Babaköszöntő 2021. november

Általános
Babaköszöntő 2021. november

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Ancs

Kik vagytok? Lassan 15 éve vagyunk házasok. Egy vér szerinti gyermekünk született, pár éves várakozás után, majd tíz évvel később érkezett az örökbefogadott gyermekünk. Lassan jutottunk el az örökbefogadásig, de nem próbálkoztunk egyéb orvosi beavatkozással, csak hosszasan érleltük magunkban a döntést. Megvártuk, míg mind a ketten teljesen biztosak voltunk a döntésünkben. A fiunk is nagyon vágyott már testvérre, ez azért megkönnyítette a helyzetünket. Amúgy viszonylag tág paramétereket adtunk meg, 0-5 éves korig várakoztunk, nemtől és származástól függetlenül, akár testvérpárra is. Betegségek tekintetében pedig „bővebb tájékoztatást” kértünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hiszem, hogy mások lennénk…

Ki érkezett? 4,5 éves volt a fiunk, amikor megcsörrent a telefon. Országos listáról érkezett, 300 km-re tőlünk. Iratbetekintés után egy héttel már találkoztunk is. Nevelőszülőknél volt, valóban mosolygós, nyitott kisfiúnak tűnt első látásra is, ahogy ezt a papírokban is olvastuk. Állapot szempontjából nehéz mit írni… Természetesen nem átlagos fejlődésű 4,5 éves, ám erősen életigenlő gyermek.

Mennyit vártatok? Nem sokat, mert 2021 év elején érkezett meg a határozat, és szeptember végén csörrent meg a telefon.

Mennyit várt a gyerek? Ez már egy picit bonyolultabb. A szülőanya 6 hónapos korában lemondott róla, először „családbafogadással” élt, majd egy nevelőszülőhöz került, később egy másikhoz, akkor volt másfél éves. Közben az apa apasági nyilatkozatot tett, és 2021 júniuságig látogatta rendszeresen. Júniusban végül lemondott a gyermekről, így örökbefogadhatóvá nyilvánították. A szemünkben a vér szerinti apa egy hős, irtó nehéz lehetett neki belátni azt, hogy nem fogja tudni biztosítani a megfelelő körülményeket a gyermeknek, bármennyire is szereti. Sokszor eszünkbe jut, szeretettel a szívünkben gondolunk rá.

Miért pont ő? Mi beleírtuk a bemutatkozó levelünkbe, hogy nagyon boldogok lennénk, ha cigány származású gyermeket fogadhatnánk örökbe. S. cigány származású kisfiú, gyönyörű barna szemekkel, hosszú szempillákkal. Nem volt a történetében „túl sok” riasztó dolog, nem dilemmáztunk rajta sokáig. Sok-sok orvosi papírja volt, de egyik sem kifejezetten nyugtalanító. Persze nem mondom, hogy nem volt félelem a szívünkben, de nem miatta, hanem sok ismeretlen tényező miatt. Kicsit nehéz volt az a tény is, hogy a vér szerint apa rendszeresen látogatta, tartottunk tőle, hogy ez olyan lesz, mint egy gyermekrablás. Talán egy kicsit olyan is. 

Miért pont ti? Ezt bizony nem tudom. Csak minket választottak ki az országos listáról, senki nem volt előttünk, vagy utánunk. Azt kinyomoztam, hogy a saját megyében volt egy kiajánlás, de ők nem voltak fogadókészek, így országosra került. Ott minket választottak. Ezt mi égi jelként értelmeztük. Az biztos, hogy a nevelőszülőknél sok gyerek volt, így biztos számított, hogy nálunk sem egyedüli lenne, illetve nekik is nagy kertjük volt, meg nekünk is.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem tudom. Szerintem minden eset annyira más és más, és mindenki másképp is éli meg. Számomra talán a legriasztóbb az volt, hogy hogy sokáig minden energiámat a túlélés emésztette föl. Nagyon nehéz volt ez az első év. Tudtam, de nem számítottam rá.

A legnagyobb problémátok most: Huha…egyrészről nagyon más a két gyerek. Az egyiket már tök jól megtanultuk nevelni, hiszen volt rá 10 évünk, és nonstop együtt voltunk. A 4,5 éves már nem tabula rasa, már sok minden van mögötte. Fel kellett ismernünk, hogy erősen traumatizált gyermek. Ami eddig működött, most nem működik, új utak, új megoldások kellenek. Ez sokszor nagyon nehéz. Néha talán pont saját magammal a legnehezebb. A saját indulataimmal, érzelmeimmel megküzdeni. Lassan jöttek az anyai érzelmek is. A mai napig is sokat küzdünk, az együttműködésével, az alvásával, a viselkedésével, a félelmeivel stb.

Miről olvasnál szívesen? Talán a traumákhoz tartozó problémákról, megoldásokról, alvászavarokról… ilyesmi.

*****

Nicknév: The Happy Gang

Nemzetközi nagycsalád vagyunk, immár négy gyermekkel, mind örökbefogadott (1, 7, 8, 13 évesek). Előző gyermekünk örökbefogadásával is szerepeltünk a Babaköszöntőben

A fókuszban nálunk a gyerekek vannak, elég érzelmi kapacitást érzünk magunkban egy nagycsalád alapítására és menedzselésére. 

