Category Archives: szakember

„Nálunk az örökbeadás csak egy pici szelete a működésnek”

Általános

Ma a Baptista Szeretetszolgálat örökbefogadási programját mutatom be. Bár az alapítvány két évtizede tevékenykedik, nyílt örökbefogadás közvetítésére két éve kaptak engedélyt. Szenczy Katalin szakmai vezetővel beszélgetek, aki Szenczy Sándornak, a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjének, baptista lelkipásztornak a felesége és maga is örökbefogadó szülő. Saját történetéről, az örökbefogadás feltételeiről, gyerekmentésről és a veszteségek feldolgozásáról is szót váltunk.

– Mutatkozz be, kérlek!

– Konduktor vagyok. Öt gyermekünk van, három örökbefogadott, egy befogadott és egy vér szerinti. A befogadott lányunk, Enikő tizennégy évesen került hozzánk, Erdélyből jött át, őt nem tudtuk örökbe fogadni, mert román állampolgár volt. Őt csak öt évig neveltük, akkor férjhez ment. A vér szerinti lányunk, Anna ma huszonkét éves, az örökbefogadott nagyfiunk, Áron huszonegy éves, és az ikerfiaink, Domonkos és Benjámin nyolc évesek.

– Miért fogadtatok örökbe?

– Mielőtt összeházasodtunk, megbeszéltük Sándorral, hogy a vér szerinti gyerekeink után szeretnénk örökbe fogadni, legalább egyet. Aztán másképp alakult. Mikor kétéves volt a lányunk, hallottunk egy nagyon nehéz körülmények között Erdélyben élő kamaszlányról. A férjem meglátogatta és felajánlotta, hogy átjöhet hozzánk, ha szeretne. Enikő igent mondott, hozzánk költözött, beiskoláztuk, ő is teljes jogú gyermekünk lett. Ugyanabban az évben fogadtuk örökbe a kisfiunkat hathetesen a Napsugár Gyermekmentő Alapítványtól, amelynek egy baptista lelkész volt a vezetője. Ő először baptista családokat keresett meg, hogy örökbe fogadnának-e gyereket. Akkor hirtelen ott élt körülöttünk három gyerek és kicsit „leálltunk”. Nem volt egyszerű a tizennégy éves kamasszal, a kétéves gyerekkel és a hathetes csecsemővel. Főleg, mert Enikő olyan nehéz családi helyzetből jött, hogy két-három év telt el, mire a múltját fel tudta dolgozni. Sok szeretetet kellett adni, hogy elfogadja, mi szeretjük őt. Visszagondolva nem is tudom, hogy mertem vállalkozni erre. De megérte! Áronról pedig konduktorként két hónapig azt hittem, mozgássérült, mert olyan feszes volt az izomzata, hogy nem tudtam „szétszedni”. Aztán amikor már biztonságban érezte magát nálunk, feloldódott benne a feszültség. Később szerettünk volna még gyereket, megpróbáltunk egy vietnami kisfiút örökbe fogadni az alapítvány egyik árvaházából, ez nem sikerült. Jelentkeztünk itthon örökbefogadásra, akkor már kellett tanfolyamot végezni, aztán Budai Ági (a Fészek Alapítvány vezetője) segítségével kaptunk egy ikerpárt. Amikor először beszéltünk az anyukával, akkor ő azt mondta nekünk, hogy már talált egy szülőpárt a gyermekeinek, akik örökbe fogadják őket. Aztán koraszülöttek lettek a babák, és akkor hívott, hogy akikre számított, azok nem tudnak hazajönni külföldről. Kérdezte, hogy még mindig fenntartjuk-e az örökbefogadási szándékunkat. Nagyon nagy örömmel azt mondtuk, hogy igen. Ez egy újabb megerősítés volt számunkra Istentől, hogy ő ezeket a gyerekeket nálunk akarja látni, nekünk akarja adni. Két hét múlva engedték ki a babákat a kórházból, azóta velünk vannak.

Szenczy család

– A férjed Szenczy Sándor, aki a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjeként sokat utazik zűrös helyekre. Ilyenkor viszi a családját is?

– Voltak országok, ahová elkísértük, egyes országokban konduktorként is tudtam dolgozni sérült gyermekekkel: Vietnamban, Kambodzsában, Srí Lankán, Afrikában, vagy éppen Koszovóban. Például, Koszovóba rögtön a válság után mentünk. Nagyon sokan bolondnak és felelőtlennek tartottak minket ezért. De mi tudtuk, hogy nem a saját elgondolásunk miatt megyünk, hanem azért, mert Isten akkor éppen oda küld bennünket. Ez nagy biztonságot adott mindannyiunknak, pedig minden este voltak lövöldözések két utcával lejjebb a házunktól.

