Tag Archives: csecsemő örökbefogadása

Január 20. Milyenek az újszülöttek?

Általános
Sok örökbefogadó nagy álma egy újszülött kisbaba érkezése. Legközelebb arról fogunk beszélgetni, mire érdemes számítani újszülött örökbefogadása esetén. Sulyok Eszter pszichológus, szülő-csecsemő konzulens, a Fészek Alapítvány munkatársa lesz a vendégem, maga is örökbefogadó szülő. Amiről szó lesz:
  • milyen betegségek, rendellenességek láthatók már újszülött korban?
  • mihez kezdjünk egy pici babával, hogy gondozzuk?
  • mire van szüksége?
  • hogy kezeljük a jogi kockázatot, a visszalépés lehetőségét?
És természetesen mindarról, ami a hallgatókat érdekli. Lehet kérdezni, és küldhettek előre is kérdéseket. Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája. Mikor: 2021. január 20-án szerdán 17:30-kor.  Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot. Read the rest of this entry

Újszülött örökbefogadása

Általános

A legtöbb örökbefogadó úgy gondolja, hogy elfogadna újszülöttet, és sokan úgy vágnak bele a folyamatba, hogy kifejezetten minél kisebb babát szeretnének. A belföldi, nem rokoni örökbefogadók harmada pár hetes bébit vitt haza az elmúlt évek magyar statisztikái szerint.

Lássuk, mit is jelent egy újszülöttet örökbe fogadni!

