Tag Archives: nehézségek

Beszélgetés Bátki Annával – videó!

Általános
Beszélgetés Bátki Annával – videó!

Első videó a blogon! Közzéteszem a felvételt a Bátki Anna pszichológussal való beszélgetésünkről, mely a 2019. március 30-i Örökbe.hu rendezvényen hangzott el. Sok témát érintettünk: alapvetően az örökbefogadott gyerekek traumáiról beszéltünk, de szóba került a nevelőszülővel, vér szerinti családdal való kapcsolattartás, a gyerek segítése a gyökérkeresésben és a lombik vagy örökbefogadás dilemma is. Bő két óra a felvétel, nem fog átszaladni a háttérben Schwarzenegger, szóval ha megszemléltétek a ruhánkat, nyugodtan lehet közben takarítani, csónakot lakkozni vagy makramé virágtartót készíteni. A tanítások viszont nagyon megszívlelendőek, ajánlom örökbefogadás előtt és után levőknek is.

Mint mondtam, ez az első videóm, elkészítésében csak a férjem segített, aki szintén nem ért hozzá. Viszont innentől folyamatosan nőni fog a színvonal! Ugyanitt várunk videózáshoz értő olvasókat, akik legközelebb átveszik ezt a feladatot.

Köszönöm, hogy eljöttetek és kérdeztetek. 40-nél több felnőtt hallgatott minket, ezúttal többségben voltak az örökbefogadás előtt állók. Többen küldtek előre is kérdést, sajnos nem mindre jutott idő. A remek helyszínért köszönet az Újpesti Szigeti József Utcai Általános Iskolának.

Áprilisban egy VIP-rendezvény lesz azoknak, akik 2018-ban támogatták a blogot. (Ha úgy érzed, hogy támogattad és nem kaptál erről levelet, írj nekem!)

Májusban megkísérlünk meglátogatni egy gyermekvédelmi intézményt.

Ilyen tartalmakat máshol nem találsz. Az Örökbe.hu blogot és a rendezvényeket egy ember működteti, de tudsz segíteni a fenntartásban, ha támogatsz. Köszönet a blog előfizetőinek! https://orokbe.hu/eloszor-vagy-itt/tamogatom-az-oldalt/

„Az könnyíti meg az örökbefogadás elfogadását, ha a nagyszülő elkezd aggódni a gyerek egészségéért vagy a boldogságáért”

Általános
„Az könnyíti meg az örökbefogadás elfogadását, ha a nagyszülő elkezd aggódni a gyerek egészségéért vagy a boldogságáért”

Az örökbefogadás egyik velejárója, hogy a nagyszülők, távolabbi rokonok is részesévé válnak a gyermek érkezésének, miközben ők nem végeztek felkészítő tanfolyamot, sokszor idejét múlt nézetekkel, tévhitekkel vagy ellenérzésekkel bírnak az örökbefogadással kapcsolatban. Hogy lehet kezelni ezt a helyzetet? A Mózeskosár Egyesület pszichológusaival, Székely Zsuzsával és Dengyel Kingával beszélgettem, akik Örök Nagyi címen az örökbefogadásban érintett családtagoknak tartanak workshopot.

Hogy jött az Örök Nagyi hétvége ötlete?

Dengyel Kinga: Eredetileg egy egyetemi kurzusom dolgozatának készült a tréning terve, és immár harmadszor kerül megrendezésre a workshop. Az egyik Mózeskosár szülőklubon hallottam, hogy lenne igény a nagyszülőknek is valamilyen felkészítő tanfolyamra, mivel ők is tele vannak kérdésekkel, hitekkel-tévhitekkel, félelmekkel az örökbefogadással kapcsolatban. Innen jött az ötlet, hogy valami hasznosat csináljak, készítettem egy tréningtervet, elküldtem Zsuzsának, ő visszaírt,hogy mikor tartjuk meg. Az első workshopra öt örök nagyi jött el, várakozók is, és egy nagymamapáros, azaz egy leendő örökbefogadott gyermek két nagymamája. Ez is sokat adott a dologhoz, fantasztikusan sikerült a hétvége. Tavaly eljöttek párban is nagyszülők, tehát a nagypapák is. De ez nemcsak nagyszülőknek szól, bárki részt vehet, rokon, szomszéd, aki azt gondolja, számára fontos a téma, mert ott lesz a gyermek körül.

Székely Zsuzsa: Egy nagynéni is majdnem eljött.

