Babaköszöntő 2017. február

Általános

Megérkeztek azoknak a családoknak a beszámolói, akik nemrég fogadtak örökbe. Szeretettel gratulálok mindenkinek! Továbbra is várom a jelentkezéseket a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre.

Nicknév: iildiii

Kik vagytok? Első gyerekünkre vártunk, negyvenes házaspár vagyunk, nem fiatalon találkoztunk. Nekem az örökbefogadás mindig is ott volt a fejemben, ahogy az is, hogy bármilyen származású lehet a gyermekem. A páromnak hosszabb út vezetett ide, de miután pár év alatt a vér szerinti gyerekre elmúlt az esély, végigjárta az örökbefogadás elfogadásának útját és igazán lelkes lett ő is.

20161223_152539

Ki érkezett? Első kiajánlásra egy kétéves tündéri kislány érkezett hozzánk, nagyon megszerettük, és jött az az érzés is, hogy ilyen aranyos gyereket nem is biztos, hogy mi magunk össze tudtunk volna hozni. A lányunk őt nagyon szerető (részben roma) nevelőszülőktől, egy nagy, bennünket is elfogadó, biztató és segítő nevelőszülői családból, saját megyénkből érkezett, születésétől a nevelőcsaláddal élt, a vér szerinti anya egy ideig látogatta. (A nevelőcsaláddal emilben rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, és ők is, mi is szeretnénk ezt folytatni, később látogatások szintjén is.)

A korához képest le van maradva beszédben, mozgásban (viszont hatéves szinten rajzol, és meglepő módon, ha a helyzet úgy kívánja, időnként egy idős ember empátiája és türelme is jellemzi), majd visszük fejlesztésekre.  Jó egészségi állapotban van, persze pár orvosos kör még ránk, de szerintünk egyik sem “vészes” (gondozatlan terhességből született koraszülött volt, de szerencsére időben megkapott minden kezelést, és mára már nincs komoly gond).

Mennyit vártatok? Az első telefonhívástól (az első időpontért a Tegyeszhez) számítva bő egy évet.

Mennyit várt a gyerek? Őt azonnal örökbe fogadhatóvá nyilvánították, amint lehetett, és csak két nyári hónapot várakozott a rendszerben (a legleterheltebb piros megyében!). Az érdekeit jól képviselő gyámja volt, de minden segítő szakember a megyénk Tegyeszétől és a gyámhivataltól annyira kedves és szakmailag is kiváló és lelkiismeretes volt, hogy egyszerűen nem lehettek volna ennél jobbak, emberibbek. Nagyon hálásak vagyunk nekik!

Miért pont ő? Miért pont ti? Amikor az első ügyintézőnk felhívott, én olyan megmagyarázhatatlan boldogságot éreztem, amit nem tudok leírni. Azután ahogyan hallgattuk az aktaismertetést, a gyám személyes élményeit, véleményét, majd láttuk a fotót, beleszerettünk. Én azonnal, a párom lassabban (= pár óra alatt). Azután az első találkozásnál teljesen elolvadtunk tőle. Később az egyik segítő szakember megjegyezte, hogy szerinte jól sikerült az illesztés (mi amúgy nem kérdeztük meg a sorszámunkat), valószínűleg mi passzolhattunk a gyerekhez a legjobban. A kislányunk nyugodt, érzékeny, finom lélek, művészi adottságokkal, és mindkettőnknek van művészi útja is. Mindkettőnkre hasonlít természetében, megvan, hogy melyikünkre miben, szóval nagyon “passzol” hozzánk habitusban, és még kicsit fizikailag is hasonlít is (most a páromra, viszont az én kisgyerekkori fotóimon én néztem ki hasonlóan). Olyan részletes szakvélemények készültek rólunk (csak a pszichológus volt 5 óra…), hogy anno leesett az állam, és a bennünket “vizsgáló” első ügyintézőnk is rendkívül alapos volt, és tapintatos, humánus, ő is. A kislányunk gyámja pedig nagyon jól ismerte őt, a hivatalos részeken túl több olyan  “szerintem” kategóriás tippje, feltételezése is volt, ami nagyon bejött, viszonylag gyorsan, és ő is ott volt az akta ismertetésénél, ahol beszélt a saját tapasztalatairól  is a gyerekkel kapcsolatban. Emellett a lányunk friss, részletes orvosi és pszichológusi felmérésen volt a Tegyesznél pár héttel előtte. Az örökbefogadási folyamatban részt vevő második ügyintézőnk is nagyon gondos, figyelmes, és érzelmileg is nagyon támogató volt, mindenben számíthattunk rá. Nagyon sok pontos adatot, sok fényképet kaptunk a Tegyesztől, előre felkészítettek mindenre, még a nevelőcsaláddal való találkozásra is. Nem tettünk származási kikötést, van roma családtagunk, beleírtuk a jelentkezésbe azt is, hogy el-eljárunk a Romadopt rendezvényeire is, és a lánykánk félig roma származású, közepesen látszó rasszjegyekkel. Mindketten kislányra vágytunk, ezért kislányt is kértünk (és szinte mindenki, a Tegyesz pszichológusát is idevéve, tipikus lányos szülőknek aposztrofált bennünket), és mindig azt éreztük, hogy egy kétéves jön majd hozzánk (de bővebb határt adtunk meg persze, viszont mi nem jelentkeztünk újszülöttre).