– Külföldön miként érint, ha nehéz helyzetű gyerekeket látsz? Egy interjúban egyszer elmondta a férjed, hogy egy észak-koreai árvaházból haza akartál vinni egy gyereket.

– Nehéz az ilyen helyzet, de megtanultam kezelni. Észak-Koreából valóban haza akartam vinni egy gyereket, de nem lehetett. Nagyon megrázó volt. Már az gyanút keltett, hogy beléptünk egy terembe, ahol negyven gyerek feküdt néma csendben. Télen egy rozoga kályha fűtött, vagy inkább füstölt, a gyerekek a linóleumpadlón feküdtek, és látszott, hogy több közülük már halott. Olyat nem szeretnék még egyszer látni. Nagyon megrázott, legszívesebben hazahoztam volna őket. De erre sajnos nem volt lehetőség, akkor ott annyit tudtunk segíteni, hogy utána vittünk oda támogatást.

– Ha jól értem, amikor Enikőt befogadtátok, lényegében „szembejött” egy nehéz sorsú gyerek, és magatokhoz vettétek. Később már nem akartatok minden szerencsétlen gyereket hazavinni? Read the rest of this entry

„Örökbe fogadni nem kötelező és nem is állampolgári jog”

Általános

Kántor Neddával, a Fővárosi Tegyesz örökbefogadási pszichológusával beszélgetek. Miért kaphat alkalmasságot egy rákos beteg? Jó-e az örökbefogadásra várva lombikozni? Túl enyhe-e a hazai alkalmassági vizsgálat? Van, aki kap határozatot, de gyereket nem? Mennyi esélye van az egyedülállóknak? Az alkalmasság, a szülők kiválasztásának módja, a juttatások diszkriminatív volta kerül szóba az interjúban.

– Mondj pár szót magadról!

– A Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál dolgozom, klinikai szakpszichológus és családterapeuta vagyok. Vizsgálom az örökbefogadásra jelentkezők alkalmasságát, segítek a barátkozásban, foglalkozom krízistanácsadással, utánkövetéssel, és bármivel, ami felmerül. Közel tíz éve kerültem a Tegyeszhez. Emellett magánpraxisban egyéni, család- és párterápiát is tartok. Pszichodráma asszisztens is vagyok, s egy igen tapasztalt gyermekdráma vezető kolléganőmmel épp pszichodráma csoportot tervezünk indítani örökbefogadott gyermekeknek a Mózeskosár Egyesület keretében, ahol elnökségi tag vagyok.

Kántor Nedda

– Korábban az üzleti szférában dolgoztál, hogyan kerültél a gyermekvédelembe?

– Stratégiával és marketinggel foglalkoztam. Szerettem, de hosszú távon pszichológusként inkább láttam magam, mint az üzleti életben. A gyermekvédelembe – ha lehet ezt mondani – véletlenül kerültem. Amikor a pszichodráma képzésre jártam, akkor javasolta az egyik csoporttársam. Elsőre meglepett, de aztán rájöttem, itt is lehet családokkal foglalkozni. Itt is van stressz, de sokkal kevesebb, mint a versenyszférában, emberibb a lépték.

– Csapjunk a közepébe! A közhiedelemmel ellentétben meglepően kevés jelentkező bukik meg az örökbefogadási alkalmassági vizsgálaton. A statisztikai adatok szerint az alkalmassági kérelmek alig 1-2 százalékát utasítják el. (Ebben nincs benne az, aki menet közben magától kiszáll a folyamatból.)

– A számokba nem mennék bele, de az biztos, hogy a hazai alkalmassági eljárás lehetne szigorúbb.

– Úgy érted, hogy felpuhított az alkalmasság?

– A nyugati gyakorlatokhoz képest mindenképpen. Közben a média azzal van tele, hogy Magyarországon nehéz örökbe fogadni. Holott Európában az egyik legkönnyebb. A várakozás kétségtelenül hosszú, de az alkalmasság megszerzése banálisan egyszerű. És sokszor még ez a banalitás is fáj az ügyfeleknek. Read the rest of this entry

„Azt képzeli, él valahol egy idilli család, amiből őt kilökték”

Általános

Mivel szembesülhet egy felnőtt örökbefogadott, ha felkutatja a vér szerinti családját? Fischer Eszter Berlinben és Budapesten kétlaki életet élő pszichológus, aki Németországban tanácsadással segíti a szüleiket, testvéreiket kutató örökbefogadottakat illetve a vér szerinti szülőket. Egy ilyen szolgáltatás itthon is nagyon elkellene. Arról beszélgettünk, milyen illúziókkal vágnak bele az örökbefogadottak a keresésbe, és hogy szokott sikerülni a találkozás.