Az interjúra készülve körbekérdeztem örökbefogadókat a bloghoz tartozó zárt csoportban, milyen ellenvetésekkel, előítéletekkel találkoztak a nagyszülőktől. Egy aranybánya gyűlt össze a válaszokból. Mindjárt idézek ezekből. Viszont rögtön beleütközünk a téma paradoxonába, hogy akik a leginkább ellenzik, azok nem fogják rászánni a pénzt egy tréningre, és egy hétvégét sem, ők nem hajlandóak elmenni egy kétórás találkozóra sem.

Dengyel Kinga: Azt látjuk, ezt nem lehet erőltetni. Egyébként a workshopra tényleg minden – leendő – nagyszülőt a gyermekeik küldtek.

Székely Zsuzsa: Ide azok a rokonok jönnek, akiknek a gyerekének tetszett a 40 órás örökbefogadói tanfolyam, sikerült velük kiépíteni a bizalmat, hisznek abban a megközelítésben, hogy az egész család hasonlóan gondolkodjon, ők tudták elküldeni a szüleiket. Magától ebben a fázisban nem talál meg egy ilyen eseményt egy rokon. Tehát a gyerekeik fizették ki.

Eszerint akik eljöttek, nem a legellenségesebbek voltak.

Székely Zsuzsa: Sőt, nagyon jól lehetett velük dolgozni, és már sokat tudtak a gyerekeiktől az örökbefogadásról. Amivel a tréningen kifejezetten foglalkozunk, és ez nem is kerül elő a felkészítő tanfolyamon, hogy mit tegyen a rokon, amikor az adott korú örökbefogadott gyerekkel együtt van.

Dengyel Kinga

Dengyel Kinga: A résztvevők tipikusan a nevelési forró helyzetekre kíváncsiak.

Székely Zsuzsa: Például ha a gyerek emlegeti a nevelőszülőt. Ebben a nagyszülők még nem tartottak ott, mint sok örökbefogadó szülő, hogy a gyerek élettörténetét egységében kell elképzelni. Ők azt szeretnék, hogy legyen egy vasfüggöny, ez egy új élet, ne is emlékezzen a gyerek a régire, nem kell visszalátogatni. Az ellenkezője elfogadásában kell őket segíteni. Read the rest of this entry

Andikával sok a gond

Általános

Ha az óvoda nem boldogul a frissen örökbefogadott gyerekkel… Vendégposzt. Olvasónk egy budapesti, zöldövezeti oviban csípte el és jegyezte le a konfliktust.

Szülő A: „Hallottad? Az egyik kislány örökbefogadott a csoportban. Állítólag a szülőknek már pici korában kiajánlották, de valami húzódott az örökbefogadása körül, így csak most augusztusban hozhatták haza. Nem tudom, melyik kislány lehet, csak annyit, hogy eddig intézetben volt végig. Pár hete költözött hozzájuk.”

Szülő B: „És rögtön hozzák oviba? Hiszen legalább 2-3 évig várhattak rá, és nem tudnak egy pici időt vele tölteni az összerázódás miatt?”

Óvónénik: „Andika az első minden reggel és őt is viszik el az utolsók között. Kértük a szülőket a fokozatosságra, ahogy a legtöbb kiscsoportosnál. Javasoltuk, hogy az első időszakban csak délelőtt pár órára hozzák, majd ebéd után vigyék el még pár hétig. Hát, nem sikerül velük a kommunikáció úgy, ahogy szeretnénk. Andika minden délután hisztirohamot kap, nem akar hazamenni, csak kapaszkodik belénk. Nem tudjuk, hogy kezeljük, pedig próbáljuk. A szülők dühösek. Szeretnénk elmondani a problémákat, közös nevelési vonalat kialakítani, de csak kritikának veszik, kikapják a kezünkből és futnak is haza. Sokszor napközben is, ha bármi nem úgy alakul, ahogy Andika szeretné, elmondja, hogy visszamegy az otthonba és nem érdekli, hogy ott soha nem kapott csokit. Ilyenkor mondogatjuk, hogy miért menne, neki már itt vagyunk, itt a családja. Erre sírva fakad. Pedig egy hihetetlen okos kislány, tele szeretettel, csak nagyon hevesen fejezi ki.”

