Babaköszöntő 2016. szeptember

Általános

Folytatódik sokak kedvenc rovata, a Babaköszöntő. Bemutatkoznak azok az olvasók, akiknek nemrég bővült a családja. Országos listás örökbefogadás a szomszéd megyéből, de 300 kilométerre, inkubátoros bébi három névvel,  Miniegér az építőkockákkal, a várva várt harmadik, és akinek már a neve is Isten áldása. Öt izgalmas történet friss örökbefogadóktól. Sok boldogságot kívánok a gyerekekkel! Aki a közelmúltban (mondjuk az elmúlt egy évben) fogadott örökbe, azt várom szeretettel a rovatba!

Nicknév: Nora

Családi felállás: A férjemmel vártunk az első gyermekünkre.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem szeretnénk mások lenni, legalábbis amiatt semmiképp, hogy a fiunkat nem én szültem. Ha az ritkának számít, hogy Ákost babamentő inkubátorba tette a vér szerinti családja, akkor egy picit mégis mások vagyunk.

Miért fogadtatok örökbe: Mert vér szerinti gyermekünk nem született, túl vagyunk sok-sok orvosi beavatkozáson. Utólag azonban érdekes visszaemlékezni, hogy a körülöttünk (fel)növekvő baráti csemetéket annyira szerettük, hogy többször beszélgettünk arról, hogy az örökbefogadás számunkra elfogadható módja lenne a gyereknevelésnek.

Mennyit vártatok: Napra pontosan 4 évet. Ugyanazon a tavaszi napon jelentkeztünk a Tegyesznél, mint, ahogy négy évvel később csörgött a telefon.

akos-1

Ki érkezett, honnan: Ákos, újszülött kisfiú, a megyei kórház babamentő inkubátorában várt ránk (narancssárga megye). Teljesen egészséges, kétórás lehetett, mikor betették.

A leg…

A legviccesebb, amikor – már tudva, hogy a sorszámunk alapján bármikor hívhatnak – a babaáruházakat jártuk, felkészülni egy kisbaba fogadására, és láttuk, hogy az eladók nem tudnak hova tenni a pocakom hiányának láttán.

Mosolyogtató az is, ahogy a társasház lakói kerek szemekkel csodálkoznak ránk és kérdezik, hogy „ez a saját gyerekünk?” vagy arra a kérdésre, hogy „nem is láttalak terhesen?” azt válaszolom, hogy mert nem is voltam, akkor látni a döbbenetet, hogy őszintén nem értik, hogy akkor hogy lehetek most mégis anya. De általában véve a szomszédok, az idegenek (pl. az orvosi vizsgálatokon) mind nagyon kedvesek és örülnek az örömünknek.

A legemlékezetesebb, amikor először találkoztunk Ákossal. Bármikor könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, mert ott azonnal tudtam, éreztem, hogy ő hozzánk tartozik. Karomba vettem, rám mosolygott, és aludt tovább.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: Nagyon jó az Ágacska tanfolyama, egyelőre nem ért meglepetés, minden úgy zajlik, ahogy felkészítettek rá. Gondolkodunk rajta, hogy ránk férne egy ismétlő kurzus is.

Miben más egy inkubátoros baba örökbefogadása? Összehasonlítani nem tudom más örökbefogadással, de azt tudom, hogy zajlott nálunk: Amikor a babánkat betették a megyei kórház babamentő inkubátorába és megnyomták a riasztó csengőt, akkor a kórház portása várt három percet, hogy a vér szerinti családtagnak legyen ideje észrevétlenül elmenni, anonim maradhasson, a rendőrség nem keresheti. A három perc leteltével ellenőrizte, hogy nem téves-e a riasztás. A mi esetünkben valós riasztás volt, ezért azonnal szólt az orvosoknak, akik pár perccel később már ellátták a kisbabát és nevet adtak neki. Ez a név maradt a kórházban használt neve és ezt a keresztnevet mi később második névként meg is tartottuk. Értesítették a Tegyeszt, mert az inkubátorba tett baba minden esetben titkos örökbefogadással adható csak örökbe. A Tegyesz munkatársa felhívta a várólista első helyén szereplő nevet (mi igazából a második helyen voltunk, mert az első épp lombikozott és passzolta a lehetőséget) és felkínálta nekünk a babával való megismerkedés lehetőségét. Fent már leírtam, hogy az első találkozás egyértelműen pozitív volt, az ügyintézés – a gyámhivatal segítségével – azonnal megindulhatott. Ők egy újabb nevet adtak a fiúnknak, hogy a „titkosságot” biztosítsák, a visszakövethetőséget kizárják. Pár nappal később a Gyámhivatal kiadta az engedélyt a fiunk hazahozatalára és utána nekünk is már csak kivárni kellett a hat hetet, hogy a végén Ákos a mi családnevünkre kerülhessen és az általunk választott keresztnevet is megkaphassa.

