Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Harmincévesek vagyunk. A férjemmel évek óta szerettünk volna babát. Nekem sajnos egy ciszta miatt eltávolításra került az egyik petevezetékem, a másik nem átjárható, így lombikoztunk, hosszú út volt az első beültetésig, ami sikertelen volt. Ezután döntöttük el, hogy nem adjuk fel, szeretnénk családot, nem zárkóztunk el az örökbefogadás elől. A családjaink támogattak minket, tavaly októberben  voltunk először a Tegyesznél. Mindenki nagyon kedves volt, haladtak az adminisztrációs feladatok is. Mindent rendben találtak, ez évben tudtunk elmenni a tanfolyamra, amelyet sikeresen elvégeztünk, pár nappal később szólt a telefon, hogy van egy kórházban hagyott kisfiú, megtekinthetjük. Személyes találkozón elmondták, hogy egészséges kisbaba, természetes úton született, anyuka három nap után hagyta őt ott.

Akkor mutattak róla képet. Gyönyörű, egészséges kisfiú hatalmas bociszemekkel. Időpontot egyeztettünk, hogy személyesen is találkozhassunk a kiscsodával. Az ismerkedés 8 napig tartott, minden rendben volt, s azóta is rendben van. Három hónaposan érkezett az otthonunkba, jó évággyal, jó egészséggel, kis izomletapadással, jó súllyal. Azóta is minden rendben van. Ő most hat hónapos. Kúszik, nevet, beszélget a kisbaba nyelvén, figyelmes, barátságos, mindenki szereti. A hozzátáplálást négy hónaposan kezdtük. Mindent jól fogadott, a sütőtök, a répa és az édesburgonya a kedvencei között van. Kibújtak az alsó fogacskái, nagyon jól viselte, nem sírós baba, akkor sír, ha éhes. Játszik, mókázik, sokat nevet. Fogzásnál is a játszás miatt ébredtünk kétóránként hozzá. Nagyon szerencsések vagyunk. Ő igazi csoda a mi kis életünkben, s ő tett egésszé minket. (Akkor született, amikor a mi lombikbabánk született volna.) Köszönöm, hogy megoszthattam.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: ígylettünk

Kik vagytok?

37 éves pedagógus, férjem 12 évvel idősebb. 2023-ban döntöttünk úgy, hogy összeházasodunk, ekkor vettük meg egy csodaszép bakonyi faluban kis házunkat. Még 2015-ben kiderült, hogy súlyos pajzsmirigy-túlműködésem van, 2021-ben végül az eltávolító műtét mellett döntöttünk orvosommal. Valahol mindig tudtam, s már a kapcsolatunk elején is beszéltük férjemmel, hogy nem lesz egyszerű utunk a gyerekvállalás terén. De már az elejétől mindketten természetesen beszéltünk az örökbefogadásról, mint lehetőségről. Két sikertelen lombikkísérlet után felszabadító és magától értetődő volt elindítani a folyamatot.

Miben vagytok mások, mint mások?

Bár mindenkinek különböző az útja, abban hasonlítunk, hogy megismertük a szülővé válásnak ezt az egyszerre felkavaró, nehéz, szép és sajátos módját. Ezért erre a kérdésre nehéz válaszolni.

Ki érkezett?

Egy kétéves, roma származású, gyönyörű, nagyon okos, akaratos, nyitott, humoros, egyszóval fantasztikus kisfiú országos listáról.

Mennyit vártatok?

Nagyon keveset. 2025 elején jelentkeztünk a Tegyesznél, 2025 októberében vettünk részt a tanfolyamon, még ugyanebben a hónapban, egy szerdai napon meg is néztük az aktáját.

Mennyit várt a gyerek?

Már a kórházból a nevelőszülő vitte haza, pár hónapra rá örökbe fogadható lett. Innentől nem egyértelmű, miért telt el ennyi idő. Bár az aktamegtekintésnél is furcsa volt, miért is nincs még családban a kicsi. A nevelőszülő nagyon örökbe akarta fogadni, be is adta az igényt, talán ezzel telt az idő. Mindenesetre így kellett lennie, így lett a kisfiunk.