Szülő C: „Na, mit szólsz? Te is ki vagy borulva? Leventét megharapta a fenekén. Meg el is lökte. Levente sír reggelente, hogy fél Andikától. Nem érdekel, hogy az óvónő hogy kezeli, ma reggel beküldtem a férjem. Oda is nyomta az öltözőben a falhoz, amikor senki se látta és mondta neki, hogy ha még egyszer hozzáér Levihez, jól ellátjuk a baját. Szerinted Andika cigány? Nem furák a szülei? Ezeket kár kihozni, sosem lesz belőlük igazi ember. Volt egy rokonunk, ő is hozott ki egy gyereket, mondjuk az idősebb volt, de bármilyen jó volt vele, nem tudta a vért vízzé változtatni.”

Óvónénik: „Hát, látja, Anyuka, hiába hívtuk össze a rendkívüli szülőit, hogy megvitassuk, hogyan tudunk nekik segíteni, milyen az élet a csoportban, Andika szülei, de Levi szülei se jöttek el. Sajnos sok a konfliktus. A múltkor a gyerekek körbevették, amikor dobálta a játékokat, félelmetes volt. Pedig Andika elvileg jár fejlesztésre, ezt mondják a szülők. Kértük, hozzanak papírt, hadd kérdezzünk a szakembertől vagy legalább valami útmutatást hadd kapjunk, hogy ők milyen eszközökkel fékezik, nevelik, szeretik… A múltkori kétórás hisztije után felhívtam az anyukát, hogy jó az óvoda pszichológusa, de a kerületi nevelési tanácsadó is annyira profi humánus szakemberekből áll. Erre a telefonba nekem esett, hogy miért kellene nekik pszichológus, talán csak nem gondoljuk, hogy Andika MÁS?”

Andika anyukája: „Más gyerek is hisztizik, verekszik, miért csak az én lányomra szállnak rá? Az óvónők pszichológushoz akarják küldeni, mintha dilis lenne. Biztos azért különböztetik meg, mert elmondtuk, hogy örökbefogadott, különben nem tűnne fel semmi. A munkahelyemen is épp nagyon kemény időszak van, az ovi meg bezár fél 6-kor, nem is tudom, hogy gondolják.” Read the rest of this entry

Amire nem számítottam

Általános

Vendégposzt. Olvasónk, Bombanyu egy kétéves kisfiút fogadott örökbe, s otthon az első időszakban több meglepetéssel szembesült. Miért üti Gergő az anyukáját? Miért nem ad ki hangot az ébredés után? És miért nem jó ötlet alvásidőben szuperanyaként ragyogóra takarítani a lakást? Bombanyu naplójából idézek, a helyzetek más örökbefogadónak is ismerősek lehetnek.

Amivel meglepett Gergő

Az örökbefogadott gyerekek hozhatnak magukkal olyan viselkedéseket, amelyek sokszor már csak élesben derülnek ki. Bár nyilván nem változtat ez semmit az érzéseinken Gergő iránt, de nekem párszor kihagyott a szívem néhány dobbanást…

  1. Jaktálás

Egyszer régen láttam az állatkertben, hogy a jegesmedve előre-hátra himbálja magát. Gyerekfejjel is éreztem, hogy ez valami nagyon szörnyűséges dolog lehet, azóta nem járok állatkertbe. Megutáltam. A jaktálás magyarul önringatás. Amikor egy kisgyerek senkitől nem várhat vigaszt, akkor saját magát vigasztalja, ahogy tudja. Gergő a nevelőszülői házban csinálta ezt sokszor, játék közben, ha meghallotta a földszintről felszűrődő hangokat, leült W-ülésben a lépcsőt lezáró kerítés elé, ahonnan nem látta, csak hallotta a nevelőszülőket és előre-hátra hintáztatta magát… Mikor először láttam, fogalmam sem volt, hogy mit csinál, csak összenéztünk Ferivel és próbáltuk elterelni a figyelmét. Beszéltünk szakemberrel: ez tipikusan az érzelmileg elhanyagolt gyerekekre jellemző, a nevelőotthonokban gyakori. Jó hír, hogy bár a nevelőszülői házban nagyon sokszor jaktált, azóta, mióta elhoztuk, teljesen leszokott róla. Rossz hír, hogy vélhetően stresszes szituban újra elkezd jaktálni, önkéntelenül is.

