Első találkozók

Általános

Jól sikerült a szombati blogtalálkozó, és végül el sem áztunk. Délelőtt a Kopaszi-gáton tíz felnőtt és nyolc gyerek volt jelen, este a Margit utca 9.-be tíz felnőtt jött el. Részt vettek várakozók, örökbefogadók mindenféle korú gyerekkel újszülöttől nagykamaszig és felnőtt örökbefogadottak. A délelőtt inkább a gyerekek körül forgott, akik hintáztak, homokoztak és pattogatott kukoricával etették a kacsákat, míg a felnőttek kaptak forró kávét termoszból. Este pedig fröccs mellett elmélyültebb beszélgetésekre is sor került, és jó volt mások tapasztalatait hallgatni. Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttek. Máskor is szervezünk ilyet!

Itt egy kis képgyűjtemény a délelőttről:

A beszélgetésen felmerült, hogy az örökbefogadás kapcsán hajlamosak vagyunk mindig csak a problémákról beszélni, pedig rengeteg örömben is van részük ezeknek a családoknak. Van ötletetek, hogy lehetne ezt is megmutatni a blogon?

Advertisements

40 responses »

  1. Gyerekszáj, öf gyerekrajzok bemutatása pl család témában, lehetne egy posztban körkérdés a gyakorló örökmamikhoz/papikhoz, hogy mi volt eddig a legjobb, legkedvesebb, legviccesebb élményük, milyen érzés volt először megölelni a család új tagját. Esetleg közös nyilatkozós videó az öröm témában a köv. találkozón, amire reményeim szerint már mi is odaérünk. 😉

    Kedvelés

    • De jó képek, köszi! Nagyon jól éreztük magunkat, örülök, hogy eljutottunk! A kávéért pedig nem tudok elég hálás lenni 🙂

      Nekem is hasonló dolgok jutottak eszembe, mint Katának, hogy indíthatnál esetleg olyan fórumot, amely az örömteli pillanatokról szól, a gyerekszáj is nagyon jó ötlet.

      Kedvelés

  2. Nagyon el akartam menni, de sajnos nem jött össze 😦 Miért csak a problémák? Talán mert az örömök (szinte) ugyanazok, mint egy vérszerinti gyermeknél, mi meg hajlamosak vagyunk a különbségre koncentrálni. Talán írhatna valaki – aki ezt szépen elő tudja adni – mennyire szoros a kötődés, mennyire gördülékenyen, akár azonnal ki tud alakulni. Hisz sokan pont attól félnek, tudják-e majd igazán szeretni. Mennyire a mi gyerekünk akkor is, ha valami gond merül fel később, és nem a “hűeztmostjólkifogtuk” gondolat motoz bennünk. Hogy bármilyen körülmények között a miénk, és itt nem a bármilyen körülményre kellene koncentrálni, hanem az összetartozásra 🙂

    Kedvelés

  3. Fatika, Emili iszonyatosan cuki, egész nap csak fényképezném 🙂 A többiek is nagyon édik, azért néhány gyereket már be tudtam azonosítani: Verót és Zsoltikát, és mintha láttam volna Borót és Domit is.

    Kedvelés

  4. Hú, ennyi szép gyerek egy rakáson! :))))
    A vidám oldalról: a vidám oldala nem azért vidám, mert örökbefogadás, hanem mert gyerek.
    A gyerekszáj szerintem is nagyon jó ötlet, és biztos van ezer történet, ami örökbefogadással kapcsolatos megnyilvánulása a gyerekeknek és vicces. :)))

    Amikor a (vér szerinti) fiam 3 éves lett, éjszaka kiraktam a szobájába egy csomó képet mindazokról, akik szeretik, reggel erre ébredt, hogy ott van egy csomó A4-es kép, a családról meg barátokról. (Utána is nézegette még sokszor a képeket “Ki szeret engem” felkiáltással.)
    A vidám oldalhoz: Minden örökbefogadott gyereknek is van egy ilyen “albuma”, hogy ki mindenki várta, ki mindenki szereti, ezt akár képekben, akár szóban el lehet mesélni, el tudom képzelni posztban is, pl képek külön a nagymamával meg a kutyával meg a nagytesóval, vagy elmesélve, hogy készült a nagymama ruhákkal meg a nagytesó hogy kötötte ki előre hogy nem nyúlhat a legóhoz a kicsi és aztán hogy néz ki a helyzet mikor már ott a baba/gyerek.

