Tag Archives: örökbefogadás

Babaköszöntő, 2019. március

Általános

Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak a nemrég örökbefogadott családok. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Elizabeth. 35-40-es korosztály vagyunk, Győr-Moson-Sopron megyéből. Három éve vártunk, vagyis januárban lejárt a 3 év, hosszabbítottunk, és utána 2 hét múlva jött a telefon, hogy van egy újszülött, egészséges, fehér bőrű kislány… Házasok vagyunk és az első gyermekünk lett. A tanfolyamon mindenre felkészítettek, sőt azóta is rengeteget olvastunk a gyermeknevelésről, fejlődésről, de erre nem lehet felkészülni. Annyiban szerencsések vagyunk, hogy a családban, baráti körben sok a kisgyermek, így semmi nem okozott gondot. Pánikba nem estünk, mindent megoldottunk. Kislányunk egy angyal, eszik, alszik 🙂. A védőnő is, amikor először jött, mondta, félt, hogy mi lesz velünk, mert hétvégén hoztuk haza a kislányt és ő csak hétfőn tudott jönni, de annyira meglepődött, mennyire összeszedettek vagyunk és semmi apró dolog végett nem pánikolunk. Szerelem volt első látásra ❤. Azóta eltelt pár hét letelt, az a bizonyos 6 hét is, még szorosabb lett a kapcsolatunk a kislánnyal, imádja és szereti őt mindenki. Elvarázsolta az embereket, olyan kis tünemény. Amikor elkezdtük az egész örökbefogadást, úgy álltunk neki, hogy újszülött, fehér bőrű, egészséges kislányt szeretnénk, aztán jött az első Tegyeszes beszélgetés, ahol mondták, ezt ki kellene bővíteni, mert így biztosan sokat kell várni. Így módosítottunk: neme mindegy, korrigálható betegségekre meg a korosztályt 0-2,5 évesre bővítettük, a származási kikötés maradt. Mikor lejárt a 3 év és hosszabbítottunk, akkor szűkítettük le a kort 0-1,5 évesre. És láss csodát, jött is az a bizonyos telefon 2 hét múlva. A kórházba pár napig mentünk délelőtt és délután pár órát, ahol egy külön szobába elvonulhattunk hármasban. Azt mondják, egy elmegy, egy jön. Lehet benne valami, mert előtte temettük el drága szeretett nagypapámat. Küldött nekünk egy kis angyalt. Úgyhogy minden úgy alakult, ahogy elkezdtük a legelején. Ennél boldogabbak nem is lehetnénk.

Babaköszöntő 2019. február

Általános

Itt a Babaköszöntő, bemutatkoznak a nemrég örökbefogadott családok, és egy vér szerinti gyerek is érkezett örökbefogadás után. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Ami

Kik vagytok? A férjemmel egy Pest megyei kisvárosban lakunk, Attila 45, én 38 éves vagyok. 22 éve vagyunk együtt, 2 éve házasodtunk össze. Saját gyermekünk nem lett, orvosilag teljesen egészségesek vagyunk, így nem is próbálkoztunk lombikkal, igyekeztünk úgy élni, hogy ha sikerül saját gyermek, azonnal tudjunk alkalmazkodni. Maga az örökbefogadás feljött szóba, de szerintem még akkor nem voltunk elég érettek hozzá.

Miben vagytok mások, mint mások? Nevelőszülőként dolgozom pár éve, a célunk az, hogy minél több gyermek meg tudja élni azt a csodálatos dolgot, hogy családban nevelkedhetnek, biztonságban érezhessék magukat legalább az alatt az idő alatt, amíg nálunk vannak. Amira az első és egyetlen neveltünk eddig.

Ki érkezett? Kislányunk, Amira 14 hónaposan került hozzánk egy budai gyermekotthonból. Teljesen egészséges, roma származású kislány. A gondozók kedvence volt, igazi kis hercegnő, aki alig múlt egyéves, de már a 2. gondozási helyen volt. Az ismerkedés elég gyorsan lezajlott, két hétig majdnem minden nap mentünk hozzá, mire haza tudtuk hozni, mint nevelésbe vett gyermeket. Nagyon gyorsan fejlődött, egy hét múlva már önállóan evett, elkezdett érthetően beszélni.  A kapcsolattartásra szülőanyjával minden alkalommal vittük, de csak egy alkalommal valósult meg. Részemről itt kezdődött a saját belső vívódás, hogy nevelőszülőként szerződtem, nem örökbefogadónak. Annyira erős volt az érzelmi kötődés köztünk, hogy ha arra gondoltunk, elkerül tőlünk, nem láttuk, mi lesz azután. Most 29 hónapos.  Ma már tudja szülőanyja nevét, hogy az ő pocakjában volt, de Anya szívében. Az örökbefogadás szóra azt mondja: “Anyával és Apával maradok örökre.”

Miért pont ő? Apa és Amira között szerelem volt első látásra. 2018. május közepén körvonalazódott meg bennünk teljesen világosan, hogy ő nekünk született. Amira gyámja és a nevelési tanácsadóm teljes mértékben támogatott örökbefogadási szándékunkban. Az örökbefogadói tanfolyamon a csoporttársaink teljes mértékben megértettek minket, nem volt ítélkezés, hiszen mindannyian közös cél miatt voltunk ott. Ezért nem lehetünk elég hálásak Nekik.

Miért pont ti? Erre nem tudjuk, létezik-e annál jobb válasz, hogy a Sors nekünk szánta.

Folytatjátok a nevelőszülőséget? Még nem tudom, hogyan lehet összeegyeztetni az örökbefogadással, lehet-e egyáltalán, a Nevelőszülői Hálózat mindenesetre nem zárkózik el újabb kihelyezéstől. Csak magunkban kell rendet tenni először ebben a kérdésben.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Ne bonyolítsam a dolgokat azzal, hogy minden eshetőséget, beleértve a lehetetlennek tűnőt is, újra és újra átgondolok.

A legnagyobb problémátok most: Dackorszak, mellette az oviba készülés

Miről olvasnál szívesen? Még több olyan történetet, ahol magát az örökbefogadást szinte az Élet rendezte. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2019. január

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe. A mai számban csupa újszülött szerepel! Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos, aki a közelmúltban (legfeljebb egy éve) fogadott örökbe, írjon a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre. 

Kik vagytok? Vidéki házaspár, Andrea és Attila. 15 éve vagyunk házasok, 10 éve szeretnénk gyermeket. 4 lombik után döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy nem is láttuk még a kisfiunkat, de már igent mondtunk. Annyit tudtunk, hogy egészséges, újszülött kisfiú. Csütörtökön kaptuk a telefont, vasárnap mindent megvettünk, de látni csak a következő héten láttuk.

