Tag Archives: várakozás

Babaköszöntő 2017. november

Általános

Itt a havi Babaköszöntő. Öt kisgyerek érkezését mutatják be a családok. Magánutas örökbefogadás két nagy gyerek mellett, sokévi várakozás egy idősebb angyalkára, durva diszkrimináció vallási okból, szülővé válni 50-hez közel. És egy régi posztolót is viszontlátunk. Szeretettel gratulálok a családoknak! A Babaköszöntőbe folyamatosan jelentkezhetnek a frissen örökbefogadók, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen.

Nicknév: Bea

Kik vagytok? Vidéken élő házaspár vagyunk két örökbefogadott gyermekkel, akik már 11 és 9 évesek. Mindig három gyermeket szerettünk volna, ezért jelentkeztünk újra.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mi már esküvő előtt beszéltünk arról, hogy ha lesz vér szerinti gyermekünk, akkor is szeretnénk örökbe fogadni. A férjem családjában több jó példa is volt előttünk. Így amikor kiderült, hogy szinte nulla az esélyünk vér szerinti gyermekre, nem volt akkora trauma, illetve nem sokáig gondolkodtunk. Inszemináció nálunk nem jöhetett szóba, lombikot pedig nem akartunk.

Ki érkezett? Jonatán, újszülött egészséges kisfiú érkezett nyílt örökbefogadással, a Tegyesz közvetítésével.

Mennyit vártatok? Majdnem három évet.

Mennyit várt a gyerek? A kórházból mi hoztuk haza, mi több, már a szülésnél is bent voltam, ami életre szóló élmény számomra.

Miért pont ő? A történetünk nem mindennapi. Kislányra vártunk 2 éves korig, már a megyei lista eleje felé közeledtünk. Ekkor megkeresett minket egy kismama magánúton, 22 hetes terhesen, hogy örökbe szeretné adni a babáját. Rengeteget gondolkodtunk, hiszen már a lista elején voltunk, és eleve belevágni egy ilyen kockázatos dologba nem volt egyszerű… Felhívtuk a tegyeszes ügyintézőnket, aki nagyon kedves volt, és mindenben segített. Belevágtunk. Lelkileg engem iszonyatosan megviselt az a majdnem 5 hónap, amíg megszületett a kisfiunk. A vér szerinti anyával nagyon jóban lettünk, rengeteget beszélgettünk. Ő következetesen végig kitartott az örökbeadás mellett, ennek ellenére bennem végig ott lebegett a mi lesz, ha mégsem… Egészen annak a bizonyos 6 hétnek a végéig. Csak 32 hetesen derült ki, hogy kisfiú, de akkor már nem érdekelt minket a neme. Maga a helyzet az, amit örökbe fogadtunk, már előre. Annak ellenére, hogy a legcsodásabb kisfiút kaptuk, akit csak lehet, és egy lányra sem cserélném el, nem tudom, hogy kibírnám-e ezt az utat még egyszer. Aki ilyenre vállalkozik, jól gondolja meg.

Miért pont ti? Magam sem tudom. Pedig már volt két nagy gyermekünk, és a vér szerinti anya mégis minket választott, pedig volt több lehetősége is. Nála például kifejezetten előny volt, hogy a gyermeke nagycsaládba kerül. Azt gondolom, nincsenek véletlenek. Örökre hálás leszek neki.

 A tanács, ami jól jött volna: Túl korán ismertük meg egymást a vér szerinti anyával, és emiatt nagyon közel kerültünk egymáshoz, nehéz volt az elszakadás.

A legnagyobb problémánk most: hogy ne kényeztessük el a kisfiunkat túlságosan:-) Egyébként nagyon boldogok vagyunk.

Miről olvasnál? Bármiről, ami az örökbefogadással kapcsolatos. Mostanában a kiskamasz dolgok érdekelnek legfőképp.

*******

Nicknév: Zaki, a csoda

Kik vagytok? Budapesten élünk. Én Salgótarján mellett nevelkedtem egy kis faluban. 2004-től vagyunk házasok a férjemmel. Ő algériai arab származású. Próbálkoztunk a saját gyerekkel, de mivel cukorbeteg vagyok, mindig arra fogták, hogy nem esek teherbe. Elég stresszes életet élünk a munka miatt. Két alkalommal sikerült teherbe esni, de a 4. hónapban elment a baba. Utána lefogytam én is, férjem is 45 -45 kg-ot és megpróbáltuk a beültetést a János Kórházban. Engem még annyira addig nem aláztak meg, mint ahogy a kezelőorvos. Majd mikor elment a baba, aznap mondta, “maga ne akarjon gyereket, maga cukros. 5,2 a HgA1c”. Ezt nem is értettük, de akkor 2 éve júliusban (Zaki akkor született) beadtuk a kérelmet az örökbefogadásra. Tervezünk meg lombikot, de mindenképpen szerettünk volna örökbe is fogadni.

Miben vagytok mások, mint mások? Arab-magyar házaspárként minden nehezebb. Sokat bántottak már minket, de valahogy mindig túlléptünk rajta. Viszont mikor arra hivatkozva, hogy muszlimok vagyunk, 7 nap után visszavették tőlünk Zakit, valami olyan erőt kaptunk, hogy 24 órában mentem és hála istennek 3 nap alatt visszaszereztük. Az ügyintéző olvasta az interneten hogy az iszlám vallás tiltja az örökbefogadást.

