Category Archives: beszámoló

Képek a jelmezbálról

Általános

Nagyon örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek! 46 felnőtt, 35 gyerek, csecsemőtől 13 évesig, eljött több nagyi és leendő nagyi, épp itt tartózkodó vendég és barát, az egyik olvasó pedig Skandináviából érkezett. Mindig megható látni, mennyiféle útja van a családdá válásnak. A biztonságunkról több rendőr, tűzoltó és katasztrófavédelmis gondoskodott, nem is beszélve a szuperhősökről, emellett számos hercegnő és tündér érkezett, bogarak, sportolók, cicák és egyebek, böngésszétek a képeket. Én Marilyn Monroe voltam, amit a többség felismert, akik nem, azok nagyon fiatalok. Nagyon értékelem, hogy ilyen sok felnőtt is beöltözött, akik meg nem, azok a helyszínen kedvet kaptak és a magammal vitt “biankó jelmezek” közül választhattak. Volt Valentin-napi játék (bocsánat, egy verssort egy gyerek bedobhatott a perselybe, azért nem állt össze minden feladat), eszem-iszom, felvágtuk az ötéves blogszülinapi tortát. Az óriási iskolában nagyon jól eloszlottak a gyerekek, a tornateremeben kimozogták magukat, volt tér nyugisabb játékokra, rajzolásra, építőkockázásra is, így én semmi szokásos őrjöngést nem láttam. Köszönöm az adományokat. Az ottfelejtett kistányérok nálam vannak. Több olvasó is fotózott, köszönöm a képeket.

 

 

Képek a morzsabuliról

Általános
Képek a morzsabuliról

Új helyszínen találkoztunk, a nagyon kellemes és otthonos Szigeti József Utcai Általános Iskolában, köszönet a lehetőségért. 24 felnőtt és 13 gyerek jött el, utóbbiak 3 hónapostól tízévesig, előbbiek pedig 28-77 évesig, örökbefogadók, várakozók, felkészülők, nagyszülők, egyedülállók, házaspárok, szivárványcsaládok. Sok új vendég jelent meg, akik az örökbefogadás előtt álltak még, és volt mód – remélem – a kérdéseiket kicsit körüljárni, sorstársakkal beszélgetni. A gyerekek fociztak, színeztek, autóztak, a felnőtteknek tartottam ismerkedős játékot, ahol én is sok izgalmas titkot tudtam meg a csapattársaimtól. Közben eszegettük a jó kis sütiket. Rendhagyó elemként kisorsoltam egy üveg pezsgőt, ehhez az örökbefogadásról és a blogról szóló kérdéseket kellett tökéletesen megválaszolni, de annyira tájékozott volt a csapat, hogy egy hosszú és durva fejtörő során sikerült végül egy emberre redukálni a nyertest. Egészségére!

Képeim, főleg az ismerkedős játékról:

Goddard Zsuzsi fotói itt láthatók: https://www.facebook.com/orokbe.hu/posts/2555688427793668

Gyertek máskor is!
Januárban az Instant család c. mozifilmet nézzük meg, februárban jelmezbál.

Képek a Csodavár játszóházból

Általános

Százan voltunk (azért csak ennyien, mert ez volt a létszámkorlát), 1-2-3-4 gyerekes családok, örökbefogadók, várakozók, nagyszülők, sajnos nem tudtam mindenkivel beszélni, de remélem, jól éreztétek magatokat. Nagy köszönet a Csodavár kedves csapatának, akik meghívtak minket! Pár fotó a napról, a közléshez mindenki hozzájárult.

Képek a tegnapi Örökbe.hu strandolásról

Általános

17 felnőtt, 12 gyerek és egy krokodil volt jelen, a gyerekek egész nap pancsoltak és minden morzsa élelmet megettek, mi meg jót beszélgettünk. Örülök, hogy eljöttetek!

