2021-as örökbefogadási statisztika: még mindig koronavírus

A tavalyi évet továbbra is meghatározta a koronavírus: korlátozások, iskolabezárások, látogatási tilalom a gyerekvédelmi intézményekben… Az örökbefogadási szabályok – a 2020-as jogalkotási cunami után – egy fontos téren változtak: az egyedülállók lehetőségeit korlátozták, már alkalmasságot is csak a családügyekért felelős miniszter (jelenleg: helyettes államtitkár) különengedélyével kaphattak. Az örökbefogadásért felelős terület is sokat vándorolt: 2021-ben az Emberi Erőforrások Minisztériumától átkerült a Családokért felelős tárca nélküli miniszterhez, majd 2022-ban a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez, a választások után a Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz. A Tegyeszek pedig már nem a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz, hanem a tavaly alakult, debreceni Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz tartoznak. A kormányzat továbbra is kiemelten kezeli az örökbefogadás ügyét, 2021-ben 50 fővel növelték az örökbefogadási szakemberek létszámát. Sajnos a minisztérium ismét nem adott adatokat, az összefoglalóm a Központi Statisztikai Hivatal közlésén és a civil szervezetek önbevallásán alapul, dőlt betűvel közlöm a saját gondolataimat. 

995 örökbefogadás történt tavaly. Ez teljesen megfelel az elmúlt évek trendjének, és bár egyes újságcikkek már vészharangot kongattak, pánikra semmi ok. A részletes adatok:

  2019 2020 2021
A szakszolgálat által közvetített lezárult örökbefogadások száma gyermekenként összesen 837 785 842
Ebből: megyén belüli örökbefogadás 496 444 543
Ebből: más megyei örökbefogadók által örökbefogadott gyermek 102 187 123
Ebből: nemzetközi örökbefogadás 239 154 146

olvasásának folytatása

A gyerekünk testvére

Ma az örökbeadott gyerekek és vér szerinti testvérük relációjáról lesz szó.

A legjobb és a legrosszabb dolog is egy állami gondozott gyerek életében, ha van testvére. A rendszerben felnőtt fiataloknak sokszor nagyon szoros a kapcsolatuk a testvérükkel, szorosabb, mint az „odakint” felnövőknek. Ugyanakkor a testvér léte nagyon megnehezíti, hogy egy gyerek örökbefogadó családba kerüljön.

A rendszer igyekszik együtt elhelyezni és együtt örökbe adni a testvéreket, ha ez lehetséges. Ez régóta elv a gyerekvédelemben, a 2020-as törvénymódosítási csomag egy passzusa külön ráerősített erre, kimondva, hogy örökbe fogadható testvéreket, féltestvéreket együtt kell örökbe adni, hacsak ez nem ellentétes valamelyik gyerek érdekével, ha pedig egy testvér később kerül örökbefogadásra, előnyt élveznek a korábbi testvér örökbefogadó, már ha alkalmasak.

Hogy kerülnek testvérek örökbeadásra?

Az egyik helyzet, ha bekerül egyszerre 3-4-5-6 testvér a rendszerbe, elhanyagolás, bántalmazás miatt. Elvileg együtt kéne őket elhelyezni, a gyakorlatban ez akkor sikerülhet, ha van olyan nevelőszülő, aki vállalja őket. Ma egy nevelőszülő 4, sajátjaival együtt összesen öt gyereket nevelhet, e fölé csak testvérek együttes elhelyezésénél lehet menni. Nem véletlen, hogy ezt a számot folyamatosan csökkenti a törvénykezés az elmúlt években. És nagyon nehéz hirtelen ennyi férőhelyet találni, hacsak nem akkor kezd a nevelőszülő. A testvérek emiatt nagyobb eséllyel kerülnek gyerekotthonba.

Ha a gyereket már születésénél kiemelik a családból, vagy a kórházban hagyja az anya, akkor attól függ, hogy együtt vagy külön adják őket örökbe, hogy milyen sűrűn születnek, melyikkel mennyi ideig tartják a kapcsolatot a szülők. Előfordulnak olyan bizarr helyzetek, hogy egy nevelőcsaládnál él két testvér, az egyiket még látogatja az anya, a másiknál már megvonták a jogait.

Az örökbeadás előtt a gyermekvédelmi szakemberek teamje közösen igyekeznek a gyermekek esélyeit latolgatni a döntéshez, szét lehet-e választani a gyerekeket. Milyen erős a testvérkapcsolat? Van-e a gyerekeknek esély együtt családot találni? Ha igen, akkor belföldön vagy külföldön? Milyen a hátterük, személyiségük, egészségi állapotuk, mennyi esélyük lenne külön? Milyen szoros köztük a kapcsolat? Egy helyen élnek? Ha nem, egyáltalán ismerik egymást? Mi a gyerekek érdeke? Van-e még testvérük a rendszerben, és ő örökbe fogadható lesz várhatóan? Mikor? Ezeket vizsgálják a szakemberek. Ha lehet, akkor törekednek a testvérek együttes örökbeadására. Sokféle forgatókönyv elképzelhető: előfordul, hogy inkább külföldre, de együtt adják őket örökbe, vagy külön családokhoz, de kapcsolattartással. Ilyenkor azt is feltérképezik, nyitott-e a kapcsolattartásra az örökbefogadó szülő. Néha egymást nem ismerő vér szerinti testvérek kerülnek egy családhoz, ilyenkor a gyerekeket is össze kell barátkoztatni (ez inkább kicsi korban szokásos). Vagy a nevelőszülő fogadja örökbe a “maradó” gyereket. És az is megesik, hogy a gyerekek maradnak a rendszerben. Ahol hiába élnek most egy helyen, könnyen lehet, hogy a nevelőszülő pár év múlva nyugdíjba megy, nem találnak hirtelen mást négy testvérre, és akkor már nem fognak egy helyen élni. olvasásának folytatása

