2023. március 8.: Testvérre várunk

Tapasztalatmegosztó beszélgetés. Azt a helyzetet járjuk körül, amikor egy család a második (többedik) gyermek örökbefogadására várakozik. Nem lesz egy kitüntetett vendég, szeretettel várunk mindenkit, aki már fogadott örökbe második gyereket, vagy most erre a helyzetre készül, vagy egyszerűen meghallgatná mások tapasztalatát, és közösen fogunk beszélgetni.

Várható témák:

  • miben más egy második örökbefogadás?
  • hogy készítsük fel a gyerek(ek)et a testvér érkezésére?
  • hogy lehet kezelni a féltékenységet?
  • mivel jár, ha különböző hátterű gyerekek élnek egy családban?

És mindaz, ami a jelenlevőket foglalkoztatja!

Mikor: 2023. március 8-án szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. olvasásának folytatása

2023. február 1.: I adopted teens/Kamaszokat fogadtam örökbe

This event will be held in English, with Hungarian interpretation.

A beszélgetést angolul tartjuk, magyar szinkrontolmácsolással. Az angol leírás alatt magyarul is megtalálod a részleteket. 

Our next guest has adopted two teens (11 and 13 years old then) as a single mother. She is living in Hungary, but her first language is English so we will speak English.

We will discuss the following topics:

  • why she decided to adopt children of this age
  • the difficulties she is and was facing
  • how life is in her new family.

The participants can also ask questions. Everything said in the event is confidential, to respect the privacy of the family. No recording will be made, the participants are kindly asked for confidentiality.

The event is on 1st February 2023, Wednesday, at 5:30 pm, approximately till 7:30 pm. We meet on the Zoom, I’ll send the link to the applicants immediately before the event. Please note that registration to the event is only through the form below. 

You are kindly welcome. 


Következő vendégünk egy különleges örökbefogadást fog elmesélni. Az egyedülálló anyuka Magyarországon élő külföldiként fogadott örökbe két kamaszkorú testvért, 11 és 13 éves fiúkat. A beszélgetésben elmeséli, miért vállalkozott erre, milyen nehézségekkel szembesült, és hogy zajlik most a családi élet. Ti is kérdezhettek.

A beszélgetés bizalmas, felvétel nem készül, az elhangzottakat ne adjátok tovább. Angolul beszélgetünk, szinkrontolmácsolással. A tolmácsolásért köszönet Severinghaus Artemisznek.

Mikor: 2023. február 1-jén szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket.

Várható időtartam: két óra (de lehet előbb elmenni, megértjük, ha a gyerekeddel teendő van közben).

olvasásának folytatása

10+1 joghézag a gyökérkeresésben

Az örökbefogadott gyereknek és felnőttnek joga, pszichológiai szükséglete is származása megismerése, gyökereinek tiszteletben tartása. Mégis sok téren korlátokba ütközik a múlt feltérképezése. Szubjektív gyűjtésem arról, mely területeken korlátozzák a jogi hiátusok és a jelen örökbefogadási gyakorlat azt az örökbefogadottat, aki alaposabban utánajárna, ki is ő és honnan jön.

A jó hír, hogy az örökbe fogadott felnőttnek 1997 óta törvényi joga hivatalos eljárás keretében a gyámhivatalon keresztül vér szerinti szülőjét, és testvérét megkeresni. Bővebben itt írtam az eljárásról:

https://orokbe.hu/2014/10/06/a-szarmazaskutatas-hivatalos-utja/

https://orokbe.hu/2017/06/29/kerdezz-felelek-a-szarmazas-megismereserol/

Íme a joghézagok. A lista nem jelenti, hogy minden egyes örökbefogadottnál minden terület sérül, vagy akár fontos az illetőnek, de ezek rendszer- és jogalkotási szinten megjelenő hiányosságok.

