Támogatási lehetőségek

Általános

Hároméves lett a blog. Ezalatt létrejött 360 poszt, 20 ezer komment, 20 közösségi találkozó, megválaszoltam több száz e-mailt, szövődött rengeteg barátság, érkezett sok-sok kisgyerek az olvasókhoz. Folyamatosan havi 10-20 ezer egyedi olvasó kíváncsi az oldalra, nem csak örökbefogadók. Örülök, hogy velem tartottatok.

Az Örökbe.hu-t egy ember írja, szerkeszti, működteti, fésülgeti, ez én vagyok, Mártonffy Zsuzsa. Azaz, az oldal akkor fog sokáig fennmaradni, ha én ezt folytatom. Tudod segíteni a munkámat, ha támogatsz. A támogatás teljesen önkéntes, nem jár érte ellenérték, minden tartalom nyilvános marad a blogon, de köszönöm mindenkinek, aki hozzájárul az oldal működéséhez. Az eddigi támogatóknak is köszönet. Legjobban kis, de rendszeres összegeknek örülnék, hasonlóan ahhoz, amikor előfizetsz a kedvenc magazinodra.

20160903_184252

A tavaly szeptemberi olvasói találkozón készült a kép, épp bemutatkozunk.

Ha úgy döntesz, hogy támogatsz, a következő lehetőségek közül választhatsz: Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2017. január

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Öt olvasó örökbe fogadott, egy interjúalanyunknak pedig kisfia született. Mindenkinek szeretettel gratulálok. Várom azoknak a jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született vér szerinti a gyerekük, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írhattok. 

Nicknév: nincs, csak olvasni járok az oldalra.

Kik vagytok?
13 éve vagyunk házasok, kertészmérnök vagyok, szakközépiskolában tanítok, a férjem technikus. Lilla lányunk 9 éves, a születése után nem sikerült több gyereket kihordanom. Pajzsmirigyproblémákkal és inzulinrezisztenciával küzdök. Lombikkal lehetne próbálkoznunk, de a vetélések miatt a lelki oldalát nem tudnám elviselni, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? 
Átlagos életet élünk, vidéki kisvárosban.

Miért pont ő? 
Bármilyen nemű ill. származású 1-4 éves gyerekre vártunk, országos listára is jelentkeztünk a Tegyesznél. Alapítványoknál nem próbálkoztunk, mert mindenképpen idősebb gyermeket szerettünk volna,
hogy minél kisebb legyen a korkülönbség a testvérek között. A megyénkben 86-ik helyről indultunk a folyamatnak, de az országos listán hamar sorra kerültünk. Első kiajánlásunk két és fél éves kisfiúról szólt, sok egészségügyi problémával – valószínűleg autista, és viselkedészavarral küzdött. Ővele a lányunkra való tekintettel nem
folytattuk a folyamatot. A következő alkalommal szintén kisfiút ajánlottak, majd három hét elteltével Panna aktájával kapcsolatosan kaptunk telefont. Csodálkozásomra elmondták, hogy a kisfiút valószínűleg másnak adják örökbe. Panna volt a harmadik kiajánlás a három hónap alatt. Két perc után igent mondtunk.
13578941_1053191204748783_1659601218_n

Ki érkezett? Panna, hároméves, részben roma származású kislány, Borsod megyéből viharos gyorsasággal, a határozat megszületése után három hónappal kaptuk a telefont. Igent mondtunk, de a munkám miatt egy hónap türelmi időt kértünk, így a nyári szünet elején kezdtük az ismerkedést. 10 napos intenzív, napi szintű barátkozás után hazahozhattuk a kicsi lányt. Neki egy évvel korábban már kerestek szülőket, de nem jártak sikerrel.
Panna egyébként születésétől fogva nevelőszülőknél élt, vér szerinti családjával csak akkor találkozott, mikor lemondtak róla. Szerető nevelőcsaládnál élt, kicsit féltem is eleinte, hogy nehezen fog elválni tőlük, de profi nevelőmamája jó előre felkészítette, így minket már Igazi Anyaként és Igazi Apaként várt. Egészséges, a tejcukor emésztéséhez segítség kell, emiatt kicsit elmaradt a súlyfejlődésben, de ez behozható. Okos, talpraesett, ügyes és hangos. Mindig mosolygunk, mert csak alváskor van csöndben.