Tanács, ami jól jött volna: Nagyon sokat tanultunk önszorgalomból előre, innen a blogból is, könyvekből, kedves emberektől is, és nagyon sok jó tanácsot is kaptunk, tőled a cikkekből, a barátoktól, családtagoktól, kommentelőktől, a segítő szakemberektől, rengeteget, és szuperjókat. Nagyon hálásak vagyunk mindenért! De az “instant” szülővé válás, egy kétéves mellett, maga az életmódváltás: sokkal nehezebb volt, mint amire számítottunk. Lelkileg nehéz volt a végén a jogerő kivárása is, ami az ünnepek miatt elhúzódott, és a végén, amikor már nagyon családnak éreztük magunkat, de közben mégsem voltak még meg a papírok, én elkezdtem ezt egy vizsgahelyzetnek megélni, teljesítményfeszültséget éreztem (teljesen feleslegesen, persze, de akkor is, hiába tudtam ezt az eszemmel). Meg rögtön az elején, még az ismerkedés alatt, amikor először az otthonunkban volt: volt lázas-fosós-hányós vírusunk (szép sorban mindenkin, ő kezdte), azután hozott egy fertőzést még az első napokra, aztán oltás miatti lázasság pár napig, majd nem olyan régen magas lázzal járó torokvírus, ami szintén mindhármunkon végigment, és nagyon ijesztő volt az első, órákig semmivel sem csillapítható 40 fokos láz egy ilyen kisgyereknél, a majdnem kórház, amikor az ügyeletes orvos sem tud érdemben segíteni, hanem végül egy idősebb anyai barátunk tanácsai jöttek be. Ez így egyben sok(k) volt az első másfél hónapra, nem számítottam ennyi feszkóra, nyavalyára, és jobb lett volna, ha “mentálisan” erre is ráhangolódok, hogy ez is benne lehet töményen is, rögtön az első időszakban is…

A nagy ötletedet, a gyerek méretű plüssfigurát betettétek végül az autóba? Nem volt rá szükség, mert kezdettől nagyon megszeretett bennünket, és szívesen és lelkesen jött velünk (a nevelőszülőknél sok a gyerek, ő örült a személyes és kizárólagosan neki szóló figyelemnek), hozzám is nagyon bújós volt az elejétől (most már az apjához is bújik, végre). (De mindig tök sok játék volt nálunk, amik érdekelték.) Ehhez tartozik, hogy a nevelőszülői család nagyon alaposan megismerkedett először velünk, de utána megbíztak bennünk, az egész nagycsaládból mindenki (rokonokként viselkedtek onnantól velünk), és onnantól végig mondták neki, hogy igazi anyukája apukája lett, jó dolga lesz nálunk, kedves emberek vagyunk, és ő tanult ember lehet majd így, könnyebb élete lehet, mint nekik, vagy mint amit ők tudnának adni neki, és ez is nagy könnyítés volt, mert érezte, hogy “küldik” is, és elengedik (noha nagyon nehéz volt nekik ez, majd megszakadt a szívük is, mert szerették).