    1. Anyja neve. Ha a szülő nem elérhető, vagy nem vállalja a kapcsolatfelvételt, az örökbefogadott csak annyi információt kaphat az eljárásban, hogy őt örökbe fogadták. Még a saját anyja nevét sem fogja megtudni.
    2. Születési neve. Sőt, a jogszabály még azt sem mondja ki egyértelműen, hogy ebben az esetben a saját születési nevét, vagy eredeti születési anyakönyvi kivonatát megkaphatja. (A manapság örökbefogadók jellemzően ezen adatok birtokába kerülnek az örökbefogadáskor. De lehet, hogy valakit évtizedekkel korábban fogadtak örökbe, vagy a szülők eltitkolják előle ezeket az adatokat.)
    3. Hol az apa? Az apákról legtöbbször nincs adat. A krízisben levő anyák nincsenek férjnél, az apa nem kerül be a nyilvántartásokba – többnyire még akkor sem, ha részt vesz az örökbeadási folyamatban és elkíséri az anyát. Ha nincs beírva apa, a gyámhivatal nem tudja megkeresni, legfeljebb az anya árulhatja el a kilétét – már ha él, ha megtalálják és hajlandó.
    4. Testvérek. A testvérek felkutatása az örökbefogadottak tapasztalatai alapján hiányos, a nyílt örökbefogadásokat sokáig nem rögzítette a Tegyesz, több helyen felnőtt (külföldön, állami gondozásban stb.) testvérek felkutatása kérdéses. Az apai féltestvéreket pedig, ha nincs apa bejegyezve, nem fogja kiadni a rendszer. Egyéb rokonokat (nagybácsi, unokatestvér) nem keres a hivatal.
    5. Fotó. Nagyon sok örökbefogadott gyermeknek ma sincs fényképe a vér szerinti szülőről. Még akkor sem, ha nyílt örökbeadás történt, azaz a szülők találkoztak*, vagy ha az állami gondozásban élő gyereket évekig látogatta a szülő. Ha van is fotó, sokszor rosszul értelmezett adatvédelemből nem kapja meg a gyerek az örökbefogadáskor. (Ezen a közösségi oldalak léte enyhít, de korrektebb lenne egy olyan kép, aminek az elkészítésébe, átadásába a szülő beleegyezett, netán a gyerekkel együtt szerepel rajta.)
    6. Nevelőcsalád. Semmilyen joga nincs az örökbefogadottnak azon gyerekek felkutatására, akikkel korábban a nevelőszülőnél akár évekig testvérként nevelkedett. És persze a nevelőszülőt sem kerestetheti. Ma már sok örökbefogadó tartja a kapcsolatot a nevelőszülővel, akivel az örökbefogadáskor találkoznak, de ha több helyen élt a gyerek, az eggyel korábbi nevelőszülő előkerítése hivatalosan nem lehetséges.
    7. Névváltoztatás. Bár 2014 óra jogszabály is kimondja, hogy az örökbefogadott gyerek utónevét csak indokolt esetben lehet megváltoztatni, ez sokszor ma is megtörténik, akár olyan „szoftos” formában is, hogy adnak neki egy második keresztnevet, és azon szólítják (ami ugyanúgy a név elvesztése egy kisgyerek számára).
    8. Kapcsolattartás. Ritkaságszámba megy még, ahol rendszeres személyes kapcsolattartás történik az örökbe fogadott gyerek és a vér szerinti család közt. Erre a nyílt örökbefogadás adna lehetőséget, de jellemzően ezt a lehetőséget fel sem ajánlják a közvetítő szervezetek. Nem mindenki alkalmas egy efféle kapcsolatra, de sokkal többen azok lennének, mint ahányan ma csinálják.
    9. Testvérkapcsolat. A jogszabály kimondja, hogy vér szerinti testvéreket lehetőleg együtt adjanak örökbe, de ez akkor megvalósítható, ha időben közel válnak örökbe fogadhatóvá. A rendszer hivatalosan nem nyújt adatokat az előbb vagy később örökbeadott testvérekről, legfeljebb “szivárogtat” olykor. Ritka a kapcsolattartás nem együtt élő testvérek közt. 14 éves kor alatt a gyámhivatal sem indítja el a keresést. Néhány civil szervezet nyitottabb e kérdésben.
    10. Orvosi adatok. Az örökbefogadáskor az addigi orvosi dokumentációt megkapja a szülő, de ez hiányos lehet. Ha a gyerek élt a vér szerinti családjában is, az abból az időből származó leletek valószínűleg nem lesznek meg. A titkos örökbefogadáskor új taj-számot kap a gyerek, a korábbi adatai nem lesznek hozzáférhetők az egészségügyi rendszerben. A gyámhivatal adhat felvilágosítást a vér szerinti szülő egészségügyi adatairól, de ezt a kérést is orvosilag indokolni kell, de nincs szó a gyermek saját korábbi adatainak kikéréséről.