Ki érkezett? Zaki 2 éves, a kórházban hagytak ott születéskor. Nevelőotthonban volt fél évig, majd nevelőszülőnél. Kaptunk egy telefont a ramadán utolsó 10 napjában, ami egy fontos ünnep a muszlimoknál. Nagyon boldogok voltunk, és vártuk a döntést, mi mehetünk-e. Bementünk iratismertetésre és elég sok negatív dolgot hallottunk. Megnéztük a fotót és beleszerettünk. Azt mondták, el van maradva, a mozgást kell fejleszteni és szinte mindent, illetve emésztési problémái vannak. Elmentünk Miskolcra megnézni őt és olyan közvetlen volt, barátságos, semmi olyat nem láttunk rajta, amivel az iratanyag ijesztgetett.

Augusztus 31-én 4 nap barátkozás után hazaadták hétvégére. Szeptember 1-je egy másik nagy ünnep volt a vallásban. Utána visszamentünk Miskolcra és kezdődtek a problémák. Elvitték a kezemből étlen-szomjan. Hihetetlen és leírhatatlan rossz érzés volt. 3 nap múlva (a tízéves házassági évfordulónkon), mikor visszakaptuk, velem nem kommunikált. Kb. egy hétbe telt, mire engedte, hogy hozzányúljak. Nem is gondoltuk, hogy ilyen csodás kisfiút kapunk. Férjem mindig azt mondta, fél, hogy beteg gyerek lesz. Na de most nagy a szerelem.

Mennyit vártatok? Két évet a jelentkezéstől.

Miért pont ő? Először 3 éves korig szerettünk volna örökbe fogadni, majd a tanfolyam után felemeltük 5 évesig. Származásra nem volt megkötésünk. Mi őt megnéztük, beleszerettünk és hazahoztuk. Olyan, mintha eleve nekünk született volna.

A legnagyobb problémátok most: Igazából nem voltam felkészülve, hogy 3 nap alatt bővült a család egy édes kétévessel. Nekünk és neki is kellett idő.

*******

Nicknév: Zsófi

Kik vagytok? Hosszú ideje erős és szerető kapcsolatban, jó házasságban élő pár vagyunk. Harmincas éveink elején kezdtünk gyerekvállaláson gondolkodni, és amint kiderült, hogy egészségügyi okok miatt nem lehet saját babánk, szépen elkezdtük az egyéb lehetőségeket sorra venni. Mindent megpróbáltunk, amit lehetett, de a lombikprogram sikertelenségénél világossá vált, hogy olyan jellegű a problémánk, hogy nincs értelme tovább próbálkozni. Ezután vágtunk bele az örökbefogadásba. Nem keserűséggel, hanem nagyon kíváncsian és motiváltan!

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mertünk tág életkori intervallumot vállalni. 0-7 éves korig vártunk gyermeket. Az eredeti gondolatunk az volt, hogy testvérpárt szeretnénk, alapvetően ezért toltuk ki az életkori határt.

Ki érkezett? Az angyalka, aki hozzánk érkezett, igazolja, hogy jól döntöttünk, hogy nagyobb gyereket is vállalunk. Hatodik évét éppen betöltött tündérszép huncut kislányunk lett:-) Az országos lista alapján jutottak el hozzánk. A kislány 4 év csecsemőotthon után nevelőszülőhöz került, mi ott ismertük meg őt. Nagyon kedves, szuper nevelőanyuka mellett boldog, és meglepően kiegyensúlyozott kislány várt minket.

Mennyit vártatok? Öt év után érkezett az angyalkánk. Ez nekünk nagyon hosszú idő volt. A megkeresés előtt nem sokkal éppen arra jutottunk, hogy ha lejár az alkalmassági határozatunk, nem hosszabbítjuk tovább, feladjuk.

Mennyit várt a gyerek? Sokat. Nem sokkal a 6. szülinapja után született meg a határozat arról, hogy a kislány örökbe fogadható. Tehát szinte azonnal kiajánlották… szerencsére nekünk 🙂 A biológiai anyuka szülés után otthagyta a kórházban. Tudomásunk szerint ő soha nem is látogatta, nagynéni és egyéb rokonok látogatták nagy ritkán. A kislány nem is emlékszik semmilyen vér szerinti rokonára.

Miért pont ő? Miért ilyen idős gyereket akartatok? Az öt év várakozás során több kiajánlásunk is volt. Egy esetben személyes találkozóig jutottunk, másik kettőt pedig már a telefonos megkeresésnél visszautasítottunk. A negyedik megkereséskor ajánlották ki a mi kis angyalkánkat. Kislányunkkal most egy éve vagyunk egy család. Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján azt gondoljuk, hogy jó döntéseket hoztunk. A kislányunkkal való találkozás egy mesébe illő „első látásra szerelem” volt, mindhármunk részéről. Az összeszokás azonban, -még annak teljes tudatában is, hogy ezt mindhárman akarjuk-, tele volt nehézségekkel. Azt hiszem, ha megalkuvó módon a korábbi lehetőségeket elfogadtuk volna, igen küzdelmes lett volna a dolog lelki oldala a nehéz pillanatokban.

Miért pont ti? Egyszerűen mi következtünk a sorban. Mi nem fordultunk alapítványokhoz, a Tegyesszel tartottuk a kapcsolatot. Ott pedig igen hosszú a várólista, és a visszautasításainkat sem nézték jó szemmel. Ez alkalommal talán csak azért jutottak el hozzánk, mert kevesen fogadnak el egy hatéves gyereket.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy ne legyenek irreális elvárásaink önmagunkkal szemben. Semmi baj, ha nem tudsz egyik pillanatról a másikra a semmiből tökéletes szülő lenni. Adj időt magadnak, hogy gyakorolhass, és az is szuper lesz, ha „elég jó” szülő leszel.