Kedvenc cikkem: én a blogra a Rózsa Krisztiánnal készült interjú kapcsán jutottam el, ami három különböző helyről is “bekopogott”: és ott, akkor teljesen lenyűgözött a blog is, és az az okos, szelíd türelem is, ahogyan Rózsa Krisztián megnyilvánult, és ez így egyben egy különleges, feledhetetlen szellemi élmény volt.

Read the rest of this entry

Harmadik, negyedik, ötödik gyerek örökbefogadása

Általános

Van-e esély az örökbefogadásra két, három, vagy négy gyerekkel?
Gyakran találkozom azzal a hiedelemmel, hogy nincs. Ez nem igaz! A magyar gyakorlatban a több gyerek hendikep lehet, de önmagában nem kizáró ok. Több családot ismerek, akik harmadik, negyedik vagy ötödik gyereket fogadtak örökbe. Például én is.

Megfigyelhető egy olyan nézet, hogy túl sok gyerekre már nem jut elég figyelem, energia, pénz egy családban, de a törvény nem ír elő semmilyen korlátozást arra, hány gyereket lehet örökbe fogadni. (Nevelőszülőnél van korlát: legfeljebb öt, a sajátjaival együtt legfeljebb hat gyereket nevelhet, de testvérek esetén efölé is mennek.) Az alkalmasságnál a konkrét helyzetet vizsgálják: a család élethelyzete, lakása, anyagi pozíciója megfelel-e egy újabb gyerek vállalására. Nem mindegy, hogy a gyerekek picik vagy már felnőttek, milyen felállásban születtek (közösek vagy korábbi kapcsolatból valók-e), van-e köztük súlyos beteg, mennyi energiája, segítsége van a családnak. Természetesen csak olyan gyerek érkezhet, aki kisebb a családban élőknél, és örökbefogadás után szeretik, ha másfél-két év eltelik az újabb gyerek érkezéséig. Tegyük hozzá, kevés örökbefogadó jut el három-négy-öt gyerekig, sokszor kifutnak az időből. A többedik gyerek örökbefogadása inkább ott merül fel, ahol az első párat még házilag rakták össze. A “gyereknek keresünk családot” elv alapján egy konkrét gyereknél azt mérlegelik, a szülői tapasztalat, a nagy gyerektársaság tenne-e jót neki, vagy a csak neki szóló figyelem.

fortepan_84142

Székely Zsuzsa, a fővárosi Tegyesz pszichológusa ezt mondta a többedik gyerek örökbefogadásáról:

“– Van szakmai irányelv a maximális gyerekszámra, amit egy családba adhatnak?

– Ha apunak, anyunak mindkét keze foglalt, akkor sok helye nincs még egy gyereknek.

– Azaz négy? Ismerek négygyerekes családokat is, akik kaptak ötödiket.

– A gyerekek életkorától függ… Egy család négy kamasz mellé nevelőszülőként vállalt egy gyereket legkisebbként, és hatan szerették szívből. Ez egy jól működő család volt, ahol a gyerekeket is az ügy mellé állították.

– Ha egy gyereknek családot keresnek, előnyben részesítenek egy gyerektelen várakozót mondjuk egy kétgyerekessel szemben?

– Nem. Ez a gyerek jellemzésétől függ. Persze van olyan gyerek, akit a pszichológus javasol egyetlen gyereknek.”

Read the rest of this entry

Képek a blogfarsangról

Általános

42 felnőtt, 33 gyerek, rengeteg kalóz, tündér és boszorkány, egy sárkány, két indián, hóember, szerelő és más szuper jelmezek. Egy igazi szülinapi torta (köszi Lulukoci!). Én Frida Kahlo voltam. Nagyon örülök, hogy eljöttetek, és hogy velem tartottatok ebben a három évben! Aki hazavitt egy plusz kalózkalapot, szóljon.

Márciusban az Oroszlán című filmet fogjuk megnézni, utána beülünk valahova. Hétköznap vagy hétvége lenne jobb nektek?

