Felnőtt örökbefogadottak fóruma. Kommentben tudtok beszélgetni.

A vér szerinti család megkeresése:

https://orokbe.hu/2014/10/06/a-szarmazaskutatas-hivatalos-utja/

https://orokbe.hu/2015/04/06/a-szarmazaskutatas-nemhivatalos-utjai/

Felnőtt örökbefogadottakat érintő írások a blogon:

https://orokbe.hu/tag/felnott-orokbefogadott/

Reklámok

446 responses »

          • szia ! Üdv itt köztünk,egy cipőben járunk 🙂 Én szívesen meghallgatnám a történeted,persze,csak ha másra tartozik,ha nem nem 🙂

            Kedvelés

            • Elmesélhetem, már egészen megtanultam beszélni róla 🙂 33. hátre születtem a Bajcsy Kórházban, csak a szülőanyám nevét tudom a kórházi zárójelentésről, meg hogy nem voltam hazaadható rossz lakhatási körülmények miatt és anyám sose látogatott meg a koraszülött kezeléses időszak alatt, voltak egészségügyi gondjaim is, pl szív probléma, ami viszont 19 éves koromra spontán gyógyult hála égnek. Aztán fél évig kórházról kórházra adtak, majd csecsemőotthon, semmi emlékképem nincs, és másfél éves koromban jöttek anyuék értem és hazavittek. Igazából irtó hálás vagyok nekik mindenért, anyukám óvónő volt és mindent őszintén és nyíltan kezelt, elmondott,segített, ma már tudom hogy saját magánál is jobban szeretett. Apukámban több félelem volt az örökbefogadásom és ismeretlen múltam miatt, annyit tudtak meg, hogy van egy vérszerinti testvérem valahol, akli állítólag beteg,de ez is csak fáma.Tehát második terhességből vagyok.
              Aztán a nagy idillnek vége lett, mert (nevelő)Anyukám meghalt 17 éves koromba rákban, akkor örökösödés, felnőtté válás, és (nevelő)Apukám pedig most húnyt el márciusban és az egész családom kihalt, senkim, de még unokatesók, nagyszülők se maradtak, szinte csak barátok és a párkapcsolatom és itt tart most az életem. Bajcsy Kórházzal felvettem a kapcsolatot, ott az én kartonom most ki fogják adni, hogy a szüléskori zárójelentésembe jobban belelássak, de problémás kis baba voltam, sok eü gonddal viszont nagyon nagy élni akarással. Nagyon nagy hála van bennem,de érdekelne a múlt is, furcsa hogy tükörbe nézek és semmit nem tudok. Ráadásul én asztrológiával meg karmával is foglalkozom meg buddhizmusról is nagyon sokat olvasok és keresem az összefüggéseket, adatokra szükségem lenne az elemzésekhez is, szóval most kezdtem nyomozni apukám halála után.
              Állítólag a vérszerinti szüleim mindketten meghaltak….Dióhéjban ennyi. Jah és annyi, hogy nem bírom elviselni, ha egy kis állatka szenved, vagy emberek állatokat bántanak, arra nagyon bedühödök 🙂 És lehet, hogy szeretnék majd én is örökbefogadni, de ehhez irtó nagy felelősség és bátorság is kell és minden felelősségteljes örökbefogadó szülő előtt meghajlok mert én a 17-27 év alatt annyi szeretetet kaptam, amivel elmondhatom hogy nem sérült a személyiségem és lelkem olyan mértékben és talán képessé válok majd, sőt hiszek is benne jó anyává válni a jövőben. Haragot már egy jó ideje nem érzek, mert nem tudom storyt, volt itt már börtön is említve, hogy szülőanyám börtönbe ült,de semmi sem biztos és ugyan én ilyet nem tennék szerintem, de nem ítélkezhetek, mert nem tisztem.
              Mivel asztrológiával elég mély szinten foglalkozom a saját képletemen át kezdtem feldolgozni a témát és nagyon sokat segít a tudatos megélésben nekem. De a kíváncsiság örök, az űr érzés sokszor megvan bennem, főleg mikor orvosi vizsgálatra megyek és kérdezik a családi anamnézist és nem tudok mit mondani milyen hajlamokat örökölhettem.

              Kedvelés

            • Sziasztok. Nekem egy év alatt eléggé előrelendült a nyomozás, csak nem volt időm írni és meg akartam várni, hogy kiforrjanak a dolgok. Szóval egy év alatt megtalálték a szülőanyám és a déltestvérem,de mindketten meghaltak. Születési dátumokat és neveket így megkaphattam és most készülök a lakcímnyilvántartóba lekérni az utolsó tartózkodási helyüket. Anyám 38 évesen 89-ben húnyt el, féltestvérem pedig 2008-ban 32 évesen, tehát valószínű a lakcímeken már rég más él,de próbálkozom. Kiderült 100%-ra, hogy apám neve ismeretlen, OEP nem adott ki semmi adatot, él-e vagy nem és anyám a nevét sem volt hajlandó ugye a kórházba megmondani, tehát apám irányába nem tudok már nyomozni sajnos. Szerelem gyerek vagyok, a féltesóm anyámmal élt ugye és valószínű oda nem vihetett haza anyám, mellé. Mert féltesóm neve egyezik anyám házas nevével. Itt tartok épp és hogy minden szál egy városban fut össze, Ózdon.

              Kedvelés

          • Ide írok,sajnos már tovább nem tudok írni,nagyon köszön szépen a bizalmat és a történeetd. Igazán megindító és érdekes. Erős volt kis korodban,ez éltessen:) Remélem sikerrel jársz és beszámolsz,ha úgy érzed. Én szurkolok és várom kíváncsian 🙂 Sajnálom,nyugodjon békében. :/ 🙂 Én se szeretem,ha bántják az állatokat,de még ha úgy mond gonoszak is 😀

            Kedvelés

          • Szia Pegazus!

            Olvastam amit írtál örökbe fogadásodról. Nálam is voltak ilyen helyzetek, hogy mondták, szegénység végett nem tudott elvinni haza anyu, mondtak nekem is minden félét, nálunk is örökbe fogadó apum félt az örökbe fogadástól, sajnos voltak is problémák mi után örökbe fogadó anyum, meghalt. Én is kikértem a kórháztól a zárójelentést, de vannak olyan papirok amikhez sajnos nem tudok már hozzájutni: selejtezés, elázás, egér szétrágta, árviz mindent ráfognak mindenre, szerintem a megkeresés kerül nekik időbe.

            Ha van időd akkor olvassad el örökbe fogadásomról kis füzetemet amit feltettem.

            Két testvéremet keresem még a mai napig, illetve egyiket már megtaláltam, de sajnos ő nem akarja elismerni, hogy örökbe fogadták, nekem pedig ezt tiszteletben kell tartanom. És még egy bátyámat keresem.

            Ha van kérdésed irjál, kérdezzél amire tudok válaszolok.

            További szép és csodás nyarat.

            Kedvelés

            • Sziasztok!

              Mai napon elindítottam a vérszerinti szüleim kerestetését a 11.kerület gyámhivatalba. Nagyon kedvesek és rendesek voltak, sokat beszélgettünk. Az én ügyem nagyon kusza,. mondta is a gyámhivatalos ügyintéző, hogy ritkán lát ennyi nevet és adatot a papírokon, ezért kért két-három hónapot, mert több név is felmerült anyámhoz. Akkora kő esett le a szívemről, hogy végre léptem valamit, mert 10 éve gondolkoztam azon hogy elkezdjem-e kerestetni őket vagy sem. Félek is közben,de jó érzés is. Meg kellett adjam, hogy milyen adatot teszek nyilvánossá a vérszerinti szüleim felé,amennyiben megtalálják őket és csak emailt mertem megadni, mert ott még mindig mérlegelhetem mit lépjek. Ezen kívül még tervezem a Rege utcai csecsemőotthont felkeresni, mert én ott voltam másfél évet és ott lehet van több információ az egész storyról, hogy miért hagytak a kórházban és m történt. Pár hónapja leírtam itt nektek a teljes történetet, nem tudom azt ilyenkor hogy lehet előhívni és bemásolni, de Pegazus néven írtam akkoris. A lényeg a lényeg,hogy 27 év után elindult a nyomozás, már a Bajcsy Kórháznak is írtam, hogy adják ki a kórházi zárójeletésem, amit a születésemkor készítettek. Sokat gondolkodtam a napokban, hogy én mennyire szeretnék gyereket és nem ítélkezhetek ki miért és mit lép és hogyan reagál le nehéz élethelyzeteket. De ti tudjátok, hogy ez a téma nagyon nem egyszerű lelkileg. Én örülök, hogy csodálatos nevelőszüleim voltak és ezért minden nap hálát mondok, az igazi szülőanyámra pedig nem haragszom, csak a válaszokat szeretném megismerni. Képzeljétek annyira kusza az ügyem hogy más név szerepel a kórházi zárójelentéseimen (többször voltam kórházban szívbetegséggel) és teljesen más név a hivatalos örökbefogadós jogerős végzéseken.

              Kedvelés

            • Köszönöm szépen, aranyos vagy. Ha ugye életben vannak a rokonaid, akkor nehezebb a nyomozás, ha meghaltak, akkor az adatok nyíltak, de megtudni meg már nehéz bármit is visszamenőleg. Nekem a kórházi papírjaim megvannak, minden egészségügyi adatommal, anyámról viszont az OEP nem volt hajlandó eü adatokat kiadni a gyámügynek. Kicsit félek, mert 38 évesen halt meg és nem tudjuk miben.

              Kedvelés

            • Sziasztok! Nagyon nagyon jó hírem van. Megtaláltam a családomat facebookon át. Nagyon kemény volt érzelmileg az utolsó két napom, ugyanis én nyíltan kerestem őket a megfelelő csoportban facebookon és arra jelentkeztek rá két napra rokonok. Szülőanyám unokatestvére szúrt ki és azonnal üzent hogy nyugodtan hívjam fel és adott mobilszámot. 60 percet beszélgettünk telefonon és minden összeállt az egész családi történettel kapcsolatban. Nem akarok ide regényt gépelni nektek, akit érdekel a story annak privátban szívesen megírom. A lényeg, hogy lesz találkozó és nagyon nagyon pozitív fordulatot vett az egész 1,5 éves nyomozásom. Sok dolgot átértékeltem közben, sírtam egy sort, de közben olyan belül mintha minden kezdene a helyére kerülni és büszke is vagyok magamra,hogy bátor voltam lépni és kagylót ragadni egyből.

              Kedvelés

  1. Érdeklődni szeretnék, ha valaki tud segítsen !
    17 évesen a volt barátom anyja örökbefogadott, együtt laktam a fiával, azóta megromlott a kapcsolatunk. Márciusban múltam 20, szeretnék elköltözni, de nem engednek, mert nevelőanyám szerint 24 éves koromig ő rendelkezik velem. 17 éves koromig másik nevelőszülőknél voltam.
    Megtehetem-e, hogy elköltözöm, lehetőségem nyílt egy idős ember gondozására – bentlakással.
    Kérném a tanácsotokat.
    Köszi: Friderika

    Kedvelés

      • sziasztok ! én egy örökbefogadott kislány vagyok és fel szeretném keresni az igazi szüleimet annyit tudok hogy édesanyám neve : zsuzsanna de a vezetéknevét sajnos nem tudjuk és van egy felnőtt báttyám ! ha valaki elolvassa az irásom legyen szives visszairni , köszönöm

        Kedvelés

  2. Jogilag is, az gyámügyön és az önkormányzatnál is aláírtunk. Én most végzem a gimnázium harmadik osztályát, jövőre érettségizem.

    Kedvelés

  3. Szép napot mindenkinek. Megosztom Örökbe fogadásom történetét Veletek amiből készitettem egy kis füzetet és ebből képek kivételével itt olvashatjátok kis történetem.

    Bevezetés

    Ebben a kis füzetecskében örökbefogadásom, életem egy szeletét mutatom be minden kedves olvasónak, örökbefogadó szülőnek és örökbefogadott embertársaimnak. Aki e sorokat olvassa, talán el tudja gondolni azokat az érzéseket, amit egy kis ember, amit egy örökbefogadott gyermek és felnőtt érez, érzett azokon az éveken keresztül, amíg keresi, kereste hovatartozásának gyökereit, aki fel akarja, fel akarta fedezni azokat a tényeket, dokumentumokat, amelyek magyarázatot adnak a minket leginkább foglalkoztató miértre. Talán észre veszik nekünk örökbefogadottaknak mennyire fontos, hogy tudjuk életünk, hogyan kezdődött, ki volt az, aki megszült de valami oknál fogva, nem tudott felnevelni minket. Talán átérzik, nekünk milyen fontos az, hogy igazi családban nőhetünk fel, még ha az nem is a vérszerinti. Ha valaki sok szeretetet kap egy családban, még ha az nem is vér szerinti, akkor azt a szeretetet csak viszonozni lehet. Mi is sokmindent nem értettünk, sem gyermekfejjel, és így felnőtt fejjel sem, hogy igazán mi is történt velünk annakidején. De ha egymás segítségére vagyunk a nehéz időkben talán könnyebben, megoldjuk gondjainkat közösen a családban.

    Nevem Zsuzsa 1954-ben születtem Budapesten. 1954-1956-ig Zuglóban élt velem a család, elmondásuk szerint emeletes házban laktunk. Majd 1956-ban költöztünk jelenlegi lakhelyünkre.
    Örökbefogadó anyum öccse katona volt abban az időben mikor én a családba kerültem. Elbeszéléseiből, mikor leszerelt a katonaságtól és hazajött meglepődött, mert én ott voltam anyuéknak. Örökbe fogadó nagyszüleim rokonai szintén Zuglóban laktak és nagymama egyik testvérének a lánya annyira megszeretett, hogy ő tartott templomban a keresztvíz alá. Mivel anyum Ágota volt, így keresztmamám Ágnes nevet adta nekem, így lett három nevem anyakönyvileg Zsuzsanna Ildikó és keresztelő nevem, pedig Ágnes lett. Örökbe fogadó szüleim meghagyták utónevem, csak a vezetéknév változott. Gyermekkorom nagyon szép volt. Örökbe fogadó szüleim és nagyszüleim gondoskodással vettek körül.

    Ha jöttek hozzánk rokonok, ismerősök, ha mentünk valamerre, mindenki azt mondta, hogy apura hasonlítok. Általános iskola 4-ik osztályába jártam 1964-ben mikor örökbe fogadó édesanyám nagyon beteg lett.
    Tanulásomban mellettem volt segített mindenben. Iskolai tanulmányaimon segítsége megmutatkozott. Iskolában minden évben kaptam könyvet, jó eredményeimért. Mivel anyum nagyon beteg lett örökbe fogadó nagyszüleim sokat segítettek velem kapcsolatban. Többször vittek nagyszüleim kirándulni, nyaralni a Balatonra, és jártak velem állatkertbe, vidámparkba. Visszaemlékezve 1968-ban történt egy eset velem kapcsolatban. Kék foltok jöttek ki rajtam, és ahová jártunk közértbe vásárolni, azt terjesztette valaki, hogy anyuék vernek engem. Emlékszem örökbe fogadó szüleim és nagyszüleim nagyon sírtak. De hamar kiderült a baj oka. Emlékszem mentem a nagymama testvéréhez és ekkor kerékpárral mentem, odaérve a nagyi testvéréhez kissé megszédültem. Kérdezték, hogy mi a baj, mire én azt mondtam nekik semmi. Emlékszem szóltak szüleimnek, hogy mi történt, mikor odaértem hozzájuk. Édesanyám egy osztálytársnőm anyukájának elmesélte, hogy mi történt velem és a rágalmazást is elmesélte. Emlékszem osztálytársnőm anyukája azt mondta anyunak, vigyen el orvoshoz, készíttessenek egy vérképet. Emlékszem az utolsó pillanatban vittek orvoshoz, az orvos azt mondta, ha várnak még velem, akkor meghalok. Visszaemlékezve: a közértbe elmesélte nagymama, hogy mi történt velem, aki pedig megrágalmazta a családot, az bocsánatot kért.

    1968-ban kórházi betegségem miatt fél évet nem járhattam iskolába, mikor kikerültem a karácsonyi szünet után, osztálytársaim és tanáraim szeretettel fogadtak, segítettek bepótolni a hiányzó tananyagot. Az ő segítségükkel nem kellett osztályt ismételnem.
    Később tovább tanulásomnál figyelembe kellett venni, hogy fizikai munkát nem végezhetek, olyan iskolába kell beíratni, ami könnyű szakmát ad. Így kerültem gyors és gépíró iskolába.
    Iskolai tanulmányaimat 1970-ben fejeztem be. Kikerültem az életbe dolgozni, ekkor 16 éves voltam. Majd 1975-ben jött el a szomorú pillanat számomra, hogy elvesztettem örökre anyut. Anyum halála után változott meg körülöttem minden. Emlékszem jöttek a szomszédok, rokonok, szólni a nagymamának, vigyázzanak, hogy apu a hagyatéki tárgyaláson nehogy valamit tegyen ellenem, mindenki mondta nekem is, hogy mire kell vigyázni.
    Visszagondolva: Anyum halála után mesélték ismerősök, rokonok, hogy csak anyumnak kellettem, apumnak nem annyira. 1976-ban egy évvel anyu halála után apu megnősült. Mivel én korán elvesztettem anyut, megkérdeztem apu második feleségét nevezhetem-e anyunak. Megengedte, és ez nekem nagyon jól esett. 1977-ben férjhez mentem miután megszülettek gyermekeim (1978-ban és 1982-ben) második anyum elfogadta őket unokaként.
    Mikor gyermekeim megszülettek elmentem esti iskolába. Második anyum nagyon sokat segített történelemből nagyon jó volt nagyon értette. 1986-ban meghalt második anyum.
    Visszaemlékezve: Apum elment egyik ismerőséhez albérletbe. Majd ő is beteg lett ágyhoz kötött, akkor jártam neki vásárolni, orvossal a kapcsolatot tartottam, de ő mindig el akarta adni a fejünk fölül a lakást és fenyegetőzött, hogy ránk gyújtja.

    2 évvelhalála előtt jött vissza apum hozzánk lakni.
    Nagyon beteg volt, mentő hordta, vitte őt kezelésre. Szomszédok, ismerősök mondták, hogy úton-útfélen a házat akarja eladni a fejünk fölül.
    1998 májusában vitték a mentők kezelésre. “Kedves szomszéd bácsi” kérdezte kit vittek el a mentők? Mondtam aput. Mire ő megkérdezte: most az édesapád, vagy a nevelőapád? – mert én úgy tudom, hogy anyudéknak nem lehetett gyerek, úgy fogadtak örökbe, de ez nem szégyen.
    A bácsi felesége 1998. februárjában halt meg, így azt hittem, hogy a bácsi félre beszél.
    Később, több ízben próbáltam ezt a férjemnek elmondani, de valahogy féltem, nehogy azt higgye, hogy valami bajom van.

    1998 júniusában Péter, Pál napkor szomszédunk temetése napján, megkért apu kérdezzem meg testvérének a lányától, nem került-e hozzájuk egy rádió, ami az ő rádiója volt régen. Felhívtam unokatestvérem és kérdeztem a rádiót. Unokatestvérem felelete: mondd meg apádnak, vagy nevelőapádnak nincs itt semmiféle rádió. Ekkor élt még a nagymama tudtam, hogy szombaton viszi unokaöcsém a telekre a nagyit. Férjem és fiam festeni mentek egy házhoz, lányom és párja diszkóba mentek. Apum az udvaron a különálló kis házban tartózkodott, én meg fent a nagy házban, ahol a telefon volt.
    Felhívtam unokanővérem és kérdeztem tőle: miért mondtad, amit mondtál: apád, vagy nevelőapád?
    Erre ő: te nem tudtad?
    Kérdeztem: miért mit kellett volna tudnom.
    Válasz: Hát, hogy téged úgy fogadtak örökbe. A Zsuzsa nevet azért kaptad, mert én is az vagyok és anyudnak nagyon tetszett a név.
    Szaladtam le apumhoz, hogy mit mondott unokatestvérem és a szomszéd bácsi, de ő azt mondta, ne higgyek senkinek.

    Nagymama mikor hazaért neki is elmondtam mit hallottam unokanővéremtől, és a szomszéd bácsitól. Erre nagymama is azt mondta, ne higgyek senkinek.
    Kedves szomszéd bácsi és unokatestvérem által nagy bánatot okoztam nagymamának és apunak, könny szökött a szemükbe.
    Apum még fél évig élt ez után az eset után karácsony előtt három nappal halt meg.
    Férjem jött haza meséltem neki, hogy mit tudtam meg, erre ő elmesélte, amikor unokanővérem édesapja meghalt a temetésen, unokanővérem elmesélte neki, hogy én, hogy kerültem a családba. Kérdeztem férjem, hogy mikor mondta volna el, ő azt mondta, hogy tán apu halála után, de még ez sem biztos, hogy elmondtam volna. Még ezen a napon jött barátnőm, akinek elkezdtem mesélni, hogy mit tudtam meg magamról.
    Barátnőm válasza: Ó én ezt már gyerekkorunk óta tudom. Szinte az összes szomszéd tudta körülöttem örökbe fogadásom. Akivel 1956-ban lakást cseréltünk az egész környéken elmesélte, ide ebbe a házba jön egy család örökbe fogadott gyerekkel. Osztálytársaim, tanáraim mindenki tudta, én pedig, 44 évesen tudtam meg az örökbefogadásom. Nagymamával kapcsolatban ki kellett fogni egy olyan napot, mikor lehetett vele beszélni erről az esetről. Mikor rákérdeztem miért kellett ennek így történnie, azt mesélte: anyum ápolónő volt a Vas úton lévő korházban, apum pedig, vasutas és baleset érte, ezért történt az örökbe fogadás. Nagyi még azt is mesélte, hogy anyunál látott egy képet, egy fiú gyerekről, amit el akart kérni, de anyu nem adta oda.
    Nagyi mesélte, hogy anyu szépen bepólyázott, felöltöztetett mikor elhoztak tőle. Elmesélte azt is, hogy egyik utcában ők laktak a másik utcában, pedig vérszerinti anyum lakott. Később elmentem arra, de sajnos régi lakók nem laknak a környéken, és teljesen megváltozott az egész.
    Nagymama 2000-ben halt meg. Egy év gyászidő után kerestem fel a gyámhatóságot. Amíg nem történt meg a gyámhatóság által közölt tény addig úton-útfélen, amerre mentem mindenkiben anyut és a bátyámat kerestem. 2001 szeptemberében gyámhatóság közölte velem vérszerinti anyum 1982-ben meghalt Kecskeméten. Apumról is közöltek adatot, de sajnos keveset.
    Bátyámat a gyámhatóság nem kereste. Egy ismerősöm segített rátalálni anya, apa adatai alapján. Gyámhatóságon mikor közölték, hogy mi lett volna vérszerinti nevem, elmentem a postára kértem egy Kecskeméti telefonkönyvet, amiből elsőre a bátyám lányát hívtam fel ismeretlenül.
    Kérdeztem tőle, hogy ismeri-e anyumat, illetve mondtam a nevet és ő, erre azt mondta igen, a nagymamája volt, de meghalt. Erre én azt feleltem igen, most tudtam meg én is, és akkor mondtam neki, te a bátyám lánya vagy, a te apud az én bátyám. Bátyám lánya megkérdezte tőlem, hogy engem örökbe adott anyu. A válaszom igen volt. Bátyám sajnos nagyon elfoglalt így az ismeretség nagyon nehezen jött létre Mónika show segített, hogy megismerjem bátyámat. 2002-ben rátaláltam a családomra c. műsorban ismertem meg bátyámat. Bátyám elfogadott első látásra. Mondta, hogy úgy nézek ki, mint anyunk. Szóltam a vérszerinti családnak, hogy mikor adják le a Mónika show-ban, amit felvettek, ebben az időben a TV-ből ismert meg a család. Majd 2002 októberében személyes találkozóra került sor vérszerinti családommal.
    Anyum öccse ezt mondta nekem: azért fogadunk el, mert a mi vérünkből való vagy és hozzánk tartozol. Örökbe fogadó családomban voltak rokonok közt olyanok kik elfogadtak, voltak olyanok, akik nem. Utólag megtudva ők azt mondták, hogy egy idegen került a családba.

    Nekem 48 évesen felnőtt fejjel lett két családom. Örökbe fogadó és vérszerinti. A kapcsolatot tartom mind a két családdal.
    Visszaemlékezve barátnőmmel való beszélgetésre, lehet, hogy anyum járt erre, ahol jelenleg lakom és lehet, hogy messziről figyelt engem. Lehet, hogy tudta a fejlődésem is. Itt sok mindent számításba vettem mikor ezt barátnőm mondta.
    Bátyám nem tudta miért történt ez így, mert anyu mindig azt mondta, hogy neki kell egy kislány. Mesélte bátyám, hogy őt a nagymama nevelte és szóltak anyunak, hogy ne akarjon ebből a fiú gyerekből kislányt, olyan hosszú hajat növesztett bátyámnak, ezt bátyám mesélte megismerkedésünk alkalmával.
    Bátyámtól én kaptam a legnagyobb csokor virágot, nagyon jól esett ennyi idő után, hogy elfogadott bátyám. Örökbe fogadó családomban a dédnagymama és a többi rokon, akik elfogadtak. Ha beteg voltam, ott ültek ágyam mellett, mindjárt szaladtak velem az orvoshoz. Teljesen másképp kezelték betegségeim. Mindig rettegtek, hogy meghalok. Mikor orvoshoz mentem már felnőtten, kérdezte tőlem az orvos, hogy volt e családban ilyen-olyan betegség esetleg öröklődő betegség, sokáig félrevezettem az orvosokat, mert én csak azt a betegségeket tudtam, amik örökbe fogadó családomban voltak.
    Nagyon sokszor sírtam el magam és a mai napig erre nagyon érzékeny vagyok és sírok, ha valaki a családjáról mesél, hogy apum és anyum. Apumnak ez volt a szokása, anyumnak az volt a szokása. Ilyenkor összeszorul a torkom, mert én sajnos nem tudhatom, nem tudhattam, hogy mik voltak vérszerinti anyum, apum szokásai. Ha élne vérszerinti anyum, ha találkoztam volna vele is a Mónika show-ban, adtam volna neki egy esélyt, nem ítéltem volna el. Biztos, hogy nagy bajban volt mikor a döntést velem kapcsolatban meg kellett hoznia. De mi, akiket örökbe adtak, mi adhatunk még egy esélyt vérszerinti szüleinknek, ha a sors úgy hozza, hogy megismerjük őket, mert életet adtak nekünk, életünket nem vették el, inkább egy jobb sorsot szántak nekünk.

    Kik hogy álltak, hozzá, vérszerinti családom kereséséhez.

    Gyermekeim, férjem, pozitívan álltak hozzá és a segítségemre voltak, hogy megkeressem a vérszerinti családom.
    Szomszédok, kollegák, örökbe fogadó családomban a rokonok véleménye megoszlott.
    2001. január 21.-én történt: Volt munkahelyemen kaptam egy kocsit, amivel levittek Kecskemétre a bátyám lakásához. Bátyám nem volt otthon, dolgozott. Kocsival járja az országot, a füszértnél árut, hord. Ahol lakott, ott kaptam meg kollegájának mobil telefonszámát. Visszaérve munkahelyemre kollegáim segítettek abban, hogy felhívjam bátyámat telefonon.
    Bátyám hangját életemben ekkor hallottam először, nagyon sírtam, aranyos volt elfogadott, szépen beszélt velem, meghatódtam nagyon, ennyi idő után.

    Elérzékenyülésem:
    Férjemék hatan vannak testvérek. Örökbe fogadó nagymamámék is többen voltak testvérek. Miután megtudtam örökbe fogadásom, és a családról beszéltek; anya-apa testvérek, akkor nagyon elérzékenyültem és még a mai napig, elérzékenyülök. Családom nagyon aranyos volt, becsülettel felneveltek, de valahogy úgy érzem, egy űr maradt az életemben. Gyökereimről nem tudhattam semmit, gondolok itt arra pl.: anyunak mik voltak a szokásai, kedvenc ételei.

    Budapest, 2007. szeptember 21.

    Örökbe fogadásom viszontagságai és rossz élményeim anyu halála után.

    Akik elvitték a titkot a sírba: édesanyám 1975-ben és nagypapám 1992-ben. Anyu halála után. Fizetésemet hazaadtam, de apum elvitte, kollegái, barátai anyu halála után fél évvel bemutattak neki asszonyokat. Hagyatéki tárgyalásra, amit kellett fizetni az én részemre nagyszüleim úgy kértek kölcsön pénzt. Állandóan azt mondta anyu halála után, hogy ő a házi úr, ki akart minket tenni a lakásból és ránk akarta gyújtani a házat. Anyu halála után egy évvel megnősült, elköltözött 10 évig élt második feleségével, mivel második felesége is meghalt. Ekkor elment egy barátjához albérletbe. Barátjának élettársát, annak lányát és a kis unokát tartotta el. OTP kártyájának a számát megmondta nekik.

    Közben ágyhoz kötött beteg lett vásárolni jártam neki, orvoshoz gyógyszert íratni. A vásárlásnál a pénzt forintra, fillérre kiszámolta. Ha valamit többért vettem, mint amennyit adott nem fizette ki és veszekedett is érte, hogy miért vásároltam meg. Közben, ahol lakott albérletben rájuk akarta íratni a házat, ahol mi jelenleg is lakunk. Azt kiabálták utánam, hogy kifosztanak mindenemből.
    Berakták aput elfekvőbe, ahonnan nekem kellett kihozni őt, de nem haza jött, hanem vissza az albérletbe, ahol teljesen leszedték kártyájáról az összes pénzt. Feljelentést nekem kellett megtenni, mikor jöttek a rendőrök visszavonta, hogy a családnak kellett valamiből élni és enni. Több ízben szükségem lett volna a segítségére, mivel nekem is iskolába jártak a gyerekek, de nem adott az unokáinak nem segített. Halála előtt 2 évvel jött vissza hozzánk 1998. karácsonya előtt három nappal halt meg. Járni nem tudott, mentő hordta, vitte kezelésre, utón-útfélen a házat akarta eladni a fejünk felől. Állandóan végrendeletet akart írni, hogy engem megfoszt mindentől.
    Volt olyan, hogy szomszédba a rokonom figyelmeztetett, hogy korházba tették aput, ahol albérletbe lakik és vigyázzunk, mert a pénzét elszedik tőle.
    1992-ben nagypapa temetésén a saját fia a temetésre 500,- Ft-ot adott, azzal indokolta meg, hogy én öröklök mindent. Most így visszaemlékezve mikor megtudtam örökbe fogadásom nagymama nászasszonya, azt mondta, hogy nagybátyám mindig azt hangoztatta, hogy egy idegené lesz minden és én egy idegen, vagyok, ezért adott csak 500,- Ft – t a temetésbe.
    A temetést férjemmel ketten álltuk, illetve férjem bátyjától kaptunk kölcsön. Nagymamám 1999-ben lett ágyhoz kötött. Lányom kapta az ápolási díjat a nagymama után, közben iskolába járt. Volt olyan időszak, hogy én és férjem is besegítettünk az ápolásba, mikor már emelgetni kellett a nagyit. Munkahelyünkön már nem volt szabadságunk, betegállományba a munka végett nem tudtunk elmenni, szóltam nagymama fiának, hogy jöjjön el pár napra, mert nem tudunk itthon maradni, előbbre való volt neki a tyúk és a kutyája.
    Fiam iskoláit nem tudta befejezni, mert besegített az ápolásba. Sajnos segítséget soha nem kaptam. Rokonok nem jöttek el segíteni mikor a családban beteg lett valaki.
    Mikor nagymama meghalt unokaöcsém jött el és ő mondta, azt hogy besegít a temetésbe és elmegy a nagybátyámhoz is, hogy a temetést hárman fizessük. Ez volt életemben az első segitség amit, örökbe fogadó családomban kaptam.
    Visszaemlékezve:
    Vérszerinti családomat, amikor megismertem 2002-ben, unokatestvéreim mesélték, hogy minden gyerek a nagyszülőknél töltötte a nyarat. Mikor megismertem vérszerinti bátyám, féltestvéreimet, és unokatestvéreimet, fogadtatásuk alkalmával nem tudom mi által, de volt olyan, hogy valami különös kisugárzást éreztem, ami olyan érzés volt számomra, ha a családban nőttem volna fel, akkor ő lett volna az, akire például ha beteg lettem volna, számíthattam volna. Vagy mint gyereket, ha bántott volna valaki hozzá menekültem, volna, egy melegség, egy kisugárzás, ezt az érzést nehéz szavakban kifejezni, de egy sorrendet állítottam akkor magamnak fel.
    Rá adásul a vérszerinti családban majdnem én lettem volna a legfiatalabb.

    Vérszerinti anyum részéről a családot megismertem.

    Viszont apum részéről apumnak állítólag elmondás alapján tudtam meg, hogy van egy testvére, BM-n keresztül megkerestem írtam neki egy pár alkalommal, de legutóbb ő azt mondta zaklatásért feljelent. Szeretném édesapám részéről is a gyökereket megismerni, de sajnos ilyen módon nem lehetséges számomra. Szeretnék tudni apai ágon is a nagyszüleimről, illetve apumról is egy kicsit többet. Vérszerinti családom Kecskeméti. Ehhez fűződik számomra egy érdekes történet.
    Vérszerinti családom Kecskeméti. Ehhez fűződik számomra egy érdekes történet. Még a 70-es években jártam egy fiúval, aki Kecskeméten lakott. Feri törzsgyökeres Kecskeméti volt, de itt dolgozott Pesten. Ami érdekesség még számomra egy munkahelyen is dolgoztunk, Feri által kerültem az Óbudai Hajógyárba dolgozni. Neki is jött más az életében és nekem is a férjem. Így most visszagondolva, ha másképp történt volna, és együtt maradok ezzel a fiúval akkor több ízben jártam, volna le Kecskemétre. Így most visszagondolva még ebben az időben élt vérszerinti anyum. Ha esetleg meglátott volna anyum szólt, volna hozzám, hogy én lennék a lánya nem tudom, vagy rokonaim, mert anyumra nagyon hasonlítok, szóltak volna-e Kecskemét utcáin.

    Visszaemlékezések:

    Nagymama mesélte, hogy anyu nagy beteg volt, én már akkor a családban voltam apu el akarta hagyni anyut.
    Anyu velem állandóan el akart menekülni a környékről, hogy soha ne tudjam meg örökbe fogadásom.
    Apu szülei Bécsben éltek én már csak a nagymamát ismerhettem meg. Apu elvitt engem is és anyut is Bécsbe. Nagypapa nagyon megijedt. Küldött egy levelet, hogy tudok anyuval hazajönni, ha apu azt akarná, hogy kinn maradjon a család. De végül hazajöttünk mind a hárman.
    Nagymama mesélte, hogy egyik karácsonyra kaptam egy babakocsit, nem tudták tőlem elvenni, nem tudtak lefektetni, ide-oda tologattam, végül a fáradtságtól elaludtam, ekkor 2 éves voltam.
    4-5 éves lehettem, amikor kaptam egy piros biciklit, amit nagyon szerettem. Kinn hagytam az utcán, amit el is loptak, de nagypapa addig ment a környéken, míg meg nem találta, én addig meg sírtam, hogy nekem csak piros bicikli kell.
    Kiskoromban, ha észrevettem, hogy egyedül vagyok nagyon féltem és sírtam: azt mondtam nekem nincs senkim, itt hagytak, elhagytak. Ez a félsz bennem maradt felnőtt koromra is, ha egyedül vagyok, félek.
    Vérszerinti anyum öccse mesélte, hogy anyum is nagyon félős volt. Nagyon féltem mikor apu és egy barátja beszélgetni kezdtek Bibliáról és a világvégéről. Mindig azt hittem, hogy holnap már meghalunk, és akkor nem szerethetem a családot.

    Nagypapa mesélte a fogászaton mindig féltem, ha valamit tenni kellett a fogammal egy adag gesztenyepüré volt a tét arra, hogy a kezelést engedjem. Általános iskolába jártam. Kirándulni voltunk, nagyon esett az eső eláztunk. Két, vagy három fiú osztálytársam eljött anyuhoz, hogy száraz ruha kellene, hogy ne legyek beteg. Féltettek nagyon osztálytársaim, nagyon aranyosak voltak.
    Ami hozzám nőtt az egy piros sál, amit a mai napig megőriztem kabalaként. Állandó fülfájós voltam ezzel kötöttem be a fülem gyerekként. Sokat fájt a térdem is apu azt mondta, azért mert növök, ekkor is a piros sállal kötöttem be, hogy ne fájjon. Nagyon megnyugtatott a piros kis sál.

    Keresztmama kisgyermekként nagyon szeretett, több ízben vitt el magához, foglalkozott velem sokat. Kapcsolatunk a mai napig tart, remélem még sokáig. Sajnos ma nagy köztünk a távolság. Szeretném neki megköszönni odaadó hű szeretetét és keresztapámnak szintén.
    Szomszédiam mesélték, hogy az utcában a nagyobb gyerekek mind engem hurcoltak. Mesélték, hogy a felhőt nem tudtam kimondani, és azt mondtam: felhó, ez nagyon tetszett a nagyobb gyerekeknek.
    Vérszerinti családomra mikor rátaláltam, egy ismerősöm segített anyu-apu adatai alapján rátalálni a bátyámra. Ekkor tudtam meg, hogy vannak öcséim és egy húgom. Az összes testvéremnek írtam egy bemutatkozó levelet. A bátyámnak: én lennék a húgod, öcséimnek és húgomnak pedig: én lennék a nővéretek. Mivel a fiúk általában nehezebben írnak levelet, így a húgom mutatta be levelében a családot.
    Húgom által tudtam meg, hogy anyumnak van egy öccse, aki Kecskeméten lakik. Anyum öccsével telefonon vettem fel a kapcsolatot. Értesítettem őket, hogy a Mónika show-ban, ahol bátyámmal találkoztam, mikor kerül adásba ők, értesítették az összes rokont. Anyum öccse és felesége a Mónika show-ban látott először.
    Anyu öccse megadta egy Pesten élő unokanővérem telefonszámát. Felhívtam unokanővérem és mondtam neki, hogy én ki vagyok. Majd megbeszéltünk egy találkozót. Mikor megismertem Verát alig akartam elengedni a kezét, sírtam. Ő, pedig azt mondta: ne félj, nem hagyjuk el egymást. Mivel Pest közelében lakik vele sűrűbben, tudom a kapcsolatot tartani.

