Tag Archives: környezet

Három gyerek, három apától és három anyától

Általános

Három gyerekkel az utcán menni is kaland. Az egyik előrerohan, ő cipeli a nehéz szatyrot is, és közben arról érdeklődik, a tűzoltók tűzoltóágyban alszanak-e. A másik lemarad tíz métert, amőbaszerű mozgással vonszolja magát, lengedező karjaival mintha egyszerre három dimenzióban haladna előre. A harmadik lelkesen mutogatja a tereptárgyakat: autó! autó! autó!, majd tíz lépés után elunja, és cipel! kiáltással felveteti magát a karomba.

dsc_0027

Megérkezünk a fodrászhoz. A tömegpszichózisra építek, mire a két nagy haját levágják, a kicsi is rá fog jönni, hogy ez menő dolog. Életkor szerint haladunk, csökkenő sorrendben. A hatéves lány kezd. Kitől örökölte ezeket a göndör fürtöket? – dicsérgeti a fodrásznő. Nem kell sokat gondolkodni a válaszon, a férjem klónja. Míg vágják, a két fiú megszeppenten ácsorog, ilyenkor egészen hasonlítanak két nyugodt gyerekre, de én már tudom, hogy ez az áldott állapot csak percekig fog tartani. Read the rest of this entry

„Az örökbefogadás miatt nem áll szóba velem az öcsém”

Általános

Milyen lehetőségei vannak egy egyedülálló nőnek a gyerekvállalásra? Szandra negyvenévesen döntötte el, hogy belevág egyedül. Sikertelen inszeminációk és lombikok következtek, majd örökbefogadás révén érkezett meg a kislánya. Lombikozás spermadonorral, mesés egymásra találás a kétéves Fannival, majd a család szétszakadása a gyerek roma származása miatt. Szandrával beszélgettem. (A képek nem őket ábrázolják.)

– Mióta akartál gyereket?

– Mindig is akartam gyereket, de nem jutottam el senkivel a próbálkozásig, és véletlenül sem estem teherbe. A negyvenedik születésnapomon döntöttem el, hogy elég volt a várakozásból, gyereket akarok. Rögtön jelentkeztem a Kaáli Intézetbe, végigcsináltam két inszeminációt, majd három lombikprogramot.

– Vannak ilyen paradigmák, hogy ha egy nő gyereket akar, menjen el egy diszkóba és szedjen fel valakit…

– Utólag már jól tudom, hogy ha beléd rakják a megtermékenyült petesejtet és úgy sem tapad meg, akkor elég kicsi az esély, hogy felszedsz valakit pont a peteérésen belüli 12 órában és megfogan. Ez csak azoknak sikerül, akik nem szeretnék.

– Simán fogadtak a meddőségi intézetben?

– Igen. A Krio Intézetből vettem hímivarsejteket, ötvenezer forint volt egy adag.

– Akkor még volt elég donorsperma a rendszerben?

– Amikor harmadszor vettem, akkor már csak dánok voltak, legalábbis az általam megadott paraméterekkel. Nem voltam maximalista, csak a magasságot adtam meg, és hogy diplomája legyen, de akkor már annyira rossz volt a magyar felhozatal, hogy nem találtak megfelelőt. Csomó vizsgálatot meg kellett csinálni előtte nekem is.

– Volt valami probléma?

– Az egyik petevezeték el volt záródva, de minden más működött. Elvileg. Aztán az első két inszemináció nem sikerült.

– Mondtak esélyeket, hogy 40 felett mennyi a terhesség valószínűsége?

– Öt százalékot mondtak a lombik sikerére. A tb öt próbálkozást fizet.

– Egyedülállóknak is?

Read the rest of this entry

Egy ellenséges univerzumból passzíroztam ki a gyerekeket

Általános

Eddig mindig másokkal közöltem interjút a blogon, most végre olvashattok egyet velem. 🙂 Polgár Teréz Eszter készítette, és a Szimpatika magazin 2015. augusztusi számában jelent meg, engedélyükkel közlöm. Jól összefoglalja, mit is kell rólam tudni.

