Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, akikhez a közelmúltban érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: PGizi

Kik vagytok? 2013 júliusában találkoztunk először, egy évre rá már egy pár voltunk, 2017-ben házasodtunk. Most 41 és 40 évesek vagyunk. A férjemnek már van 3 vér szerinti gyereke a korábbi kapcsolatából, mindhárman 10 év fölöttiek. Nekem két vesztett terhesség után kezdett el kitisztulni, hogy annyira tartok a terhességtől és a szülés közbeni komplikációktól, hogy a várandósság 9 hónapját végigstresszelném, a szülést végigrettegném, ezért inkább az örökbefogadás az én utam. Már így találkoztunk egymással, hogy ez egyértelmű volt számomra. Szóval lehetett volna vér szerinti gyerekünk, de szinte komolyabban nem is esett szó róla, hogy belekezdjünk. Számomra az örökbefogadás volt az út, és bár a férjem eleinte nem tervezett több gyereket, aztán ő is becsatlakozott ebbe az útba. Vidéken élünk, kertes házban.

Miben vagytok mások, mint mások? Lehetett volna vér szerinti gyerekünk, de számunkra nem az a fontos, hogy vér a véremből legyen, hanem, hogy összetartozzunk.

Ki érkezett? Flóra, 5 éves, félig roma származású, megyei listáról. Egészséges, szép, elképesztően vidám kislány. Kis lemaradás van a beszédfejlődésében, de ez már első találkozás óta is rengeteget fejlődött, plusz a helyi óvodában is kap fejlesztést. Röviddel születése után került, nagyon jó nevelőszülőkhöz. Sajátjukként nevelték. Elmaradó kapcsolattartás miatt lett örökbe fogadható.

Mennyit vártatok? 2017. június végén jelentkeztünk, 2017. november közepén kaptunk határozatot, 2018. áprilisában jött a telefon. Első kiajánlásunk volt.

Mennyit várt a gyerek? 2017 januárjában lett örökbe fogadható. Mi voltunk az első kiajánlása 2018 áprilisában.

Miért pont ő? 4-6 éves gyerekre várakoztunk, egészségügyi állapottal kapcsolatosan nagyon elfogadóak voltunk, származási kikötést nem tettünk. Nem éreztem magamban a vágyat egy csecsemőre és szerettem volna, ha láthatom a gyereken is a kapcsolat igényét.

Amikor először meghallottam a nevét, az volt az első gondolatom, hogy magamtól ez a név sosem jutott volna eszembe, de nagyon szép név.

Amikor a Tegyesz iratismertetés után ültünk a kocsiban és az útra hullott, rózsaszín virágszirmokat felkapta a szél és embermagas örvényt kavart belőle előttünk, akkor úgy éreztem, ez egy olyan jel, amit nekünk küldött valaki.

Miért pont ti? Megkérdeztem az ügyintézőnket, hogy miért pont mi és azt mondta, hogy „mert elfogadóak vagytok”.

Amikor az iratanyagot ismertették, kb. 1-1,5 órán keresztül sorolták a tudható dolgokat. Nem tűnt túl barátságosnak a háttér, de inkább sok, apró dolog volt, amik összességében ijesztően is hangozhattak volna. Ugyanakkor minden egyes dologra azt tudom mondani, hogy odafigyeléssel, gondossággal és óvatossággal elkerülhetőek, fejleszthetőek.

Hezitálás nélkül igent mondtunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: „Ne gondold azt, hogy felkészült vagy!” Arra, hogy szülő leszel egyik napról a másikra, ne számíts. Az érzés majd alakul. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem úgy működik, hogy „tudom, mit kell tennem”. Megpróbálsz rájönni, hogy mi és hogyan a leghatékonyabb, mi, hogyan működik. Ugyanakkor a legnehezebb az, amikor be kell látnod, ha valami zsákutca. Azt el kell engedni. És ettől én görcsös voltam.
Mostanra kezdek kiengedni és most érezhetően jobbak vagyunk együtt.