Ki érkezett? Tomi, 2 hetesen, megyei listáról. Egészséges, csodaszép. Mindenkit levesz a lábáról.

Mennyit vártatok? 4 évet.

Mennyit várt a gyerek? Egyhetes volt, mikor először láttuk a kórházban, kéthetesen hozhattuk haza. Előttünk már egy családnak kiajánlották, de ők nemet mondtak.

Miért pont ő? Közhely, de nekünk született. Másfél éves korig várakoztunk fehér bőrű gyermekre, nemi kikötést nem tettünk. A kórházban többen megjegyezték, hogy nagyon hasonlít a férjemre.

Miért pont ti? A mai napig nem tudom. Nem mi következtünk a sorban. Talán azért, mert tudták, hogy bevállalnánk a rizikós 6 hetet is.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Talán, hogy ne stresszeljek az ügyintézés miatt. Iszonyú lassan halad.

A legnagyobb problémátok most: Mindig vannak apró dolgok, most például a fogzás. De ezek mind eltörpülnek a boldogságunk mellett.

Miről olvasnál szívesen? Olyan családokról, ahol már nagyobb a gyerkőc és már elmondták, hogy örökbe fogadták. Hogyan fogadta? Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2018. december

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos, aki a közelmúltban (legfeljebb egy éve) fogadott örökbe, írjon a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre. 

Kik vagytok? Férjemmel 4 éve vagyunk házasok. Párom előző házasságából van egy 9 éves kisfiunk. Majdnem 4 évig próbálkoztunk, mire összejött Zsombor, aki beültetéssel fogant. 3 hónapos terhes voltam, mikor kiderült, a férjem unokaöccsének és párjának kislánya lesz, de nem akarják vállalni. Úgy döntöttünk, örökbe fogadjuk Fannit.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolom, hogy mások vagyunk, sokan érdekesnek, egyedinek tartják ezt az állapotot, szerintem teljesen természetes dolog, hogy Fannit magunkhoz vettük.

Fanni az apa kezében

Ki érkezett? Fanni életvidám, imádnivaló kislány, aki rajong a tesóiért. A kórházból már mi hoztuk haza, végig kísértem már pocaklakó kora óta fejlődését. Most egyéves, két hónappal idősebb Zsombornál.

Mennyit vártatok? Mivel már születése előtt tudtuk, hogy hozzánk fog kerülni, nem kellett várnunk, sajnos az örökbefogadás közel egy évbe telt.

Miért pont ti? A vér szerinti szülők családjából senki nem akarta vállalni Fannit, nagyszülők az abortuszt támogatták.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mikor még pocaklakó volt Fanni, már akkor el kellett volna kezdeni a papírok beszerzését, hogy ne most két picivel kelljen rohangálni.

A legnagyobb problémátok most: Még mindig nem alusszák át az éjszakát.

Miről olvasnál szívesen? Több pici egy családban: praktikák, tippek, ötletek…

******* Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2018. november

Általános

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, akikhez a közelmúltban érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: PGizi

Kik vagytok? 2013 júliusában találkoztunk először, egy évre rá már egy pár voltunk, 2017-ben házasodtunk. Most 41 és 40 évesek vagyunk. A férjemnek már van 3 vér szerinti gyereke a korábbi kapcsolatából, mindhárman 10 év fölöttiek. Nekem két vesztett terhesség után kezdett el kitisztulni, hogy annyira tartok a terhességtől és a szülés közbeni komplikációktól, hogy a várandósság 9 hónapját végigstresszelném, a szülést végigrettegném, ezért inkább az örökbefogadás az én utam. Már így találkoztunk egymással, hogy ez egyértelmű volt számomra. Szóval lehetett volna vér szerinti gyerekünk, de szinte komolyabban nem is esett szó róla, hogy belekezdjünk. Számomra az örökbefogadás volt az út, és bár a férjem eleinte nem tervezett több gyereket, aztán ő is becsatlakozott ebbe az útba. Vidéken élünk, kertes házban.

Miben vagytok mások, mint mások? Lehetett volna vér szerinti gyerekünk, de számunkra nem az a fontos, hogy vér a véremből legyen, hanem, hogy összetartozzunk.

Ki érkezett? Flóra, 5 éves, félig roma származású, megyei listáról. Egészséges, szép, elképesztően vidám kislány. Kis lemaradás van a beszédfejlődésében, de ez már első találkozás óta is rengeteget fejlődött, plusz a helyi óvodában is kap fejlesztést. Röviddel születése után került, nagyon jó nevelőszülőkhöz. Sajátjukként nevelték. Elmaradó kapcsolattartás miatt lett örökbe fogadható.

Mennyit vártatok? 2017. június végén jelentkeztünk, 2017. november közepén kaptunk határozatot, 2018. áprilisában jött a telefon. Első kiajánlásunk volt.

Mennyit várt a gyerek? 2017 januárjában lett örökbe fogadható. Mi voltunk az első kiajánlása 2018 áprilisában.

Miért pont ő? 4-6 éves gyerekre várakoztunk, egészségügyi állapottal kapcsolatosan nagyon elfogadóak voltunk, származási kikötést nem tettünk. Nem éreztem magamban a vágyat egy csecsemőre és szerettem volna, ha láthatom a gyereken is a kapcsolat igényét.

Amikor először meghallottam a nevét, az volt az első gondolatom, hogy magamtól ez a név sosem jutott volna eszembe, de nagyon szép név.

Amikor a Tegyesz iratismertetés után ültünk a kocsiban és az útra hullott, rózsaszín virágszirmokat felkapta a szél és embermagas örvényt kavart belőle előttünk, akkor úgy éreztem, ez egy olyan jel, amit nekünk küldött valaki.

Miért pont ti? Megkérdeztem az ügyintézőnket, hogy miért pont mi és azt mondta, hogy „mert elfogadóak vagytok”.

Amikor az iratanyagot ismertették, kb. 1-1,5 órán keresztül sorolták a tudható dolgokat. Nem tűnt túl barátságosnak a háttér, de inkább sok, apró dolog volt, amik összességében ijesztően is hangozhattak volna. Ugyanakkor minden egyes dologra azt tudom mondani, hogy odafigyeléssel, gondossággal és óvatossággal elkerülhetőek, fejleszthetőek.

Hezitálás nélkül igent mondtunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: „Ne gondold azt, hogy felkészült vagy!” Arra, hogy szülő leszel egyik napról a másikra, ne számíts. Az érzés majd alakul. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem úgy működik, hogy „tudom, mit kell tennem”. Megpróbálsz rájönni, hogy mi és hogyan a leghatékonyabb, mi, hogyan működik. Ugyanakkor a legnehezebb az, amikor be kell látnod, ha valami zsákutca. Azt el kell engedni. És ettől én görcsös voltam.
Mostanra kezdek kiengedni és most érezhetően jobbak vagyunk együtt.