    2007 áprilisában Verának köszönhettem, hogy vesekő betegségemből felgyógyultam.
    Elmesélték, mikor megláttak a képernyőn, keresztül azt mondták: itt a Margit. Anyumat Margitnak hívták. Mikor bátyámat megismertem a Mónika show-ban mondta, hogy velem együtt hatan lettünk testvérek. Sajnos későn írtam egyik öcsémnek a bemutatkozó levelet, mert az ő címe nem Kecskemét volt, hanem Helvécia, nem tudtam, hogy Kecskeméthez tartozik. Csak anyunk neve egyezett. Sajnos későn írtam a levelet öcsémnek. Húgom értesített, hogy öcsém meghalt. Húgom rám bízta, vagy megyek a temetésre, vagy nem de a temetés nem ismerkedésre való hely. Beláttam, így gyertyát gyújtottam öcsémért.
    Anyum második házasságából született László nevű öcsémmel első találkozásunk 2002 nyara. Telefonon hívtak, hogy lenne-e kedvünk találkozni velük és kimenni az állatkertbe. A feleségével együtt szabadságon vannak, és a gyerekükkel jönnének fel az állatkertbe Pestre. Öcsém mondta, találkozzunk a Nyugatiba. Mivel nem ismertük egymást így megkérdeztem, mi legyen az ismertetőjel. Elmondta, hogy ő szakállas és szőke, a gyermek 6 éves, felesége magas, vékony én, pedig elmondtam, tiszta anyu vagyok.
    Vonatnál elkerültük egymást az információnál érdeklődtem, mikor férjem szólt: áll ott egy házaspár kislánnyal mintha várnának valakit. Odamentem megkérdeztem Laci? Ő mondta: igen. Erre én mondtam: én, lennék a tesód Zsuzsa.

    Ahogy Laci öcsémet megismertem sok hasonlóságot vettem észre. Olyan tulajdonságokat, szokásokat, amik nekem is vannak. Sógornőm is megjegyezte, hogy egyformák vagyunk sok közös vonásaink, vannak. Mivel gyermeküknek nem volt keresztmama és keresztpapa és a gyerek nagyon szerette volna, megkérdezték vállaljuk-e a férjemmel a keresztszülőséget. Nagyon boldog voltam, és természetesen igent mondtunk. Megbeszéltük, hogy októberben ünnepeljük meg, és akkorra hívtak meg Kecskemétre. Tele voltam izgalmakkal. Az első találkozás a vérszerinti családdal. Mindenkinek vittem csekély kis ajándékot és ők szintén elhalmoztak ajándékkal és szeretetükkel. Anyum öccséhez mentünk ezen a szép októberi napon, őket is ekkor ismertem meg személyesen. Anyum öccse, akiket tudott összehozott, meghívott. Akik nem tudtak eljönni, hogy megismerjük egymást, azokhoz, pedig elvittek bemutatni.
    Visszaemlékezve:
    Géza bácsi anyum élettársa, mikor meglátott az ajtóban teljesen ledöbbent a hasonlóság végett, megszólaltam azt mondta még a hangom is anyué, megkért, hogy felhívhasson telefonon, ha hazaértem Pestre és így tarthassa velem a kapcsolatot.

    Vártam és örültem, hogy megismerem húgomat is, de ő elzárkózott, mivel egyik testvére, nekem az öcsém neki, pedig a bátyja akkor halt meg mikor én a családba kerültem.
    Húgomat 2005 nyarán ismertem meg, mikor Géza bácsi kórházba került. Nagybátyámékkal mentünk látogatni a korházba, húgom éppen ott volt, így a találkozás elkerülhetetlen volt. Azóta húgommal szorosabb lett a kapcsolat.

    Közös vonások:
    Zoltán öcsémet baleset érte, állítólag komában is volt. Ebből kifolyólag menése egy kissé labilis. Engem gyermekkoromban műtöttek, altattak, elvesztettem térérzékem, menésem néha labilis. Nagybátyám elbeszélései alapján: Anyum szeretett mulatni, táncolni és van egy unokanővérem, aki szintén mulatós. Úgy érzem ezt a hajlamot én és lányom örököltük.
    Örökbe fogadó családomban nagypapa volt mulatós.
    Ami érdekes számomra: Vérszerinti apum katonai börtönben börtönőrként dolgozott. Öcsém, aki meghalt katona volt.
    Vérszerinti anyum: raktáros volt. Én jelenleg raktáros vagyok, és katonaságnál dolgozom.
    2007 nyara: Zoltán öcsém elmondása alapján ő még kisgyerek volt. Egy disznóvágás alkalmával annyit hallott anyu és nagypapa beszélgetéséből: mi lehet a Zsuzsával: Szerinte anyu és nagypapa rólam beszéltek. Zoltán öcsém mesélte, hogy van a családban még egy Zsuzsa de, arról tudtak. Ezt szintén felnőtt fejjel kellett feldolgoznom hátha tényleg így volt és rám emlékezett anyu és nagypapa. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy vérszerinti családban is lehetnek konfliktusok gyerek és szülő közt. Én apummal lévő kapcsolatom, egyre rosszabb lett anyum halála után. Ahogy viselkedett velem szemben, mi után megtudtam, hogy nem saját gyermeke voltam, és egyre többen mondták, hogy engem inkább anyu akart másképp jönnek vissza így a dolgok vele szemben.

    Végül: Hálával tartozom örökbe fogadó családomnak, amit tettek értem.
    Köszönöm vérszerinti családomnak, hogy elfogadott ennyi idő után.
    Köszönöm férjemnek és hálás vagyok érte, hogy tudott titkot tartani.
    Köszönöm osztálytársaimnak, barátnőimnek, barátaimnak, hogy mint gyerekek nem törték össze bennem az akkori gyerekkori lelki világomat, soha egy szóval nem bántottak meg, hogy örökbe fogadott voltam.
    Köszönöm szomszédaimnak, akik többen vannak, mint a (“kedves szomszéd bácsi” már meghalt) akik szintén tartották a titkot.

    Utószó
    Tudom nehéz egy olyan döntést meghozni, hogy valaki gyereket fogadjon örökbe, mivel sajátja nem lehet, vagy a sajátja mellé vesz örökbe egy gyereket.
    Nehéz a mi helyzetünk is mikor szomszédoktól, ismerősöktől tudjuk meg örökbe fogadásunkat.
    Nehéz ezt gyerekként is megérteni és nehéz felnőtt fejjel is megtudni.

    Üzenet és Kérés!
    Örökbe fogadott társaim nevében szólok, üzenek tanárokhoz, óvodai pedagógusokhoz, bölcsődei pedagógusokhoz: Életünknek szakaszait olykor felhők árnyékolják, ha megtudjuk mi az igazság, sajnos több ízben nevelőinktől tudjuk meg az igazat, amit sokszor fájó módon közölnek velünk.
    Kérünk titeket, kezeljetek bennünket, úgy mintha családtagként nőttünk volna fel a családban. Köszönjük.

    Budapest, 2007. október 14.

    Kedvelés

      • Szia!

        Így van. 23 éves vagyok. Eddig komolyabban soha nem mozgatott a téma. Mindig is tudtam h az vagyok, a szüleim elmondták már a kezdetekben, de végig úgy kezeltek mintha a sajátjuk lennék. Én is így tekintek rájuk. Ők az igazi szüleim. Anyukámtól mindent megkaptam a 23 év alatt, (22 igazából az egy év várakozás miatt) apukámtól meg 6 éves koromig amíg el nem hagyott minket.
        Mérhetetlen szeretetet, és ahogy tudta, anyagilag is. Sokkal több szeretetet, és törődést kaptam az anyukámtól mint a legtöbb ismerősöm a vér szerinti szüleitől.

        Most valahogy még is rám tört a kíváncsiság, és érdekelnek a gyökerek. Nem akarok velük semmilyen kapcsolatot ápolni, vagy ilyesmi, csak tudni hogy kik voltak, mik voltak. Egyenlőre fogalmam nincs, hogyan kéne hozzá kezdenem ehhez. Talán jobb is lenne ha várnék a döntéssel egy kis időt, mielőtt tényleg belevetem a kutató munkába, h tényleg ezt akarom-e. Olvastam itt, meg más oldalakon érdekes beszámolókat, és nem biztos hogy fel vagyok készülve mindenre, amit találhatok… bárkik lehetnek…

        Kedvelés

  4. Kedves Ádám! Én csak mint örökanyuka tudok hozzászólni a témához. Ami a lélektani részét jelenti a gyökérkeresésnek, a Mózeskosár Egyesület honlapján Székely Zsuzsa pszichológus, az Egyesület vezetője „Normatív krízisek az örökbefogadásban” című előadásában erről így ír:
    „A biológiai szülők keresésének kérdése : Általában ebben a korban (serdülőkor) szokott először élesen felmerülni, hogy szeretnék megismerni személyesen is a vérszerinti családjukat. Ezt a törvény is lehetővé teszi. Mi az örökbefogadó szülő feladata? Ez a döntés csak a fiatalé lehet, de mindig mellette kell állni, fel kell rá készíteni mit találhat és az hogyan hathat rá. ( Újbóli elutasítás, otthonélő testvérek, meghalt szülők, problémás életvezetésű, értékrendű szülők, eltérő származású család, sérült, fogyatékos, pszichotikus szülők, stb. Szakember segítségét is lehet kérni. pl./Mózeskosár Egyesület/ Optimálisan azonban a gyökérkeresés meglépésének az ideje nem a serdülőkor, hanem az akkor, amikor a fiatal új felnőtt identitása már kialakult.
    Az idilli családról szóló fantázia feldolgozása, megoldása. Ha gyerekkorában mindig nyílt kommunikáció, párbeszéd folyt az örökbefogadásról, ha kérdéseire mindig megkapta a valóságnak nem ellentmondó, az életkori, értelmi-, érzelmi befogadó képességének megfelelő válaszokat, a szembesülés a valósággal már nem lesz olyan megrázó, bármit talált is a fiatal a gyökérkeresés során.
    Fiatal felnőttkor:
    Biológiai szülők keresése: Akik fiatal felnőttként vagy felnőttként találták meg vérszerinti szüleiket, mindig arról számolnak be, hogy az óta jobb: most értem talajt, eddig lebegtem csak, mint falevél a szélben, stb.. A végtelen számú anya lehetőségének érzése szorongató.”

    Ami a hivatalos részét jelenti a keresésnek, a legközelebbi (szeptember 30.) Mózeskosár Egyesület találkozón pont ez a téma lett kitűzve, úgy hallottam, hogy meghívott vendégként egy hivatali szakember is részt fog venni és reméljük hasznos információkat tud majd adni a hivatalos keresés tekintetében. (Úgy tudom e téren is változások történtek az elmúlt években, reméljük pozitív irányban.) Itt a blogon közelgő rendezvényeink címszó alatt megtalálod a szintén Mózeskosár Egyesület égisze alatt működő Gyökérkereső klub összejövetelek időpontjait is.
    Nagyon örülök, hogy jöttél a blogra, nekem is saját örökbefogadott kisfiam van (8 éves) és nagyon tanulságos volt olvasni a történetedet.

    Kedvelés

    • Köszönöm Angéla a hozzá szólásodat, érdekes olvasmány volt. Mint olyan, aki eddig ezzel a témával totál 0 szinten foglalkozott, minden új információ darabkára éhesen vetem rá magamat. 🙂

      Leginkább arra lennék kíváncsi, h van egy …öhm.. dadogásos “betegségem”. Gyermekkoromban kiderült h se nem fizikai, se nem agyi gondom nincsen, mindenem teljesen ép. Van rá egy elméletem, h miért is van ez.

      Én csak arra tudok gondolni h egy pszichés gát alakulhatott ki bennem, mikor nem volt lehetőségem elmondani anno, h rossz az nekem h árvaházba kerültem.
      Ezt a gondolatot erősíti a tény, hogy mikor az örökbefogadó apukám, 6 évesen elhagyott minket, ott szintén volt egy törés. Semmire sem emlékszem az az előtti évekről. Sokáig ezt természetesnek gondoltam, hisz kisgyermek voltam, de tini koromban a barátaim meséltek vicces emlékeket az óvodából, én meg értetlenkedtem hogy nekem miért nincsen. Ekkor született meg bennem ez az elmélet először.. (amúgy apukámról sincsen semmi emlékem, pedig anyukám azt mondja, nagyon jó kapcsolatban voltunk, rengeteg időt töltöttünk együtt.. )

      A következő fontos esemény, már tavaly előtt történt. Véget ért, nagyon hirtelen, nagyon értetlen módon a tökéletesnek gondolt, hosszútávú tini kapcsolatom. A szakítás maga, teljesen kiesett, valószínű h idegösszeomlás kaptam. Állítólag sírógörcsöm volt ott a nyílt utcán a lány előtt, v fél órán át rimánkodtam neki, majd elszaladtam… (a mai énem már pofánvágná azt a sírómasinát…)
      Én arra emlékszem, hogy elindultam a találkára, köszöntem neki, majd puff, leszállt az éj, és órákkal később, a város másik felén a fűben ülve tértem magamhoz.

      A következő hónapokból szinten vannak véletlenszerűen kiesett emlékek. Illetve úgy tudom az agy, próbálja elnyomni a rossz emlékeket, a számára zavaró tényezőket. Ez nálam fokozattan működhet, mert ha valami rossz vagy kellemetlen történik velem, azt akár másnapra is képes vagyok szinte teljesen elfelejteni. Tudom hogy megtörtént, h átéltem, de az h miképp, és hogyan történt, illetve milyen érzelmeket éreztem, az nincsen. Ez gyerekkorban okozott sok gondot, h másnap már nem emlékeztem a társaimmal vívott szócsatákra, és úgy mentem oda hozzájuk, mintha mi sem történt volna… 😀

      A mindennapjaimat ezek a dolgok nem zavarják, megtanultam a dadogással élni, és tudom h ha akartam volna biztos tudtam volna tenni ellene…csak lusta, és nem törődöm voltam. Az anyukám nagyon sok pszichológushoz, logopédushoz járatott gyerekkoromban, sőt rengeteg természetgyógyászt is kipróbáltunk, mind sikertelenül. Úgy tűnik, csak azon múlik az egész hogy én milyen hangulatban vagyok. Ha izgulok, v ideges vagyok, akkor természetesen fokozódnak a görcsök, ha nyugodt, laza vagyok, akkor szinte nincs is jelen. ( ez a “normális” gyerekeknél így van dadogás esetén, semmi kirívó nincs benne. )

      Lehet sok maszlagot hordtam itt össze. Nincsen egyik állításomra sem bizonyítékom. Viszont úgy gondolom, h ha tudatosan nem is foglalkoztatott a kérdés sohasem, lehet segítene ezen a pszichés gáton az, h ha megtudnám honnan származom, mik a gyökereim. Mit gondoltok, lehet bármi összefüggés azon sorok között, amiket itt leírtam?

      Kedvelés

        • az előtt voltunk jóban h elhagyott minket. Agyvérzése volt, és mikor vissza jött a kórházból, a nagy és erős apukám egy megtört, félig lebénult ágyban fekvő, folyton kötekedő alak lett. Az első útja a kocsmába vezetett. Előtte is ivott, de közel sem ennyire. Anyukám tűrte egy ideig, de mikor már többedszer itta el a család havi pénzét, akkor anyukám elé állt, és azt mondta, h ha kilépsz az ajtón, ide többet nem jössz vissza. Kilépett. Anyukám kipakolta a cuccait, és ennyi. Volt egy másik városban kertünk, rajta egy kis házzal, oda költözött be. Anyukám erőltette a kezdeti időszakban h találkozzunk, de én nem szerettem ezeket a találkákat, így hamar lemondott róla.

          Most úgy tudom kórházban fekszik szintén, hihetetlen rossz állapotban, azóta is folyton iszik, már a lábát is amputálták. Azt mondják, az az ágy lesz életének utolsó állomása. Tudom h hálával kéne tartoznom neki, mert anyukám nélküle nem hozhatott volna el az árvaházból, de én még sem érzek iránta semmit. Se szeretetet, se haragot. Mamám karácsony tájékon mondogatta illene meglátogatnom, de én nem akarom. Tudom h illene, de nem akarom…

          Kedvelés

          • A te döntéseid a tiedek, és nem elítélni, meg bántani akarlak, véletlenül sem, mindenkinek joga van azt érezni, amit érez; de azt itt apukád meglátogatása-nemlátogatása témakörben elmondanám, hogy az agyvérzés nagy személyiségváltozást tud előidézni (nem mindenkinél, de ahogy írod, az apukádnál többek közt igen; attól nagyban függ, hogy mely területeket érint a roncsolódás), és az volt a te igazi apukád, aki előtte volt, az, hogy mi lett utána, az már nem elsősorban a személyisége, hanem a betegség… Persze, ha nem tudod felidézni azt, aki ő valójában volt, akkor sokkal nehezebb… mert igen, a “hálát kellene éreznem”, az nem egy valós érzés, amire alapozni lehet, az egy társadalmi elvárásnak megfelelni akarás.
            A “kieső foltok” miatt meg tényleg érdemes lenne segítséget igénybe venni, mert lehet ugyan vele együtt élni (nálam ez sokkal enyhébb, néhány izolált helyzetben jelentkező dolog volt, de tényleg tudtam vele élni), viszont nélküle meg sokkal kellemesebb. Több mint 10 éve nem volt hasonlóm sem, de még most is megborzongtam a szavaidtól “puff, leszállt az éj”. Másképp szoktam fogalmazni, de mégis belém talált.

            Kedvelés

            • Tudatában vagyok annak h megváltozott a személyisége. Sajnos ezzel együtt sem érzem úgy, h nekem volna bármi keresni valóm a beteg ágyánál. Van aki ezt megteszi helyettem.

              Neked is voltak ilyen kieső időszakok?
              Amúgy ha nem is az a gát okozza ezt amire gyanakszom, akkor az is lehet h szimplán a vérvonalamban van valami más pszichés betegség. Ritkán, de örökíthetőek egyes ilyen tünetek. Ezt is érdemes lenne megtudakolni. A leendő párom, valszeg tudni akarja majd, h milyen vérnek készül utódot adni.
              Lehet h a neveltetésem tökéletes volt, (legalább is én annak gondolom) de a genetikámban lehet bármi.

              Kedvelés

            • Érthető. Bár igazából nem miatta gondoltam, hogy esetleg lenne dolgod vele, hanem magad miatt, de lehet, hogy ebben tévedek.
              Igen, nekem is volt hasonló, csak más eredettel, viszont azt bizton mondhatom neked, hogy az ilyen disszociatív zavaroknak nem szokott genetikai eredete lenni, inkább gyerekkori trauma. Valamiért a soraid alapján inkább az öf apukáddal gondolom kapcsolatosnak, mint a vsz anyukáddal, de ez kevés infó itt még, simán lehet, hogy tévedek. Mindenesetre az, hogy amúgy az anyukáddal jó a kapcsolatod, és úgy érzed, jó gyerekkorod volt, az egy jó háttér ahhoz, hogy kimássz ebből – de sajna az ember saját magát nem tudja a hajánál fogva kirángatni a gödörből. Nem feltétlenül csak szakember képes segítséget nyújtani (anno nekem sem, bár őt azért teljesen laikusnak sem mondanám), viszont szakemberrel jelentősen könnyebb a dolog.

              Kedvelés

          • Amikor valaki ennyit iszik, hogy már a havi pénzt is elkölti az komoly alkoholizmus. Nem könnyű alkoholista szülő gyermekeként felnőni, szerintem sokkal nehezebb, mint az örökbefogadást feldolgozni. Az örökbefogadást pszichológiai segítséggel is nehéz feldolgozni, de még mindig könnyebb, mint ezt. Elnézést kérek a nyíltságomért. De, szerintem inkább itt lehet a kutya elásva. Nem véletlen, hogy most már léteznek kifejezetten az alkoholizálástól szenvedő családtagoknak ilyen pszichológiai segítséget nyújtó csoportok. Szóval, szerintem nagyon nehéz és pont ilyen érzékeny korban 1-6 éves gyermeknél, nem csoda a dadogás és az amnézia. Az apukádra visszatérve te érzed, hogy jobb neked, meglátogatni vagy mégsem.

            Kedvelés

            • A dadogas tuti nem miatta van, max katalizator volt. Elso megszolalasom ota vannak beszed zavaraim. Jelenleg elindultam egy onmegismero uton, ami egyben fejleszto is. Utobbi idoben komolynak indulo tarsadalmi fobiaim alakultak ki, amiket szeretnek meg most lekuzdeni, mielotr sulyosabb lesz. A gyokerek keresesert lehet elhalasztom.

              Kedvelés

    • jaj még azt teljesen kifelejtettem, belemerülve a múlt gondolataiba, hogy ennyire bonyolult a hivatalos út? Én eddig azt hittem, h simán besétálok a gyermekotthonba ahonnan elhoztak, igazolom h ki vagyok, ők meg kiadják az anyám akkori nevét, és lakcímét. Nem ennyire egyszerű a dolog?

      Kedvelés

      • Szia Ádám!

        Én úgy tudom a lakcím szerinti illetékes önkormányzat gyámügyi osztályára kell menned. Ott valóban megkérdezik a vér szerinti családod és ha beleegyeznek kiadják a címüket és a nevüket. Abból amit eddig leírtál én azt tanácsolnám, már ha mondhatok ilyet, hogy egy ismerőssel menj, akiben megbízol, akár érdeklődni, akár találkozni. Szerintem az jó, ha valaki megvár a közelben, nem megy oda abban az intim pillanatban, de mégis ott van, ha szükséged lenne rá. Szerintem a legfontosabb, hogy úgy is odamehetsz, hogy te “csak” a kérdéseidre vársz választ. Aztán meglátod.

        Kedvelés

    • Kedves Angela! En is mar felnott orokbefogadott vagyok (43 eves) ! Ha hamarabb tudok a forumrol, talan felkeszultebben mentem volna neki a biologiai csaladommal valo megismerkedesnek. Mivel a szivemre hallgattam es Az ovatossagot felretettem, egy szomoru csalodason kellett keresztulmennem a biologiai csaladdal.
      A nevelocsaladom elkovette Az osszes lehetseges hibat amit egy orokbefogadott gyerekkel el lehet kovetni:
      – tabu (sosem beszeltunk Az orokbefogadasrol)
      -a gyereket rossznak, idegennek, kezelni (lesni mikor utkozik ki a rossz ver rajta)
      -…. persze ennek mind megvan a maga kovetkezmenye

      A lojalitasom, vagy talan megis elhittem valamit abbol, hogy en vagyok a rossz, vagy en gondolom, latom rosszul a helyzetet, meggatolt abban, hogy a biologiai csalad keresesere induljak. Csak a nevelopapam halala utan (38 eves koromban), miutan a neveloanyam kurtan es goromban kozolte velem, hogy lehetnek halasabb is mert en csak egy orokbefogadott gyerek vagyok…..kerestem meg oket!

      Sajnos itt ujra minden hiba el lett kovetve:
      – letagadni a hibajat Az egesz allami gondozasba adasban (felelosseg haritasa)
      -kinevezni Az uj kedvencnek, aki mintha mindig is veluk lett volna (a valosag durva elferditese)
      -a testverek feltekenysege es irigysege, hogy egyetemet vegezve, sikeres utat jartam ezidaig)
      – lelki zsarolas, hogy biztos nem akarom ot…… (” mar csak te maradtal nekem”- irta a legutolso leveleben, pedig a fia a szomszed szobaban laki, es a lanya a szomszed hazban) Hehe….. )

      Annyi torz dologgal talalkoztam, hogy alig gyoztem a valosag morzsait kicsipegetve osszerakni: mi a fene tortent/ tortenik.

      Jo lenne beszelgetni masokkal, akik hasonlo lelki hanyadtatason mentek keresztul.
      Udvizlettet
      Kriszta

      Kedvelés

      • Szivesen beszelgetek veled.
        Facebook-on megfelelo? Ha megadod a neved, felveszlek ismerosnek. Vagy add meg Zsuzsanak, o tovabbitja nekem, ha nem akarod kiirni ide. En sem szeretnem.
        Segitesz Zsuzsa?

        Kedvelés

        • Kedves Eleven! Orulek neki, ha beszelgethetenk. Nincs facebook- om, ez olyan elvi kerdes volt nalam. De van skype-om,amin lehet irni,chat-elni. Vagy e-mail. Melyik jobb neked? Udvozlettel! Kriszta

          Kedvelés

          • Whatsapp? Nincs skype-om, es e-mailt ritkan nezek 😦
            Ha okostelod van, leszeded a whatsapp nevu alkalmazast, es tudunk chatelni. Igy jo lehet?

            Kedvelés

            • Szia eleven! Utana nezek a whatsapp-nak, meg eddig nem hallottam rola. Szep hetet. Tervezem, hogy egy mozeskosar osszejovetelre elmegyek (bar kulfoldon elek) Zsuzsa kedvesen invitalt. Te szoktal jarni?

              Kedvelés

            • Szia eleven! Vegul is egyszerubb lett facebook-ot regisztralni (altalaban a gyerekek regi mobiljat oroklom, es nem tul megbizhato ha chat-programra hasznalnam) Szoval regisztraltam magam a facebookon a kov. e-mail cimmel: facebookmail123@freemail.hu. Remelem megtalalsz! udv Kriszta

              Kedvelés

      • Szia!
        Üdv a blogon, köszi a beszámolót.
        Ismered a Mózeskosár felnőtt örökbefogadottak klubját? Pont holnap lesz a következő találkozójuk.

        Mikor tudtad meg, hogy örökbefogadott vagy?

        Kedvelés

        • Kedves Zsuzsa! A honlapon olvastam rola! Nagy orommel reszt is vennek rajta. Jelenleg kulfoldon elek es dolgozok,de ha elore tudom mikor van osszejovetel, akkor tervezhetek kore egy hazalatogatast.
          Nekem 5 eves koromban elmesrltek egy meset arrol hogy en egy hazban vartam rajuk, es ok eljottek erte. Utana 38 eves koromig nem beszeltek errol. En pedig rettegtem megkerdezni,hogy igaz volt e a mese. Persze ment a nyomozas, kerestem csecsemo kepeket, meg ovatosan tajekozodtam,eredmeny nelkul. Aztan ugy dontottem, nem szamit hogy verszerinti szuleim vagy sem. De sajos a neveloanyamnak nagyon is szamitott, ezt a ferje halala utan (38 voltam) durvan az ertesemre adta a kovetkezo kerdessel: “tudod,hogy ki vagy te?” Hat kemeny volt… Mar tudok errol meselni anelkul, hogy gyomorremegest kapjak. Nem volt konnyu a feldolgozas…ha ez egyaltalan lehetseges. Meg sosem beszelgettem sorstarsakkal. Jo nem egyedul lenni ezzel a tapasztalattal!

          Kedvelés

          • Minden második hónap első keddjén van, azaz várhatóan március elején legközelebb.

            Gondolom, akkor a kisgyerekkorodról és hasonlókról sem esett soha szó…

            Neked hogy alakult az életed?

            Kedvelés

            • Szia Zsuzsa! Akkor marcius es majus lesz a kovetkezo idopont. Hol szoktatok talalkozni?
              Engem 2 hetes koromban adtak allami gondozasba. A neveloszuleimet egy ismerosuk ertesitette Az ujabb csecsemo erkezeserol az otthonban. Bejottek, megneztek es eldontottek, hogy szeretnenek orokbefogadni. Mivel a biologiai szulok sosem latogattak, 9-10 honapos procedura indult, miutan titkos orokbefogadassal hozzajuk kerultem. Errol 38-evesen meselt (kurtan furcsan.. szivet hasogato szavakkal)
              Tehat en allami gondozasban voltam eletem elso tiz honapjaban, semmi emlekem semmirol. Persze ahogy a gyerek elmeje nyilt en is furcsasagokat eszleltem. Nagyon kulonboztem mind kulsore mind belsore a neveloszuleimtol. Sajnos egy gyerek mindig kiszolgaltatott, es en is keresztulmentem azokon a staciokon, amirol masok is irtak blogon ( lestek mikor utkozik ki a rossz verem…. ki is probaltak verni belolem…) sajnos ez sok lelki serulest okozott. A 70-es evekben meg sem felkeszites sem pszichologiai szures nem volt arra, hogy Az orokbefogadasra jelentezoket megvizsgaljak. Ez mar a mult. Sajnos 38 evesen ugy alakult, hogy elinditottam a biologiai csalad megkereseset. Meg is talaltam a biologiai anyat es 2 testvert. Az apa mar meghalt. Sajnos Az ovatossagot mellozve nagy johiszemuseggel indultam neki. Amit talaltam egy feleloseget harito anyat (“nem volt valasztasa, o csak aldozat”- pedig ram 10 honappal megszulte a 2.gyereket, aki veluk nott fel, nem kerult allami gondozasba). Szoval elferditett meseket hallottam, meg egymasnak ellentmondo magyarazatokat. A hugom, nem volt hajlando a csaladjank bemutatni, mint testvert, en voltam az unokatestver kulfoldrol. Ezek egyre nagyobb ketseget ebresztettek bennem, hogy normalis ez igy. Milyen szerepet szannak nekem??? Egyaltalan hogyan lehetunk ujra egy csalad, ha ok nem szivvel lelekkel akarjak ezt? Sok veszekedes, utan vegul sajnos a kapcsolat megszakitasa mellett dontottem.

              Valahol olvastam a blogon, hogy mas is jart mar ugy, hogy kiabrandulva meg akarta szakitani a kapcsolatot a biologiai csaladdal, de a csalad nem akarta ezt es beinditottak a zsarolast es miegymast.

              Sokkal nagyobb ovatossagra intek mindenkit. Foleg akik a testvereiket szeretnek megtalalni. Ha ok nem kerultek ki a csaladbol, csunya konfliktusok alakulhatnak ki (feltekenyseg, irigyseg…) ami csak ujabb fajdalmas serulesekhez vezet.

              De mindenki maga donti el vallalja-e a kockazatot.

              Jotanulo diak voltam (kezdetben a buntetes motivalt, hogy jobban tanuljak, meg az elfogadasert folytatott keserves harcom; de egy ido utan mar a tudasvagy hajtott, tovabbtanultam: lediplomaztam, kozben 22 evesen ferjhez mentem es 3 szep gyerekkel es ferjemmel, es 2 kutyusunkkal probaljuk a mi kis kozos csonakunkat navigalni Az elet tengeren. Buszke vagyok az en kis csaladomra!

              De sok energiamba kerult, hogy feldolgozzam a tortenteket!!!! Most 43 evesen mar csak jo egeszseget kivanhatok magunknak es bolcsesseget, hogy a gyerekeinket minel jobb modon tamogassuk a sajat utjukon.

              Kedvelés

            • Kedves Kriszta! De jó, hogy írtál magadról, hogy hogyan alakult az életed és szívből gratulálok a szép családi életedhez. Már tegnap este szerettem volna válaszolni, de nagyon nehezen jöttek a szavak, nem tudtam mibe tenyerelek bele, most olyan jó érzés volt, hogy ilyen szépen írsz a jelenlegi családodról. Amit érzek az írásodból és erre biztosan hatással van rám, amit a kisfiam esetében tapasztaltam (őt öt évesen fogadtuk örökbe és elég sok viszontagságon ment előtte keresztül), hogy igazából az örökbefogadó vagy nevelőszüleid esetében nem élted meg azt az érzést, hogy pusztán születésed jogán értékes és szerethető vagy, a feltétlen elfogadás és szeretet érzését. Persze az nehezen látható, hogy ebben mekkora szerepe volt annak, hogy a kapcsolatotokra rányomta a bélyegét a soha ki nem beszélt örökbefogadás titka. Aztán ez a 38 éves kori „horror” beszélgetés a nevelőanyáddal az örökbefogadásodról nem csoda, hogy mélyen megbántott. Én úgy érzem, hogy a vér szerinti gyökerek keresésére nálad nem elsősorban az nyomta a mázsás súlyt a csalódás irányába, hogy nem voltál elég óvatos (egyébként ki tud óvatosan eljárni egy ilyen érzelmileg túlfeszített helyzetben?), sokkal inkább az, hogy ezt az örökbefogadói oldalról nem megtapasztalt elfogadást szeretted volna a vér szerinti családodnál megtalálni vagy talán pótolni, ami szinte lehetetlen.
              Persze abban teljesen igazad van, hogy nem árt az óvatosság, az apró lépésekben való közeledés (erre intenek egyébként a szakemberek is, ahogy már írtam itt erről a fórumon, talán itt is minta lehet, nemcsak az örökbefogadásnál a Kis herceg és a róka összebarátkozásának a története), de még annyit hozzátennék, hogy szerintem ugyanilyen fontos, hogy ne egyedül, hanem valakinek a szerető támogatásával történjen a keresés és mindig legyen ott a háttérben, akinek a vállán el lehet sírni a bánatot, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk.
              Egyébként Elevent is itt a blogon sikerült rábeszélni, hogy menjen el a Mózeskosár egyesület felnőtt örökbefogadottak klubjába, remélem Manuela (aki már megküzdött a maga vulkánjaival) is értékes sorstársi tanácsokat tud neked adni ez ügyben. A találkozók helye: Budapest, VII. kerület Wesselényi utca 17. III. emelet (ErőMűvház).
              Nagyon érdekes volt nekem az is, amit a tanulással kapcsolatosan írtál, kezdetben büntetés, megfelelési kényszer, majd szerencsésen megjött a tudásvágy. Ha nem bánod ezzel kapcsolatban szeretnék még kérdezni: esetleg téged is egy pedagógus motivált mint Elevent vagy rátaláltál arra a tantárgyra, ami szenvedélyesen érdekelt ?

              Kedvelés

            • Kedves Angela!
              Sajnos a te kommented alatt nem talaltam reply jelet, ezert Zsuzsa kommentje ala kuldenek szamodra valaszt! Zsuzsa, ha a rendszerhiba miatt ezt nem kapja meg Angela tudsz segiteni, hogy eljusson hozza? Koszonom!
              Angela! A tanulasrol. Jo volt elismerest kapni a tanulmanyi eredmenyekert. Jo volt, hogy ezt elismertek otthon is. A tanarok kozott nem volt kiemelkedo vednok, vagy potszulo, inkabb jo volt Az erzes, hogy egy vilag van elottem, a tudas vilaga, es belepillanthatok. Voltak persze kedvenc tantargyaim, de eleg szeleskoru volt az erdeklodesem a biologiatol az irodalomig. Mindkettohoz nagy kedvvel alltam, de persze Az otthoni nyomas vitt megis Az orvosi egyetem fele. Bar elvaras nyomasara dontottem mellette, de nem banom. Bar nem betegekkel dolgozok, hanem a diagnosztika csaladbaratabb iranyaba mentem.
              (csak zarojelben jegyzem meg, hogy a neveloanyam azota is a buszkeseg helyett irigy ram, mocskolja a valasztott iranyt es azt terjesztgeti, hogy inkabb kozmetikusnak kellett volna adnia) Tenyleg zarojel volt! nem tudok Az emberi goszsaggal mit kezdeni a mai napig!

              A kisfiadat hogy talaltad meg? Meselj magatokrol!!!! udvozlettel Kriszta

              Kedvelés

            • Kedves Kriszta! Nagyszerű hogy orvos vagy, nagyon-nagyon büszke lehetsz magadra, az egyik legnehezebb egyetem és legszebb hivatás!!!
              Kedves, hogy aggódsz, nekem bárhova lehet írni, én mindent megtalálok:)
              Három éve karácsonyi ajándékként kaptuk egymást a kisfiunkkal, tulajdonképpen úgy találtuk meg, hogy amikor a nevelőszülője megkérte, hogy rajzolja le mit szeretne karácsonyra ajándékba megmakacsolta magát, hogy neki nem kell semmilyen játék a Jézuskától, csak apa és anya. A történet folytatásáról itt olvashatsz a blogon:
              https://orokbe.hu/2014/03/24/apat-es-anyat-kert-karacsonyra/

              Kedvelés

            • Kedves Angela! Tegnap elolvastam A beszelgetest veled, aminek a link-jet elkuldted. Koszonom, visszatert belem a jo emberekrol valo hitem. Nagyon eros emberek lehettek ferjeddel, es hatalmas a hitetek. Meg egyszer koszonom a tortenetedet. berakom a kincseim koze. Kriszta

              Kedvelés

    • Szia Angela!
      Ne haragudj, hogy csak neked cimeznem ezt a levelet de szuksegem lenne az eleslatasodra.
      Mivel annal szegyenlosebb vagyok, hogy mindenki elott kerdezzek ezert nagyon orulnek, ha Az e-mail cimemen keresztul folytatnank: facebookmail123@freemail.hu
      Koszonom! Kriszta

      Kedvelés

  5. Szia Adam!
    Ennyire nem egyszeru a dolog, de vegul is nem sokkal bonyolultabb. A megyei gyamhivatalba irsz egy levelet, es ha a verszerinti beleegyezik, kiadjak a nevet, elerhetoseget.
    Tudod a nevet? A papirjaid anyukadnal vannak/ lehetnek, kerd el, nezz bele. Ez az ut tartogat csalodast, megkonnyebbulest, de elore visz, es biztos vagyok benne, hogy a tuneteid, a dadogas, az amnezia tunetek arra, hogy nem akarsz visszaemlekezni,es beszelni sem akarsz rola. Ha elszanod magad, vagy ha beszelgetni akarsz, szivesen meghallgatlak.

