Babaköszöntő 2021. szeptember

Általános
Babaköszöntő 2021. szeptember

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagytok?

35 és 37 évesek, 14 éve kapcsolatban, két éve házasságban. Vidéken élünk egy baranyai kis faluban, a családdá válás volt az egyetlen olyan vágyunk, amit nem tudtunk megvalósítani. 7 év lombikozással a hátunk mögött 2019-ben megérett bennünk a döntés, hogy szeretnénk ezt az életszakaszt lezárni, és belevágunk az örökbefogadási folyamatokba.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem vágytunk és vártunk újszülöttre, abba a szerintem szűk rétegbe tartozunk, akik az 5 éves korhatárt, és a testvérpárt elfogadó részt is beikszeltük.

Ki érkezett? Mennyit vártatok?

És emiatt viszonylag korán, az elhatározásunkat követő kb. egy év után már meg is csörrent a telefon. Egy 4 kislány, és egy 6 éves kisfiú testvérpárnak kerestek örök anyukát és apukát, a megyei listán (Baranya). Az iratbetekintés után azonnal módosítottuk a határozatunkat, és megemeltük az életkorra vonatkozó adatokat, hogy megindíthassuk a barátkozási folyamatot.

Mennyit vártak a gyerekek?

A gyerekek 2 és 4 évesen kerültek kiemelésre a családjukból, elhanyagolva, és jelentős lemaradással kerültek a nevelőcsaládjukba. Ott két évet töltöttek el, mikorra örökbefogadhatóvá váltak. A két év nevelőcsaládban töltött év alatt a kislányunk megtanult járni, megtanulták az evőeszközök és étkészletek használatát, fejlesztést kaptak mindketten (gyógytorna és logopédia). A lányunk teljesen behozta a lemaradásait, a fiunk beszédfejlődésben további fejlesztésre szorul még. A nevelőszükőket azonnal elfogadták, anyának és apának hívták őket, az érkezésünk előtti hetekben már felkészítették őket, hogy az angyalkák találtak nekik örök szülőket.

Miért pont ők?

Mikor a felkészítő tanfolyamon kaptunk egy feladatot, hogy írjuk le, milyennek képzeljük el a gyerekünket, pontosan azt írtuk le, mint amit az angyalkák intéztek 🙂 Cserfes, vagány, eleven, gyönyörű gyerekeket 🙂 A fiunk második keresztnevet is kapott a vér szerinti szülőktől, ami pont ugyanaz, mint a férjem apai és nagyapai keresztneve. Pont annyi évesek, mint mikor elhatározásra jutottunk, hogy családot szeretnénk alapítani, csak akkor még nem tudtuk, hogy nem vér szerint fognak születni.

Miért pont ti?

Erre majd úgy 10 év múlva tudok válaszolni. A megyében nem volt más, ilyen korú gyereket és testvéreket elfogadó várakozó. 

A tanács, ami jól jött volna utólag:

A fórumokon, beszámolókban nagyrészt csupa rózsaszín érzésekről számolnak be az újdonsült szülők. Kevés az az ember, aki felvállalja, hogy pl. nem volt szerelem első látásra a találkozás (mikor először találkoztunk velük egy szobában, a fiam első mondata, arra a kérdésre, hogy bemehetünk-e hozzá egy “nem” volt), vagy hogy lelkileg megvisel ez az óriási változás bennünket is. Igenis nem csak vágyak teljesülése ez az egész folyamat, hanem kemény érzelmi hullámvasút, ami miatt nem kell hibáztatni magunkat.

A legnagyobb problémátok most:

Mindketten hoztak magukkal olyan kommunikációs és idegrendszeri elmaradottságot, amivel pláne újdonsült szülőként nehéz megbirkózni.

A fiunknál beszédfogyatékosságot állapítottak meg, ami nem a kiejtészavarban mutatkozik meg, hanem nagyon nehezen fejezi ki magát. Kevés a szókincse, nehezen alkot egész, és azonnal megérthető mondatokat. Az óvodai logopédiai foglalkozás mellett most különórákra visszük, de mellettünk is nagyon sokat fejlődött már. Még a nevelőszülőnél is sokat tévéztek, azon aludtak el, és azért nem meséltek nekik, mert állítólag nem figyeltek rá. Most már az ötperces meséket is élvezettel hallgatják, ha nem lenne esti mese, azt büntetésként élnék meg. Legnagyobb gondunk most, hogy figyeljen a kérdésére adott válaszunkra, arra, amit mondunk neki, kérünk tőle, mert nagyon nehezen tud egy dologra összpontosítani. Emellett sokszor még udvariatlanul fogalmaz és fejezi ki magát, ami bántó tud lenni. De ez is rengeteget változott jó irányba.

A kisasszony pedig elég akaratos, makacs személyiség, még sajnos a dackorszak is tart, így mindennaposak az összetűzések, hogy a követelőzését és ellenszegülését visszaszorítsuk. Sokszor próbálkozik erőltetett kiabálással és hisztivel, de a dühöngés végén meg tudjuk már beszélni, hogy miként lehet ezeket a helyzeteket enélkül megoldani. Az óvodába is néha úgy megyünk érte, hogy sokat rosszalkodott, ki kellett ülnie a gondolkodószékre, de javul ezen a téren is talán.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

A nagykönyv az első hetek és kamaszkor nehézségeire készít fel leginkább, azonban a hétköznapok adta szituációkban eléggé egyedül tudjuk érezni magunkat a problémáinkkal. Hogy egy kissé figyelemzavaros gyereket mivel tudsz összpontosításra tanítani, hogy a kezdeti harapós/karmolós hetek után a határaik feszegetésére mi a jó reakció, miközben bizalmat is szeretnél kiépíteni, de a fejünkre sem nőhetnek. Tudom ezek gyerek- és szituációfüggő esetek, de egy újdonsült szülőnek minden jól jöhet ilyenkor.