Újszülött kisfiú érkezett hozzánk másik megyéből a Tegyeszen keresztül nyílt örökbefogadással 2020 októberében. 

Csodaszép kisbaba, s már a kezdetekben feltűnt, hogy mennyire hasonlít az egyik bátyjára. Ez a hasonlóság engem (anya beszél) nagyon boldoggá tett, mert az ő érkezése és első évei (mind a mai napig) nagyon nagy pozitív benyomást tettek rám és szerettem volna azt a csodálatos utazást még egyszer megtenni egy kisbabával!

3 évet vártunk rá. 

A gyermek 9 hónapot várt a pocakban arra, hogy örüljenek neki és szívesen fogadják. Születése után 8 iszonyú hosszú napot várt arra, hogy a szülei végre megöleljék és biztonságban érezhesse magát. A kórház vezetősége nem engedte, hogy megöleljük, hogy gondozzuk, hogy ott legyünk vele. Születése után megnézhettük üvegfalon keresztül és úgy kellett döntenünk, hogy szeretnénk-e. 

A felemelő és a szörnyű ritkán kerül ennyire közel egymáshoz! Napi egyszer szabadott telefonon érdeklődni a hogyléte felől. Nagyon idegen helyzet volt! A hordozóban kaptuk meg végül. Amikor beültünk az autóba és kivettem, csorogtak a könnyeink, miközben a férjem azért egy idő után indulni szeretett volna haza, de én annyira nem akartam letenni!! Ezt azóta sem szívesen teszem!

Miért éppen Ő? Ennek így kellett lennie. Imádkoztunk érte mi is, a barátaink is világszerte. Őt vártuk, nekünk született. 

Miért éppen mi? 

Nagyon furcsának találtuk, hogy érvényes határozattal 3 év alatt sem a megyéből, sem pedig országos listáról nem érkezett kiajánlás, főleg azért is, mert hírhedten elfogadó család vagyunk. Felhívtam az ügyintézőnket, hogy megbizonyosodjak afelől, hogy mi a Tegyesz álláspontja, ‘vajon kerülhet-e mostanság nagycsaládba még új gyerek’?! Pozitív volt a válasz, bár csalódás is volt, mert nem volt igazán képben a gyerekeinkkel kapcsolatban és furákat kérdezett (pl.: nálunk alszik-e a gyerek az ágyban?) de így legalább megvolt rólunk az update. 

Ekkor volt a megyei sorszámunk 20-25 körül. 

Pár héttel később, életünkben először, a ‘klasszikus’: megcsörrent a telefon és megkérdezte az ügyintézőnk, hogy fogadóképesek vagyunk-e, mert nemsokára meg fog születni egy kisfiú, akinek családot keresnek és ránk gondoltak egyből.  Örömmel mondtunk igent! 

Többször átéltük, hogy úton volt hozzánk egy baba, aki végül nem érkezett meg. Ezeket a történeteket el kellett gyászolni nekünk szülőknek és a gyerekeinknek is. 

Könnyű azt mondani, hogy csak akkor szóljunk a gyerekeknek, amikor már biztos, hogy érkezik a kistesó! Igazából a helyzet majdhogynem csak akkor igazán biztos, amikor már a mi családnevünket viseli a gyermek! 

Kihívás mindig van, a legnagyobb kihívást a gyermekek magukkal hozott puttonya jelenti, ez gyermekenként változó méretű és természetesen változó intenzitással van kihatással a mindennapi életre, amit én örömmel titulálok nagyon boldognak. 

Mindig tudtuk, hogy jó lesz örökbe fogadni, de hogy ennyiszer és ennyire jó lesz, nem gondoltuk volna! Nagyon sok humorral és rengeteg nevetéssel éljük a nagycsaládok mozgalmas, hangos, gyakran kaotikus, de boldog életét, élvezzük egymást és próbáljuk mindig meglátni és kihangsúlyozni az egymásban és a különböző élethelyzetekben rejlő értékeket. 

Szívesen olvasunk mindent, ami a témával kapcsolatos, különösen jó lenne egy-két interjú örökbefogadott tinikkel. 

*******
 

Hanganyag: a családsegítő munkája Kelet-Magyarországon

Általános

Vendégünk Ildikó, aki húsz éve vezet egy családsegítő szolgálatot Kelet-Magyarországon, ahol sok mélyszegénységben élő, jellemzően roma család tartozik az ügyfeleik közé. Ez az a világ, ahonnan sok gyereket kiemelnek, és ők kerülnek később örökbefogadókhoz. Milyen közegből érkeznek ezek a gyerekek, milyen a vér szerinti családok helyzete, és milyen lépések előzik meg, majd követik a gyerek kiemelését, esetleg örökbeadását? “Nem fogják fel, hogy elveszíthetik a gyereküket, mindig arra hivatkoznak, hogy ők nem mondtak le a gyerekről” – meséli Ildikó.

A hanganyag 1 óra 40 perc, a 2021. május 19-i online Örökbe.hu rendezvényen készült.

