Itt az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik a közelmúltban fogadtak örökbe kicsi vagy nagyobb gyereket. Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen!

Nicknév: AnniPanni, de inkább a fb-csoportban vagyunk aktívak.

Kik vagytok? Harmincas házaspár vagyunk Vajdaságból, Szerbiából. Öt éve házasodtunk össze, alapvetően egészségügyi problémák miatt, könnyű szívvel és nagyon határozottan léptünk az örökbefogadás útjára, kislányunk tavaly augusztusban érkezett hozzánk.

Miben vagytok mások, mint mások? A blog olvasóinak legnagyobb részéhez képest valószínűleg abban, hogy nem Magyarországon vettünk részt az örökbefogadási folyamatban. Egyébként mi is, mint mindenki, nagyon vágytunk gyerekre, arra, hogy megoszthassuk a szeretetünket még valakivel. Az örökbefogadás mindig ott volt a levegőben, korábban nagy egyetértésben tervezgettük, hogy néhány vér szerinti gyerek után majd belevágunk. Végül az első gyerekünk érkezett örökbefogadás útján a családunkba, és ez így tökéletes.

Ki érkezett? Léna, 13 hónaposan, nevelőszülőktől, kb. 100 km-ről (Szerbiában csak országos lista létezik). Hatalmas szeretetben nevelgették, könnyes volt a búcsú, és azóta is aktívan tartjuk a kapcsolatot, egyelőre írásban, de mindenképpen vissza fogunk majd látogatni hozzájuk. A kislányunk egy életvidám, aktív, gyönyörű kis szeretetgombóc, nála csodálatosabb gyereket elképzelni sem tudunk (természetesen). 🙂

Mennyit vártatok? Ez összetett kérdés, mert esetünkben, tőlünk független okok miatt, elképesztően hosszúra (másfél évre) nyúlt a jelentkezési procedúra, a várólistára kerülésünk után viszont mindössze 23 nappal csörgött a telefon. Még ezután is meglehetősen megerőltető időszak állt előttünk, ugyanis nálunk több körös „válogatón” jelölik ki végül a legalkalmasabbnak tűnő jelentkezőt az 5-10 értesített pár közül, de utólag visszagondolva természetesen megérte minden várakozással töltött perc.

Mennyit várt a gyerek?  Tíznapos kora óta élt a nevelőszülőknél, és körülbelül tízhónapos korában nyilvánították örökbefogadhatónak.

Miért pont ő? Származási kikötés nélkül várakoztunk 1-4 éves, egészséges vagy korrigálható egészségügyi problémával élő gyerekre. Ezekkel a kikötésekkel a statisztikák szerint a szerbiai várakozók között csodabogárnak számítottunk (főként a származási kikötés hiánya miatt), ezt az ügyintézőnk is hangsúlyozta.

Ehhez képest egy világosbarna hajú, kék szemű gyermek érkezett, de arra a kérdésre, hogy ez hogyan lehetséges, persze nem keressük a választ, annyira a miénk a kislányunk most már.

Miért pont ti? Ez számunkra is nagy kérdés volt, hiszen több rostán is át kellett mennünk, mire mi lettünk a befutók.  Meg is kérdeztük az ottani team-et, hogy miért esett végül ránk a választás, és négy dolgot jelöltek meg: a nemzetiségünket, az életkorunkat, a dinamikus személyiségünket és azt, hogy mindketten néptáncosok-népzenészek voltunk/vagyunk, ez nagyon tetszett nekik, mert összekötötték a magyar identitás kialakításával a kisebbségi léthelyzetben (a kislányunk magyar származású, bár szerb családban élt, mert nem volt lehetőség magyar nevelőszülőknél elhelyezni).  És persze mert az Égiek is így akarták! Ebben biztosak vagyunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az első néhány napot csak túl kell élni! Nem kell agyalni, pánikolni, stresszelni, csak túlélni. És minden nappal minden egyre könnyebb lesz. 🙂

A legnagyobb problémátok most: Egyelőre semmi, ami összefüggésben állna az örökbefogadással, hétköznapi apró-cseprő, átmeneti problémáink vannak, mint minden családnak. Az életünk kiteljesedett, minden új értelmet kapott, az esetleges gondokra pedig megoldandó feladatként tekintünk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Talán az, hogy végig arra készítettek bennünket, hogy az első kiajánlásból ritkán lesz sikeres örökbefogadás, hiszen sok pár van képben még ilyenkor, így fel kellett készülnünk a kudarcra, de végül mégsem volt feldolgoznivalónk. Illetve az, hogy milyen gyorsan lezajlott maga a folyamat, hiszen az első találkozáshoz képest 1,5 héten belül itthon volt a kislányunk.

Miről olvasnál szívesen? Minden érdekel bennünket, és nagyon szívesen viszontlátnánk a korábbi interjúkban megismert családokat. 

****** Read the rest of this entry →

Itt a Babaköszöntő, az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe gyereket. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Anikó és Péter

Kik vagytok? 12 éves házasok vagyunk, és az elmúlt 12 évben végigjártunk mindent, csak hogy gyermekünk lehessen. 2016 márciusában jelentkeztünk örökbefogadásra.