A legnagyobb problémátok most: Kislányunk életében nem szerepelt apafigura. A csecsemőotthon után csak 2 évet töltött nevelőszülőnél, és a nevelőszülői családban az apa külföldön dolgozott. Ritkán találkoztak, inkább valamiféle kedves vendégként jelent meg néha otthon. Már túl vagyunk a nehezén, de sok időbe telt, amíg kislányunk az apafigurát, szerepet elfogadta. Nem értette, miért kell az anya-lánya szimbiózist megosztania bárkivel is. Nyilvánvalóan ambivalens érzelmei voltak apával szemben, amelyeket nem is palástolt. Nagyon jól eljátszottak, ha kedve volt hozzá, de ha nem, akkor mindent elkövetett annak érdekében, hogy apát kizárja mindenből, és persze ehhez számított volna anya támogatására. Tettel, szóval, játékkal, minden lehetséges módon sokáig mutattuk, magyaráztuk neki, hogy mi hárman vagyunk egy család, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, és hogy a szeretet nem fogy el, nem kell félteni senkitől, osztozni is lehet rajta.

Miről olvasnál szívesen? Sikertörténetekről. Ha valakinek sikerül nehéz helyzeteket kitartással, vagy találó, kreatív módon megoldania, abból mások is sokat tanulhatnak. Mi örökbefogadók, akik hasonló utat járunk be, egymás történeteiből ötletet és erőt meríthetünk.

*******

Nicknév: csak olvasni szoktuk a blogot.

Kik vagytok? Tizenöt éve vagyunk házasok, ráadásul nem is fiatalon házasodtunk össze. Nekem első házasságom, feleségemnek már volt egy korábbi házassága. Eleinte kifejezetten nem akartunk gyereket, jól éreztük magunkat, illetve még alakultak a dolgaink (költözés, házépítés stb). Mindig is benne volt a dologban, hogy szeretnénk gyereket majd egyszer, de túlságosan nem foglalkoztunk a témával, hogy miért nem jön. Szerettük egymást, jól elvoltunk, igazából nem is hiányzott túlságosan. Elég kusza életet éltünk, a miénk nem a “reggel bemegyek dolgozni és este kiszámíthatóan otthon vagyok” élet. Szinte mindig másként alakultak a napjaink. Egy kis félelem volt is bennünk emiatt, hogy hogyan tudunk majd beilleszteni egy harmadik személyt ebbe az életbe. Én vállalkozóként dolgozom, feleségem kerámiákat készít. Egy ponton ráeszméltem/tünk, hogy bizony ha ebben a témában nem lépünk komolyan, akkor a gyerek-sztoriból nem lesz semmi, minden lehetőséget elszalasztunk. (Ez eléggé megrémisztett, mert ugyan túlságosan nem hiányzott a gyerek, de azért itt-ott tetten lehetett érni, hogy nagyon hiányzik.)

Fiatalabbak nem leszünk, sőt az örökbefogadás lehetőségéről is lecsúszunk, a korunk miatt.

Csak a természetes megoldás, illetve az örökbefogadás jöhetett szóba, az orvosi megoldással egyáltalán nem számoltunk. Mikor jelentkeztünk én 47 éves voltam, feleségem két évvel idősebb nálam.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindketten keresztények újjászületett keresztények lettünk,  és ez nagymértékben meghatározza az értékrendünket. Illetve talán abban is, hogy már igencsak az utolsó pillanatban történt meg az örökbefogadás. (50 előtt néhány hónappal).

Read the rest of this entry

Reklámok

Babaköszöntő, 2017. október

Általános

Három kisbaba és egy totyogó szerepel az e havi Babaköszöntőben. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba bárki jelentkezhet nálam (zsuzsa.martonffy@gmail.com), aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe.

Nicknév: Syl7711

Kik vagytok? 40-es házaspár vagyunk, Szilvia és Tamás. Kislányunk 5 hónapos, nyílt örökbefogadással került a családba, akit egy 11 éves Yorkie kutyus is nagy szeretettel várt.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindenben és semmiben! Ugyanolyan család vagyunk, mint bármelyik másik, de mindenkinek van saját története. Amiben kicsit talán mégis, hogy 13 műtét, 3 lombik van mögöttem, a műtétek során lassan eltávolították a petevezetékeket majd a petefészkeimet is, a lombikok donorosak voltak, így egy morzsányi kétely sem merült fel az örökbefogadás során sem.

Ki érkezett? Flóra Éva. 2017 április 13-án született. A nevét mi adtuk, a Flórát közösen választottuk, az Évát pedig édesanyám után kapta, aki sajnos 18 éve nincs közöttünk. A Tegyesz segítségével, magánúton került hozzánk, születésétől fogva velünk van, a kórházból 11 napos korában hoztuk el. A terhesség 30. hetében ismertük meg a vér szerinti szülőket. A terhesség 38. hetében született meg Flóra. A vér szerinti anya megengedte, hogy bent legyek a szülésnél, így én vághattam el a köldökzsinórt, párom pedig kint izgulta végig gyermekünk érkezését.

Mennyit vártatok? A határozattól számítva három és fél évet.

Mennyit várt a gyerek? A kórházakban töltött 11 napot, azt is csak a” majdnem” visszalépés miatt.

Miért pont ő? 0-1 éves korig, bármilyen nemű, korrigálható egészségi állapotú gyermekre vártunk, származási megkötéssel. Az elmúlt három és fél évben volt néhány lehetőség, de mindig meghiúsult. A Gólyahír Egyesületnél 400-as sorszámmal kezdtünk, 92-es volt a sorszámunk, mikor Flóra megszületett, így Gabikától telefonon elbúcsúztunk. A Tegyesztől nem kaptunk kiajánlást.