Miért pont ti?
Második körben csak egyedül nekünk szóltak, valószínűleg amiatt, hogy a kereslet és a kínálat találkozott: a nevelőszülők kérték, hogy kertes házba kerüljön a gyerek, ahol vannak háziállatok, mi meg beírtuk, hogy vannak nyulaink, kutyáink és macskáink. Egyébként hasonlít is rám néhány arcvonása, a mosolya. Egyszer a boltban mindkét lány velem volt, és az eladó lány megjegyezte, hogy a nagy is hasonlít kicsit, de a Picurt le se tagadhatnám!

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne várjunk arra, hogy a hivatalok majd végzik maguktól a dolgukat. Az állandó gyógyszerét nehezen tudtam kiváltani a patikában, mert inaktívvá vált a TAJ-kártyája. Azért, mert másfél hónapot kellett várni, mire többszöri telefonos felkérésre kiállították a szülőfalujában az új anyakönyvi kivonatát. A
TAJ-kártyára talán még ma is várnánk, ha az itteni hivatal nem segített volna. Egyébként három perc alatt a kezemben volt, csak jóindulat kellett az ügyintézők részéről.

Miről olvasnál szívesen? Idősebb gyerek családba illesztéséről, hisztikezelésről, ez most nagyon aktuális a kora miatt. A Lillánál bevált módszereket nem mindig merem alkalmazni Panna esetében, mert érzékenyebb lehet amiatt, hogy nemrégen csöppent a családunkba.

****** Read the rest of this entry

 „A gyerek traumája életre szóló erőforrás lesz”

Általános

Iskolaérettség, iskolakezdés, iskolaválasztás, SNI-s gyerek. A cikk a Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpontban történt blogtalálkozónk beszélgetésének leirata, amelyet az olvasók kértek. Én és a jelen levő szülők tettünk fel kérdéseket, a Bárányfelhő szakemberei válaszoltak. Mikor iskolaérett a gyerek? Mit tegyünk, ha rossz jegyet kap? Tanítsa-e a szülő a gyereket otthon? Milyen iskolát keressünk, ha a gyereknek fejlődési problémája van? Ezeket boncolgattuk a programon.

Mutatkozzatok be!

Tóth Zsuzsa vagyok, gyógypedagógus, én vezetem a központot, régebben gyerekekkel is foglalkoztam, ma már csak a szülőkkel. A Bárányfelhőben beszéd-, tanulási és viselkedésproblémás gyerekekkel foglalkozunk, csecsemőkortól az iskoláskor végéig.

Berente Ilona vagyok, gyógypedagógus és pszichológus. Tanulási problémákkal és részképességzavarokkal foglalkozom, emellett a szorongással is, hisz a tanulási problémákkal ez gyakran együtt jár. Van egy húszéves, diszlexiás fiam, akivel végigcsináltam az iskola gyötrelmeit, és most egyetemista, tehát sikerrel jártam. Négy gyerekem van.

Mag Adrienn vagyok, logopédus, három évig a pedagógiai szakszolgálatnál dolgoztam, tanulási képességeket vizsgáltam és logopédiai terápiákat szerveztem. A Bárányfelhőben szeptember óta dolgozom.

img_4792

Balról jobbra: Ilona, Zsuzsa, Adrienn, és a kérdező Zsuzsa

Akkor vágjunk bele! Mikor iskolaérett egy gyerek?