  1. Katatón állapot ébredéskor

Ilyet remélem, hogy én sem fogok többet látni és mindenkinek kívánom, hogy ezt elkerülje. Mikor először tapasztaltuk, tényleg azt hittem, hogy megáll a szívem…

Amikor hozzánk került Gergő, nem tudtuk pontosan, hogy mikor ébred, mert soha szóval, hanggal, kiabálással nem jelezte, hogy már ébren van. (Ennek az okát is csak feltételezzük: hiába kiabált, jelezte, nem ment be hozzá senki.) Így hát eleinte sűrűn bejártunk hozzá reggel és figyeltük. És egyszer csak eljött az időpont, amikor már felébredt. Legalábbis nyitva volt a szeme. Mozdulatlanul, tónustalanul, élettelenül feküdt, mint egy rongycsomó. Csak onnan tudtuk, hogy él, hogy mozgott a mellkasa. Nem reagált semmire, se a beszédünkre, sem a simogatásunkra. Kiemelni sem tudtuk az ágyból, mert olyan volt, mint a zacskós tej, csak 11 kilósban. Így eltelt mondjuk 5 perc, addig csak ültünk az ágya mellett, simogattuk, beszéltünk hozzá, és bíztunk abban, hogy egyszer csak életre eszmél. És igen, 5 perc elteltével felült, mintha mi sem történt volna, indulhatott a nap. Ezt az első hónapban 3-4 naponta tapasztaltuk. Most már a következők egyikével fogad minket reggelente: csipcsipcsókázik, vagy hangosan kiabálja, hogy nya, sze (anya, szeretlek, persze lehet, hogy valójában azt akarja mondani, hogy nyaralok szerdán), vagy őrületes hisztivel, aminek az okát még nem minden esetben tudom.

  1. Fej-beverés

Hát, ez is elég durva. Gergő úgy vezeti le a stresszt, hogy veri a fejét. Falba, földbe, néha engem próbál lefejelni. Amikor elhoztuk, hosszú haja volt elöl, takarta a homlokát. Már itthon voltunk, amikor észrevettük, hogy egy hatalmas, sárgás-lila púp éktelenkedik a homlokán. Jaj, szegényem, biztos elesett… Elég hamar tapasztaltuk, hogy nem. Ha nem tetszik neki valami, vagy türelmetlen, nem sikerül valamit megcsinálni, bármi baja van, akkor többször beleveri a fejét a legközelebb eső valamibe. Én ezt többféleképpen kezelem, ha kemény cuccba veri a fejét, odateszem a kezem, ha puhába, egyáltalán nem reagálok rá, és minden esetben megpróbálom elterelni a figyelmét. Az elején nagyon brutál módon csinálta, aztán egy teljes hónapra megfeledkezett erről az egészről, aztán sajnos visszatért, de sokkal finomabb módon, úgyhogy most már csak annyit mondok neki, hogy “Gergő, ugye tudod, hogy ezzel semmit nem érsz el”, általában egy “öklelés” után abbahagyja. Read the rest of this entry

20 ellentmondás a magyar örökbefogadási rendszerben

Általános

Ma a szabályozás hézagjait gyűjtöttem össze. Tehát nem azokat az eseteket, amikor valaki megszeg egy előírást, hanem ahol maga a rendszer is ellentmondásos, ahol egyik szabály szembemegy a másikkal vagy a józan ésszel.

  1. Az örökbefogadáshoz Magyarországon nem szükséges erkölcsi bizonyítvány.
  2. Ha a szülőanya mond le a gyerekről, és nincs férjnél, nem köteles apát megnevezni. Az esetek igen nagy százalékában ez történik, az örökbeadás a nemzőapa jelenléte, esetleg tudta nélkül zajlik le, pedig lehet, hogy néhány gyereket felnevelt volna az apa.
  3. A gyerekek származását nem lehet nyilvántartani, vélelmezni, de az örökbefogadók a jelentkezésnél kiköthetik, kérnek-e roma gyereket.
  4. A felnőtt örökbefogadott a vér szerinti szülője egészségi adatait kikérheti a gyámhivatalban, de az örökbefogadást megelőző saját egészségügyi adatait nem. Akkor sem, ha tízévesen fogadták örökbe.
  5. Az inkubátorba tett gyereket akkor is örökbe adják, ha az anya férjnél van, kiskorú, vagy külföldi állampolgár, pedig ilyen esetekben nem mondhatna le róla az anya.
  6. A gyámhivatal akkor is alkalmassá nyilváníthatja az örökbefogadásra jelentkezőt, ha a Tegyesz eltanácsolja.
  7. Minél idősebb gyereket fogad örökbe valaki, annál több problémára számíthat, és annál kevesebb juttatás jár neki. A gyerek mellett dolgozó örökbefogadók különösen rosszul járnak.
  8. A hágai egyezmény szerint nem az számít, milyen állampolgár az örökbefogadó, hanem hogy hol él. E logika szerint az itt élő külföldi állampolgárok elvileg ugyanolyan feltételekkel fogadhatnának örökbe, mint a magyarok, de a magyar törvények kizárják őket a nyílt örökbefogadásból. (További csavar, hogy egyes civilek egész a közelmúltig fogadták mégis vegyes házaspárok jelentkezését.)