2020-as örökbefogadási statisztika: a koronavírus éve

2020-ban annyi minden történt az örökbefogadásban, mint máskor szinte egy évtized alatt. A törvényalkotás forradalminak tekinthető változtatásokat vezetett be:

  • az örökbefogadók felkészítő tanfolyama már nem kötelező,
  • a szülő és a gyerek közt 3 évnél idősebb gyerek esetén akár 50 év is lehet a korkülönbség
  • gyorsították a gyerekek örökbe fogadhatóvá nyilvánítását és az örökbefogadók alkalmasságának elbírálását
  • megszigorították az egyedülállók örökbefogadási lehetőségeit.

A politika sosem látott vehemenciával kezdett foglalkozni az örökbefogadással, a családügy külön tárca nélküli minisztert kapott, aki kitüntetetten kezelte a területet. Emellett a közigazgatási reform részeként a  gyámhivataloktól a kormányhivatalokhoz került számos örökbefogadással kapcsolatos jogkör. Ráadásul kitört a koronavírus-járvány, és több hónapra leállt az élet az országban, a gyerekvédelemben is. 

A 2020-as évről kevesebb adatot tudok bemutatni, mint az előzőkről, ugyanis a minisztérium, a korábbi gyakorlattal ellentétben, nem volt hajlandó felelni a kérdéseimre. (2021-ben az örökbefogadási terület az Emberi Erőforrások Minisztériumától átkerült a Családokért felelős tárca nélküli miniszterhez, majd 2022-ban a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez, egyik szervezet sem adott adatokat.) Ráadásul a gyámhivatal-kormányhivatal váltás megkavarta a nyilvántartásokat. Az összefoglalóm a Központi Statisztikai Hivatal adatközlésén és a civil szervezetek önbevallásán alapul, dőlt betűvel közlöm a saját gondolataimat. 

Titkolózásra amúgy semmi ok, az őrületesen nehéz vírushelyzetben az örökbefogadással foglalkozó szakemberek és civilek helytálltak és a korábbi szinten folytatták munkájukat. Több hatásvadász sajtóhír megjelent, hogy “drámaian csökkent az örökbefogadások száma 2020-ban”, egyes szerzők azt is tudni vélték, hogy ennek oka a magyar szülők nem túl magas elfogadási hajlandósága. Ez mind nem igaz.

A számok: 917 örökbefogadás történt a vizsgált évben. Ez történetesen valóban csökkenés a 2019-es év rekordmagas, 1052-es adatához képest. Azonban a megelőző két évtizedben jellemzően 700 és 1000 közt mozgott az adoptálások száma, tehát a 917 egyáltalán nem rossz. Közelebbről nézve, ami csökkent, az a nemzetközi (külföldre irányuló) örökbefogadások száma volt, nyilván a koronavírus okozta utazási korlátozások miatt, nehéz volt megoldani, hogy a külföldiek hat hétre ideköltözzenek ismerkedni a gyerekkel. A belföldi örökbefogadások száma  még nőtt is, a Tegyesznél is és a civileknél, a területen szakemberként vagy önkéntesként dolgozók megérdemlik az elismerést, tekintve, hogy több hónap látogatási tilalmat rendeltek el a gyerekintézményekben, szüneteltek a barátkozások, bajos volt bejutni a kórházakba, és a tanácsadók gyereke sem járt iskolába. 

  2019 2020
A szakszolgálat által közvetített lezárult örökbefogadások száma gyermekenként összesen 837 785
Ebből: megyén belüli örökbefogadás 496 444
Ebből: más megyei örökbefogadók által örökbefogadott gyermek 102 187
Ebből: nemzetközi örökbefogadás 239 154

olvasásának folytatása

A mézeshetek

Avagy: amikor a gyerek az új családban eleinte gyanúsan jól viselkedik! A szakirodalom mézesheteknek nevezi ezt a jelenséget, sok örökbefogadó és nevelőszülő megtapasztalja a gyerek érkezésénél. Bár minden és mindenki idegen neki, a gyerek nagyon könnyen beilleszkedik, jól eszik, jól alszik. Kisebb babánál: nem is sír. Idősebb gyereknél: szót fogad, segít a házimunkában, ugyanaz érdekli, mint a szülőt. Nem minden gyereknél van ilyen időszak, ahol igen, ott jellemzően pár hétig tart. Ez a “demóverzió”. Mire a szülő épp megállapítaná, hogy milyen jól tud gyereket nevelni, a gyerek “elromlik”. Lázadozni kezd, nem fogad szót, sír, dühöng, teszteli a szülő határait. A friss szülők ilyenkor néha kétségbeesnek: mi rontottuk el a gyereket? Eddig olyan jól ment minden!