  • Az első perctől, napoktól lehet építeni a kapcsolatot, ami csodálatos. A gyerek maradéktalanul belenő a családba. Ha már egy gyerek nem nőhet fel a vér szerinti családjában, az az ideális, ha minél kevesebb változást szenved el, azaz ha azonnal örökbe fogadják.
  • Az örökbefogadó megélheti a babázást, ott lehet akár már a szülésnél, majd minden fontos állomásnál, az első mosolyt ő kapja, tanúja lesz a felülésnek, mászásnak, járásnak, az első szónak. Az első perctől lehet dolgozni a kötődésen, a saját elveink szerint nevelni a gyereket.
  • Ezzel együtt természetesen ekkor sem lehet elfeledkezni arról, hogy a gyereket egy másik anya szülte, van egy származási családja, tehát beszélni kell az örökbefogadásról vele.
  • Mivel az ilyen korú gyerekek anyja vagy szülei jellemzően hozzájárultak az örökbefogadáshoz, könnyű jót mondani róluk a gyereknek. Ezek az anyák így gondoskodtak a gyerekről.
  • Ha nyílt az örökbefogadás, akkor sok információt lehet szerezni a szülőanyáról, körülményekről, betegségekről. Titkos örökbefogadásnál kevesebbet, egy inkubátoros babánál semmit.
  • Az újszülöttekre várakoznak a legtöbben, nekik – hacsak nem egészen súlyos betegek – mindig találnak családot. Tehát aki azért akar örökbe fogadni, hogy segítsen egy gyereknek, aki egyébként szülők nélkül maradna, inkább az idősebb korosztályban gondolkodjon.
  • Egy ennyi idős babánál csak legdurvább betegségek, szövődmények derülnek ki. Tehát kiderül, ha Down-szindrómás, ha szájpadhasadéka van, ha hiányoznak a lábujjai. Nem derül ki, hogy értelmi fogyatékos, asztmás, allergiás, epilepsziás lesz-e, lesz-e tanulási zavara, fejlődési elmaradása, milyenek az értelmi képességei. A temperamentuma, egyénisége sem látszik még. Sőt, egy gondozatlan terhességnél még az is csak becslés, hanyadik hétre született. A későbbi fejlesztésekhez nagyon fontos pontosan feljegyezni, mit mennyi idősen csinál a gyerek (átfordulás, kúszás, felállás…)
  • Az sem látszik, hogy fog kinézni nagyobb gyerekként vagy felnőttként, nem bejósolható a későbbi hajszíne, bőrszíne. A legtöbb baba kék szemmel születik, besárgult, lehet, hogy magzatmázas, szőrös, kopasz, esetleg véraláfutásos vagy összenyomódott a feje a szülőcsatornában. A reklámokban, filmekben pár hónapos, kisimult csecsemőket mutatnak, ehhez képest egy újszülött sokkoló látvány lehet. Nyugi: azoknak is, akik épp most szülték.
  • Épp ezért ne érezd magad rossznak, ha nem alakul ki első pillanattól az anyai, apai érzület, ez időbe telik. Elég, ha rokonszenves a baba és a helyzet.
  • Az újszülött nem tiszta lap! Még ha nem is látszik, hoz magával képességeket, temperamentumot, amikre tekintettel kell majd lenni a nevelés során.
  • Be kell szerezni a fogadásához kiságyat, babakocsit, kiskádat, lelkes szülők még ezermillió költséges kütyüt megvehetnek. Viszont autósülés nélkül már a kórházból sem lehet hazavinni! Az első ruhamérete 50-56-os lesz (kivéve az egész hórihorgas újszülötteknél), és eleinte 2-3 havonta kinövi a ruháját. Nem kell zenélő-forgó-fejlesztő játékokkal körülvenni, minden vackot megvenni, nem kell külön mosni a ruháit, nem kell lábujjhegyen járni, ha alszik.
  • Újszülött örökbefogadásánál felmerül, hogy megpróbálhatja szoptatni az anya. Ez többeknek sikerült már, bár jellemzően nem termelődik annyi tej, hogy tápszerre ne legyen szükség. Viszont: ingyen jár anyatej minden örökbefogadott babának!
  • A hazai gyakorlat miatt újszülöttre elsősorban a házasoknak van esélyük, nekik is főleg akkor, ha 40 éves korukig jelentkeznek.
  • Újszülöttnél azonnal kell lépni. Lehet, hogy a telefonhívás után pár órával már oda kell érni a kórházba, eldobni a munkát és azonnal intézni az intézendőket. (Nagyobb gyereknél több a ráhagyás.)
  • Ha országos listán, vagy civiltől jött a hívás, akkor utazni kell, esetleg szállást bérelni. Az alapítványoknál van egy közvetítői díj, és több helyen szokás az anyasági segély összegát átadni a szülőanyának. Azaz sok költség merül fel egyszerre, a juttatások pedig csak több hónap múlva fognak megérkezni.
  • Újszülöttnél a legmagasabbak a juttatások. Mód van több évig otthon maradni.
  • Újszülött örökbefogadásánál hat héten belül visszaléphet a szülőanya. Ez évi néhány esetben fordul elő (a 180-200 újszülött-örökbefogadásból). Ez az időszak eléggé szokta nyomasztani az örökbefogadókat.
  • Ha hazavitték a babát, az első időszakban fokozott segítségre lesz szükség. Nehéz elhinni, de a bébi 2-3 óránál nem alszik többet egyben, éjszaka is etetni kell, lehet, hogy órákat sír, ettől hamar ki lehet purcanni. Az első időkben napirendje sincs, nem lehet tudni, mit fog épp kettőkor csinálni.
  • A vér szerinti szülők is szoktak aggódni, hogy fognak életben tartani egy 2-3 kilós pöttöm babát. Ez a szorongás megjelenhet örökbefogadóknál is, sőt, depresszió is előfordulhat, nem kell hozzá szülni. Egy nehéz temperamentumú baba, aki sokat sír, nem alszik, nem megvigasztalható, hátrafeszíti magát, nem lehet megölelni, az első időben sok kudarcélményt adhat, pedig az örökbefogadó semmit sem csinál rosszul. Egy 2-3 éves gyereknél már jobban látszik, mit is kell vele kezdeni.
  • Ha bárhol megjelensz egy csecsemővel, még azok is a szülésről, szoptatásról fognak kérdezni, akik először látnak, a játszótéren minden anyuka beavat a szülésébe. Vagy elmondod mindenkinek az igazat, vagy hazudsz, vagy barátságtalan vagy…

Akik újszülöttet fogadtak örökbe: mi okozott meglepetést?