olvasásának folytatása

2022. július 6. Vendégünk Péter, felnőtt örökbefogadott

Egy régi ismerőst látunk viszont. Péter örökbefogadottként nőtt fel, a harmincas éveiben jár. Ő az a ritka eset, aki nemcsak megkereste a vér szerinti családját, de szoros kapcsolatot alakított ki velük. Azóta azonban sok minden történt… Már többször elmesélte a történetét, de pár évenként érdemes újra felvenni a fonalat, hisz annyi minden változik. Felnövés, útkeresés, cigány származás, az örökbefogadó és a vér szerinti szülőkkel és testvérekkel való viszony is szóba kerül. 

Az első interjút 2015-ben adta, a vér szerinti családdal való euforikus viszontlátásról. Itt olvashatjátok: https://orokbe.hu/2015/03/05/koszonom-hogy-ilyen-embert-faragtatok-a-fiambol/

Ez a hangfelvétel pedig 2020-ban készült, mikor épp mosolyszünetet tartottak: https://orokbe.hu/2020/05/04/utankovetes-peter-podcast/

Mikor: 2022. július 6-án, szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket.

olvasásának folytatása

2022. június 8., 17:30 Testvéreket fogadtunk örökbe

Vendégünk Andrea és István lesznek, akik egyszerre két testvért fogadtak örökbe, egy fiút és egy lányt. A gyerekek akkor 2,5 és 4 évesek voltak, és azóta eltelt két év. Amiről beszélgetni fogunk:

  • mivel jár egyszerre két gyermek családba illesztése?
  • milyen a semmiből kétgyerekes szülővé válni?
  • hogy küzdenek meg a mindennapokkal?
  • hogyan képzik magukat a szülők folyamatosan?

És persze mindarról, ami a résztvevőket érdekli. 

Mikor: 2022. június 8-án szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. olvasásának folytatása

A gyerekünk testvére

Ma az örökbeadott gyerekek és vér szerinti testvérük relációjáról lesz szó.

A legjobb és a legrosszabb dolog is egy állami gondozott gyerek életében, ha van testvére. A rendszerben felnőtt fiataloknak sokszor nagyon szoros a kapcsolatuk a testvérükkel, szorosabb, mint az „odakint” felnövőknek. Ugyanakkor a testvér léte nagyon megnehezíti, hogy egy gyerek örökbefogadó családba kerüljön.

A rendszer igyekszik együtt elhelyezni és együtt örökbe adni a testvéreket, ha ez lehetséges. Ez régóta elv a gyerekvédelemben, a 2020-as törvénymódosítási csomag egy passzusa külön ráerősített erre, kimondva, hogy örökbe fogadható testvéreket, féltestvéreket együtt kell örökbe adni, hacsak ez nem ellentétes valamelyik gyerek érdekével, ha pedig egy testvér később kerül örökbefogadásra, előnyt élveznek a korábbi testvér örökbefogadó, már ha alkalmasak.

Hogy kerülnek testvérek örökbeadásra?