A legnagyobb problémátok most: A nevelőszülőhöz nagyon erősen kötődik, a vér szerintiekkel csak felszínesen találkozott. Bár felkészítette a nevelőszülő és mi is, tudta, mi történik, de kb. 1 héttel azután, hogy ténylegesen hozzánk került (az ideiglenes kihelyezővel) letisztult neki, hogy akkor ez most örökre szól, nem mehet vissza a régi életébe és beütött egy olyan krízis, amikor az egész napja arról szólt, hogy sírt és a régi életét hiányolta vagy erőt gyűjtött az újabb síráshoz. Ez a hónapok elteltével egyre enyhébbé vált és most már nincs sírás, csak ringatózunk és megbeszéljük, hogy hiányoznak a nevelőszülők és azért hiányoznak, mert akit szeretünk és nem láthatunk, az hiányzik. Bár javul a helyzet, de attól az ismeretlentől félek, hogy a későbbiekben ez milyen nyomokat hagy majd.

Miről olvasnál szívesen? Sokat olvasom a blogot és szívesen olvasnék hasonló korú, hasonló helyzetből családba került gyerekről. Arról, hogy hogy alakult a feldolgozása a változásnak, mikor mentek vissza a nevelőcsaládhoz.

****** Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2018. október

Általános

Hét történet, hét család, akikhez nemrég érkezett gyermek. Aki a közelmúltban fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen tud jelentkezni a rovatba. Szeretettel gratulálok a szülőknek!

Kik vagytok? Átlagos, budapesti értelmiségi házaspár vagyunk.

Miben vagytok mások? Jó ideje olvasom már a babaköszöntőket és nem igazán érzem azt, hogy mások lennénk, hiszen a miénkéhez több hasonló történetet is olvastam már. Vér szerinti lányunk után hiába szerettünk volna második gyermeket, nem érkezett. Én korábban is gondoltam örökbefogadásra, úgy voltam vele, kettő vér szerinti után belevághatnánk. Kicsit változott a forgatókönyv, de nem sokat. Elméletileg nem volt kizárt, hogy lehessen még egy vér szerinti gyermekünk, de közös döntés alapján nem kezdtük el az orvosi megoldásokat kutatni, hanem elindultunk az örökbefogadás útján azzal a kikötéssel: ha bármelyikünknek valami nem komfortos a folyamatban, mégsem tudja végigcsinálni, kiszállunk. Nem szálltunk ki.

Ki érkezett? 17 hónapos, gyönyörű, bogárszemű, egészséges, vélhetően cigány, vagy részben cigány származású kislány.

Mennyit vártatok? A Tegyesznél tett első látogatáshoz képest egy évet és egy hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Többször megpróbáltam visszaszámolni, de egész pontosan nem tudtam kideríteni, mert nincs meg pontosan a dátum, mikortól vált örökbe fogadhatóvá. Kislányunk nélkülünk töltött 17 hónapja elég fordulatos volt, az országos listáról pedig nem minket választottak elsőnek. Az első pár sokat hezitált, úgyhogy nem tudom pontosan, de pár hónapot biztosan.

Miért pont ő? Erre kétféle válaszom is van, egy fatalista és egy kevésbé fatalista. A fatalista szerint ő az, aki pont hozzánk illik, a mi lányunk. Vicces, kedves, egyedi, empatikus. A kevésbé fatalista válaszom szerint az örökbefogadás legnagyobb részben az elfogadásról szól. Persze kell, hogy legyen valami harmónia, anélkül valószínűleg nem jöhet létre, vagy csak nehezen a kapcsolódás, de tág az a spektrum, ahol el lehet fogadni egy gyermeket. Ettől függetlenül persze ő a miénk és nem cserélném senki másra.

Miért pont ti? Az ügyintézőnknek az volt a meglátása, hogy ez a kislány nagyon klappolna a családunkba, de a megye nem minket választott. Amikor ez kiderült, felhívott minket, még mindig a fülemben csengenek a szavai: “engedjék ezt most el”. Igyekeztem, de néha eszembe jutott, vajon rendeződött-e a kislány sorsa. Születésnapom előestéjén hívott újra az ügyintézőnk: nem rendeződött, és úgy néz ki, mi jövünk a sorban. Származási kikötésünk nem volt, mert amikor először erre gondoltam, akkor számomra teljesen abszurdnak tűnt, hogy a bőrszíne és vélt tulajdonságjegyek miatt elutasítsak egy gyermeket és ebben maximálisan egyetétettünk a férjemmel.

A tanács, ami jól jött volna utólag? Hiába volt már egy gyerekünk, vagy talán pont ezért kicsit jobban felkészültem volna logisztikailag a második érkezésére. 0-1.5 éves korig adtuk meg a az életkort, és egy újszülött és egy másfél éves között nagy különbség van. Minden erre vonatkozó, akár részben praktikus, részben érzelmi tanács jól jött volna még. De szerintem ez nem örökbefogadás-specifikus kérdés, inkább “testvér-érkezős”, de azért az örökbefogadás árnyalja a képet.

A legnagyobb problémátok most? Kiugró problémánk nincs. Kisebbik lányunk alvása éjszaka kicsit hektikus, és azt is köztünk szereti végrehajtani, ezért azt nem állítanám, hogy kipihentek vagyunk. Továbbá néha nehéz összehangolni a kisiskolás és a totyogó napirendjét, de egyik sem áthidalhatatlan.

Miről olvasnál szívesen? Minden, az örökbefogadással kapcsolatos téma érdekel alapvetően. Második gyermek örökbefogadásával kapcsolatos élményeket, tapasztalatokat, ötleteket szívesen olvasnék.

******

Nicknév: Nincs, csak olvasni szoktam az oldalt.

Kik vagytok? Én 43, férjem 50 éves, 24 éve vagyunk együtt. Első gyerekre vártunk. Én már előbb akartam örökbe fogadni, de a férjem a 2. lombik után, (amire majdnem rámentem), mondta azt, hogy akkor nem ez a mi utunk, és nézzek utána, hogy mi kell az örökbefogadáshoz.

Miben vagytok mások, mint mások? A férjem családjának ellenállásával küzdöttünk sokáig, így 10 év után házasodtunk csak, és ekkor kezdtünk családot tervezni. Addigra az egészségem annyira megromlott, hogy természetes úton esélytelen lett.

