2021. július 25.: Kirándulás a Dera-szurdokba

Általános

Itt a nyár és végre személyesen is tudunk találkozni! Július 25-én, vasárnap kirándulni megyünk, a Pilisbe, a Dera-patak völgyébe. Találkozó 10 órakor a parkolóban, itt. Aki tömegközlekedik, a pomázi buszállomástól jöjjön Pilisszentkereszt Nagykovácsi pusztáig, onnan 700 méter séta.

Kivételesen szép, és a nagy melegben hűsítő útvonal, amit egyszer már megtettünk, de most nem fogunk elveszíteni senkit. A túra leírása itt található. A terv: negyed 11-kor elindulunk, a patak mellett haladunk fölfelé (a gyerekek beleugrálnak és vizesek lesznek), beülünk fagyizni a Hilda Cukrászdába (a gyerekek megfáznak), majd a Szentkút zarándokhelynél megpihenünk (a gyerekek beleesnek a csodatevő forrás vizébe). Innen sétálunk vissza a parkolóig (a gyerekek napszúrást kapnak). Az útvonal babakocsival nem járható, de már egész kicsi gyerekek képesek megtenni, babákat háton hozhattok. Összesen 5 km. Ingyenes. Bárki jöhet, értsd: bárki (várakozók, érdeklődők, akinek nincs gyereke, akinek nagy a gyereke, aki most jön először, nagyszülők, szomszédok, kutya stb.). Lehet nagyobb túrát tenni, előbb hazamenni. Aki szeretné, annak dedikálom a könyvemet. Read the rest of this entry

Szakdolgozat: Örökbefogadás után is felléphet depresszió

Általános

Endrédi Anita pszichológusként az örökbefogadás utáni hangulatzavarokat vizsgálta. Meglepő eredménye szerint az adoptálás után még gyakoribbak a hangulatzavarok, mint a szülés után, igaz, jellemzően csak enyhe tünetekről van szó.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

A Szegedi Tudományegyetem Pszichológia alapképzésén készítettem ezt a dolgozatot 2018-ban.

Mi volt a témád?

A dolgozat címe: Posztadopciós hangulatzavarok vizsgálata örökbefogadó szülőknél. Kutatásom célja a gyermek kihelyezését követő első két évben tapasztalt hangulatzavarok feltérképezése volt a magyar örökbefogadó családok körében. Az adatgyűjtést önkéntes online kérdőív segítségével végeztem. 97 érvényes kitöltés szolgált a vizsgálat alapjául. Anyákat és apákat is vizsgáltam.

Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

Amikor 2015-ben elkezdtem a pszichológia szakot, már az örökbefogadásra várakozók csoportját erősítettük. Túl voltunk sok évnyi fizikai és érzelmi megpróbáltatáson, meggyötört minket a sok remény, majd kudarc. Úgy éreztem, muszáj valamit tennem, változtatnom az életemben, mert a bizonytalanság és a várakozás felemészt. Majd 2016-ban, vagyis az alapképzés második évében megtaláltuk egymást az akkor 6 éves kislányunkkal. Az élet csodáját éltük meg a szülővé válásunk és a családunk kiteljesedése folyamatában, annak minden szépségével és nehézségével. Ettől kezdve egyre több örökbefogadó családdal találkoztunk, beszéltünk, és láttam azt, milyen különbözőek az egyes élethelyzetek, a szülőkapcsolatok, az elvárások, és milyen nehéz egyeseknek felvállalni a nehézségeket, amelyekkel a mindennapokban szembesülnek.

Mondj pár mondatot a fő eredményekről!

Kutatásom célja a gyermek kihelyezését követő első két évben tapasztalt hangulatzavarok feltérképezése volt a magyar örökbefogadó családoknál. Az eredmények alapján elmondható, hogy a vizsgált örökbefogadó szülők közel kétharmada tapasztal ebben az időszakban hangulatzavarokat, de jellemzően csupán enyhe tünetekről van szó. A szülés utáni hangulatzavarok aránya a magyar népességben más kutatások szerint 30% körül van. Read the rest of this entry

Videó: Jól segíteni

Általános

Jól segíteni. Vendégünk Szlankó Viola, az UNICEF gyermekvédelmi vezetője, aki arról mesél, mit csinál a szervezet, milyen programokkal segítik az intézményben élő gyerekeket, és hogyan érdemes laikusként adományozni, vagy más módon segíteni a nehéz sorsú gyerekeken. Milyen tévhitek élnek az emberek fejében a hátrányos helyzetű gyerekekről? 2020. december 2-án hangzott el.