    Kedvelés

      • Ja, igen, nekem a “foltos” élmények nem öf miatt voltak, abból nekem gyerek-szemszögből nincs sajátélményem, csak páciensek/ismerősök élményei, de én is azt látom, amit eleven is ír, hogy a múlt “megtekintése” előre visz – többnyire a tünetek is csökkenni szoktak. Persze az is egy érdekes kérdés, hogy neked a múlt “horgonyaiból” mennyi a vér szerinti anyukádhoz köthető dolog, és mennyi az öf apukádhoz köthető.

        Kedvelés

  6. Orokbe:

    Nem tudtam tobb valaszt irni, a rendszer nem engedi. Remelem itt is olvasod.
    Videki vagyok, csak suliba jarok pestre. Kedden meg nem lesz oktatas. Pedig szivesen mennek. Mirol szol egy ilyeb klubfoglalkozas amugy?

    Kedvelés

  7. Sziasztok: én segitséget szeretnék kérni
    Engem is örökbefogadtak 1,5 éves voltam 16 évesen tudtam meg az általános iskolai osztályomtól. késöbb anyunkám mesélte ogy rajtam kívül még van 2 testvérem egyik csak fél testvér és 4 évvel időseb a másik tölem fiatabb ö vérszerinti testvérem. Meg szeretném keresni a testvéremet és csecsemőotthonba vezetett naplómba megtaláltam a gondozó nevét is és szeretném vele felvenni a kapcsolatott de nem tudom hogyan? tudnátok esetleg tanácsot adni hogyan találom meg?

    Kedvelés

  8. Sziasztok!
    Fendrik Tímea vagyok, végzős szociális munkás hallgató. A szakdolgozatomat az örökbefogadás témakörében írom. A dolgozatomban azt vizsgálom, élettörténeteken keresztül, hogy milyen lélektani hatásai vannak az örökbefogadásnak az örökbefogadottra. Szeretném a segítségeteket kérni! Ha van esetleg olyan köztetek, akit nyílt örökbefogadás által vettek magukhoz szülei és szánna rám illetve a kérdéssoromra pár percet, kérem jelentkezzen. Nagyon sokat segítenétek vele! Az e-mail címem: fendrik.timea@gmail.com
    Előre is nagyon köszönöm!!!

    Kedvelés

    • Elevennek igaza van, a legelső nyílt örökbefogadások alapítványon keresztül 20 éve történtek, tehát nagyon alacsony lehet azoknak az örökbefogadottaknak a száma, akik már elmúltak 18 évesek és a kutatásban részt vehetnének. Hacsaknem a családon belüli nyílt örökbefogadásra gondolsz és arról szólna a kutatásod.

      Kedvelés

  9. édesapámnak 3 éves korában elváltak a szülei, ő és nővére az apjuknál maradtak (nem az édesanya önszántából). nagyapám hamar újranősült, az új felesége hozott a házasságba egy kisfiút.
    jónéhány éve már, hogy a mostohanagyanyám meghalt, hetvenen felüli korában, és csak akkor, a hagyatéki tárgyaláson derült ki, hogy nagyapám a nevére vette az ő fiát, de ő nem vette a nevére nagyapám két gyerekét: az apámat és a nagynénémet.
    csak most, ezt a blogot és fórumot olvasva jöttem rá, hogy ez mekkora szívfájdalmat jelenthetett apámnak, az egyértelmű anyagi bonyodalmakon kívül.
    köszönöm nektek az írásaitokat.

    Kedvelés

  10. hány éves korig lehet nevelöszülökhöz kerülni?
    lehet kérni hogy a mostani lakhelyemen (városban) vagy ahoz közeli településre kerüljek?

    Kedvelés

  11. igen én szeretnék.16éves vagyok,jövő áprilisban töltöm a 17et.
    jelenleg Berettyóujfaluban élek,Debrecenben tanulok a Diószegi Sámuel Baptista Szakközépiskola és Szakiskolában.Most vagyok 10.es Kereskedelmi szakon.

    Kedvelés

    • az anyám nevelöothonba akar rakni,de barátom meg én sem akarok oda kerülni.
      mennyi idö,ha találnak nevelöszülöket hogy oda kerüljek?
      lehet azt kérni hogy a barátom szülei legyenek a nevelöszüleim?

      Kedvelés

  12. Sziasztok! Örülök ennek az oldalnak hogy rátaláltam! Gábor vagyok 27-éves és engem 2-éves koromban fogadtak örökbe a szüleim!
    Nem tudom butaságnak tűnik e és segítsetek kérlek,nagyon érdekelne hogy vannak e testvéreim,vagy testvérem nem tudom miért pont most de most érzem ezt erről nem tehetek! Aki megszült nem érdekel félre ne értsetek nincs vele bajom mert becsülöm annyiból hogy a SZÜLEIMNEK szült meg és nem a kukába rakott vagy nem az utcán hagyott de más miatt nem sajnos ez kicsit morbidnak tűnik de én így vagyok ezzel!
    Hogy tudnám a testvéremet vagy a testvéreimet felkeresni vagy akár azt tudni hogy vannak e ?! Köszönöm előre is a tanácsokat üdv mindenkinek! :*

    Kedvelés

  13. Nagyon szépen köszönöm az információkat !! Elég körülményes,de az “ügy” érdekében megéri!
    Még egyszer köszönöm !! Üdv: Gábor

    Kedvelés

  14. Kedves Gábor! Még annyit tennék hozzá Zsuzsa által leírtakhoz, hogy nekem nagyon szimpatikus volt, amit a gyámügyes azzal kapcsolatosan elmondott, hogy ők ugyan csak egy hivatalos hangú idézést tudnak kiküldeni, viszont ha az örökbefogadott szeretné, akkor az általa az ismeretlen hozzátartozóknak írt levelet is elküldik mellé, amivel egy kicsit személyesebbé válik az egész. Ebben például – legalábbis én így értettem – , meg lehet jelölni egy e-mail címet és lehet, hogy a testvéred a gyámhivatalba nem szeretne bemenni, de a megadott e-mail címre ír választ neked. Még arról is beszéltek, hogy azt szokták javasolni, hogy az első személyes találkozó előtt a kapcsolatfelvételnél célszerű a fokozatosságot betartani, levelezés, majd telefon és csak utána személyesen.
    Az is sokat segít, hogyha megvan, akkor magaddal viszed a gyámhivatalba mindazokat a hivatalos papírokat, amik megvannak az örökbefogadásodról (határozat), vagy esetleg ha megvan az eredeti, örökbefogadás előtti születési anyakönyvi kivonatod. Ezt általában nem adják oda az örökbefogadó szülőknek, de ha valami véletlen szerencse folytán megvan, ezzel lehet gyorsítani az ügyeket.
    A másik dolog, ami számomra egy új info volt, hogy sok esetben azért sem sikerül a kapcsolatfelvétel, mert nehezen tudják beazonosítani a lakcímnyilvántartás alapján a keresett személyeket, pl. ugyanazon névvel több személy is szerepel, így ha nem teljesen egyértelmű, akkor nem kezdenek el nyomozni. Ha valami ok folytán nem sikerülne a találkozás, akkor is szerintem mindenképpen kérdezz rá mi az oka: nem találták meg vagy még kiskorúak és a vér szerinti szülők nem járultak hozzá, ez esetben később lehet még próbálkozni, de legalább tudod, hogy van vagy vannak vér szerinti tesóid, még ha a személyes adataikat nem is tudod.

    Kedvelés

  15. Kedves Gabor!
    Tudsz barmi kozelebbi informaciot, nevet, lakcimet ilyesmit?
    Kozossegi oldalakat nezted? Gyorsabb altalaban, mint a hivatalos ut.
    Szoktam latni ilyen kiirasokat is, ha nem tul gyakori a nev, akar sikerulhet is.
    Az egyik batyam nekem igy kerult elo, sot a verszerinti anyukam is.

    Kedvelés

  16. Köszönöm aranyosak vagytok nem is gondoltam hogy ennyi segítő támogatást kapok! Sajnos semmit nem tudok szó szerint semmit,mert a Szüleim nem kérték a vér szerinti szüleim adatait így azt sem tudom hogy vannak e testvéreim vagy testvérem 😦 Elég nehéz így neki indulni ,de bátraké a szerencse próbálkozom 🙂
    Üdv: Gábor

    Kedvelés

  17. Gábor, a mi öf.-ünk titkos volt, de megkaptuk pl. a kislányunk oltáskönyvét és néhány orvosi leletet, némelyiken rajta van a vsz. anya neve és címe. Nem lehet, hogy megvan valahol valami régi orvosi lelet vagy az oltási kiskönyv? A születési nevedre nyilván emlékeznek a szüleid, az is egy nyom lehet.

    Kedvelés

  18. Nem biztos, hogy van ilyen papir, anyukam is megsemmisitette, egy veszekedes soran az orrom elott tepte szet.
    Anyukadek melletted allnak a keresesben?

    Kedvelés

  19. Üdv Mindenkinek,

    először is nagyon örülök, hogy egyáltalán létezik ez a közösség / oldal.

    István vagyok, 26 éves, egy évesen fogadtak örökbe a Szüleim, de csak mostanában foglalkoztat az a kérdés, hogy vannak-e testvéreim. A biológiai anya kilétéről vagy hogylétéről hasonlóan gondolkodom, mint Gábor és én is hálát adok mindennek, ami szent, hogy megszült és egy olyan családban nevelkedhettem fel, amilyenben, de a továbbiakban a biológiai anya nem igazán érdekel. (Csúnya vagy nem csúnya kimondani, így érzek).

    Engem is inkább a testvér(ek) kérdése érdekelne és elolvastam a cikket a hivatalos útról.
    Annyi volna a kérdésem, hogy hogyan léphetnék kapcsolatba az illetékes, megyeszékhelyi gyámhivatallal? Lehetséges volna-e e-mailen keresztül, mivel külföldön élek jelenleg. Esetleg kézzel írott levelet kellene továbbítanom? Vagy konkrétan besétálni oda?
    Elfogadnák, ha scannelném a személyazonosító irataimat és elektonikusan küldeném el (mert feltételezem, igazolnom kell ki vagyok és mit akarok)?

    Egy néven kívül nem sok adat áll rendelkezésemre, bár a kórháztól már kikértem annyi adatot, hogy hány óra hány perckor születtem, mert érdekelt 😉

    Előre is köszönöm a választ!

    István

    Kedvelés

  20. Szia István!
    Elvileg minden gyámhivatalnak van e-mail elérhetősége, szerintem érdemes tőlük megkérdezni, hogy pontosan milyen dokumentumok szükségesek ahhoz, hogy a keresést külföldről is el lehessen indítani írásban. Nekem egy olyan szabály rémlik, hogy a külföldön élő örökbefogadottak esetében Budapest V. kerületi gyámhivatal az illetékes, ezen az oldalon lent
    http://5.kerulet.ittlakunk.hu/holmi/legfontosabbak/belvaros-lipotvarosi-gyamhivatal
    e-mail cím is található hozzájuk. A Mózeskosárban ebből a gyámhivatalból volt egy kedves hölgy, szerintem tuti segíteni fognak. Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön rátalálni a tesó(k)ra, remélem majd arról is mesélsz:)
    Nekem is sikerült megszerezni a kisfiam megszületéséről a kórházi zárójelentést, ő is nagy becsben tartja, sőt még a kórházba is elmentünk megnézni, hogy hol született.

    Kedvelés

      • Szia Dutka!

        Ha arra az adatkérésre gondolsz, amiről én írtam, akkor a következőképpen történt. Írtam egy e-mailt a kórháznak, írtak rá választ, hogy az e-mailes lekérdezés nem minősül hivatalosnak, mert nem tartalmaz aláírást, és kértek, hogy postai úton intézzem.Nem emlékszem pontosan, de olyan 3-4 hét múlva postázták a papírt, benne a születés pontos dátumát óra és perc pontossággal, sőt még azt is, hány grammal születtem. 🙂

        Jelenleg viselt nevet, születési nevet és születési dátumot kértek, édesanyjának az Ön születésekor viselt nevét és születési dátumát. Az utóbbit nem tudtam, de ennek ellenére visszakeresték az adatot. Ja és egy postai elérhetőséget kellett megadni.

        Sok sikert!

        Kedvelés

    • Szia Angéla!

      Köszönöm a bíztató szavakat és a választ is, azt hiszem, ma szépen megfogalmazom a levelet a gyámhivatalnak és várok. Azt hiszem, sok türelemre lesz szükség ezen az úton.

      Megtaláltam közben az e-mailes elérhetőségüket, ha esetleg mégis úgy lenne, ahogy írod, mivel hogy jelen pillanatban külföldön élek, akkor megpróbálom a budapestit vagy lehet át is irányítanak oda.

      Mindenesetre, szívesen megosztom Veled / Veletek, hogy mire jutok a hivatalos úton keresztül. Csak remélem, nem lesz hosszú szakállam, mire a végére járok 🙂

      Kedvelés

      • Dutka, már meséltem a blogon, hogy nálunk az úgy történt, hogy amikor közeledett a fiam 6. születésnapja, akkor valami kényszer jött rám, hogy az nem lehet, hogy négy éves kora előttről (amikortól a nevelőszülőnél volt) nincs semmilyen fényképe, nem tudom mikor kezdett el mászni, mikor állt fel, mik voltak az első szavai, vagy volt-e például bárányhimlős, kapott-e antibiotikumot és milyet (a legalapvetőbb kérdésekre sem tudtam a gyerekorvosnál válaszolni, csak az oltásairól voltak meg az adatok, a régi Taj számot, amihez kapcsolódóan keresni lehetett volna, az örökbefogadáskor megsemmisítették), így aztán nyomozásba fogtam. Például kigyűjtöttem a csecsemőotthonok nevét és elkezdtem végigtelefonálni, de nagyon gyorsan célba értem. Aztán mikor már tudtam hova kell menni, elindultunk a gyerekkel, meg az örökbefogadást engedélyező határozattal és mindent megkaptunk, rengeteg fényképet és rengeteg leírást arról, hogy hogyan cseperedett és persze minden orvosi vizsgálat papírját, köztük a kórházi zárójelentést is. Nekem ezek igazi kincsek és ahogy egyre érettebb a kisfiam, látom, hogy neki is nagyon fontosak (mellesleg a doktor nénink is nagyon megörült az orvosi papíroknak). Egyrészt amiatt, mert akkoriban felmerült benne, hogy lehet ő nem is úgy jött a világra ahogy a többi gyerek, és megnyugtató volt számára, hogy ugyanúgy kórházban született ahogy a többi gyerek, ugyanúgy tudjuk a születéskori súlyát, magasságát. De sok más szempontból is. Például beszélgettünk itt múltkor arról, hogy megnézte, nem nézte meg szülés után a vér szerinti anya a gyereket és értettem, meg magamévá is tettem, amit erről Vicq írt, de ha a zárójelentésen szerepel, hogy az anya szoptatta, akkor milyen nagyon jó, hogy a kisfiam ezt láthatja, tudhatja, hogy bármilyen rövid ideig is, de igenis magához ölelte, szerette a szülőanyja. Ha nem kaptuk volna meg, talán sosem derül ki. Szóval azon a helyen lehet megtalálni, ahova a kislányod születése után közvetlenül került, de ha a nevelőszülőnek nem is adták oda, a kórházban, ahol született biztos van róla másolat – az oltási könyvben is van újszülött vizsgálati bejegyzés, mellette az orvos nevét tartalmazó pecsét, pl. azon el lehet indulni.

        Kedvelés

        • Nagyon ügyes vagy, hogy ezt végigcsináltad! Megpróbálom én is! Igazán azon csodálkoztam, hogy titkos öf. esetén ezek nem titkos iratok, bár a gyerek érdeke azt diktálná, hogy ne legyen. És milyen jó, hogy tényleg odaadták! Köszi az infókat!

          Kedvelés

          • Van egy nagyon jó anyag a Tegyesz honlapján : „Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához”, http://www.tegyesz.hu/file/Szakmai_informaciok/Szakirodalmi_kitekintes/konyv.pdf
            amiből számomra egyértelmű, hogy igenis joga van egy örökbefogadott gyereknek mindezen dokumentumokat megismerni.
            Így különösen a gyermekjogi egyezmény 8. cikkelye: „Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját identitásához, ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai megtartásához fűződő, a törvény által elismert jogát.” („States Parties undertake to respect the right of the child to preserve his or her identity, including nationality, name and family relations as recognized by law without unlawful interference.”)
            A kézikönyv kapcsolódó magyarázata szerint(80. oldal) „Megőrizni” Ez a kifejezés egyszerre utal arra, hogy az identitásba nem szabad beavatkozni, és arra, hogy meg kell őrizni azokat a származásra, anyakönyvezésre, és az olyan kora gyerekkorra vonatkozó adatokat, információkat, amelyekre a gyerek nem emlékezhet. Ezek közül néhány túlmutat az állam hatáskörén, de annak érdekében is lépéseket kel tenni, hogy menekült, elhagyott, nevelőszülőknél, intézményes ellátásban élő,vagy örökbefogadott gyerekek esetén biztosítva legyen a részletes adatnyilvántartás és megőrzés(vagy elhagyott gyerekek esetén az azonosítást elősegítő tárgyak megtartása).…Az országok különböző nyilatkozatokat és fenntartásokat fűztek ehhez a joghoz, például annak érdekében, hogy biztosítsák a vér szerinti szülők anonimitását örökbefogadás esetén, gyakran a gyerek legfőbb érdekére való hivatkozással. A Bizottság nem fogadta el ezeket az érveléseket…. Az államilag jóváhagyott titok feleslegesen korlátozza a gyereknek azt a jogát, hogy „lehetőség szerint” ismerje genetikai szüleit. A Bizottság folyamatosan jelezte aggodalmát az olyan jogszabályokkal kapcsolatban,amelyek lehetetlenné teszik a gyerekek számára, hogy tudomást szerezzenek születésük körülményeiről, vér szerinti szüleik kilétéről, és ajánlásokban tette nyilvánvalóvá,hogy a gyerekeknek joga van ehhez az információhoz.”
            Egyébként a magyar jogban ismert az a fajta irat betekintés, amivel biztosítani lehet, hogy a vér szerinti szülők személyes adatait elrejtsék (pl. lefestik ezeket az adatokat, ahogyan mondjuk a NAV legutóbb nyilvánosságra hozta a vizsgálati jelentését:)
            Nálunk a szülőanya neve nem a kórházi zárójelentésből derült ki, hiszen egy öt évesen örökbefogadott gyerek ezt nyilvánvalóan tudta, ha titkos az öf, ha nem (szerencsére arra nem tudja törvény kötelezni, hogy felejtse el), őt a születése érdekelte és ehhez pedig joga van, hogy tudja.

            Kedvelés

            • Köszönöm, Angéla, átnéztem a releváns részeket, (számomra) nagyon hasznos ez a kézikönyv! Hamarosan belevágok én is az iratok felkutatásába!

              Kedvelés

            • No, éppen most kaptam meg a 2. választ a kórházból, hogy nem küldik el a zárójelentést, forduljak a gyámhivatalhoz! (Az 1. válasz az volt, hogy nem a szülészettől kell kérnem, hanem a gyermekgyógyászattól, a 2. válasz ez utóbbitól jött.) 😦

              Kedvelés

        • Nem elkeseríteni akarlak, az én gyerekem zárójára is rátették a sablonszöveget, hogy “ápolása során naponta 6 alkalommal anyatejes táplálásben részesült”, miközben ebből egyetlen szó sem igaz. Nem azt mondom, hogy most meséld el a gyerekednek, hogy ilyen is előfordul, de azért majd mielőtt mgkeresi a vér szerintit, lehet, hogy jobb, ha otthon beszéltek erről, mint ha a vsz-től tudja meg, hogy mégsem úgy volt esetleg…

          Kedvelés

  21. Vicq, szerencsére nálunk ez abszolút hiteles információ a zárójelentésen. Azért én is elég óvatos meg alapos vagyok mielőtt tényként kezelek bármit:) Az én kisfiam többször is találkozott, együtt volt a szülőanyukájával, emlékszik is rá (a csecsemőkort leszámítva),inkább csak a puzzle kockákat kellett helyrerakni, abban meg nagyon sokat segítettek a tényszerű infok. Ami sokkal nehezebb, az a kis tesó kérdés.

    Kedvelés

    • Ha már itt tartunk: feltűnt nektek, hogy milyen sok örökbefogadott gyerek születik “38.hétre, gondozatlan terhességből”? Ha gondozatlan a terhesség, akkor hogy számolták ki? Nyilván saccolás. Rosszabb esetben egy sztenderd zárójelentés.
      Nálunk is sok ilyen rész van, amiről nem tudom, hogy tényleg úgy történt, vagy sablonszöveg.

      Kedvelés

        • …meg tudja saccolni…
          A többi stimmel. Az én gyerekemet 37. hétre lőtték be, miközben egyértelműen érettebb volt minden más jel alapján, csak a külső nemi szervek alapján nem, de utólag meg látszott, hogy neki az inkább alkati dolog volt. De persze, kb. úgy van, hogy ha minden stimmel, belövik 38-ra, ha meg van éretlenebb jele, vonnak belőle, ill. ha van arra utaló jele, adnak hozzá, nem is hibáztatok azért senkit, hogy kevesebbre tippelték, mint amennyi lehetett, nem számít igazán, nem múlik rajta semmi. Ami viszont dühített tényleg, hogy a súlya és a magassága sem annyi volt, amennyi, és ez meg pont nem sacc kérdése kellett volna, hogy legyen, inkább kicsit azt éreztem belőle, hogy neki “úgyis mindegy” annál pontosabban. És azért az szomorú.
          Amúgy a kormegállapításban több esetben az is segíthet, hogy a gondozatlan terhességnél is emlékezhet az anya az utolsó menzesz időpontjára, ill. megállapíthatták a terhesség korát, mikor kiderült egyáltalán és megállapították, hogy már kicsúszott az aboruszról – attól, hogy egyszer elment az elején, az még nem lesz gondozott terhesség, de ilyenkor lehet ismert viszonylag pontos kora (hiszen az ab. lehetőségének megállapításához ezt igyekeznek minél pontosabbra venni). Vagy ha nem is akart abortuszt, de azért az elején elment, hogy tényleg terhes-e, csak utána nem járt, mert “felesleges macera” egy olyan gyerekért, akihez nem is akar kötődni – szóval, gondozatlanság és gondozatlanság közt is van különbség. Gondoott terhességnek számít, aminél valaki min. 4x megjelenik orvosánál (koraszülöttség esetén min. 1x), de ha pl. a kötelező laborok kimaradnak fertőző betegségekre, akkor is kezelhetik úgy a gyerkőcöt, hogy ő gondozatlan terhességből született – hisz nem tudhatják, van-e valami baja. Szóval, ez sem a fekete vagy fehér, azaz találkozott-e orvossal a vsz. anya vagy egyáltalán nem kérdésköre teljesen.

          Kedvelés

  22. Angéla, nem emlékszem már a történetetekből (vagy lehet, hogy ott nem is mesélted?), hogy mikor és hogyan találkozott a kisfiad a vsz. anyukájával? Látogatta az otthonban vagy a nevelőszülőknél? Utána pedig elmaradt a látogatás? Esetleg lakott is a vsz. családdal? Milyen emléke van róla? Pozitív? Negatív? Csak azért kérdezem, hogy megértsem, vajon miért gondolhatta, hogy ő esetleg más (nem úgy született), mint a többi gyerek. Meg mert egyébként elég sok párhuzam van a kettőnk gyermekei között. Arról egyébként mi a véleményed: mit tennél, ha felbukkanna a vsz. anyuka, és kapcsolatot szeretne tartani? Nekem újabban ez a félelmem, és nem tudom, mit tennék. (Illetve tudom, de lehet, hogy nagyon rosszul döntenék).

    Kedvelés

  23. Hogy miért gondolta úgy, hogy ő mint egy kis ufo érkezett meg a földre hat évesen, ezzel kapcsolatban idézem Pavao által leírtakat (nagyon szeretem ezt a könyvet, sokat szoktam forgatni):
    „Mikor egy gyerek elkezd vér szerinti szülei felől érdeklődni, akkor valójában olyan alapvető szükségletét elégíti ki, amely bizonyos fokig független a vér szerinti szülőkről szóló valódi információktól. Ebben a korban a gyerekeknek ugyanis arra van szükségük, hogy megtudják: ők is emberek, ők is ugyanúgy jöttek világra, mint mindenki más, a szokásos fogantatás és születés révén. Az egyetlen dolog, ami velük másképp történt, hogy őket megszületésük után új családban helyezték el. A szülők gyakran elmesélik a gyereknek örökbefogadása történetét, de nem szólnak az ő keletkezéséről – arról, hogy hogyan kezdődött az élete, honnan jött világra. Ezért azonosul könnyen sok örökbefogadott gyerek a Krypton bolygóról a földre pottyant Supermannel, akit a kedves Kent házaspár egy mezőn megtalálva örökbe fogadott, és Clarknak nevezte el.” (Az örökbefogadás háromszöge 65. oldal)
    A kisfiam szülőanyjával való kapcsolatáról szándékosan nem meséltem, mert ez az ő történetük, de azért is vált olyan soká örökbe fogadhatóvá, mert volt kapcsolatuk, hol rendszeresen, hol rendszertelenül, de látogatta, sokszor voltak együtt az utolsó egy évet leszámítva.
    Attól nem félek, hogy megkeres minket és magához akarná venni, viszont azt nem bánnám, ha szeretné tudni mi történt a fiával, hogy minden rendben van, ha kérne fényképet, tudná, hogy iskolába jár, mit sportol, szerintem ez neki is nekünk is inkább megnyugtató lenne.
    Amikor volt az szép Tündérkerti mesék könyvbemutató, amiről már írtam a blogon, hogy mennyire jó volt, a mese olvasás előtt volt egy beszélgetés szakemberekkel, ez is nagyon jó volt. Itt tettek fel egy olyan kérdést, hogy mit gondolnak a szakemberek a vér szerinti szülőkkel való rendszeres kapcsolattartásról. Székely Zsuzsa mesélt egy olyan esetről, ahol évente egyszer egy meghatározott napon találkoznak a vér szerinti szülőkkel és ez jól működik, ilyesmit én is el tudnék képzelni.
    Nekem eleinte ambivalensek voltak az érzéseim, de igazából onnantól kezdve, hogy a kisfiam lerajzolta a szülőanyját, és mellé raktam a rólam anyák napjára készített rajzát, gyakorlatilag megszűnt a féltékenységem. Valahogy az minden szónál szebben kifejezte, hogy mit jelent neki ő, mit én, melyikünkhöz milyen érzések, kapcsolat fűzi. Egyébként a napokban láttam a kisrigók blogon, hogy a kislány lerajzolta Vikit, azt hiszem az a rajz is mindent elárul a kislány öf anyukával kapcsolatos érzéseiről, a mienk is ehhez hasonlít:)

    Kedvelés

  24. Sziasztok!
    Januárban jött el az az idő hogy nekiállok a testvérek vagy testvér keresésére egyáltalán ha létezik nekem ilyen minden kiderül! Erőt merített amiket leírtatok! Így nekem is sikerülhet nagyon reménykedem benne!
    Minden kedves fórum olvasónak kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Újévet!
    Ha netán addig nem tudnék fellépni!
    Januárban jelentkezem mit tudtam intézni!

               ÜDV: Gábor
    

    Kedvelés

    • Gábor ! Így ismeretlenül is kívánok Áldott Ünnepeket és Boldog Új Évet. ( Ha addig nem jársz fent ) 🙂 Kíváncsian várom a fejleményeket és remélem sikerrel jársz. Remélem Minden rendben lesz. Sok sikert és Kitartást. Várunk ! 🙂

      Kedvelés

  25. Kedves Gábor!
    Zsuzsa a sajtófigyelés alatt hívta fel a figyelmet erre a szeptember 9-i Vendég a háznál rádióadásra, amely egy felnőtt örökbefogadott fiú gyökérkereséséről szól:
    http://nava.hu/id/1996528/
    Ha esetleg nem vetted észre, érdemes meghallgatni, rám nagyon nagy hatással volt.
    Neked is nagyon-nagyon boldog Karácsonyt és sikeres új évet kívánok!
    Majd mesélj, hogy sikerült a keresés!

    Kedvelés

  26. Kiskorom óta tudom, hogy a szüleim örökbefogadtak. Most, 20 évesen ugy döntöttem, hogy megkeresem a biológiai anyukamat. Sajnos, ő nem akar velem találkozni. Pont egy hete hívtak a gyámhivataltol, hogy nem járult hozzá, hogy kiadják nekem az adatait. Azóta teljesen össze vagyok törve. Semmit nem szerettem volna jobban, mint őt megismerni. Hogy lehet, hogy ő nem kiváncsi a gyerekere? Nincs valami más módja, hogy megtalaljam? Tudom a nevét, meg hogy hová járt egyetemre.

    Kedvelés

      • Igen, megtalálták és így határozott. Pedig én arra számítottam, hogy igent fog mondani, mert azt hittem, hogy egy anya kíváncsi a gyerekére. Nagyot csalódtam amikor nemet mondott. Apát nem írtak be az anyakönyvembe, szóval őt nem tudom keresni. Azt nem tudom, hogy vannak-e testvéreim. Ha vannak,valószínű még kicsik. Majd talán pár év múlva megkeresem őket.

        Kedvelés

        • Lehet, hogy van új családja, akik nem tudnak az örökbeadásról, és félt, hogy kiderül… A Mózeskosár Egyesületben a felnőtt örökbefogadottak klubját ismered? Ott sokan megkeresték már a vér szerinti szüleiket.

          Kedvelés

        • Szia Anetta!

          Én szintén felnőtt örökbefogadott vagyok. Szerintem el kell fogadnod, hogy te megadtad volna a lehetőségét annak, hogy tisztázza magát, de ő nem akart élni vele…Véleményem szerint az a fontos, hogy te kész lettél volna meghallgatni őt. Minden tőled telhetőt megtettél, ne hibáztasd magad!

          Kedvelés

    • Kérdés, hogy akkor is találkozni akarsz-e vele, ha tudod, hogy ő nem akar. Ebben az esetben – ha meg is találnád őt – technikailag hogyan “szerveznéd meg” a találkozást? Becsengetnél hozzá? Megszólítanád az utcán? Ezt alaposan át kellene gondolni. Egyébként, ha tudod a nevét és az egyetemet (esetleg még azt is, milyen szakon és mikor végzett), viszonylag könnyen megtalálható. Biztosan akarod?

      Kedvelés

      • Könnyen megtalálható? Hogyan? En már Facebookon meg a Google-on kerestem, de nem találtam. Amugy levelet akarok neki írni. Leírnam, hogy miert akarom őt látni, hátha akkor meggondolja magát.

        Kedvelés

        • Szia Anetta! Remélem,hogy sikerrel jársz és beszámolsz. Kíváncsivá tettél. Szurkolok,hogy megtaláld amit meg kell. Mindenképp írj,kérlek. 🙂

          Kedvelés

          • Elképzelhető, amit Zsuzsa írt, hogy családot alapított és a családtagjai nem tudnak rólad. Talán húgy tudnál először találkozni vele, mint egy “unokahúg”, akkor belemenne…

            Kedvelés

            • Bocs, de töröltem az előző megjegyzést. Nekem ez az irány nem tetszik, ez az oldal nem nyomozóiroda. Nem akarom, hogy bárki kellemetlenül érezze magát, és akár egy adatmorzsából felismerhető legyen bárki más számára.
              Mi van, ha azon az évfolyamon történetesen egyetlen lány volt??? És a kommentedből rögtön egy rakás ember rájön, hogy örökbe adott egy gyereket? Az ilyeneknek az esélyét is szeretném elkerülni, legalábbis ezen a blogon. Segítséget, tanácsot, ötletelést nagyon szívesen, de mások személyes adatai ne kerüljenek fel ide.

              Anetta, nagyon megértelek, hogy kíváncsi vagy a szülőanyádra. Annyit tudok mondani, hogy a gyámhivatali megkeresésbe is van mód egy levelet betenni, amiben leírod, miért keresed.
              Lehet, hogy fél, lehet, hogy épp most lett családja, gyereke, lehet, hogy nem értette meg a megkeresést, és lehet, hogy tényleg nem akar találkozni.

              Esetleg meg lehet próbálni kicsit később újra. A felnőtt örökbefogadottak klubjában is biztos tudnak valami okosat mondani.

              Ha máshogy keresnéd, gondolj arra, hogy biztos nem szeretné, hogy a privát információi sok emberhez eljussanak.

              A szüleid tudnak segíteni? Nyílt örökbefogadás volt esetleg?

              Kedvelés

            • Titkos volt, a szüleim véletlen tudtak meg információkat. Azt nem is tudtam, hogy lehet levelet csatolni, nekem ezt nem mondtak. Majd megkérdezem a gyamhivatalon, úgyis mennem kell oda, mert ki fogjak nekem adni az egészségügyi adatokat. Es ez a felnőtt örökbefogadtak klubja Pesten van? En debreceni vagyok, nem nagyon járok Pestre.

              Kedvelés

            • Írtam neked. köszönöm a segítséget. Igen gondoltam magándetektívre. Bár az eléggé sértené a személyiségi jogait.

              Kedvelés

            • Pár napja már gondolkodtam leírjam-e az én véleményemet. Szerintem nem éri meg forszírozni ezt a dolgot. Ha, a vérszerinti anya azt mondja ő nem szeretne találkozni, akkor ezen a ponton kicsit már olyan, mintha egy pofon elébe menne az ember. A további kutatás szerintem már nem feltétlen csak az ő személyiségi jogait sértené, inkább az örökbefogadott gyerek méltóságát. Egyszer már elhagyott, mitől jobb az, ha rossz szituációba hozza magát valaki és úgy mutatja be valaki a saját lányát, mint áhhh, ő csak egy pizzafutár, futár….Duplán megalázó és nem biztos, hogy segít önmagán valaki. Arról nem is beszélve, ha bele is egyezik a találkozóba nem biztos, hogy ott dobog egy anyai szív is….Lehetnek testvérek is, akiknek nincs meg az illuziójuk se, mert ők a realitást élik meg az édesanyjuk mellett….Tudom, ez nem feltétlen pozítiv…De, ez is a realitás része lehet.

              Kedvelés

            • Igazad van, Manuela, Anetta utolsó infóim szerint le is mondott a további keresésről. Egyébként – csatlakozva hozzád – nagyon fontos volna felkészülniük az öf. gyermekként felnőtteknek, hogy még ha meg is találják a szüleiket, nem biztos, hogy happy end lesz a vége, nem biztos, hogy “dobog az anyai szív”, s ezzel nehéz lehet szembesülni. Ennek ellenére több olyan esetről hallottam, ami bár egyrészt csalódás volt ebből a szempontból (kiábrándító szembesülés az anyával), másrészt mégis megnyugvást hozott a gyökerek megtalálása.

              Kedvelés

            • Bocsi, de már nem tudtam hova írni a válaszom. Természetesen, nem arra szerettem volna kihegyezni a szituációt, hogy akkor most senki ne látogassa meg a gyökereit. Hiszen eddig másról sem írtam, csak ennek fontosságáról. Viszont fontos a realitással való számvetés is. A válaszom nem kifejezetten csak egy embernek írtam, mindenkihez szerettem volna szólni.Valahol legmélyen talán ezt nem is lehet felfogni, hogy egy anyai szív lehet egy opció is, egy lehetőség…

              Kedvelés

    • Szia Anetta! En is megkerestem 2 eve a biologiai anyukam. Nem gondolkodott, azonnal megadta hozzajarulasat Az elerhetosegerol. Kesobb jottem ra, hogy o sosem gondolkodik a kovetkezmenyeken. Jo volt latni a levelben mindent, hihetelen!!! De utana egy olyan ertekrendi gondokkal kuzdo emberrel talalkoztam, aki alkalmatlan volt, hogy segitsen feldolgozni Az allami gondozasba adasom es utana orokbeadasom tortenetet. De valoszinu, ha nem jarul hozza, akkor bennem is csak fokozodott volna a kivancsisag es a keresesere indultam volna.

      Valoszinu ez sosem fog kihunyni amit erzel. Probalj kemkedni, minden infot osszeszedni rola, hatha csak a buntudat es a talalkozas felelme miatt utasitott vissza. De vigyazz nagyon magadra. Lehet, hogy nem jo ember. Barmi elofordulhat. Nagyon drukkolok, hogy kideritsd amit szeretnel!!!! Kriszta

      Kedvelés

  27. Örökbefogadottak!
    Valamiért a “VALLÁS” szó jutott eszembe miután végigfutottam a hozzászólásokon. Vér szerinti szülők után milyen vallásúak lennénk?

    Kedvelés

    • Nem ertem a kerdest.
      Kik lennenek, es milyen vallasuak? Engem nem keresztelt meg a verszerinti, az of pedig romai katolikusnak keresztelt. Amibol volt kavar, errol mar irtam, h nehezen jott ossze, mert amig nem lett bizonyitva, h nincs keresztlevelem, nem kereszteltek.

