Örökbe.hu

Az örökbefogadás legellentmondásosabb formája, mikor az örökbeadó és örökbefogadó családot nem egy szervezet hozza össze, hanem ők már ismerik egymást. Ilyen esetben is kötelező egy közvetítő szervezet bevonása, ez lehet a Tegyesz, vagy a nyílt örökbefogadást közvetítő egyesületek, alapítványok. Az Örökbe.hu 2020. október 21-i rendezvényének összefoglalóját olvashatjátok a témáról. A beszélgetőtársak Székely Zsuzsa pszichológus, a Mózeskosár Egyesület elnöke, és Katona Andrea meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó, a Fészek Alapítvány elnöke voltak, mindketten számos esetben végeztek krízistanácsadást magánutas örökbefogadásoknál.

Székely Zsuzsa: Magánutas örökbefogadásnál a vér szerinti szülő megismeri és ő választja ki az örökbefogadót. Ezért is szeretnének sokan magánutasan örökbe adni gyereket, mert nem minden civil szervezet adja meg a lehetőséget az örökbeadónak, hogy ő választhasson, milyen sorsot, neveltetést szán a gyereknek. Van, ahol csak egy családot bemutatnak neki. Én a Tegyeszben végeztem krízistanácsadást, ott mi mindig megkérdezzük az örökbeadó anyától, milyen szempontok a fontosak a számára, és bemutatunk annak megfelelő családokat, majd ő dönti el, azok közül kiket szeretne elsőnek megismerni. És akkor is mondhat még nemet, volt, aki azt mondta, azért mond nemet, mert neki a szülei ilyen korúak, kinézetűek. Mostanában gyakran találkozom azzal a gondolattal, hogy a vér szerinti szülő azért akarja nyíltan örökbe adni a gyerekét, mert úgy gondolja, hogy így utólag kapcsolatot tarthat vele. Ebben aztán sokszor csalódnak, és szembesíteni kell őket vele, hogy ezt az örökbefogadó felajánlhatja vagy elfogadhatja, de nem kötelező, és a kapcsolatot nem kezdeményezheti a vér szerinti szülő.

A 90-es években szülészetek és főleg ügyvédi irodák közvetítették az újszülöttek örökbefogadását, sok visszaélés lepleződött le. Pont emiatt indult el a Schöpf-Mérei Ágost kórházban az első babamentő program, ahol én is dolgoztam, és közben létrejöttek a közvetítő civil szervezetek is. 2003-ban engedélyhez kötötték a működésüket és tanfolyamot is kellett végezni a munkatársaiknak. A krízistanácsadás meg 2014 óta kötelező az újszülöttek nyílt örökbefogadásánál.

A személyes ismeretségen alapuló örökbefogadásoknak azonban régi történetisége van, nekem is a nagymamám legkisebb testvérét örökbe adták, mert újszülöttkorában öngyilkos lett az édesanya, és a szomszéd utcában lakó gyermektelen házaspár fogadta örökbe. Gyakran azonban nem személyes ismeretség van a felek közt, hanem az ismerős ismerőse szól, hogy ismer egy bajbajutott nőt. Ez az eseti közvetítés. A törvények Magyarországon nem tiltják az internetes hirdetést sem az örökbeadó és az örökbefogadó részéről. Lehetséges eseti közvetítés, sőt még orvosként is közvetíthet valaki, de egyik fél sem lehet az ő paciense. Most is ügyészségi szakban van egy ügy, ahol a gyerekorvos doktornő lánya szeretett volna örökbe fogadni, és a gyerekorvosi praxisában az egyik anyuka terhes maradt a második gyerekével, ő meg összehozta őket. Ebből botrány lett. Nevelőszülő sem közvetítheti ki a nála élő gyereket.

Magánutas örökbefogadásoknál is kötelező a krízistanácsadás, a civil szervezetek azonban nem kötelesek vállalni ezt, így nagyon sok ilyen ügy begyűrűzik a Tegyeszbe. Azt hiszem, kicsit másféle esetekkel találkoznak a Tegyeszek munkatársai, azokkal, akiket a civilek nem vállalnak.

Mik a magánutas örökbefogadások veszélyei? A civileknél felhalmozódott egy tapasztalat és van képzettségük is, hogyan kell ezt jól csinálni, ismerik a kockázatokat is, amik felléphetnek egy nyílt örökbefogadásnál. Látják, mikor érdemes fékezni és lassan haladni a kapcsolatban, mert visszalépés lehet a vége. Illetve a civilek tudnak abban is segíteni, hogy a gyerek támogatást kapjon, hogy a vér szerinti családjában nőhessen fel. Ez nem várható el az örökbefogadótól.