„Mindketten gyereket akartunk, de ki tudtuk mondani: az a legfontosabb, hogy együtt”

Általános

Egy pár útja az örökbefogadásig, és azon túl. Éva és István az Örökbe.hu virtuális rendezvényén mesélték el a történetüket, a beszélgetést Sulyok Eszter pszichológus és Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu gazdája vezette, a résztvevők is kérdeztek. Meddőségi kudarcok, inszeminációk, örökbefogadás, egy meglepetésbaba, majd sűrű élet négyesben. Mennyire viseli meg a meddőség a párkapcsolatot? Hogy lehet együtt, vagy egymást bevárva eljutni az örökbefogadásig? És milyen az élet ma, két kisgyerekkel?

Zsuzsa: Mutatkozzatok be, kérlek!

Éva: Éva vagyok, Vicq néven ismertek a blogról. Nyolcéves, újszülöttként örökbefogadott lányunk van, és utána egy besikerült meglepetésgyermek, aki most ötéves lesz, így vagyunk négyen egy boldog család.

István: István vagyok, én vagyok a negyedik, sofőr, háziúr…

Zsuzsa: Mióta vagytok együtt? Mi élt a fejetekben a gyerekvállalásról az elején?

István: 11 éve vagyunk házasok, 13 éve együtt. Az elején úgy képzeltük, hogy majd jönnek, aztán csak vártunk, elkezdtünk gondolkodni…

Éva: Nekem voltak ismert hormonális problémáim, így már az elején jártunk a nőgyógyásznál. Mikor megbeszéltük, hogy lassan jöhetne, előtte én már voltam az orvosnál, de ő azt mondta, hogy lehet próbálkozni, de azért elindított egy kivizsgálást, hogy miért rendszertelen a ciklusom. Mindkettőnknek volt előtörténete, és abból sejteni lehetett, hogy ez nem fáklyásmenet lesz. Hamar elkezdtünk gondolkodni, hogy lehet segíteni kicsit a sorsnak.

Eszter: Sokszor tapasztalom, hogy az emberek úgy mennek neki, hogy az orvos megnyugtatja őket: majd megoldjuk, lehet, hogy nehéz lesz, de az elején kevés emberben merül fel az örökbefogadás. Ez hogy volt bennetek?

Éva: Én is azt hittem, hogy ez a „megoldjuk” kategória, majd az orvos felír gyógyszert, néz hormonlabort, de akkor nem volt okunk feltételezni, hogy ez ennél bonyolultabb lesz. Attól még, hogy nehezített a pálya, viszonylag sima ügy lesz, gondoltuk. A nőgyógyász se nyomult rá, mi se, hogy itt hősiesen kéne küzdeni. Az örökbefogadás gondolata meg fel se merült, akkor kezdtünk a házasság gondolatánál tartani.

Zsuzsa: Volt idő, mikor elkezdtetek rástresszelni a dologra?

István: Persze, megvoltak a sírós éjszakák. Elkerültünk Tapolcára a meddőségi központra. Belépsz, tömve van a fal babák fotóival, neked meg nem sikerül. Mint mikor egy életfogytosnak mutogatod a világ legszebb tájait. Aztán kifogtunk egy dokit, aki az orvos nejemnek kezdte magyarázni az inszemináció lényegét. Az egésznek volt egy olyan hangulata: akarja, nem akarja, döntsön! Neki menni kell, jön a következő paciens. Nyomás volt rajtunk, egyfelől a francba kívántuk az egészet, másfelől az eredményt meg akartuk, nem szabad feladni. Mindkettőnknek kemény volt odajárni, a sikertelenséget elviselni. Az elején mi megbeszéltük, hogy kizárólag inszemináció lesz, lombikot mi nem akartunk, mert az a természet megerőszakolása.

Eszter: Ebben egyetértés volt köztetek? Read the rest of this entry

Szeptember 30. Örökbefogadott baba szoptatása

Általános

Az örökbefogadó anya is képes lehet szoptatni gyermekét. Vendégünk W. Ungváry Renáta szoptatási tanácsadó lesz, aki már több nőnek segített ebben. Most elmondja nekünk, milyen előkészületek szükségesek egy örökbefogadott baba szoptatásához, milyen nehézségekkel és örömökkel lehet számolni, és mi a folyamat élettani alapja. És természetesen mindarra felel, ami a jelenlevőket érdekli!

Mikor: szeptember 30-án, szerdán 17:30-kor – a szokásos Örökbe.hu virtuális időpontban.

Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.

Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot.

Kinek: bárki jöhet!

Hogyan: Jelentkezzetek a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, és küldöm a Zoom-linket.

Belépődíj nincs, de ha teheted, támogasd az Örökbe.hu blogot egy mozijegy árával.

Várható időtartam: két óra (de lehet előbb elmenni, megértjük, ha a gyerekeddel teendő van közben).

Ha mégsem tudsz részt venni, szólj, hogy ne várjunk hiába.

Beszélgetés Katona Andreával és Gyulával – podcast

Általános

Az októberi Örökbe.hu rendezvény hangfelvétele. A Katona házaspárral beszélgetek. Andrea a Fészek Alapítványt vezeti Budai Ágnes 2016-os halála óta, munkáját férje, Gyula is segíti. A házaspár maga is örökbefogadó szülő, két felnőtt és két kisiskolás gyerekük van.

A beszélgetést különösen ajánlom azoknak, akik örökbefogadás előtt állnak, és a nyílt örökbefogadásra vagy újszülött érkezésére is nyitottak, sok izgalmasat megtudunk arról, hogy működnek az alapítványok, honnan érkeznek az örökbe fogadható babák, léteznek-e fehér bőrű, egészséges újszülöttek, és mik a teendők a várva várt telefonhívás után. Gyula pedig az örökbeadó és örökbefogadó apák szemszögébe is beavat minket. A helyszínt az Újpesti Szigeti József Utcai Általános Iskola, a felvételt a Mária Rádió biztosította, köszönjük nekik. A rendezvényen mintegy 50 hallgató is jelen volt, nagy részük várakozó, az ő kérdéseik is szerepelnek az anyagban.

A beszélgetés online meghallgatható itt:

Read the rest of this entry

A visszalépésekről

Általános

Magyarországon az újszülöttet örökbeadó szülőknek a gyerek hathetes koráig joga van visszavonni a nyilatkozatát. Azaz, ilyen esetekben előfordulhat, hogy az örökbefogadó már hazavitt egy kisbabát, majd pár hét múlva vissza kell adni őt. Titkos örökbefogadásnál már régebben fennállt a visszalépés jogi lehetősége, nyílt örökbefogadásnál 2014-ben vezették be. Az örökbefogadók nagy többsége újszülött babát szeretne, vagy ilyen korú gyermeket is szívesen elfogadna, ugyanakkor nagyon tartanak attól, hogy a szülőanya visszalép és elveszítik a babát. Ma a visszalépések jogi és gyakorlati oldalát mutatom be. Az adatok az Emberi Erőforrások Minisztériumától és a Központi Statisztikai Hivataltól származnak.

Mikor kérhetik vissza a gyereket? Ha hat hétnél fiatalabb újszülöttet

  • a vér szerinti szülei nyíltan adtak örökbe,
  • vagy titkosan adták örökbe,
  • vagy inkubátorba helyeztek – ez titkos örökbefogadáshoz való hozzájárulásnak minősül.

A visszalépés a gyerek 42 napos koráig lehetséges, függetlenül attól, mennyi idős volt az örökbeadásnál.

Nincs visszalépési lehetőség

  • hat hétnél idősebb gyerek örökbefogadásánál,
  • vagy ha ennél fiatalabb a baba, de nem a szülő hozzájárulásával adták örökbe (azaz a szülőknek megszüntették a jogait, az azonban a gyakorlatban nem zajlik le ilyen rövid idő alatt.)

Read the rest of this entry

Mit kérdezzek a vér szerinti anyától?

Általános

Nyílt örökbefogadásnál merül fel ez a kérdés. Ilyenkor az örökbeadó szülők (általában az anya) és az örökbefogadók (általában egy házaspár) találkoznak, van lehetőség ismerkedni, kérdezni. A mai cikk az örökbefogadók szemszögéből veszi át, mire érdemes odafigyelni a nagy találkozásnál. Én nem voltam ilyen helyzetben, bár nyitottak voltunk a nyílt örökbefogadásra is, de végül titkosan érkeztek a fiaink. Megpróbálom összeszedni, én milyen kérdéseket tartanék fontosnak, ha találkoznék a gyermeket örökbeadó anyával. Ez csak egy vázlat, a konkrét helyzet dönti el, mely témákra van idő, bizalom és nyitottság.