Miért pont ti?  A vér szerinti szülők nem szerették volna, hogy állami gondozásba kerüljön a baba, mivel ők mindketten megjárták ezt az utat. Egy véletlen folytán ismerkedtünk meg, a többi pedig már ment a maga útján.

Hogy bírtad a majdnem-visszalépést? Mindketten összeomlottunk, bár én nem adtam fel, hiszen nekem a vér szerinti anya nem ezt mondta akkor, és nem hittem, hogy ez megtörténhet. Három nap alatt szerintem öregedtünk 20 évet, viszont mióta a kis hercegnő velünk van, 20 évet fiatalodtunk!

A tanács, ami jól jött volna utólag: szerencsére eddig nem volt olyan helyzet, amit ne tudtunk volna kezelni.

A legnagyobb problémátok most: Valós problémánk nincs! A hivatalos ügyintézések lezárultak, Flóra pedig csodálatos kisbaba, teszi a dolgát.

****** Read the rest of this entry

„Ha nincs gyerek, nincs ki miatt megsütni egy rétest”

Általános
„Ha nincs gyerek, nincs ki miatt megsütni egy rétest”

Kollár-Klemencz László filmes, zenész (a Kistehén Tánczenekar énekese) és felesége, Révai Sára fotós meséltek nekem az örökbefogadásról. A házaspár erdőszéli tanyáján beszélgetünk, közben három kutya őrzi az udvart, macska ugrik az ölembe, vadászok sétálnak el a ház mellett, az udvaron kecskék és lovak. A két és negyed éves Roli vidáman kalauzol a házban, kerek mondatokban beszél, megfújja a trombitát, ügyesen felmegy egyedül a meredek lépcsőn, leül a zongorához. Laci és Sári pedig nagy őszinteséggel mesélnek az örökbefogadáshoz vezető útról, arról, hogy a meddőség feldolgozása nem ér véget a gyerek érkezésével, hogy még a vágyott gyerek érkezése is megviseli a párkapcsolatot, s hogy miért baj, ha egy gyerekkel túl kevés gond van.

Mióta vagytok együtt?

Sári: Hét éve vagyunk együtt, négy éve házasok. Az összeismerkedésünk különleges, nagy találkozás volt, és elég hamar, körülbelül egy év után elkezdtünk gyereket tervezni. Tehát mi már öt-hat éve vártunk a gyerekre. Én már nagyon szerettem volna, Lacinak volt két nagy gyereke. Amikor elkezdtünk próbálkozni, én már az első hónapban azt éreztem, hogy terhes vagyok, de nem jött, nem jött, teltek a hónapok, nem ment olyan egyszerűen, mint ahogy elképeltem. Pár évig próbálkoztunk, aztán elmentünk vizsgálatokra. Semmi sem derült ki, mindkettőnknek extrán jó minden eredménye, semmi akadályt nem találtak. Jó érzés, hogy ilyen egészségesek vagyunk, csak nem tudtuk megfogni, miért nem jön hozzák a gyermek. Még utolsónak felmerült az endometriózis ötlete, az orvosom szerint sok esetben ez az ok, ha mást nem találnak, javasolta, hogy menjek el laparoszkópiás műtétre, ezt még halogatom. Lombikot nem szeretnék, inszeminációnk már volt négy. Laci kezdte el mondogatni, hogy fogadjunk örökbe.

Laci: Mivel minden eredményünk pozitív, ebből valamikor gyerek lesz, de azért készüljünk fel arra, hogy ha mégsem lesz vér szerinti, akkor is legyen gyerekünk.

Ezt az orvos javasolta, vagy te?

Sári: Az orvos azt mondta, hogy ne fogadjunk örökbe, mert nincs rá szükség, nekünk úgyis lesz.

Laci: Ha lesz vér szerinti gyerekünk is, amellett is van helye egy örökbefogadott gyereknek nálunk, van elég szeretet a szívünkben. Én így indultam ezzel, de Sárinak nem volt olyan könnyű.

Sári: Én világéletemben szülni akartam, kislányként a babáimmal szülést játszottam. A fejemben az a képzet élt, hogy ha örökbe fogadunk, akkor én nem fogok tudni szülni. Eleinte nem is akartam. Emellett voltak olyan önző szempontjaim, hogy a gyerekünkben szeretném viszontlátni a kettőnk vonásait. Olyan nagy szerelem van köztünk Lacival, hogy szerettem volna ennek a gyümölcsét meglátni. Innen idő volt eljutni oda, hogy egy örökbefogadott gyerek is a mi gyümölcsünk lehet. Amikor örökbefogadásra jelentkeztünk, még akkor is sok kétely kavargott bennem, de szerencsére a felkészítő tanfolyamon Rózsahegyi Nóra megerősített. Egy évbe telt, mire felkerültünk a várólistára, ez olyan volt, mint egy terhesség, fel tudtam készülni, hogy tényleg akarom az örökbefogadást, és onnantól még egy évet várunk Rolandra.

Laci, mennyi idősek a gyerekeid?

Laci: 22 éves a lányom, és 29 éves a fiam. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2017. szeptember

Általános
Babaköszöntő, 2017. szeptember

Itt a Babaköszöntő, ahol bemutatkoznak azok az olvasók, akikhez nemrég érkezett gyerek. Négy család örökbe fogadott, egyhez pedig örökbefogadás után érkezett vér szerinti gyerek. Két újszülött és három nagyobb baba szerepel a rovatban, és egy régi ismerőst is újra látunk.