Miben vagytok mások, mint mások? Úgy érezzük, átlagos házaspár vagyunk.

Ki érkezett? Adrián kilenc hónaposan érkezett hozzánk országos listáról. Az első kilenc hónapját kórházban töltötte, mert ajak- és szájpadhasadékkal született.

Mennyit vártatok? Három és fél évet vártunk, mire megcsörrent a telefon.

Mennyit várt a gyerek? Születése után a vér szerinti anyja benn hagyta a kórházban. Egyszer-kétszer látogatta, míg 2019 májusában lemondott róla.

Miért pont ő? Miért pont ti? Nullától négyéves korig korrigálható betegséggel, származási kikötés nélkül várakoztunk. 2019 elején volt egy kiajánlásunk. 21 hónapos kisfiú, aki egy fürdőszobai baleset következtében megégett. Akkor átbeszéltük egymás között, hogy tulajdonképpen el tudunk fogadni kicsit betegebb gyermeket is, de végül nem minket választottak. Ezért, amikor érkezett az újabb telefon, könnyebb volt a döntés, de persze az interneten utánanéztünk, mit jelent egy szájpadhasadékos gyermek. Úgy éreztük, tudjuk vállalni a vele járó felelősséget. Ezután az iratbetekintés alkalmával, amikor megláttuk a fotóját, tudtuk, hogy ő a mi gyermekünk. Négy család közül választottak bennünket, valószínűleg azért, mert Szegeden lakunk, és az egyetem miatt az orvosi ellátás magasabb szintű. De ezt csak mi gondoljuk, az örökbefogadási tanácsadó nem árulta el, hogy miért pont bennünket választottak.

Miért vártatok ilyen sokat? Nagyon elfogadóak voltatok. A határozatunkban nem tettünk származási kikötést, és nem is mondták, hogy van teendőnk ezzel kapcsolatban. 2018-ban egy örökbefogadó szülőtől hallottuk, hogy kell írni egy nyilatkozatot, hogy elfogadunk roma gyereket is. Mi nyugodtak voltunk, hiszen nem tettünk származási kikötést és ezt mondtuk is az ügyintézőnek. Aztán a külön nyilatkozat után lett végül is kiajánlásunk. Ezen már mi nem rágódunk, csak azt sajnáljuk, hogy így nem fogadhatunk örökbe még egy gyereket (a feleségem 44 évvel idősebb Adriánnál).

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az ideiglenes kihelyezés alatt is lehet gyedre menni a gyermek régi adataival.

A legnagyobb problémátok most: Igazán nincs problémánk. Adrián érkezésével minden gondunk elszállt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk minden úgy történt, ahogy tanultuk, kivéve a rápillantást, mert mi egész nap Adriánnal maradtunk már az első alkalommal. Read the rest of this entry →

Itt a Babaköszöntő, az olvasók kedvenc rovata. Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe gyereket. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Kik vagytok? Átlagos katolikus család vagyunk egy 10 éves vér szerinti gyerekkel. Mi nagyon szerettünk volna gyermeket, ő pedig egy testvérkét. Mivel nem érkezett természetes úton, az örökbefogadás mellett voksoltunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolnánk, hogy mások vagyunk. Mi is csak a családbővülésre vágytunk, ahogy általában a többiek. Talán annyi különbséggel, hogy meg sem fordult a fejünkben a lombik vagy más orvosi beavatkozások. Úgy gondoltuk, ha nem hozzánk születik gyermekünk, akkor máshová. Megkeressük, kivárjuk egymást. A Jóistenre bíztuk.

Ki érkezett? Egy csodaszép másfél éves kislány érkezett megyei listáról (Győr-Moson-Sopron). Szuper nevelőszülei voltak, akik alig két hónapos kora óta nevelték, szerették. Hála a sok gondoskodásnak, egészséges, fizikailag és mentálisan is teljesen a korának megfelelő állapotú, okos, értelmes, s mindezeket megspékelve gyönyörű kislány.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva két és fél évet.

Mennyit várt a gyerek? Miután az édesanya nem látogatta, nagyon gyorsan örökbe adható státuszra került. Néhány hónap volt, mire a papírok elkészültek, s minket megtaláltak Neki.

Miért pont ő? Hivatalosan az első kiajánlásunk volt a két és fél év alatt. Előtte kétszer képbe kerültünk az országos listán, de végül nem minket választottak. Rozi szerelem volt az első hallásra, majd látásra is. Nem volt semmi kétségünk, már az iratbetekintéskor tudtuk, megtaláltuk a lányunkat.

Miért pont ti? Nem tudjuk, hanyadikak voltunk a sorban, de még voltak előttünk bőven. Mi azonban nagyon elfogadók voltunk mind származás, mind pedig betegségek tekintetében. Azt mondták, a származás volt az, ami elsősorban döntött.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Minden örökbefogadás annyira egyedi, hogy sajnos előre nem lehet okosságokat mondani.

A legnagyobb problémátok most: Nincsenek ilyenek, vagyis csak a szokásos. Fogzás, akaratérvényesítés, hisztik… Mindig valami apróság, amit egy nagy öleléssel meg lehet oldani.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nem képzeltünk el előre semmit, így minden csak úgy alakult, mondhatni ment s megy ma is a maga útján.