Tegnap a játszótéren…

Általános

… a gyerekek a nagy meleg ellenére végig lelkesen rollereztek, motoroztak, bicikliztek a KRESZ-pályán, homokoztak és hintáztak, a szomszédos lovardába tett látogatást pedig imádták. Az enyémek nagyon elégedetten tértek haza. Közben a felnőttek is tudtak beszélgetni, ismerkedni. A társaság szokásosan sokszínű volt: 16 gyerek (egyévestől harmadikos alsósig) és 25 felnőtt (friss és régebbi örökbefogadók, nagyszülők, és olyan felnőttek is, akiknek még nincs vagy már nem játszóterezik a gyereke). Pár képet lőttem mobillal. Köszönöm, hogy eljöttetek.

 

Legközelebb július 14-én fogunk a Dunában fürdeni, még lesz hivatalos bejelentés erről.

Élettörténeti munka óvodáskorban

Általános
Élettörténeti munka óvodáskorban

Hogy építsük fel a hat év alatti gyerek élettörténeti albumát? Sárközi Tünde örökbefogadási tanácsadó rendszeresen tart erről tréningeket, a cigány gyerekeket örökbefogadók Romadopt Klubjában mesélt az élettörténeti könyvről. A jelenlevő szülők kérdeztek.

Húsz éve diplomáztam, három gyerekem van, egész életemben a gyerekvédelemben dolgoztam, most három éve a Tegyeszben örökbefogadási tanácsadó vagyok és a Mózeskosár Egyesületben aktív tag. Itt meseterápiás csoportokat tartottam és az élettörténeti munka tréninget Székely Zsuzsa pszichológussal együtt vezetjük már két éve. A résztvevőkkel itt a gyerek története kapcsán beszéljük meg, hogyan hozzuk létre ezt a könyvet. Mindig úgy kezdjük, hogy a saját családi történeteinkkel ismerkedünk, aztán átgondoljuk, hogyan alkossuk meg a gyermekünk élettörténeti könyvét. Gyakorló örökbefogadó szülők és várakozók együtt vesznek részt a tréningen, részletekben belemegyünk egy-egy örökbefogadás történetébe, de a várakozók is jó kérdéseket tesznek fel.

Fizikailag sokféle változata lehet a könyvnek, lehet fotószerkesztővel készített album, vagy gyűrűsfüzetes mappa, a lényeg, hogy kezelhető legyen. De a könyv csak eszköze, lenyomata annak, ami sokkal nagyobb szabású: az élettörténeti munkának, amit a gyermekünkkel elindítunk szülőként és ő majd egy életen keresztül viszi tovább. A könyv nagyon hasznos eszköz ehhez, mert ki lehet nyitni, bele lehet lapozni, lehet belőle mesélni. A gyerekek nem fogékonyak az elvont dolgokra, kell valami, amivel közel hozhatjuk és amiben ő maga is tud alkotni. Az élettörténeti könyv akkor szuper, ha a gyerek maga is rajzol bele, válogat fotókat, azaz ezen közösen dolgozunk.

Az élettörténeti munka olyan önismereti folyamat, amiben mindenki él, akár vér szerinti családban nőtt fel, akár örökbefogadott. A múltra visszatekintő folyamat, de a jelenből indul ki, az élettörténet fontos állomásait próbáljuk megragadni és összekötni egy folyamatos történetté. Ez történik akkor, mikor összeülünk a családdal és régi történetekről beszélünk, amikor fényképeket nézegetünk, fotóalbumot készítünk, vagy ellátogatunk olyan helyszínekre, amelyek fontosak az életünkben. Ez mind visszanyúlás a közös múltunkhoz. Ez azért fontos, mert ebből szeretnénk az identitásunkat megformálni: ki is vagyok én, mi a hátterem, hogy függök össze a többi családtagommal. Azért tesszük fel a kérdést, hogy honnan jöttem, mert arra vagyunk kíváncsiak, hol tartok most, hova megyek. Ez hol intenzívebb folyamat, hogy kevésbé. Ha valaki elmegy önismereti csoportba, akkor épp ezt tekinti át. De vannak olyan életszakaszok, mikor óhatatlanul foglalkozunk ezzel, például a kamaszkorban mindenki keresgéli, honnan jött és hova megy, de ilyen az esküvő, a nagyszabású családi események, a gyermek érkezése, a temetések. Ilyenkor felerősödik bennünk, hogy hogy is van az én életem és próbálom összerakni magamban. Ilyen az időskor is, az élet vége, mikor próbálom összerakni, mit értem el az életemben. Read the rest of this entry