      Kedvelés

  28. Sziasztok kicsit félve írtam, élősszőr is mert még sosem érdekelt ennyire a téma ha bár néhány éve tudom azt hogy örökbe fogadtak, valamint az sem megnyugtató hogy éppen szüleim nem kicsit ellen vannak hogy meg keressem a vér szerinti szüleimet így csak elég “fantomi” nevet adtam meg magamnak, de tükrözi a valóságot mert ténylegesen 2 darab K van e nevemben.

    A teljes történetemet a hét során meg írom, amiért most írok az az hogy meg köszönjem hogy ti írtatok, már csak azért is mert soha eddig nem gondoltam hogy képes leszek nevelő szüleim elé álni és mondani nekik hogy tudni akarom ki vér szerinti szüleim, de mire végeztem a fórum végig olvasásával addigra már csak csináltam és nem gondolkodtam, hogy ez hogyan volt és hogy mi lett belőle azt a történetem végére fogom írni.

    Kedvelés

  29. abban a röpke 20 percben míg nem zavart senki gyorsan le körmöltem a történetemet:

    A történetem nem is olyan régen 1996-ban kezdődött, ekkor születtem meg kicsivel karácsony előtt senki nem tudja hogy ki hozott a világra amit sokan tudnak hogy ott is hagytak a templomban. Meg találtak és győrbe kórházba vittek, másnap már az anyám, vagyis a nevelő anyám feküdt be a kórházba, és azóta is nevelő szüleimnél élek akit sajátom ként szeretek is. Persze hogy szeretem őket hiszen őket ismerem mióta eszemet tudom. Sajnos annak köszönhetően hogy otthagytak jobb szememre majdnem teljesen vak lettem. Viszont a természetem is kíváncsi és pont ez a téma ne tenne kíváncsivá?
    De haladjunk csak sorba, nem a szüleimtől tudtam meg először sajnos, minden alkalom amikor erről halottam él bennem időrendben sorba tudom rakni meg tudom mondani hogy kitől halottam.
    1. Unokatesómtól még nagyon fiatalok voltunk mind ketten iskola alsó évfolyamai körül kell gondolkodni, unokatesómról tudtuk és ő is tudta hogy örökbe van fogadva, viszont mikor azt mondta hogy én is akkor meg lett kergetve 🙂 Könnyen el is hitették velem hogy hazudót és csak ki találta nem is rágódtam rajta.
    2. Kint játszótéren játszottunk lakásunk mögött volt húgommal voltam lent egy nő aki kisgyerekével játszott vele keveredtünk kisebb konfliktusba és ő is ezt mondta, bementük lakásba és ki jött apám le üvöltötte fejét és azt mondta róla hogy sárga lapos, nem hazudott tényleg nem volt teljesen százas a nő.
    3. Ez volt a hideg zuhany Budapest szemorvos sokat jártam Pestre orvosokhoz szemem miatt fél évente 1x biztosan és egy érdekes kérdéssel fordul az
    orvos apámhoz “A gyerek kora szülött?”
    – “Nem tudom örökbe fogadtuk”
    Orvos próbált diszkrét lenni, de apám ennyit mondott: TUDJA
    Innentől nem emlékszem semmire hogyan keveredtem ki dokitól hogy jutottunk el vasútállomásra, vagy hogy hogy keveredtem fel a vonatra következő emlékem már vonaton ülök.
    Ez után rágódtam rengeteget a témán nem akartam elhinni halottam tudtam ott volt a fejembe a mai napig ott van fel tudom idézni míg bent voltunk hogy nézett ki hely hányan voltak bent és mint olvashatátok a mondatok egy részét is tudom, még is elhinni nehéz volt.

    Aztán bár mennyi idő is telt el mindig fejemben volt és egyszer mikor anyámmal össze vesztem egy délutánon akkor meg kérdeztem tőle és mondta hogy igen igaz akkor ki elégítette minden kíváncsiságom annak ellenére hogy gyakorlatilag csak el ismerte amit apám mondott dokinak és meg toldta azzal hogy egy templomban találtak.
    Utána sosem beszéltünk róla mivel apám akkor dolgozott ezért vele erről témáról gyakorlatilag sose beszéltem.
    Nem sokkal később 8. ballagásomat ünnepeltük és ott volt egyik haverom idősebb nállam mikor én általánossal ő a közép iskolával végzett és én ugyan abba közép iskolába mentem ahol ő akkor végzett, csak más szakmára. Ő volt az aki meg kérdezte hogy igaz-e hogy egy templomban találtak engem. Hát mondtam neki hogy igaz és kérdeztem hogy honnan tudja, azt mondta hogy az iskolában hallotta. Ezen annyira nem lepődtem meg hiszen arra sajnos korábban rá jöttem hogy sokan legalábbis az idősek között sokan ismerik a történetet. Sőt én ezt nem is akartam igazából titokban tartani most sem akarom, ha valaki kíváncsi rá ne hátam mögött kérdezgesse jöjön ide és kérdezze meg tőlem nem fogom le tagadni hazudni se fogok neki meg tudhatja az igazat.

    Nyomás suliba gyerünk tovább senki nem mert rá kérdezni viszont arra már igen hogy én hogy hogy Fertőszéplakon születtem és hát akkor hirtelen nem is tudtam mit mondjak, az idő amit gondolkodással töltöttem akkor az még most így vissza gondolva is elég soknak tűnik. Végül elkezdtem mesélni és hát egy osztály hallgatott ha bár sose szoktam kiabálni és most sem tettem mindenki hallotta. Nem éreztem ennek hátrányát soha tényleg soha és azóta sem.

    Viszont egyre jobban és egyre többször birizgálta azt a hatalmas kíváncsiságomat ez a téma főleg ahogy közeledett a 18. születésnapom addigra már nagyon bennem volt a kíváncsiság. Hát elmúltam 18 igaz nem sokkal de jött téli szünet sok ébren töltött éjszaka és hát volt időm kíváncsiskodni így találtam ez az oldalt is. Kíváncsi voltam hogyan fogadnak örökbe egy gyereket, hogy volt-e már aki meg találta a vér szerinti szüleit és hogyan. Aztán utána már csak 1 gond volt hogy kik segítenek a nevelő szüleim, nekik mindenképpen beszélnem kellett erről, de ezt én nagyon nem akartam, ebben egy barátom adta meg a lökést. Hát igen nem volt könnyű tudtam hogy nem fog nekik tetszeni de amit “kaptam” arra azért nem számítottam. 1% esély körülbelül ennyi az az esély amit ép ésszel adhatok ez mellé az ügy mellé, élősszőr anyámmal beszéltem erről aki elégé ki borult és bár beszélgetésünk közbe azt mondta támogat meg segít mikor fel álltam már tudtam hogy ez nem igaz. Másnap jött apám, meg kérdezte le-e megyek vele általában nem szoktam le menni vele, most viszont rögtön igent mondtam neki, tudtam mit akar nem mondta, fent lakásban meg sem említette a témát de tudtam mit akar.

    Apámat is bántotta dolog hogy én ezt akarom elemben neki nem voltak olyan téves félelmei mint anyámnak hogy én elakarok menni meg mit tudom én, csak nem értette hogy mért vagyok kíváncsi, és ha őszinte vagyok pontosan én sem tudom meg mondani.
    Igazából a legbelsőbb környezetemből mindenki azt mondta hogy nincs esélye, meghaltak, nem találom meg őket, most tényleg ennyire félnek?
    A nap végére arra se volt már erőm hogy ellent mondja nekik vagy meg próbáljam meg magyarázni csak hallgattam és sodródtam annak az akaratával akivel éppen beszélgettem tudtam mit akarnak hallani ha nem is pontosan nagyából tudtam hogy milyen válaszokat várnak, és meg is adtam nekik.
    Bár mire vége lett az egésznek addigra megint csak azt mondták hogy támogatnak, de én tudom hogy ez nem igaz és azt is hogy erről szót se kellett volna ejtsek, legalábbis anyámnak nem apámat ki faggatni aztán szépen lapulva elindulni, de már késő bánat.

    Szerintem reménykednek, hogy ezt annyiban hagyom, de nem akarom hogy ez az ügy csak úgy szó nélkül eltűnjön a süllyesztőbe csak azért mert rajtam kívűl álló személyek gyávák voltak mikor én szembe néztem volna a tényekkel, és azzal hogy mit tudok, vagy mit nem tudok meg.
    Én úgy gondoltam sose voltam olyan nagyon akaratos, de most úgy érzem hogy ebben a témában nem szabad engedjek mert ha engedek akkor lehet hogy életem végéig vissza-vissza fogok nézni hogy vajon kik voltak a biológiaii szüleim.
    Lehet hogy nem találok semmit, tudom hogy nincs értelme, mert nem jelentenek semmit csak meg szült, de ettől függetlenül én kíváncsi vagyok rá hogy kicsoda sőt szívesen meg hallgatnám hogy mért tette, és arra mit mondok hogy ezzel akár tönkre is tehetem az illető családját ennyit tudok mondani: Te hoztál világra akkor vállald is a felelősséget.

    Hát nekem nem lett, legalábbis eddig nem lett siker sztorim nem találtam meg senkit, de a kíváncsiságom él és hajt előre, bár tisztában vagyok vele hogy ebből még sok “kellemetlenség” származhat.
    Ha kérdésetek van csak nyugodtan.

    Kedvelés

    • Hát így olvasva a sorokat hűhaa 🙂 csak azt tudom,hogy kitartás,mindennek eljön az ideje. És mit gondolsz,merre tudnál a legkönnyebben elindulni a keresés felé ? 🙂

      Kedvelés

      • Hát a hivatalos tat gondoltam 1. kőrben utána pedig gondoltam érdeklődnék templomban ahol találtak hátha van valaki aki 18 éve ott van és esetleg tud valamit.
        Csak élősszőr a nevelő szüleim szándékait szeretném le tisztázni, hogy ne keljen a hátam mögé lesni mindig, hogy mikör jönnek rá, és attól félek ez a része nehezebb lesz mint a keresés, vagy annak az elfogadása amit találok, vagy esetleg azé hogy semmit nem találok.

        Örökbe köszönöm a linket.

        Kedvelés

        • Hűha, elég regényes az életed 🙂 Mivel a templomban hagytak (tehát valószínűleg nincs kórházi zárójelentésed), valószínűleg nehéz lesz megtalálni a szülőanyádat. De mivel Fertőszéplak igen kis hely és mindenki mindenkit ismer, talán nem lehetetlen, ha a papnál elindulsz és az idősebb generációt faggatva talán eljutsz valahova. Kívánok hozzá sok sikert! A szüleidnek is talán kell egy kis idő, amíg leüllepszik ez a téma és az is lehet, hogy többet tudnak, mint amit eddig elmondtak.

          Kedvelés

    • K.K on engem az érdekelne, hogy amíg nem tudtál arról, hogy örökbefogadott vagy addig nem motoszkált benned semmi? Nem is gondoltál arra valamiért, hogy örökbefogadott lehetsz?
      Azért kérdezem mert bennem igen. Bennem volt egy olyan érzés, hogy valami nem stimmel. Nem gömbölyű. Arra is kíváncsi vagyok, hogy miért vagy/vagyunk kíváncsiak mit akarunk megtudni és miért. Talán ott van a válasz, hogy amikor ezt hallom “akinek nincs múltja annak jövője sincs” akkor ez mindig elgondolkodtat.

      Kedvelés

      • Szia, mielőtt meg tudtam volt egy kis idő mikor volt bennem ilyen érzés csak ez annyira nem tudott ki teljesedni mert nevelő szüleim akkoriban váltak és elég sokat ment húza-vona. Viszont miután apám el szólta magát sokszor volt az az érzésem hogy ez nem igaz, az utána következő idő volt a legrosszabb, amikor tudtam hogy igaz de nem hiszed el.
        Volt 1 momentum mikor ez a motoszkáló érzés “belém került” meg nem fogom mondani melyik évben volt de locsolni voltam húsvétkor és mentem kifele ajtón és valami öreg néni odaszólt férjének hogy na ő az akit mondtam akit találtak, még jó hogy süket volt mind kettő mint nagyágyú így én is halottam az ajtóba állva. Talán ezután kezdett el motoszkálni bennem a gondolat hogy honnan is jöttem én?

        Én nem gondolom úgy, hogy nincsen múltam, mert 96 december 10-én születtem Fertőszéplakon valaki ott hagyott a templomban, ott meg találtak elvittek győrbe és másna nevelő anyám akit ma is anyámnak hívok be feküdt mellém a kórházba.
        VALAKI-KI? Ez az egy kérdés ami az én kíváncsiságomat nagyon megbontotta, na de hát igen sokan vagyunk az országban.
        Idáig a nevelő szüleimmel voltam velük jártam orvoshoz, mint kiderült ez fontos momentuma lett az életemnek, aztán velük játszottam ők vették az első számítógépemet amit szanaszét nyomkodtam, múltam volt, csak hazudtak nekem 😦

        10-en egy-pár év kellett hogy meg tudjam de az idő nem állt meg.
        Azt mondták semmi értelme tudnom azt hogy ki szült, de még is én tudni akarom most azt meg mondani hogy miért, hogy mondjak egy konkrét okot nem fogok mondani mert nem tudok.
        Ez olyan hogy éhes vagyok eszek, kíváncsi vagyok tehát kíváncsiskodom…
        A szüleim se értették meg sajnos és valahol meg is értem de még akkor is sajnálom hogy nem álltak mellém, de újra kell még 1 kör velük hátha elkotyognak valamit mert szerintem hazudnak, ha 1x nem ugyan azt mondták mint előtte akkor le buktak

        Feljebb írtál vallásról, arról annyi véleményem hogy hiszek istenben, hiszem hogy létezik és ha trében vagyok segít is rajtam, de nem járok templomban, évente 1x max 2x ha templomban járok.

        Kedvelés

        • Teljesen normalis a kivancsisagotok, olvassatok el amit Zsuzsa linkelt felul, vagyunk itt paran, akik megkerestuk a verszerintit.
          K.K. Egyet nem ertek, miert hivod oket neveloanyadnak, es neveloapadnak? Ok a te szuleid, az edesszuleid, a neveloszulo mas, van itt egy kis fogalomzavar. Neveloszulo az, aki nem veszi a nevere, ideiglenesen van nala a gyerek, mig orokbeadhato lesz, es illetmenyt kap a gyerek utan. A te szuleid orokbefogadtak, torveny szerint az o gyerekuk vagy, akkor is, ha epp haragszol rajuk. Nem volt helyes megoldas titkolni eloled, pontosan tudom, h milyen zavart okoz ez, azt tanacsolom, h ulj le veluk, es higgadtan mondd el, h kivancsi vagy a verszerintire, segitsenek ebben. Tisztazd veluk, h szereted oket, szukseged van a tamogatasukra, nelkuluk is vegigviszed, de veluk konnyebb lenne.
          Mutasd meg nekik a blogot, biztos, h sok mindent megertenek, atlatjak jobban a motivaciodat.

          Kedvelés

        • Csak állj oda és mondd meg,hogy mit szeretnél . csaj az igazat. Tudasd velük,hogy ha megtalálod,akkor azután is ők lesznek a szüleid és őket fogod szeretni.

          Mert soha nem tudhatjuk meg,hogy mi lett volna. De hogy mi lesz az már egészen más kérdés 🙂 Én nagyon bízom benne,hogy sikerrel jársz. Kitartást 🙂

          Kedvelés

          • eleven, azért neveztem nevelő anyámnak hogy mindenki tisztában legyen vele kire is gondolok, való életbe anyának hívom és apának, mert hogy őket ismerem több mint 18 éve 🙂

            Stuffy: ez meg történt sajnos elég negatívan fogadták, minél többször fel hozom annál inkább látom hogy egyre jobban fáj nekik, de mért hát apám saját maga mondta hogy ő tudja hogy nem akarok elmenni, csak még most se ért pedig mennyit jártattam számat.
            Anyum sajnos nagyon érzékeny ebben a témában is, ha őt nyüstölöm annak attól félek hogy nem hogy nyugodt beszélgetések nem lesznek hanem elszakad a cérna és egy vita lesz belőle, ezzel témával apámat kéne nyúzzam de olyan keveset látom sajnos hogy lehetőségem sincs rá szinte.

            Am meg bizalom nélkül fölösleges neki állni az egesnek és eddig 2 beszélgetés 2x ígérték de ez csak üres ígéret volt 😦 Szóval 14. én anyám volt soron vele beszéltem ő aznap meg ígérte hogy segít mellém ál, persze már mikor felálltam tudtam hogy ez nem igaz, de másnap jött apám mindegyik le akart beszélni, és mostanra tök királyul meg nyugodtak hogy ezzel témával kapcsolatban az önbizalmamat le nyomták a 0-ra és talán még alá is húzták. Segítség eszük egyik ágában se volt benne és igen csalódtam.

            Kedvelés

      • Szia Zorki! Mielőtt még örökbefogadtunk volna a fiunkat, olvastam egy szakkönyvben, hogy az örökbefogadott gyerekek 100%-át előbb vagy utóbb (akár későn, felnőtt fejjel) érdekelni fogja, hogy kik a vérszerinti szülei. Ez akkor megdöbbentett, mert valami miatt azt gondoltam, hogy nem mindenkit érdekel ez a téma. Megtudtam és megértettem, hogy ez alapvető emberi szükséglet, hogy az ember tudja, hogy honnan jön. Ti tudjátok a legjobban, hogy egy örökbefogadott hirtelen nem szülőket akar cserélni, hanem egyszerűen helyre akarja tenni magában ezt a dolgot azért, hogy az életben tovább léphessen lelki nyugalommal. Ha ezt megértik a szülők K.K-nál is, akkor ők is megnyugodhatnak és őszintén támogathatják őt ebben a keresésben. Én is ezt szeretném majd tenni, amikor a fiamnál eljön az idő.

        Kedvelés

        • én azon csodálkozom őszintén, hogy vannak, akiket nem érdekel…
          A gyerek lojális a szülővel, és ha az örökbefogadó azt sugározza, hogy őt ez a kérés sérti, akkor esetleg a gyerek is azt érzi, hogy ez nem fontos, nem érdekes.

          Kedvelés

        • Cosima: Ezt elmagyarázod a szüleimnek is légyszike… Hogyne érdekelne ez mindenkit én azt nem tudom el képzelni hogy ki az akit ez nem érdekel, ha ez nem érdekel egy embert akkor meg is halhat mert sose semmi nem fogja érdekleni.

          Örökbe: Hát elégé meg sértettem apámat nem, de anyámat igen 🙂 Ezt nem túl durván de érezteti azóta is, mindegy túl élem viszont hogy ez ne lenne érdekes vagy fontos? Az kivan zárva fontosabb mint bármi eddig 🙂

          Kedvelés

      • Engem idáig is érdekelt,ki szült meg! De amióta én megszültem az én gyönyörű kislányom,azóta még jobban. Az volt a legszebb perc az életemben és azt az érzést nem lehet le írni. Ezért gondolkodtam el,hogy aki engem szült meg,hogy tudott a születésem utan rólam le mondani?? Ennyire nincs érzése? Mert azt a pillanatot sose felejti el az ember! Azóta vajon gondol e rá k a születésnapunkon ,îgy 25 év elteltével? Ezen mindig gondolkodom… 12 éves korom óta tudom ,hogy örökbe fogadtak 😔

        Kedvelés

  30. Visszajelzés: Egyéves az Örökbe.hu: számok, kérdések | Örökbe.hu

  31. Bocsánat, hogy K.K.on-nak szólítottalak most esett le hogy az on az már nem a névhez tartozik. Örülök, hogy benned is volt motoszka mert bennem is de én nem kérdeztem rá mert 100%-ig nem voltam biztos.
    Ha engem templom előtt találtak volna azt pozitívan értékelném. Na jó akkor magamnál is illik értékelni. Engem talán kórházban hagytak és csecsemőotthonba kerültem? (nem tudom pontosan) akkor ezt is illik pozitívan értékelnem.
    Tudod bennem milyen kérdések jöttek elő amikor megtudtam, hogy öf vagyok: Akkor ki vagyok én? Nem az vagyok aki vagyok. Mi lett volna ha megtartanak? Mi lennék, ki lennék, milyen lennék? Más lennék? Biztos. Az az énem lenne az eredeti és ez valami álarc? Lehet, hogy ez az oka annak, hogy olyan magamnak való voltam/vagyok mindig?

    Kedvelés

    • Bocsánat h belepofátlankodom a beszélgetésbe, csak kaptam értesítőt, h hozzá lett szólva a forumhoz, és fent akadt a szemem az utolsó mondaton.
      Miért lenne az az éned álarc? Egyáltalán miért beszélünk álarcról, meg többes énről? Az nem létezik. Ez ugyan olyan kérdés, mintha azt mondanád, h ha tegnap kakaó helyett tejet ittál volna, akkor más lennél? Ne rágd magad ezen, butaság. 🙂
      Az meg hogy ez lenne az oka bárminek is, az szintén butaság az én világnézetemben. Egy felnőtt ember nem hibáztathatja a múltját, a szüleit, a körülményeit a saját élete végett. Mindenkinek megvan a lehetősége mindenhez. Ha nem szeretnél többet magadnak való lenni, változtass rajta, állj a sarkadra, és ne foglalkozz a hátráltató dolgokkal.

      Kedvelés

  32. Stuffy Nagyon jó K.K.-nak ha oda tud állni öf szülei elé és meg tudja mondani őszintén mit szeretne. Ha nekem mondanád ezt nem nagyon menne a dolog. Talán próbáld meg leírni egy lapra K.K. aztán várj x napot olvasd el újból amit leírtál és gondold át újból. Nekem így se lenne könnyű de K.K.-nak hátha.

    Kedvelés

    • Zorki: nem baj hogy K.K-on nak hívsz egyébként Kristóf keresztnevem, hogy hogyan neveznek ez sosem hozott lázba ha Pistikének hívtak az se zavart de ha korzárnak az se.
      Bocs de azt hogy ott hagytak egy templomban decemberben a -20 fokban és ezért 80%-ban vak vagyok a jobb szememre ezt nem tudom pozitívan értékelni.

      Van olyan kérdés amivel én is eljátszottam, mivel nem a szülő anyám mellett nőttem fel így valószínűleg nem úgy alakult a személyiségem mintha mellette növök fel, így ha újra kezdeném és meg tartana akkor lehet hogy 18 év múlva egy teljesen más ember lennék mint most.
      Egy biztos ezen felesleges rágódni hogy mi lett volna, meg mi mért van persze egyszer kétszer bele gondolni mért ne lehetne azért van a képzelet hogy használjuk.

      A szüleim elé már oda álltam, ehhez csak addig kellett erő míg az első mondatot be nem fejeztem utána már nem kellett hozzá semmilyen csodálatos erő. Nem akarnak segíteni de szerintem ha már 1x kockának hívnak akkor felnyomom weboldalt gépükre hátha feltűnik neki a történetem, de ha mégse tűnik majd meg oldom hogy végén mindenképpen fel tűnjön nekik.

      Ádám-nak igaza van, lehet hogy sok minden másképp lenne ha rendes szüleinkkel lennék de ezen felesleges sokat rágódni még akkor is ha ismered őket, mert sosem lesz olyan amilyent elképzeltél még ha végűl hozzá kerülsz akkor sem. Ettől függetlenül én is képzelegtem hogy milyen lenne.

      Kedvelés

      • az álmok valóra válnak. Na nem minden esetben. Akkor gondolom én, szemüveges vagy ? 🙂 Ezzel egyébként én is így vagyok,hogy mi lett volna,HA és akkor rengeteg dolgot fel lehetne sorolni. De minek,mert úgysem lesz más attól,de jó lenne azt hinni. Ilyenkor mindig a Narnia könyvek egyik idézete jut eszembe. Azt soha nem tudhatjuk meg hogy mi lett volna. De hogy mi lesz az már egészen más kérdés. (bár 1x leírtam már,de sebaj 😀 🙂 )

        Kedvelés

  33. Semmi gond Ádám. Nyugodtan szólj hozzá. Többször hallottam arról hogy egy gyermek életében milyen fontos meg meghatározó meg hogy egész életére kihat az első három év vagy a múltkor rádióban arról beszéltek mekkora trauma éri a babát amikor szülés után elviszik az anyjától, arra jöttek rá hogy sokkal nyugodtabb kiegyensúlyozottabb lesz ha otthagyják az anyjánál aki beszelget hozzá simogatja megnyugtatja stb. Én nem tudom úgy előadni ahogy hallottam de arról meggyőztek a beszélgetések hogy igazuk van.

    Kedvelés

    • Ez így van, én pl ezért is dadogok. Nálam így mutatkozik meg az elválasztás, plusz az egy év otthon. Sokáig okoltam ezért a világot, a szülőmet és úgy mkit, de mára már úgy gondolom, h az ember személyiségét nagyban befolyásolja a háttere, hogy honnan jött, hol nevelkedett, és mit élt át. VISZONT a saját életemért én vagyok felelős onnantól h elmúltam 18, úgy alakítom ahogy kedvem tartja. Semmi jogom neheztelni a szülőmre, a saját démonjaimmal meg nekem kell megküzdeni, nem másnak. 🙂
      Én így gondolom.

      Kedvelés

    • Én kicsit haragszom ennek a túlspilázásáért, az én gyerekemet sosem simogatta meg a szülőanyja, és nem beszélgetett vele, velem meg nem találkozott másnapig egyáltalán, mégis kiegyensúlyozott gyerek. De nem is csak az örökbefogadottak miatt haragszom ennek a túlhangsúlyozásáért, hanem mert vsz gyereket nevelő anyák is képesek teljesen megborulni, ha nem minden a terv szerint alakul, és az első órát nem tölthetik együtt, hogy úristen, valami pótolhatatlant vesztettek – és miközben ezen keseregnek, és emiatt nem kellően elérhetőek, na, sokkal inkább akkor veszik el valami. Igen, persze, a legideálisabb, ha mondjuk a 38. hétre hüvelyi úton megszületik a várva várt gyerek, első pillanatban már az anya hasára rakják, szophat, szeretgeti vsz. anya és apa, aztán minden igényére jól reagálnak, és minden rózsaszín. Senki nem hal meg a családból, amíg a gyereknek szüksége van rá, a szülők természetesen sosem válnak el, és nagyon boldogan élnek együtt veszekedés nélkül. Nem lesz háború, éhínség; vagy akár csak munkanélküliség a családban, tökéletes óvodába és iskolába jár, támogató közege bíztatja azon az úton, amin ő maga járni szeretne. Az a mi nagy szerencsénk, mármint az egész emberiségé, hogy az ember – már csecsemőkora óta – ennél azért sokkal rugalmasabb lény, és sokkal kevésbé ideális esetekben is lehet belőle remek ember. Ezt nem neked szánom bántásnak, Zorki, inkább csak azt szeretném kifejezni, hogy mennyire nem értek egyet azzal, hogy ezekkel frusztrálnak szülőket és gyerekeket a szakemberek. Mert persze, vannak ideális körülmények, és mindenki azt szeretne a saját gyerekének – de senkinek nincsenek tökéletes körülményei, és mégsincs minden veszve már az óvodára. Persze, fontos tudnunk, hogy mi az ideális, mert így tudunk törekedni rá, de legalább ilyen fontos lenne azt is hangsúlyozni, hogy nem csak az ideális a működőképes.

      Kedvelés

    • Zorki, nem ertek teljesen egyet veled. Sokunkat itt harom eves korunk utan fogadtak orokbe, elotte mindenkinek van eloelete, de csak rajtunk mulik, h mi lesz belolunk. Nem voltal meg itt a forumon, egyszer bovebben fejtegettuk ezt a temat itt, az en kozepiskolas osztalyomban a legtobben kattantak voltak, pedig csak en voltam orokbefogadott. Masnak mas baja volt,pl. ivott az apja, tobben jartak a gyermekpszichiatrian is, ongyilkossagi kiserlet miatt. Ennek majd’ 20 eve, mindannyian megtalaltuk a helyunket, csaladosak vagyunk. Nekem aztan elhiheted, h a korlatok a te fejedben vannak, azok hatraltatnak.
      Azt tanacsolom, h vegyetek egy nagy levegot, vagjatok bele az eletbe, nezzetek szembe a multtal, es probaljatok elore nezni. Sokszor volt mar itt pelda az of emberek es a fa metaforaja. A multunk csak a gyokerunk, a szep torzsunk, a lombos fakoronank mar a mienk, azt mi novesztettuk ekkorara, kellett hozza persze a gyoker is, de a jovonk a lombunk.
      Hat tessek az egig nyulni, merni elni. Nem is kell olyan sok ido ehhez, csak nezzetek vissza a blogban, h egy eve hol tartottam, es ma hogy erzek ezzel kapcsolatban. Itt a legjobb helyen vagytok, itt kedves, elfogado, nyitott emberek vannak, barmiben segitenek, hozzam is fordulhattok.

      Kedvelés

      • Eleven, te vagy 34 éves, húsz éve tudod a dolgot, dolgoztál vele sokat, írtál verseket, naplót, és még egy éve is kicsit másképp érezted K.K. 18 éves, most tudta meg, hogy eddig hazugság volt az élete. Hadd haragudjon most, hadd legyen dühös, nem kell rögtön sztoikus magaslatokba jutnia. Majd fel fogja dolgozni, majd továbblép, de miért ne lehetne most megrendülve, miért ne haragudhatna a világra? Sokan átmentek ezen.

        Kedvelés

        • Én értem és érzem, mit akar Eleven: jót, időt spórolni nekik, “nézzétek, sikerülhet, minél előbb nekikezdtek, annál előbb túl lesztek rajta (kár, hogy én is nem kezdtem neki előbb, úgy évszázadokkal ezelőtt), és milyen jó lesz majd a hegyről visszanézni a völgybe, ne szenvedjetek annyit, mint én szenvedtem”.
          Csak egy példa: Mit nyomom én az óráimon, hogy tanulj nyelvet még most, amikor van rá lehetőség, idő és ingyen van, és állandóan azzal találkozom, hogy nem hiszik, nem értik, nem érzik. Majd az idő, meg a terhek növekedése (dolgozni kell, saját pénzből gazdálkodni, gyerek és háztartás van) megteszik a hatásukat, de olyan jó volna, ha hinnének nekem.
          Higgyétek el, jót akar, senkit sem bántani, csak kimarad a számításból az idő, ahogy nálam is a nyelvórák kapcsán…

          Kedvelés

        • Az jott le, hogy bantani akarom oket?
          Hanyszor leirtam mar itt, h mennyire voltam duhos a vilagra, h a fajdalom hol innen, hol onnan tamadt, most is arra biztattam oket, hogy nezzenek szembe a felelmeikkel. Keressek fel az eletadot, gyaszoljak el, menjenek bele az eletbe, mert ugyis ott mocorog a kivancsisag.
          Amugy nem vagyok 34 eves meg 😝

          Kedvelés

  34. Az anya-gyermek kapcsolat, a feltétel nélküli szeretet a lényeg egy megszületett babának. Kivel van a születése pillanatában. Kije van jelen akitől természetes elfogadást, szeretetet várhat?

    Az anyától való megfosztás olyan derült égből villámcsapás a BABÁNAK mintha egy édesanya mondjuk a 38. hétre hüvelyi úton megszüli a várva várt gyereket, első pillanatban a hasára rakják, szoptatja, szeretgeti, babusgatja minden csodás nincs háború, nincs éhínség kilátások jövőkép is ideális… és másnap bejön a nővérke és azt mondja ennek a boldog KISMAMÁNAK bocsika a babát Ön többet nem láthatja megfosztjuk Öntől mert…ez a baba óhaja.
    Ne tessék már elájulni, sírni-ríni, rosszul lenni. Ne nehezteljen a babára. Felejtse el. Ne sajnáltassa magát gondoljon a jövőre, alakítsa tovább az életét …. fák, levelek, lombok, nagy levegő stb

    Kedvelés

    • Ugy erzed, hogy akkor az eleted innentol csak siras-rivasrol KELL szoljon? Mert vmi az elejen elromlott, te mar sosem erezheted jol magad az eletben?

      Kedvelés

      • Eleven, igazad van, fontos, hogy ezeket leírod. Viszont ne felejtsd el, hogy te mennyit dolgoztál azon, hogy így lásd, ők ennek még mind előtte állnak. Egy olyan szakaszban épp, amikor az életfeladat leválni az összes szülőről és szülő szerepű tekintélyszemélyről.

        Hadd mondjak két példát:
        Évekig voltunk fasírtban anyámmal, mert nem akart kiengedni a karmai közül, haragudtam rá, így, jó 10 évvel az eset után már őt is megértem, meg magamat is tisztábban látom, de kellett hozzá ez az idő. Tettem és éltem meg az egészet mind úgy, hogy közben akkor se szakítottam meg vele a viszonyomat, amikor a legdühösebb voltam!
        Őszintén megmondom, nehezteltem kicsit Zsuzsára, amikor a blog indulása előtti levelezésünkben azt mondta, fejlődnöm kell még, mert az akkori állapotom és felfogásom nem volt épp ideális az ő külső szemszögéből. Eltelt egy év, és azt mondom, igaza volt, és hálás vagyok neki, hogy akkor elkapott, de kellett ez az egy év.

        Úgy gondolom, hogy lesz az az idő, amikor nyitottá váltok a mondatainkra, kedves K.K. és Zorki, és sok erőt kívánok a feldolgozáshoz. Amúgy meg nem mindig az az igaz, amit a kutatások meg a szakemberek szajkóznak, ne felejtsétek, hogy ezek az állítások statisztikai alapon nyugszanak, vagyis van szórás, a számegyenesen pedig a -1-től a plusz 1-ig őrült távolságok vannak…

        Kedvelés

    • Azért ezt lehet korrigálni.
      Az első gyerekemet én szültem, koraszülött volt, rögtön utána betették egy inkubátorba, egy hónapig kórházban volt. Nem tették a hasamra, tíz nap után vehettem kézbe először, háromóránként pár percre mehettem be hozzá. (Aludt szinte mindig.) Aztán hazaengedték és azóta együtt vagyunk, helyrehoztuk. Boldog gyerek lett belőle, szeret minket. A kötődés folyamatosan alakul, nem szabad szerintem egy momentumot misztifikálni.

      Kedvelés

      • Igen, erre mondtam anno, hogy ami mindent ki tud korrigálni egy kisgyerek, ha közben adódik lehetősége, az döbbenetes. Hogy egy kicsit olyanok vagyunk, mint a beton között kinőtt fű; nem ott lenne a helye, hanem a réten, de ha kap egy kis vizet és fényt, ugyanúgy bokrosodik, mintha ott lenne. Hogy mi emberek ugyanígy a nagyon nem ideálisban is meg tudjuk találni a fejlődés lehetőségét, és ez nekem egy csoda. És ezért haragszom, ha az ideális utáni futkosást annyira nyomatják a szakemberek, hogy végül az anyát bűntudatba kergetik, a gyereket meg reménytelenségbe, mert már minden el van rontva, eleve. Nincs. Az élet egy folyamat, nem egy pillanat és annak utóhatásai.

        Kedvelés

          • Ezt most jól megkaptam 🙂 De igen, a kapcsolat későbbi kialakíthatóságában hiszek, én csak abban nem hiszek, hogy én elbírnám azt a fájdalmat, ami biztosan van akkor, mikor elszakad az őt addig nevelőktől. Ha meg úgy jönne el, hogy nem is fáj őket otthagyni, abba szakadnék bele igazán, mert az azt jelentené, hogy addig nem kapott olyat, amit érdemes elsiratni.
            Szóval, igen, nem azért nem fogadunk el nagyobbat, mert nem hiszek a később kialakítható kapcsolatokban. Inkább pont az, amit írtam feljebb is, hogy igazán az romboló, ha egy szülő a saját fájdalmába/sajnálatába/bűntudatába úgy belemerül, hogy nem elérhető a gyerek számára – és én ezt nem tudnám megígérni, hogy nem így történne. Azt viszont már sokkal nehezebb kikorrigálni. Mert ugyebár ha fél, aki véd, ki véd, ha félsz?
            Nem a gyerekben és a kapcsolatban nem bízom, ezen a téren magamban nem.

            Kedvelés

            • Jaj, de gyönyörűen írtad ezt a hasonlatot a “vak vezet világtalant” mintájára! És képzeld el, hogy mégis működik a dolog! Biztos nem vagyok vele egyedül, de gyakran kerülök a gyerekekkel félős szituációba, ahol én tartom bennük a lelket, anélkül, hogy sejtenék: magam is félek. Vagy nekem is megszakad a szívem vele együtt, de nem mutatom, mert akkor nem haladunk előre, s csak később, titokban sírom ki magam. Vagy éppen együtt sírok vele/velük, mert akkor meg az visz előre. Egyébként meg teljesen igazad van, értelek.

              Kedvelés

            • Igen, csak ebben nem vagyok biztos, hogy nem süllyednék én ebbe annyira mélyre, hogy már nem tudok kapaszkodó lenni (függetlenül attól, hogy kifele mennyire látszik a nyomorom). És ennek a kockázatát nem merném felvállalni. Mert munkahelyen megoldható, hogy ha olyan sztoriba futunk bele, amit valamiért nem bírunk el, akkor nem mi vállaljuk fel, hanem valamelyik kolléga, és viszont – szerencsére mindőnknek máshova esik a “vakfoltja”. De ha egy olyan gyerekről van szó, akinek én az anyja vagyok, arra nem mondhatom azt, ha én épp nem vagyok elérhető a saját bajom miatt, majd átadom másnak. Az az érdekes a történetben, hogy igazából a saját sztorimban semmi nincs, amiért ennek számomra ilyen nehéznek kellene lenni, és mégis az. Lehet, hogy pont azért, mert az elképzelhetetlentől tudunk a legjobban félni. Én ezt nem éltem át, hasonlót sem, soha, és lehet, hogy emiatt nagyobb fájdalom ez az én fejemben; nem tudom. Lehet, hogy nem is bírnám olyan nehezen, mint gondolom, de folyamatosan gyomorgörcsöm van, ha arra gondolok, hogy a saját gyerekemet abban kell segítenem, hogy túlélje azt, hogy elveszít valakit, aki addig a szülője volt. Pácienseim vannak (fél)árvák, sőt, barátaim is, valahogy az mégis mást mozdít bennem, mint a gyerek.
              Ezért is mondom, hogy én nem akarok senkit lebeszélni arról, hogy nagyobbat akarjon, mert tökjó dolognak tartom én ezt – de én nem érzem magam elégnek ehhez. Nem tudnám megfogalmazni, hogy elég milyennek nem, csak valahogy nem elégnek.