    Fortepan, 1929

    Fortepan, 1929

  9. Read the rest of this entry

Kudarcos örökbefogadások

Általános

Sajtófigyelő. A spanyol La Vanguardia napilap cikkének összefoglalása a sikertelen örökbefogadásokról, amelyek azzal végződnek, hogy a gyerek állami gondozásba kerül. Mivel Spanyolországban akár 7-9 év is lehet a várakozás belföldön pici gyerekre, sokan inkább nemzetközi örökbefogadásban vállalnak idősebb, problémás gyerekeket. A cikk fordításában Limi segített.

Csendes bűntudat és a kudarc érzése kíséri azon családok életét, akik nem képesek teljesen elfogadni örökbefogadott gyermeküket.

„Nem tudom elviselni és nem is akarom” – fogalmazza meg kegyetlennek tűnő hangon Mercedes M.S. örökbefogadott lánya iránti érzéseit, annak ellenére, hogy nyolc éven át küzdött, hogy felülemelkedjen az örökbefogadással járó nehézségeken. „Szarnak érzem magam”.

Katalóniában az örökbefogadó családok 1,5 százalékát érinti a kérdés, a 6 év felett örökbefogadott gyerekek esetében pedig akár 6 százalék is lehet az arány. A szakértők szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa, mivel a pszichológusok, családterapeuták által kezelt gyermekek 30-40%-a örökbefogadott.

swing-174418_1920

Mit jelent a kudarcos örökbefogadás? „Olyan családokról van szó, akik nem tudják tovább vállalni a gyermek nevelését, és ezért a szociális ellátórendszerre bízzák őket. Ez a szituáció hasonlít ahhoz, amikor a vér szerinti szülők adják állami gondozásba a gyermeket” – mondja Marga Muñiz, családterapeuta, a nemzetközi örökbefogadások szakértője, és „A gyerekek nem Párizsból jöttek” c. könyv írója. „Mindkét eset nagyon traumatikus, de az örökbefogadott gyermekeknek duplán kell megélniük az elhagyottság érzését.” Read the rest of this entry

„A lányok tudják, hogy régen magyarul beszéltek”

Általános

Évi 100-200 magyar gyerek kerül külföldi örökbefogadókhoz, azok, akiknek itthon nem találnak szülőket. Az egyik célország Norvégia, ma egy ott élő család mutatkozik be, akik Magyarországról adoptáltak egy testvérpárt. Mona és férje két óvodás korú kislányt fogadtak örökbe négy éve, azóta Krisztina és Dzsesszika sikeresen beilleszkedtek. (A szereplők nevét kérésére megváltoztattam, a fotók nem őket ábrázolják.)

Mondj pár szót a családodról!

Tipikus család vagyunk, anya, apa, két gyerek, akik most hét- és nyolcévesek, kertes házban élünk Norvégia egy csendes vidékén. Én problémás tinédzserekkel foglalkozom terapeutaként, szeretek kötni és lakást díszíteni, a férjem mérnök. Krisztina, az idősebb lányunk makacs, szeretetreméltó lány, szeret kirakózni, olvasni, a szabadban lenni. Dzsesszika a mi kis temperamentumos „babánk”, él-hal mindenféle sportért. Mindkét lány iskolás. Három és négy és fél évesek voltak, mikor hozzánk érkeztek. A férjem és én is 43 évesek vagyunk.

Miért fogadtatok örökbe?

Gyereket akartunk. Már a kapcsolatunk elején beszéltünk erről, hogy örökbe fogunk fogadni.

Nem is volt meddőségi problémátok?

Nem tudom, soha nem vizsgáltattuk magunkat. Volt egy műtétem, ami megnehezíthette a teherbeesést, de ezzel sosem foglalkoztunk, nem lombikoztunk, rögtön az örökbefogadást indítottuk el. A férjemmel egyetértettünk, hogy ez a megfelelő a számunkra.

sisters-931131_1920

Hogy zajlik az alkalmassági vizsgálat Norvégiában?