– Mit kell tudni rólad?

– Pszichológus vagyok, írtam két könyvet, az egyik, a Modern mostohák a mozaikcsaládokról szól, mikor egy házasságban az egyik vagy mindkét félnek van a korábbi kapcsolatból való gyereke. A másik, a Meleg a gyerekem?! tanácsadó könyv érintett szülőknek. Mindkét témában sokan keresnek meg. Korábban nevelési tanácsadóban dolgoztam, 1986 óta Berlinben és Budapesten élek felváltva, és Skype-on is tartok tanácsadást a világ minden táján élőknek. Németországban a Wiedersehen macht Freude nevű picike cégnél is dolgozom, akik elveszett embereket keresnek. Nem igazán eltűnteket, hanem csak akit szem elől vesztett a megrendelő. A szolgáltatást nem kifejezetten az örökbefogadásra találták ki, de valahogy a klientúra nagy része vagy örökbefogadott gyerek, vagy a sose látott apját keresi. Aztán kiderült, hogy ez a találkozás sok lelki problémával jár, és ilyenkor segítek én.

EszterFischer4

Hogy dolgozik a cég?

– A meglevő adatokból indulnak ki, csak legális módszereket használnak. A vezetője egy nagyon ügyes nő, semmi olyat nem csinál, amire a megbízó ne lenne képes, de nagy gyakorlata van, ismeri a jogszabályokat, a nyilvántartásokat, remekül kommunikál. Például, ha tud valaki egy harminc évvel ezelőtti lakcímet, akkor a házban valamilyen ürüggyel felhívja az összes öreg nénit, hogy ismeri-e az illetőt, de persze nem mondja meg, miért kell. Az ár függ attól, mennyi adat van, milyen régre megy vissza a keresés, de minden ár tartalmazza, hogy a folyamat során bármikor konzultálhat velem telefonon egy előre egyeztetett időpontban.

– A te ügyeidnek mekkora része kapcsolatos az örökbefogadással?

– Ha ezt kitágítjuk eltűnt családtag keresésére is, akkor praktikusan az összes. Az örökbefogadás mellett ugyanilyen gyakori, ha valaki az apját nem ismeri. De a keresőcég a régi szerelmedet vagy az óvónődet is megkeresi. Sok tapasztalatom gyűlt össze a témában, mert sok ilyen emberrel beszélek.

– Nemzetközi ügyeket is vállal az iroda?

– Igen, egyrészt a nemzetközi örökbefogadások miatt, másrészt az eltűnt apák sokszor külföldiek, például olasz vendégmunkások, vagy az amerikai hadsereg tagjai voltak. Ha reménytelenül kevés az adat, akkor nem vállalja el a megbízást. (A cég honlapja szerint Magyarország nem szerepel a keresési területek között.)

– Beszéljünk kifejezetten az örökbefogadottakról. Hogy zajlik a megkeresés?

– Ha megvannak az adatok, akkor először a közvetítő ír a vér szerinti anyának egy úgy fogalmazott levelet, hogy csak ő jöjjön rá, miről van szó, de ha bárki más olvassa a környezetében, ne fogjon gyanút. Ha a másik fél beleegyezik, akkor a közvetítő felveszi vele a kapcsolatot, ha mindkét fél akarja, akkor találkoznak. A német törvények értelmében a származás megismeréséhez mindenkinek joga van, tehát ha a szülő nem akar találkozni, a gyerek akkor is meg fogja kapni az adatokat, de ilyenkor is egy udvarias levélben értesítik a szülőt, hogy ez fog történni. Az egész szokatlanul tapintatosra van hangszerelve. Én ott jövök a képbe, hogy ha bármelyik fél úgy érzi a folyamat során, hogy szeretne egy szakemberrel beszélni, akkor engem felhívhat. Az is, aki keresi az apját, anyját, az is, akit megtaláltak. Segítek végiggondolni a helyzetet. Ha például látszik, hogy akit megtaláltak, az nem igazán akar találkozni, akkor következő lépésben a megbízó írhat egy személyes hangú levelet, és ezt segítek megfogalmazni. Ez egy gyakori kérés.

– Máris le vagyok nyűgözve. Magyarországon is joga van az örökbefogadottnak a származása felkutatására, de ilyenkor a gyámhivatal kiküld egy hivatalos idézést a vér szerinti szülőnek, az örökbefogadottak sokszor tartanak ettől.

– Azt hiszem, ez a hivatalos úton Németországban is hasonlóan történhet, de ez egy kis magáncég, ami egyéni módon, de persze a jogszabályokat betartva működik.

