Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Bogee

Kik vagytok? Boglárka (28) és Norbert (33) vagyunk egy vajdasági kis faluból. Több évnyi vér szerinti gyermekre várakozás, és több magzat elvesztése után vágtunk bele az örökbefogadásba. Mi a családalapításba már úgy léptünk bele sok évvel ezelőtt, hogy tudtuk, szeretnénk szív szerinti gyermeket is valamikor az életünk folyamán. 2020 nyarán voltunk először érdeklődni a gyermekvédelmi központban a folyamatról, és azon őszön vágtunk bele az egész procedúrába. A beszélgetések, felmérések, a környezettanulmányunkat kivéve, az ünnepek miatt 2021 elejére húzódtak át. 2021. április elsejétől várakoztunk a minisztérium listáján. 0-2 éves, egészséges/ korrigálható betegséggel rendelkező szerb vagy magyar nemzetiségű gyermekre várakoztunk. Titkon abban reménykedtünk, hogy ha 2021 karácsonyára nem is, de a 2022 áprilisára halasztott nagy lakodalmunkra már hárman legyünk. A végén mind a kettő teljesült, 2021 novemberében érkezett a kislányunk, és részt vett az egyházi esküvőnkön (a polgári már korábban megvolt). 

Ki érkezett? A kislányunk, Marina Dorka szerb nemzetiségű, barna hajú, barna szemű, most már betöltötte a második életévét is. Szerb nevelőszülőnél élt. Nem beszélt magyarul, de két hét alatt átszokott és most már 150 szót használ. 

Mennyit vártatok? Hivatalosan a listára kerüléstől az első telefoncsörgésig 7,5 hónapot vártunk. Majd a hivatalos örökbefogadás 2022.04.01-én zárult le, sorsszerűen egy évvel a listára kerülésünk után.

Mennyit várt a gyerek? Koraszülöttként egy hónapot kórházban töltött, és utána került egy csodálatos nevelőcsaládhoz. 1,5 éves koráig várt, mi voltunk az első pár, akinek kiajánlották.

Miért pont ő? Majdnem 500 km-t utaztunk hozzá, ezért az első beszélgetéskor már meg is volt a rápillantás. Első látásra szerelem volt, úgy éreztük, egymásra talált a lelkünk abban a pillanatban (és ez azóta változatlan).

Miért pont ti? A korunk, bemutatkozásunk, és a beszélgetéseken, felméréseken adott válaszaink miatt úgy gondolták ideálisak lennénk a kislány számára, szimpatikus a személyiségünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ki kell tartani, még akkor is, amikor lehetetlennek tűnik az út. Nem kell szégyellni a könnyeket sem.

A legnagyobb problémátok most: Dackorszak és fogzás.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Minden nagyon ideális, teljesen olyan, ahogy elképzeltük a szülőség nehezebb napjaival is.

Miről olvasnál szívesen? Mindent szívesen olvasunk, mindig tanulunk valami újat. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Petya

Kik vagytok? 10 év próbálkozás és 4 és fél év várakozás után jött meg Noel első és egyetlen gyerekként a családunkba.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben. Egy átlagos család vagyunk. Talán egy kicsit erősebb személyiségjegyekkel.

Ki érkezett? Nevelőszülőtől érkezett, 2 és fél évesen, kiegyensúlyozott lelkivilággal, kötődési hiánnyal és beszéd-, és mozgáskoordinációs problémákkal. Megyei listáról (BAZ megye).

Mennyit vártatok? 4 és fél évet

Mennyit várt a gyerek? Nem sokat. Kétévesen volt utoljára kapcsolattartása.

Miért pont ő? Nem volt visszautasításunk. Már a fénykép alapján eldöntöttük, hogy ő lesz a befutó. Lehetőleg egészséges, vagy kisebb fejleszthető problémával rendelkező gyerekre vártunk. Roma gyereket nem szerettünk volna, sem a környezetünk, sem a család nem tudta volna elfogadni.

Miért pont ti? “Mert hozzá két erős felnőtt kell!” (Mert nagyon akaratos.) Meg hát nagyon közel voltunk már a sor elejéhez is, gondolom.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Semmi. Minden infóval el voltunk látva az örökbefogadási tanfolyam miatt.

A legnagyobb problémátok most: Mindenkivel elmegy, ha új ember jelenik meg, lecsap rá és velünk nem foglalkozik. Kiköveteli a figyelmet, mindenért nyíg, csak hogy ráfigyeljenek. Nem tud egyedül játszani, mindig foglalkozni kell vele, inkább valami rosszat csinál, csak hogy reagáljunk rá.

