„A lányok tudják, hogy régen magyarul beszéltek”

Általános

Évi 100-200 magyar gyerek kerül külföldi örökbefogadókhoz, azok, akiknek itthon nem találnak szülőket. Az egyik célország Norvégia, ma egy ott élő család mutatkozik be, akik Magyarországról adoptáltak egy testvérpárt. Mona és férje két óvodás korú kislányt fogadtak örökbe négy éve, azóta Krisztina és Dzsesszika sikeresen beilleszkedtek. (A szereplők nevét kérésére megváltoztattam, a fotók nem őket ábrázolják.)

Mondj pár szót a családodról!

Tipikus család vagyunk, anya, apa, két gyerek, akik most hét- és nyolcévesek, kertes házban élünk Norvégia egy csendes vidékén. Én problémás tinédzserekkel foglalkozom terapeutaként, szeretek kötni és lakást díszíteni, a férjem mérnök. Krisztina, az idősebb lányunk makacs, szeretetreméltó lány, szeret kirakózni, olvasni, a szabadban lenni. Dzsesszika a mi kis temperamentumos „babánk”, él-hal mindenféle sportért. Mindkét lány iskolás. Három és négy és fél évesek voltak, mikor hozzánk érkeztek. A férjem és én is 43 évesek vagyunk.

Miért fogadtatok örökbe?

Gyereket akartunk. Már a kapcsolatunk elején beszéltünk erről, hogy örökbe fogunk fogadni.

Nem is volt meddőségi problémátok?

Nem tudom, soha nem vizsgáltattuk magunkat. Volt egy műtétem, ami megnehezíthette a teherbeesést, de ezzel sosem foglalkoztunk, nem lombikoztunk, rögtön az örökbefogadást indítottuk el. A férjemmel egyetértettünk, hogy ez a megfelelő a számunkra.

sisters-931131_1920

Hogy zajlik az alkalmassági vizsgálat Norvégiában?

Először tagságot kell szerezni kell egy ügynökségnél, három létezik belőlük az országban. Ott kitöltik a jelentkezési lapot, és javaslatot tesznek a jelentkezőnek, hogy melyik országból és milyen korú gyereket fogadjon örökbe. Ezt a jelentkezéssel együtt elküldik a regionális önkormányzatnak. Részt kell venni egy ingyenes felkészítő tanfolyamon. A gyermekvédelmi szervezet elkészít egy környezettanulmányt, és számos papírt be kell nyújtani: házasságlevelet, erkölcsi bizonyítványt, egészségi igazolást, pénzügyi beszámolót. Ha testvéreket szeretne a pár, ezt jelezni kell, de akkor nehezebb alkalmasságot szerezni. A gyermekvédelem javaslatot tesz, szerintük alkalmas-e a pár, a döntést az önkormányzat hozza. Ez az előzetes alkalmasság, ezt csak öt év alatti, egészséges gyerekre lehet megszerezni, legfeljebb két gyerekre. Ezután az aktát lefordítják és elküldik abba az országba, ahol örökbe akar fogadni a pár, nálunk Magyarországra. Ha ezek után kiajánlanak egy gyereket, aki öt évnél fiatalabb és nincsenek sajátos igényei, akkor nincs több teendő. Ha azonban a gyerek elmúlt öt éves, kettőnél többen vannak testvérek, vagy egészségi gondokkal küzd, akkor egy kiegészítő vizsgálaton kell átesni a házaspárnak, és megindokolnia, miért éppen ezt a gyereket akarják örökbe fogadni, hogy fogják ellátni a szükségleteit. Ha ezt elfogadják, akkor fogadhatják őt örökbe. Az egész eljárás hosszú folyamat, a házaspárt külön és együtt is meginterjúvolják, hogy ugyanazt akarják-e.

Sokan megbuknak?

Ezt nem tudom, de ismerek több párt, akiket elutasítottak akár az előzetes alkalmasságin, akár a kiegészítő vizsgálaton.

Mennyibe kerül a folyamat?