Ez is vicces volt, mert a gyámhivatal az általuk adott névre adta ki a hazahozatali engedélyt, míg a kórház a saját maguk által adott néven tartotta nyilván a gyermeket, ezért a kiadás nem volt zökkenőmentes. Ez egyébként azóta is tart, minden akkor megkezdett orvosi vizsgálat kontrolljára más néven jelentkezünk be, közben már egy harmadik, általunk adott névvel, és minden alkalommal újra kell mesélni a történetet.

Az a tény, hogy valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy kik a vér szerinti családtagok, számomra nem nehezíti Ákos elfogadását, sőt, talán épp megkönnyíti, de amiatt aggódom, hogy később, amikor már ő szeretne tudni róluk valamit, nem fogok tudni segíteni neki.

Miről olvasnál szívesen:  Foglalkoztat, hogy zajlik majd az óvodába, iskolába való beszoktatás, hogy a dadusok, a tanárok vagy az osztálytársak hogyan viszonyulnak az örökbefogadás tényéhez. Csúfolódás, sugdolózás esetén hogyan kell majd (kell-e?) beleavatkoznom a helyzetbe? Read the rest of this entry

Gyereksorsok cikkajánló 2016. szeptember

Általános

Az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogjáról ajánlok pár cikket a közelmúltból. Ezeket is én írtam, és kapcsolódnak az örökbefogadás témájához. A linkre kattintva az egész írás elolvasható.

„Nem akartam lemondani a gyerekekről, én magamhoz akartam venni őket”

Beszélgetés egy örökbeadóval! Méghozzá Ilona a láthatatlanabb fajtába tartozik: a nyolcvanas években két gyereke is intézetbe került, akiket egy ideig látogatott, aztán nem, a gyerekeket titkosan adták örökbe.

“Voltam nála látogatni kétszer az intézetben, olyan egy éves lehetett, mert már járt. Aztán hol dolgoztam, hol nem, összevissza voltam. Egyszer mentem látogatni, akkor mondták a csecsemőotthonban, hogy betöltötte a három évet, átkerült óvodásotthonba Pápa mellé és onnan örökbe fogadták. Utólag mesélték anyukámék, hogy az öcsémék örökbe akarták fogadni, de mire elintézték a papírokat, már késő volt, más örökbe fogadta. Ezt tizenöt évvel később tudtam meg.”

“Vissza szeretném kapni az unokámat”

Ilona története harminc évvel később folytatódik. Semmi sem fekete-fehér, a zabolátlan fiatal nő megkomolyodott, felnevelt három gyereket, most nagymamaként küzd állami gondozásba került unokájáért. Vajon mennyi esélye van?

“Sokszor arra jöttem haza, hogy a kislány egyedül ordít a bébikompban, Niki azt állította, csak pár percre ment át a szomszédba, de nem tudni. Állandó kapcsolatban voltam a gyerekjólétissel, akkor mondták, hogy én leszek a kislány gyámja, de még nem emelik ki a családból. Próbáltam rávenni Nikit, a gyesből meg a családi pótlékból lássa el ő a gyereket, vegyen pelenkát, ossza be a pénzt.”

Szupersztárok, akik örökbe fogadtak – 1. rész

Szupersztárok, akik örökbe fogadtak – 2. rész

Húsz celeb Hollywoodról és környékéről, akik örökbe fogadtak. Tom Cruise-tól Harrison Fordig, Sandra Bullocktól Madonnáig. Változatos családformák és történetek! A listát olvasgatva már csak az a kérdés: ki nem fogadott még örökbe a sztárvilágból?

A képen pedig Madonna a kisfiával

Kitaláljátok, kiről szólnak a következő sorok?

“Az 54 éves amerikai színésznőnek egy vér szerinti és egy örökbefogadott gyereke van. Fia, … … színésszel való házasságából született 1992-ben. Aztán a házaspár elvált, és … 2006-ban egyedül adoptált egy 14 hónapos kislányt Kínából. A színésznő, bár a gyerekei különböző módon érkeztek, ugyanúgy szereti őket, nem tartja magát gyerekmentőnek, ő csak szeretett volna még egy kisbabát. Azt vallja, hogy egyedülállóként sokkal könnyebb a határokat megszabni és betartatni a gyerekkel, nem kell a másik szülővel is egyeztetni.”