Ilona: Én nem vagyok híve annak, hogy hatévesen kerüljön egy gyerek iskolába. Az iskolaérettség elsősorban szociális érettség: a gyerek tud alkalmazkodni egy újfajta környezethez, idegen emberekhez, szemben az óvodában megszokott ólmeleggel. A tanulási képességei is valahol hat- és hétéves kor között lesznek erősek és stabilak, hogy bírja azt a stresszt, amivel az iskola járt. Valljuk be, a mai iskola nagyon hasonlít ahhoz, amibe a szülők jártak. A legtöbb helyen padokban kell ülni, frontális oktatás van, csöndben kell lenni, figyelni. Ezekre hat-hét éves kor között érik meg egy gyerek. Ez a lányoknak könnyebben megy általában, a fiúknak nehezebb megszokni azt a típusú oktatási rendszert.

Részképességekben is nagyon sok kell ahhoz, hogy iskolaérett legyen a gyerek. A tollbamondáshoz tízféle részképesség megléte szükséges! Ép hallás, látás, memória, sorrend észlelése, hallási differenciálás, motorikus funkciók a leíráshoz… Nem véletlenül ez a legnehezebb feladat. Azok a kéztőcsontok is hatéves kor után alakulnak ki, amelyek alkalmassá teszik az írásra. Hogy egy gyerek okos, és hogy alkalmas az iskolára, két külön dolog. Rendkívül okos gyerekek vannak, akik nem tudnak megülni egyhelyben, nekik ez a kihívás.

A hatéves kor abban is vízválasztó, hogy az agyhullámok akkor érik el azt az állapotot, ami a fókuszált figyelemre egyáltalán alkalmassá tesz. Egy óvodás gyerek még bármikor átléphet a mesevilágba, és hat-hét évesen lép ki ebből a féléber kómából, akkor kezd érdeklődni a realitás iránt. Ekkor jött el az iskola ideje.

Adrienn: A gyerekek logopédiai vizsgálatán az iskolaérettségnél megnézzük, hogy megérti-e nemcsak ez egyszerű, de a bonyolult mondatokat is, megérti-e, mit olvastak neki a mesében. Tud játszani a szavakkal, meg tudja állapítani, hogy a málna és a bálna hasonlít-e, hogy milyen szavakból áll egy szó, az ő játékos szintjén. Ez kell neki, hogy tudjon olvasni, és értse a diktálást. Nem mindegy, hogy mit ért a gyerek, olló vagy oló. Ez sokkal fontosabb, mint hogy pörgeti-e az r hangot.

Ilona: És az óvodai logopédus csak ötéves kor után foglalkozik a gyerekekkel, és csak a hangokkal foglalkozik általában. A legfontosabb, hogy nézzük meg, a gyerek iskolaérett-e, ezt meg tudja nézni a nevelési tanácsadó, de mi is a Bárányfelhőben.

Alapból nem vizsgálják a gyerekeket?

Ilona: Az óvoda ad egy javaslatot, hogy iskolaérett-e a gyerek, ha ők bizonytalanok, akkor kérnek vizsgálatot a nevelési tanácsadóban. Nekem az az utópiám, hogy ötévesen minden gyereket meg kellene vizsgálni, hogy hogy áll, mert egy év alatt csodát tudok tenni, nagyon plasztikus még az agya. A hat-hétéves kori állapot nemcsak érés, de zárás is, lezárulnak lehetőségek a fejlesztésben. Az okos gyerek különösen megtévesztő, gyönyörűen le tudja fedni a részképességek hiányát, hogy az óvónéninek se tűnik fel, mert IQ-ból dolgozik, és megteszi, amit elvárnak tőle.

Zsuzsa: A vizsgálati helyzet ezt átvilágítja. Az a tapasztalatunk, hogy könnyebb helyzet, ha óvodáskorban derül ki, hogy probléma van. Az óvoda védett környezet, ott részképességet fejleszteni egyszerűbb, mint iskola mellett, ahol éppen tanul olvasni, írni is a gyerek.