Az egyik helyzet, ha bekerül egyszerre 3-4-5-6 testvér a rendszerbe, elhanyagolás, bántalmazás miatt. Elvileg együtt kéne őket elhelyezni, a gyakorlatban ez akkor sikerülhet, ha van olyan nevelőszülő, aki vállalja őket. Ma egy nevelőszülő 4, sajátjaival együtt összesen öt gyereket nevelhet, e fölé csak testvérek együttes elhelyezésénél lehet menni. Nem véletlen, hogy ezt a számot folyamatosan csökkenti a törvénykezés az elmúlt években. És nagyon nehéz hirtelen ennyi férőhelyet találni, hacsak nem akkor kezd a nevelőszülő. A testvérek emiatt nagyobb eséllyel kerülnek gyerekotthonba.

Ha a gyereket már születésénél kiemelik a családból, vagy a kórházban hagyja az anya, akkor attól függ, hogy együtt vagy külön adják őket örökbe, hogy milyen sűrűn születnek, melyikkel mennyi ideig tartják a kapcsolatot a szülők. Előfordulnak olyan bizarr helyzetek, hogy egy nevelőcsaládnál él két testvér, az egyiket még látogatja az anya, a másiknál már megvonták a jogait.

Az örökbeadás előtt a gyermekvédelmi szakemberek teamje közösen igyekeznek a gyermekek esélyeit latolgatni a döntéshez, szét lehet-e választani a gyerekeket. Milyen erős a testvérkapcsolat? Van-e a gyerekeknek esély együtt családot találni? Ha igen, akkor belföldön vagy külföldön? Milyen a hátterük, személyiségük, egészségi állapotuk, mennyi esélyük lenne külön? Milyen szoros köztük a kapcsolat? Egy helyen élnek? Ha nem, egyáltalán ismerik egymást? Mi a gyerekek érdeke? Van-e még testvérük a rendszerben, és ő örökbe fogadható lesz várhatóan? Mikor? Ezeket vizsgálják a szakemberek. Ha lehet, akkor törekednek a testvérek együttes örökbeadására. Sokféle forgatókönyv elképzelhető: előfordul, hogy inkább külföldre, de együtt adják őket örökbe, vagy külön családokhoz, de kapcsolattartással. Ilyenkor azt is feltérképezik, nyitott-e a kapcsolattartásra az örökbefogadó szülő. Néha egymást nem ismerő vér szerinti testvérek kerülnek egy családhoz, ilyenkor a gyerekeket is össze kell barátkoztatni (ez inkább kicsi korban szokásos). Vagy a nevelőszülő fogadja örökbe a “maradó” gyereket. És az is megesik, hogy a gyerekek maradnak a rendszerben. Ahol hiába élnek most egy helyen, könnyen lehet, hogy a nevelőszülő pár év múlva nyugdíjba megy, nem találnak hirtelen mást négy testvérre, és akkor már nem fognak egy helyen élni. olvasásának folytatása

Videó: vendégünk Bombanyu

Egy 2021. októberi Örökbe.hu rendezvényről készült felvételt láthattok. Vendégünk Páczai Patrícia volt, két örökbefogadott gyermek édesanyja, aki a népszerű Bombanyu blogot is vezette a saját örökbefogadásának tapasztalatairól. Nagyon izgalmas és őszinte beszélgetést adok közre, amiben szóba kerül meddőség, vetélés, válás, hospitalizált kisgyermek érkezése és testvérféltékenység. Az élő beszélgetés még ennél is érdekesebb volt, mert egy óra után kikapcsoltuk a felvételt és Patrícia bizalmasan mesélt tovább – de ehhez részt kellett venni a rendezvényen. Mindenesetre a tartalom is elárulja, milyen személyes sztori következik. A beszélgetést Mártonffy Zsuzsa vezette, a vágás Tischler Attila munkája.

0′ Bemutatkozás

5′ Az első vetélés. Attól még, hogy kicsi, hogy nincs neve, hogy nem tudja senki a várandós anyán kívül, nagyon tud fájni. Hat évre beleragadtam a gyászba.