Nicknév: nincs,  csendes olvasó vagyok

Kik vagytok? Szerintem átlagos házaspár vagyunk,  kertes házzal,  egy kutya- és egy cicagyerekkel.  Páromnak van egy 16 éves nagyfia az előző házasságából,  aki nem velünk él,  így végül is én első,  ő második gyermekre várt.  Nem lombikoztunk,  csak az inszeminációig mentünk el.  Közben kétszer műtöttek.  Azt mondták,  ha évente átfújatom a petevezetéket,  talán sikerül teherbe esnem.  Ezt inkább kihagytam.

Miben vagytok mások,  mint mások? Nem hiszem,  hogy mások lennénk,  bár az elhatározás és az örökbefogadásra való jelentkezés között eltelt több mint három év.

Ki érkezett? Levente,  újszülött,  gyönyörű,  egészséges kisfiú a Fészek Alapítványon keresztül.  Nagyon szépen fejlődik,  igazi kis szeretetbomba.  Aki ránéz,  egyből elolvad.

Mennyit vártatok? Arra,  hogy anya lehessek 13 évet.  Levire kevesebb mint egy évet.

Mennyit várt a gyerek? Születésétől fogva mi látogattuk.  Hatnaposan már itthon volt velünk.

Miért pont ő? Én hiszem, hogy ő választott minket. Amikor arról volt szó, hogy milyen babát szeretnénk, nem tettünk nemi kikötést és a származása is mindegy volt. Olyan egészségügyi problémákat is elfogadtunk, amivel ő teljes életet élhet. Amikor csörgött az a bizonyos telefon, eszünkbe se jutott gondolkodni. Egyértelmű volt számunkra, hogy Levi lesz a mi kisfiunk.

Miért pont ti? Na erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nem tudom, hányadikak voltunk, nem tudom, hívtak-e másokat. Egyszerűen ennek így kellett lennie.

A tanács, ami jól jött volna utólag: minden tanácsot megkaptunk az alapítványtól, ami az éppen adott helyzetben kellett. Nagyon felkészültek minden problémára és nagyon segítőkészek.

A legnagyobb problémátok most: lehet, mi vagyunk az egyetlenek, de nincs semmilyen problémánk. Egyszerűen csak boldogok vagyunk.

Miről olvasnál szívesen? Minden érdekel a témával kapcsolatban, de még mindig a Babaköszöntő a kedvenc.

Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2017. augusztus

Általános

Öt család mutatkozik be a Babaköszöntőben. A történetek pont olyan változatosak, mint az olvasók! Nyílt örökbefogadás a megyei listáról, testvér civil szervezeten keresztül, kisfiú az országos listáról, örökbefogadás egyedülállóként illetve nevelőszülőként. Szeretettel gratulálok a családoknak, és várom az új történeteket a rovatba!

Nicknév: Nincs nicknevünk, csak olvasói vagyunk a blognak.

Kik vagytok? Negyvenes házaspár vagyunk, van már egy örökbefogadott kisfiunk, ő most lesz 8 éves. Őt is, és immár 8 hónapos kislányunkat is, nyílt örökbefogadással, újszülöttként fogadtuk örökbe.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy kétszeres örökbefogadók vagyunk. És hogy a férjemnek az első pillanatban sem volt semmilyen ellenvetése az örökbefogadás ellen. Nem kellett érlelnie magában, nem volt gondolkodási folyamat, ahogyan azt nagyon sokszor, – főleg az apák esetében – megelőzi ezt a döntést.

Ki érkezett? Egy egynapos, gyönyörű, jó kedélyű, állandóan mosolygós, nyugodt pici lány. Aki a mindig izgága, hebrencs és talán túlságosan is aktív kisfiunk után igen érdekes “tanulmány” számunkra. Nem gondoltuk, hogy egy gyermek ilyen is lehet…:-)

Mennyit vártatok? Három évet. Azért viszonylag kevesebbet, mert a Gólyahír Egyesület, – amelyen keresztül az örökbefogadás történt -, igyekszik figyelni arra, hogy a testvérek között ne legyen túl nagy korkülönbség. A kisfiam pedig már közel nyolcéves.

Miért pont ti? Ezúttal viszonylag megengedők voltunk. Mind az egészségi állapotot, mind pedig a származást illetően. Vállaltunk tehát roma gyermeket is, 0-2 éves korig. Annyit tudunk, hogy mi azért is ugrottunk előbbre a sorban, mert az az örökbefogadó pár, akik előttünk nézték meg a pici babát, a származására hivatkozva nemet mondtak rá. A mai napig nem értjük miért, elnézve a gyönyörű pofiját, arányos és szép termetét. De ennek így kellett történnie. Ha ők nem így döntenek, mi sosem ismerjük meg azt a kivételes kicsi lányt.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Még nincs olyan élethelyzet, amit ne tudtunk volna kezelni, de számítunk rá, hogy hamarosan jönni fognak ezek is. Talán amivel kapcsolatban jó volna majd egy-két tanács, hogy hogyan kezeljük a Facebook nyújtotta lehetőségeket, amikkel valószínűleg mindkét gyermek élni fog majd a gyökereik felkutatásánál.

A legnagyobb problémátok most: Míg a bölcsődében, óvodában nem is volt kérdés, hogy meg kell-e mondanunk az örökbefogadás tényét, most, hogy a kisfiam kisiskolás, felvetődtek bizonyos kételyek bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi szolgálja a gyermek hosszútávú érdekeit. A tanítóknak, úgy gondoljuk, mindenképpen tudniuk kell, de hogy a szülőkre ez mennyire tartozik, az már egy bonyolultabb kérdés szerintünk. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2017. július

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Három házaspár és egy egyedülálló anyuka sikeresen örökbe fogadott, egy régi ismerősünknek pedig kisbabája született. Továbbra is várom a rovatba azok jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, és szívesen megosztják az örömüket!