Miről olvasnál szívesen?

A The A-Z of Therapeutic Parenting: Strategies and Solutions” c. könyvet magyar fordításban. Read the rest of this entry

„A saját gyereke problémáival mindenki majd megbirkózik”

Általános

Mivel jár egy újszülött örökbefogadása? Létezik egészséges, fehér bőrű kisbaba? Egy szülés után rögtön örökbefogadott bébinek nincsenek kötődési sérülései? Sulyok Eszter pszichológussal, a nyílt örökbefogadásokat közvetítő Fészek Alapítvány munkatársával beszélgettünk az újszülötteket övező tévhitekről és realitásokról, örökbefogadói szemszögből.

Az örökbefogadásra várakozók között a favorit az egészséges újszülött, ilyen gyerekre vágynak legtöbben. Létezik ilyen?

Ez egy nehéz és sokkal bonyolultabb kérdés, mint amilyennek elsőnek tűnik. Mert egyrészt természetesen születik számos egészséges újszülött, másrészt viszont az örökbefogadásban ennek a kérdésnek sokkal nagyobb súlya van a várakozás alatt.  A betegségek témája különösen alkalmas arra, hogy sokféle szorongás belekapaszkodjon, ami abból táplálkozik, hogy a gyermek még nem „saját”, hanem tudat alatt lehet az egyik vagy mindkét szülőnek akár egy kívülről jövő, potenciális veszélyforrás is.

Nem szeretem a jelenlegi, kategorizáló, ikszelős rendszert, amit egyszerűen csak betegséglistának szoktak nevezni. (Az örökbefogadásra jelentkezőknek egy adatlapon kell nyilatkozni, milyen egészségi és fejlődési problémákat fogadnak el a leendő gyermeknél.) Szerintem egyrészt nagyon előtérbe helyezi, hogy a gyerek beteg lehet, és tévesen azt sugallhatja, hogy ezt meg lehet egy kikötéssel úszni, a papír kitöltésével ez a probléma meg is van oldva. Itt bejön rögtön, hogy milyen fontos a sajnos már nem kötelező felkészítő tanfolyam, ami sok ilyen hamis illúzióval segít leszámolni. Tapasztalom, hogy a várakozók különösen szoktak a gyermek tekintetében azon szorongani, hogy mi a vér szerinti szülők családi kórtörténete. De ha egy várakozói csoportot kérdezek, nem nagyon van olyan résztvevő, akinek ne lenne valahol a családi kórtörténetében rák, magas vérnyomás, cukorbetegség vagy más hormonális probléma, egészségtelen szokások, sőt, diszkréten kezelt alkoholizmus vagy mentális betegség. Kemény munka itt azzal is szembenézni, hogy minden vélt egészségi probléma ellenére a gyereknemzésre bizonnyal alkalmasabb az örökbeadó, a vér szerinti szülő. Talán ezen a ponton érdemes is lehet elengedni ezt a témát – érthetően nem könnyen, de valami reális keretbe illesztve.

Visszatérve a konkrétumokra, amikor megszületik egy csecsemő, akkor a neonatológus megvizsgálja, kap egy Apgar értéket, ami egy körülbelüli jó jelzés arról, hogy a baba milyen állapotú, hogyan alkalmazkodik a külvilághoz. Ha ez nem rossz, akkor ott és akkor van egy élettanilag egészségesnek és életerősnek tűnő gyermek, akinek jók az életkilátásai. Az első néhány napban végeznek különféle szűréseket, itt is kiderülhetnek szervi, genetikai, hormonális stb. problémák. Ezt minden újszülöttnél elvégzik és hacsak nem tudott kifejezetten előre a szülők esetében egy örökölhető genetikai probléma, akkor éppen annyi eséllyel lehet balszerencsénk egy örökbefogadott, mint egy vér szerinti gyermek esetében. Ha a terhesgondozás keretében nem sikerült a kritikus szűréseket elvégezni, vagy pozitív eredményt hoztak, akkor a baba azonnal megkapja a szükséges oltásokat. Nagyon sok dolog kiderül egy csecsemőnél, és nagyon sok minden nem. Érdemes az egészségügyi listát is ennek tudatában tekinteni biztosítéknak. Azt pedig a dolog természetéből fakadóan, ha nehéz is, tényként el kell fogadni, hogy a terhesség krízisterhesség volt, ami hagyhat később jelentkező nyomot egy fejlődő magzat idegrendszerén, személyiségén.

Ha a kórházi vizsgálatok nem találtak semmi problémát, akkor megnyugodhat a szülő, innen sínen vannak?

