Itt az olvasók kedvenc rovata, ahol röviden elmesélik a történetüket a frissen örökbefogadó szülők. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, mindenkit szeretettel várok, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után gyereke született. A zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok.

Nicknév: Kriszta és Tomi

Kik vagytok? Az átlagnál picit fiatalabb, 28 és 33 éves házaspár vagyunk Pest megyéből. 6 éve vagyunk egy pár, 2015 óta vagyunk házasok. Bár több hormonkezelést megpróbáltunk, lombikig egyszer sem jutottunk el, amit egyáltalán nem bánok. Egy korábbi nőgyógyászati műtét miatt már 18 éves koromban megmondták, hogy valószínűleg nem lehet természetes úton gyermekem, így nem ért minket váratlanul a sikertelenség. Nem is vártunk sokat, 3 sikertelen kezelés után be is adtuk a jelentkezésünket a Pest megyei Tegyszhez.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben. Fiatal pár vagyunk, akik gyermeket, családot szerettek volna.

Ki érkezett? Patrik érkezett bizonytalan idővel korábban, a maga 2200 grammjával és 45 cm-rel a Fészek Alapítványon keresztül. (Ezúton is hálásak vagyunk az Alapítványnak, hogy Patrik a családunk része lett.) Egyedi eset a miénk, Patrikra (vagyis a vér szerinti anyukájára) születése előtt többen nemet mondtak a körülményei miatt. Nagy volt az egészségügyi kockázat, és gondozatlan terhesség volt. A szülésig a baba nemét sem lehetett tudni. Ettől többen megijedtek, a mi szerencsénkre. Mi abban maradtunk, hogy látatlanban sosem mondunk nemet. És milyen jól tettük, hiszen minden elrettentő hír ellenére Patrik makkegészségesen született és már akkor erősebb volt, mint nagyobb társai.

Mennyit vártatok? Nagyon keveset. 2018. áprilisban adtuk le a jelentkezést a Tegyesznek, december 5-én kézhez kaptuk a határozatot és postafordultával adtuk is fel a jelentkezéseket az alapítványoknak. Az első hír 2019.07.25-én érkezett, születése előtt egy nappal. Éppen nyaralni voltunk, én pedig egy nappal korábban mondtam a férjemnek, hogy érzem, hogy másnap jön egy hír. És jött is!

Mennyit várt a gyerek? Hazajöttünk a nyaralásból és 4 napos korában láthattuk. Másnaptól már bejárhattam őt gondozni, kéthetesen pedig haza hozhattuk a kórházból.

Miért pont ő? Ahogy megláttuk az inkubátorban, elrabolta szívünket. Közhely, tudom, de Ő nekünk született. Már akkor tudtuk, mikor még az sem tudtuk, hogy megérkezett.

Miért pont ti? Mi voltunk azok, akik az elrettentő információk ellenére is többet akartunk tudni. Mert nagyon elfogadók, bevállalósak és fogadókészek voltunk. Sorszám szerint még legalább 2-3 évet várnunk kellett volna. Igazán fehérbőrű csecsemőre nem is számítottunk, főleg nem ilyen hamar 🙂 A határozatunk 0-4,5 éves korig szólt bizonytalan származású testvérpárra és a legtöbb betegségről bővebb tájékoztatást kértünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy abban a 2 hétben, amikor még csak a kórházban lehettünk vele, nem kellett volna esténként is 2000 fordulaton pörögni. Kicsit előre kellett volna pihenni 🙂

A legnagyobb problémátok most: Patrik csuda jó baba, csak a pocakfájás múlna már el.

Miről olvasnál szívesen? Újszülött örökbefogadása után nagyobb gyerek(ek) örökbefogadásáról is.

****** Read the rest of this entry →

Szeretettel gratulálok azoknak az olvasóknak, akik a közelmúltban fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született gyerekük. A mai szám különleges, mert több régi ismerőst is viszontlátunk, akik szerepeltek korábban interjúban vagy Babaköszöntőben, és ismét bővült a családjuk, és két egyedülálló anyukánk is van. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Margó

