nem túl nagy az esély. Új vezetéknevet kap,
      amit nem tud a vér szerinti család, Hogy találná meg az ezer Pistike között?
      Visszakövetelni egész biztos nem fogják már.

      Mindezt szerintem azzal lehet kezelni, ha a gyerekkel folyamatosan beszélgetsz,
      és látja, hogy hozzád lehet fordulni, te partner vagy ebben.

      Én is szülő vagyok, bennem ez soha nem merült fel aggodalomként.

      Kedvelés

      • Nem arra gondoltam, hogy regisztrál a gyerek. 🙂 Ez csak egy példa akart lenni. A félelmem az, hogy utazgatunk, járjuk az országot, vagy csak véletlen pont a származási városában pihenünk és találkozik a volt szomszéddal, keresztanyával, mamával… rögtön fuccs a titkosságnak. Nem vagyok paranoiás, csak mi idősebb gyereket szeretnénk örökbe fogadni, akinek gondolom már erősebb volt a vér szerinti kötődés a korából kifolyólag, így felmerülnek bennünk ezek a kérdések.

        Kedvelés

        • Egyrészt nem minden idősebbnek van nagy erős vér szerinti emléke, lehet, hogy csak kallódott a rendszerben; ha a szülővel volt is kapcsolattartás a nevelőszülőnél, a szomszéddal, a keresztanyával, meg a satöbbivel nem feltétlen; persze arra is van esély, hogy otthon élt addig, de ezt a konkrét gyerekről majd úgyis tudni fogod. Ha ezt a történet tükrében reális aggodalomként éled meg továbbra is, akkor nem mentek pihenni a származási városába, elég nagy ez az ország azért ahhoz, hogy ez megoldható legyen. Ha viszont olyan erős benned ez a félsz, hogy nem tudod kezelni, akkor érdemes átgondolni mégegyszer a vállalást, mert nem csak a saját életedet meg a meglévő családodét nehezítenéd meg ezzel, hanem a leendő gyerekét is, szerintem.

          Kedvelés

    • Én pl. írtam ilyet. És az általad említett félelem fel is merült, ezért levettem a gyermekem képeit a FB-ról. Nem azért, mintha attól félnék, hogy megtalálják és magukénak követelik a vsz. rokonok (hiszen éppen azért vált öf-fé, mert nem tartották vele a kapcsolatot), hanem azért, mert még nem vagyunk felkészülve egy találkozásra, vagy akárcsak a kapcsolatfelvételre. Legfőképpen a gyermek nem. De óvatosan egyre többet forszírozom a beszélgetést a vsz-ről, és nem tartom kizártnak, hogy valamikor virtuális kapcsolatot létesítünk egymással. Egyébként a félelem nem is félelem nálam, inkább tanácstalanság, hogy mi volna a helyes lépés.

      Kedvelés

  58. Sziastok! Tanácstalan vagyok! Három éves örökbefogadott kisfiam az ismerkedés alatt édes kis gyerek volt, nem volt akkor sem szófogadó, de pár napja nagyon megváltozott, és nem előnyére. Ha kérek tőle valamit, pofákat vág, morog, verekszik. Az apja fejéhez vágta az elemlámpát, csak azért mert el akarta tőle kérni, engem ököllel torkon ütött, mert nem engedtem meg neki, hogy nyomkodja a szemem. A macskát, akivel első pár nap együtt aludtak, folyamatosan űzi. Ha azt hiszi, hogy nem látom, képes belerúgni, vagy a farkára lépni. És hiába ülök le vele megbeszélni, öt perc múlva folytatja. Ha a szobájába küldöm gondolkodni, vérig van sértve, zokog kb. fél percig, aztán már hallom, hogy játszik, és kezdődik minden előlröl. Ez most dackorszak, vagy most szokott be hozzánk? Nem tudok rá semmmivel sem hatni, mert a nevelőszülők inkább ráhagyták, mert különben harapott, verekedett és ordított. Nektek történt “pálfordulás” az örökbefogadás után a gyermekkel? Mit tudok tenni? Hamarosan megy oviba, és már előre félek. Köszi.