Az örökbefogadást Magyarországon rengeteg tévhit és előítélet övezi. Ha nem is tudatosul, a mesék mostohatörténetei és a bulvársajtó örökbefogadós sztárhírei alapozzák meg, hogyan viszonyulunk ehhez a témához. A tényleges emberi sorsok – örökbefogadóké és örökbefogadottaké – gyakran kiesnek a látóterünkből. Mártonffy Zsuzsa újságíró, blogger hiánypótlóként indította el internetes oldalát, az Örökbe.hu-t, hitelesen segítve mindazokat, akiket ez a kérdéskör valamiképp érint. Ő maga – férjével – egy vér szerinti kislányt és két örökbefogadott kisfiút nevel. Veronika 6, Zsolti 4, Valentin 2 éves.

zs

Hogyan, mikor került fókuszba nálatok az örökbefogadás?

Nem tipikus a példám, de én mindig úgy gondoltam, hogy fogok majd örökbe is fogadni. Ez sokáig inkább naiv lelkesedés volt, valódi ismeretek nélkül. Mire végigmentünk a felkészülési úton, akkor értettem csak meg, hogy az örökbefogadás mögött mindig tragédia áll, a gyereké – és az új szülőknek ezt is fel kell vállalniuk. Én már akkor javasoltam a férjemnek az örökbefogadást, mikor egy évig nem sikerült teherbe esnem. Nekem ez nem a leg-leg-legvégső opció volt, a férjem viszont korainak találta. Nemsokára meg is fogant a kislányunk.

Természetes úton?

Igen, de koraszülött lett, hét hónapra. A nehézségek dacára nem lettem görcsös anya, a baba sem volt sírós, problémás gyerek, de fejlesztésekre kellett vinnünk. Hamar felébredt bennünk a vágy egy újabb gyerekre. Könnyen teherbe is estem, de ez a terhesség csúnya vetéléssel végződött. Majdnem meghaltam a műtőasztalon – vérátömlesztést kaptam, és az intenzív osztályon kötöttem ki. Utána pár hónapig a szomorúság mellett a „feltámadás” öröme is bennem volt; nagyon tudtam örülni az életnek. Az előírt pihenési idő után újabb orvosok, kivizsgálások, kisebb műtétek következtek, és csak évek múltán lett világos, hogy nem tudok többet szülni. (Amúgy, a meddő párok többségéhez hasonlóan „mindenünk megvan”, tehát ma sem teljesen kizárt egy teherbeesés, de ezzel már nem foglalkozunk.)

Sokan „megelégszenek” egy gyerekkel, ha természetes úton nem születik második. Nálatok ez hogyan alakult? Read the rest of this entry

„Többnyire a lányom nagymamájának néznek”

Általános

Az olvasók hiányolták a kamaszkorú gyereket nevelő örökbefogadók történeteit. Íme! Ma Novák Zsuzsa mesél nekünk, akit sokan ismerhetnek, hisz gyakori vendég a témával foglalkozó klubokban. Zsuzsa egyedülállóként neveli a lányát, Diát. Szülővé válás ötven felett, gyereknevelés egyedül, kamaszkor, a gyerek gyökérkeresésének kísérése. Zsuzsa nagy nyugalommal felelt a belemenős kérdésekre is. A cikk megjelenéséhez Dia is hozzájárult. 

– Mesélj magadról!

IMG_9276

– Tanárképzőt végeztem matematika-ének szakon, egy év tanítás után állami vállalatoknál számítógép-programozással foglalkoztam. Sokat zenéltem amatőr zenekarokban, csellón játszottam, nagyon szerettem. 65 éves vagyok. Lányom, Dia 18 éves, akit egyedülállóként fogadtam örökbe, mikor három és háromnegyed éves volt.

– Milyen út vezetett az örökbefogadásig? Hogyhogy közel ötven évesen döntöttél a gyerekvállalás mellett?

– Egyedül éltem, illetve együtt a szüleimmel. Korosodtam, és úgy gondoltam, hogy gyerek nélkül nem élet az élet. A negyvenes éveim elején éreztem úgy, hogy nekem már biztos nem lesz gyerekem, és valamit tenni kell, hogy legyen. Kezdtem gondolkodni rajta, hogy örökbe fogadok. Eltelt néhány év, mire egyáltalán elindultam.