Amivel én pszichológusként sokszor találkozom, az az adaptációs nehézséggel küzdő, nehéz temperamentumú csecsemő érkezése. Itt ugye van egy egészséges, érett újszülöttünk, akit a szülő örömmel hazavisz, révbe ért és várja, hogy kiteljesedjen a boldogsága, olyan szülővé válhasson, amilyennek elképzelte magát. Ehelyett a kisbabája alig alszik, nehéz etetni, napi tizenhat órát üvölt kétségbeesetten, nem simul hozzá, hanem csak feszíti magát. Nagyon gyakori nehézség, hogy ilyenkor a friss anyuka azt éli meg, ő még arra sem jó, hogy a gyerekét meg tudja nyugtatni, nem elég jó anya, nem kompetens, őt nem is szereti a gyereke, biztosan valamit rosszul csinál. Közben nem eszik, nem alszik ő sem, megbolondul az állandó sírástól, nincs jól, nagyon nem olyan ez, mint ahogy elképzelte. Erős szégyen járhat vele, sokszor nem megoszthatók a nehéz érzések, félelmek, közben a környezet tanácsokat ad, a barátnő gyereke meg átalussza az éjszakát és napi nyolcszor posztol az édesdeden szuszogó csöppségről. Nagyon el tudja ez szigetelni az anyukát, nagyon meg tudja nehezíteni a kötődést – aminek ugye a folyamatos kölcsönös visszajelzés és pozitív megerősítés lenne az alapja.

És ez egy egészséges gyerek! Tekinthető persze ez az állapot az éretlen idegrendszer egyik jelének is, de akkor és ott ez egy egészséges kisbaba. Azért hoztam ezt a példát, mert fontosnak tartom a realitást képviselni, hogy semmire nincs garancia, és a szülőség sokszor hullámvasút, de ott egy gyermek, aki ha a te gyermeked, akkor tőled telhetően, nem irreális elvárásokat támasztva magad vagy a gyermek felé, érett felnőttként, határokat szabva majd megoldod, a hozzád közel állók vagy akár szakember segítségét kérve és elfogadva a nehéz élethelyzeteket is.

Miért akar a legtöbb várakozó újszülöttet?

Mert az örökbefogadással a többség a vér szerinti gyermeket helyettesítené. Ez rendben is van szerintem. A karitatív örökbefogadási szándékok esetében néha felmerül bennem a kétely, ha valaki szeretne „egy édes kis csöppséget megmenteni”, aztán kiderül, hogy szívesen vállalna egy egészséges újszülöttet, fehér bőrűt és kislányt, mert már van két fia. Ettől nyilván élesen elválik, aki valóban nyitott, segítő szándékkal és szívvel lényegesen idősebb vagy fogyatékos gyermeket jelöl meg, de sajnos ez nagyon kis esetszám évente. Néhányan kényszertől mentesen is szívesen fogadnak idősebb gyermeket, de valójában a többség megáll valahol 3 év környékén és nagyon sokan csak az előírt szülő-gyermek korkülönbség miatt vállalnak ennél idősebb gyermeket. Ezek a várakozók általában már az örökbefogadás gondolatához is jelentős késéssel, az utolsó utáni pillanatban, sokszor irreális elvárásokkal érkeznek, jó eséllyel hatalmas traumákkal. Nagy feladat áll előttük, míg megérkeznek és villámsebesen kell elvégezniük, ehhez fel kell nőni. Szerencsére vannak jó közösségek, vannak jó segítő szakemberek. A megfelelő felkészítés fontosságát ismét kiemelném, ritka az, hogy a csakis nulla napos babát elképzelők ne érzékenyednének e tekintetben is.

A gyermekek rendszerben lévő arányáról, helyzetéről, státuszáról sok szó esik, de szerintem fontos az is, hogy a leendő szülő kiverekedjen egy jó önismeretet magának ebben a témában: vajon mekkora az a gyermek, akihez éppen ő jól tud majd kötődni. Fontos, hogy szülőként jól tudják meghúzni a saját határaikat, tisztában legyenek vágyaikkal, de a realitással is, tágítsa vagy szűkítse ez a korlátokat. Ami az elvárás az alkalmassághoz, hogy legyenek nyitottak, tájékozódjanak, foglalkozzanak magukkal, nézzenek szembe a félelmeikkel és így érleljék ki a döntést. Sok tényező van, nem vagyunk egyformák, de azért egy általános elfogadásig eljutni hasznos volna. Ezért is lenne fontos nem 44 évesen beállni a sorba csakis egészséges, fehér bőrű csecsemőre, mire marad ott már idő, rugalmasság? A jelentkezéskor, alkalmassági vizsgálatkor a Tegyesz szakemberei minden esetben közvetítik a realitásokat, csak talán akkor sok mindent még nehéz meghallani, befogadni.

A kisbaba tényleg „tiszta lap”, ahogy sokszor az út elején állók elképzelik? Azt nevelek belőle, akit akarok?

A gyerek hoz magával egy készletet, megvan a temperamentuma, személyiségének az alapja, és én abból tudok szülőként kiindulni. De nekem csak hagynom kéne azt a gyereket kibontakozni, nem pedig egy előre elképzelt elvárásrend alapján olyanná formálni, ami az én fejemben van. Pont azok a dolgok, amiket átadni egy szülőnek a feladata, azok formálhatók példamutatással, észszerű, következetes és hiteles határszabással. Amit a gyerek megtanul, azt utánzással sajátítja el, tehát az én szokásrendszerem, értékrendem, morálom át fog menni a gyerekbe. Ami meg benne van, azt majd összegyúrja ezzel és idővel elkezdi meghozni a saját döntéseit.

Mi az, ami nem befolyásolható neveléssel?

