Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: felek

Kik vagytok?
Idén húszéves házasok leszünk, három örökbefogadott gyermekünk van. Ők vér szerinti testvérek: kilencéves fiú, nyolcéves fiú, tizenhét hónapos kislány. A kislányt két hónapja fogadtuk örökbe titkos örökbefogadás útján, országos listáról. A fiúk idén hat, illetve öt éve a mi gyermekeink. Mindkettőjüket körülbelül négyévesen fogadtuk örökbe más nevelőcsaládtól. A nagyfiúra két és fél évet vártunk, a kisebb fiúért visszajelentkeztünk, és körülbelül másfél évvel később vihettük haza.

Miben vagytok mások, mint mások?
Három gyermekünk van, három örökbefogadási eljárás során ugyanattól a szülőanyától.

Ki érkezett?
A kislányunk tizenöt hónapos volt, amikor örökbe fogadtuk. Kedves, mosolygós, barátságos. Nevelőszülőtől érkezett, életkorának megfelelő fejlettséggel, teljesen egészségesen.

Mennyit vártatok?
A kisebbik fiunk örökbefogadása után körülbelül három évvel jelentkeztünk újra, hogy ha lenne testvér, készen álljunk.

Mennyit várt a gyerek?
Ő tizenöt hónapot várt. Kilenc hónaposan lett örökbe fogadható. Soha nem látogatták.

Miért pont ő?
A fiaink vér szerinti testvére. Ennyi volt a kérésünk, hogy ha lenne tesó, akkor… Minden másban elfogadóak voltunk, hogy nehogy kizárjuk. Úgy éreztük, hogy ha lenne kisebb testvér, ő a mi gyermekünk. Kiszámoltuk, hogy a fiúk után már születhetett tesó, és akár már örökbe adható is lehet.

Miért pont ti?
A fentiek miatt. Ők vér szerinti testvérek, mi pedig várakozók voltunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag:
Három gyermekre vigyázni időnként négy felnőtt sem elég. 🙂

A legnagyobb problémátok most:
A fiúkkal egyszerre kell tanulni, miközben a kicsi visít. Mindenki egyszerre igényel figyelmet. Ez sok tud lenni, de ez legyen a legnagyobb problémánk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:
Három egészséges, teljesen átlagos gyermekünk van. Nincs olyan problémánk, ami ne fordulna elő bármelyik másik két kisfiús és egy kislányos babás családban. A tanfolyamon nem ezt emlegették, és akkor nagyon megijedtünk.

Miről olvasnál szívesen?
Kiskamasz fiúkról.

******

Nicknév: SzS

Kik vagytok?

Mi egy negyvenes házaspár vagyunk. Én negyven, a férjem negyvenhat éves. Hat éve ismerjük egymást, és közel négy éve vagyunk házasok. Első gyerekünk érkezett hozzánk. A kiajánlás 2025. december huszonkettedikén történt, és az ünnepek miatt 2026. január tizenkettedikén jöhetett haza a kislányunk. Nekem fiatalkoromban volt egy nőgyógyászati tumorom, így vér szerinti gyerekre semmi esély nem volt. Ezt a férjemnek az első randikon elmondtam. Többször szóba került az örökbefogadás, de szükség volt egy kis időre, hogy ez „beérjen”.

Miben vagytok mások, mint mások?

Szerintem semmiben sem vagyunk mások. Azok táborába tartozunk, akik nem várták görcsösen azt a bizonyos hívást. Éltük a megszokott életünket a hívásig.

Ki érkezett?

A kislányunk öt és fél hónapos volt a kiajánláskor, és pontosan hat hónapos, amikor hazajöhetett velünk. Kórházban hagyott baba volt, és még nem volt két hónapos, amikor egy budapesti csecsemőotthonba került. Egészséges, szépen fejlődő, mosolygós kislány, aki mostanra már elmúlt nyolc hónapos.

Mennyit vártatok?

2024 júliusában lett meg a határozatunk, és 2025. december huszonkettedikén jött a hívás a Tegyesztől.

Mennyit várt a gyerek?

Az örökbefogadói tanácsadótól mi úgy tudjuk, hogy őt egyáltalán nem látogatták, és a kiajánlás előtt egy hónappal lett örökbe fogadhatóvá nyilvánítva.

Miért pont ő?

Mi nullától két és fél éves kor közötti gyereket vártunk, nemi kikötés nélkül. Nagyon szerettük volna, ha csecsemőt kapunk, de igazából ebben reménykedni sem mertünk, csak titkon. Az iratbetekintéskor eldőlt, hogy ő a mi gyerekünk.