Miről olvasnál szívesen? Felnőtt örökbefogadottak gondolatairól.

***** Read the rest of this entry →

Bemutatkoznak azok az olvasók, akik a közelmúltban fogadtak örökbe. 

Nicknév: Bogdán-Bödők Család

Kik vagytok? Egy nagycsalád vagyunk. Marci érkezése előtt is volt már négy vér szerinti gyermekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Mozaik nagycsalád vagyunk. Benjámin, Jonatán, Sára az előző házasságomból való gyermekek. Abigél a második férjemmel közös gyermek. Titokban vágytunk még egy közös fiúgyermekre, de ez nálam már nem lett volna lehetséges a fizikai állapotom miatt.

Ki érkezett? Marci 2 hetesen érkezett hozzánk, akkor még nevelt gyermekként a legnagyobb fiam, Benjámin születésnapján. Előzetes telefonos egyeztetés alapján, mivel a férjem nem volt otthon, 10 perc alatt döntöttük el, hogyan legyen tovább, vállaljuk-e. Majd mikor megbeszéltük, kikértem a gyerekek véleményét is, hogy mit szólnának hozzá. Nagy volt az öröm!

Mennyit vártatok? Miután hazahoztuk a kórházból, felette imádkozva mondtam Istennek, hogy bármire nyitott vagyok. Ha az a feladatom, akkor hazagondozom a vér szerinti anyukához. Ha egy örökbefogadó családhoz kell majd gondoznom, azt is megteszem. De ha Isten nekünk szánta, azt is nagy örömmel fogadom el!

Mennyit várt a gyerek? A vér szerinti anya csak az első két láthatásra jött el, majd egy évig teljesen eltűnt, nem jelentkezett, nem tudtunk róla semmit. Marci a hivatali eljárások után, 2,5 évesen lett a miénk.

Miért pont ő? Emlékszem arra az éjszakára, mielőtt elhoztuk a kórházból. Ültem az ágyon, nem tudtam aludni. Féltem attól, milyen szülője leszek Marcinak. Csak a nevét tudtam, nem tudtam róla semmit sem. Közben azon imádkoztam, hogy barna haja és barna szeme legyen, mert nálunk mindenkinek az van. Ennek ellenére Marci kék szemű, és bár a baba haja barna volt, azóta szőke lett. Az egyetlen a fekete szempillája, ami sötét rajta. De Ő így gyönyörű, és így a miénk.

Miért pont ti? Tulajdonképp a vér szerinti anya választása voltunk mi. Marcit kétszer látogatta meg, majd többet nem jött. Amikor Marci elmúlt egyéves, a gyámunk felhívott egy tavaszi napon, és megkérdezte, tudom-e a nagy hírt. Összeszorult a szívem, mert arra számítottam, hogy Marcit elviszik. Azonban a gyám elmondta, hogy a vér szerinti anya besétált a gyámhivatalba, és nyilatkozatot tett arról, hogy le szeretne mondani gyermekéről, de csak a mi javunkra, mert úgy látta, hogy nálunk jobb helyen lesz Marci, és a köztünk kialakult kötődést nem szeretné megbolygatni. Elkezdtem emiatt nagyon tisztelni az anyát. Nyílt örökbefogadással döntött úgy, hogy lemond a gyermekéről, és biztosít neki egy olyan jövőt, amit ő talán nem tudott volna megteremteni. Szoktam neki fényképeket küldeni, és ő mindig küld ajándékot Marci számára születésnapokon és karácsonykor is. Nem tolakszik, de néha rákérdez, hogy vagyunk.

Emlékszem arra a napra, amikor az illetékes gyámhivatal nem hivatalos látogatást tett nálunk két pszichológussal a gyámon keresztüli előzetes üzenet után. Ajánlották, hogy az összes gyermekünk legyen otthon. Az egyik pszichológus tapogatózva megkérdezte tőlem, hogy mi lenne, ha mégis úgy döntenének, hogy Marcit nem hagyják nálunk, hanem elviszik máshova örökbe. Mire szóra nyitottam volna a számat, a nagyfiam, Benjámin leosztotta a hölgyet. „Itt olyan opció nincs, Marcit nem viszik innen sehova, ő a mi testvérünk!”

A tanács, ami jól jött volna utólag: A gyámhivatal részéről sokszor sugallták azt az örökbefogadás folyamatában, hogy más (várakozók) gyermekét halászom el. Emiatt volt, hogy lelkiismeret-furdalásom volt. Időbe telt, amire rájöttem, mindenkinek van saját elkészített gyermeke, és Marci nekünk született, annak ellenére, hogy már volt négy gyermekünk. Isten nekünk ajándékozta. Ezért kapta második névként a Máté nevet, ami annyit jelent: Isten ajándéka.

A legnagyobb problémátok most: Marcinak szeretnénk az összes lehetőséget biztosítani a lehető legjobb fejlődéshez, azonban ez nehezen kivitelezhető, a nagy szakemberhiány miatt. Főleg a térségünkben.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk szinte minden másképp volt. Speciális helyzetünk volt és van. De nagy élmény látni a gyerekeimet, ahogy Marci körül rajzanak. És Marci helyzete is irigylésre méltó, hiszen mellettünk, szülei mellett van még két bátyja és két nővére, és a nagyszülők, akik mind nagyon szeretjük őt!!!