Kéretik egy abortuszt levonni

Általános

Aki épp gyereket akar, nagyon, hajlamos mindent ezen a szemüvegen át nézni. És én gyereket akarok. Számon tartom, némi nehezteléssel, épp hányan terhesek a környezetemben. Mindig hárman-négyen. Támadásnak tűnik az „és ti nem akartok még gyereket?” kérdés egy félismerőstől. Egy halott magzattal a hasamban nem tudom lazán venni, nem is felelek.

Aki gyereket akar, nagyon, annak az első vetélés igazságtalanság. Egy éve akarjuk ezt a gyereket, épp elkezdtük kivizsgáltatni magunkat, én már pedzegettem, hogy jelentkezzünk örökbefogadásra, mikor végre megfogant. Nem merünk örülni, de már tervezgetünk. Nem sokáig. A második ultrahang-vizsgálaton már nincs szívhang. Tudom, hogy ez megtörténhet, megtörtént a barátnőmmel is, de neki már volt egy gyereke. Biztos csak olyan nők vetélnek el, akiknek már van gyerekük. Elsőre, rögtön, ez nem ér. Miért pont én? Sajnálom magamat. Sajnálom a magzatot is, de alig tudok róla valamit. Mije van egy magzatnak? Neve. Az még nem volt neki. Neme. Még nem tudtuk. Várható születési ideje. Nem születik meg már.

baby-carriage-798776_1920

Aki gyereket akar, nagyon, azt az első vetélés nem állítja meg. Lehet ebben is a jót látni. Tudunk gyereket csinálni! Ha most nem is sikerült, de legalább nemzőképesek vagyunk. Legközelebb már biztos menni fog. Nem adom fe-he-hel. Read the rest of this entry

Felnőtt örökbefogadottak találkozója

Általános

Manuela hirdetését teszem közzé, aki felnőtt örökbefogadottaknak szervez csoportot.

Isten hozott! Welcome! Benvenuti! Bienvenido! Aves Devlesa! Örülünk, hogy köztünk vagy! ☺

Sziasztok Felnőtt Örökbefogadott Társaink!

Örömmel tudatjuk, hogy létrehoztuk a Felnőtt Örökbefogadottak Facebook csoportját.

Amennyiben van kedvetek, csatlakozzatok hozzánk!

Célunk egy olyan közösség megteremtése, ahol az örökbefogadottság egy könnyen kezelhető és természetes élethelyzet. Ezért jó lenne többször csak a kikapcsolódás, játék, öröm kedvéért összegyűlni.

Az első társasjátékozás időpontja: 2017. február. 14. 17:00

Helyszín: Toucan Kávézó 1092 Budapest, Üllői út 25. (A Corvin negyedtől egy rövid séta)

A kávézó ajánlata számunkra:

  • Amennyiben legalább 10 fő összegyűlik, a helyet megkapjuk fogyasztásért cserébe (itt jelezném, hogy kiváló minőségű kávék és sütemények vagy akár sörök is vannak a kínálatban).
  • Ha mégsem tudjuk a 10 főt elérni, akkor sincs gond, ez esetben a 5000 HUF bérleti díjat kell fizetnünk összesen és természetesen fogyasztani mellé. ☺ Azt hiszem ez is még elég méltányos ár.

A Facebook csoportunk, személyessége okán zárt csoport, ezért kérünk titeket, hogy csatlakozási szándékotokat jelezzétek a manuela.ortega.mil@gmail.com e-mail címre, Manuela felveszi veletek a kapcsolatot.

Ahogy említettük, elsősorban közösségi élményeket szeretnénk, szórakozást, bulit, fantát, vagy ki mit akar, mégis, ha belemélyednénk egy-egy témába, akkor sem okozhat ez kellemetlenséget, hisz egy hajóban evezünk. ☺

Természetesen közeli hozzátartozót is szívesen látunk, ha van erre igény.

Egy kis segítség a helyszínre jutáshoz itt.

Várunk szeretettel:

Manuela és Váczi Jezsó Péter

Farsangi blogtalálkozó február 5-én

Általános

A blog hároméves lett. Ünnepeljük meg együtt egy farsangi bulival!

Hol: ahol múltkor is találkoztunk. Budapest, II. kerület, Lövőház utca 39., a 4. emeleten, az Ulyssys Kft. tárgyalótermében.