– Kellett egy kis bátorság a döntéshez?

– Főképp azért, mert nem vagyok egy határozott és könnyen döntő valaki, és ehhez még kellett idő. Emlékszem, egy ebédszünetben mentem ki a Fővárosi Tanács szociális osztályára, mert nem tudtam, hova kell fordulni. Ott egy szimpatikus ember elmagyarázta, hogy lehet egyedülállóként örökbe fogadni, de nem ide kell jönni, hanem a Tegyeszhez. Még azután is legalább egy év eltelt, mire elmentem jelentkezni, hogy örökbe fogadnék egy gyereket.  Aztán bő három évet vártam.

– Maga az örökbefogadás volt ilyen félelmetes, vagy egyedül felnevelni egy gyereket? Read the rest of this entry

„Olyan előítéletekkel kell majd szembenéznie egy cigány fiatalnak, amire ha nem készítem fel, meghal”

Általános

Az ország talán egyetlen „gyermekvédelmi celebjével” beszélgetek. Illésné Áncsán Aranka nevét Oláh Ibolya énekesnő befutásakor ismerte meg az ország. Ő az állami gondozásban felnőtt, tehetségkutatós lány „Anyácskája”. Aranka két évtizedig vezette a tiszadobi gyermekotthont, ahol magatartási problémás, zömmel cigány származású állami gondozott kamaszok éltek, egy hátrányos helyzetű térségben. Két éve már új munkahelyen, a kecskeméti SOS Gyermekfaluban dolgozik. Arankának kifejezetten örökbefogadási tapasztalata nincs, de az intézményben felnövő cigány fiatalok identitás-nevelésében nagy gyakorlatot szerzett. Talán cigány gyermeket örökbefogadó szülők is tudják hasznosítani ötleteit.

– Második diplomádhoz szociálpolitika szakon a szakdolgozatot arról írtad, hogy az állami gondozásban felnövő cigány fiatalok nem rendelkeznek cigány identitással, nem érzik magukat annak, a környezet viszont cigánynak tekinti őket.

– A Gyermekvédelmi Törvény életbe lépése (1997) előtt az intézetekbe bekerülő cigánygyerekek tipikusan állami gondozásban nőttek fel, csecsemőként érkeztek és nagykorúként távoztak a rendszerből. Az őket nevelő magyar középosztálybeli pedagógusok értékrendjét sajátították el: legyél jó, viselkedj rendesen, a tanulás fontos, dolgozz becsülettel. Ezt hallották, ezt tették magukévá. A Gyermekvédelmi Törvény előtt egy sajátos gyerekotthoni identitása alakult ki a kicsiként bekerülő gyereknek, cigány identitása nem volt, sok közülük nem is vallotta magát annak. A szocializmusban én is azt tanultam, hogy minden ember egyenlő. Kezdetben én is azt vallottam, hogy mindegy, hogy cigány gyerek vagy magyar gyerek, ugyanazt a nevelést kell kapniuk. Mikor bekerültem a tiszadobi otthonba, meglepve láttam, hogy a gyerekek 90 százaléka cigány.

IMG_7490

– Ezt mi alapján mondod? A kinézetük alapján?

– Igen.

– Ez nem előítélet? Nem csak azt szabad cigánynak nevezni, aki magát annak tartja?

– Sokat foglalkoztam a téma szakirodalmával, és az ezzel foglalkozó szociológusok azt tekintik cigánynak, akit a környezete annak tart.