              Kedvelés

            • Ez mind elfogadható, amit írsz, de ha őszinte akatok lenni – és az alapján amennyit eddig láttam belőled – ha holnap az ajtód elé tennének egy háromévest, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy szerető anyja tudnál lenni és boldog családot tudnál neki teremteni. “Elég jó” anyja és “elég jó” családja 🙂

              Kedvelés

            • Na, igen, igazad van. Ha tudnám, hogy esélye sincs jobbra, akkor biztosan megpróbálnám… de amíg azt gondolom, hogy kifoghat olyat is, akinek ezzel nincs gondja, addig úgy érezném, hogy elveszem tőle a lehetőséget (tudom, tkp. ez is hülyeség).
              Amúgy sokat rágódom ezen, hogy hogy is vagyok én ezzel az egésszel, olyannyira sokat, hogy újabban játszom a gondolattal, ha már nagyobbak lesznek a gyerekeim, és még érzek magamban szabad kapacitást, nem mondom, hogy tutira soha nem próbálom meg. Bár akkor meg azt hiszem, inkább nagyobb nagyobbra gondolnék, akivel ezt már könnyebb átbeszélni. Mondjuk 5-6. 🙂
              (Persze ebbe még Pinek is lesz beleszólása 🙂 )

              Kedvelés

            • Valami olyasmin törtem a fejem, mint amit Cosima írt, azzal, hogy Vicq-et most hálistennek semmiről sem kell meggyőzni, mert nincs itt az ideje. 🙂
              Másrészt meg senki mást sem, mert mindenki maga ismeri a “vakfoltjait”, s ki-ki csak annyit vállaljon, amennyit elbír. Ha van türelmünk kivárni, mindenkihez megérkezik majd előbb-utóbb a neki szánt csöppség.

              Kedvelés

            • Nem is meggyőzni akarlak, Vicq, csak tényleg érdekes, ahogy itt van egy görcsöd ezen a témán. Persze mindannyiunknak vannak különféle görcsei. Az enyém az volt, hogy megmagyarázhatatlan belső indíttatásból képtelen voltam a lombikra még gondolni is. Ki is hagytuk.

              Kedvelés

            • Na, látod, azt mi is kihagytuk, és arra nem is éreztem késztetést azóta se, hogy játsszak a gondolattal, vagy hogy hátha valamikor mégis képes leszek rá. Mondjuk most meg már pláne nem játszik a dolog, de addig sem. A nagyobb gyerek örökbefogadása viszont igenis izgatja a fantáziámat a félelmeim ellenére is, talán pont erre éreztetek rá, hogy belementetek ebbe a csevejbe.

              Kedvelés

    • Nem kétlem, hogy ez nagy trauma egy gyereknek. Igen, egy újszülöttnek is már, láttam az enyémen is, hónapokba telt elsimogatni benne ennek az első hullámát, és nyilván ahogy nő, jönnek majd a következők. Én csak abban nem hiszek, hogy ezzel “el van cseszve minden”. Nem.
      Azt sem mondtam, hogy nem lehet haragudni, dühösnek lenni, utálkozni emiatt. Azt sem, hogy nem szabad szomorúnak lenni emiatt. Csak azt hogy ne hidd el, te se, meg az itt olvasgató anyák és többi gyerekek se, hogy ezzel egy életre minden meg van határozva.
      Eleven azért is nagyon jó példa, mert ha megnézed, hogy látta ezt az egészet egy éve és most, igenis látszik, hogy van lehetőség ezzel az egésszel kezdeni valamit. Hogy ezzel nem végérvényesen romlik el minden. Persze, el is romolhat, de nem MUSZÁJ. Ez egy nehézség, egy kicseszés, egy tragédia – de nem KELL, hogy örökre tönkretegyen mindent az, hogy pl. az első órában nem duruzsolt szerelmes szavakat a füledbe a szülőanyád.
      Más nehézségeket osztott le neked a sors, mint másnak, talán nagyobbakat is, de ez nem jelenti azt, hogy te nem lehetsz ugyanolyan ép, normális, sőt, boldog ember, mint bárki más. Sem a jogod nem veszett el erre, sem a lehetőséged. Csak ezért csipogok. Hogy senki ne higgye, hogy ezzel minden veszve van.

      Kedvelés

      • Én élete első 3 napján nem is láthattam a vér szerinti kisfiamat, mert a születése után másik kórházba kellett szállítani és én nem tarthattam vele. Utána is inkubátorban volt még pár napig. Nem a megálmodott kezdés volt, de nem hiszem, hogy hosszú távon ez bármit is tönkre tett volna…

        Kedvelés

  35. Stuffy: 5 hónapot korom óta szemüveget hordok, már részemmé vált szinte senki nem látott szemüveg nélkül, ha ki mennék utcára nem lenne rajtam szemüveg szerintem lenne olyan ismerős aki simán elcammogna mellettem.

    Szerintem az első 3 év ha bár nem emlékszünk rá később de ugyan úgy bele fog égni a tudatunkba mint az összes többi, az hogy egy gyereket eldob az anyja az mindenhogy rossz viszont ha meg se öleli, nem simogatja nem szeretgeti, csak megszüli és oda adja egy másik párnak aki örökbe fogadja az talán nem okoz akkora traumát.
    Egy ilyen dolog szerintem minden gyerekre és minden szülőre máshogy fog hatni.

    Kedvelés

    • Soha nem allitottam ilyet.
      A temabol pedig kiszallok, mert ugy tunik, h osztom az eszt, holott szo sem volt rola, akik ismernek pontosan tudjak, h csupan segiteni akartam, megmutatni, h mashonnan is lehet nezni a dolgokat, nekem sikerult, pedig nincsenek szuperkepessegeim, ebbol aki akarja leszurheti azt, hogy neki is mehet.
      Ha mondanivalombol csak annyit lehetett leszurni, h fa, eg, levego, akkor el kell gondolkozzak a dolgokon, at kell ertekelnem, h van-e ertelme itt lennem.

      Kedvelés

      • El ne tűnj, én pl. szeretem az írásaidat. Szerintem itt most a fiataloknak amúgy nem is annyira velünk van a baja, hanem a világgal, csak mi mentünk elé a pofonnak. Ettől függetlenül remélem, hogy a lényeget, hogy nem kell, hogy egy tragédia örökre meghatározza az egész életet, bármekkora is, sikerült elültetni a fejükben, és kellő időben ez hatni fog. Csak még nem most van az ideje. Most annak van az ideje, hogy az egész világ k@pja be, pláne mi, mert beleszóltunk. De olvassák olyanok is az írásaidat, akik pont most pont ott tartanak, legfeljebb nem mindenki kommentel, hidd el. Szóval, el ne tűnj itt nekem! 🙂

        Kedvelés

      • Csatlakozom Vicq-hez. A fiatalok nyilván nem ismerik a történetedet, a harcaidat, a szenvedéseidet, csak az “eredményt”, és azt hiszik, neked mindez az öledbe pottyant, vagy hogy alapból ilyen vagy. Nem, mindenkinek meg kell küzdenie a sorsáért, és fiúk, ez nektek is sikerülhet! (Bocs, Zorki, rólad nem derült ki – vagy nem figyeltem, fiú vagy lány vagy-e). Eleven, nagyon jó, hogy itt vagy, nagyon fontosak a hozzászólásaid, én rengeteget tanulok tőled, és nagyon köszönöm!!! Ne menj sehova!!!

        Kedvelés

        • Nagyon bantott ez az egesz.
          De igazatok van, duhosek, en is az voltam, utoljara akkor, mikor olvastam itt, a “Nem hagytak, h kibuvo legyen barmire” bejegyzest. Utolag rajottem, h azert voltam duhos, mert igaza volt, en is kibuvonak hasznaltam, elmeleti sikon, magam ellen, nekem ugysem sikerul semmi, elcseszett vagyok, es hasonlo kitoresekkor.
          Azt hittem, h a sracok vegigolvastak a blogot, ajanlgattuk itt nekik tobb soron, de aztan siman lehet, h ok nem annyira fuggok, mint itt mi paran. 😊
          Nem megyek innen sehova, az eletem resze a blog, ezen ne aggodjatok, csak felhuztam magam 😊
          Es en is szeretlek titeket 😊
          Drukkoljatok, holnap iskolabal, smuzolnom kell majd a polginak, fontos embereknek, ez nehezen szokott menni 😝

          Kedvelés

  36. K. K. : nekem a történetedben szembetűnő az, amit a titok kettős természetének hívok.
    Hogy egyfelől nem szabad beszélni róla, másfelől mégis elvárják, hogy úgy viselkedj, mintha tudnád. Jó példa erre, hogy a szemed se rebbenjen, ha előtted közlik ezt az orvossal.

    Kedvelés

  37. Mindent túl lehet élni, és utána lehet egy vidám életed még ha ehhez a legfontosabb is az idő, viszont aki éppen benne van az eseményekbe megtudta vagy éppen elveték tőle a gyermekét attól nem lehet elvárni hogy ezt ő be lássa, mert szerintem nem fogja, valahol persze tudja hogy majd túl gördül a dolgon, de ekkor ez egyáltalán nem jut el a tudatáig szerintem.

    Örökbe: hazudni az ment mindig, ment bármiről volt szó volt egy jó példám a kétszínűséget szoktam vele definiálni általában.
    Termálba indult család reggel készülődés közbe jól össze vesznek aztán kimegyünk az ajtón 1 utcával arrébb már tökéletes család a termálba be érve már mindenki szereti egymást haza mennek és újra elkezdődik üvöltözés meg egymás nyírása.
    Ha ez nem kétszínűség és becsapás meg hazugság akkor ezek nem léteznek a világon.

    Csak 1 a gond a történetben hogy én ezt láttam, átéltem és bár vitába se vettem részt, de mégsem voltam a mindenki szeret mindenkiben.

    Kedvelés

    • Ajánlom a Polgári törvénykönyv idevágó passzusát:
      4:135. § [Örökbefogadott gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő joga]
      (1) Az örökbefogadott felvilágosítást kérhet a gyámhatóságtól arról, hogy őt örökbefogadták-e, él-e a vér szerinti szülője, van-e testvére, és – ha a tizennegyedik életévét betöltötte – vér szerinti szülőjének, testvérének természetes személyazonosító adatairól is. A tizennegyedik életévét betöltött gyermek a kérelmet törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is előterjesztheti. Erről az örökbefogadási eljárás során a feleket tájékoztatni kell.
      (2) A felvilágosítás megadásához a vér szerinti szülő és a testvér meghallgatása szükséges. Ha az örökbefogadott kiskorú, az örökbefogadót vagy más törvényes képviselőt is meg kell hallgatni. A kiskorú testvér meghallgatásához törvényes képviselőjének előzetes hozzájárulása szükséges. Ha a vér szerinti szülő vagy testvér cselekvőképtelen, törvényes képviselőjének meghallgatása is szükséges.
      (3) Nincs szükség a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatására, ha ismeretlen helyen távol van vagy meghallgatása elháríthatatlan akadályba ütközik.
      (4) A vér szerinti szülő, a testvér természetes személyazonosító adatai az örökbefogadottal nem közölhetők, ha
      a) a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatása ismeretlen helyen való távollét vagy elháríthatatlan akadály miatt nem volt lehetséges;
      b) a vér szerinti szülő, a testvér úgy nyilatkozik, hogy a természetes személyazonosító adatai nem közölhetők; vagy
      c) a kiskorú gyermek érdekeivel ellentétben áll, így különösen, ha a vér szerinti szülő felügyeleti jogát a bíróság azért szüntette meg, mert a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sértette vagy veszélyeztette.
      (5) Ha a vér szerinti szülő az (1) bekezdés szerinti kérelem előterjesztésének időpontjában már nem él, természetes személyazonosító adatai az örökbefogadott gyermekkel közölhetők, kivéve, ha korábbi eljárás során már úgy nyilatkozott, hogy adatai közléséhez nem járul hozzá.
      4:136. § [Tájékoztatás a vér szerinti szülő egészségügyi adatairól]
      A gyámhatóság
      a) a tizennegyedik életévét be nem töltött örökbefogadott gyermek törvényes képviselője;
      b) a tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek, illetve törvényes képviselője; vagy
      c) a nagykorú örökbefogadott
      kérelmére – a vér szerinti szülőre vonatkozó természetes személyazonosító adatok közlése nélkül – tájékoztatást ad az örökbefogadott egészsége szempontjából jelentős, a vér szerinti szülőre vonatkozó egészségügyi adatokról. A tizennegyedik életévét betöltött örökbe fogadott gyermek által kérelmezett adatokról a törvényes képviselőt is tájékoztatni kell.

      Kedvelés

    • Kedves Zorki, a Polgári törvénykönyv paragrafusai ugyanazt írják le jogi nyelven, amit Zsuzsa az általad idézett link alatt közérthető nyelven elmond. Nyugodtan kövesd az ott ajánlott lépéseket, ha mégis elakadsz, a Mózeskosár Egyesület által működtetett Felnőtt örökbefogadottak klubjában hozzáértő szakember segítségét lehet kérni vér szerinti szülőkkel való kapcsolatfelvételre való felkészüléshez.

      Kedvelés

  38. Amennyiben a jogi nyelvezet könnyebbséget vagy megnyugtató hivatalosságot jelent, Zsuzsa által már beidézett Polgári törvénykönyv előírásaihoz kapcsolódóan idézem a gyámhatósági eljárás általános szabályait tartalmazó 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról vonatkozó előírásait:

    „A származás megismerésével kapcsolatos eljárás általános szabályai
    53. §(1) A tizennegyedik életévét be nem töltött örökbefogadott gyermek törvényes képviselője, a tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek önállóan vagy törvényes képviselője hozzájárulásával és a nagykorú örökbefogadott tájékoztatást kérhet a kijelölt gyámhivataltól a Ptk. 4:135. § (1) bekezdésében meghatározott, a származásával kapcsolatos tényekről.
    (2) A tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek és a nagykorú örökbefogadott tájékoztatást kérhet a kijelölt gyámhivataltól a Ptk. 4:135. § (1) bekezdésében meghatározott vér szerinti hozzátartozóinak adatairól.
    (3) A tizennegyedik életévét be nem töltött örökbefogadott gyermek törvényes képviselője, a tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek önállóan vagy törvényes képviselője hozzájárulásával, a tizennegyedik életévét betöltött örökbefogadott gyermek törvényes képviselője és a nagykorú örökbefogadott tájékoztatást kérhet a kijelölt gyámhivataltól a Ptk. 4:136. §-ában meghatározott egészségügyi adatokról.
    (4) A származás megismerésével kapcsolatos eljárás megindítására vonatkozó kérelem személyesen, az örökbefogadott lakóhelye szerinti kijelölt gyámhivatalnál terjeszthető elő. A származás megismerésével kapcsolatban kérhető adatok köréről a gyámhivatal tájékoztatja a kérelmezőt, amelyet jegyzőkönyvben rögzít. Írásbeli megkeresés esetén a gyámhivatal a kérelem személyes előterjesztésének szükségességéről és a kérhető adatok köréről írásban tájékoztatást nyújt.
    (5) A gyámhivatal, ha nem állnak rendelkezésre nála a kérelemmel érintett örökbefogadásra vonatkozó adatok, megkeresi az örökbefogadott születési helye szerinti anyakönyvvezetőt az örökbefogadást engedélyező határozat másolatának megküldése érdekében. Ezt követően intézkedik az 53/A-53/C. §-ban meghatározott szervek megkeresése és személyek meghallgatása iránt.
    (6) A gyámhivatal a származás megismerésére vonatkozó tájékoztatást személyes meghallgatás keretében adja meg, amelyet jegyzőkönyvben rögzít. Ha az ügyfél számára aránytalan nehézséggel járna a személyes megjelenés, kérelmére a gyámhivatal írásban ad tájékoztatást.
    Tájékoztatás az örökbefogadott származásával kapcsolatos tényekről, a vér szerinti szülő, testvér, féltestvér adatairól és az örökbefogadott egészsége szempontjából jelentős egészségügyi adatokról
    53/A. § Az örökbefogadott származásával kapcsolatos tények megismerésére irányuló kérelem esetén a gyámhivatal a vér szerinti szülő, illetve a testvér, féltestvér meghallgatása nélkül tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy örökbe fogadták-e, él-e a vér szerinti szülője, és a felderíthető adatok szerint van-e testvére, féltestvére. A tájékoztatás megadásához a gyámhivatal szükség esetén megkeresi az örökbefogadásban közreműködő területi gyermekvédelmi szakszolgálatot és az örökbefogadást engedélyező gyámhivatalt.
    53/B. § (1) A vér szerinti szülő, testvér, féltestvér természetes személyazonosító adatainak megismerésére irányuló kérelem esetén a gyámhivatal – a vér szerinti szülő, testvér, féltestvér felkutatása érdekében – megkeresi az örökbefogadásban közreműködő területi gyermekvédelmi szakszolgálatot, illetve az örökbefogadást engedélyező gyámhivatalt azzal, hogy a nyilvántartásukban, illetve irataik között van-e adat az örökbefogadott gyermek szülőjére, testvérére, féltestvérére vonatkozóan. Indokolt esetben több területi gyermekvédelmi szakszolgálat is megkereshető.
    (2) A gyámhivatal az 53. § (5) bekezdése és az (1) bekezdés szerint beszerzett adatok alapján
    a) megállapítja, hogy a vér szerinti szülő, a testvér vagy féltestvér felkutatása nem járt eredménnyel és erről tájékoztatást nyújt a kérelmezőnek, vagy
    b) megkeresi a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását vezető szervet a vér szerinti szülő, illetve a testvér, féltestvér lakóhelyének megismerése céljából.
    (3) A vér szerinti szülő természetes személyazonosító adatairól kért tájékoztatás megadásához a gyámhivatal meghallgatja
    a) a vér szerinti szülőt vagy törvényes képviselőjét, ha a vér szerinti szülő cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú, vagy cselekvőképtelen nagykorú, vagy cselekvőképességében a származás megismerésével összefüggő jognyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy,
    b) az örökbefogadott kiskorú örökbefogadó szülőjét vagy más törvényes képviselőjét.
    (4) A testvér, féltestvér természetes személyazonosító adatairól kért tájékoztatás megadásához a gyámhivatal meghallgatja a testvért, féltestvért. A kiskorú testvér és féltestvér meghallgatásához törvényes képviselőjének előzetes hozzájárulása szükséges. Ennek hiányában nem adható tájékoztatás a kért adatokról.
    (5) A gyámhivatal tájékoztatást nyújt a kért adatokról, feltéve, hogy azt a Ptk. 4:135. § (4) bekezdése nem zárja ki a kért adatok közlését. Ebben az esetben a gyámhivatal elutasítja a tájékoztatás megadását.
    53/C. § (1) Ha a vér szerinti szülő egészségügyi adatainak megismerésére irányuló kérelem alapján valószínűsíthető, hogy a kért adatok az örökbefogadott egészsége szempontjából jelentőséggel bírnak, a gyámhivatal – a vér szerinti szülő személyének és adatainak tisztázását követően – megkeresi az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat a kért adatok közlése iránt.
    (2) A gyámhivatal az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól beszerzett adatok alapján – a vér szerinti szülőre vonatkozó természetes személyazonosító adatok közlése nélkül – tájékoztatja a kérelmezőt a vér szerinti szülő egészségügyi adatairól.
    (3) A gyámhivatal elutasítja az egészségügyi adatokról való tájékoztatás iránti kérelmet, ha a kérelem alapján nem valószínűsíthető, hogy a kért adatok az örökbefogadott egészsége szempontjából jelentőséggel bírnak.”

    A kijelölt gyámhatóságra vonatkozó illetékességi szabályokat pedig a 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről alábbi jogszabályhelyei határozzák meg:
    „7. § (2) A megyeszékhelyen működő járási gyámhivatal, a fővárosban a fővárosi kormányhivatal XI. kerületi gyámhivatala, Pest megyében a Pest Megyei Kormányhivatal Szentendrei Járási Hivatalának gyámhivatala (a továbbiakban együtt: örökbefogadási ügyben kijelölt gyámhivatal) az örökbefogadással kapcsolatban
    f) kérelemre felvilágosítást adhat a vér szerinti szülő adatairól.
    22. § (15) Az örökbefogadott származásával kapcsolatos tényekről, adatokról történő tájékoztatás megadására az örökbefogadott lakóhelye szerinti örökbefogadási ügyben kijelölt gyámhivatal illetékes.”

    évben a fővárosi gyámhivatal illetékessége tekintetében a fenti jogszabály módosítást tartalmaz – az V. kerülettől a XI. kerülethez került át az illetékesség- , mely szerint :
    „27/A. § Az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 353/2014. (XII. 29.) Korm. rendelettel módosított 7. § (2) bekezdés által a Budapest Főváros Kormányhivatala XI. Kerületi Gyámhivatala mint örökbefogadási ügyben kijelölt gyámhivatalhoz telepített
    a) folyamatban levő ügyeket 2015. január 15-ig,
    b) lezárt ügyeket 2015. február 28-ig
    Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Gyámhivatala iratjegyzékkel ellátva átadja a XI. Kerületi Gyámhivatal részére, a Budapest Főváros Kormányhivatala Szociális és Gyámhivatala közreműködésével.”

    Kedvelés

      • Kb ez hiányzott amikor múlt héten a Zsuzsa féle linket figyelembe véve elmentem az V. kerületibe.
        Az önkormányzat bejáratán be ott egy portás kérdezi.
        -Miben segíthetek?
        Mondom neki ránézve egy táblára:
        -Várjon kiválasztom.
        Nem volt Gyámügy vagy Gyámhivatal kiírva. Átfutott az agyamon, hogy kellett nekem idejönni.
        -Gyámhivatalt keresem de látom nincs kiírva.
        -Az nem itt van hanem ki kell menni aztán balra majd egy átjáróba be és ott lesz.
        Na oda már eléggé kétkedve indultam el.
        Ott egy hosszú folyosó végében ácsorgott két személy.
        Kávéztak és csodálkozva rám néztek. Biztosan azon csodálkoztak hogy jutott be ez a fószer ebbe az eldugott épületbe.
        A kapualjban pedig igazán jó apró betűkkel írták ki, hogy gyámhivatal.
        A csengő sem működik meg olyan lakóház kinézetű az épület.
        A lépcsőházban már semmi jelzés nem mutatja merre kellene menni ha a gyámhivatalba igyekezne véletlenül a páciens.
        -Milyen ügyben jár itt segíthetünk valamiben? kérdezik kávéval a kezükben.
        Elmondtam életemben először két vad idegennek persze a legrövidebbre fogva a mondókámat.
        Ők nagyokosan felvilágosítottak, hogy náluk már ilyesmit nem lehet intézni menjek a születési helyem szerinti önkormányzatba. Na gondoltam megkezdődik a passzolgatás.

        Elmentem a XIII. kerület Béke térre. Ott a portás -bocsánat- recepciós elmondta, hogy az ügyintézés a Lehel Piacon van. Elmentem oda is.
        Helyileg a Lehel Piac végig kell menni a hentes, pék, zöldséges stb soron utána föl az első emeletere. Ott kocsma, kínai ruházat, kulcsmásolás, gyógyszertár….és a Hivatal az épület leges legvégén. Jól megválasztott hely mondhatom.
        Ott is hosszú folyosó de az elején ül egy biztonsági őr aki megkérdezi:
        -Milyen ügyben?
        -Örökbefogadási ügyben.
        -Gyerek neve?
        -Én vagyok a gyerek.
        -Akkor mondja a saját nevét és adatait.
        Bemondom.
        -Várjon…..
        Valami ügyintéző féle hölgy behívott egy pici szobába ott újból el kellett mondani a mijáratbant.
        Ő elmesélte, hogy 2014-ig az V. kerület volt a zilletékes de 2015-től a XI. kerület a zilletékes
        oda szíveskedjek …..
        Most elolvastam a jogi neszesemmifogdmegjólt és annyiban megnyugtatott a jogi nyelvezet hogy kiderült, hogy valóban a XI.-be kellene menni.
        Abban is megnyugtatott, hogy örökbefogadottként csak annyi jogom van hogy érdeklődjek. A többi a hivatal és az örökbe adó kénye kedvén múlik.
        Az örökbefogadott kiszolgáltatott volt születésekor és az is maradt a vér szerinti szülei keresésekor is.

        Kedvelés

        • Zorki, nehogy már engem hibáztass. Szeptemberben volt ez a rendezvény, az ötödik kerületi gyámhivatal vezetője azt mondta, hogy ők az illetékesek. Legjobb tudásom szerint lejegyzeteltem. Eszerint átkerült a 11. kerülethez a származás keresése, és ezt még az 5. kerületi gyámhivatal emberei sem tudták megmondani!!! Én nem közigazgatási szakember vagyok, hanem egy ingyen, szabadidőben blogoló újságíró, igyekszem követni a törvényi változásokat, de azért nem futom át hetente az összes új rendeletet.

          Mindenesetre jó, hogy kiderült, akkor átírom a szöveget.

          Kedvelés

        • Zorki, Az a tapasztalatom, hogy a Habsburg-alapú, kommunizmust túlélt európai bürokrácia bonyodalmas ugyan, de a végén mindig minden megoldódik. Csak feladni nem szabad útközben. És ehhez nem kell örökbefogadottnak lenni, hogy megtapasztald 😉 mezei állampolgárok is ilyenekkel bajlódnak.

          Kedvelés

  39. Sziasztok! Berni vagyok. Jelenleg 36 éves vagyok, 3 éves koromban fogadtak örökbe. Nagyon sok minden van a hátam mögött, rengeteg trauma, kudarc, csalódás, küzdelem. Életem során jelen volt örökbefogadó családom kapcsán az alkohol, erőszak, betegségek, halálesetek. 22 éves koromban újra kellett kezdenem az életemet tök egyedül (akkora meghalt az örökbefogadó anyukám is, 10 évvel azelőtt az örökbefogadó apukám) DE nem adtam fel, talpon maradtam, segítő szakember lett belőlem,(az örökbefogadásról írtam a szakdolgozatomat) próbálom megtalálni az élet apró örömeit, tanulni abból, ami megtörténik velem, mert hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül. Megkerestem a vér szerinti családomat, ami félsiker, az apai rész kudarcot vallott, de anyai ágról megtaláltam néhány rokonomat, akikkel tartom a kapcsolatot.
    Nagyon sokat tudnék mesélni, remélhetőleg segíteni, de nem akarok most részletekbe bocsátkozni, mert nagyon hosszú lenne, egy egész könyvre való. 🙂
    Kérdésekre szívesen válaszolok.
    Üdv

    Kedvelés

  40. Szia Stuffy!
    Huh…háát..igen. Egész életemben arra a pillanatra vártam, hogy egyszer annak az embernek a szemébe nézzek, aki engem világra hozott. Sokan javasolják a fokozatosság elvét, ezt próbáltam én is betartani.
    Nem hivatalos úton jutottam hozzá a vér szerinti anyukám címéhez, (akkor 29 éves voltam), ami az akkori lakhelyemtől 230 km-re volt. Egy barátommal elmentünk a címhez, ez egy 3 emeletes bérház volt, magasföldszinten lakott, egy borítékba tettem magamról egy fotót, születési adatokat, a barátom mobilszámát (az enyémet nem mertem megadni) és hát vicces, mert mint két komisz kölyök, bedobtuk a lábtörlőhöz, becsengettünk és gyorsan eltűntünk. Még nem hagytuk el a várost, amikor megcsörrent a barátom telefonja, Ő volt az, remegett minden porcikám, a szívem a torkomban dobogott, persze én nem akartam Vele beszélni, ha akartam volna sem tudtam volna a “sokk” hatástól. A barátom javasolt egy pár nappal későbbi időpontot, hogy addigra mindketten tudjuk összeszedni a gondolatainkat. Pár nap múlva beszéltünk, furcsa, mély női hang volt, de nagyon kedves és közvetlen, persze továbbra is remegett mindenem. Aztán megbeszéltük, hogy személyesen találkozunk, vállaltam, hogy megyek én, Kb. 2-3 hét múlva egy hétvégén a barátommal ismét elmentünk. Rettenetesen izgultam!! Alig mertem bemenni a házba, az ajtóban állt, első látásra meglepődtem; egy szokatlanul magas csontsovány asszony állt előttem. Betessékelt az ajtón, ez egy minigarzon volt, kicsi, koszos, büdös, füstös, sötét lakás. Legszívesebben sarkon fordultam volna, de hát végül is egész életemben erre vártam, sokat is utaztam, hát beljebb mentem. Ott ült a szobában az élettársa járókeretre támaszkodva. Két lepukkant, megnyomorodott ember várt, nem kicsi izgalommal. Megnéztem volna kívülről az arcomat, lehet nem volt őszinte a mosolyom. Mindketten alkoholfüggők voltak, albérletben éltek ott.
    Az “anyukám” akkor már nagyon beteg volt, tüdőrákos volt, nagyon bízott abban, hogy ő felépül, (jah a cigarettafüsttől alig láttam őket.) Sajnos elég zavaros volt a beszéde, sokszor összefüggéstelen, többször felállt, leült, kiment a szobából, visszajött. Néhányszor oda jött mellém (egy fotelban ültem) és megölelt, megkérdezte, hogy megpuszilhat-e, igent mondtam, de sajnos nem éreztem semmit, vagyis inkább sajnálatot, hogy ez az ember ennyire tönkrement és hogy ez az ember pont az én vérszerinti anyám. Mondhatnám, hogy csalódás volt, de mégsem, mert felkészültem mindenre, sőt még rosszabbra is (minden relatív 🙂 Három órát töltöttem el velük még szerény ebédet is kaptam (ettem belőle), mind eközben kiderült azért elég sok minden a múltamról, beszélt a vérszerinti apámról, hogyan, milyen körülmények között találkozott vele és hogy a “csodálatos” 9 hónap után, hogy lépett le, úgy hogy utána nem is sokszor látta. Aztán kiderült, hogy a hányaveti sorsában még egyszer elkövette ugyan azt a hibát, 15 évvel később szült még egy gyereket, akit szintén nem tudott nevelni és nevelőszülőknél van. Ő az én kis húgom! .:) Akivel már több, mint hat éve tartom a kapcsolatot. akkor az “anyukám” megadta a címét és a lelkemre kötötte, hogy keressem meg és figyeljek oda rá. A három óra hossza alatt egyébként kicsit megnyugodtam, lazultak a görcsök, azt mondhatom, hogy a kezdeti nehézségek ellenére “jól” sikerült. Úgy váltunk el, hogy majd még beszélünk és találkozunk, tartjuk a kapcsolatot. Nagyon örült nekem, boldog volt, azt hitte, hogy soha többé nem fog viszont látni, és mégis. Kaptam tőle fotókat, magáról, a családról, a húgomról. Én is vittem neki magamról.
    Aztán még néhány alkalommal beszéltünk telefonon, akkor már kemóra járt és mindig próbált megnyugtatni, hogy meg fog gyógyulni. Aztán nem hívott, nem vette fel a telefont. Másik évben megkerestem a húgomat, aki közölte, hogy “anyukánk” már nem él. Sírtam! 😦
    És aztán átgondolva örültem, hogy a sors megadta nekem a lehetőséget, hogy legalább egyszer az életben találkozhattam a vér szerinti anyukámmal.
    Hatalmas lelki megnyugvás volt az, hogy találkozhattam vele, egész addigi életemben forgattam magam, ki vagyok én, miért történt az ami történt, mi dolgom van nekem az életben, nekem, akit eldobtak, mint egy használati tárgyat. Komoly törést okozott a személyiségfejlődésemben.
    Szerintem függetlenül attól, hogy hogy sikerül egy ilyen találkozás, sok mindent helyre tud tenni az emberben, maga a tudat, hogy sikerült, megtettem, már az is hatalmas érzés. Ha meg jól alakulnak a dolgok az csak grátisz: 😉
    Tavaly megkerestem a nagynénémet! Nagyon “rutinos” voltam :), de az izgalom nem maradt el. 🙂
    Még nem sikerült találkoznunk, az a nyavajás 230 km. 🙂 De biztos, hogy sikerülni fog, mindketten nagyon várjuk már. Az én esetemben nem maradt el a “grátisz”, tulajdonképpen két csodálatos embert kaptam az élettől, a húgomat és a nagynénémet. 🙂 🙂 🙂
    Köszönöm, hogy elmondhattam a tapasztalataimat és elnézést, ha nagyon részletes voltam.
    Üdv

    Kedvelés

    • Hűű, nagyon szép történet. Nagyon köszönöm,hogy leírtad,jó volt olvasni a sorokat! Nagyon Bátor vagy. És a testvéreddel milyen volt találkozni ? Vagy nem volt titkos ? ( Ha személyes,akkor elnézést)

      Kedvelés

      • A húgom nevelőszülőknél van, egy ideig tartotta a vér szerinti anyukánkkal a kapcsolatot. Amikor találkoztam a vér szerinti anyukánkkal, megkaptam a húgom címét, de végül is nem az alapján kerestem meg, hanem annak idején az iwiwen találtam meg és ráírtam. Hivatalosan egyébként kellett volna a TEGYESZ beleegyezése, de ha van rá mód, nem feltétlenül kell beleszaladni a bürokrácia labirintusába. 🙂
        Elég nagy a korkülönbség(15 év), és amikor megkerestem, ő még csak 15 éves volt. Tudott rólam, és nagyon örült, hogy megkerestem, de még elég fiatalka volt, ahhoz, hogy kezdjen valamit ezzel a helyzettel. 4 évvel később találkoztunk először személyesen, addig “csak” leveleztünk. Természetesen nagyon izgultam a vele való első találkozásom előtt is. Egy kicsit tartottam a nagy korkülönbségtől és hogy mit tudunk majd mondani egymásnak.
        A vasútállomáson nem volt gond a “beazonosítással”, mert fényképről már ismertem. 🙂
        Aztán persze zavarban voltunk egy kicsit mindketten, de valahogy olyan érzés volt, mintha már “ezer éve” ismernénk egymást. Ő is ugyanígy érezte. Különös érzés volt, lehet erre (is) mondják, hogy a vér nem válik vízzé… 🙂
        Egy hétvégét töltött el nálunk. Úgy intéztem, hogy 2 napig ketteseben maradhassunk, és csak erre tudjak koncentrálni, így a kis családomat “elküldtem” a nagyiékhoz. 🙂
        Nagyon tartalmas volt az a két nap, nagyon sokat (éjszakába nyúlóan) beszélgettünk fesztelenül, őszintén, nem volt kínos csönd, 🙂
        Egyetlen félelmem volt, hogy fenn tudjuk-e tartani hosszú távon ezt a kapcsolatot.
        Hál’istennek mindketten hosszú távon gondolkodtunk, és tudjuk, hogy csak rajtunk múlik az egész, és ha akarjuk, akkor működhet a dolog.
        Sajnos a nagy távolság miatt ritkán tudunk találkozni, de sokat levelezünk és tudjuk, hogy éppen mi történik a másikkal, olykor-olykor támogatjuk egymást, ha valami “nyűgünk-bajunk” van. 🙂
        Aztán persze nem biztos, hogy minden találkozás ilyen siker sztori, olyan sok összetevője van a dolognak, de szerintem megéri próbálkozni.
        Stuffy, gondolom te is örökbefogadott vagy, ha itt vagy a fórumon. Megkérdezhetem, hogy te milyen helyzetben vagy, mire keresed a választ?

        Kedvelés

        • Újfent köszönöm a választ és a bizalmat:) Igen az vagyok :)) az én helyzetem titkos. (Tikos ÖF ) azt tudom,hogy van egy testvérem( fiú) aki nálam másfél évvel nagyobb. Őt is öf ( titkos) az “anyáról” tudok néhány infót,meg a hely nevét.A jelenlegi helyemtől messze van. Egyszer voltam a GYÁM-nál ott elmondtak lényegtelen infókat. De a titkosítás miatt túl sokkal nem kecsegtettek. Elsősorban a testvéremre vagyok kíváncsi,de akkor 2 éve azt mondták,hogy nem lehet megkeresni. majd Zsuzsa (örökbe) október cikke a keresésről már örömmel töltött el. Meg lehet ( lehet változtak a szabályok ?) Na mindegy . Ő eddig még nem érdeklődött ott,azt elmondták,úgy hogy valószínűnek tartom,hogy neki vagy nem mondtál el,vagy nem érdekli? bár utóbbi számomra eléggé elképzelhetetlen,magamból kiindulva. Asszem a cikkben az volt,hogy levelet kell küldeni,meg nem kell semmilyen szülő beleegyezés,ha az illető elmúlt 18. ez megtörtént. Csak nem tudom,attól félek,hogy,ha elküldüm akkor vagy nem érdekeli vagy az egész élete egy hazugság volt és akkor meg a hibás én leszek,meg ki tudja mik lesznek. Szerinted mi lenne a legjobb ? .))

