Következő csoportok

Általános

A blogon több alkalmas, zárt, fizetős, online működő támogató csoportok is működnek örökbefogadás előtt állóknak.

A Start csoport azoknak szól, akik mostanában jelentkeznek, fognak jelentkezni, vagy eze felmerült bennük, és szeretnének többet tudni a témáról. Legközelebb: a március 12-15-i hétvégén (március 12. péntek 17:00-19:45, március 13. szombat 9-11:45, március 14. vasárnap 17-19:45, március 15. hétfő 9-11:45).  https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/start-csoport/

A Finis csoportot azoknak ajánlom, akik már egy ideje várakoznak, és remélhetőleg hamarosan sorra kerülnek! Legközelebb: 2021. április 8., 15., 22., 29., mindig csütörtök 17-19 óra közt. https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/

Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája, az Akiknek két anyja van című könyv szerzője, örökbefogadó szülő.

Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével.

Read the rest of this entry

Március 17. Beszélgetés az Anyáim története c. új magyar dokumentumfilmről

Általános

Mostanában lesz az Anyáim története c. dokumentumfilm bemutatója, a film egy magyarországi leszbikus pár örökbefogadását mutatja be és követi az első néhány évben. Vendégeink lesznek a film alkotói és főszereplői. A film rövid összefoglalója:

“Virág parlamenti képviselőként belefáradt a számára kilátástalannak tűnő ellenzéki létbe és ott- hagyta a politikai pályát. Zenész barátnőjével, Nórával úgy döntenek, hogy gyereket vállalnak, annak ellenére, hogy Magyarországon kifejezetten nehéz az azonos nemű pároknak családot alapítani. Két év bizonytalan várakozás után hírt kapnak egy örökbefogadásra váró kislányról. A két és fél éves kislány nevelőszülőknél van és jelentősen le van maradva kortársaitól. Nóra és Virág habozás nélkül igent mondanak.

A két rendező, Dér Asia és Haragonics Sári különleges érzékenységgel követi végig a várakozás intenzív időszakát, majd a családdá válás örömteli és küzdelmes mindennapjait. Míg Virág ösztönösen ráérez az anyaszerepre, Nóra nehezen találja a helyét a családban. Félelme, hogy a kislánynak nincs szüksége két anyára, alapjaiban kérdőjelezi meg, amit addig önmagáról gondolt. A szülővé válás nehézségei mellett a magyar kormány melegekkel szembeni kirekesztő családpolitikájával is meg kell küzdeniük, amely egyre növekvő mértékben befolyásolja életük és jövőbeli terveik alakulását.”

Előzetes:

Vendégeink: Dér Ásia és Haragonics Sári rendezők, Virág és Nóra, a filmben szereplő örökbefogadó pár.

Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.

Mikor: 2021. március 17-én szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot.

A beszélgetésen a filmet nem nézzük meg, azt két módon tudjátok előtte online megtekinteni: Read the rest of this entry

Miért kevés a nevelőszülő?

Általános

Vendégposzt. Egy nevelőszülői hálózat munkatársa osztja meg a gondolatait velünk a rendszerhibákról. Szerzőnk egy jómódúbb országrészben él, a megélhetési nevelőszülőség nem jellemző náluk, mégis számos nehézséggel találkozik a munkája során.

Azt gondoljuk, hogy sok a gyermek, kevés a nevelőszülő és mindenkit felvesznek. Igaz, hogy sokan megpróbálják, de nem igaz, hogy mindenkit felvesznek, és ha a hálózat minőségi munkára törekszik, akkor igyekszik az alkalmatlanoktól megszabadulni. Valóban elégtelennek érzem a szűrőrendszert, sokkal, de sokkal jobban szűrném a jelentkezőket, mert nincs annál rosszabb, mint mikor már megkezdte valaki a nevelőszülői tevékenységét és kiderül, hogy alkalmatlan.