Mikor: február 5. vasárnap, 16-19 óra

Mi: farsangi buli, gyerekekkel. Hozzatok enni-, innivalót, és erre fogékony felnőttek is jöhetnek jelmezben. Én be fogok öltözni! Amúgy a szokásos beszélgetés, ismerkedés, eszemiszom lesz, találkozás régi és új ismerősökkel.

jelmezbal-75 Read the rest of this entry

Támogatási lehetőségek

Általános

Hároméves lett a blog. Ezalatt létrejött 360 poszt, 20 ezer komment, 20 közösségi találkozó, megválaszoltam több száz e-mailt, szövődött rengeteg barátság, érkezett sok-sok kisgyerek az olvasókhoz. Folyamatosan havi 10-20 ezer egyedi olvasó kíváncsi az oldalra, nem csak örökbefogadók. Örülök, hogy velem tartottatok.

Az Örökbe.hu-t egy ember írja, szerkeszti, működteti, fésülgeti, ez én vagyok, Mártonffy Zsuzsa. Azaz, az oldal akkor fog sokáig fennmaradni, ha én ezt folytatom. Tudod segíteni a munkámat, ha támogatsz. A támogatás teljesen önkéntes, nem jár érte ellenérték, minden tartalom nyilvános marad a blogon, de köszönöm mindenkinek, aki hozzájárul az oldal működéséhez. Az eddigi támogatóknak is köszönet. Legjobban kis, de rendszeres összegeknek örülnék, hasonlóan ahhoz, amikor előfizetsz a kedvenc magazinodra.

20160903_184252

A tavaly szeptemberi olvasói találkozón készült a kép, épp bemutatkozunk.

Ha úgy döntesz, hogy támogatsz, a következő lehetőségek közül választhatsz: Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2017. január

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Öt olvasó örökbe fogadott, egy interjúalanyunknak pedig kisfia született. Mindenkinek szeretettel gratulálok. Várom azoknak a jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született vér szerinti a gyerekük, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írhattok. 

Nicknév: nincs, csak olvasni járok az oldalra.

Kik vagytok?
13 éve vagyunk házasok, kertészmérnök vagyok, szakközépiskolában tanítok, a férjem technikus. Lilla lányunk 9 éves, a születése után nem sikerült több gyereket kihordanom. Pajzsmirigyproblémákkal és inzulinrezisztenciával küzdök. Lombikkal lehetne próbálkoznunk, de a vetélések miatt a lelki oldalát nem tudnám elviselni, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? 
Átlagos életet élünk, vidéki kisvárosban.

Miért pont ő? 
Bármilyen nemű ill. származású 1-4 éves gyerekre vártunk, országos listára is jelentkeztünk a Tegyesznél. Alapítványoknál nem próbálkoztunk, mert mindenképpen idősebb gyermeket szerettünk volna,
hogy minél kisebb legyen a korkülönbség a testvérek között. A megyénkben 86-ik helyről indultunk a folyamatnak, de az országos listán hamar sorra kerültünk. Első kiajánlásunk két és fél éves kisfiúról szólt, sok egészségügyi problémával – valószínűleg autista, és viselkedészavarral küzdött. Ővele a lányunkra való tekintettel nem
folytattuk a folyamatot. A következő alkalommal szintén kisfiút ajánlottak, majd három hét elteltével Panna aktájával kapcsolatosan kaptunk telefont. Csodálkozásomra elmondták, hogy a kisfiút valószínűleg másnak adják örökbe. Panna volt a harmadik kiajánlás a három hónap alatt. Két perc után igent mondtunk.
13578941_1053191204748783_1659601218_n

Ki érkezett? Panna, hároméves, részben roma származású kislány, Borsod megyéből viharos gyorsasággal, a határozat megszületése után három hónappal kaptuk a telefont. Igent mondtunk, de a munkám miatt egy hónap türelmi időt kértünk, így a nyári szünet elején kezdtük az ismerkedést. 10 napos intenzív, napi szintű barátkozás után hazahozhattuk a kicsi lányt. Neki egy évvel korábban már kerestek szülőket, de nem jártak sikerrel.
Panna egyébként születésétől fogva nevelőszülőknél élt, vér szerinti családjával csak akkor találkozott, mikor lemondtak róla. Szerető nevelőcsaládnál élt, kicsit féltem is eleinte, hogy nehezen fog elválni tőlük, de profi nevelőmamája jó előre felkészítette, így minket már Igazi Anyaként és Igazi Apaként várt. Egészséges, a tejcukor emésztéséhez segítség kell, emiatt kicsit elmaradt a súlyfejlődésben, de ez behozható. Okos, talpraesett, ügyes és hangos. Mindig mosolygunk, mert csak alváskor van csöndben.

