Category Archives: babaköszöntő

Babaköszöntő, 2021. január

Általános
Babaköszöntő, 2021. január

Csupa tesós sztori! Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.


Nicknév: “Két csoda egy évben”

Kik vagytok? Lassan négyfős család: harmincas éveik végén járó házaspár, 8 hónapos, újszülöttként örökbe fogadott kislányunkkal és 5 hónapos picúrral a pocakomban.  

Miben vagytok mások, mint mások? A mi történetünk nem klasszikus történet. Szeretnénk reményt és hitet adni mindazoknak, akik hosszú ideje várakoznak.

Épp 10 évet vártunk arra, hogy családunk legyen. Mindig is abban gondolkodtunk, hogy gyerekeket szeretnénk, nem csak egyet. 5 inszemináció és 5 sikertelen lombik, sikertelen örökbefogadási kiajánlások után idén márciusban, a covid első hónapjában fogadtunk örökbe egy tündéri kislányt. Rengeteg hullámhegy és hullámvölgy, remény és kudarc kísérte az idáig vezető utunkat. Sokat tanultunk magunkról, egymásról, ha lehet, ma még jobban szeretjük egymást, mint valaha. Bár folyamatosan törekedtünk arra, hogy teljes életet éljünk kettesben is a várakozás alatt, de egyre nehezebb volt felállni a sorozatos csalódások után.

És akkor megérkezett a kislányunk. A boldogság, amit az érkezése okozott, minden korábbi kételyt, nehézséget egy szempillantás alatt feledtetett velünk. Igazi csodaként éltük meg az első heteket és az azóta eltelt időt is. Sokat meséltünk neki a családról, arról is, hogy nagyon szeretnénk majd neki kistestvért. De arra legmerészebb álmainkban se mertünk gondolni, hogy a kislányunk ilyen gyorsan testvérvarázslóvá avanzsál. Legnagyobb meglepetésünkre 3 hónap után, teljesen váratlanul, és mindeddig példátlan módon, bekopogtatott a kistestvér. A kislányunk egy éves korára érkezik a kisöccse. Ami kettőnknek 10 év alatt nem sikerült, azt Ő pillanatok alatt elintézte és úton az idei második csodánk.

Ki érkezett? Egy kis kíváncsi mosolygombóc, még nem volt egy hetes, amikor haza hozhattuk a kórházból. Előbb a vér szerinti anyukájával találkozhattunk, akivel hosszan volt alkalmunk beszélgetni. Korábban sokat készültünk az első találkozásra, hogy ne feszengős legyen. Szeretetteli volt, megható pillanatokkal. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2020. december

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: öem73-ként voltam jelen

Kik vagytok? Házasok vagyunk, mindketten váltunk már, az előző házasságból hoztunk egy-egy most már felnőtt gyereket. Közöset is szerettünk volna, de különböző eü. problémák, és többszöri vetélés után az akkor még velünk élő lányom vetette fel, hogy mi lenne, ha…. Elég rögös volt az út. 2013-ban kezdtük Szolnokon 0-5 éves korig, akár testvérpárra is adtuk be a kérelmünket, aztán onnan sok-sok eljárási és szakmai hiba után 2018 szeptemberében Kecskemétre kerültünk, illetve újra indultunk, ekkor már 3-6 éves korú gyermekre vártunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben, gyereket szerettünk volna… Talán csak annyiban, hogy bennünket egy pszichológus azért utasított el, mert túl jó a kapcsolatunk….

 

Ki érkezett? Milán Attila, 6 éves, egészséges, okos, nagydumás, gyönyörű kispasi, egy hihetetlen energiabomba, imád a szabadban lenni, utazgatni, nagyon szeret játszani. Megyei listáról, intenzív barátkozást követően, titkos örökbefogadással érkezett.

Mennyit vártatok? a kezdetektől 7 évet.

Mennyit várt a gyerek? 3,5 évesen került a nevelőszülőhöz, az első pár hónapban látogatták, utána nem, tavaly már egy éve nem volt kapcsolattartás, már szerették volna örökbefogadhatóvá nyilvánítani, de akkor a gyámhatóság nemet mondott. Utána nem volt pszichológus, aztán jött a járvány, így csak idén júliusban került sor újra a vizsgálatra, ezt követően szeptember 8-án érkezett az a bizonyos telefon. Eső látásra szerelem volt!

Miért pont ő? 3-6 éves korú gyermekre volt érvényes határozatunk, elsősorban kisfiút szerettünk volna. Előtte tavaly nyáron az országos listán már felmerült a nevünk, illetve az idén januárban volt megyén belül egy kiajánlás, de ott mi mondtunk nemet.