Ki érkezett?  9 hónapos kislány érkezett, Tegyeszen keresztül, titkosan. Nevelőszülőtől jött, születése óta ott volt. Teljesen egészséges, csak egy kis izomtónus-zavara van. Ez nagy csoda, mert 26-30. hétre született, teljesen gondozatlan terhességből. (Nem tudták pontosan megállapítani.) Vidám, mozgékony gyerek. Még szoknom kell, hogy vadidegenek leszólítanak, hogy de gyönyörű.

Mennyit vártatok? Az elindulástól számítva szinte pont 3 évet, a határozathoz képest 2,5 évet.

Mennyit várt a gyerek? 4 hónaposan mondtak le róla, 5 hónaposan lett örökbe adható. Sosem látogatták, a szülőanya meglépett a kórházból, majd mikor sikerült előkeríteni, akkor belátta, hogy jobb, ha lemond. Folyamatosan kapcsolatban voltam a tanácsadónkkal, és ekkor mi épp nem voltunk fogadóképesek egy baleset miatt, ezért nem is mondtak semmit. Amikor fogadókészek lettünk, akkor tudtuk meg, hogy már korábban ránk gondoltak. Nem is volt másnak kiajánlva.

Miért pont ő? 0-2 évesig, korrigálható betegséggel kislányt kértünk, megyei listáról. Származási kikötést csak annyiban tettünk, hogy ne legyen nagyon kirívó közülünk, de sötétebb bőrszínt is elfogadtunk. Tisztában voltunk a lehetőségekkel. Ehhez képest kaptunk egy szőke, kék szemű, egészséges, majdnem újszülöttet. Nagyon pici habozás volt a szülőanya szellemi problémája miatt. De amikor a babát megismertük, ez teljesen eloszlott. Szinte azonnal döntöttünk. Ő volt az első kiajánlásunk.

Miért pont ti? Direkt megkérdeztem, és azt mondták, azt nézték, hogy passzoljon a családunkba. Még biztos nem mi következtünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem volt ilyen, a tanácsadónk végig segített, bármi gondunk volt, bátran fordulhattunk hozzá, és mindig jó volt amit mondott.

A legnagyobb problémátok most: A papírok és a bürokrácia. Vannak emberek különböző pozícióban, akik marslakóként tekintenek az örökbefogadó szülőkre. A gyed igényléshez a HR-es el akarta kérni az öf. határozatot. Annak ellenére, hogy az anyakönyvi kivonatban mi vagyunk a szülei.

******

Nicknév: Aranka

Kik vagytok? 33 éves vagyok, Pest megyében lakom, kertes házban. Egyedülállóként fogadtam örökbe egy kislányt. A második kislányom örökbefogadása folyamatban van jelenleg.

Miben vagy más, mint mások? Abban, hogy nekem lehet saját gyermekem is.

Ki érkezett? Evelyn érkezett elsőnek, akit 3 naposan a kórházból vittem haza. Két hónappal később érkezett a húgocskája, akit 5 naposan hoztam haza. A gyerekek egészségesen, ám gondozatlan terhességből születtek.

Mennyit vártál? A gyerekekre nem kellett várnom, mivel mindkét esetben ismertem a szülőket.

Mennyit várt a gyerek? Evelyn negyedik gyermekként született, titkolt terhességből, és a szülők nem akarták megtartani, anyagi okok miatt. Bianka 6. gyermekként született. Az apuka nem akarta, és az anyukától épp válófélben volt. Az anyuka albérletben maradt az 5 gyermekkel, és nem tudta vállalni a picit, mert akkor a többi gyermekét veszíti el.

Miért pont ő? Egyáltalán nem haboztam, tudtam, hogy a lányoknak szüksége van egy szerető otthonra, amit én biztosítani tudok számukra. Nem haboztam, és a mai napig mindent megteszek annak érdekében, hogy mindent meg tudjak adni nekik. Szeretetben gazdag, nyugodt családi életet, és biztos anyagi hátteret.

Miért pont te? A szülőket ismertem mindkét esetben, és ők nem akarták, hogy olyan helyre kerüljenek a gyerekek, ahol nem hallanak felőlük. A szülőkkel a mai napig tartom a kapcsolatot, és küldök képet a lányokról. Ők hálásak nekem, hogy a gyerekeket gondozom és nevelem. A mi családi életünket nem zavarják, ez teljesen természetes.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nagyon sok tanácsot kaptam, nem érzem, hogy valami kimaradt volna.

A legnagyobb problémád most: A keresztelőre megfelelő, különleges templomot találni.

******

Nicknév: Sanyi és Orsi (a válaszokat közösen írtuk)

Kik vagytok? Szolnok megyei házaspár, 20 éve ismerjük egymást és 16 éve mondtuk ki a boldogító igent! Ebből született 2 vér szerinti és 1 örökbefogadott gyerekünk (Dóri 15, Dávid 12, Margit 1,5.) Nevelőszülői család vagyunk, még a sajátjainkon kívül egy kisfiúcska is nevelkedik nálunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben! Átlagos családként éljük mindennapjainkat, és együtt próbáljuk megoldani az élet ügyes-bajos dolgait. Dávid születése után súlyos problémák merültek fel nálam, így az újabb gyermekvállalás már nem adatott meg. Nem volt könnyű az érzés, de valahogy elfogadtuk, mégis mélyen éreztük, valami vagy valaki még hiányzik az életünkből. Hiszen mindig is nagy családot szeretünk volna. Beszéltünk sokszor az örökbefogadásról mint lehetőségről, de valahogy sosem tettük meg azt a bizonyos lépést. Majd évekkel később a helyi Református szolgálat indított nevelőszülői tanfolyamot, és úgy éreztük, ott a helyünk, hogy olyan gyerekeknek segíthessünk, akik nem a saját vér szerinti családjukban nőhetnek fel. Így került hozzánk Margóci is.

Ki érkezett? Margóci 4 naposan érkezett hozzánk, kiajánlást kaptunk a nevelőszülői tanácsadómtól, hogy van egy 2 napos picurka kislány! Azonnal igent mondtunk! Már mikor a kórházi újszülöttosztály ajtaja előtt várakoztunk, hogy végre a kezünkbe vehessük, arról beszélgettek, hogy ő bizony örökbe fogadhatóvá fog válni, és szinte fájdalmasan hasított végig bennem az a tudat, hogy majd egyszer el kell válnom tőle. És amikor megláttuk őt, mindketten azonnal tudtuk, hogy ez bizony örökre szól!

Mennyit vártatok? Hát ha szabad időt mondanom, akkor 12 évet!

Mennyit várt a gyerek? 4 hónapos volt, mikor kaptuk az első hírt, hogy az életadója lemondott róla. Akkor jeleztük mi is, hogy szeretnénk, hogy végleg velünk maradhasson.