Örökbe.hu virtuális rendezvényt minden szerdán tartunk, itt láthatod a múlt és jövő programját. Néhány rendezvényről videófelvétel is készül. Aki támogatta tavaly a blogot, az ezeket azonnal megnézheti a támogatóknak szóló videótárban (jelszóval). Ha szeretnél te is élni ezzel a lehetőséggel, – és hozzájárulni az örökbefogadásról szóló leggazdagabb információforrás fennmaradásához, működtetéséhez – akkor csatlakozz az előfizetőkhöz. Itt olvashatsz a támogatási lehetőségekről.

Július 7.: Az örökbefogadó és a nevelőszülő kapcsolata

Általános

Aki újszülöttnél idősebb gyermeket fogad örökbe, az a hazai rendszerben legtöbbször nevelőcsaládtól hozza el. A következő beszélgetés témája az örökbefogadó és a nevelőszülő kapcsolata lesz, Székely Zsuzsa pszichológus segítségével fogunk beszélgetni. Amikről szó lesz:

  • mi a nevelőszülő feladata a barátkozásban, hogy segítheti az örökbefogadást?
  • mit tehet az örökbefogadó, ha az együttműködés nem zökkenőmentes?
  • később hogy ápoljuk a gyermekben a nevelőszülő emlékét?
  • visszalátogassunk a nevelőszülőhöz? Mikor?

Természetesen a jelenlevők is kérdezhetnek. 

Mikor: 2021. július 7-én szerdán, 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2021. június

Általános
Babaköszöntő 2021. június

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagytok?

Magdi (45) és Dani (37), vidékről származó budapesti házaspár, ebben a hónapban ünnepeljük a 10. házassági évfordulónkat. 5 évet töltöttünk mesterséges megtermékenyítéssel; örökbefogadó szülőnek akkor jelentkeztünk, amikor már mindketten elengedtük a vér szerinti gyermek lehetőségét. 2018 márciusában került sor az első látogatásunkra a Tegyesz tanácsadónknál. A határozat szerint 0 és 3 éves kor közötti, bármilyen nemű gyermek nevelésére alkalmasak vagyunk, a pszichológusi javaslatban viszont szerepelt, hogy inkább kislányt szeretnénk, illetve 1-3 éves kort preferálunk, mert fontosnak tartottuk, hogy összebarátkozhassunk a leendő gyermekünkkel.

Miben vagytok mások, mint mások?

Képesek voltunk változni-változtatni annak érdekében, hogy boldog családunk legyen. Eredetileg testvérpárt szerettünk volna örökbe fogadni, de a Tegyesz munkatársai tanácsára úgy döntöttünk, először egy gyerek érkezzen. Az Ágacska Alapítvány örökbefogadásra felkészítő tanfolyama és egy baráti beszélgetés nélkül valószínűleg tettünk volna származási kikötést – ami a legrosszabb döntés lett volna részünkről. Megértettük, hogy nem félelmek befolyása alatt kell meghatároznunk, kire vágyunk, hiszen egy gyerek bőrszíntől és származástól függetlenül csupán egy gyerek.

Előzetesen azt gondoltuk, hogy az örökbefogadott gyerekeinkben hiába keressük majd a vonásainkat és mozdulatainkat. Mekkorát tévedtünk! 🙂

Ki érkezett?

Kiara messze túlszárnyalta az elképzeléseinket. Egészséges, kedves, okos, őszinte, örökmozgó, huncut, gyönyörű kreol bőrű kislány. Két és fél évesen érkezett szerető nevelőszülőktől, országos listáról (Hajdú-Bihar megye), titkos örökbefogadással.