A temperamentumot szoktuk kiemelni. Az ő kifele vagy befele fordulása, érzelemszabályozási törekvései, reakciói hevessége, az, ahogyan kapcsolódik akár a külvilághoz, akár a saját belvilágához, ez hozott jellemző. Ez nagyon tud ütközni a szülőével, de vér szerinti gyereknél is. Egy sportos, extravertált családban, akik imádják a nagy csődületeket és állandóan futnának, bicikliznének, zumbáznának, a gyerekük meg az ágyon fekve szeret olvasni egyedül, ott könnyen lustának bélyegezhetik a gyereket, ami meg értékítélet, holott ő nem érezné jól magát egy százfős bicikliversenyen. De ennek a fordítottja is előfordulhat, egy nagyon introvertált család meg könnyen rossz gyereknek bélyegezhet egy egész nap sárban dagonyázó, minden nap egy nadrágot elszakító kölyköt. Ez sok mindent meghatároz, a konfliktuskezelését, az érzelmek megélését, ő hogy örül, hogy szomorú.

Az első egy-két év közös eltöltése sem szolgálja a gyerek „átnevelését”, hanem a szülő-gyerek kapcsolathoz tesz hozzá nagyon sokat. Egy nagyobb korban érkező, esetleg épp dackorszakkal küzdő gyereknél ez több plusz munkát igényel, a szülőnek kellenek iszonyatos tartalékok.

Egy újszülöttnek nincsenek traumái vagy kötődési sérülései?

Van ennek egy vaskos szakirodalma, ami felsorolja a szenzitív időszakokat a kötődés szempontjából, a lehetséges belépési, gyógyítási pontokkal. Ám az örökbefogadás sajátos helyzet, sok olyan gyermeket látok, akit csecsemő- vagy nagyon kis korban fogadtak örökbe, tehát elvben bőven elegendő idő volt a szenzitív intervallumban optimális, biztonságos légkörben, szeretettel, elfogadással nevelve, nincsenek jelen olyan impulzusok, amik maradandó kötődési sérülést okoznának, mégis: a gyermeknek van vizsgálati helyzetben észlelhető kötődési sérülése, tehát nem tudott ez a sérülés teljes mértékben begyógyulni. Itt ismét fontos azt kiemelni, hogy ez egy skála. Sokan nagyon leegyszerűsítve nézik a kötődés fogalmát, vagy kötődik a gyerek, és akkor minden jó, vagy nem, és akkor majd a hátamba állítja a kést; ez nyilvánvalóan nem igaz így. Valóban nagy kihívás, ha erősen kötődési sérült gyermeket nevel valaki, de ez egy nagyon széles spektrum, és a sérülés súlyossága nem egyenesen arányos az életkorral. Nem szabad sem a nehézségeket bagatellizálni, de általánosítva démonizálni sem. Az biztos, hogy a magzati kor, az újszülöttkor: a sok szorongás, majd az elválás hagy egy szomatikus lenyomatot a gyermekben. Ez persze általános és nem örökbefogadásspecifikus, több más, nem hátrányos helyzetű csoport gyermekeinél megfigyelhetők. Read the rest of this entry

Beszélgetés egy felnőtt örökbefogadottal

Általános

Hangfelvétel egy Örökbe.hu rendezvényről. Erika 52 éves, ő meséli el a történetét. A sarokpontok: az első pár hónapot a vér szerinti anyukájával töltötte, akiről sokat tud, épp most dolgozza fel a családtörténetet egy visszaemlékezés formájában. Másfél éves korában került az örökbefogadó családjába, akik a témát kezdettől nyíltan kezelték. Ugyanakkor mai szemmel sok hibát is lát a saját nevelésében. Sok munkája volt abban, hogy most a helyén érezze magát, és megértse a történetének szereplőit. Húszéves kora óta ismeri a vér szerinti nővérét. A szerkesztésért köszönet Szabó Julcsinak.

Erika kislányként

Itt tudjátok meghallgatni a beszélgetést:

Aki letöltené a hanganyagot, kattintson a https://orokbe.files.wordpress.com/2021/05/erika_orokbe_jo.mp3 linkre, majd a jobb egérgombbal a “mentés másként” opciót kiválasztva elmenthető és netkapcsolat nélkül is hallgatható. 76 perc.

Jó hallgatást!

Örökbe.hu virtuális rendezvényt minden szerdán tartunk, itt láthatod a múlt és jövő programját. Néhány rendezvényről videó- vagy hangfelvétel is készül. Aki támogatta tavaly a blogot, az ezeket azonnal megnézheti a támogatóknak szóló videótárban (jelszóval). Ha szeretnél te is élni ezzel a lehetőséggel, – és hozzájárulni az örökbefogadásról szóló leggazdagabb információforrás fennmaradásához, működtetéséhez – akkor csatlakozz az előfizetőkhöz. Itt olvashatsz a támogatási lehetőségekről.

Őszi Örökbe.hu programok

Általános

Újra itt! A nyári, személyes találkozók után folytatódnak az internetes rendezvények és csoportok.

Várható nyilvános online rendezvények (szokás szerint szerdán fél 6-kor)

2021. szeptember 8. A napirend. Vendég: Tóth Zsuzsa. https://orokbe.hu/2021/08/26/szeptember-8-a-napirend/

2021. október 13. Vendégünk Bombanyu, kétgyerekes örökbefogadó anya, blogger.

2021. november 10. Hogy lehet begyógyítani a kötődési sérüléseket? Vendégünk dr. Barát Katalin pszichiáter, családterapeuta.

