Category Archives: beszámoló

Képek a tegnapi Örökbe.hu strandolásról

Általános

17 felnőtt, 12 gyerek és egy krokodil volt jelen, a gyerekek egész nap pancsoltak és minden morzsa élelmet megettek, mi meg jót beszélgettünk. Örülök, hogy eljöttetek!

Tegnap a játszótéren…

Általános

… a gyerekek a nagy meleg ellenére végig lelkesen rollereztek, motoroztak, bicikliztek a KRESZ-pályán, homokoztak és hintáztak, a szomszédos lovardába tett látogatást pedig imádták. Az enyémek nagyon elégedetten tértek haza. Közben a felnőttek is tudtak beszélgetni, ismerkedni. A társaság szokásosan sokszínű volt: 16 gyerek (egyévestől harmadikos alsósig) és 25 felnőtt (friss és régebbi örökbefogadók, nagyszülők, és olyan felnőttek is, akiknek még nincs vagy már nem játszóterezik a gyereke). Pár képet lőttem mobillal. Köszönöm, hogy eljöttetek.

 

Legközelebb július 14-én fogunk a Dunában fürdeni, még lesz hivatalos bejelentés erről.

Élettörténeti munka óvodáskorban

Általános
Élettörténeti munka óvodáskorban

Hogy építsük fel a hat év alatti gyerek élettörténeti albumát? Sárközi Tünde örökbefogadási tanácsadó rendszeresen tart erről tréningeket, a cigány gyerekeket örökbefogadók Romadopt Klubjában mesélt az élettörténeti könyvről. A jelenlevő szülők kérdeztek.

Húsz éve diplomáztam, három gyerekem van, egész életemben a gyerekvédelemben dolgoztam, most három éve a Tegyeszben örökbefogadási tanácsadó vagyok és a Mózeskosár Egyesületben aktív tag. Itt meseterápiás csoportokat tartottam és az élettörténeti munka tréninget Székely Zsuzsa pszichológussal együtt vezetjük már két éve. A résztvevőkkel itt a gyerek története kapcsán beszéljük meg, hogyan hozzuk létre ezt a könyvet. Mindig úgy kezdjük, hogy a saját családi történeteinkkel ismerkedünk, aztán átgondoljuk, hogyan alkossuk meg a gyermekünk élettörténeti könyvét. Gyakorló örökbefogadó szülők és várakozók együtt vesznek részt a tréningen, részletekben belemegyünk egy-egy örökbefogadás történetébe, de a várakozók is jó kérdéseket tesznek fel.

Fizikailag sokféle változata lehet a könyvnek, lehet fotószerkesztővel készített album, vagy gyűrűsfüzetes mappa, a lényeg, hogy kezelhető legyen. De a könyv csak eszköze, lenyomata annak, ami sokkal nagyobb szabású: az élettörténeti munkának, amit a gyermekünkkel elindítunk szülőként és ő majd egy életen keresztül viszi tovább. A könyv nagyon hasznos eszköz ehhez, mert ki lehet nyitni, bele lehet lapozni, lehet belőle mesélni. A gyerekek nem fogékonyak az elvont dolgokra, kell valami, amivel közel hozhatjuk és amiben ő maga is tud alkotni. Az élettörténeti könyv akkor szuper, ha a gyerek maga is rajzol bele, válogat fotókat, azaz ezen közösen dolgozunk.

Az élettörténeti munka olyan önismereti folyamat, amiben mindenki él, akár vér szerinti családban nőtt fel, akár örökbefogadott. A múltra visszatekintő folyamat, de a jelenből indul ki, az élettörténet fontos állomásait próbáljuk megragadni és összekötni egy folyamatos történetté. Ez történik akkor, mikor összeülünk a családdal és régi történetekről beszélünk, amikor fényképeket nézegetünk, fotóalbumot készítünk, vagy ellátogatunk olyan helyszínekre, amelyek fontosak az életünkben. Ez mind visszanyúlás a közös múltunkhoz. Ez azért fontos, mert ebből szeretnénk az identitásunkat megformálni: ki is vagyok én, mi a hátterem, hogy függök össze a többi családtagommal. Azért tesszük fel a kérdést, hogy honnan jöttem, mert arra vagyunk kíváncsiak, hol tartok most, hova megyek. Ez hol intenzívebb folyamat, hogy kevésbé. Ha valaki elmegy önismereti csoportba, akkor épp ezt tekinti át. De vannak olyan életszakaszok, mikor óhatatlanul foglalkozunk ezzel, például a kamaszkorban mindenki keresgéli, honnan jött és hova megy, de ilyen az esküvő, a nagyszabású családi események, a gyermek érkezése, a temetések. Ilyenkor felerősödik bennünk, hogy hogy is van az én életem és próbálom összerakni magamban. Ilyen az időskor is, az élet vége, mikor próbálom összerakni, mit értem el az életemben. Read the rest of this entry