Miért pont ti?

Pontosan nem tudjuk, hogy miért pont mi. Néhány havonta hívtam a tanácsadónkat, hogy jelezzem: vagyunk. Soha nem kérdeztem olyat, hogy hanyadikak vagyunk, vagy van-e sorszám.

Annyit biztosan tudunk, hogy az egészségügyi listán minden X-nek nagy jelentősége van. A kislányunknál van esély arra, hogy hepatitisze van. A szülés után derült ki, hogy a vér szerinti anyuka fertőzött. A kislányunk megkapta a szükséges védőoltásokat, de némi esély így is van rá, hogy fertőzött lehet. A tanácsadónk elmondása szerint többen kiestek előttünk, mert a hepatitisznél a „nem”-et jelölték be, mi pedig a „bővebb tájékoztatást”. Lehet, hogy ez volt az, amiért mi lettünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Az ügyintézések. Sokat segített volna, ha pontosan tudjuk, hogy mit, mikor, hogyan, mi után kell intézni. Persze mindent meg lehet találni az online térben, de egy gyerek érkezésénél rengeteg mindent kell intézni.

A legnagyobb problémátok most:

A kislányunk utálja a babakocsit és az autósülést. Ez eléggé megnehezíti a mobilitást. Ezzel küzdünk. Bár próbáltunk több babakocsit is, de lassan feladjuk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:

Nem tudok ilyet mondani.

Miről olvasnál szívesen?

Szívesen olvasnék tapasztalatokat örökbefogadó szülőktől: mit éltek meg, hogyan alakult ki bennük / hogyan született meg bennük a szülő. Milyen lelki folyamaton mentek át, meddig tartott stb.

******

Kik vagytok?

Férjemmel 40-es éveink közepén járunk. Nyolc éve vagyunk házasok egy kisfiunk született, aki most hétéves. Mindannyian szerettük volna, ha lenne még egy gyermekünk, de nem született másik. Két vetélés után eldöntöttük, hogy belevágunk az örökbefogadásba. Jelentkeztünk, és amíg várakoztunk, még volt pár teherbeesés. Spontán. Mi nem lombikoztunk. De ezek a babák sem maradtak meg.

Miben vagytok mások, mint mások?

Talán abban, hogy sosem éreztük, amit többször hallottunk, hogy egy örökbefogadásnál mindenki veszteséggel indul. Mi nem éreztünk emiatt veszteséget, amit fel kellene dolgoznunk.

Valamint abban, hogy nekem úgy tűnik, amikor olvasok saját beszámolókat, hogy a párok olyan egyetértésben nyilatkoznak. Nekünk az elején kimondottan nehéz volt közös nevezőre jutnunk a férjemmel sok mindenben az örökbefogadással felmerülő kérdések kapcsán. De végül sikerült, mert a fő, hogy szeretjük egymást.

Ki érkezett?

Hathetes volt a kislányunk, amikor először találkoztunk. Két hónapos volt éppen, amikor hazahozhattuk. Teljesen egészséges volt, csak kis súlyú. Szülőanyja a szülés után távozott a kórházból és nem látogatta többet. Így az új jogszabály szerint hat hét után örökbefogadhatóvá vált, amit a helyi Tegyesz szuper gyorsasággal intézett is, mert ezen a héten már meg is ismerhettük őt.

Mennyit vártatok?

A jelentkezéstől számítva kis híján 3 évet.

Mennyit várt a gyerek?

Hat hetet és pár napot.

Miért pont ő?

0–1,5 év közötti gyerekekre vártunk. Nemi kikötés nélkül, a súlyos betegségeket kizártuk, a legtöbb dologban bővebb tájékoztatást kértünk. Származási kikötésünk egyébként volt.

Előtte egyszer volt kiajánlásunk, egy gyönyörű, de roma származású kislány, akire nemet mondtunk a származása miatt. Férjem ezen döntését nehezen tudtam elfogadni. De azt tanultuk, hogy olyan gyermeket szabad csak vállalni, amit mindkét fél teljes szívéből elfogad.

Miért pont ti?

