Category Archives: szakember

„A saját gyereke problémáival mindenki majd megbirkózik”

Általános

Mivel jár egy újszülött örökbefogadása? Létezik egészséges, fehér bőrű kisbaba? Egy szülés után rögtön örökbefogadott bébinek nincsenek kötődési sérülései? Sulyok Eszter pszichológussal, a nyílt örökbefogadásokat közvetítő Fészek Alapítvány munkatársával beszélgettünk az újszülötteket övező tévhitekről és realitásokról, örökbefogadói szemszögből.

Az örökbefogadásra várakozók között a favorit az egészséges újszülött, ilyen gyerekre vágynak legtöbben. Létezik ilyen?

Ez egy nehéz és sokkal bonyolultabb kérdés, mint amilyennek elsőnek tűnik. Mert egyrészt természetesen születik számos egészséges újszülött, másrészt viszont az örökbefogadásban ennek a kérdésnek sokkal nagyobb súlya van a várakozás alatt.  A betegségek témája különösen alkalmas arra, hogy sokféle szorongás belekapaszkodjon, ami abból táplálkozik, hogy a gyermek még nem „saját”, hanem tudat alatt lehet az egyik vagy mindkét szülőnek akár egy kívülről jövő, potenciális veszélyforrás is.

Nem szeretem a jelenlegi, kategorizáló, ikszelős rendszert, amit egyszerűen csak betegséglistának szoktak nevezni. (Az örökbefogadásra jelentkezőknek egy adatlapon kell nyilatkozni, milyen egészségi és fejlődési problémákat fogadnak el a leendő gyermeknél.) Szerintem egyrészt nagyon előtérbe helyezi, hogy a gyerek beteg lehet, és tévesen azt sugallhatja, hogy ezt meg lehet egy kikötéssel úszni, a papír kitöltésével ez a probléma meg is van oldva. Itt bejön rögtön, hogy milyen fontos a sajnos már nem kötelező felkészítő tanfolyam, ami sok ilyen hamis illúzióval segít leszámolni. Tapasztalom, hogy a várakozók különösen szoktak a gyermek tekintetében azon szorongani, hogy mi a vér szerinti szülők családi kórtörténete. De ha egy várakozói csoportot kérdezek, nem nagyon van olyan résztvevő, akinek ne lenne valahol a családi kórtörténetében rák, magas vérnyomás, cukorbetegség vagy más hormonális probléma, egészségtelen szokások, sőt, diszkréten kezelt alkoholizmus vagy mentális betegség. Kemény munka itt azzal is szembenézni, hogy minden vélt egészségi probléma ellenére a gyereknemzésre bizonnyal alkalmasabb az örökbeadó, a vér szerinti szülő. Talán ezen a ponton érdemes is lehet elengedni ezt a témát – érthetően nem könnyen, de valami reális keretbe illesztve.

Visszatérve a konkrétumokra, amikor megszületik egy csecsemő, akkor a neonatológus megvizsgálja, kap egy Apgar értéket, ami egy körülbelüli jó jelzés arról, hogy a baba milyen állapotú, hogyan alkalmazkodik a külvilághoz. Ha ez nem rossz, akkor ott és akkor van egy élettanilag egészségesnek és életerősnek tűnő gyermek, akinek jók az életkilátásai. Az első néhány napban végeznek különféle szűréseket, itt is kiderülhetnek szervi, genetikai, hormonális stb. problémák. Ezt minden újszülöttnél elvégzik és hacsak nem tudott kifejezetten előre a szülők esetében egy örökölhető genetikai probléma, akkor éppen annyi eséllyel lehet balszerencsénk egy örökbefogadott, mint egy vér szerinti gyermek esetében. Ha a terhesgondozás keretében nem sikerült a kritikus szűréseket elvégezni, vagy pozitív eredményt hoztak, akkor a baba azonnal megkapja a szükséges oltásokat. Nagyon sok dolog kiderül egy csecsemőnél, és nagyon sok minden nem. Érdemes az egészségügyi listát is ennek tudatában tekinteni biztosítéknak. Azt pedig a dolog természetéből fakadóan, ha nehéz is, tényként el kell fogadni, hogy a terhesség krízisterhesség volt, ami hagyhat később jelentkező nyomot egy fejlődő magzat idegrendszerén, személyiségén.

Ha a kórházi vizsgálatok nem találtak semmi problémát, akkor megnyugodhat a szülő, innen sínen vannak?

Amivel én pszichológusként sokszor találkozom, az az adaptációs nehézséggel küzdő, nehéz temperamentumú csecsemő érkezése. Itt ugye van egy egészséges, érett újszülöttünk, akit a szülő örömmel hazavisz, révbe ért és várja, hogy kiteljesedjen a boldogsága, olyan szülővé válhasson, amilyennek elképzelte magát. Ehelyett a kisbabája alig alszik, nehéz etetni, napi tizenhat órát üvölt kétségbeesetten, nem simul hozzá, hanem csak feszíti magát. Nagyon gyakori nehézség, hogy ilyenkor a friss anyuka azt éli meg, ő még arra sem jó, hogy a gyerekét meg tudja nyugtatni, nem elég jó anya, nem kompetens, őt nem is szereti a gyereke, biztosan valamit rosszul csinál. Közben nem eszik, nem alszik ő sem, megbolondul az állandó sírástól, nincs jól, nagyon nem olyan ez, mint ahogy elképzelte. Erős szégyen járhat vele, sokszor nem megoszthatók a nehéz érzések, félelmek, közben a környezet tanácsokat ad, a barátnő gyereke meg átalussza az éjszakát és napi nyolcszor posztol az édesdeden szuszogó csöppségről. Nagyon el tudja ez szigetelni az anyukát, nagyon meg tudja nehezíteni a kötődést – aminek ugye a folyamatos kölcsönös visszajelzés és pozitív megerősítés lenne az alapja.