Először tagságot kell szerezni kell egy ügynökségnél, három létezik belőlük az országban. Ott kitöltik a jelentkezési lapot, és javaslatot tesznek a jelentkezőnek, hogy melyik országból és milyen korú gyereket fogadjon örökbe. Ezt a jelentkezéssel együtt elküldik a regionális önkormányzatnak. Részt kell venni egy ingyenes felkészítő tanfolyamon. A gyermekvédelmi szervezet elkészít egy környezettanulmányt, és számos papírt be kell nyújtani: házasságlevelet, erkölcsi bizonyítványt, egészségi igazolást, pénzügyi beszámolót. Ha testvéreket szeretne a pár, ezt jelezni kell, de akkor nehezebb alkalmasságot szerezni. A gyermekvédelem javaslatot tesz, szerintük alkalmas-e a pár, a döntést az önkormányzat hozza. Ez az előzetes alkalmasság, ezt csak öt év alatti, egészséges gyerekre lehet megszerezni, legfeljebb két gyerekre. Ezután az aktát lefordítják és elküldik abba az országba, ahol örökbe akar fogadni a pár, nálunk Magyarországra. Ha ezek után kiajánlanak egy gyereket, aki öt évnél fiatalabb és nincsenek sajátos igényei, akkor nincs több teendő. Ha azonban a gyerek elmúlt öt éves, kettőnél többen vannak testvérek, vagy egészségi gondokkal küzd, akkor egy kiegészítő vizsgálaton kell átesni a házaspárnak, és megindokolnia, miért éppen ezt a gyereket akarják örökbe fogadni, hogy fogják ellátni a szükségleteit. Ha ezt elfogadják, akkor fogadhatják őt örökbe. Az egész eljárás hosszú folyamat, a házaspárt külön és együtt is meginterjúvolják, hogy ugyanazt akarják-e.

Sokan megbuknak?

Ezt nem tudom, de ismerek több párt, akiket elutasítottak akár az előzetes alkalmasságin, akár a kiegészítő vizsgálaton.

Mennyibe kerül a folyamat?

Az örökbefogadás teljes költsége nagyjából 21 ezer euró gyerekenként. Ha testvéreket fogadnak örökbe, a második gyereké csak 11 ezer euró. Ezen felül jönnek a külföldre utazás és ott tartózkodás költségei, ez nálunk 7500 euró volt. Ha a gyerekek megérkeztek Norvégiába, az állam gyerekenként 10 ezer eurót visszatérít a költségekből. Nekünk nagyjából 20 ezer euróba került összesen az örökbefogadás (6 millió forint). Read the rest of this entry

„Nem kell tudni minden probléma okát ahhoz, hogy nekilássunk kijavítani őket”

Általános

A blog már olyan régen működik, hogy ideje visszatérni egy-egy korábban bemutatott családhoz. Az Utánkövetés rovatban korábbi interjúalanyokat látunk viszont. Bajnokék három éve adtak interjút, két gyereket nevelnek, akik egymás vér szerinti testvérei. Újszülöttként fogadták őket örökbe a Gólyahír Egyesület révén, Boróka ma ötéves, Domonkos három és fél éves.

Hol tart most a családotok? Történt-e valamilyen nagy esemény az elmúlt három évben?

Orsi: Boróka óvodába jár 2015 szeptembere óta. Nagyon ragaszkodó leányzó, általában nehezen alkalmazkodik az új helyzetekhez, így a beszoktatás időszaka eléggé hosszú ideig tartott, és mindkettőnket meg is viselt. Boró oviba járása mellett múlt tanévben Domonkossal még itthon maradtam, azzal a szándékkal, hogy neki is lehessen egy olyan éve, amikor „egyedül” van velem. Szerettük volna, hogy néha Domonkos is érvényesülhessen a gyerekszobában, azzal és azt játsszon, amit akar. Az az év eltelt, Domonkos tavaly szeptemberben bölcsibe kezdett járni, én októberben álltam újra munkába.

img_9909

Kapcsolatban vagytok még a szülőanyával?

Semmit sem tudunk róla, nem vagyunk kapcsolatban. Szoktunk küldeni fotót a gyerekekről a születésnapjuk után, de arról sincs információnk, hogy megkapja-e őket.

A gyerekek értik már az örökbefogadást?