    Kedvelés

    • Egyrészt oldódtak az eddigi szorongások, már nem “viselkedik”, hanem adja magát, és kitombolja mindazt, ami nehéz volt neki ebben az időszakban, mert már elég megbízhatóak vagytok ahhoz, hogy ki merje engedni azt a feszkót, amit az egész változás kiváltott belőle. Pont ezért nem biztos, hogy az oviban is ilyen lesz, mert otthon meri elengedni magát, ha ti váltatok a megbízható közeggé. (Ha az oviban is ilyen lesz, sőt, akkor viszont érdemes szakemberhez fordulni, hogy mi van még a háttérben esetleg). Másrészt meg próba is ez most nektek, a tökjó, hogy ti azt mondtátok, ti már az igazi szülei vagytok, akik nagyon fogják szeretni, de tényleg? még akkor is, ha…? sőt, még akkor is, ha…?

      Kedvelés

    • Igen, többen is leírtunk itt a blogon hasonló jelenségeket az öf. utáni időszakból. Tudtátok már a látogatási időszak alatt is, hogy ilyen gondok vannak vele? Akkor nyilván a megbeszélés, szobába küldés, büntetés nem segít, inkább olaj a tűzre, nyilván nem is érti, mi a baj. (Ahogy írod, a nev. szülők ráhagyták, honnan is tudná, hogyan kell viselkedni?) Nekem úgy tűnik, nagyon szorult helyzetben van a kisfiú, és csak hosszas türelem, a görcsei oldása, szeretet-szeretet-szeretet képes rajta segíteni – ha egyáltalán. Ellenkező esetben szakember!

      Kedvelés

    • Ilyenek nálunk is voltak/vannak. Ciklikusan visszatérnek. Macska farka, gombok nyomogatása, tesó bántása, hiszti, van hogy egész nap mást sem csinál a fiam (ő 3 éves, a kislány 2, nála kevésbé kifejezett) mint provokál. Végigcsinál mindent, amiről tudja, hogy nem szabad. Ha meg bünti van, akkor kétségbe van esve, és látom az arcán, hogy most azt hiszi, hogy őt senki sem szereti. Meg szoktam várni, amíg abbamarad a sírás, és utána ha hagyja – többségében hagyja – akkor megölelem, és elmondom, hogy nagyon szeretem, de ezt vagy azt nem fogom megengedni. Volt, hogy 2-3 hétig is eltartott, aztán megint normális lett, most inkább 1-2 napig ilyen, amikor megint rájön.
      A hisztiző, vagy agresszív gyereket ki szoktam vonni a forgalomból, van egy fotel, ott szabad rúgni, hisztizni, párnát harapni, máshol nem, ha máshol kezd rá, szépen megfogom és beteszem a hisztifotelba. Van hogy magától megy, felmászik, hisztizik egy kicsit, aztán jön, hogy “anya, kész a hiszti”, és megint aranyos.

      Kedvelés

    • Köszi a cikket! 😀 Nagyon szépek vagytok, és sok boldogságot kívánok a továbbiakban is!
      Ha nem baj, ezt a cikket átdobom a sajtófigyelésbe is, hogy ne vesszen el a forgatagban. 🙂

      Kedvelés

    • “Ezen kívül az életkorunk miatt is ezt javasolták, nagyobb gyermek örökbefogadását inkább a 40 éven felülieknek ajánlják.” ????? ezmiez?? Őszintén remélem, hogy ez szakember szájából nem hangzott el! 😮

      Kedvelés

  59. Nálatok hogy zajlott az utánkövetés? Először arról volt szó, hogy majd kijönnek, körülnéznek, beszélgetünk egy kicsit. Ezzel nem is lenne semmi bajom, még örülök is, legalább eldicsekszem velük. De most felhívtak, hogy menjünk be, teljes család, nagyfiam kérjem ki a suliból, pszichológiai vizsgálat, két ember a tegyesz részéről, eléggé beparáztattak. Ráadásul délután 2-re megyünk, amikor normális esetben a kétéves meg a hároméves is alszik. De ugye már senki nem találhatja ki, hogy vissza az egész?!
    Vagy csak én érzem úgy, hogy ez a formája az “utánkövetésnek” fenyegető, megalázó, felesleges, és inkább káros, mint hasznos?

