Category Archives: beszámoló

Otthoni fejlesztés a karanténban

Általános

Rövid összefoglaló a május 13-i virtuális rendezvényről, a résztvevők beleegyezésével. Tóth Zsuzsa pszichopedagógus, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ vezetője volt a vendégünk, az ő (és részben a jelenlevők) ötleteit, tanácsait gyűjtöttem össze, hogyan érdemes a gyerekkel foglalkozni a kényszerű otthonlét alatt.

Sok szülő megkérdezi: ha nem fejlesztjük, a gyerek vissza fog fejlődni a karantén alatt? NEM!

Krízis: A gyerekek ügyesen tudnak alkalmazkodni az új helyzethez, ha kapnak válaszokat. De nekik a változás mindig pillanatnyi megállással jár, és ez nekik is nehezebb időszak. Egy örökbefogadott gyerekben több a nyugtalanság, bizonytalanság, ő jobban tart az új dolgoktól, és fél, ha valami változik, akkor minden megváltozik, mert már volt ilyen élményük. Nekik több megnyugtatásra van szükségük a karantén alatt.

Napirend: akkor sikerül jó napirendet csinálni, ha nem a napirendet próbáljuk ráerőltetni az életünkre, hanem az életünket írjuk le a napirendbe. Legyen képes a napirend, kifüggesztve.

Dolgozni hagyni a szülőt: mi megtanítottuk a gyerekeknek, hogy figyelünk rájuk, de most derül ki, hogy kevésbé tudják, hogy ők is figyeljenek ránk. A karantén remek alkalom ennek megtanítására, ehhez egy dolog kell: kötélidegek. A gyerekek nagyon látványosan tudnak ettől unatkozni. Kis lépésekben kell haladni, például megegyezni barátokkal: “most úgy teszek, mintha felhívnálak, nem fogok tudni figyelni, de segíts, mert a gyereknek meg kell tanulnia, hogy hagyjon engem 2, 5, 10 percig telefonálni.” Mikor először kérünk a gyerektől öt perc időt, az végig azzal fog telni, hogy kérdezgeti: letelt már? Letelt már? És nem fog tudni a szülő két percet sem foglalkozni azzal, amivel szeretne. A gyerekek nem érzik az időt, ebben segíthet a külső segítség, például egy nagyméretű homokóra, vagy a mutatós óra, ha már ismerik ezt.

Unatkozás: Meg kell tanulni unatkozni a gyereknek. És az nem az unatkozás engedése, ha azt mondjuk: most legózzál egy kicsit, most nézzél mesekönyvet. Az unatkozás engedése ennyi: foglald el magad – és nincs ötletadás, onnantól ki kell bírni nekünk szülőknek azt az 5-10-20 percet, amíg látványosan szenved a gyerek, mert mi nem figyelünk rá. 24 perc utána a legkitartóbb gyerek is azt mondja, hogy ez annyira szörnyű, hogy muszáj elfoglalnom magam, és jönnek a legkreatívabb ötletek. Minden gyerek megtalálja azt a játékot, ami jobb a látványos szenvedésnél – ha a szülő kibírja.  Fel fogja magát találni, de addig idegesítő lesz. Rá kell tanítani, hogy bármennyire szenved, mi nem menekítjük ki ebből a frusztrációból.

Rosszalkodás, rombolás: ha lehet, ne a „ne csináld!” legyen a reakció. Ha rászólás helyett énekelünk, azzal is ki lehet zökkenteni. Érdemes csinálni egy listát, ami kinn lóg a falon, és azon vannak ötletek, amit lehet csinálni, és abból választhat, ha már ledobja a láncot az agya. Legyen egy része a háznak vagy a kertnek, ahol ő bármit megtehet az ott rendelkezésre álló tárgyakkal. Vagy ha olyan a gyerek, hogy merész ötletei vannak, akkor megtanítani, hogy mindig kérdezzen, mielőtt valamit csinál. A gyerekeknek kettő fontos: hogy kapjanak tőlünk figyelmet, és hogy kompetenciaérzésük legyen. Semmi nem drága, hogy ezt a kettőt elérjék, simán rárajzolnak alkoholos filccel a bőr ülőgarnitúrára, csak hogy a szülő megmutassa, hogy hatással vannak rá. És hiába vagyunk otthon, de ha dolgozunk, nem figyelünk a gyerekre. A gyerek nem érti, ha otthon vagy, mi más dolgod lehet. Ha figyelünk rájuk, megjutalmazódnak.  Mivel ad hoc adjuk a figyelmet, ők azt hiszik, hogy folyamatosan keresniük kell. Ha előre tudja, mikor számíthat rá, kevésbé fogja kiprovokálni. Jó ötlet akkor foglalkozni a gyerekkel, mikor a szülő jól van és türelmes, akkor „feltölteni”.