Miért pont ti?
Második körben csak egyedül nekünk szóltak, valószínűleg amiatt, hogy a kereslet és a kínálat találkozott: a nevelőszülők kérték, hogy kertes házba kerüljön a gyerek, ahol vannak háziállatok, mi meg beírtuk, hogy vannak nyulaink, kutyáink és macskáink. Egyébként hasonlít is rám néhány arcvonása, a mosolya. Egyszer a boltban mindkét lány velem volt, és az eladó lány megjegyezte, hogy a nagy is hasonlít kicsit, de a Picurt le se tagadhatnám!

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne várjunk arra, hogy a hivatalok majd végzik maguktól a dolgukat. Az állandó gyógyszerét nehezen tudtam kiváltani a patikában, mert inaktívvá vált a TAJ-kártyája. Azért, mert másfél hónapot kellett várni, mire többszöri telefonos felkérésre kiállították a szülőfalujában az új anyakönyvi kivonatát. A
TAJ-kártyára talán még ma is várnánk, ha az itteni hivatal nem segített volna. Egyébként három perc alatt a kezemben volt, csak jóindulat kellett az ügyintézők részéről.

Miről olvasnál szívesen? Idősebb gyerek családba illesztéséről, hisztikezelésről, ez most nagyon aktuális a kora miatt. A Lillánál bevált módszereket nem mindig merem alkalmazni Panna esetében, mert érzékenyebb lehet amiatt, hogy nemrégen csöppent a családunkba.

****** Read the rest of this entry

 „A gyerek traumája életre szóló erőforrás lesz”

Általános

Iskolaérettség, iskolakezdés, iskolaválasztás, SNI-s gyerek. A cikk a Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpontban történt blogtalálkozónk beszélgetésének leirata, amelyet az olvasók kértek. Én és a jelen levő szülők tettünk fel kérdéseket, a Bárányfelhő szakemberei válaszoltak. Mikor iskolaérett a gyerek? Mit tegyünk, ha rossz jegyet kap? Tanítsa-e a szülő a gyereket otthon? Milyen iskolát keressünk, ha a gyereknek fejlődési problémája van? Ezeket boncolgattuk a programon.

Mutatkozzatok be!

Tóth Zsuzsa vagyok, gyógypedagógus, én vezetem a központot, régebben gyerekekkel is foglalkoztam, ma már csak a szülőkkel. A Bárányfelhőben beszéd-, tanulási és viselkedésproblémás gyerekekkel foglalkozunk, csecsemőkortól az iskoláskor végéig.

Berente Ilona vagyok, gyógypedagógus és pszichológus. Tanulási problémákkal és részképességzavarokkal foglalkozom, emellett a szorongással is, hisz a tanulási problémákkal ez gyakran együtt jár. Van egy húszéves, diszlexiás fiam, akivel végigcsináltam az iskola gyötrelmeit, és most egyetemista, tehát sikerrel jártam. Négy gyerekem van.

Mag Adrienn vagyok, logopédus, három évig a pedagógiai szakszolgálatnál dolgoztam, tanulási képességeket vizsgáltam és logopédiai terápiákat szerveztem. A Bárányfelhőben szeptember óta dolgozom.

img_4792

Balról jobbra: Ilona, Zsuzsa, Adrienn, és a kérdező Zsuzsa

Akkor vágjunk bele! Mikor iskolaérett egy gyerek?