Az örökbefogadás teljes költsége nagyjából 21 ezer euró gyerekenként. Ha testvéreket fogadnak örökbe, a második gyereké csak 11 ezer euró. Ezen felül jönnek a külföldre utazás és ott tartózkodás költségei, ez nálunk 7500 euró volt. Ha a gyerekek megérkeztek Norvégiába, az állam gyerekenként 10 ezer eurót visszatérít a költségekből. Nekünk nagyjából 20 ezer euróba került összesen az örökbefogadás (6 millió forint). Read the rest of this entry

11717

Általános

Vendégposzt. Kádár-Papp Nóri írása a meddőségi kezelésekről.

11717-es regisztrációs szám. Ezzel kelsz és ezzel fekszel. Hamar megtanulod, bármilyen osztásban hallod meg a folyosón. Tizenegy héttizenhetes, tizenegyezer héttizenhetes vagy akár egy-egy-hét-egy-hét. Megjegyzed. Örökre. A férjed elfelejti. Két perccel később.
Az asszisztens elkiáltja magát a folyosón és te boldogan, feszengve, türelmetlenül, bizakodva vagy éppen teljesen lehangolva tűnsz el a rendelőben, miközben sok-sok szempár kísér azon a pár lépésen. Próbálják kitalálni, kilátni belőled, hogy hol tartasz és éppen aznap miért érkezhettél. Te is ezzel ütöd el rendre az időt, mikor már az olvasás vagy a sudoku sem tud lekötni. Hogy hívhatják? Hányadszor lehet itt? Mi a baja? Vajon jó vagy rossz hírt kap ma? Bírja még? Feladja? Ki tudja fizetni? Túl fogja élni?

Szent János Kórház, Budai Meddőségi és In Vitro Fertilizációs Centrum.

Hogy milyen centrum? Nem értesz semmit, de pár hónappal később már úgy gurulnak ki az inszem, ovitrell, transzfer, utro, leszívás és fagyi szavak a szádon, mintha mindig is erről szólt volna az életed.

Eleinte nem beszéltek róla senkivel. Próbálkoztok, reménykedtek, csalódtok. Gratuláltok másoknak, búcsúztatjátok a terhes kolléganőket a cégnél és beszálltok a pelenkatortába. Aztán elmondod neki, hogy aggódsz, valami gond van. Már több, mint fél éve… Ő elvicceli azzal, hogy nem tudta, ennyire komoly ez a projekt, majd odafigyel és akkor hipp-hopp. De nem. Megfogadod, hogy nem hozod szóba, ne érezze, hogy erőszakos vagy. Eltelik még egy év, mikor félszegen kimondja, járjatok utána.

Szerencséd van vele, nem mondja, hogy menj és javíttasd meg a női princípiumod. Tudja, hogy nála is lehet gond. Bár mindegyik tudná. Tudod, hogy neked nem lesz nagy kaland elmenni egy újabb nőgyógyászhoz, de félted, hogy mit kezd majd az urológusnál, ahol még soha nem járt. Read the rest of this entry

Örökbe.hu olvasói kirándulás június 3-án

Általános

Akkor most bepótoljuk! Június 3-án, szombaton délelőtt 9:30-13 óráig szeretettel várlak titeket egy közös, erdei, családi kirándulásra és játszóterezésre. (Ez a pünkösdi hétvége.)

Gyülekezés 9:30-tól a Görgényi úti erdei “macis” (vagy “baglyos”) játszótéren, Budapesten a II. kerületben.

Innen 10:30-kor elindulunk a Vitorlázó repülőtérre. Kellemes, 1,5 km-es erdei séta, különösebb szintkülönbség nélkül, egy hároméves már meg tudja tenni, városi babakocsival is járható. A Vitorlázó repülőtéren a gyerekek kirohangálják magukat, ha van szél, lehet sárkányt eregetni, majd visszasétálunk a játszótérre.

Semmi sem kötelező, lehet a túra helyett a játszótéren maradni, vagy épp nagyobb kirándulást tenni, netán estig az erdőben barangolni. Ahogy jólesik!

Hozzatok rágcsálnivalót. Az eseményen fotók készülhetnek a blog számára, akinek ezzel gondja van, az jelezze. Jöhet bárki: az is, aki még sose volt találkozón, akinek nincs gyereke, akinek nincs határozata, aki csak érdeklődve olvasott eddig. Jelentkezzetek mailben vagy kommentben. Aki úgy érzi, el fog tévedni, írjon nekem és elküldöm a számomat.