Először is egy orvosi és pszichológiai alkalmassági vizsgálaton kell megjelenni. Hasonló az örökbefogadásihoz, az orvosi nem szokott gondot okozni, a pszichológiai igen. A pszichológiai alkalmassági vizsgálat mi hálózatunknál önköltséges, és szeretjük, ha a mi pszichológusaink készítik. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogadunk el külsőst. Sokan már itt elakadnak, nem vállalják az anyagi vonzatát. Utána jön a képzés, mely hálózatonként változik. Rengeteg kifogást hallottam már, hogy miért nem akarnak/tudnak elmenni ezekre az alkalmakra. Szóval itt is el szokott bukni egy réteg.

Törvényi keretek szabályozzák, ki lehet nevelőszülő, nyilatkozatot kell aláírni, hogy nincs eljárás ellene, nem vétett az 1997. évi Gyermekvédelmi törvény ellen, sőt a vele egy háztartásban élő nagykorúak sem. Bekérünk erkölcsi bizonyítványt, mégis van olyan, hogy valakiről időközben kiderül, folyik ellene eljárás, sőt olyan is, akinek a saját vér szerinti gyermeke szakellátásban van, mégis jelentkezik nevelőszülőnek. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, tragikusnak érzem.

De vegyük azt, hogy sikeres vizsgát tett, közben környezettanulmányt készítettünk, és beadtuk a kormányhivatalnak a működési engedély iránti kérelmet és meg is kapta. Sokan játszmáznak, árverezik a házat, és ez bizony kiderül. Nekünk leadhat olyan tulajdoni lapot, melyen ez nem látszik (nem hiteles másolat), de a kormányhivatal minden egyes esetben lekéri az ingatlan tulajdoni lapját, és árverezés alatt lévő házba senki sem kap működési engedélyt. (Jelzáloghitel lehet, albérlet lehet, kell hozzájáruló nyilatkozat a tulajdonostól, valamint ha az ingatlannak több tulajdonosa van, akkor minden egyes tulajdonostól kell.)

A kormányhivatal kimegy sok esetben helyszínre és megnézi az ingatlant.

Megvan a működési engedély, lehet fogadni a gyereket vagy gyerekeket. Sokan könnyű kereseti lehetőségnek tekintik (vagy az egyetlennek), hiszen nem egy nagy cucc a képzés, a bemenete meg 8 általános. Van, aki túlvállalja magát. Azt gondolja, hogy felnevelt 1-2-3-4 gyereket, akkor menni fog. Sajnos ez kevés. A mi gyerekeink minden esetben sérültek és a nevelőszülőnek azon kívül, hogy anyának (apának) kell lenni, és a családmodell szerint kell működnie (ne felejtsük el, az anya egyik legfontosabb tulajdonsága a feltétel nélküli szeretet), egyben professzionális segítőnek is kell lennie. Fel kell tudnia ismerni, mit tegyen, hogyan lépjen, merre kérjen, milyen szakembertől segítséget. (pszichológus, gyógypedagógus, gyógytornász, pszichiáter stb.) És ha ez is megvan, oda el is kell hordani a gyereket. Az autó, a jogosítvány nem feltétel (bár én annak tenném), nélküle macera, nem tudja elvinni, nem megy busz, nem megy vonat, nincs ismerős, aki elviszi…

És ott van egy vagy több gyerekkel, és egy hét alatt kiderül, hogy valóban 24 órás szolgálat, heti 7 napban, évi 365 napon. A fizetés meg ennyi: Read the rest of this entry

Március 3. Iskolás gyerek örökbefogadása

Általános

Mire számítson, aki iskolás gyereket fogad örökbe? Miért olyan kevesen vállalnak ilyen korú gyereket Magyarországon? Három örökbefogadó család lesz a vendégünk, akikhez iskolába járó (6-8 éves) gyerek érkezett, és elmesélik a tapasztalataikat. Miben más egy ilyen korú gyerek beilleszkedése, mint egy kicsié? Milyen puttonnyal érkezik a kisiskolás? Hogy oldják meg a gyerek beillesztését a családba, miközben rögtön teljesítenie is kell az osztályban? Ezekről, és minden másról is beszélgetünk, ami a hallgatókat érdekli. Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.