Miért pont ő?

Alapvetően egészséges gyerekre vártunk, származási kikötésünk – nagy egyetértésben – nem volt. Ez volt az első hívásunk, az első kiajánlásunk. Őszintén: meglepődve, hitetlenkedve hallgattam a tanfolyamon vagy olvastam azokat a történeteket, ahol az anyák arról az „érzésről” beszélnek. Így teljesen letaglózott annak az elsöprő ereje, amit a képek megtekintésekor és az első személyes találkozáskor tapasztaltam. Nem vagyok ez a típus, azt gondoltam. Bár a hívás előtt egy sötétebb bőrű, göndör kisfiúval álmodtam. Na, ilyen se volt még.

Miért pont ti?

Nagyon szeretjük egymást, egy kis faluban, harmóniában éltünk két „kis” szőrös gyerekünkkel. Rendszeres terápiás munkám, s az, hogy pedagógus vagyok – s nagyon szeretem a munkám –, biztos szimpatikusabbá tett minket. A férjem rugalmassága, nyitott személyisége is sokat nyomott a latban.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

A nevelőszülő nagyon ragaszkodott a kicsihez. S bármilyen normális viszonyban váltunk el, nem tudta elengedni. Bár mondták a tanfolyamon, hogy nem ajánlott a közösségi médiában visszajelölni a nevelőszülőt, bizalmat szavaztunk, s megtettem. A későbbi gyakori írogatás, s kérdezősködés miatt kénytelen voltam megszakítani a kapcsolatot, s tanácsadói tanácsra letiltani.

Mivel a nevelőszülő abszolút a sajátjaként tekintett a kicsire, már „ajának” hívta. Mi ugyanúgy elkezdtük az anya szót használni a férjemmel. Így utólag már anyu vagy másmilyen szót választanék, mert az első hetek gyászfolyamatában könnyített volna a feldolgozásban.

A legnagyobb problémátok most:

Mindannyian tanuljuk a türelmet. Egymással és magunkkal. Nagyon magas a kicsi érzelmi intelligenciája, próbáljuk azonosítani az érzéseinket. Ez bizony nagyon megterhelő. Most már szépen beszél, így minden akaratának szót tud adni, pedig bizony mindent nem lehet. Gondolom, egy kétévesnek egyébként is nehéz ezekkel megküzdeni, a mi kisfiunknak pedig az első két évében MINDENT lehetett. Nagyon sokat haladtunk ebben, de vannak nagyon kemény pillanatok.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:

Minden és semmi. Sokat beszéljük, hogy na, erről is volt szó a tanfolyamon, meg arról… de amikor benne vagy, na, az más.

Miről olvasnál szívesen?

Őszintén, bármiről. Hiszek a történetek erejében, hogy így tudunk egymással kapcsolódni. Ha beszélgetünk, ha megosztunk. Legyünk itt egymásnak, mert szükségünk van rá. EGYÜTT, ahogy a kisfiunk mondja mostanában.

******

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: felek

Kik vagytok?
Idén húszéves házasok leszünk, három örökbefogadott gyermekünk van. Ők vér szerinti testvérek: kilencéves fiú, nyolcéves fiú, tizenhét hónapos kislány. A kislányt két hónapja fogadtuk örökbe titkos örökbefogadás útján, országos listáról. A fiúk idén hat, illetve öt éve a mi gyermekeink. Mindkettőjüket körülbelül négyévesen fogadtuk örökbe más nevelőcsaládtól. A nagyfiúra két és fél évet vártunk, a kisebb fiúért visszajelentkeztünk, és körülbelül másfél évvel később vihettük haza.

Miben vagytok mások, mint mások?
Három gyermekünk van, három örökbefogadási eljárás során ugyanattól a szülőanyától.

Ki érkezett?
A kislányunk tizenöt hónapos volt, amikor örökbe fogadtuk. Kedves, mosolygós, barátságos. Nevelőszülőtől érkezett, életkorának megfelelő fejlettséggel, teljesen egészségesen.

Mennyit vártatok?
A kisebbik fiunk örökbefogadása után körülbelül három évvel jelentkeztünk újra, hogy ha lenne testvér, készen álljunk.