„Egy pólyába csomagolt követ is hazavinnék már…”

Általános

Interjú egy várakozóval! Kata az egyik legaktívabb kommentelőnk, ő az ügyeletes lázadó, minden elérhető irodalmat elolvasott az örökbefogadásról. Férjével, Balázzsal három éve várnak kisbabára, és talán már közel az út vége. Kata mesélt a veszteség feldolgozásáról, a hivatalban szerzett sérelmekről, a várakozás stádiumairól, és arról, hogy lehet jól kezelni, ha mindenki terhes lesz körülöttünk.

Mióta tudjátok, hogy nem lehet gyereketek?

2004 óta ismerjük egymást, de a kapcsolatunk csak két évvel később, éppen tíz éve fordult komolyra. Már korábban ismertem a családot, a történetüket. Balázs legidősebb testvére csecsemőként halt meg. Valóságos csoda, hogy a sógorom és a férjem megérték a felnőttkorukat egy velük született genetikai betegség miatt, amit nem igazán kutattak abban az időben. Fel voltunk készülve arra, hogy gondok lesznek.

Amikor 2010-ben összeházasodtunk, már úton volt az unokaöcsénk. Az egész család imádkozott érte. Csodás, okos, szép gyerek, jövőre már iskolás lesz. Azóta megszületett a keresztfiunk is. Megnyugodtunk, hogy nem lesz probléma. Aztán amikor zöld utat adtunk magunknak, az én problémáim miatt hamar orvosok között kötöttünk ki. Kamaszkorom óta PCO-szindrómás vagyok, de csak 2007-ben diagnosztizálták, és úgy tűnt, sikerrel kezelték nálam ezt a problémát. Az ezerarcú boszorkány azonban nem adja magát ilyen könnyen…

A babákat Kata varrta

Mindezek miatt viszonylag korán megbeszéltük, hogy az inszemináció a határvonal, mert két beteg sejtből nem rakatunk össze egy harmadikat. Alig félévnyi kivizsgálás után négy orvos, köztük Czeizel professzor közölte velünk, hogy lombik nélkül semmi esélyünk gyereket szülni, és mindkettőnket műteni kellene. Tisztelem azokat a párokat, akik rálépnek erre a nagyon kemény és göröngyös útra. De se lelkileg, se egészségügyileg, se anyagilag nem álltunk úgy, hogy bele merjünk vágni.

Egyértelmű volt, hogy az örökbefogadás lesz a megoldás?

Tipikusan „tudtuk, de nem sejtettük” történet ez. Iszonyúan magunk alá kerültünk a diagnózis után. Úgy viselkedtem, mind Odüsszeusz, aki az árbochoz láncoltatta magát. Mentem volna a szirénekhez. Szerencsém volt, hogy Balázs fülébe ólmot öntött a realitás és a hidegvér. Abból az időszakból a sötétségre emlékszem csak.

Amikor már nagyjából felocsúdtunk az első sokkból, elkezdtük keresni a lehetőségeket. Úgy éreztük, nem tudunk gyerek nélkül élni. Viszonylag hamar jutottunk el az örökbefogadás gondolatáig, én előbb. Egy kolléganőmről tudtam, hogy örökbe fogadtak egy kisfiút, aki ma már kamasz. Jó példa volt előttem. De csak azután kezdtünk el komolyan tárgyalni erről Balázzsal, miután végigolvastam néhány könyvet a témában, és a kezébe nyomtam azt, ami igazán a mi helyzetünkhöz vág, illetve összeismerkedtünk más örökbefogadó családokkal is, akik nagyon szívesen meséltek a tapasztalataikról. Mire jelentkeztünk a hivatalba, már kész terveink voltak, mérlegeltük, mit tudunk elfogadni. Nagy halom könyvet, szakirodalmat elolvastunk, mire jelentkeztünk a Tegyesznél.

A kommentjeid alapján sok düh, sértettség volt benned, vegzálásnak élted meg a hivatalos procedúrát. Vajon csak téged ér ennyi támadás a téma kapcsán, vagy jobban a szívedre veszed ezeket? Read the rest of this entry

Az országos lista működéséről

Általános

Az országos örökbefogadási nyilvántartás azon gyerekeknek keres az egész országban szülőt találni, akiket a saját megyéjükben nem sikerült örökbe adni. Sok olvasó érdeklődött, hogy is működik ez pontosan, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztályától kaptam válaszokat a kérdéseimre, ők kezelik az országos listát. Válaszaik és saját tapasztalataim alapján írom ezt a posztot. Mi mindkét kisfiunkat az országos listáról fogadtuk örökbe. Az országos lista “gyorsítósáv”, ahol az átlagosnál elfogadóbb szülők az átlagnál gyorsabban kaphatnak gyereket.

