Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: Arim
Kik vagytok? Az életünk csupa meglepetés, érdekes kanyarokkal és annál több áldással. Férjemmel 2015 -ben kezdtünk ismerkedni, akkor 1600 kilométerre egymástól. Az első találkozásig több, mint 3 hónap telt el, a másodikig még 5. Hihetetlen, hogy már 4 éve házasok vagyunk, de mintha mindig is így lett volna. Sosem gondoltuk volna, hogy így találunk rá egymásra. Egy betegség miatt kevesebb esélyünk van arra, hogy vér szerint legyen gyermekünk. Ezt elfogadtuk. Az örökbefogadás lehetőséget egy másik ezzel egyenértékű módnak tartjuk arra, hogy gyermekes család lehessünk.
Már az ismerkedésünk első heteiben feljött, hogy mindenképpen szeretnénk örökbe fogadni is. A sorrend eldőlt.
Miben vagytok mások, mint mások? Ez egy nagyon jó, és nem is olyan egyszerű kérdés. Nem ismerünk másokat annyira, hogy ki merjük jelenteni, hogy mi valamiben teljesen eltérünk. Biztosan van, amiben nagyon, és van, amiben kevésbé hasonlítunk másokra. De jobb, ha a kettőnk, illetve már hármunk kapcsolatán dolgozunk, ahelyett, hogy másokat néznénk. Ajándékként tekintünk egymásra. Minden nap egy új lehetőség, hogy ezt minél jobban gyakorlatba ültessük.
Ki érkezett? Ari, barátkozás alatt töltötte a hármat. Egy hihetetlen huncut, okos, empatikus szeretetbomba. Nevelőszülőktől érkezett, akik sokat segítettek nekünk a barátkozás alatt és azután is. A megyei listán érkezett (Bács-Kiskun). Nagyon sok mindenen ment át, míg hozzánk került, de teljesen egészséges, élettel teli kislány.
Mennyit vártatok? 2017 nyarán házasodtunk, 2019 nyarára érlelődött meg bennünk az örökbefogadás elindítása. Augusztusban jelentkeztünk. Novemberben voltunk tanfolyamon.
Úgy gondoltunk, hogy 2-3 évet várnunk kell. Közben házat vettünk és elkezdtünk felújítani. Úgy gondoltuk, hogy azzal végzünk, kipihenjük a fáradalmakat és még várunk a telefonra… Nem így történt. 2020 októberében már jött is a hívás, hogy lenne egy kislány. Egy bő hónap alatt zajlódott le a barátkozás, és decemberben már hármasban ünnepeltünk.
Mennyit várt a gyerek? Ari a születése óta várt, hogy családja legyen, sose látogatták. A világjárvány miatt lassabban haladtak az események. Reméltük, hogy rendben lezajlik a barátkozás, és még karácsony előtt hazahozhatjuk Arit. Istennek hála, minden jól ment.
Miért pont ő? Alapvetően nyitottak voltunk, de számoltunk azzal, hogy így is sokat kell majd várunk. Ari valóban leírhatatlanul csodálatos ajándék számunkra.
Már az aktabetekintésnél megnyerte Ari a szívünket. Azokkal a gyönyörű szemeivel, és az igazi ártatlan, boldog mosolyával. A barátkozások alkalmával már nem volt kérdés, hogy mennyire megszerettük őt.
Miért pont ti? Van olyan barátunk, aki azt mondta, hogy biztosan a padláson rejtegettük eddig Arit, mert úgy hasonlít ránk, kívül-belül. Olyan, mintha mindig is velünk lett volna. Elképesztő volt, hogy talán 2-3 alkalom után otthon készültem, hogy hazahozzuk őt, és egyszer csak elkezdtek folyni a könnyeim, mikor rám tört az, hogy én már most mennyire szeretem őt.
Olyan természetes az, hogy ő velünk él, hogy ő a mi lányunk, mint hozzámenni ahhoz, akit teljes szívéből szeret az ember.
A tanács, ami jól jött volna utólag: az első délután próbáltuk letenni aludni, de ő nem akart lefeküdni a kiságyába, csak állt és borzasztóan sírt. Bő fél óra és csomó próbálkozás után sikerült lefektetni és a kezemet fogva elaludt. Ez alatt hangzott el a következő beszélgetés: Szerinted ezt így kell csinálni? Mire a válasz az volt, hogy fogalmam sincs, de ha van jobb ötleted, akkor mondd.
Nagyon fontos a szülők közti egység: ha hibázunk, beismerjük, igyekezzünk fejlődni és abban kitartóak, határozottak legyünk. Illetve nagyon fontos a szülők kapcsolatának ápolása. Hiszem, hogy jót teszünk azzal a gyermekünknek, ha mi is jól vagyunk, ha együtt dolgozunk, segítjük egymást, szeretjük egymást, bármi is történik éppen.
A legnagyobb problémátok most: Nehéz visszamenni dolgozni, olyan jó volt az együtt töltött idő. Nehéz abba belegondolni, milyen kevés közös minőségi idő marad egymásra ezek után.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nincs két ugyanolyan terhesség, nincs két egyforma örökbefogadás sem. Ugyanúgy várakozás és várandósság, de mégis máshogy. A 9 hónapnyi felkészülést nekünk egy bő hónap alatt kellett megoldani. Hálásak vagyunk a családunknak, barátainknak, mérhetetlen sokat jelentett az ő segítségük nekünk. Ezzel együtt minden tökéletes volt.
Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadás és a társadalom. Én tudom, hogy sem a szülő, sem az éppen örökbefogadott nem kevesebb, furább, mint más, aki nem fogad örökbe. Olyan jó lenne, ha mindenki így látná.
****** → olvasásának folytatása
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...
Örökbe.hu 