8′ Az a gyerek, amelyik meg akar születni, meg fog születni?
10′ Gergővel az egymásra találásunk sorsszerű volt.
12′ Egyik nap a multinál ültem, és másnap volt egy kétéves gyerekem.

olvasásának folytatása

„Én tudom, mit miért csinálok a gyerekemmel”

Beszélgetés egy háromgyerekes anyukával, aki nem ijed meg az árnyékától! Tina és férje három örökbefogadott gyereket nevelnek, van bőven nehézségük, mégis sugárzik egy optimizmus az interjúból. Tina egy Örökbe.hu rendezvényen volt a vendégem 2020. októberében. A rendezvényen én és az olvasók kérdeztek, a gépelésben Szentkúti Viola segített.

Ez az interjú második része, ma a két kisebb gyerekkel kapcsolatos nehézségekről olvashattok. Az első rész itt található: https://orokbe.hu/2021/10/12/tina-interju-1-iza/

Beszéljünk kicsit a két fiúról is!

Vincénél a nehézség az volt, hogy nála eleinte semmi nehézség nem volt. Ha ilyen gyerekek születnének, akkor senki nem állna meg 4-5 gyereknél, hanem akármennyit vállalna. Nagyon ritkán sírt, rengeteget aludt, úgyhogy mellette mindent meg tudtam csinálni. Klasszul elfoglalta magát, nagyon szépen fejlődött, a mozgásával is minden csodálatos volt, az önbizalma is gyönyörű. Aztán az iskola előtti évben kezdtek kiütközni mégis problémák, de nem is nekem tűnt föl, hanem egy fejlesztő szólt, hogy annyit rohangászik ott föl-alá, a végén nekirohan a falnak, és nem áll meg. Ez állítólag baj. Én akkor nem nagyon foglalkoztam vele, mert hát fiú. Persze, hogy rohangál, meg össze-vissza mozog. De aztán amikor elkezdődött az iskola, akkor kiderült, hogy ennél többről van szó, nem tud megülni a fenekén, nehezen vesz részt az órákon, miközben az óvodában soha semmi ilyen gondot nem említettek vele kapcsolatban.

Hirtelen egy teljesen problémamentes gyerekből ott álltunk egy olyannal, akinél már az ADHD is felmerült.

Ha az órán nem értett valamit, akkor ő gyorsan viccet csinált az osztálynak, a többiek remekül szórakoztak rajta, és ezt kifejezetten így írják az ADHD-soknál (hiperaktivitás és figyelemhiány zavar), hogy az osztály bohócai. Tényleg nagyon sok minden meg is felelt volna az ADHD-nak, csak a gyerek előélete nem felelt meg. Én kérdezgettem szülőket, akiknek diagnosztizált gyerekük van, és mindig kiderült, hogy ott már babakorban komoly nehézségek voltak az alvással, a sírással, a fejlődéssel, hogy nem tudják lekötni magukat. Úgyhogy nem is akartam ezt elfogadni, mindemellett a Vadaskertben rá pillanatok alatt rásütötték, hogy ADHD-s, úgy, hogy látták öt percet talán. Azóta érdekes módon meg is szűnt, neki is nagyon jót tett a karantén, mert sokat voltunk együtt, meg kapott ő is mozgásterápiát, egy darabig jártunk vele is pszichodrámára, de nála nem éreztem, hogy az az ő útja. És tavaly voltunk egy úrnál, aki az antropozófia (világnézet, a Waldorf-iskolák filozófiai alapja is) szerint foglalkozik a gyerekekkel, ő annyit mondott, hogy nem ADHD-s a gyerek, csak rengeteg sok anyát igényel, és hiperérzékeny a külvilágra, emiatt is mozgékonyabb, felbolydultabb. Nagyon megmaradt bennem, hogy azt mondta, én legyek mindig elérhető a gyerek számára, és úgy tűnik, mivel a karantén alatt én végig elérhető voltam a számára, hogy valószínűleg neki is szüksége volt erre. Nála később jött ki, amivel Iza ennyi idősen már küzdött, hogy elkezdett foglalkozni rendesen azzal, hogy őt örökbe fogadtuk, hogy milyenek lehettek a vér szerinti szülei. Én úgy gondolom, hogy őt ez bolydította föl, mikor ez a tudatáig igazán elhatolt. Mert előtte ezzel nem nagyon foglalkozott. Persze hallotta, hisz Iza kérdezett rendületlenül, és abba időnként beleszőttük az ő történetét is, de ő magától nem kezdett el érdeklődni. Bendegúz érkezésével is ki lett alóla rántva a talaj, mert Bende tényleg rengeteg sok foglalkozást igényelt, én azt szoktam mondani, hogy Bendegúzt kvázi nekem ki kellett hordanom, úgy hogy már ő megszületett, mert ő folyton ránk volt kötve, a hasunkra, a hátunkra, valahova. Nagyon rosszul aludt, ha leraktuk, már ébredt is föl, akkor volt nyugodt nagyjából, ha a mi testünkön lehetett. Rengeteg ideig evett, sokat kellett vele foglalkozni, meg Izával is.