És ez egy egészséges gyerek! Tekinthető persze ez az állapot az éretlen idegrendszer egyik jelének is, de akkor és ott ez egy egészséges kisbaba. Azért hoztam ezt a példát, mert fontosnak tartom a realitást képviselni, hogy semmire nincs garancia, és a szülőség sokszor hullámvasút, de ott egy gyermek, aki ha a te gyermeked, akkor tőled telhetően, nem irreális elvárásokat támasztva magad vagy a gyermek felé, érett felnőttként, határokat szabva majd megoldod, a hozzád közel állók vagy akár szakember segítségét kérve és elfogadva a nehéz élethelyzeteket is.

Miért akar a legtöbb várakozó újszülöttet?

Mert az örökbefogadással a többség a vér szerinti gyermeket helyettesítené. Ez rendben is van szerintem. A karitatív örökbefogadási szándékok esetében néha felmerül bennem a kétely, ha valaki szeretne „egy édes kis csöppséget megmenteni”, aztán kiderül, hogy szívesen vállalna egy egészséges újszülöttet, fehér bőrűt és kislányt, mert már van két fia. Ettől nyilván élesen elválik, aki valóban nyitott, segítő szándékkal és szívvel lényegesen idősebb vagy fogyatékos gyermeket jelöl meg, de sajnos ez nagyon kis esetszám évente. Néhányan kényszertől mentesen is szívesen fogadnak idősebb gyermeket, de valójában a többség megáll valahol 3 év környékén és nagyon sokan csak az előírt szülő-gyermek korkülönbség miatt vállalnak ennél idősebb gyermeket. Ezek a várakozók általában már az örökbefogadás gondolatához is jelentős késéssel, az utolsó utáni pillanatban, sokszor irreális elvárásokkal érkeznek, jó eséllyel hatalmas traumákkal. Nagy feladat áll előttük, míg megérkeznek és villámsebesen kell elvégezniük, ehhez fel kell nőni. Szerencsére vannak jó közösségek, vannak jó segítő szakemberek. A megfelelő felkészítés fontosságát ismét kiemelném, ritka az, hogy a csakis nulla napos babát elképzelők ne érzékenyednének e tekintetben is.

A gyermekek rendszerben lévő arányáról, helyzetéről, státuszáról sok szó esik, de szerintem fontos az is, hogy a leendő szülő kiverekedjen egy jó önismeretet magának ebben a témában: vajon mekkora az a gyermek, akihez éppen ő jól tud majd kötődni. Fontos, hogy szülőként jól tudják meghúzni a saját határaikat, tisztában legyenek vágyaikkal, de a realitással is, tágítsa vagy szűkítse ez a korlátokat. Ami az elvárás az alkalmassághoz, hogy legyenek nyitottak, tájékozódjanak, foglalkozzanak magukkal, nézzenek szembe a félelmeikkel és így érleljék ki a döntést. Sok tényező van, nem vagyunk egyformák, de azért egy általános elfogadásig eljutni hasznos volna. Ezért is lenne fontos nem 44 évesen beállni a sorba csakis egészséges, fehér bőrű csecsemőre, mire marad ott már idő, rugalmasság? A jelentkezéskor, alkalmassági vizsgálatkor a Tegyesz szakemberei minden esetben közvetítik a realitásokat, csak talán akkor sok mindent még nehéz meghallani, befogadni.

A kisbaba tényleg „tiszta lap”, ahogy sokszor az út elején állók elképzelik? Azt nevelek belőle, akit akarok?

A gyerek hoz magával egy készletet, megvan a temperamentuma, személyiségének az alapja, és én abból tudok szülőként kiindulni. De nekem csak hagynom kéne azt a gyereket kibontakozni, nem pedig egy előre elképzelt elvárásrend alapján olyanná formálni, ami az én fejemben van. Pont azok a dolgok, amiket átadni egy szülőnek a feladata, azok formálhatók példamutatással, észszerű, következetes és hiteles határszabással. Amit a gyerek megtanul, azt utánzással sajátítja el, tehát az én szokásrendszerem, értékrendem, morálom át fog menni a gyerekbe. Ami meg benne van, azt majd összegyúrja ezzel és idővel elkezdi meghozni a saját döntéseit.

Mi az, ami nem befolyásolható neveléssel?

A temperamentumot szoktuk kiemelni. Az ő kifele vagy befele fordulása, érzelemszabályozási törekvései, reakciói hevessége, az, ahogyan kapcsolódik akár a külvilághoz, akár a saját belvilágához, ez hozott jellemző. Ez nagyon tud ütközni a szülőével, de vér szerinti gyereknél is. Egy sportos, extravertált családban, akik imádják a nagy csődületeket és állandóan futnának, bicikliznének, zumbáznának, a gyerekük meg az ágyon fekve szeret olvasni egyedül, ott könnyen lustának bélyegezhetik a gyereket, ami meg értékítélet, holott ő nem érezné jól magát egy százfős bicikliversenyen. De ennek a fordítottja is előfordulhat, egy nagyon introvertált család meg könnyen rossz gyereknek bélyegezhet egy egész nap sárban dagonyázó, minden nap egy nadrágot elszakító kölyköt. Ez sok mindent meghatároz, a konfliktuskezelését, az érzelmek megélését, ő hogy örül, hogy szomorú.

Az első egy-két év közös eltöltése sem szolgálja a gyerek „átnevelését”, hanem a szülő-gyerek kapcsolathoz tesz hozzá nagyon sokat. Egy nagyobb korban érkező, esetleg épp dackorszakkal küzdő gyereknél ez több plusz munkát igényel, a szülőnek kellenek iszonyatos tartalékok.

