Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak a nemrég örökbefogadott családok. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Elizabeth. 35-40-es korosztály vagyunk, Győr-Moson-Sopron megyéből. Három éve vártunk, vagyis januárban lejárt a 3 év, hosszabbítottunk, és utána 2 hét múlva jött a telefon, hogy van egy újszülött, egészséges, fehér bőrű kislány… Házasok vagyunk és az első gyermekünk lett. A tanfolyamon mindenre felkészítettek, sőt azóta is rengeteget olvastunk a gyermeknevelésről, fejlődésről, de erre nem lehet felkészülni. Annyiban szerencsések vagyunk, hogy a családban, baráti körben sok a kisgyermek, így semmi nem okozott gondot. Pánikba nem estünk, mindent megoldottunk. Kislányunk egy angyal, eszik, alszik . A védőnő is, amikor először jött, mondta, félt, hogy mi lesz velünk, mert hétvégén hoztuk haza a kislányt és ő csak hétfőn tudott jönni, de annyira meglepődött, mennyire összeszedettek vagyunk és semmi apró dolog végett nem pánikolunk. Szerelem volt első látásra . Azóta eltelt pár hét letelt, az a bizonyos 6 hét is, még szorosabb lett a kapcsolatunk a kislánnyal, imádja és szereti őt mindenki. Elvarázsolta az embereket, olyan kis tünemény. Amikor elkezdtük az egész örökbefogadást, úgy álltunk neki, hogy újszülött, fehér bőrű, egészséges kislányt szeretnénk, aztán jött az első Tegyeszes beszélgetés, ahol mondták, ezt ki kellene bővíteni, mert így biztosan sokat kell várni. Így módosítottunk: neme mindegy, korrigálható betegségekre meg a korosztályt 0-2,5 évesre bővítettük, a származási kikötés maradt. Mikor lejárt a 3 év és hosszabbítottunk, akkor szűkítettük le a kort 0-1,5 évesre. És láss csodát, jött is az a bizonyos telefon 2 hét múlva. A kórházba pár napig mentünk délelőtt és délután pár órát, ahol egy külön szobába elvonulhattunk hármasban. Azt mondják, egy elmegy, egy jön. Lehet benne valami, mert előtte temettük el drága szeretett nagypapámat. Küldött nekünk egy kis angyalt. Úgyhogy minden úgy alakult, ahogy elkezdtük a legelején. Ennél boldogabbak nem is lehetnénk.

Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak a nemrég örökbefogadott családok, és egy vér szerinti gyerek is érkezett örökbefogadás után. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Ami

Kik vagytok? A férjemmel egy Pest megyei kisvárosban lakunk, Attila 45, én 38 éves vagyok. 22 éve vagyunk együtt, 2 éve házasodtunk össze. Saját gyermekünk nem lett, orvosilag teljesen egészségesek vagyunk, így nem is próbálkoztunk lombikkal, igyekeztünk úgy élni, hogy ha sikerül saját gyermek, azonnal tudjunk alkalmazkodni. Maga az örökbefogadás feljött szóba, de szerintem még akkor nem voltunk elég érettek hozzá.

Miben vagytok mások, mint mások? Nevelőszülőként dolgozom pár éve, a célunk az, hogy minél több gyermek meg tudja élni azt a csodálatos dolgot, hogy családban nevelkedhetnek, biztonságban érezhessék magukat legalább az alatt az idő alatt, amíg nálunk vannak. Amira az első és egyetlen neveltünk eddig.

Ki érkezett? Kislányunk, Amira 14 hónaposan került hozzánk egy budai gyermekotthonból. Teljesen egészséges, roma származású kislány. A gondozók kedvence volt, igazi kis hercegnő, aki alig múlt egyéves, de már a 2. gondozási helyen volt. Az ismerkedés elég gyorsan lezajlott, két hétig majdnem minden nap mentünk hozzá, mire haza tudtuk hozni, mint nevelésbe vett gyermeket. Nagyon gyorsan fejlődött, egy hét múlva már önállóan evett, elkezdett érthetően beszélni.  A kapcsolattartásra szülőanyjával minden alkalommal vittük, de csak egy alkalommal valósult meg. Részemről itt kezdődött a saját belső vívódás, hogy nevelőszülőként szerződtem, nem örökbefogadónak. Annyira erős volt az érzelmi kötődés köztünk, hogy ha arra gondoltunk, elkerül tőlünk, nem láttuk, mi lesz azután. Most 29 hónapos.  Ma már tudja szülőanyja nevét, hogy az ő pocakjában volt, de Anya szívében. Az örökbefogadás szóra azt mondja: “Anyával és Apával maradok örökre.”

Miért pont ő? Apa és Amira között szerelem volt első látásra. 2018. május közepén körvonalazódott meg bennünk teljesen világosan, hogy ő nekünk született. Amira gyámja és a nevelési tanácsadóm teljes mértékben támogatott örökbefogadási szándékunkban. Az örökbefogadói tanfolyamon a csoporttársaink teljes mértékben megértettek minket, nem volt ítélkezés, hiszen mindannyian közös cél miatt voltunk ott. Ezért nem lehetünk elég hálásak Nekik.

Miért pont ti? Erre nem tudjuk, létezik-e annál jobb válasz, hogy a Sors nekünk szánta.

Folytatjátok a nevelőszülőséget? Még nem tudom, hogyan lehet összeegyeztetni az örökbefogadással, lehet-e egyáltalán, a Nevelőszülői Hálózat mindenesetre nem zárkózik el újabb kihelyezéstől. Csak magunkban kell rendet tenni először ebben a kérdésben.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Ne bonyolítsam a dolgokat azzal, hogy minden eshetőséget, beleértve a lehetetlennek tűnőt is, újra és újra átgondolok.

A legnagyobb problémátok most: Dackorszak, mellette az oviba készülés

Miről olvasnál szívesen? Még több olyan történetet, ahol magát az örökbefogadást szinte az Élet rendezte. Read the rest of this entry →