Fejlesztő hétköznapi tevékenységek

Finommotorika: Read the rest of this entry

Beszámoló a morzsabuliról

Általános
Beszámoló a morzsabuliról

Nagyon jól szórakoztunk az Örökbe.hu hagyományos, év végi, két ünnep közti morzsabuliján. 39 felnőtt és 20 gyerek jött el, csecsemőktől a 10-11 évesekig, így végre a nagylányomnak is lett társasága. Több résztvevő “mindenórás” volt, ők azok, akik már tudják, hogy hamarosan elkezdhetik az ismerkedést remélhetőleg egy gyerekkel… Érkeztek külföldön élő olvasók, várakozók, a folyamatot most indítók, vagy épp vér szerinti gyerek után az örökbefogadásba belevágók, nagyik és persze gyakorló szülők. Ettünk nagyon finom sütiket, árpasalátát, megtartottuk a hagyománnyá váló kvízt (örökbefogadási kérdések, a győztesnek tárgynyeremény), de annyira penge volt a társaság, hogy néhány utolsó kérdéssel Zsolti fiam szűrte meg a társaságot (“Ki tud spárgázni?”). A gyerekek is jól elszórakoztak. Nagyon örülök, hogy eljöttetek, régiek és újak egyaránt.

Mint tudjátok, én is külföldön élek, ezért ritkultak a találkozók, de a következő hazalátogatásunkkor megint lesz, ez vagy tavasszal, vagy nyáron esedékes. Addig is menjetek más szervezetek nyilvános találkozóira, vagy szervezzetek közösséget a saját környéketeken!

Kirándultunk

Általános
Kirándultunk

Köszönöm, hogy eljöttetek. 31 felnőtt és 20 gyerek vett részt, a bátrak totyogókat is hoztak, érkeztek kiskamaszok, várakozók, felnőtt örökbefogadottak és persze örökbefogadó családok. És három kutya! A közlekedés is demokratikusan zajlott: volt, aki később ért oda, és utolért minket, volt, aki egy másik Szentkútra ment fel véletlenül, aki a fagyizás után hazament, aki eltévedt, és akivel a végén újra összefutottunk. Felmásztunk a Dera-patak gyönyörű völgyében, fagyiztunk a Hilda Cukrászdában, aztán a Szentkút vizében kicsit pancsoltak a gyerekek, végül a patakban ismét pancsoltak, aztán mikor minden gyerek feje búbjáig sáros lett, hazamentünk.

A következő program október 12-én lesz, ezt majd kihirdetem.

Beszámoló a Szent Miklós Iskoláról

Általános
Beszámoló a Szent Miklós Iskoláról

Kicsi, de lelkes csapattal látogattuk meg a Szent Miklós Iskolát, ahol nagy szeretettel és nyitottsággal fogadtak minket. Az intézmény általános iskolát, óvodát, kollégiumot és gyerekotthont foglal magába Óbudán, értelmi fogyatékos és autista gyerekek számára. Néhány gyerek egy kis koncertet adott nekünk, aztán megnéztük ezt a filmet az intézmény működéséről, majd az intézményvezető, a gyerekotthon igazgatója és egy pedagógus körbevezetett minket a gyerekotthonon, kollégiumon és iskolán, és az összes kérdésünket megválaszolták. Közben zajlott az élet, így láttuk az ott folyó munkát, a dolgozókat és a gyerekeket is.

Read the rest of this entry

Beszélgetés Bátki Annával – videó!

Általános
Beszélgetés Bátki Annával – videó!

Első videó a blogon! Közzéteszem a felvételt a Bátki Anna pszichológussal való beszélgetésünkről, mely a 2019. március 30-i Örökbe.hu rendezvényen hangzott el. Sok témát érintettünk: alapvetően az örökbefogadott gyerekek traumáiról beszéltünk, de szóba került a nevelőszülővel, vér szerinti családdal való kapcsolattartás, a gyerek segítése a gyökérkeresésben és a lombik vagy örökbefogadás dilemma is. Bő két óra a felvétel, nem fog átszaladni a háttérben Schwarzenegger, szóval ha megszemléltétek a ruhánkat, nyugodtan lehet közben takarítani, csónakot lakkozni vagy makramé virágtartót készíteni. A tanítások viszont nagyon megszívlelendőek, ajánlom örökbefogadás előtt és után levőknek is.

Mint mondtam, ez az első videóm, elkészítésében csak a férjem segített, aki szintén nem ért hozzá. Viszont innentől folyamatosan nőni fog a színvonal! Ugyanitt várunk videózáshoz értő olvasókat, akik legközelebb átveszik ezt a feladatot.

Köszönöm, hogy eljöttetek és kérdeztetek. 40-nél több felnőtt hallgatott minket, ezúttal többségben voltak az örökbefogadás előtt állók. Többen küldtek előre is kérdést, sajnos nem mindre jutott idő. A remek helyszínért köszönet az Újpesti Szigeti József Utcai Általános Iskolának.

Áprilisban egy VIP-rendezvény lesz azoknak, akik 2018-ban támogatták a blogot. (Ha úgy érzed, hogy támogattad és nem kaptál erről levelet, írj nekem!)

Májusban megkísérlünk meglátogatni egy gyermekvédelmi intézményt.

