Tag Archives: örökbefogadás

Babaköszöntő 2018. május

Általános
Babaköszöntő 2018. május

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe. Szeretettel gratulálok! A rovatba folyamatosan lehet jelentkezni, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

Nicknév: nusianyu

Kik vagytok? A férjemmel 2012 óta élünk együtt, mindkettőnknek első házasság, s mivel hívő keresztények vagyunk, remélhetőleg az utolsó is 🙂 Annán kívül nincs gyermekünk. Orvosi okot nem találtak a meddőségünkre, de se a lombikok, se az inszeminációk nem sikerültek. Már 2014-ben elindítottuk az örökbefogadást, párhuzamosan az eljárásokkal.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban különbözünk másoktól, hogy eleve a megismerkedésünkkor terveztünk örökbefogadást is, bár akkor még nem tudtuk, hogy vér szerinti gyerekünk nem lesz.

Ki érkezett? Anna 2018. április 4-én született, 7-én találkoztunk először, 12-én hoztuk haza. Teljesen egészséges, gyönyörű kislány, a kórházban lemondott róla a szülőanyja.

Mennyit vártatok? 4 évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek? Anna újszülöttként került hozzánk.

Miért pont ő? A jelentkezéskor maximum 2 éves, akár korrigálható egészségi állapotú gyermeket jelöltünk meg, sem a nemre nem volt kikötésünk, sem a roma származást nem zártuk ki.

Miért pont ti? Előttünk 3 párt értesítettek. Kettő meg se nézte Annát, egy pár pedig megnézte, de nemet mondott. Egy éve volt egy sikertelen örökbefogadásunk, a kétéves kisfiú annyira kötődött a nevelőanyához, hogy nem volt mit tenni. Megviselt, el is zárkóztam a nevelőszülős újabb bármilyen kísérlettől bármilyen gyerekkel, azt hiszem, ezért is szerencsés volt újszülöttet “kapnunk”.

A legnagyobb problémátok most: A férjem maradéktalanul boldog, problémám inkább csak nekem van. Teljesen magamra vagyok utalva. A férjem dolgozik, nagyszülő, tesó nincs, idegent nem szeretnénk bevonni, így aztán a háztartás, a baba ellátása teljesen rám marad. Hat napom volt kiszállni a munkámból, ezzel magam mögött hagytam egy életformát, egy karriert. Agglomerációban lakunk, a közeli városból származom, ott, dolgoztam – gyakorlatilag napok telnek el úgy, hogy a férjem az egyetlen felnőtt társaságom 🙂 Feldolgozom, nyilván többet nyertem, mint amit vesztettem, de mindenesetre ez most feladat.

****** Read the rest of this entry

12 pozitívum a hazai örökbefogadási rendszerben

Általános

Nemrég írtam egy posztot az örökbefogadási gyakorlat anomáliáiról. Ezek valóban fennállnak, de a magyar rendszernek rengeteg jó vonása is van. Hogy teljes képet kapjunk, ezekből is összeszedtem a legfontosabbakat.

  1. Magyarországon VAN örökbefogadás. Ez az örökbefogadó szülők szempontjából mindenképpen jó hír. Az elképzelésektől függően rövidebb vagy hosszabb időn belül gyereket lehet kapni, szemben a fejlett nyugat-európai országokkal, ahol általában nincs belföldi örökbefogadás, mert kiterjedtebb a szociális háló és nem születnek nem kívánt gyerekek.
  2. Az örökbefogadás ingyenes. A titkos teljesen, a nyílt örökbefogadásnál pár tízezer forint a közvetítői, jelentkezési díj, de ez aprópénz ahhoz képest, hogy Nyugaton 5-10 millió forint egy örökbefogadás költsége. A haszonszerzést az örökbefogadáson törvény is tiltja.
  3. Elsősorban belföldi az örökbefogadás. Az meg már egész szürreálisan kényelmes, hogy alapesetben a saját megyéjéből kap gyereket a várakozó. De ha kell is 300 km-t utazni, ez nem sok ahhoz képest, hogy számos országban csak a drága, komplikált nemzetközi örökbefogadásra van mód, amihez más kontinensre kell repülni. A belföldi örökbefogadás további nagy előnye, hogy a szülő mindent ért, el tudja olvasni az aktát, tud beszélni a nevelőszülővel, a szomszédokkal, a gyerekorvossal. Képzeljük el, ha mindent egy tolmácsnak kéne közvetítenie, és a szülő csak annyit tudna meg, amennyit az elmond. És egy magyar gyerek csak akkor kerül külföldre, ha nincs itthon esélye családot találni, ami a gyereknek is jobb. 
  4. Nincs kényszeradoptálás. Ami még a 20. század második felében is számos fejlett országban létezett. Megvannak a szabályai, mikor lehet örökbe adni egy gyereket. Persze, ezzel nem minden vér szerinti szülő ért egyet, de azért ma elég sokat kell tenni ahhoz, hogy valaki végleg elveszítse a gyerekét. A szülőket informálni kell, mi a következménye, ha nem látogatja a gyereket, van fellebbezési jog.
  5. Az elmúlt húsz évben, a Czeizel-ügy óta nem volt komolyabb örökbefogadási botrány hazánkban. A nagy közvetítő országokat folyamatosan gyerekkereskedelmi, gyerekrablási botrányok rázzák meg, de az USA-ban is tömegesen adtak tovább örökbefogadott gyerekeket. Nyilván senki sem szeretne olyan gyereket, akit elraboltak a szüleitől. Örömteli, hogy ettől itthon nem kell tartani.
  6. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2018. április

Általános

Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett örökbefogadás útján kisgyerek, vagy éppen örökbefogadás után estek teherbe. Szeretettel gratulálok a családoknak!