Gyors beszámoló a javítóintézetről

Általános
Gyors beszámoló a javítóintézetről

Bevallom, én azt hittem, a hétköznap, munkaidőre eső programra talán ha öt olvasó eljön, ehhez képest a húszfős kontingens egy nap alatt megtelt. Köszönöm, hogy eljöttetek, és elnézést azoktól, akik nem jutottak be. Két és fél órán át nézelődtünk és beszélgettünk a javítóintézetben Juhász Péter igazgató segítségével, s a társaságnak rengeteg izgalmas kérdése volt. Láttuk a műhelyeket, a hálókat, megtudtuk, ki kap tortát a születésnapjára, meddig jutott egy megszökött növendék, és a saját, drogfüggő kamaszként örökbefogadott lányáról is mesélt az igazgató. Az intézmény programja olyan szimpatikus volt, hogy az olvasók közül többen szívesen maradtak volna, kinek a cigarettaelvonás, kinek a netmentesség, vagy a kézműveskedés tetszett. Én már többször jártam ott, de tudtam meg újat. Aztán a szomszédos Zöld Kapu vendéglőben folytattuk a bulit, vacsora mellett. A társaságból többen nagy erőfeszítéseket tettek, hogy itt lehessenek: volt, aki szabadságot vett ki, más Miskolcról jött el, és volt, aki a hatodik gyerekét várva tette meg a túrát, vagy éppen önzetlenül csak a vacsorára jött el, hogy ne foglalja a helyeket mások elől. A szokásos sokszínű társaság mellett (örökbefogadók, várakozók, fontolgatók, felnőtt örökbefogadottak, szimpatizánsok) sok új ember is eljött, akiket ez a program szólított meg, vagy akik a munkájuk kapcsán nehéz sorsú gyerekekkel foglalkoznak. Egy-két villantás mobillal a vendéglőből:

Aki nem tudott jönni, itt találhatja korábbi írásaimat az intézményről:

Interjú Juhász Péter igazgatóval a javítóintézetről: https://gyereksorsok.hu/juhasz-peter-javitointezet-1/

https://gyereksorsok.hu/ha-gyerek-eletvitelet-szemelyiseget-tudom-korrigalni-drogproblema-meg-fog-szunni/

Beszélgetés egy 18 éves fiúval, aki emberölés miatt van előzetes letartóztatásban: https://gyereksorsok.hu/tizenot-evig-racs-mogott-leszek/

Következő találkozónk április 14-én lesz, a munka és gyerekvállalás kapcsolatát fogjuk boncolgatni, és még van hely.

Képek a jelmezbálról

Általános

Vulkáncsalád érkezik

45 felnőtt és 35 gyerek jött el a jelmezbállal egybekötött Örökbe.hu blogszülinapra. De inkább úgy helytálló, hogy eljött a kalóz, a tündér, a dinó, a varázsló, a matróz, a gomba, a katica, a csacsi, a darázs, a zebra, a cica… Én, az olvasók óhaja előtt meghajolva, citromnak öltöztem. A közönségszavazáson a legnépszerűbb a vulkáncsalád, a BKV-sofőr fiú és a citrom volt. 0-76 évesig minden korosztály eljött, különösen erős volt azon apukák mezőnye, akik a feleségük nélkül is eljöttek a gyerekekkel, tiszteljük a bátorságukat, és azon felnőttekét is, akik beöltöztek. Tartottunk ismerkedős játékot, elfújtuk a négy gyertyát a tortákon, én jól szórakoztam. Köszönjük a klassz új helyszínt, örülök, hogy eljöttetek. Gazdagodtunk egy rohamosztagos jelmezzel (az egyik kisfiú ajándéka), és egy partedlivel.

Holnap kihirdetem a következő találkozót.