Miért pont ti? Már tavaly októberben mondta a tanácsadónk, hogy lesz egy kisfiú, akihez nagyon passzolnánk, mind az életvitelünk, mind a személyiségünk, de ugye akkor a gyámhatóság nem engedélyezte, hogy örökbefogadható legyen, aztán jött a járvány, aztán végre megkapta az engedélyt, így azonnal szóltak. Tudomásom szerint másra nem is gondoltak.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Két gyerek felnevelése után, azt hittük, könnyebb lesz az első időszak, pont azért, mert tudtuk, mit jelent gyereket nevelni, nagyon meggondoltuk, megrágtuk, hogy az egyes lépésekre biztosan tudjunk igent mondani. Intenzív barátkozás volt, gyorsan haza is hozhattuk egy-egy napra, sőt egy egész hétvégére, viszont mivel későbbre volt időpontunk, a gyámhatóságra a hétvége után vissza kellett vinni. Sajnos kicsit visszavetett, hogy vissza kellett vinni, nem értette, hogy akkor most mi van, tök jól elvontunk, aztán mégis visszavisszük. Végül ez is rendeződött, és elhozhattuk a 30 napra. Na ez volt az a hihetetlen érzelmi hullámvasút, amire nem lehet felkészülni. Olvastuk a blogot, folyamatosan olvastuk a csoportban a tapasztalatokat, lélekben készültünk rá, de átélni egészen más.

A legnagyobb problémátok most: A folyamatos tesztelés, és hantázás, mellébeszélés miatt állandóan készenlétben kell állnunk, és ez nehéz. Nehéz eldönteni, hogy simán hozza a gyerek formát, vagy csak azért csinálja, hogy teszteljen, vagy épp azért beszél mellé, mert meg akar felelni. A nevelőszülőnél 7 másik gyerek közt élt, ott a füllentéssel próbálhatott kitűnni közülük.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk az ismerkedést a gyerek oldotta meg, már teljesen be volt sózva, hogy mikor megyünk, rengeteget beszélt rólunk a nevelőszülő, szinte ismerősök voltunk, mire végre találkozhattunk Vele, így nem volt gond, hogyan vegyük fel Vele a kapcsolatot. Azonnal egy hullámhosszon voltunk, olyannyira, hogy a gyám is és a tanácsadónk is mondta, hogy ilyet nem láttak még, ahol ennyire azonnal megvan az összhang.

Miről olvasnál szívesen? Mindenről 😀 A felmerült problémákról, azok megoldásáról azoknál, aki túl vannak az örökbefogadás utáni 0-12 hónapon. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2020. november

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: tundyke85

Kik vagytok? Szüleimmel élünk együtt egy családi házban. Első gyermekünk. Előtte lombik programon vettünk részt, de 2016-ban volt egy méhen kívüli terhességem.

Miben vagytok mások, mint mások? Néha azt érzem, egy olasz család a mienk.

Ki érkezett? Kisfiunk nevelőszülőnél volt, lakóhelyünktől nem messze, megyei listán. 2,5 évesen került hozzánk, egészségesen, de nem a legjobb állapotban. Nagyon sovány volt mindössze 9 kg, az alapvető dolgokat nem tudta (pohárból inni, rágni).

Mennyit vártatok? 4 évet vártunk rá, ősszel kellett volna újból beadni a kérelmet.

Mennyit várt a gyerek? 4 hónapos korába került a nevelőszülőhöz, 7 hónapos korában látta ez életet adó szülő, utána nem látogatta.

Miért pont ő? 0-2,5 éves korig szerettünk volna picit, nem nem volt megszabva. Ő volt az első kiajánlásunk.

Miért pont ti? Annyit mondtak nekünk, pont egy ilyen család kell neki.

A tanács, ami jól jött volna utólag: ha őszinte velünk a nevelőszülő…

A legnagyobb problémátok most: jelenleg a szobatisztaság.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: nálunk az hogy a nevelőszülő szépítette a dolgokat és nem volt őszinte.

Miről olvasnál szívesen? Óvodába szoktatás, napi nehézségek.

******* Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2020. október

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Lászlóék

Isten sose hagy minket válaszok nélkül. Csak meg kell érkezni.

Kik vagytok?

Két csodálatos kislány szülei. Az egyik a pocakomban növögetett, a másik a szívemben. Pontosan egyformán tökéletes mindkettő. Luca s Eszter.

A férjemmel 15 éve vagyunk házasok. Az az igazi páros, akik kiegészítik egymást. Fiatal korunk ellenére nagyon talpraesettek vagyunk. Dolgozunk, vállalkozunk és nevetünk, élünk, szeretünk. Mindig is nagy családról álmodtunk, s azt gondoltam, mire 30 éves leszek minimum 3 gyerek szaladgál majd körülöttünk. De ezek az álmok az évek alatt szépen szertefoszlottak s átalakultak.

24 éves voltam, mikor kislányunk megszületett. Tökéletes kis csöppség. Pár évre rá újra megtörtént a csoda,.. de Istennek más tervei voltak.

