Székely Zsuzsa pszichológus mesélt nekünk arról, hogy segítse az örökbefogadás után a szülő az összeszokást a gyerekkel. A teaser itt látható!
A beszélgetés tartalmából:
A kamaszkor mellett az örökbefogadás utáni első másfél évben kerülnek vissza a legnagyobb számban örökbefogadott gyermekek a rendszerbe. olvasásának folytatása
Csilla nevelőszülő, aki egy örökbeadásra váró kisfiú miatt aggódik. Ki fogadja el vajon a traumákkal érkező, dühöngésre hajlamos Rolit? Csilla vendégposztja.
Középkorú házaspár vagyunk, tizenöt éve dolgozunk nevelőszülőként. A családunkban már volt nevelőszülő, a nála élő gyerekek sok időt töltöttek nálunk, ezért vágtunk bele mi is. Úgy éreztük a férjemmel, mi is szívesen vigyáznánk, segítenénk, gondoskodnánk olyan gyerekekről, akik nem nevelkedhetnek a vér szerinti családjukban. Jelenleg öt gyerkőcöt nevelünk. A gyerekeink már felnőttek, nagyszülők vagyunk, egy kisvárosban élünk családi házban.
Tizenöt éves hivatásunk alatt eddig tíz gyerek örökbeadását segítettünk. Az első még nevelőszülőségünk elején történt, egy tündéri okos kisfiút gondoztunk egy családhoz. Volt bennem félelem, mint kiderült, nem alaptalanul. A 30. napon csörgött a telefonom és szólt az ügyintéző, menjek be, mert visszahozták. Azt gondolom, ott a szülők nem voltak felkészültek az örökbefogadásra, elvárták volna, hogy a kétéves gyerek egyedül szépen eljátsszon, míg az anyuka a másik szobában dolgozik. Három hónap múlva újra jött egy család, akik fantasztikus emberek, ők vitték haza a kicsit.
A többi örökbeadásunk fájdalmas és egyben csodálatos volt. Minden egyes alkalommal rengeteget tanultam a gyerekektől. A szülők is mind más és más emberek, volt köztük nagyon nyitott, nagyon zárkozott, volt olyan, aki attól félt, nem fogja őt úgy szeretni a gyerek, mint minket. (Tartják velünk a kapcsolatot és mindig elmondják: „imád minket”.) Volt, aki kért tanácsot, volt, aki nem. Minden egyes örökbeadás más és más, de a lényeg ugyanaz: eljön hozzánk egy házaspár és családként távoznak. Mivel tudták, hogy nekem szívügyem az örökbefogadás, a nevelt „állandó gyerekeim” mellé gyakran kaptam csecsemőket, akik várhatóan örökbe mennek.
Most Rolira is ez vár, de sok álmatlan éjszakám van miatta… Idén nyáron érkezett hozzánk 2,5 évesen, mi már a negyedik hely vagyunk neki, pár hónapot a vér szerinti anyával is élt, aki sajnos nem gondozta, sokszor magára hagyta, ezután került intézetbe, majd nevelőszülőhöz. Az anya egy darabig látogatta, majd ismét állapotos lett, így elmaradtak a kapcsolattartások, Rolit örökbeadhatóvá nyilvánították. A nevelőszülő viszont felmondott és kérte a nála nevelkedő gyerekek elhelyezését. Utólag azt gondolom, hogy nem bírt Rolival. Minket úgy hívtak, hogy vállaljuk-e pár hónapra, amíg örökbe nem adják. Egy alkalommal elmehettem barátkozni Rolival. Ottlétem alatt a nevelőszülő vér szerinti kisfia többször megütötte a picit. Nekem az nagyon rosszul esett, hogy nem szóltak rá.
Roli az első két hétben úgy viselkedett, mintha mindig nálunk lett volna. Mi nagyon megijedtünk, tudtuk, ez így nem normális. Később kiderült, a nevelőszülő sokszor hagyta napokra a mamánál. Két hét után a kisfiú viselkedése megváltozott: ordított, verekedett, harapott, sokszor 45-50 percig tombolt. Ilyenkor arra figyeltünk, nehogy kárt tegyen magában. Hanyatt vágta magát, közben rugdosott. Nem engedett magához, ha meg akartam ölelni, ütött, de ha eltávolodtam, az se volt jó. Nem tudott szeretni, nem értette, miért ölelgetjük. Kiabálta, hogy nem szeretem. Közben viszont nem lehetett magára hagyni, nélküle nem tudtam elmenni sehova. Eleinte nem volt hajlandó osztozkodni a többi gyerekkel, minden az övé kellett legyen, az összes figyelem is. Dühöngött, ha a napirendünk felborult, ha vendégek jöttek, de néha ok nélkül is. Ilyenkor röpül, ami a kezében van. Most már kb. 5 perc után megnyugszik. Megszakad a szívem, amikor nem tudom enyhíteni a fájdalmát. Hároméves, és már annyi veszteség érte, amit egy felnőtt is nehezen viselne.
Eleinte mindentől félt, ami új volt, nem tudtuk berakni senki autójába, csak az enyémbe. Ha mégis szükséges volt, tombolt addig, amíg fel nem hívtuk a páromat vagy a lányomat. Ők megnyugtatták, hogy jön haza.
Az első időszakban félt elaludni. Kitaláltam neki egy kis rituálét, altatáskor elmesélem neki a saját meséjét és megpuszilgatom a kezeit, lábát és a pofiját, mióta ezt csináljuk, azóta könnyebben elalszik. Most már jól alszik, 3 óra körül átjön hozzánk, bebújik közénk és alszik tovább. Szerencsére az étvágya is jó. Eleinte nem lehetett szeretgetni, most már ő bújik hozzánk. Az első hetekben nem fogadta el a szabályokat, most már ez is alakul. Egy hónapja sírt először, addig csak ordított. Szóval haladunk.
Fizikailag egészséges, a genetikai vizsgálaton mindent rendben találtak. Logopédus foglalkozik vele, mert a beszéde idegeneknek nehezen érthető, de szerintem az utóbbi időben sokat fejlődött.
Hogy mi segít? Nagyon nagy türelem, határozottság és a szeretet az, ami visz minket előre. Járok vele pszichológushoz, sokat olvasok a trauma kezeléséről, a tanácsadóm és más nevelőszülők is segítenek. Elvégeztem az 500 órás tanfolyamot is. Hamarosan lesz egy esetmegbeszélés, ahol a szakemberek (tanácsadó, pszichológus, gyám, az örökbefogadási csoport vezetője) és én átbeszéljük Roli ügyét. Egyfelől a tanácsadó is aggódik, hogy ki vállalja őt a gondjaival együtt. Másfelől, ha várunk, megy az ideje, már most is hároméves.
Nagyon támogatom az örökbeadását. Szüksége van egy végleges családra! De ő más, gyönyörű, okos gyermek, ha ránézel, egyből belopja magát a szívedbe, ugyanakkor nehéz eset, nagyon sok sérüléssel. Roma, de fehér bőrű gyerek. Félelmünk az, hogy az örökbe fogadni szándékozó család visszahozza és ezzel ismét traumát okoznak neki. Ahogy hallom, mostanában több ilyen eset is előfordult a hálózatunknál. Kevesen vannak felkészülve a csatákra. Ha ez megtörténik, lehet, egy év is kell, mire ismét minimálisra csökkennek a tünetei.
Most, a félelmeim dacára, készítem Rolit az örökbefogadásra. Az esti mesénkbe mindig belecsempészem, hogy egy néni és bácsi keresi őt, mert szeretnék, hogy ő legyen a gyerekük, de még nem találják, mert nagyon hosszú az út, amin jönnek. Kapcsolunk nekik lámpát, hogy minél könnyebben idetaláljanak. Egyelőre ennyit meséltem neki. Ha már lesz konkrét dátum, akkor intenzíven beszélünk (a korának megfelelően), eljátsszuk, hogy mi fog történni. Minden nappal kicsit többet.
Hogy milyen szülők kellenek Rolinak? Legyen hatalmas szívük. Legyenek kitartóak, határozottak, egy olyan pár, aki csapatként tud működni és támogatják egymást. Ha az egyik fél elfárad, a másik legyen mellette. Merjenek tanácsot, segítséget kérni. Ne legyen másik gyerekük, hisz Roli mellett nem lehet másra figyelni, de mégis jó lenne, ha lenne gyereknevelési tapasztalatuk. Abszurd, igaz?
De vajon van ilyen házaspár?
A neveket megváltoztattam, a képek nem a szereplőket ábrázolják.
Az Utánkövetés rovatban időnként megnézzük, mi történt azóta egy-egy régi interjúalannyal, hogy alakult az élete. Anikó 2016-ban nevelőanyaként dilemmázott azon, hogy a nála élő hatéves kisfiút hogy készítse fel az örökbeadásra. Tomi már négy éve a külföldi családjában él és jól beilleszkedett, Anikó pedig, egy rövid kitérő után, felhagyott a nevelőszülőséggel. Ő felelt a kérdéseimre.
Hány évesek most a gyerekek?
13 múlt a lányom és hétévesek az ikerfiaim, most csak a vér szerinti gyerekeim élnek velünk.
Történtek nagy változások a cikk óta az életetekben?
A cikk óta teljesen megváltozott az életünk. Másfél év után újra nevelőszülő lettem. Először egy akkor 13 éves fiút kaptam, néhány hónapra rá egy 8-9 éves testvérpárt.
Hányattatott sorsú gyerekek voltak, a kicsik nagyon sérültek lelkileg, bár a nagy pedofil apja sem volt jobb. Egy éjszaka a 8 éves a 13 évesbe kést akart szúrni, de elvétette, majd a pszichiátriáról kikerülve kést találtunk egy este a szőnyeg alatt, ekkor már csak velem aludt csukott ajtónál. Ekkor ismét bevittem a kórházba, nem voltam hajlandó többé beengedni a házamba. 5 évesek voltak ekkor az ikreim, a lányom 11. Folyamatban volt az áthelyezésük a testvéreknek, és egy éjszaka a nagyfiú bement a lányom szobájába, és a combját elkezdte simogatni. Itt betelt a pohár. Soha többé! Soha!
Segítséget nem igazán kaptam a hálózattól, azzal fenyegettek, ha beviszem azonnal a befogadó otthonba őket, akkor feljelentenek veszélyeztetésért, mármint a nevelt gyerekek veszélyeztetéséért. A saját gyerekem senkit nem érdekelt. Egy hétig anyukámnál éltek a gyerekek, utána mindenkit elhelyeztek. Azonnali hatállyal megszüntettem a gyerekekkel való foglalkozást, és a nevelőszülői hálózatnál felmondtam.
Tomi távozása után azonnal felvételiztem egy egyetemre, egy olyan szakra, ami nem az emberekről szól. Akkor nagyon „fájt a lelkem”. Az egyetemet sikeresen elvégeztem, igaz, nem benne dolgozom, de talán az egyik legjobb terápia volt.
Költözés előtt állunk. Nagyon fáj a szívem, nagyon sok jó és rossz emlék köt minket a családi házhoz, de szükséges a változás. Remélem, egyszer a FIAM is hazalátogat és az új helyen is ránk talál.
Hogy vagytok most (tízes skálán)?
10!!!!
Jól vagyunk. Túl vagyunk a nehezén, kihevertük a fájdalmakat, erősebbek lettünk, és azt hiszem, tudjuk igazán értékelni azt, amink van.
Mennyire nehéz a gyerekkel (tízes skálán)?
2-es.
Nem nehéz a gyerekekkel. Vannak problémák, de az igazi baj nem itt kezdődik. Iskolakezdés előtt állunk az ikrekkel, ami egy nagy kihívás lesz, de megoldjuk azt is.
Mi van Tomival? Mit tudsz róla, hogy illeszkedett be? olvasásának folytatása
Aki újszülöttnél idősebb gyermeket fogad örökbe, az a hazai rendszerben legtöbbször nevelőcsaládtól hozza el. A következő beszélgetés témája az örökbefogadó és a nevelőszülő kapcsolata lesz, Székely Zsuzsa pszichológus segítségével fogunk beszélgetni. Amikről szó lesz:
Természetesen a jelenlevők is kérdezhetnek.
Mikor: 2021. július 7-én szerdán, 17:30-kor. Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. olvasásának folytatása
Az Utánkövetés rovatban megkeresem egy-egy régebbi írás szereplőjét, hogy mi történt vele azóta. Mónika 2015-ben adott interjút, akkor nevelőszülőként hat kicsit nevelt, és egy ikerpárt örökbe is fogadott közülük. Története a könyvemben is szerepelt. Azóta rengeteg változás történt az életében…
Hány évesek most a gyerekek?
Az ikreim pont ma lettek 9 évesek.
Mi változott nálatok a cikk óta?
Rengeteg. A nevelőszülőséget abbahagytam, elköltöztünk Győrbe, családi okok miatt. Munkahelyet váltottam, a gyerekek iskolát kezdtek és most újra járják az elsőt egy másik suliban. Új bébiszitterek, új barátok jöttek, állandóan változik körülöttünk minden, de egymásnak biztonságot és állandóságot adunk a mindennapokban. Egyedül nevelem őket, az apjuk külföldön van. Vele már nem vagyunk együtt, de baráti a kapcsolatunk.
Hogy vagytok tízes skálán?
8/10.
Mennyire nehéz?
8/10.
Mi a legnagyobb problémátok most?
Ilyen nincs, vannak mindig megoldandó feladatok, helyzetek, de a mottóm az, hogy megoldom, és nem süppedek a bajba, megyek és teszem a dolgom, hogy jobb legyen.
A legnagyobb örömötök? olvasásának folytatása
Míg az örökbe fogadható gyerekekre túljelentkezés van Magyarországon, a nevelőszülőket folyamatosan toborozzák. Bár törvény mondja ki, hogy a 12 év alatti gyerekek csak nevelőszülőhöz kerülhetnek, még mindig nincs elég nevelőszülő. Mi ennek az oka? Következő online rendezvényünk egy kerekasztal-beszélgetés, ahol ezt járjuk körül a téma szakértőivel és érintettjeivel. A kérdésről egy vitaindító írás is megjelent a blogon, itt olvasható: https://orokbe.hu/2021/03/01/miert-keves-a-neveloszulo/
Vendégeink:
Báló Ottília, a Fészek nevelőszülői hálózat igazgatója
Rácz Andrea szociológus
egy nevelőszülő hálózatnál dolgozó szakember
egy nevelőszülő, aki már sokat megélt…
Vezeti: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája.
Mikor: 2021. március 24-én szerdán 17:30-kor. Hol: a számítógép előtt, a Zoom program segítségével. Küldök linket. Nem baj, ha közben autózol, fürdetsz vagy csak hallgatod a programot.
Kinek: bárki jöhet.
Hogyan: Jelentkezzetek a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. Mindenkinek egyszerre fogom kiküldeni a Zoom-linket az esemény előtt, 17 órakor. Aki utána jelentkezik, így járt. Küdhettek előre kérdéseket.
Belépődíj nincs, de ha teheted, támogasd az Örökbe.hu blogot egy mozijegy árával.
Várható időtartam: maximum két óra (de lehet előbb elmenni, megértjük, ha a gyerekeddel teendő van közben).
A következő hetek programja:
2021. április 7.: Bizonytalanok vagyunk. A bizonytalanság és kezelése az örökbefogadás előtt állóknál.
Március 25-étől Start csoport indul online az örökbefogadáson gondolkodóknak.
Vendégposzt. Egy nevelőszülői hálózat munkatársa osztja meg a gondolatait velünk a rendszerhibákról. Szerzőnk egy jómódúbb országrészben él, a megélhetési nevelőszülőség nem jellemző náluk, mégis számos nehézséggel találkozik a munkája során.
Azt gondoljuk, hogy sok a gyermek, kevés a nevelőszülő és mindenkit felvesznek. Igaz, hogy sokan megpróbálják, de nem igaz, hogy mindenkit felvesznek, és ha a hálózat minőségi munkára törekszik, akkor igyekszik az alkalmatlanoktól megszabadulni. Valóban elégtelennek érzem a szűrőrendszert, sokkal, de sokkal jobban szűrném a jelentkezőket, mert nincs annál rosszabb, mint mikor már megkezdte valaki a nevelőszülői tevékenységét és kiderül, hogy alkalmatlan.
Először is egy orvosi és pszichológiai alkalmassági vizsgálaton kell megjelenni. Hasonló az örökbefogadásihoz, az orvosi nem szokott gondot okozni, a pszichológiai igen. A pszichológiai alkalmassági vizsgálat mi hálózatunknál önköltséges, és szeretjük, ha a mi pszichológusaink készítik. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogadunk el külsőst. Sokan már itt elakadnak, nem vállalják az anyagi vonzatát. Utána jön a képzés, mely hálózatonként változik. Rengeteg kifogást hallottam már, hogy miért nem akarnak/tudnak elmenni ezekre az alkalmakra. Szóval itt is el szokott bukni egy réteg.
Törvényi keretek szabályozzák, ki lehet nevelőszülő, nyilatkozatot kell aláírni, hogy nincs eljárás ellene, nem vétett az 1997. évi Gyermekvédelmi törvény ellen, sőt a vele egy háztartásban élő nagykorúak sem. Bekérünk erkölcsi bizonyítványt, mégis van olyan, hogy valakiről időközben kiderül, folyik ellene eljárás, sőt olyan is, akinek a saját vér szerinti gyermeke szakellátásban van, mégis jelentkezik nevelőszülőnek. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, tragikusnak érzem.
De vegyük azt, hogy sikeres vizsgát tett, közben környezettanulmányt készítettünk, és beadtuk a kormányhivatalnak a működési engedély iránti kérelmet és meg is kapta. Sokan játszmáznak, árverezik a házat, és ez bizony kiderül. Nekünk leadhat olyan tulajdoni lapot, melyen ez nem látszik (nem hiteles másolat), de a kormányhivatal minden egyes esetben lekéri az ingatlan tulajdoni lapját, és árverezés alatt lévő házba senki sem kap működési engedélyt. (Jelzáloghitel lehet, albérlet lehet, kell hozzájáruló nyilatkozat a tulajdonostól, valamint ha az ingatlannak több tulajdonosa van, akkor minden egyes tulajdonostól kell.)
A kormányhivatal kimegy sok esetben helyszínre és megnézi az ingatlant.
Megvan a működési engedély, lehet fogadni a gyereket vagy gyerekeket. Sokan könnyű kereseti lehetőségnek tekintik (vagy az egyetlennek), hiszen nem egy nagy cucc a képzés, a bemenete meg 8 általános. Van, aki túlvállalja magát. Azt gondolja, hogy felnevelt 1-2-3-4 gyereket, akkor menni fog. Sajnos ez kevés. A mi gyerekeink minden esetben sérültek és a nevelőszülőnek azon kívül, hogy anyának (apának) kell lenni, és a családmodell szerint kell működnie (ne felejtsük el, az anya egyik legfontosabb tulajdonsága a feltétel nélküli szeretet), egyben professzionális segítőnek is kell lennie. Fel kell tudnia ismerni, mit tegyen, hogyan lépjen, merre kérjen, milyen szakembertől segítséget. (pszichológus, gyógypedagógus, gyógytornász, pszichiáter stb.) És ha ez is megvan, oda el is kell hordani a gyereket. Az autó, a jogosítvány nem feltétel (bár én annak tenném), nélküle macera, nem tudja elvinni, nem megy busz, nem megy vonat, nincs ismerős, aki elviszi…
És ott van egy vagy több gyerekkel, és egy hét alatt kiderül, hogy valóban 24 órás szolgálat, heti 7 napban, évi 365 napon. A fizetés meg ennyi: olvasásának folytatása
Részlet Stájn Emma Kőbölcső című, hamarosan megjelenő regényéből. A hősnő Németországban nevelőszülőként fogad be egy traumatizált, kétéves kislányt, két vér szerinti gyerek mellé. Az első hetek simán telnek, majd a kisgyerek viselkedése hirtelen megváltozik, hisztériás rohamokat kap, és nem válik le a nevelőanyukáról…
A kutyasétáltatás remek alkalmat ad arra, hogy megismertessük Luisával új környezetét. Apránként felfedezzük a házkörnyéki utcákat, a játszóteret, a parkot, beköszönünk a szomszédokhoz. A húsvéti szünet első napjai békében és nyugalomban telnek. Kezdünk felengedni, bár mindannyiunk számára hihetetlen, hogy nem sír, nem emlegeti sem a vér szerinti, sem a korábbi nevelőcsaládját és zavartalanul alussza át az éjszakákat. A vészharangok megállás nélkül konganak, de mi nem halljuk őket; beleveszünk a nagy, rózsaszín ködbe.
A tündérmese pontosan öt nappal a beköltözés után ér véget, amikor kézhez kapom a csomagot.
A kis doboz az édesanya rajzait tartalmazza, valamint egy fotómontázst magáról, a cicájukról, illetve az apáról. A gyámhivatali kísérőlevél értelmében köteles vagyok az ajándékokat átadni, valamint – fő a bizalom – azt fényképekkel dokumentálni.
Lulu egy rozsdás szögnek is úgy tud örülni, mint más a lottó jackpotnak. Az asztalhoz ültetem hát és elé halmozom a csomag tartalmát. Boldogan szemléli a színes, szívecskékkel telerajzolt lapot, amíg én ellövök néhány képet. Aztán a fotókat nézegeti, én pedig jobb híján várom a reakciót.
– Tudod ki van a képen? – teszem fel óvatosan a kérdést.
– Katze (cica) – válaszolja elégedetten.
– És ő ki? – mutatok a platina hajkoronás nőre.
– Oga – válaszolja bizonytalanul, miközben kérdőn néz rám. (Olga a szintén szőke szomszédasszonyunk, akivel az elmúlt napokban rendszeresen találkoztunk a ház előtt, és akinél „véletlenül” mindig volt csokoládé vagy gumicukor.)
– Nem, ő nem Olga, hanem az anyukád… ő pedig itt az apukád, emlékszel rájuk?
Csak egy rövid bólintás a válasz. Küldetés teljesítve – igyekszem lezárni magamban a történteket, miközben segítek az ajándékokat elrendezni a komód tetején. Nincs semmi tragikus az egész jelenetben, mégis a hideg futkos a hátamon. olvasásának folytatása
Egy izgalmas beszélgetésre hívlak. Szerdai vendégünk egész egyedülállóan sokoldalú tapasztalatot szerzett a meddőség, örökbefogadás és gyermekvédelem témáiban:
Egyszóval, igen széles körű rálátása van a blog témáira, amit szívesen el is mond nekünk.
Mikor: 2020. június 24-én szerdán 17:30-kor. olvasásának folytatása
Újabb videó! A Pszinapszis XXIII. Budapesti Pszichológiai Napok rendezvényén három pszichológus és egy jogász szakemberrel beszélgettünk az örökbefogadásról, én a moderátor voltam. A téma: amiről nem szoktunk beszélni az örökbefogadás kapcsán. Izgalmas volt a különböző területekről érkező szakemberek és a közönség között tolmácsolni. A beszélgetőtársak rendelkeztek egyetemi oktatóként, nevelőszülői hálózatnál, családsegítőben, igazságügyi szakértőként és örökbefogadók felkészítő tanfolyamán is szerzett tapasztalattal, szóval sok szempontból ráláttunk a témára. A hallgatóságról nem tudunk ennyit, de ha elkezditek nézni, egy-két dolog az ő örökbefogadáshoz való viszonyukról is kiderül. A kerekasztalnál szóba kerültek a téma alapjai, az örökbefogadásról való beszélgetés a gyermekkel, az örökbeadó anyák háttere, a nevelőszülők, a rendszerben felnövő fiatalok sorsa, az, hogy karitatív tett-e az örökbefogadás, de olyan érdekességek is, mint a vér szerinti apák jogai vagy az örökbefogadás felbontása. Mindössze hatvan perc, és ebbe még a hallgatók kérdései is belefértek. Nagyon örülök, hogy részt vehettem! olvasásának folytatása
Örökbe.hu 