Nicknév: rendszeres olvasó vagyok

Kik vagytok? 2012-ben házasodtunk össze, már abban a tudatban, hogy valamikor elindítjuk az örökbefogadást. 2014-ben ezt meg is tettük. Sokat olvastunk a témában, többek között ezen az oldalon is. Nagy segítség volt.
Megfordult a fejünkben a várakozás alatt, hogy akár külföldről is fogadnánk örökbe. De végül azt az utat nem kezdtük bejárni. Az első gyermekünkre/ gyermekeinkre vártunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Abban, hogy nekem már a születésemkor eldőlt, hogy nem lehet vér szerinti gyermekem. A férjem már a megismerkedésünkkor tudta, hogy ez az egyetlen út, hogy gyermekünk legyen. Amikor a Tegyeszhez jelentkeztünk a megyénkben, 3 éve, mi voltunk a legfiatalabbak a magunk 27 évével.

Ki érkezett? Bálint, 2 hónaposan. Egészséges, gyönyörű kisfiú. Az előéletéről nem tudunk semmit, inkubátorba helyezték. A nevét is, amivel hozzánk érkezett, a nővérektől kapta.

Mennyit vártatok? 2 hónap híján 3 évet vártunk a telefonra.

Mennyit várt a gyerek? Már 2 hetes korában örökbe adhatónak nyilvánították, és ki is ajánlották, azonban valaki jelentkezett érte, hogy az ő gyereke. Mivel Bálint inkubátorba helyezett baba, így ennek a személynek bizonyítani kellett volna az állítását, de ezt nem tette meg a jelentkezését követően. Így a határidők leteltével újra örökbe adhatónak nyilvánították és megint ki ajánlották.

Miért pont ő? Egészséges, fehér bőrű, 0-12 hónapos fiút vagy lányt, esetleg kettes ikerpárt szerettünk volna.

Januárban jött az első telefonunk, épp munkába indultam. Egy újszülött baba fogadására, ha készen állunk, akkor mehetünk őt megnézni. Sajnos a férjem ekkor külföldön volt a munkájával kapcsolatban néhány hétre. Valahogy éreztük, hogy így fog bekövetkezni, de a várakozás alatt azért az élet zajlik. Én nagyon összetörtem, hisz egyedül nem mehettem a babáért. A feldolgozás abban  nyilvánult meg, hogy most már minden időmet arra szántam, hogy meglegyen minden, ami egy 0-12 hónapos gyermeknek szüksége lehet.

Mikor a férjem hazaérkezett, tájékoztattuk a  munkahelyünket, hogy örökbe fogadunk és a családtagjainkat, hogy hamarosan babánk érkezik.

Három nappal később, hogy tájékoztattuk a munkahelyet, jött a telefon, hogy van egy két hónapos kisfiú. Nagyon örültünk. Másnap már utaztunk is, hogy hallhassunk róla és azt is sikerült megszervezni, hogy még aznap lássuk. Mondanom sem kell, első látásra beleszerettünk és csak könnyeztünk, hogy ő valóban a miénk lehet. 2 nap múlva már be is költöztünk a csecsemőotthonba hozzá, a megismerkedésünk első hetére. Közben míg mi ismerkedtünk, a család tagjaink végleg baba-baráttá varázsolták az otthonunkat, hisz erre nekünk már nem volt alkalmunk. A barátaink pedig, tudván a baba korát, a babaruhákat szedték össze és készítették elő számunkra.
Csodálatos, hogy az első és második alkalommal is nekünk ajánlották ki őt. Szerencsés véletlen, hogy letelt az a hat hetes határidő, amíg az édesanya visszavonhatja a lemondó nyilatkozatát és visszakérheti a babát, így a mi esetünkben ezzel már nem kellett számolnunk. Megvárt minket és ettől csak még nagyobb csoda lett az életünk történetében.

Miért pont ti? Mi jöttünk a sorban.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A mi történetünkben vannak olyan részek, amire azt mondhatnánk, hogy szörnyű. És igazságtalanul alakultak a dolgok, viszont látva az egész történetet, visszatekintve úgy gondolom, hogy minden a lehető legcsodálatosabban történt és minden okkal.
Ha javasolhatnék valamit az örökbefogadó szülőknek, akkor az az lenne, míg várják a babát, hogy megérkezzen családjukba, ne mondjanak le terveikről, éljék az életüket, tegyenek dolgokat, amit szeretnének és minden úgy fog történni, ahogy és amikor történnie kell és minden okkal.

Miről olvasnál szívesen? Bármiről, ami az örökbefogadással és ügyintézésével kapcsolatos.

Read the rest of this entry

Te mennyit vártál? Új felmérés!

Általános

Mennyit kell várni az örökbefogadásra? Egyszer már készült egy saját felmérés itt a blogon, de azóta eltelt három év. Ideje újra megnézni, mennyit várt, aki a közelmúltban fogadott örökbe. Várom mindazok válaszát, akik az elmúlt három évben Magyarországon fogadtak örökbe gyermeket (nem rokonként és nem nevelőszülőként). Három perc alatt el lehet készülni, a csillaggal jelölt kérdések kötelezőek, a többit csak az töltse ki, akit érint. A végén egy szöveges részben is ki lehet fejteni, miért pont annyit vártál. A válaszokat ismét Sugár András statisztikus fogja elemezni, eredmény őszre várható. Ha sokan kitöltitek, akkor egyedülálló információink lesznek a hazai örökbefogadásról!

Köszönöm a választ, azt külön, ha szólsz az érintett ismerőseidnek is.