A Tegyesz magánutas eseteinél nagyon gyakran azt érezzük, hogy van valamilyen anyagi érdekeltség a felek között. Az örökbefogadó, amikor felmegy az internetre, nem úgy gondolja, hogy vesz egy gyereket, csak már nagyon szeretne gyereket, türelmetlen, és megismerkedik egy terhessel, aztán megsajnálja, hogy az nem tud magzatvédő vitamint venni, orvoshoz járni… Könnyű belecsúszni abba, hogy esetleg már albérletet is fizet a terhes anyának, ami viszont anyagi támogatásnak minősül, és tilos az örökbefogadásban a felek között. Ilyen esetekben hiányzik a tudatos vezetés. A válságterhesnek orvoshoz kell menni a terhesség alatt, megfelelően táplálkozni, lakni és a kapcsolattartást is valakinek szabályozni kéne. Ha lenne közvetítő szervezet mellettük, az abban is segítene, hogy ők milyen gyakran találkozzanak, mit kérdezzen meg az örökbefogadó a vér szerinti szülőktől. Így viszont spontán folyamatok történnek, amit nem tudnak kontroll alatt tartani. Előfordul az is, hogy rossz az örökbefogadó helyzetfelismerése, nagy reményeket táplál, hogy örökbe fogadhatja a gyereket, nem ismeri a kockázatokat, és nagy csalódás érheti, ha visszalép a szülő, és még jó, ha nem a szülés után, amikor ő már hazavitte a gyereket.

Ha az örökbefogadó támogatja az anyát, akkor lekötelezetté válik, tartozik nekik, kényszerpályára kerül, ha már annyi mindent elfogadott tőlük, nehezen teszi meg, hogy mégse adja oda a gyerekét, ha meggondolná is magát. Ha meg az interneten jönnek össze, ott nem sok lehetőség van, hogy jól megismerkedjenek. Nekem örökbefogadók mesélték, hogy az anya licitáltatta a várakozókat az magzatra, és heteken át senkivel sem állapodott meg.

A krízistanácsadás lehet egyszeri  alkalom is, akár a gyermek születése után, de egy beszélgetéssel ebben a stádiumban már nem nagyon lehet befolyásolni az elképzeléseket. A krízistanácsadás lehet több alkalom is, ahol a megalapozott saját döntés kialakítása a cél, hogy ha lehet, megtarthassa a gyereket, ha pedig örökbe adja, akkor a gyászfolyamatban segítsünk, ha meg meggondolja magát, akkor minél hamarabb, ne a hat hét alatt lépjen vissza. (A vér szerint szülő a gyerek hat hetes koráig visszavonhatja hozzájárulását az örökbefogadáshoz.) Én beszélni szoktam a vér szerinti anyával, ha van, apával is, külön az örökbefogadókkal, valamint együtt is beszélgetünk, és magukra is hagyom őket beszélgetni. Ha nem is mi illesztjük őket, de megnézzük, hogyan alakul a kapcsolatuk.

A Tegyeszben az az általános, hogy csak a szülés után jelentkeznek, akkor jön az örökbefogadó, hogy S.O.S. rohanjunk, és a szülészeten legyen a krízistanácsadás, hogy vihessék haza a gyereket. Mi azt látjuk, hogy ekkorra már olyan szövetségben vannak, hogy nem nagyon lehet végiggondolni a fontos dolgokat, és a szülés után meg eltűnnek, csak a papír kell, hogy mehessenek a gyámhivatalba. Szinte mindig az a történet, hogy az ismerős ismerőse szólt nekik, még senki sem mondta, hogy az interneten ismerkedtek meg. Bennem is van ezzel kapcsolatban előítélet, hisz ha egy válságterhes képes arra, hogy az interneten hirdessen, akkor az belebotlik a civil szervezetekbe is. Miért kerüli el őket? Lehet, hogy fél attól, hogy ne ő válassza ki a szülőket, de lehet, hogy azért, mert a materiális támogatást, amit szeretne, a civilek nem tudják megadni. És valóban, a civileknek korlátozottak a lehetőségei, a családsegítők tudnak még valamit segíteni. Az örökbefogadó meg azért megy fel az internetre, hogy kikerülje a sort.