A keretek

  • Mennyi időnk van? Nem mindegy, hányszor találkoznak a felek. A szélsőségek: van, amikor a leendő örökbefogadó több hónapon át részt vesz a terhesgondozásban és szoros kapcsolatot alakít ki a krízisterhessel; a másik véglet, mikor a gyámhivatalban, az aláírás előtt találkoznak fél órával. A Bölcsőnél szokásos, hogy csak a szülés után 1-2 héttel értesítik a kiszemelt családot, más alapítványnál is adódhat olyan helyzet, hogy csak a szülés után szól az örökbeadó, és gyorsan kell családot találni. Lehet, hogy az örökbefogadók már látták a kisbabát, és lehet, hogy előbb a szülőanyával találkoznak.
  • Tapintat. Nagyon érzékeny helyzet ez, az örökbeadó nehéz döntés előtt áll, esetleg szégyenkezik, fél, hogy kiderül a titka, fél, mit szólnak az örökbefogadók… Az örökbefogadók pedig évek óta erre a pillanatra várnak, közben félnek is, nehogy meggondolja magát a szülőanya. A kérdéseket nagy tapintattal, a helyzet, a másik reakciói függvényében érdemes feltenni, nem vallatásszerűen, csak amire szívesen válaszol. Én elmondanám, hogy a gyerek elől nem fogom eltitkolni az örökbefogadást, és ha majd kérdez, szeretnék őszintén beszélni neki a vér szerinti családról is, ezért érdekelnek a részletek. (S mivel az eszem rövid, de akár meg is halhatok a gyerek nagykorúságáig, a találkozás után lejegyzetelném a hallottakat.)
  • A közvetítő szerepe. A beszélgetésen, legalábbis eleinte, remélhetőleg jelen van az örökbefogadást közvetítő szervezet képviselője, akinek már van tapasztalata ilyen helyzeteknél. Tőle nyugodtan lehet kérdezni, előtte is. Magánutas találkozásoknál lehet, hogy már ismeri egymást a két fél, de akkor is kell közvetítőt bevonni, és érdemes is a segítségét kérni.
  • Előre informálódni. Érdemes még a találkozás előtt minden információt megtudni a közvetítő szervezettől, amit tudnak a szülőanyáról. Akinek van olyan feltétele, amin elbukhat az ügy (például, hogy drogozott-e a kismama), azt próbálja még a találkozás előtt megtudni a segítőtől. Azt is meg lehet érdeklődni, mi kényes téma az anyuka számára. Néhány kérdésben (együttszülés, névadás, kapcsolattartás) pedig érdemes átgondolni, az örökbefogadó mit szeretne.
  • Még mondhatunk nemet. A találkozás során kiderülhet olyasmi, ami miatt az örökbefogadó úgy dönt, mégse vállalja a gyereket. Vagy ha az életet adó nagyon ellenszenves. A gyerek majd egyszer felnő, és érdekelni fogja, hasonlít-e a szülőanyjára, örökölt-e tőle valamit, milyen asszony szülte. Ha semmi pozitívat nem látsz a szülőanyában, mit tudsz majd mondani a gyereknek? Ilyenkor nemet kell mondani.
  • Ő is mondhat nemet. A nyílt örökbeadásnál nem két sorszám találkozik, a vér szerinti anyának is el kell fogadnia a választott családot. Lehet, hogy a találkozás után úgy dönt, mégse neked adja a babát. Lehet, hogy visszalép és megtartja a gyereket. Ez benne van a pakliban, ha nem is kellemes. Joga van hozzá.

Fotó: Fortepan

Fotó: Fortepan

Read the rest of this entry

Találkozás a vér szerinti szülőkkel

Általános

Nyílt örökbefogadásnál a gyermekről lemondó szülők és az örökbefogadók megismerkednek. Aki még előtte áll, sok érzelemmel, esetleg félelemmel várja ezt a pillanatot. Pakinyanya kétszer is átélte a találkozást mélyszegénységben élő örökbeadó szülőkkel, és megírta nekünk.

