Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: öem73-ként voltam jelen

Kik vagytok? Házasok vagyunk, mindketten váltunk már, az előző házasságból hoztunk egy-egy most már felnőtt gyereket. Közöset is szerettünk volna, de különböző eü. problémák, és többszöri vetélés után az akkor még velünk élő lányom vetette fel, hogy mi lenne, ha…. Elég rögös volt az út. 2013-ban kezdtük Szolnokon 0-5 éves korig, akár testvérpárra is adtuk be a kérelmünket, aztán onnan sok-sok eljárási és szakmai hiba után 2018 szeptemberében Kecskemétre kerültünk, illetve újra indultunk, ekkor már 3-6 éves korú gyermekre vártunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben, gyereket szerettünk volna… Talán csak annyiban, hogy bennünket egy pszichológus azért utasított el, mert túl jó a kapcsolatunk….

Ki érkezett? Milán Attila, 6 éves, egészséges, okos, nagydumás, gyönyörű kispasi, egy hihetetlen energiabomba, imád a szabadban lenni, utazgatni, nagyon szeret játszani. Megyei listáról, intenzív barátkozást követően, titkos örökbefogadással érkezett.

Mennyit vártatok? a kezdetektől 7 évet.

Mennyit várt a gyerek? 3,5 évesen került a nevelőszülőhöz, az első pár hónapban látogatták, utána nem, tavaly már egy éve nem volt kapcsolattartás, már szerették volna örökbefogadhatóvá nyilvánítani, de akkor a gyámhatóság nemet mondott. Utána nem volt pszichológus, aztán jött a járvány, így csak idén júliusban került sor újra a vizsgálatra, ezt követően szeptember 8-án érkezett az a bizonyos telefon. Eső látásra szerelem volt!

Miért pont ő? 3-6 éves korú gyermekre volt érvényes határozatunk, elsősorban kisfiút szerettünk volna. Előtte tavaly nyáron az országos listán már felmerült a nevünk, illetve az idén januárban volt megyén belül egy kiajánlás, de ott mi mondtunk nemet.

Miért pont ti? Már tavaly októberben mondta a tanácsadónk, hogy lesz egy kisfiú, akihez nagyon passzolnánk, mind az életvitelünk, mind a személyiségünk, de ugye akkor a gyámhatóság nem engedélyezte, hogy örökbefogadható legyen, aztán jött a járvány, aztán végre megkapta az engedélyt, így azonnal szóltak. Tudomásom szerint másra nem is gondoltak.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Két gyerek felnevelése után, azt hittük, könnyebb lesz az első időszak, pont azért, mert tudtuk, mit jelent gyereket nevelni, nagyon meggondoltuk, megrágtuk, hogy az egyes lépésekre biztosan tudjunk igent mondani. Intenzív barátkozás volt, gyorsan haza is hozhattuk egy-egy napra, sőt egy egész hétvégére, viszont mivel későbbre volt időpontunk, a gyámhatóságra a hétvége után vissza kellett vinni. Sajnos kicsit visszavetett, hogy vissza kellett vinni, nem értette, hogy akkor most mi van, tök jól elvontunk, aztán mégis visszavisszük. Végül ez is rendeződött, és elhozhattuk a 30 napra. Na ez volt az a hihetetlen érzelmi hullámvasút, amire nem lehet felkészülni. Olvastuk a blogot, folyamatosan olvastuk a csoportban a tapasztalatokat, lélekben készültünk rá, de átélni egészen más.

A legnagyobb problémátok most: A folyamatos tesztelés, és hantázás, mellébeszélés miatt állandóan készenlétben kell állnunk, és ez nehéz. Nehéz eldönteni, hogy simán hozza a gyerek formát, vagy csak azért csinálja, hogy teszteljen, vagy épp azért beszél mellé, mert meg akar felelni. A nevelőszülőnél 7 másik gyerek közt élt, ott a füllentéssel próbálhatott kitűnni közülük.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk az ismerkedést a gyerek oldotta meg, már teljesen be volt sózva, hogy mikor megyünk, rengeteget beszélt rólunk a nevelőszülő, szinte ismerősök voltunk, mire végre találkozhattunk Vele, így nem volt gond, hogyan vegyük fel Vele a kapcsolatot. Azonnal egy hullámhosszon voltunk, olyannyira, hogy a gyám is és a tanácsadónk is mondta, hogy ilyet nem láttak még, ahol ennyire azonnal megvan az összhang.

Miről olvasnál szívesen? Mindenről 😀 A felmerült problémákról, azok megoldásáról azoknál, aki túl vannak az örökbefogadás utáni 0-12 hónapon. Read the rest of this entry →

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: tundyke85

Kik vagytok? Szüleimmel élünk együtt egy családi házban. Első gyermekünk. Előtte lombik programon vettünk részt, de 2016-ban volt egy méhen kívüli terhességem.

Miben vagytok mások, mint mások? Néha azt érzem, egy olasz család a mienk.

