Öt család mutatkozik be a Babaköszöntőben. A történetek pont olyan változatosak, mint az olvasók! Nyílt örökbefogadás a megyei listáról, testvér civil szervezeten keresztül, kisfiú az országos listáról, örökbefogadás egyedülállóként illetve nevelőszülőként. Szeretettel gratulálok a családoknak, és várom az új történeteket a rovatba!

Nicknév: Nincs nicknevünk, csak olvasói vagyunk a blognak.

Kik vagytok? Negyvenes házaspár vagyunk, van már egy örökbefogadott kisfiunk, ő most lesz 8 éves. Őt is, és immár 8 hónapos kislányunkat is, nyílt örökbefogadással, újszülöttként fogadtuk örökbe.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy kétszeres örökbefogadók vagyunk. És hogy a férjemnek az első pillanatban sem volt semmilyen ellenvetése az örökbefogadás ellen. Nem kellett érlelnie magában, nem volt gondolkodási folyamat, ahogyan azt nagyon sokszor, – főleg az apák esetében – megelőzi ezt a döntést.

Ki érkezett? Egy egynapos, gyönyörű, jó kedélyű, állandóan mosolygós, nyugodt pici lány. Aki a mindig izgága, hebrencs és talán túlságosan is aktív kisfiunk után igen érdekes “tanulmány” számunkra. Nem gondoltuk, hogy egy gyermek ilyen is lehet…:-)

Mennyit vártatok? Három évet. Azért viszonylag kevesebbet, mert a Gólyahír Egyesület, – amelyen keresztül az örökbefogadás történt -, igyekszik figyelni arra, hogy a testvérek között ne legyen túl nagy korkülönbség. A kisfiam pedig már közel nyolcéves.

Miért pont ti? Ezúttal viszonylag megengedők voltunk. Mind az egészségi állapotot, mind pedig a származást illetően. Vállaltunk tehát roma gyermeket is, 0-2 éves korig. Annyit tudunk, hogy mi azért is ugrottunk előbbre a sorban, mert az az örökbefogadó pár, akik előttünk nézték meg a pici babát, a származására hivatkozva nemet mondtak rá. A mai napig nem értjük miért, elnézve a gyönyörű pofiját, arányos és szép termetét. De ennek így kellett történnie. Ha ők nem így döntenek, mi sosem ismerjük meg azt a kivételes kicsi lányt.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Még nincs olyan élethelyzet, amit ne tudtunk volna kezelni, de számítunk rá, hogy hamarosan jönni fognak ezek is. Talán amivel kapcsolatban jó volna majd egy-két tanács, hogy hogyan kezeljük a Facebook nyújtotta lehetőségeket, amikkel valószínűleg mindkét gyermek élni fog majd a gyökereik felkutatásánál.

A legnagyobb problémátok most: Míg a bölcsődében, óvodában nem is volt kérdés, hogy meg kell-e mondanunk az örökbefogadás tényét, most, hogy a kisfiam kisiskolás, felvetődtek bizonyos kételyek bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi szolgálja a gyermek hosszútávú érdekeit. A tanítóknak, úgy gondoljuk, mindenképpen tudniuk kell, de hogy a szülőkre ez mennyire tartozik, az már egy bonyolultabb kérdés szerintünk. Read the rest of this entry →

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Három házaspár és egy egyedülálló anyuka sikeresen örökbe fogadott, egy régi ismerősünknek pedig kisbabája született. Továbbra is várom a rovatba azok jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, és szívesen megosztják az örömüket!

Nicknév: rendszeres olvasó vagyok

Kik vagytok? 2012-ben házasodtunk össze, már abban a tudatban, hogy valamikor elindítjuk az örökbefogadást. 2014-ben ezt meg is tettük. Sokat olvastunk a témában, többek között ezen az oldalon is. Nagy segítség volt.
Megfordult a fejünkben a várakozás alatt, hogy akár külföldről is fogadnánk örökbe. De végül azt az utat nem kezdtük bejárni. Az első gyermekünkre/ gyermekeinkre vártunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Abban, hogy nekem már a születésemkor eldőlt, hogy nem lehet vér szerinti gyermekem. A férjem már a megismerkedésünkkor tudta, hogy ez az egyetlen út, hogy gyermekünk legyen. Amikor a Tegyeszhez jelentkeztünk a megyénkben, 3 éve, mi voltunk a legfiatalabbak a magunk 27 évével.