Kik vagytok? 10 éve házasodtunk össze, és szerettünk volna kisbabát, de hosszas lombikos kezelések után sem jött össze. Ekkor gondoltunk az örökbefogadásra. Egy gyönyörű kislány után tavaly szeptemberben érkezett az öcsike.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem érzem, hogy mások lennénk bármiben, gyerekre vágyó házaspárként indultunk, mint itt mindenki.

Ki érkezett? Újszülött kisfiú érkezett, háromnaposan hozhattuk haza a kórházból. Teljesen egészséges, vidám, mosolygós kisfiú.

Mennyit vártatok? A határozatot kb. a kislányom egyéves korában kaptuk kézhez, és be is jelentkeztünk a Fészek Alapítványhoz, ahonnan Borika is érkezett. Augusztus 30-án lett kétéves, szeptember 19-én érkezett a kistesó, így valamivel több mint egy évet vártunk. Nem is lett volna jobb korábban, mivel Bori még nagyon pici volt, nyilván kalkuláltunk várakozási idővel is.

Mennyit várt a gyerek? Születésekor a szülőanyuka lemondott róla, így a papírok elintézése után mi vihettük haza a kórházból.

Miért pont ő? Nem igazán volt kikötésünk nemben, származásban, egészséges babára volt határozatunk. Az első és a második örökbefogadást nagyon sorsszerűnek éltem meg, nekünk születtek mindketten! Előtte nem gondoltam volna, de most már tudom, hogy oka van, hogy éppen az a gyerek érkezik, aki.

Miért pont ti? Sorra kerültünk. Ettől függetlenül azt mondják, hogy a kislány rám, a kisfiú a férjemre hasonlít, mondjuk természetben is, egyelőre úgy tűnik 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Szerencsére közel laknak a férjem unokatestvérei, ahol már van két gyerek, tőlük nagyon sok segítséget kaptam, főleg az elsőnél. Azt gondoltam, már nagyon rutinos leszek a másodikkal, persze semmi nem úgy történt, ahogy gondoltam 🙂 A papírokkal (adó, tb kártya stb.) nagyon sokat rohangáltunk, mert titkolt terhesség volt mindkettő, és a kiállított papírokat automatikusan küldik a szülő anyának… Itt jó lett volna jobban képben lenni, szerencsére a Fészek Alapítvány is sokat segített, másrészt sokszor az ügyintézők sem mindig voltak a helyzet magaslatán, de végül sikerült mindent rendbe tenni.

A legnagyobb problémátok most: Nincs igazából ilyen, nagyon boldogok vagyunk, örülünk a gyerekeinknek. Csak olyanok vannak, ami gondolom minden családban (tesó érkezése, dackorszak, ovikezdés), de örülünk, hogy megélhetjük ezeket is!

Miről olvasnál szívesen? Amiről meg nem nagyon láttam bejegyzést, az a titkolt terhességből származó gyermek örökbeadása. Szívesen olvasnék arról is, hogy másnál hogyan zajlott a tesó érkezése.

******

Nicknév: Marchy14

Kik vagytok? Marianna (36) és Béla (43). 7,5 éve vagyunk házasok. 21 éve vagyunk együtt. Mindig sok gyermeket szerettünk volna, legalább 4-et, de ez nem adatott meg. A házasságkötésünk után 2 évvel kiderült, hogy természetes úton nem lehet gyermekünk. Már előtte eldöntöttük, hogy a mesterséges dolgok nem a mi utunk. Így néhány évig vártunk a csodára, sok-sok álmatlan éjszaka, már-már testi tüneteket produkáló lelki fájdalom után úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk egy babát.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben nem vagyunk mások. Mi is végigjártuk az örökbefogadók útját, csupán a sikertelen lombikokat hagytuk ki.

Ki érkezett? Adrienn érkezett, úgy, ahogy megálmodtam. Újszülöttként Békés megyéből, a megyei listáról érkezett titkos örökbefogadással. Ő egy csoda. Egészséges, többnyire jókedvű, mosolygós baba. Az éjszakákat végigalussza. Egy tünemény. Mindenkinek ilyen gyereket kívánok.

Mennyit vártatok? Egészen pontosan 3 év és 1 napot vártunk.

Mennyit várt a gyerek? A picurka szerencsére nem várt csupán egy napot. Már a születése napján tudtuk az érkezését.

Miért pont ő? 0-1 éves korú korrigálható egészségi állapotú magyar származású kislányra vártunk. Mindig éreztem, hogy téli babánk lesz. Azt is, hogy ugyanaz lesz a horoszkópja, mint az enyém. Természetesen mindenki azt hitte, viccelek, de tényleg éreztem. És igazam lett. Millió jel mutatta az utat, hogy ő a mi babánk, hozzánk tartozik. Éppen ezért a 6 hét sem okozott bennem feszültséget. Nyugodt voltam, tudtam, ő nekünk született, csak a gólya először téves címre vitte.

Miért pont ti? Az előttünk lévő pár nem vette fel a telefont, így mi következtünk. De tudom, hogy ennek így kellett történnie.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Igazából a 3 év alatt volt időnk felkészülni a baba érkezésére, viszont hiába készül valaki arra a bizonyos hívásra, mégis sokkhatás. A férjem másnap estére a stressz miatt (még, ha boldogság stressz akkor is) belázasodott. Azóta természetesen minden rendben. A másik pedig az a hatalmas érzelmi hullám, ami a hazajövetelünk után rám zúdult: a mérhetetlen szeretet, felelősség. Mind-mind olyan dolog, amire szerintem nincs jó tanács.

A legnagyobb problémátok most:  A legnagyobb problémáról egyenlőre nem tudok beszámolni, mivel nincs ilyenünk. A pici nyugodt, eszik, alszik, nagyokat nevetgél, visongat. Mindig várjuk a következő mérföldkövet.