    Kedvelés

    • Kérlek, meséld majd el, hogy mi volt!
      Így elsőre felháborító és megalázó, de ha esetleg úgy alakulna a légkör (mert mondjuk még ők is csak ízlelgetik az új feladatot), én azért biztos közölném, h a keménykedést meccseljék le egymást közt a hivatalban, titeket (meg mindenki mást is) meg hagyjanak lógva. Van kapcsolatotok olyan családdal, aki túlvan ezen?
      Azért se értem, mert sokkal egyszerűbb lenne kiszállni sütire, mint álmos gyerekeket fenyegetni.

      Kedvelés

      • Kata, ahhoz, hogy ők jöjjenek ki, ahhoz az kéne, hogy legyen autójuk. De az természetesen nincs. Össze sem akarom adni, hogy mennyit furikáztam az ügyintézőnket, mire lezajoltt most legutóbb az örökbefogadás.

        Kedvelés

        • Na ez az, hoznak egy idióta rendelkezést, de feltételeket és hátteret nem teremtenek hozzá, mondván, támaszkodjatok a kiszolgáltatottakra, azok majd úgyse mernek nemet mondani. (Ez utóbbival vszleg túllőttem a célon, mert simán csak nem gondolkodnak odafenn, nemhogy még konspiráljanak is…)
          Úgy tudom, lehet nyilatkozni arról, kivel akarjuk végeztetni az utánkövetést. Kérdés azonban, h bárki is elvállalná úgy az utánkövetést, h nem az ő szervezete intézte az örökbefogadást…

          Kedvelés

      • Rájöttek, hogy két hónappal ezelőtt kellett volna ezt rendezni, és még a héten meg kell oldani, mert a gyámhivatal nyomatékosan szólt. Persze vehetnék ki szabadságot, akkor mehettünk volna délelőtt, de arról nekem is szólni kell egy héttel előre, tehát ez a hét kizárt. Plusz még természetesen tele is volt mindenkinek a naptárja náluk is, és későbbi időpont nem lehet, mert másfél-két órát igénybe vesz, ők meg 4-ig vannak.
        Szóval ez volt a szervezés csúcsa…

        Kedvelés

    • Mikor először olvastam erről az utánkövetésről, már akkor az volt a véleményem, hogy ez “fenyegető, megalázó, felesleges, és inkább káros, mint hasznos”. Főleg így, hogy a gyerekeket, a családot nem a saját környezetében látják, így nyilván teljesen másképp fognak viselkedni, főleg a kicsik. Azért remélem minden rendben lesz, ne izgulj. De én is kiváncsi vagyok, majd mesélj, hogy milyen volt. Nálunk a Gólyahír Egyesület végezte az utánkövetést, az inkább egy baráti beszélgetésre hasonlított.

      Kedvelés

    • És nem volt semmi. De úgy konkrétan semmi. Csak tudnám minek kellett ijesztgetni. Odamentünk, találtak egy szobát, a gyerekek lepakolták a játékokat, és odahúzódtak velük a lábamhoz. (Itthon is úgy játszanak, hogy hozzám kell érni közben) Megkérdezték ugyanazokat, amiket már a gondozási idő alatt is. Megállapították, hogy meglepően szófogadóak. A nagyfiam nem tudom minek kellett, illetve nem is kellett volna, de nagyon mondta a hölgy a telefonban, hogy feltétlenül szükséges a jelenléte. Beígérték, hogy másfél-két óra, na, volt vagy fél óra. A végén megkérdezték, hogy szükségünk van-e esetleg segítségre. Én meg nem éreztem úgy, hogy ha szükségünk lenne rá, kapnánk, vagy hogy következmények nélkül kérhetek tanácsot.

      A kisfiamnál egyébként gondolkozunk, hogy kéne pszichológus segítsége, mert még mindig eléggé össze van zavarodva, illetve megint. Jönnek elő az emlékei, de nem tudja hova tenni őket, valami furcsa kavarodás van a fejében az anya dolgozik, óvoda, nevelőszülő háromszögben, és nem sikerül helyrebillenteni. (Oviba nem jár egyébként, csak kerítésen keresztül látta). Aztán lehet, hogy csak idő, meg ahogy a beszéde és a beszédértése fejlődik, tisztul a kép. Tök édes, mostanában este mese, altatódal, gyerekek az ágyban, ő meg nagy komolyan közli: Anya, beszéljünk! és elmondatja, hogy kerestük (saját magyarázata, hogy azért, mert elbújt. 🙂 ), megtaláltuk és örülünk, hogy velünk van, erre jön a széles vigyor, és sok puszi.