Gyors beszámoló a javítóintézetről

Általános
Gyors beszámoló a javítóintézetről

Bevallom, én azt hittem, a hétköznap, munkaidőre eső programra talán ha öt olvasó eljön, ehhez képest a húszfős kontingens egy nap alatt megtelt. Köszönöm, hogy eljöttetek, és elnézést azoktól, akik nem jutottak be. Két és fél órán át nézelődtünk és beszélgettünk a javítóintézetben Juhász Péter igazgató segítségével, s a társaságnak rengeteg izgalmas kérdése volt. Láttuk a műhelyeket, a hálókat, megtudtuk, ki kap tortát a születésnapjára, meddig jutott egy megszökött növendék, és a saját, drogfüggő kamaszként örökbefogadott lányáról is mesélt az igazgató. Az intézmény programja olyan szimpatikus volt, hogy az olvasók közül többen szívesen maradtak volna, kinek a cigarettaelvonás, kinek a netmentesség, vagy a kézműveskedés tetszett. Én már többször jártam ott, de tudtam meg újat. Aztán a szomszédos Zöld Kapu vendéglőben folytattuk a bulit, vacsora mellett. A társaságból többen nagy erőfeszítéseket tettek, hogy itt lehessenek: volt, aki szabadságot vett ki, más Miskolcról jött el, és volt, aki a hatodik gyerekét várva tette meg a túrát, vagy éppen önzetlenül csak a vacsorára jött el, hogy ne foglalja a helyeket mások elől. A szokásos sokszínű társaság mellett (örökbefogadók, várakozók, fontolgatók, felnőtt örökbefogadottak, szimpatizánsok) sok új ember is eljött, akiket ez a program szólított meg, vagy akik a munkájuk kapcsán nehéz sorsú gyerekekkel foglalkoznak. Egy-két villantás mobillal a vendéglőből:

Aki nem tudott jönni, itt találhatja korábbi írásaimat az intézményről:

Interjú Juhász Péter igazgatóval a javítóintézetről: https://gyereksorsok.hu/juhasz-peter-javitointezet-1/

https://gyereksorsok.hu/ha-gyerek-eletvitelet-szemelyiseget-tudom-korrigalni-drogproblema-meg-fog-szunni/

Beszélgetés egy 18 éves fiúval, aki emberölés miatt van előzetes letartóztatásban: https://gyereksorsok.hu/tizenot-evig-racs-mogott-leszek/

Következő találkozónk április 14-én lesz, a munka és gyerekvállalás kapcsolatát fogjuk boncolgatni, és még van hely.

Képek a jelmezbálról

Általános

Vulkáncsalád érkezik

45 felnőtt és 35 gyerek jött el a jelmezbállal egybekötött Örökbe.hu blogszülinapra. De inkább úgy helytálló, hogy eljött a kalóz, a tündér, a dinó, a varázsló, a matróz, a gomba, a katica, a csacsi, a darázs, a zebra, a cica… Én, az olvasók óhaja előtt meghajolva, citromnak öltöztem. A közönségszavazáson a legnépszerűbb a vulkáncsalád, a BKV-sofőr fiú és a citrom volt. 0-76 évesig minden korosztály eljött, különösen erős volt azon apukák mezőnye, akik a feleségük nélkül is eljöttek a gyerekekkel, tiszteljük a bátorságukat, és azon felnőttekét is, akik beöltöztek. Tartottunk ismerkedős játékot, elfújtuk a négy gyertyát a tortákon, én jól szórakoztam. Köszönjük a klassz új helyszínt, örülök, hogy eljöttetek. Gazdagodtunk egy rohamosztagos jelmezzel (az egyik kisfiú ajándéka), és egy partedlivel.