„Meg kellett mutatnom a közönségnek, ahogy a furgon elviszi az öt gyereket”

Általános
„Meg kellett mutatnom a közönségnek, ahogy a furgon elviszi az öt gyereket”

Különleges dokumentumfilmeket láthattunk a január 13-i Örökbe.hu rendezvényen. Két, gyermekvédelemmel és örökbefogadással foglalkozó rövidfilmet néztünk meg együtt, majd a rendező, Vincze Máté Artur válaszolt a kérdéseinkre. Bemutatom a filmeket, és közlöm a beszélgetés írásos változatát. Az egyik film rövid ideig megtekinthető online.

Vincze Máté Artur 27 éves, 2014-ben diplomázott a Szinház- és Filmművészeti Egyetemen. Jelenleg New Yorkban tanul.

Az Elválasztva (2014) a diplomafilmje. A film azt mutatja be, ahogy öt testvért kiemelnek a vér szerinti családból és nevelőszülőnél helyeznek el. Látjuk, ahogy a gyerekek élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, új felnőtteket, új otthont, új iskolát, óvodát kell megszokniuk. Eközben párhuzamosan ismerkedünk meg a két anya szemszögével, a gyermekeit elvesztő, fiatal, összeomlott vér szerinti anyával, és a tapasztalt, középkorú, a gyereknevelést szívvel-lélekkel vállalt hivatásnak tekintő nevelőanyával. A kamera néhány hónapon át követi a testvéreket, ahogy beilleszkednek, egyre jobban érzik magukat az új környezetben, ugyanakkor egyre csökken annak esélye, hogy visszakerülhessenek a szüleikhez… (A képek az interjú mellett ebből a filmből valók.)

Ez a film online megtekinthető itt február 4-ig: https://vimeo.com/143853316

jelszó: preview_elv2015

 

A második film címe angolul Little Ones, magyarul talán Lánykor lesz (ennek ihletője Richard Linklater Sráckor című mozija, ami 12 éven át követi két testvér felnövekedését, játékfilm, de valódi gyerekek öregszenek benne). 2014-ben érkezett Magyarországra egy amerikai házaspár, akik három magyar lánytestvért fogadtak örökbe, egy ötéves ikerpárt és hétéves nővérüket. Máté nagy vállalása, hogy egy évtizeden át rendszeresen forgat a családdal, bemutatva a lányok felnövését. Ebből a vetítésre összevágott egy 25 perces anyagot a barátkozásból és az első három év érdekes eseményeiből. Különleges bepillantás volt, hiszen csak hét év múlva lesz nyilvános az anyag, már ha egyáltalán a család akkor beleegyezik a közzétételébe. Emiatt ebből a filmből még részletet sem lehet online publikálni.

A vetítés után beszélgettem Mátéval, és az örökbefogadókból, várakozókból, szakemberekből, felnőtt örökbefogadottakból és érdeklődőkből álló 70 fős közönségnek is sok kérdése volt.

Zs.: Honnan jött az érdeklődésed a gyermekvédelmi témák iránt?

M.: Úgy kezdődött, hogy a nagymamám sokáig feküdt az onkológián, és ott megismertem Juditot, aki nővérként dolgozott már 16 éve. Egyik látogatásomkor mesélte, hogy szeretné ezt a munkát otthagyni, és nevelőszülő lesz. Megtetszett a téma, és kértem, hogy hívjon fel, amint kap értesítést a gyerekek odahelyezéséről. Elég hamar jelentkezett, akkor elmentem hozzá és elkezdtem követni az eseményeket. Ezzel párhuzamosan érkezett az amerikai család Magyarországra, nagyon nehéz helyzetben voltam, mert mind a két téma egyszerre történt az ország különböző részein. A nemzetközi örökbefogadás pedig azért érdekelt, mert Amerikában három nyáron laktam egy családnál, akiknek a gyerekük örökbefogadott volt. Négy évig kutattam a témát, nagyon sok amerikai családdal találkoztam, de természetesen mindenki elutasított. Végül az utolsó pár beleegyezett, hogy filmezzem őket.

Zs.: Hogy sikerült a családok bizalmát megnyerni? Főleg a vér szerinti anyára gondolok, akitől kiemelték a gyerekeket.