Ilona: Érdemes megkérdezni a gyereket, hogy szeretne-e iskolába menni. Ha szeretne, az jó alap, de ha tiltakozik vagy fél tőle, azt vegyünk komolyan. Mikor az én diszlexiás fiamat hatévesen megkérték, hogy rajzoljon sormintát, egy sor után közölte, hogy neki ebből elege van, az óvoda azért van, hogy játsszunk, nem azért, hogy ilyeneket csináljunk. Ebből az óvó néni meg én is tudtuk, hogy nem iskolaérett a fiam. Read the rest of this entry

Tomi nem akar igazi családot

Általános

Ma egy nevelőanya, Anikó osztja meg velünk dilemmáit. A születése óta nevelt kisfiú hatévesen örökbe fogadható lett, új családba fog kerülni. Tomi azonban hallani sem akar a búcsúról. Anikó azon töpreng, hogy könnyítse meg a gyerek számára az elválást. Vendégposzt.

Hogy miért lettem nevelőszülő? Egyszerű oka volt: otthon szerettem volna maradni az akkor egyéves lányommal. Másfél évet vártam az első gyerekre. Nem is szerettem volna többet befogadni. Egyszer megcsörrent a telefon, hogy a megyei kórházban van egy koraszülött kisfiú, ideiglenesen befogadnám-e. Persze, hogy be! Ennek már több, mint hat éve. Nagyon pici volt, hathetesen 3 kiló. Furcsa volt, de a szívem majd meghasadt érte. Az anyja hasában szinte sorvadt a gyerek, a születése után pedig csak a fehér falakat láthatta. Hat héten keresztül nem volt senki, akihez odabújhatott volna, a kedves szavak helyett csak gépek sípolását halotta.

Amikor hazaértünk, a család központi figurája lett. A lányom imádta már akkor is. Lett egy kisöccse!  Sokan elutasítóak voltak a nevelt gyerekkel, neki mindenki szeretetéért meg kellett küzdenie. Egy idő után senkit nem érdekelt, hogy ki ő, honnan jött. Ő volt a Tomi! Nagyon kedves, figyelmes, okos és szórakoztató figura volt már néhány hónaposan is. Néha-néha megjelentek a szülei is. Nem kellett külön felvilágosítani, hogy „te nem a mi gyerekünk vagy”, természetes volt, hogy van xy anyu és yx apu, mint igazi szülők. Soha nem volt ebből problémánk, mert nem is tekintette őket szinte semminek. Néha jöttek, hoztak csokit és 1-2 játékot. Ennyi elég is volt.

boy-1514820_1920

Ahogy nőtt a gyerek, annál több magához való esze lett. Volt olyan szituáció, hogy anyuka mondta Tominak, hogy hívd ide Anikó nénit, a gyerek pedig elkezdett kiabálni, hogy Anya!!! Nagyon rosszul esett nekik, de olyannyira keveset látták a fiút, hogy tudta a gyerek, hogy ki kivel van, de nem érezte. Annyiban szerencsém volt, hogy mindig is tiszteltek a szülők amiatt, hogy az ő gyereküket nevelem és szeretem. Soha egy szóváltás nem volt köztünk. Tomi soha nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy egyszer anyu meg apu hazaviszi. Sem kicsi korában, sem később. Amikor megritkultak és megszűntek a látogatások, akkor már a témát fel sem lehetett hozni előtte. Egyszerűen nem érdekelte. Tudta, hogy ő nem vér szerinti gyerek, azt is tudta, hogy hol lenne a helye, de nem foglalkozott vele. Azóta is folyamatosan bezár a gyerek, ha a téma előkerül. Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy majd mi örökbe fogadjuk, ha arra kerül a sor, de közben született két fiunk. Tomikám imádja őket és ez kölcsönös.