Aki letöltené, itt kattintson a három pontra, majd a letöltésre: https://orokbe.files.wordpress.com/2021/08/audio_ildiko_csaladsegito.mp3

Tartalom:

0 p: Bemutatkozás, a családsegítő munkája

5 p: élet a mélyszegénységben: munkahely, iskolázottság, lakásviszonyok

16 p: Mikor kell kiemelni a gyereket?

24 p: “Minden apró sikert nagyon tudunk értékelni a munkában”

26 p: Kiemelés, nevelőszülők

31 p: Hazagondozás

35 p: “Sok szülő még sose hagyta el a települést”

39 p: A nagykorú fiatal hazakerül az állami gondozásból Read the rest of this entry

November 17.: A mesék szerepe az örökbefogadásban

Általános

Ha örökbefogadásról szóló mesekönyvekkel próbálja a szülő közelebb hozni az örökbefogadást a gyermekének, mely könyvekhez fordulhat? Mire kell ügyelni, ha a szülő saját mesét írna a gyerek érkezéséről? Hogyan lehet a meséket beépíteni a gyermek élettörténetébe? Miben segíthet a mese a felnőtteknek, hogyan formálhat a szülővé válásban? Ezekről az izgalmas kérdésekről fogunk beszélgetni legközelebb Sárközi Tünde meseterapeutával, szociális munkással, aki örökbefogadási tanácsadóként dolgozik, és az örökbefogadott gyerekek élettörténeti munkájával is foglalkozik.

Mikor: 2021. november 17-én szerdán, 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Read the rest of this entry

Örökbe fogadott gyerekek az óvodai csoportban

Általános
Örökbe fogadott gyerekek az óvodai csoportban

Bátki Anna pszichológus tanulmánya. Hasznos írás nemcsak óvodapedagógusok, de más gyerekkel foglalkozó szakemberek számára is.

Manapság szinte elképzelhetetlen olyan óvodai csoport, amelynek tagjai között ne találkoznánk a hagyományos nukleáris (anya, apa, vér szerinti közös gyerek) modelltől eltérő családi háttérrel rendelkező gyermekkel – sőt, gyakran ezek a gyerekek vannak többségben! Mindennapi nevelői munkájuk gyakorlásakor a pedagógusoknak azért kell mindezt szem előtt tartaniuk és tudatosítaniuk, mert a gyermekek harmonikus fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hogy ne érezzék úgy, hogy ők nem férnek bele a hagyományos mintába, netán kívülállónak vagy kirekesztettnek kelljen tartaniuk magukat.

Tartalom

1. Problémafelvetés

2. Az örökbefogadás története

3. Mennyire értik meg az óvodáskorú gyerekek az örökbefogadást?

4. Milyen problémák jelentkezhetnek az örökbe fogadott gyerekeknél?

5. Élet a gyermekotthonban

6. Mit tehetnek a pedagógusok?

7. Hogyan beszéljünk, milyen nyelvet használjunk?

8. Kapcsolat a szülőkel

9. Könyvek az örökbefogadásról – gyerekeknek

1. Problémafelvetés

Napjainkban a pedagógusok egyre változatosabb gyerekpopulációkkal találkoznak a munkájuk során. Különböző etnikai és kulturális háttérrel rendelkező, illetve családi helyzetben lévő gyerekek járhatnak egyazon közösségbe. A sokféleségből adódó érzékenységek, nehézségek kezeléséhez, a gyerekek és a családok hatékony támogatásához – az érzelmi odafordulás mellett – elengedhetetlen az is, hogy a pedagógusok korszerű szakmai ismeretekkel rendelkezzenek az adott témában. Cikkünkben egy speciális családi háttérből, az örökbefogadásból fakadó esetleges nehézségeket járjuk körül.

Mielőtt azonban rátérnénk az örökbefogadás kérdéskörére, szükséges lehet annak a végiggondolása, hányféle családmodell is van jelen a mindennapjainkban:

  • vér szerinti anyával és apával élő gyerek (hagyományos családmodell)
  • nagyszülők által nevelt gyerek
  • egyedülálló szülővel élő gyerek
  • elvált szülők gyereke (esetleg a szülő új partnere, házastársa is velük él)
  • nevelőszülők által nevelt gyerek
  • örökbe fogadott gyerek
  • azonos nemű szülők által nevelt gyerek.

Nevelőszülőknél a gyerek átmenetileg vagy tartósan (felnőtt koráig) nevelkedik. A vér szerinti szülők továbbra is rendelkeznek a szülői jogaikkal, sok esetben tartják is a kapcsolatot a gyerekkel, a nevelőszülő jogilag nem lép a vér szerinti szülő helyébe, sőt fontos feladata, hogy segítse a gyerek és szülei kapcsolatának fenntartását, visszagondozza őt a családjába. Ha a körülmények úgy alakulnak, vagy ha a gyermek örökbe fogadhatóvá válik, akkor segítse a gyerek beilleszkedését az örökbe fogadó családba. A hivatásos nevelőszülők hivatásukként, fizetésért végzik ezt a munkát.