Azt hiszem, értik. Egyrészt azért is, mert rendszeresen találkozunk olyan családdal, ahol szintén van örökbefogadott gyerek, így a „másik néni pocakjában volt, mielőtt megszületett” mondat sokszor elhangzik, másrészt a környezetünkben sok baba születik az anyukája pocakjából is, unokatestvérek, barátaink gyerekei, így az elmúlt években azt is többször végigasszisztálták már, ahogyan vér szerinti gyerek érkezik egy családba. Read the rest of this entry

 „A gyerek traumája életre szóló erőforrás lesz”

Általános

Iskolaérettség, iskolakezdés, iskolaválasztás, SNI-s gyerek. A cikk a Bárányfelhő Fejlesztő Gyermekközpontban történt blogtalálkozónk beszélgetésének leirata, amelyet az olvasók kértek. Én és a jelen levő szülők tettünk fel kérdéseket, a Bárányfelhő szakemberei válaszoltak. Mikor iskolaérett a gyerek? Mit tegyünk, ha rossz jegyet kap? Tanítsa-e a szülő a gyereket otthon? Milyen iskolát keressünk, ha a gyereknek fejlődési problémája van? Ezeket boncolgattuk a programon.

Mutatkozzatok be!

Tóth Zsuzsa vagyok, gyógypedagógus, én vezetem a központot, régebben gyerekekkel is foglalkoztam, ma már csak a szülőkkel. A Bárányfelhőben beszéd-, tanulási és viselkedésproblémás gyerekekkel foglalkozunk, csecsemőkortól az iskoláskor végéig.

Berente Ilona vagyok, gyógypedagógus és pszichológus. Tanulási problémákkal és részképességzavarokkal foglalkozom, emellett a szorongással is, hisz a tanulási problémákkal ez gyakran együtt jár. Van egy húszéves, diszlexiás fiam, akivel végigcsináltam az iskola gyötrelmeit, és most egyetemista, tehát sikerrel jártam. Négy gyerekem van.

Mag Adrienn vagyok, logopédus, három évig a pedagógiai szakszolgálatnál dolgoztam, tanulási képességeket vizsgáltam és logopédiai terápiákat szerveztem. A Bárányfelhőben szeptember óta dolgozom.

img_4792

Balról jobbra: Ilona, Zsuzsa, Adrienn, és a kérdező Zsuzsa

Akkor vágjunk bele! Mikor iskolaérett egy gyerek?

Ilona: Én nem vagyok híve annak, hogy hatévesen kerüljön egy gyerek iskolába. Az iskolaérettség elsősorban szociális érettség: a gyerek tud alkalmazkodni egy újfajta környezethez, idegen emberekhez, szemben az óvodában megszokott ólmeleggel. A tanulási képességei is valahol hat- és hétéves kor között lesznek erősek és stabilak, hogy bírja azt a stresszt, amivel az iskola járt. Valljuk be, a mai iskola nagyon hasonlít ahhoz, amibe a szülők jártak. A legtöbb helyen padokban kell ülni, frontális oktatás van, csöndben kell lenni, figyelni. Ezekre hat-hét éves kor között érik meg egy gyerek. Ez a lányoknak könnyebben megy általában, a fiúknak nehezebb megszokni azt a típusú oktatási rendszert.

Részképességekben is nagyon sok kell ahhoz, hogy iskolaérett legyen a gyerek. A tollbamondáshoz tízféle részképesség megléte szükséges! Ép hallás, látás, memória, sorrend észlelése, hallási differenciálás, motorikus funkciók a leíráshoz… Nem véletlenül ez a legnehezebb feladat. Azok a kéztőcsontok is hatéves kor után alakulnak ki, amelyek alkalmassá teszik az írásra. Hogy egy gyerek okos, és hogy alkalmas az iskolára, két külön dolog. Rendkívül okos gyerekek vannak, akik nem tudnak megülni egyhelyben, nekik ez a kihívás.

A hatéves kor abban is vízválasztó, hogy az agyhullámok akkor érik el azt az állapotot, ami a fókuszált figyelemre egyáltalán alkalmassá tesz. Egy óvodás gyerek még bármikor átléphet a mesevilágba, és hat-hét évesen lép ki ebből a féléber kómából, akkor kezd érdeklődni a realitás iránt. Ekkor jött el az iskola ideje.

Adrienn: A gyerekek logopédiai vizsgálatán az iskolaérettségnél megnézzük, hogy megérti-e nemcsak ez egyszerű, de a bonyolult mondatokat is, megérti-e, mit olvastak neki a mesében. Tud játszani a szavakkal, meg tudja állapítani, hogy a málna és a bálna hasonlít-e, hogy milyen szavakból áll egy szó, az ő játékos szintjén. Ez kell neki, hogy tudjon olvasni, és értse a diktálást. Nem mindegy, hogy mit ért a gyerek, olló vagy oló. Ez sokkal fontosabb, mint hogy pörgeti-e az r hangot.