    Kedvelés

  5. Szuper jók a képek szerintem is:)
    Vidám történetekben mi sem szűkölködünk, talán azért nem azokkal jövünk a blogra, mert azokat elég könnyen “feldolgozzuk”, jó ötletnek tartom e tekintetben a gyerekszájat.
    A „Csecsemőotthonban dolgoztam” vendégposzt kapcsán realizáltam, hogy valószínűleg ezekből az időkből ered, hogy kisfiam a leírtak szerint a mai napig nagyon jó alvó, gyakorlatilag óramű pontossággal alszik el este és ébred fel reggelente ugyanabban az időben.
    Azt nem tudom honnan ered, de nagyon gyorsan és lelkesen tanul idegen szavakat, és minden alkalmat meg is ragad a gyakorlásukra. Egy ideje az esti elalvás tekintetében így vezényel magának: „Three, two, one – go szunya!” , aztán szinte ugyanazzal a lendülettel el is alszik.
    A reggeli felkelés kapcsán egyszer próbáltam a vasárnap tekintetében alkudozni, kérdeztem, hogy miért kel fel ilyen korán. Válasza: „Mert szeretek veled beszélgetni és olyan szép vagy.”
    A csecsemőotthonos poszt kapcsán Gombócka kérdezett még arról, hogy az örökapukák esetében mennyire áll fenn a férfiakkal kapcsolatos szorongás a csecsemőotthonban növekvő gyerekek esetében. Nálunk apával kapcsolatosan az egyik legmeghatóbb kép, ahogy minden nap várja haza a munkából – hasonlóan mint egy kiskutya pontosan tudja, hogy apa mikor ér haza – a bejárati ajtó előtt ül a kisszékén és várakozik. Amikor apa hazaér szinte ráugrik örömében és kéri, hogy emelje fel magasra. Egyébként ez az emelj fel magasra, már a barátkozásunk kezdete óta jelen van, ezt csak apától kéri, nekem az ölemben szeret ülni vagy csak hozzám bújni, de azt, hogy emelje fel a magasba, csak apától kéri.
    A kötődés kialakulása kapcsán még az jutott eszembe, hogy talán nem véletlenül kedvenc olvasmánya kisfiamnak A kis hercegből a róka megszelídítésének története, bár lassan már kívülről tudja, újból és újból kéri, hogy meséljem el.

    Kedvelés

    • Nálunk is az van hogy szerelmes a kisfiam az anyukájába, úgy udvarol hogy csak pislogok: reggel ébredésnél ilyen duma hogy olyan csinos ez a pizsama, meg hogy de jó illata van a hajadnak, milyen szép ez a szoknya, meg gyere bújj ide megsimogatom a fejed. Persze kislányom is olyan szemeket mereszt, hogy lassan be kell iratkoznom a helyi lövész egyletbe, hogy mire jönnek a kérők, gyakorlott legyek :))

      Kedvelés

  6. Rave, nagyon érdekes, amit írsz. Nálunk lefekvés előtt szinte szertartássá nőtte ki magát, hogy felsoroljuk ki mindenki szereti a kisfiam. Gyakran lapozgatjuk az albumát is közben. Úgy látszik, ez sok helyen hasonlóan zajlik, ha öf, ha nem.

    Kedvelés

  7. Sajnálom, hogy végül nem jutottunk el a találkára, de remélem, a következőn veletek tudunk lenni! Kedvesek a képek, szépek a gyerekek! Öf gyerekkel az élet minen nap öröm! A potenciális gondokról azért beszélgetünk itt sokat, mert érdekel mások véleménye, tapasztalata és gyereknevelésben talán kicsit tudatosabbak vagyunk, mint a “sima” szülők, főként mert már tudjuk, hogy hol lehetnek nehéz időszakok, mire kell figyelni.