Miért pont ti? Hogy miért mi? Hiszem minden okkal történik az életünkben, és ennek Isten a megmondója, hogy miért küldte nekünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nagyon semmi nem jut eszembe most hirtelen! Talán az, hogy az jogerő után mit hogy és melyik hivatalban kell intézni az okmányokat. Mert hosszú folyamat.

A legnagyobb problémátok most: Most 1,5 éves mosolygós, boldog, fürtös hajú kislány. De nehéz egy év van mögöttünk, heti 2 napot járunk fejlesztő és Dévény tornákra felváltva, mert 3 hónapos korában hipotóniát diagnosztizáltak, a mozgásfejlődése igen-igen elmaradt a korához képest. De mára már szépen alakulunk, a járással is próbálkozik. Amit annak köszönhetünk, hogy nagyon sok segítséget kaptunk a fejlesztő tornászainktól. És nagyon hálásak vagyunk érte.

******

Kik vagytok? Xénia (34) és László (40), felvidéki házaspár. 2009-ben ismerkedtünk meg, 6 éve vagyunk házasok. Jelenleg egy kelet-szlovákiai régi bányavárosban, Rozsnyón élünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hisszük, hogy mások lennénk. Mi is pontosan ugyanúgy szerettünk volna gyereket, mint más, vágytunk arra, hogy igazi család lehessünk.

 

Ki érkezett? Kislányunkat, (akinek akkor még nem volt keresztneve, mivel azt anyja lemondott róla születésekor, így nevet sem adhatott neki), Boglárka Zsófiát 2018. április 6-án hoztuk haza a kassai kórházból. Március 18-án született, születése után rögtön lemondott róla az anyja. Legelső találkozásunk március 27-én volt. Azonnal tudtuk, ő az, akire annyit vártunk. Boglárka teljesen egészséges, 10/10 Apgar értékkel rendelkezett.  Még nem volt 3 hetes, mikor hazahozhattuk.

Mennyit vártatok? 6 éve vagyunk házasok és mindig is szerettünk volna gyereket, gyerekeket. Egészségügyi okok miatt sajnos ez nem jött össze. Sok várakozás után 2016. február elején beadtuk az örökbefogadási kérelmünket a Kerületi gyámhivatalba. Szeptemberben fejeztük be a tanfolyamot, decemberben pedig már a várakozók listáján voltunk. És csak vártunk, és vártunk a kislányunkra vagy kisfiunkra.

Mennyit várt a gyerek? A kicsi majdnem 3 hetet töltött kórházban, 2 hetes kora óta volt örökbe fogadható.

Miért pont ő? Van az a mondás, hogy meglátni és megszeretni… Mi pontosan ezt éreztük, mikor először megpillantottuk őt.

Ami a kérelmünket illeti: az mindegy volt, hogy kislány vagy kisfiú, 0-tól 2 éves korig, származási megkötéseink sem voltak. Egy kikötésünk volt csak, nem szerettünk volna értelmi vagy testi fogyatékos babát/gyermeket.

Miért pont ti? Mi voltunk az elsők a sorban.

A legnagyobb problémátok most: Semmilyen problémánk nincs, nagyon boldogok vagyunk így hárman.

Miről olvasnál szívesen? Bármiről szívesen olvasok, ami az örökbefogadással kapcsolatos.

******

Nicknév: Tóth Róbertné

Kik vagytok? Mi egy átlagos házaspár vagyunk, akik gyerkőcöt szerettek volna, de sajnos 12 évnyi próbálkozás után sem jött össze, túl voltunk már megannyi ki vizsgáláson, de semmi sajnos. 4 éve vettünk egy kutyust, ő lett a szerelmünk, a gyerekünk. De ahogy mentek az évek, éreztük, valami nagyon hiányzik. Bennem már rég megfogant az örökbefogadás kérdése, hisz most vagyok 38 éves, a férjem 43. Nagyon sokáig elzárkózott a dologtól, mondván ő nem neveli más gyerekét. Elfogadtam. De úgy 1,5 éve újból felhoztam a témát, és nem ellenkezett, tudta, hogy én nem szeretnék lombikra menni, meg az ő cukorbetegsége sem könnyítene a helyzeten, bár ez nem kizáró ok. Ő is érezte az űrt, ami a mindennapjainkat övezte. Majd 2017 januárjában elkezdtem utána olvasni, hogyan működik, és merre is kell elindulni. Február végén már a Fejér megyei Tegyeszben voltunk a papírokat aláírni, és sorban a többi lépés. Június elejére meg lett a határozatunk. Onnantól csak a várakozás jött, majd fél év várakozás után szerettünk volna módosítani a gyerkőc életkorán. 0-4 éves korig vállaltunk gyereket, testvéreket vagy ikreket, ezt szerettük volna kitolni 0-6 évesre, de erre már nem került sor, mert az ügyintéző tolta az ügyet, mint utólag kiderült. Tudták, hogy milyen gyerkőc várható, azt konkrétan nem, hogy pont ez a kisfiú, akit nekünk szánt a sors.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben nem érezzük, hogy mások lennénk, mi ugyanolyan, hétköznapjait élő emberek vagyunk, dolgozni járunk, éltük a mindennapjainkat.

Ki érkezett? 2018 április környékén beszéltem az ügyintézőnkkel egy baba miatt, akit magánúton tudtunk, ekkor mondta el, hogy ő is akart minket hívni, mert harmadik családnak választottak minket egy kétéves nyíregyházi kisfiúnál, majd május végén hívott, hogy elmennénk-e megnézni az aktáját, mert az előttünk lévő két család visszalépett. A telefonban csak a nevét és születési dátumát mondta el. 2 nap múlva voltunk akta betekintésen. Nyíregyháza mellett élt nevelőszülőknél 10 napos kora óta. Anyuka otthagyta a kórházban a születése után, persze nem is engedték volna hazavinni, 5 gyereket nevel 12 négyzetméteren, apuka közmunkás. Bár az anyakönyvi kivonatán nincs feltüntetve apuka. Anyuka szifiliszes beteg, de Alex vérében csak az anyai ellenanyag volt kimutatható, illetve az antibiotikum, amit erre szedett. Ez egy gondozatlan terhesség volt. Egyévesen tesztelték, és negatív volt. Aktabetekintésen szerelem volt első látásra. Nem haboztunk, azonnal igen mondtunk. Kb. 1 hétre mentünk a személyes találkozóra, élőben is pont olyan kis életvidám csibész, teli mosollyal, élettel, mint a képen.  Nagyon okos, mindent megért, beszédben kicsit le van maradva, de ez majd beindul.

Mennyit vártatok? Kb. 1 évet vártunk a határozat megszerzésétől

Mennyit várt a gyerek? Első perctől kezdve nem látogatta, nem kereste anyukája.