Miről olvasnál szívesen? Szívesen tudnék arról többet, hogyan lehet a nyílt örökbefogadásnál jól csinálni majd a jövőre vonatkozó dolgokat. Bár tudnám, mit mondhatok majd a vér szerinti anyáról, ha a kisfiam róla kérdez! Mi lesz számára a legjobb és legmegnyugtatóbb válasz?

****** Read the rest of this entry →

Bemutatkoznak a nemrég örökbefogadott családok. Egy kislány anyukára lelt, egy házaspárhoz az első kisgyerek érkezett, két újszülött kislány családra talált, két házaspár pedig már a kistestvérnek örülhet. Szeretettel gratulálok a szülőknek! Jelentkezzetek a rovatba, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Nicknév: Hamsa

Kik vagytok? Egyedülállóként fogadtam örökbe 2 év 4 hónaposan a kislányomat. Régóta tudtam, hogy ezt szeretném. Tudni azonban kevés. Zsigerből éreznem is kellett ezt ahhoz, hogy elinduljak az úton. 40 éves korom körül érett be ez az érzés. Nincsen olyan ismert problémám, ami miatt ne szülhettem volna. Nem próbáltam teherbe esni akkor sem, amikor párkapcsolatban éltem.

Miben vagytok mások, mint mások?  Néha azt hiszem, hogy rendkívül különlegesek vagyunk mi ketten együtt 🙂 Egy félig algíri anya a cigány kislányával… aztán rájövök, hogy pont olyanok vagyunk, mint minden másik egyszülős család, csak egy olyan családban, aminek szűkebb és tágabb értelembe vett tagjai a világ különböző pontjain élnek, házasodtak, alapítottak családot. Igen, talán abban különbözünk, hogy családi hátterünk nagyon multikulti. A vegyes házasságokból kifolyólag etnikailag és vallásilag is nagyon vegyes az összetétel: arab, magyar, német, cigány, muszlim, keresztény (annak több ága), ateista, zsidó rokonok ülték körbe eddig is az asztalt családi összejöveteleken. És ebbe a családba érkezett meg cigány származású kislányom.

Ki érkezett? 2 év 4 hónapos kislány, Somogy megyéből, országos listán, fizikailag, szellemileg, mentálisan és minden szempontból tökéletesen egészségesen. Csodálatos, lelkiismeretes nevelőszülők gondoskodtak róla, akik egyszerre nevelték szívvel és ésszel.

Mennyit vártál? Az első alkalmassági határozattól számítva 11 hónap telt el a kiajánlásig. Read the rest of this entry →

Itt az olvasók kedvenc rovata, ahol röviden elmesélik a történetüket a frissen örökbefogadó szülők. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, mindenkit szeretettel várok, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után gyereke született. A zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok.

Nicknév: Kriszta és Tomi

Kik vagytok? Az átlagnál picit fiatalabb, 28 és 33 éves házaspár vagyunk Pest megyéből. 6 éve vagyunk egy pár, 2015 óta vagyunk házasok. Bár több hormonkezelést megpróbáltunk, lombikig egyszer sem jutottunk el, amit egyáltalán nem bánok. Egy korábbi nőgyógyászati műtét miatt már 18 éves koromban megmondták, hogy valószínűleg nem lehet természetes úton gyermekem, így nem ért minket váratlanul a sikertelenség. Nem is vártunk sokat, 3 sikertelen kezelés után be is adtuk a jelentkezésünket a Pest megyei Tegyszhez.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben. Fiatal pár vagyunk, akik gyermeket, családot szerettek volna.

Ki érkezett? Patrik érkezett bizonytalan idővel korábban, a maga 2200 grammjával és 45 cm-rel a Fészek Alapítványon keresztül. (Ezúton is hálásak vagyunk az Alapítványnak, hogy Patrik a családunk része lett.) Egyedi eset a miénk, Patrikra (vagyis a vér szerinti anyukájára) születése előtt többen nemet mondtak a körülményei miatt. Nagy volt az egészségügyi kockázat, és gondozatlan terhesség volt. A szülésig a baba nemét sem lehetett tudni. Ettől többen megijedtek, a mi szerencsénkre. Mi abban maradtunk, hogy látatlanban sosem mondunk nemet. És milyen jól tettük, hiszen minden elrettentő hír ellenére Patrik makkegészségesen született és már akkor erősebb volt, mint nagyobb társai.

Mennyit vártatok? Nagyon keveset. 2018. áprilisban adtuk le a jelentkezést a Tegyesznek, december 5-én kézhez kaptuk a határozatot és postafordultával adtuk is fel a jelentkezéseket az alapítványoknak. Az első hír 2019.07.25-én érkezett, születése előtt egy nappal. Éppen nyaralni voltunk, én pedig egy nappal korábban mondtam a férjemnek, hogy érzem, hogy másnap jön egy hír. És jött is!

Mennyit várt a gyerek? Hazajöttünk a nyaralásból és 4 napos korában láthattuk. Másnaptól már bejárhattam őt gondozni, kéthetesen pedig haza hozhattuk a kórházból.