Ki érkezett? Kisfiunk nevelőszülőnél volt, lakóhelyünktől nem messze, megyei listán. 2,5 évesen került hozzánk, egészségesen, de nem a legjobb állapotban. Nagyon sovány volt mindössze 9 kg, az alapvető dolgokat nem tudta (pohárból inni, rágni).

Mennyit vártatok? 4 évet vártunk rá, ősszel kellett volna újból beadni a kérelmet.

Mennyit várt a gyerek? 4 hónapos korába került a nevelőszülőhöz, 7 hónapos korában látta ez életet adó szülő, utána nem látogatta.

Miért pont ő? 0-2,5 éves korig szerettünk volna picit, nem nem volt megszabva. Ő volt az első kiajánlásunk.

Miért pont ti? Annyit mondtak nekünk, pont egy ilyen család kell neki.

A tanács, ami jól jött volna utólag: ha őszinte velünk a nevelőszülő…

A legnagyobb problémátok most: jelenleg a szobatisztaság.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: nálunk az hogy a nevelőszülő szépítette a dolgokat és nem volt őszinte.

Miről olvasnál szívesen? Óvodába szoktatás, napi nehézségek.

******* Read the rest of this entry →

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Lászlóék

Isten sose hagy minket válaszok nélkül. Csak meg kell érkezni.

Kik vagytok?

Két csodálatos kislány szülei. Az egyik a pocakomban növögetett, a másik a szívemben. Pontosan egyformán tökéletes mindkettő. Luca s Eszter.

A férjemmel 15 éve vagyunk házasok. Az az igazi páros, akik kiegészítik egymást. Fiatal korunk ellenére nagyon talpraesettek vagyunk. Dolgozunk, vállalkozunk és nevetünk, élünk, szeretünk. Mindig is nagy családról álmodtunk, s azt gondoltam, mire 30 éves leszek minimum 3 gyerek szaladgál majd körülöttünk. De ezek az álmok az évek alatt szépen szertefoszlottak s átalakultak.

24 éves voltam, mikor kislányunk megszületett. Tökéletes kis csöppség. Pár évre rá újra megtörtént a csoda,.. de Istennek más tervei voltak.

Teltek az évek s közben 14 kisbabát veszítettünk el. Szépen lassan hozzászoktunk a csalódásokhoz. Szívből, igazán szerettünk volna a kistestvérkét. Mi mindent megtettünk… legalább is azt gondoltuk.

Egyik nap épp a kocsiban utaztunk, mikor a Kossuth Rádióban arról beszélgettek, hogy mindenki 0-3 éves korú gyermeket szeretne örökbe fogadni s az a felettiek már nem nagyon kellenek senkinek, s bent ragadnak a rendszerben. Akkor a férjemmel egymásra néztünk, s szavak nélkül is tudtuk, talán mégsem mindent tettünk meg…

Így történt, hogy 14 kiscsillagot festettem egy kavicsra, s vele együtt beszuszakoltam az életem egy 28 literes hátizsákba és a férjemmel az oldalamon nekivágtunk az El Camino Primitivonak, megkeresni a válaszokat, megtalálni az utunkat.

A kavicsommal a zsákomban, esőben, szélben, vaksötétben, hegyekre mászva cipeltem az én kis babáimat. Csak egyetlen egy kérdés vezérelt… Miért?

A világ végén elővettem a kavicsomat, a kicsi parányi babáimat, a múltamat, az álmaimat. A közös álmainkat. Ólomként nehezedett a kő a kezemben, szorongattam, féltem, szerettem őket… végül erőt vettem s elhajítottam, bele a zúgó óceánba. Oly picik voltak, és oly valódiak és mégis megfoghatatlanok….apró kicsi angyalok…Elengedtem.

Eltelt egy év az örökbefogadás óta, s pont most, Eszter születésnapján mikor felnéztem a gyertyák fényéből, értettem meg. A sok miértemre egyszer csak ott ül Ő. Azokkal a csodálatos csillogó szemeivel, azzal az ízig vérig Eszter-mosollyal. Ő, az én kisbabám. Az én utam, a Mi utunk.

A kicsi angyalok, akik ma már a világ végén a tengerben pihennek, kinyitották a szívemet, hogy képes legyek bárkit feltétel nélkül elfogadni. A szívem általuk lett tele szeretettel, elfogadással, megértéssel. Általuk vagyok ma az, aki vagyok. Általuk vagyunk Mi egy család. Esztike, Luca, a Férjem s Én. (és a kiskutyánk 🙂 )

 Miben vagytok mások, mint mások? 

Miben vagyunk mások? Talán semmiben, talán mindenben.

Mindenkinek megvan a maga útja, a maga miértje. Mindenki nehéz utat jár be, mire a szíve ennyire megtelik szeretettel, mint a Mienk. Talán ugyanolyanok vagyunk, mint mindenki más.

Örökcsalád, Szívcsalád, Család, Nő s Férfi, Gyerekek. Egyformák.

Ki érkezett?