Egy újszülöttnek nincsenek traumái vagy kötődési sérülései?

Van ennek egy vaskos szakirodalma, ami felsorolja a szenzitív időszakokat a kötődés szempontjából, a lehetséges belépési, gyógyítási pontokkal. Ám az örökbefogadás sajátos helyzet, sok olyan gyermeket látok, akit csecsemő- vagy nagyon kis korban fogadtak örökbe, tehát elvben bőven elegendő idő volt a szenzitív intervallumban optimális, biztonságos légkörben, szeretettel, elfogadással nevelve, nincsenek jelen olyan impulzusok, amik maradandó kötődési sérülést okoznának, mégis: a gyermeknek van vizsgálati helyzetben észlelhető kötődési sérülése, tehát nem tudott ez a sérülés teljes mértékben begyógyulni. Itt ismét fontos azt kiemelni, hogy ez egy skála. Sokan nagyon leegyszerűsítve nézik a kötődés fogalmát, vagy kötődik a gyerek, és akkor minden jó, vagy nem, és akkor majd a hátamba állítja a kést; ez nyilvánvalóan nem igaz így. Valóban nagy kihívás, ha erősen kötődési sérült gyermeket nevel valaki, de ez egy nagyon széles spektrum, és a sérülés súlyossága nem egyenesen arányos az életkorral. Nem szabad sem a nehézségeket bagatellizálni, de általánosítva démonizálni sem. Az biztos, hogy a magzati kor, az újszülöttkor: a sok szorongás, majd az elválás hagy egy szomatikus lenyomatot a gyermekben. Ez persze általános és nem örökbefogadásspecifikus, több más, nem hátrányos helyzetű csoport gyermekeinél megfigyelhetők. Read the rest of this entry

Magánutas örökbefogadások

Általános

Az örökbefogadás legellentmondásosabb formája, mikor az örökbeadó és örökbefogadó családot nem egy szervezet hozza össze, hanem ők már ismerik egymást. Ilyen esetben is kötelező egy közvetítő szervezet bevonása, ez lehet a Tegyesz, vagy a nyílt örökbefogadást közvetítő egyesületek, alapítványok. Az Örökbe.hu 2020. október 21-i rendezvényének összefoglalóját olvashatjátok a témáról. A beszélgetőtársak Székely Zsuzsa pszichológus, a Mózeskosár Egyesület elnöke, és Katona Andrea meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó, a Fészek Alapítvány elnöke voltak, mindketten számos esetben végeztek krízistanácsadást magánutas örökbefogadásoknál.

Székely Zsuzsa

Székely Zsuzsa: Magánutas örökbefogadásnál a vér szerinti szülő megismeri és ő választja ki az örökbefogadót. Ezért is szeretnének sokan magánutasan örökbe adni gyereket, mert nem minden civil szervezet adja meg a lehetőséget az örökbeadónak, hogy ő választhasson, milyen sorsot, neveltetést szán a gyereknek. Van, ahol csak egy családot bemutatnak neki. Én a Tegyeszben végeztem krízistanácsadást, ott mi mindig megkérdezzük az örökbeadó anyától, milyen szempontok a fontosak a számára, és bemutatunk annak megfelelő családokat, majd ő dönti el, azok közül kiket szeretne elsőnek megismerni. És akkor is mondhat még nemet, volt, aki azt mondta, azért mond nemet, mert neki a szülei ilyen korúak, kinézetűek. Mostanában gyakran találkozom azzal a gondolattal, hogy a vér szerinti szülő azért akarja nyíltan örökbe adni a gyerekét, mert úgy gondolja, hogy így utólag kapcsolatot tarthat vele. Ebben aztán sokszor csalódnak, és szembesíteni kell őket vele, hogy ezt az örökbefogadó felajánlhatja vagy elfogadhatja, de nem kötelező, és a kapcsolatot nem kezdeményezheti a vér szerinti szülő.

A 90-es években szülészetek és főleg ügyvédi irodák közvetítették az újszülöttek örökbefogadását, sok visszaélés lepleződött le. Pont emiatt indult el a Schöpf-Mérei Ágost kórházban az első babamentő program, ahol én is dolgoztam, és közben létrejöttek a közvetítő civil szervezetek is. 2003-ban engedélyhez kötötték a működésüket és tanfolyamot is kellett végezni a munkatársaiknak. A krízistanácsadás meg 2014 óta kötelező az újszülöttek nyílt örökbefogadásánál.

A személyes ismeretségen alapuló örökbefogadásoknak azonban régi történetisége van, nekem is a nagymamám legkisebb testvérét örökbe adták, mert újszülöttkorában öngyilkos lett az édesanya, és a szomszéd utcában lakó gyermektelen házaspár fogadta örökbe. Gyakran azonban nem személyes ismeretség van a felek közt, hanem az ismerős ismerőse szól, hogy ismer egy bajbajutott nőt. Ez az eseti közvetítés. A törvények Magyarországon nem tiltják az internetes hirdetést sem az örökbeadó és az örökbefogadó részéről. Lehetséges eseti közvetítés, sőt még orvosként is közvetíthet valaki, de egyik fél sem lehet az ő paciense. Most is ügyészségi szakban van egy ügy, ahol a gyerekorvos doktornő lánya szeretett volna örökbe fogadni, és a gyerekorvosi praxisában az egyik anyuka terhes maradt a második gyerekével, ő meg összehozta őket. Ebből botrány lett. Nevelőszülő sem közvetítheti ki a nála élő gyereket.