Holnap kihirdetem a következő találkozót.

„Meg kellett mutatnom a közönségnek, ahogy a furgon elviszi az öt gyereket”

Általános
„Meg kellett mutatnom a közönségnek, ahogy a furgon elviszi az öt gyereket”

Különleges dokumentumfilmeket láthattunk a január 13-i Örökbe.hu rendezvényen. Két, gyermekvédelemmel és örökbefogadással foglalkozó rövidfilmet néztünk meg együtt, majd a rendező, Vincze Máté Artur válaszolt a kérdéseinkre. Bemutatom a filmeket, és közlöm a beszélgetés írásos változatát. Az egyik film rövid ideig megtekinthető online.

Vincze Máté Artur 27 éves, 2014-ben diplomázott a Szinház- és Filmművészeti Egyetemen. Jelenleg New Yorkban tanul.

Az Elválasztva (2014) a diplomafilmje. A film azt mutatja be, ahogy öt testvért kiemelnek a vér szerinti családból és nevelőszülőnél helyeznek el. Látjuk, ahogy a gyerekek élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, új felnőtteket, új otthont, új iskolát, óvodát kell megszokniuk. Eközben párhuzamosan ismerkedünk meg a két anya szemszögével, a gyermekeit elvesztő, fiatal, összeomlott vér szerinti anyával, és a tapasztalt, középkorú, a gyereknevelést szívvel-lélekkel vállalt hivatásnak tekintő nevelőanyával. A kamera néhány hónapon át követi a testvéreket, ahogy beilleszkednek, egyre jobban érzik magukat az új környezetben, ugyanakkor egyre csökken annak esélye, hogy visszakerülhessenek a szüleikhez… (A képek az interjú mellett ebből a filmből valók.)

 

A második film címe angolul Little Ones, magyarul talán Lánykor lesz (ennek ihletője Richard Linklater Sráckor című mozija, ami 12 éven át követi két testvér felnövekedését, játékfilm, de valódi gyerekek öregszenek benne). 2014-ben érkezett Magyarországra egy amerikai házaspár, akik három magyar lánytestvért fogadtak örökbe, egy ötéves ikerpárt és hétéves nővérüket. Máté nagy vállalása, hogy egy évtizeden át rendszeresen forgat a családdal, bemutatva a lányok felnövését. Ebből a vetítésre összevágott egy 25 perces anyagot a barátkozásból és az első három év érdekes eseményeiből. Különleges bepillantás volt, hiszen csak hét év múlva lesz nyilvános az anyag, már ha egyáltalán a család akkor beleegyezik a közzétételébe. Emiatt ebből a filmből még részletet sem lehet online publikálni.

A vetítés után beszélgettem Mátéval, és az örökbefogadókból, várakozókból, szakemberekből, felnőtt örökbefogadottakból és érdeklődőkből álló 70 fős közönségnek is sok kérdése volt.

Zs.: Honnan jött az érdeklődésed a gyermekvédelmi témák iránt?

M.: Úgy kezdődött, hogy a nagymamám sokáig feküdt az onkológián, és ott megismertem Juditot, aki nővérként dolgozott már 16 éve. Egyik látogatásomkor mesélte, hogy szeretné ezt a munkát otthagyni, és nevelőszülő lesz. Megtetszett a téma, és kértem, hogy hívjon fel, amint kap értesítést a gyerekek odahelyezéséről. Elég hamar jelentkezett, akkor elmentem hozzá és elkezdtem követni az eseményeket. Ezzel párhuzamosan érkezett az amerikai család Magyarországra, nagyon nehéz helyzetben voltam, mert mind a két téma egyszerre történt az ország különböző részein. A nemzetközi örökbefogadás pedig azért érdekelt, mert Amerikában három nyáron laktam egy családnál, akiknek a gyerekük örökbefogadott volt. Négy évig kutattam a témát, nagyon sok amerikai családdal találkoztam, de természetesen mindenki elutasított. Végül az utolsó pár beleegyezett, hogy filmezzem őket.