– Mi szerepel a közvetítő levelében, amitől a családtagok nem fognak gyanút? Read the rest of this entry

Rejtett félelmek az örökbefogadásban

Általános

Pulay Klára pszichológus sok örökbefogadó szülővel és felnőtt örökbefogadottal szerzett tapasztalatot tanácsadói és terápiás munkája során. Ez egy előadásának a leirata, ami az örökbefogadó szülők és örökbefogadott gyerekek rejtett félelmeiről szól. Elhangzott a 15 éves Gólyahír Egyesület jubileumi konferenciáján 2015. március 12-én.  Mire utal, ha túl jó a gyerek? Ha a szülő sírva mondja el az örökbefogadást? Honnan lehet tudni, hogy feldolgoztuk a meddőséget?

A szülő félelmei

Tapasztalata szerint az örökbefogadó szülők fő félelme: szerethető vagyok-e? Fog-e a gyermek úgy szeretni, mint ha a vér szerinti szülei lennénk? Nem pártol át a vér szerinti szülőhöz? A várakozás alatt ezek a félelmek normálisak, de amikor megérkezett a gyermek, és a szülő elkezd kötődni hozzá, elkezdi „igazi gyereknek” tartani, utána elhiszi, hogy a gyerek is „igazi szülőnek” tartja őt. A szülő ekkor már „nem cserélné el” a gyereket, és elhiszi, hogy az se cserélné el őt. Ahogy a szülő megerősödik a kötődésében, és elhiszi, hogy a gyerek is szereti őt, oldódik az örökbefogadással kapcsolatos görcs is, már sokkal lazábban beszél erről és a vér szerinti szülőről.

Pulay Klára

Ha tartósan megmarad a félelem – elég szerethető vagyok-e? – akkor mindig a gyermektelenség feldolgozásával történt baj. Ha az örökbefogadó feldolgozta a gyermektelenséget, visszaszerezte férfi vagy női önbecsülését, és egy egészséges gyászfolyamat után eljutott oda, hogy teljes értékű szülőnek tekinti magát. Read the rest of this entry

„Én legjobban annak örülök, ha a saját család vállalja a gyereket”

Általános

Folytatódik a nyílt örökbefogadást közvetítő hazai civil szervezetek bemutatása. Az Együtt az Életért egy kisebb egyesület, akik büszkék rá, hogy náluk több krízisterhes viszi haza a babát, mint amennyien örökbe adják. Varnyú Ildikóval, az egyesület szakmai vezetőjével a krízisterhesek segítéséről, az életvezetési táborról, az egyesület filozófiájáról beszélgetek, és kiderülnek az örökbe fogadni szándékozókat érdeklő részletek is.

– Mondj pár szót magadról!

– Védőnőként dolgozom, Pécsett élünk a férjemmel, három felnőtt gyerekünk van.

Varnyú Ildi képe a cikkhez

– Miért hoztátok létre az egyesületet?

– Előzőleg az Alfa Szövetségnél dolgoztam, közel húsz éves múltra tekint vissza a tevékenységem. A hivatásom egy része a krízisbe jutott kismamákkal való foglalkozás, így ez a téma közel áll hozzám.

– Milyen a viszonyod az Alfához? Nézetkülönbség miatt váltál ki?

– Az Alfa az életem egy fontos szakasza, ezer szállal kötődöm oda, sok jó emberi kapcsolatom, emlékem fűz hozzájuk. Azért léptem ki, mert úgy éreztem, nem egyformán gondolkozunk Téglásy Imrével (az Alfa Szövetség főtitkára, vele is készült interjú). Ő egy elméleti jellegű munkára gondolt, én inkább a gyakorlatra szavaztam. Nekem nem az a hivatásom, hogy a világot váltsam meg, hanem hogy 1-2-10-20 embert segítsek tevőlegesen.

– Akkor nem a dávodi ügy kapcsán távoztál? (1998-ban az Alfa egy 13 éves lány abortuszát akarta megakadályozni, az esetet megbeszéltük Téglásy Imrével az interjúban.)

– Nem, utána még sok évig dolgoztam ott.

– Mi a filozófiátok?

– A nehéz helyzetbe került kismamák mellett állunk segítőtársként. Megkeressük neki az összes lehetséges utat, aminek ismeretében ő tud dönteni, a gyermeke és maga számára a legjobbat választani.