Teltek az évek s közben 14 kisbabát veszítettünk el. Szépen lassan hozzászoktunk a csalódásokhoz. Szívből, igazán szerettünk volna a kistestvérkét. Mi mindent megtettünk… legalább is azt gondoltuk.

Egyik nap épp a kocsiban utaztunk, mikor a Kossuth Rádióban arról beszélgettek, hogy mindenki 0-3 éves korú gyermeket szeretne örökbe fogadni s az a felettiek már nem nagyon kellenek senkinek, s bent ragadnak a rendszerben. Akkor a férjemmel egymásra néztünk, s szavak nélkül is tudtuk, talán mégsem mindent tettünk meg…

Így történt, hogy 14 kiscsillagot festettem egy kavicsra, s vele együtt beszuszakoltam az életem egy 28 literes hátizsákba és a férjemmel az oldalamon nekivágtunk az El Camino Primitivonak, megkeresni a válaszokat, megtalálni az utunkat.

A kavicsommal a zsákomban, esőben, szélben, vaksötétben, hegyekre mászva cipeltem az én kis babáimat. Csak egyetlen egy kérdés vezérelt… Miért?

A világ végén elővettem a kavicsomat, a kicsi parányi babáimat, a múltamat, az álmaimat. A közös álmainkat. Ólomként nehezedett a kő a kezemben, szorongattam, féltem, szerettem őket… végül erőt vettem s elhajítottam, bele a zúgó óceánba. Oly picik voltak, és oly valódiak és mégis megfoghatatlanok….apró kicsi angyalok…Elengedtem.

Eltelt egy év az örökbefogadás óta, s pont most, Eszter születésnapján mikor felnéztem a gyertyák fényéből, értettem meg. A sok miértemre egyszer csak ott ül Ő. Azokkal a csodálatos csillogó szemeivel, azzal az ízig vérig Eszter-mosollyal. Ő, az én kisbabám. Az én utam, a Mi utunk.

A kicsi angyalok, akik ma már a világ végén a tengerben pihennek, kinyitották a szívemet, hogy képes legyek bárkit feltétel nélkül elfogadni. A szívem általuk lett tele szeretettel, elfogadással, megértéssel. Általuk vagyok ma az, aki vagyok. Általuk vagyunk Mi egy család. Esztike, Luca, a Férjem s Én. (és a kiskutyánk 🙂 )

 Miben vagytok mások, mint mások? 

Miben vagyunk mások? Talán semmiben, talán mindenben.

Mindenkinek megvan a maga útja, a maga miértje. Mindenki nehéz utat jár be, mire a szíve ennyire megtelik szeretettel, mint a Mienk. Talán ugyanolyanok vagyunk, mint mindenki más.

Örökcsalád, Szívcsalád, Család, Nő s Férfi, Gyerekek. Egyformák.

Ki érkezett?

Egy kis Esztike. 5 éves. Pontosan az ország másik végéből 496 km-ről. Nemrégen költöztünk be a családi házunkba, mikor érkezett a hívás. Csak úgy potyogtak a könnyeim. Éreztem legbelül, hogy Ő lesz az. Ő az, akire vártunk. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2020. szeptember

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: L család

Kik vagytok? A férjemmel későn találkoztunk, mindketten túl voltunk már a 40-en. Egy sikertelen lombik után be is adtuk a kérelmet a megyei Tegyeszhez. Keresztények vagyunk, az ismeretségi körben több helyen is volt örökbefogadás. A határozatban a következők szerepeltek: 0-3 év közti testvér(eke)t szerettünk volna, nemi kikötés nem volt, korrigálható betegségekkel szemben elfogadóak voltunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Először tettünk származási kikötést, de az idő előre haladtával sokat beszéltünk róla, hogy mi is a valódi oka a félelmeinknek, hiszen Isten mindenkit egyformának teremtett és egyformán szeret. Két fő okot találtunk: családi előítéletek és az esetleges alkalmatlanság a később felbukkanó problémáknál (pl. gúnyolódás az iskolában, hogyan tudunk majd segíteni…)

Ki érkezett? Anna 1 évesen, nevelőszülőktől érkezett hozzánk, korrigálható szívhibával. A kórházból rögtön családhoz került, ahol szeretetteljes körülmények között élt. Féltestvére, Jancsi egy hónappal később 4 évesen, szintén nevelőszülőktől érkezett. Több területen is lemaradt a kortásaitól: mozgás, finommotorika, beszéd… Külön nevelkedtek korábban, nem ismerték egymást.