Miről olvasnál szívesen? Kötődés hiánya, a probléma megoldása. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Móni és Pisti

Kik vagytok? Átlagos fiatal házaspár vagyunk a harmincas éveinek közepén, két kutyával. 2020-ban kezdtünk el konkrétan foglalkozni a gyerekvállalással, kivizsgáltattuk magunkat, amikor is kiderült, hogy természetes úton szinte semmi esélyünk. Az örökbefogadás gondolata sosem állt messze tőlünk, így 2020 végén elhatároztuk, hogy a tettek mezejére lépünk. Éppen indult egy Start csoportos tanfolyam, amire azonnal jelentkeztünk is. Ez óriási segítség volt, megtudtuk, hogy hogyan működik a rendszer, mi a jelentkezés módja, mit fontos átgondolni előtte. Így 2021 januárjában már nagyon konkrét elképzelésekkel mentünk a Tegyeszhez. 0-2 éves korú, bármilyen nemű és származású gyermekre, illetve testvérekre vártunk. A betegség listával kapcsolatban nagyon elfogadóak voltunk, csak azokat a dolgokat zártuk ki, amik hosszú távon befolyásolják egy gyermek életminőségét, és egyáltalán relevánsak egy ilyen idős gyermek esetében. Ez a döntésünk utólag nagyon fontosnak bizonyult.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán csak annyiban, hogy a természetes úton kívül nem akartunk semmilyen más módon próbálkozni, hogy vér szerinti gyerekünk legyen, hanem egyből az örökbefogadást választottuk.

Ki érkezett? Titkos örökbefogadással, megyei listáról egy koraszülött kisfiú, aki a 28. hétre született, nemi beteg szülőanyától, aki azonnal le is mondott róla (Jász-Nagykun-Szolnok megye).

Mennyit vártatok? 10 hónapot a jelentkezéstől, kb. fél évet a határozat megszerzésétől.

Mennyit várt a gyerek? 2 hetet a születésétől az első rápillantásig. Aztán még kb. másfél hónapot, mire hazahozhattuk a kórházból.

Miért pont ő? 2021. november végén érkezett az a bizonyos telefon. Az ügyintézőnk hívott minket, hogy van egy koraszülött kisfiú, és ránk gondoltak, mehetünk rápillantani a kórházba, ha mi is úgy gondoljuk. Telefonban elmondta, hogy a kisfiú 2 hetes, kb. 28. hétre született, a szülőanyja nemi beteg volt. A szülés után lemondott róla (amiért nagyon hálásak vagyunk), és azonnal el is ment a kórházból. Persze nem volt kérdés, két nap múlva már úton is voltunk. Igazából már ekkor tudtuk, hogy ő lesz a kisfiunk, de szerettünk volna találkozni vele és beszélni az orvossal az állapotáról. Bár a kórház, ahol volt nagyon korrekt volt a látogatásokat illetően (mehettünk hozzá, amikor csak akartunk még a PIC-re is), a Covid szabályok miatt csak egyesével mehettünk be hozzá. Sosem felejtjük el ezt a találkozást, mikor megláttuk a pici kis testét (nem volt még másfél kiló). De így egymástól függetlenül is azonnal igent mondtunk rá. Az állapota ekkor már stabil volt, azonnal kapott kezelést a fertőzésre és a koraszülöttség kockázatain kívül semmi egyéb problémája nem volt. Karácsonykor duplán ünnepeltünk, mert ekkor járt le a hat hét, aztán már csak vártuk, hogy hízzon és fejlődjön, így miután folyamatosan látogattunk, majd január elején én is beköltöztem vele a kórházba, pár napra rá jöhettünk is haza. Február eleje óta hivatalosan is a mi kisfiunk.

Miért pont ti? Gyanítjuk csak, hogy amiatt, hogy a gyermek és szülőanya egészségügyi állapotával kapcsolatban is elfogadóak voltunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Inkább mi szeretnénk egy tanácsot adni: habár a tanfolyam nem kötelező, mi nagyon ajánljuk elvégezni, illetve akár alapítványok tanfolyamaira is elmenni. Nekünk sokat segített, hogy ily módon többször, több oldalról átgondoltuk az egész folyamatot.

A legnagyobb problémátok most: Semmi. Csak átlagos kisbabás “problémák” , néhány plusz orvoshozjárással a koraszülöttség utánkövetése miatt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A várakozási idő meglepően rövid volt, bár valószínűleg hosszabb várakozás után is radikális változás lett volna egy kisbaba érkezése. Pedig így, hogy a kisfiunkhoz több hétig jártunk látogatóba, mielőtt hazajöhetett, még több időnk is volt szokni a gondolatot, mint pl. egy időre született csecsemő esetén.

Miről olvasnál szívesen? Nincs semmi specifikus, bármiről szívesen olvasunk, mert sosem tudjuk, hogy mikor jön jól egy adott infó.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagytok?