– Ez az út nálatok nem mindig az örökbeadás. Read the rest of this entry

„Olyan előítéletekkel kell majd szembenéznie egy cigány fiatalnak, amire ha nem készítem fel, meghal”

Általános

Az ország talán egyetlen „gyermekvédelmi celebjével” beszélgetek. Illésné Áncsán Aranka nevét Oláh Ibolya énekesnő befutásakor ismerte meg az ország. Ő az állami gondozásban felnőtt, tehetségkutatós lány „Anyácskája”. Aranka két évtizedig vezette a tiszadobi gyermekotthont, ahol magatartási problémás, zömmel cigány származású állami gondozott kamaszok éltek, egy hátrányos helyzetű térségben. Két éve már új munkahelyen, a kecskeméti SOS Gyermekfaluban dolgozik. Arankának kifejezetten örökbefogadási tapasztalata nincs, de az intézményben felnövő cigány fiatalok identitás-nevelésében nagy gyakorlatot szerzett. Talán cigány gyermeket örökbefogadó szülők is tudják hasznosítani ötleteit.

– Második diplomádhoz szociálpolitika szakon a szakdolgozatot arról írtad, hogy az állami gondozásban felnövő cigány fiatalok nem rendelkeznek cigány identitással, nem érzik magukat annak, a környezet viszont cigánynak tekinti őket.

– A Gyermekvédelmi Törvény életbe lépése (1997) előtt az intézetekbe bekerülő cigánygyerekek tipikusan állami gondozásban nőttek fel, csecsemőként érkeztek és nagykorúként távoztak a rendszerből. Az őket nevelő magyar középosztálybeli pedagógusok értékrendjét sajátították el: legyél jó, viselkedj rendesen, a tanulás fontos, dolgozz becsülettel. Ezt hallották, ezt tették magukévá. A Gyermekvédelmi Törvény előtt egy sajátos gyerekotthoni identitása alakult ki a kicsiként bekerülő gyereknek, cigány identitása nem volt, sok közülük nem is vallotta magát annak. A szocializmusban én is azt tanultam, hogy minden ember egyenlő. Kezdetben én is azt vallottam, hogy mindegy, hogy cigány gyerek vagy magyar gyerek, ugyanazt a nevelést kell kapniuk. Mikor bekerültem a tiszadobi otthonba, meglepve láttam, hogy a gyerekek 90 százaléka cigány.

IMG_7490

– Ezt mi alapján mondod? A kinézetük alapján?

– Igen.

– Ez nem előítélet? Nem csak azt szabad cigánynak nevezni, aki magát annak tartja?

– Sokat foglalkoztam a téma szakirodalmával, és az ezzel foglalkozó szociológusok azt tekintik cigánynak, akit a környezete annak tart.

– De a környezet csak az alacsony státusúakat észleli cigánynak, az egyetemi tanárt nem, akármilyen barna is a bőre. Read the rest of this entry

„Ha egy anya beteszi az inkubátorba a gyereket, még nem tanul meg fogamzást gátolni”

Általános

Aktuális! Múlt héten babamentő inkubátorba helyeztek egy kislányt. Herczog Mária gyermekvédelmi szakemberrel beszélgetek az inkubátorokkal kapcsolatos aggályokról, az atipikus örökbefogadásokról és a gyermekvédelmi rendszer hibáiról. Provokatív interjú!

– Mondj pár szót magadról!

– A Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület vezetője és a Eurochild európai gyermekvédelmi ernyőszervezet elnöke vagyok. Itt az egyesületben felnőtt szakembereket képzünk gyerekjogokról, a gyerekvédelem különféle területeiről, mediációt, konfliktuskezelést tanítunk, nálunk van a korábbi magyar nevelőszülői képzés, a FIKSz tréning szerzői joga. Én korábban az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet igazgatója voltam, tizenöt évig dolgoztam a Kriminológiai Intézetben kutatóként, ott is gyermekvédelemmel foglalkoztam. Kutatok, tanítok az ELTE Doktori Iskolájában, nyolcadik éve vagyok az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja. Eredetileg családszociológus vagyok, a nyolcvanas években csöppentem bele a gyermekvédelembe, akkor aktívan részt vettem az első három csecsemőotthon bezárásában Pest megyében. Három gyerekem, öt unokám van.

SONY DSC

– Gyakran felszólalsz a babamentő inkubátorok ellen. Mi a baj velük? (Ha egy nyilvános inkubátorban helyezi el a szülő a gyereket, az titkos lemondásnak és jognyilatkozatnak minősül, a baba azonnal örökbe adható lesz. Magyarországon évi 3-5 babát adnak ilyen módon örökbe.)

– Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának álláspontja szerint fel kell őket számolni. Én részt vettem egy nagy európai csecsemőelhagyási kutatásban, ott is van egy erre vonatkozó rész. Nagyon sok baj van az inkubátorral. Az egyik, gyerekjogi szempontból, hogy a gyerek identitása sérül, nem tudja meg, kicsoda. A másik, hogy a vér szerinti szülő nem kap támogatást. Nem arra biztatjuk, hogy jelentkezzen és segítséget kap, hanem arra, hogy a gyereket veszélyeztetve szülje meg, és titokban helyezze el az inkubátorban. Nem ösztönöz rá, hogy a krízisben levő családokat segítsük.