Tolna megyéből vagyunk és Anna érkezett november közepén. Őmiatta hívtak először, és utána derült ki, hogy a rendszerben van a féltesó, aki már országos listán volt. Én nagyon szerettem volna testvéreket, de azt mondták, kicsi az esély…
A családjaink teljesen megváltoztak! Az egyik fél elfogadta a döntésünket, de óva intett minket. A másik oldalnál (ahol erősebb volt a cigányozás) kissé félve mondtuk el, hogy érkezik egy kisfiú is. A reakciójuk mindkettőnket meglepett: azt válaszolták, hogy minél hamarabb hozzuk őt is haza! Olyan szeretettel bánnak Jancsival azóta is, hogy újra és újra elképedek!
Mennyit vártatok? 2,5 év

Mennyit várt a gyerek? Annát soha nem látogatta meg a vér szerinti anyukája, vér szerinti apja ismeretlen. Jancsi 1,5 évesen került nevelőszülőkhöz, és 3,5 évesen vált örökbeadhatóvá a látogatások hiánya miatt.

Miért pont ő? Nem volt visszautasításunk, de a fentiek miatt haboztunk, alkalmasak leszünk-e szülőnek. Jancsi lemaradásaitól is féltünk, képesek leszünk-e segíteni neki felzárkózni.

Miért pont ti? Megyénk kicsi, lassan haladt a sor, de kevesen vállalnak be roma származást.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Sok segítséget kaptunk és kapunk a Tegyesztől. Hálásak vagyunk, hogy bármilyen problémával felkereshetjük őket.

A legnagyobb problémátok most: Jancsit fejlesztésre kell vinni, mert 1,5 éves koráig járókában volt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Jó volt, hogy sok mindenről hallottunk, bár a valóságban minden gyerek (család) más és más.

****** Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2020. augusztus

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Sziszka

Kik vagytok? A férjemmel 8 éve vagyunk házasok, van egy vér szerinti fiunk, aki természetes úton érkezett, majd testvért szerettünk volna, de nem jött. Kivizsgáltattuk magunkat és az eredmények azt mutatták, hogy lombikkal lehetne csak testvér. Lombikozni nem szerettünk volna, és ekkor jött az örökbefogadás gondolata. Mindketten pozitívan álltunk hozzá, majd felkerestük a helyi Tegyeszt.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben nem vagyunk mások, talán annyiban csak, hogy már van egy fiunk.

Ki érkezett? Olívia Leila érkezett 15 hónaposan, nevelőszülőktől, megyei listáról (Zala). Egészséges, örökmozgó, csodaszép kislány.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől 2 év 2 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Születése után csecsemőotthonba került, itt még a szülőanya kétszer meglátogatta, majd 5 hónaposan nevelőszülőkhöz került. Örökbe fogadhatónak nyilvánítása után 1 hónapot várt.

Miért pont ő? 1 – 3 és fél éves korig (jelentkezéskor volt a fiunk 4 éves), korrigálható egészségügyi állapotú, származási kikötés nélkül, lány gyermekre vártunk. Előtte volt egy kiajánlásunk egy kisfiúra, de azt visszautasítottuk.

Miért pont ti? Mi jöttünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A papírok intézése nem volt egyszerű. Az születési anyakönyvi kivonatát elrontották, ami a lakcímkártyánál derült ki. Ennek következménye az volt, hogy az új adókártyáját a szülőanya lakcímére postázták, amit szerencsére egy lelkiismeretes ügyintézőnek hála, sikerült még a postázandó levelek közül kivetetni. Telefon telefont követett, hogy minden rendben legyen.

A legnagyobb problémátok most: Nincs problémánk, néha úgy érezzük magunkat, mint az Instant családban :-), minden tökéletes, Olívia nagyon jó kislány, jól eszik, jól alszik (végig alussza az éjszakát már a kezdetek óta), tökéletes gyerek, szerencsénk van vele.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A tanfolyam nagyon jó és hasznos volt, csak ajánlani tudom mindenkinek, mindenre felkészített minket.

Miről olvasnál szívesen? Hogyan készítsünk élettörténeti könyvet, hogyan mondjuk, meséljünk az örökbefogadásról a gyermeknek.

***** Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2020. július

Általános
Babaköszöntő, 2020. július

A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak. 

Nicknév: Niki&Imi

Kik vagytok?

Egy rendhagyó házaspár, Niki 32, Imi 52 éves. Haverságból lassan alakult, elsöprő szerelem, ami 8. éve tart, 5 éve házasok is vagyunk. Egyikünknek sem volt előző házassága, nem volt gyermekünk, csak a kutyáink. Lassan 7 éve, hogy belekezdtünk a babaprojektbe. Nem akart jönni, elindultak a kivizsgálások. A férjemnél minden teljesen rendben, de az én hormon szintem kaotikus, PCO, IR… Hosszú évekig kísérleti nyúl voltam, mindent kipróbáltunk. A lombikot viszont nem! Azt mondták, az én állapotommal rám nézve rengeteg komoly kockázattal járna és csak saját felelősségre vágjunk bele! Ezt a férjem nem engedte, féltett. Ezen voltak vitáink, de inkább úgy döntöttünk, belevágunk az örökbefogadásba.

Miben vagyunk mások?