Anna (35) és András (38) vagyunk. 17 éve vagyunk együtt és 14 éve vagyunk házasok. Esküvő után két évvel kezdtünk bele a babaprojektbe. Újabb két év sikertelenség után fordultunk orvosi segítséghez. 5 éven keresztül próbálkoztunk, a mérlegünk: 6 lombikprogram, 2 pozitív teszt, majd két vetélés (az elsőt 8 hetesen, az ikreket 13 hetesen vesztettük el). 2017-ben jelentkeztünk örökbefogadásra.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Nem érezzük magunkat másnak. Egy régóta gyermekre vágyó pár voltunk, akik végre teljes családdá válhattak.

Ki érkezett?  

Olivér érkezett, a Bölcső Alapítvány segítségével, nyílt örökbefogadással. Teljesen egészséges, jól fejlett, gyönyörű hajasbaba. 1 hetesen vittük haza a kórházból.

Mennyit vártatok?

Az alkalmassági határozat megszerzésétől kezdve 3 évet és 3 hónapot vártunk. Az Alapítványhoz való jelentkezéstől számítva 2 évet és 2 hónapot vártunk.

Mennyit várt a gyerek?

Egy hétig vigyáztak rá a nővérek a kórházban.

Miért pont ő?

Ő volt az első kiajánlásunk. A szülőanyja gyengénlátó, ezt kellett megfontolni, mielőtt igent mondtunk. Úgy gondoltuk, ez még mindig egy könny(ebb)en korrigálható és fejleszthető dolog lesz, HA lesz vele dolog. Szerencsére úgy tűnik, nem lesz vele gond. Amint megláttuk a kórházban, tudtuk, hogy Ő lesz a mi kisfiunk.

Miért pont ti?

A szülőanya és családja kérése az volt, hogy vallásos családba kerüljön a baba. Az Alapítványtól ez alapján hívtak minket.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Úgy gondolom az Ágacskás felkészítő tanfolyamon és a szintén Ágacskás „Gyermekre várva” csoport során mindenről hallottunk, ami csak felmerülhetett.

A legnagyobb problémátok most:

Azon túl, hogy mindent IS pakol és egyre több akarata van (Apukám szavaival élve: „Lesz vele feladat”), a legboldogabb család vagyunk 😊

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

A bürokrácia útvesztői és lassúsága okozott némi gondot. Mindenki csak a másikra mutogatott. Ha nem hívogatom és kérdezgetem őket, talán még most sem lenne meg az új születési anyakönyvi kivonat.

Miről olvasnál szívesen?

Terhesség alatti és születéskori esetleges traumák, azok orvoslása; személyes történetek örökbeadókkal és örökbefogadottakkal is.

******* → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagytok? Fiatal házaspár vagyunk, öt éve házasok. 35 és 36 évesek. 2016 óta próbálkozunk természetes úton teherbe esni, de két műtét és egy lombik után úgy döntöttünk, hogy nem vállaljuk tovább ezeket az orvosi beavatkozásokat. Így 2020. augusztus végén elindultunk az örökbefogadás útján.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben és mindenben, hiszen minden örökbefogadó szülő célja ugyanaz, mégis ahány ember, annyiféle életút létezik.

Ki érkezett? Kisfiunk 3 hónaposan került haza hozzánk, megyei listáról (Heves), korrigálható egészségügyi állapottal. Nagyon laza az izomzata, fejlesztésre szorul.

Mennyit vártatok? 2020 szeptemberében adtuk be a jelentkezésünket a Tegyeszhez, decemberre lett végleges határozatunk, és 2021. augusztus 4-én jött a várva várt telefon.

Mennyit várt a gyerek? A szülés után az életadó a kórházban hagyta, de csak később mondott le róla. A kórházból nevelőszülő vette magához. Mi 2 és fél hónaposan láttuk először.

Miért pont ő? 0-4 éves korig várakoztunk, nemi kikötés nélkül, bizonytalan származást elfogadva. Kisebb és korrigálható egészségügyi állapot jöhetett szóba, de sok esetben az egészségügyi lapon a bővebb információt jelöltük meg. Ő volt az első kiajánlásunk, egy másodperc kétely sem volt bennünk, hogy látni akarjuk. Mikor először megláttuk, az első gondolatunk az volt, hogy milyen gyönyörű kisbaba, és külsőre mennyire hasonlít ránk. Elcsépelt kifejezés a „sors keze” , de valahogy minden körülmény, a dátumok arra utaltak, hogy ennek a csöppségnek a mi családunkban a helye.