Miről olvasnál szívesen? Bármiről szívesen olvasok, ami az örökbefogadással kapcsolatos.

******

Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2018. március

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok mindenkinek!

Kik vagytok? 33 és 31 éves vidéki házaspár vagyunk. Első babánkra vártunk. Az utunk nem volt hosszadalmas. Két vetélés után döntöttünk az örökbefogadás mellett minden más lehetőséget kihagyva.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mi a lombik útvesztőibe bele sem fogtunk és a minimum korhatárt (25 év) meg kellett várnunk, hogy betöltsem.

Ki érkezett? Noel Gergő(a Noel a mi választásunk, a Gergőt pedig az életet adó adta). Egészséges kisfiú. A Tegyeszen keresztül érkezett hozzánk, titkos örökbefogadással. Hazaérkezésekor 9 napos volt. A szomszéd városból, mindössze 7 perc autó útnyira.

Mennyit vártatok? Az első tegyeszes találkozótól számítva majdnem napra pontosan 4 év 7 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? 2 nappal a születése után érkezett a telefon. Rá 4 napra láttuk először. 9 naposan hoztuk haza. Már jóval a születése előtt lemondott róla az életet adó.

Miért pont ő? Nem tudjuk miért pont ő, de abban biztosak vagyunk, hogy nincsenek véletlenek.
Kikötésünk nem volt csak annyi, hogy 0-6 hónapos babát szeretnénk, kis korrigálható betegséggel. Első kiajánlás volt és szerelem első látásra.

Miért pont ti? Miért pont mi? Mai napig nem tudjuk…

Miről olvasnál szívesen? Arról, hogy a családok hogyan és milyen módon mesélik el gyermekeiknek, hogy hogyan is érkeztek a családba. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2018. február

Általános
Babaköszöntő, 2018. február

Itt a friss Babaköszöntő, bemutatkoznak a közelmúltban örökbefogadó családok. Down-baba harmadik gyerekként, két újszülött nyílt örökbefogadással a Bölcsőtől, roma gyerek a családi tiltakozás ellenére, hatéves kislány vállalása ötven felett. Minden történet más, de mindegyikből lehet tanulni. Szeretettel gratulálok a családoknak!

Kik vagytok? Bertold egy négytagú családba érkezett, két vér szerinti gyermek után harmadik fiúként. Jelenleg Levente 5, Ákos 2 éves, és Bertold is hamarosan betölti az 1-et.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintünk semmiben, bár a környezetünk ezt nem így gondolja. Jó, azért egy Down-szindrómás baba örökbefogadása két öt év alatti gyermek mellé tényleg nem egy szokványos dolog, viszont életünk egyik legjobb döntése.

Ki érkezett? Bertold érkezett nyílt örökbefogadással Budapestről. Kéthetesen került hozzánk. Down-szindrómás, azóta gyönyörűen fejlődik. Van egy kis szívproblémája, de jelenleg szerencsére úgy néz ki, hogy nem lesz szükség beavatkozásra. Végtelenül nyugodt, életvidám, kiegyensúlyozott gyerek, akinek mindene a két nagytestvére.

Mennyit vártatok? Nem sokat, 2-3 hónapot. Kifejezetten Down-szindrómás babát kértünk, értük pedig sajnos nem állnak hosszú sorokban az örökbefogadó szülők.

Mennyit várt a gyerek? Nyíltan fogadtuk örökbe. A várandósság alatt nem derült ki a diagnózis, egy másik házaspár fogadta volna örökbe, ők voltak ott a kezdeteknél, látogatták is az első napokban. A Down-szindróma felmerülésekor döntöttek úgy, hogy ezt a felelősséget nem tudják vállalni. Ekkor értesítettek minket, hogy lenne egy baba, aki családra vár.

Miért Down-babát akartatok? Nekünk lehet vér szerinti gyerekünk. Úgy gondoltuk, hogy egy olyan kisgyereknek is szeretnénk megadni a lehetőséget a családra, akinek erre nélkülünk nagyon kevés esélye lenne. A Down-szindróma nem volt számunkra idegen, a fiainknak sem, és nagyon vágytunk rá, hogy egy ilyen különlegesen fantasztikus gyermeket is felneveljünk.

Miért pont ti? Steinbach Évával álltunk kapcsolatban a Down Alapítványtól, már a folyamat legelejétől. Őt értesítették Bertold szülők nélkül maradásáról, mi pedig érvényes, Down-baba örökbefogadására jogosító papírokkal rendelkeztünk, és hajnalban már indulni is tudtunk a csöppségért.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Inkább az akkor még folyamatban lévő építkezésünkhöz kellett volna pár jó tanács. 🙂 Bertolddal minden gördülékenyen ment és megy azóta is.

A legnagyobb problémátok most: Hogy a karácsonyfa égősorához tartozó vezeték tűnik a legizgalmasabb tárgynak a világon, amit persze kóstolás nélkül nem lehet igazán megismerni… 😀 Viccet félretéve, Bertold családba illesztése teljes mértékben zökkenőmentesen zajlott, gyönyörűen fejlődik, minden iránt érdeklődik, mindig jókedvű, és olyan szeretettel ragaszkodik a család tagjaihoz, ami belőlünk is új dimenziókat váltott ki.

Miről olvasnál szívesen? Sérült gyermekek örökbefogadásáról, hiszen ők a legérdekesebb emberek a világon. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2018. január

Általános

Minden örökbefogadó család története más, mindenkinek megvan a maga útja. Öt friss örökbefogadó család mutatkozik be a januári Babaköszöntőben. Fiú-lány ikerpár, lengyel-magyar testvérpár, kisbaba magánutas örökbefogadással, 43 napos bébi és 15 hónap különbséggel érkező lánytesók. Szeretettel gratulálok a családoknak!