Vincét elkönyveltük problémamentes gyereknek, és egyszer csak lecsapódott nála, hogy itt őróla lemaradt a hangsúly.

Amit utólag szintén bánok, de nem hiszem, hogy nagyon tudtam volna mást csinálni, mivel a másik két gyerek tényleg annyira sok foglalkozást igényelt, örültem, hogy a harmadik viszonylag jól elvan, és nem kell mindig keresni a megoldásokat a problémáira. Ehhez képest egyszer csak ott tartottunk, hogy ezzel el van maradva, azzal el van maradva, nem tud viselkedni az iskolában, nem tud odafigyelni, nem csak órán nem, hanem úgy egyáltalán semmire nem tudott figyelni. Most meg annyira édes, hazajön, és mondja, hogy képzeld, anya, az angolórából semmit nem értettem, és mégsem vicceltem szét az órát. Meg is dicsérem miatta, hogy milyen büszke vagyok rá. olvasásának folytatása

„Én mindig a bántalmazó gyerek lelkét kezdem sajnálni”

Beszélgetés egy háromgyerekes anyukával, aki nem ijed meg az árnyékától! Tina és férje három örökbefogadott gyereket nevelnek, van bőven nehézségük, mégis sugárzik egy optimizmus az interjúból. Tina egy Örökbe.hu rendezvényen volt a vendégem 2020. októberében. A rendezvényen én és az olvasók kérdeztek, a gépelésben Szentkúti Viola segített.

Mai témánk: küzdelmek az örökbefogadott gyerekkel. Vendégünk Tina, örökbefogadó anyuka, három gyermeket nevelnek a férjével közösen, mind a három gyermek örökbefogadott. Sokan ismerhetitek, elég aktív tagja az örökbefogadós csoportoknak. Azt gondolom, hogy neki se könnyebb, mint másnak, én mégis látok belőle sugározni egy erőt, bátorságot, amiért őt valahogy kevésbé nyűgözik le a gyerekekkel kapcsolatos gondok. Arról szeretnénk beszélgetni, hogy mivel jár a gyerekek örökbefogadása, még ha azok nagyon piciként érkeztek is, milyen szülői stratégiákkal lehet leküzdeni a nehézségeket. Tina, mondj pár szót a családotokról!

Sziasztok, mindenkinek! 11 és fél éves a lányom, Iza, a középső gyerek, Vince most lesz 9 éves, a legkisebb pedig Bendegúz, 4 és fél éves, és a férjemmel együtt neveljük őket. Az első két gyerek nyílt örökbefogadással érkezett, mind a ketten a Fészek Alapítványon keresztül, amit akkor még Budai Ági vezetett. A harmadik pedig országos listáról, titkos örökbefogadással, három hetesen.

Már ez is bátorságra vall, hogy három gyereket vállaltatok. Nem minden örökbefogadó szülő jut el idáig…

Én úgy látom, egyre többen. Mi Szentendrén lakunk, itt a három gyerek olyan, mint Pesten az egy, itt nem ritka a 7-8 gyerek sem.

Fiatalon kezdtétek?