Miért pont ti? A mai napig eszünkbe jut ez, és az ügyintézőnket is sokszor kérdeztük. Sorszámunk nem volt. Valószínűleg úgy gondolták, hogy a mi családunk, a mi életvitelünk és körülményeink lesznek ennek a kisfiúnak a legalkalmasabb.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A barátkozás időszakáról szívesen hallgattunk volna még több tanácsot, mert elég stresszes időszaknak éltük meg.

A legnagyobb problémátok most: Nincsen semmi különösebb gondunk, csupán a fogzással járó kellemetlenségek.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: 2-3 évet jósoltak a mi paramétereinkkel a várakozásra, ehhez képest derült égből villámcsapásként ért minket a telefon a házfelújításunk kellős közepén. De a baba érkezésére már minden készen állt.

Miről olvasnál szívesen? A családi juttatások, hivatalos ügyintézések aktuális menetéről és buktatóiról. Szerencsére a blogon találtam az örökbefogadás utáni ügyintézésről bejegyzést, de erről többet is olvasnék.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

T. család

Kik vagytok? 45 és 50 évesek vagyunk, 11 éve kapcsolatban, 9 éve élünk boldog házasságban Pest megyében, az agglomerációban. Férjem előző házasságából van két gyermekünk: egy 21 éves lány és egy 20 éves fiú, mindketten egyetemisták, nagyon jó velük a kapcsolatunk. Mivel relatíve későn ismerkedtünk meg, sajnos vér szerinti közös gyermekünk nem tudott születni.

Miben vagytok mások, mint mások? Az életkorunkat emelném ki, mire a kislányunk érkezett, én már betöltöttem a 45-öt, férjem az 50-et. Illetve egyre spirituálisabb elveket vallunk (főleg én, az anyuka 😊), mesterséges megtermékenyítésben nem szerettünk volna részt venni, így elég hamar az örökbefogadás útjára léptünk.

Ki érkezett? Mennyit vártatok? Kétéves, egészséges, szőke, kék szemű, értelmes kislány érkezett a megyéből (Pest). Nevelőszülőknél élt születésétől fogva, akiknek nagyon hálásak vagyunk, mert nagyon szeretetteljes légkörben nevelték a kislányt. Nagyon sokat vártunk rá: öt éve hívtuk először a Tegyeszt, a határozatunk is több, mint 4 éve született, amikor csörgött a telefon. Ez alatt az időszak alatt az ügyintézőink váltották egymást, volt, hogy egy évig nem volt ügyintézőnk a Tegyesznél. Végül a harmadik ügyintézőnkkel a határozathosszabbítás kapcsán sikerült személyesen is találkozni, szerintünk ez sokat segített mind a várakozásban, mind a kiajánlásban. A hosszú várakozás után a 2020. november 13-i (péntek) telefoncsörgéstől kezdve minden úgy ment, mint a karikacsapás. Aktabetekintés, „rápillantás” után azonnal indult az intenzív barátkozás és az első telefonhoz képest három hétre, még Mikulás előtt hazahozhattuk Mimit.

Mennyit várt a gyermek? Mimi szülőanyja születésekor szóban lemondott róla, de mivel papírt nem írt alá, a kislány nevelőszülőkhöz került. 1,5 éves korában nyilvánították örökbeadhatóvá, 2 éves lett, mire először nekünk kiajánlották. Nagyon sok sorsszerűség van abban ahogyan ő hozzánk került. Ha hivatalosan is lemondott volna egyből a szülőanyja, biztos, hogy nem mi kaptuk volna. Édesapám 2020. augusztusában halt meg, ősszel nagy lezárások voltak a COVID miatt, a megyei listán a 85-ös sorszámnál tartottunk, tehát egyáltalán nem számítottunk, hogy csörög a telefon. Innentől olyan volt, mint a mesében: csupa jót hallottunk róla, az aktabetekintésnél kicsordultak a könnyeink, amikor megláttuk, hogy milyen meseszép. A „rápillantás” végére már együtt rajzoltunk, játszottunk vele, kérdés nem merült fel bennünk, hogy szeretnénk vele barátkozni.

Miért pont ő? Eredeti határozatunk egészséges/korrigálható egészségű 0-2 éves gyermekre, testvérpár esetén az idősebb gyermeknél 0-4 évesre szólt, ám ahogy teltek az évek, mi is idősebbek lettünk, illetve több jó tapasztalatot hallottunk nagyobb gyermek örökbefogadásáról, módosítottuk a határozatot 0-4 évesre, testvérpár esetén 0-6 évesre. Származási kikötésünk nem volt, ám az erősebb rasszjegyeket kizártuk, szerettük volna, ha gyermekünk külsőleg is illeszkedik a családba.