Mennyit vártatok?

A Tegyeszhez való jelentkezéstől az aktabetekintésig kereken két évet vártunk. (Három hónappal korábban volt az első kiajánlásunk, de az akta alapján visszautasítottuk a megismerkedést. Ekkor ébredtünk rá, hogy a kiszámíthatatlan következmények miatt nehézséget okoz számunkra, ha a szülőanya drogot fogyasztott a terhesség alatt, ezért kértük a betegséglista módosítását.) A járványügyi korlátozások miatt 3 hónapot csúszott az első találkozásunk, mégis nagy lelki segítséget jelentett a „toporgásban”, hogy konkrét gyermekről ábrándozhattunk, ő pedig a lezárások alatt kertes házban élhetett a budapesti panel helyett.

Mennyit várt a gyerek?

Születése után a kórházból nevelőszülőkhöz került, ahol néhány alkalommal meglátogatták a vér szerinti szülei. Tavaly februárban választottak ki minket a számára, júniusban találkoztunk először és július 16-án vettük gondozásba. Az ölünkbe pottyant: egy évvel korábban vált örökbe adhatóvá, mégis mi voltunk az első házaspár, akinek kiajánlották (a megyében nem találtak érdeklődőt).

Miért pont ő?

Ahogy az egykori sláger mondja: nekünk találkozni kellett. A férjem beleszeretett a mosolyába, én „elvesztem a szemeiben”. Számunkra nagyon fontos a humor, a kislányunk pedig egy igazi bohóc, sokat nevetünk vele. A rokonok, barátok, kollégák és ismerősök körében igazi rajongótábora van a kisasszonynak.

Miért pont ti?

Nincs információnk arról, hogy mi alapján választottak minket a szüleinek, de nagyon szerencsések vagyunk a döntés miatt. Gyorsan összeszoktunk, mára teljesen összecsiszolódtunk és úgy érezzük, mintha mindig is együtt lettünk volna.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

A rápillantás után felpörögnek az események: 2-3 hét alatt család születik, annak minden örömével és feladatával. Vértezzétek fel magatokat, az intenzív barátkozás egy jól kötődő gyerekkel igazi érzelmi hullámvasút.

A legnagyobb problémátok most:

A dackorszak. Vagyis nincs probléma, csak makacs emberek együttélése. 🙂

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Lehet, hogy a mi esetünk van a nagykönyvben megírva, mert a teljes folyamat zökkenőmentesen zajlott, minden résztvevő nagyon segítőkész és támogató volt: a Tegyesz és a gyámhivatal munkatársai, a nevelőszülők, a barátkozás idején a szállásadónk, hazaérkezve a védőnőnk.

Miről olvasnál szívesen?

Statisztikákról.

****** Read the rest of this entry

Utánkövetés: a lányom már többet élt velem, mint nélkülem

Általános

Judit egy közel ötéves kislányt fogadott örökbe, egyedülállóként. 2018-ban már megírta, milyen kreatívan fejleszti a sok elmaradással érkező kisgyereket. Azóta eltelt három év, Eliza nagylány lett, Judit ismét beszámol az életükről. 

„Nekem senki se mondta, hogy ez ilyen nehéz lesz” – sóhajtott bele a telefonba pár hónapja az egyik barátnőm, aki hosszú évek várakozása, vágyakozása és sok orvosi küzdelem után végre karjában tarthatta háromhónapos kisbabáját. Hát igen, gondoltam akkor magamban, ezt a véleményt én is osztom. Bár talán nem igaz, hogy nekem nem mondta senki. Mondták épp elegen, hogy nehéz lesz, de az ember a saját útja elején ezt hajlamos nem meghallani. Hogy nem önfeledt móka, kacagás az örökbefogadás, de megkockáztatom, a gyereknevelés maga sem.