DSC_0010

Az örökbefogadó-jelöltnek rögtön a jelentkezésnél nyilatkozni kell róla, kéri-e a felvételét az országos listára. Akkor érdemes igent mondani, ha az országos listán elérhető gyerektípusra nyitott az illető (elfogad romát, beteget, idősebb gyereket vagy több testvért), és a más megyében való barátkozás feltételeit tudja vállalni (útiköltség, odaköltözés egy-két hétre). A határozat elkészülte után pár héttel fog jönni egy levél, hogy bekerült az országos nyilvántartásba, innen lehet várakozni. Lesz rajta egy horribilis sorszám, amivel nem kell foglalkozni, semmit nem mond a sorrakerülésről.

Az a gyerek kerül az országos listára, akinek a saját megyéjében nem sikerült örökbefogadó szülőt találni. Lehet, hogy megpróbálták, és többen elutasították a gyereket. Esetleg meg se próbálták, mert nem is láttak rá esélyt, nem volt olyan várakozó, aki elfogadta volna. Néha azért kerül országos listára a gyerek, mert pont a saját falujában lenne neki örökbefogadó szülő, ami nem szerencsés, esetleg a rokonság miatt szeretnék minél messzebb elhelyezni. A gyerek megyéje ekkor beküldi a gyerek aktáját az országos nyilvántartásba. Itt, ha látnak esélyt rá, megpróbálnak egész Magyarország területéről örökbefogadókat találni neki. Hogy konkrétabb legyen, képzeljük el a kétéves Robika ügyét, aki Borsodban él, és ott nem találtak neki szülőket, így az országos listán keresnek számára örökbefogadókat.

Az országos adatbázisba nagyjából a várakozók kétharmada felkéri magát (tavaly 2200 család várakozott összesen az országban, tehát jó 1500 várakozó adatait látják). Az adatbázisban a várakozók minden lényeges adata szerepel, a határozathoz róluk készült vélemények is. Borsod pedig elküldte Robika aktáját a minisztériumba, minden lényeges információval és szakvéleménnyel együtt. Ezek alapján a számítógép rangsorolja a jelentkezőket, akik elfogadnak kétéves kisfiút adott paraméterekkel, egészségi állapottal. Ha bőséges a merítés, akkor a gyerek addigi szokásaihoz, személyiségéhez is próbálják illeszteni őket (például „többemberes” gyerek vagy épp sok gyerek közt élt addig, nagy mozgásigénye miatt kertes házban lenne jó neki, vagy a fejlesztése csak nagyvárosban megoldható stb.) Read the rest of this entry

Tegnapi találkozó

Általános

50 felnőtt és 30 gyerek jött el! Nem hiszem el! Csecsemők, kisgyerekek, iskolások, szülők, várakozók, fontolgatók, friss örökbefogadók és tapasztalt szülők, testvérre várók, egy-két-három gyereket nevelők, vér szerinti gyerekek, testvérek és ikrek, örökbefogadott felnőttek és támogató nagyszülők, törzsvendégek, hébe-hóba felbukkanók és újoncok. Megpróbáltunk röviden bemutatkozni (a legnagyobb képen épp erre fülelünk), aztán spontán alakultak a beszélgetések. Jó érzés, hogy ennyien olvastok.

2016-09-03 Margit u1

Egy fekete női kardigánt valaki ott felejtett.

Babaköszöntő, 2016. augusztus

Általános

Hat család mutatkozik be, akikhez a közelmúltban érkezett kisgyerek. Van köztük újszülött, totyogó és bölcsis korú baba, örökbefogadott és vér szerinti, első, második, harmadik és negyedik gyerek, és több törzsolvasó lett (újra) szülővé. Egyikük már szerepelt is korábban a Babaköszöntőben. Gratulálok mindenkinek! Továbbra is várom az olvasók jelentkezését, akik nemrég (mondjuk az elmúlt évben) fogadtak sikeresen örökbe, és megosztanák a jó hírt a rovatban. 

Nicknév: Nagy Gáborné Katalin

Családi felállás: Férjemmel vártunk első babára.

Miben vagytok mások, mint mások: Magára az örökbefogadásra nem vártunk évekig. “Nehezítő tényező” az én esetemben talán az volt, hogy szülésznőként dolgoztam. Dolgoztam nap mint nap úgy, hogy közben négy magzatomat vesztettem el. Segítettem világra a gyerekeket, végeztem a munkám becsülettel és szeretettel. Közben pedig otthonról minden játékot és babaruhát száműznöm kellett, mert már nem bírtam kerülgetni.