Kislányunkat nekünk ajánlották ki elsőként. Szerintem a jó Isten küldte őt nekünk. De egy próbatétellel együtt. Az első pillanatban csak én tudtam igent mondani, a férjem megijedt ettől az egésztől. A komoly felelősségvállalástól. Amíg még csak látogattam a kórházban az első héten, még nem lehettem biztos benne, hogy valóban ő lehet a mi kislányunk. Komoly krízisbe került a házasságunk is emiatt. Végül megérett benne a döntés és már teljes vállszélességgel bele tudott állni a helyzetbe, csak kellett neki idő ehhez.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Nincs ilyen.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:

Jó értelemben volt más. Kislányunk olyan kiegyensúlyozott, jól fejlődő baba, hogy lenyűgöző. Kábé semmi gondunk nem volt és nincs vele. Nyilván jönnek majd nehézségek, nem áltatom magam, de egyelőre minden kerek.

Miről olvasnál szívesen?

Bármiről, ami az örökbefogadással kapcsolatos. Olyan kamaszokról, felnőttekről, akik örökbefogadottként nőttek fel.

A legnagyobb problémátok most:

Nincs semmi. A kezdeti nehéz induláson túl lettünk. Mindenki nagyon örül, hogy a családunk vele lett teljes. Apát nagyon szereti és viszont, a kisfiunkkal pedig egyenesen imádják egymást, még így jó pár hónap elteltével is. Reméljük ez így is marad!

******

Nicknév: Melinda&Péter

 Kik vagytok?

Negyvenes éveikben járó házaspár vagyunk. Én negyvenöt, a férjem negyvenkilenc éves. Több sikertelen lombikprogram után, tíz évvel ezelőtt vágtunk bele az örökbefogadásba. Van már két örökbefogadott gyermekünk, akik vér szerinti testvérek (kilenc- és hétévesek). Úgy éreztük, hogy van még hely a szívünkben és az életünkben egy harmadik kisgyermek számára is. Már nem újszülöttben gondolkodtunk, hanem nagyobbacska gyermekben. (Tisztában voltunk vele, hogy sokan várnak újszülött kisbabára – nekünk ez a csoda már kétszer is megadatott, és úgy gondoltuk, hogy a korunk miatt is inkább egy nagyobbacska gyermek illene hozzánk.) A határozatnál a Tegyesz munkatársa azt javasolta, hogy a mindenkori korhatár figyelembevételével legfeljebb ötéves gyermek örökbefogadására tegyünk indítványt – így is tettünk.

Miben vagytok mások, mint mások?

Van már két örökbefogadott gyermekünk, akik vér szerinti testvérek. Vágytunk egy harmadik gyermekre is, de nem mindenáron. Úgy gondoltuk, ha lesz egy olyan kisgyermek, aki ide, a családunkba illik, és már nem újszülött, őt szívesen fogadjuk. Volt származási kikötésünk is, illetve elsősorban kislányt szerettünk volna a két kisfiúnk mellé. Tudtuk, hogy sokat kell majd várni, de ha ez az ára, kivárjuk.

Ki érkezett?

Blanka érkezett öt hónaposan, Pest megyei Tegyesz-kiajánlással. Addig kórházban volt. A kislány több egészségügyi problémával küzd, kis súllyal született, nehezen indult be a fejlődése.

Mennyit vártatok?

Sokat. Volt egy határozatunk, ami három plusz egy évre szólt – ez lejárt, majd az új határozatunk 2025 májusában lett kész. Ettől számítva hét hónapot vártunk. Azaz összesen négy és fél évet.

Mennyit várt a gyerek?

Úgy tudjuk, hogy néhány héttel a kiajánlás előtt lett örökbeadható. Négy és fél hónapos korában kezdtük el látogatni, és három hét után, 2026. január elején hazahozhattuk.

Miért pont ő?

Az új határozatunkban származási kikötést tettünk, és kislányt szerettünk volna. Az ő problémái – és feltehetően a vér szerinti anya terhesség alatti nehézségei – nagyon hasonlítottak a két fiunk esetére. Első hallásra rémisztő egészségügyi dolgokat soroltak fel, meg is ijedtünk, konzultáltunk több szakorvossal is. Megnyugtattak, hogy bár valóban vannak problémák, nem olyan súlyosak, és nem ámítottak irreális reményekkel.

A korábbi határozatunk négy éve alatt egyszer volt egy kiajánlásunk országos listáról – ott a kislány még súlyosabb mentális és egészségügyi problémákkal küzdött, és nem mertük vállalni.

Miért pont ti?

Azért választottak minket, mert ennek a kislánynak a vér szerinti anyja is hasonló terhességi problémákkal küzdött, mint a fiainké. Már most feltételezhető volt a fejlődési nehézségek kialakulása, és mi ebben fogadókészek voltunk – fizikailag is (minden elő volt készítve), és lelkileg is (régóta vártunk rá). Ilyen kislányt képzeltünk el harmadik gyermeknek.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Titkos örökbefogadásnál a hivatalos iratok intézési sorrendje – anyakönyv, TAJ, személyi igazolvány, adókártya, lakcímkártya stb.