A korkülönbség sokaknak furcsa, mi se gondoltuk volna, hogy ez működik, de az élet rácáfolt. Valószínűleg a mi utunk abban más, hogy időben kiszálltunk ebből az orvosi ördögi körből, mielőtt az egészségem és a kapcsolatunk kárára mehetett volna! Nem kellett átéltünk annyi megpróbáltatást.

Ki érkezett?

Olívia. A határozat kézhezvételétől egy évre, magánúton, egy szülésznő barátnőmnek köszönhetően (valóban barátnőm, senki nem lett lefizetve, minden törvényes volt, csak ő mutatott be minket egymásnak!) megismerhettük az akkor 2 napos, makkegészséges, feltehetően félig roma származású kislányunkat. A Baptista Szeretetszolgálat segítségét kértük a gyors, hivatalos lebonyolításához. 11 napos korában haza is hozhattuk, addigra lettek meg a papírok.

Érdekesség, hogy a pici az 5. házassági évfordulónk napján született!

Mennyit vártunk?

A határozat kézhezvételétől számított pont egy évet.

Mennyit várt a gyermek?

2 naposan ismerhettük meg, 11 naposan itthon volt!

Miért pont ő?

Mindenképpen újszülöttet szerettünk volna, egy kislányt. Annyi feltételünk volt, hogy legalább nagyjából egészséges legyen, a származása teljesen mindegy volt. Ő nekünk született. A dátumok, időzítések, minden annyira tökéletes, hogy ez nem lehet véletlen!

Miért pont mi?

A barátnőm, aki megismerte a szülőanyát, nyilván elfogult velünk szemben és azonnal összehozott minket. Féltünk, elfogad-e minket, szimpatikusak vagyunk-e neki, stb… De szerencsénk volt, mert egy kedves fiatal lány, aki azt mondta nekünk, hogy azok, akik ennyire akarnak egy babát, ennyi szálat megmozgatva, azoknál biztosan jó helyen lesz a babája! Csak annyit kért, hogy szeressük és legyen jobb élete, mint neki.

A tanács

Én már a legelejétől kezdve vásárolgattam, csináltunk mindig valamit a babaszobán, de ez is kevés ilyen esetben. Ha próbálkozik valaki így magánúton is, akkor legyen legalább nagyjából kész a babaszoba.

De az én tanácsom mindenkinek: ne féljetek erről beszélni, mondjátok el minél több ismerősnek, mert sokkal nagyobb eséllyel tudjátok megtalálni egymást a leendő gyermeketekkel!

Legnagyobb problémánk:

Az első hetekben folyton a kezemben és rajtam volt a pici, csak ölelgettem folyton, ami nagyon jó volt mindkettőnek, most viszont, majdnem 7 hetesen nagyon nehezen tudom letenni az ágyába, mert csak rajtam alszik rendesen. A hálószobába nem szeretném beengedni, úgyhogy ezzel küzdünk mostanában. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2020. június

Általános

A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak. 

Nicknév: Kriszta

Kik vagytok? Budapesti házaspár vagyunk, 43 évesek. Tizenöt éve vagyunk házasok. Több terhesség és vetélés után, aminek senki nem tudta az okát megmondani. Kb. 2-3 éve kiderült, hogy már a klimax kopogtat az ajtómon, így nem igazán számíthatunk gyermekáldásra, ezért elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk. Szerencsére a család is mellettünk állt és a baráti körünk is pozitívan állt hozzá a dologhoz.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hiszem, hogy mások vagyunk! Ugyanazok vagy hasonló problémáink voltak, mint másoknak.

Ki érkezett? Rögtön két kislány érkezett, testvérek. S és L 3 és 4 évesek, jó egészségi állapotban, két eleven, csintalan kiscsaj. Imádnak főzőcskézni és természetesen babázni. A kisebb szereti a zenét és táncot, a nagyobbik szeret rajzolni és színezni. Amit mindketten szeretnek: a kirakó és az építőkocka. Országos listáról jöttek, a tanácsadónő azt mondta, hogy a megyében nem találtak nekik szülőket. Sőt nem is nagyon próbálkoztak, mert eleve a megyén kívül akartak őket örökbe adni családi körülményeik miatt. Az irat ismertetésekor több egészségi problémát is felsoroltak, ami eddig nem jött elő. Az egyik a laktózintolerancia, a másik egy genetikai úton öröklődő véralvadási zavar, sűrű a vérük állítólag. A kisebb pedig lyukas szívvel született, de tavaly már rendben volt a kórházi papírok szerint. Mi egyelőre semmilyen egészségügyi problémát nem tapasztaltunk náluk.

Mennyit vártatok? 2018 decemberében jelentkeztünk és 2019. október végén kaptuk a hívást. Novemberben kezdtük az ismerkedést és 2020 januárjában hoztuk haza őket.