További tervezett időpontok idén: november 17., november 24., december 8., december 15., jellemzően fél 6-kor.

Több alkalmas, zárt, online csoportok:

Start csoport – azoknak, akik most gondolkodnak az örökbefogadáson, még bizonytalanok, vagy a közeljövőben akarnak jelentkezni.

A legközelebbi csoport: 2021. szeptember 4., 11., 18., 25., mindig szombat délelőtt 9:30-12:15 közt. Ez nagyjából megtelt, még 1 vagy 2 fő befér. Több egyedülállónk is lesz, az ő sajátos helyzetükkel is foglalkozunk.

Utána: 2021. november 4., 11., 18., 25., mindig csütörtökön 18:00-20:45 között. Ebben a csoportban még 4 hely szabad.

https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/start-csoport/

Finisben – azoknak, akik már egy ideje várnak az örökbefogadásra, és remélhetően hamarosan gyermek érkezik hozzájuk.

2021. október 2., 9., 16., mindig szombat délelőtt 9:30-12:20 között – itt még 6 hely van.

https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/

Két nagyon izgalmas új csoport is indul.

A Napirendi csoport a tágan vett ovis korosztály (3-8 évesek) szüleinek szól. Tóth Zsuzsa, a Bárányfelhő Fejlesztő Központ vezetője segít nekünk hónapról hónapra, hogy érdemes összerakni és betartani a napirendet, hogy az megnyugtassa a zaklatott idegrendszerű örökbefogadott gyereket (evés, alvás, kütyüzés, különórák). Minden hónap első szerdáján 17.30-19:30 között, első alkalom oktüber 6. Itt még vannak helyek. https://orokbe.hu/tamogato-csoportok/napirend-csoport-3-8-evesek-szuleinek/
Ha még bizonytalan vagy, hogy való-e ez neked, gyere el szeptember 8-án Zsuzsának a témáról szóló nyilvános előadására. https://orokbe.hu/2021/08/26/szeptember-8-a-napirend/
A Kisiskolás a gyerekem- trauma olvasókör elsősorban 6-12 éves örökbefogadott gyerekek szüleinek szól. Itt a terápiás szülőség egyik klasszikus könyvét olvassuk el és vitatjuk meg közösen, ami traumatizált gyerekek neveléséhez ad gyakorlati tanácsokat. Nagyjából megteltünk, de még 2-3 jó fej szülő befér! Havonta a harmadik kedden 17-19 óra közt, első alkalom szeptember 21-én. https://orokbe.hu/tamogato-csoportok/kisiskolas-a-gyerekem/

Minden csoportban hasonló helyzetű szülőkkel találkozhatsz, igényes beszélgetéseken vehetsz részt, ítélkezésmentes, bizalmi légkörben.

Akit érdekel bármelyik csoport, írjon!

Babaköszöntő 2021. augusztus

Általános
Babaköszöntő 2021. augusztus

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: nincs, inkább csak olvasni jártam az oldalra, aztán a facebook csoportba, de 4 év után már néha hozzá is mertem szólni egy-egy poszthoz

Kik vagytok? Jani (47), és Timi (41). 11 éve együtt, 9 éve házasok. Az esküvő után 2 évvel lett csak gyanús, hogy még nincs gyerekünk. A szokott rendben jöttek a vizsgálatok, kezelések, előbb államiban, majd magánban. Két sikertelen inszemináció után időpontot kértünk a Káli intézetbe. Mire odaértünk, egy spontán terhességből el is vetéltem. Azért az időpontra elmentünk, bár a lombikkal kapcsolatban már akkor is voltak fenntartásaink. Kiderült, a terhesség miatt mindent elölről kell kezdenünk, majd ha megint lesz zsinórban két sikertelen inszeminációnk, mehetünk lombikozni. Mivel amúgy sem éreztük a lombikot a mi utunknak, úgy döntöttünk, azt a rengeteg pénzt inkább a gyerekre költjük, mint orvosokra, és felkerestük a megyei Tegyeszt.

Miben vagytok mások, mint mások? Még az egész út elején, amikor még csak annyit tudtunk, hogy nem lesz ez olyan egyszerű projekt, mint másoknál, elkezdtem pszichológushoz járni. Segített rendezni a viszonyomat a szüleimmel, illetve feldolgozni a gyerekkoromat (szerintem ezek elengedhetetlenek a szülővé váláshoz). Le akartam tisztázni magamban, hogy tényleg ezt akarom-e, anyává akarok-e válni akadályok útján is, vagy csak a megszokás, a szociális elvárások hajtanak ebbe az irányba. Annyira feltöltött lelkileg, hogy az út során még a páromat is tudtam a megfelelő pillanatokban “pszichózni”. Sosem éreztük “útközben”, hogy egymás ellen fordulnánk, vagy más fele indulnánk, végig harmonikusak maradtunk, a tegyeszes pszichológus is nagyon örült, mennyire stabilak, összeszedettek vagyunk.

Ki érkezett? Hanna teljesen egészséges, kiegyensúlyozott, folyton mosolygó tündérke. Megyei listáról, nevelőszülőktől érkezett. Minimális lemaradása volt a mozgással, amit 3 hét alatt behoztunk: semmi más nem kellett neki, mint szabad mozgás lehetősége a szőnyegen. Aktabetekintés utáni hétvégén lett hat hónapos, a mi határozatunk pedig 0,5-3 éves korú lánygyermekre szólt, származási kikötés nélkül.