– De a környezet csak az alacsony státusúakat észleli cigánynak, az egyetemi tanárt nem, akármilyen barna is a bőre. Read the rest of this entry

Örökbefogadás más népcsoportból

Általános

Ma amerikai forrásokból válogatok, amelyek a rasszok közti örökbefogadáshoz nyújtanak segítséget. Jellemzően arra gondolnak, ha amerikai fehér családba fekete baba kerül, illetve ha nemzetközi örökbefogadással érkezik valamely fejlődő országból a gyerek. Ott ez nagy téma, minden örökbefogadással foglalkozó weboldalon létezik egy szekció a más rasszból való örökbefogadásról, és több évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek. Az amerikai szak- és ismeretterjesztő cikkek nem mondják, hogy mindenki képes és alkalmas más rasszból való gyermek felnevelésére. Viszont nem helyeslik, ha az örökbefogadó „színvaknak” tetteti magát, azaz egy fehér család úgy nevel fel egy fekete gyereket, hogy semmilyen módon nem reflektál az eltérő származására. Lehet, hogy a többségi társadalomhoz tartozó fehér szülő úgy érzi, a rasszizmus ma már “nem téma”, a színes bőrű gyermekek azonban beszámolnak előítéletekről, akár sértő megjegyzések, akár pozitív sztereotípiák formájában érték őket. Az sem kellemes, ha a gyerek az egyetlen fekete egy fehér osztályban, és minden mozdulatát mint a népcsoport szimbolikus megnyilvánulását figyeli a környezet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Magyarországon a más rasszból, vagy fejlődő országból való örökbefogadás igen-igen ritka, bár meglepően sok jelentkező nyitott lenne ázsiai, afrikai babára. Komoly téma viszont a cigány gyerek vállalása a nem cigány örökbefogadók számára. A hazai örökbefogadási rendszer felemás: a keresleti oldalon a szülőjelöltek megfogalmazhatnak származási, etnikai elképzeléseket, kínálati oldalon ugyanakkor ezeket tilos számon tartani a gyermekekről.

Talán a szempontok a hazai várakozóknak is segítenek körüljárni a témát. Lássuk az amerikai tanácsokat!

Read the rest of this entry

Cigány identitás-nevelés örökbefogadott gyereknél

Általános

Beszámoló Bakó Judit cigány gyereket örökbefogadó szülőklubjának legutóbbi programjáról. Dr. Szamosi Éva klinikai szakpszichológus, gyermek és felnőtt szakpszichoterapeuta volt a vendég, aki saját zsidósága kapcsán is megtapasztalta a kisebbségi identitás megélésének és felvállalásának dilemmáit, az ő gondolatait idézem.

A klubot új helyszínen, egy református lelkészi hivatal termében tartották, az egyik résztvevő kedves felajánlására, színvonalas gyerekmegőrzéssel. Összesen 45 felnőtt és 10 gyerek vett részt az eseményen (karonülőtől kisiskolásig), remek hangulatban. Sokszínű társaság jött össze: örökbefogadók mindenféle korú gyerekkel, várakozók, felkészülők, aktív és leendő nagyszülők, felnőtt örökbefogadottak, szakemberek, és a téma iránt más okból érdeklődők. Sokan érkeztek más városokból, különösen Pécsről. A program végén készítettük el a csoportképet az örökbefogadás világnapjára, de addigra már sokan hazamentek.

Szamosi Éva

Az előadásban Szamosi Éva arra kereste a választ, mit jelent az identitás, és kell-e foglalkozni az örökbefogadott gyerek cigány identitásával. Kifejezetten örökbefogadással kapcsolatban kevés gyakorlata van, viszont saját zsidó identitásának feldolgozásán és felvállalásán keresztül, és a hozzá fordulók identitás-problémáinak kezeléséből kialakított a szakmain túl egy tapasztalatokon alapuló képet a kisebbségi identitás kezeléséről. Természetesen zsidónak és cigánynak lenni nem ugyanaz ma Magyarországon, de közös lehet az előítéletek, az elutasítás élménye.

Az identitás önazonosság-érzés. Akinek ez nincs rendben, az nem érzi magát biztonságban. Az identitás tükrözi a személy egyediségének tudatát, saját közegéhez, kultúrájához, ideológiájához való viszonyát. Realisztikus testképet, kompetenciaérzetet ad, magatartást és attitűdöt is jelent. Az identitással rendelkező egyén képes stabilan elköteleződni értékek és ideológiák mellett, ugyanakkor képes az ideológia túlkapásainak megfékezésére.