Nem, nem ők rontották el. Ez egy szokásos jelenség. Az oka, hogy a gyerek eleinte meg akar felelni az új szülőknek, fél, hogy elhagyják, esetleg le van fagyva. Pár hét (vagy hónap) után, mikor már kicsit megmelegedett, meri kimutatni a valódi érzéseit, az átélt traumákat, és elkezdi immár tesztelni a szülőket: akkor is kellek, ha nem viselkedek az elvárásoknak megfelelően? Mi felnőttek sem ugyanúgy viselkedünk egy új munkahelyen, társaságban, mint pár hónap után…

A mézeshetek vége sokszor egybeesik a szülő nagy kifáradásával, aki az első hetekben szintén a legjobb arcát igyekezett mutatni, hogy kompenzálja a gyereket az addig elszenvedett traumákért, esetleg erőn felül kényeztette a gyereket. De ahol az első gyerek érkezik, ott hogy lőjék be, mennyi a fenntartható?

Ami segíthet: a szülő legyen vele tisztában, hogy ez egy normális szakasz az örökbefogadott gyerekeknél. Kell pihenőket, gyerekmentes időket beiktatni, amikor ki tudja fújni magát. Házaspárok tudják egymást váltani, egyedül örökbefogadóknak nehezebben megoldható, de érdemes. És az első hetekben, bármilyen csábító, ne legyünk házitündérek, nem kell ragyognia a lakásnak, nem kell ötfélét főzni. Jól fog jönni az az energia még később!

Nálatok voltak mézeshetek?

Ha örökbefogadásra várakozol, ajánlom a Finis csoportot, ahol a mézeshetekkel és az örökbefogadást követő más várható helyzetekkel is foglalkozunk. Legközelebb: 2022. április 28., május 5., 12., 19., mindig csütörtökön 18-20 óra között. https://orokbe.hu/tamogato-csoportok/finisben/

Felbontott örökbefogadások, visszakerült gyerekek

Ma fájó, de fontos témáról írok. Arról, amikor nem örökre szól az örökbefogadás, mert felbontják (a magyar jog erre is ad lehetőséget), vagy ez nem történik meg, de a gyerek visszakerül az állami rendszerbe. A Mózeskosár Egyesület 2021. novemberi klubján elhangzottak leiratát olvashatjátok, dőlt betűvel jelzem a saját filozofálgatásomat. Néhány drámai történetet is idézek.

Hat szakember tartott kerekasztal-beszélgetést a sikertelen örökbefogadások témájáról: Deli Judit, Andrási-Stahl Júlia és Simon Noémi jogászok, Székely Zsuzsa, Dénes Zsuzsa és Kántor Nedda pszichológusok, mindannyian évtizedek óta dolgoznak a rendszerben az örökbefogadásokkal kapcsolatosan és számos felbontást láttak közelről.

Jogi háttér: a magyar családjog lehetőséget ad az örökbefogadás felbontására. Ez a felek kölcsönös kérésére történhet meg, a kijelölt gyámhivatal előtt, a nagykorúaknál ez a saját önrendelkezési jog része. Ha a gyermek még kiskorú, akkor az örökbefogadás kizárólag az ő érdekében bontható fel, és a szülő kérésére csak kivételesen indokolt esetben történhet meg. Egyoldalú kérelem esetén csak a bíróság bonthatja fel, ezt kérheti a gyermek, a szülő vagy kiskorúnál a gyámhivatal. Alapvető elv, hogy akkor bontja fel a bíróság, ha valamelyik fél olyan magatartást tanúsít, ami miatt a másik fél számára az örökbefogadás fenntartása elviselhetetlen. Hogy mi az elviselhetetlen, azt a bíróság mérlegeli, a szakember által ismert esetekben nem rendeltek ki szakértőt. Vizsgálni kell azt is, az örökbefogadáskor mennyire tájékoztatták a szülőket a gyermek esetleges problémáiról.

A felbontások száma nem magas, évi 10-20 ilyen eset történik, miközben évi 700 és 1000 közt volt az elmúlt húsz évben az örökbefogadások száma. Ez nem jelenti azt, hogy ennyi gyerek marad szülők nélkül, a felbontások fele házastársi örökbefogadás volt, (ilyenkor általában egy válás után az új férj fogadja örökbe a gyerekeket), jellemzően az apa bontotta fel egy újabb válás után, tehát a gyerekeknek remélhetőleg az anyja megmaradt. Illetve az esetek felében már nagykorú volt a gyermek a felbontáskor.

Kiskorúaknál jellemzően akkor történik meg a felbontás, ha van esély a gyermeknek új örökbefogadó szülőket találni. Ez a hazai gyakorlatot ismerve talán az óvodáskor végéig reális. Egyéb esetekben bírósági per indul.