Mennyit várt a gyerek?  Úgy tudjuk 2018 augusztusa óta voltak örökbefogadhatók. Már eleve nem kerültek a családhoz, a kórházból az egyik krízisnevelőszülőhöz került, a másik csecsemőotthonba. Onnan mindketten 4-5 hónaposan kerültek nevelő szülőhöz ahol addig éltek, amíg mi el nem hoztuk őket.

Miért pont ők? Mert szerelem volt első látásra! Amikor jelentkeztünk 0-5 éves korig jelöltük meg az életkort származási kikötés nélkül, nemet nem adtunk meg és vállaltunk testvéreket is. Később változtattunk annyit, hogy 0-3 év életkorra levittük, viszont differenciáltunk, hogy testvérek esetén a kicsi 0-3 éves korig a nagyobb maximum 5 év. Amikor felhívták minket, hogy két kislány lenne, ez először mellbe vágott, egyrészt nem számítottunk ilyen hamar megkeresésre, másrészt arra, hogy rögtön testvéreket ajánlanak fel. Az egy kicsit elgondolkodtató volt, hogy az édesanyjuk mentális betegségben szenved és az egyik terhesség gondozatlan volt. Természetesen elmentünk az iratbetekintésre, mert látatlanban nem akartam nemet mondani. Úgy voltam vele, hogy legalább az esélyt adjuk meg. Hallgassuk meg a tanácsadónőt és akkor még mindig mondhatunk nemet. Persze miután meghallgattuk az iratokat és megláttuk a képeket, kellett egy kis gondolkodási idő. Végül is azt mondtuk, szeretnénk látni őket, hogy végleg eldönthessük.

Miért pont ti? Nem tudom megmondani. Szerintem nem csak nálunk próbálkoztak, de azt nem tudom hányadikak voltunk. Szerintem több szempont is volt mellettünk, egyrészt vállaltunk testvéreket, nem a megyében laktunk, és nem tettünk származási kikötést sem.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Sok mindenről a tanfolyamon nem esik szó. Volt, amiben a nevelő szülő is bizonytalan volt, hogyan is kéne csinálni.  A tanácsadónők segítenek, ahol tudnak, de ha én nem kérek segítséget, akkor talán még most is meg csak barátkoznánk.

A legnagyobb problémátok most: Jelenleg csak az, hogy a tb kártyát még mindig nem kaptuk meg.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Sok minden, legfőképp az, hogy az első találkozás az ügyintéző irodájában volt. Utána kb. két hétre rá tudtunk először elmenni a lányokhoz a tanácsadónővel és a pszichológussal együtt a házhoz, ahol laktak. Azután viszont magunkra voltunk hagyva, nem jött velünk senki, csak mindig szólni kellett, hogy megyünk. Akkor csatlakozott a tanácsadónő, amikor felhívtam, hogy segítsen, mert nem haladunk a barátkozással. Akkor többször csatlakozott a találkozókhoz és semleges területre vittük a találkozásokat, így sikerült végül is tovább lépni. A gyámmal csak egyszer sikerült találkoznunk, nem igazán ismertük egymást. Kicsit magára van utalva az ember.

Miről olvasnál szívesen? Jó lenne nevelési tanácsokat olvasni. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2020. május

Általános
Babaköszöntő 2020. május

A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak. 

Kik vagytok?

40-es pár vagyunk, későn kerültünk össze, 16 éve vagyunk együtt. Lombikozni nem akartunk. A férjem fiatalabb, az ő életkora számított az örökbefogadásnál, ezért én „túlkoros” vagyok kicsit (47 évvel vagyok idősebb a kisfiamnál), ami némi lelki válságot okozott az elején, de már elmúlt. Az első találkozásunkkor azt mondta a férjem, hogy gyereket akar, ráadásul kettőt. Egyből megfogott ezzel. Ehhez képest sajnos elég sokat vártunk a gyermekünkre, de most látom, hogy komolyan gondolta – fáradhatatlan, boldog apuka.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Talán csak annyiban, ahogy eljutottunk az örökbefogadásig. Elég későn kezdtünk neki a folyamatnak, a férjem 4 évig hallani sem akart róla. Aztán egy távoli ismerős egyéves gyermekének hirtelen család kellett. A férjem is elsőre igent mondott. Sajnos az utolsó pillanatban a vér szerinti anya nem volt hajlandó lemondani a gyermekről, aki intézetbe került. Amikor a két hónapig húzódó, lelkileg nagyon megterhelő folyamat lezárult, azt mondta a férjem: jó, akkor fogadjunk örökbe, de csináljuk rendesen. Másnap jelentkeztünk a Tegyesznél.

Ki érkezett?