Aki félelemben él, aki nem békült ki a saját identitásával, az többféleképpen próbálja ezt kezelni, két stratégiát részletezett is Éva:

Az elfogadási stratégia tudatosítja az egyénben a fenyegetettséget, ezért igyekszik leplezni saját identitását. Nem beszél róla, szorong, és generációkon át örökíti a félelmet. Éva tapasztalatai szerint immár a Holokauszt-túlélők negyedik generációja jár terápiába. Ilyen tünet lehet, ha a paciens a pszichológusnál is csak a sokadik ülésen, szégyenkezve meri bevallani, hogy zsidó származású.

Read the rest of this entry

Mikor mondjam el? Kinek mondjam el?

Általános

Kinek mondjam el, hogy örökbe fogadtuk a gyereket? Mikor? Hogyan?

A kérdést a blogtalálkozón is feltették a várakozók. Leírom, én hogy csináltam. (Ha a mi örökbefogadásunk története érdekel, a személyes kategória alatt tudsz kukkolni!)

Én valószínűleg az egyik véglet vagyok a témában, nálam zárkózottabb ember sok akad a kérdésben, nyitottabb kevés. De talán nem haszontalanok a tapasztalataim. Röviden: én szinte mindenkinek elmeséltem.

Nagy-Boglárka

A dolgomat megkönnyítette, hogy egy másfél éves kisfiút fogadtunk örökbe egy három és fél éves vér szerinti kislány mellé. Egyrészt, pár éve már bejelentettem egy gyerek érkezését, meríthettem azon tapasztalatokból. Másrészt, a gyerekes közösségekben addig is megfordultunk, tehát látványos volt a gyerekszám növekedése. Amúgy is, szerintem egy másfél éves gyerek megjelenését nem lehet máshogy magyarázni. Hazudni nem fogok, lehet hallgatni, de akkor meg a hátam mögött fognak beszélni. Jobb kézben tartani az információt. Harmadrészt, én szívesen beszélek erről a témáról, és nem látom, mit kéne szégyellni. Read the rest of this entry

Vallomások: roma a gyerekem

Általános

Ma olyan szülőktől idézek, akik  roma gyereket fogadtak örökbe. Identitás-nevelés, előítéletek, a környezet reakciói.

“Nekem annyit jelent a lányom roma származása, hogy gyönyörűnek látom. Fekete haja van, fekete szeme, szép bőre. Más identitást viszont nem tudnék bele nevelni, mint ami magam vagyok.”

Molnár-Iza

“Nem foglalkoztam soha korábban a roma kultúrával. Nem tanultam lováriul,  nem hallgattam romológiát az egyetemen, nem hallgattam ilyen zenét. Mégis, az örökbefogadásnál egy pillanatig nem volt kérdés, hogy elfogadunk bármilyen származású kisgyereket.”

“A barátaink az örökbefogadás előtt kicsit megütődtek, hogy ha már ilyesmire vállalkozunk, miért épp cigány gyereket akarunk. De mára azt látom, hogy teljesen elfogadták, már nem az örökbefogadott roma gyerekünket veszik ölbe, hanem Rózát.”

“Még nem érte támadás a kisfiamat, azt viszont mindenki elmondja, milyen aranyos kisgyerek. Többnyire azt is hozzáteszik: hogy hasonlít rám.”

“Az örökbefogadás mellett nekünk pluszfeladat a cigány származást is jól kezelni. Az óvodás fiammal már odáig jutottunk, hogy ő cigány néni hasából született. Ha látunk cigány embert, és a gyerekek rákérdeznek, elmondjuk, de erőltetve sincs a téma. Az óvodában tudják, hogy örökbefogadottak és cigány származásúak. Hamarosan elkezdjük vinni őket cigányzenei meg táncos eseményekre.”

“Az óvodában elmondtuk a történetét az óvónőknek, sőt a szülőtársaknak is, egyetlen esetben sült el ez rosszul, és sajnos pont egy pedagógusnál, aki egyértelműen előítéletesen kezelte őt, és ami még szomorúbb, ebben bennünket is cinkostárssá akart tenni. Csoportot váltottunk, a probléma megoldódott.”