Mennyit várt a gyerek?
Ő tizenöt hónapot várt. Kilenc hónaposan lett örökbe fogadható. Soha nem látogatták.

Miért pont ő?
A fiaink vér szerinti testvére. Ennyi volt a kérésünk, hogy ha lenne tesó, akkor… Minden másban elfogadóak voltunk, hogy nehogy kizárjuk. Úgy éreztük, hogy ha lenne kisebb testvér, ő a mi gyermekünk. Kiszámoltuk, hogy a fiúk után már születhetett tesó, és akár már örökbe adható is lehet.

Miért pont ti?
A fentiek miatt. Ők vér szerinti testvérek, mi pedig várakozók voltunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag:
Három gyermekre vigyázni időnként négy felnőtt sem elég. 🙂

A legnagyobb problémátok most:
A fiúkkal egyszerre kell tanulni, miközben a kicsi visít. Mindenki egyszerre igényel figyelmet. Ez sok tud lenni, de ez legyen a legnagyobb problémánk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:
Három egészséges, teljesen átlagos gyermekünk van. Nincs olyan problémánk, ami ne fordulna elő bármelyik másik két kisfiús és egy kislányos babás családban. A tanfolyamon nem ezt emlegették, és akkor nagyon megijedtünk.

Miről olvasnál szívesen?
Kiskamasz fiúkról.

******

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: ÖtSzívEgyCsalád

Kik vagyunk?

35 és 42 éves pár vagyunk. 15 éve alkotunk egy párt, lassan 8 éve vagyunk házasok. Első perctől kezdve szerettünk volna gyermekeket. Rengeteg vizsgálat és három lombikprogram után 2020-ban döntöttünk úgy, hogy elindulunk az örökbefogadás útján. Abban az évben határozatot szereztünk és 2021 augusztusában megérkezett az első kisfiunk. Ezt követően 2024 áprilisban érkezett szintén örökbefogadás útján újszülött kislányunk. Ezután amikor a kislányunk egyéves volt, úgy gondoltuk, hogy szeretnénk majd harmadik gyermeket is, ezért újra jelentkeztünk a területileg illetékes Tegyesznél.

Miben vagytok mások, mint mások?

Az örökbefogadási tanácsadónk szerint az átlagnál elfogadóbbak vagyunk mind egészség, mind származás tekintetében.

Ki érkezett?

2025 áprilisában érkezett meg harmadik gyermekünk. 32. hétre született 1680g-os egészséges kisfiú, aki a kislányunk vér szerinti tesója. Megyei listáról érkezett, a kórházban lemondott róla az életetadó. Koraszülöttségével kapcsolatban semmilyen egészségügyi problémája nem volt, amíg haza nem hoztuk. Kereken egy hónapig látogattuk, majd miután hazahoztuk, a második éjszaka leállt a légzése. (Örök hálám a légzésfigyelőnek!!!) Nagyon gyorsan vissza tudtam hozni, igazából egy kis szívmasszázs kellett csak. (Védőnő vagyok, de magam sem tudom, hogy volt annyi lélekjelenlétem.) Másnap hazaengedtek a kórházból, hogy nem találtak semmi problémát, kicsit vérszegény, biztosan amiatt volt. Ez egy hétfői nap volt, ugyanazon a héten pénteken ez megismétlődött. Akkor már egy nagyobb kivizsgálás vette kezdetét, mellékvese betegségre gyanakodtak, szedett is rá gyógyszert 5 hónapig, majd megtörtént a genetikai vizsgálat, ami kimondta, hogy teljesen egészséges. El is hagyhatta a gyógyszert, mára már megvolt a kontroll vérkép is, nincs semmi gond, minden eredménye tökéletes. Valószínűleg a koraszülöttség miatt a mellékveséje fejletlenebb volt és ez okozta a problémát, de az idő előrehaladtával regenerálódott.

Mennyit vártatok?

Gyakorlatilag semmit. Csütörtöki napon telefonáltam a Tegyeszhez, hogy szeretnénk majd tesót, kezdjük el a határozat megszerzését, és a következő héten hétfőn hívtak, hogy vér szerinti tesó született.