Miért pont ő? Ahogy megláttuk az inkubátorban, elrabolta szívünket. Közhely, tudom, de Ő nekünk született. Már akkor tudtuk, mikor még az sem tudtuk, hogy megérkezett.

Miért pont ti? Mi voltunk azok, akik az elrettentő információk ellenére is többet akartunk tudni. Mert nagyon elfogadók, bevállalósak és fogadókészek voltunk. Sorszám szerint még legalább 2-3 évet várnunk kellett volna. Igazán fehérbőrű csecsemőre nem is számítottunk, főleg nem ilyen hamar 🙂 A határozatunk 0-4,5 éves korig szólt bizonytalan származású testvérpárra és a legtöbb betegségről bővebb tájékoztatást kértünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy abban a 2 hétben, amikor még csak a kórházban lehettünk vele, nem kellett volna esténként is 2000 fordulaton pörögni. Kicsit előre kellett volna pihenni 🙂

A legnagyobb problémátok most: Patrik csuda jó baba, csak a pocakfájás múlna már el.

Miről olvasnál szívesen? Újszülött örökbefogadása után nagyobb gyerek(ek) örökbefogadásáról is.

****** Read the rest of this entry →

Szeretettel gratulálok azoknak az olvasóknak, akik a közelmúltban fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született gyerekük. A mai szám különleges, mert több régi ismerőst is viszontlátunk, akik szerepeltek korábban interjúban vagy Babaköszöntőben, és ismét bővült a családjuk, és két egyedülálló anyukánk is van. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Margó

Kik vagytok? Átlagos negyvenes házaspár vagyunk. Fiatalon házasodtunk össze, nagy családot terveztünk. Két szülés után egészségügyi okokból nem vállalhattam újabb terhességet. A fiúk már nagyok voltak, mikor belevágtunk az örökbefogadásba, ami nekem mindig is vágyam volt, függetlenül a problémáktól.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban vagyunk mások, hogy két vér szerinti és egy örökbefogadott gyerek után álltunk vissza a sorba. Ebben a cikkben már szerepeltünk: https://orokbe.hu/2014/05/23/harom-anya-a-39-heten/ Akkor Léna kisfiát nem fogadtuk örökbe, mert kislányt akartunk. A kislányunkat, Lénát (második neve tényleg Léna, az örökbeadó anyukánál ez csak álnév volt a cikkben) öt éve fogadtuk örökbe, félig ázsiai származású és újszülöttként érkezett. Hihetetlen, hogy mennyi színt és energiát hozott a családba. Gyönyörű, okos, cserfes kislány. Vannak állítások arról, hogy hány százalék genetika és hány százalék a nevelés a gyerek fejlődésében. Nem tudnám eldönteni. Abban biztos vagyok, hogy a zene, az éneklés és a művészet szeretetét a vér szerinti családból hozta. Egész nap énekel és táncol. Viszont a természete olyan, mint az enyém. Mintha sokszor magamat látnám, a beszédben, a mozdulatokban és persze a fiúk irányításában teljesen engem formál meg. Apa szokta mondani, hogy kettő van belőlem.

Ki érkezett? Kincső, magyar származású, egészséges baba. Alapítvány segítségével érkezett, újszülöttként. Már egyéves. Nagyon szépen fejlődik, nyugodt, érdeklődő kislány. Az éjszakákat rögtön végigaludta. Ami nekem meglepő volt, mert a tesók évekig keltek minden éjjel.

Mennyit vártatok? Igazából nem vártunk sokat.Az első határozatunk 2013-ban lett meg. Akkor beadtuk az Alfa Szövetséghez a jelentkezést. A kislányunk magánúton érkezett 2014-ben (férjem rokonai ismerték a kismamát), de az alapítvánnyal nem szakadt meg a kapcsolat, azóta is önkénteskedem nekik és próbálok a hasznukra lenni. 2017-ben lett meg az új határozat, Kincső 2018 augusztusában született. Csak itt és a Tegyesznél várakoztunk.

Mennyit várt a gyerek? A gyerek nem várt semmit, a kórházból hozzánk jött haza. A várandóság utolsó három hónapjában együtt vártuk a kismamával a baba születését. Bent voltam a születésénél, én vágtam el a köldökzsinórt. Nagyon sokat számít az, hogy mindkét kislányunk születésénél ott lehettem, láttam az első pillanataikat.

Miért pont ő? Az első örökbefogadásnál csak kislányt szerettünk volt, most mindegy volt a baba neme és származása. Egészségügyi állapotnál mindenhová a bővebb tájékoztatást jelöltük be.

Miért pont ti? Köszönhető az alapítványnál végzett munkának és a kismama elképzeléseinek, hogy mi lehettünk a szerencsések. Olyan családot képzelt el a babának, ahol vannak testvérek, és külön jó pont volt az előző örökbefogadás. Hozzánk hasonló családban nevelkedett ő is. Külföldön él magyar állampolgárként  és mindenképp magyar családot szeretett volna a kicsinek. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy minket választott és hogy vigyázott és odafigyelt a baba egészségére. A kölcsönös szimpátia nélkül nem ment volna ilyen gördülékenyen a folyamat. Miután megszületett a kicsi, a kismama azt mondta, hogy mintha egy nehéz kő eltűnt volna a mellkasáról. Nehéz volt neki a családja nélkül. Fura, hogy a lányok mindketten ugyanabban az idegen országban fogantak és és a vér szerinti szülők foglalkozása is ugyanaz. Nem lehet véletlen. Tudom, hogy nekünk születtek.