Mikor: 2021. március 3-án szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2021. február

Általános
Babaköszöntő 2021. február

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Anikó és Tibor

Kik vagytok? Baranya megyei vidéki házaspár, akik későn találkoztak 36 és 33 évesen .Egy év ismeretség után házasodtunk össze 2009-ben, de akkor már nagyon vágytunk arra, hogy szülők lehessünk. Az eltelt évek alatt hat lombikot, számtalan hókuszpókuszt kipróbálva jutottunk el az örökbefogadásig. Ami számomra nem volt egyszerű. Férjem elfogadó, nyitott személyiség, Ő vetette fel az örökbefogadás lehetőségét, nekem meg kellett érnem erre az elfogadásra, amiben nagy segítségünkre voltak a barátaink és egy olyan család, akik már örökbe fogadtak egy csodálatos kislányt. Velük egy 2018 május délutáni beszélgetés nagyon sokat segített, hiszen ők már előttünk járnak az úton. Csütörtökön már a Tegyesznél voltunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben, csak abban, mint mindenki más, gyereket szeretünk volna.

Ki érkezett? Országos listáról, Heves megyéből a 2,5 éves Sándor. Egészséges, huncut, kedves, tudja, mit akar, talpig úriember… egyszóval tökéletes kis pasi.

Mennyit vártatok? 2018 májusában jelentkeztünk, szeptemberben volt a tanfolyamunk. 2019 novemberében volt az adatismertetés, decemberben a rápillantás, ami kb. 1,5 óra együttjátszás volt. 2020. januárban volt az ismerkedésünk. (na ez volt a leghosszabb december-január)

Mennyit várt a gyerek? Születése óta. 2017 szeptemberében nyolcnaposan a nevelőanyuka vitte haza a kórházból. 2018 júliusában vált örökbe fogadhatóvá. Sosem látogatták. Mi voltunk az első család, akikknek bemutatták.

Miért pont ő? 0-3 éves korig várakoztunk, származási kikötést nem tettünk, egészségügyi problémákról felvilágosítást kértünk. Kisfiunk előtt volt egy kiajánlás, akire nemet mondtuk, mert nem éreztük, hogy ő lenne az. De mikor a kisfiunk miatt hívtak, hogy lenne egy fiúcska, már akkor tudtam, megtaláltuk egymást.

Miért pont ti? Szerintem nekünk született, ő nagyon jól tudta, hogy mi leszünk a szülei.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne parázzzz!! Minden úgy fog történni, ami számotokra  a lehető legjobb!

A legnagyobb problémátok most: valójában nem az, határok feszegetése, hiszti. De őszintén erre vágytunk kb. 11 évig.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: minden és semmi. A mi barátkozásunk 10 napra volt tervezve,11 nap lett, mert az utolsó 4 napot kórházban töltöttük hányás-hasmenés vírus miatt a gyerekkel. Meg kell, hogy említsem a Nevelőanyukát, akinek nagyon hálásak vagyunk a szuper nevelésért, és aki első perctől kezdve jól és ügyesen átsegítette a fiunkat hozzánk.

Miről olvasnál szívesen? Én eddig mindent megtaláltam itt az oldalon. Read the rest of this entry

„Hagyjuk, hogy az anya jusson el a döntésig”

Általános

Az Örökbe.hu blogon az indulás után interjúban mutattam be a nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezeteket. A Fészek Alapítványnál azóta elhunyt az alapító, a szervezet működése sokat változott a 2014-es cikk óta. Katona Andrea, a Fészek Alapítvány elnöke, és Sulyok Eszter, az alapítvány pszichológusa meséltek a mai gyakorlatról és filozófiáról.

Magyarországon jellemzően a nyílt örökbefogadást közvetítő egyesületek, alapítványok egy-egy karizmatikus vezető köré szerveződtek, akiknek az egyénisége rányomta a bélyegét a szervezet arculatára. A Fészek volt az első a civil szervezetek között, ahol lezajlott egy kényszerű utódlás, miután az alapítvány megálmodója, Budai Ágnes 2016-ban elhunyt. Hogy történt a váltás?