Ez persze egy másodpercig sem jelenti azt, hogy bármit is megbántam volna. Az én gyerekem tökéletesen jó helyen van, nem véletlen, hogy éppen ő, nem véletlen, hogy éppen akkor. Néha szinte úgy érzem, hogy én szültem, annyira hozza néhány tulajdonságomat, annyira egyben vagyunk, annyira szeretjük egymást. És annyira is az agyamra tud menni olykor. Öt és fél éve érkezett haza, és mivel ő éppen 4 éves és 10 hónapos volt akkor, kiszámolható, hogy túl is vagyunk azon a bizonyos bűvös időn. Már többet élt velem, mint nélkülem. Mi ezt kiszámoltuk, napra pontosan, és meg is ünnepeltük egy jó nagy fagyizással, hiszen éppen egy kánikulai napra esett. De ünnepeljük évről évre a hazaérkezést is, a lányom ezt is számon tartja, és pontosan tudja, hogy akkor meglehetősen megváltozott az élete. Amit pedig éppen úgy tart természetesnek és magától értetődőnek, ahogy van. Ahogyan 4 éves és 10 hónapos kora óta él. Neki onnan indult az időszámítás. Nem én mondom így, szívesen beszélek vele a korábbi évekről, de ő ezt nem igazán szereti egyelőre. Ritkán kérdez, keveset, és nem igazán kíváncsi még a múltjára. Én pedig hagyom, hogy ő irányítson, mindig annyit tud meg magáról és az életének kezdetéről, amennyit aktuálisan fel tud és fel akar dolgozni. Minden bizonnyal lesznek még ebben magasabb fokozatok, most itt tartunk.  Ő úgy érzi, hogy mindig is idetartozott, elvárja és élvezi a programokat, a szórakoztatást, imád jönni-menni, új élményeket begyűjteni. Nagyszájú és okos, vagány és talpraesett, klassz kis csaj, egy igazi kis energiabomba.

Persze azért korántsem rózsaszín minden. Eleve túl vagyunk a minden rózsaszín korszakon, hosszan kiéltük a lilát, és most már a színek közül is inkább azt választja, amit én választok magamnak. Szürke, kék, fekete. Utánoz mindenben és mindent. Jót és rosszat egyaránt. Annak idején is néhány hét kellett csak, hogy a beszédstílusa idomuljon az enyémhez, és mivel én viszonylag határozott és kijelentő vagyok, ezt sajnálatos módon a lányom is örökölte. Mondhatnám nyugodtan, hogy akkora a szája, mint a bécsi kapu, de lehet, hogy még egy kicsit nagyobb is. Az 5-6 éves bömbölős hisztit felváltotta a 7-8 éves „énjobbantudomazt”, majd ez 9-10 körül csúnyán átcsapott a feleselős, nyegle kiskamaszkorba. Ez még nem az ajtócsapkodós, elvonulós kamasz-módi, hanem a határok folyamatos feszegetése, visszabeszélés. Fűszerezve azzal, hogy még mindig nem alszik egyedül, még mindig matrica, és gyakorlatilag minden pillanatban jelen kéne lennem. Read the rest of this entry

A nagy betegséglista egy orvos szemével II.

Általános

Folytatódik a beszélgetés dr. Büki György neurológus szakorvossal az örökbefogadók által kitöltendő egészségügyi adatlapról. Múlt héten a szülők betegségeivel, életmódjával foglalkoztunk, ma a gyerek lehetséges állapotairól beszélünk. A beszélgetést Mártonffy Zsuzsa vezette. A gépelésben Csomós Rita és Ventus Iza segített. A cikk előző részét itt találjátok.

Most áttérünk a gyerek állapotára. Rögtön az első pont a listán megint egy jolly joker: genetikai károsodás.