      Kedvelés

      • Szerintem még amíg a szavak nem mind tiszták, addig a fejében is lesz egy kis káosz, az elmondásában meg még nagyobb, én biztosan rávárnék még. Addig is ti tudjátok jól megerősítgetni, ha igénye van rá, akár napi 655x elmondani, hogy anya hol van, meg ti már mindig a szülei lesztek, azért kerestétek meg, hogy örökre szerethessétek; ki volt x néni, és mi dolga volt az ő életében. Ha viszont épp nem akarja, akkor erővel ne, akkor ráér. Lesznek olyan időszakok is.

        Kedvelés

  60. Zsuzsa, nncs lehetoseg ezt a forumot lezarni, es nyitni egy ujat? Durvan egy fel evtized, mire betolti a 800 hozzaszolast.

    Kedvelés

  61. Sziasztok. Holnap lesz a Fókuszba roma gyerekek örökbefogadása. Elöitéletek, beszolások, stb. Csak gondoltam szolok, hátha valaki lemaradt az elözetesröl és megnézné.

    Kedvelés

  62. Olyan kérdésem lenne hogy arról tudok hogyan működik a megyei listás rendszer illetve az alapítványok hogyan és mi alapján választanak szülőt a babáknak.Viszont amiről én keveset tudok az az országos lista….. Valahol olvastam hogy nagyon sokan vannak ott is(ezres nagyságra emlékszem,de lehet hogy rosszul) de mégis sokan előbb kapnak onnan mint megyeiről.Az hogy lehet hogy ha tényleg olyan sokan vannak akkor miért mondta azt az ügyintézőnk hogy elképzelhető hogy idén már lehet kiajánlásunk?Erről tudunk valamit hogy ott hogy zajlik a szülők kiválasztása?

    Kedvelés

    • Az országos listára azok a gyerekek kerülnek, akik a megyéjükben nem találtak szülőkre. Ettől még nem feltétlen van velük gond, csak épp ott senki nem vár olyan gyerekre.
      Pl. ahonnan mi hoztuk a babáinkat, ott azt mondta az ügyintéző, hogy egy év feletti gyereket nem tud a megyén belül örökbe adni, roma gyereket nem tud a megyén belül örökbe adni és testvérpárt is nagyon ritkán. A mi gyerekeink mindketten egy év felettiek voltak, romák, és ugye ketten vannak, ami úgymond halmozottan hátrányos helyzet. Egyébként meg gyönyörűek, egészségesek, okosak, picik, de legalább már nem kell minden éjszaka felkelni hozzájuk 🙂 Szóval pont ideális.

      Kedvelés

      • Szerintem Évának nem ez volt a kérdése, viszont engem is érdekelne ez a kérdés. Tehát nem azt nem tudjuk, hogy hogyan/miért kerülnek a gyerekek országos listára, hanem ha oda kerülnek, akkor hogyan/mi alapján választanak nekik szülőt? Mi annak idején három hónap “várakozás” után kaptuk a nagyobbik lányunk az országos listáról. Talán nagyon a halom tetején volt a papírunk? Vajon mi alapján választanak a sok-sok várakozó közül?

        Kedvelés

      • 🙂 Mennyi időt vártatok a határozat kézhezvételétől arra a bizonyos telefoncsörgésre? Mi 0-18hónapig jelöltük be , nincs kikötésünk és az adott időintervallumon belül testvérpárt is elfogadunk.De utóbbit azért kétlem hogy kapunk mert a 18hónapig testvérek kétlem hogy lennének az országoson… De ügyintézőnk azt mondta hogy idén elképzelhető a kiajánlás.Csak azt nem értem hogy ha ennyi a várakozó akkor miért hívnának minket a sor végéről?!