A felbontás megszünteti a szülő-gyermek viszonyt az örökbefogadó(k) és örökbefogadott között. Azaz: a gyermek innentől nem viselheti a szülők vezetéknevét, nem örököl utánuk, jogilag nem rokonuk, és az ő gyermekei sem. Ilyenkor hivatalosan ismét a vér szerinti szülők gyermekévé válik, ahogy a szakzsargon mondja: a leszármazáson alapuló jogok felélednek a származási családdal kapcsolatban, de a szülői felügyeleti jogok nem, azaz nem kap kapcsolattartási lehetőséget a vér szerinti szülő. Meglepő módon a felbontáskor a vér szerinti szülőt is megkérdezik. Képzeljük el azon anya, apa döbbenetét, aki évek óta nem tud semmit a gyerekéről, vagy abban a megnyugtató tudatban él, hogy a gyereknek jó dolga van az új családjában, és egyszer csak egy ilyen ügyben hívják. Nem tipikus, de előfordult, hogy a gyerek visszakerült a vér szerinti családba. A magyar jogra jellemző a „ne öntsd ki a piszkos vizet, amíg nincs tiszta” szemlélet, azaz a bármilyen szülő is jobb a semmilyennél. Hasonlóan, ha egy szülő a gyermeke örökbeadásához hozzájárul, ekkor még nem, hanem csak akkor szűnik meg az ő szülősége, ha a gyereket ténylegesen örökbe is fogadja valaki. olvasásának folytatása

A nagy betegséglista egy orvos szemével II.

Folytatódik a beszélgetés dr. Büki György neurológus szakorvossal az örökbefogadók által kitöltendő egészségügyi adatlapról. Múlt héten a szülők betegségeivel, életmódjával foglalkoztunk, ma a gyerek lehetséges állapotairól beszélünk. A beszélgetést Mártonffy Zsuzsa vezette. A gépelésben Csomós Rita és Ventus Iza segített. A cikk előző részét itt találjátok.

Most áttérünk a gyerek állapotára. Rögtön az első pont a listán megint egy jolly joker: genetikai károsodás.

Büki György: A genetikai károsodások egy részét ismerjük, tudjuk, mit jelent. Például a klasszikus fenilketonuriánál (fehérje-anyagcserezavar) egész életében fehérjeszegény diétán kell tartani az illetőt. A genetikai állapotok nagy részét a csecsemőkori szűrővizsgálatokkal leleplezzük, és ezáltal idejében be is avatkozhatunk, akkor az konkrétan egy életmódot jelöl meg. A másik ilyen klasszikus, régről ismert kórkép a galaktozémia, a tejcukor bontásának zavara, ami tejcukormentes étrendet követel. Bármelyik anyagcsere-betegség azt igényli, hogy időnként az illető témában jártas szakorvoshoz felkerekedjen az ember, rendszeres laborvizsgálatok történjenek és hogy a különféle előírásokat, étkezési megszorításokat, táplálékkiegészítők, gyógyszerek szedését precízen, pontosan tartsa. Nagyon sok esetben arra is lehet gondolni – megint a jelenségek spektrális jellegéről van szó – hogy azért nem tudhatom pontosan, milyen lesz az illető helyzetének a végkimenetele, tehát ha mindent pontosan betartok, esetleg nem lesz-e az ő egészségi állapota kicsit hátrányosabb, mintha ennek a genetikai adottságnak a hordozója nem lenne.

A genetikai károsodások, főleg amik az idegrendszer működéseit érintik, nagyon sokrétűek lehetnek. Van egy sor genetikai állapot, amit egyszerűen csak abból kezdünk kikövetkeztetni, hogy a fejlődés késlekedik. Az utóbbi hétben például két olyan gyerekkel találkoztam, akinek már kész genetikai diagnózisa volt, de a problémára pont a fejlődés késlekedéséből jöttek rá. Egyébként az egyiküknek egy olyan genetikai állapota igazolódott, amiből összesen 125-öt tartanak nyilván a világon, a másikéból pedig összesen 8-at.

Amikor idegrendszeri fejlődési problémát okoz egy genetikai állapot, akkor számíthatok arra, hogy folyamatosan valaminek a fejlesztésével, behozatalával lesz dolgom, és a végkimenetel sose lesz olyan, mintha tökéletes volna. Tehát a fejlődési zavarokat okozó genetikai állapotokat vagy lehet egy szinten tartani, vagy egy kicsit nyílik az olló, és az adott korosztályhoz képest egyre inkább megmutatkoznak a hátrányok és az eltérések.

De nagyon sokféle genetikai károsodás van, nagyon különböző kihatással az életre.

BGY: Egy sor nefrológiai kórkép genetikai károsodás eredménye. Például a policisztás vese, aminek majd 30 éves korára lesz a végeredménye, hogy donorvesét kell kapnia, ez megint egy hihetetlen nagy kategória, ahol lehet azt mondani, hogy kérem az adott genetikai kórkép nevét és akkor annak az ügyében elkezdek tájékozódni. Ennél a gyereknél, akinek a problémájából 125 van a világban, azt mondtam a szülőnek, hogy most maga biztosan mindent jobban tud nálam, mert én ezzel a dologgal még soha az életben nem találkoztam. Azt felelte a szülő, hogy igen, belépett egy amerikai meg egy francia szülőcsoportba és most onnan tudja, hogy ebben a genetikai állapotban figyelni kell a gyerek vérének vasszintjét, mert az problémákat okozhat, ha túlságosan magas. Hihetetlen, hogy miféle információk birtokába jutunk mostanában a genetikai kórképek és adottságok tekintetében, és ezek egyre bővülnek. A legújabban pedig egyre több esetben van lehetőség arra, hogy teljes genomvizsgálatot is csináljunk. A társadalombiztosítás ehhez pénzt akkor ad, ha kiderül a kórkép, akkor be lehet avatkozni. Tehát egy diétával vagy gyógyszeres kezeléssel megállítani vagy lassítani lehet azt a folyamatot, amiben a genetikai adottságai révén az illető benne van. Érdemes esetleg még pluszban tájékozódni célzottan annál, aki ennek a területnek a szaktudora. Ma például a vese genetikai problémáinak az egyik legnagyobb szakértője a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján van, míg az izombetegségek genetikai problémáié a II. sz. Gyermekklinikán dolgozik. Nagyon tudni kell, hogy miről van szó. olvasásának folytatása