Régebben előfordultak színlelt apasági nyilatkozatok is. Egy válságterhes megszüli a gyereket, a férj apasági nyilatkozatot tesz, a férj hazaviszi, a feleségével gondozza a gyereket, szépen kivárják a 42 napot, hogy ne kelljen krízistanácsadás. Bemegy a vér szerinti anya a gyámhivatalba, lemond a gyerekről, majd a feleség örökbe fogadja a férje gyerekét házastársi örökbefogadással. Itt már az életkor sem számít, nem kell sorban állni és nincs krízistanácsadás sem. Többször kilóg a lóláb, hogy bennünket átvernek a történetekkel. „A gyermektelenség miatt megingott a házasságunk és a férjem másfelé kacsintgatott, az örökbefogadott teljesen idegen lenne, ebben meg legalább benne van a férjem” – túl problémamentesen adnak elő egy ilyen történetet. De mit lehet tenni? A Tegyesz nem nyomozóhatóság, a gyerek még mindig a legjobb helyen van a lehetőségeihez képest, hisz hat hete már nevelik. De az az ára, hogy a gyerek hazugságban fog felnőni, hisz az apja sem a vér szerinti apja, az anyja meg örökbefogadó anya. Ebbe csak belebukni lehet, de ilyennel sajnos többször találkoztunk.

Egy másik esetből ügyészségi ügy lett, amikor a házaspár azt mesélte el, hogy a férfi kiment a kocsisorra, és már náluk volt a gyerek, mert a férfi apasági nyilatkozatot tett, de a nő lángvörös fejjel mesélte. Két év múlva megjelentek ismét, akkor az volt a történet, hogy ugyanaz a nő most ugyan mástól szült gyereket, de mivel az első gyerek ott van náluk, így felajánlotta nekik. És azt is örökbe fogadták, mert legalább az anyjuk közös. A prostituált nem tudta magában tartani a titkát, elfecsegte a barátnőjének, hogy mennyit kapott, és ebből ügy lett, még a tévében is szerepelt a feljelentés évekkel ezelőtt. Egy tanfolyamon is meséltem a történetet, egy résztvevő felismerte, és tudta a történet végét, évekig húzódott a per, és annyira tönkrementek benne, hogy a férfi végül szívrohamban meghalt, a nő meg ottmaradt a két kisgyerekkel.

Nyilván nem minden magánutas örökbefogadás jár anyagi érdekeltséggel, de ettől függetlenül is mindenkit nagyon óvok ettől. Az idő lerövidítése mellett nagyon sok buktatóval nézünk szembe, ha nincs egy szervezet, ami koordinálja a folyamatot, akkor több keserűség lehet belőle, mint öröm. Ha pénzt adunk a gyerekért, az örökre ott lesz a kapcsolatunkban, és előbb-utóbb ezt is megtudja a gyerek.

Mártonffy Zsuzsa: Ez 2014-ben bekerült a Polgári Törvénykönyvbe, hogy az ügyész és a gyámhatóság jogosult az apasági nyilatkozat megtámadására, hogy ha felmerül a gyanú, hogy ezt valamilyen jogszabály megkerülésére tették.

Sulyok Eszter, a Fészek pszichológusa: Egy esetről hallottam, ahol büntetőjogi eljárás indult és volt DNS-vizsgálat. Úgy tudom, azóta is zajlik, és a gyerek azóta is a családban él.

Katona Andrea: Mi a vér szerinti családok érdekét tartjuk a legfontosabb szempontnak. A nyílt örökbefogadásban a tevőlegesség nagyon fontos a vér szerinti család részéről is, hogy ő megemelje a telefont, aktívan részt vegyen a kapcsolatfelvételben. Mikor a szülőanya nem akar telefonálni, akkor csak örökbe akarjuk fogadni a gyerekét, de ő még nem döntött a gyermeke sorsáról. Azok az anyák, akik lelkileg motiváltak és azt gondolják, hogy ez az egyetlen járható út számukra, telefonálnak.

Nem szerencsés, ha a vér szerinti család előbb találkozik az örökbefogadóval, mint az alapítvány munkatársa. Sokszor látjuk a bizalmatlanságot az örökbefogadókban, hogy ha mi beszélünk előbb a kismamával, akkor majd lebeszéljük az örökbeadásról vagy másnak adjuk a gyereket. Erről hosszan szoktam beszélni az örökbefogadókkal, hogy én senkit nem tudok sem lebeszélni, sem rábeszélni. Ha jogtiszta az ügy, akkor vállalom, ha nem, akkor nem. Előbb körül kell járni az ügyet, nem házas-e a nő, nem tett-e valaki apasági nyilatkozatot. Az apa le akar mondani? Ha nem, nincs örökbeadás. Ha a kismama le akar mondani, ennek nincs akadálya. Mi csak olyan öröbefogadóknak tudok segíteni, akik a Fészeknél várakoznak.