        Kedvelés

        • Eva, én azt látom, hogy az országos listán nagyon ritkán vannak másfél évesnél kisebb babák. A tipikus a másfél-két év közötti, roma (kinézetű) gyerek, ők kerülnek fel tömegével az országos listára. Ha a másfél évet szigorúan veszik, akkor nem titeket hívnak.

          Kedvelés

          • Igen Vic erre gondoltam.. 🙂 Mekkora volt a nagyobbik lányotok mikor a családotokba került? Köszönöm Zsuzsa a választ meg hogy megosztottad az országos listáról a linket 🙂

            Kedvelés

            • Egy héttel a második születésnapja előtt hoztuk őt haza, és előtte 1 hónapig jártunk le hozzá ismerkedni. Nagyjából 22 hónapos és 2-3 hetes lehetett amikor felhívtak minket. Mindez három évvel ezelőtt és szerintem akkor még másképp működött a dolog, mint ahogy Zsuzsa írta, mert minket felhívott a megyei ügyintézőnk, hogy országos listáról lenne ez a kislány, érdekel-e minket. Másnap bementünk megnézni az aktáját, harmadnap meg már a vidéki városban voltunk és találkoztunk a gyerekkel, a nevelőanyja behozta őt a TEGYESZ irodába. Szóval tök úgy nézett ki, hogy minket kiválasztottak és kiajánlották a gyereket. Nem volt előtte érdeklődő telefon.

              Kedvelés

            • A mi kisfiunk is az országosról érkezett, másfél évesen. Kilenc hónappal a határozat után nézhettük meg az aktáját. (Az érdeklődő telefon nálunk is elmaradt, talán mert nemrég előtte beszéltem a családgondozóval, és tudta, hogy fogadóképesek vagyunk.) De sok embert felhívnak előbb, hogy továbbküldhetik-e az aktáját.

              Nálunk szerintem azt kellett kivárni, hogy a nagylányunk 3,5 éves legyen, hisz akkor lettünk jogosultak másfél éves kicsire.

              Kedvelés

    • Én úgy tudom, van egy nagy adatbázis, és kiválasztanak 3-5 olyan szülőt, aki elfogad olyan paraméterű gyereket. A szülőknek meg egy telefon az alapadatokkal (csak életkor és nem), hogy fogadókészek-e.
      Az öt szülőjelölt aktáját elküldik a megyének, ott kiválasztják a legszimpatikusabbat, az ő megyéjébe felküldik a gyerek aktáját, ő bemegy a saját ügyintézőjéhez, megnézi.
      Ha ő nemet mond, hívják a következőt.

      Kedvelés

        • Felhív a kapcsolattartód, hogy van egy kétéves fiú az országos listán, fogadókész vagy-e, elküldheti-e az anyagodat a gyerek megyéjének.

          Kedvelés

          • Akkor a mi ügyintézőnk látja az országos listát és ő beajánlhat minket? Én mind abba voltam hogy van aki az országos listás gyermekek ügyeit intézi és ő szól a mi határozatunkat látva az ügyintézőnknek hogy hívjon minket hogy fogadó készek vagyunk e… 🙂

            Kedvelés

            • Nem. Az országos listát a minisztériumban kezelik, az ügyintézőnek csak szólnak, hogy értesítsen ki téged. Ráhatása, tudtommal, nincs.

              Kedvelés

  63. Nem tudom, ezt feltette-e már ide valaki. Egy dokumentumfilm, a címe; Adopted. Amerikai sztori, nemzetközi örökbefogadás.

    Kedvelés

    • Fú, de baró ez a film! Nagyon tanulságos azoknak, akik eltérő rasszhoz/etnikumhoz tartozó gyereket nevelnek. Nagyon bátor a felnőtt örökbefogadó szereplő!!! Hú. Még mindig nem győzök csodálkozni amúgy, hogy Amerikában nincs felkészítő tanfolyam, főleg, hogy a film szerint is terjedőben a külföldi öf.