Magánutas örökbefogadásoknál is kötelező a krízistanácsadás, a civil szervezetek azonban nem kötelesek vállalni ezt, így nagyon sok ilyen ügy begyűrűzik a Tegyeszbe. Azt hiszem, kicsit másféle esetekkel találkoznak a Tegyeszek munkatársai, azokkal, akiket a civilek nem vállalnak.

Mik a magánutas örökbefogadások veszélyei? A civileknél felhalmozódott egy tapasztalat és van képzettségük is, hogyan kell ezt jól csinálni, ismerik a kockázatokat is, amik felléphetnek egy nyílt örökbefogadásnál. Látják, mikor érdemes fékezni és lassan haladni a kapcsolatban, mert visszalépés lehet a vége. Illetve a civilek tudnak abban is segíteni, hogy a gyerek támogatást kapjon, hogy a vér szerinti családjában nőhessen fel. Ez nem várható el az örökbefogadótól. Read the rest of this entry

„Hagyjuk, hogy az anya jusson el a döntésig”

Általános

Az Örökbe.hu blogon az indulás után interjúban mutattam be a nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezeteket. A Fészek Alapítványnál azóta elhunyt az alapító, a szervezet működése sokat változott a 2014-es cikk óta. Katona Andrea, a Fészek Alapítvány elnöke, és Sulyok Eszter, az alapítvány pszichológusa meséltek a mai gyakorlatról és filozófiáról.

Magyarországon jellemzően a nyílt örökbefogadást közvetítő egyesületek, alapítványok egy-egy karizmatikus vezető köré szerveződtek, akiknek az egyénisége rányomta a bélyegét a szervezet arculatára. A Fészek volt az első a civil szervezetek között, ahol lezajlott egy kényszerű utódlás, miután az alapítvány megálmodója, Budai Ágnes 2016-ban elhunyt. Hogy történt a váltás?

Katona Andrea: Ágnes halála előtt 6 évvel kezdtem a Fészeknél a munkámat, az alapelvek azóta nem változtak, de ugyanakkor rugalmasabbá és sok szempontból szakmaibbá vált az alapítvány. Az esetszámaink őrült módon nőnek, és nagyon sok minden mást is csinálunk, mint Dr. Budai Ágnes idejében. A váltásra Ági régóta készült, többször akarta már átadni nekem a vezetést, de én ezt akkor még nem akartam. Ő tisztában volt vele, hogy nem fogja a világ végégig az alapítványt vezetni, és kereste a megfelelő személyeket, akik az ő elvei, gondolatai szerint tudnák ezt folytatni. Voltak erre korábban is kísérletek, amelyek nem sikerültek.

Katona Andrea

Mit jelent ez a szakmaiság a működésben?

KA: Például azt, hogy ez nem egy egyszemélyes alapítvány, több kollégával dolgozunk. Ha csak én lennék egyedül, és egyszerre lenne 4-5 krízisterhesem, nyilván nem tudnék annyi figyelmet és energiát fordítani az ő személyes gondozásukra, mintha többen csinálnánk. Az Alapítvány munkatársai szakemberek, pszichológus, mediátor, szociálpedagógus, meddőségi és örökbefogadási szaktanácsadó is van köztük.

Egy-egy örökbeadásról teamben döntötök?

Ha van egy krízishelyzet, akkor hárman, sokszor négyen beszéljük meg, mi a krízis, hol kell megtámogatnunk a családot, milyen hivatalos lépések szükségesek, és akkor még szóba sem kerül az örökbefogadás. Nekem szenzációsan jó érzés, hogy magánutas örökbefogadásoknál soha nem vagyok olyan helyzetben, hogy én egyedül találkozom a felekkel, az alapítvány részéről legalább két ember vesz részt a krízistanácsadáson.

Hogy ne merüljön fel a megvesztegetés gyanúja?

Pontosan.

Ki a másik három ember?

Sulyok Eszter, pszichológus, Katona Enikő, szociálpedagógus, néha Katona Gyula is csatlakozik, aki mediátori végzettséget szerzett.

Te is sokat képzed magad azóta, jártál az ELTE-n a meddőségi, örökbefogadói és reprodukciós szaktanácsadói képzésre, gyermekvédelmi rádióműsort vezetsz a Mária Rádióban…

KA: Most épp a mesterszakomat fejezem be a mentálhigiéné szakon az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.

Az egyes szervezetek más helyre teszik a hangsúlyt, hogy a hazagondozás vagy az örökbeadás van-e náluk fókuszban, ennek megfelelően nagyon különböző arányokat produkálnak. Nálatok ez hogy van? Read the rest of this entry

Lombik és örökbefogadás egyszerre?

Általános

Szabad-e, tanácsos-e örökbe fogadni, amíg a pár lombikeljárásban is részt vesz? Ez a kérdés gyakran felmerül az örökbefogadást fontolgatókban, és már több interjúban is megvitattam szakemberekkel. Néhány idézet következik tőlük:

„– Örökbe fogadni csak akkor szabad, ha a pár már feladta a vér szerinti gyerek vágyát?

– Nem tudom, hogy teljesen valaha fel lehet-e adni ezt a vágyat. Viszont ami fontos: ha örökbe fogadok, akkor arra koncentráljak. Nem vagyok dogmatikus ezen a téren, de egyes nyugat-európai országokban csak akkor lehet örökbe fogadni, ha valaki befejezte a lombik próbálkozásokat. Ezt nem tartom életszerűnek, de azt lehet érezni, ha valaki eljut odáig, hogy nem kínzom magam tovább, nem érdekel, és ugyanolyan jónak érzem az örökbefogadást, mintha én szültem volna. Ha valaki eljut ide, akkor meg tudja találni az örökbefogadott gyerekben az anyaságot, és nem próbálkozik tovább.