Ezzel szemben az örökbefogadás esetében megszakad a jogi kapcsolat a gyerek és vér szerinti szülei között, jogi szempontból az örökbe fogadott gyerek helyzete megegyezik egy vér szerinti gyerek helyzetével. De a gyereknek örökbefogadás esetén is joga van tudni a gyökereiről, a származásáról.

2. Az örökbefogadás története

Az örökbefogadás szokása a történelem kezdete óta létezik. A szülők halála vagy más, az utód felnevelését ellehetetlenítő probléma esetén rokonok, barátok, ismerősök vették magukhoz, nevelték fel a gyermeket, a jogrendszer beavatkozása nélkül. A formális örökbeadás intézménye, amely a szülői jogok átruházásával, valamint öröklési joggal jár, a babiloni idők óta ismert.

A XX. század közepére vált általánossá (Európában és az Egyesült Államokban) a zárt és titkos örökbefogadási nyilvántartás, amely a gyermeket volt hivatott védeni a törvénytelen fogantatás stigmájától. Az utóbbi évtizedekben ismét változófélben van a szokásrend: egyre többen választják a hagyományos titkos örökbefogadás helyett a nyílt örökbefogadást.

Manapság már csak nagyon ritkán fordul elő, hogy egy gyerek a szülő(k) halála miatt kerülne gyermekotthonba vagy örökbe fogadó szülőkhöz. Sokkal gyakoribb, hogy a nem kívánt terhességből születő gyermek nevelését vér szerinti szülei (különböző okok miatt) nem tudják vállalni. Társadalmunkban ugyanakkor egyre több gyerek kerül be a gyermekvédelmi ellátórendszerbe szociális problémákból (hajléktalanság, mélyszegénység) vagy a szülők saját pszichés és életvezetési problémáiból (alkohol- vagy kábítószer-függőség) adódó olyan helyzetek miatt, amelyekben nem biztosított a gyerekek egészséges testi-lelki fejlődése. Ezek a gyerekek egy idő után – és bizonyos szigorú feltételek teljesülése esetén – örökbe fogadhatóvá válnak.

A nevelői környezet, illetve a családi struktúra ilyen alapvető változásának az időpontja különböző lehet. Vannak gyerekek, akik csecsemő- vagy újszülöttkorban kerülnek örökbefogadó családjukhoz, mások idősebb korban, bántalmazó vagy elhanyagoló környezetből vagy csecsemőotthonból, illetve nevelőszülőktől. Mindebből jól látható, hogy nagy különbségek lehetnek a gyerekek között a tekintetben, hogy milyen traumákat, veszteségeket kellett átélniük, elszenvedniük. Ezek az egyedi eltérések természetesen egészen másfajta kihívások és nehézségek elé állíthatják mind a szülőket, mind a pedagógusokat.

Minden gyerek története, adottságai, nehézségei egyediek. De a lényeges eltérések ellenére vannak olyan tipikus sajátosságok és kérdések, amelyek szinte minden örökbe fogadott gyermeket és örökbe fogadó családot érintenek.

Az egyik legrégibb és legvitatottabb kérdés az, hogy megtudja-e a gyermek az örökbefogadás tényét, és ha igen, akkor melyik kor a legideálisabb erre. Read the rest of this entry

November 10.: Hogy lehet begyógyítani a kötődési sérüléseket? Vendégünk Barát Katalin

Általános

Ma a szülő-gyerek viszonyban a legfontosabbnak tartott tényező a kötődés, sok örökbefogadott gyereknél azonban épp ennek a képessége sérül, ha a korai időszakban elhanyagolták, nem megfelelően gondozták, vagy traumákon esett át, több helyen is élt. Az örökbefogadó szülő egyik nagy feladata ezen sebek gyógyítása. De hogyan? A vendégünk dr. Barát Katalin pszichiáter, családterapeuta lesz, akivel arról fogunk beszélgetni:

  • Honnan tudhatjuk, hogy van-e kötődési sérülése a gyereknek?
  • Egy újszülöttként örökbefogadott babának is van traumája?
  • Mit tehet a szülő a mindennapokban?
  • Mikor érdemes segítséget kérni?

És persze mindarról, ami a hallgatókat érdekli.

Mikor: 2021. november 10-én szerdán, 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2021. október

Általános
Babaköszöntő 2021. október

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Arim

Kik vagytok? Az életünk csupa meglepetés, érdekes kanyarokkal és annál több áldással. Férjemmel 2015 -ben kezdtünk ismerkedni, akkor 1600 kilométerre egymástól. Az első találkozásig több, mint 3 hónap telt el, a másodikig még 5.  Hihetetlen, hogy már 4 éve házasok vagyunk, de mintha mindig is így lett volna. Sosem gondoltuk volna, hogy így találunk rá egymásra. Egy betegség miatt kevesebb esélyünk van arra, hogy vér szerint legyen gyermekünk. Ezt elfogadtuk. Az örökbefogadás lehetőséget egy másik ezzel egyenértékű módnak tartjuk arra, hogy gyermekes család lehessünk. 

Már az ismerkedésünk első heteiben feljött, hogy mindenképpen szeretnénk örökbe fogadni is. A sorrend eldőlt.