Ilona: És az óvodai logopédus csak ötéves kor után foglalkozik a gyerekekkel, és csak a hangokkal foglalkozik általában. A legfontosabb, hogy nézzük meg, a gyerek iskolaérett-e, ezt meg tudja nézni a nevelési tanácsadó, de mi is a Bárányfelhőben.

Alapból nem vizsgálják a gyerekeket?

Ilona: Az óvoda ad egy javaslatot, hogy iskolaérett-e a gyerek, ha ők bizonytalanok, akkor kérnek vizsgálatot a nevelési tanácsadóban. Nekem az az utópiám, hogy ötévesen minden gyereket meg kellene vizsgálni, hogy hogy áll, mert egy év alatt csodát tudok tenni, nagyon plasztikus még az agya. A hat-hétéves kori állapot nemcsak érés, de zárás is, lezárulnak lehetőségek a fejlesztésben. Az okos gyerek különösen megtévesztő, gyönyörűen le tudja fedni a részképességek hiányát, hogy az óvónéninek se tűnik fel, mert IQ-ból dolgozik, és megteszi, amit elvárnak tőle.

Zsuzsa: A vizsgálati helyzet ezt átvilágítja. Az a tapasztalatunk, hogy könnyebb helyzet, ha óvodáskorban derül ki, hogy probléma van. Az óvoda védett környezet, ott részképességet fejleszteni egyszerűbb, mint iskola mellett, ahol éppen tanul olvasni, írni is a gyerek.

Ilona: Érdemes megkérdezni a gyereket, hogy szeretne-e iskolába menni. Ha szeretne, az jó alap, de ha tiltakozik vagy fél tőle, azt vegyünk komolyan. Mikor az én diszlexiás fiamat hatévesen megkérték, hogy rajzoljon sormintát, egy sor után közölte, hogy neki ebből elege van, az óvoda azért van, hogy játsszunk, nem azért, hogy ilyeneket csináljunk. Ebből az óvó néni meg én is tudtuk, hogy nem iskolaérett a fiam. Read the rest of this entry

„Az örökbefogadás miatt nem áll szóba velem az öcsém”

Általános

Milyen lehetőségei vannak egy egyedülálló nőnek a gyerekvállalásra? Szandra negyvenévesen döntötte el, hogy belevág egyedül. Sikertelen inszeminációk és lombikok következtek, majd örökbefogadás révén érkezett meg a kislánya. Lombikozás spermadonorral, mesés egymásra találás a kétéves Fannival, majd a család szétszakadása a gyerek roma származása miatt. Szandrával beszélgettem. (A képek nem őket ábrázolják.)

– Mióta akartál gyereket?

– Mindig is akartam gyereket, de nem jutottam el senkivel a próbálkozásig, és véletlenül sem estem teherbe. A negyvenedik születésnapomon döntöttem el, hogy elég volt a várakozásból, gyereket akarok. Rögtön jelentkeztem a Kaáli Intézetbe, végigcsináltam két inszeminációt, majd három lombikprogramot.

– Vannak ilyen paradigmák, hogy ha egy nő gyereket akar, menjen el egy diszkóba és szedjen fel valakit…

– Utólag már jól tudom, hogy ha beléd rakják a megtermékenyült petesejtet és úgy sem tapad meg, akkor elég kicsi az esély, hogy felszedsz valakit pont a peteérésen belüli 12 órában és megfogan. Ez csak azoknak sikerül, akik nem szeretnék.

– Simán fogadtak a meddőségi intézetben?

– Igen. A Krio Intézetből vettem hímivarsejteket, ötvenezer forint volt egy adag.

– Akkor még volt elég donorsperma a rendszerben?

– Amikor harmadszor vettem, akkor már csak dánok voltak, legalábbis az általam megadott paraméterekkel. Nem voltam maximalista, csak a magasságot adtam meg, és hogy diplomája legyen, de akkor már annyira rossz volt a magyar felhozatal, hogy nem találtak megfelelőt. Csomó vizsgálatot meg kellett csinálni előtte nekem is.

– Volt valami probléma?

– Az egyik petevezeték el volt záródva, de minden más működött. Elvileg. Aztán az első két inszemináció nem sikerült.

– Mondtak esélyeket, hogy 40 felett mennyi a terhesség valószínűsége?

– Öt százalékot mondtak a lombik sikerére. A tb öt próbálkozást fizet.

– Egyedülállóknak is?

Read the rest of this entry