          Kedvelés

  41. Kérdezhetek néhány dolgot? 🙂
    Hány éves vagy? Honnan tudsz a testvéredről? Az örökbefogadó szüleid mennyire támogatnak ebben? A vér szerinti szüleidet nem akarod megkeresni?
    Bocs, ha sokat kérdeztem, de infók hiányában nem lehet “okosnak” lenni. 🙂
    Véleményem szerint a vér szerinti szülőket CSAK AKKOR ajánlatos megkeresni, ha már nincs bennünk harag, rossz érzés velük szemben, annak csak vádaskodás lenne a vége, illetve az még rólunk szólna, pedig a lényege az lenne, hogy őket értsük meg, miért tették azt, amit tettek, milyen egyéb körülmények vezérelték őket. Nem mondom azt, hogy fel kell őket menteni a felelősség alól, de azzal már nekik van dolguk, ők számolnak el vele. A mi dolgunk megérteni a hátterét. Az elengedés, megbocsátás meg megint nem egyszerű témakör, az már egy mélyebb szint, amivel életünk végéig “dolgozhatunk”.
    Azt gondolom, egy testvér megkeresése lélektanilag egyszerűbb, mert általában nem fűződnek hozzá negatív érzések, indulatok, tulajdonképpen sorstárs, hasonló problémával kell küzdenie neki is. Szerintem minden örökbefogadott embert érdekli az hogy ki ő, honnan jött, milyen gyökerekkel rendelkezik, aki tagadja ezt, az saját magát is átveri, vagy komoly pszichés, mentális problémával küzd.
    Szinte biztos vagyok benne, hogy amennyiben a testvéred tud arról, hogy örökbefogadott, akkor őt is foglalkoztatja ez a téma, legfeljebb nem tudja hogyan kezdjen hozzá, nem kap segítséget, vagy életének olyan szakaszában van, hogy nem tud ezzel a témával foglalkozni.
    Nagy gáz, nem lehet ebben a felállásban.
    A másik verzió, amikor elvileg nem tudja. A gyakorlatban nehéz ezt elképzelni, mert egy felnőtt örökbefogadott ember esetében kicsi az esélye, hogy élete során soha senki nem “kottyintotta” el magát, hiszen erről olyan sok ember tud, rokonok, szomszédok, barátok, osztálytársak stb..
    De tegyük fel, soha senki nem közölte vele, a gyerekek mindig megérzik ha valami hazugság övezi az életüket, tudja, hogy valami titok van, valami megmagyarázhatatlan.
    Egy gyereket nem lehet átverni!! Ott vannak pl. a fotók, gyerekkoromban nagyon sokan megjegyezték, hogy hogy lehet az, hogy egyik szülőmre sem hasonlítok. Nah, jöhetett a magyarázkodás.
    Az utóbbi verzió fennállása estén sem hiszem, hogy téged hibáztatna, sőt lehet nagyon hálás lenne (a kezdeti “sokkhatás” után persze) hogy valaki elmondta az igazságot.
    Én bátorítanálak arra, hogy keresd meg, mert az élet “pillanatok alatt” elmegy mellettünk és bánni fogod, hogy egykor gyáva voltál.
    Nagyon nehéz a félelmeinkkel, a valósággal szembe nézni, de gyáván leélni az életünket még rosszabb.

    Kedvelés

    • Persze, Én 19 éves vagyok jelenleg 🙂 Onnan,hogy mondták nekem,a gyámnál is és otthon is. Azt mondom,hogy itt vannak velem. ” Támogatnak” Igazából csak az egyikkel élek együtt ,de ez mellékes. kb 2 éve rápörögtem a témára,aztán lecsillapodtam 😛 Igen így vagyok ezzel én is,hogy a harag az nem jó,nem dühből szeretnék találkozni. Igazából csak szomorú vagyok. Nem mindig 🙂 a testvéres dolog, Hát Igen, ez a két változat van. sőt 3. Vagy nem tudja, de most mondtál valamit,és csak felfedezi vagy nem tudom,hogy esetleg nem hasonlít rájuk? Vagy nem tud róla vagy nem érdekli vagy nem tud mit kezdeni. A kezdeményezés nehéz dolog. De benn van a pakliban,hogy mi van,ha NEM válasz érkezik. Az olyan megalázó lenne,nem ? 🙂 Tény,ilyen téren szerintem túlságosan is gyáva vagyok. Nem akarok az igazsággal szembe nézni. Vagyis de,de félek. Meg akkor milyen lesz azután…….. :/

      Kedvelés

      • Én is voltam a gyámnal és nem akarnak semmi infót adni a tesóimról. Se a nevüket nem tudom,se hány évesek. Annyit tudok nál idősebbek ,25 év felettiek. Az én születési nevemre emlékszem
        Másra nem. 😔 hogy tudjam meg a nevüket legalább? Köszi a választ előre is!!

        Kedvelés

    • Kedves Berni!
      Megertem, es tamogatom, hogy Az ember akkor kerekedjen verszerinti csaladja megkeresesere, ha mar a haragot elengedte. De a talalkozas utan sajnos elofordul, hogy nem fizikai akadalyokat, okokat fog talalni az allami gondozasba adasarol, hanem egyszeruen emberi restseget, lustasagot, tajekozatlansagot. Ezt mar nehezebb megbocsatani, foleg, ha a csalad akit talal Az ember 2 edestestvert is tartalmaz, akiknek a velemenye, hogy te milyen jol jartal, hogy elkerultel. Faklyas menet volt Az eleted es befoghatod. Meg akarja ezt bocsatani Az ember. Sot ez meg tetezodhet olyan hazugsaggal is, amit konnyen le bir Az ember leplezni: azt allitja a szuloanya, hogy tole a gyamugy szules utan elvett. O nem akarta. Pedig abban Az idoben ilyen csak veszelyezteesnel fordulhatott elo. Nem a korhazbol hazaerve. Utan persze kiderul, hogy o irta ala a dokumentumot, amivel kerte Az allami gondozasba vetelt. Ekkor jon Az ujabb magyarazat: o nem tudta mit irt ala. A hazugsag ujabbakat szul. Ott allsz es ateled a korabbi cserbehagyasodat, duplan. Tudod, egy alkoholista elzulott embernek egyszerubb megbocsatani, mint egy csaladnak, akik az elsot lustasagbol nem vallaltak. Ezzel nehez megbirkozni. Igjen, tele vagyok haraggal, de nem a 43 eve tortentek miatt, hanem Az ujabb hazugsagok miatt..
      Egy masik gondolatszosszenet: egy sikeres orokbefogadas utan nem tartom kotelezo igenynek a verszerinti csalad megkereseset. Mert van egy csaladod aki elfogad es szeret. De persze akar a te gyerekidben elojohet az igeny a nagyszulok, nagynenik, nagybacsik kinyomozasara. En nem kerekedtem volna fel, ha szerencses lett volna az orokbefogadasom.
      De ettol fuggetlenul Az elet tele van szep dolgokkal… es en is megprobalom ertekelni es elvezni ezeket. De minden tortenet egyedi, bar lehetnek semak amik ismetlodhetnek. Es mindenkinek a sajat tortenete faj a legjobban. Nem akarok abba a hibaba esni aminek 20 eve voltam szemtanuja: Egy Zsinagogaba voltunk kantorhangversenyen (nagyon szep volt) es ket idos zsido neni beszelgetett: te hol voltal?- Dachauban, Valasz: Az semmi, es Auschwitzben. Morbid, de megtortent beszelgetes (ezzel senki vallasi erzelmeit nem szeretnem megbantani)
      Ennyi lenne a hozzaszolasom.

      Kedvelés

  42. Nem gondoltam, hogy ennyire fiatalka vagy. 🙂
    Ez esetben viszont azt javaslom, hogy várj még egy kicsit, ne kapkodd el a keresést.
    Mindenre meg kell érni!!!
    Magamról tudom, hogy teljesen másképp gondolkodtam erről meg másról is mondjuk 18 évesen és másképp 28 évesen. Ez az érési idő pont ahhoz kell, hogy amiket említettél félelmeidet, tudd feldolgozni, helyén kezelni, mert persze fel kell készülni arra is, hogy nem garantált a siker sztori.
    De ha tudatosan dolgozol ezzel, fogod tudni, mikor jött el az idő, hogy ekkora “küldetést” teljesíts. 🙂
    Kitartást kívánok neked!! 🙂
    Ha még van kérdésed, tedd fel bátran. 🙂

    Kedvelés

    • Rendben,kösz. Hát majd meglátom. Az élet majd hozza vagy Én. Kitudja mi lesz. Fiatall ? Én ? már most öregnek érzem magam :O 🙂 Az érés rossz dolog.Néha kisgyereknek érzem magam 😛

      Kedvelés

  43. Sziasztok!

    1,5 évesen fogadtak örökbe Anyáék. Apa elhunyt pár évre rá, majd anyának az új párjától született meg a 2 testvérem. Csodálatos a családom! Testvéremék apja aki gyűlőlt, mindig, mert ki tudja kimek a gyereke vagyok, voltam mimdenféle származású is, de már nem nálunk rontja a légkört. Kiskorom óta tudom, hogy örökbefogadott vagyok. Egyszer 20 évesen akartam felkutatni a gyökereim, de szerencsére nem voltam kitartó. 24 évesen voltam pszichoterápián, hogy felkészüljek a dologra, de félbehagytam. Egy éve 29 évesen végre megírtam a gyámügynek a levelet. Azóta sem jutottak semmire, lecigányoztak burkoltan. Fél éve ez volt az a pont, hogy saját kezembe vettem az irányítást. Anya emlékezett névfoszlányokra, azokat felhasználva, trükkösen megtaláltam a vérszerintieket. Anyáék segítettek a felkészülésben, keresésben, feldolgozásában is, de az még zajlik bennem. Anya nagyon jól nevelt minket, így elfogadóak vagyunk. Felkészített, hogy nem biztos, hogy olyan, amilyennek elképzelem, lehet nem volt lehetősége tanulni, ne haragudjak rá, óvatosan, mert féltett a csalódástól. Ráharaptak a csalimra. Első telefonhívás “testvérekkel” volt, akik alig akarták átadni életadómnak a telefont, mert féltek, nem tudták mi a szándékom, de átadták. Mondtam, hogy nem haragszom, köszönöm, hogy életet adott és így gondoskodott rólam. Mert másképp nem tudott volna akkor. Örül, hogy boldog vagyok, egészséges és szeretetteljes családom van. Pár hét múlva meglátogattam őket. A “tesóim” is várták a találkozást, kiskoruk óta tudnak rólam. Szerény körülmények között, de szeretetben élnek. Végigröhögtük az egész délutánt. Persze, hogy bennem is van roma és román is, bár ezt nem tudtam ezidáig, mivel szőke voltam kicsinek és világos bőröm van. Könnyen barnulok, de az nem lényeges. Aki megszült, őt a keresztnevén szólítom. Mert Anya csak egy van és nekem Anya, aki felnevelt! Azóta is tartjuk a kapcsolatot. Viszont akármennyire is pozitív volt az élmény, fel kell dolgoznom, szerimtem pszichológus segítségét is igénybe veszem. Nem egyszerű ez az egész. A tágabb környezetem viszont nem könnyítette meg ezt a folyamatot, mert akik nincsennek benne, azok nem tudják az érzelmi részét ennek az egész folyamatnak. A lelkismeretfurdalástól elkezdve mindent éreztem általuk előidézve. Feleslegesen. Anya nem félt, hogy “átpártolok”, “elhagyom”, csak féltett a csalódástól! De mindenki más csak a hülyeséget mondott, még a legjobb szándékkal is. Vigyázz, hogy kikkel osztod meg, mert csak kevesen értik ezt a helyzetet!

    Kedvelés

    • Kedves Harsi! Nagyon köszönöm, hogy leírtad a történetedet, számomra nagyon hasznos volt! Bátor és ügyes vagy, hogy magán úton véghezvitted a vsz. családod felderítését! Sok erőt kívánok az érzelmi feldolgozáshoz és további minden jót az életben!

      Kedvelés

      • Köszönöm a jókívánságokat! Szívesen osztottam meg, hátha erőt ad valakinek. Ötletet is adok szívesen. Amúgy 30 vagyok, októberben volt a találkozás. Még friss. Kénytelen voltam, mivel a gyámügy nem intézett semmit. Pedig nem változtatott nevet az életadó, bejelentett lakcíme is van 10 éve ugyanott, előtte meg 20 évig volt egy lakásban. Azóta sem értesítették őket, hogy kapcsolatot szeretném felvenni velük. De már mindegy. A családi háttér nélkül nehéz lett volna. Így sem volt könnyű. Amúgy akkora hasonlóság, hogy letagadhatatlan az életadóval. Már illusztrációkat rajzolok, mert megírtam nagyon részletesen a sztorit. De még kevés egy könyvhöz. 🙂

        Kedvelés

            1. A vendégposztokat mindig a szerzőjükkel egyeztetve közlöm. Harsi írását természetesen nem adnám tovább senkinek, és nem jelentetném meg, amíg erre fel nem hatalmaz.
            2. a vendégposztokra természetesen nem vonatkozik az oldalsávban levő szerzői jogi közlemény, a szerző szabadon megjelentetheti máshol, ahogy tette is több vendégposztszerző.
            3. A szerzői jogi közleményt azért tettem ki, mert fizetést kapó újságírók egész cikkeket emeltek át innen, megkérdezésem nélkül.
            4. Az Index fórummal semmit nem csináltam, nem én működtetem (viszont jószándékból rengetegszer megválaszoltam az ottani fórumozók kérdéseit is), ellenben rengeteg munkát teszek bele, hogy ez az oldal itt működjön, hogy hetente két új cikk szülessen, és az olvasói kérdéseket igyekszem megválaszolni. Ingyen.

            Kedvelés

            • Te most sugalmazol. Mintha valami szörnyűséget csináltam volna, de nem mondod meg, mit. Írd le pontosan, hogy mi a problémád, vagy pedig ne vádolj így a levegőbe.
              Ha meg egyszerűen nem tetszik ez az oldal, szíved joga, nem muszáj olvasni, nem muszáj kommentelni.

              Kedvelés

            • Kedves Zorki!

              Zsuzsa egy tisztességes ember és nagyon sokan személyesen is ismerjük, előttünk teljesen felesleges mindenfélét írni és megpróbálni rossz színben feltüntetni! Zsuzsa nagyon sokat tett és tesz is értünk örökbefogadottakért, az örökbefogadásért és a társadalmi elfogadottságáért, javaslom próbáld megismerni mielőtt meggondolatlan dolgokat állítasz valakiről, aki egyáltalán nem olyan, mint ahogy te gondolod!

              Kedvelés

          • Zorki, többen vannak/voltak, akik olvassák/olvasták és kommentelik/kommentelték mindkét oldalt. Vannak olyanok is, akik csak az egyiket. Szabad államban élünk, megtehetjük, hogy ízlésünk szerint válasszunk. Te is megteheted. Ha a másik jobban tetszik, ezt nem muszáj olvasni, sem kommentelni. De persze ajánlani is szabad: Gyerekek, nekem ez és ez jobban tetszik (szintén tetszik), gyertek, nézzétek, olvassátok ti is. Ennyi. Ha ezt szeretted volna sugallni, szerintem megértettük. Köszönjük.

            Kedvelés

  44. Neked mi a bajod Zorki???
    Megneztem, nyilvan Rigoneni Zsuzsa, a forumon linkelt itteni interjukat, irasokat. Es? A Facebookon is fellelhetok, mi a baj abban, hogy szeles korben elterjed ez a blog?
    Mar a multkor is erosen megkerdojelezheto stilusban szolaltal meg, ez most viszont mar a bunkosag hatarat surolja.
    Ha magaddal, a vilaggal van bajod, ne itt eld ki magad, kerlek.

    Kedvelés

  45. Sziasztok. Én szívesen ismernék meg másokat,35 éves vagyok, kb 11 éves koromban tudtam meg, hogy örökbe fogadtak.. Bár mindig motoszkált bennem a kíváncsiság, csak 2 éve derítettem ki a “származásom”…Miután 2 kisfiam van,egyre kevésbé tudtam elképzelni, hogyan képes valaki lemondani a gyerekéről..,,Konstatáltam, hogy jobban jártam örökbe fogadottként, de arra is rájöttem, hogy sajnos az örökbe fogadó anyámmal miért is volt mindíg egyfajta “űr” köztünk..Nagyjából mindent megkaptam, törődést, odafigyelést,alapokat,stb..De azt a fajta “szeretetet ” és önzetlenséget amit a hormonok indítanak, most már látom, hogy nem.. A leghosszabb az volt, mikor nemrég eztuő is beismerte,és cdak annyit mondott, hogy bár mindig jót akart nekem, lehet, hogy mégis hiba volt örökbe fogadni.Szóval kicsit úgy érzem kétszer is lemondtak már rólam..
    Pedig az ismerőseim szeretnek, elismerik a talpraesettségem,szerencsére boldog családban és kiegyensúlyozott egzisztenciális körülmények között élünk.
    3 munkám van, és 3 nyelven beszélek,de mégis úgy érzem, nem tudtam megfelelni az “elvárásoknak”..érdekes, hogy sokat gondolkodtam ezen, lehet, hogy önmagam hibáztatom…Érdekelne, hogy másnak is van -e hasonló “problémája”..
    Kiderült, hogy van 5 testvérem,abból 4 mind más apától.. Felvettem velük a kapcsolatot, de egyet leszámítva elég “gázos ” csapat.. :))
    Hát valahol örülök is, meg nem is,hogy kiderült.Pár kérdésre kaptam választ, azt hittem, akkor elmúlnak bennem a jelenlegi hezitációk..De valahogy mégis úgy érzem, hogy továbbra sem tartozom se ide, se oda..
    Üdv mindenkinek, Nóri

    Kedvelés

    • Szia Nori! Minel tobb of. ember tortenetevel ismerkedek meg, annal egyertelmubb szamomra, hogy torvenyszerusegek vannak, amit nem kerulhetunk el:
      1. altalaban dominalo az orokbefogado anya a csaladban (o hordja a nadragot), sokszor nem kepes elfogadni a az orokbefogadott gyereket. Idegenek maradnak, hiaba ismerik a legaprobb reszletekig a masik kulsjet, es belsejet, megis a gyerek kivulallo marad a csaladban.
      2. a verszerinti-vel marado testverek, irigyseggel nezik, a megkerult gyereket/felnottet. Nem is titkoljak el elole, jobb neked, hogy kikerultel innen.
      3. Jobb esetben a verszerinti csalad, mertektarto es nem lepi at a szerepenek a hatarait, de nagyon sokszor atmennek kovetelozobe. Ekkor jon a szomoru de eletmento dontes: megszakitani a kapcsolatot.
      4. Az ember gyokertelennek erzi magat. Halat is ad, hogy jobb sorsra jutott, de akkora veszteseg szaggatja belulrol, hogy sok idobe kerul, mire el tudja ereszteni ezeket es megbekel. Mert az ember nem kapja vissza a gyerekkorat, Azon mar tul van. De kijelenthetem, hogy a blogon sok sorstarssal talalkozhatsz es nagyon sokat tudunk neked segiteni, hogy megbirkozz ezzel a sorstalan erzessel, es elfogadd magad ugy ahogy vagy. Vannak blogtalalkozok, es nagy szeretettel hallgatunk teged, ha megosztod a gondolataidat velunk. 2 honpja talatam ra en is a blogra, es azota mar el sem birnam kepzelni az eletem Az itt megismert emberek nelkul (foleg 1 nelkul) . a szemelyes talalkozas csak meg jobban osszehozhatja a hasonlo sorsu embereket. Irjal! Szeretettel egy sorstars

      Kedvelés

      • Kriszta, én nagyon remélem, hogy a mi generációnk már jobban fogja csinálni, értve ezalatt az 1. pontot és a most kisgyerekes vagy várakozó örökbefogadó szülőket.

        Sajnos, egy generációval ezelőtt nem volt felkészítés, nem volt tanfolyam, nem kaptak segítséget a szülők, és sokféle tévhit is élt az örökbefogadásról (majd kiüt a gyerek vére, nem kell megmondani stb.). Tényleg remélem, hogy a látványos aknák elkerülésével ez a generáció már jobban tudja csinálni, és hogy az itt olvasók nem mondanak majd olyat, hogy hiba volt örökbe fogadni.

        Annak nagyon örülök, ha hasznos neked az oldal és ha találsz rajta sorstársakat.

        Kedvelés

        • Jól gondolom, hogy első olyan gyerekek, akiknek a szülei már részt vettek a felkészítésen, most kamaszodnak? Szóval nemsokára kiderül, hogy a szemléletváltás hozott-e drasztikus változásokat.

          Azért régen is biztosan volt olyan, ahol a felkészítés nélkül is minden rendben ment a lehetőségekhez képest. Szerintem minden azon múlik, hogy a szülő milyen önismerettel rendelkezik, és hogyan tudta feldolgozni a gyászt, és az örökbefogadott gyerek mennyire “passzol” a családhoz, és itt nem elsősorban a külső jegyekre gondolok. Például ha egy értelmiségi családba kerül egy tanulási nehézségekkel küzdő gyerek, azzal a helyzettel biztosan van mit dolgozni a szülőknek, hogy el tudják fogadni.
          Persze az is igaz, hogy a vérszerinti gyerekkel is lehetnek ilyen problémák, és kevésbé jó képességű szülőknek is születhet jó képességű gyereke. Ezekre a dolgokra nincs magyarázat.

          Kedvelés

  46. Szia Nori!
    Kicsit fiatalabb vagyok nalad, annyi idos, mint amikor elindultal megkeresni a gyokereidet.
    Vannak hasonlo erzeseim.
    Anyukad mire mondta, h hiba volt az of? A sajat csodjet fogalmazta meg igy? Te nem lehetsz az oka, sikeres ember vagy, csaladod van, az o fejeben lehet kaosz ezzel kapcsolatban. Erdemes lenne beszelgetned vele errol, lehet, h szimplan csak rosszul fogalmazott.
    Ez a ketszer is lemondtak rolad egy nagyon vacak erzes, verszerinti szulokkel van kapcsolat? Kicsit meselj meg errol, nem tiszta nekem, h tartod-e veluk a kapcsolatot.
    Testverek…a testver az, akiben bizunk, h majd valoban testverunk lesz, de nem sok olyan helyzettel talalkoztam, mikor ez megvalosult volna. Ott is mukodik a feltekenyseg, azt tapasztaltam legalabbis en, h a verszerintivel maradt testverek irigyek rank, mennyivel jobb eletet kaptunk mi.
    Te hogy erzed, sikeres volt az of-od? Ferjed melletted all ezen az uton? A ket fiad tud ezekrol a dolgokrol?

    Kedvelés

  47. Sziasztok! Leírnád a történetem. 25 éves vagyok örökbefogadtak. Van valahol a nagyvilágban két testvérem. Felkerestem a gyámügyet ,fel akarom kutatni a vér szerinti ágam. A gyámügyes pasas állítja semmi nyoma a szüleimnek,keresi őket egy éve. Sem bejelentett lakcím semmi. A testvéreimről állítólag nem adhat ki infót és nem is értesítheti őket,hogy kutatok utánuk ,mert felborítaná a családi életüket,na de ők idősebbek nálam,közel 30 évesek. Úgy gondolom joguk lenne tudni vagy lehet tudják is. Ha ez a pasas sehogy sem akar segíteni,mit tegyek?? Köteles lenne őket értesîteni,hogy keresem őket? Annyira szeretnék már a végére érni, évek óta kutatok! Kérlek titeket segítsetek,mi tévő legyek !! Sok köszönettel !!!

    Kedvelés

    • Szia Reus! Sokáig a kerületünkben volt a gyámügyes, illetve testvér keresést is lehetett intézni. Utána a kormány hivatalok megjelenésével átették V.-ik kerületbe a keresést majd most már a XI-ik kerületbe. Én is keresem egy bátyámat évek óta sajnos csak a születési év van meg róla és vérszerinti anyunk leánykori neve. Azt mondják kevés az adat. Adtam még adatokat lehetséges születési helyek, amire a gyámügyes azt mondta sajnos kevés az emberük minden hónapot nem tudnak átnézni abban az évben amikor született a bátyám. Én bizony mondtam a gyámügyesnek, az én munkahelyemen voltak olyan feladatok amiket meg kellett csinálni és akkor nem egy ember, hanem 3 max 4 embert rá állitottak és a munkának meg kellett lenni. A gyáűmügynél és kórházakba ahol érdeklődtem egy-egy keresési adat után mindig azzal jöttek ez az év sajnos nem található elázott, megsemmisült. Például az a leirás aminek 70 éves koromig meg kellene lenni, hogy miért adott anyu örökbe, selejtezték. Ha ez meg lenne akkor már rég tul lennék a testvér keresésen ezt a kerületünkbe mondta a gyámügyes.

      Kedvelés

    • Nem adott a gyám ügyes pasas semmilyen adatot! Nagyon ellenszenves, és nem érzem azt,hogy segíteni akarna!! Sőt… A saját születési nevemet tudom. Anno amikor kiderült, hogy örökbe fogadtak, az anyukám (nevelő anyám) össze tépte a papírt,amin rajta volt és sajnos nem emlékszem rá. Szerintetek, ha felhívnám a kórházat ,ahol születtem és hivatalosan levélben kikérném a születési adataim, édesanyám nevét, kapnék e infot??

      Kedvelés

      • Szia Reus! Egyik ajtón ki a másikon be. Ne hagyd magad. Én is korházi lapból tudtam meg, hogy van még két testvérem. Kiskoromba és most felnőtt fejjel is sokat fáj a fülem a férjem egy alkalommal mondta kiskorodba nem volt a füleddel semmi baj, mondtam nem tudok róla, akik felneveltek nem mondtak semmit hogy születésemkor lett volna valami a fülemmel. Irtam a kórházba ahol születtem. Kórlapommal együtt kiadták anyum lázlapját amin szerepeltek: szülési évszámok és dátumok.

        Kedvelés

        • Nagyon Köszi!! Adnál tanácsot mit írjak a kórháznak?? Valamint,ha felhívom a tatabányai gyermekotthont,ahova be adtak mikor megszülettem ,ott is kaphatok infót? Meg ezen is gondolkodtam. Minden utat meg akarok próbálni ! Ugy érzem a föld alól is ,de fel keresem oket .

          Kedvelés

          • Írtam is a kórháznak levelet,hiy betegség miatt érdekelnének a születési adataim,mert semmi információm nincs róla. Remelem kapok érdemleges választ. Ti hogy kezdtetek neki a kutatásainak?

            Kedvelés

            • Szia !/ Jó napot . Nem tudom melyik, majd segíts kérlek 🙂 Ez nagyon furcsa, hogy ahogy írtad, ellenszenves , egyáltalán nem segítőkész az emberke. Amit ki kell azt ki kell adni,kötelező infók. Miért kéne keresni őket. a papírok biztos,hogy ott vannak. Minden esetben ( Nem tudom milyen kivétel lehet ) Mástól ott nem próbáltál segítséget kérni ?
              Ha nem mondd semmit, említsd meg,hogy az ” apukád ” rendőr, ő mondta indulj erre. persze ezt csak lehet én mondanám. Ha valami alakul,írj, kíváncsi vagyok. Remélem sikerrel jársz 🙂 Kitartást 🙂

              Kedvelés

            • Szia Reus! Igen jól tetted amit a kórháznak irtál születési adataid és betegségek én is ezt irtam, mivel a fülem fáj állandóan.Én megkaptam a kórlapom anyum lázlapjával, amin szerepelt olyan évszám, hogy 1947 lány, 1950 fiú, 1952 fiú ők elöttem lévő testvéreim, de csak az 1950-es nőtt fel a családban.

              Kb. másfél éve rátaláltam a 47-es születésü lányra, de ő nem akarja elfogadni, hogy örökbe fogadták. Nekem meg tiszteletben kell tartani, hogy őt nem örökbe fogadták, igy nem akarja velem a kapcsolatot a fiú 1952-es születésüt még keresem.

              Egy alkalommal, kb. 10 percre láttam őt, úgy hogy a férjem unokanővére Erzsébeten lakik és közel van az utca ahol lakik a nővérem. Lehivattam és igy láttam kb. 10-15 percre amig egy-két szót váltottam vele.

              Azt mondta neki egy öccse volt az régen meghalt.
              Tudod aki a nővérem öccse lehetett, az lehet hogy az én bátyám. Lehet hogy ők egy családhoz kerültek. Ez nem biztos én is reménykedem, hogy a bátyámra majd csak rátalálok még az életben, én sem adom fel.
              Tudod én is rég óta keresem, és mindig azt hiszem: jön a karácsony talán meg lesz, jön a husvét talán meg lesz egymásra találunk egy szép ünnepeen vagy mikor betöltöttem a 60-ik életévem mondom talán segit a gyámügyes.
              Persze segitett leállitotta az ügyet egy ideig szüneteltetjük, és nem tudom már hanyadik ügyintézőnél van az ügyem testvér keresés.

              Kedvelés

        • Sziasztok! Ezt le kell írjam ! Ma hívtak a kórházból ,ahova küldtem levelet,hiszen ott születtem . Közöltek az anyám nevet nem adhatják ki,de 4000 Ft ellenében a születésem óráját percet igen. Nagy könyörgés árán a születésem körülményeit vagyis hogy születtem császárral vagy természetes úton is elküldi . De csak ha el utalom nekik a pénzt . Na ez most rettentően felháborított!! Mit szóltok ??

          Kedvelés

            • Rájöttek. Mert mert érdekel az anyám neve meg a születésem ideje.. Mar egyből közölte ,hogy tudja ez van a háttérben. A penz dolog igaz! Azt mondta neki elő kell kutatni az irattarbol es ennek kezelési költsége van :4000 Ft. De ebből is csak a születésem óráját tudhatom meg. Az anyám nevet nem 😔

              Kedvelés

            • Bármilyen zárójelentés- ill. leletmásolatért nálunk is kell fizetni az adatkezelési osztálynak. Halkan írom, hogy mi a nem túl régi leleteinket kinyomtatjuk újra szó nélkül a betegeinknek, csak megmondjuk, hogy ne reklámozzák; viszont a régieket mi sem mernénk egyrészt, másrészt nem is tudnánk, mert nincs az elektronikus rendszerben, a kézi adattárból keresik újra és másolják le. Szóval ez nem az örökbefogadottak szivatása, hanem normál adatkezelési díj egy átlagos kórházban.

              Kedvelés

            • Általában igen, bárkinek jogában áll kikérni a saját korábbi papírjait ha még megvannak (legjobb tudásom szerint az ambuláns leleteket 20 évig, a zárójelentéseket 50 évig rakosgatják). Viszont ez a SAJÁTra vonatkozik. Érdekes lenne valaki eü. jogászt megkérdezni, hogy van ez az örökbefogadottaknál, ahol ugye, ahogy az anyakönyvi hivatalban mondták a lányomról, hogy “a régi nevével mint személy akkor ebben a pillanatban megszűnik létezni, és az új nevével új személy lesz”… Tehát akkor nem tudom, ha a régineves papírjait ki akarja kérni, akkor hogyan bizonyíthatja, ill. bizonyíthatja-e a jogosultságot, vagy hivatalosan úgyis csak a gyámhatóságon keresztül… Amúgy elvileg akkor is kitakart személyi adatokkal kaphatja meg a régi papírjait, hogy ne a kórháztól tudja meg, amit nem a kóháztól tudhat, de hivatalosan tényleg nem tudom, hogyan van ez.
              Mindenesetre mi a gyerekem záróját takarások nélkül megkaptuk az újszülött-osztályon, hiába nem úgy kaphattuk volna (utólag rájöttek, de azért azt belátólag megállapították, ha már odaadták, akkor mindegy), szóval mindenesetre én kincsként őrizgetem neki, hogy ne kelljen újra kikérnie majd. Tudom, hogy ez azokon sajnos nem segít, akiknek az öf szülei összetépték, kidobták, meg sem kapták…

              Kedvelés

            • Ha esetleg valakit érdekel, maga az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény az alábbiak szerint szabályozza az egészségügyi dokumentáció megismerésének jogát:
              „24. § (1) A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplő adatait, illetve joga van ahhoz, hogy – a 135. §-ban foglaltak figyelembevételével – egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.
              (2) Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplő adattal a beteg rendelkezik.
              (3) A beteg jogosult
              a) a gyógykezeléssel összefüggő adatainak kezeléséről tájékoztatást kapni,
              b) a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni,
              c) az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról kivonatot vagy másolatot készíteni vagy saját költségére másolatot kapni,
              d) a fekvőbeteg-gyógyintézetből történő elbocsátásakor zárójelentést (137. §) kapni,
              e) egészségügyi adatairól indokolt célra – saját költségére – összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményt kapni.
              (4) A beteg jogosult az általa pontatlannak vagy hiányosnak vélt – rá vonatkozó – egészségügyi dokumentáció kiegészítését, kijavítását kezdeményezni, amelyet a kezelőorvos, illetve más adatkezelő a dokumentációra saját szakmai véleményének feltüntetésével jegyez rá. A hibás egészségügyi adatot az adatfelvételt követően törölni nem lehet, azt úgy kell kijavítani, hogy az eredetileg felvett adat megállapítható legyen.
              (5) Amennyiben a betegről készült egészségügyi dokumentáció más személy magántitokhoz való jogát érintő adatokat is tartalmaz, annak csak a betegre vonatkozó része tekintetében gyakorolható a betekintési, illetve a (3) bekezdésben említett egyéb jogosultság.
              (6) Cselekvőképtelen beteg dokumentációjába való betekintési jog a 16. § (1) és (2) bekezdése szerinti személyt, korlátozottan cselekvőképes kiskorú és cselekvőképességében az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében részlegesen korlátozott személy dokumentációjába való betekintési jog a beteget, a 16. § (1) bekezdés a) pontja szerint megnevezett személyt, ilyen személy hiányában a törvényes képviselőt illeti meg.”
              135. § (1) A kezelőorvos a beteg tájékoztatását körültekintően, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel végzi.
              (2) A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre és a beavatkozások lehetséges következményeire, azok előfordulási gyakoriságára. Meg kell győződni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette, továbbá szükség esetén gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról.”
              Ahogy én így olvasgatom, maga a saját egészségügyi adatokba való betekintés, az arról való saját kezű kivonatolás, másolat ingyenes, viszont az egészségügyi intézménytől való másolat készítéséért fizetni kell, lásd 24. § (3) c), de hát ez csak a jogszabály, hogy a gyakorlatban mi történik, az egy másik dolog.
              Egyébként nekem mint öt éves gyerek örökbefogadójának kicsit vicces volt ez az egész anyja neve titok, mivel a gyerek természetesen ismerte mind a saját születési nevét, mind a szülőanyja nevét, meg még azokat a címeket is, ahol láthatásokon találkoztak. És természetesen az oltási könyvében is benne voltak mindezen adatok, még kérdeztem is a védőnőtől, hogy mitévők legyünk, kapunk-e új oltási könyvet, amiben a gyerek újraanyakönyvezett neve és anyja neve szerepel. Elég értetlenül nézett, majd mondta, hogy fessem le és írjam át. Azért az én könyvelői agyam eléggé tiltakozott ez ellen az okirat festegetős megoldás ellen és kértem, hogy legalább ő javítsa, meg igazolja, hogy jogos a javítás, de nem volt rá hajlandó. A gyakorlatban tehát ilyen sajátos módon érvényesül ez a nagy országos titok:)

              Kedvelés

            • Igaz, hogy csak néhány hete, de írtam a kórháznak, hogy kikérjem a kislányom születési zárójelentését. Először a szülészetre írtam – érdekes, onnan azonnal válaszoltak, hogy a gyerekklinikához forduljak. Utóbbi egyelőre hallgat. Én is tudok minden “eredeti” adatot, meg is írtam, hogy ne kelljen keresgélniük. Akkor, gondolom, most inkább a paragrafusokat böngészik, hogy mit is válaszoljanak. Azért remélem, megküldik. Az oltási könyvvel kapcsolatban én is kértem anno, hogy kapjunk újat az új névvel. A védőnő azzal a feltétellel vállalta, hogy veszek egy újat (megmondta, hol lehet kapni), kitöltöm a személyi adatokat, ő pedig bevezeti az egészségügyiket. Kizárólag az oltásokat. A többi szerinte felesleges. Így is történt. (S miután túlbuzgó voltam, s az első oldalak úgyis az én kézírásommal vannak kitöltve, átmásolgattam az ellenőrző mérések és egyéb szűrővizsgálatok eredményeit is. Így aztán most teljes az új kiskönyv).

              Kedvelés

            • Jajj, kiskönyv… nálunk is áthúzták a nevét, föléírták, kérdeztem, hogy ezt meg hogy, amikor majd viszi az iskolába is? Sokat törpölt rajta a háziorvos, de azt mondta, ő nem tudja, kérdezzem a védőnőt. Mentem is hozzá, mondtam, hogy az sem zavar, ha fizetni kell érte, de ezt így nem szeretném, nem titok az örökbefogadása, de hadd ő döntse majd el a suliban, kivel akarja megosztani ezt, meg az eredeti nevét. Mire a védőnő teljes lelki nyugalommal azt mondta, hogy nem kell fizetni, meg semmi, el kell veszíteni, és akkor ők pótolják, csak nem lesznek benne az újszülöttgyógyász által beírt legelső adatok. Kérdeztem, hogy azokról beszélünk, amik szerintem úgysem valósak? Azt mondta, azokról, igen. Aztán egy röhögős párbeszéd lett a vége, “Látod, mennyire keresem azt a vacak kiskönyvet, és nem találom?” “Látom hát, gyere, kapsz újat” 🙂

              Kedvelés

            • Másfél hónap után végre megkaptam a választ a kórházból: nem küldik el a gyerek születési zárójelentését, forduljak a gyámhivatalhoz! 😦 (Még jó, hogy nem a sóhivatalhoz!)
              A levelet a klinika jogásza írta, aki a következőről tájékoztatott: “Kérelmével a Gyámhivatalhoz (pontos cím) kell fordulnia, és kérését meg is kell indokolnia. Amennyiben a kérést teljesíthetőnek ítéli meg a Gyámhivatal, ők fogják a szükséges dokumentumokat beszerezni és az Ön számára kiadható adatokat átadni Önnek”. Reméljük, így lesz!