Ilyen tartalmakat máshol nem találsz. Az Örökbe.hu blogot és a rendezvényeket egy ember működteti, de tudsz segíteni a fenntartásban, ha támogatsz. Köszönet a blog előfizetőinek! https://orokbe.hu/eloszor-vagy-itt/tamogatom-az-oldalt/

Képek a jelmezbálról

Általános

Nagyon örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek! 46 felnőtt, 35 gyerek, csecsemőtől 13 évesig, eljött több nagyi és leendő nagyi, épp itt tartózkodó vendég és barát, az egyik olvasó pedig Skandináviából érkezett. Mindig megható látni, mennyiféle útja van a családdá válásnak. A biztonságunkról több rendőr, tűzoltó és katasztrófavédelmis gondoskodott, nem is beszélve a szuperhősökről, emellett számos hercegnő és tündér érkezett, bogarak, sportolók, cicák és egyebek, böngésszétek a képeket. Én Marilyn Monroe voltam, amit a többség felismert, akik nem, azok nagyon fiatalok. Nagyon értékelem, hogy ilyen sok felnőtt is beöltözött, akik meg nem, azok a helyszínen kedvet kaptak és a magammal vitt “biankó jelmezek” közül választhattak. Volt Valentin-napi játék (bocsánat, egy verssort egy gyerek bedobhatott a perselybe, azért nem állt össze minden feladat), eszem-iszom, felvágtuk az ötéves blogszülinapi tortát. Az óriási iskolában nagyon jól eloszlottak a gyerekek, a tornateremeben kimozogták magukat, volt tér nyugisabb játékokra, rajzolásra, építőkockázásra is, így én semmi szokásos őrjöngést nem láttam. Köszönöm az adományokat. Az ottfelejtett kistányérok nálam vannak. Több olvasó is fotózott, köszönöm a képeket.

 

 

Képek a morzsabuliról

Általános
Képek a morzsabuliról

Új helyszínen találkoztunk, a nagyon kellemes és otthonos Szigeti József Utcai Általános Iskolában, köszönet a lehetőségért. 24 felnőtt és 13 gyerek jött el, utóbbiak 3 hónapostól tízévesig, előbbiek pedig 28-77 évesig, örökbefogadók, várakozók, felkészülők, nagyszülők, egyedülállók, házaspárok, szivárványcsaládok. Sok új vendég jelent meg, akik az örökbefogadás előtt álltak még, és volt mód – remélem – a kérdéseiket kicsit körüljárni, sorstársakkal beszélgetni. A gyerekek fociztak, színeztek, autóztak, a felnőtteknek tartottam ismerkedős játékot, ahol én is sok izgalmas titkot tudtam meg a csapattársaimtól. Közben eszegettük a jó kis sütiket. Rendhagyó elemként kisorsoltam egy üveg pezsgőt, ehhez az örökbefogadásról és a blogról szóló kérdéseket kellett tökéletesen megválaszolni, de annyira tájékozott volt a csapat, hogy egy hosszú és durva fejtörő során sikerült végül egy emberre redukálni a nyertest. Egészségére!

Képeim, főleg az ismerkedős játékról:

Goddard Zsuzsi fotói itt láthatók: https://www.facebook.com/orokbe.hu/posts/2555688427793668

Gyertek máskor is!
Januárban az Instant család c. mozifilmet nézzük meg, februárban jelmezbál.

Képek a Csodavár játszóházból

Általános

Százan voltunk (azért csak ennyien, mert ez volt a létszámkorlát), 1-2-3-4 gyerekes családok, örökbefogadók, várakozók, nagyszülők, sajnos nem tudtam mindenkivel beszélni, de remélem, jól éreztétek magatokat. Nagy köszönet a Csodavár kedves csapatának, akik meghívtak minket! Pár fotó a napról, a közléshez mindenki hozzájárult.

Képek a tegnapi Örökbe.hu strandolásról

Általános

17 felnőtt, 12 gyerek és egy krokodil volt jelen, a gyerekek egész nap pancsoltak és minden morzsa élelmet megettek, mi meg jót beszélgettünk. Örülök, hogy eljöttetek!

Tegnap a játszótéren…

Általános

… a gyerekek a nagy meleg ellenére végig lelkesen rollereztek, motoroztak, bicikliztek a KRESZ-pályán, homokoztak és hintáztak, a szomszédos lovardába tett látogatást pedig imádták. Az enyémek nagyon elégedetten tértek haza. Közben a felnőttek is tudtak beszélgetni, ismerkedni. A társaság szokásosan sokszínű volt: 16 gyerek (egyévestől harmadikos alsósig) és 25 felnőtt (friss és régebbi örökbefogadók, nagyszülők, és olyan felnőttek is, akiknek még nincs vagy már nem játszóterezik a gyereke). Pár képet lőttem mobillal. Köszönöm, hogy eljöttetek.

 

Legközelebb július 14-én fogunk a Dunában fürdeni, még lesz hivatalos bejelentés erről.