A kockás füzet intézménye (amibe a szülészetek dolgozói vezetik a náluk illegálisan várakozókat) a mai napig él és működik. Szinte minden kórházban csinálják. Etikátlan, mert nem értenek hozzá. És a törvény is tiltja. Az egyik esetben a kórházi védőnő felhívta a soron következő házaspárt, hogy jöjjenek gyorsan, mert ez a gyerek biztosan nem cigány származású. Az örökbefogadók ekkor felhívtak engem. Én kértem, hadd találkozhassak előbb én az anyával, a fenti okok miatt, hogy egyáltalán örökbe adható-e a gyerek. A kórházban egy gyönyörű cigánylánnyal találkoztam, akiről a védőnő állította, hogy biztosan nem cigány. Másnap kimentem a családhoz és a sötét rasszjegyes apával együtt tartottam a krízistanácsadást. A védőnő még mindig kapacitálta a családot, hogy menjenek be megnézni a babát, miközben erre semmilyen felhatalmazása nem volt, az anya nem tett hozzájárulást, hogy megnézheti bárki a babát. Az örökbefogadók törvénytisztelő módon nem mentek be a kórházba. A harmadik napon az anya meggondolta magát és hazavitte a babát. A védőnő mindent megtett, hogy a babát ne vihesse haza, felhívta az anya körzeti védőnőjét és megpróbálta elérni, hogy kiemeljék a családból.

Mi lett a történet vége?

KA: A gyerek hazakerült a családjához, a Fészek Alapítvány támogatásával.

SzZs: Rég volt a Czeizel-ügy, rég volt nagy botrány…

KA: A magánutas örökbefogadásnál érdekellentét van, az örökbe fogadni szándékozók szeretnék nagyon azt a kisbabát, az anyuka meg tehernek tekinti, szeretne tőle megszabadulni. Sokszor szembesülök azzal, hogy amikor korán találkoznak a felek, együtt járnak vizsgálatokra, és a vér szerinti anya rágyújt, mérhetetlen dühöt és haragot látok az örökbefogadó arcán, hogy hogy mer rágyújtani. A vér szerinti szülő dohányzik, mert ő előtte is dohányzott és rohadtul nem akar terhes lenni.

Sulyok Eszter: Miért nem megy el a terhes nő vizsgálatra? Neki ez nem létkérdés, sokba kerül a busz, a doki le fogja szúrni, amúgy sem rendezett a társadalombiztosítása, szóval csomó nehézséggel szembesül, amelyek, ha magánutasként mögé álltok, pénzmozgás nélkül nem megoldhatók.

Ha az örökbefogadók nem kérnek civiltől segítséget, akik ehhez értenek és tudják, hogy hol vannak ennek a mértéke, a Tegyesznél nincs erre kapacitás. A Tegyesznél jó esetben tartanak egy krízistanácsadást, ami egy rövid időszakra szól, de oda sem az örökbefogadás előtt, sem azt követően nem járnak vissza a szülőanyák.

SzZs: Nulla ilyen eset van…

KA: Sokkal jobb, ha két vagy három év múlva is van hova fordulnia a vér szerinti szülőnek. Most több olyan megkeresésünk van, hogy 2-3 éve történt az örökbeadás, az anya kint dolgozik Németországban, rendezett az élete, és keresi a gyereket, szeretne képet. Ha erre nincs felkészülve, akkor lehet, hogy bepánikol az örökbefogadó, hogy miért kér most képet. Ha segítő szervezet tartja a kapcsolatot az anyával akkor ez talán nem annyira ijesztő.

KA: Akik a Fészek Alapítványtól kérnek segítséget, azokat évekig segítjük, ha szükséges, akár adományokkal is. Nyilván ez addig tart, amíg ők ezt igénylik. A vér szerinti anyák közül sokan azért keresnek magánutas örökbefogadást, mert szeretnének kapcsolatot tartani. Számukra fontos, hogy a gyermekük jó helyre kerüljön, és erről kapjon információt a későbbiekben. Nálunk ez szempont, hogy ha olyan családot szeretne a kismama, ahol nyitottak a kapcsolattartásra, akkor olyat keresünk. Persze megfelelő keretek között történik ez, segítségnyújtással, és nem az első egy-két évben gondolkodunk róla, hanem amikor már megerősödött a szülői attitűd, és már nem úgy gondoljátok, hogy másnak a gyerekét nevelitek. A kapcsolattartás a Fészeknél szakember bevonásával történik, és olyan módon, ami mindkét fél számára elfogadható. Senkit sem kényszerítünk ebbe bele. Ha az örökbefogadó vagy az örökbeadó nem szeretné, akkor nem kötelező, de a lehetőségét fenntartjuk.