A legnagyobb problémátok most: A nevelőszülőhöz nagyon erősen kötődik, a vér szerintiekkel csak felszínesen találkozott. Bár felkészítette a nevelőszülő és mi is, tudta, mi történik, de kb. 1 héttel azután, hogy ténylegesen hozzánk került (az ideiglenes kihelyezővel) letisztult neki, hogy akkor ez most örökre szól, nem mehet vissza a régi életébe és beütött egy olyan krízis, amikor az egész napja arról szólt, hogy sírt és a régi életét hiányolta vagy erőt gyűjtött az újabb síráshoz. Ez a hónapok elteltével egyre enyhébbé vált és most már nincs sírás, csak ringatózunk és megbeszéljük, hogy hiányoznak a nevelőszülők és azért hiányoznak, mert akit szeretünk és nem láthatunk, az hiányzik. Bár javul a helyzet, de attól az ismeretlentől félek, hogy a későbbiekben ez milyen nyomokat hagy majd.

Miről olvasnál szívesen? Sokat olvasom a blogot és szívesen olvasnék hasonló korú, hasonló helyzetből családba került gyerekről. Arról, hogy hogy alakult a feldolgozása a változásnak, mikor mentek vissza a nevelőcsaládhoz.

****** Read the rest of this entry →

Hét történet, hét család, akikhez nemrég érkezett gyermek. Aki a közelmúltban fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen tud jelentkezni a rovatba. Szeretettel gratulálok a szülőknek!

Kik vagytok? Átlagos, budapesti értelmiségi házaspár vagyunk.

Miben vagytok mások? Jó ideje olvasom már a babaköszöntőket és nem igazán érzem azt, hogy mások lennénk, hiszen a miénkéhez több hasonló történetet is olvastam már. Vér szerinti lányunk után hiába szerettünk volna második gyermeket, nem érkezett. Én korábban is gondoltam örökbefogadásra, úgy voltam vele, kettő vér szerinti után belevághatnánk. Kicsit változott a forgatókönyv, de nem sokat. Elméletileg nem volt kizárt, hogy lehessen még egy vér szerinti gyermekünk, de közös döntés alapján nem kezdtük el az orvosi megoldásokat kutatni, hanem elindultunk az örökbefogadás útján azzal a kikötéssel: ha bármelyikünknek valami nem komfortos a folyamatban, mégsem tudja végigcsinálni, kiszállunk. Nem szálltunk ki.

Ki érkezett? 17 hónapos, gyönyörű, bogárszemű, egészséges, vélhetően cigány, vagy részben cigány származású kislány.

Mennyit vártatok? A Tegyesznél tett első látogatáshoz képest egy évet és egy hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Többször megpróbáltam visszaszámolni, de egész pontosan nem tudtam kideríteni, mert nincs meg pontosan a dátum, mikortól vált örökbe fogadhatóvá. Kislányunk nélkülünk töltött 17 hónapja elég fordulatos volt, az országos listáról pedig nem minket választottak elsőnek. Az első pár sokat hezitált, úgyhogy nem tudom pontosan, de pár hónapot biztosan.

Miért pont ő? Erre kétféle válaszom is van, egy fatalista és egy kevésbé fatalista. A fatalista szerint ő az, aki pont hozzánk illik, a mi lányunk. Vicces, kedves, egyedi, empatikus. A kevésbé fatalista válaszom szerint az örökbefogadás legnagyobb részben az elfogadásról szól. Persze kell, hogy legyen valami harmónia, anélkül valószínűleg nem jöhet létre, vagy csak nehezen a kapcsolódás, de tág az a spektrum, ahol el lehet fogadni egy gyermeket. Ettől függetlenül persze ő a miénk és nem cserélném senki másra.