A legnagyobb problémátok most:

A három gyermekkel való családi élet összehangolása, a napi működés koordinálása jelenti most a legnagyobb kihívást.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva?

Semmi. A kórházban a csecsemőgondozók aranyosak, kedvesek, segítőkészek voltak, mindenki nagyon támogató volt a folyamatban.

Miről olvasnál szívesen?

A kórházban hagyott csecsemők jelenlegi helyzetéről Magyarországon. Miért van ennyi gyermek kórházban hagyva? Politikai, állami vagy civil feladat ez? Hol vannak a civil szervezetek? Csökkent a jelentőségük? Elérik még az anyákat a hagyományos csatornákon, vagy új utakat kellene keresni?

******

Nicknév: Vasas család

Kik vagytok?

Óvodapedagógus házaspár vagyunk, akik a nehezített gyermekvállalás sok állomását végigjárták. 2018-ban házasodtunk össze, és minden vágyunk az volt, hogy gyermekünk szülessen. Több sikertelen próbálkozás után felkerestünk egy meddőségi klinikát, ahol két inszemináció és három lombik után sem tapasztalhattuk meg a gyermekáldást. A harmadik lombik teljesen összetört minket, és úgy éreztem, hogy ezt én soha többet nem akarom végigcsinálni. A férjem támogatott a döntésemben, és eldöntöttük, hogy az örökbefogadás útjára lépünk.

Miben vagytok mások, mint mások?

2022 tavaszán elindult a folyamat: találkoztunk a tanácsadónkkal, megvolt a környezettanulmány és a pszichológusi vizsgálat. Már csak a határozatra vártunk, hogy örökbefogadó szülők lehessünk, amikor meglepett minket egy kis csoda: spontán teherbe estem. A vágyott elengedés meghozta nekünk a boldogságot, így az örökbefogadási folyamat szünetelt. 2022 decemberében megszületett a gyönyörű kislányunk. A szívünk mélyén sosem vetettük el az örökbefogadás gondolatát, de a saját gyermekünk kétéves koráig állt a dolog. Utána nyilatkoztunk, hogy továbbra is fenntartjuk az örökbefogadási szándékunkat. Mivel a kistesó nem érkezett meg természetes úton, tudtuk, hogy ez lesz a mi utunk. A nyilatkozat után újra környezettanulmány, pszichológus és az eredeti határozatunk szüneteltetését feloldották. Ez idő alatt, 2025 nyarán érkezett egy kiajánlás szinte azonnal egy 4 hónapos babára. Akkor nem voltunk felkészülve, nem voltunk még tanfolyamon sem, azonnal kellett dönteni. Ő nem a mi babánk lett. Nagyon fájdalmas volt, de nemet mondtunk. A tanfolyam elvégzése közben megerősödött bennünk, hogy jó okkal döntöttünk így, és az idő enyhítette a fájdalmunkat.

Ki érkezett?

2025 őszén lejárt az eredeti határozat, és újból mindent meg kellett csináltatni az új határozathoz. Az esélytelenek nyugalmával éltük a mindennapjainkat, amikor decemberben, egy pénteki napon jött egy telefon: született egy kislány. Azonnal kézbe vettük az ügyet, és még aznap meglett a végleges határozat: 0–2 éves korig, származási kikötés nélkül fogadunk gyermeket.

December 18-án, hétfőn csörgött a telefon, hogy minket választottak egy újszülött, egészséges kislányhoz, akit a kórházban hagyott a vér szerinti anya. Szerelem volt első pillantásra, nem is volt kérdés bennünk, hogy ő a mi babánk. Egy gyors versenyfutás következett az idővel, hogy még karácsony előtt hazahozhassuk. December 23-án teljes lett a családunk.

Mennyit vártatok?

Az új határozat véglegessé válásától 2 napot. Ha beleszámoljuk az előző határozat újraindítását is, akkor 6 hónapot.

Mennyit várt a gyerek?

A kislányunkról születésekor lemondtak, így az orvosi vizsgálatok után örökbeadhatóvá vált, és 20 naposan jöhetett haza.

Miért pont ő?