Katona Andrea: Ágnes halála előtt 6 évvel kezdtem a Fészeknél a munkámat, az alapelvek azóta nem változtak, de ugyanakkor rugalmasabbá és sok szempontból szakmaibbá vált az alapítvány. Az esetszámaink őrült módon nőnek, és nagyon sok minden mást is csinálunk, mint Dr. Budai Ágnes idejében. A váltásra Ági régóta készült, többször akarta már átadni nekem a vezetést, de én ezt akkor még nem akartam. Ő tisztában volt vele, hogy nem fogja a világ végégig az alapítványt vezetni, és kereste a megfelelő személyeket, akik az ő elvei, gondolatai szerint tudnák ezt folytatni. Voltak erre korábban is kísérletek, amelyek nem sikerültek.

Katona Andrea

Mit jelent ez a szakmaiság a működésben?

KA: Például azt, hogy ez nem egy egyszemélyes alapítvány, több kollégával dolgozunk. Ha csak én lennék egyedül, és egyszerre lenne 4-5 krízisterhesem, nyilván nem tudnék annyi figyelmet és energiát fordítani az ő személyes gondozásukra, mintha többen csinálnánk. Az Alapítvány munkatársai szakemberek, pszichológus, mediátor, szociálpedagógus, meddőségi és örökbefogadási szaktanácsadó is van köztük.

Egy-egy örökbeadásról teamben döntötök?

Ha van egy krízishelyzet, akkor hárman, sokszor négyen beszéljük meg, mi a krízis, hol kell megtámogatnunk a családot, milyen hivatalos lépések szükségesek, és akkor még szóba sem kerül az örökbefogadás. Nekem szenzációsan jó érzés, hogy magánutas örökbefogadásoknál soha nem vagyok olyan helyzetben, hogy én egyedül találkozom a felekkel, az alapítvány részéről legalább két ember vesz részt a krízistanácsadáson.

Hogy ne merüljön fel a megvesztegetés gyanúja?

Pontosan.

Ki a másik három ember?

Sulyok Eszter, pszichológus, Katona Enikő, szociálpedagógus, néha Katona Gyula is csatlakozik, aki mediátori végzettséget szerzett.

Te is sokat képzed magad azóta, jártál az ELTE-n a meddőségi, örökbefogadói és reprodukciós szaktanácsadói képzésre, gyermekvédelmi rádióműsort vezetsz a Mária Rádióban…

KA: Most épp a mesterszakomat fejezem be a mentálhigiéné szakon az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.

Az egyes szervezetek más helyre teszik a hangsúlyt, hogy a hazagondozás vagy az örökbeadás van-e náluk fókuszban, ennek megfelelően nagyon különböző arányokat produkálnak. Nálatok ez hogy van? Read the rest of this entry

Február 17. Személyes kapcsolattartás a vér szerinti családdal

Általános

Miért jó, ha az örökbefogadott gyerek személyesen is találkozik a vér szerinti anyjával, esetleg más rokonaival? Mire érdemes ügyelni a kapcsolattartásnál? Most ezt az izgalmas témát fogjuk érintettek segítségével körbejárni. Vendégünk lesz két örökbefogadó család, akik személyesen is szoktak találkozni a gyerekük származási családjával. Mi is kapcsolattartó család vagyunk. Velünk lesz Barna Sára, aki erről a témáról írta a szakdolgozatát. És még egy amerikai könyvvel is készülök a nyitott örökbefogadásról. Szóval nem fogunk unatkozni!

A szokásostól eltérően most 19 órakor kezdünk!

Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.

Mikor: 2021. február 17-én szerdán 19:00-kor (kivételesen!) Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot. Read the rest of this entry

A mézeshetek vége

Általános

Részlet Stájn Emma Kőbölcső című, hamarosan megjelenő regényéből. A hősnő Németországban nevelőszülőként fogad be egy traumatizált, kétéves kislányt, két vér szerinti gyerek mellé. Az első hetek simán telnek, majd a kisgyerek viselkedése hirtelen megváltozik, hisztériás rohamokat kap, és nem válik le a nevelőanyukáról… 

A kutyasétáltatás remek alkalmat ad arra, hogy megismertessük Luisával új környezetét. Apránként felfedezzük a házkörnyéki utcákat, a játszóteret, a parkot, beköszönünk a szomszédokhoz. A húsvéti szünet első napjai békében és nyugalomban telnek. Kezdünk felengedni, bár mindannyiunk számára hihetetlen, hogy nem sír, nem emlegeti sem a vér szerinti, sem a korábbi nevelőcsaládját és zavartalanul alussza át az éjszakákat. A vészharangok megállás nélkül konganak, de mi nem halljuk őket; beleveszünk a nagy, rózsaszín ködbe.