Ha esik az eső, akkor alternatív helyszínre megyünk (játszóház vagy gyerekbarát kávézó), ehhez várom az ötleteket, ha így alakul, azt előző este hirdetem ki itt.

A macis játszótér megközelítése:

Busszal a Batthyányi térről induló 11-es busz Nagybányai úti felső végállomásáig kell menni, onnan 800 m séta meredeken lefelé, aszfalt-, majd földúton. Babakocsival is járható.

Autóval ugyanígy, a Törökvész út-Nagybányai út sarok után lefelé a Görgényi úton be az erdőbe, 800 méter után egy parkolóhoz értek, és jobbra van a játszótér.

A Vitorlázó repülőtér a térképen.

A Színes a világ könyvkiadó jó állapotú gyerekkönyveket gyűjt az Igazgyöngy Alapítvány részére, ebbe itt is be tudtok kapcsolódni, nekem adjátok oda a könyveket (lehetőleg még a túra előtt).

Jó lesz! Várlak szeretettel!

Nyáron majd kerthelyiségbe is elmegyünk.

Jó lenne segítség a találkozók szervezésében, aki tud akár csak egy-egy alkalommal is valamilyen részfeladatot vállalni, az jelezze! Köszönöm.

Babaköszöntő 2017. május

Általános

Bemutatkoznak azok az olvasók, akik nemrég fogadtak örökbe kisgyereket. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A Babaköszöntőbe várom mindazok beszámolóját, akikhez az elmúlt egy évben érkezett örökbefogadott gyerek (vagy örökbefogadás után vér szerinti). A zsuzsa.martonffy@gmail.com címen tudtok jelentkezni. Minden történet erőt ad a várakozóknak. 

Nicknév: Kata

Kik vagytok? 30-as pár vagyunk. 7 éve házasok, 3,5 éve várakoztunk első gyerekre, a mi kis pólyába csomagolt kövünkre, akiről hamar kiderült, hogy nem is akármilyen kő, hanem egyenesen maga a Heart of Eternity. (https://orokbe.hu/2016/09/15/egy-polyaba-csomagolt-kovet-is-hazavinnek-mar/) (http://famousdiamonds.tripod.com/heartofeternitydiamond.html)

Miben vagytok mások, mint mások? Fiatalon, viszonylag gyorsan kapunk diagnózist a meddőségünkről. Úgy döntöttünk, hogy inkább az örökbefogadás irányába indulunk.

Ki érkezett? Kinga baba várt ránk, kicsattanó egészségben, 6 naposan ismertük meg, (narancssárga) megyei listáról érkezett, titkos örökbefogadás történt.

Mennyit vártatok? 3,5 évet. Nagyon nehéz volt, főleg a vége. Kicsit letettünk arról, hogy belátható időn belül kiajánlást kapunk. Úgy ért bennünket a hír, mint a villámcsapás, ez volt az első és persze így az utolsó kiajánlásunk.

Miért pont ő? Megdöbbentünk, hogy ilyen pici babát kaphatunk. Állami rendszerben ez a csoda kategória. Mi kicsit idősebb gyerekre készültünk, hiszen tudtuk, mindenki a felső határainak megfelelő életkorú gyerkőcre esélyes. Nem volt min gondolkodni. Gyönyörű, egészséges baba, a szülőanya láthatóan nagyon szerette, vigyázott rá. Hálásak vagyunk, hogy gondoskodott a sorsáról és a jövőjéről. Őtőle kapta ezt a csodaszép nevet, és mi úgy éreztük, annyira illik rá, hogy nem változtatunk. Meg kell vallanunk, hogy titkon pontosan egy ilyen szépséges kislányról álmodoztunk.

Miért pont ti? Épp a hívás előtt egy héttel nyújtottuk be a kérvényt, hogy hosszabbítsák meg egy évvel a határozatunk érvényességi idejét. Mivel tértivevénnyel adtuk fel, és nem jött a visszaigazolás, felhívtam az ügyintézőt, aki nagyon sietett épp, de ígérte, felhív a jövő héten. Másnap megszületett Kinga. Szóval hívott az ügyintéző pár nap múlva, ahogy ígérte, csak nem amiatt, amire én gondoltam 🙂 Nem tudjuk, hogy hol álltunk pontosan a sorban, és hogy miért pont minket választottak.