Miért pont ti? Valószínűleg azért, mert nyáron ugyanaz a pszichológus hölgy vizsgálta Mimit, mint minket, amikor a 4 éves határozatunkat mentünk meghosszabbítani. Szinte mindenki szerint Mimi nagyon hasonlít rám, teljes mértékben beillik mind külsőleg, mind természetben a családunkba. Kertes házban lakunk, egy kutyánk is van, Mimi nevelőszülei is hasonló környezetben éltek.

A tanács, ami jól jött volna utólag: hiába a hosszú várakozás, amikor becsöppen egy kisgyermek a családba, gyökeresen felfordítja az addigi életet, főleg a 40 év felettiekét. Szerintem erre nem lehet könyvekből felkészülni. A gyermekvállalás és az örökbefogadás egy erős érzelmi hullámvasút, nagyon stabil alapok kellenek, hogy mindenki alkalmazkodni tudjon az új helyzethez. Érdekes módon Mimi alkalmazkodott a leggyorsabban/legkönnyebben. Hihetetlen megfigyelni, hogy egy ilyen kisgyermek milyen elképesztően rugalmas, milyen erős életszeretet és élni akarás van benne. Rengeteget tanultunk és tanulunk mi is tőle. Az elején én nagyon beleadtam minden energiámat, hogy mindenre megtanítsam, ebben nagyon hamar ki is merültem, úgyhogy meg kellett nekünk szülőknek is tanulni – és folyamatosan tanuljuk azóta is – lazábbnak, nyugodtabbnak, lassabbnak lenni, élvezni a pillanatokat, egyensúlyra törekedni.

A legnagyobb problémátok most: 11 hónap után elég jól összekovácsolódtunk. Megküzdünk a dacosággal, a kisasszony elég erős akaratú, kifejezetten értelmes, emiatt minden napnak megvan a nehézsége és a szépsége is. Mi is napi szinten tanulunk és fejlődünk, hogyan válhatunk még jobb, türelmesebb szülőkké. A szeptemberi ovikezdésssel és az őszi idővel sajnos a betegségek is jönnek-mennek. Az itthon töltött makkegészséges időszak után elég nehéz az 1 hét ovi – 1 hét itthon időszakot kezelni. Szerencsére Mimi szépen fejlődik, nagyon kommunikatív és barátkozós, így imád óvodába járni. A munkába való visszaállásom leépítés és a sorozatos kisebb betegeskedés miatt nem könnyű.

Miről olvasnál szívesen? Kedvenc rovatom a Babaköszöntő, mindig reményt adott, míg nem érkezett meg hozzánk Mimi. Szívesen olvasnék a családdá válás első egy évéről, illetve a várakozási időszak pszichét próbáló nehézségeiről is.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Ancs

Kik vagytok? Lassan 15 éve vagyunk házasok. Egy vér szerinti gyermekünk született, pár éves várakozás után, majd tíz évvel később érkezett az örökbefogadott gyermekünk. Lassan jutottunk el az örökbefogadásig, de nem próbálkoztunk egyéb orvosi beavatkozással, csak hosszasan érleltük magunkban a döntést. Megvártuk, míg mind a ketten teljesen biztosak voltunk a döntésünkben. A fiunk is nagyon vágyott már testvérre, ez azért megkönnyítette a helyzetünket. Amúgy viszonylag tág paramétereket adtunk meg, 0-5 éves korig várakoztunk, nemtől és származástól függetlenül, akár testvérpárra is. Betegségek tekintetében pedig „bővebb tájékoztatást” kértünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hiszem, hogy mások lennénk…

Ki érkezett? 4,5 éves volt a fiunk, amikor megcsörrent a telefon. Országos listáról érkezett, 300 km-re tőlünk. Iratbetekintés után egy héttel már találkoztunk is. Nevelőszülőknél volt, valóban mosolygós, nyitott kisfiúnak tűnt első látásra is, ahogy ezt a papírokban is olvastuk. Állapot szempontjából nehéz mit írni… Természetesen nem átlagos fejlődésű 4,5 éves, ám erősen életigenlő gyermek.

Mennyit vártatok? Nem sokat, mert 2021 év elején érkezett meg a határozat, és szeptember végén csörrent meg a telefon.

Mennyit várt a gyerek? Ez már egy picit bonyolultabb. A szülőanya 6 hónapos korában lemondott róla, először „családbafogadással” élt, majd egy nevelőszülőhöz került, később egy másikhoz, akkor volt másfél éves. Közben az apa apasági nyilatkozatot tett, és 2021 júniuságig látogatta rendszeresen. Júniusban végül lemondott a gyermekről, így örökbefogadhatóvá nyilvánították. A szemünkben a vér szerinti apa egy hős, irtó nehéz lehetett neki belátni azt, hogy nem fogja tudni biztosítani a megfelelő körülményeket a gyermeknek, bármennyire is szereti. Sokszor eszünkbe jut, szeretettel a szívünkben gondolunk rá.