A tündérmese pontosan öt nappal a beköltözés után ér véget, amikor kézhez kapom a csomagot.

A kis doboz az édesanya rajzait tartalmazza, valamint egy fotómontázst magáról, a cicájukról, illetve az apáról. A gyámhivatali kísérőlevél értelmében köteles vagyok az ajándékokat átadni, valamint – fő a bizalom – azt fényképekkel dokumentálni.

Lulu egy rozsdás szögnek is úgy tud örülni, mint más a lottó jackpotnak. Az asztalhoz ültetem hát és elé halmozom a csomag tartalmát. Boldogan szemléli a színes, szívecskékkel telerajzolt lapot, amíg én ellövök néhány képet. Aztán a fotókat nézegeti, én pedig jobb híján várom a reakciót.

– Tudod ki van a képen? – teszem fel óvatosan a kérdést.

– Katze (cica) – válaszolja elégedetten.

– És ő ki? – mutatok a platina hajkoronás nőre.

– Oga – válaszolja bizonytalanul, miközben kérdőn néz rám. (Olga a szintén szőke szomszédasszonyunk, akivel az elmúlt napokban rendszeresen találkoztunk a ház előtt, és akinél „véletlenül” mindig volt csokoládé vagy gumicukor.)

– Nem, ő nem Olga, hanem az anyukád… ő pedig itt az apukád, emlékszel rájuk?

Csak egy rövid bólintás a válasz. Küldetés teljesítve – igyekszem lezárni magamban a történteket, miközben segítek az ajándékokat elrendezni a komód tetején. Nincs semmi tragikus az egész jelenetben, mégis a hideg futkos a hátamon. Read the rest of this entry

Február 10. Hogy válasszunk iskolát?

Általános

Honnan lehet tudni, melyik a jó iskola a gyermekemnek? Tanítót válasszunk, vagy pedagógiai programot? Számít, hogy mennyire sokszínű a közösség, hogy milyen közel van, hogy mennek együtt ismerős gyerekek? Mire van szüksége egy örökbefogadott gyereknek az iskolában? Ezekről a kérdésekről fogunk beszélgetni legközelebb. Vendégünk Dobos Orsolya lesz, az Alapítványi és Magániskolák egyesületének társelnöke és az alternatív tagozat vezetője. Küldjetek bátran kérdéseket, közben is lehet kérdezni! Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.

Mikor: 2021. február 10-én szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot. Read the rest of this entry

Országváltásunk gyerekekkel – a karantén éve

Általános
Országváltásunk gyerekekkel – a karantén éve

Folytatom a Németországba való költözésünkről szóló beszámolót. Az első rész már több, mint egy éve íródott. Emlékeztetőül: 6, 8 és 10 éves gyerekekkel költöztünk ki Saarbrückenbe (német-francia határ), a férjem munkája miatt, hosszú távra (végleg), másfél évvel ezelőtt. Különösebb örökbefogadási vonatkozása továbbra sincs az írásnak, de a blog szerzőjéről szól és mi örökbefogadó család vagyunk.

Mi történt az elmúlt évben? Főleg a karantén, mint bárki mással. Ez a szociális beilleszkedésünket lassította, de nem állította meg.

Fő meglátások:

  • A gyerek annál gyorsabban tanulja a nyelvet, minél jobb a nyelvérzéke, az intelligenciája, és minél kisebb.
  • Hogy a gyerek milyen gyorsan tanulja a nyelvet, mennyire jól érzi magát, és mennyit profitál a váltásból, három külön dolog.
  • Ha mi szülők nem tudnánk németül, sokkal nehezebb lenne nekik segíteni az iskolai dolgokban.
  • A gyerekek sokkal gyorsabban beilleszkednek, mint a felnőttek.

Lássuk sorban.