Itt kezdődött a probléma. Három gyerek mellett az anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy még egyet elindítsunk majd az életbe. Rengeteg álmatlan éjszakát okozott ez számunkra. Végül arra jutottunk, hogy a Jó Isten adott nekünk három gyönyörű és egészséges gyereket, miért vennénk el azoktól a lehetőséget, akik számára ez nem adatott meg. Tomi egy csoda, nem sajátíthatom ki, ha másnak örömet tudok szerezni vagy esetleg valakinek ő jelentené a mindent… Megérdemli, hogy szeressék és a jövőjét megalapozzák minden téren. Ő egy biztos anyagi háttérrel szárnyalhatna, a világot meg tudná váltani. (Mivel roma és hatéves, jó eséllyel külföldre kerül.) Ki vagyok én, hogy kisajátítsak még egy kincset, mikor nekem van három saját? Rettenetes érzés azóta is. Read the rest of this entry

Régi újságcikkek, 1.

Általános

SN olvasónk gyűjti a két világháború közti lapok örökbefogadással kapcsolatos híreit. Ma a gyűjteményéből teszek közzé néhány cikket. Háromhónapos “újszülött”, csecsemőkereskedő szülésznő és társaik. Már akkor is a lánycsecsemők voltak a legkelendőbbek! Kattintásra a képek kinagyíthatók, a teljes újságoldalt és a kivágott cikket is közlöm.

ujsag_1936_01__pages57-57-page-001

ujsag-1936_01-05 Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2016. december

Általános

A rovat akkor tud megjelenni, ha a friss örökbefogadók elküldik a történetüket. Szeretettel várom mindazokat, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, és azokat is, akiknek örökbefogadás után született gyerekük. Címem: zsuzsa.martonffy@gmail.com. És most lássuk a friss történeteket! Ma két újszülött és két ötéves családba érkezésének történetét követhetjük. Kellemes ünnepeket az olvasóknak!

Nicknév: Bogárka

Kik vagytok? 13 éve vagyunk házasok, hívő reformátusok, vér szerinti fiunk, Áron 2013-ban született, mi előtte 2 évvel, 2011-ben adtuk le a határozatunkat a Gólyahírhez és a Tegyeszhez.

Miben vagytok mások, mint mások? A mi történetünk drámával kezdődött, mert 2010-ben IVF-vel fogant ikerkislányaink a 25. héten megszülettek. Veronika 8 órát élt, Dalma pedig 21 napot. Rá egy évre indítottuk el az örökbefogadást, és ősz elejére meglett a határozatunk. 2013-ban szintén IVF-vel fogant meg kicsi Áron. Bejelentettük a Tegyesz felé a családi állapot változást a születése után, a telefonban kérdezték, hogy akkor ugye töröljük Önöket? Mi csak annyit tudtunk, hogy nem, szeretnénk tovább sorban állni. Majd ha felhívnak, akkor megimádkozzuk a választ. Így is lett. És a történetünk hepienddel végződött, kétgyermekes boldog család vagyunk.

image1

Ki érkezett? Második fiunk, Marci most 3 és fél hónapos, újszülött babaként fogadhattuk örökbe. Inkubátorba tették őt. Ezért nagyon könnyű és egyben nagyon nehéz az ő sorsa. Biztos sokan szeretnének ilyen “tiszta hátterű” kicsit, emellett viszont a gyökérkeresésben szinte semmit nem tudunk majd lépni. Hacsak nem az internet csodája segít.

Mennyit vártatok? Szinte napra pontosan öt évet. De Áron születésekor állítólag valamilyen módon megállították az órát nálunk, hogy imitálják a természetes korkülönbséget a testvérek között. Így 2 év és 10 hónap van Áron és Marci között. Read the rest of this entry

Mese: Csokó anyukája

Általános

Új mesekönyv az örökbefogadás témájában! Csokó egy csíkos lábú, kerek arcú, sárga madárka, aki anyukát keres magának. Sorra próbálkozik különböző állatokkal, akiket hasonlónak lát magához, míg végül rájön, hogy nem azok lesznek egy család, akik hasonlítanak, hanem akik szeretik egymást.