– Mondhatjuk, hogy minden inkubátoros baba kórházon kívül született? Hiszen ha kórházban születik, akkor anyakönyvezik, és később keresni fogják a családon.

– Így van. Ezért ajánlottuk több országnak az anonim szülés bevezetését, a Bizottság is ezt javasolta. Akkor kórházban szül az anya, és zártan kezelik az adatokat, mint egy titkos örökbefogadásnál, de biztosítható a gyerek identitása, és az anya, szülők támogatása is a gyász feldolgozására. Nemrég egy idősek otthona elé tettek le egy csecsemőt, ami már bűncselekmény, ha viszont valaki inkubátorba teszi a gyerekét, az jognyilatkozatnak minősül. Ez jogbizonytalanságot eredményez. A következő probléma, hogy azt se tudjuk, ki teszi be. Azt vélelmezzük, hogy az anya, de rengeteg evidencia van, hogy nem a nők teszik be a csecsemőt. Férfiak, akik futtatják a nőket, a partner, aki nem akar gyereket, a nagymama, aki nem akarja, hogy a megesett lányáról kiderüljön. Lehet, hogy a nő teszi be, de akkor az apa, a nagyszülők, a többi családtag nem tud erről. Nincs nyilvántartás arról, hány gyereket találtak eddig inkubátorban, fiúk vagy lányok, kisebbségiek-e, egészségesek-e.

– Én egy 2010-es forrásban 40-es számot találtam, azóta volt még a minisztérium és sajtóhírek szerint körülbelül húsz…

– Nem tudjuk pontosan, mennyi. Nincs utánkövetés. Szlovákiában működik egy mindenhol hirdetett segélyvonal, ahol segítséget lehet kérni, így sokan más megoldást választanak. Németországban mindenféle információt kihelyeznek a gyerekdobozok mellé, telefonszámokat, segítség elérhetőségét. Van olyan hely, ahol azt javasolják, hogy vegyen az ott levő tintapárnával lenyomatot a kezéről, lábáról, hogy később azonosítható legyen, ha szeretné megismerni a gyereket, akár sok évvel később.

– Találtam egy olyan adatot, hogy Szlovákiában az inkubátoros babák negyedét visszakérték.

– Igen, ha kér, akkor ahhoz kap segítséget, ezért sokan meggondolják magukat. A németeknél is több mint a szülők negyede visszamegy a gyerekért.

– Magyarországon még nem volt visszakérés inkubátoros babánál? Read the rest of this entry

„Az örökbeadás nem az abortusz alternatívája”

Általános

Interjú egy nagy hatású amerikai életvédő aktivistával. Peggy Hartshorn a krízisterheseket segítő világméretű hálózat elnöke, a Heartbeat International 50 országban 1800 központot működtet, heti több ezer nőnek segítenek. A sajátos amerikai háttér előtt működő terhesgondozásról, az abortusz és az örökbeadás dilemmáiról beszélgetek Peggyvel, aki maga is örökbefogadó szülő. Magyarországra az Alfa Szövetség meghívására érkezett, az ő rendezvényükön találkoztam vele szeptemberben.

– Mondj pár szót magadról!

– Doktori fokozatom van angolból, az ohioi Franklin Egyetemen tanítottam húsz évig. 1972-ben kezdtem el Isten hívására önkéntes munkát végezni az életvédelem területén. Akkor már lehetett tudni, hogy a Legfelsőbb Bíróság legalizálni fogja az abortuszt Amerikában. A férjemmel először a házunkat nyitottuk meg a krízisterhesek előtt. Aztán egy krízisterheseket gondozó központot alapítottam, ami mára világméretű hálózattá nőtt. 1992-ben feladtam a tanítást, és főállásban a Heartbeat International szervezet elnöke lettem. 1972-ben még nem is tudtam, hogy nekünk meddőségi problémánk van. Mikor ez kiderült, rögtön bejelentkeztünk minden örökbefogadási várólistára, és hamarosan örökbe fogadtuk a lányunkat és a fiunkat. Ők ma mindketten szülők, öt unokánk van.

Peggy

– Mivel foglalkozik a Heartbeat International?