    Kedvelés

  8. Mitől lehetne vidámabb a blog? Nagyon egyszerű, szinte banális: az örömöket is megosztjuk. 🙂

    Például néhány hete voltunk a Gólyahír Egyesület babaápolási tanfolyamán, és engem nagyon-nagyon megnyugtattak az ott hallottak. Dióhéjban összefoglalva: ha a gyerek életébe rendszerességet viszünk, akkor lesz majd harmonikus felnőtt. Amit nem szeretnénk, hogy ‘nagy korában’ (mikortól is nagy? ) csináljon, azt a kezdetektől ne engedjük neki. Legyünk következetesek.

    Biztos, hogy megélve ez kicsit cifrább, de ha az alapelv előttünk van, akkor biztosan nem hibázhatunk nagyot.

    Én most nagy derűvel nézek az örökbefogadás elé. 🙂

    Kedvelés

  9. 🙂 én is gondolkodtam egy ilyen tanfolyamon, csak nem biztos, hogy az örömöt szakítaná fel belőlem, talán inkább a türelmetlenséget.
    Mit mesélnek el egy ilyen tanfolyamon? Vannak gyakorlati feladatok is? Nekem amúgy a Suttogó módszer tűnik szimpatikusnak és számomra kivitelezhetőnek.
    Van szó arról, hogyan kell hagyományos textil pelenkával pelenkázni, hogyan érdemes hajtogatni? Ugyanis én ezt tervezem – a környezetvédelem meg a hulladék a mániám – csak be kellene gyakorolni valahol.

    Kedvelés

    • Nagyon élveztük, pedig mi még jóval 200 fölött vagyunk. Volt pelenkázás is. Gyakorlatban. 🙂
      A férjem nagyon ügyesen csinálta.

      Kedvelés

    • Szia Kata! Mi is mossuk a pelust. A miénkhez nem kell tanfolyam, készre van szabva-varrva csak patentolni kell.
      Több típus is van a piacon – a hagyományos hajtogatós is – mindenkinek kedvére. 🙂

      Hát igen, a várandósok felkészítőkre járnak, mi “kórházi gyorstalpalón” voltunk. Viszont a kórházban a Főnővértől másfél órában olyan gyakorlatias és jó oktatást kaptunk, hogy csak a fürdetéssel bajlódtunk néhány napig, a többi ment simán! Ezer köszönet érte!
      Na meg kaptam egy kosár kismama/baba újságot bejelölve a cikkek.
      Csak utólag gondolkodtam, hogy jó lett volna (?) a várakozási időben egy babaápolási felkészítés.

      Kedvelés

      • Voltam bébisintér, de annak már jó 7 éve. Ott papírpelus volt. Csak míg a papírpelus megtöltve minimum a lassan bomló hulladék kategória, addig a vizet tisztítják, és újra felhasználják. (Mostanság a szennyvíztisztítási technológiákról tanulok sokat a Zembertől, tiszta izgiii)
        Amitől tartok, az a betegség felismerése meg az elsősegély nyújtás. Fürdetni is csak egyévesnél idősebb babákat sikerült.
        Ez a kórházi gyorstalpaló nagyon ügyes ötlet!

        Kedvelés

        • Arra én is szoktam gondolni, hogy vajon tudja-e majd az ember, hogy hol a határa annak, hogy még nem kell orvoshoz vinni a gyereket, vagy már kell. De gondolom, a gyerekorvosok már hozzászoktak a parás kismamákhoz, aztán a rutin meg az évek segítenek. 🙂 Az elsősegélynyújtásról: a Magyar Gyermekmentő Alapítvány országszerte szokott ingyenes tanfolyamokat szervezni, én tervezem, hogy elmegyek még a baba érkezése előtt.
          http://www.pbt.hu/mgya/index.php

          Kedvelés

          • Ilyenkor én fel szoktam hívni a gyerekorvost, és megkérdezem. Általában azt mondják, vigyem csak be, de néha olyasmit hogy várjak és ha ez meg az van, akkor vigyem. Jó gyerekorvossal ez működik. 🙂

            Kedvelés

            • Én a védőnőt, és a barátnőket szoktam ugrasztani, ha nem tudom, hogy mit is kellene csinálni. Mikor először volt lázas a gyerek, beugrott, hogy hűtőfürdő, de annyira elhatalmasodott rajtam a para, hogy szegény kölyköt ruhástul raktam a kádba… 😀
              A betegségeket ma már jól kezelem, van rutin benne, az eleje azért húzós volt 🙂
              Ami nagyon nem ment, az az öltöztetés. Nem maga a művelet, hanem az, hogy mi a fenét kell a gyerekre adni??? Így előfordult, hogy kivittem 10 fokba harisnya nélkül, de aszaltam szegényt negyven fokban bodyban és rugiban is.