A tanács, ami jól jött volna utólag: a Tegyesz, az alapítvány és a gyámügy is nagyon profi munkát végzett, így problémánk nem volt a folyamat során.

A legnagyobb problémátok most: Minden gyerekünk más életszakaszban van, úgyhogy nálunk zajlik az élet. Ami néha fárasztó, de így van jól. A nagyok imádják a kicsiket, a kicsik a nagyokat. Mi meg mindegyiket.

Mi lett Lénával? Lénával megszakadt a kapcsolat. Egy ideig tudtunk róla. Remélem, visszatalált a lányaihoz.

Mi lett Tímeával? 2014-ben örökbe fogadták Léna kisfiát, és azóta két vér szerinti gyerekük született, egy fiú, egy lány. Boldog nagycsaládosok!

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadás témában mindenevő vagyok. Szeretnék olyan családokról olvasni, ahol ugyanígy más nemzetiségű gyereket nevelnek. Read the rest of this entry →

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Négyen örökbe fogadtak, egy családnál pedig örökbefogadás után született vér szerinti baba. Az egyik történet határon túli magyar anyukáról szól. Fogadjátok őket szeretettel!

Nicknév: Kincső

Kik vagytok? 40-es házaspár narancssárga megyéből. 21 éve vagyunk házasok. Első gyerek a Tegyeszen keresztül. Nagy szerencsénk volt, mert közel volt a barátkozásnál.

Miben vagytok mások, mint más: Szerintünk semmiben.

Ki érkezett? Nagyon szép kislány érkezett hozzánk. Nemsokára 2 éves lesz. Nevelőotthonban nevelkedett. Születésekor elég sokat volt bent az intenzív osztályon, majd a gyerekklinikán. Koraszülött volt, vashiánnyal, fertőzéssel, fennállt a bélelhalás gyanúja. Rendellenes szívzörej. Majd később bukott és emiatt nem úgy fejlődött a súlya, ahogy kellett volna. Mikor megismertük, már a sok egészségügyi problémát maga mögött hagyta. Mára kijelenthető, hogy teljesen egészséges, és a korosztályának megfelelő állapotban van.

Mennyit vártatok? Éppen lejárt a 3 éves határozatunk és a hosszabbítást kezdtük Egyik nap lejárt, másnap szólt a telefon. Az első jelentkezéstől számítva 3 év 4 hónap.

Mennyit várt a gyerek? Születése után 2 nappal látta utoljára a szülőanya. Megígérte ugyan, hogy látogatni fogja, de ez nem történt meg. Örökbe adható másfél évesen lett.

Miért pont ő? 0-3 éves korig jelöltünk meg, mindegy volt, hogy fiú vagy lány, származási megkötéssel. A származás, most már belátom, túlzás volt, hisz sokszor nem is lehet tudni pontosan. Ha van is benne bármilyen roma vér, minket az sem zavarna, hiszen nem ez számít. Ő az első kiajánlás, úgy tudjuk, mi is neki. A rápillantás után gondolkoztunk el azon, hogy belevágjunk-e, de ez nem Kincsőnek szól, csak mi paráztunk be, hogy mostantól felelősséggel tartozunk a kislányunkért.

Miért pont ti? Már elég elöl voltunk a sorban (az első 20-ban), meg szerintünk a hasonlóság miatt, mind kinézetben, mind jellemben nagyon sok a közös vonás. Az lehet mondani, telitalálat volt a szakemberektől.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az érzelmi hullámok kezelése, mind a mi részünkről, mind Kincső részéről.

A legnagyobb problémátok most: A féltékenysége. Nem nézhetünk más gyerekre. A kutyával nem foglalkozhatunk. Egy pillanatra eltűnik Anya, sírás van. De persze ez jó is, mert kötődik hozzánk és mi is őhozzá.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A hiszti és a dac kezelése. Amit tanultunk, abból semmi nem jött be. Így jöttek az ösztönös megoldások.

Miről olvasnál szívesen? Várakozáskor jól jöttek a Babaköszöntők. Sok para volt bennünk arról, hogy jó lesz-e (lakás, kereset, kutyával hogy jön ki).

****** Read the rest of this entry →

Megérkeztek a friss történetek az olvasók örökbefogadásáról. Ezúttal mindenütt az egész családot láthatjátok a képeken. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjon, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után vér szerinti gyereke született. 

Kik vagytok? Betti és Gyuszi, 16 éve vagyunk együtt, 5 éves házasok. 4 év sikertelenség után jelentkeztünk 2016 októberében első gyermek(ek)re. Győr – Moson – Sopron megye. Nem lombikoztunk előtte, hormonlöketnek nem akartuk kitenni a testem, és lelkileg sem éreztem erőt az esetleges újabb vetéléshez.