              Kedvelés

      • Sziasztok ! Már rég írtam! Képzeljétek ma voltam a gyámügynél. Megkaptam a szülőkről az egészségügyi adatokat ! Sajnos vissza kellett oket adnom ,de a no rendes volt a számomra hasznos infokat le írhattam. Nem túl jók az elkepzelesek! Az apának sok törése volt..beszállítás stb… Kezek részleges fagyasa,koponya törés… Kéz törés.. Ilyenek… Nekem az jön le ,hogy hajléktalan ebből 😔😔😔😔 csalódás ért nagyon !! A lenyeg sok orvos neve ott volt es miket csináltak vele. En pedig voltam olyan leleményes es fel írtam az orvosok nevet. Es egyértelmű melyik környéken tartózkodik. Ma fel is hívtam egy dokit.. Elmeséltem neki milyen szandekkal hívom … Azt mondta holnap hívjam fel es meg próbál segíteni legalább a nevet megmondani . Az en gyerekkori vezetek nevem gondolom az öve … A tesoimnak is végre küldtek levelet ,hogy keresem oket . Remelem nem er nagyobb csalódás . Mar lassan olyan vagyok mint egy magánnyomozó …kezdek ra kattani…😔😔 az anya sokat nem volt orvosi vizsgálatokon ,de neki is voltak törései. A gyamugyes no szerint nem tartózkodnak a bejelentett lakóhelyükön es a szomszédok se hallanak feloluk. Mit gondoltok ??

        Kedvelés

        • Ez rettenetesen érdekes. Mesélj el mindent részletesen.
          Most voltál először a gyámhivatalban? Rögtön odaadták a szülők egészségi adatait? Papíron vagy gépen? De a nevük nem derült ki?

          Zseniális az egész, nagyon köszi, hogy leírtad!

          Kedvelés

  48. Tanácsot kérnék. Most, hogy kislányom kezd képben lenni a múltjával kapcsolatban, meg hogy nem én hoztam a világra, ráébredtem, hogy származásának tisztázását elhanyagoltam. Persze mondtam már neki, hogy ő egy szépséges kis félvér cigánylány, de ezt csak akkor fogja megérteni, ha a megfelelő kontextusban hallja tőlem. Ti hogy szoktátok csinálni? Van olyan roma kulturális műsor a tévében, vagy bárhol máshol, amivel összekapcsolhatnám ezt?

    Kedvelés

      • Azért szeretnék beszélni neki róla, mert jogában áll tudnia a származását. Nem hiszem, hogy csak akkor kellene beszélnem vele arról, hogy van benne roma vér, ha látszik rajta. Sőt, szerintem ha nem látszik, még inkább fontos, hogy beszéljünk róla a gyerekkel. Hiszen akkor magától nem feltétlenül jön rá, és ha mondjuk felnőttkorban derül ki -mert úgyis kiderül előbb utóbb- akkor annál nagyobb sokk lesz neki.

        Kedvelés

    • Fatika, teljesen egyetértek veled! Itt nem “aggodalomról” van szó, hanem egy okos rákészülésről… Mi mindazonáltal ahhoz a táborhoz tartozunk, akik nem nevelünk egy elkötelezett, minden részletre (kultúra, nyelv, stb.) kiterjedő roma identitást, többek között azért sem, mert a kislányunk most éppen abban a fázisban van, amikor el is utasítja az ilyen jellegű diskurzust és direkt élményeket. De implicit módon felszínen tartjuk a témát (jótékonykodás, adománygyűjtés, történetek, “véletlen” találkozások), és minden adandó alkalommal (film élmény, rendezvények, cigány származású ismerősök, iskolai történések) tematizáljuk a dolgot, remélve, hogy a sok-sok impulzus észrevétlenül is megteszi hatását és az ismeretek, benyomások beépülnek. Megvárjuk – és közben előkészítjük – azt az időt, amikor a lányunk tudatosan is foglalkozni akar a származásával. (Egyébként – más témában – szeretnék e-mailt váltani veled. Megadnád a címedet? Az enyém: dutkaof@gmail.com)

      Kedvelés

    • Mi még előtte vagyunk ennek, de -roma ismerős, barát híján – szerintem el lehetne vinni pl. az Athe Samra, ahol jó hangulat van, vegyes a társaság és napközben is a jók a programok, koncertek (általában június elején szokott lenni). Van még a Glinda című roma gyereklap, abban is biztos találnál valamit, ami a korosztályának megfelelő (kiadója az Amaro Trajo Alapítvány). Aztán ott van Szalóki Ági, aki anyai részről roma, az ő gyerekkoncertjei is bejöhetnek.

      Kedvelés

        • Mi meg csak a tervezés szintjén vagyunk, de igyekszünk készülni, úgyhogy kiváncsi vagyok a tapasztaltabban véleményére, de mi egy Pálya Bea Altatok koncertet (ezt Bea kicsiknek es nagyoknak alkotta) jò mesélős programnak tartanánk.

          Kedvelés

          • Egy kollégiumban laktunk Beával a karrierje hajnalán az egyetemi évek alatt, de most megleptél — nem is tudtam, hogy roma származású anyai ágon. De jó is, mert mindig az embert kell nézni, nem a származását. Amúgy az Altatok könyv megvan nekünk és jónéhány vers a kedvencünk belőle. Kedves olvasmány este. Persze vannak benne olyan versek, amik kifejezetten a várandósághoz vagy a szüléshez kapcsolódnak, azokat átugrottuk egyelőre.

            Kedvelés

  49. Dutka, az indokláshoz ajánlom Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos 2005. október 25-én (közel 10 éve!) állásfoglalását az örökbefogadott gyermekek egészségügyi adatainak
    nyilvántartásáról.
    http://abi.atlatszo.hu/index.php?menu=aktualis/allasfoglalasok/2005&dok=9216
    Az állásfoglalást egy kórház igazgató kérte, idézek belőle:
    „Örökbefogadás esetén az örökbe fogadó szülőnek igényelnie kell az “új” személy számára új TAJ számot. Az örökbe fogadott gyermek létére és egyéb adatainak igazolására alkalmas okirat a születési anyakönyvi kivonat. Az örökbe fogadott gyermeket az anyakönyvvezető olyan módon anyakönyvezi, hogy az örökbe fogadó szülőket vér szerinti szülőként vezeti be az anyakönyvbe, de az anyakönyvi kivonat nem tartalmaz az örökbe fogadás tényére utaló adatot.
    A gyermek egészséghez való alkotmányos joga adott esetben olyan érdek, ami az egészségügyi szolgáltatónál a korábbi kezelési vagy egészségi állapottal összefüggő adatokhoz való hozzáférést valamilyen módon mégis indokolhatja. A helyzetet “súlyosbító” tényező, hogy az egészségügyi nyilvántartásokban történő adatmódosítást olyan módon kell elvégezni, hogy a módosított adat továbbra is olvasható maradjon.
    A vizsgálat során megkerestem az egészségügyi minisztert, valamint az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztert. A szaktárcák vezetői válaszukban egyetértettek azzal, hogy a jelenlegi jogi környezet nem teszi lehetővé az “átjárást” az örökbefogadás előtt és azt követően történt egészségügyi ellátások dokumentációi között, holott a gyermek érdeke ezt nyilvánvalóan megkívánja.
    Hangsúlyozom azt a tényt, hogy az örökbefogadás titkossága (titkos örökbefogadás esetén) a házasságról, a családról és a gyámságról szóló1952. évi IV. törvény értelmében a vér szerint és az örökbefogadó szülők közötti viszonyt jellemzi, vagyis elvileg csak azt zárja ki, hogy a szülők egymás adatait megismerjék, illetve a vér szerinti szülők az örökbefogadás tényéről értesítést kapjanak, az erről hozott határozatot megismerjék, ellene jogorvoslattal éljenek.
    Örökbefogadás esetén a gyermek örökbefogadás előtti személyes adatai az örökbefogadást engedélyező gyámhivatal és a gyermek születési helye szerint illetékes anyakönyvvezető előtt ismertek.
    Az örökbefogadás előtt történt, a gyermek kezelésével, egészségügyi ellátásával kapcsolatos összesített információk az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) kezelésében megtalálhatóak.
    Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 24. § (2) alapján az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplő adattal a beteg rendelkezik. A 24. § (4) szerint a beteg jogosult az általa pontatlannak vagy hiányosnak vélt – rá vonatkozó – egészségügyi dokumentáció kiegészítését, kijavítását kezdeményezni, amelyet a kezelőorvos, illetve más adatkezelő a dokumentációra saját szakmai véleményének feltüntetésével jegyez rá. A hibás egészségügyi adatot az adatfelvételt követően törölni nem lehet, azt úgy kell kijavítani, hogy az eredetileg felvett adat megállapítható legyen.
    A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 46. §-a alapján az örökbefogadást engedélyező határozat rendelkező részének tartalmaznia kell többek között a gyermek örökbefogadás előtti nevét, a gyermek örökbefogadása utáni névviselésével kapcsolatos döntést, a gyermek születésének újra anyakönyvezéséhez szükséges adatokat, a gyermek származási helyére vonatkozó adatokat, a vér szerinti szülőként történő bejegyzésre vonatkozó rendelkezést, az anyakönyvvezető megkeresését a gyermek újbóli anyakönyvezésének elrendelése érdekében. A 14. § alapján ezen kívül tartalmaznia kell a határozatba foglalt döntés végrehajtásában, teljesítésében érdekelt szerv megkeresését is.
    A gyermek egészséghez való alkotmányos joga érdekében adatvédelmi szempontból elfogadható megoldásnak tartom, ha – a vonatkozó jogi szabályozás módosításával, kiegészítésével – a gyámhatóság, mint a régi és új személyazonosító adatok jogszerű kezelője – kapna megbízást arra, hogy az OEP nyilvántartásából a gyermek régi személyazonosító adataihoz rendelt egészségügyi szolgáltatásokat elvégzett egészségügyi szolgáltatókat megkeresi és határozatában felszólítja őket az egészségügyi dokumentációban szereplő régi személyazonosító adatok törlésére és egyidejűleg azok új személyazonosító adatokkal való módosítására, helyettesítésére.
    Ezzel a megoldással az örökbefogadott gyermekek esetében sem az egészségügyi adatok adatbiztonságához, sem a gyermek személyes adatai védelméhez való jog nem sérülne. ugyanakkor a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, kezeléshez való jog biztosítva lenne.
    Az örökbefogadást engedélyező gyámhatóság ezzel többletterhet kapna, valamint a szükséges jogi szabályozás módosításának előkészítése a jogalkotóra hárul.
    Mindamellett az örökbefogadott gyermek érdekeire és az örökbefogadások viszonylag csekély számára tekintettel a fenti, kompromisszumos megoldás bevezetését elengedhetetlennek tartom.”

    január 1-én az adatvédelmi biztos intézménye megszűnt, alkotmány helyett Alaptörvény lett, de szerencsére az egészséghez való jog továbbra is alkotmányos alapjog és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 24. §-a továbbra is az alábbiak szerint rögzíti az egészségügyi dokumentáció megismerésének jogát:
    „(1) A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplő adatait, illetve joga van ahhoz, hogy – a 135. §-ban foglaltak figyelembevételével – egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.
    (2) Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplő adattal a beteg rendelkezik.
    (3) A beteg jogosult
    a) a gyógykezeléssel összefüggő adatainak kezeléséről tájékoztatást kapni,
    b) a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni,
    c) az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról kivonatot vagy másolatot készíteni vagy saját költségére másolatot kapni,
    d) a fekvőbeteg-gyógyintézetből történő elbocsátásakor zárójelentést (137. §) kapni,
    e) egészségügyi adatairól indokolt célra – saját költségére – összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményt kapni.
    (4) A beteg jogosult az általa pontatlannak vagy hiányosnak vélt – rá vonatkozó – egészségügyi dokumentáció kiegészítését, kijavítását kezdeményezni, amelyet a kezelőorvos, illetve más adatkezelő a dokumentációra saját szakmai véleményének feltüntetésével jegyez rá. A hibás egészségügyi adatot az adatfelvételt követően törölni nem lehet, azt úgy kell kijavítani, hogy az eredetileg felvett adat megállapítható legyen.
    (5) Amennyiben a betegről készült egészségügyi dokumentáció más személy magántitokhoz való jogát érintő adatokat is tartalmaz, annak csak a betegre vonatkozó része tekintetében gyakorolható a betekintési, illetve a (3) bekezdésben említett egyéb jogosultság.”

    Abból amit a kórház leveléből idéztél nekem az tűnik ki, hogy ezek szerint mindenki jogosult az egészségügyi intézményekben keletkezett, róla tárolt egészségügyi dokumentumokat megismerni, kivéve az örökbefogadott gyerekeket? És hiába írta le immár 10 éve egy, az alapvető jogok védelmére létrehozott hivatal, hiába értenek ezzel egyet az illetékes szaktárcák, hogy az örökbefogadott gyermekek egészséghez való alapvető joga gyakorlása érdekében elengedhetetlenül szükséges megteremteni az “átjárást” az örökbefogadás előtt és azt követően történt egészségügyi ellátások dokumentációi között, nem történt meg a szükséges jogi szabályozás, ami nagyon szomorú.
    Én az OEP-nél anno még azzal is próbálkoztam, hogy ne módosítsák a gyerek Taj számát az újraanyakönyvezés miatt, de hiába, így aztán a gyerek Taj szám alapján vezetett beteg életútja minden nyilvántartási rendszerben hat éves korában kezdődik pusztán amiatt, mert ekkor fogadtuk örökbe.
    Amúgy az nagyon érdekelne, hogy a kórház jogásza milyen jogszabályhelyekre hivatkozik, amikor gyámhatósági engedélyhez – ehhez pedig megfelelő indoklással (?) ellátott kérelemhez- köti a gyermek születéséről szóló zárójelentés ismertetését. Titkos a súlya vagy hogy esetleg volt-e valamilyen betegsége vagy hogy normál szülés volt-e? Nekem ez elég érthetetlen, hogy te, mint a kiskorú gyerek törvényes képviselője nem kaphatod meg a gyereked születésére vonatkozó egészségügyi adatokat, de ha mindezt a gyámhatóság kéri, neki kiadja?

    Kedvelés

    • Köszönöm, Angéla, ezt az igen részletes “tanácsadást”, igazán kedves tőled!:) (BOcs, hogy csak most, de sajnos korábban érdemben nem jutottam hozzá!) Az adatvédelmi biztos sok minden olyasmit mond, ami benne van a Herczog Mária szerkesztette Kézikönyvben is a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához (erre is te hívtad fel a figyelmemet). Utóbbiból több dologra is hivatkoztam a kérelmemben – ezek szerint hiába. Egyébként az ügyvédnő érdekes módon SEMMIRE sem hivatkozik a kérésem elutasítása során (vagy azt alátámasztandó, miért is kellene inkább a Gyámhivatalhoz fordulnom)!!! (Neki ezek szerint semmivel nem kell indokolnia a döntését!) Vicces egyébként, hogy ugyanő az én munkahelyi egységem jogi tanácsadója is, így többször kértem és kaptam tőle személyesen jogi tanácsot munkajogi kérdésekben. Lehet, hogy most át kellene sétálnom hozzá és megkérni, ugyan írjon már egy támogató választ? 😉
      Viccet félretéve: megírom most a 3. sz. Kérelmet, melyben az adatvédelmi biztosra fogok hivatkozni. Lássuk, erre mit lépnek majd. Nem lehet egyébként, hogy bármely kórházi dolgozó bármilyen osztályon le tudja tölteni a kérdéses zárójelentést és kinyomtatni nekem? Mert akkor csak ismerőst kellene keresni. 🙂

      Kedvelés

  50. Igazán hasznos volt. Véleményem szerint saját magának sem mond igazat,próbálja elhitetni,hogy engem ez nem érdekel és kemény vagyok. nyílván dühös? még ha magának sem vallja be. De szerintem természetes az,hogy valaki kíváncsi legyen az igazi szüleire. Bocsánat,inkább más zóval biológiai szüleire. Talán így helyesebb. értem és talán egyetértek,hogy azok az igazi szülők akik felnevelnek és azok is. Sosem lehet elégszer megköszönni, de úgy gondolom a múltat jó tudni,akármennyire is rossz és fájdalmas.

    Kedvelés

  51. Szerintetek mikor tudja egy gyerek elfogadni azt hogy örökbe fogadták? A legutolsó cikk az örökbefogadó félelmeiröl szólt. Mikor mondhatjuk, hogy feldolgozta a traumát?

    Kedvelés

    • Szia / Jó napot! Nem tudom melyik, majd kérek egy kis segítséget 🙂 A legjobb,ha kiskorában elhintjük a morzsát. Persze szépen lassan, nem mind egyszerre, meg a kis gyerek fel sem fogja igazán,hogy mi is az meg hogyan lehetséges ez. Emlékszem,én megkérdeztem,hogy a te hasadban voltam és akkor mondta ” anya”,hogy nem te egy másikéban,aki ugyanúgy szeretett . Utána kb 16 éves koromig valahogy elfelejtődött,akkor nagyon elkezdett érdekelni,kutakodtam stb. Most nem annyira, de mégis. Na kis kitérő volt. Nagyobb korban szerintem semmikép sem jó,mert akkor érezheti gy is,hogy hazugság,becsapták egész életében,vagy legalábbis addig. Más kérdés,ki mennyit mondd el,hogyan mondja el. Mindenkinél máskor erősödik fel a kíváncsiság persze, azt nem tudhatjuk előre.

      De szvsz a legjobb,ha kisebb korban ,plusz,ha kérdez is. Utána meg jön magától. De én traumára sohse gondoltam egyébként. nyilván az, tudom én is. Én nem tudom,hogy feldolgoztam-e, most úgy érzem,hogy igen ( talán),de lehet nem,vagy csak nem akarom. Mindenesetre te döntöd el,hogy mikor 🙂 Remélem,hozzá tudtam tenni valamit : :))

      Kedvelés

      • Tegezz nyugodtan, 21 éves vagyok.
        Azért tettem fel a kérdést, mert engem is örökbe fogadtak, 3 éves elmúltam. Van még 2 testvérem, és ök is örökbe vannak fogadva, de hármunk között nincs vérkapcsolat. Mindenki máshonnan jött. Akkor tudtuk meg, mikor 16 éves voltam ( 10 és 14 éves volt a másik két öcsém). És mi is tettünk fel hasonló kérdést, hogy “anya, mi vér szerinti testvérek vagyunk-e?” és mi erre azt a választ kaptuk, hogy igen. 16 évesen is csak azért tudtuk meg, mert anyukám beteg volt, és rá 3 hétre el is hunyt.
        Ezért kérdezem, hogy mikor lehet azt mondani, hogy feldolgozható az infó?!

        Kedvelés

        • Ó értem vagyis majdnem. .):) örökbe fogadtak és rajtad kívül van még 2 testvéred akik szintén örökbe lettek fogadva . De más-más apától származtok. 16 évesen megtudtad,hogy örökbe vagy fogadva, mert édesanyád meghalt ( :/ ) De akkor nem mondott teljesen igazat ? 🙂

          Hát fellehet,mindenképp de időbe telik szerintem,így hogy “későn” tudtad meg. Bár nem vagyok szakember csak egy sorstárs 🙂 De szívesen segítek mindenben 🙂 Jó,ha megértő társra, talál az ember 🙂 Hát amikor a lelked nyugodt, tudod,hogy rendben,elfogadom,jól vagyok:) De lehet ehhez fel kéne keresni : persze mikor neked jólesik és felkészültnek érzed magad 🙂 Édesanyád nem akart rosszat,csak a legjobbat, úgy féltett mint saját gyermeke 🙂 Írj 🙂

          Kedvelés

          • Az örökbe fogadó szüleim 3 gyereket fogatak örökbe, de a h3 gyerek között nincs vérszerinti kapcsolat 🙂 és az örökbe fogadó anyukám halt meg miután elmondták. 🙂 Így gondolom érthetőbb 🙂
            És tudom, hogy anyukám nem akart rosszat, szeretett minket, csak neki is voltak problémái amit nem tudott feldolgozni:)
            Azt nem monsom, hogy teljesen feldolgoztam, de azt sem mondom, hogy minden nap gondolok erre. Csak vannak időszakok, mikor nagyon szívesen megkeresném azt aki elhagyott, hogy miért. Szerinted van értelme megkeresni? Vagy inkább azt kérdezem mikor? Amikor az életeúgymond stabil?
            Köszönöm a gyors válaszaidat 🙂

            Kedvelés

            • Ó,értem csak elsőre kicsit bonyolultnak tűnt nekem :)) Igen,tudom vannak olyan napok, amikor csak ez jár a fejemben. Hát amikor úgy érzed szerintem,hogy készenállsz. Fel kell készülni,de lehet hogy nem. Mindenkinek máskor jön el. Most szívesen találkoznál vele?

              U.I Igen ezzel én is így vagyok,inkább mint az abortusz . Meg nevet is adott, kórházban, szóval igazán hálás lehetek. csak nem mindig jön össze.

              Kedvelés

    • Szia Mesti! Üdv a blogon.
      Ez így elég nehéz lehetett, az örökbefogadás mellé rögtön anyukád halálát is feldolgozni.

      Apukád él még, vele tudsz beszélgetni? Mennyit tudsz az örökbefogadásodról?

      Kedvelés

      • Igen, apukám él. Vele a kapcsolatom nehézkes. Nem sokat beszélgetünk, egyébként sem Magyarországon dolgozik, folyton ingázik. Nem egyezik sok mindenben a véleményünk.
        Az örökbe adásomról annyit tudok, hogy megszülettem, és otthagytak a kórházban. Mivel az aki szült, ö nem írt alá semmit, így nem tudtak sokáig örökbe adni. ( meg állítólag a vmelyik oldalról a nagymama látogatott párszor, gondolom ez volt a fö ok ami miatt nem adhattak örökbe.) De egyébként mást nem nagyon tudok, még annyit, hogy a nő házasságban élt, de félrelépet…
        Örülök, hogy élek, mert mondhatta volna, hogy elvetet engem, de megszült.

        Kedvelés

  52. Sziasztok !
    Az én anyukám 16 évesen szült és nem engedték a szülei,hogy hazahozzon a kórházból ezért örökbeadott. Örökbeadásom után érdeklődött párszor utánam, ezért nem adtak örökbe pár hónaposan csak 1,5 éves koromban. A babaotthonról rengeteg képem van ahogy az ottani kis barátaimról is, akikkel egy csoportban voltam, mert a szüleim minden ismerkedős találkán csináltak fényképeket. A szüleim szerettek volna még egy gyereket örökbefogadni,hogy legyen testvérem, de akkoriban anniyra hosszú idő volt mire gyereket kapott az ember,hogy nem vágtak bele. 6-7 évet vártak rám a szüleim. Édesanyám 36 éves volt mikor hozzájuk kerültem, édesapám pedig 35, tehát “késői” gyerek is voltam, ezért nem akartak mégegyszer belevágni. Körübelül 3-4 éves korom óta tudom,hogy örökbefogadtak. Ez úgy volt,hogy megkérdeztem anyut,hogy én is az ő hasában voltam-e és akkor mondta,hogy én miért nem az ő hasából vagyok. Sosem foglalkoztatott az,hogy engem örökbefogadtak. Mivel apukámra hasonlítok is, így nem is igen volt feltünő ha mások nem tudták éppen. Mai napig vérszerinti szüleimnek tekintem őket, nekem ők az igaziak. 🙂 Rengeteg szeretetet és törődést kaptam tőlük és nagyon szép élményekben gazdag gyerekkorom volt. Semmiben nem hátráltatott a tudat,hogy én tudtam. Eléggé empatikus személyiség vagyok és a szüleim így is neveltek. 6 éves voltam mikor 1x látogattam vissza a babaotthonba rengeteg játékkal és kinőtt ruhával. Akkor kaptam egy csoport képet az egyik dajkától aki velem volt. Szeretném megismerni azokat a gyerekeket és tudni,hogy ők is szerető családra leltek-e. Szívesen beszélgetnék esetleg másokkal is akiket örökbefogadtak a szülei. A szüleim már egész fiatalon, mindig felajánlották, ha esetleg érdekel az igazi anyukám-apukám, és 18 leszek ők mindenben segíteni fognak,hogy ‘megtaláljam’. Évek óta furdal a kiváncsíság,hogy mégis hogyan nézhetnek ki, van e testvérem és stb. Ugye én lennék az első gyermeke, gondolom azóta talán férjhez ment és családott alapított. Kicsit félek is a dologtól,hogy mi van ha visszautasít és nem engedi kiadni az adatait, akkor hogyan láthatok róla képet és léphetnék kapcsolatba a testvéreimmel. A találkától szerintem félnék……,de képet szívesen látnék róla és akár a testvéreimet is megismerném. 22/L

    Kedvelés

    • Szia! Üdv a blogon!
      Jó olvasni, hogy ilyen jó szüleid vannak.

      Első körben őket is megkérdezheted, hátha tudják a vér szerinti anyád nevét, vagy valami adatot, illetve a csecsemőotthonban is lehet érdeklődni.

      Ha másfél évig keresett téged, akkor valószínűleg nem fog elutasítani.

      Sok sikert és bátorságot a kereséshez!

      Kedvelés

  53. jaj de kihalt ez a fórum. Annyira vártam a történeteket amiket a többiek írtak volna. Mert voltakpáran akik írták,hogy majd beszűmoltak és azóta ide se bagóztak. persze biztos fontos más is. Mostanában kevés olyan cikk van ami örökbefogadottakról szól:) De biztos lesz,türelemmel várok

    Kedvelés

  54. Sziasztok!
    Én a húgomat szeretném megtalálni. Valamikor ’98 környékén adták örökbe mikor meghaltak a szülei. Nekünk csak az édesanyánk közös,de mikor elhunyt, én gyermekotthonba kerültem, ő meg az édesapjával maradt. Sajnos nem sokáig, mert 2-3 héttel édesanyánk halála után, az édesapja is elhunyt. Mivel alig lehetett 2-3 éves, így örökbe adták és azóta nem tudok felőle semmit. Próbáltam érdeklődni,de elvileg kérték a titoktartást így nem mentem sokra. Hivatalos úton (gyámhivatal stb.) nem szeretnék indulni, mert akkor felkeresik őt is és a szüleit is és nem szeretnék bekavarni. Csak “kívülállóként” szeretném felkeresni, és megtudni, hogy mi van vele. Esetleg segíteni neki ha szüksége van rá. Természetesen ha már tudja, hogy örökbe fogadták, akkor más a helyzet, akkor tudatom a kilétem, de addig nem. Most már nagykorú lehet, olyan 19-20 körül. Születési neve: , édesanyja neve , az apja, de ezekkel valószínűleg nem sokra megyek. Ötletek?

    Kedvelés

    • Szia Antal! Üdv a blogon!
      A kommentedből szándékosan kihúztam a családtagok nevét, nem szeretnék ilyen adatokat közzétenni a blogon, ez nem erre szolgál.

      Ha téged nem fogadtak örökbe, akkor sajnos hivatalos úton nem mész semmire, a gyámhivatalon keresztül nem keresheted.
      Akkor maradnak a nemhivatalos utak. Erről is volt cikk, fenn találod a linkjét.

      Azt amúgy is elég nehéz valakiről megtudni, hogy tudja-e, hogy örökbefogadott…

      Viszont, ő kereshet téged – már ha tudja, hogy örökbefogadott…

      Kedvelés

  55. Felnőtt örökbefogadottak, figyelem! Egy szakdolgozati kérést adok közre. Salgó Ella harmadikos pszichológushallgató a Károlin. Felnőtt örökbefogadottakkal szeretne egy kötetlen interjú formájában beszélgetni a családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos érzéseikről. Lehetőleg olyanokkal, akiknek még nincs gyerekük. Az interjúk természetesen anonimak. ellasalgo@gmail.com címre várja a jelentkezéseket.

    Kedvelés

  56. Sziasztok!

    Szakdolgozatomhoz keresek örökbefogadott felnőtteket, akik szívesen adnának egy kötetlen életútinterjút. Az interjúkat természetesen anonim módon kezelem.
    A jelentkezést a slgella@yahoo.com címen várom.
    Köszönettel,
    Salgó Ella

    Kedvelés

  57. Sziasztok ! Voltam gyámügynél és érdeklődtam,hogy egy testvért hogy lehet megkeresni,stb és mondtam,hogy én csak annyit szeretnék megtudni,hogy van-e.Mert külön helyen lettünk örökbeadva. De kaptam egy levelet pár hétre rá persze,hogy mi kell ahhoz,meg körülírva,hogy mi a szabályos eljárás. A Kérdésem,értesítik a vér szerinti szülőt ( sz.anya) és az örökbeadott testvért) is vagy csak a sz.anyát?:) Pedig csak biztosra szeretnék menni,hogy van-e. Remélem érthető:) Előre is megköszönném:)

    Kedvelés

    • Igen, értesítenek levélben mindenkit- külön-külön. Beidézik őket. Én is voltam januárban gyámhivatalban és velem nagyon rendesek voltak, minden kérdésemre válaszoltak. Sok sikert!

      Kedvelés

      • Köszönöm a választ! Voltam,és természetesen elmondták,hogy van. Persze eddig is tudtam,csak biztosra akartam menni:) Persze hozzátetták,hogy,ha tovább szeretnék haladni,az nagyon veszélyes. (tisztában vagyok vele). Bár egy képet kaphatnék:/ mit szólnának,ha megkérdezném?. Hm,inkább nem:))

        Kedvelés

      • Szia Pegazus! Nem tudom miért nem enged irni a 2017-es oldalon amit irtál, nagyon érdekelne engem, hogy találtál rá a családra a nyomozás stb. irtad, hogy akit érdekel annak irsz privátban. Engem nagyon érdekelne minden, nagyon izgis amit irtál itt ezen az oldalon.

        üdv. Szupinagyi

        Kedvelés

  58. A kérdésem: Meddig éri meg korban felfelé menni?
    Gondolok itt arra, hogy én például néhány éves gyerektől elmennék egészen 12-ig korban, ha arra kerül majd a sor, hogy meg kell határoznom milyen idős legyen. 12 még belefér.
    Viszont nem tudom, hogy egy 12 éves gyereknek (fiút szeretnék) mennyire lenne még szüksége rám, mennyire tudnám meggyógyítani a lelkét, és hogy akarná-e egyáltalán, vagy már úgy lenne vele, hogy ‘ez jutott, eddig is kihúztam itt, ezt a pár évet még kibírom’ és már nem vágyna családra? Érdekelnének a tapasztalatok.
    Főleg azért is, mert jelen helyzet szerint akkor is külföldön fogok élni, amikor elindítom a procedúrát, így kisebb, egészséges fehér fiúra nem látok túl jó esélyeket.

    Kedvelés

    • Szia Katie, én 4-5 évest mondanék max. 7-8. De, ha egyedülállóként fogsz örökbefogadni inkább lányt fognak tanácsolni, ha csak nem történt olyan trauma egy kisfiúval, ami kizárná a teljes családos örökbe fogadást.

      Kedvelés

  59. Sziasztok!
    Én jövő héten fogok menni beadni a hivatalos úton történő eljáráshoz a kérelmet.
    Tulajdonképpen 4. terhesség voltam, azt megtaláltam a papíron és két nevet is, de csak vezetéknevet, így nem tudom, hivatalos út nélkül merre is indulhatnék.
    A szüleim tudnának segíteni, de nem segítenek. …
    Sőt…., engem meg is találtak már elvileg… gyanítom, h a vérszerinti anyukám vagy testvérem, volt egy-két rejtélyes telefon, közösségi oldalon való megkeresés.
    Csak azért 30 év után lenyomozni………………………..
    Vagy lehet már régebb óta tudják, hol vagyok 🙂
    Biztos beszéltek szüleimmel is, mert amikor fölhoztam anyukám irult-pirult, de nem segítenek. 😦

    Így marad a titkolózás…, és a hivatalos út.

    Kedvelés

    • Szia Ursula én 2000-ben 44 évesen tudtam meg örökbe fogadásom, 2001-ben kezdtem keresni a családom. Sajnos már nem élnek sem örökbe fogadó szüleim, sem vérszerinti szüleim. Engem akikre rátaláltam vérsezrinti családomban mindenki elfogadott ennyi idő után. Most van két családom. A mai napig tartom a kapcsolatot akiket megismertem.

      Én nagyon drukkolok neked, hogy sikerüljön amit szeretnél elérni a gyökereidet keressed meg bátran. Mózeskosárba jártál már? ott segitenek neked, hogy merre indulj.

      Van felnött örökbe fogadottak találkozója a Mózeskosárba és ha eljössz ott biztos mindenki segitőkész.

      Kedvelés

      • Szia Nagyi!:)

        Olvastam is a történeted egy részét itt a blogon, már ha nem haragszol, hogy tegeződve írok Neked.
        Nem jártam még ott, még most ez nem is jött tervbe.
        Nagyon sokáig nem is foglalkoztatott ez a gondolat, nekem teljesen természetes volt, hogy a szüleim a szüleim, még akkor is, amikor már rég sejtettem, tudtam, hogy nem vérszerintiek.
        Azóta érdekel ennyire, mióta… keresett engem valaki, és…. tudom, hogy eltitkolnak előlem dolgokat. Nem értem, miért kell másodjára is ugyanabba a hibába esni. 😦

        Kedvelés

    • Szia! kívánok Sok Sikert! Én is fontolgatom a “beadást”. De elég érdekes,hogy megtaláltak vagy kerestek. Elvileg titkos? Vagy nem? Szüleid?:O
      U.I Nekem lenne egy kérdésem ide: mennyi idő amíg megkeresik meg lezajlik a procedúra?

      Kedvelés

      • Szia Stuffy!
        Én több mint egy hónapja voltam bent érdeklődni, hogyan is zajlik a hivatalos út!
        Ki tudhat meg, kiről kit.
        Hivatalosan vesznek föl ” jegyzőkönyvet”…, majd állítólag … jön a hivatalos rész: eredeti anyakönyv keresés, lakcím keresés stb.

        Azt mondta az ügyintéző, hogy attól függ, mennyi időbe kerül, hogy mennyire hamar lesznek meg az adatok. …
        Az érdekessége az volt a dolognak, hogy nálam kétszer is kiment megnézni az adatokat…., majd kérdeztem, hogy mi a módja, azt mondja, tud levelet küldeni, …. testvéreknek is, ha vannak? Igen…, azoknak is ki tudom küldeni… tehát vannak ( akkor még azt sem tudtam, h vannak) később találtam pár papírt, amiről kiderült, h vannak ….

        Titkos örökbefogadás volt az én eljárásom annak idején, ennek ellenére valaki kiderítette, hogy hol vagyok és ki vagyok 🙂 Közösségi oldalon és telefonon is megkeresett…
        – közösségi oldalon visszautasítottam, nem tudtam még akkor, h ez lehet a keresés oka… ( azóta se találom) …
        – telefonon pedig anyukámat kereste, és mikor mondtam, h a lánya vagyok, a telefon lecsapódott….
        Hoppá. 🙂
        Feltűnő véletlen egybeesések, akkor állt össze a kép…. ugyanaz az illető keres különböző csatornákon, de nem mond semmit??? 🙂

        mostmár viszont kíváncsi vagyok és addig megyek, amíg nem lesz valami a kezemben:)

        Kedvelés

        • üdv újra:) Ó,köszönöm szépen a gyors választ:) Fél éve voltam,hogy megerősítést nyerjek affelől,hogy biztosan van-e testvérem, így gyanítom az adatokat nem kell sokáig keresgélni:)

          érdekes,hogy kiderítette,elvileg sehogyse lehet, nem tudom,esetleg valakit ismer az a valaki és talán úgy?:) na ez érdekes, Így van, kell egy kis idő,ne hagyd abba:) bízom (tudom),hogy sikerrel jár(sz):)

          Kedvelés

            • Én ezek közül egyiket se tudtam sose elképzelni soha,de van ilyen ezek szerint. Elég jó kapcsolatai lehetnek a “bizonyos személynek”. Bár ha úgy vesszük érdeklődik/kíváncsi?
              Egyébként visszatérve, szívesen küldenék levelet nevezzük testvéremnek,csak hát nem tudom,hogy tudja-e ,idáig nem adta jelét,hogy tudná vagy érdekelné a dolog. Belerondítani meg nem akarok

              Kedvelés

  60. Levelet csak akkor küldhetsz, ha nem fogadták örökbe, tehát… ha nem fogadták, akkor nagyobb felfordulást nem okozhatsz, mint amit anyukád megkeresésével is okoznál:)
    Plusz gondolj bele, ha a testvéredet így megtalálod…, akkor anyukád is meglesz, akarva-akaratlanul is. …
    Az biztos, hogy csak akkor keresd meg, ha minden eshetőségre fel vagy készülve..
    Én azt sulykolom, h szegény, beteg,,, hajléktalan netán…, hogy ne érjen nagy meglepetés.
    Meg eleve azon rágódom, hogy … visszajelez, fog -e keresni, vagy teljesen lemondott rólam immáron másodjára is?