Miért pont ő? Mi beleírtuk a bemutatkozó levelünkbe, hogy nagyon boldogok lennénk, ha cigány származású gyermeket fogadhatnánk örökbe. S. cigány származású kisfiú, gyönyörű barna szemekkel, hosszú szempillákkal. Nem volt a történetében „túl sok” riasztó dolog, nem dilemmáztunk rajta sokáig. Sok-sok orvosi papírja volt, de egyik sem kifejezetten nyugtalanító. Persze nem mondom, hogy nem volt félelem a szívünkben, de nem miatta, hanem sok ismeretlen tényező miatt. Kicsit nehéz volt az a tény is, hogy a vér szerint apa rendszeresen látogatta, tartottunk tőle, hogy ez olyan lesz, mint egy gyermekrablás. Talán egy kicsit olyan is. 

Miért pont ti? Ezt bizony nem tudom. Csak minket választottak ki az országos listáról, senki nem volt előttünk, vagy utánunk. Azt kinyomoztam, hogy a saját megyében volt egy kiajánlás, de ők nem voltak fogadókészek, így országosra került. Ott minket választottak. Ezt mi égi jelként értelmeztük. Az biztos, hogy a nevelőszülőknél sok gyerek volt, így biztos számított, hogy nálunk sem egyedüli lenne, illetve nekik is nagy kertjük volt, meg nekünk is.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem tudom. Szerintem minden eset annyira más és más, és mindenki másképp is éli meg. Számomra talán a legriasztóbb az volt, hogy hogy sokáig minden energiámat a túlélés emésztette föl. Nagyon nehéz volt ez az első év. Tudtam, de nem számítottam rá.

A legnagyobb problémátok most: Huha…egyrészről nagyon más a két gyerek. Az egyiket már tök jól megtanultuk nevelni, hiszen volt rá 10 évünk, és nonstop együtt voltunk. A 4,5 éves már nem tabula rasa, már sok minden van mögötte. Fel kellett ismernünk, hogy erősen traumatizált gyermek. Ami eddig működött, most nem működik, új utak, új megoldások kellenek. Ez sokszor nagyon nehéz. Néha talán pont saját magammal a legnehezebb. A saját indulataimmal, érzelmeimmel megküzdeni. Lassan jöttek az anyai érzelmek is. A mai napig is sokat küzdünk, az együttműködésével, az alvásával, a viselkedésével, a félelmeivel stb.

Miről olvasnál szívesen? Talán a traumákhoz tartozó problémákról, megoldásokról, alvászavarokról… ilyesmi. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Arim

Kik vagytok? Az életünk csupa meglepetés, érdekes kanyarokkal és annál több áldással. Férjemmel 2015 -ben kezdtünk ismerkedni, akkor 1600 kilométerre egymástól. Az első találkozásig több, mint 3 hónap telt el, a másodikig még 5.  Hihetetlen, hogy már 4 éve házasok vagyunk, de mintha mindig is így lett volna. Sosem gondoltuk volna, hogy így találunk rá egymásra. Egy betegség miatt kevesebb esélyünk van arra, hogy vér szerint legyen gyermekünk. Ezt elfogadtuk. Az örökbefogadás lehetőséget egy másik ezzel egyenértékű módnak tartjuk arra, hogy gyermekes család lehessünk. 

Már az ismerkedésünk első heteiben feljött, hogy mindenképpen szeretnénk örökbe fogadni is. A sorrend eldőlt.

Miben vagytok mások, mint mások? Ez egy nagyon jó, és nem is olyan egyszerű kérdés. Nem ismerünk másokat annyira, hogy ki merjük jelenteni, hogy mi valamiben teljesen eltérünk. Biztosan van, amiben nagyon, és van, amiben kevésbé hasonlítunk másokra. De jobb, ha a kettőnk, illetve már hármunk kapcsolatán dolgozunk, ahelyett, hogy másokat néznénk. Ajándékként tekintünk egymásra. Minden nap egy új lehetőség, hogy ezt minél jobban gyakorlatba ültessük.

Ki érkezett? Ari, barátkozás alatt töltötte a hármat. Egy hihetetlen huncut, okos, empatikus szeretetbomba. Nevelőszülőktől érkezett, akik sokat segítettek nekünk a barátkozás alatt és azután is. A megyei listán érkezett (Bács-Kiskun). Nagyon sok mindenen ment át, míg hozzánk került, de teljesen egészséges, élettel teli kislány.

Mennyit vártatok? 2017 nyarán házasodtunk, 2019 nyarára érlelődött meg bennünk az örökbefogadás elindítása. Augusztusban jelentkeztünk. Novemberben voltunk tanfolyamon.