Nicknév: Juciék

Kik vagytok: Vidéken élő házaspár vagyunk, 11 éve élünk együtt, 9 éve házasok és nincs vér szerinti gyermekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem nem vagyunk mások, mint mások. Nagyon szerettünk volna kisbabát és majdnem hét éven keresztül mindent megpróbáltunk, minden követ megmozgattunk, tényleg nem maradt már olyan módszer, amivel ne próbálkoztunk volna, de mégsem jött a baba. Két inszemimáció és két lombik után lelkileg annyira összetörtünk, hogy azt mondtuk, elég! Férjemmel felváltva rángattuk ki egymást a pokolból az évek alatt. Tudom, hogy sokan 6-8-10 lombikra is elmennek, de képtelenek voltunk rá. A sok kudarc, rengeteg megaláztatás…  Először 2014 körül került szóba az örökbefogadás, aztán végül 2016-ban indítottuk el. Maximum abban vagyunk mások, hogy mindenért keményen megdolgoztunk mindig, és ez a gyerekvállalásnál sem volt másképp.

Ki érkezett: Helyesebben kik érkeztek ❤ Titkos örökbefogadással egy fiú-lány ikerpár érkezett hozzánk! A megyei listáról, 2,5 hónaposak, egészségesek. Csodálatosak, tündériek, egyből éreztük, hogy hozzánk tartoznak. Mintha én szültem volna őket 🙂

Mennyit vártatok: legnagyobb ámulatunkra a jogerős határozattól számítva csak 10 hónapot vártunk. Zokogva nyeltem az örömkönnyeimet az utcán, mikor jött ‘A telefon’, de egészen addig, míg haza nem jöttek velünk a babák, nem mertük elhinni, hogy ez tényleg velünk történik. Aztán az egyhónapos próbaidő után nyugodtunk meg teljesen.

Mennyit vártak a gyerekek: néhány hónapot voltak nevelőszülőknél (csodálatos családnál).

Miért pont ők: 0-6 hónapos korosztályt jelöltünk be, nem volt származási kikötésünk, és az egészségügyi résznél is csak a legsúlyosabbakat nem fogadtuk el.

Miért pont mi: jó kérdés, vannak még csodák. Több házaspár közül esett végül ránk a választás. Családi házban élünk rendezett körülmények között és még nem volt gyermekünk. Nem tudunk erről sokkal többet.

A tanács, ami jól jött volna: legyen kész a gyerekszoba, mert pontosan egy hetünk volt az egészet készre csinálni plusz ugye minden mást elintézni. 9 hónap összesűrítve 🙂 Ugyanakkor 7 éve nézegettük vágyakozva a szobácskát és ha kész lett volna, az is nagyon nehéz lett volna. Plusz mi egy baba helyett kettőt kaptunk, úgyhogy így is, úgy is lett volna rohanás.

A legnagyobb problémánk most: szerencsére nincs olyan.

Miről olvasnál: minden érdekel a témában, továbbra is olvassuk a kapcsolódó könyveket, cikkeket.

Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2017. december

Általános
Babaköszöntő, 2017. december

Az olvasók kedvenc rovatával kívánok boldog új évet. Bemutatkoznak a friss örökbefogadók. Öt család, öt történet. Szeretettel gratulálok mindenkinek!

Nicknév: Ildus

Kik vagytok? 19 évvel ezelőtt, fiatalon találkoztunk. Mindig tudtuk, hogy szeretnénk gyerekeket. Elég korán kiderült, hogy ez az endometriózisom miatt nem lesz egyszerű. Végigcsináltuk a szokásos utat, inszemek, lombikok… Aztán 2013-ban rosszindulatú csontdaganat miatt műtöttek, jött a sugár. Akkor kezdett bennem megfogalmazódni, hogy örökbe szeretnék fogadni. Sokat beszéltem erről a férjemnek, sok cikket, interjút átküldtem neki az Örökbe.hu-ról. Végül úgy döntöttünk, belevágunk, mára kiderült, életünk legjobb döntése volt!

Miben vagytok mások, mint mások? Nagyon sok mindenben pontosan olyanok vagyunk, mint mások, de néhány dologban teljesen egyediek vagyunk. Például a betegségem miatt külsőségekben, az arcom jobb oldala lebénult… Ez engem nagyon zavar, az ismerkedés során is feszült voltam emiatt. Sok küzdelmen vagyunk túl és valószínűleg még rengeteg vár ránk, de már tudjuk, hogy együtt mindenre képesek vagyunk.

Ki érkezett? Teljesen egészséges kisbabát hoztunk haza a kórházból, alig múlt 5 hetes. A titkos örökbefogadás során a Tegyesz segített nekünk, a megyei listán érkezett.

Mennyit vártatok? Azt örökbefogadási tanácsadónk azt mondta, amikor megkérdeztük a tanfolyamon, hogy mennyit kell várnunk, hogy 2 és fél évet. Nálunk ez szinte napra pontosan bejött!

Read the rest of this entry

“Minden megszakadó kapcsolat azt erősíti a gyerekben, hogy ne merjen bízni”

Általános

Bátki Anna pszichológussal a kötődés kialakulásáról, építéséről beszélgettem. Örökbefogadó szülőknek ez nagyon fontos téma, a cikkből itt két idézetet közlök, a teljes írás a Gyereksorsok blogon olvasható.

Néha megijednek az örökbefogadók, ha azt írja a szakvélemény, hogy a gyerek nagyon erősen kötődik a nevelőszülőhöz.

Ha van egy erős érzelmi kapcsolat a nevelőszülővel, az inkább jó jel, emiatt nem érdemes abbahagyni a barátkozást. Fontos, hogy a gyerek igényeire szabjuk a barátkozást. Ha szeretném, hogy majd hozzám is kötődjön, akkor a szülői érzékenység lesz a kulcs, empatikusnak kell lenni. Ha a gyereknek ez nehéz, akkor inkább több időt kell tölteni a barátkozással.