A  gyámhivatali tárgyaláson felteszik a kérdést: járt-e anyagi haszonszerzéssel az örökbefogadás? Büntetőjogi felelőssége tudatában teszi mindenki a nyilatkozatot. Ha az örökbe fogadni szándékozó szülő vásárolt az anyának egy hálóinget, az anyagi haszonszerzésnek minősül. Én úgy szoktam a mértéket megnevezni, hogy annyi elfogadható, amennyit együtt megesztek és megisztok. Ha hat hónapon keresztül az örökbe fogadni szándékozó látja el a vér szerinti szülőt élelmiszerrel és ruházattal, vagy lakhatást biztosít számára, az anyagi szolgáltatás. Ha együtt megittunk egy kávét, vagy megebédeltünk egy vizsgálatot követően, az közösen elfogyasztott étel. Ezért is nagyon jó, ha bevontok civilt, mert nekünk megfelelő eszközeink vannak. Ismerjük a segítségnyújtáshoz szükséges módszereket és ellátó intézményi rendszert. Ha az alapellátásba be tudjuk az anyát integrálni, ott nagyon sok segítséget kaphat. A Fészek Alapítványnál törekedünk arra, hogy a vér szerinti család a későbbiekben képes legyen saját magáról gondoskodni. Ez nyilván nem az örökbe fogadni szándékozók feladata, mert a várakozók gyermeket szeretnének örökbe fogadni, nem ezt az anyát, meg az otthon levő öt gyerekét, meg a zűrös párkapcsolatát. Ezért érdemes szakemberek segítségét kérni, mert a másik félnek is jár egy pártatlan segítő. Házaspárként ti ott vagytok egymásnak, körülvesz egy szerető családi közeg, ami egy kudarc esetén is támaszotok tud lenni. A vér szerinti családok nagyon kevés embert ismernek hiányos, töredezett a kapcsolati hálójuk, nincs biztonságot jelentő családi hátterük, nincs kihez forduljanak segítségért.

Amit még sokszor tapasztalunk, hogy azok a családok, akik arra kényszerülnek, hogy lemondjanak a gyermekükről, a ti figyelmetekért iszonyatosan odavannak. Az ő szava addig sose számított, sose kérdezte meg tőle senki, mit szeretne enni, mert jó, ha volt kaja. Erre jöttök ti, az örökbe fogadni szándékozók, és elkezdtek figyelni rá, és lehet, ő ilyen törődést nem élt meg soha, hogy rá odafigyelt valaki. Megtörténik a szülés, az örökbefogadás, és ti természetesen és jól a csecsemőre fogtok koncentrálni, és így ő nemcsak a babát veszíti el, hanem titeket is, mert a figyelmetek eltűnik. Ez hiába természetes, ő nem érti, sokszor mondják is, hogy csak eddig kellettem nekik. A gyermekén kívül elveszít egy felnőtt kapcsolatot is.

A Fészek Alapítványnál mi ott vagyunk a kismamának, engem felhívhat hússzor, elmondhatja, hogy nincs cipője a középső gyerekének. Neked meg nem ez a dolgod, te a kisbabával vagy elfoglalva. Ezt ő nem érti, hisz eddig, amíg terhes volt, tizenötször rád írhatott Messengeren, hogy most rúgott, most nem rúgott, most lejjebb ment a pocakom, és egyik pillanatról a másikra ez a fajta érzelmi támasz eltűnik. Amikor megbeszéljük, hogy az örökbefogadás után hogyan lesz a kapcsolattartás, nagyon nehezen élik meg, hogy ti eltűntök egyik pillanatról a másikra. És sokszor el kell magyaráznom, hogy miért nem tudod felvenni a telefont, mert épp fáradt vagy, etetsz vagy pelenkázol. Ezek a hosszú ideig tartó bevonódással járó magánutas örökbefogadások sok veszteséget termelnek a vér szerinti családnak.

Vannak nagyon szép történetek is, ahol megmarad egy bizonyos kapcsolat, ahol nem egy nyomásként éli meg az örökbefogadó család, ha rájuk ír az örökbeadó. De próbáljátok ti végiggondolni, hol van a ti teherbírásotok vége. Ha belefér, hogy később is kapcsolódjatok, akkor bátrabban lehet ezeket a magánutakat vállalni. De ha szülés után nem akarunk találkozni, csak évente egy képet küldeni, akkor nem annyira. Ez egy folyamat és végig kell gondolni. Azt is, ha hat hónapig nagyon kedvesek vagytok az anyával, örökbe adja a gyerekét, majd három hónap múlva felhív, hogy megint terhes, ti meg három hónapja nem aludtatok, nem feladatotok ezt felvállalni.