Babaköszöntő, 2017. június

Általános

Kivételesen most csupa olyan család mutatkozik be, akik egyszerre két gyerek érkezéséről tudósítanak. 

Nicknév: Réka (a válaszok nagy részét közösen fogalmaztuk a férjemmel)

Kik vagytok? 13 éve vagyunk házasok, öt gyermekünk van, egy örökbefogadott és négy vér szerinti, négy fiúcska (Tamás 12, Péter 10, Benedek 6, Dániel 2) és egy kislány (Eszter féléves). Benedeket fogadtuk örökbe. Jelenleg az életünk többnyire a gyermekek körül forog, a két kicsi szopik, mondhatni állandóan fáradtak vagyunk, de tudatában annak, hogy a gyermekeink miatti fáradozás a legértelmesebb “beruházás”. Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy öt gyönyörű, életrevaló gyermekkel ajándékozott meg bennünket. Erdélyben élünk, már szerepeltünk interjúban.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy a környezetünkhöz, rokonainkhoz képest több gyereket vállaltunk. A mindennapokban próbáljuk követni a keresztyén értékrendet, tudatosan figyelünk életvitelünkre, életmódunkra. Sok figyelmet fordítunk a családra, a gyermekekre, próbálunk figyelni az igényeikre, időt tölteni velük és egymással.

Ki érkezett? Benedek ötnaposan érkezett hozzánk. Egy e-mailben olvastunk arról, hogy egy anyuka már szülés előtt tudja, hogy nem lesz lehetősége hazavinni a kórházból a kisbabát és családot keres. Az első híradástól számítva 10 nap elteltével vittük haza Benedeket a kórházból. Tehát nem hivatalos örökbefogadásra való jelentkezésről volt szó, hanem elénk jött egy helyzet.

Elsőként elhelyezésben volt nálunk, az örökbefogadási procedúrát két és fél éves korában indíthattuk el, és a végső bírósági döntésre a romániai gyakorlat miatt csak 2016. szeptember 28-án került sor, nem sokkal Benedek hatéves szülinapja előtt. Nem sokkal ezután pedig megszületett ötödik gyerekünk, Eszter.

Most rendben ment a szülés? Igen, Eszternek gyönyörű és különleges világrajötte volt: a reggeli ébredéskor nyolc centi volt már a tágulás és négy óra múlva megszületett itthon, szabadon, háborítatlanul, 4700 gr-al.

Megnyugodtatok kicsit, hogy már nem vehetik el Benit? Igaz, hogy az örökbefogadása közel hat évig tartott, de valahol mindvégig tudtuk, hogy nem fogja senki elvenni tőlünk, hisz ő a mi gyermekünk. Mindvégig bosszantott az örökbefogadási procedúra lassúsága, nagyon jó, hogy ennek sikerült a végére jutni. A Benedekkel való kapcsolatban nem változott semmi, de mégis megkönnyebbülés valahol, hogy immár tényleg örökre része a családunknak. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2017. május

Általános

Bemutatkoznak azok az olvasók, akik nemrég fogadtak örökbe kisgyereket. Szeretettel gratulálok a szülőknek! A Babaköszöntőbe várom mindazok beszámolóját, akikhez az elmúlt egy évben érkezett örökbefogadott gyerek (vagy örökbefogadás után vér szerinti). A zsuzsa.martonffy@gmail.com címen tudtok jelentkezni. Minden történet erőt ad a várakozóknak. 

Nicknév: Kata

Kik vagytok? 30-as pár vagyunk. 7 éve házasok, 3,5 éve várakoztunk első gyerekre, a mi kis pólyába csomagolt kövünkre, akiről hamar kiderült, hogy nem is akármilyen kő, hanem egyenesen maga a Heart of Eternity. (https://orokbe.hu/2016/09/15/egy-polyaba-csomagolt-kovet-is-hazavinnek-mar/) (http://famousdiamonds.tripod.com/heartofeternitydiamond.html)

Miben vagytok mások, mint mások? Fiatalon, viszonylag gyorsan kapunk diagnózist a meddőségünkről. Úgy döntöttünk, hogy inkább az örökbefogadás irányába indulunk.

Ki érkezett? Kinga baba várt ránk, kicsattanó egészségben, 6 naposan ismertük meg, (narancssárga) megyei listáról érkezett, titkos örökbefogadás történt.

Mennyit vártatok? 3,5 évet. Nagyon nehéz volt, főleg a vége. Kicsit letettünk arról, hogy belátható időn belül kiajánlást kapunk. Úgy ért bennünket a hír, mint a villámcsapás, ez volt az első és persze így az utolsó kiajánlásunk.

Miért pont ő? Megdöbbentünk, hogy ilyen pici babát kaphatunk. Állami rendszerben ez a csoda kategória. Mi kicsit idősebb gyerekre készültünk, hiszen tudtuk, mindenki a felső határainak megfelelő életkorú gyerkőcre esélyes. Nem volt min gondolkodni. Gyönyörű, egészséges baba, a szülőanya láthatóan nagyon szerette, vigyázott rá. Hálásak vagyunk, hogy gondoskodott a sorsáról és a jövőjéről. Őtőle kapta ezt a csodaszép nevet, és mi úgy éreztük, annyira illik rá, hogy nem változtatunk. Meg kell vallanunk, hogy titkon pontosan egy ilyen szépséges kislányról álmodoztunk.