Miért pont ő? Mi 0-4 évesre, testvérekre vagy ikrekre várakoztunk, részben származási kikötéssel. Tehát lehet roma származású, ha nem látszik, nincsenek tipikus jegyei. Soha egy percet sem haboztunk, ő szerelem volt mind a kettőnk részére. Ő volt az első kiajánlásunk, és el is fogadtuk. Nem volt visszautasításunk. Annyira nem, hogy várjuk a kistesót is, mert időközben született egy kishúga 2017 decemberében, ugyanezekkel a problémákkal. Jelenleg folyik az ő örökbeadhatósági eljárása. Őt nem láttuk még, de igen mondtuk, a testvérek maradjanak együtt.  Amúgy is két gyereket szerettünk volna.

Miért pont ti? Nem tudom, miért minket választottak, talán a betegsége miatt, nem tudom. E téren nem annyira elfogadóak még.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Minden. A nevelő szülő nagyon kedves, segítőkész volt, de ő sem adott még örökbe gyereket, ő sem tudta, mit kell tenni, csinálni.

A legnagyobb problémátok most: Az evés, ha nincs kedve, hisztizik. Eleinte a fürdés a volt az, sikítva, teli torokból üvöltött, ez 4 napig ment így. Aztán pedig a kakilás, de ma már tudjuk, csak a szorongás miatt volt, ami helyreállt.

******

Nicknév: nincs

Kik vagytok? Negyvenes éveink elején járó házaspár vagyunk. 5 éve találtunk egymásra, mindkettőnknek ez a második házassága. Az előző kapcsolatunkból nem volt gyermekünk, de vágytunk rá, ezért az első randik egyikén megbeszéltük, hogy ez számunkra nagyon fontos. Az „előéletünkből” sejteni lehetett, hogy ez az út nem lesz egyszerű. Hamar eljutottunk az első, majd a második lombikig. Már ekkor beszéltünk az örökbefogadásról. Ez annyira egyértelmű lehetőség volt számunkra, hogy mikor az alkalmassági vizsgálaton a pszichológus feltette a kérdést, hogy ki vetette fel az örökbefogadást először, egyikünk sem emlékezett rá :-). Bejelentkeztünk a helyi Tegyesznél, és megkezdtük a várakozást. Tudtuk, hogy hosszú évekre számíthatunk, ezért a lombikozást sem hagytuk abba. Az volt a fontos számunkra, hogy gyermekünk legyen, mindkét utat nyitva hagytuk, hogy minél hamarabb megérkezhessen.

Miben vagytok mások, mint mások? Átlagos házaspár vagyunk, akik gyermeket szerettek volna. A kisfiunkhoz vezető út nehézségei vidámság és humor segítségével inkább erősítettek a kapcsolatunkon. Tudjuk, hogy mindenben számíthatunk egymásra.

Ki érkezett? Kristóf érkezett hozzánk egészséges újszülöttként, nyílt örökbefogadással a Tegyeszen keresztül, akiktől minden támogatást megkaptunk. Gördülékeny és gyors volt az ügyintézés, ezért köszönet nekik.

Mennyit vártatok? Másfél évet.

Mennyit várt a gyerek? Születése után már vele lehettünk a kórházban, 5 naposan hoztuk haza.

Miért pont ő? Mert ő a mi kisfiunk :-).
A határozatot bármilyen nemű, 0-3 éves korú gyermekre, testvérpárra kaptuk. Kikötéseink nem voltak, inkább a „tájékoztatást kérünk” lehetőséget jelöltük meg sok esetben.

Miért pont ti? Mert nagyon szerencsések vagyunk. 🙂
Ismerősön keresztül ismertük meg a vér szerinti anyát, aki minket nevezett meg a lemondásában.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ahogy felmerült bennünk az örökbefogadás gondolata, már keresgéltem az interneten, így hamar rátaláltam erre a blogra. Itt sok hasznos információt megtudtunk (köszönet érte :-)), így nagy meglepetés nem ért minket.

A legnagyobb problémátok most: Jelenleg az, hogy milyen háti hordozót vegyünk, amivel együtt túrázhat a kis családunk :-).
A legnagyobb problémánk eltűnt azzal, hogy megérkezett a kisfiunk. Azóta éljük a kisgyerekes családok unalmasnak egyáltalán nem nevezhető napjait. A problémák megoldandó feladatok, kihívások lettek.

Miről olvasnál szívesen? A már felnőtt örökbefogadottak életéről, tapasztalatairól.

Babaköszöntő, 2018. szeptember

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett gyermek. Kisebb és nagyobb korban örökbefogadott, Down-szindrómás kicsi és testvérpár is akad köztük. Sok boldogságot kívánok a családoknak! Aki egy éven belül fogadott örökbe, és szeretne szerepelni, írjon nekem a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Sztrapacska

Kik vagytok? 1992 óta vagyunk együtt, tíz évvel később házasodtunk össze. Természetes és mesterséges próbálkozások sora után első-második gyerekre vártunk. Első pillanattól testvérekben gondolkodtunk. Jelenleg falun élünk, és jó ott nekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Második nekifutásra, viszonylag későn vágtunk az örökbefogadásba; idősebbek vagyunk, mindketten negyven fölött. Az átlagnál jóval kötetlenebb az életvitelünk, ezt részint átalakították a gyerekek, de hozzá is kellett szokniuk.

Ki érkezett? Zoli 5, Julcsi 3 éves korában, egyszerre került hozzánk titkos örökbefogadással, nevelőcsaládból. Jó nevelőszüleik voltak, megadták nekik az alapokat. Vér szerinti szüleikre nem emlékeznek. Egészségesek, szépek, okosak, jó testvérek, szerencsések vagyunk velük.

Mennyit vártatok? Meglepetésre mindössze 2 hónapot. Januárban kaptuk meg a határozatot, márciusban hívtam fel a Tegyeszes ügyintézőnket, hogy megváltozott a telefonszámom. Éppen a mi leendő gyerekeink iratát lapozgatta. Utóbb derült ki, hogy mi voltunk az utolsó esete nyugdíjazás előtt, innen is köszönet érte! Sok látogatás után végül csak szeptemberben váltunk családdá.

Mennyit vártak a gyerekek? Amennyire tudjuk, semennyit, mi voltunk az első kiajánlásuk.

Miért pont ők? Testvérekre vágytunk, annyit kértünk, hogy az idősebbnek legyen ideje felkészülni örökbefogadás után az iskolára. Azóta sikerült még egy évet visszatartanunk Zolit az oviban, ahova együtt járnak Julcsival. Döntéskor nem haboztunk, szerelem volt, első látásra.