“Abban szigorú vagyok, hogy nálunk nem lehet “cigányozni”. Az új bébiszittert is megkérdeztem, van-e gondja a cigányokkal. ”

“Az óvodás kisfiunk tudja magáról, hogy cigány, és erre büszke is. A romaságot egyelőre a sötét bőrrel azonosítja – ha kreol bőrű embert lát, előfordul, hogy megkérdezi, ő cigány-e – , de felismeri a cigány zenét is. Az identitását mindenki maga alakítja ki, mi a saját szerepünket abban látjuk, hogy lehetőségeket biztosítsunk neki megismerni a roma kultúra különböző oldalait, hogy ajtókat nyissunk neki, de azt, hogy belép-e rajtuk, neki kell eldöntenie. Ebből a szempontból másodlagosnak tartom, hogy nincs egységes roma kultúra, hogy sokféle cigány csoport él Magyarországon – majd ha ő el szeretné mélyíteni a roma identitását (ami csak egy lesz az identitását alkotó sok összetevő közül), megkeresi, melyik csoportból származhat.”

“Most én süssem rá a bélyeget erre a gyerekre, hogy ő cigány? Én annyit tudok tenni, hogy előítéletmentes környezetet biztosítok, aztán ha felnő, ő majd eldönti. Nekem fogalmam sincs, hogy kell cigány gyereket nevelni, pedig én is az vagyok.”

Ez a 100. bejegyzés a blogon. Várom gondolataitokat a témáról, szombaton pedig találkozunk a Balatonon!

Vallomások: vicces bemondások

Általános

Továbbra is az örökbefogadás vidám oldalán járunk. Ma néhány örökbefogadó szülő oszt meg velünk derűs epizódokat.

Szabó-Barnabás

Jött hozzánk egy szerelő, a kisfiam érdeklődve nézte a munkáját. Közben elment mellettünk a férjem. A pasi megszólalt: “Hát ez a gyerek kiköpött apja, itt tuti nem kell apasági teszt!”

A kisfiammal a piacon sétálgatok, egy árus néni nagyon dicséri a gyereket: “De szép kislegény, gyönyörű szeme van…” majd hozzám fordul: “Megérte sorban állni, anyuka!”

Egy év korkülönbség van a gyerekeim között. Egy taxisofőr végigmérte őket, majd ennyit mondott: “Apa nem hagyta békén anyát”. A faluban egyébként az emberek fele nagy bikának tartja a férjemet, hogy a szülés után pár héttel ismét teherbe ejtett engem, a másik fele meg szentként tiszteli, hogy a két, szemlátomást balkézről való gyereket ennyire magáénak neveli. 

A kifőzdében, ahova hetente egyszer beugrunk immáron három éve, a pultos lány megkérdezte, hogy mennyi idő alatt szültem meg a csecsemő kisfiamat. Úgy néztem rá, mint egy ufóra. Amikor döbbenten mondtam, hogy dehát nem én szültem, akkor kikerekedett szemmel mondta, hogy hiszen ő látott terhesen. 

Mikor a kisfiam három hónapos volt, elkezdtük a kisszobáját kialakítani, és ez brutál meló volt. A finom por megragadt az arcomon a ráncokban, volt egy órám elszaladni az Ikeába, elmentem szutykosan. Előtte 2-3 hónapig fodrásznál sem voltam, a hajam lenőtt, elég szakadtan néztem ki. Hazafelé taxit hívtam. A sofőr meglátta a szatyorból kikandikáló gyerekcuccokat és megkérdezte: “Csókolom, unokának lesz?”

A strandon a gyerekem együtt pancsolt egy afro-félvér kislánnyal (saccra. Biztos nem én leszek az, aki megkérdi, külföldi-e a papája!). Egy anyuka megkérdezi: “A nagypapájukra hasonlítanak?” “Melyik gyerekre gondol?” – kérdezek vissza. “Hát unokatestvérek, nem?”

Egy taxi hátsó ülésén ültünk, a rádióban megszólalt egy Depeche Mode-szám. Az egyéves lányom elkezdett táncolni az ölemben. A férjem megszólalt: “Amikor anyád hasában voltál, és Depeche Mode-koncerten voltunk, már akkor is nagyon szerettünk”. Azon a koncerten nyolc éve voltunk…

Veletek történtek vicces esetek?