_vyr_68csoko-magyar-001 Read the rest of this entry

Beszállunk

Általános

Vendégposzt. Limi régi ismerősünk, két részben már megírta a blogra, hogy az örökbefogadásra várakozva miért bizonytalanodtak el, majd döntöttek úgy, hogy kiszállnak a folyamatból. Meglepő módon a történetnek itt a harmadik felvonása. Limi, férje és a kisfiuk újra testvérért állnak sorba. Mi változott?

2-4 év közötti, fehér bőrű, egészséges kislány. Ő szerepelt a határozatunkban. Vér szerinti kisfiunk születése után, három nem sikerült terhességet megszenvedve adtuk be a kérelmünket. És mire eljutottunk egy konkrét hívásig, elbizonytalanodtunk, majd kiszálltunk. Amikor megjelent a poszt erről, valaki azt írta az egyik kommentben, hogy igaziból a kifogásokat kerestük, és nem voltunk felkészülve. Hogy mennyire igaza volt! Az akkori körülményeinket átgondolva tényleg az igazolásokat kerestem arra, hogy miért nem vagyunk fogadóképesek. Akkoriban nagyon bizonytalan lelkiállapotban voltunk mindketten a férjemmel. Nem egymásban, sőt… az egymás iránti szerelmünk és tiszteletünk már korábban is sok mindenen átsegített minket. De minden másban olyanok voltunk, mint aki ötcentis jégen próbál korcsolyázni. Végülis akár sikerülhet is, de nagy a rizikó. Kézen fogva siklunk, de közben olvad a jég. Azt tudjuk, hogy úszni is együtt fogunk, de jobb lenne azért a jégen maradni.

limi

 

Az örökbe.hu-t olvastam már akkor is és nagyon sok mindenben segített. Akkor abban, hogy átgondoljuk. Hogy azt a kislányt úgy vártuk, mint egyfajta jutalmat a nem sikerült terhességek után. Miközben az örökbefogadás nem erről szól. És szembesülve azzal, hogy fordítva ülünk a lovon, elindult a kifogásgyár. Jól esett akkoriban kiírni magamból a félelmeinket, és köszönöm, hogy elolvastátok. (Zsuzsa kérdezte, hogy gondolunk-e arra a kislányra, aki miatt hívtak minket anno. Nem. Ő nem a mi gyerekünk, neki már jó helye van valahol.)

Azóta sokat változott az életünk. A bizonytalanságot okozó családtagokkal lezártuk a kapcsolatot. Nehéz volt, de szükséges. Saját magunk miatt, hogy a saját életünket élhessük. Read the rest of this entry

Év végi családi piknik az olvasóknak

Általános

Hozzatok enni-, innivalót, és játékokat a gyerekeknek! Műanyag tányérok, poharak is jól jönnek.

Ez a találkozót most kifejezetten a külföldön élő, év végére hazalátogató olvasók kedvéért időzítettük így, tehát jöjjenek el bátran, akkor is, ha még sose voltak találkozón!

Mikor: december 28-án, szerdán délután 16 és 19 óra között.

Hol: Budapest, II. kerület, Lövőház utca 39., a 4. emeleten, az Ulyssys Kft. tárgyalótermében.

Mi: batyus buli, gyerekekkel, közös ismerkedés, játék, beszélgetés és eszegetés. Hozd el az ünnepről megmaradt sütit!

millenaris_classic_4__800x600

Ez az épület, a Millenáris közelében van

Megközelítés: A 4-6-os villamos Széna téri megállójából a Mammut mellett indulj el felfele a Lövőház utcában, pár perc séta odavisz. A parkolás a két ünnep között ingyenes! Az irodaházban  balra található a portaszolgálat, ott vendégkártyát kell kérni, tudni fognak rólunk, majd a jobbra vezető folyosón bemenni, és lifttel fel a 4. emeletre. Az ajtó és a lift a vendégkártyával működik. Ki is lesz táblázva, hogy odataláljatok! Térkép itt. Ha autóval jönnél, a Lövőház utca egyirányú. A parkolás INGYENES. Aki úgy érzi, el fog tévedni, írjon nekem és megadom a számom.