A nagy betegséglista egy orvos szemével

Az örökbefogadásra jelentkezőknek egy hosszú adatlapot kell kitölteniük, milyen betegségeket és állapotokat tudnak vállalni a leendő gyermeküknél. Egy 2020. júliusi Örökbe.hu rendezvényen dr. Büki György neurológus szakorvos, a Heim Pál Kórház munkatársa volt a vendégünk, és vele közösen kielemeztük a listát, legalábbis ameddig sikerült eljutnunk. Hosszú cikk következik, két részben, de a tudás kincset ér a leendő örökbefogadóknak. A beszélgetést Mártonffy Zsuzsa vezette. A gépelésben Csomós Rita és Ventus Iza segített.

Hihetetlenül aktuálisak vagyunk, mert épp pár hete frissült a lista, amiről a leendő örökbefogadók nyilatkoznak, hogy milyen betegségeket, örökletes tényezőket, fejlődési kondíciókat tudnak elfogadni a leendő gyermeküknél. Több mint 50 résztvevő hallgat minket, ez is mutatja, milyen fontos a téma.

Büki György: Pár gondolatot mondanék bevezetőként. Én gyerekneurológus vagyok, tehát alapvetően gyerekekkel foglalkozom, az eredeti szakmám csecsemő- és gyermekgyógyász. Látván ezt a listát 35 évet fiatalodtam, ugyanis eszembe jutott, mikor az államvizsgára készültem és megláttam a tantárgyakból a különféle tételeket, akkor úgy éreztem, hogy nem fogok külön készülni az államvizsgára és így is tettem. Most is hasonló érzésem volt, hogy itt annyi mindennek kell szóba kerülnie, hogy képtelenség egyenként felkészülni ezekre a dolgokra. Sok tapasztalatom van olyan gyerekekkel, akik nevelőszülői vagy örökbefogadó családnál nevelkednek, tehát akik valamilyen módon mások, mint akiket a szülők vártak. Orvosként az ember hajlamos a problémákra koncentrálni. Én a sérült gyerekeket nevelő családoktól nagy pozitívumként azt tanulhattam meg, hogy minden küzdelem és nehézség dacára a legfontosabb, hogy a család végül hosszabb vagy rövidebb vajúdás után felfedezi, ez a gyerek szerethető és a szülők, testvérek számára szeretetet nyújt. Orvosként gyakran látom, hogy a szülő mást kap, mint amit vár. Amikor a családba érkezik egy gyermek, akkor nem úgy kell kihozni belőle a maximumot, amint mondjuk egy vér szerinti gyereknél. A hozzám járó örökbefogadók közül például van értelmiségi szülő, de könnyedén és természetesen veszi tudomásul azt, hogy ő most nem egy értelmiségi gyereket nevel a családban, hanem – merthogy ideggyógyászhoz nem véletlenül járnak -, azért küzdenek, hogy a fiának legyen egy jó szakmája és önálló életet folytasson.

Ezzel a listával az a csapda, hogy azt gondoljuk, ennek alapján választunk, akkor lesz egyfajta tudásunk, hogy mit is várhatunk. A rossz hír, hogy nem lehet prognosztizálni a gyerek állapotát, még akkor sem, ha egészen pontosan ismerem az összes körülményét. Vér szerinti családokban sem lehet! A legfrissebb genetikai kutatások alapján mondhatom, hogy egy gyerek a szüleihez képest több száz genetikai módosulattal születik. A több száz olyan lehetőségből van, ami által elüthet a szülőktől, és hozhat valami olyan adottságot, tulajdonságot, amely hátrányos. De a legtöbb esetben ezek a genetikai eltérések vagy nem jelentenek semmit, vagy pedig nagyon jól kompenzálhatók a szervezet számára.

Ha most még egy konkrétabb példával akarnám megvilágítani azt, amiről beszélek, akkor vegyük a Down-szindrómásokat. Ezt mindenki ismeri, igaz? Kedves, joviális, kövérkés személyiségek, nem túl magas intellektussal. Ha találkozom egy downos csecsemővel és a szülő megkérdezi, hogy mire fogunk menni ezzel a gyerekkel, akkor nem tudom megmondani. Ugyanazzal a kórképpel az egyik fiatal a Baltazár színház kiváló művésze vagy a Nem Adom Fel Kávézóban pincér, és él a világban nagyjából egyenjogú partnerként, a másik meg ül egy szociális otthonban, ringatja magát és mentálisan is rossz az állapota. Tehát még egy jól ismert kép is olyan szertefutóan lehet más és más, hogy nagyon nehéz jóslatokba bocsátkozni.