Néha előfordul, hogy az örökbefogadók már két hete ott ülnek a nevelőcsaládnál és nem halad a dolog, a gyerek még mindig sír, ha kimegy a nevelőanya a szobából. Van, hogy olyan tanácsot kapnak a szülők ilyenkor, hogy ültessék be a gyereket az autóba, vigyék el akár erővel is egy kirándulásra, ha sír, majd abbahagyja.

Tőlem idegen, hogy akkor is vigyük a gyereket, ha sír, ezt én senkivel nem csinálnám. Akkor rövidebb időket töltenék együtt, menjünk ki együtt a játszótérre és tíz percre menjen el a nevelőszülő. Több évtizedes kapcsolatot alapozunk meg, szánjunk rá kicsit több időt. Sok minden lehet a háttérben, lehet, hogy korábban, a vér szerinti családjában bántották a gyereket, azért bizalmatlan. Éljük bele magunkat a gyerek helyzetébe ilyenkor, ne felnőtt aggyal gondolkodjunk, hanem igyekezzünk, hogy számára a legkevesebb sérüléssel csináljuk végig a barátkozást.

Látsz tipikus örökbefogadói hibákat?

Hát, talán nem hibáknak nevezném ezeket, de valóban vannak olyan viselkedésminták, amik jellemzőbbek az örökbefogadó szülőkre. Gyakran előfordul, hogy saját bizonytalansága vagy szorongása miatt nehezen fegyelmez, nem tart határokat, vagy mindent meg akar adni a gyereknek, és úgy érzi, nagyon rövid idő alatt neki kell pótolni a korábban elszenvedett hiányokat. Sokan érzik úgy, hogy nekik ki kell érdemelni a gyerekük szeretetét, nagyon törik magukat, mert nem bíznak benne, hogy a gyerekük úgyis kötődik majd hozzájuk, kialakul és tartós lesz a szeretetteli, jó szülő-gyerek kapcsolat. Nagyon jellemző a félelem az örökbefogadás témájától, ennek az elkerülése vagy épp túlhangsúlyozása, ami nem szerencsés. Tehát van, aki tudja, hogy fontos erről beszélni, vagy épp őt magát foglalkoztatja a dolog, és folyton beszél az örökbefogadásról, de nem érzékeny arra, mikor terheli ezzel túl a gyereket, mikor érzi esetleg úgy a gyerek, hogy a téma folytonos emlegetése épp azt jelenti, hogy ő nem is tartozik valójában a családba. Tehát ilyenkor a szülő nem a gyerek valós igényeire reagál. A vér szerinti szülőkről sokan nem tudnak tiszteletteljesen, elfogadóan beszélni, ami pedig a gyerek elemi érdeke lenne. Nagy és időnként irreális elvárások lehetnek a szülőkben arra vonatkozóan, hogy a gyerek hogyan kötődjön, és nem veszik figyelembe, hogy a gyerek mit hoz magával ebbe a kapcsolatba. De persze a vér szerinti szülőkre is jellemző sokszor, hogy nem azt tartják tiszteletben és fogadják el, milyen is valójában a gyerekük.

Az interjú első része itt olvasható: http://gyereksorsok.hu/batki-anna-kotodes-orokbefogadas/

A második rész: http://gyereksorsok.hu/batki-anna-kotodes-2/

Amire nem számítottam

Általános

Vendégposzt. Olvasónk, Bombanyu egy kétéves kisfiút fogadott örökbe, s otthon az első időszakban több meglepetéssel szembesült. Miért üti Gergő az anyukáját? Miért nem ad ki hangot az ébredés után? És miért nem jó ötlet alvásidőben szuperanyaként ragyogóra takarítani a lakást? Bombanyu naplójából idézek, a helyzetek más örökbefogadónak is ismerősek lehetnek.

Amivel meglepett Gergő

Az örökbefogadott gyerekek hozhatnak magukkal olyan viselkedéseket, amelyek sokszor már csak élesben derülnek ki. Bár nyilván nem változtat ez semmit az érzéseinken Gergő iránt, de nekem párszor kihagyott a szívem néhány dobbanást…

  1. Jaktálás

Egyszer régen láttam az állatkertben, hogy a jegesmedve előre-hátra himbálja magát. Gyerekfejjel is éreztem, hogy ez valami nagyon szörnyűséges dolog lehet, azóta nem járok állatkertbe. Megutáltam. A jaktálás magyarul önringatás. Amikor egy kisgyerek senkitől nem várhat vigaszt, akkor saját magát vigasztalja, ahogy tudja. Gergő a nevelőszülői házban csinálta ezt sokszor, játék közben, ha meghallotta a földszintről felszűrődő hangokat, leült W-ülésben a lépcsőt lezáró kerítés elé, ahonnan nem látta, csak hallotta a nevelőszülőket és előre-hátra hintáztatta magát… Mikor először láttam, fogalmam sem volt, hogy mit csinál, csak összenéztünk Ferivel és próbáltuk elterelni a figyelmét. Beszéltünk szakemberrel: ez tipikusan az érzelmileg elhanyagolt gyerekekre jellemző, a nevelőotthonokban gyakori. Jó hír, hogy bár a nevelőszülői házban nagyon sokszor jaktált, azóta, mióta elhoztuk, teljesen leszokott róla. Rossz hír, hogy vélhetően stresszes szituban újra elkezd jaktálni, önkéntelenül is.