Ilona: Én nem vagyok híve annak, hogy hatévesen kerüljön egy gyerek iskolába. Az iskolaérettség elsősorban szociális érettség: a gyerek tud alkalmazkodni egy újfajta környezethez, idegen emberekhez, szemben az óvodában megszokott ólmeleggel. A tanulási képességei is valahol hat- és hétéves kor között lesznek erősek és stabilak, hogy bírja azt a stresszt, amivel az iskola járt. Valljuk be, a mai iskola nagyon hasonlít ahhoz, amibe a szülők jártak. A legtöbb helyen padokban kell ülni, frontális oktatás van, csöndben kell lenni, figyelni. Ezekre hat-hét éves kor között érik meg egy gyerek. Ez a lányoknak könnyebben megy általában, a fiúknak nehezebb megszokni azt a típusú oktatási rendszert.

Részképességekben is nagyon sok kell ahhoz, hogy iskolaérett legyen a gyerek. A tollbamondáshoz tízféle részképesség megléte szükséges! Ép hallás, látás, memória, sorrend észlelése, hallási differenciálás, motorikus funkciók a leíráshoz… Nem véletlenül ez a legnehezebb feladat. Azok a kéztőcsontok is hatéves kor után alakulnak ki, amelyek alkalmassá teszik az írásra. Hogy egy gyerek okos, és hogy alkalmas az iskolára, két külön dolog. Rendkívül okos gyerekek vannak, akik nem tudnak megülni egyhelyben, nekik ez a kihívás.

A hatéves kor abban is vízválasztó, hogy az agyhullámok akkor érik el azt az állapotot, ami a fókuszált figyelemre egyáltalán alkalmassá tesz. Egy óvodás gyerek még bármikor átléphet a mesevilágba, és hat-hét évesen lép ki ebből a féléber kómából, akkor kezd érdeklődni a realitás iránt. Ekkor jött el az iskola ideje.

Adrienn: A gyerekek logopédiai vizsgálatán az iskolaérettségnél megnézzük, hogy megérti-e nemcsak ez egyszerű, de a bonyolult mondatokat is, megérti-e, mit olvastak neki a mesében. Tud játszani a szavakkal, meg tudja állapítani, hogy a málna és a bálna hasonlít-e, hogy milyen szavakból áll egy szó, az ő játékos szintjén. Ez kell neki, hogy tudjon olvasni, és értse a diktálást. Nem mindegy, hogy mit ért a gyerek, olló vagy oló. Ez sokkal fontosabb, mint hogy pörgeti-e az r hangot.

Ilona: És az óvodai logopédus csak ötéves kor után foglalkozik a gyerekekkel, és csak a hangokkal foglalkozik általában. A legfontosabb, hogy nézzük meg, a gyerek iskolaérett-e, ezt meg tudja nézni a nevelési tanácsadó, de mi is a Bárányfelhőben.

Alapból nem vizsgálják a gyerekeket?

Ilona: Az óvoda ad egy javaslatot, hogy iskolaérett-e a gyerek, ha ők bizonytalanok, akkor kérnek vizsgálatot a nevelési tanácsadóban. Nekem az az utópiám, hogy ötévesen minden gyereket meg kellene vizsgálni, hogy hogy áll, mert egy év alatt csodát tudok tenni, nagyon plasztikus még az agya. A hat-hétéves kori állapot nemcsak érés, de zárás is, lezárulnak lehetőségek a fejlesztésben. Az okos gyerek különösen megtévesztő, gyönyörűen le tudja fedni a részképességek hiányát, hogy az óvónéninek se tűnik fel, mert IQ-ból dolgozik, és megteszi, amit elvárnak tőle.

Zsuzsa: A vizsgálati helyzet ezt átvilágítja. Az a tapasztalatunk, hogy könnyebb helyzet, ha óvodáskorban derül ki, hogy probléma van. Az óvoda védett környezet, ott részképességet fejleszteni egyszerűbb, mint iskola mellett, ahol éppen tanul olvasni, írni is a gyerek.

Ilona: Érdemes megkérdezni a gyereket, hogy szeretne-e iskolába menni. Ha szeretne, az jó alap, de ha tiltakozik vagy fél tőle, azt vegyünk komolyan. Mikor az én diszlexiás fiamat hatévesen megkérték, hogy rajzoljon sormintát, egy sor után közölte, hogy neki ebből elege van, az óvoda azért van, hogy játsszunk, nem azért, hogy ilyeneket csináljunk. Ebből az óvó néni meg én is tudtuk, hogy nem iskolaérett a fiam. Read the rest of this entry

Tomi nem akar igazi családot

Általános

Ma egy nevelőanya, Anikó osztja meg velünk dilemmáit. A születése óta nevelt kisfiú hatévesen örökbe fogadható lett, új családba fog kerülni. Tomi azonban hallani sem akar a búcsúról. Anikó azon töpreng, hogy könnyítse meg a gyerek számára az elválást. Vendégposzt.