Miért pont ti? Épp a hívás előtt egy héttel nyújtottuk be a kérvényt, hogy hosszabbítsák meg egy évvel a határozatunk érvényességi idejét. Mivel tértivevénnyel adtuk fel, és nem jött a visszaigazolás, felhívtam az ügyintézőt, aki nagyon sietett épp, de ígérte, felhív a jövő héten. Másnap megszületett Kinga. Szóval hívott az ügyintéző pár nap múlva, ahogy ígérte, csak nem amiatt, amire én gondoltam 🙂 Nem tudjuk, hogy hol álltunk pontosan a sorban, és hogy miért pont minket választottak.

A hívás utáni éjszaka nem aludtunk. Mostunk, vasaltunk, fúrtunk, faragtunk. Nagyon hamar beszereztük, ami még hiányzott. Meglepően sok segítőnk akadt, olykor vadidegen emberek. Az ügyintézőnket meglepte, hogy nagyon határozottak voltunk, céltudatosan, felkészülve mentünk (vittük a gyereknek a nyünyüt, fejpelenkát, cumisüveget). Amikor megláttuk Kingát, egyszerre mondtuk ki az igent, alig két másodperccel a szobába toppanás után. Balázs csak annyit kérdezett, hol kell aláírni, mert vinnénk, most azonnal. Ezek után minden lehető időt a gyerekkel töltöttünk, gondoztuk, tanultuk a nővérektől a pelenkázást, öltöztetést, etetést, csonkápolást. A nagyszülőknek csak a hazaérkezést követően szóltunk, mert nem élték volna túl, hogy nem jöhetnek be a kórházba. Mi is csak fényképes igazolvánnyal és engedéllyel közlekedtünk, látogatási időben. Borzalmasan nehéz volt esténként “leadni” ezt a gyönyörűséget, minden nap sírtam hazafelé a kocsiban.

A legfurcsább élmény: Ez a kislány minket választott, kezdettől éreztük. Megdöbbentünk, hogy mennyire “kiszámolta” a landolást. Péntek 13-án találkoztunk először, megismerkedésünk 11. évfordulóján hozhattuk haza. Emellett pedig az összes szerencseszámunkhoz kötődik valamilyen formában az érkezése és a létezése.

Tanács, ami utólag jól jött volna: nem volt ilyen. Erős háló van/volt alattunk, sorstársak kísértek és segítettek bennünket végig az úton. Ami nekünk nem jutott eszünkbe, nekik igen.

Hogy őrizted meg ép elmédet a várakozás alatt? Nálunk krízis helyzetben mindig bekapcsol a robotpilóta, a feszültséget igyekeztünk sporttal, ügyintézéssel levezetni. Olykor ránk tört a pánik, hol váltva, hol egyszerre rettegtünk. Rémálmaim voltak, hogy Kinga kiesik az erkélyen, és mászik tovább 3 emelettel lejjebb, hogy elvitték külföldre és futok utána, hogy ott van mellettem a kendőbe csomagolva, és nem hallom a szuszogását. Túl tökéletes volt minden, nem mertük elhinni, hogy tényleg úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt reméltük és álmodtuk. De minden félelem elmúlt, amikor Kingát a karunkba vettük. Őt bámulva, az időt vele töltve, gyakran el is felejtettük a felettünk lebegő árnyat.

A legnagyobb problémátok most: átlagos problémáink vannak, mint akárki másnak. Nincs okunk panaszra.

Miről olvasnál szívesen? Továbbra is bármiről, ami akárhogy köthető az örökbefogadáshoz. Ez a téma továbbra is az egyik középpontja marad a beszélgetéseinknek. Read the rest of this entry

Babaköszöntő, 2017. április

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, akikhez nemrég érkezett örökbefogadott gyerek. Ma csupa nyílt örökbefogadás szerepel. Lássuk, milyen utakon érkeznek az újszülöttek!

Nicknév: s.eszter

Kik vagyunk: tíz éve vagyunk házasok, hétéves Benedek fiunk a húszas éveink elején született, hat és fél hónapra, majd több második trimeszteri vetélés után fogadtuk örökbe a most hároméves Ágoston fiunkat, egy hónaposan. Kislányunk, Emma az Együtt az Életért Egyesület segítségével érkezett hozzánk. Vicces adalék, hogy vér szerinti kisfiunkat hozhattuk haza legkésőbb a három gyerek közül.

Miben vagyunk mások: talán abban, hogy már volt egy gyerekünk, mikor az örökbefogadást választottuk, és az, hogy ezt a számunkra elég megrázó tapasztalást „kipipáltuk”, szerintem megkönnyítette a veszteségeink feldolgozását és az arra való ráébredést, hogy a gyerekek hiányoznak az életünkből, nem a terhesség. Boldogan és megkönnyebbülve választottuk az örökbefogadást. Én eddigre pszichológushallgatóként már nyakig ültem a különféle veszteségek nyomán kialakuló szülői identitások kérdéskörében, a szakdolgozatomat is ebből írtam. Az átlagnál elfogadóbbnak tartom magunkat.

Ki érkezett: Emma Virág, újszülött kislány, aprócska kardiológiai problémával, amiről tudtunk a terhesség során is. Szerencsére néhány hét után kiderült, hogy nem lesz vele nagyobb gond, noha korábban ez a lehetőség is felmerült; reméljük, a fél éves kontrollra kinövi.

Ami talán még keveseknek adatik meg, hogy Emma szülőanyukájának kérésére – ez persze nekem fantasztikus lehetőség volt, mind őt bensőségesen megismerni, mind a babavárásban – a terhesség második felét elég szoros kapcsolattartással csináltuk végig, a kórházban volt lehetőség együttszülésre, ahol nagyon szépen és emberséggel kezelték ezt a helyzetet. Én feküdtem be Emmával, ő a folyósó túloldalára, de minden nap meglátogattuk egymást, és egy nagyon szép búcsúfolyamat zajlott le. Read the rest of this entry