– Miért olyan fontos, hogy a pár már a jelentkezésnél lezárja a lombikozást? A várakozás évei alatt még lenne idő próbálkozni.

– Szerintem a felkészítő tanfolyamot nem ugyanolyan füllel hallgatja végig, aki még lombikozik, és csak a biztonság kedvéért jelentkezik. Az nem fogja meghallani a legfontosabb üzeneteket, hogyan kell egy örökbefogadott gyereket jól nevelni, hogyan kell vele beszélgetni a saját örökbefogadásáról. Amikor már igazán szeretne örökbe fogadni, akkor tudja ezeket a tanácsokat magáévá tenni. Fontos, hogy aki az örökbefogadásra készül, ezt az időt arra szánja.

– Más a lombik ilyen szempontból, mint ha házilag próbálkoznak? Read the rest of this entry

„Nem szerencsés kedvezményekkel ösztönözni az örökbefogadásokat”

Általános

Beszélgetés egy örökbefogadási tanácsadóval. Hogy fest az örökbefogadás a Tegyesznél dolgozó szakember szemszögéből? A blogon már sokféle gyerekvédelmi szakember adott interjút, örökbefogadási tanácsadó még nem. Mai alanyom szívvel-lélekkel végzi ezt a munkát, és szeretne anonim maradni, válaszai országos jelenségekre vonatkoznak.   

Kezdjük azzal: mit is csinálsz?

Sokak számára nem teljesen világos a Tegyesz (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) hatásköre. A gyermekvédelmi szakszolgálatok, ahogy a nevük is mutatja, a gyermekek érdekeit védik, szakmai szolgáltatást nyújtanak. Nem vagyunk hatóság, sem hivatal, de az ide vonatkozó jogszabályok és országosan egységes szakmai protokoll alapján dolgozunk. A Tegyesz a helyileg illetékes gyámhivatalnak csak javaslatokat tesz, az örökbefogadásra jelentkező szülők alkalmassá vagy alkalmatlanná nyilvánítására, a gyermekek örökbefogadhatóvá nyilvánítására, az örökbefogadható gyermekeknek örökbe fogadó szülőre, a gyermekek örökbe fogadó szülőkhöz történő kihelyezésére, az örökbefogadás engedélyezésére, ezeket a javaslatokat a szükséges szakmai dokumentációval alátámasztva. A szakszolgálat javaslatai alapján a gyámhivatal hoz határozatot. Munkánkat folyamatosan ellenőrzi fenntartónk, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ahol naprakész elektronikus nyilvántartásunk alapján figyelemmel kísérik az örökbefogadó szülők és az örökbefogadható gyermekek adatait, ezek változásait. Koordinálják a más megyéből történő, illetve a nemzetközi örökbefogadásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyermekvédelmi szakszolgálatok örökbefogadási csoportjának feladata nem az örökbe fogadni szándékozó szülők igényeinek kielégítése, hanem az örökbe fogadhatónak nyilvánított gyermekek számára, a várakozási sorrend figyelembe vételével, a legideálisabb örökbefogadó szülő kiválasztása.

Hogy kerültél erre a pályára? Milyen végzettség szükséges hozzá?

Örökbefogadási tanácsadói munkakör betöltéséhez pedagógus, pszichológus vagy jogász végzettség szükséges. Én eredetileg pedagógus vagyok.

Hogy néz ki egy munkanapod, munkaheted?

Viccesen fogalmazva általában azokban a munkakörökben rugalmas a munkaidő, melyekre nem elég a napi 8 óra. Bent az irodában átlagosan napi 6 órát töltünk, a többi környezettanulmányokkal, örökbefogadó szülők és gyermekek ismerkedésének, barátkozásának figyelemmel kísérésével, családok látogatásával, beilleszkedés-vizsgálatokkal, utánkövetéssel, gyámhivatali ügyintézéssel telik. Elég nehéz előre tervezni, hiszen váratlan események bármikor közbeszólhatnak. A telefon szinte folyamatosan csörög, jönnek-mennek a kollégák, az ügyfelek, a gyermekek ügyeit intézni. Bármikor értesítést kaphatunk egy örökbe adható babáról, gyermekről, amikor azonnal cselekedni kell, akár hétvégén vagy ünnepnapon is. Azért szoktunk az új jelentkezők számára időpontot egyeztetni, mert az első tájékoztató beszélgetés, a kérelem beadása kb. másfél-két órát vesz igénybe.

Mi a legnehezebb rész a munkádban?