Miben vagytok mások, mint mások? Férjem volt az, aki elsőként felvetette az örökbefogadás gondolatát. Nem sürgetett, hagyta, hogy megérjen bennem is az elhatározás. Ez kb. egy év volt. Amint megemlítettem neki, hogy mi lenne, ha örökbe fogadnánk, nagyon megörült, és jelentkeztünk. Elfogadóak voltunk testvérpár (ikrek) iránt is. Kislányom aznap született, amikor elkezdtem írni a bemutatkozó levelet a Tegyesznek. 🙂

Ki érkezett? Réka (2 éves) és Kristóf (11 hónapos), testvérpár érkezett haza hozzánk, országos listáról Borsod megyéből, csodálatos, szerető nevelőszülőktől 2018 októberében. Réka 2. szülinapját együtt ünnepeltük a nevelőcsaláddal. Roma származásúak, koraszülötten, gondozatlan terhességből születtek. Eleven, érdeklődő, barátkozó gyerekek.

Mennyit vártatok? A bemutatkozó levél leadása és a gyerekek haza érkezése között 2 év telt el. A határozat és az első telefon (fogadókészek vagyunk-e) között 1 év telt el. 3 hónappal később érkezett a második telefon, hogy minket választottak, menjünk be megismerni az aktájukat. Egy hét múlva hallgattuk meg az aktát, rá két hétre taliztunk, és egy hét múlva indult az intenzív barátkozás. A távolság miatt helyben vettünk ki szállást, majdnem két hetet voltunk ott, reggeltől estig a gyerekekkel. Egy napot hagytunk ki, amikor a nevelőcsalád magában lehetett utoljára a gyerekekkel.

Mennyit vártak a gyerekek? 2018. februárban volt az utolsó látogatása Rékának. Ezután került Kristóf csecsemőotthonból a nevelőszülőhöz, hogy összeszokjanak, mert „hamar” örökbe mennek. 2018 április – májusban készült el a felülvizsgálat az aktájukba. 2018 október elején találkoztunk, közepe táján hoztuk haza őket.

Miért pont ők? Első kiajánlásunk volt. Határozatunk egy 0-1 éves, testvérek esetén két 0-4 év közötti egészséges, vagy korrigálható, szinten tartható betegséggel bíró gyermek örökbefogadására szólt. Az akta felolvasása után kértünk pár perc gondolkodási időt, felhívtuk gyerekorvos ismerősünket, és elmondtuk a lejegyzetelt betegségeket. Rékának emlőmirigy megnagyobbodása volt/van. Megerősítettek, hogy ezt ki fogja nőni, ez generációs betegség a gyerekeknél. Már apad a cici. Nagyon büszke már most a cicire, igazi csajszi.

Miért pont ti? Próbáltam megtudni, hogy miért pont mi. Annyi választ kaptunk, hogy a megyében nem elfogadóak roma származás tekintetében. Egyből országosra kerültek. Azt nem tudjuk, hogy abban a három hónapban, míg az akta hozzánk ért, kiajánlották-e más pároknak is.

Milyen az élet két gyerekkel? Mi már nagyon vágytunk gyerek(ek)re. Én babázni szerettem volna, ezért lett a 0-1 éves megkötés, a férjem 2-3 éves korú gyerekben gondolkodott, tanfolyam után módosítottuk 0-4 évesre a tesót, és rábíztuk magunkat a sorsra, hogy egy vagy két gyerek érkezik egyszerre a családunkba. Korban nagyon jó, hogy egyik kicsi, másik pici, 13 hónap van köztük, egy évet itthon tudok lenni mindkettőjükkel.

Bennem nagy volt a megfelelési vágy, hogy jó anya legyek, főtt kaja, a lakásban is rend legyen, ha már „itthon vagyok”. Kimerültem fizikailag, lelkileg. Megtanultam segítséget kérni, és nem elszigetelődni itthon a gyerekekkel, kimozdulni velük/nélkülük. Réka első új szava a „vársz” volt. Változtunk, alakultunk mi is és a gyerekek is. Előtérbe került, hogy a gyerekekkel tudjak foglalkozni, minden más megvár. Nagyon szeretetéhesek, ölelgetés, puszihegyek.

Rendszeresen járunk zenebölcsibe, itthon is mondókázunk, lefekvés előtt mesekönyvet olvasok, beindult Réka beszéde. Kristóf előbbre tart a koránál, utánozza tesót jóban, rosszban. Hétszentségesek.

Kellett ez a fél év, hogy fejben, lélekben átálljunk, és végre élvezni tudjuk a kétgyermekes létet. Sokszor összenézünk a férjemmel, mikor körülöttünk mászkálnak a törpék, hogy olyan jó, hogy itt vannak. Ez ad erőt a nehéz napokon.

Elérzékenyültem, mikor majálison végre én is a gyerekeimmel voltam állatkertben, nem kívülről szemléltem a családokat. Olyan jó volt nézni, ahogy a férjem kézen fogva sétál felém velük. Sosem unatkozunk. Néha elúszik a háztartás, és olyankor csak fogjuk a fejünket, hogy mikor lesz itt rend. 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hivatalos ügyek flottul mentek, egyedül NAV-nál volt keveredés. Ügyfélszolgálati ügyintéző sem tudta, hogy nem kell adókártyát igényelnünk, mert az új anyakönyv kiállítása után automatikusan készítik a gyerekeknek. 2018. november végén lett végleges az örökbefogadás, a családi adókedvezményhez sürgettük volna, végül az adóbevallásban kértük meg visszamenőleg férjemnek.