              Kedvelés

            • Én is simán hívom a gyerekorvost, hogy ő mit gondol, és még úgy sem néz hülyének, hogy én is orvos vagyok, csak épp pszicho-vonalon, amibe kevésbé tartoznak gyermekkori fertőző betegségek. (Bár, van, aki a gyerekétől kapja az agybajt 🙂 )
              Szóval, meg kell találni A Gyerekorvost (a mienk sem a körzetes), aztán elmosolyog rajta időnként, hogy látszik, hogy első gyerek, én meg megkönnyebbülök, és ennyiben maradunk.
              Amivel nincs pofám felhívni a gyerekorvost (és a tapasztalt nagymamák sem tudnak rá okosat mondani), arra meg ott a védőnő, akivel nagy szerencsénk van, mert szintén kincset ér.

              Kedvelés

            • Egyetértek, de azért egy jó háziorvos aranyat ér az aggódó anyukák esetében.
              Az elsősegélyhelyzetekről meg a legutóbbi eset jutott eszembe ( mert nálunk mindig történik valami). Hogyan oldjuk meg, ha a gyerek gyurmalinból fejhallgatót készít magának és az egész beleragad a hajától kiindulva a fülébe és a bőrébe? Persze mindez az iskolában és mire telefonálnak az egész megköt? Nos ilyen esetekben egy gyógyszerész tündér is aranyat tud érni:-)

              Kedvelés

            • Hát, volt egy esetem, amikor 39,8-at mutatott a fülhőmérő, anyuka pedig telefonon navigálta, hogyan kell a gyereknek rendesen kúpot adni… Csodáltam a higgadtságát, én rohantam volna haza.

              Kedvelés

            • Hát, az én gyerekemnek sem áll meg soha 40 C alatt a láza (minden egyes fogzásal, minden takonnyal, mindennel), úgyhogy már egész komoly “rutinunk” van benne, én is hagytam már nagymamának lázasan, mert úgy hozta a muszáj, akkor kezdek agódni, ha nem csillapítható, vagy ha 1,5 napnál tovább tart. Szóval, megértem az anyukát, valószínűleg ismerte már a gyereket 🙂

              Kedvelés

          • Ezt tudom ajánlani nektek:
            http://www.leghajo.hu/
            Ők elsősegélynyújtó kurzusokat tartanak szülőknek meg laikusoknak, meg mindenkinek. A csecsemő újraélesztéstől kezdve egy csomó minden hasznos dolgot tanultam tőlük. Van letölthető anyaguk is.

            Kedvelés

      • Nekünk is kórházi gyorstalpaló volt a főnővérrel az alatt a két nap alatt, amíg a papírokat intéztük. Mindent lejegyzeteltem és memorizáltam és ment is 🙂 Legjobban attól féltem, hogy lázas lesz, de ez még nem fordult elő a 14 hónap alatt. A főnpvér megadta a telefonszámát és később még kérdésekkel felhívhattam, ha elbizonytalanodtam. Nagyon hálás vagyok neki.

        Kedvelés

  10. Mi is DVD-n néztünk gyorstalpalót, amikor megtudtuk, hogy pár napon belül szülők leszünk… Aztán a kórházban szépen megmutattak mindent, csak a fürdetést nem, azt a DVD alapján gyakoroltuk, meg persze már előre megkerestük a védőnőt, és jött is másnap, ahogy hazahozhattuk a fiunkat, tőle is kértünk tanácsot.

    Kedvelés

  11. Visszajelzés: Képek a kirándulásról | Örökbe.hu

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s