Az első pillanatban, ahogy megláttuk, tudtuk, hogy ő nekünk született. Nagyon elfogadóak voltunk származásban és egészségügyi állapotban is – ennek ellenére egy makkegészséges kislány várt ránk. Már az iratbetekintésnél éreztük, hogy egymásra vártunk, és a találkozás mindennek értelmet adott. Akkor értettük meg azt is, hogy nyáron miért mondtunk nemet.

Miért pont ti?

Azt elmondták, hogy mi voltunk az elsők a sorban, akik elfogadtak roma babát. Az is mellettünk szólt, hogy már van egy gyermekünk, így nyugodtan bíztak ránk egy újszülöttet. Ez meglepett, mert azt hittük, hogy a saját gyermek épp hátrányt jelenthet.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Nem voltunk felkészülve arra, hogy minden ilyen gyorsan zajlik. Nem volt hosszabb ismerkedés, négy látogatás után már hoztuk is haza. Bár mindenünk megvolt, egy hét alatt, munka mellett megszervezni mindent komoly feladat volt, de megoldottuk.

A legnagyobb problémátok most:

Nincs kiemelkedő nehézségünk. Átlagos hétköznapokat élünk egy 3 éves dackorszakos és egy 4 hónapos tündéri kislánnyal. Öröm látni, milyen kötelék van már most közöttük.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok?

Gyakorlatilag minden. A nyári sikertelen kiajánlás sem a „tankönyv” szerint zajlott, és a kislányunk esetében is rendkívüli eljárás történt – az ünnepek miatt mindent sürgetni kellett, és szinte előbb kiválasztottak minket, mint ahogy a határozat hivatalosan elkészült volna.

Miről olvasnál szívesen?

Szívesen olvasom más családok történetét.

******

Kik vagyunk mi?

Én 28, Peti 33 éves, 9 éve vagyunk együtt és 5 éve házasok. Mindketten nagy családból jöttünk, így nem volt kérdés, hogy szeretnénk mi is egyszer család lenni. Pár év sikertelen próbálkozás után, mindenféle beavatkozás nélkül döntöttünk az örökbefogadás mellett, ami nálunk mindig is egy nyílt téma volt.

Miben vagyunk mások?

Számunkra az örökbefogadás nem egy „második lehetőség”, hanem tudatos döntés a családdá válásra. Nem viselt meg bennünket az, hogy nem lehet vér szerinti gyermekünk, mert nem az számít, hogy én adjak életet egy gyermeknek, hanem az, hogy szeretetben nevelhessünk fel. Hiszünk abban, hogy a családot nem a vér köti össze, hanem a gondoskodás, az elfogadás és a szeretet. Számunkra az a fontos, hogy itt van velünk a gyermekünk, akiről gondoskodhatunk, akit szerethetünk, és akivel egy teljes családot alkotunk.

Ki érkezett?

Egy borsodi, hét hónapos, makkegészséges, roma származású tündér kislány. Egy hónap telt el, mióta hazahoztuk, és csodálatos kislány. Iszonyatosan kötődik hozzánk, nagyon jókedvű, aktív baba.

Mennyit vártunk?

Január 5-én kerültünk fel a rendszerbe, és 8-án már érkezett az első kiajánlásunk, amit vissza kellett utasítanunk, mert pont kiesett a korhatárból, ami a határozatban szerepelt, és úgy éreztük, hogy ő még nem a miénk. Rá három hétre jött a telefon, aki már a kislányunk volt.

Mennyit várt a gyerek?

Nem tudjuk pontosan, de a szülőanya már nem vihette haza a kórházból. Háromhetes korában nevelőszülőkhöz került. Úgy tudjuk, látogatta havi 1x, ami az utolsó három hónapban elmaradt, és utána vált örökbefogadhatóvá a kislányunk.

Miért pont ő?

Mint írtam az előbb, az első kiajánlást visszautasítottuk korra hivatkozva, és a második kiajánlással érkezett ő hozzánk. Amikor mentünk akta-betekintésre, már volt egy érzésem, hogy ő lesz az. Nem volt sok információnk róla, és a kép sem adta vissza teljesen a valóságot, de már akkor elvarázsolt minket.

Miért pont mi?

Hat hetes–1,5 év közötti gyermeket vállaltunk, nemi és származási kikötés nélkül. Országos listán voltunk, és betegségekben is elfogadóak voltunk. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy fiatalok vagyunk, mert ezt mindenhol megjegyezték.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:

Egy hét után már bevontuk a családot és a barátokat, amit egyáltalán nem bánunk. A kötődés tökéletesen kialakult, és az egész család nagyon szereti a kislányunkat.

Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/