Itt a Babaköszöntő, az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe gyereket. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Anikó és Péter

Kik vagytok? 12 éves házasok vagyunk, és az elmúlt 12 évben végigjártunk mindent, csak hogy gyermekünk lehessen. 2016 márciusában jelentkeztünk örökbefogadásra.

Miben vagytok mások, mint mások? Úgy érezzük, átlagos házaspár vagyunk.

Ki érkezett? Adrián kilenc hónaposan érkezett hozzánk országos listáról. Az első kilenc hónapját kórházban töltötte, mert ajak- és szájpadhasadékkal született.

Mennyit vártatok? Három és fél évet vártunk, mire megcsörrent a telefon.

Mennyit várt a gyerek? Születése után a vér szerinti anyja benn hagyta a kórházban. Egyszer-kétszer látogatta, míg 2019 májusában lemondott róla.

Miért pont ő? Miért pont ti? Nullától négyéves korig korrigálható betegséggel, származási kikötés nélkül várakoztunk. 2019 elején volt egy kiajánlásunk. 21 hónapos kisfiú, aki egy fürdőszobai baleset következtében megégett. Akkor átbeszéltük egymás között, hogy tulajdonképpen el tudunk fogadni kicsit betegebb gyermeket is, de végül nem minket választottak. Ezért, amikor érkezett az újabb telefon, könnyebb volt a döntés, de persze az interneten utánanéztünk, mit jelent egy szájpadhasadékos gyermek. Úgy éreztük, tudjuk vállalni a vele járó felelősséget. Ezután az iratbetekintés alkalmával, amikor megláttuk a fotóját, tudtuk, hogy ő a mi gyermekünk. Négy család közül választottak bennünket, valószínűleg azért, mert Szegeden lakunk, és az egyetem miatt az orvosi ellátás magasabb szintű. De ezt csak mi gondoljuk, az örökbefogadási tanácsadó nem árulta el, hogy miért pont bennünket választottak.

Miért vártatok ilyen sokat? Nagyon elfogadóak voltatok. A határozatunkban nem tettünk származási kikötést, és nem is mondták, hogy van teendőnk ezzel kapcsolatban. 2018-ban egy örökbefogadó szülőtől hallottuk, hogy kell írni egy nyilatkozatot, hogy elfogadunk roma gyereket is. Mi nyugodtak voltunk, hiszen nem tettünk származási kikötést és ezt mondtuk is az ügyintézőnek. Aztán a külön nyilatkozat után lett végül is kiajánlásunk. Ezen már mi nem rágódunk, csak azt sajnáljuk, hogy így nem fogadhatunk örökbe még egy gyereket (a feleségem 44 évvel idősebb Adriánnál).

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az ideiglenes kihelyezés alatt is lehet gyedre menni a gyermek régi adataival.

A legnagyobb problémátok most: Igazán nincs problémánk. Adrián érkezésével minden gondunk elszállt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk minden úgy történt, ahogy tanultuk, kivéve a rápillantást, mert mi egész nap Adriánnal maradtunk már az első alkalommal. Read the rest of this entry →

Itt a Babaköszöntő, az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe gyereket. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Kik vagytok? Átlagos katolikus család vagyunk egy 10 éves vér szerinti gyerekkel. Mi nagyon szerettünk volna gyermeket, ő pedig egy testvérkét. Mivel nem érkezett természetes úton, az örökbefogadás mellett voksoltunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolnánk, hogy mások vagyunk. Mi is csak a családbővülésre vágytunk, ahogy általában a többiek. Talán annyi különbséggel, hogy meg sem fordult a fejünkben a lombik vagy más orvosi beavatkozások. Úgy gondoltuk, ha nem hozzánk születik gyermekünk, akkor máshová. Megkeressük, kivárjuk egymást. A Jóistenre bíztuk.

Ki érkezett? Egy csodaszép másfél éves kislány érkezett megyei listáról (Győr-Moson-Sopron). Szuper nevelőszülei voltak, akik alig két hónapos kora óta nevelték, szerették. Hála a sok gondoskodásnak, egészséges, fizikailag és mentálisan is teljesen a korának megfelelő állapotú, okos, értelmes, s mindezeket megspékelve gyönyörű kislány.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva két és fél évet.

Mennyit várt a gyerek? Miután az édesanya nem látogatta, nagyon gyorsan örökbe adható státuszra került. Néhány hónap volt, mire a papírok elkészültek, s minket megtaláltak Neki.

Miért pont ő? Hivatalosan az első kiajánlásunk volt a két és fél év alatt. Előtte kétszer képbe kerültünk az országos listán, de végül nem minket választottak. Rozi szerelem volt az első hallásra, majd látásra is. Nem volt semmi kétségünk, már az iratbetekintéskor tudtuk, megtaláltuk a lányunkat.

Miért pont ti? Nem tudjuk, hanyadikak voltunk a sorban, de még voltak előttünk bőven. Mi azonban nagyon elfogadók voltunk mind származás, mind pedig betegségek tekintetében. Azt mondták, a származás volt az, ami elsősorban döntött.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Minden örökbefogadás annyira egyedi, hogy sajnos előre nem lehet okosságokat mondani.

A legnagyobb problémátok most: Nincsenek ilyenek, vagyis csak a szokásos. Fogzás, akaratérvényesítés, hisztik… Mindig valami apróság, amit egy nagy öleléssel meg lehet oldani.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nem képzeltünk el előre semmit, így minden csak úgy alakult, mondhatni ment s megy ma is a maga útján.

Miről olvasnál szívesen? Felnőtt örökbefogadottak gondolatairól.

