„Az örökbeadáskor muszáj volt felnőnöm”

Általános
„Az örökbeadáskor muszáj volt felnőnöm”

Zsófi gimnazistaként esett teherbe, s egyedül hozta meg a döntést, hogy egy másik családra bízza a kislányát. Bár ma sem tenne másképp, mégis nagyon megviselte annak idején az örökbeadás. Azóta az élete rendbe jött, dolgozik, tartós kapcsolata van, s Magyarországon különleges módon a gyerekkel is rendszeresen találkozik.

Mesélj kicsit magadról!

25 éves vagyok, üzletvezető-helyettesként dolgozom egy kereskedelmi cégnél, emellett személyi edzői tanfolyamot is végeztem, ezt csinálom a szabadidőmben, később főfoglalkozásként is szeretném. Hat testvérem van, jó a kapcsolatom velük.

Jó családban nőttél fel?

Apukám elég durván ivott régebben, verekedett is, de az utóbbi öt évben sikerült rendezni. Volt egy necces időszak, mikor úgy nézett ki, hogy elválnak a szüleim, mindenki ezen imádkozott, de végül együtt maradtak, Apu önszántából abbahagyta az ivást. Utólag azt mondom, megérte a szenvedés, most harmonikus a szüleim kapcsolata, harminckét éve vannak együtt.

Én gimi tizedik osztályában összejöttem egy fiúval. Nagy szerelem, tini voltam, hülye voltam. Tíz hónap után szakítottunk, ez március táján történt. Júniusban elmentem anyukámmal rákszűrésre, akkor mondta az orvos, hogy egy hathónapos gyerek lapul bennem. Első sokkomban elszívtam még egy cigit.

Cigiztél a terhesség alatt?

Igen, amíg észre nem vettem, ittam is. Mikor megtudtam, abbahagytam.

Hogyhogy nem vetted észre a terhességet?

Később elmentem pszichológushoz, aki szerint nyilván tudtam róla, csak erős pszichikai gát volt bennem ezzel szemben. Még menstruáltam is, ami nyilván másmilyen vérzés volt. Hat hónapig a hasamon sem látszott, csak egy kicsit híztam mindenhova egyenletesen, aminek még örült is mindenki, mert 44 kiló voltam.

Hogy lettél terhes?

Nem védekeztünk soha. Fiatalság, bolondság, azt hittem, velem ez nem történhet meg, hát megtörtént. A nőgyógyász után felhívtam a srácot, aki annyit mondott, jó vicc volt, és lecsapta a telefont. Utána mentünk Anyuval orvoshoz, vizsgálatokra, mindent rendben találtak. Mikor megtudtam, az első gondolatom az volt, hogy találjunk szülőket, mert én nem érdemlem meg, itt nem lesz jó helye. Read the rest of this entry

Reklámok

Babaköszöntő 2017. november

Általános

Itt a havi Babaköszöntő. Öt kisgyerek érkezését mutatják be a családok. Magánutas örökbefogadás két nagy gyerek mellett, sokévi várakozás egy idősebb angyalkára, durva diszkrimináció vallási okból, szülővé válni 50-hez közel. És egy régi posztolót is viszontlátunk. Szeretettel gratulálok a családoknak! A Babaköszöntőbe folyamatosan jelentkezhetnek a frissen örökbefogadók, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

Nicknév: Bea

Kik vagytok? Vidéken élő házaspár vagyunk két örökbefogadott gyermekkel, akik már 11 és 9 évesek. Mindig három gyermeket szerettünk volna, ezért jelentkeztünk újra.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mi már esküvő előtt beszéltünk arról, hogy ha lesz vér szerinti gyermekünk, akkor is szeretnénk örökbe fogadni. A férjem családjában több jó példa is volt előttünk. Így amikor kiderült, hogy szinte nulla az esélyünk vér szerinti gyermekre, nem volt akkora trauma, illetve nem sokáig gondolkodtunk. Inszemináció nálunk nem jöhetett szóba, lombikot pedig nem akartunk.

Ki érkezett? Jonatán, újszülött egészséges kisfiú érkezett nyílt örökbefogadással, a Tegyesz közvetítésével.

Mennyit vártatok? Majdnem három évet.

Mennyit várt a gyerek? A kórházból mi hoztuk haza, mi több, már a szülésnél is bent voltam, ami életre szóló élmény számomra.