Miben vagytok mások, mint mások? Ez egy nagyon jó, és nem is olyan egyszerű kérdés. Nem ismerünk másokat annyira, hogy ki merjük jelenteni, hogy mi valamiben teljesen eltérünk. Biztosan van, amiben nagyon, és van, amiben kevésbé hasonlítunk másokra. De jobb, ha a kettőnk, illetve már hármunk kapcsolatán dolgozunk, ahelyett, hogy másokat néznénk. Ajándékként tekintünk egymásra. Minden nap egy új lehetőség, hogy ezt minél jobban gyakorlatba ültessük.

Ki érkezett? Ari, barátkozás alatt töltötte a hármat. Egy hihetetlen huncut, okos, empatikus szeretetbomba. Nevelőszülőktől érkezett, akik sokat segítettek nekünk a barátkozás alatt és azután is. A megyei listán érkezett (Bács-Kiskun). Nagyon sok mindenen ment át, míg hozzánk került, de teljesen egészséges, élettel teli kislány.

Mennyit vártatok? 2017 nyarán házasodtunk, 2019 nyarára érlelődött meg bennünk az örökbefogadás elindítása. Augusztusban jelentkeztünk. Novemberben voltunk tanfolyamon.

Úgy gondoltunk, hogy 2-3 évet várnunk kell. Közben házat vettünk és elkezdtünk felújítani. Úgy gondoltuk, hogy azzal végzünk, kipihenjük a fáradalmakat és még várunk a telefonra… Nem így történt. 2020 októberében már jött is a hívás, hogy lenne egy kislány. Egy bő hónap alatt zajlódott le a barátkozás, és decemberben már hármasban ünnepeltünk.

Mennyit várt a gyerek? Ari a születése óta várt, hogy családja legyen, sose látogatták. A világjárvány miatt lassabban haladtak az események. Reméltük, hogy rendben lezajlik a barátkozás, és még karácsony előtt hazahozhatjuk Arit. Istennek hála, minden jól ment. 

Miért pont ő? Alapvetően nyitottak voltunk, de számoltunk azzal, hogy így is sokat kell majd várunk. Ari valóban leírhatatlanul csodálatos ajándék számunkra.

Már az aktabetekintésnél megnyerte Ari a szívünket. Azokkal a gyönyörű szemeivel, és az igazi ártatlan, boldog mosolyával. A barátkozások alkalmával már nem volt kérdés, hogy mennyire megszerettük őt.

Miért pont ti? Van olyan barátunk, aki azt mondta, hogy biztosan a padláson rejtegettük eddig Arit, mert úgy hasonlít ránk, kívül-belül. Olyan, mintha mindig is velünk lett volna. Elképesztő volt, hogy talán 2-3 alkalom után otthon készültem, hogy hazahozzuk őt, és egyszer csak elkezdtek folyni a könnyeim, mikor rám tört az, hogy én már most mennyire szeretem őt.   

Olyan természetes az, hogy ő velünk él, hogy ő a mi lányunk, mint hozzámenni ahhoz, akit teljes szívéből szeret az ember.

A tanács, ami jól jött volna utólag: az első délután próbáltuk letenni aludni, de ő nem akart lefeküdni a kiságyába, csak állt és borzasztóan sírt. Bő fél óra és csomó próbálkozás után sikerült lefektetni és a kezemet fogva elaludt. Ez alatt hangzott el a következő beszélgetés: Szerinted ezt így kell csinálni? Mire a válasz az volt, hogy fogalmam sincs, de ha van jobb ötleted, akkor mondd.

Nagyon fontos a szülők közti egység: ha hibázunk, beismerjük, igyekezzünk fejlődni és abban kitartóak, határozottak legyünk. Illetve nagyon fontos a szülők kapcsolatának ápolása. Hiszem, hogy jót teszünk azzal a gyermekünknek, ha mi is jól vagyunk, ha együtt dolgozunk, segítjük egymást, szeretjük egymást, bármi is történik éppen.

A legnagyobb problémátok most: Nehéz visszamenni dolgozni, olyan jó volt az együtt töltött idő. Nehéz abba belegondolni, milyen kevés közös minőségi idő marad egymásra ezek után. 

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nincs két ugyanolyan terhesség, nincs két egyforma örökbefogadás sem. Ugyanúgy várakozás és várandósság, de mégis máshogy. A 9 hónapnyi felkészülést nekünk egy bő hónap alatt kellett megoldani. Hálásak vagyunk a családunknak, barátainknak, mérhetetlen sokat jelentett az ő segítségük nekünk. Ezzel együtt minden tökéletes volt.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadás és a társadalom. Én tudom, hogy sem a szülő, sem az éppen örökbefogadott nem kevesebb, furább, mint más, aki nem fogad örökbe. Olyan jó lenne, ha mindenki így látná.

****** Read the rest of this entry

„Én tudom, mit miért csinálok a gyerekemmel”

Általános

Beszélgetés egy háromgyerekes anyukával, aki nem ijed meg az árnyékától! Tina és férje három örökbefogadott gyereket nevelnek, van bőven nehézségük, mégis sugárzik egy optimizmus az interjúból. Tina egy Örökbe.hu rendezvényen volt a vendégem 2020. októberében. A rendezvényen én és az olvasók kérdeztek, a gépelésben Szentkúti Viola segített.

