Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: Ancs
Kik vagytok? Lassan 15 éve vagyunk házasok. Egy vér szerinti gyermekünk született, pár éves várakozás után, majd tíz évvel később érkezett az örökbefogadott gyermekünk. Lassan jutottunk el az örökbefogadásig, de nem próbálkoztunk egyéb orvosi beavatkozással, csak hosszasan érleltük magunkban a döntést. Megvártuk, míg mind a ketten teljesen biztosak voltunk a döntésünkben. A fiunk is nagyon vágyott már testvérre, ez azért megkönnyítette a helyzetünket. Amúgy viszonylag tág paramétereket adtunk meg, 0-5 éves korig várakoztunk, nemtől és származástól függetlenül, akár testvérpárra is. Betegségek tekintetében pedig „bővebb tájékoztatást” kértünk.
Miben vagytok mások, mint mások? Nem hiszem, hogy mások lennénk…
Ki érkezett? 4,5 éves volt a fiunk, amikor megcsörrent a telefon. Országos listáról érkezett, 300 km-re tőlünk. Iratbetekintés után egy héttel már találkoztunk is. Nevelőszülőknél volt, valóban mosolygós, nyitott kisfiúnak tűnt első látásra is, ahogy ezt a papírokban is olvastuk. Állapot szempontjából nehéz mit írni… Természetesen nem átlagos fejlődésű 4,5 éves, ám erősen életigenlő gyermek.
Mennyit vártatok? Nem sokat, mert 2021 év elején érkezett meg a határozat, és szeptember végén csörrent meg a telefon.
Mennyit várt a gyerek? Ez már egy picit bonyolultabb. A szülőanya 6 hónapos korában lemondott róla, először „családbafogadással” élt, majd egy nevelőszülőhöz került, később egy másikhoz, akkor volt másfél éves. Közben az apa apasági nyilatkozatot tett, és 2021 júniuságig látogatta rendszeresen. Júniusban végül lemondott a gyermekről, így örökbefogadhatóvá nyilvánították. A szemünkben a vér szerinti apa egy hős, irtó nehéz lehetett neki belátni azt, hogy nem fogja tudni biztosítani a megfelelő körülményeket a gyermeknek, bármennyire is szereti. Sokszor eszünkbe jut, szeretettel a szívünkben gondolunk rá.
Miért pont ő? Mi beleírtuk a bemutatkozó levelünkbe, hogy nagyon boldogok lennénk, ha cigány származású gyermeket fogadhatnánk örökbe. S. cigány származású kisfiú, gyönyörű barna szemekkel, hosszú szempillákkal. Nem volt a történetében „túl sok” riasztó dolog, nem dilemmáztunk rajta sokáig. Sok-sok orvosi papírja volt, de egyik sem kifejezetten nyugtalanító. Persze nem mondom, hogy nem volt félelem a szívünkben, de nem miatta, hanem sok ismeretlen tényező miatt. Kicsit nehéz volt az a tény is, hogy a vér szerint apa rendszeresen látogatta, tartottunk tőle, hogy ez olyan lesz, mint egy gyermekrablás. Talán egy kicsit olyan is.
Miért pont ti? Ezt bizony nem tudom. Csak minket választottak ki az országos listáról, senki nem volt előttünk, vagy utánunk. Azt kinyomoztam, hogy a saját megyében volt egy kiajánlás, de ők nem voltak fogadókészek, így országosra került. Ott minket választottak. Ezt mi égi jelként értelmeztük. Az biztos, hogy a nevelőszülőknél sok gyerek volt, így biztos számított, hogy nálunk sem egyedüli lenne, illetve nekik is nagy kertjük volt, meg nekünk is.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem tudom. Szerintem minden eset annyira más és más, és mindenki másképp is éli meg. Számomra talán a legriasztóbb az volt, hogy hogy sokáig minden energiámat a túlélés emésztette föl. Nagyon nehéz volt ez az első év. Tudtam, de nem számítottam rá.
A legnagyobb problémátok most: Huha…egyrészről nagyon más a két gyerek. Az egyiket már tök jól megtanultuk nevelni, hiszen volt rá 10 évünk, és nonstop együtt voltunk. A 4,5 éves már nem tabula rasa, már sok minden van mögötte. Fel kellett ismernünk, hogy erősen traumatizált gyermek. Ami eddig működött, most nem működik, új utak, új megoldások kellenek. Ez sokszor nagyon nehéz. Néha talán pont saját magammal a legnehezebb. A saját indulataimmal, érzelmeimmel megküzdeni. Lassan jöttek az anyai érzelmek is. A mai napig is sokat küzdünk, az együttműködésével, az alvásával, a viselkedésével, a félelmeivel stb.
Miről olvasnál szívesen? Talán a traumákhoz tartozó problémákról, megoldásokról, alvászavarokról… ilyesmi. olvasásának folytatása