Miért fogadtatok örökbe: Öt és fél évnyi hiábavaló próbálkozás miatt. Három vetélésem (pontosabban elhalt terhesség) volt 2011-2012-ben, melyeket műtéttel kellett befejezni. Ezek után több év is eltelt, mire végigcsináltunk egy komplett kivizsgálási procedúrát. Néhány eltérést igazoltak (Hashimoto thyreoditis, Inzulinrezisztencia, véralvadási problémák) és el is kezdtük a kezeléseket, életmódváltást, mindent. Ennek eredményeként a korábbi terhességekből kiindulva arra számítottunk, hogy azonnal teherbe esek. Nem így történt. Kb. fél év telt el, mikor végre pozitív lett a terhességi teszt. Minden erőfeszítésünk ellenére ez a terhesség még addig sem tartott, mint a korábbiak. Akkor mondtuk azt, hogy itt most mi befejeztük.

Mennyit vártatok: Ez év januárjában jelentkeztünk a területi Tegyesznél, és ott felhívták a figyelmem, hogy mint szülésznő, vegyem fel a kapcsolatot az országban ismert védőnőkkel és szülésznőkkel, orvosokkal, hátha tudnak segíteni nekünk. Nem tudtam elképzelni, hogy segíthetnének, mégis szóltam, akinek csak tudtam. Nálunk a kórházban is mindenki tudta az osztályon, min mentünk keresztül, és mire számítunk. Így hívott a legkedvesebb kolléganőm március első napjaiban, hogy két-három közvetítőn keresztül, de van egy 35 hetes terhes asszony, aki nyíltan szeretné örökbe adni a babáját, és hallott rólunk, szeretne találkozni velünk.

DSC_0626

Ki érkezett, honnan: Újszülött, tökéletes kisfiú, Matyi, magánutas nyílt örökbefogadással. Teljesen egészséges, mi adtuk a nevét.
A legviccesebb: Apa névnapjára érkezett a kicsi.🙂 Illetve talán még a Tegyesznél dolgozók reakciója. Ők mondogatták, hogy biztos hamar lesz babánk. De még ők sem gondolták, hogy ilyen hamar. (Ezt nem csak azért mondták, mert szülésznő vagyok, hanem mert olyan széles körben vállaltunk volna gyermekeket, hogy egyébként, ha nem jön Matyi, akkor is kaptunk volna nem sokra rá egy testvérpárt az országos listáról.)
Legemlékezetesebb: A pillanat, amikor megláttuk Matyit! Kihozták a szülőszobáról, mert a vér szerinti anya nem szerette volna látni. Én mentem utánuk, és ott a külön helyiségbe gyorsan behívták a férjemet is. A csecsemős kolléganőm kibugyolálta Matyit a törölközőből és felénk fordította. És ott akkor egy pillanat alatt tudtuk, hogy őt vártuk. Ő a mi fiunk. Azt az érzést sosem felejtjük el.

Legkedvesebb: Rengeteg minden. A család, barátok, munkatársak reakciója. De talán azt emelném ki, hogy a vér szerinti anyán láttam a megkönnyebbülést és az őszinte örömet, hogy hozzánk került Matyi. Többször elmondta nekem, hogy mennyire megnyugodott, hogy megismert minket, és tudja, mennyire fogjuk őt szeretni. Így mondta: Örülök, hogy te leszel az anyukája!

A legjobb tanács, amit kaptatok: Az Ágacska Alapítványnál voltunk felkészítő tanfolyamon. Rengeteg jó tanáccsal láttak el bennünket, irányt mutattak. Talán ami a legjobban megmaradt, hogy mindig kezeljük őszintén és természetesen az örökbefogadást a pici előtt is. Így is teszünk!

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A szülés! Nem tudtam elképzelni, hogy is fog zajlani. Persze, tudom, milyen egy szülés, több száz babát segítettem világra. De akkor is ez teljesen más volt. Jelen voltam, mint szülésznő, mint anya, dúla. Néha az ájulás szélén voltam az izgalomtól, máskor majd kiugrott a szívem a helyéről. Persze nem én segítettem világra a kisfiam.🙂

Miről olvasnál szívesen: Bármiről! A Babaköszöntő a kedvenc rovatom.🙂

Read the rest of this entry

Szeptember 3-i találkozó, újra a Margit utcában

Általános

A múltkori, kerthelyiséges találkozó esősre sikerült. Pótoljuk, amíg szép az idő.