M.: Nagyon nehéz és érzékeny folyamat volt. Jómagam sem tudtam, hogy ez történik majd az elválasztás napján. Judit mondta, hogy jön majd valamilyen furgon és azzal elmennek a gyerekekért, nagyon csodálkoztam, hogy addig nem is látta őket. Nekem is sokkoló volt a kamera mögül. Egyedül forgattam mind a két filmet, Ilyenkor én vagyok az operatőr és a hangmérnök is.

Az elválasztásnál nem engedtek be a lakásba, ami nem is gond, mert etikailag kérdéses lett volna. De végig tudtam követni a napjukat Juditéknak. A biológiai anyukával hosszasan beszélgettem a láthatásokon, és sikerült meggyőzni, hogy adjon nekem interjút és ellátogathattam az otthonába. Eleinte nagyon elutasító volt velem szemben, aztán megnyílt.

Zs.: Mivel sikerült rávenned?

M.: Arra gondoltam, ha elmondja a történetét, kerekebb lesz a film, és az emberek megismerhetik a nevelőszülőség másik oldalát, hogy tőle elvették a gyerekeket. Ő is úgy gondolta, hogy ez segíteni fog neki, de azóta sem kapta vissza a gyerekeket.

Zs.: Most megszavaztatom a közönséget: emelje fel a kezét, aki szerint indokolt volt a gyerekek kiemelése a családból! Vagy aki szerint indokolt volt nem visszahelyezni őket! (Öten jelentkeznek a hetven néző közül.) Bennem ott van a kérdés, miért vették el ezeket a gyerekeket.

M.: Ezt nagyon sokan kérdezik tőlem és jogosan. De nem akartam a bürokratikus részében elmélyedni a folyamatnak, én a két anyára szerettem volna fókuszálni, az ő viszonyukra, megmutatni a két oldalt. Nyilván vannak olyan problémák a háttérben, amiket nem tudhattam meg. De alkalmatlannak minősítették a biológiai anyát, hogy öt gyereket neveljen, ez volt a konkrét ok, amiért elvették tőle őket.

Zs.: Én láttam a filmen egy nőt, aki nagyon ki van borulva, de én is az lennék a helyében, aki olyan lakásban lakik, ahol vannak játékok és ruhák, aki elmegy a láthatásra és ott még játszani is tud a gyerekekkel, aki kerek mondatokban fogalmaz. Krisztiánra, a legidősebb fiúra mint nagyon problémás gyerekre hivatkoznak, de én némi irigységgel néztem, ahogy az öt gyerek ül a fotelban és szépen hallgatják a mesét. Van valami, amit nem tudunk, vagy arra akartál utalni, hogy ez egy indokolatlan beavatkozás volt a család életébe? Read the rest of this entry

Képek az év végi buliról

Általános

Nagyon jól éreztük magunkat. Eljött 36 felnőtt, köztük szülők, várakozók, épp a kihelyezési időt töltők, érdeklődők, nagyszülők és wannabe-nagyszülők, és 18 gyerek, 2-9 évesig. Újítottam az ismerkedős játékon, és ahogy láttam, mindenki talált beszélgetőtársakat, a gyerekek meg azonnal összecuppantak. Gazdagodtunk sok új, kedves ismerőssel, két kisautóval és egy kisfiú téli nadrággal, utóbbiakat szívesen visszaadom. Köszönöm, hogy eljöttetek!

Legközelebb január 13-án találkozunk a dokumentumfilm-vetítésen. Jelentkezzen, aki még nem tette.

Kirándulás után, őszi-téli programok

Általános

Képek a mai kirándulásról. Fújt a szél, ami a sárkányoknak jó volt, nekünk nem annyira, de azért jártunk egyet és jót beszélgettünk, s a különböző áruházakban forgalmazott szélsárkányokról is átfogó képet kaptunk. 25 felnőtt, 19 gyerek jött el. Volt, aki még csak most fontolgatja az örökbefogadást, aki már várakozik, aki már a kiajánlás táján van, és akiknél már ott a gyerek, a rekorder pedig már 8 éve neveli. Mindenki tudott hozzá hasonlóakkal beszélgetni, informálódni, klassz embereket ismertünk meg és láttunk újra. Köszönöm, hogy eljöttetek. Most pedig tavaszig behúzódunk a fűtött szobába.

További Örökbe.hu találkozók ősszel és télen:

Október második felében megnézzük egy budapesti moziban Az igazi törődés című filmet. Időpontot akkor írok, ha lesz moziműsor. Hétköznap vagy hétvége este lenne jobb? Utána beülhetünk valahova.