Még egy kicsit így a listán általánosságban járatva a fejemet eszembe jutott az is, hogy ez a lista  hasonló helyzet elé állítja az örökbefogadó családokat, mint amilyen helyzet előtt áll egy orvos. Én, mint ideggyógyász például nem voltam képes arra, hogy egy hematológiai osztályon dolgozzak, ahol súlyos leukémiás gyerekek vannak. Ugyanakkor rajtam nagyon sokan csodálkoznak, hogy ideggyógyászként mennyi borzalmat vagyok képes elviselni. Ha most a magam lelkét nézem, akkor nagyon nehéz nyomára bukkanni annak, hogy mi az, amitől bizonyos dolgokat tűrök, és ezekkel a dolgokkal bánni tudok, és mi az, amitől sikítva menekülök. A listát nézegetve ez az, amit mindenkinek tudnia kell.

Ezt a bizonyos listát a jelentkezés elején kell kitölteni a leendő örökbefogadóknak, akik szívük mélyén azt se bánnák, ha teljesen egészséges lenne a gyerek… Szerettem volna, hogy egy orvossal konzultáljunk, mert laikusként annyit én is tudok, hogy itt sok olyan állapot van, aminek nagyon széles a spektruma, az enyhétől az egészen súlyosig. Például a koraszülöttség: az a koraszülött születhetett 24 vagy 35 hétre, és akkor még nem tudunk semmi arról, hogy mennyi sérülés érte. Szeretném, ha legalább címszavakban megnéznénk ezeket a tételeket és mindegyiknél érdekelne, hogy mit jelent a legenyhébb változata, mit jelent a legerősebb változata, van-e tipikus változat, és egyáltalán menyi idős gyerek az, akin látszik. És tulajdonképpen mit jelent ezzel együtt élni a szülőnek, mit jelent a napi életvitelben, mennyire tud teljes életet élni a gyerek és a család.

Kezdjük a lista elején: a családi háttérben előforduló betegségek, állapotok és rögtön első pontként: értelmi fogyatékos szülők, testvérek.

BGY: Ez így egy túl általános megfogalmazás. Rögtön felvetődik a kérdés, hogy mi alakítja az értelmi fogyatékosságot a szülők vagy a testvérek körében. Az értelmi fogyatékosságok nagyjából 40%-áról nem tudjuk pontosan, hogy mi az oka, tehát marad az a feltételezés, hogy valamiféle genetikai állapot. Az elmúlt 5-10 évben a genetikai tudásunk egyre nőtt és a genetikai vizsgálatok lehetősége is egyre precízebb, egyre inkább meg tudjuk mondani, hogy melyik fehérjét kódoló szakasz okoz problémát. A genetikai problémákra az idegrendszer nagyon érzékenyen reagál. Az idegrendszer az a szervünk, ami a legtöbb energiát igényli, nagyon kifinomult, bonyolult struktúra, a fejlődése során bármi gikszer problémákra vezet. Nagyjából azt is lehet tudni, hogy a szülőktől leszármazó gyerekek intelligenciahányadosa közel azonos a szülőkével, ha egyéb probléma nem lép fel. Az értelmi fogyatékosságnak a genetikai okon túl rengeteg olyan oka lehet, amiért a központi idegrendszer sérülése felelős, például egy agyhártya- vagy agyvelőgyulladás. olvasásának folytatása

Magánutas örökbefogadások

Az örökbefogadás legellentmondásosabb formája, mikor az örökbeadó és örökbefogadó családot nem egy szervezet hozza össze, hanem ők már ismerik egymást. Ilyen esetben is kötelező egy közvetítő szervezet bevonása, ez lehet a Tegyesz, vagy a nyílt örökbefogadást közvetítő egyesületek, alapítványok. Az Örökbe.hu 2020. október 21-i rendezvényének összefoglalóját olvashatjátok a témáról. A beszélgetőtársak Székely Zsuzsa pszichológus, a Mózeskosár Egyesület elnöke, és Katona Andrea meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó, a Fészek Alapítvány elnöke voltak, mindketten számos esetben végeztek krízistanácsadást magánutas örökbefogadásoknál.

Székely Zsuzsa

Székely Zsuzsa: Magánutas örökbefogadásnál a vér szerinti szülő megismeri és ő választja ki az örökbefogadót. Ezért is szeretnének sokan magánutasan örökbe adni gyereket, mert nem minden civil szervezet adja meg a lehetőséget az örökbeadónak, hogy ő választhasson, milyen sorsot, neveltetést szán a gyereknek. Van, ahol csak egy családot bemutatnak neki. Én a Tegyeszben végeztem krízistanácsadást, ott mi mindig megkérdezzük az örökbeadó anyától, milyen szempontok a fontosak a számára, és bemutatunk annak megfelelő családokat, majd ő dönti el, azok közül kiket szeretne elsőnek megismerni. És akkor is mondhat még nemet, volt, aki azt mondta, azért mond nemet, mert neki a szülei ilyen korúak, kinézetűek. Mostanában gyakran találkozom azzal a gondolattal, hogy a vér szerinti szülő azért akarja nyíltan örökbe adni a gyerekét, mert úgy gondolja, hogy így utólag kapcsolatot tarthat vele. Ebben aztán sokszor csalódnak, és szembesíteni kell őket vele, hogy ezt az örökbefogadó felajánlhatja vagy elfogadhatja, de nem kötelező, és a kapcsolatot nem kezdeményezheti a vér szerinti szülő.