Várok szeretettel minden olvasót

szeptember 3-án, szombat este 6-tól egy beszélgetős, kötetlen, gyerekes találkozóra

a jól ismert Margit utca 9. kerthelyiségben!

12079517_1154944351186960_8220522280749984171_n

Itt lehet: enni, inni, iszogatni, örökbefogadókkal és várakozókkal beszélgetni, kérdezni, mesélni, régi ismerősöket viszontlátni és újakat szerezni, később jönni, előbb hazamenni, gyereket hozni, ritka szép gyerekeket látni.

Várok mindenkit, aki olvassa a blogot és érdekli a társaság, akár van gyereke, akár nincsen, akár van határozata, akár nincsen, ha volt már ilyen találkozón vagy ha nem. Viszont: jelentkezzetek előre. És legyen szép idő! (Eső esetén van tető.)

Zárás/nagyon rossz idő esetén átvonulunk a szomszédos Booktába, későn érkezők ott keressenek.

Helyszín: a Margithíd budai hídfőjénél van, a 4-6-os villamos közelében, a Bookta mellett. Térkép itt.

Várlak szeretettel!

Jobb dolga van a gyereknek állami gondozásban, mint leszbikus szülőkkel?

Általános

Adrienn és Szilvia örökbefogadásra jelentkeztek, nyíltan vállalták, hogy leszbikus élettársi kapcsolatban élnek. Az alkalmasságot megkapták, hamarosan megismerkedhettek egy kislánnyal, majd a gyámhivatal rejtélyes okokból leállította a hetek óta zajló barátkozást, komoly törést okozva a gyermekben és a szülőkben is. A pár azt gyanítja, a szexuális orientációjuk miatt nem kerülhetett sor az örökbefogadásra, a hivatalok nem adnak magyarázatot, a kislány viszont súlyosan sérült a történetben. (A cikk korábban a Dívány.hu-n is megjelent, és közel 4 ezer megosztást kapott.)

Molnár Adrienn pécsi orvos és barátnője, Szilvia öt és fél éve éltek együtt, mikor úgy döntöttek, gyereket szeretnének (Szilvia nem szeretné nyilvánosan vállalni teljes nevét). A lehetőségek közül az örökbefogadás állt hozzájuk legközelebb, így jelentkeztek a Baranya megyei gyermekvédelmi szakszolgálatnál. „Rögtön nyílttá tettük, hogy leszbikus kapcsolatban élünk, és rákérdeztünk, hogy lesz-e fennakadás emiatt. Azt mondták, hogy azonos nemű pár még nem jelentkezett Baranyában, de aztán tisztáztuk, hogy ez nem lesz akadály.” Nem közismert, de melegeknek nem tilos örökbe fogadni Magyarországon, az örökbefogadást szabályozó törvények semmilyen előírást nem tesznek a szülők szexuális irányultságára. Sőt, Magyarország is átvette az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlását, miszerint az örökbefogadásnál tilos a szexuális irányultság alapján kizárni valakit. Több sikeres örökbefogadás is történt hazánkban, ahol a jelentkező nyíltan felvállalta, hogy meleg vagy leszbikus, és olyan eset nem is fordult elő, mikor a szexuális orientáció miatt nyilvánítottak volna valaki alkalmatlannak. Az elvi jog azonban nem jelenti, hogy mindenkit alkalmasnak is nyilvánítanak, az alkalmassági határozat pedig nem garantálja, hogy fog is gyereket kapni az illető. Az örökbefogadás magyar szabályozása nem vesz tudomást az élettársakról, csak házaspárokat és egyedülállókat ismer, az élettársakat is az egyedülállók közé sorolja. Az élettársi viszonyban élőket több hátrány is éri: csak egyikük lesz szülője a gyereknek, a másik félnek jogilag nincs köze a gyerekhez, és mivel a törvény szerint a házaspárokat kell előnyben részesíteni, csak olyan gyereket kaphatnak, akit előttük több házaspár visszautasított. Adriennék ezt vállalták, és úgy döntöttek, Adrienn lesz hivatalosan az anyja a gyereknek, ő indítja el az eljárást, de Szilvi az alkalmassági vizsgálat minden lépésén részt vett.