Miért pont ti? Az ügyintézőnknek az volt a meglátása, hogy ez a kislány nagyon klappolna a családunkba, de a megye nem minket választott. Amikor ez kiderült, felhívott minket, még mindig a fülemben csengenek a szavai: “engedjék ezt most el”. Igyekeztem, de néha eszembe jutott, vajon rendeződött-e a kislány sorsa. Születésnapom előestéjén hívott újra az ügyintézőnk: nem rendeződött, és úgy néz ki, mi jövünk a sorban. Származási kikötésünk nem volt, mert amikor először erre gondoltam, akkor számomra teljesen abszurdnak tűnt, hogy a bőrszíne és vélt tulajdonságjegyek miatt elutasítsak egy gyermeket és ebben maximálisan egyetétettünk a férjemmel.

A tanács, ami jól jött volna utólag? Hiába volt már egy gyerekünk, vagy talán pont ezért kicsit jobban felkészültem volna logisztikailag a második érkezésére. 0-1.5 éves korig adtuk meg a az életkort, és egy újszülött és egy másfél éves között nagy különbség van. Minden erre vonatkozó, akár részben praktikus, részben érzelmi tanács jól jött volna még. De szerintem ez nem örökbefogadás-specifikus kérdés, inkább “testvér-érkezős”, de azért az örökbefogadás árnyalja a képet.

A legnagyobb problémátok most? Kiugró problémánk nincs. Kisebbik lányunk alvása éjszaka kicsit hektikus, és azt is köztünk szereti végrehajtani, ezért azt nem állítanám, hogy kipihentek vagyunk. Továbbá néha nehéz összehangolni a kisiskolás és a totyogó napirendjét, de egyik sem áthidalhatatlan.

Miről olvasnál szívesen? Minden, az örökbefogadással kapcsolatos téma érdekel alapvetően. Második gyermek örökbefogadásával kapcsolatos élményeket, tapasztalatokat, ötleteket szívesen olvasnék.

******

Nicknév: Nincs, csak olvasni szoktam az oldalt.

Kik vagytok? Én 43, férjem 50 éves, 24 éve vagyunk együtt. Első gyerekre vártunk. Én már előbb akartam örökbe fogadni, de a férjem a 2. lombik után, (amire majdnem rámentem), mondta azt, hogy akkor nem ez a mi utunk, és nézzek utána, hogy mi kell az örökbefogadáshoz.

Miben vagytok mások, mint mások? A férjem családjának ellenállásával küzdöttünk sokáig, így 10 év után házasodtunk csak, és ekkor kezdtünk családot tervezni. Addigra az egészségem annyira megromlott, hogy természetes úton esélytelen lett.

Ki érkezett?  9 hónapos kislány érkezett, Tegyeszen keresztül, titkosan. Nevelőszülőtől jött, születése óta ott volt. Teljesen egészséges, csak egy kis izomtónus-zavara van. Ez nagy csoda, mert 26-30. hétre született, teljesen gondozatlan terhességből. (Nem tudták pontosan megállapítani.) Vidám, mozgékony gyerek. Még szoknom kell, hogy vadidegenek leszólítanak, hogy de gyönyörű.

Mennyit vártatok? Az elindulástól számítva szinte pont 3 évet, a határozathoz képest 2,5 évet.

Mennyit várt a gyerek? 4 hónaposan mondtak le róla, 5 hónaposan lett örökbe adható. Sosem látogatták, a szülőanya meglépett a kórházból, majd mikor sikerült előkeríteni, akkor belátta, hogy jobb, ha lemond. Folyamatosan kapcsolatban voltam a tanácsadónkkal, és ekkor mi épp nem voltunk fogadóképesek egy baleset miatt, ezért nem is mondtak semmit. Amikor fogadókészek lettünk, akkor tudtuk meg, hogy már korábban ránk gondoltak. Nem is volt másnak kiajánlva.