Büki György: A genetikai károsodások egy részét ismerjük, tudjuk, mit jelent. Például a klasszikus fenilketonuriánál (fehérje-anyagcserezavar) egész életében fehérjeszegény diétán kell tartani az illetőt. A genetikai állapotok nagy részét a csecsemőkori szűrővizsgálatokkal leleplezzük, és ezáltal idejében be is avatkozhatunk, akkor az konkrétan egy életmódot jelöl meg. A másik ilyen klasszikus, régről ismert kórkép a galaktozémia, a tejcukor bontásának zavara, ami tejcukormentes étrendet követel. Bármelyik anyagcsere-betegség azt igényli, hogy időnként az illető témában jártas szakorvoshoz felkerekedjen az ember, rendszeres laborvizsgálatok történjenek és hogy a különféle előírásokat, étkezési megszorításokat, táplálékkiegészítők, gyógyszerek szedését precízen, pontosan tartsa. Nagyon sok esetben arra is lehet gondolni – megint a jelenségek spektrális jellegéről van szó – hogy azért nem tudhatom pontosan, milyen lesz az illető helyzetének a végkimenetele, tehát ha mindent pontosan betartok, esetleg nem lesz-e az ő egészségi állapota kicsit hátrányosabb, mintha ennek a genetikai adottságnak a hordozója nem lenne.

A genetikai károsodások, főleg amik az idegrendszer működéseit érintik, nagyon sokrétűek lehetnek. Van egy sor genetikai állapot, amit egyszerűen csak abból kezdünk kikövetkeztetni, hogy a fejlődés késlekedik. Az utóbbi hétben például két olyan gyerekkel találkoztam, akinek már kész genetikai diagnózisa volt, de a problémára pont a fejlődés késlekedéséből jöttek rá. Egyébként az egyiküknek egy olyan genetikai állapota igazolódott, amiből összesen 125-öt tartanak nyilván a világon, a másikéból pedig összesen 8-at.

Amikor idegrendszeri fejlődési problémát okoz egy genetikai állapot, akkor számíthatok arra, hogy folyamatosan valaminek a fejlesztésével, behozatalával lesz dolgom, és a végkimenetel sose lesz olyan, mintha tökéletes volna. Tehát a fejlődési zavarokat okozó genetikai állapotokat vagy lehet egy szinten tartani, vagy egy kicsit nyílik az olló, és az adott korosztályhoz képest egyre inkább megmutatkoznak a hátrányok és az eltérések.

De nagyon sokféle genetikai károsodás van, nagyon különböző kihatással az életre.

BGY: Egy sor nefrológiai kórkép genetikai károsodás eredménye. Például a policisztás vese, aminek majd 30 éves korára lesz a végeredménye, hogy donorvesét kell kapnia, ez megint egy hihetetlen nagy kategória, ahol lehet azt mondani, hogy kérem az adott genetikai kórkép nevét és akkor annak az ügyében elkezdek tájékozódni. Ennél a gyereknél, akinek a problémájából 125 van a világban, azt mondtam a szülőnek, hogy most maga biztosan mindent jobban tud nálam, mert én ezzel a dologgal még soha az életben nem találkoztam. Azt felelte a szülő, hogy igen, belépett egy amerikai meg egy francia szülőcsoportba és most onnan tudja, hogy ebben a genetikai állapotban figyelni kell a gyerek vérének vasszintjét, mert az problémákat okozhat, ha túlságosan magas. Hihetetlen, hogy miféle információk birtokába jutunk mostanában a genetikai kórképek és adottságok tekintetében, és ezek egyre bővülnek. A legújabban pedig egyre több esetben van lehetőség arra, hogy teljes genomvizsgálatot is csináljunk. A társadalombiztosítás ehhez pénzt akkor ad, ha kiderül a kórkép, akkor be lehet avatkozni. Tehát egy diétával vagy gyógyszeres kezeléssel megállítani vagy lassítani lehet azt a folyamatot, amiben a genetikai adottságai révén az illető benne van. Érdemes esetleg még pluszban tájékozódni célzottan annál, aki ennek a területnek a szaktudora. Ma például a vese genetikai problémáinak az egyik legnagyobb szakértője a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján van, míg az izombetegségek genetikai problémáié a II. sz. Gyermekklinikán dolgozik. Nagyon tudni kell, hogy miről van szó. Read the rest of this entry

Június 16.: Magzati és koragyermekkori traumák

Általános

Következő virtuális rendezvényünk az örökbefogadott gyermek által hozott korai sérülésekkel foglalkozik. Vendégünk Tóth Anett tanácsadó szakpszichológus lesz, a Szegedi Tudományegyetem Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályának munkatársa, aki a magzati és koragyermekkori traumákról fog nekünk egy előadást tartani, majd lehet kérdezni. Amiről szó esik:

  • Minden örökbefogadott gyermeknek van traumája?
  • Mik a tipikus fejlődési gondok? Mikor fogjon gyanút a szülő?
  • Milyen fejlesztések szükségesek?
  • Idegrendszeri éretlenség, ADHD, tanulási zavarok – mennyire gyakoriak az örökbefogadott gyerekeknél, és mit lehet kezdeni velük a hátköznapi életben?

Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.

Mikor: 2021. június 16-án szerdán, 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Read the rest of this entry

A nagy betegséglista egy orvos szemével

Általános

Az örökbefogadásra jelentkezőknek egy hosszú adatlapot kell kitölteniük, milyen betegségeket és állapotokat tudnak vállalni a leendő gyermeküknél. Egy 2020. júliusi Örökbe.hu rendezvényen dr. Büki György neurológus szakorvos, a Heim Pál Kórház munkatársa volt a vendégünk, és vele közösen kielemeztük a listát, legalábbis ameddig sikerült eljutnunk. Hosszú cikk következik, két részben, de a tudás kincset ér a leendő örökbefogadóknak. A beszélgetést Mártonffy Zsuzsa vezette. A gépelésben Csomós Rita és Ventus Iza segített.

Hihetetlenül aktuálisak vagyunk, mert épp pár hete frissült a lista, amiről a leendő örökbefogadók nyilatkoznak, hogy milyen betegségeket, örökletes tényezőket, fejlődési kondíciókat tudnak elfogadni a leendő gyermeküknél. Több mint 50 résztvevő hallgat minket, ez is mutatja, milyen fontos a téma.

Büki György: Pár gondolatot mondanék bevezetőként. Én gyerekneurológus vagyok, tehát alapvetően gyerekekkel foglalkozom, az eredeti szakmám csecsemő- és gyermekgyógyász. Látván ezt a listát 35 évet fiatalodtam, ugyanis eszembe jutott, mikor az államvizsgára készültem és megláttam a tantárgyakból a különféle tételeket, akkor úgy éreztem, hogy nem fogok külön készülni az államvizsgára és így is tettem. Most is hasonló érzésem volt, hogy itt annyi mindennek kell szóba kerülnie, hogy képtelenség egyenként felkészülni ezekre a dolgokra. Sok tapasztalatom van olyan gyerekekkel, akik nevelőszülői vagy örökbefogadó családnál nevelkednek, tehát akik valamilyen módon mások, mint akiket a szülők vártak. Orvosként az ember hajlamos a problémákra koncentrálni. Én a sérült gyerekeket nevelő családoktól nagy pozitívumként azt tanulhattam meg, hogy minden küzdelem és nehézség dacára a legfontosabb, hogy a család végül hosszabb vagy rövidebb vajúdás után felfedezi, ez a gyerek szerethető és a szülők, testvérek számára szeretetet nyújt. Orvosként gyakran látom, hogy a szülő mást kap, mint amit vár. Amikor a családba érkezik egy gyermek, akkor nem úgy kell kihozni belőle a maximumot, amint mondjuk egy vér szerinti gyereknél. A hozzám járó örökbefogadók közül például van értelmiségi szülő, de könnyedén és természetesen veszi tudomásul azt, hogy ő most nem egy értelmiségi gyereket nevel a családban, hanem – merthogy ideggyógyászhoz nem véletlenül járnak -, azért küzdenek, hogy a fiának legyen egy jó szakmája és önálló életet folytasson.

Ezzel a listával az a csapda, hogy azt gondoljuk, ennek alapján választunk, akkor lesz egyfajta tudásunk, hogy mit is várhatunk. A rossz hír, hogy nem lehet prognosztizálni a gyerek állapotát, még akkor sem, ha egészen pontosan ismerem az összes körülményét. Vér szerinti családokban sem lehet! A legfrissebb genetikai kutatások alapján mondhatom, hogy egy gyerek a szüleihez képest több száz genetikai módosulattal születik. A több száz olyan lehetőségből van, ami által elüthet a szülőktől, és hozhat valami olyan adottságot, tulajdonságot, amely hátrányos. De a legtöbb esetben ezek a genetikai eltérések vagy nem jelentenek semmit, vagy pedig nagyon jól kompenzálhatók a szervezet számára.