  1. Katatón állapot ébredéskor

Ilyet remélem, hogy én sem fogok többet látni és mindenkinek kívánom, hogy ezt elkerülje. Mikor először tapasztaltuk, tényleg azt hittem, hogy megáll a szívem…

Amikor hozzánk került Gergő, nem tudtuk pontosan, hogy mikor ébred, mert soha szóval, hanggal, kiabálással nem jelezte, hogy már ébren van. (Ennek az okát is csak feltételezzük: hiába kiabált, jelezte, nem ment be hozzá senki.) Így hát eleinte sűrűn bejártunk hozzá reggel és figyeltük. És egyszer csak eljött az időpont, amikor már felébredt. Legalábbis nyitva volt a szeme. Mozdulatlanul, tónustalanul, élettelenül feküdt, mint egy rongycsomó. Csak onnan tudtuk, hogy él, hogy mozgott a mellkasa. Nem reagált semmire, se a beszédünkre, sem a simogatásunkra. Kiemelni sem tudtuk az ágyból, mert olyan volt, mint a zacskós tej, csak 11 kilósban. Így eltelt mondjuk 5 perc, addig csak ültünk az ágya mellett, simogattuk, beszéltünk hozzá, és bíztunk abban, hogy egyszer csak életre eszmél. És igen, 5 perc elteltével felült, mintha mi sem történt volna, indulhatott a nap. Ezt az első hónapban 3-4 naponta tapasztaltuk. Most már a következők egyikével fogad minket reggelente: csipcsipcsókázik, vagy hangosan kiabálja, hogy nya, sze (anya, szeretlek, persze lehet, hogy valójában azt akarja mondani, hogy nyaralok szerdán), vagy őrületes hisztivel, aminek az okát még nem minden esetben tudom.

  1. Fej-beverés

Hát, ez is elég durva. Gergő úgy vezeti le a stresszt, hogy veri a fejét. Falba, földbe, néha engem próbál lefejelni. Amikor elhoztuk, hosszú haja volt elöl, takarta a homlokát. Már itthon voltunk, amikor észrevettük, hogy egy hatalmas, sárgás-lila púp éktelenkedik a homlokán. Jaj, szegényem, biztos elesett… Elég hamar tapasztaltuk, hogy nem. Ha nem tetszik neki valami, vagy türelmetlen, nem sikerül valamit megcsinálni, bármi baja van, akkor többször beleveri a fejét a legközelebb eső valamibe. Én ezt többféleképpen kezelem, ha kemény cuccba veri a fejét, odateszem a kezem, ha puhába, egyáltalán nem reagálok rá, és minden esetben megpróbálom elterelni a figyelmét. Az elején nagyon brutál módon csinálta, aztán egy teljes hónapra megfeledkezett erről az egészről, aztán sajnos visszatért, de sokkal finomabb módon, úgyhogy most már csak annyit mondok neki, hogy “Gergő, ugye tudod, hogy ezzel semmit nem érsz el”, általában egy “öklelés” után abbahagyja. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2017. november

Általános

Itt a havi Babaköszöntő. Öt kisgyerek érkezését mutatják be a családok. Magánutas örökbefogadás két nagy gyerek mellett, sokévi várakozás egy idősebb angyalkára, durva diszkrimináció vallási okból, szülővé válni 50-hez közel. És egy régi posztolót is viszontlátunk. Szeretettel gratulálok a családoknak! A Babaköszöntőbe folyamatosan jelentkezhetnek a frissen örökbefogadók, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

Nicknév: Bea

Kik vagytok? Vidéken élő házaspár vagyunk két örökbefogadott gyermekkel, akik már 11 és 9 évesek. Mindig három gyermeket szerettünk volna, ezért jelentkeztünk újra.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mi már esküvő előtt beszéltünk arról, hogy ha lesz vér szerinti gyermekünk, akkor is szeretnénk örökbe fogadni. A férjem családjában több jó példa is volt előttünk. Így amikor kiderült, hogy szinte nulla az esélyünk vér szerinti gyermekre, nem volt akkora trauma, illetve nem sokáig gondolkodtunk. Inszemináció nálunk nem jöhetett szóba, lombikot pedig nem akartunk.

Ki érkezett? Jonatán, újszülött egészséges kisfiú érkezett nyílt örökbefogadással, a Tegyesz közvetítésével.

Mennyit vártatok? Majdnem három évet.

Mennyit várt a gyerek? A kórházból mi hoztuk haza, mi több, már a szülésnél is bent voltam, ami életre szóló élmény számomra.

Miért pont ő? A történetünk nem mindennapi. Kislányra vártunk 2 éves korig, már a megyei lista eleje felé közeledtünk. Ekkor megkeresett minket egy kismama magánúton, 22 hetes terhesen, hogy örökbe szeretné adni a babáját. Rengeteget gondolkodtunk, hiszen már a lista elején voltunk, és eleve belevágni egy ilyen kockázatos dologba nem volt egyszerű… Felhívtuk a tegyeszes ügyintézőnket, aki nagyon kedves volt, és mindenben segített. Belevágtunk. Lelkileg engem iszonyatosan megviselt az a majdnem 5 hónap, amíg megszületett a kisfiunk. A vér szerinti anyával nagyon jóban lettünk, rengeteget beszélgettünk. Ő következetesen végig kitartott az örökbeadás mellett, ennek ellenére bennem végig ott lebegett a mi lesz, ha mégsem… Egészen annak a bizonyos 6 hétnek a végéig. Csak 32 hetesen derült ki, hogy kisfiú, de akkor már nem érdekelt minket a neme. Maga a helyzet az, amit örökbe fogadtunk, már előre. Annak ellenére, hogy a legcsodásabb kisfiút kaptuk, akit csak lehet, és egy lányra sem cserélném el, nem tudom, hogy kibírnám-e ezt az utat még egyszer. Aki ilyenre vállalkozik, jól gondolja meg.