Mennyit vártatok? 2017 nyár végén jelentkeztünk a Tegyesznél, tavaly decemberben hosszabbítottuk a három éves határozatunkat plusz egy évvel. Fél-három éves korrigálható egészségi állapotú (örök hála az ebben a témában szervezett online meetingért, Zsuzsa!!!) kislányt szerettünk volna. Származási kikötést nem tettünk. Talán tavaly valamikor olvastam az Örökbe.hu Facebook-csoportban egy bejegyzést, hogy nem árt a várakozás során újra egyeztetni a származási kikötést a tegyeszes kapcsolattartóval, nehogy feleslegesen várjunk, mert valaki már rég kaphatott volna gyereket, csak úgy emlékeztek, szőke, kék szeműre várnak. Megfogadtam a tanácsot, egyeztettem az Emberünkkel erről, szerintem ez is szerepet játszott abban, hogy akkor és ott nekünk szóltak.

Mennyit várt a gyerek? Hannát a szülőanyja a kórházban hagyta. 6 naposan nevelőszülők hozták el, mivel senki nem jelentkezett érte, 3 hónaposan örökbe adhatóvá vált. Akkor már “csak” a karantén végét kellett megvárnunk, és jött is az A telefonhívás. Mivel hat hónaposan még nem alakult ki kötődés, elegendő volt 2 hét a barátkozásra, eltanultuk a rituálékat, hozzászokott Hanna a jelenlétünkhöz, és haza is hozhattuk. Az utolsó pár napban már nem is kereste a nevelők jelenlétét, teljes értékűen elfogadott minket.

Miért pont ő? A várakozás során, minden tegyeszes beszélgetésen elmondták, hogy 2-3 éves gyerekre készüljünk, annál kisebb nincs a rendszerben. Amikor bekerültünk tavaly a top10-be, mi ennek megfelelően be is vásároltunk mindent, és elégedetten ültünk a babérjainkon.. Aztán a barátkozás két hetében rohantunk kiskádért, cumisüvegért, és minden más “apróságért”, ami kellhet egy hat hónapos babának.

A telefonhívás során és az aktabetekintés elején többször elhangzott, hogy “de roma származású”, mondtuk semmi gond, szeretnénk többet tudni róla, és látni a fényképét. Már a száraz adatok is eléggé meggyőzőek voltak, mivel Hanna makkegészséges volt, amire nem is számítottunk. Aztán megláttuk a mosolygós pofiját, és részünkről el is dőlt a dolog, nem is értettük, miért kellene aludni rá egyet.

Miért pont ti? Ugyan voltak még páran előttünk a sorban, de mi voltunk az elsők származási kikötés nélkül. Tudtuk, hogy Hanna fiatal kora ellenére is határozottan képviseli a véleményét, lehet úgy gondolták, mi elbírunk vele. (eddig döntetlenre állunk 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Jobban kellett volna bíznom az ösztöneimben, és csak arra hallgatni, aki szakember és pártatlan. Szerencsére, amikor kezdtünk elbizonytalanodni, felhívtam a tegyeszes pszichológust, hogy beszéljük át a dolgokat a barátkozás félidejében. Sikerült megerősíteniük, és megfogadva a tanácsukat, a ”káros jó tanácsokat” ügyesen engedtük el a fülünk mellett.

A legnagyobb problémátok most: A fogzás és a kánikula hatványozza a kialvatlanságot. Hanna továbbra is karakán: egyrészt végtelen mosolygós, nyitott, cuki, aranyos baba, aztán egy pillanattal később éles hangon jelzi, ha valami nem tetszik neki. De remek marketinges: ezt inkább csak nekünk tartogatja, a környezet ezt az oldalát nem ismeri.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: egész végig, amikor a várakozás alatt elképzeltem, azt hittem, egy rutinos nevelőszülőt fogunk ki, aki reményeink szerint kedves határozottsággal terel minket a cél felé. Ehhez képest nekik is új volt a helyzet, ráadásul a Tegyesz is elég láthatatlan volt a barátkozás során, egy másik “zűrösebb” ügy lekötötte őket. Szerencsére meg tudtuk a nevelővel beszélni, hogy így legalább nincsenek rossz beidegződések, csináljuk úgy, ahogy nekünk jó. Aztán, amikor kicsit félresiklottak a dolgok, a Tegyesz első szóra megjelent, és segített.

Miről olvasnál szívesen? Minél több Babaköszöntőt, mert az azt jelenti, hogy másnak is sikerült.

Read the rest of this entry

Szeptember 8.: A napirend

Általános

A nyári szünet utáni első virtuális rendezvényre hívlak titeket. A téma a napirend kialakítása lesz, ami nagy jelentőséggel bír egy frissen örökbefogadott vagy épp zilált idegrendszerű, traumatizált gyerek megnyugtatásában, de az összes többi gyereknek sem válik kárára. Vendégünk Tóth Zsuzsa gyógypedagógus és családterapeuta, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ vezetője, neki nagy tapasztalata van traumás és fejlesztést igénylő gyerekekkel, több előadást tartott már az Örökbe.hu blogon is. A kétórás beszélgetése röviden foglalkozunk az esti fektetés, a reggeli elindulás, a kütyühasználat, az időbeosztás, házimunka, önállóság, unalom témáival. Megpróbálunk kitérni az olyan tipikus szülői problémákra, mint:

  • Kín az elindulás, minden reggel elkésünk.
  • Nem játszik el egyedül a gyerek, a szülőket nyaggatja.
  • Csak a telefonnal, tévével “van el” a gyerek. 
  • Kéne fejlesztés, de megéri a közlekedést, a késői hazaérést?
  • Mindjárt iskolás lesz, hogy fog még a lecke is beférni a zsúfolt napokba?