Miért pont ő? 0-2 évesig, korrigálható betegséggel kislányt kértünk, megyei listáról. Származási kikötést csak annyiban tettünk, hogy ne legyen nagyon kirívó közülünk, de sötétebb bőrszínt is elfogadtunk. Tisztában voltunk a lehetőségekkel. Ehhez képest kaptunk egy szőke, kék szemű, egészséges, majdnem újszülöttet. Nagyon pici habozás volt a szülőanya szellemi problémája miatt. De amikor a babát megismertük, ez teljesen eloszlott. Szinte azonnal döntöttünk. Ő volt az első kiajánlásunk.

Miért pont ti? Direkt megkérdeztem, és azt mondták, azt nézték, hogy passzoljon a családunkba. Még biztos nem mi következtünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem volt ilyen, a tanácsadónk végig segített, bármi gondunk volt, bátran fordulhattunk hozzá, és mindig jó volt amit mondott.

A legnagyobb problémátok most: A papírok és a bürokrácia. Vannak emberek különböző pozícióban, akik marslakóként tekintenek az örökbefogadó szülőkre. A gyed igényléshez a HR-es el akarta kérni az öf. határozatot. Annak ellenére, hogy az anyakönyvi kivonatban mi vagyunk a szülei.

******

Nicknév: Aranka

Kik vagytok? 33 éves vagyok, Pest megyében lakom, kertes házban. Egyedülállóként fogadtam örökbe egy kislányt. A második kislányom örökbefogadása folyamatban van jelenleg.

Miben vagy más, mint mások? Abban, hogy nekem lehet saját gyermekem is.

Ki érkezett? Evelyn érkezett elsőnek, akit 3 naposan a kórházból vittem haza. Két hónappal később érkezett a húgocskája, akit 5 naposan hoztam haza. A gyerekek egészségesen, ám gondozatlan terhességből születtek.

Mennyit vártál? A gyerekekre nem kellett várnom, mivel mindkét esetben ismertem a szülőket.

Mennyit várt a gyerek? Evelyn negyedik gyermekként született, titkolt terhességből, és a szülők nem akarták megtartani, anyagi okok miatt. Bianka 6. gyermekként született. Az apuka nem akarta, és az anyukától épp válófélben volt. Az anyuka albérletben maradt az 5 gyermekkel, és nem tudta vállalni a picit, mert akkor a többi gyermekét veszíti el.

Miért pont ő? Egyáltalán nem haboztam, tudtam, hogy a lányoknak szüksége van egy szerető otthonra, amit én biztosítani tudok számukra. Nem haboztam, és a mai napig mindent megteszek annak érdekében, hogy mindent meg tudjak adni nekik. Szeretetben gazdag, nyugodt családi életet, és biztos anyagi hátteret.

Miért pont te? A szülőket ismertem mindkét esetben, és ők nem akarták, hogy olyan helyre kerüljenek a gyerekek, ahol nem hallanak felőlük. A szülőkkel a mai napig tartom a kapcsolatot, és küldök képet a lányokról. Ők hálásak nekem, hogy a gyerekeket gondozom és nevelem. A mi családi életünket nem zavarják, ez teljesen természetes.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nagyon sok tanácsot kaptam, nem érzem, hogy valami kimaradt volna.

A legnagyobb problémád most: A keresztelőre megfelelő, különleges templomot találni.

******

Nicknév: Sanyi és Orsi (a válaszokat közösen írtuk)

Kik vagytok? Szolnok megyei házaspár, 20 éve ismerjük egymást és 16 éve mondtuk ki a boldogító igent! Ebből született 2 vér szerinti és 1 örökbefogadott gyerekünk (Dóri 15, Dávid 12, Margit 1,5.) Nevelőszülői család vagyunk, még a sajátjainkon kívül egy kisfiúcska is nevelkedik nálunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben! Átlagos családként éljük mindennapjainkat, és együtt próbáljuk megoldani az élet ügyes-bajos dolgait. Dávid születése után súlyos problémák merültek fel nálam, így az újabb gyermekvállalás már nem adatott meg. Nem volt könnyű az érzés, de valahogy elfogadtuk, mégis mélyen éreztük, valami vagy valaki még hiányzik az életünkből. Hiszen mindig is nagy családot szeretünk volna. Beszéltünk sokszor az örökbefogadásról mint lehetőségről, de valahogy sosem tettük meg azt a bizonyos lépést. Majd évekkel később a helyi Református szolgálat indított nevelőszülői tanfolyamot, és úgy éreztük, ott a helyünk, hogy olyan gyerekeknek segíthessünk, akik nem a saját vér szerinti családjukban nőhetnek fel. Így került hozzánk Margóci is.