    Kedvelés

    • Persze tudom, titkos is meg örökbe is fogadták:D ://
      Igen ezt sokhelyen láttam/olvastam,én is így készítettem fel,vagyis vagy a legrosszabb vagy jó a vége. Szóval így necceseb . Ilyenkor lenne jó a gondolatolvasás. Az utolsó mondtad: ez engem is gyakran foglalkoztat vagyis amikor a keresésen gondolkodok. De már mindegy, ha igen,akkor igen,ha nem nem. De szorítok neked:))

      Kedvelés

    • Ursula, ezt helyesbítem.
      A felnőtt örökbefogadott keresheti a vér szerinti testvérét. Akkor is, ha azt örökbe fogadták. A gyámhivatal előkeresi, aztán az illető (kiskorúnál a családja) eldönti, akarja-e a kapcsolatfelvételt.

      Kedvelés

      • Sziasztok!

        Igaz, ezt rosszul írtam, merthogy már engem is felvilágosítottak. Rosszul tudtam.
        Időközben nálam megkezdődött a keresés…, hivatalosan.
        Hogy mi lesz a vége? 🙂
        Nem mondtak semmit, de bizakodó vagyok, aztán meglátjuk.

        Azt írjátok már még le nekem, hogy ugye ha megvan minden adat…, levélben értesítenek? …..

        Kedvelés

  61. Stuffy, majd írd le, mi volt.., várom kíváncsian!

    Nem tudom, nekem is mennyi a várakozási idő, mert nekem most értesítik az életadót is, és a testvéreket is, ráadásul az ügyintéző azt mondta: testvérek és féltestvérek, remélem, csak a példa miatt mondta, ….
    Elvileg én a 4. terhesség vagyok, így biztos van testvérem, több is, de azért a túl nagy szám ilyesztő.

    Kedvelés

    • Rendben:) Mindenképp:) Ó,te a testvéreket is keresed?:)Minden elismerésem:) Én nem hiszem,mert ha nem tudja,akkor az mondjuk úgy,hogy érdekes lenne,de persze ez egyéni szoc probélma:D

      Kedvelés

      • Nekem azt mondta az ügyintéző, hogy egyben kell benyújtani, mert két hét múlva nem fogja elölről kezdeni az egész procedúrát… Nem is értettem…
        Biztosan tud valamit, amit én nem tudok!!!! 😦

        Szerintetek?
        Vagy mondott már valakinek, valaki ilyet?
        Mert én csak az életadóra voltam kíváncsi 🙂
        Azt utána megkérdeztem, ha valaki örökbe lenne még adva rajtam kívül… és keresett volna már, akkor értesítettek volna.. De ezek szerint nem keresett senki.
        Én úgy érzem, csak én lettem örökbe adva… aztán ki tudja:)

        Most várakozás van…, türelem, és türelem.

        Kedvelés

        • Nincs ilyen , hogy egyben kell benyújtani , ez hülyeség szerintem. Én mindkettőre,de tudom,hogy csak úgy nem kereshetem,bár ha tudnám,hogy ő mit tud az jó lenne..

          Amikor voltam,hogy csak szeretnék megerősítést nyerni afelől,hogy biztostan,akkor mondta is nekem az illető,hogy óvatosan,persze én is tuzdom,hogy nem lehet csak úgy,mert mi van,ha nem tudja stb,szóval igen. Én valószínűsítem,hogy nem tud rólam.

          Mondta,hogy mennyi idő?:) Én holnap intézem:)

          Kedvelés

          • Furcsa volt nekem ez az egész ! És itt ki is derül, hogy Téged óvatosságra intenek, nekem meg azonnal -HUSS bele… arra gondoltam h azért mondták nekem ezeket…mert az életadó vissza fogja utasítani a kérelmet, esetlegesen már nem is él….

            Mire sikerült járnod??? 🙂

            Kedvelés

            • Szerintem irreális feltételezés, hogy egy gyámhivatali előadó, akihez több ezer ügy tartozik (és esetleg csak pár hónapja van a helyén) egy puszta név alapján bármit tud egy esetleg más megyében történt örökbeadásról.
              Az, hogy biztat vagy lebeszél, szerintem kizárólag a saját véleményét tükrözi, hogy mennyi értelme van a gyökérkeresésnek.

              Kedvelés

  62. Igazad lehet, Zsuzsa ebben. Nekem mégis nagyon furcsa volt a helyzet maga.
    De lehet, hogy azért, mert ilyen helyre nem mindennap megy az ember és kombinál azonnal, bármi történik is. 🙂
    De azalatt mégis mit értett, hogy két hét múlva nem kezd elölről semmit? 🙂 Ezzel azt is mondta, hogyha az életadó visszautasítja a kérelmet, és én akkor a testvéreket nem jelöltem meg… akkor menjek máshová keresni az életadót… mégis mi ez a hozzáállás…? 🙂 Úgymond szerintem ez nem volt egy jó hozzáállás… mivel nem egy testvér van… most 4-5 embert keresnek föl…..

    No, mindegy, még mindig várakozok 🙂 Eddig semmi infóm nincs….

    Kedvelés

    • Szia Ursula, lehet ezt arra értette, hogy őket már nyitott örökbefogadással fogadták örökbe és megkérdezhetőek. Egyébként, ha mindenki zárt örökbefogadással került az örökbefogadó szüleihez akkor csak a vér szerinti anyán keresztül megközelíthetőek. Legalábbis én így tudom, javítsatok ki, ha tévednék.

      Kedvelés

      • Nem az anyán keresztül keresik meg a testvért, hanem külön, pár éve így van.

        Ptk 4/135
        4:135. § [Örökbefogadott gyermek vérségi származás megismeréséhez fűződő joga]
        (1) Az örökbefogadott felvilágosítást kérhet a gyámhatóságtól arról, hogy őt örökbefogadták-e, él-e a vér szerinti szülője, van-e testvére, és – ha a tizennegyedik életévét betöltötte – vér szerinti szülőjének, testvérének természetes személyazonosító adatairól is. A tizennegyedik életévét betöltött gyermek a kérelmet törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is előterjesztheti. Erről az örökbefogadási eljárás során a feleket tájékoztatni kell.
        (2) A felvilágosítás megadásához a vér szerinti szülő és a testvér meghallgatása szükséges. Ha az örökbefogadott kiskorú, az örökbefogadót vagy más törvényes képviselőt is meg kell hallgatni. A kiskorú testvér meghallgatásához törvényes képviselőjének előzetes hozzájárulása szükséges. Ha a vér szerinti szülő vagy testvér cselekvőképtelen, törvényes képviselőjének meghallgatása is szükséges.
        (3) Nincs szükség a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatására, ha ismeretlen helyen távol van vagy meghallgatása elháríthatatlan akadályba ütközik.
        (4) A vér szerinti szülő, a testvér természetes személyazonosító adatai az örökbefogadottal nem közölhetők, ha
        a) a vér szerinti szülő, a testvér, az örökbefogadó vagy más törvényes képviselő meghallgatása ismeretlen helyen való távollét vagy elháríthatatlan akadály miatt nem volt lehetséges;
        b) a vér szerinti szülő, a testvér úgy nyilatkozik, hogy a természetes személyazonosító adatai nem közölhetők; vagy
        c) a kiskorú gyermek érdekeivel ellentétben áll, így különösen, ha a vér szerinti szülő felügyeleti jogát a bíróság azért szüntette meg, mert a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sértette vagy veszélyeztette.
        (5) Ha a vér szerinti szülő az (1) bekezdés szerinti kérelem előterjesztésének időpontjában már nem él, természetes személyazonosító adatai az örökbefogadott gyermekkel közölhetők, kivéve, ha korábbi eljárás során már úgy nyilatkozott, hogy adatai közléséhez nem járul hozzá.

        Kedvelés

      • Igen, Manuela, biztosan igazad van, mkit köt a munkahelyi szabályzat.
        Kíváncsi vagyok, mennyi időbe kerül ez, … Remélem, két hónapnál nem fog tovább tartani!!

        Kedvelés

          • Szia!

            És mi történt veled? Fölolvasták a jegyzőkönyvet, vagy megvan minden adat?:)
            Mesélj, én kíváncsian várom.. 🙂 Fölveszed a kapcsolatot,???
            Nekem biztos , hogy több idő lesz,… több emberről van szó.

            Kedvelés

            • Hát,nekem egy nem jött válaszként,szóval nekem véget ért a keresés:/ kicsit szíven ütött,de valahogy túlteszem rajta magam:/ 🙂
              hajrá:)) mindenképp írj,tényleg érdekel:)

              Kedvelés

            • Kedves Stuffy!

              Sajnálom, hogy nemleges választ kaptál. Nekem már túlszaladt a dolog az egy hónapon… azért több ember gondolom, több idő… de remélem, adnak erre valami határidőt, hogy x.y, ha nem jelentkezik két héten belül, akkor rá tovább nem várnak.

              Én ha jól emlékszem, nekem azt mondták, ha az életadó visszautasítja a kapcsolatfelvételt, a természetes adatait megkapom, szül. név, idő, anyja neve..
              Lehet, hogy az is segítség, bár kérdés, h ilyenkor az ember lánya szeretné-e még ezt “forszírozni”.

              Majd én is leírom Nektek, hogy mire jutottam.
              Engem ugye kimondottan az életadó foglalkoztat…
              aztán, hogy ebből mi lesz 🙂

              Kedvelés

  63. Üdv újra!
    Pár éve már jártam erre, viszont akkor vidéken éltem és bonyolultabb életem volt, így nem volt időm energiám foglalkozni a kérdéssel. (akaratom sem nagyon. )
    Most viszont egy ideje már a fővárosban élek, többé kevésbé rendszeres napi rutinnal, így kellő meggyőződéssel azt hiszem belevághatok a gyökereim felkeresésésébe. Ugyan nem hiszen h ez túl fontos, vagy életet megváltoztató dolog lenne, de eddig még semmi komolyat nem csináltam végig, és talán ez lehet az első lépés. Illetve most értem el oda, h nem szégyenkezve állnék oda a vérszerintiek elé. Többé kevésbé rendes munkám van amit szeretek, van hol laknom, szval azt hiszem okés minden.(bringás futárként aszfaltbetyárkodom a városban)
    H miért is írtam ide ezt? Talán csak magam miatt, h a kimondott (leírt) szó erősebb elhatározást von maga után mint a gondolat. Igen, erőt és energiát fogok fektetni abba h felderítsem a szüleim és választ kapjak az amúgy soha fel nem tett kérdésre.
    -Miért?

    Kedvelés

  64. ide írok,mert már nem enged fentebb.
    Zsuzsa: Igen,tőle:/:)
    Nem,nem próbáltam,nem tudom,lehet nem is kéne egy 3dik nem-nek már tényleg nem örülnék,de szerintem nem is tudja.Persze jó lenne,de egyelőre túlteszem magam ezen

    Kedvelés

    • Hát ez szomorú.
      Tehát ha visszautasít semmilyen jogon, soha nem tudom,meg ki kicsoda…
      Azért ez elég durva…
      Mindenesetre…. nem tudom, akkor ezt mire mondták nekem, h a term. adatokat kiadják…
      — mindegy, remélem, nemsoká többet tudok.. én is.

      Kedvelés

        • Ne legyen igazam,.) de igen erős tud lenni, engem is “meglepett”,hogy szépen írjam. Ezért gondolkodok az utolsón is , majd meglátjuk:)

          Kedvelés

            • Ez a Ki tudja nagyon összezavar. En nagyon szeretnem.de az az eshetoseg mindig ott van,hogy nem tudja.nem akarja stb.Minden szabad igaz es batorito:) Koszonom de egy harmadik nem mar sok lenne vagy ki tudja…

              Kedvelés

            • Miért foglalkoztat ennyire, hogy mi van, ha nem tudja a testvéred?
              Ha így is van, az egy súlyos hiba, ami az ő szüleit terheli. Neked nem kell őket fedezned. Senki sem szeret hazugságban élni, és egyszer úgyis kiderül.

              Amúgy megmondta a gyámhivatal, hogy egy testvéred van?

              Kedvelés

  65. Örökbe: Itt folytatom. Őszintén szólva mert nem szeretnek beleronditani az életébe. Ha nem tudja es esetleg jon a level,h xy keresi. Akkor meg ha nem tudta ram haragszik eg,hogy miert keresem. Persze egytol-egyig igazad van es egyetértek. De nem lenne jo,hogyha emiatt nem kedvelnenek az o szulei. Igen egy van akit örökbeadtak. Csak elkerult másik megyébe valószínűleg.es csak a nevet tudom. gondolom a jelenlegi. Persze csak keresztnév . Gondolta,ha találkozok a vsz szilivel akkor megtudom,hogy mikor született a másik gyerek:)

    Kedvelés

  66. Sziasztok!

    Tudom, hogy mindenkinek egyedi az esete… de kíváncsiságból megkérdezem, hogy a körülbelüli várakozási idő mennyi szokott lenni, amíg szólnak ez ügyben az adatokról?
    Nekem lassan két hónap telik el, és már egyre jobban aggaszt a dolog, lehet, hogy bonyolult ??

    Zsuzsa, nincs erre valami határidő, ha teszem föl, két hét alatt megvannak az adatok az életadóról, testvérekről…, akkor egy hónapuk van jelentkezni vagy vmi ilyesmi??

    Illetve betelefonálhatok szerintetek 3 hónap elteltével az ügyintézőnek, hogy hol jár a dolog? Vagy ezt nem veszik jó néven??

    Kedvelés

  67. Üdv mindenkinek! Engem is örökbe fogadtak és felnőtt koromban tudtam meg (20 évesen). Már 47 éves vagyok. Közben már megtudtam adatokat, de pont a mai napon adtam be a XI.kerületi Gyámhivatalba egy kérvényt, hogy legyenek segítségemre a szüleim, testvérem, féltestvérem felkutatásában. Úgy tudom van egy tőlem fiatalabb lánytestvérem is és anyánk ugyanaz. Apa neve ismeretlen. Készítettek egy írást is ahol rajta van a hölgy telefonszáma aki azt a felvilágosítást adta hogy valószínűleg 2 hét múlva már alap adatokat fog tudni, de amíg mindent megtud az kb 1 hónap. Azt is mondta, hogy ha már nagyon kíváncsi vagyok akkor nyugodtan telefonáljak.

    Kedvelés

    • Szia Andra!

      De jó ezt hallani, egy hónap alatt reméljük lezajlik, és sok sikert is kívánok a történésekhez.

      Nézegettem a napokban a Keresem a családom című reality showt-
      Hát vannak benne nehéz dolgok, nem egy-kettő.

      Viszont ez, hogy ott magánnyomozóhoz fordulnak segítségért. … Nem is gondoltam rá, pedig akár tök logikus is lehetne. 🙂
      Egy-két embert hamarabb meg is találnak ők…, bár nálam pl. amennyi információ van, az édes kevés…
      Nem volt régen újságokban, hogy melyik napok, milyen nők szültek…? Nagyban megkönnyíthetné a helyzetet. 🙂

      Kedvelés

  68. Én nem fordulok az előbb említett műsorhoz, mert a lényeg pont a címében van hogy “show” műsor, tehát a “kenyeret és cirkuszt a népnek” alapján működik. Az ilyen műsorokat nem kell annyira “komolyan” venni. Kisarkított mindkét fél “játéka”, a drámai hatásért és az azért járó pénzért sok mindent be lehet/kell vállalni. 🙂

    Kedvelés

  69. Megkérdeztem az ügyintéző hölgyet hogy tudna-e nekem mondani esetleg egy statisztikát, hogy nagyjából hány százalékban fogadják az anyák a gyerekeik kérését pozitívan, ezalatt azt értem, hogy nem zárkóznak el az adataik megadásától egy későbbi kapcsolatfelvételtől. A hölgy azt mondta, hogy hát nagyjából 10-ből 8-an elutasítóak, A testvérek esetén azonban sokkal jobb a helyzet ők elfogadóak. Gondoltam megosztom, mert érdekes lehet, azonban nem érdemes emiatt senkinek latolgatnia az esélyeit, de arra jó, hogy felkészítsen a “nagy magyar valóság”-ra.

    Kedvelés

    • Én is csak a magánnyomozó gondolata miatt írtam, nem maga a show miatt. Oda én sem jelentkeznék, nagyon nagy blama lenne:)
      Ráadásul emberekkel foglalkozom, karakteres arcom van ( nagyon hamar felismerhető vagyok) nem hiányozna hogy minden nap szembesüljek, az amúgy is nehezen feltépett sebekkel.
      akkor lehetséges, hogy a biológiai anyák elutasítása miatt ajánlotta nekem is az ügyintéző a testvérek keresését…. 🙂

      Furcsa, de könnyen megeshet… remélem, hamarosan kiderül… 🙂

      Kedvelés

  70. Ursula esetleg privát elérhetőséget megadsz? én itt megadom az egyik elérhetőségemet.
    andihun1969@gmail.com
    Magánynyomozót persze felfogadhat bárki, de szerintem mindenképpen érdemes előbb minden utat megkeresni. A magánnyomozó is csak bizonyos keretek közöt kutathat de gondolom van az a pénz amiért ezt a keretet megérni túllépni 🙂 Azt is feltételezem, hogy azon csatorna akik szervezik ezeket műsorokat meg tudják fizetni ezt a keretet.

    Kedvelés

  71. Sziasztok! A héten adtam be a származáskutatási kérelmem, gondoltam megosztom én is mit mondtak. Szerencsére nagyon segítőkészek voltak. Az ügyintéző akihez került azt mondta a 2 év alatt kb. 18 ügye volt, ebből van amelyik pár hónap alatt eredményes volt, de van ami már 1 éve nála van és zsákutca minden igyekezet ellenére. Eleve hivatala válogatja mennyi idő alatt válaszolnak, küldik át az ,,alap” náluk lévő információkat amiből el lehet indulni. Ha már van hova levelet küldeni akkor várni kell mi a válasz, olyan ügye is volt, ahol 4 ,,beidézés” után személyesen ment ki a címre, majd a szomszédok mondták el, hogy 14 éve nem él ott az illető. Csak a lakcímváltozást nem jelentette be azóta hivatalosan. De voltak meghatóan jó sikerrel zárult keresései is, én ebből arra következtetek nem feltétlen jelent rosszat a nagy várakozási idő, csak nem olyan egyszerű a keresés a modern eszközökkel sem.

    Kedvelés

      • Szia Zsuzsa! 28 vagyok, 18 évesen tudtam meg egy orvosi jegyzetből. Régebben voltam itt a blogon, de más dolgok vártak elrendezésre az utóbbi évben. Viszont a januári örökbefogadottak klubjára nagy valószínűséggel elmegyek, azt hiszem most érett be a téma iránti kíváncsiságom.

        Kedvelés

    • Szia!

      Sok sikert kívánok a kereséshez!!
      Készülj föl minden eshetőségre… azért az elég rossz, ha a keresés zsákutcába torkollik.
      1 év? Ilyenkor nincs egy jogszabály, hogy lezárom az ügyet?… Vagy pl. ha már 2 embert megtaláltak, de a 3.-at nem? Akkor nem lehet lezárni, tegyük föl fél év múlva? 🙂

      Persze, lehetnek azóta rendezett családi viszonyok… és a megbocsátással együtt kibékülések,
      és reméljük, így lesz mindannyiónkkal. 🙂

      Sok sikert a kereséshez!! 🙂

      Kedvelés

      • Szia! Egyenlőre nem támasztok elvárásokat a kereséshez, bármi kiderülhet.
        Nem részletezte az eseteket a hölgy, de gondolom, ha nem találják az illetőt az aki keresi nem fogja azt mondani, hogy ne keressék tovább. Azt nem tudom, van e úgymond megszabott határidő a keresésre. Ha már megtaláltak valakit, vagy van fejlemény, akkor arról biztos elmondják amit tudnak. Legalább is remélem 🙂 Nálam is külön megkérdezték, hogy a testvér- féltestvéreket is keressük e mellé ha vannak, ezt külön kezelik.
        Neked is folyamatban van még ezek szerint ?

        Kedvelés

        • Szia, igen nekem is ez van folyamatban. Hasonlítunk korban is! 🙂 szülő+testvérek keresése van folyamatban…
          Több mint két hónapja adtam be a kérvényt…, még nincs vége…
          Nekem azt mondták legutóbb, hogy tájékoztatást már akkor adhatnak, ha minden lezárult, mindenki megvan, mindenki reagált, hozzájárult vagy elutasított.
          Az nem merült még föl az idő rövidsége miatt, hogy mi történik akkor, ha hosszú ideje nem találnak valakit?? De a többiek megvannak már..

          A szüleidnek elmondtad, hogy beadod a kérvényt? Milyen velük a kapcsolatod?

          Kedvelés

          • A 2-3 hónapot nekem ,,alap” időnek mondták, még nem állsz rosszul 🙂 Viszont ha megvárnak mindenkit a nyilatkozatokkal, hát akkor már nem is nehéz elképzelni, hogy csak repülnek a hónapok egy ügy alatt. Szerintem ha van aki megvan és nyilatkozott, arról szólnak. Meg aztán ha mondjuk nem találják a vérszerinti szülőt, de egy testvért, rokont meg igen, akkor valószínűleg ő tud információt adni a szülőről is a kereséshez. Ideális esetben. Elnézést érte, az utolsó kérdésedre szívesen válaszolnék, de itt a nyílt fórumra, nem írnék most erről részletesen 🙂

            Kedvelés

    • Szia
      Sok sikert kívánok a kereséshez. És majd lesz időd akkor olvassad el a blog bejegyzésembe örökbe fogadásomról szoló kis könyvemet. Amit kibővitettem de most sajnos nincs íróprogramom nem tudom befejezni, ha kész majd itt is olvashatjátok.

      Kedvelés

  72. Szia!
    Én most találtam erre az oldalra,és új reményt adott.Már régóta keresem apámat és testvéremet,
    de erről a lehetőségről nem tudtam.

    Kedvelés

      • Szerdai napon szeretnék bemenni a XI.kerületi gyámhatósághoz. Kérdésem az lenne, hogy ott adnak majd formanyomtatványt, vagy nekem kell megfogalmazni a kérvényt.
        Válaszod előre is köszönöm.

        Kedvelés

        • Szia!

          Bemész, ott egy ügyintéző fogad…, és elmond mindent, részleteiben tájékoztat, hogy mihez van jogod, majd fölvesz egy jegyzőkönyvet.
          Tőlem annyit kérdezett, hogy mit tudok a múltamról, és hogy apámat miért nem keresem, csak anyámat…? És az erre adott választ meg beleírta a jegyzőkönyvbe!….

          Ezt a jegyzőkönyvet, hogy te keresed a vérszerinti családot…, ennek a rólad szóló részét fogják majd az adataid nélkül kiküldeni a keresett személyeknek:

          Pl. 1967-ben születtem, x helyen, és tudomásom van róla, hogy örökbefogadtak, szeretném fölvenni a kapcsolatot a vérszerinti szülővel, testvérekkel.

          Valami ilyesmi lesz. 🙂

          Sok szerencsét!

          Kedvelés

  73. Mai napon telefonáltam, hogy hol tart az ügyem tudnak-e valamit. Arról tájékoztattak, hogy vannak már részinformációk és hogyha szeretnék bemehetek és személyesen elmondják amit megtudtak. Erre 2017. január 09-re adtak időpontot 🙂 Izgalommal várom, hogy mit fognak mondani.

    Kedvelés

  74. Engem most talàlt meg a nôvérem.Én 44 vagyok,Ô 49 éves.Azt mondja,hogy több mint 20 év utàn jutott a nyomomra.Nem semmi,és köszönöm.

    Kedvelés

  75. Tizennégy év keresés úton, végre megtaláltam az öcsémet.Elmondhatattlan érzés volt 54évesen először találkozni az 53 éves testvéremmel. Kívánom, hogy mindenki élje meg ezt a pillanatot.

    Kedvelés

  76. Sziasztok!

    Régen írtam már, most újra megteszem.
    Megtalálták az összes megjelölt hozzátartozómat… testvérek és szülőanya….

    Rengeteg nyomozás, papírmunka és ki tudja mi minden volt az út során.. s aztán részemről is megannyi puhatolózás követte, higgadt fejjel mentem végig az úton, nehogy valami bajt hozzák magamra, vagy családomra!

    A szülőanya: 27 évesen szült…, 4. gyermekként. Élete zűrös, és amikor megkérdeztem a nővéremet, aki találkozott vele, hogy mit mondott, miért hagyott el minket, egyáltalán mondott-e valamit…, akkor annyit felelt, hogy ő is intézetben nőtt föl és soha, de soha nem tudná elképzelni a családi életet. 🙂

    Láttam róla fotót, és a válasza is bőven kielégítette kíváncsiságomat. Nem szeretném fölvenni vele a kapcsolatot. És nem azért, mert haragszom, vagy mert elítélem, hanem azért mert nem tudnánk egymás számára mit mondani. 🙂 Annyira eltérő az életszemléletünk, hogy nem hiszem, hogy bármilyen közös témánk is lenne, de ha mégis, nem akarok sebeket ejteni magamon ennyi év után. !! Választ kaptam arra, hogy miért hagyott el minket, láttam a fotón, hogy kire hasonlítok, kb hogy fogok kinézni 60 évesen és ilyesmi. 🙂

    Jó érzés tudni, hogy honnan jöttem és miért történt ez így!
    De fontos, hogy aki keres és talál, az ne rontson ajtóstól a házba…, mert nem biztos, hogy egy olyan anya várja majd, aki minden este könnyekkel sírja tele a párnáját, amiért elhagyott.
    Nem minden ember tud így élne, anyaként és szerető feleségként, rendes családi életet.

    De ilyenkor arra kell gondolni, hogy éppen ezek a nők viszont nagyon sok családot segítenek hozzá egy gyermek jöttéhez, akiket sajnos biológiailag zárt kapuk várnak.

    És éppen ezért, mert a világ ilyen körforgással segít hozzá mindenkit az élethez…, legyünk hálásak és köszönjük meg, hogy így történt.

    Tudom, hogy nem mindenki szerencsés ennyire, hogy egy új szerető családba csöppen, de én remélem, hogy nagyon sok és minden gyermeknek, amennyire csak lehet rendeződik a sorsa és a sors kárpótolja majd az élete elején elszenvedett gyötrelmekért.

    És mindenkinek legalább ennyire munkáját lelkesen végző gyámügyist kívánok!!! 🙂

    Kedvelés

      • Sokan eltüntek? Hová lettek, akikkel írtunk? 🙂

        A testvérek… hát nem is tudom, mit írhatnék… ahogy kiderült az adatokból és egy-egy találkozóból szomorú sorsok összesége. Sajnos az sem derült ki, hogy mindenkivel vérszerinti teljes testvérek vagyunk-e. Ezt meghagyom kérdőjelként, hiszen e miatt nem veszem föl a kapcsolatot a nővel, aki szült. 🙂

        Az első testvérem fiú, vele mindenben nagyon hasonlítunk, szerintem ő testvérem teljesen. Imádom is nagyon, ez az első találkozzással már megvolt.

        Az egyikőjük teljesen anyám életútját követi… A másik hányatott sorsú.
        Örülök azért neki, hogy tudok róluk, hogy kik ők…, ( egy kivétellel) és nem mindig úgy megyek végig az utcán, hogy akár ő is, vagy ő is lehetne…. 🙂 Ez engem már nagyon zavart, mert egy ilyen dolog volt bennem az elmúlt időszakban.

        Nagyon jó dolog találni egy testvért, ez bizonyos. Vagy többet lehet, hogy mégjobb. 🙂 Én úgy érzem, egyet találtam, lehet, hogy ezt így furcsa olvasni … 🙂

        Azért, remélem, lesznek még beszámolók és nem én leszek az utolsó bejegyző, azt nagyon sajnálnám!! 🙂

        Kedvelés

        • Szia, engem mélyen megérintett ,amit a vér szerinti édesanyádról írtál. Lényegében engem is hasonló “szép” leírásokkal fogadott a vér szerinti édesanyám testvére, kb. mindennek elmondták….. De, azért nem tudták elvenni a kedvem attól, hogy megismerjem és magam alkossak róla véleményt ( a sárga föld alól is megkerestem volna). Mindenképpen találkozni akartam vele, a szemébe nézni. Azért az évek folyamán (10 év) volt időm gondolkozni és felmerült bennem az a kérdés is többek között, ha a nagynénéim és nagybátyjáim frankón látták őt minden egyes alkalommal ( egy somogy megyei kis faluban nehéz kerülni egymást) elég sokszor és konkrétan tudom, mert elmondták, hogy mindenórásan is többször látták a vasútállomás közelében, ha látták mindenórásan hogy- hogy egyikük se ment oda hozzá, hogy segítő jobbot nyújtson a saját testvérének, akivel együtt nőttek fel? Én ezen eléggé felhúztam magam, mert az ítélkezésben csúcsra járatták magukat, de a segítésben nem, ki tudja miért egyikükben se merült fel mi lesz azzal a gyerekkel? És az utána következő egy évben se érdeklődtek arról, hogy egyáltalán mi lett a gyerekkel, akit a hasában hordott? Mondom ezt úgy hogy az összes élő és holt rokonom felkutattam. Viszont hogy valami pozítivat is írjak, holnap 13:00-kor lesz felnőtt örökbefogadottak találkozója a Margitszigeten.

          Kedvelés

          • Szia Manuela!

            Azt hiszem, értem, hogy miről írsz…, hiszen én is ezt szerettem volna.
            Az is hozzátartozik a történetemhez, hogy először elindultam a címre, amit megadott…, hogy hol is kereshetem!!…. De ez a cím, egy üres-ELADÓ telekre vezetett. 🙂 Hazudott újra…? 🙂 azt gondoltam én is, hogy mindenáron utána megyek, szembe állok vele és megkérdezem, hogy miért. De már nem érzem ezt annyira fontosnak. Gondolkodtam a múlt este itt, talán éppen a te írásod miatt…, de egyszerűen… az én anyám…., szóval körbenyomoztam, és sajnos ez elegendő volt. …. ! Nem tudom, mennyi van még neki hátra az életvitele miatt, talán már nem is sok.
            Most lehet, hogy van olyan, aki olvassa a sorokat és azt mondja, hogy ez egy gyáva lány, nem megy oda.. nem üvölt, nem toporzékol, és nem kiálltja a nő fülébe, aki elhagyta, hogy: MIért….?? És azért nem teszi, mert gyáva, hiába kreál itt bármilyen magyarázatot, és próbál menekülni az igazság elől…

            Lehet egyszer majd arra ébredek, hogy megbántam, hogy nem álltam elé…. 🙂 De ezt most mégsem érzem így!
            És ha egyszer úgy fogom érezni, eléállok.
            Egyébként hasonlítok rá…. semmi érzelemdús, családias életre nem vágyom, pedig abba nőttem föl.

            Talán még sem dolgoztam föl a történteket? 🙂

            Kedvelés

            • Szia Ursula!

              Én senki sem vagyok ahhoz,hogy ilyen dolgokat megítéljek. Viszont az többször eszembe jutott, amikor x évvel ezelőtt aláírtak egy papírt a vér szerinti édesanyáinkkal, vajon elmondták nekik, hogy az egy lemondó nyilatkozat? Vajon elmondták nekik, hogy még egy évig meggondolhatják magukat? Vajon elmondták nekik, hogy többet sohasem kereshetik a gyerekeiket? Vajon, amikor a nőgyógyász látott egy mélyszegénységben élő/ roma nőt vajúdni ugyanúgy segítette, mint egy fehér bőrű asszonyt? Vagy az egészségügyi problémáink keletkezhettek orvosi nem tőrödömségből is? Vajon amikor ma 2017-ben nyüansznyibb dolgokban is rátartaninak kell lenni ahhoz, hogy érdemi téged érintő infót kihúzz kb. bárkiből, akkor mi történhetett 30-40-50 évvel ezelőtt egy krízishelyzetben levő nővel, akik 95%-ban mélyszegények, azaz általánosan nincs annyi ismeretük, védekező készségük, mint a “normál középosztálynak”.

              Kedvelik 1 személy

  77. Szia Manuela!

    Igazad van abban, amit kérdésként teszel föl,…, hiszen annak idején is így voltak a dolgok, ahogy ma vannak…., senki sem törődik azzal, aki anyagilag nem tud lépést tartani, ez a társadalom csúnya, otromba hibája…, farkastörvény.
    Biztos történt jópár ilyen eset is… de én sajnos ugye a saját történetet veszem alapul, itt ilyesmiről szó sem lehetett… Hiszen, egyrészt előttem 4 évvel már anyám elhagyott egy gyermeket.., 4 év alatt biztosan ráeszmélt, hogy nem kapja már vissza, nem is szerette volna valószínűleg, mert közben még két gyermekkel megtörtént ugyanez, és én voltam az utolsó már akivel úgyszint. De mindezek történetek kezdetén, ő nem 13-16 éves kis “fruska” volt, hanem már javában elmúlt 20 éves is!

    Inkább én ott látom a problémát, például a mi esetünkben, hogy anyám intézetben nőtt föl, soha nem tudta szerintem, hogy mi is az, hogy család, nem tudta, hogy mi az a biztos háttér: ,, hogy bármi történhet veled, kislányom, anya majd itt lesz és fogja a kezed!! ”
    Közben bent kisebbségiek társaságába keveredett, rossz dolgokat tanítottak meg neki…., és amikor kikerült, akkor sem volt, aki pártfogás alá vegye…., Így aztán jött egyik rossz döntés a másik mellett, és jött a sok-sok mámoros éjszaka, amibe az alkohol vezette…

    Én így látom, ha vissza kellene vezetni a dolgokat, hogy bizony-bizony meg van ennek a gyökere, nagyon-nagyon messziről ered, … …
    Ő soha nem tudta mi az, hogy család…, soha nem is akarta megtudni és nem is fogja megtudni már.
    Él valakivel….., megissza a magáét, és mindennap ugyanolyan.

    És elkezdhetném hibáztatni, de nem teszem, elengedem…, …

    Az is lehet, hogy ha nem lenne előzetes információm róla, most éppen üldögélnénk egy fa alatt az életen nevetgélve.Előadná magát és én ideig-óráig elhinném, amit mond, mint egy újszülött gyermek. 🙂 És amikor már majd az első lépéseket megtenném…. újra el kellene engednem! 😦
    És ennek a gondolata is megrémiszt! 🙂

    Kedvelés

    • Ezt teljesen megértem, hogy megrémiszt. Most annyira az az érzés éledt fel bennem, ami régen volt, amikor a minden bizonytalant és a kívülállók vizslatását ( hasonlóság alapján sok emberről hittem azt, hogy akár ő is lehet a vér szerinti édesanyám, hogy néha- néha vissza kellett fogni magam, nehogy odamenjek egy végsősoron számomra vadidegen emberhez és feltegyek neki egy ennyire személyes kérdést), régen amíg nem tudtam a történetem minden bizonytalan volt és csak akkor tudtam megnyugodni mire bizonyossá vált ,hogy mi is történt annó. Ehhez is kellett nekem vagy 10 év mire fel tudtam dolgozni és volt hathatós szakmai segítségem is hozzá, mégis 10 évembe került mire helyre rázódtam, mire a sokadik esély adás után úgy döntöttem inkább bezárom kapuimat és nem hívom többé. Kemény döntés volt. De, 10 év, sok személyes találkozás és évente néhány telefonhívás után, amit mindig rendre én fizettem, nem tudtunk tovább jutni a hogy vagy kérdéskörön, ami abban merült ki, hogy én évente 2-3 szor telefonáltam, megkérdeztem hogy van, amire válaszolt is, de viszont érdeklődés sohasem jött. Aztán 10 év után erre már mentséget se tudtam találni a számára, az elején azért még nekünk is új a szituáció és én azzal nyugtáztam, biztos zavarban van, biztos ez, biztos az…. De 10 év után már nem volt mit tenni, elfogadtam, hogy ő ezt tudja hozni és nem hívtam többé. Az alkohol úgy tűnik fontos főszereplő néha a hasonló sztorikban, amikor az volt a kérdés, hogy full alkoholista-e a vér szerinti apám vagy még van 4-5 variáns, akkor hirtelen úgy döntöttem ez a kérdéskör nekem nem ér meg sokszor 200 000 ft.-ot és végsősoron van egy örökbefogadó apukám, akivel nagyon mély a kapcsolatom és nehezen tudok elképzelni ennél mélyebb szeretetet. Úgyhogy a ki a vér szerinti apám kérdést viszonylag gyorsan el tudtam engedni, de mondjuk akkora már az összes élő és holt rokonomat is ( akik már a temetőben nyugszanak) meglátogattam. A mai napig évente egyszer elmegyek a vér szerinti nagyszüleim sírjához ( persze én csak az anyai ágot tudom és látogatom) és leteszek egy koszorút mindkét sírhoz. Nekem ez a letevése a családi történetnek, mivel a vér szerinti édesanyámmal nem tudtunk semmilyen kapcsolatot kialakítani és sajnos a testvéreimmel sem. De, beszéljünk vidámabb témákról is. 🙂 Nemrég megtanultam éptkezni és felújítjuk a fürdőszobát , már a fél berendezést beszereztem. 🙂

      Kedvelés

  78. Testvérekkel is rosszul sült el a találkozás? 😦 Ők kikerültek abból a közegből, vagy az eredeti szülőkkel nőttek föl?
    Nálunk mindenki elkerült ugye…, egyikőjük rossz útra tért, ….,nem is fogom szerintem soha megismerni, és van még valaki, aki meg nagyon talpraesett lett és ügyes!!:)
    De az, hogy ennyire különböző helyekről emberek kapcsolatot alakítsanak ki…., nem biztos, hogy mindig ilyen egyszerű!! 🙂

    Hűha építkezni mindig jó… rám is vár egy kis telek, amit csinosítgatni kellene..,, egyedül.. de hát ebbe a 40 fokba nem tudtam csinálni, elvileg jövő héttől lesz rá időm és jó idő is lesz 🙂

    Mindenkinek szép napot:-)

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s