– A krízisterheseket segítő központok terhességi teszteket adnak, ultrahangot, orvosi vizsgálatokat nyújtanak. Személyes tanácsadással segítjük a döntés előtt állókat. Információt adunk az abortusz kockázatairól. Ha egy nőnek már volt abortusza, segítünk a feldolgozásban. Fogamzásgátlókat nem javasolunk, szexuális oktatóprogramunk az önmegtartóztatást népszerűsíti. Anyaotthonokat működtetünk, ahol a baba felnevelését választó anyák a gyermek egyéves koráig maradhatnak. Örökbeadási tanácsadást nyújtunk. Telefonos segélyvonalunk összeköti a legközelebbi központtal a krízisterheseket. 1800 központunk működik a Föld 50 országában (Magyarországon nincsen), kétharmaduk az Egyesült Államokban. Csak az USA-ban heti 3000 magzat életét mentik meg a központok. Keresztény szervezet vagyunk.

– Miből finanszírozzátok a szervezetet?

– Isten segítségével. Míg az Egyesült Államokban az abortusz nagy üzlet, az állam a krízisterheseket ellátó központokat nem támogatja. Így egyéni és vállalati adományokból működünk, és a munkatársaink nagy része önkéntes. Más országokban néhol állami, önkormányzati segítséget is kapunk. Több forrásunk sose volt, mint amennyi szükséges, így folyamatosan imádkozunk Istenhez segítségért.

– Miért fordulnak hozzátok a nők?

– A terhesség váratlanul érte őket, és eleinte csak az abortuszban látják a megoldást. Különböző felmérések szerint az abortuszt választó nők 31-95 százaléka kényszer hatása alatt dönt. A nők általában nem akarnak abortuszt, csak egyszerűen nem látnak más lehetőséget. A terhesség elején olyan helyzetben vannak, mint egy csapdába esett állat, aki csak a saját lába lerágásával tud elmenekülni. Úgy érzik, az életük véget ért, legalábbis amit addig ismertek, s tudják, hogy a magzat az ő részük, de mégis inkább megölik, hogy a saját életüket mentsék. Ebben a lelkiállapotban nagyon fontos, hogy a segítő ne a magzat érdekére hivatkozzon, mert akkor a krízisterhes nő úgy érzi, őt nem is tartja fontosnak. Azt a problémát kell meghallgatni, ami miatt ő kényszerítve érzi magát, és annak a megoldásában segíteni, az anya szemszögét nézve. Egyik ügyfelünk egy főiskolás lány volt, aki búvárkodott, és sportolói ösztöndíjjal tanult. Kétségbe volt esve, hisz a terhesség miatt abba kellett hagynia a búvárkodást, akkor elveszti az ösztöndíjat, és kiesik a főiskoláról is, és ezzel vége az ő világának. Nem látott más megoldást, csak a magzat elvetetését. Én elmentem vele az edzőhöz, és megbeszéltük, hogy évet halaszt, és a szülés után folytatja a búvárkodást. Így megtartotta a gyereket. Az abortusz legjobb alternatívája egy szerető személy, szoktam mondani. Valaki, akivel meg lehet beszélni ezeket a problémákat, és nem marad egyedül a nő. Egyébként a legfontosabb tényező a gyerek megtartásában a leendő apa viszonyulása.

– Felvetitek az örökbeadást az abortusz helyett? Read the rest of this entry

„Ma már szitokszónak tartom, ha engem csak magzatvédőnek neveznek”

Általános

Téglásy Imrével, az Alfa Szövetség főtitkárával beszélgetek a civil szervezeteket bemutató sorozat újabb részeként. Az Alfa egyike a nyílt örökbeadásokat közvetítő hazai szervezeteknek. Szó esik élet- és magzatvédelem különbségéről, abortuszról, a nagy vihart kavart dávodi ügyről, Imre személyes indíttatásáról. Az is kiderül, hogy lehet gyereket kapni az Alfánál. Provokatív interjú következik!

– Mondj pár szót magadról!

– Magyar-latin szakos középiskolai tanári diplomát szereztem, verseskötetem jelent meg, irodalomtörténészként kutattam és publikáltam, nyelv- és irodalomelméletről tettem közzé akadémiai kisdoktori értekezést, majd egy könyvkiadónál dolgoztam. Három éve mentem nyugdíjba, hogy aztán a szívemhez legközelebb álló munkaként az életvédő tevékenységet folytató Human Life International szervezet magyarországi képviselője lehessek. Hívő katolikus vagyok. Igazi „életműnek” azt tekintem, hogy tíz, három és harminchét év közötti gyermeknek lehetek édesapja.

– Ez hogy sikerült?

– Kétszer elváltam, az előző két házasságomból született egy és három, a mostaniból hat gyermek. Az első kisfiunk meghalt gyomorrákban. Kínnal és örömmel egyaránt megéltem, milyen apává válni, magzatkoromtól pedig megtapasztaltam, milyen a nem kívánt kisgyermek sorsa. Ezek a tapasztalatok indítottak arra, hogy a gyakorlati bioetika pályájára térve kutassam azt, miért működnek egészségesen vagy beteges fogyatékossággal a családok. Ez a munka tulajdonképpen közösségi terhesgondozással végzett korai gyermekvédelem, életvédelem.