MZs: Vagy egy beteg gyerek születik…

KA: Ezért érdemes ezt szakemberekkel együtt végiggondolni, akiknek nagyobb a tapasztalatuk, mert jobban látják ezeket a csapdákat, és jobban tudják a megfelelő segítséghez küldeni az örökbeadókat, mert ez a segítés nem az örökbefogadó feladata. Semmi baj nincs azzal, hogy gyereket akartok, de fontos végiggondolni azt is, hogyan lesz az örökbefogadást követően.

Mikor jelentkezzetek? A Fészek Alapítványnál: minél korábban. Ha akkor jelentkeztek, mikor már elintézted a tb-jét, szereztél neki albérletet és már háromszor voltatok az Istenhegyi Géndiagnosztikában, akkor már ne. Mi segítőként itt már nem tudunk jó szerepet vállalni, akkor mi leszünk azok, akik meg akarjuk akadályozni az örökbefogadást. Minél előbb szóljatok, mert akkor tudjuk kialakítani azt a fajta együttműködést, ami mindkét fél számára működik. Volt olyan magánutas örökbefogadás, amikor úgy jött az örökbeadó és örökbefogadó anya, hogy ők nagyon hasonlítanak egymásra, ugyanaz a kedvenc ételük és kedvenc könyvük, két nő győzködött engem, itt én csak a rossz fej tudtam lenni, aztán nagyon rossz vége lett a dolognak.

SzZs: Nekem eszembe jutott egy történet a Tegyeszből. A fővárosban jó pár éve nem lehet szakellátásban levő kiskorú anyát civil szervezetnek közvetíteni örökbefogadókhoz, sem magánutasan, a gyám nem fog hozzájárulni. Ez is egy botrányhoz kötődött, a botrányok viszik előre a szabályozást. Egy kiskorú ipari tanuló lány terhes lett, a szülei iszonyatosan felháborodtak és beadták szakellátásba, az iskolájában észrevette egy tanárnő, hogy terhes, akinek egy barátnője gyereket akart. Felkeresték a szülőket, akik nagyon boldogan ráálltak, anyagi előnyökért. A gyerekotthonban levő 16 éves lányról meg kiderült, hogy ő nem akarja örökbe adni a gyerekét, de több alkalom kellett, mire annyira bízott bennünk, hogy elmondta, a szülei nyomására akarja csak örökbe adni a gyerekét. Akkor jött ez a megállapodás a fővárosban, hogy magánutas és civil közvetítés nem lehetséges ilyen esetben. Kiszolgáltatottak, befolyásolhatók, és lehet, hogy nem is ők, hanem valaki más teszi el a pénzt. Ha komoly a szándéka, a Tegyesz is közvetíthet nyílt örökbefogadást, ott is vannak várakozók, és lehet illeszteni a kiskorú elképzelései szerint. Ebben az ügyben egyébként végül nem lett örökbeadás.

MZs: Nem sokszor fordul elő, hogy a Tegyesz megvétózza az örökbefogadást.

SzZs: Az apasági ügyek ilyenek, már hetek óta ott van a gyerek, és mi van, ha még sincs igazam… És itt ülünk négyen, akik évek óta ezzel foglalkozunk, és egyetlen gyámhivatali feljelentés került elő. Csak sántít, ha valaki mosolyogva veszi, hogy a férje csinált egy gyereket tíz hónapja és hazaviszi. Gyanú alapján induljunk el? Bizonyítani nem tudnád, csak a DNS-vizsgálat. Vége-hossza nincs ezeknek az ügyeknek, csak bizonytalan kötődést eredményeznek. Persze a titokról, a hazugságról mindig beszélek, hogy ennek milyen ára lesz, de nem szokták megérteni. Csak örülnek a gyereknek.

KA: Én is ezt tapasztalom, hogy nem érdekli őket, mi lesz később. Az utánkövetéseken azonban szembesülünk azokkal a helyzetekkel, amikre akkor nem gondoltak, elmondja, ne mondja…

SzZs: Hány évesen lehet elmondani a gyereknek, hogy nem én vagyok a biológiai apád, csak hazudtam?