Molnár Adrienn

Molnár Adrienn

A gyermekvédelmi szakszolgálat örökbefogadási tanácsadói ellenőrizték a jelentkező pár lakáskörülményeit, jövedelmi viszonyait, egészségi állapotát, pszichológus vizsgálta őket és részt vettek egy felkészítő tanfolyamon. Minden lépésben alkalmasnak találták őket. A pár mindkét tagja bejelentett állásban dolgozik, jövedelmi viszonyaik átlagon felüliek, a gyerek kedvéért még kertes családi házba is költöztek. A pszichológus jelentése szerint Adrienn érett személyiség, a pár kapcsolata harmonikus, a gyerekvállalásra vonatkozó döntésük megalapozott, elképzelésük a gyereknevelésről reális. „A pszichológiai vizsgálattal feltártak alapján kifejezetten jó kapcsolatkészség, feszültségszabályozás, kreativitás, kitartás, önuralom, önbizalom, ellenállóképesség, a külső és belső realitáshoz való adaptációs képesség, megfelelő kontrollfunkciók jellemzik. Képes kölcsönös érzelmi elkötelezettségen alapuló párkapcsolatra, felelősséggel járó családi szerepek vállalására” – írja a szakvélemény. „A pszichológus és az örökbefogadási tanácsadó is pozitív volt. Nem éreztünk megkülönböztetést, legfeljebb szokatlan volt számukra a helyzet” – emlékszik vissza Adrienn. A pár megkapta az alkalmassági határozatot, öt év alatti, kisebb egészségi problémával küzdő gyereket vagy testvérpárt vállaltak, roma származásút is. Ezzel igen elfogadónak számítanak a hazai örökbefogadási gyakorlatban, hiszen a jelentkezők többsége minél kisebb babára vágyik, és kevesen vállalnak roma kisgyereket. Pár hónap múlva ajánlottak is nekik egy kislányt. Az akkor 16 hónapos Natáliát már előttük több házaspár elutasította a megyében, a gyerek roma származású, barna bőrű, az anya alkoholt és drogot fogyasztott a terhesség alatt, a baba koraszülöttként jött világra, de szépen behozta a fejlődését. Nyolc hónapig csecsemőotthonban élt, azóta nevelőszülőnél. A gyereket már legalább egy éve nem látogatta az anyja, így örökbe fogadhatóvá nyilvánították. Mindez egyben nem az a csomag, amiért kapkodnak a hazai házaspárok, az egyedülálló várakozók jellemzően ehhez hasonló hátterű gyerekeket szoktak kapni, így nem mondható, hogy Adriennel kivételeztek. „Mi egy nap alatt eldöntöttük, hogy szeretnénk megismerni.” Tavaly decemberben az első találkozásra a nevelőanya hozta el a szakszolgálat irodájába Natáliát, aki nagyon barátkozó, kedves, nyitott kislánynak bizonyult. A pszichológus eközben elmondta a nevelőanyának, hogy két nő fogja örökbe fogadni Natit, aki megdöbbent, de nem volt ellenséges. Adrienn és Szilvi úgy döntöttek, szeretnék folytatni az ismerkedést a kislánnyal. Már meg volt beszélve a következő találkozó időpontja, mikor az örökbefogadási tanácsadó felhívta Adriennt azzal, hogy problémák várhatók. A nevelőanya ugyanis már korábban kérelmezte, hogy ő fogadhassa örökbe a kislányt, ám ezt nem engedélyezték számára, mivel „túlkoros” volt. A törvény szerint az örökbefogadó szülő legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél, nála ennél több volt a korkülönbség. Ez alól a rendelkezés alól még sosem tettek kivételt, nevelőszülőnél sem. Miután a nevelőanya megtudta, hogy két nő fogja örökbe fogadni Natit, ügyvéddel fellebbezett a döntés ellen. Read the rest of this entry

Változások a várakozás alatt

Általános

Mi történik, ha az örökbefogadásra várakozás alatt változások történnek a jelentkező életében? Ma a határozatot három évre adják ki, és egy évre meg lehet hosszabbítani. Ennyi idő alatt mindenféle történhet: lehet, hogy a sorban álló elválik vagy épp megházasodik, gyereke születik, elköltözik… Mit kell bejelenteni?

Konzultáltam a Tegyesz módszertani kiadványával és egy örökbefogadási tanácsadóval, és néhány tipikus helyzetet sorolok fel. Alapvetően a várakozónak jeleznie kell, ha változás történik személyi, családi, egészségi vagy lakáskörülményeiben, vagy a gyerekre vonatkozó elképzeléseiben. (Amúgy sem árt időnként életjelet adni.) A tanácsadó jelezni fogja, mikor kell felülvizsgálni a határozatot. Ilyenkor (az eredeti dátummal) a gyámhivatal módosít a határozaton, de alkalmatlanságot is megállapíthat, ha olyan a változás.

baby-376531_1920

Lakás változása

Általában új környezettanulmányt kell készíteni.