Ha most még egy konkrétabb példával akarnám megvilágítani azt, amiről beszélek, akkor vegyük a Down-szindrómásokat. Ezt mindenki ismeri, igaz? Kedves, joviális, kövérkés személyiségek, nem túl magas intellektussal. Ha találkozom egy downos csecsemővel és a szülő megkérdezi, hogy mire fogunk menni ezzel a gyerekkel, akkor nem tudom megmondani. Ugyanazzal a kórképpel az egyik fiatal a Baltazár színház kiváló művésze vagy a Nem Adom Fel Kávézóban pincér, és él a világban nagyjából egyenjogú partnerként, a másik meg ül egy szociális otthonban, ringatja magát és mentálisan is rossz az állapota. Tehát még egy jól ismert kép is olyan szertefutóan lehet más és más, hogy nagyon nehéz jóslatokba bocsátkozni.

Még egy kicsit így a listán általánosságban járatva a fejemet eszembe jutott az is, hogy ez a lista  hasonló helyzet elé állítja az örökbefogadó családokat, mint amilyen helyzet előtt áll egy orvos. Én, mint ideggyógyász például nem voltam képes arra, hogy egy hematológiai osztályon dolgozzak, ahol súlyos leukémiás gyerekek vannak. Ugyanakkor rajtam nagyon sokan csodálkoznak, hogy ideggyógyászként mennyi borzalmat vagyok képes elviselni. Ha most a magam lelkét nézem, akkor nagyon nehéz nyomára bukkanni annak, hogy mi az, amitől bizonyos dolgokat tűrök, és ezekkel a dolgokkal bánni tudok, és mi az, amitől sikítva menekülök. A listát nézegetve ez az, amit mindenkinek tudnia kell.

Ezt a bizonyos listát a jelentkezés elején kell kitölteni a leendő örökbefogadóknak, akik szívük mélyén azt se bánnák, ha teljesen egészséges lenne a gyerek… Szerettem volna, hogy egy orvossal konzultáljunk, mert laikusként annyit én is tudok, hogy itt sok olyan állapot van, aminek nagyon széles a spektruma, az enyhétől az egészen súlyosig. Például a koraszülöttség: az a koraszülött születhetett 24 vagy 35 hétre, és akkor még nem tudunk semmi arról, hogy mennyi sérülés érte. Szeretném, ha legalább címszavakban megnéznénk ezeket a tételeket és mindegyiknél érdekelne, hogy mit jelent a legenyhébb változata, mit jelent a legerősebb változata, van-e tipikus változat, és egyáltalán menyi idős gyerek az, akin látszik. És tulajdonképpen mit jelent ezzel együtt élni a szülőnek, mit jelent a napi életvitelben, mennyire tud teljes életet élni a gyerek és a család.

Kezdjük a lista elején: a családi háttérben előforduló betegségek, állapotok és rögtön első pontként: értelmi fogyatékos szülők, testvérek.

BGY: Ez így egy túl általános megfogalmazás. Rögtön felvetődik a kérdés, hogy mi alakítja az értelmi fogyatékosságot a szülők vagy a testvérek körében. Az értelmi fogyatékosságok nagyjából 40%-áról nem tudjuk pontosan, hogy mi az oka, tehát marad az a feltételezés, hogy valamiféle genetikai állapot. Az elmúlt 5-10 évben a genetikai tudásunk egyre nőtt és a genetikai vizsgálatok lehetősége is egyre precízebb, egyre inkább meg tudjuk mondani, hogy melyik fehérjét kódoló szakasz okoz problémát. A genetikai problémákra az idegrendszer nagyon érzékenyen reagál. Az idegrendszer az a szervünk, ami a legtöbb energiát igényli, nagyon kifinomult, bonyolult struktúra, a fejlődése során bármi gikszer problémákra vezet. Nagyjából azt is lehet tudni, hogy a szülőktől leszármazó gyerekek intelligenciahányadosa közel azonos a szülőkével, ha egyéb probléma nem lép fel. Az értelmi fogyatékosságnak a genetikai okon túl rengeteg olyan oka lehet, amiért a központi idegrendszer sérülése felelős, például egy agyhártya- vagy agyvelőgyulladás. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2021. május