Ez az interjú második része, ma a két kisebb gyerekkel kapcsolatos nehézségekről olvashattok. Az első rész itt található: https://orokbe.hu/2021/10/12/tina-interju-1-iza/

Beszéljünk kicsit a két fiúról is!

Vincénél a nehézség az volt, hogy nála eleinte semmi nehézség nem volt. Ha ilyen gyerekek születnének, akkor senki nem állna meg 4-5 gyereknél, hanem akármennyit vállalna. Nagyon ritkán sírt, rengeteget aludt, úgyhogy mellette mindent meg tudtam csinálni. Klasszul elfoglalta magát, nagyon szépen fejlődött, a mozgásával is minden csodálatos volt, az önbizalma is gyönyörű. Aztán az iskola előtti évben kezdtek kiütközni mégis problémák, de nem is nekem tűnt föl, hanem egy fejlesztő szólt, hogy annyit rohangászik ott föl-alá, a végén nekirohan a falnak, és nem áll meg. Ez állítólag baj. Én akkor nem nagyon foglalkoztam vele, mert hát fiú. Persze, hogy rohangál, meg össze-vissza mozog. De aztán amikor elkezdődött az iskola, akkor kiderült, hogy ennél többről van szó, nem tud megülni a fenekén, nehezen vesz részt az órákon, miközben az óvodában soha semmi ilyen gondot nem említettek vele kapcsolatban.

Hirtelen egy teljesen problémamentes gyerekből ott álltunk egy olyannal, akinél már az ADHD is felmerült.

Ha az órán nem értett valamit, akkor ő gyorsan viccet csinált az osztálynak, a többiek remekül szórakoztak rajta, és ezt kifejezetten így írják az ADHD-soknál (hiperaktivitás és figyelemhiány zavar), hogy az osztály bohócai. Tényleg nagyon sok minden meg is felelt volna az ADHD-nak, csak a gyerek előélete nem felelt meg. Én kérdezgettem szülőket, akiknek diagnosztizált gyerekük van, és mindig kiderült, hogy ott már babakorban komoly nehézségek voltak az alvással, a sírással, a fejlődéssel, hogy nem tudják lekötni magukat. Úgyhogy nem is akartam ezt elfogadni, mindemellett a Vadaskertben rá pillanatok alatt rásütötték, hogy ADHD-s, úgy, hogy látták öt percet talán. Azóta érdekes módon meg is szűnt, neki is nagyon jót tett a karantén, mert sokat voltunk együtt, meg kapott ő is mozgásterápiát, egy darabig jártunk vele is pszichodrámára, de nála nem éreztem, hogy az az ő útja. És tavaly voltunk egy úrnál, aki az antropozófia (világnézet, a Waldorf-iskolák filozófiai alapja is) szerint foglalkozik a gyerekekkel, ő annyit mondott, hogy nem ADHD-s a gyerek, csak rengeteg sok anyát igényel, és hiperérzékeny a külvilágra, emiatt is mozgékonyabb, felbolydultabb. Nagyon megmaradt bennem, hogy azt mondta, én legyek mindig elérhető a gyerek számára, és úgy tűnik, mivel a karantén alatt én végig elérhető voltam a számára, hogy valószínűleg neki is szüksége volt erre. Nála később jött ki, amivel Iza ennyi idősen már küzdött, hogy elkezdett foglalkozni rendesen azzal, hogy őt örökbe fogadtuk, hogy milyenek lehettek a vér szerinti szülei. Én úgy gondolom, hogy őt ez bolydította föl, mikor ez a tudatáig igazán elhatolt. Mert előtte ezzel nem nagyon foglalkozott. Persze hallotta, hisz Iza kérdezett rendületlenül, és abba időnként beleszőttük az ő történetét is, de ő magától nem kezdett el érdeklődni. Bendegúz érkezésével is ki lett alóla rántva a talaj, mert Bende tényleg rengeteg sok foglalkozást igényelt, én azt szoktam mondani, hogy Bendegúzt kvázi nekem ki kellett hordanom, úgy hogy már ő megszületett, mert ő folyton ránk volt kötve, a hasunkra, a hátunkra, valahova. Nagyon rosszul aludt, ha leraktuk, már ébredt is föl, akkor volt nyugodt nagyjából, ha a mi testünkön lehetett. Rengeteg ideig evett, sokat kellett vele foglalkozni, meg Izával is.

Vincét elkönyveltük problémamentes gyereknek, és egyszer csak lecsapódott nála, hogy itt őróla lemaradt a hangsúly.