Egy kis Esztike. 5 éves. Pontosan az ország másik végéből 496 km-ről. Nemrégen költöztünk be a családi házunkba, mikor érkezett a hívás. Csak úgy potyogtak a könnyeim. Éreztem legbelül, hogy Ő lesz az. Ő az, akire vártunk. Read the rest of this entry →

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: L család

Kik vagytok? A férjemmel későn találkoztunk, mindketten túl voltunk már a 40-en. Egy sikertelen lombik után be is adtuk a kérelmet a megyei Tegyeszhez. Keresztények vagyunk, az ismeretségi körben több helyen is volt örökbefogadás. A határozatban a következők szerepeltek: 0-3 év közti testvér(eke)t szerettünk volna, nemi kikötés nem volt, korrigálható betegségekkel szemben elfogadóak voltunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Először tettünk származási kikötést, de az idő előre haladtával sokat beszéltünk róla, hogy mi is a valódi oka a félelmeinknek, hiszen Isten mindenkit egyformának teremtett és egyformán szeret. Két fő okot találtunk: családi előítéletek és az esetleges alkalmatlanság a később felbukkanó problémáknál (pl. gúnyolódás az iskolában, hogyan tudunk majd segíteni…)

Ki érkezett? Anna 1 évesen, nevelőszülőktől érkezett hozzánk, korrigálható szívhibával. A kórházból rögtön családhoz került, ahol szeretetteljes körülmények között élt. Féltestvére, Jancsi egy hónappal később 4 évesen, szintén nevelőszülőktől érkezett. Több területen is lemaradt a kortásaitól: mozgás, finommotorika, beszéd… Külön nevelkedtek korábban, nem ismerték egymást.

Mennyit várt a gyerek? Annát soha nem látogatta meg a vér szerinti anyukája, vér szerinti apja ismeretlen. Jancsi 1,5 évesen került nevelőszülőkhöz, és 3,5 évesen vált örökbeadhatóvá a látogatások hiánya miatt.

Miért pont ő? Nem volt visszautasításunk, de a fentiek miatt haboztunk, alkalmasak leszünk-e szülőnek. Jancsi lemaradásaitól is féltünk, képesek leszünk-e segíteni neki felzárkózni.

Miért pont ti? Megyénk kicsi, lassan haladt a sor, de kevesen vállalnak be roma származást.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Sok segítséget kaptunk és kapunk a Tegyesztől. Hálásak vagyunk, hogy bármilyen problémával felkereshetjük őket.

A legnagyobb problémátok most: Jancsit fejlesztésre kell vinni, mert 1,5 éves koráig járókában volt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Jó volt, hogy sok mindenről hallottunk, bár a valóságban minden gyerek (család) más és más.

****** Read the rest of this entry →

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: Sziszka

Kik vagytok? A férjemmel 8 éve vagyunk házasok, van egy vér szerinti fiunk, aki természetes úton érkezett, majd testvért szerettünk volna, de nem jött. Kivizsgáltattuk magunkat és az eredmények azt mutatták, hogy lombikkal lehetne csak testvér. Lombikozni nem szerettünk volna, és ekkor jött az örökbefogadás gondolata. Mindketten pozitívan álltunk hozzá, majd felkerestük a helyi Tegyeszt.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben nem vagyunk mások, talán annyiban csak, hogy már van egy fiunk.

Ki érkezett? Olívia Leila érkezett 15 hónaposan, nevelőszülőktől, megyei listáról (Zala). Egészséges, örökmozgó, csodaszép kislány.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől 2 év 2 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Születése után csecsemőotthonba került, itt még a szülőanya kétszer meglátogatta, majd 5 hónaposan nevelőszülőkhöz került. Örökbe fogadhatónak nyilvánítása után 1 hónapot várt.

Miért pont ő? 1 – 3 és fél éves korig (jelentkezéskor volt a fiunk 4 éves), korrigálható egészségügyi állapotú, származási kikötés nélkül, lány gyermekre vártunk. Előtte volt egy kiajánlásunk egy kisfiúra, de azt visszautasítottuk.

Miért pont ti? Mi jöttünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A papírok intézése nem volt egyszerű. Az születési anyakönyvi kivonatát elrontották, ami a lakcímkártyánál derült ki. Ennek következménye az volt, hogy az új adókártyáját a szülőanya lakcímére postázták, amit szerencsére egy lelkiismeretes ügyintézőnek hála, sikerült még a postázandó levelek közül kivetetni. Telefon telefont követett, hogy minden rendben legyen.

A legnagyobb problémátok most: Nincs problémánk, néha úgy érezzük magunkat, mint az Instant családban :-), minden tökéletes, Olívia nagyon jó kislány, jól eszik, jól alszik (végig alussza az éjszakát már a kezdetek óta), tökéletes gyerek, szerencsénk van vele.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A tanfolyam nagyon jó és hasznos volt, csak ajánlani tudom mindenkinek, mindenre felkészített minket.

Miről olvasnál szívesen? Hogyan készítsünk élettörténeti könyvet, hogyan mondjuk, meséljünk az örökbefogadásról a gyermeknek.

***** Read the rest of this entry →