A kisgyermekes családok mindennapjait meg kellett élnünk, hogy magunk rájöjjünk, milyen is szülőnek lenni, erre az ismerősöket figyelve csak kis részben tudtunk felkészülni, mikor benne van az ember, teljesen más. Nagyon örültem minden tanácsnak barátoktól. Nyitottan fogadtuk őket.

A legnagyobb problémátok most: Problémánk nincs, csak a szokásos dolgok. Elkezdjük nemsokára Réka szobatisztaságra szoktatását, hogy szeptemberben oviba mehessen.

 Miről olvasnál szívesen? Imádom a babaköszöntő rovatot, várakozás alatt ez tartotta bennem a lelket. Élettörténeti könyvet olvasunk gyerekeknek. Érdekelne, hogy mi az a kor, amikor felfogja már, hogy mit jelent az örökbefogadás. Hogyan tudja a legkönnyebben feldogozni ezt.

****** Read the rest of this entry →

Megérkeztek a friss történetek a közelmúlt sikeres örökbefogadásairól. Fogadjátok őket szeretettel. A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre tud írni, aki nemrég fogadott örökbe és szívesen szerepelne. 

Kik vagytok? Vidéki házaspár, 40 évesek, 20 éve együtt vagyunk, 15 éve házasok. Egy Budapest melletti nagyközségben élünk, vízparton, sok háziállattal körülvéve.

Miben vagytok mások, mint mások? Valószínűleg semmiben. Talán annyiban, hogy bár lehetőségként a lombik eljárást felajánlották az orvosok, én nem akartam belevágni, a férjem pedig elfogadta ezt a döntésemet, soha egyetlen szóval sem akart rábeszélni. Viszont az örökbefogadás elindításáig még ezután 6 év telt el, mire benne is megkérdőjelezhetetlenül és megváltoztathatatlanul megérett az érzés, hogy igen, akarja. Először csak és kizárólag fehér bőrű, újszülött gyermeket vállaltunk volna, aztán kitoltuk az életkort 1 évre és eltöröltettük a származási kikötésünket.

Ki érkezett? Zoli és Zalán, újszülött ikerpár. A szülőanyát magánúton ismertük meg, a szülés előtt 7 héttel. Ezt az időszakot már együtt éltük meg, ami, úgy érzem, az életadót megnyugvással töltötte el. A fiúknak már nevet is mi adhattunk, ő elállt ettől a lehetőségétől. A kórházba befeküdhettem velük, ajándéknak érzem, hogy az első pillanattól együtt lehettünk. Teljesen egészségesek, ennek megfelelően most már nagyon elevenek és krampuszok is. Most tíz hónaposak, és már támaszkodva mennek.

Honnan ismered a szülőanyát? Az érvényes határozat birtokában felhívtam az ország minden szegletében élő ismerősömet, hogy elmondjam, mire várakozunk és, hogy ők is mondják, akinek csak tudják. Sose tudhatjuk, ki mit hall. És a lánc, amit elindítottam, egy budapesti védőnőtől fordult vissza, akihez a szülőanya már az örökbeadási szándékával ment. Nála találkoztunk először.

Mennyit vártatok? A határozatunk jogerőssé válásától egy év két hónap telt el.

Mennyit várt a gyerek? Szerencsére egy pillanatot sem. Hiszem, hogy ők csak akkor vártak, amikor még a felhőkön angyalkaként ültek, és arra, hogy legyen egy jogerős határozatunk, hiszen nem sokkal azután fogantak.

Miért pont ők? Az életadóval való első találkozás előtt rettegtem, hogy kialakul-e a kölcsönös szimpátia, ránk bízza-e a kicsiket? De már az első feszélyezett találkozásnál is kiderült, hogy nagyon hasonló a gondolkodásunk sok mindenben. Az együtt eltöltött hét hétben pedig nyilvánvalóvá vált, hogy szinte mindenben egyezik a felfogásunk, a nevelési elveink is nagyon hasonlatosak. Az első találkozás a védőnőnél volt, és amikor meghallottuk a fiúk szívverését, akkor minden eldőlt. Pedig a férjem először pánikba esett, hogy ketten vannak. 🙂

Miért pont ti? Szerintem ennyire hasonló emberek ritkán találkoznak. Még külső jegyeinkben is hasonlítunk a szülőanyával. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Hiszek az eleve elrendelésben, szerintem ez nem is alakulhatott volna másképp.

A tanács, ami jól jött volna utólag: nem volt ilyen.

A legnagyobb problémánk most: Zalán kismilliószor ébred éjjel és Zotyát is felveri. Reméljük, hamarosan túl leszünk ezen az időszakon.

Miről olvasnál szívesen? Nagyon-nagyon szeretem mások történeteit hallgatni, hogy hogyan találtak egymásra a saját gyermekükkel.

****** Read the rest of this entry →