Nehéz feladat, mikor nevelőszülőtől adunk örökbe gyermeket és a nevelőszülő nem segíti megfelelően a gyermeket a barátkozási folyamatban, esetleg szándékosan akadályozza az örökbefogadást. A nevelőszülők szerződésükben vállalják, hogy munkaviszonyban, jövedelemért addig nevelik, gondozzák a családjukból kiemelt gyermekeket, amíg a család megszünteti a gyermeket veszélyeztető tényezőket és a gyermek újra hazakerülhet, hazagondozzák, vagy amennyiben a vér szerinti szülők hibájából megszűnik a gyermekkel a kapcsolattartás, a gyermek örökbefogadhatóvá válik, akkor segítik az örökbefogadó családba való átgondozást. Emberileg érthető, hogy elméletben ezt a vállalást könnyebb megtenni, mint a gyakorlatban valóban megvalósítani. Nehéz elengedni, odaadni azt a gyermeket, akit időközben megszerettek. A gyermek érdeke viszont nem az, hogy olyan nevelőszülői családban nőjön fel, ahol körülötte a gyermekek személye, száma, státusza (vér szerinti, nevelt, örökbefogadott)  folyamatosan változó, tehát a gyermek nem érezheti azt az állandóságot, érzelmi  biztonságot, mint egy  végleges örökbefogadó családban, ahol a családtagok helyzete stabil.  A nevelőszülők képzésében egyre nagyobb hangsúlyt kap az átgondozás módszertanának, lépéseinek oktatása, így ebben javuló tendenciát látunk. Egyre ritkábban fordul elő, hogy a nevelőszülői hálózat vezetőjének azt a jogszabályt kell alkalmaznia, hogy amennyiben a nevelőszülő akadályozza az örökbefogadást, megszüntetik a munkaviszonyát. Az örökbefogadási csoport munkatársai is igyekeznek a nevelőszülőknek szakmai és lelki segítséget nyújtani, az eddig hozzájuk kötődő gyermek elengedéséhez, átgondozásához. A Kaukázusi krétakör történetével szoktam illusztrálni a nevelőszülőknek, hogy aki igazán szereti a gyermeket, az el tudja engedni egy jobb, boldogabb élet reményében. Az a tapasztalatunk, hogy mikor a nevelőszülő személyesen megismerkedik az örökbefogadó szülővel, oldódik a feszültség, megszűnik a gát, könnyebbé válik a gyermek érdekét a saját érdekük fölé helyezni. Célunk, hogy a gyermek életében, gyönyörű élmény, csodálatos emlék maradjon, mikor megismerkedett igazi anyukájával, apukájával, végleges, szerető családjával. Szerencsére a gyermek a barátkozási folyamat során érzi az örökbefogadó szülők részéről feléje áradó feltétel nélküli szeretetet és gyakran ő oldja meg könnyen, gyorsan, egy-egy mosollyal, kedves gesztussal ezeket a helyzeteket. Amennyiben a nevelőszülő profi módon segíti a barátkozási folyamatot, nagy esély van rá, hogy az örökbefogadók a későbbiekben is hírt adnak neki a gyermekről.

Rettentően kellemetlen helyzetbe hoznak bennünket azok a jelentkezők is, akik valamilyen trükkel ki akarják játszani a rendszert, várakozási idő nélkül, magánúton fogadnak örökbe, mivel a becsületesen sorban álló, évekig várakozó ügyfeleink a szakszolgálattól várnak erre magyarázatot… Read the rest of this entry

Vendégposzt: A gyerekkereskedelem ára

Általános

Pár napja itt az Örökbe.hu oldalon bemutattam a Gyökérkeresők – ezredvégi emberkereskedelem című dokumentumfilmet, és interjút közöltem Lukács Csaba filmrendezővel. Most a filmben is megszólaló szakember, Székely Zsuzsanna pszichológus, a Tegyesz egykori munkatársa, a Mózeskosár Egyesület elnöke osztja meg gondolatait az ott ábrázolt helyzetről, mikor az erdélyi szülők a 90-es években jóformán eladták a gyermekeiket Nyugatra. Székely Zsuzsa írását közlöm.

Lukács Csabának a Szombathelyi Savaria Filmszemlén első helyezéssel díjazott Gyökérkeresők – ezredvégi emberkereskedelem című nagy sikerű dokumentumfilmjét eddig már több közel 40 ezren nézték meg a Youtube-on. A film megrázó képkockákkal mutatja be a Romániából a 90-es évek elején kiskorukban Nyugatra örökbeadott, már időközben felnőtt magyar fiatalok visszatérését a születési családjukba. Romániában a rendszerváltás után tömegesen – becslések szerint ötvenezer gyermeket – adtak örökbe külföldre az akkori rémes intézeti körülmények közül, legtöbbször korrupcióval gyorsítva az eljárást, vagy akár pénzért csikarva ki a szülők beleegyezését, hivatalos nyilatkozatát. „A vér szerinti szülők jellemzően azzal kezdik, hogy ők nem írtak alá semmit, nem akarták örökbe adni a gyereket, aztán elszólják magukat, hogy „csak egy ócska színes tévét adtak, hamar elromlott”, vagy „mire volt elég az a kétszáz márka?” Az örökbefogadó szülők lehet, hogy nem is tudták, hogy tulajdonképpen veszik a gyereket – csak kifizették a közvetítők által ”ügyintézésre” kért összeget. Nekik megért pár ezer dollárt vagy márkát, hogy gyorsan menjenek a dolgok – Románia amúgy is korrupt ország hírében állt, természetesnek gondolták, hogy mindenért fizetni kell. A történetben számomra az volt a legszomorúbb tanulság, hogy minden résztvevő meg volt győződve arról, helyesen cselekszik. A gyerekre vágyó szülő kapott egy új családtagot, a román gyerekvédelmi rendszer megszabadult a tehertől, ráadásul a közvetítőnek is tiszta volt a lelkiismerete, mert szerinte a gyerek is jól járt, hiszen „normális” családban nőhet fel. És lehet, hogy igaza is van mindenkinek, de a dolog mégis nagyon fájdalmas” – nyilatkozza Lukács Csaba Mártonffynak a vele készített interjúban.

Pszichológusként úgy látom, hogy még ha sokkal jobb anyagi körülmények közé és szerető családba is kerül a gyerek, a származási családtól való elszakadás, a gyökértelenség miatt örökbefogadottnak lenni komoly sérelem, trauma, aminek a feldolgozása sokszor egy életen át tartó nehéz identitási, önelfogadási úttal jár. Az újságíró kérdése, hogy lett-e volna esélyük felnőni ezeknek a gyerekeknek az eredeti családjukban, vagy csak az örökbefogadás volt nekik a megoldás. Jobb nekik így?