Ki érkezett? Bálint, 2 hónaposan. Egészséges, gyönyörű kisfiú. Az előéletéről nem tudunk semmit, inkubátorba helyezték. A nevét is, amivel hozzánk érkezett, a nővérektől kapta.

Mennyit vártatok? 2 hónap híján 3 évet vártunk a telefonra.

Mennyit várt a gyerek? Már 2 hetes korában örökbe adhatónak nyilvánították, és ki is ajánlották, azonban valaki jelentkezett érte, hogy az ő gyereke. Mivel Bálint inkubátorba helyezett baba, így ennek a személynek bizonyítani kellett volna az állítását, de ezt nem tette meg a jelentkezését követően. Így a határidők leteltével újra örökbe adhatónak nyilvánították és megint ki ajánlották.

Miért pont ő? Egészséges, fehér bőrű, 0-12 hónapos fiút vagy lányt, esetleg kettes ikerpárt szerettünk volna.

Januárban jött az első telefonunk, épp munkába indultam. Egy újszülött baba fogadására, ha készen állunk, akkor mehetünk őt megnézni. Sajnos a férjem ekkor külföldön volt a munkájával kapcsolatban néhány hétre. Valahogy éreztük, hogy így fog bekövetkezni, de a várakozás alatt azért az élet zajlik. Én nagyon összetörtem, hisz egyedül nem mehettem a babáért. A feldolgozás abban  nyilvánult meg, hogy most már minden időmet arra szántam, hogy meglegyen minden, ami egy 0-12 hónapos gyermeknek szüksége lehet.

Mikor a férjem hazaérkezett, tájékoztattuk a  munkahelyünket, hogy örökbe fogadunk és a családtagjainkat, hogy hamarosan babánk érkezik.

Három nappal később, hogy tájékoztattuk a munkahelyet, jött a telefon, hogy van egy két hónapos kisfiú. Nagyon örültünk. Másnap már utaztunk is, hogy hallhassunk róla és azt is sikerült megszervezni, hogy még aznap lássuk. Mondanom sem kell, első látásra beleszerettünk és csak könnyeztünk, hogy ő valóban a miénk lehet. 2 nap múlva már be is költöztünk a csecsemőotthonba hozzá, a megismerkedésünk első hetére. Közben míg mi ismerkedtünk, a család tagjaink végleg baba-baráttá varázsolták az otthonunkat, hisz erre nekünk már nem volt alkalmunk. A barátaink pedig, tudván a baba korát, a babaruhákat szedték össze és készítették elő számunkra.
Csodálatos, hogy az első és második alkalommal is nekünk ajánlották ki őt. Szerencsés véletlen, hogy letelt az a hat hetes határidő, amíg az édesanya visszavonhatja a lemondó nyilatkozatát és visszakérheti a babát, így a mi esetünkben ezzel már nem kellett számolnunk. Megvárt minket és ettől csak még nagyobb csoda lett az életünk történetében.

Miért pont ti? Mi jöttünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A mi történetünkben vannak olyan részek, amire azt mondhatnánk, hogy szörnyű. És igazságtalanul alakultak a dolgok, viszont látva az egész történetet, visszatekintve úgy gondolom, hogy minden a lehető legcsodálatosabban történt és minden okkal.
Ha javasolhatnék valamit az örökbefogadó szülőknek, akkor az az lenne, míg várják a babát, hogy megérkezzen családjukba, ne mondjanak le terveikről, éljék az életüket, tegyenek dolgokat, amit szeretnének és minden úgy fog történni, ahogy és amikor történnie kell és minden okkal.

Miről olvasnál szívesen? Bármiről, ami az örökbefogadással és ügyintézésével kapcsolatos.

Read the rest of this entry →