Ki érkezett? Margóci 4 naposan érkezett hozzánk, kiajánlást kaptunk a nevelőszülői tanácsadómtól, hogy van egy 2 napos picurka kislány! Azonnal igent mondtunk! Már mikor a kórházi újszülöttosztály ajtaja előtt várakoztunk, hogy végre a kezünkbe vehessük, arról beszélgettek, hogy ő bizony örökbe fogadhatóvá fog válni, és szinte fájdalmasan hasított végig bennem az a tudat, hogy majd egyszer el kell válnom tőle. És amikor megláttuk őt, mindketten azonnal tudtuk, hogy ez bizony örökre szól!

Mennyit vártatok? Hát ha szabad időt mondanom, akkor 12 évet!

Mennyit várt a gyerek? 4 hónapos volt, mikor kaptuk az első hírt, hogy az életadója lemondott róla. Akkor jeleztük mi is, hogy szeretnénk, hogy végleg velünk maradhasson.

Miért pont ti? Hogy miért mi? Hiszem minden okkal történik az életünkben, és ennek Isten a megmondója, hogy miért küldte nekünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nagyon semmi nem jut eszembe most hirtelen! Talán az, hogy az jogerő után mit hogy és melyik hivatalban kell intézni az okmányokat. Mert hosszú folyamat.

A legnagyobb problémátok most: Most 1,5 éves mosolygós, boldog, fürtös hajú kislány. De nehéz egy év van mögöttünk, heti 2 napot járunk fejlesztő és Dévény tornákra felváltva, mert 3 hónapos korában hipotóniát diagnosztizáltak, a mozgásfejlődése igen-igen elmaradt a korához képest. De mára már szépen alakulunk, a járással is próbálkozik. Amit annak köszönhetünk, hogy nagyon sok segítséget kaptunk a fejlesztő tornászainktól. És nagyon hálásak vagyunk érte.

******

Kik vagytok? Xénia (34) és László (40), felvidéki házaspár. 2009-ben ismerkedtünk meg, 6 éve vagyunk házasok. Jelenleg egy kelet-szlovákiai régi bányavárosban, Rozsnyón élünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hisszük, hogy mások lennénk. Mi is pontosan ugyanúgy szerettünk volna gyereket, mint más, vágytunk arra, hogy igazi család lehessünk.

 

Ki érkezett? Kislányunkat, (akinek akkor még nem volt keresztneve, mivel azt anyja lemondott róla születésekor, így nevet sem adhatott neki), Boglárka Zsófiát 2018. április 6-án hoztuk haza a kassai kórházból. Március 18-án született, születése után rögtön lemondott róla az anyja. Legelső találkozásunk március 27-én volt. Azonnal tudtuk, ő az, akire annyit vártunk. Boglárka teljesen egészséges, 10/10 Apgar értékkel rendelkezett.  Még nem volt 3 hetes, mikor hazahozhattuk.

Mennyit vártatok? 6 éve vagyunk házasok és mindig is szerettünk volna gyereket, gyerekeket. Egészségügyi okok miatt sajnos ez nem jött össze. Sok várakozás után 2016. február elején beadtuk az örökbefogadási kérelmünket a Kerületi gyámhivatalba. Szeptemberben fejeztük be a tanfolyamot, decemberben pedig már a várakozók listáján voltunk. És csak vártunk, és vártunk a kislányunkra vagy kisfiunkra.