Hozzatok: enni- és innivalót, esetleg papírtányért, szalvétát, és a gyerekeknek való játékokat. Lehet később jönni és előbb elmenni. Viszont jelentkezzetek be előre, hogy tervezni tudjunk. Mindenkit várunk, akinek van gyereke, akinek még nincs, aki várakozik, aki csak olvas, és szívesen találkozna a csapattal!

Köszönjük az Ulyssys Kft.-nak a helyszínt. A szervezésben Pakinyanya segít.

Gyertek! Jelentkezzetek!

Más: megjelent a HVG Extra Pszichológia legújabb száma a testvérekről, az örökbefogadott testvérekről szóló cikkben Bakó Judit és én is megszólalunk.

Babaköszöntő, 2016. november

Általános

Öt családhoz érkezett kisbaba, akiknek szeretettel gratulálunk! Egy kisfiú a Gólyahírtől, egy nyílt örökbefogadás a Tegyesztől, egy kislány isztambuli kitérővel, két családnak pedig örökbefogadás után született gyereke. Egyikük már újrázik a rovatban. Íme a családok rövid beszámolója.

Nicknév: Ani

Családi felállás: nyolc éve vagyunk házasok. Lányunkat, Lolát 2,5 éve fogadtuk örökbe, magánutas, nyílt örökbefogadással. Lola előtt rengeteg, összesen 11 lombik kezelésen mentünk keresztül, eredménytelenül. Megjártuk a legnevesebb meddőséggel foglalkozó szakembereket, de senki nem tudott rajtunk segíteni. Így elkönyveltük magunkban, hogy nekünk nem lehet vér szerinti gyerekünk. A fiunk azonban másként gondolta :-). Idén tavasszal állapotos lettem.

Miben vagyunk mások? Szerintem semmiben. Két gyönyörű gyereket nevelünk.

ani

Ki érkezett: Olivér, 37. hétre, 3620 grammal és 55 cm-el. Várni nem vártunk rá, mert meglepetésbaba volt.

A legérdekesebb: mindenhol belebotlok az örökbefogadásba. A szülészeten otthagytak egy babát, akit az egyik kórházi dolgozó vett magához. Illetve érdekes, hogy aki meghallja a történetünket, hogy örökbefogadás után született a fiunk, rögtön lesz egy ismerőse, aki pont így járt. 🙂 Nagyon sok ember megkérdezi, hogy ugyanúgy szeretem-e a lányom, mint a vér szerinti fiam. A válasz, igen, mindkét gyerek a saját gyerekem. Volt olyan, aki megkérdezte, hogy Lolát megtartjuk, vagy visszaadjuk. Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy Lola nem egy visszaváltható kólásüveg…

A legemlékezetesebb: amikor mindkét gyerekemet egyszerre öleltem magamhoz.

Legviccesebb: Lola sok vizsgalatra jött velem. Nekem természetes ez a családi felállás, azonban sok vicces pillanatot szült, amikor azt kellett magyaráznom, hogy Olivér tulajdonképpen a második első gyermekem.

Mit szólt a nagy? Imádja egyelőre és segít, amiben egy 2.5 éves tud. Olivér születése előtt felkerestük a Tegyesz pszichológusát is, hogy felkészüljünk az örökbefogadott-vér szerinti duóra, tippeket kaptunk, mire ügyeljünk. Azt javasolta, hogy az örökbefogadást tényként kezeljük, ne legyen a lányunk a “szegény gyerek”, ez a családdá válás egyik útja.

Miről olvasnék? Gyökérkeresésről, illetve a kedvenc rovatom a babaköszöntő. Read the rest of this entry