Téglásy Imre

– Nem kívánt gyerek vagy?

– Tizenegy éves koromban egy véletlenül meghallott családi beszélgetésből tudtam meg, hogy az anyám magzatgyermek koromban meg akart ölni. Az interneten fellelhető egy rólam készült film, melyből megismerhető a fogantatásom és születésem körüli történet. (Az angol nyelvű kisfilmben Imre elmeséli, hogy osztályellenséggé nyilvánított a szüleit az ötvenes években kitelepítették egy Békés megyei tanyára, anyja ott házilagos abortuszkísérletekkel próbálkozott. A családnak erről a korszakáról szól a Soha, sehol, senkinek című 1988-as játékfilm is, melyet Imre Ferenc nevű bátyja írt és rendezett. A nyolc nemzetközi fődíjjal jutalmazott filmdráma a terhességet és az abortuszpróbálkozásokat is bemutatja – a szerkesztő megjegyzése.) Ez az én személyes motivációm, az elutasítottság, a visszautasítottság, az elrekkentés szándéka, egy olyan családban, amely másra lett volna hívatott.

– Szörnyű lehet így megszületni. Read the rest of this entry

“Egy ismeretlen gyerek szüleivé válnak, miközben kenyeret sem tudnak kérni a boltban”

Általános

Ma az Olaszországba történő örökbefogadásokba kukucskálunk be. Magyarországról évi 150-200 gyerek kerül külföldi családba, azok, akiknek itthon nem találnak örökbefogadót. Közülük a legtöbben Olaszországba mennek, nagyjából a felük. Általában idősebb, 8-10 éves gyerekekről, gyakran testvérekről van szó. Anna pszichológus, tolmácsként segíti az olasz örökbefogadók és a magyar gyerekek barátkozását. A beszélgetésben bepillantást nyerünk, hogyan zajlik az idősebb gyerekek beilleszkedése egy külföldi családba. 

– Mondj pár szót magadról!

– Pszichológia-olasz szalon végeztem. Először egy gyermekotthonban dolgoztam pszichológusként, aztán nevelési tanácsadóban. 2009-ben kerültem kapcsolatba a külföldi örökbefogadásokkal. A barátnőm nevelőszülői hálózatban volt pszichológus, és felhívott, hogy az egyik családból örökbe fogadnak egy kisfiút Olaszországba. Az olasz család nyelvtanárt keresett a 11 éves kisfiú mellé, és őt tanítottam az egy hónapos gondozási idő alatt. Ekkor találkoztam vele, hogy van külföldi örökbefogadás, és ezután az ezt a családot képviselő egyesületnél kezdtem el dolgozni. Három és fél év alatt mintegy harminc család barátkozását segítettem, aztán babát vártam, várandósan már nem lett volna szerencsés dolgozni az örökbefogadókkal, jelenleg épp gyesen vagyok.

DSC_6573

A szerző és az alany

– Mivel foglalkozik az egyesület?

– Ez egy olasz civil szervezet, amely képviseli a külföldről örökbefogadó olasz házaspárokat. A házaspárok fizetnek érte, de a lehető legkevesebbet, a legtöbben önkéntesként dolgoznak a szervezetnél, örökbefogadók hozták létre az egyesületet. Hivatalos jogi szinten az országok központi hatóságai közvetítik, engedélyezik az örökbefogadást, de minden házaspárt valamilyen egyesület képvisel itt, aki segíti a barátkozást, figyelemmel kíséri a gondozási idő alatt történteket és segít a hivatalos ügyek lebonyolításában.

– Hogy néz ki az olasz alkalmassági procedúra?

– Nagyon hasonló a magyarhoz: van pszichológiai vizsgálat, környezettanulmány, és kapnak egy hasonló határozatot, életkorra, gyerekszámra és hogy alkalmasak nemzetközi örökbefogadásra. Ezután keresnek egy országot, ahonnan örökbe akarnak fogadni, és jelentkeznek egy azzal az országgal együttműködő egyesülethez. Minden egyesület szervez tanfolyamot a várakozóknak: a miénk olyan alkalmakat is, melyek teret adnak a várakozók és a korábbi örökbefogadó családok találkozásának. Jelenleg három egyesület dolgozik Magyarországgal, közülük a mienk az egyetlen, amely kizárólag itt tevékenykedik.

– Miért akarnak az ügyfeleitek épp Magyarországról örökbe fogadni? Read the rest of this entry