A hívás utáni éjszaka nem aludtunk. Mostunk, vasaltunk, fúrtunk, faragtunk. Nagyon hamar beszereztük, ami még hiányzott. Meglepően sok segítőnk akadt, olykor vadidegen emberek. Az ügyintézőnket meglepte, hogy nagyon határozottak voltunk, céltudatosan, felkészülve mentünk (vittük a gyereknek a nyünyüt, fejpelenkát, cumisüveget). Amikor megláttuk Kingát, egyszerre mondtuk ki az igent, alig két másodperccel a szobába toppanás után. Balázs csak annyit kérdezett, hol kell aláírni, mert vinnénk, most azonnal. Ezek után minden lehető időt a gyerekkel töltöttünk, gondoztuk, tanultuk a nővérektől a pelenkázást, öltöztetést, etetést, csonkápolást. A nagyszülőknek csak a hazaérkezést követően szóltunk, mert nem élték volna túl, hogy nem jöhetnek be a kórházba. Mi is csak fényképes igazolvánnyal és engedéllyel közlekedtünk, látogatási időben. Borzalmasan nehéz volt esténként “leadni” ezt a gyönyörűséget, minden nap sírtam hazafelé a kocsiban.

A legfurcsább élmény: Ez a kislány minket választott, kezdettől éreztük. Megdöbbentünk, hogy mennyire “kiszámolta” a landolást. Péntek 13-án találkoztunk először, megismerkedésünk 11. évfordulóján hozhattuk haza. Emellett pedig az összes szerencseszámunkhoz kötődik valamilyen formában az érkezése és a létezése.

Tanács, ami utólag jól jött volna: nem volt ilyen. Erős háló van/volt alattunk, sorstársak kísértek és segítettek bennünket végig az úton. Ami nekünk nem jutott eszünkbe, nekik igen.

Hogy őrizted meg ép elmédet a várakozás alatt? Nálunk krízis helyzetben mindig bekapcsol a robotpilóta, a feszültséget igyekeztünk sporttal, ügyintézéssel levezetni. Olykor ránk tört a pánik, hol váltva, hol egyszerre rettegtünk. Rémálmaim voltak, hogy Kinga kiesik az erkélyen, és mászik tovább 3 emelettel lejjebb, hogy elvitték külföldre és futok utána, hogy ott van mellettem a kendőbe csomagolva, és nem hallom a szuszogását. Túl tökéletes volt minden, nem mertük elhinni, hogy tényleg úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt reméltük és álmodtuk. De minden félelem elmúlt, amikor Kingát a karunkba vettük. Őt bámulva, az időt vele töltve, gyakran el is felejtettük a felettünk lebegő árnyat.

A legnagyobb problémátok most: átlagos problémáink vannak, mint akárki másnak. Nincs okunk panaszra.

Miről olvasnál szívesen? Továbbra is bármiről, ami akárhogy köthető az örökbefogadáshoz. Ez a téma továbbra is az egyik középpontja marad a beszélgetéseinknek. Read the rest of this entry

12 trend a magyar örökbefogadásban

Általános

Merre halad a magyarországi örökbefogadás világa? Összeszedtem azokat az irányokat, amelyek az elmúlt években megfigyelhetőek, és várhatóan a jövőben is folytatódnak.

  1. Több a várakozó. A meddőség össznépi probléma, és talán az örökbefogadás társadalmi elfogadottsága is javul. Míg 2012-ben 1600 család várt örökbefogadásra az országban, tavaly már 2200. (2000-ben még csak 1100.)
  2. A gyerekek száma nem csökken. Az évi örökbefogadások száma másfél évtizede nagyjából állandó, 7-850 között mozog (ebben a rokoni és a külföldre irányuló akciók is benne vannak). A fejlett országokban általában az örökbefogadások száma csökken, nálunk nem. Ez az örökbefogadóknak jó hír, a társadalom egésze szempontjából azonban nem. Továbbra is őrületes probléma a szegénység, a szociális háló nem képes segíteni a nehéz helyzetbe került családoknak. Fájó, hogy sok kisgyerek beragad a gyermekvédelmi rendszerbe, akiknek pedig a vér szerinti családba sincs esélye visszakerülni, ám nem, vagy csak késve nyilvánítják őket örökbe fogadhatónak.teddy-1311603_1920
  3. A sor végére tessék! A fentiekből következik az egyre hosszabb várakozás. Ma az országos átlag 4 év, de ez várhatóan nőni fog. A jelentkezők vagy türelemmel tudják felvértezni magukat, vagy tágabb kritériumokat szabnak a vágyott gyerekre. (Az eddigi tapasztalataim szerint egyedül a roma származás elfogadása az, ami lényegesen lerövidíti a várakozást.)
  4. A jogsihoz sem adnak autót. Egyre több olyan várakozó lesz a rendszerben, aki határozatot kap, de gyereket nem fog.
  5. Read the rest of this entry