Kik vagytok? Átlagos negyvenes házaspár vagyunk. Fiatalon házasodtunk össze, nagy családot terveztünk. Két szülés után egészségügyi okokból nem vállalhattam újabb terhességet. A fiúk már nagyok voltak, mikor belevágtunk az örökbefogadásba, ami nekem mindig is vágyam volt, függetlenül a problémáktól.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban vagyunk mások, hogy két vér szerinti és egy örökbefogadott gyerek után álltunk vissza a sorba. Ebben a cikkben már szerepeltünk: https://orokbe.hu/2014/05/23/harom-anya-a-39-heten/ Akkor Léna kisfiát nem fogadtuk örökbe, mert kislányt akartunk. A kislányunkat, Lénát (második neve tényleg Léna, az örökbeadó anyukánál ez csak álnév volt a cikkben) öt éve fogadtuk örökbe, félig ázsiai származású és újszülöttként érkezett. Hihetetlen, hogy mennyi színt és energiát hozott a családba. Gyönyörű, okos, cserfes kislány. Vannak állítások arról, hogy hány százalék genetika és hány százalék a nevelés a gyerek fejlődésében. Nem tudnám eldönteni. Abban biztos vagyok, hogy a zene, az éneklés és a művészet szeretetét a vér szerinti családból hozta. Egész nap énekel és táncol. Viszont a természete olyan, mint az enyém. Mintha sokszor magamat látnám, a beszédben, a mozdulatokban és persze a fiúk irányításában teljesen engem formál meg. Apa szokta mondani, hogy kettő van belőlem.

Ki érkezett? Kincső, magyar származású, egészséges baba. Alapítvány segítségével érkezett, újszülöttként. Már egyéves. Nagyon szépen fejlődik, nyugodt, érdeklődő kislány. Az éjszakákat rögtön végigaludta. Ami nekem meglepő volt, mert a tesók évekig keltek minden éjjel.

Mennyit vártatok? Igazából nem vártunk sokat.Az első határozatunk 2013-ban lett meg. Akkor beadtuk az Alfa Szövetséghez a jelentkezést. A kislányunk magánúton érkezett 2014-ben (férjem rokonai ismerték a kismamát), de az alapítvánnyal nem szakadt meg a kapcsolat, azóta is önkénteskedem nekik és próbálok a hasznukra lenni. 2017-ben lett meg az új határozat, Kincső 2018 augusztusában született. Csak itt és a Tegyesznél várakoztunk.

Mennyit várt a gyerek? A gyerek nem várt semmit, a kórházból hozzánk jött haza. A várandóság utolsó három hónapjában együtt vártuk a kismamával a baba születését. Bent voltam a születésénél, én vágtam el a köldökzsinórt. Nagyon sokat számít az, hogy mindkét kislányunk születésénél ott lehettem, láttam az első pillanataikat.

Miért pont ő? Az első örökbefogadásnál csak kislányt szerettünk volt, most mindegy volt a baba neme és származása. Egészségügyi állapotnál mindenhová a bővebb tájékoztatást jelöltük be.

Miért pont ti? Köszönhető az alapítványnál végzett munkának és a kismama elképzeléseinek, hogy mi lehettünk a szerencsések. Olyan családot képzelt el a babának, ahol vannak testvérek, és külön jó pont volt az előző örökbefogadás. Hozzánk hasonló családban nevelkedett ő is. Külföldön él magyar állampolgárként  és mindenképp magyar családot szeretett volna a kicsinek. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy minket választott és hogy vigyázott és odafigyelt a baba egészségére. A kölcsönös szimpátia nélkül nem ment volna ilyen gördülékenyen a folyamat. Miután megszületett a kicsi, a kismama azt mondta, hogy mintha egy nehéz kő eltűnt volna a mellkasáról. Nehéz volt neki a családja nélkül. Fura, hogy a lányok mindketten ugyanabban az idegen országban fogantak és és a vér szerinti szülők foglalkozása is ugyanaz. Nem lehet véletlen. Tudom, hogy nekünk születtek.

A tanács, ami jól jött volna utólag: a Tegyesz, az alapítvány és a gyámügy is nagyon profi munkát végzett, így problémánk nem volt a folyamat során.

A legnagyobb problémátok most: Minden gyerekünk más életszakaszban van, úgyhogy nálunk zajlik az élet. Ami néha fárasztó, de így van jól. A nagyok imádják a kicsiket, a kicsik a nagyokat. Mi meg mindegyiket.

Mi lett Lénával? Lénával megszakadt a kapcsolat. Egy ideig tudtunk róla. Remélem, visszatalált a lányaihoz.

Mi lett Tímeával? 2014-ben örökbe fogadták Léna kisfiát, és azóta két vér szerinti gyerekük született, egy fiú, egy lány. Boldog nagycsaládosok!

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadás témában mindenevő vagyok. Szeretnék olyan családokról olvasni, ahol ugyanígy más nemzetiségű gyereket nevelnek. Read the rest of this entry →