Miért pont ő? A történetünk nem mindennapi. Kislányra vártunk 2 éves korig, már a megyei lista eleje felé közeledtünk. Ekkor megkeresett minket egy kismama magánúton, 22 hetes terhesen, hogy örökbe szeretné adni a babáját. Rengeteget gondolkodtunk, hiszen már a lista elején voltunk, és eleve belevágni egy ilyen kockázatos dologba nem volt egyszerű… Felhívtuk a tegyeszes ügyintézőnket, aki nagyon kedves volt, és mindenben segített. Belevágtunk. Lelkileg engem iszonyatosan megviselt az a majdnem 5 hónap, amíg megszületett a kisfiunk. A vér szerinti anyával nagyon jóban lettünk, rengeteget beszélgettünk. Ő következetesen végig kitartott az örökbeadás mellett, ennek ellenére bennem végig ott lebegett a mi lesz, ha mégsem… Egészen annak a bizonyos 6 hétnek a végéig. Csak 32 hetesen derült ki, hogy kisfiú, de akkor már nem érdekelt minket a neme. Maga a helyzet az, amit örökbe fogadtunk, már előre. Annak ellenére, hogy a legcsodásabb kisfiút kaptuk, akit csak lehet, és egy lányra sem cserélném el, nem tudom, hogy kibírnám-e ezt az utat még egyszer. Aki ilyenre vállalkozik, jól gondolja meg.

Miért pont ti? Magam sem tudom. Pedig már volt két nagy gyermekünk, és a vér szerinti anya mégis minket választott, pedig volt több lehetősége is. Nála például kifejezetten előny volt, hogy a gyermeke nagycsaládba kerül. Azt gondolom, nincsenek véletlenek. Örökre hálás leszek neki.

 A tanács, ami jól jött volna: Túl korán ismertük meg egymást a vér szerinti anyával, és emiatt nagyon közel kerültünk egymáshoz, nehéz volt az elszakadás.

A legnagyobb problémánk most: hogy ne kényeztessük el a kisfiunkat túlságosan:-) Egyébként nagyon boldogok vagyunk.

Miről olvasnál? Bármiről, ami az örökbefogadással kapcsolatos. Mostanában a kiskamasz dolgok érdekelnek legfőképp.

*******

Nicknév: Zaki, a csoda

Kik vagytok? Budapesten élünk. Én Salgótarján mellett nevelkedtem egy kis faluban. 2004-től vagyunk házasok a férjemmel. Ő algériai arab származású. Próbálkoztunk a saját gyerekkel, de mivel cukorbeteg vagyok, mindig arra fogták, hogy nem esek teherbe. Elég stresszes életet élünk a munka miatt. Két alkalommal sikerült teherbe esni, de a 4. hónapban elment a baba. Utána lefogytam én is, férjem is 45 -45 kg-ot és megpróbáltuk a beültetést a János Kórházban. Engem még annyira addig nem aláztak meg, mint ahogy a kezelőorvos. Majd mikor elment a baba, aznap mondta, “maga ne akarjon gyereket, maga cukros. 5,2 a HgA1c”. Ezt nem is értettük, de akkor 2 éve júliusban (Zaki akkor született) beadtuk a kérelmet az örökbefogadásra. Tervezünk meg lombikot, de mindenképpen szerettünk volna örökbe is fogadni.

Miben vagytok mások, mint mások? Arab-magyar házaspárként minden nehezebb. Sokat bántottak már minket, de valahogy mindig túlléptünk rajta. Viszont mikor arra hivatkozva, hogy muszlimok vagyunk, 7 nap után visszavették tőlünk Zakit, valami olyan erőt kaptunk, hogy 24 órában mentem és hála istennek 3 nap alatt visszaszereztük. Az ügyintéző olvasta az interneten hogy az iszlám vallás tiltja az örökbefogadást.

Ki érkezett? Zaki 2 éves, a kórházban hagytak ott születéskor. Nevelőotthonban volt fél évig, majd nevelőszülőnél. Kaptunk egy telefont a ramadán utolsó 10 napjában, ami egy fontos ünnep a muszlimoknál. Nagyon boldogok voltunk, és vártuk a döntést, mi mehetünk-e. Bementünk iratismertetésre és elég sok negatív dolgot hallottunk. Megnéztük a fotót és beleszerettünk. Azt mondták, el van maradva, a mozgást kell fejleszteni és szinte mindent, illetve emésztési problémái vannak. Elmentünk Miskolcra megnézni őt és olyan közvetlen volt, barátságos, semmi olyat nem láttunk rajta, amivel az iratanyag ijesztgetett.