Sokszor képzeltem el azt a napot, amikor felhívnak, hogy van egy kisbaba. Készültem valamire, amit nem tudhattam előre, mert fogalmam sem volt róla. Mikor Ági a Fészek Alapítványtól az első örökbefogadás előtt felhívott, csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben. Szerencsére Ági magabiztossága segített, mert én azt sem tudtam, mit kell csinálni, amikor találkozunk két ismeretlennel, akiknek a testéből létrejött babát mi visszük haza. Ági informált, kiállt helyettünk is a kórházban a gyerek érdekeiért (mert mi még azt sem tudtuk, hogy mi az és hogy egyáltalán erre szüksége van). Ágival a gyámhivatalnál találkoztunk és csak pár szót tudtunk váltani azelőtt, hogy megkezdtük a hivatalos procedúrát. Vezetett minket az úton, de hagyta, hogy magunk döntsünk arról, vállaljuk-e a kislányt.

El sem tudtam képzelni, milyen emberekkel találkozom a gyámhivatalban. Azaz mégis, mert meséltek róluk a tanfolyamon. Ma már nem az a legjellemzőbb, hogy egy megesett nő a szégyentől való félelmében megszabadul bűne bizonyítékától. Inkább a szegénység az ok. A legijesztőbb verzió a hajléktalan alkoholista nő volt. De ő sem azért, aki, hanem mert ki tudja, hogy egészséges lesz-e az a gyerek, akit ilyen körülmények között hordott ki. Nem volt cél a teljesen egészséges újszülött, de egy esetleges értelmi fogyatékosság megrémített. Az, hogy esetleg nem lesz IQ-bajnok, nem igazán érdekelt minket, mi boldog embert szeretnénk nevelni. Szerencsére úgy voltunk vele, hogy a félelmek nem irányíthatnak minket, csináljuk és kész, megszületett a gyerekünk.

mohacsi-vanessza-1

Ági bevezetett minket az önkormányzati épület szobájába, ahol egy rendkívül együttérző és szimpatikus gyámügyes hölgy fogadott minket (később megosztotta velünk, hogy maga is örökbefogadó). “Azt ígérték, egyre itt lesznek” – mondta. Ekkor kicsit megijedtem. Mi van, ha nem jönnek el? Ha meggondolták magukat? Eltelt két nap azóta, hogy jelentkeztek az örökbeadás szándékával, hátha megváltoztatták az elhatározásukat, hogy a nyolcadikként született babát örökbe adják. De nem kellett sokáig várni, megérkeztek. Tudtam, hogy egy mélyszegénységben élő roma párról van szó, ezért ennek megfelelő emberekre készültem. Mióta elvégeztük a tanfolyamot, készítettem magam erre a variációra, hiszen kikötést nem tettünk származásra vonatkozólag, így ez volt a legvalószínűbb forgatókönyv.

Megnyugodtam, mikor megérkeztek, hogy itt vannak és nem kell újra megélni, hogy ezúttal sincs baba. Aki sokáig minden hónapban minden sejtjével azt figyelte, hogy megjön-e a menzesze, az tudja, milyen érzés ez. Egy testes, korban meghatározhatatlan, megviselt arcú, tartózkodó nőt és egy igen sötét bőrű, nagyon vékony, fülig érő mosolyú férfit láttam magam előtt. Bemutatkoztunk, de nem tudtam a nevüket felidézni utána. Félve nézegettük egymást. De nem jutott erre sok idő, mert Ági szinte azonnal rákérdezett: „Mehetünk?” Hát mentünk. Ági elől, a pár utána, végül mi zártuk a sort. Ők Ágihoz ültek, mi a saját autónkba és pár perc alatt már a kórháznál is voltunk. Ekkor már csak egy dolog járt a fejemben: milyen a baba? Lassan telt az idő. Read the rest of this entry

A vér szerinti apa jogai örökbeadásnál

Általános

Az örökbefogadott gyerekek nagy részénél a vér szerinti apa ismeretlen. Ma ennek a jogi hátterét járom körül. Visszakérheti, visszakaphatja egy később felbukkanó vér szerinti apa az örökbefogadott gyereket?