      Kedvelés

  64. A “bőrkontaktus” témához érdekes adalékot találtam: “Nagyobb gyerekeknél is sokat segít az ölelés, összebújás. Figyeld meg, hogy a kisgyerek ösztönösen bőrt keres, azért nyúlkál a póló alá vagy simogatja a karod. Az ölelés minden életkorban helyén való családtagok (szülő-gyerek, házaspár) között. Gyógyító, erőt adó. Még akkor is, ha újra és újra meg kell tanulni és ki kell fejezni.” Az öf. gyermek – ha nem néhány naposként kerül az öf. családba – később tanulja – vonható le a tanulság. Elképzelhető, hogy ezért produkál 3-4-5 évesen is “furcsa” dolgokat. Öf. vonatkozása is lehet, és megrendítő “az árvaházakban csend van” következtetés is a sírással kapcsolatban: “”Dolgoztam pár hónapot csecsemőotthonban tényleg ritka a sírás, a kilencből két baba volt, aki megengedte magának. Nem bírtam ott sokáig!” A cikk itt olvasható:
    http://szuletesmese.blog.hu/2015/02/10/akkor_most_hagyjuk_vagy_ne_hagyjuk_sirni_a_babat_sir_a_baba

    Kedvelés

  65. Barátaink is másfél évesnél fiatalabb kisgyerekre vártak, származási kikötés nélkül. Többet kellett várniuk, de 5 hós kisfiúra kaptak kiajánlást az országos listáról, tehát ilyen is van.

    Kedvelés

  66. Sziasztok!
    Mit gondoltok a Bölcső-s kikötéshez, miszerint csak gyermektelen pár jelentkezhet náluk ezentúl?
    Nem térek napirendre fölötte… biztos nem csak páran várakoznak testvérre…

    Kedvelés

    • Szerintem nem sokan várnak testvérre, egy jó ideje nem nagyon fogadják már a második gyerekre várókat. Amúgy azt gondolom, hogy ez is egy lehetséges megoldás a törvénymódosítás által teremtett helyzetre, és minden civil szervezetnek jogában áll eldönteni milyen feltételeket szab. Az állami rendszerben ettől még nem kerül kizárásra a többgyerekes család sem. (Egyébként más civileknél is örök konfliktust jelent hogy hogyan kaphatják egyes párok már a második, vagy akár harmadik gyereküket amikor több százan még az elsőre várnak… ezt a konfliktust nyilván mindegyik más-más módon kezeli, de azt hiszem igazságos, vagy mindenki számára kielégítő megoldás nincsen, hiszen mások az érdekek…)

      Kedvelés

    • Én olyan szempontból örülök, hogy végre kimondták. Az interjúban sokat kérdezgettem erről Zitát, mert íratlan legendaként terjedt az interneten, hogy a Bölcső nem fogad gyerekeseket. Most végre le van írva, tiszta helyzet, nem fogja még kétszáz ember felesleges reményekkel felhívni őt, illetve első jelentkezés előtt is meg lehet fontolni, ilyen feltételekkel akarja-e valaki.
      A Bölcső örökbe ad évi 30 gyereket. Ugyanakkor ez a leghíresebb alapítvány, több százan jelentkeznek, tehát így is túljelentkezés van vastagon.

      Aki második-harmadik-negyedik gyereket szeretne, az próbálkozhat más szervezeteknél, nem lehetetlen. Frissítettem a tesós posztot, itt le van írva.
      https://orokbe.hu/2014/08/28/testverek-kerdezz-felelek/

      Kedvelés

      • No igen. De mi a helyzet, ha vsz. testvér születik, akiről szintén lemondanának. Abban reménykedtem, hogy ilyen esetben előnyt élveznénk, így viszont sanszos, hogy még csak nem is fogunk tudni róla…
        Ja, és nyilván nálam is előbbre való az, akinek még nincs gyereke, annál, akinek már van!

        Kedvelés

        • Megkérdeztem Budavári Zitát, ebben az esetben az első gyerek örökbefogadóinak szól először, még ha azok nem is rendelkeznek határozattal. Amennyiben nem futottak ki az életkorból, amíg újszülöttet lehet örökbe fogadni (45 év).

          Kedvelés

    • Ha ez egy íratlan szabály volt eddig is náluk, ahogy Zsuzsa kommentelte, akkor valóban jobb, ha ki van mondva. Legyen tiszta víz a pohárban.

      Kedvelés