Amit utólag szintén bánok, de nem hiszem, hogy nagyon tudtam volna mást csinálni, mivel a másik két gyerek tényleg annyira sok foglalkozást igényelt, örültem, hogy a harmadik viszonylag jól elvan, és nem kell mindig keresni a megoldásokat a problémáira. Ehhez képest egyszer csak ott tartottunk, hogy ezzel el van maradva, azzal el van maradva, nem tud viselkedni az iskolában, nem tud odafigyelni, nem csak órán nem, hanem úgy egyáltalán semmire nem tudott figyelni. Most meg annyira édes, hazajön, és mondja, hogy képzeld, anya, az angolórából semmit nem értettem, és mégsem vicceltem szét az órát. Meg is dicsérem miatta, hogy milyen büszke vagyok rá. Read the rest of this entry

„Én mindig a bántalmazó gyerek lelkét kezdem sajnálni”

Általános

Beszélgetés egy háromgyerekes anyukával, aki nem ijed meg az árnyékától! Tina és férje három örökbefogadott gyereket nevelnek, van bőven nehézségük, mégis sugárzik egy optimizmus az interjúból. Tina egy Örökbe.hu rendezvényen volt a vendégem 2020. októberében. A rendezvényen én és az olvasók kérdeztek, a gépelésben Szentkúti Viola segített.

Mai témánk: küzdelmek az örökbefogadott gyerekkel. Vendégünk Tina, örökbefogadó anyuka, három gyermeket nevelnek a férjével közösen, mind a három gyermek örökbefogadott. Sokan ismerhetitek, elég aktív tagja az örökbefogadós csoportoknak. Azt gondolom, hogy neki se könnyebb, mint másnak, én mégis látok belőle sugározni egy erőt, bátorságot, amiért őt valahogy kevésbé nyűgözik le a gyerekekkel kapcsolatos gondok. Arról szeretnénk beszélgetni, hogy mivel jár a gyerekek örökbefogadása, még ha azok nagyon piciként érkeztek is, milyen szülői stratégiákkal lehet leküzdeni a nehézségeket. Tina, mondj pár szót a családotokról!

Sziasztok, mindenkinek! 11 és fél éves a lányom, Iza, a középső gyerek, Vince most lesz 9 éves, a legkisebb pedig Bendegúz, 4 és fél éves, és a férjemmel együtt neveljük őket. Az első két gyerek nyílt örökbefogadással érkezett, mind a ketten a Fészek Alapítványon keresztül, amit akkor még Budai Ági vezetett. A harmadik pedig országos listáról, titkos örökbefogadással, három hetesen.

Már ez is bátorságra vall, hogy három gyereket vállaltatok. Nem minden örökbefogadó szülő jut el idáig…

Én úgy látom, egyre többen. Mi Szentendrén lakunk, itt a három gyerek olyan, mint Pesten az egy, itt nem ritka a 7-8 gyerek sem.

Fiatalon kezdtétek?

Mondhatni igen, mert mikor Iza érkezett, akkor én 30 éves voltam. Most vagyok 42, szoktam gondolni rá, hogy milyen lenne, ha most várakoznánk, most állnánk be a sorba. Hamarabb eljutottunk idáig, mert velem egy idő után nem tudtak az orvosok mit kezdeni, így aztán nem is erőltettük.

Elég fiatalon vágtatok neki ennek az útnak és következetesen haladtatok. Több gyerek már nem lesz, ha jól tudom?

Mindenféle szempontból elértük a határainkat. Anyagilag is, és én most már kacsintgatok kifelé a folytonos reggeltől-estig anya szerepből, szeretném kicsit magam elfoglalni más dolgokkal is. Nem mondom, hogy egyszerűen megy, de nem szeretnénk már több gyermeket.

Akkor te az első gyerek érkezése óta otthon vagy a gyerekekkel?

Az első két gyerek után jött egy szünet, én visszamentem három évre dolgozni, utána érkezett Bende, és azóta otthon vagyok, most már több mint négy éve főállású anyaként.

Mesélsz kicsit a gyerekekről? Sok embernek az álma egy újszülött baba…

Annak idején én is úgy gondoltam, hogy

egy újszülöttnek mi baja lehet, nem létezik, hogy emlékszik bármire, nem lehet gond, elég lesz a gyereknek, hogy mi nagyon szeretjük. Egy idő után kiderült, hogy ez nem mindig elég.

Persze, az alap a rengeteg szeretet, amit igényelnek, ezt néha nehéz is kielégíteni. Egyébként mindhárom gyerekünk teljesen egészséges. De a legidősebb gyereknél már rögtön az elején kiderült, hogy ő nem úgy működik, mint ahogy általában a kisbabák, ez azóta is áll rá. Vele voltak kétségbeesettebb időszakaim, mindenféléket kipróbáltam, amiket olvastam, és nála nem igazán váltak be. De egy idő után engedtem ösztönösebbnek lenni magam, rájöttem, hogy nem kell mindent elolvasni, minden tanácsot megfogadni. Csak nehéz ebben a közegben mozogni, ahol az embernek a nagyszülőktől kezdve az idegenekig az utcán mindent megmondanak. És Iza pláne olyan gyerek volt, akire mindenki nagyon jól tudta, mit kéne vele csinálni, hogy ő megjavuljon, de semmiféle szakkönyv nem vezetett hozzá közelebb. Egy idő után rájöttem, hogy vannak néha olyan megérzéseim, amit nem is tudnék tudományosan alátámasztani. Vele a legnehezebb eleinte az volt, hogy nem foglalta le magát. Őt mindig le kellett foglalni, és elsősorban meséléssel, énekléssel, de amit én csinálok, nem egy magnó. Ő nagyon jó nyelvérzékkel bír, ez már pici korában is látszott, az autózás is úgy zajlott, hogy én végig mondtam a meséket, a mondókákat és az énekeket, különben meg bömbölt. Ő sosem úgy működött, ahogy elvárták, sokan nem értették, és nem tudtak vele mit kezdeni. Ráadásul csak azzal működik együtt, akin érzi, hogy szereti, meg őszintén fordul felé. Read the rest of this entry