Mennyit várt a gyerek? A kicsi majdnem 3 hetet töltött kórházban, 2 hetes kora óta volt örökbe fogadható.

Miért pont ő? Van az a mondás, hogy meglátni és megszeretni… Mi pontosan ezt éreztük, mikor először megpillantottuk őt.

Ami a kérelmünket illeti: az mindegy volt, hogy kislány vagy kisfiú, 0-tól 2 éves korig, származási megkötéseink sem voltak. Egy kikötésünk volt csak, nem szerettünk volna értelmi vagy testi fogyatékos babát/gyermeket.

Miért pont ti? Mi voltunk az elsők a sorban.

A legnagyobb problémátok most: Semmilyen problémánk nincs, nagyon boldogok vagyunk így hárman.

Miről olvasnál szívesen? Bármiről szívesen olvasok, ami az örökbefogadással kapcsolatos.

******

Nicknév: Tóth Róbertné

Kik vagytok? Mi egy átlagos házaspár vagyunk, akik gyerkőcöt szerettek volna, de sajnos 12 évnyi próbálkozás után sem jött össze, túl voltunk már megannyi ki vizsgáláson, de semmi sajnos. 4 éve vettünk egy kutyust, ő lett a szerelmünk, a gyerekünk. De ahogy mentek az évek, éreztük, valami nagyon hiányzik. Bennem már rég megfogant az örökbefogadás kérdése, hisz most vagyok 38 éves, a férjem 43. Nagyon sokáig elzárkózott a dologtól, mondván ő nem neveli más gyerekét. Elfogadtam. De úgy 1,5 éve újból felhoztam a témát, és nem ellenkezett, tudta, hogy én nem szeretnék lombikra menni, meg az ő cukorbetegsége sem könnyítene a helyzeten, bár ez nem kizáró ok. Ő is érezte az űrt, ami a mindennapjainkat övezte. Majd 2017 januárjában elkezdtem utána olvasni, hogyan működik, és merre is kell elindulni. Február végén már a Fejér megyei Tegyeszben voltunk a papírokat aláírni, és sorban a többi lépés. Június elejére meg lett a határozatunk. Onnantól csak a várakozás jött, majd fél év várakozás után szerettünk volna módosítani a gyerkőc életkorán. 0-4 éves korig vállaltunk gyereket, testvéreket vagy ikreket, ezt szerettük volna kitolni 0-6 évesre, de erre már nem került sor, mert az ügyintéző tolta az ügyet, mint utólag kiderült. Tudták, hogy milyen gyerkőc várható, azt konkrétan nem, hogy pont ez a kisfiú, akit nekünk szánt a sors.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben nem érezzük, hogy mások lennénk, mi ugyanolyan, hétköznapjait élő emberek vagyunk, dolgozni járunk, éltük a mindennapjainkat.

Ki érkezett? 2018 április környékén beszéltem az ügyintézőnkkel egy baba miatt, akit magánúton tudtunk, ekkor mondta el, hogy ő is akart minket hívni, mert harmadik családnak választottak minket egy kétéves nyíregyházi kisfiúnál, majd május végén hívott, hogy elmennénk-e megnézni az aktáját, mert az előttünk lévő két család visszalépett. A telefonban csak a nevét és születési dátumát mondta el. 2 nap múlva voltunk akta betekintésen. Nyíregyháza mellett élt nevelőszülőknél 10 napos kora óta. Anyuka otthagyta a kórházban a születése után, persze nem is engedték volna hazavinni, 5 gyereket nevel 12 négyzetméteren, apuka közmunkás. Bár az anyakönyvi kivonatán nincs feltüntetve apuka. Anyuka szifiliszes beteg, de Alex vérében csak az anyai ellenanyag volt kimutatható, illetve az antibiotikum, amit erre szedett. Ez egy gondozatlan terhesség volt. Egyévesen tesztelték, és negatív volt. Aktabetekintésen szerelem volt első látásra. Nem haboztunk, azonnal igen mondtunk. Kb. 1 hétre mentünk a személyes találkozóra, élőben is pont olyan kis életvidám csibész, teli mosollyal, élettel, mint a képen.  Nagyon okos, mindent megért, beszédben kicsit le van maradva, de ez majd beindul.

Mennyit vártatok? Kb. 1 évet vártunk a határozat megszerzésétől

Mennyit várt a gyerek? Első perctől kezdve nem látogatta, nem kereste anyukája.

Miért pont ő? Mi 0-4 évesre, testvérekre vagy ikrekre várakoztunk, részben származási kikötéssel. Tehát lehet roma származású, ha nem látszik, nincsenek tipikus jegyei. Soha egy percet sem haboztunk, ő szerelem volt mind a kettőnk részére. Ő volt az első kiajánlásunk, és el is fogadtuk. Nem volt visszautasításunk. Annyira nem, hogy várjuk a kistesót is, mert időközben született egy kishúga 2017 decemberében, ugyanezekkel a problémákkal. Jelenleg folyik az ő örökbeadhatósági eljárása. Őt nem láttuk még, de igen mondtuk, a testvérek maradjanak együtt.  Amúgy is két gyereket szerettünk volna.

Miért pont ti? Nem tudom, miért minket választottak, talán a betegsége miatt, nem tudom. E téren nem annyira elfogadóak még.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Minden. A nevelő szülő nagyon kedves, segítőkész volt, de ő sem adott még örökbe gyereket, ő sem tudta, mit kell tenni, csinálni.

A legnagyobb problémátok most: Az evés, ha nincs kedve, hisztizik. Eleinte a fürdés a volt az, sikítva, teli torokból üvöltött, ez 4 napig ment így. Aztán pedig a kakilás, de ma már tudjuk, csak a szorongás miatt volt, ami helyreállt.

******

Nicknév: nincs

Kik vagytok? Negyvenes éveink elején járó házaspár vagyunk. 5 éve találtunk egymásra, mindkettőnknek ez a második házassága. Az előző kapcsolatunkból nem volt gyermekünk, de vágytunk rá, ezért az első randik egyikén megbeszéltük, hogy ez számunkra nagyon fontos. Az „előéletünkből” sejteni lehetett, hogy ez az út nem lesz egyszerű. Hamar eljutottunk az első, majd a második lombikig. Már ekkor beszéltünk az örökbefogadásról. Ez annyira egyértelmű lehetőség volt számunkra, hogy mikor az alkalmassági vizsgálaton a pszichológus feltette a kérdést, hogy ki vetette fel az örökbefogadást először, egyikünk sem emlékezett rá :-). Bejelentkeztünk a helyi Tegyesznél, és megkezdtük a várakozást. Tudtuk, hogy hosszú évekre számíthatunk, ezért a lombikozást sem hagytuk abba. Az volt a fontos számunkra, hogy gyermekünk legyen, mindkét utat nyitva hagytuk, hogy minél hamarabb megérkezhessen.

Miben vagytok mások, mint mások? Átlagos házaspár vagyunk, akik gyermeket szerettek volna. A kisfiunkhoz vezető út nehézségei vidámság és humor segítségével inkább erősítettek a kapcsolatunkon. Tudjuk, hogy mindenben számíthatunk egymásra.

Ki érkezett? Kristóf érkezett hozzánk egészséges újszülöttként, nyílt örökbefogadással a Tegyeszen keresztül, akiktől minden támogatást megkaptunk. Gördülékeny és gyors volt az ügyintézés, ezért köszönet nekik.

Mennyit vártatok? Másfél évet.

Mennyit várt a gyerek? Születése után már vele lehettünk a kórházban, 5 naposan hoztuk haza.

Miért pont ő? Mert ő a mi kisfiunk :-).
A határozatot bármilyen nemű, 0-3 éves korú gyermekre, testvérpárra kaptuk. Kikötéseink nem voltak, inkább a „tájékoztatást kérünk” lehetőséget jelöltük meg sok esetben.

Miért pont ti? Mert nagyon szerencsések vagyunk. 🙂
Ismerősön keresztül ismertük meg a vér szerinti anyát, aki minket nevezett meg a lemondásában.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ahogy felmerült bennünk az örökbefogadás gondolata, már keresgéltem az interneten, így hamar rátaláltam erre a blogra. Itt sok hasznos információt megtudtunk (köszönet érte :-)), így nagy meglepetés nem ért minket.

A legnagyobb problémátok most: Jelenleg az, hogy milyen háti hordozót vegyünk, amivel együtt túrázhat a kis családunk :-).
A legnagyobb problémánk eltűnt azzal, hogy megérkezett a kisfiunk. Azóta éljük a kisgyerekes családok unalmasnak egyáltalán nem nevezhető napjait. A problémák megoldandó feladatok, kihívások lettek.

Miről olvasnál szívesen? A már felnőtt örökbefogadottak életéről, tapasztalatairól.

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett gyermek. Kisebb és nagyobb korban örökbefogadott, Down-szindrómás kicsi és testvérpár is akad köztük. Sok boldogságot kívánok a családoknak! Aki egy éven belül fogadott örökbe, és szeretne szerepelni, írjon nekem a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Sztrapacska

Kik vagytok? 1992 óta vagyunk együtt, tíz évvel később házasodtunk össze. Természetes és mesterséges próbálkozások sora után első-második gyerekre vártunk. Első pillanattól testvérekben gondolkodtunk. Jelenleg falun élünk, és jó ott nekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Második nekifutásra, viszonylag későn vágtunk az örökbefogadásba; idősebbek vagyunk, mindketten negyven fölött. Az átlagnál jóval kötetlenebb az életvitelünk, ezt részint átalakították a gyerekek, de hozzá is kellett szokniuk.

Ki érkezett? Zoli 5, Julcsi 3 éves korában, egyszerre került hozzánk titkos örökbefogadással, nevelőcsaládból. Jó nevelőszüleik voltak, megadták nekik az alapokat. Vér szerinti szüleikre nem emlékeznek. Egészségesek, szépek, okosak, jó testvérek, szerencsések vagyunk velük.

Mennyit vártatok? Meglepetésre mindössze 2 hónapot. Januárban kaptuk meg a határozatot, márciusban hívtam fel a Tegyeszes ügyintézőnket, hogy megváltozott a telefonszámom. Éppen a mi leendő gyerekeink iratát lapozgatta. Utóbb derült ki, hogy mi voltunk az utolsó esete nyugdíjazás előtt, innen is köszönet érte! Sok látogatás után végül csak szeptemberben váltunk családdá.

Mennyit vártak a gyerekek? Amennyire tudjuk, semennyit, mi voltunk az első kiajánlásuk.

Miért pont ők? Testvérekre vágytunk, annyit kértünk, hogy az idősebbnek legyen ideje felkészülni örökbefogadás után az iskolára. Azóta sikerült még egy évet visszatartanunk Zolit az oviban, ahova együtt járnak Julcsival. Döntéskor nem haboztunk, szerelem volt, első látásra.

Miért pont ti? A megyében nem találtak nekik szülőket, az országos listáról kerültünk be, megfeleltünk, bővebbet nem tudunk. Nehéz volt az a bizonyos néhány hét a hírtől a döntésig.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Talán az, hogy ne vegyünk mindent komolyan. Pár hónap rengeteg energiájába telt, mire lelazultam, és képes lettem humorral kezelni a helyzeteket. Egyébként eddig sikerült mindent megoldanunk.

A legnagyobb problémátok most: Semmi, élvezzük a családosságot.

Miről olvasnál szívesen? Eddig minden betűt elolvastam itt, legjobban az interjúk, a személyes történetek érdekelnek. Read the rest of this entry →