Márkó – országos listáról 2.5 éves, csodaszép, egészséges kisfiú. Gondozatlan terhességből, szenvedélybeteg, idős anya 7. gyermeke. Igazság szerint, az aktáját elolvasva lett volna okunk aggodalomra, de nem arra figyeltünk, csak a szívünkre, ami azonnal megdobbant, ahogy megláttuk a fotóját. Jól tettük: köszönő viszonyban sincs a hús-vér gyerek az aktában leírtakkal.

Mennyit vártatok? 

Szinte napra pontosan 4 évet vártunk. Én már lemondtam róla, hogy valaha sorra kerülünk. A nulladik hívás után sem hittem el, hogy minket választhatnak. A férjem azonban az első pillanattól biztos volt benne.

Mennyit várt a gyerek?  

Születése óta nevelőszülőnél élt. 2 éves korában vált örökbefogadhatóvá, nyáron. Minket decemberben hívtak. Érdekesség, hogy egy közösségi fórumon egy nevelőmama írt egy hozzászólást, hogy van nála egy édes kisgyerek, és nem érti, miért nem keresnek neki szülőket. Akartam neki írni, de végül nem tettem. Pedig a mi fiunkról volt szó, amikor már folyamatban volt az ügyünk, csak még nem tudtuk, hogy mi egymásra várunk.

Miért pont ő? 

Mert a sors így akarta. Sokszor elcsodálkozunk, hogy milyen pici apróságokban hasonlóak vagyunk vele, ezeket a team, aki a szülőket kereste neki, nem tudhatta.

A rápillantás alkalmával Márkó bekopogott az ajtón, bejött, kezet fogott a férjemmel, huncutul rám mosolygott és levett minket a lábunkról.

Miért pont ti?  

Azt mondták szerető, erős kezű, fáradhatatlan szülőkre van szüksége a mi kisfiunknak. Ketten együtt talán megfelelünk a kritériumnak. Nem tudjuk, miért mi, de nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy minket választottak a szüleinek.

A tanács, ami jól jött volna:

A gyerek nagyon apás beállítottságú volt eleve, könnyebben is kapcsolódott az apjához, nagyon nehezen birkóztam meg a kezdeti elutasítással. Utólag mondták, hogy az örökbefogadásnál az anyának nehezebb az átkötés, mert az anyát nehezebb lecserélni, hosszabb a folyamat. Ha ezt előre tudom, sok sírástól és önmarcangolástól menekültem volna meg.

A legnagyobb problémátok most:

Legnagyobb problémánk a karantén. Márkó eddig nagy kertes házban élt, sok gyerekkel, most pedig be van zárva egy kisebb lakásba, és nincsenek játszópajtások. Lenne mozgásigénye is, amit nem tud úgy kiélni, ebből akadnak kisebb problémák.

Másik gondunk szintén a vírushelyzethez kapcsolódik: nagyon nehézkes, szinte áll az ügyintézés, már több mint egy hónapja nem kaptuk meg a végleges határozatot, és fogalmunk sincs, mikor lesznek meg a papírok és tudjuk lezárni a hivatalos ügyintézést. Az ovi beiratkozásról például már le is csúsztunk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Nem hiszem, hogy létezik nagykönyv, szerintem minden történet egyedi. Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert mindenki, aki részt vett a folyamatban, mindkét Tegyesz-ügyintéző, a gyámügy, a nevelőanya, a gyerekorvos, de még az ismerkedési időszakban a szállásadónk is nagyon segítőkész volt. Sokat jelentett és jelent még a mai napig is az a maximális nyitottság, amivel az emberek fogadják az örökbefogadás tényét: rengeteg szeretet vesz minket körül. Azt hiszem, az van másképpen, hogy az örökbefogadás nem titkolnivaló, inkább szuperhősség az emberek szemében.

Miről olvasnál szívesen? 

Szívesen olvasnék egyedi történeteket, hogy másoknál miként mennek a dolgok. Szeretek példákat olvasni, hogy összehasonlíthassam, mi hol tartunk. A példákból tanulok.

Szívesen olvasom a Babaköszöntőt is, évekig reménykedtem, hogy egyszer mi is benne lehetünk. Köszönjük a lehetőséget. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2020. április

Általános
Babaköszöntő 2020. április

forszéBemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. A rovatba folyamatosan várom azok jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született gyerekük. A zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Nati

Kik vagytok? Vidéki házaspár vagyunk, Nati (38) és Bence (42), most már 13 éve házasok. Az első perctől szerettünk volna babát. Egyszer majdnem összejött, de sajnos a 10. héten elment a magzat. Ez nálam azért évekre lelki problémát okozott. Kb. 2 év múlva tudtam beszélni róla. Aztán sokáig hitegettek az orvosok, hogy semmi baj. A vége az lett, hogy műtétek sora után lehetne megpróbálni a lombikot. Mind a ketten éreztük, hogy ez nem a mi utunk. Szerencsére nem kellett egymást győzködnünk. Amikor a folyamat elkezdődött, akkor Bencét talán kicsit jobban megviselte a bürokrácia része, engem hajtott a végeredmény, de végül is gyorsan túlestünk mindenen. 0-3 éves, származási kikötés nélküli, korrigálható egészségügyi állapotú, bármilyen nemű gyereket szerettünk volna.