Hogy miért lettem nevelőszülő? Egyszerű oka volt: otthon szerettem volna maradni az akkor egyéves lányommal. Másfél évet vártam az első gyerekre. Nem is szerettem volna többet befogadni. Egyszer megcsörrent a telefon, hogy a megyei kórházban van egy koraszülött kisfiú, ideiglenesen befogadnám-e. Persze, hogy be! Ennek már több, mint hat éve. Nagyon pici volt, hathetesen 3 kiló. Furcsa volt, de a szívem majd meghasadt érte. Az anyja hasában szinte sorvadt a gyerek, a születése után pedig csak a fehér falakat láthatta. Hat héten keresztül nem volt senki, akihez odabújhatott volna, a kedves szavak helyett csak gépek sípolását halotta.

Amikor hazaértünk, a család központi figurája lett. A lányom imádta már akkor is. Lett egy kisöccse!  Sokan elutasítóak voltak a nevelt gyerekkel, neki mindenki szeretetéért meg kellett küzdenie. Egy idő után senkit nem érdekelt, hogy ki ő, honnan jött. Ő volt a Tomi! Nagyon kedves, figyelmes, okos és szórakoztató figura volt már néhány hónaposan is. Néha-néha megjelentek a szülei is. Nem kellett külön felvilágosítani, hogy „te nem a mi gyerekünk vagy”, természetes volt, hogy van xy anyu és yx apu, mint igazi szülők. Soha nem volt ebből problémánk, mert nem is tekintette őket szinte semminek. Néha jöttek, hoztak csokit és 1-2 játékot. Ennyi elég is volt.

boy-1514820_1920

Ahogy nőtt a gyerek, annál több magához való esze lett. Volt olyan szituáció, hogy anyuka mondta Tominak, hogy hívd ide Anikó nénit, a gyerek pedig elkezdett kiabálni, hogy Anya!!! Nagyon rosszul esett nekik, de olyannyira keveset látták a fiút, hogy tudta a gyerek, hogy ki kivel van, de nem érezte. Annyiban szerencsém volt, hogy mindig is tiszteltek a szülők amiatt, hogy az ő gyereküket nevelem és szeretem. Soha egy szóváltás nem volt köztünk. Tomi soha nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy egyszer anyu meg apu hazaviszi. Sem kicsi korában, sem később. Amikor megritkultak és megszűntek a látogatások, akkor már a témát fel sem lehetett hozni előtte. Egyszerűen nem érdekelte. Tudta, hogy ő nem vér szerinti gyerek, azt is tudta, hogy hol lenne a helye, de nem foglalkozott vele. Azóta is folyamatosan bezár a gyerek, ha a téma előkerül. Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy majd mi örökbe fogadjuk, ha arra kerül a sor, de közben született két fiunk. Tomikám imádja őket és ez kölcsönös.

Itt kezdődött a probléma. Három gyerek mellett az anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy még egyet elindítsunk majd az életbe. Rengeteg álmatlan éjszakát okozott ez számunkra. Végül arra jutottunk, hogy a Jó Isten adott nekünk három gyönyörű és egészséges gyereket, miért vennénk el azoktól a lehetőséget, akik számára ez nem adatott meg. Tomi egy csoda, nem sajátíthatom ki, ha másnak örömet tudok szerezni vagy esetleg valakinek ő jelentené a mindent… Megérdemli, hogy szeressék és a jövőjét megalapozzák minden téren. Ő egy biztos anyagi háttérrel szárnyalhatna, a világot meg tudná váltani. (Mivel roma és hatéves, jó eséllyel külföldre kerül.) Ki vagyok én, hogy kisajátítsak még egy kincset, mikor nekem van három saját? Rettenetes érzés azóta is. Read the rest of this entry