A 90-es években szülészetek és főleg ügyvédi irodák közvetítették az újszülöttek örökbefogadását, sok visszaélés lepleződött le. Pont emiatt indult el a Schöpf-Mérei Ágost kórházban az első babamentő program, ahol én is dolgoztam, és közben létrejöttek a közvetítő civil szervezetek is. 2003-ban engedélyhez kötötték a működésüket és tanfolyamot is kellett végezni a munkatársaiknak. A krízistanácsadás meg 2014 óta kötelező az újszülöttek nyílt örökbefogadásánál.

A személyes ismeretségen alapuló örökbefogadásoknak azonban régi történetisége van, nekem is a nagymamám legkisebb testvérét örökbe adták, mert újszülöttkorában öngyilkos lett az édesanya, és a szomszéd utcában lakó gyermektelen házaspár fogadta örökbe. Gyakran azonban nem személyes ismeretség van a felek közt, hanem az ismerős ismerőse szól, hogy ismer egy bajbajutott nőt. Ez az eseti közvetítés. A törvények Magyarországon nem tiltják az internetes hirdetést sem az örökbeadó és az örökbefogadó részéről. Lehetséges eseti közvetítés, sőt még orvosként is közvetíthet valaki, de egyik fél sem lehet az ő paciense. Most is ügyészségi szakban van egy ügy, ahol a gyerekorvos doktornő lánya szeretett volna örökbe fogadni, és a gyerekorvosi praxisában az egyik anyuka terhes maradt a második gyerekével, ő meg összehozta őket. Ebből botrány lett. Nevelőszülő sem közvetítheti ki a nála élő gyereket.

Magánutas örökbefogadásoknál is kötelező a krízistanácsadás, a civil szervezetek azonban nem kötelesek vállalni ezt, így nagyon sok ilyen ügy begyűrűzik a Tegyeszbe. Azt hiszem, kicsit másféle esetekkel találkoznak a Tegyeszek munkatársai, azokkal, akiket a civilek nem vállalnak.

Mik a magánutas örökbefogadások veszélyei? A civileknél felhalmozódott egy tapasztalat és van képzettségük is, hogyan kell ezt jól csinálni, ismerik a kockázatokat is, amik felléphetnek egy nyílt örökbefogadásnál. Látják, mikor érdemes fékezni és lassan haladni a kapcsolatban, mert visszalépés lehet a vége. Illetve a civilek tudnak abban is segíteni, hogy a gyerek támogatást kapjon, hogy a vér szerinti családjában nőhessen fel. Ez nem várható el az örökbefogadótól. olvasásának folytatása

Szakdolgozat: kapcsolattartás a vér szerinti családdal

Magyarországon egyelőre nagyon ritka, mikor az örökbefogadó család személyesen is tartja a kapcsolatot a gyermekük vér szerinti anyjával vagy más rokonaival. Barna Sára mégis talált maroknyi családot, akiknél ez működik, és szakdolgozatában mutatta be, hogy működik náluk a kapcsolattartás. 

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

A Wesley János Lelkészképző Főiskolára járok, szociális munkás szakra. Februárban államvizsgázom, a szakdolgozatomat pedig az ősz folyamán írtam meg.

Mi volt a témád?

Az örökbefogadó és a vér szerinti családok kapcsolattartása. Olyan  örökbefogadó családokat kerestem interjúalanynak, akik személyes találkozókon keresztül tartják a kapcsolatot a gyermekük valamelyik vér szerinti rokonával. Öt ilyen családot sikerült találni, egyikük a gyerekük más örökbefogadóknál élő testvérével, a többiek a vér szerinti anyával és esetleg más családtagokkal szoktak találkozni.

Mi vezetett el az örökbefogadás, és ezen belül a kapcsolattartás témájához?

Az, hogy mélyebben mi vezetett el az örökbefogadás témájához, nehéz lenne megmondani. Viszont emlékszem a pillanatra, amikor kifejezetten elkezdett érdekelni: rátaláltam – az akkor még folyamatosan bővülő – Kisrigók blogra, és éjszakába nyúlóan olvastam a bejegyzéseket. Ezután már nem volt megállás, és egyre többet olvastam az örökbefogadásról, a szocmunka szakon pedig első (majd később utolsó) szakmai gyakorlatomat a Fővárosi Tegyesz Örökbefogadási Szolgálatánál töltöttem. Szuper tereptanárom volt, és rengeteget tanultam mellette.

A kapcsolattartás témája akkor kezdett el érdekelni, amikor elolvastam Joyce Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge című könyvét, majd Sue Wells-től a Veled, nélküled-et. Ezek a nagyszerű szakirodalmak döbbentettek rá arra, hogy  az örökbefogadásban sem a titkos út a tiszta út, ahogy azt addig gondoltam. A történetek meggyőztek arról, hogy a nyitottság rengeteget tud adni mind az örökbefogadó családnak, gyereknek, és a vér szerinti anyának/rokonoknak is. olvasásának folytatása

„A szülő legyen a gyerek asszisztense a keresésben”

Hogyan segítse az örökbefogadó a gyermeket a származása megismerésében? Egy virtuális Örökbe.hu klub jegyzete, ahol Székely Zsuzsa pszichológus, a Mózeskosár Egyesület elnöke beszélt a témáról. Az egyesület indít egy workshopot is a témában, az örökbefogadó szülők részére. A kérdéseket én és a hallgatók tettük fel.