A borostyán és az üveghegy

Általános

A blogon ismertetek örökbefogadáshoz nem kapcsolódó, gyereknevelési témákat is. Ma egy ilyen könyv van soron, L. Stipkovits Erika pszichológus Szeretettel sebezve című kötete. Ez nem is igazán gyereknevelési könyv, nem arról szól, hogy fegyelmezzünk, hogy válasszunk iskolát, hogy neveljünk boldog gyereket. A gyereknevelés kevésbé látványos oldala ugyanis, hogy a szülő maga milyen mintákat hoz a saját gyerekkorából, hogy viselkedtek az ő szülei, ezt másolja-e, ha kapott sebeket, azokat feldolgozta-e, egyáltalán rálát-e a saját neveltetésére. Tudatosság híján ugyanis előfordulhat, hogy a legjobb szándék ellenére is szüleink hibáit ismételjük, de aki szentül megesküszik, hogy ő majd mindent másképp csinál, az is belecsúszhat patologikus viselkedésekbe. Szóval, mielőtt gyereknevelésbe kezdünk, jól tesszük, ha előbb felneveljük saját magunkat.

L Stipkovits Erika nyolc problémás szülői viselkedést ismertet a könyvben, és melléjük teszi az „elég jó” szülőt is. Nagyon izgalmas a típusok ismertetése, mindegyikhez mellékel bőven sztorikat, eseteket saját praxisából. Arra is kitér, az adott szülő gyermeke majd hogy viselkedik felnőttként, a munkában, a párkapcsolatban, milyen szülő lesz belőle. Tanácsokat ad arra, hogyan lehet változtatni, ha felismerjük magunkat az adott csoportban, illetve ha szüleink tartoztak oda. Persze, ez nem ilyen egyszerű, hisz a típusok keveredhetnek, és lehet, hogy valaki egy új élethelyzet, például egy válás hatására lesz mártír anya.

A könyv célcsoportja a fiatal felnőttek, akiknek még élnek a szüleik, de már maguk is gyereket nevelnek (vagy erre készülnek). Természetesen, felnőttkorban nem lehet már azzal takarózni, a szüleink mit követtek el, ki-ki maga felelős a sorsáért.  Read the rest of this entry

„Nem kell tudni minden probléma okát ahhoz, hogy nekilássunk kijavítani őket”

Általános

A blog már olyan régen működik, hogy ideje visszatérni egy-egy korábban bemutatott családhoz. Az Utánkövetés rovatban korábbi interjúalanyokat látunk viszont. Bajnokék három éve adtak interjút, két gyereket nevelnek, akik egymás vér szerinti testvérei. Újszülöttként fogadták őket örökbe a Gólyahír Egyesület révén, Boróka ma ötéves, Domonkos három és fél éves.

Hol tart most a családotok? Történt-e valamilyen nagy esemény az elmúlt három évben?

Orsi: Boróka óvodába jár 2015 szeptembere óta. Nagyon ragaszkodó leányzó, általában nehezen alkalmazkodik az új helyzetekhez, így a beszoktatás időszaka eléggé hosszú ideig tartott, és mindkettőnket meg is viselt. Boró oviba járása mellett múlt tanévben Domonkossal még itthon maradtam, azzal a szándékkal, hogy neki is lehessen egy olyan éve, amikor „egyedül” van velem. Szerettük volna, hogy néha Domonkos is érvényesülhessen a gyerekszobában, azzal és azt játsszon, amit akar. Az az év eltelt, Domonkos tavaly szeptemberben bölcsibe kezdett járni, én októberben álltam újra munkába.

img_9909

Kapcsolatban vagytok még a szülőanyával?

Semmit sem tudunk róla, nem vagyunk kapcsolatban. Szoktunk küldeni fotót a gyerekekről a születésnapjuk után, de arról sincs információnk, hogy megkapja-e őket.

A gyerekek értik már az örökbefogadást?

Azt hiszem, értik. Egyrészt azért is, mert rendszeresen találkozunk olyan családdal, ahol szintén van örökbefogadott gyerek, így a „másik néni pocakjában volt, mielőtt megszületett” mondat sokszor elhangzik, másrészt a környezetünkben sok baba születik az anyukája pocakjából is, unokatestvérek, barátaink gyerekei, így az elmúlt években azt is többször végigasszisztálták már, ahogyan vér szerinti gyerek érkezik egy családba. Read the rest of this entry

Örökbe.hu családi kirándulás április 22-én

Általános

 

A kirándulás sajnos elmarad! 

Olvasói találkozó! Április 22-én, szombaton délelőtt 9:30-13 óráig szeretettel várlak titeket egy közös, erdei, családi kirándulásra és játszóterezésre.

Gyülekezés 9:30-tól a Görgényi úti erdei “macis” (vagy “baglyos“) játszótéren, Budapesten a II. kerületben.

 

Innen 10:30-kor elindulunk a Vitorlázó repülőtérre. Kellemes, 1,5 km-es erdei séta, különösebb szintkülönbség nélkül, egy hároméves már meg tudja tenni, városi babakocsival is járható. A Vitorlázó repülőtéren a gyerekek kirohangálják magukat, ha van szél, lehet sárkányt eregetni, majd visszasétálunk a játszótérre.

Semmi sem kötelező, lehet a túra helyett a játszótéren maradni, vagy épp nagyobb kirándulást tenni, netán estig az erdőben barangolni. Ahogy jólesik!

Hozzatok rágcsálnivalót. Az eseményen fotók készülhetnek a blog számára, akinek ezzel gondja van, az jelezze. Jöhet bárki: az is, aki még sose volt találkozón, akinek nincs gyereke, akinek nincs határozata, aki csak érdeklődve olvasott eddig. Jelentkezzetek mailben vagy kommentben. Aki úgy érzi, el fog tévedni, írjon nekem és elküldöm a számomat.

Ha esik az eső, akkor alternatív helyszínre megyünk (játszóház vagy gyerekbarát kávézó), ehhez várom az ötleteket, ha így alakul, azt előző este hirdetem ki itt.

A Színes a világ könyvkiadó jó állapotú gyerekkönyveket gyűjt az Igazgyöngy Alapítvány részére, ebbe itt is be tudtok kapcsolódni, nekem adjátok oda a könyveket (lehetőleg még a túra előtt).

A macis játszótér megközelítése:

Busszal a Batthyányi térről induló 11-es busz Nagybányai úti felső végállomásáig kell menni, onnan 800 m séta meredeken lefelé, aszfalt-, majd földúton. Babakocsival is járható.

Autóval ugyanígy, a Törökvész út-Nagybányai út sarok után lefelé a Görgényi úton be az erdőbe, 800 méter után egy parkolóhoz értek, és jobbra van a játszótér.

A Vitorlázó repülőtér a térképen.

Jó lesz! Várlak szeretettel!

Következő találkozónk egy nyáresti, szombati kerthelyiséges beszélgetés lesz, június 3-án vagy 17-én, a törzshelyünkon (Margit u. 9.).

Babaköszöntő, 2017. április

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett örökbefogadott gyerek. Ma csupa nyílt örökbefogadás szerepel. Lássuk, milyen utakon érkeznek az újszülöttek!

Nicknév: s.eszter

Kik vagyunk: tíz éve vagyunk házasok, hétéves Benedek fiunk a húszas éveink elején született, hat és fél hónapra, majd több második trimeszteri vetélés után fogadtuk örökbe a most hároméves Ágoston fiunkat, egy hónaposan. Kislányunk, Emma az Együtt az Életért Egyesület segítségével érkezett hozzánk. Vicces adalék, hogy vér szerinti kisfiunkat hozhattuk haza legkésőbb a három gyerek közül.