November 11.-e (11.11.!) szombat 16-19 óra tematikus rendezvény, azaz valamilyen előadás vagy beszélgetés, téma hamarosan, helyszín az Ulyssys Kft. tárgyalója (II. Lövőház u. 39, Mammut mögött), gyerekmegőrzés lesz.

December 27-én, szerdán (téli szünet!) 16-19 két ünnep közti morzsabál, karácsonyi maradék sütik és beiglik fölötti bulizás szintén az Ulyssysnél.

2018. január vége-február eleje: farsangi buli, jelmezekkel.

A Grund után, és előtte is

Általános
A Grund után, és előtte is

Gyors beszámoló a tegnapi találkozóról. 25 felnőtt és 10 gyerek érkezett, sok olyan olvasó előbújt, akik még sosem vettek részt találkozón, több várakozó vagy döntés előtt álló eljött, akik tudtak konzultálni a tapasztaltabb szülőkkel és egy felnőtt örökbefogadottal is. Én majdnem mindenkivel tudtam röviden beszélni (akivel nem, attól elnézést), mindenféle izgalmas téma felmerült: milyen betegségek elfogadása rövidíti le a várakozást? Van-e ideális testvér-korkülönbség? Mikor engedjük a gyereket egyedül közlekedni? Megváltoztassuk az örökbefogadott gyerek nevét? Nagyon szimpatikus szülőket és aranyos gyerekeket ismertem meg, szívmelengető a frissen örökbefogadott családok boldogságát látni. Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek. Külön riszpekt azoknak a családoknak, akik 200 km-t autóztak és vonatoztak a hőségben, hogy velünk lehessenek. A hely is szuper, a gyerekek egy várrendszerben bújócskáztak, hintáztak, homokoztak, mi pedig az italunk mellől szemmel tudtuk őket tartani.

Talált tárgyak: egy zöld uzsonnásdoboz és egy rózsaszín sapka.

Pár fotó a tegnapról (mobillal)

Gyertek máskor is! A hely annyira bevált, hogy legközelebb is ide megyünk. Következő találkozó gyerekeknek és felnőtteknek: szeptember 2., szombat 17 óra, A Grundon (Bp. VIII. Nagytemplom u. 30.) Remélem, el tudtok jönni.

Játszóház után, kocsmázás előtt

Általános

Miután a múltkori találkozón elhangzott, hogy de jó lenne legközelebb strandra menni, hosszasan vizsgáltam Budapest és az agglomeráció fürdőit, míg kiválasztottam a megfelelőt. Majd a nagy napra zivatart jósoltak, akkor átszerveztem egy játszóházba, aztán előző délután mégse jósoltak zivatart, az emberek meg elkezdték lemondani a programot, szóval úgy mentem oda a játszóházba, hogy lehet, egyedül leszek. Ehhez képest eljött 12 család és nagyon jó volt! Több olyan család előbújt, akik még sose voltak rendezvényen és csak kommentből ismertük őket. Nagy örömömre szolgál, mennyire sokszínű a blog körül létrejövő társaság. Most is jöttek örökbefogadók több civil szervezettől, egyedülállók és házasok, újszülöttet és ovis korú gyereket örökbefogadók, gyakorló szülők és várakozók vagy a folyamatra most jelentkezők, vér szerinti gyerek után örökbefogadók és akiknek örökbefogadás után született gyerekük, 1-2-3 gyerekes családok és testvérre sorban állók. Nem volt tömeg, csodás módon sikerült leülnünk és nyugodtan beszélgetnünk, míg a gyerekek játszottak, én és Cosima pedig olcsó és jó minőségű zoknikkal is gazdagodtunk, mert ez kellett a belépéshez a játszóházba, és a szemközti boltban vettünk egyet (egy pár gyerekzokni pedig nálam maradt, elnézést!). Pár fotó a napról, végül senki sem jött bikiniben, így mertem fényképezni, sajnos csak mobillal.

 

 

Legközelebb a gyerekekkel közösen kávézni/kocsmázni megyünk, időpont: augusztus 5. szombat délután 17 órától kifulladásig, helyszín: a Grund. (Bp. VIII. Nagytemplom utca 30.)

Nagyon örülök, hogy eljöttetek, és gyertek máskor is!