Az előadás nyitott, bárki jöhet.

Akit pedig bővebben is érdekel a napirend és a vele kapcsolatos életszervezés, azt várom az ősszel induló 9 alkalmas zárt online csoportba, amit szintén Tóth Zsuzsa vezet, és elsősorban 3-8 éves korú gyerekek szüleinek szól. Havi egy találkozó lesz, minden hónap első szerdáján, akit bővebben érdekel, itt találja a részleteket: https://orokbe.hu/tamogato-csoportok/napirend-csoport-3-8-evesek-szuleinek/ Ha bizonytalan vagy, hallgasd meg a szeptember 8-i előadást és utána döntsd el, érdekel-e mindez bővebben.

Mikor: 2021. szeptember 8-án szerdán, 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Read the rest of this entry

Könyv: A kötődő gyermek (The Connected Child)

Általános

Vendégposzt, Attri Anikó könyvajánlója a The Connected Child című amerikai klasszikusról. A kötetet hamarosan olvasóköri formában is feldolgozzuk.

Ez a könyv számomra, egy 5 éves örökbefogadó szülőjeként nagyon hasznosnak bizonyult, bár sajnos magyar nyelven nem elérhető, és más hasonló kötet sem. Abban különbözik más, az örökbefogadás témáját feldolgozó munkáktól, hogy nem az örökbefogadáshoz vezető úttal és a gyermek hátterével foglalkozik, hanem azzal, ami ezután történik. Amikor a családunk tagjává válik egy örökbefogadott vagy nevelt gyermek, hogyan tudjuk őt úgy fogadni és nevelni, hogy odafigyelünk a különleges hátteréből és élettörténetéből eredő sajátosságokra. A könyv szerzői javasolnak olyan nevelési módszereket és tippeket, amelyeket érdemes bevetnünk (pl. minden nap többszörannyi dicséretet kapjon tőlünk a gyermek, mint amennyi kritikát) és figyelmeztetnek azokra a bevett gyakorlatokra is, amiket érdemes elkerülnünk (pl. büntetésből a szobájába küldeni a gyermeket – ezt nagyon nehezen viselik a traumatizát gyermekek).

A könyv szerzői, Karyn B. Purvis és David R. Cross pszichológiát végeztek, és az örökbefogadás és a gyermekfejlődés témaköreit kutatják a Texas Christian University (Texasi Keresztény Egyetem) Gyermekfejlődési Tanszékén, Wendy Lyons Sunshine pedig újságíró. A könyv fókuszában az örökbefogadott gyermek kötődésének kialakítása és a különböző viselkedési nehézségek kezelése áll pszichológiai szempontból. De messze túlmutat ezen, ajánlják a könyvet nevelőszülőknek is, illetve lényegében bárkinek, aki speciális nevelési igényű gyerekekkel áll kapcsolatban.

A könyv elején a szerzők emlékeztetnek: ne felejtsük el figyelembe venni, hogy gyermekünk milyen körülmények között született és nevelkedett, mielőtt a családunk tagja lett, hiszen a minket megelőző időszak mindenképpen kihatott rá valamilyen módon. Felsorolják, hogy a terhesség és a csecsemőkör idején átélt különböző problémák, az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy épp a szexuális abúzus milyen hatással lehetnek a gyermekre.

Ha a gyerek az első éveit elhanyagoló környezetben töltötte, akkor például ezek a következmények léphetnek fel:

  • ételt gyűjtöget és raktároz, fél az éhenhalástól
  • lapos a feje hátsó oldala az állandó fekvéstől
  • kancsít a mennyezet bámulásától
  • szenzoros feldolgozási zavarokkal küzd
  • kötődési zavarok, az empátia hiánya
  • önmegnyugtató repetitív viselkedések (ujjszopás, önringatás)
  • fél az új helyektől és emberektől,
  • a felnőttek manipulálása, színlelt kedveskedés másoknak
  • válogatás nélkül mindenkivel barátságos a kötődési zavar vagy a kapcsolatok hiánya miatt
  • magas fájdalomküszöb
  • kisebb testsúly és testmagasság a méhen belüli éhezés miatt
  • nyelvfeldolgozási és tanulási lemaradások
  • hallási probléma a fülfertőzések miatt.

Read the rest of this entry

Videó: Nehéz kamaszok

Általános

Vendégünk Illésné Áncsán Aranka volt. Aranka közel négy évtizede dolgozik a gyermekvédelemben, igazgatója volt a tiszadobi gyerekotthonnak, innen ismerte meg az ország, mint Oláh Ibolya énekesnő volt nevelőjét, azóta dolgozott az SOS Gyermekfalvakban is kamaszokkal és fiatalokkal, jelenleg gyerekjogi képviselő. Nagy tapasztalata van a korosztállyal, el tudja választani a szokásos életkori problémákat a traumától, és olyan fiatalokkal is találkozott, akik egy örökbefogadás után épp kamaszkori gondok miatt kerültek vissza a rendszerbe. Mivel jár a “sima” kamaszkor, mivel egy nehéz sorsú gyerek kamszkora, és hogy lehetünk elég jó szülők? A 2020. november 18-i Örökbe.hu rendezvény felvétele.