Mondhatni igen, mert mikor Iza érkezett, akkor én 30 éves voltam. Most vagyok 42, szoktam gondolni rá, hogy milyen lenne, ha most várakoznánk, most állnánk be a sorba. Hamarabb eljutottunk idáig, mert velem egy idő után nem tudtak az orvosok mit kezdeni, így aztán nem is erőltettük.

Elég fiatalon vágtatok neki ennek az útnak és következetesen haladtatok. Több gyerek már nem lesz, ha jól tudom?

Mindenféle szempontból elértük a határainkat. Anyagilag is, és én most már kacsintgatok kifelé a folytonos reggeltől-estig anya szerepből, szeretném kicsit magam elfoglalni más dolgokkal is. Nem mondom, hogy egyszerűen megy, de nem szeretnénk már több gyermeket.

Akkor te az első gyerek érkezése óta otthon vagy a gyerekekkel?

Az első két gyerek után jött egy szünet, én visszamentem három évre dolgozni, utána érkezett Bende, és azóta otthon vagyok, most már több mint négy éve főállású anyaként.

Mesélsz kicsit a gyerekekről? Sok embernek az álma egy újszülött baba…

Annak idején én is úgy gondoltam, hogy

egy újszülöttnek mi baja lehet, nem létezik, hogy emlékszik bármire, nem lehet gond, elég lesz a gyereknek, hogy mi nagyon szeretjük. Egy idő után kiderült, hogy ez nem mindig elég.

Persze, az alap a rengeteg szeretet, amit igényelnek, ezt néha nehéz is kielégíteni. Egyébként mindhárom gyerekünk teljesen egészséges. De a legidősebb gyereknél már rögtön az elején kiderült, hogy ő nem úgy működik, mint ahogy általában a kisbabák, ez azóta is áll rá. Vele voltak kétségbeesettebb időszakaim, mindenféléket kipróbáltam, amiket olvastam, és nála nem igazán váltak be. De egy idő után engedtem ösztönösebbnek lenni magam, rájöttem, hogy nem kell mindent elolvasni, minden tanácsot megfogadni. Csak nehéz ebben a közegben mozogni, ahol az embernek a nagyszülőktől kezdve az idegenekig az utcán mindent megmondanak. És Iza pláne olyan gyerek volt, akire mindenki nagyon jól tudta, mit kéne vele csinálni, hogy ő megjavuljon, de semmiféle szakkönyv nem vezetett hozzá közelebb. Egy idő után rájöttem, hogy vannak néha olyan megérzéseim, amit nem is tudnék tudományosan alátámasztani. Vele a legnehezebb eleinte az volt, hogy nem foglalta le magát. Őt mindig le kellett foglalni, és elsősorban meséléssel, énekléssel, de amit én csinálok, nem egy magnó. Ő nagyon jó nyelvérzékkel bír, ez már pici korában is látszott, az autózás is úgy zajlott, hogy én végig mondtam a meséket, a mondókákat és az énekeket, különben meg bömbölt. Ő sosem úgy működött, ahogy elvárták, sokan nem értették, és nem tudtak vele mit kezdeni. Ráadásul csak azzal működik együtt, akin érzi, hogy szereti, meg őszintén fordul felé. olvasásának folytatása

Január 27.: Kisiskolások szülei

Most azokat a szülőket hívom, akiknek kisiskolás korú (mondjuk 6-12 éves) örökbefogadott gyereke van, és szívesen részt vennének egy nekik szóló, több alkalmas online támogató csoportban. Ezen az alkalmon azt beszélnénk meg:

  • milyen problémáink vannak?
  • milyen segítségre lenne szükségünk?
  • milyen formában, gyakorisággal tudna működni a csoport? 

Ide érintetteket várok, akik kicsit is nyitottak a részvételre. Az anyagiakat megoldjuk, ez ne tartson vissza senkit. A megbeszélés természetesen bizalmas, ami elhangzik, az köztünk marad, és attól még, hogy valaki ezen az alkalmon részt vett, természetesen nem kötelező jönnie a csoportba. 

Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája, maga is három kisiskolás gyerek szülője.

Mikor: 2021. január 27-én szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot. olvasásának folytatása