Miért pont ti? Magam sem tudom. Pedig már volt két nagy gyermekünk, és a vér szerinti anya mégis minket választott, pedig volt több lehetősége is. Nála például kifejezetten előny volt, hogy a gyermeke nagycsaládba kerül. Azt gondolom, nincsenek véletlenek. Örökre hálás leszek neki.

 A tanács, ami jól jött volna: Túl korán ismertük meg egymást a vér szerinti anyával, és emiatt nagyon közel kerültünk egymáshoz, nehéz volt az elszakadás.

A legnagyobb problémánk most: hogy ne kényeztessük el a kisfiunkat túlságosan:-) Egyébként nagyon boldogok vagyunk.

Miről olvasnál? Bármiről, ami az örökbefogadással kapcsolatos. Mostanában a kiskamasz dolgok érdekelnek legfőképp.

*******

Nicknév: Zaki, a csoda

Kik vagytok? Budapesten élünk. Én Salgótarján mellett nevelkedtem egy kis faluban. 2004-től vagyunk házasok a férjemmel. Ő algériai arab származású. Próbálkoztunk a saját gyerekkel, de mivel cukorbeteg vagyok, mindig arra fogták, hogy nem esek teherbe. Elég stresszes életet élünk a munka miatt. Két alkalommal sikerült teherbe esni, de a 4. hónapban elment a baba. Utána lefogytam én is, férjem is 45 -45 kg-ot és megpróbáltuk a beültetést a János Kórházban. Engem még annyira addig nem aláztak meg, mint ahogy a kezelőorvos. Majd mikor elment a baba, aznap mondta, “maga ne akarjon gyereket, maga cukros. 5,2 a HgA1c”. Ezt nem is értettük, de akkor 2 éve júliusban (Zaki akkor született) beadtuk a kérelmet az örökbefogadásra. Tervezünk meg lombikot, de mindenképpen szerettünk volna örökbe is fogadni.

Miben vagytok mások, mint mások? Arab-magyar házaspárként minden nehezebb. Sokat bántottak már minket, de valahogy mindig túlléptünk rajta. Viszont mikor arra hivatkozva, hogy muszlimok vagyunk, 7 nap után visszavették tőlünk Zakit, valami olyan erőt kaptunk, hogy 24 órában mentem és hála istennek 3 nap alatt visszaszereztük. Az ügyintéző olvasta az interneten hogy az iszlám vallás tiltja az örökbefogadást.

Ki érkezett? Zaki 2 éves, a kórházban hagytak ott születéskor. Nevelőotthonban volt fél évig, majd nevelőszülőnél. Kaptunk egy telefont a ramadán utolsó 10 napjában, ami egy fontos ünnep a muszlimoknál. Nagyon boldogok voltunk, és vártuk a döntést, mi mehetünk-e. Bementünk iratismertetésre és elég sok negatív dolgot hallottunk. Megnéztük a fotót és beleszerettünk. Azt mondták, el van maradva, a mozgást kell fejleszteni és szinte mindent, illetve emésztési problémái vannak. Elmentünk Miskolcra megnézni őt és olyan közvetlen volt, barátságos, semmi olyat nem láttunk rajta, amivel az iratanyag ijesztgetett.

Augusztus 31-én 4 nap barátkozás után hazaadták hétvégére. Szeptember 1-je egy másik nagy ünnep volt a vallásban. Utána visszamentünk Miskolcra és kezdődtek a problémák. Elvitték a kezemből étlen-szomjan. Hihetetlen és leírhatatlan rossz érzés volt. 3 nap múlva (a tízéves házassági évfordulónkon), mikor visszakaptuk, velem nem kommunikált. Kb. egy hétbe telt, mire engedte, hogy hozzányúljak. Nem is gondoltuk, hogy ilyen csodás kisfiút kapunk. Férjem mindig azt mondta, fél, hogy beteg gyerek lesz. Na de most nagy a szerelem.

Mennyit vártatok? Két évet a jelentkezéstől.

Miért pont ő? Először 3 éves korig szerettünk volna örökbe fogadni, majd a tanfolyam után felemeltük 5 évesig. Származásra nem volt megkötésünk. Mi őt megnéztük, beleszerettünk és hazahoztuk. Olyan, mintha eleve nekünk született volna.

A legnagyobb problémátok most: Igazából nem voltam felkészülve, hogy 3 nap alatt bővült a család egy édes kétévessel. Nekünk és neki is kellett idő.

*******

Nicknév: Zsófi

Kik vagytok? Hosszú ideje erős és szerető kapcsolatban, jó házasságban élő pár vagyunk. Harmincas éveink elején kezdtünk gyerekvállaláson gondolkodni, és amint kiderült, hogy egészségügyi okok miatt nem lehet saját babánk, szépen elkezdtük az egyéb lehetőségeket sorra venni. Mindent megpróbáltunk, amit lehetett, de a lombikprogram sikertelenségénél világossá vált, hogy olyan jellegű a problémánk, hogy nincs értelme tovább próbálkozni. Ezután vágtunk bele az örökbefogadásba. Nem keserűséggel, hanem nagyon kíváncsian és motiváltan!

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mertünk tág életkori intervallumot vállalni. 0-7 éves korig vártunk gyermeket. Az eredeti gondolatunk az volt, hogy testvérpárt szeretnénk, alapvetően ezért toltuk ki az életkori határt.

Ki érkezett? Az angyalka, aki hozzánk érkezett, igazolja, hogy jól döntöttünk, hogy nagyobb gyereket is vállalunk. Hatodik évét éppen betöltött tündérszép huncut kislányunk lett:-) Az országos lista alapján jutottak el hozzánk. A kislány 4 év csecsemőotthon után nevelőszülőhöz került, mi ott ismertük meg őt. Nagyon kedves, szuper nevelőanyuka mellett boldog, és meglepően kiegyensúlyozott kislány várt minket.