Iskolai haladás

Legidősebb gyerekünk (11) a nyolcosztályos gimnáziumot kezdte itt. Előtte Magyarországon pár hónapig tanult németül, de nem vette komolyan, és nem akart költözni. Ez a pár hónap elég muníciót adott neki, hogy felvegye a tanulás folyamát. Mire a tavaszi karantén jött, teljesen önállóan tudta követni a tananyagot, csak a spéci szókincsben (mélyföldek feltöltése) kellett segítenem. Neki addig minden könnyen ment, zéró erőfeszítéssel volt kitűnő Magyarországon, és semmit sem fejezett be. Az országváltás megadta számára a szükséges kihívást. Tavaly második helyezést ért el itt egy tartományi matekversenyen, a gimiben négyes átlaga volt, mostanra pedig már képes könyveket olvasni németül, az iskolában mindent ért. Most elkezdett saját akaratából intenzíven angolul tanulni. A gimiben egyébként fele-fele arányban vannak a magolós („lejegyzeteljük és megtanuljuk a szarvasmarha bélrendszerét”) és a gondolkodtatós megközelítésű tárgyak. Németből nagy örömömre nem a Nibelung-éneket veszik, hanem hétköznapi kommunikációs helyzeteket, mint levélírás, érvelés, élmények elmesélése. Szociális helyzete a magyart másolta: ott az osztályban sokáig csúfolták, végül egy maroknyi fiú lett a barátja – itt ugyanez történt. Az iskola egyébként a magyarhoz képest nem kemény, sokkal kevesebb a tananyag. Tanulással nem tölt időt, viszont rengeteg hobbija van, és végre befejezett valamit, ez a Jürgen képregény, ami két nyelven is elkészült. Egy itteni felmérés megállapította, hogy kiemelkedően tehetséges. Ő fejben nem 11, hanem inkább 14 éves, már nem fog elfelejteni magyarul, és mindkét országból profitál, részt vesz magyar online programokban. A távolság ráébresztette, hogy a kapcsolatokat ápolni kell, több erőfeszítést tesz, sokat beszél telefonon a magyar barátaival, nyáron találkozott is velük. Szavakban sokáig kifejezte, hogy vissza akar menni Magyarországra, most, bár ezt nem vallaná még be, de már kezdi jól érezni magát itt.

Középső gyerekünk (9) az első osztályt végezte Magyarországon, ahol szépen megtanították írni, de olvasni nem. Itt a második osztályban folytatta, viszont az elsős anyagot vették vele. Ez olyan szempontból jó, hogy rugalmas a rendszer. Minden nap 1-2 órára külön elviszik őt és a németül nem tudó gyerekeket kiscsoportos foglalkozásra. Itt sok a külföldi, szokva vannak hozzá, őutána pár hónappal is érkezett egy németül semmit nem tudó vietnami kisgyerek az osztályba. A gimibe is beesett év közben olyan lány, aki még a latin betűket sem ismeri. A rendszer hosszú türelmi időt ad, két évig nem lehet megbuktatni a gyereket, mert nem tud németül. Visszatérve, a középső gyerekünk most harmadik osztályba jár, de a másodikos anyagot tanulja. Sajnos, az olvasással még nagyon küzd, és nagy benne az ellenállás ezzel, és ő kicsit beszorult a két nyelv közé: gyakoroltatjuk vele a magyar olvasást, mert még mindig az megy jobban, és nem akarjuk, hogy elveszítse az anyanyelvét, közben ugye a német is fontos lenne, de abban még nem érti eléggé a szavakat. Nemrég felvettem egy különtanárt is az iskola kérésére, hogy ő is tanuljon vele. A gyerekeink közül ő halad leglassabban a némettel. Nem tudom, hogy mi lesz. Csoda történik és utoléri a többieket? Át kell majd vinni más iskolába, ahol rá szabott módszerekkel tanítják? Ismételjen évet? Legyen simán rossz tanuló? Még jegyeket is alig kapnak, így nehéz megítélni a haladását, közben egy év múlva, negyedik osztály félévkor kell dönteni a továbbtanulásról. Amíg nem olvas stabilan, addig mindenféle akadémiai továbblépés esélytelen.

Read the rest of this entry