MZs: Az örökbefogadott gyerekek amúgy is arról fantáziálnak, hogy őket csak elrabolták, elvesztek, hogy valahol boldogan él a vér szerinti család, ha még egy ilyen történet erre rá is erősít…

Most mutatok egy saját felmérést, hogy a várakozási idő a magánútnál messze a legrövidebb az örökbefogadási formák közül. A blog olvasói töltötték ki, 2014 és 2017 közti örökbefogadásokra vonatkozik, persze nem reprezentatív. Miért olyan csábító ez a lehetőség? Hogy lerövidítsék a várakozást. Kik várnak sokat a magyar rendszerben? Akik nem akarnak roma gyereket örökbe fogadni. Aki elfogad roma gyereket, az sorra kerül 1-2-3 év alatt. Eközben aki fehér bőrű csecsemőt szeretne, azt egyes megyében már 6-8 év várakozással kecsegtetik.

Ami most egy nagyon égető kérdés: épp most szigorították az egyedülállók örökbefogadását. Mit tesz a szervezet, ha a krízisterhes egy egyedülállónak akarja adni a gyereket?

KA: Mi a törvényi szabályozás alapján működünk, azaz ha egy terhes az egyedülállónak akarja adni a gyerekét, a gyámhatóság hozzájárul és teljesülnek az egyéb feltételek, nincs kényszer, nincs pénzmozgás, akkor ebben segítünk.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek az esetek nagyon ritkák, a születendő gyermek nem egészséges, vagy a vér szerinti szülő olyan életvezetési nehézségekkel küzd, amit esetleg házaspár nem vállal. Mondjuk táncos egy sztriptízbárban, és egyedülállókkal beszélgetett arról, hogy nekik milyen nehéz a gyermekvállalás, és így szeretne segíteni. Vagy külföldön dolgozott, multikulturális közegben. A vér szerinti anyák azért adják örökbe a gyereküket, mert nincs elég pénzük felnevelni a gyereket. Biztonságban szeretnék tudni a gyermeket, ezért az esetek jelentős részében házaspárokat részesítik előnyben.

MZs: A törvény nem tesz különbséget, az örökbeadó és az örökbefogadó eldöntheti, a Tegyeszhez fordul vagy valamelyik civil szervezethez. A civileknél van közvetítési díj, és megpróbálják gondozni az anyákat. A Tegyesz szolgáltatása ingyenes. Mi van, ha öthónaposan bemegy a kismama a Tegyeszhez?

SzZs: Nem jön be. Pont azért választja ezt az utat, hogy az ő életébe senki se szóljon bele, pláne ne a Tegyesz. Nem vagyunk hatóság, mégis így gondolnak ránk. Nem fognak bejönni, hogy segítsünk a terhesnek, hátha megtarthatja… Hozzánk a szülés körül jönnek, és olyan összefonódva, hogy azt se tudjuk, mióta van ez a kapcsolat. Nekünk azt mondják, 2-3 hete ismerkedtek meg. Mindig ugyanaz a történet hangzik el, hogy az ismerős ismerőse szólt.

SE: Ebben az a nehéz, hogy eleve bizalmatlanságon alapul, hogy majd lebeszélik a terhest az örökbeadásról, holott a krízistanácsadásnak az a lényege, hogy ha van rá mód, hazavihesse az anya a gyerekét. De annyira nehéz a vágyott szülőség fényében ezt a lehetőséget elképzelni, hogy igyekeznek a terhes nőt elijeszteni a segítő szervezetektől, ami azért rossz, mert később ő maga sem fog segítséget kérni. És a visszakérések nagy része olyan esetekben történik, amikor nem tárták fel kellőleg azokat a lehetőségeket, mikor mégis meg lehetne tartani a babát, és ez szülés után derül csak ki. A hat héten belüli visszakérés a magánutasoknál a legmagasabb.

SzZs: Most zajlik egy kártérítési ügy, ahol az örökbefogadó perli a civil szervezetet, mert hat hét után az anya visszakérte a gyereket, és úgy hírlik, hogy a hat hét alatt nem is találkozott a civil szervezet az anyával, nem tudott semmit a visszalépési szándékról sem.