Utánkövetés: Tomit soha nem fogom elfelejteni

Általános
Utánkövetés: Tomit soha nem fogom elfelejteni

Az Utánkövetés rovatban időnként megnézzük, mi történt azóta egy-egy régi interjúalannyal, hogy alakult az élete. Anikó 2016-ban nevelőanyaként dilemmázott azon, hogy a nála élő hatéves kisfiút hogy készítse fel az örökbeadásra. Tomi már négy éve a külföldi családjában él és jól beilleszkedett, Anikó pedig, egy rövid kitérő után, felhagyott a nevelőszülőséggel. Ő felelt a kérdéseimre.

Hány évesek most a gyerekek?

13 múlt a lányom és hétévesek az ikerfiaim, most csak a vér szerinti gyerekeim élnek velünk.

Történtek nagy változások a cikk óta az életetekben?

A cikk óta teljesen megváltozott az életünk. Másfél év után újra nevelőszülő lettem. Először egy akkor 13 éves fiút kaptam, néhány hónapra rá egy 8-9 éves testvérpárt.

Hányattatott sorsú gyerekek voltak, a kicsik nagyon sérültek lelkileg, bár a nagy pedofil apja sem volt jobb. Egy éjszaka a 8 éves a 13 évesbe kést akart szúrni, de elvétette, majd a pszichiátriáról kikerülve kést találtunk egy este a szőnyeg alatt, ekkor már csak velem aludt csukott ajtónál. Ekkor ismét bevittem a kórházba, nem voltam hajlandó többé beengedni a házamba. 5 évesek voltak ekkor az ikreim, a lányom 11. Folyamatban volt az áthelyezésük a testvéreknek, és egy éjszaka a nagyfiú bement a lányom szobájába, és a combját elkezdte simogatni. Itt betelt a pohár. Soha többé! Soha!

Segítséget nem igazán kaptam a hálózattól, azzal fenyegettek, ha beviszem azonnal a befogadó otthonba őket, akkor feljelentenek veszélyeztetésért, mármint a nevelt gyerekek veszélyeztetéséért. A saját gyerekem senkit nem érdekelt. Egy hétig anyukámnál éltek a gyerekek, utána mindenkit elhelyeztek. Azonnali hatállyal megszüntettem a gyerekekkel való foglalkozást, és a nevelőszülői hálózatnál felmondtam.

Tomi távozása után azonnal felvételiztem egy egyetemre, egy olyan szakra, ami nem az emberekről szól. Akkor nagyon „fájt a lelkem”. Az egyetemet sikeresen elvégeztem, igaz, nem benne dolgozom, de talán az egyik legjobb terápia volt.

Költözés előtt állunk. Nagyon fáj a szívem, nagyon sok jó és rossz emlék köt minket a családi házhoz, de szükséges a változás. Remélem, egyszer a FIAM is hazalátogat és az új helyen is ránk talál.

Hogy vagytok most (tízes skálán)?

10!!!!

Jól vagyunk. Túl vagyunk a nehezén, kihevertük a fájdalmakat, erősebbek lettünk, és azt hiszem, tudjuk igazán értékelni azt, amink van.

Mennyire nehéz a gyerekkel (tízes skálán)?

2-es.

Nem nehéz a gyerekekkel. Vannak problémák, de az igazi baj nem itt kezdődik. Iskolakezdés előtt állunk az ikrekkel, ami egy nagy kihívás lesz, de megoldjuk azt is.

Mi van Tomival? Mit tudsz róla, hogy illeszkedett be? Read the rest of this entry

Október 13.: Vendégünk Bombanyu, örökbefogadó anya, blogger

Általános

A következő online rendezvényen Bombanyu, azaz Páczai Patrícia lesz a vendégünk, aki 2017 és 2020 között népszerű blogot írt a két gyermeke örökbefogadásáról (Gergő most 6, Csenge 3 éves). Ő fogja elmesélni nekünk az útját az örökbefogadásig, és azóta. Amiről beszélgetni fogunk:

  • “Nem lehet gyerekem!” – hogy lehet ezt feldolgozni?
  • Mivel jár egy kétéves gyerek érkezése?
  • Hogy lehet kezelni a hospitalizációs és kötődési gondokat?
  • Mire lehet számítani a kistesó érkezésekor? 
  • Miért kezdte el és miért hagyta abba a blogolást?

És persze mindarról, ami a hallgatókat érdekli.

Mikor: 2021. október 13-án szerdán, 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Read the rest of this entry

%d blogger ezt szereti: