Örökbe.hu

Az Utánkövetés rovatban megkeresem egy-egy régebbi írás szereplőjét, hogy mi történt vele azóta. Mónika 2015-ben adott interjút, akkor nevelőszülőként hat kicsit nevelt, és egy ikerpárt örökbe is fogadott közülük. Története a könyvemben is szerepelt. Azóta rengeteg változás történt az életében…

Hány évesek most a gyerekek?

Az ikreim pont ma lettek 9 évesek.

Mi változott nálatok a cikk óta?

Rengeteg. A nevelőszülőséget abbahagytam, elköltöztünk Győrbe, családi okok miatt. Munkahelyet váltottam, a gyerekek iskolát kezdtek és most újra járják az elsőt egy másik suliban. Új bébiszitterek, új barátok jöttek, állandóan változik körülöttünk minden, de egymásnak biztonságot és állandóságot adunk a mindennapokban. Egyedül nevelem őket, az apjuk külföldön van. Vele már nem vagyunk együtt, de baráti a kapcsolatunk.

Hogy vagytok tízes skálán?

8/10.

Mennyire nehéz?

8/10.

Mi a legnagyobb problémátok most?

Ilyen nincs, vannak mindig megoldandó feladatok, helyzetek, de a mottóm az, hogy megoldom, és nem süppedek a bajba, megyek és teszem a dolgom, hogy jobb legyen.

A legnagyobb örömötök?

Úgy néz ki, hogy el tudunk majd költözni egy családi házba, ezt tervezgetjük nagy örömmel. A fiam amiatt, hogy ott lehet kutyája.

Mik a terveid?

A költözés. Van egy szerelmem, akivel együtt szeretnénk még egy gyereket örökbe fogadni, így lennénk egy nagy család. A korhatáremelés miatt talán van is rá lehetőség. Beszélgettünk erről az ikrekkel és abszolút pozitívan álltak hozzá. Szeretném képezni magam, új munkahelyet keresek, ha költözünk, közben a gyerekek rendezése, hogy tengelyben maradjanak, bármi is történik… Még sok-sok tervem van.

Miért hagytad abba a nevelőszülőséget?

A gyerekeim nem tolerálták kisebb korukban az állandóan változó gyereksereget, akik nálunk voltak, a velük járó tortúrák őket is megviselték. Őrült lelkiismeret-furdalásom van, hogy ezt tettem a gyerekeimmel, a háttérbe helyeztem őket más gyerekek miatt, át kellett élniük a kihelyezésekkel és az örökbeadásokkal járó veszteséget, a folyamatos hivatali ellenőrzéseket, sok konfliktust. Hogy mindig volt itt más is, aki nem ide tartozott, mégis családtagként bántunk vele. Soha többé nem tennék ilyet, ez felelőtlenség volt. Nem gondoltam bele, utólag jöttem rá, mikor már tapasztaltam a károkat, a mindennapos kínokat. Még évekig, ha egy gyerek közelített felém és próbált velem kontaktust kialakítani, az ikrek rám tapadtak azt kiabálva, hogy “menj innen, ez az én anyukám”!

Én meg nem bírtam már sem mentálisan, sem fizikailag ellátni a 6-8 kisgyereket, akik nálam voltak. Teljesen kimerültem. Ezért hagytam abba. Ha lenne rá lehetőségem és az élethelyzetem olyan lenne, akkor szívesen csinálnám újra, nekem nem volt rossz élményem, csak a saját teherbíró képességem már nem tudtam fokozni.

Mit lett volna jó előre tudni?

Hogy ne vállaljam túl magam. Nagyon megterhelő 3-4 pici baba plusz az ovisok egy embernek egyedül, ezt nem mértem fel előre, azt hittem, én mindent bírok. Igen, volt nálam egyszerre 8 gyerek is pár hónapig, de 6 kicsi évekig élt nálam, csecsemőtől ovisig bezárólag. Nehéz volt, elfáradtam, de nagyon élveztem és örömmel csináltam. 

Nagyon hálás vagyok, hogy nevelőszülő lehettem, nagyon jó érzésekkel gondolok arra az időszakra minden nehézség ellenére. És ennek köszönhetem a gyerekeimet is, mert a nevelőszülőségem kapcsán jutottam el arra a pontra, hogy szeretnék saját gyereket. Előtte ezt a gondolatot teljesen elutasítottam, soha nem akartam, hogy gyerekem legyen, holott lehetett volna.

Sok gyereket örökbe adtál, van kapcsolatod velük?

Róluk egy ideig voltak infók, írtak levelet, beszéltünk néha telefonon, de már nem tudok róluk semmit.