A rendező véleménye, hogy ezek a fiatalok sokkal jobb körülmények között nőttek fel, de akikkel találkozott, azokon látszott, hogy súlyos terhet cipelnek. Volt, aki meg is borult a találkozás után, Romániába költözött egy időre, és úgy tűnt, kicsúszik a lába alól a talaj. Végül – azért szerinte szerencsére – ő is visszatért az örökbefogadó családhoz és most úgy tűnik, minden rendben van.

Jelenet a Gyökérkeresők c. filmből

A film nézői úgy gondolhatják, hogy amit a filmen látnak, az már történelem, és csak a sötét Romániában, vagy esetleg a ma még a világban meglévő diktatúrákban és a fejlődő országokban történhetett, illetve történhet meg a nyomorban élő emberekkel. Holott a gyerekkereskedelem nálunk is háborítatlanul zajlik napjainkban is, csak sokkal szofisztikáltabban, feltűnés nélkül, nehezen leleplezhető módon, modern technikák (internet) felhasználásával. Nem egy internetes oldalon ”bajba jutott” terhes nők kínálják gyermekre vágyóknak születendő gyermeküket és a másik oldalon ugyanúgy folyamatosan több gyermektelen pár is hirdetésben teszi közzé, hogy örömmel vállalná felnevelésre annak a nőnek az egészséges újszülött gyermekét, aki örökbe adná csecsemőjét. Nem egyszer burkoltan mindenféle támogatásukat is felajánlják ahhoz, hogy biztonságban, egészségesen születhessen meg a gyermek. Read the rest of this entry

Pulay Klára: Az örökbefogadások legnagyobb része sikeres

Általános

Új műfajt, egy hangfelvételt (podcast) hallgathattok. Pulay Klára klinikai szakpszichológussal beszélgettem, aki több évtizedes tapasztalattal és személyes érintettséggel is rendelkezik az örökbefogadásban. Az interjúban szó esik a feldolgozott és feldolgozatlan meddőségről, ennek későbbi kihatásairól, az örökbefogadott gyerekekkel kapcsolatos nevelési gondokról, és azt is megtudjuk, én miért sírtam 2010-ben az Ikea éttermében. Két jó híre is van a szakembernek: az örökbefogadó házaspárok ritkábban válnak el, mint a többiek, és az örökbefogadások legnagyobb része sikeres!

Itt tudjátok meghallgatni az anyagot. Read the rest of this entry

Beszélgetés a Pszinapszison – videó!

Általános

Újabb videó! A Pszinapszis XXIII. Budapesti Pszichológiai Napok rendezvényén három pszichológus és egy jogász szakemberrel beszélgettünk az örökbefogadásról, én a moderátor voltam. A téma: amiről nem szoktunk beszélni az örökbefogadás kapcsán. Izgalmas volt a különböző területekről érkező szakemberek és a közönség között tolmácsolni. A beszélgetőtársak rendelkeztek egyetemi oktatóként, nevelőszülői hálózatnál, családsegítőben, igazságügyi szakértőként és örökbefogadók felkészítő tanfolyamán is szerzett tapasztalattal, szóval sok szempontból ráláttunk a témára. A hallgatóságról nem tudunk ennyit, de ha elkezditek nézni, egy-két dolog az ő örökbefogadáshoz való viszonyukról is kiderül. A kerekasztalnál szóba kerültek a téma alapjai, az örökbefogadásról való beszélgetés a gyermekkel, az örökbeadó anyák háttere, a nevelőszülők, a rendszerben felnövő fiatalok sorsa, az, hogy karitatív tett-e az örökbefogadás, de olyan érdekességek is, mint a vér szerinti apák jogai vagy az örökbefogadás felbontása. Mindössze hatvan perc, és ebbe még a hallgatók kérdései is belefértek. Nagyon örülök, hogy részt vehettem! Read the rest of this entry

„Az könnyíti meg az örökbefogadás elfogadását, ha a nagyszülő elkezd aggódni a gyerek egészségéért vagy a boldogságáért”

Általános
„Az könnyíti meg az örökbefogadás elfogadását, ha a nagyszülő elkezd aggódni a gyerek egészségéért vagy a boldogságáért”

Az örökbefogadás egyik velejárója, hogy a nagyszülők, távolabbi rokonok is részesévé válnak a gyermek érkezésének, miközben ők nem végeztek felkészítő tanfolyamot, sokszor idejét múlt nézetekkel, tévhitekkel vagy ellenérzésekkel bírnak az örökbefogadással kapcsolatban. Hogy lehet kezelni ezt a helyzetet? A Mózeskosár Egyesület pszichológusaival, Székely Zsuzsával és Dengyel Kingával beszélgettem, akik Örök Nagyi címen az örökbefogadásban érintett családtagoknak tartanak workshopot.

Hogy jött az Örök Nagyi hétvége ötlete?

Dengyel Kinga: Eredetileg egy egyetemi kurzusom dolgozatának készült a tréning terve, és immár harmadszor kerül megrendezésre a workshop. Az egyik Mózeskosár szülőklubon hallottam, hogy lenne igény a nagyszülőknek is valamilyen felkészítő tanfolyamra, mivel ők is tele vannak kérdésekkel, hitekkel-tévhitekkel, félelmekkel az örökbefogadással kapcsolatban. Innen jött az ötlet, hogy valami hasznosat csináljak, készítettem egy tréningtervet, elküldtem Zsuzsának, ő visszaírt,hogy mikor tartjuk meg. Az első workshopra öt örök nagyi jött el, várakozók is, és egy nagymamapáros, azaz egy leendő örökbefogadott gyermek két nagymamája. Ez is sokat adott a dologhoz, fantasztikusan sikerült a hétvége. Tavaly eljöttek párban is nagyszülők, tehát a nagypapák is. De ez nemcsak nagyszülőknek szól, bárki részt vehet, rokon, szomszéd, aki azt gondolja, számára fontos a téma, mert ott lesz a gyermek körül.