Örökbe.hu virtuális rendezvényt minden szerdán tartunk, itt láthatod a múlt és jövő programját. Néhány rendezvényről videófelvétel is készül. Aki támogatta tavaly a blogot, az ezeket azonnal megnézheti. Ha szeretnél te is élni ezzel a lehetőséggel, – és hozzájárulni az örökbefogadásról szóló leggazdagabb információforrás fennmaradásához, működtetéséhez – akkor csatlakozz az előfizetőkhöz. Itt olvashatsz a támogatási lehetőségekről. A támogatókat évente szoktam összesíteni, azaz jelenleg a tavalyi év támogatói tudják jelszóval nézni a videókat. Ha valaki idén támogatta a blogot és türelmetlen, írjon nekem! Továbbra is minden anyag ingyen hozzáférhető, azaz ezek a felvételek ki fognak kerülni a blogra, csak nem azonnal.

Fekete, örökbefogadott és egy náci unokája

Általános
Fekete, örökbefogadott és egy náci unokája

Vendégposzt. Tompa Andrea író könyvajánlója Jennifer Teege A nagyapám engem lelőtt volna című könyvéről. A kötet hamarosan magyarul is megjelenik.

Ezzel a könyvvel való találkozásom, mint annyi mással, sem a véletlen műve. Nem ajánlotta ugyan senki, de azok a kérdések, amelyek foglalkoztatnak: örökbefogadás, múltfeldolgozás, a nehéz történelmi örökségek számbavétele, társadalmi traumákkal való kiegyezés, mind együtt vezetettek el hozzá. Az a korábbi előfeltevésem, hogy a nagy történelmi kataklizmák szétzilálják a családokat, megbontják a nemzedékek közti kommunikációt, vagyis a családok maguk e traumák hordozói, mindig afelé sodor, hogy családi történeteket keressek, amelyeken keresztül jobban érthetem egyrészt a mögöttünk (nem) lévő, inkább bennünk hordozott 20. századot, másrészt az örökbefogadás mintázataival ismerkedjek. Így találtam rá Jennifer Teege A nagyapám engem lelőtt volna című könyvére, melyet a szerző, társával, Nikola Sellmairral együtt németül írt és a tekintélyes Rowohlt kiadó jelentett meg 2013-ban. A könyvet angolul olvastam. 

Hogy egy életben egyszerre kapja meg valaki mindezt: örökbefogadást, németként, fekete nőként, egy súlyos háborús bűnös nagyapa unokájaként, az a sors különös, bár történelmileg mégis szépen összerakható – és a szerző által szépen össze is rakott – műve. Majdnem azt írtam: adománya. Kétszeres trauma, amivel Jennifer Teege e könyvben, sorsának megfogalmazásákor birkózik. A könyv ennek a lenyomata – annak a jelen időnek, ahogy a szerző felfedezi saját történetét.

Először még nem is a könyvét olvastam, hanem egy interjút hallgattam meg vele. Elmélyült figyelme, halk, magabiztos, némi szomorúsággal átitatott tekintete egy olyan emberé, aki tudja, mi a „dolga”, a felelőssége, németként, a náci múlt örököseként, és örökbefogadott felnőttként. Olyan embernek tűnik, aki minden erejével (és sok van neki) tisztába akar jönni múltjával, hogy élhető jelene lehessen.

Jennifer Teege könyvének kiindulópontja nem az örökbefogadottsága tényének felfedezése – ezzel a szerző, úgy tűnik, mindig tisztában volt. Anyja, Monika Hertwig (a nevek egyáltalán nem lényegtelenek) látogatta jó darabig, majd megszakadt a kapcsolatuk. A könyv megírására az a felnőttkori – Jennifer 38 éves, két gyermek anyja – döbbenetes felfedezés sarkallja, amikor egy könyvtárban olvasgatva véletlenül felfedezi, hogy anyai nagyapja nem más, mint Amon Göth, a płaszówi láger szadisztikus náci parancsnoka, akit háborús bűnösként végeztek ki 1946-ban. Amon Göth borzalmas kegyetlenségű figuráját a Schindler listája című film is megörökítette; Ralph Fiennes játssza őt. Göth lánya, Monika ekkor, vagyis a kivégzéskor mindössze tíz hónapos, az ő anyja, a lágerben Göth-tel együtt élő, szépséges Ruth Irene Kalder azonban úgy beszél a felnövő kislánynak a kivégzett apáról, mint hősről. Monika maga is fiatal felnőttként tudja meg, hogy ki is volt az apja, a Göth nevet nem viseli, Monika Kalderként születik. A családi hallgatás nagy öröksége ez, ezt a hallgatást adja aztán tovább a saját – örökbeadott – lányának. Aki egy nigériai férfitól születik. Read the rest of this entry

Augusztus 21.: Találkozó a Grundon

Általános

Városi, beülős, beszélgetős találkozó lesz a Grund kerthelyiségében! Már korábban is találkoztunk itt és bevált.

Mikor: 2021. augusztus 21-én szombaton 16 órától, amíg bírjuk.

Hol: A Grund (Budapest, 1082, Nagytemplom utca 30.) A bejárattól nyíló első kerthelyiségben leszünk, ahol a játszótér is van. Foglaltam asztalt M. Zs. névre. Read the rest of this entry