Augusztus 31-én 4 nap barátkozás után hazaadták hétvégére. Szeptember 1-je egy másik nagy ünnep volt a vallásban. Utána visszamentünk Miskolcra és kezdődtek a problémák. Elvitték a kezemből étlen-szomjan. Hihetetlen és leírhatatlan rossz érzés volt. 3 nap múlva (a tízéves házassági évfordulónkon), mikor visszakaptuk, velem nem kommunikált. Kb. egy hétbe telt, mire engedte, hogy hozzányúljak. Nem is gondoltuk, hogy ilyen csodás kisfiút kapunk. Férjem mindig azt mondta, fél, hogy beteg gyerek lesz. Na de most nagy a szerelem.

Mennyit vártatok? Két évet a jelentkezéstől.

Miért pont ő? Először 3 éves korig szerettünk volna örökbe fogadni, majd a tanfolyam után felemeltük 5 évesig. Származásra nem volt megkötésünk. Mi őt megnéztük, beleszerettünk és hazahoztuk. Olyan, mintha eleve nekünk született volna.

A legnagyobb problémátok most: Igazából nem voltam felkészülve, hogy 3 nap alatt bővült a család egy édes kétévessel. Nekünk és neki is kellett idő.

*******

Nicknév: Zsófi

Kik vagytok? Hosszú ideje erős és szerető kapcsolatban, jó házasságban élő pár vagyunk. Harmincas éveink elején kezdtünk gyerekvállaláson gondolkodni, és amint kiderült, hogy egészségügyi okok miatt nem lehet saját babánk, szépen elkezdtük az egyéb lehetőségeket sorra venni. Mindent megpróbáltunk, amit lehetett, de a lombikprogram sikertelenségénél világossá vált, hogy olyan jellegű a problémánk, hogy nincs értelme tovább próbálkozni. Ezután vágtunk bele az örökbefogadásba. Nem keserűséggel, hanem nagyon kíváncsian és motiváltan!

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mertünk tág életkori intervallumot vállalni. 0-7 éves korig vártunk gyermeket. Az eredeti gondolatunk az volt, hogy testvérpárt szeretnénk, alapvetően ezért toltuk ki az életkori határt.

Ki érkezett? Az angyalka, aki hozzánk érkezett, igazolja, hogy jól döntöttünk, hogy nagyobb gyereket is vállalunk. Hatodik évét éppen betöltött tündérszép huncut kislányunk lett:-) Az országos lista alapján jutottak el hozzánk. A kislány 4 év csecsemőotthon után nevelőszülőhöz került, mi ott ismertük meg őt. Nagyon kedves, szuper nevelőanyuka mellett boldog, és meglepően kiegyensúlyozott kislány várt minket.

Mennyit vártatok? Öt év után érkezett az angyalkánk. Ez nekünk nagyon hosszú idő volt. A megkeresés előtt nem sokkal éppen arra jutottunk, hogy ha lejár az alkalmassági határozatunk, nem hosszabbítjuk tovább, feladjuk.

Mennyit várt a gyerek? Sokat. Nem sokkal a 6. szülinapja után született meg a határozat arról, hogy a kislány örökbe fogadható. Tehát szinte azonnal kiajánlották… szerencsére nekünk 🙂 A biológiai anyuka szülés után otthagyta a kórházban. Tudomásunk szerint ő soha nem is látogatta, nagynéni és egyéb rokonok látogatták nagy ritkán. A kislány nem is emlékszik semmilyen vér szerinti rokonára.

Miért pont ő? Miért ilyen idős gyereket akartatok? Az öt év várakozás során több kiajánlásunk is volt. Egy esetben személyes találkozóig jutottunk, másik kettőt pedig már a telefonos megkeresésnél visszautasítottunk. A negyedik megkereséskor ajánlották ki a mi kis angyalkánkat. Kislányunkkal most egy éve vagyunk egy család. Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján azt gondoljuk, hogy jó döntéseket hoztunk. A kislányunkkal való találkozás egy mesébe illő „első látásra szerelem” volt, mindhármunk részéről. Az összeszokás azonban, -még annak teljes tudatában is, hogy ezt mindhárman akarjuk-, tele volt nehézségekkel. Azt hiszem, ha megalkuvó módon a korábbi lehetőségeket elfogadtuk volna, igen küzdelmes lett volna a dolog lelki oldala a nehéz pillanatokban.

Miért pont ti? Egyszerűen mi következtünk a sorban. Mi nem fordultunk alapítványokhoz, a Tegyesszel tartottuk a kapcsolatot. Ott pedig igen hosszú a várólista, és a visszautasításainkat sem nézték jó szemmel. Ez alkalommal talán csak azért jutottak el hozzánk, mert kevesen fogadnak el egy hatéves gyereket.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy ne legyenek irreális elvárásaink önmagunkkal szemben. Semmi baj, ha nem tudsz egyik pillanatról a másikra a semmiből tökéletes szülő lenni. Adj időt magadnak, hogy gyakorolhass, és az is szuper lesz, ha „elég jó” szülő leszel.

A legnagyobb problémátok most: Kislányunk életében nem szerepelt apafigura. A csecsemőotthon után csak 2 évet töltött nevelőszülőnél, és a nevelőszülői családban az apa külföldön dolgozott. Ritkán találkoztak, inkább valamiféle kedves vendégként jelent meg néha otthon. Már túl vagyunk a nehezén, de sok időbe telt, amíg kislányunk az apafigurát, szerepet elfogadta. Nem értette, miért kell az anya-lánya szimbiózist megosztania bárkivel is. Nyilvánvalóan ambivalens érzelmei voltak apával szemben, amelyeket nem is palástolt. Nagyon jól eljátszottak, ha kedve volt hozzá, de ha nem, akkor mindent elkövetett annak érdekében, hogy apát kizárja mindenből, és persze ehhez számított volna anya támogatására. Tettel, szóval, játékkal, minden lehetséges módon sokáig mutattuk, magyaráztuk neki, hogy mi hárman vagyunk egy család, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, és hogy a szeretet nem fogy el, nem kell félteni senkitől, osztozni is lehet rajta.

Miről olvasnál szívesen? Sikertörténetekről. Ha valakinek sikerül nehéz helyzeteket kitartással, vagy találó, kreatív módon megoldania, abból mások is sokat tanulhatnak. Mi örökbefogadók, akik hasonló utat járunk be, egymás történeteiből ötletet és erőt meríthetünk.

*******

Nicknév: csak olvasni szoktuk a blogot.

Kik vagytok? Tizenöt éve vagyunk házasok, ráadásul nem is fiatalon házasodtunk össze. Nekem első házasságom, feleségemnek már volt egy korábbi házassága. Eleinte kifejezetten nem akartunk gyereket, jól éreztük magunkat, illetve még alakultak a dolgaink (költözés, házépítés stb). Mindig is benne volt a dologban, hogy szeretnénk gyereket majd egyszer, de túlságosan nem foglalkoztunk a témával, hogy miért nem jön. Szerettük egymást, jól elvoltunk, igazából nem is hiányzott túlságosan. Elég kusza életet éltünk, a miénk nem a “reggel bemegyek dolgozni és este kiszámíthatóan otthon vagyok” élet. Szinte mindig másként alakultak a napjaink. Egy kis félelem volt is bennünk emiatt, hogy hogyan tudunk majd beilleszteni egy harmadik személyt ebbe az életbe. Én vállalkozóként dolgozom, feleségem kerámiákat készít. Egy ponton ráeszméltem/tünk, hogy bizony ha ebben a témában nem lépünk komolyan, akkor a gyerek-sztoriból nem lesz semmi, minden lehetőséget elszalasztunk. (Ez eléggé megrémisztett, mert ugyan túlságosan nem hiányzott a gyerek, de azért itt-ott tetten lehetett érni, hogy nagyon hiányzik.)

Fiatalabbak nem leszünk, sőt az örökbefogadás lehetőségéről is lecsúszunk, a korunk miatt.

Csak a természetes megoldás, illetve az örökbefogadás jöhetett szóba, az orvosi megoldással egyáltalán nem számoltunk. Mikor jelentkeztünk én 47 éves voltam, feleségem két évvel idősebb nálam.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindketten keresztények újjászületett keresztények lettünk,  és ez nagymértékben meghatározza az értékrendünket. Illetve talán abban is, hogy már igencsak az utolsó pillanatban történt meg az örökbefogadás. (50 előtt néhány hónappal).

Read the rest of this entry

Gyakorlati tudnivalók a szombati rendezvényről

Általános
Gyakorlati tudnivalók a szombati rendezvényről

Olyat tettem, amit még sosem: lezártam a jelentkezést. Már 70 felnőtt ígérkezett el, nem fogunk beférni, így sajnos húzni kellett egy vonalat. De nagyon örülök, hogy ennyi embert érdekel a téma! A többieknek vigasz, hogy igyekszem majd cikkben is megjelentetni a beszélgetést. Emlékeztetőül: egy fiatal felnőtt örökbefogadott lány és a vér szerinti családban felnőtt nővére lesz a vendég.

Gyakorlati dolgok a résztvevőknek:

A cím: Budapest, II. kerület, Lövőház u 39., az Ulyssys Kft.-nél. A beszélgetés a IV. emeleti tárgyalóban lesz, a földszinten jobbra kell menni, majd lifttel fel. Csak belépőkártyával tudtok bejutni, de ezt rögtön adjátok is le az érkezés után fenn.

Aki gyerekkel érkezik, jöjjön oda 15:45-re. A gyerekek egy földszinti tárgyalóban lesznek. Először mindenki jöjjön fel a IV.-re, majd a gyerekeket összegyűjtjük, és az óvónőkkel elmennek a megőrzőbe. Mivel ez egy iroda, játékot és ennivalót hozzatok a gyereknek. Felnőtteknek való ennivalót is hozhattok. A gyerekmegőrzés ára 1000 Ft/gyerek, ezt az óvónőknek fizessétek ki. Ha a gyerek megbetegedett vagy mégsem jön, szóljatok.

16 és 18 óra között a vendégek mesélnek, aztán feljönnek a gyerekek és kötetlen bulizásba csapunk át.

Az interjú a lányok anyukájával itt olvasható.

A helyszínen lesz mód a blog és a rendezvények önkéntes támogatására. A nagy tömeg miatt az ismerkedős játék elmarad.

A későbbiekre: nagyon örülnék, ha tudnátok ajánlani olyan termet, ahova népszerűbb rendezvények esetén ennyien vagy még többen beférünk, ingyen vagy csekély összegért, és a gyerekekre is lehet vigyázni egy másik helyiségben.

Várok mindenkit szeretettel.

„Az apák tartanak a nyílt örökbefogadástól”

Általános

Az örökbefogadással foglalkozó szakdolgozatokat, kutatásokat bemutató sorozatban ma Boldizsár Zsófia szociológus ismerteti eredményeit. Kik vállalnak idősebb és roma gyereket? Miért elfogadóbbak az anyák a nyílt örökbefogadással? Erre is választ kapunk a beszélgetésből.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

Júniusban végeztem a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia alapszakján és szakdolgozatomat az örökbefogadás témakörében készített kutatásom alapján írtam. Vizsgálatom célja az volt, hogy a Magyarországon örökbefogadó házaspárok örökbefogadási folyamat során kialakult tapasztalatait, meglátásait, véleményét feltárjam. Tizenkét mélyinterjút készítettem és az ezekben a beszélgetésekben elhangozott információkat rendszereztem, elemeztem társadalomtudományos szempontból.

Miért ezt választottad? Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

A szociológián belül a családszociológia áll hozzám a legközelebb. Bár személyes tapasztalatok nem fűznek az örökbefogadáshoz, a legfontosabb szempont a témám választása során az volt, hogy egy aktuális témáról valóban hasznosítható vizsgálatot készíthessek. Még egy évvel ezelőtt egy tanárnőm említette az egyetemen, hogy az örökbefogadás nem eléggé kutatott terület, ami nagyon sajnálatos. Annyira megfogott ez a kijelentés akkor, hogy ezt a három oldalról (a gyermek, az örökbeadó és az örökbefogadó) is igen érzékeny témát választottam. Bízom benne, hogy ezzel hozzájárulok az örökbefogadás összetett jelenségének megismeréséhez és így ahhoz is, hogy az örökbefogadás egy egyre elfogadottabb, elterjedtebb, „trendibb” gyermekvállalási forma lehessen.

Mondj pár mondatot a fő eredményekről!

A kutatásom nagyon sok területet feszeget. A válaszadóim által elmesélt összetett, sokrétű érzelmek, gondolatok, meglátások nem általánosíthatóak. Az ilyen, úgynevezett attitűdvizsgálatok célja, hogy a sokszínű válaszok feltérképezése rávilágítson a jelenségekre és így további vizsgálatok alapját képezhesse, mint kiindulópont. Read the rest of this entry

Dolly Jancsi örökbe fogad

Általános
Dolly Jancsi örökbe fogad

Avagy: két magyar származású amerikai revüsztár kalandjai a húszas-harmincas években. Ma 125 éve születtek a Dolly lányok, az akkori idők világhírű táncos ikerpárja. SN olvasónk vendégposztja, aki a cikkeket és képeket is gyűjtötte.

Deli Janka életét regényes jelzővel illetni nem túlzás. A Deli lányok 1892. október 25-én születtek Balassagyarmaton, Pest külvárosából kerültek 1905-ben (13 évesen) Amerikába édesapjukkal, a megélhetés reményében. A lányok kávéházakban, bárokban kezdenek táncolni pénzkereseti lehetőségként. Hasonlóságuk, kirobbanó tehetségük, valamint az általuk alkalmazott szokatlan látványelemek és technika hamar sikert arat. Pár év és nemcsak Amerika, Európa is megismeri a Dolly Sisterst: Dolly Jennyt és Dolly Rosie-t, a „mennyei ikreket”. Némafilmekben szerepelnek, megnyílik a Broadway mellett számukra a spanyol király, az angol trónörökös kapuja is. Gazdagság, fényűzés az életük. Egy ideig a világ negyedik legnagyobb csiszolt gyémántja is a birtokukban van.

A magyar lapok rendre foglalkoznak Dolly Jancsi és Dolly Rózsi magánéletével és karrierjével: tudósítanak fellépéseikről, ahogyan arról is, ha valamelyikőjük szerelmi kalandba keveredik, szalont nyit, nyer Monte Carlo valamelyik kaszinójában, árvaháznak adományoz, vagy ha 54 szobás kastélyt vesz Párizs mellett.

A húszas években látogatnak vissza először Magyarországra, 1928 márciusában pedig a Színházi Élet újságírójával közlik magyarul először, hogy visszavonulnak, és mint Dolly Sisters nem lépnek fel többet.

Hogy hogyan kerül a kalandos életű Janka története a blogra, nem nehéz kitalálni. A visszavonulás után a művésznő gyermekre vágyik és úgy gondolja, a legegyszerűbb és legemberségesebb módja ennek az, ha egy árvaházi gyermeket fogad örökbe és mivel szívesen gondol szülőhazájára, büszke származására, egy húsvéti magyarországi látogatása alkalmával nagy körítés és sajtóvisszhang mellett kiválaszt egy ötéves kislányt, akit örökbe fogad.

A táncosnő így kommentálta a döntését: „-Vágyódtam egy gyerek után … most már nemigen lesz színpad… hát nem is tehettem egyebet mást, minthogy egy kis csöppség örökbefogadására gondoljak. És ha már jót tehetek egy kisgyermekkel… akartam, hogy az magyar legyen. Én nagyon boldoggá és gazdaggá akarom tenni a gyerekemet, hát gondoltam, mégse legyen az angol vagy francia… Ezzel a gondolattal jöttem már el hazulról és ezért kellett a háziorvosom is, hogy segítsen kiválasztani egy ép, egészséges gyereket… Így került hozzám Klárika. Nagyon egyszerű! Negyvennyolc órája van nálam, de már nem tudom elképzelni, hogy egy napra is elváljak tőle. Már mindem formalitás és okirat rendben. Az enyém, a szegény édesanyja ideadta. – másképp nem is mertem volna vállalni a felelősséget, meg nem is mertem volna megszeretni, az egész szívemet odaadni, hogy azután egy napon jöhessen valaki, aki azt mondja: jogom van elvinni Klárikát! Ezt nem bírtam volna. A kislány apja nyomtalanul eltűnt, elment, amikor a gyermek egyéves volt. Most már én vagyok a gyermek apja és anyja…. Klárikából úri kislány lesz és ha Isten engedi, nagyúri lady. Sokat fog tanulni magyarul, németül, franciául, angolul, zongorázni, énekelni és tornázni, lovagolni, úszni…És jó szíve legyen az életben.”

Read the rest of this entry

Örökbe.hu találkozó november 11.

Általános
Örökbe.hu találkozó november 11.

Egy különleges eseményre hívlak titeket.

Vendégünk egy fiatal felnőtt örökbefogadott lány, és a vér szerinti családban felnőtt nővére lesz, akik közösen mesélik el nekünk a történetüket. A lányok anyjával 2014-ben készítettem interjút. A cikkben Julika álnéven szereplő anya pszichés betegségek, magánéleti zűrök, bántalmazó kapcsolat után jutott el odáig, hogy a legkisebb lányát örökbe adja. A 19 éves lány születésétől örökbefogadóknál nőtt fel. Most kezdte az egyetemet, és pár hónapja kereste meg a vér szerinti családját. Legidősebb nővére 30 éves, programozóként dolgozik, egy kislánya van. Őt az anya nevelte fel. A két nővér a felnövekedésükről, az újra találkozásukról, a közös vonásokról és a múlt feldolgozásáról fog mesélni nekünk, és persze a nézők is kérdezhetnek.

Gyertek, mert ilyen rendezvény még nem volt!

Időpont: 2017. november 11., szombat 16 óra (a kötött beszélgetés két óra, utána még egy óránk lesz beszélgetni, ismerkedni, bulizni).

Helyszín: Budapest, II. kerület, Lövőház u 39., IV. emelet, az Ulyssys Kft. tárgyalóterme (itt találkoztunk tavaly karácsonykor és farsangkor). A Millenáris és a Mammut közelében van. A helyszínért köszönet az Ulyssys Kft.-nek.

Gyerekmegőrzés lesz, ára 1000 Ft/gyerek. Jelentkezzetek e-mailben, mert a helyek száma véges, a felnőttek és a megőrzésre szoruló gyerekek számával.

A jelentkezés lezárult.

Jelentkezési határidő: november 4. 

Nagyon nagy az érdeklődés a rendezvény iránt, nem fogunk beférni a helyre. Ezért szeretném kérni, hogy mindenki jelentkezzen előre, aki jönne. Aki jelentkezett, de mégse jönne, az mondja le 🙂 Ugyanez a gyerekmegőrzővel. S lehetőleg olyan gyereket hozzatok, aki ki is bírja a szülő nélkül két órát, egy másik emeleten lesznek a gyerekek, és szeretnénk nyugodtan beszélgetni. Ha a gyerek megbetegszik, vagy ilyen feltétellel mégsem hozzátok, szóljatok.

A rendezvényszervezést, akárcsak a blogírást, önkéntes munkában végzem, aki szeretne ehhez hozzájárulni, a helyszínen is lesz rá mód.

Rágcsálnivalót hozzatok.

Várok szeretettel minden érdeklődőt és érintettet.

Előtte még megnézzük Az igazi törődés című, témához kapcsolódó filmet, várhatóan október 31-én, 6-kor a Tabán moziban.

Babaköszöntő, 2017. október

Általános

Három kisbaba és egy totyogó szerepel az e havi Babaköszöntőben. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba bárki jelentkezhet nálam (zsuzsa.martonffy@gmail.com), aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe.

Nicknév: Syl7711

Kik vagytok? 40-es házaspár vagyunk, Szilvia és Tamás. Kislányunk 5 hónapos, nyílt örökbefogadással került a családba, akit egy 11 éves Yorkie kutyus is nagy szeretettel várt.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindenben és semmiben! Ugyanolyan család vagyunk, mint bármelyik másik, de mindenkinek van saját története. Amiben kicsit talán mégis, hogy 13 műtét, 3 lombik van mögöttem, a műtétek során lassan eltávolították a petevezetékeket majd a petefészkeimet is, a lombikok donorosak voltak, így egy morzsányi kétely sem merült fel az örökbefogadás során sem.

Ki érkezett? Flóra Éva. 2017 április 13-án született. A nevét mi adtuk, a Flórát közösen választottuk, az Évát pedig édesanyám után kapta, aki sajnos 18 éve nincs közöttünk. A Tegyesz segítségével, magánúton került hozzánk, születésétől fogva velünk van, a kórházból 11 napos korában hoztuk el. A terhesség 30. hetében ismertük meg a vér szerinti szülőket. A terhesség 38. hetében született meg Flóra. A vér szerinti anya megengedte, hogy bent legyek a szülésnél, így én vághattam el a köldökzsinórt, párom pedig kint izgulta végig gyermekünk érkezését.

Mennyit vártatok? A határozattól számítva három és fél évet.

Mennyit várt a gyerek? A kórházakban töltött 11 napot, azt is csak a” majdnem” visszalépés miatt.

Miért pont ő? 0-1 éves korig, bármilyen nemű, korrigálható egészségi állapotú gyermekre vártunk, származási megkötéssel. Az elmúlt három és fél évben volt néhány lehetőség, de mindig meghiúsult. A Gólyahír Egyesületnél 400-as sorszámmal kezdtünk, 92-es volt a sorszámunk, mikor Flóra megszületett, így Gabikától telefonon elbúcsúztunk. A Tegyesztől nem kaptunk kiajánlást.

Miért pont ti?  A vér szerinti szülők nem szerették volna, hogy állami gondozásba kerüljön a baba, mivel ők mindketten megjárták ezt az utat. Egy véletlen folytán ismerkedtünk meg, a többi pedig már ment a maga útján.

Hogy bírtad a majdnem-visszalépést? Mindketten összeomlottunk, bár én nem adtam fel, hiszen nekem a vér szerinti anya nem ezt mondta akkor, és nem hittem, hogy ez megtörténhet. Három nap alatt szerintem öregedtünk 20 évet, viszont mióta a kis hercegnő velünk van, 20 évet fiatalodtunk!

A tanács, ami jól jött volna utólag: szerencsére eddig nem volt olyan helyzet, amit ne tudtunk volna kezelni.

A legnagyobb problémátok most: Valós problémánk nincs! A hivatalos ügyintézések lezárultak, Flóra pedig csodálatos kisbaba, teszi a dolgát.

****** Read the rest of this entry

Örökbe.hu mozizás: Az igazi törődés

Általános

Megnézzük együtt Az igazi törődés című filmet.

2017. október 31-én kedden 18 órakor a Tabán moziban (Budapest, I. kerület, Krisztina krt. 87-89.) Utána beülünk egy közeli kávézóba beszélgetni. Jegyet ki-ki maga vesz, itt tudtok előre foglalni (elég pici a terem).

A film tartalma:

Kjetil és Camilla Norvégiában élnek örökbe fogadott kolumbiai származású gyermekükkel, akit Danielnek hívnak. Camilla váratlanul életét veszti egy balesetben, így Kjetil egyedül marad a kisfiával. A magára maradt apa nagyon nehezen birkózik meg a helyzettel, rádöbben, hogy nem elég szoros a kapcsolata kisfiával, és egyre jobban alkalmatlannak érzi magát az apai szerepre.
Kjetil kétségbeesésében úgy dönt, hogy elutazik Kolumbiába gyermekével azért, hogy felkutassa Daniel édesanyját. Úgy gondolja, hogy Danielnek talán jobb helye lenne az édesanyjánál, bár a nevén kívül semmit sem tud róla… 

Az igazi törődés

Feliratos, norvég-holland-dán-kolumbiai dráma, 102 perc, 2017

Gyertek! Kire számíthatok?

November 11-én 16 órakor pedig egy felnőtt örökbefogadott és a vér szerinti családban felnőtt testvére lesz a vendégünk, ez is nagyon izgalmasnak ígérkezik.

2016-os örökbefogadási statisztika

Általános

Gyorsan előrebocsátom a lényeget: valóban érdemlegesen nőtt az örökbefogadások száma, de a várakozóké még jobban. A nyílt örökbeadással családba kerülő újszülöttek száma viszont lecsökkent a megelőző évekhez képest tavaly. Az adatokat az Emberi Erőforrások Minisztériumától és a Központi Statisztikai Hivataltól kaptam. Ami a saját véleményem vagy feltételezésem, azt dőlt betűvel jelzem.

896 örökbefogadás történt tavaly. Ez rekord, évtizede nem volt ilyen magas az örökbefogadások száma (általában 700 és 800 között hullámzott). Ennek lehetséges okaira később visszatérek. A várakozók száma azonban még gyorsabb ütemben emelkedik. 2400 család várakozott örökbefogadásra 2016 szilveszterén (közülük 288 egyedülálló), ez a szám egy évvel korábban még csak 2207 volt, 2010 körül 1500.

Örökbefogadások száma az elmúlt években

Read the rest of this entry