Mennyit várt a gyerek?

Az életetadó szülést követően lemondott róla, viszont a koraszülöttség miatt 4 hetes korban láttuk először és 7 hetesen hoztuk haza.

Miért pont ő? Miért pont ti?

Mert a kislányunk vér szerinti tesója.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Nincs ilyen.

A legnagyobb problémátok most:

Minden olyan dolog, ami a három gyermek logisztikájával, nevelésével kapcsolatos.

Igazából nincs nagy problémánk, csodaként tekintünk mindhárom gyermekünkre. Én élvezem az itthonlétet, nem vágyom vissza a munka világába.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Igazából itt a gyorsított határozatszerzés volt más, mint a korábbiakban, erről nem nagyon volt információnk, de minden simán zajlott. Innen is köszönöm a közreműködők munkáját.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagyunk?

34 és 37 éves pár vagyunk. Hét éve vagyunk együtt és a kapcsolatunk elején született egy kislányunk. 2,5 éve döntöttünk úgy, hogy szeretnénk kistestvért. Már az elejétől nyitottak voltunk az örökbefogadásra, de persze először a vér szerinti úton indultunk el – sikertelenül. 2024 végén voltunk először a Tegyesznél, majd 2025. májusban szereztünk határozatot.

Miben vagyunk mások, mint mások?

A tegyeszes tanácsadóink szerint az átlagnál elfogadóbbak vagyunk az egészségügyi állapottal és a származással kapcsolatban.

Ki érkezett?

2,5 hónapos, egészséges kislány megyei listáról, kórházban hagyott baba. El sem akartuk hinni, amikor a telefonban mondták a korát, hogy ennyire pici babát ajánlanak ki nekünk. Mi mindvégig abban a hitben voltunk, hogy idősebb gyermek fog érkezni, azért hogy korban közelebb legyen a nővéréhez. Azóta már látjuk, hogy ennek így kellett lennie: gyakorlatilag olyan korkülönbség van köztük, ami lehetetlenné tette a testvérféltékenységet. Az első perctől kezdve teljesen egymásra vannak hangolódva.

Mennyit vártunk?

Határozatszerzés után pár hónapig nem voltunk fogadókészek, de miután visszaálltunk a sorba, 4 hónapot.

Mennyit várt a gyermek?

2,5 hónapot.

Miért pont ő? Miért pont mi?

Erről nincs információnk. Annyit tudunk, hogy előtte egy másik családnak ajánlották ki őt, akik nem tudták vállalni.

Milyen tanács jött volna jól?

Őszintén szólva nagyon olajozottan ment minden. Minden elismerésünk a tegyeszes tanácsadóinknak, aki nagyon segítőkészek voltak. Látszik, hogy igazán a gyermekek érdekeit tartják szem előtt. Attól egy kicsit féltünk, hogy a kórházban milyen körülményekkel találkozunk. De minden nővér nagyon odaadóan gondoskodott a kicsikről – annak ellenére, hogy volt dolguk bőven.

Mi a legnagyobb problémánk most?

Csupa olyan dolog, ami egy vérszerinti gyermeknél is előfordul 🙂

Például a logisztika egy három műszakban dolgozó férjjel. Mivel még nem alakult ki a napi rutin, nincs meg a napközbeni alvások időpontja a kisbabánknál, így pl. nehéz együtt menni az oviba a nagylányért, amikor a férjem dolgozik. De ezek apróságok.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultuk?

A tanfolyamon a nehéz esetekre próbáltak felkészíteni minket – érthetően. Tudtuk, hogy csak a betegség lehet, ami visszatarthat minket: mivel elég soknál a bővebb tájékoztatást jelöltük meg, amibe azért súlyosabb állapotok is előfordulhatnak. Megkönnyebbülten felsóhajtottunk, miután felolvasta az ügyintéző az aktabetekintésnél a kórházi vizsgálatok eredményét: gyakorlatilag egy makkegészséges babáról van szó.

Miről olvasnál szívesen?

Az élettörténeti könyv felépítéséről.

****** → olvasásának folytatása