Zs.: Hogy sikerült a családok bizalmát megnyerni? Főleg a vér szerinti anyára gondolok, akitől kiemelték a gyerekeket.

M.: Nagyon nehéz és érzékeny folyamat volt. Jómagam sem tudtam, hogy ez történik majd az elválasztás napján. Judit mondta, hogy jön majd valamilyen furgon és azzal elmennek a gyerekekért, nagyon csodálkoztam, hogy addig nem is látta őket. Nekem is sokkoló volt a kamera mögül. Egyedül forgattam mind a két filmet, Ilyenkor én vagyok az operatőr és a hangmérnök is.

Az elválasztásnál nem engedtek be a lakásba, ami nem is gond, mert etikailag kérdéses lett volna. De végig tudtam követni a napjukat Juditéknak. A biológiai anyukával hosszasan beszélgettem a láthatásokon, és sikerült meggyőzni, hogy adjon nekem interjút és ellátogathattam az otthonába. Eleinte nagyon elutasító volt velem szemben, aztán megnyílt.

Zs.: Mivel sikerült rávenned?

M.: Arra gondoltam, ha elmondja a történetét, kerekebb lesz a film, és az emberek megismerhetik a nevelőszülőség másik oldalát, hogy tőle elvették a gyerekeket. Ő is úgy gondolta, hogy ez segíteni fog neki, de azóta sem kapta vissza a gyerekeket.

Zs.: Most megszavaztatom a közönséget: emelje fel a kezét, aki szerint indokolt volt a gyerekek kiemelése a családból! Vagy aki szerint indokolt volt nem visszahelyezni őket! (Öten jelentkeznek a hetven néző közül.) Bennem ott van a kérdés, miért vették el ezeket a gyerekeket.

M.: Ezt nagyon sokan kérdezik tőlem és jogosan. De nem akartam a bürokratikus részében elmélyedni a folyamatnak, én a két anyára szerettem volna fókuszálni, az ő viszonyukra, megmutatni a két oldalt. Nyilván vannak olyan problémák a háttérben, amiket nem tudhattam meg. De alkalmatlannak minősítették a biológiai anyát, hogy öt gyereket neveljen, ez volt a konkrét ok, amiért elvették tőle őket.

Zs.: Én láttam a filmen egy nőt, aki nagyon ki van borulva, de én is az lennék a helyében, aki olyan lakásban lakik, ahol vannak játékok és ruhák, aki elmegy a láthatásra és ott még játszani is tud a gyerekekkel, aki kerek mondatokban fogalmaz. Krisztiánra, a legidősebb fiúra mint nagyon problémás gyerekre hivatkoznak, de én némi irigységgel néztem, ahogy az öt gyerek ül a fotelban és szépen hallgatják a mesét. Van valami, amit nem tudunk, vagy arra akartál utalni, hogy ez egy indokolatlan beavatkozás volt a család életébe? Read the rest of this entry

Képek az év végi buliról

Általános

Nagyon jól éreztük magunkat. Eljött 36 felnőtt, köztük szülők, várakozók, épp a kihelyezési időt töltők, érdeklődők, nagyszülők és wannabe-nagyszülők, és 18 gyerek, 2-9 évesig. Újítottam az ismerkedős játékon, és ahogy láttam, mindenki talált beszélgetőtársakat, a gyerekek meg azonnal összecuppantak. Gazdagodtunk sok új, kedves ismerőssel, két kisautóval és egy kisfiú téli nadrággal, utóbbiakat szívesen visszaadom. Köszönöm, hogy eljöttetek!

Legközelebb január 13-án találkozunk a dokumentumfilm-vetítésen. Jelentkezzen, aki még nem tette.