Miért pont ti? A megyében nem találtak nekik szülőket, az országos listáról kerültünk be, megfeleltünk, bővebbet nem tudunk. Nehéz volt az a bizonyos néhány hét a hírtől a döntésig.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Talán az, hogy ne vegyünk mindent komolyan. Pár hónap rengeteg energiájába telt, mire lelazultam, és képes lettem humorral kezelni a helyzeteket. Egyébként eddig sikerült mindent megoldanunk.

A legnagyobb problémátok most: Semmi, élvezzük a családosságot.

Miről olvasnál szívesen? Eddig minden betűt elolvastam itt, legjobban az interjúk, a személyes történetek érdekelnek. Read the rest of this entry

Kampányfilmek az örökbefogadásról

Általános
Kampányfilmek az örökbefogadásról

Az örökbefogadásokért felelős minisztérium (Emberi Erőforrások Minisztériuma) nemrég beváltotta a többéves ígéretet, és egy kampányt kezdett az örökbefogadás népszerűsítésére és társadalmi elfogadtatására. Ennek keretében több civil szervezet kapott pályázati támogatást a témával foglalkozó filmek készítésére. Ma ezeket mutatom be.

Az Ágacska Alapítvány kisfilmjeiben örökbefogadott kamaszok beszélnek arról, hogy ők is ugyanolyan gyerekek, s hogy milyen hozzáállást szeretnének a külvilágtól. “Örökbefogadott vagy vér szerinti? Nem ez számít!” szól az üzenet, amihez #ezszámít hashtaggel Facebook-kampányt is kezdtek. Az összes film fenn van a kampány honlapján.

A Baptista Szeretetszolgálat 4 perces videója a nyílt örökbefogadás lépéseit magyarázza el a krízisterhes anya szemszögéből. Egy narrátor beszél, miközben a háttérben látjuk a szülőanya és az örökbefogadó pár megismerkedését és hivatalos ügyintézését (színészek játsszák őket), persze a Baptisták segítségével.

 

Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2018. augusztus

Általános
Babaköszöntő, 2018. augusztus

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe kisgyereket. Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos a friss örökbefogadóknak (egy éven belül) a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Kik vagytok? Szilvia/37/ és Zoltán/40/, Heves megyei pár, a Tisza-tó mellett élünk. 2008-ban ismerkedtünk meg, 4 éve vagyunk házasok. 10 év endometriózissal való küzdelem után, sok-sok műtéttel a hátunk mögött és 2 sikertelen lombikon túl döntöttünk az örökbefogadás mellett 2017 októberében. November végén az Ágacska Alapítványnál végeztük el a tanfolyamot. Terveink szerint a várakozási idő alatt is próbálkoztunk volna a lombikkal és már megvolt a következő időpont, amikor márciusban csörgött a telefon a jogerős határozat érkezésével egy napon.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintünk semmiben sem vagyunk mások. Ugyanúgy vágytunk gyermekre, mint bárki más. Ha mégis ki kell emelni valamit magunkról, akkor az, hogy nagyon sokat erősödött a kapcsolatunk a megpróbáltatások által.

Ki érkezett? Flóra a Tegyesz által, megyei listáról, titkos örökbefogadással érkezett hozzánk 3 napos egészséges újszülöttként. Különlegessége, hogy állítólag félig afroamerikai származású.

Mennyit vártatok? Tavaly októberben indultunk el ezen az úton és márciusban kaptuk kézhez a jogerős határozatot, de 20 perccel korábban már jött a telefon.

Mennyit várt a gyerek? 3 napot kellett várnia ránk. Másnap már anya és lánya együtt aludtak a kórházban. Apa a hosszú hétvége és a látogatási tilalom miatt csak 4 nappal később csatlakozhatott és vihette haza kis családját.

Miért pont ő? Hisszük, hogy ő Nekünk született. Szerintünk abszolút összeillünk, ugyanolyan vidám és bohókás, mint mi. A kérelemben nem tettünk sem nemi, sem származási kikötést és a betegségek többségére további tájékoztatást kértünk. Első kiajánlásunk volt és egy pillanatig sem haboztunk. Már akkor is teljesen elvarázsolt minket. (Le is mondtuk gyorsan a lombikos időpontunkat.)

Miért pont ti? Mert nem tettünk származási kitételt és vállaltuk azt a kockázatot, ami még 6 hétig várt ránk. Szerintünk nem is a Tegyesz választott ki minket, hanem Flóra.:-)

A tanács, ami jól jött volna utólag: A gyermekhez nem jár használati utasítás, de nem is kell. Ellenben a CSED ügyintézéshez jó lett volna, ha tudjuk, hogy nem kell várni 6 hétig, mert az addig is jár, de mi vártunk a végleges örökbefogadásra és az új születési anyakönyvre.

A legnagyobb problémátok most: Szerencsére nincs problémánk. Jól nevelget minket a lányunk! 🙂

Miről olvasnál szívesen? Testvérkérdésről, mert kacérkodunk a kistesó gondolatával. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2018. július

Általános
Babaköszöntő 2018. július

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba folyamatosan várom azok jelentkezését, akik egy éven belül fogadtak örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre.

Nicknév: Trinity

Kik vagytok? Vidéki városban élő, értelmiségi házaspár vagyunk. Mindkettőnknek volt egy korábbi sikertelen házassága, így viszonylag későn, a harmincas éveink elején találkoztunk egymással. Nyolc éve élünk együtt, hat éve vagyunk házasok. A megismerkedésünk után szinte azonnal szerettünk volna gyermeket. Végigmentünk a szokásos orvosi protokoll minden állomásán eredménytelenül. Felmerült mindkettőnkben az örökbefogadás gondolata. Úgy döntöttünk, hogy az esetleges sikeresség esetén is fenntartottuk volna a kérelmünket. Ezt a Tegyesz előtt sem titkoltuk és mivel rendben találták az ezzel kapcsolatos érzelmeinket, alkalmasnak minősítettek.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindketten buddhisták vagyunk, így talán máshogy látjuk a dolgokat, mint mások. A sikertelen beavatkozások persze minket is megráztak, de szinte rögtön folytattuk tovább az utunkat. Én nem terhességre vágytam önmagában, hanem gyermekre, anya szerettem volna lenni. A férjemmel tudtuk, hogy gyermekünkkel valamilyen úton egymásra találunk. A csoda megtörtént, most egy tüneményes kislány szüleivé váltunk. Nincs értelme marcangolni magunkat olyan dolgokért, amin nem változtathatunk és szorongani az elérhetetlen vágyaink miatt. A kezeléseket, orvosi vizsgálatokat egy önismereti útnak tekintettük, ami még mélyebben összehozott minket és az egyébként is nagyon jó kapcsolatunkat szoros egységgé kovácsolta. Az örökbefogadásra mentálisan jobban készültünk. Sokszor beszéltünk az örökbefogadásról, meditáltunk rajta, utána olvastunk, hogy fel legyünk készülve, hogy szinte egyik-napról a másikra szülők leszünk. A kettesben töltött éveink alatt rengeteg programot is szerveztünk, sok új dolgot valósítottunk meg együtt.