Mai vendégünk Székely Zsuzsa pszichológus, aki a Mózeskosár Egyesület elnöke, és sokirányú tapasztalata van az örökbefogadásban, négy évtizedet dolgozott a Tegyeszben, vizsgálta örökbefogadók alkalmasságát, tartott nekik tanfolyamot, segített barátkozásokat, felnőtt örökbefogadottakkal is foglalkozott a Mózeskosár Egyesület egy csoportjában, egy programban krízisterhes anyákkal is dolgozott. Ma arról fogunk beszélgetni, hogy segítheti az örökbefogadó szülő a vér szerinti család megismerését. Azt ma tudjuk, hogy a gyereknek tudnia kell, hogy örökbefogadott, azt is tudjuk, hogy előbb-utóbb érdekelni fogja a vér szerinti család, de nem világos, hogy ennek mi a módja, és hogy tudja ezt a szülő segíteni.

A Mózeskosár Egyesületet 1993-ban az örökbefogadó családok segítésére hoztuk létre. 1991-ben az ENSZ gyerekjogi nyilatkozatát Magyarország is aláírta, amiben az egyik kitétel, hogy minden embernek, és a gyerekeknek is joga a származásuk ismerete. Ez fontos útravaló volt számunkra is, és próbáltuk támogatni az egyesületünk működésében. 2005 óta működik a felnőtt örökbefogadottak csoportja nálunk, ahol központi téma a származás megismerése, ebben próbálunk nekik segíteni, és sokat tanultunk tőlük, sok történetet megismertünk. 1997-ben a Gyermekvédelmi törvény a gyámhivatali eljárást is szabályozta e területen (innentől joga van az örökbefogadottnak a vér szerinti szülő megkeresésére), és egyre kevésbé volt titok az örökbefogadás az örökbefogadott családokban, 2013-ban pedig a szülő után a testvér is megkereshetővé vált.

Ami még mindig problémás: Magyarországon az eredeti születési kivonatot nem kaphatják meg az örökbefogadottak a származáskutatáskor sem, pedig ugyanazok vagyunk, akik megszülettünk. Itt súgnék az örökbefogadóknak: a barátkozásoknál nem lehetetlen szerezni egy anyakönyvi kivonat-másolatot a nevelőszülőtől, ha nem is szabályos. Ez egy adu ász lehet majd, és a szülő tudni fogja, mikor jöhet el az ideje, hogy ezt megmutassa a gyermekének.

Kifejezetten a születési anyakönyvi kivonat? De milyen adat szerepel rajta, amit nem ismerünk? Csak az anyja neve, minden más adatot tudunk, nem?

Nekünk ez csak ennyi, a gyerekeknek ez sokkal több, az énazonosság része, ugyanúgy, mint a név, azok vagyunk, akinek megszülettünk. Utána egy ”hamisítványt” állítanak ki az örökbefogadásnál… A gyámhivatalban viszont a származás megismerésénél elutasítják, ezt nem kaphatják meg az örökbefogadottak. Ez csak egy a gondok közül. A felnőtt örökbefogadottak elbeszéléséből tudjuk, hogy a gyámhivatalban sokszor nagyon nem diszkréten szervezik meg ezt a helyzetet, mások is jelen vannak  szobában, mikor elmondja a kérést a vér szerinti család megkeresésére. Sokszor nagyon értetlenül áll az ügyintéző hozzá. Volt, aki azt mondta, hogy mit akar tudni, hogy pék volt vagy cukrász, miért fontos ez magának? Nem mindig vesznek fel jegyzőkönyvet. Ez nagyon fontos, hogy ne jöjjön el úgy az érdeklődő, hogy nem kapja meg a jegyzőkönyv egyik másolatát, mert azzal lehet reklamálni, hogy a kutatási munkát elvégezte-e a gyámhivatal.

Székely Zsuzsa
Székely Zsuzsa

Nagy probléma a vér szerinti szülők felé, hogy egy gyámhivatali idézést kapnak, amin nincs rajta, hogy örökbefogadási ügyben keresik, de ki nem ijed meg egy gyámhivatali idézéstől. Nem csoda, hogy nagyon sokan elutasítják, 10-ből nyolc megkeresés nem sikeres, nemcsak amiatt, mert az idézéstől megijedtek, hanem nem találják őket, eltűntek, meghaltak. Ha sikeres, akkor se mindig hajlandóak a kapcsolatra. Sokszor nem mondják el a fiatalnak a hivatalban, hogy ha sikertelen a megkeresés, elutasítja a vér szerinti szülő, hogy beadhat-e újabb kérelmet és mennyi idő múlva. Ha csak az anyát kereste, később beadhat-e új kérelmet az apa vagy a testvérek felkutatására. A tájékoztatás is sokszor hiányos. Hallottuk felnőtt örökbefogadottól, hogy ha hirtelen megijed a vér szerinti szülő, és először elutasítja, akkor lezárják az aktát, és másnap hiába megy vissza, hogy mégis vállalná a kapcsolatfelvételt, akkor elutasítja az ügyintéző, mert már lezárta az aktát, és nem fogja megtudni az örökbefogadott, hogy a szülő mégis találkozna vele. Nincs sem pszichológiai tanácsadás, sem kísérés. Mi már többször jeleztük az egyesületben, hogy küldjék hozzánk a felnőtt fiatalt, szívesen segítünk felkészülni erre az útra, de a gyámhivatalok ebben nem partnerek. olvasásának folytatása