Miben vagytok mások, mint mások? Sajnos semmiben. Nagyon ijesztő, hogy az ismerőseim között mennyi mindenkinek van valami akadálya a gyerekvállalás körül. És sajnos mi is ide tartozunk. Ez szerintem a jövőben fokozottan nagy probléma lesz, mert sajnos itt már nem arról van szó, hogy az egyének döntése miatt születik ilyen kevés gyerek.

Ki érkezett? Csillagszemű Ricsi érkezett, az országos listáról. Épp 3 éves múlt, úgyhogy az iratbetekintés és az első találkozó között még gyorsan határozatot kellett módosítani. Szerencsére mindenki nagyon készséges volt. Ezúton is köszönöm az összes hivatali dolgozónak. 3 nap alatt lett új határozatunk, pszichológiai vizsgálattal, mindennel. Országos listáról érkezett, teljesen egészségesen, szerető környezetből. Egy hónaposan vitték haza a csecsemőotthonból. Az aktája alapján csak kicsit volt lemaradva. Már pár szót beszélt, kicsit hiperaktív, folyton beszélő kisfiú, imádja a zenét, és imád mindennel zajt csapni.

Mennyit vártatok? Gyerekre nagyon sokat, az örökbefogadásra a jelentkezéstől számított egy évet, majdnem napra pontosan.

Mennyit várt a gyerek? Őt anyukája vissza szerette volna kapni, de ezt nem tették lehetővé a körülményei, és az sem segített, hogy Ricsi a 10. gyermeke, és mindegyik gyermeke állami gondozott lett. Egyéves koráig látogatta. Kétévesen lett örökbeadható. Két család is megnézte előttünk az aktáját, és ha mi is nemet mondunk, akkor ment volna nemzetközi listára. Gondolom a kétes származás miatt, mert ezen kívül egy gyönyörű, egészséges, cserfes kisfiú.

Miért pont ő? 0-3 éves, származási kikötés nélküli, korrigálható egészségügyi állapotú, bármilyen nemű gyereket szerettünk volna. Nem volt semmi, ami miatt gondolkodtunk volna. De én már akkor annyira akartam gyereket, hogy nekem eladhattak volna egy bepólyázott kavicsot is. Emiatt később kicsit szorongtam is, hogy a józan ítélőképességem megmarad-e.

Miért pont ti? Ezt nem tudom. Mert ráadásul kiesett a határozati időkorlátból a kiajánláskor is már. De valami felsőbb hatalom mégis minket választott hozzá. Vagy őt hozzánk. Vagy mind a kettő. De az biztos, hogy nem olyan gyereket kaptunk, amilyet akartunk, hanem amilyenre szükségünk volt. Egy mindig vidám, nagyon mozgékony gyerek lett Ricsi, valahogy olyan érzés, mintha ahol nem idomul hozzánk, ott kiegészítene minket.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mindamellett, hogy mennyire anya akartam lenni, és semmiféle ellenérzésem nem volt a kisfiammal kapcsolatban, nehéz volt beleszokni az anya szerepbe. Még a mai napig tart. Nem arról van, szó, hogy figyelnem kell rá, vagy ellátni, erre fel voltam készülve. Inkább a saját érzéseimre. Nem jött az olyan villámcsapásként, mint amennyire ezt mindenhol láttam. Én inkább introvertált vagyok, és valahogy az nem volt olyan természetes, hogy többet nem mehetek egyedül pisilni. De erre is időt kell hagyni magunknak.

A legnagyobb problémátok most: A szocializálása. A környezetünkben nincsenek gyerekek, és most ebben a karantén helyzetben az a kevés is elérhetetlen. Mint ahogyan az óvoda is, ahova most áprilistól terveztünk bejárni. Kicsit félek, hogy csak felnőttekkel találkozik.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nekem a tanfolyam nagyon pozitív csalódás volt. Hiába olvastam mindenhol, hogy az alapítványi tanfolyamok mennyivel jobbak, mégis a Tegyeszes tanfolyamot választottuk. Itt össze is ismerkedtünk az ügyintézőnkkel jobban, valamint tényleg emberileg végig tudtunk menni olyan dolgokon, amin nem biztos, hogy elgondolkodtunk volna előre. Azt hiszem, a folyamatra elég reálisan, jól felkészítettek. És az a türelem, amit mindenki felé tanúsítottak, na azt tanítani kellene.

Miről olvasnál szívesen? Mindenről. Kötődésről, fejlesztésről, testvérekről, tinédzser örökbefogadottakról, felnőtt örökbefogadottakról, és hogy hogy kell kiegyensúlyozott felnőttet nevelni 🙂 Read the rest of this entry