Úgy gondoltunk, hogy 2-3 évet várnunk kell. Közben házat vettünk és elkezdtünk felújítani. Úgy gondoltuk, hogy azzal végzünk, kipihenjük a fáradalmakat és még várunk a telefonra… Nem így történt. 2020 októberében már jött is a hívás, hogy lenne egy kislány. Egy bő hónap alatt zajlódott le a barátkozás, és decemberben már hármasban ünnepeltünk.

Mennyit várt a gyerek? Ari a születése óta várt, hogy családja legyen, sose látogatták. A világjárvány miatt lassabban haladtak az események. Reméltük, hogy rendben lezajlik a barátkozás, és még karácsony előtt hazahozhatjuk Arit. Istennek hála, minden jól ment. 

Miért pont ő? Alapvetően nyitottak voltunk, de számoltunk azzal, hogy így is sokat kell majd várunk. Ari valóban leírhatatlanul csodálatos ajándék számunkra.

Már az aktabetekintésnél megnyerte Ari a szívünket. Azokkal a gyönyörű szemeivel, és az igazi ártatlan, boldog mosolyával. A barátkozások alkalmával már nem volt kérdés, hogy mennyire megszerettük őt.

Miért pont ti? Van olyan barátunk, aki azt mondta, hogy biztosan a padláson rejtegettük eddig Arit, mert úgy hasonlít ránk, kívül-belül. Olyan, mintha mindig is velünk lett volna. Elképesztő volt, hogy talán 2-3 alkalom után otthon készültem, hogy hazahozzuk őt, és egyszer csak elkezdtek folyni a könnyeim, mikor rám tört az, hogy én már most mennyire szeretem őt.   

Olyan természetes az, hogy ő velünk él, hogy ő a mi lányunk, mint hozzámenni ahhoz, akit teljes szívéből szeret az ember.

A tanács, ami jól jött volna utólag: az első délután próbáltuk letenni aludni, de ő nem akart lefeküdni a kiságyába, csak állt és borzasztóan sírt. Bő fél óra és csomó próbálkozás után sikerült lefektetni és a kezemet fogva elaludt. Ez alatt hangzott el a következő beszélgetés: Szerinted ezt így kell csinálni? Mire a válasz az volt, hogy fogalmam sincs, de ha van jobb ötleted, akkor mondd.

Nagyon fontos a szülők közti egység: ha hibázunk, beismerjük, igyekezzünk fejlődni és abban kitartóak, határozottak legyünk. Illetve nagyon fontos a szülők kapcsolatának ápolása. Hiszem, hogy jót teszünk azzal a gyermekünknek, ha mi is jól vagyunk, ha együtt dolgozunk, segítjük egymást, szeretjük egymást, bármi is történik éppen.

A legnagyobb problémátok most: Nehéz visszamenni dolgozni, olyan jó volt az együtt töltött idő. Nehéz abba belegondolni, milyen kevés közös minőségi idő marad egymásra ezek után. 

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nincs két ugyanolyan terhesség, nincs két egyforma örökbefogadás sem. Ugyanúgy várakozás és várandósság, de mégis máshogy. A 9 hónapnyi felkészülést nekünk egy bő hónap alatt kellett megoldani. Hálásak vagyunk a családunknak, barátainknak, mérhetetlen sokat jelentett az ő segítségük nekünk. Ezzel együtt minden tökéletes volt.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadás és a társadalom. Én tudom, hogy sem a szülő, sem az éppen örökbefogadott nem kevesebb, furább, mint más, aki nem fogad örökbe. Olyan jó lenne, ha mindenki így látná.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagytok?

35 és 37 évesek, 14 éve kapcsolatban, két éve házasságban. Vidéken élünk egy baranyai kis faluban, a családdá válás volt az egyetlen olyan vágyunk, amit nem tudtunk megvalósítani. 7 év lombikozással a hátunk mögött 2019-ben megérett bennünk a döntés, hogy szeretnénk ezt az életszakaszt lezárni, és belevágunk az örökbefogadási folyamatokba.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem vágytunk és vártunk újszülöttre, abba a szerintem szűk rétegbe tartozunk, akik az 5 éves korhatárt, és a testvérpárt elfogadó részt is beikszeltük.

Ki érkezett? Mennyit vártatok?

És emiatt viszonylag korán, az elhatározásunkat követő kb. egy év után már meg is csörrent a telefon. Egy 4 kislány, és egy 6 éves kisfiú testvérpárnak kerestek örök anyukát és apukát, a megyei listán (Baranya). Az iratbetekintés után azonnal módosítottuk a határozatunkat, és megemeltük az életkorra vonatkozó adatokat, hogy megindíthassuk a barátkozási folyamatot.

Mennyit vártak a gyerekek?