Miben vagyunk mások: talán abban, hogy már volt egy gyerekünk, mikor az örökbefogadást választottuk, és az, hogy ezt a számunkra elég megrázó tapasztalást „kipipáltuk”, szerintem megkönnyítette a veszteségeink feldolgozását és az arra való ráébredést, hogy a gyerekek hiányoznak az életünkből, nem a terhesség. Boldogan és megkönnyebbülve választottuk az örökbefogadást. Én eddigre pszichológushallgatóként már nyakig ültem a különféle veszteségek nyomán kialakuló szülői identitások kérdéskörében, a szakdolgozatomat is ebből írtam. Az átlagnál elfogadóbbnak tartom magunkat.

Ki érkezett: Emma Virág, újszülött kislány, aprócska kardiológiai problémával, amiről tudtunk a terhesség során is. Szerencsére néhány hét után kiderült, hogy nem lesz vele nagyobb gond, noha korábban ez a lehetőség is felmerült; reméljük, a fél éves kontrollra kinövi.

Ami talán még keveseknek adatik meg, hogy Emma szülőanyukájának kérésére – ez persze nekem fantasztikus lehetőség volt, mind őt bensőségesen megismerni, mind a babavárásban – a terhesség második felét elég szoros kapcsolattartással csináltuk végig, a kórházban volt lehetőség együttszülésre, ahol nagyon szépen és emberséggel kezelték ezt a helyzetet. Én feküdtem be Emmával, ő a folyósó túloldalára, de minden nap meglátogattuk egymást, és egy nagyon szép búcsúfolyamat zajlott le. Read the rest of this entry

Oroszlán: könyv és film

Általános

Igaz történet! Ma párhuzamosan írok az Oroszlán című könyvről és a belőle készült filmről. Utóbbit az olvasókkal együtt meg is néztük (és nagyot bőgtünk). Lesz egy kis spoiler az ismertetésben, de ezeket az összes kritika is leírta, így a filmre én is úgy ültem be, hogy tudtam, mi lesz a vége.

A sztori röviden: az ötéves Saroo anyukájával és testvéreivel él India egyik nyomorúságos vidékén, innen nézve elképesztő szegénységben, de szeretetben. A fiúk korán önellátásra kényszerülnek, egyik kalandjuk során Saroo elalszik egy vonaton, ami elindul és hosszú ideig nem is áll meg vele. Végül Kalkuttában köt ki a kisfiú, aki nem is beszéli a helyi nyelvet. Rosszul emlékszik a városa nevére, így senki nem tud neki segíteni, hogy hazataláljon. Több hónapig az utcán él, csodás módon életben marad, végül egy árvaházba kerül, ahonnan egy ausztrál házaspár örökbe fogadja. A fiú jól beilleszkedik új életébe, de a régit sem tudja feledni. Felnőttként, immár 2010 körül a Google Earth segítségével módszeres kutatással keresi és találja meg az óriási Indiában a szülőhelyét, és odautazva a családját.

A történetben – bár az elveszett fiú mesél – az örökbefogadási háromszög minden szereplője megjelenik. Nagy öröm végre egy olyan örökbefogadási sztorit látni/olvasni, ahol az örökbefogadó szülők mindent jól csinálnak! De tényleg. Nicole Kidman (aki maga is kétszeres örökbefogadó anyuka) csodálatos a vásznon, de a könyvben még inkább kidomborodik, hogy a Brierley szülők megelőzték a korukat az örökbefogadás kezelésében. Tisztelettel fogadták az új családtagot, szereztek egy hindi nyelven beszélő ismerős családot, akikkel kezdetben szót tudott érteni a kisfiú, az indai hagyományok, kultúra ápolására is odafigyeltek, és teljesen jól vették a felnőtt Saroo gyökérkeresési kísérleteit is. De talán nekik köszönhető az is, hogy a kisfiú megőrizte az emlékeit, amelyek segítségével visszatalált a szülővárosába – mikor először mesélte el elveszése történetét új családjában, a mama még térképet is rajzoltatott vele. Még 5-6 éves korban örökbefogadott gyerekek korábbi emlékei is nyom nélkül törlődhetnek, ha a szülő ezt nem tartja fontosnak, vagy nem is akar hallani a gyerek előző életéről! Read the rest of this entry