Főleg azzal az esettel foglalkozom, mikor a vér szerinti szülők hozzájárulnak a gyerek nyílt vagy titkos örökbefogadásához, általában újszülöttnél, ahogy a köznyelv tartja, „lemondanak” róla.

  1. Mikor kell a vér szerinti apának is beleegyeznie az örökbeadásba?

Ha a szülőanya házas (vagy az volt a fogamzáskor), a gyereket csak akkor lehet örökbe adni, ha a férj is hozzájárul ehhez – függetlenül attól, hogy ki a gyerek vér szerinti apja.

Ha a szülőanya nem házas, az örökbeadásnál nyilatkozhat úgy, hogy nem kívánja megnevezni az apát. Ekkor az apát nem keresi a gyámhivatal, a gyereket örökbe adják.

delorme

Ha a szülők nem élnek házasságban, akkor is megteheti a vér szerinti apa, hogy apasági nyilatkozattal elismeri a gyereket, ebben az esetben az ő hozzájárulása is kell az örökbefogadáshoz.

Ha viszont a szülőanya megnevezi az apát, és az apa az apaságot elismeri, de nem mond le a gyerekről (nem járul hozzá az örökbefogadáshoz), akkor nem jöhet létre az örökbefogadás.

A hazai örökbeadások nagy részében nem jegyeznek be apát.

Nagyon sokszor valóban az az oka az örökbeadásnak, hogy az apa nem vállalja a felelősséget, nem akarja a gyereket, már a terhesség alatt kilép a kapcsolatból, és az anya nem tudja egyedül felnevelni. Előfordulnak viszont olyan esetek is, mikor a szülők élettársak, esetleg több közös gyereket is nevelnek, sőt az apa is elkíséri a gyámhivatalba az anyát. A közvetítő civil szervezetek gyakran ilyen esetben is lebeszélik az apát az apaság elismeréséről, hogy „ne kelljen még egy papírral vacakolni”.

  1. Visszakérheti az apa a gyereket a hat hét alatt?

Read the rest of this entry

„A gyerekvállalás veszélyes üzem”

Általános

Sok szó esett a blogon a roma gyerekek örökbefogadásáról, de nem szerepelt még olyan család, ahol az örökbefogadó szülők is romák. Ma Tonté Barbara és férje, Sörös Iván mesélnek, akik cigány értelmiségiek és egy hároméves örökbefogadott kisfiút nevelnek. Barbara írja a cigány konyháról Budai Zsanettel közösen a Romani Gastro blogot, és a napokban jelenik meg a szakácskönyvük. A beszélgetés a cigány gyereket nevelő szülők Romadopt Klubjában hangzott el, a hallgatóságból többen is kérdeztünk. A támadásokra is kapunk példákat, de hasznos taktikákkal is felvérteződhetünk a beszélgetésből. Nem mellesleg megtudjuk, miért nem feltétlenül jó ötlet cigánymeggy-pálinkával kedveskedni egy roma előadónak!

Mivel foglalkoztok?

Iván: A központi közigazgatásban dolgozom középvezetőként, oktatási témában, roma felzárkózással foglalkozom.

Barbara: Oktatással és közigazgatással foglalkozom, a minisztérium háttérintézményében a tanoda-projekt vezetője voltam, ami hátrányos helyzetű gyerekeknek nyújt iskola utáni segítséget képességfejlesztésre, a lemaradások behozására, esetleg tehetséggondozásra.

14292265_10154338147194845_1824584709573356680_n

Nektek mit jelent, hogy romák vagytok?

Iván: Nálunk apa cigány, anya nem, keveset beszélgettünk erről otthon. Nem beszéltük a nyelvet, nem főztünk „cigányosan”, a nagymama nem mesélt a cigányságról. Dunaújvárosban nőttem fel, ott gyárban dolgozó emberek gyerekei éltek, ismerőseink közül mindenki panelban lakott. Egyszer megláttam az iskola naplóban a nevem mellett, hogy cigány. Meséltem otthon, anya bement az iskolába és kérte, hogy ne strigulázzanak. A kilencvenes években létezett ott egy skinhead-mozgalom, és kaptam beszólásokat, ha mentem valahová a barátaimmal. Bennem először kívülről, a támadásoktól tudatosult a cigányság. A középiskolában művészeti suliba jártam, ott mindenki más volt, járt oda arab, falusi, aki tájszólásban beszélt, meleg, vagy épp aki többször bukott. A cigány „másság” egy volt a száz közül, nem is volt téma, elenyészett ott.