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: 10 mancsék

Kik vagytok? Lassan 9 éve házasok vagyunk, mindketten a negyvenes éveinkben. Mindig is szerettünk volna gyermeket. Lényegében az utolsó sikertelen beültetéssel párhuzamosan indítottuk el a folyamatot. Majd úgy alakult, hogy a lombikkezeléseket abba is hagytuk.

Miben vagytok mások, mint mások? Erre nehéz felelni. Két dolog talán. Az egyik, hogy nem mentünk el alapítványok felé és csak titkos örökbefogadást szerettünk volna. A másik, ahogy várakoztunk. Mi a várakozás időszaka alatt nem léptünk be ebbe a csoportba, nem érdeklődtünk sorszámról, nem rendeztünk be gyerekszobát, éltük az életünket két csodás kutyusunkkal. Utólag ránézve, annak, ahogy várakoztunk, volt előnye is és hátránya is. Egyrészt így nem számoltuk a hónapokat és éveket és elképesztően gyorsan eltelt az idő, másrészt viszont kevésbé voltunk felkészülve a gyermek érkezésére.

Ki érkezett? A lányunkat 5 és fél hónaposan hoztuk haza, egy csodálatosan szép és meglepően nyugodt kisbaba érkezett.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva 4 évet.

Mennyit várt a gyerek? 2020. áprilisban lett örökbe fogadható, minket május első napjaiban hívtak. (Születésétől a hazajöveteléig csecsemőotthonban volt.)

Miért pont ő? 0-6 hónapos kort jelöltünk. Ő volt az első és már a fotó alapján beleszerettünk. Így, hogy lassan egy éve család vagyunk, nehéz habozásról beszélni, de volt olyan eleme a történetének, amit alaposabban végig kellett gondolnunk.

Miért pont ti? Erre a kérdésre szintén nehéz válaszolni. Éppen a COVID első hulláma zajlott, minden virtuálisan történt, még a barátkozás is teljesen másképp volt. A rápillantáson kívül (ami egy üvegablakon keresztül történt maszkban és nagyon messziről megnézhettük a teraszon) kétszer tudtunk elmenni hozzá, mielőtt hazahoztuk. Szülőként viszont a válaszunk az, hogy ő nekünk született és mi neki.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A tanfolyamon végigvettük, hogy a gyermek mit él át, neki milyen és milyen nagyobb kérdéseket kell végiggondolni miatta és érte. Ami jól jött volna, hogy szülőként milyen hullámvasútra ül fel az ember. Hogy ér kételkedni, elbizonytalanodni is és hogy nem azonnal fog kialakulni a szeretet, kötődés. (Ezt persze tudtuk, de más tudni és más megélni.) Hogy ez olyan, mint egy tánc, együtt táncolunk a gyerekkel és egyszer csak már nem akarjuk elengedni egymást. De ez egy hosszú folyamat. És meg kell élni azt is, amikor adott esetben még nem kér a szeretetedből.

A legnagyobb problémátok most: Jó lenne már végre óvintézkedések és aggodalom nélkül elmenni a játszótérre, játszóházakba, gyerekközösségekbe.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A kislányunk az első pillanattól nyugodtan és szépen végigaludta az éjszakákat. Pedig fel voltunk készülve arra, hogy az elején nem így lesz. Azóta is jó alvó.

Miről olvasnál szívesen? Minden olyan téma érdekel minket, ami abban segít, hogy a kislányunk a nagyobb gyerekközösségekben és később a gyökérkutatás során a lehető legnagyobb felkészültséggel és önbizalommal tudjon működni és megélni ezeket a helyzeteket. És mindenki története és megosztása nagyon sokat számít és óriási támogatást jelent.

****** Read the rest of this entry