A gyerekek 2 és 4 évesen kerültek kiemelésre a családjukból, elhanyagolva, és jelentős lemaradással kerültek a nevelőcsaládjukba. Ott két évet töltöttek el, mikorra örökbefogadhatóvá váltak. A két év nevelőcsaládban töltött év alatt a kislányunk megtanult járni, megtanulták az evőeszközök és étkészletek használatát, fejlesztést kaptak mindketten (gyógytorna és logopédia). A lányunk teljesen behozta a lemaradásait, a fiunk beszédfejlődésben további fejlesztésre szorul még. A nevelőszükőket azonnal elfogadták, anyának és apának hívták őket, az érkezésünk előtti hetekben már felkészítették őket, hogy az angyalkák találtak nekik örök szülőket.

Miért pont ők?

Mikor a felkészítő tanfolyamon kaptunk egy feladatot, hogy írjuk le, milyennek képzeljük el a gyerekünket, pontosan azt írtuk le, mint amit az angyalkák intéztek 🙂 Cserfes, vagány, eleven, gyönyörű gyerekeket 🙂 A fiunk második keresztnevet is kapott a vér szerinti szülőktől, ami pont ugyanaz, mint a férjem apai és nagyapai keresztneve. Pont annyi évesek, mint mikor elhatározásra jutottunk, hogy családot szeretnénk alapítani, csak akkor még nem tudtuk, hogy nem vér szerint fognak születni.

Miért pont ti?

Erre majd úgy 10 év múlva tudok válaszolni. A megyében nem volt más, ilyen korú gyereket és testvéreket elfogadó várakozó. 

A tanács, ami jól jött volna utólag:

A fórumokon, beszámolókban nagyrészt csupa rózsaszín érzésekről számolnak be az újdonsült szülők. Kevés az az ember, aki felvállalja, hogy pl. nem volt szerelem első látásra a találkozás (mikor először találkoztunk velük egy szobában, a fiam első mondata, arra a kérdésre, hogy bemehetünk-e hozzá egy “nem” volt), vagy hogy lelkileg megvisel ez az óriási változás bennünket is. Igenis nem csak vágyak teljesülése ez az egész folyamat, hanem kemény érzelmi hullámvasút, ami miatt nem kell hibáztatni magunkat.

A legnagyobb problémátok most:

Mindketten hoztak magukkal olyan kommunikációs és idegrendszeri elmaradottságot, amivel pláne újdonsült szülőként nehéz megbirkózni.

A fiunknál beszédfogyatékosságot állapítottak meg, ami nem a kiejtészavarban mutatkozik meg, hanem nagyon nehezen fejezi ki magát. Kevés a szókincse, nehezen alkot egész, és azonnal megérthető mondatokat. Az óvodai logopédiai foglalkozás mellett most különórákra visszük, de mellettünk is nagyon sokat fejlődött már. Még a nevelőszülőnél is sokat tévéztek, azon aludtak el, és azért nem meséltek nekik, mert állítólag nem figyeltek rá. Most már az ötperces meséket is élvezettel hallgatják, ha nem lenne esti mese, azt büntetésként élnék meg. Legnagyobb gondunk most, hogy figyeljen a kérdésére adott válaszunkra, arra, amit mondunk neki, kérünk tőle, mert nagyon nehezen tud egy dologra összpontosítani. Emellett sokszor még udvariatlanul fogalmaz és fejezi ki magát, ami bántó tud lenni. De ez is rengeteget változott jó irányba.

A kisasszony pedig elég akaratos, makacs személyiség, még sajnos a dackorszak is tart, így mindennaposak az összetűzések, hogy a követelőzését és ellenszegülését visszaszorítsuk. Sokszor próbálkozik erőltetett kiabálással és hisztivel, de a dühöngés végén meg tudjuk már beszélni, hogy miként lehet ezeket a helyzeteket enélkül megoldani. Az óvodába is néha úgy megyünk érte, hogy sokat rosszalkodott, ki kellett ülnie a gondolkodószékre, de javul ezen a téren is talán.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

A nagykönyv az első hetek és kamaszkor nehézségeire készít fel leginkább, azonban a hétköznapok adta szituációkban eléggé egyedül tudjuk érezni magunkat a problémáinkkal. Hogy egy kissé figyelemzavaros gyereket mivel tudsz összpontosításra tanítani, hogy a kezdeti harapós/karmolós hetek után a határaik feszegetésére mi a jó reakció, miközben bizalmat is szeretnél kiépíteni, de a fejünkre sem nőhetnek. Tudom ezek gyerek- és szituációfüggő esetek, de egy újdonsült szülőnek minden jól jöhet ilyenkor.

Miről olvasnál szívesen?

“A The A-Z of Therapeutic Parenting: Strategies and Solutions” c. könyvet magyar fordításban. → olvasásának folytatása