A Romaversitasban, ami a felsőoktatásban hallgatók részére mentori programot működtetett, találkoztam először velem egyidős, főiskolás romákkal, addig nem. Ott alakult egy közösség, így is jöttünk össze Barcival. Ott elkezdtem tudatosítani egy-két dolgot magamban. A külvilág a külső jegyeket látta rajtam, de azt is megkaptam sokszor, hogy te nem tipikus cigány vagy.

Barbara: Én ennek az ellentéte vagyok, Szegedről származom, nagy dózisban kaptam a roma önérzetet otthon, apukám cigányzenész, és ő nagyon büszke rá. Ez nem meglepő, hiszen szinte ez az egyetlen cigány csoport, akiket elismer a többségi társadalom felől. Még aki nem is szeret bennünket, az is elismeri, hogy tudunk zenélni. Ez nagyon kényelmes, mert amíg táncoltunk meg mulatunk, addig nem szólunk bele a politikába. Én egészséges identitást kaptam e tekintetben, nagyon kicsi korom óta tudom, hogy cigány vagyok, mikor engem lecigányoztak, akkor annyit mondtam: „igen, és?”

Ez sokat finomodott bennem. Ha most kérdezed, én nem tudom megmondani, hogy mi a cigányos, minden sablonos választ meg lehet cáfolni. Másoknak egyértelmű, hogy én az vagyok, ez biztos, az kevésbé, hogy bennem ez mit jelent. Hiába mondanám, hogy nagyhangú vagyok és családcentrikus, de hány nem roma asszonyt tudsz mondani, aki szintén nagyhangú és családcentrikus. Nem érdemes ezeket a közhelyeket elsütni. Nekem is a Romaversitas-szal jött, hogy fontos erre figyelni és tudatosabban rálátni a kultúrára és a hagyományokra. Annyira szerteágazó, szinte közösségenként más-más a kultúra. Nekem ebből jött a misszióm, hogy a roma ételeket egy gasztroblogon bemutassam, ez lett a Romani Gastro (Budai Zsanett a másik szerzője).

11157531_1737106079849540_8503841261889428277_o

Budai Zsanett, Janika és Tonté Barbara

Tapasztaltatok kirekesztettséget?

Bara: Én az általános iskolai tanulmányaimat egy szegregált iskolában töltöttem, ahol kettes voltam magyarból. Az unokatestvéreim már olyan iskolába jártak, ahol angolt is tanultak, én mindig kérdezgettem tőlük, mi hogy van angolul. Hamar kiderült, hogy jó a nyelvérzékem. Aztán angoltagozatra kerültem felsőben, imádtam a nyelvet, nagyon jól ment. Mindenki mondta, hogy ne menjek gimnáziumba, azzal nyomasztottak, hogy eladó vagy vendéglátós legyek. Jelentkeztem gimnáziumba, maximum pontos lett a felvételim. Onnantól négyes-ötös voltam. Nekünk az a nagy szerencsénk, hogy úgy lett karrierünk és munkánk, hogy bekerültünk a Romaversitasba, és ott kiépítettünk egy kapcsolati tőkét.

De mikor az első főiskolámon záróvizsgáztam, emberi erőforrás-szakemberként, kijött a bizottság elnöke, elmondta, hogy kitűnőre diplomáztam, de abban a szakmában nem lesz nekem hely. Ebben teljesen igazat adok neki. Utána szereztem egy külügyi szakértői diplomát, azzal helyezkedtem el. Tegyük hozzá, ha engem elutasítanak egy állásinterjún, nem fogom tudni, miért nem vettek fel: mert nő vagyok? Kisgyerekem van? Roma vagyok? Az ember kap egy csomagot.

Iván: Mi nem tudtunk albérletet kivenni, tízszer elutasítottak minket.

Barbara: Úgy nyitottunk, hogy munkahelyi névjegykártya és kéthavi kaució. Read the rest of this entry