***** Read the rest of this entry →

Bemutatkoznak azok az olvasók, akik a közelmúltban fogadtak örökbe. 

Nicknév: Bogdán-Bödők Család

Kik vagytok? Egy nagycsalád vagyunk. Marci érkezése előtt is volt már négy vér szerinti gyermekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Mozaik nagycsalád vagyunk. Benjámin, Jonatán, Sára az előző házasságomból való gyermekek. Abigél a második férjemmel közös gyermek. Titokban vágytunk még egy közös fiúgyermekre, de ez nálam már nem lett volna lehetséges a fizikai állapotom miatt.

Ki érkezett? Marci 2 hetesen érkezett hozzánk, akkor még nevelt gyermekként a legnagyobb fiam, Benjámin születésnapján. Előzetes telefonos egyeztetés alapján, mivel a férjem nem volt otthon, 10 perc alatt döntöttük el, hogyan legyen tovább, vállaljuk-e. Majd mikor megbeszéltük, kikértem a gyerekek véleményét is, hogy mit szólnának hozzá. Nagy volt az öröm!

Mennyit vártatok? Miután hazahoztuk a kórházból, felette imádkozva mondtam Istennek, hogy bármire nyitott vagyok. Ha az a feladatom, akkor hazagondozom a vér szerinti anyukához. Ha egy örökbefogadó családhoz kell majd gondoznom, azt is megteszem. De ha Isten nekünk szánta, azt is nagy örömmel fogadom el!

Mennyit várt a gyerek? A vér szerinti anya csak az első két láthatásra jött el, majd egy évig teljesen eltűnt, nem jelentkezett, nem tudtunk róla semmit. Marci a hivatali eljárások után, 2,5 évesen lett a miénk.

Miért pont ő? Emlékszem arra az éjszakára, mielőtt elhoztuk a kórházból. Ültem az ágyon, nem tudtam aludni. Féltem attól, milyen szülője leszek Marcinak. Csak a nevét tudtam, nem tudtam róla semmit sem. Közben azon imádkoztam, hogy barna haja és barna szeme legyen, mert nálunk mindenkinek az van. Ennek ellenére Marci kék szemű, és bár a baba haja barna volt, azóta szőke lett. Az egyetlen a fekete szempillája, ami sötét rajta. De Ő így gyönyörű, és így a miénk.

Miért pont ti? Tulajdonképp a vér szerinti anya választása voltunk mi. Marcit kétszer látogatta meg, majd többet nem jött. Amikor Marci elmúlt egyéves, a gyámunk felhívott egy tavaszi napon, és megkérdezte, tudom-e a nagy hírt. Összeszorult a szívem, mert arra számítottam, hogy Marcit elviszik. Azonban a gyám elmondta, hogy a vér szerinti anya besétált a gyámhivatalba, és nyilatkozatot tett arról, hogy le szeretne mondani gyermekéről, de csak a mi javunkra, mert úgy látta, hogy nálunk jobb helyen lesz Marci, és a köztünk kialakult kötődést nem szeretné megbolygatni. Elkezdtem emiatt nagyon tisztelni az anyát. Nyílt örökbefogadással döntött úgy, hogy lemond a gyermekéről, és biztosít neki egy olyan jövőt, amit ő talán nem tudott volna megteremteni. Szoktam neki fényképeket küldeni, és ő mindig küld ajándékot Marci számára születésnapokon és karácsonykor is. Nem tolakszik, de néha rákérdez, hogy vagyunk.

Emlékszem arra a napra, amikor az illetékes gyámhivatal nem hivatalos látogatást tett nálunk két pszichológussal a gyámon keresztüli előzetes üzenet után. Ajánlották, hogy az összes gyermekünk legyen otthon. Az egyik pszichológus tapogatózva megkérdezte tőlem, hogy mi lenne, ha mégis úgy döntenének, hogy Marcit nem hagyják nálunk, hanem elviszik máshova örökbe. Mire szóra nyitottam volna a számat, a nagyfiam, Benjámin leosztotta a hölgyet. „Itt olyan opció nincs, Marcit nem viszik innen sehova, ő a mi testvérünk!”

A tanács, ami jól jött volna utólag: A gyámhivatal részéről sokszor sugallták azt az örökbefogadás folyamatában, hogy más (várakozók) gyermekét halászom el. Emiatt volt, hogy lelkiismeret-furdalásom volt. Időbe telt, amire rájöttem, mindenkinek van saját elkészített gyermeke, és Marci nekünk született, annak ellenére, hogy már volt négy gyermekünk. Isten nekünk ajándékozta. Ezért kapta második névként a Máté nevet, ami annyit jelent: Isten ajándéka.

A legnagyobb problémátok most: Marcinak szeretnénk az összes lehetőséget biztosítani a lehető legjobb fejlődéshez, azonban ez nehezen kivitelezhető, a nagy szakemberhiány miatt. Főleg a térségünkben.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk szinte minden másképp volt. Speciális helyzetünk volt és van. De nagy élmény látni a gyerekeimet, ahogy Marci körül rajzanak. És Marci helyzete is irigylésre méltó, hiszen mellettünk, szülei mellett van még két bátyja és két nővére, és a nagyszülők, akik mind nagyon szeretjük őt!!!

Miről olvasnál szívesen? Szívesen tudnék arról többet, hogyan lehet a nyílt örökbefogadásnál jól csinálni majd a jövőre vonatkozó dolgokat. Bár tudnám, mit mondhatok majd a vér szerinti anyáról, ha a kisfiam róla kérdez! Mi lesz számára a legjobb és legmegnyugtatóbb válasz?

****** Read the rest of this entry →