Ki érkezett? A kislányunk, Alízka titkos örökbefogadással került hozzánk, megyei listán. Két és fél éves volt, amikor kiajánlották nekünk, rá másfél hónapra hoztuk haza. Rögtön tudtuk, hogy ő az, már az iratismertetésre úgy mentünk, hogy a férjem vett neki egy plüssállatkát, amivel a mai napig együtt alszik.

Öt hónapos kora óta nevelkedett a nevelőszülőknél. Minket arra készítettek fel a Tegyesz szakemberei, hogy a kislány vélhetően erősen kötődik a nevelőszülőhöz és család többi tagjához is, ezért valószínűleg nehezebb lesz a barátkozás és elválás, de a kislányunk bátor, okos, alkalmazkodó természete megkönnyítette a barátkozási szakaszt.

Első találkozáskor egy tündéri, bájos kislányt ismertünk meg. Bár akkor még csak „rápillantás” lett volna, hosszan játszottunk a szobájában, ahol „bemutatkozott” nekünk.  Nem is értettük, hogy miért akarnak gondolkozási időt adni, hiszen ő a kislányunk. Az első találkozáskor azt is éreztük, hogy ő is akarja, hogy mi legyünk a szülei. Így nem okozott gondot az a szakmai hiba, hogy a nevelőszülő úgy készítette fel a kislányt az első találkozásra, hogy anyukája és apukája érkezik hozzá.

A barátkozást megnehezítette, hogy a nevelőszülő lánya (aki segítőként volt megjelölve) erős érzelmi kötődése miatt időnként vélhetően szándékán kívül akadályozta az átgondozás sikerességét. Ez konfliktust is eredményezett és az örökbefogadási tanácsadónak is be kellett avatkoznia. Mi ezt a ragaszkodásuknak és szeretetüknek tudtuk be, illetve annak, hogy nem voltak felkészülve az elválásra. Szerencsére nem okozott nagy gondot a későbbiekben, és végül is mi „jól is jöttünk ki” a dologból, mivel a békés férjem a kicsi lánya érdekében kikelt magából és vitába bocsátkozott, amit a tanácsadónk büszkén emlegetett a pszichológusnak, gyámnak és gyámhivatalnak. Ezen túl a nevelőszülőknek nagyon hálásak vagyunk a gondoskodó, szeretetteljes nevelésért, ami miatt Alízka egészséges lelkületű, vidám kislány lett, csupa jó tulajdonságokkal.

Mennyit vártatok? Másfél évet vártunk rá. 2016 szeptemberében nyújtottuk be a kérelmet. Szerencsére kis megyében élünk, így viszonylag hamar, 2017 decemberében a 17. helyre kerültünk. Úgy gondoljuk, hogy előnyt jelentett, hogy nagyobb gyermeket is elfogadtunk, illetve nem volt akadály a koraszülöttség és kis súly, amivel a kislányunk született.

Mennyit várt a gyerek? Eleinte látogatták Alízkát, de aztán a találkozások elmaradtak, mert az életadónak 2017. évben újabb gyermeke született. 2018. március végén lett örökbeadható, nekünk április közepén ajánlották ki.

Miért pont ő? 0-4 éves, bármilyen nemű, korrigálható állapotú kisgyermekre volt határozatunk. A férjem inkább kislányt szeretett volna, amit megsúgott az örökbefogadási tanácsadónknak, aki ezt, úgy tűnik figyelembe vette. A tanácsadónk egyébként egy tündéri, munkáját lelkiismeretesen, odaadóan végző hölgy, aki mindig rendelkezésre áll, nem akadály nála a hétvége, a korai, késői időpont sem.

Először volt származási kikötésünk, mivel ahol lakunk, jelentős roma közösség él és nem tudtuk, hogy tudjuk-e kezelni ezt a komplex helyzetet, de később ezt átgondolva ezen enyhítettünk, mivel tisztában voltunk a származási bizonytalanságokkal. A gyermekvállalás eleve egy elfogadást jelent, ami az örökbefogadás esetére még inkább igaz. Beállítottságunk szerint az embert a tudata és neveltetése határozza meg.

Ő volt a második, előtte országos listáról volt kiajánlásunk, de olyan betegsége volt, amit mi sajnos nem tudtunk vállalni, a körülményeink (orvosi ellátottság, családi körülmények stb.) miatt. Az ügyintézőnk a fényképét sem mutatta meg, hogy ne érzelmi alapon döntsünk.

Miért pont ti? Nem tudjuk, hogy miért pont minket választottak. Fel sem merült bennünk megkérdezni, hiszen önmagában annak örültünk nagyon, hogy megtalálták a kislányunkat.  Az örökbeadáskor a Tegyeszes ügyintéző azt mondta, hogy úgy gondolták, hogy mi tudunk belőle a legtöbbet kihozni, mivel egy értelmes, tehetséges, koránál érettebb kislány, de erre részletesen nem kérdeztünk rá, hogy ez mit jelent.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mit lehet tenni, vagy hogyan kell rá felkészülni, hogy a nevelőszülő nem szakmai alapon végzi az átgondozást, hanem a kötődés miatt ragaszkodik a gyermekhez és ezzel megnehezíti az új családjába szoktatását. Az is jól jött volna, hogy a barátkozás során hogyan lehet úgy ismerkedni, hogy ne zavarjuk a nevelőcsaládot, alkalmazkodjunk a szabályaihoz, ugyanakkor magunkat mutassuk be leendő gyermekünknek.

A legnagyobb problémátok most: Megoldandó feladataink vannak, de ezek a szokásos gyerekkel kapcsolatos dolgok, most például a szobatisztaság van soron. Minden napot nagy örömmel élünk meg, nem tudunk betelni, hogy a kislányunk csacsog a lakás minden pontjában. Igazából az a legnagyobb problémánk, hogy nem tudjuk, hogy még egyszer képesek vagyunk-e meghallgatni, hogy mindenkinek van egy, vagy több ismerőse, akinek az örökbefogadás után spontán született gyereke, mert lement róla a lelki teher 🙂

Miről olvasnál szívesen?  Nagyobb/felnőtt örökbefogadott gyerekekkel készült interjúkat szívesen olvasnék. Read the rest of this entry