  • Új lakásba költözik a várakozó. ->A lakcímváltozás felülvizsgálatot feltételez, új környezettanulmányt kell készíteni. (Legyen rendben, ne kelljen ezzel vacakolni, amikor már lehetne hazavinni a kisgyereket!)
  • Jelentősen átalakítják a lakást (új szintet húznak fel rá, két szobát összenyitnak). -> Nem kell felülvizsgálni.
  • A lakásba odaköltözik hozzájuk egy rokon. -> A tanácsadó tudjon róla, a féléves látogatás során lépjen személyes kapcsolatba vele, tapasztalatairól feljegyzést készít, ha szükséges, a pszichológussal konzultál.
  • Másik megyébe költöznek. -> Az új megye végez új környezettanulmányt. És természetesen onnantól abban a megyében állnak sorban, az eredeti jelentkezési idő szerint. (Azaz, ha 2013-ban jelentkeztek Budapesten, és 2016-ban Baranyába költöznek, akkor a 2013-as év baranyai jelentkezői között várakoznak tovább.)

Családi állapot megváltozása Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2016 július

Általános

Nagyon sok olvasónak sikerült mostanában örökbe fogadnia, csak a nyár miatt még nem mindenki tudott beszámolni róla. Íme négy történet azoktól, akikhez nemrég érkezett kisgyerek, és várom a többiek beszámolóját is, akiknek a közelmúltban (mondjuk az elmúlt évben) bővült a családja. Gratulálunk mindenkinek!

Nicknév: nincs ilyenünk🙂

Családi felállás: Férjemmel közösen vállaltuk kisfiunkat. Ő az első gyerekünk.

Miben vagytok mások, mint mások:  Valószínűleg mi képviseljük a nagy átlagot az örökbefogadó szülők terén. Hétköznapi család, hétköznapi elvárásokkal és gondolatokkal.

Miért fogadtatok örökbe: 4 év után döntöttünk úgy, hogy ha már vér szerinti gyereket nem ad nekünk a Jóisten, azzal együtt, hogy mindketten makkegészségesek vagyunk, örökbe fogadunk egy kisgyereket. Tökéletes házaséletet éltünk korábban is, és úgy éreztük, ez csak egy gyerekkel lehet még kerekebb.

Mennyit vártatok: Két és fél évet.

Gáborka

Ki érkezett, honnan: Gáborkát egy gyermekotthonban ismertük meg, Budapesten, ahol mi is élünk (piros megye). Nagyon tetszett nekünk az első pillanattól kezdve, és a barátkozások alkalmával egyre inkább megszerettük. Gáborka majdnem 3 éves, egészséges, gyönyörű szemű és lelkű kisfiú, aki egész addigi életét a gyermekotthonban töltötte.

A leg…

A legnehezebb a bürokratikus része volt számunkra. A jelenlegi jogszabályok alapján a területileg illetékes kormányhivatal, a gyermekotthon, valamint a  Tegyesz részéről kihelyezett gyám, illetve egy tanácsadó szerepelt a jogi procedúrában. Fölösleges izgalmak emésztettek fel minket ebben az amúgy gyönyörű élethelyzetben.

A legjobb tanács, amit kaptatok: Amikor már hazahoztuk Gáborkát, és nekikezdtünk a gyereknevelésnek, a nagyszülők óva intettek minket, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan. Nem kell tökéletesnek lenni. Senki sem az.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A mai napig nagy szomorúsággal tölt el, hogy nekünk az első hetek rémálomba illően zajlottak. A barátkozás tökéletesen ment, ahogy a Naaaaaagy Könyvben meg van írva. Szeretettel fordultunk egymás felé, maga volt a csoda. A hazahozataltól számítva bő két hétig a hiszti- és dührohamok felváltva értek bennünket. Ütött, rúgott, elmondta, hogy nem szeret minket. Persze, teljesen tisztában voltunk azzal, hogy ez nagy változás az életében, ami még számunkra is felfoghatatlan, nemhogy az ő lelkének. De!!! mivel a barátkozás olyan csodálatosan zajlott, fel sem merült bennünk, hogy ilyen előfordulhat. Erről a felkészítés során nem hallottunk, így nem is számítottunk rá. Nagyon jó lett volna, ha az elejétől kezdve tudjuk, nem mi csináljuk rosszul , és nem is a gyereknek van kettős személyisége. Egyszerűen ez egy ilyen időszak és pont. Utólag hibának tartom, hogy a barátkozás alatt, bár megtehettük volna, egyszer sem hoztuk el a későbbi otthonába Gáborkát, ez megkönnyítette volna az átállást. Read the rest of this entry