Székely Zsuzsa: Egy nagynéni is majdnem eljött.

Az interjúra készülve körbekérdeztem örökbefogadókat a bloghoz tartozó zárt csoportban, milyen ellenvetésekkel, előítéletekkel találkoztak a nagyszülőktől. Egy aranybánya gyűlt össze a válaszokból. Mindjárt idézek ezekből. Viszont rögtön beleütközünk a téma paradoxonába, hogy akik a leginkább ellenzik, azok nem fogják rászánni a pénzt egy tréningre, és egy hétvégét sem, ők nem hajlandóak elmenni egy kétórás találkozóra sem.

Dengyel Kinga: Azt látjuk, ezt nem lehet erőltetni. Egyébként a workshopra tényleg minden – leendő – nagyszülőt a gyermekeik küldtek.

Székely Zsuzsa: Ide azok a rokonok jönnek, akiknek a gyerekének tetszett a 40 órás örökbefogadói tanfolyam, sikerült velük kiépíteni a bizalmat, hisznek abban a megközelítésben, hogy az egész család hasonlóan gondolkodjon, ők tudták elküldeni a szüleiket. Magától ebben a fázisban nem talál meg egy ilyen eseményt egy rokon. Tehát a gyerekeik fizették ki.

Eszerint akik eljöttek, nem a legellenségesebbek voltak.

Székely Zsuzsa: Sőt, nagyon jól lehetett velük dolgozni, és már sokat tudtak a gyerekeiktől az örökbefogadásról. Amivel a tréningen kifejezetten foglalkozunk, és ez nem is kerül elő a felkészítő tanfolyamon, hogy mit tegyen a rokon, amikor az adott korú örökbefogadott gyerekkel együtt van.

Dengyel Kinga

Dengyel Kinga: A résztvevők tipikusan a nevelési forró helyzetekre kíváncsiak.

Székely Zsuzsa: Például ha a gyerek emlegeti a nevelőszülőt. Ebben a nagyszülők még nem tartottak ott, mint sok örökbefogadó szülő, hogy a gyerek élettörténetét egységében kell elképzelni. Ők azt szeretnék, hogy legyen egy vasfüggöny, ez egy új élet, ne is emlékezzen a gyerek a régire, nem kell visszalátogatni. Az ellenkezője elfogadásában kell őket segíteni. Read the rest of this entry

„A gyermek nem lehet az utcán azért, mert a családja nehéz helyzetbe került”

Általános

Mivel foglalkozik egy gyerekjogi képviselő? Milyen örökbefogadási ügyekben keresik meg? Herczeg Ritával beszélgettem, aki a munkája kapcsán előforduló, örökbefogadással kapcsolatos panaszokba is beavatott. A teljes beszélgetés a Gyereksorsok blogon olvasható.

Örökbefogadási ügyeket is kaptok?

Az örökbefogadási ügyek a megkeresések 1-2 százalékát teszik ki, a jelzett ügyeknél jellemzően az eljárási határidők elhúzódása a probléma az örökbefogadhatóvá nyilvánításnál. Ha fogadóórára kimegyünk egy intézménybe, átnézzük az iratanyagot és ott észleljük, vagy jelzést kapunk egy gyermekotthon vezetőjétől vagy egyre többször a nevelőszülőtől, ami nagyon jó fejlemény. A gyerekjogi képviselő is kezdeményezheti az örökbefogadhatóvá nyilvánítás megindítását.

Mit jelent az elhúzódás?

Ha 4-5 hónapig húzódik, onnan mérve, amikor kezdeményezték az örökbefogadhatóvá nyilvánítást. Eltelik 4-5 hónap az eljárás kezdeményezésétől, akkor kapunk jelzést erről.

Addig miért húzódott el az ügy?

Az elhúzódott ügyek eljárási hibák miatt fordulhatnak elő például, amelyek a korábban eljáró járási gyámhivataloknál merültek fel, hiszen elég magas ügyszámmal dolgoznak. Ami jellemző volt: a gyámhivatal nem hívta fel a szülő figyelmét, hogy mi a kapcsolattartás elmulasztásának a következménye, és visszaküldték az ügyeket. Ilyenkor újrakezdődött a fél év, amíg ha nem látogatja a szülő a gyereket, örökbefogadhatóvá nyilvánítják. Az egyik ügyben, két testvér egy gondozási helyen élt, és az egyiket örökbefogadhatóvá nyilvánították, a másikat pedig nem. És az egyiknél megtörtént a figyelmeztetés, a másiknál nem. Megfellebbeztem a döntést és végül mindkét gyerek örökbefogadható lett.

Hogy tudsz hatni a gyámhivatalra?

Érvelek, hogy miért nem jogszerű az eljárás, hogy mi a gyerek érdeke.

Ők ebben miért bizonytalanok?

Nagyon erős beavatkozás egy család életébe, hogy a szülő-gyerek kapcsolatot megszakítjuk, ettől tartanak.

Ez jellemző ok?

Azokban az ügyekben, amelyek hozzánk eljutnak, igen. De már születtek olyan bírósági lépések, amelyek mintát adnak, hogy merjenek lépni a hivatalok, például, ha a szülő eltűnik, és nem hagyja meg a lakcímét.

A cikk többi része itt olvasható:

https://gyereksorsok.blog.hu/2018/04/16/_a_gyermek_nem_lehet_az_utcan_azert_mert_a_csaladja_nehez_helyzetbe_kerult