Mennyit vártatok? Öt év után érkezett az angyalkánk. Ez nekünk nagyon hosszú idő volt. A megkeresés előtt nem sokkal éppen arra jutottunk, hogy ha lejár az alkalmassági határozatunk, nem hosszabbítjuk tovább, feladjuk.

Mennyit várt a gyerek? Sokat. Nem sokkal a 6. szülinapja után született meg a határozat arról, hogy a kislány örökbe fogadható. Tehát szinte azonnal kiajánlották… szerencsére nekünk 🙂 A biológiai anyuka szülés után otthagyta a kórházban. Tudomásunk szerint ő soha nem is látogatta, nagynéni és egyéb rokonok látogatták nagy ritkán. A kislány nem is emlékszik semmilyen vér szerinti rokonára.

Miért pont ő? Miért ilyen idős gyereket akartatok? Az öt év várakozás során több kiajánlásunk is volt. Egy esetben személyes találkozóig jutottunk, másik kettőt pedig már a telefonos megkeresésnél visszautasítottunk. A negyedik megkereséskor ajánlották ki a mi kis angyalkánkat. Kislányunkkal most egy éve vagyunk egy család. Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján azt gondoljuk, hogy jó döntéseket hoztunk. A kislányunkkal való találkozás egy mesébe illő „első látásra szerelem” volt, mindhármunk részéről. Az összeszokás azonban, -még annak teljes tudatában is, hogy ezt mindhárman akarjuk-, tele volt nehézségekkel. Azt hiszem, ha megalkuvó módon a korábbi lehetőségeket elfogadtuk volna, igen küzdelmes lett volna a dolog lelki oldala a nehéz pillanatokban.

Miért pont ti? Egyszerűen mi következtünk a sorban. Mi nem fordultunk alapítványokhoz, a Tegyesszel tartottuk a kapcsolatot. Ott pedig igen hosszú a várólista, és a visszautasításainkat sem nézték jó szemmel. Ez alkalommal talán csak azért jutottak el hozzánk, mert kevesen fogadnak el egy hatéves gyereket.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy ne legyenek irreális elvárásaink önmagunkkal szemben. Semmi baj, ha nem tudsz egyik pillanatról a másikra a semmiből tökéletes szülő lenni. Adj időt magadnak, hogy gyakorolhass, és az is szuper lesz, ha „elég jó” szülő leszel.

A legnagyobb problémátok most: Kislányunk életében nem szerepelt apafigura. A csecsemőotthon után csak 2 évet töltött nevelőszülőnél, és a nevelőszülői családban az apa külföldön dolgozott. Ritkán találkoztak, inkább valamiféle kedves vendégként jelent meg néha otthon. Már túl vagyunk a nehezén, de sok időbe telt, amíg kislányunk az apafigurát, szerepet elfogadta. Nem értette, miért kell az anya-lánya szimbiózist megosztania bárkivel is. Nyilvánvalóan ambivalens érzelmei voltak apával szemben, amelyeket nem is palástolt. Nagyon jól eljátszottak, ha kedve volt hozzá, de ha nem, akkor mindent elkövetett annak érdekében, hogy apát kizárja mindenből, és persze ehhez számított volna anya támogatására. Tettel, szóval, játékkal, minden lehetséges módon sokáig mutattuk, magyaráztuk neki, hogy mi hárman vagyunk egy család, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, és hogy a szeretet nem fogy el, nem kell félteni senkitől, osztozni is lehet rajta.

Miről olvasnál szívesen? Sikertörténetekről. Ha valakinek sikerül nehéz helyzeteket kitartással, vagy találó, kreatív módon megoldania, abból mások is sokat tanulhatnak. Mi örökbefogadók, akik hasonló utat járunk be, egymás történeteiből ötletet és erőt meríthetünk.

*******

Nicknév: csak olvasni szoktuk a blogot.

Kik vagytok? Tizenöt éve vagyunk házasok, ráadásul nem is fiatalon házasodtunk össze. Nekem első házasságom, feleségemnek már volt egy korábbi házassága. Eleinte kifejezetten nem akartunk gyereket, jól éreztük magunkat, illetve még alakultak a dolgaink (költözés, házépítés stb). Mindig is benne volt a dologban, hogy szeretnénk gyereket majd egyszer, de túlságosan nem foglalkoztunk a témával, hogy miért nem jön. Szerettük egymást, jól elvoltunk, igazából nem is hiányzott túlságosan. Elég kusza életet éltünk, a miénk nem a “reggel bemegyek dolgozni és este kiszámíthatóan otthon vagyok” élet. Szinte mindig másként alakultak a napjaink. Egy kis félelem volt is bennünk emiatt, hogy hogyan tudunk majd beilleszteni egy harmadik személyt ebbe az életbe. Én vállalkozóként dolgozom, feleségem kerámiákat készít. Egy ponton ráeszméltem/tünk, hogy bizony ha ebben a témában nem lépünk komolyan, akkor a gyerek-sztoriból nem lesz semmi, minden lehetőséget elszalasztunk. (Ez eléggé megrémisztett, mert ugyan túlságosan nem hiányzott a gyerek, de azért itt-ott tetten lehetett érni, hogy nagyon hiányzik.)

Fiatalabbak nem leszünk, sőt az örökbefogadás lehetőségéről is lecsúszunk, a korunk miatt.

Csak a természetes megoldás, illetve az örökbefogadás jöhetett szóba, az orvosi megoldással egyáltalán nem számoltunk. Mikor jelentkeztünk én 47 éves voltam, feleségem két évvel idősebb nálam.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindketten keresztények újjászületett keresztények lettünk,  és ez nagymértékben meghatározza az értékrendünket. Illetve talán abban is, hogy már igencsak az utolsó pillanatban történt meg az örökbefogadás. (50 előtt néhány hónappal).

Read the rest of this entry