MZs: Jó érzésű örökbefogadó nem akar olyan gyereket felnevelni, ahol lett volna esély felnőni a vér szerinti családban, és csak azon múlott, hogy valaki még kétszer elbeszélgetett volna az anyával… Olyan gyereket akarunk örökbe fogadni, aki tényleg örökbe fogadható, akinek nincs helye a vér szerinti családjában. Körülbelül évi 30-40 magánutas örökbefogadás lehetséges számításaim szerint. Én benne vagyok sok örökbefogadással foglalkozó netes csoportban, ha egy kismama ír, hogy örökbe adná a gyerekét, mindig írok neki, és tájékoztatom a törvényi lehetőségekről, küldök linkeket. Ilyenkor általában nagyon határozottan felel, hogy ő örökbe akarja adni a gyerekét, nincs szüksége segítségre. Többségük aztán hazaviszi a gyereket, és nem is gondol arra, hogy ő örökbe akart adni, ez egy pillanatnyi krízis volt, akkor felment az internetre, kiírta. Az örökbefogadók meg panaszkodnak, hogy eltűnt az anya, nem veszi fel a telefont. Ezek a nők nem gonoszak, csak egy pillanatnyi krízist élnek meg, öthónapos terhesen, ami megoldódik.

Hallgató: Vannak pozitív példák is?

KA: Igen. Ha képes az örökbe fogadni szándékozó házaspár együttműködni, az sikertörténet tud lenni. A megismerkedés magánutas volt, de maga a folyamat egy civil szervezet segítségével zajlott le. Van ilyen is, és amiket mi elvállalunk, azok általában sikeresek. Ami gyakori, és problémás tud lenni, az érdekellentét, hogy például a gyereknek van neve, és az örökbefogadó máshogy akarja hívni. Ez nemcsak a magánutas örökbefogadásokban jelenik meg, nagy összefeszülés van abból, hogy másképp akarják hívni a gyerekét, és általában a vér szerinti szülő adja be a derekát. Ebből olyan keserű szájíz tud lenni, ami a későbbi kapcsolattartást megnehezíti, van, hogy háromszor is kell szólnom, hogy küldjön képet. Itt megint az a kérdés, kinek a gyereke, mint a cigizésnél. Ezért jó, ha van segítő, mert nekem ezeket ki lehet ezeket mondani, hogy megőrülsz tőle, hogy cigizik a terhes nő és csak tésztát eszik. Én megértem, hogy miért zavar téged.

MZs: Ha valakit annyira zavar, hogy a vér szerinti anya cigizik, akkor nem biztos, hogy pont azt a gyereket kell örökbe fogadni, csomó ember boldogan vállalja…

KA: Ez a magánútra jellemző, hogy sok időt töltenek együtt, kijönnek ezek a különbözőségek, és el tudnak mérgesedni. Az is előfordul, hogy megszületik a gyerek, és az örökbeadó anya elkezdi mondogatni, hogy nem cigány… Gondolj bele, hányszor mondhatták ezt neki, ha bizonygatni kell. Ezek nehéz helyzetek, és nekünk, civileknek az elesettek mellé kell állnunk és őket kell megsegítenünk.

MZs: Ezt szépen mondtad.

SzZs: És ne az örökbefogadó anya legyen a dúla a szülőszobában, akkor még ugyanis nem dőlt el minden… Én ezt képviselem.

KA: Mi úgy gondoljuk, várakozhat az örökbefogadó anyuka a folyosón, ha a szülő nő ezt igényli. Ha nem, akkor lehet, hogy nem is szólunk neki arról, hogy elindult a szülés. A vér szerinti családok jelentős része, amikor megszületett a baba és ott toporog az örökbefogadó, akkor nem búcsúzik el a gyerekétől. Ha megvalósul az örökbefogadás, akkor ki akarja szolgálni az örökbe fogadni szándékozót és gyorsan átnyújtja a kisbabát, míg ha magához ölheti a kicsit és el tud tőle búcsúzni, akkor a gyászfolyamat el tud indulni. Nagyon sokat dolgozunk rajta, hogy legalább egyszer találkozzanak a szülőanyák a csecsemővel. Ez az örökbefogadóknak is jobb, mert nem elvették az anyától a gyermeket, hanem odaadta. És aki örökbe akarja adni a babát, az odaadja. Ha nem akarja örökbe adni, akkor jobb, ha nem mond le róla. A kórházban ez kiderül, hogy ez egy síró csecsemő, akiről a nap 24 órájában gondoskodni kell. Mi próbáljuk edukálni a szülészeteket, hogy nem vesszük el az anyától a gyereket, csak ha nagyon nem akarja látni. Ilyen is van, de nagyon dolgozunk rajta, hogy legalább egyszer ránézzen. Volt olyan anyuka, akit megerőszakoltak és nem akarta látni a gyereket, de sikerült elérni, hogy a harmadik napon, a hazamenetel előtt ránézett.

MZs: Ezek nagyon fontos dolgok, mert hamar felnő a gyerek és már hatévesen kérdezheti: gondol rám a szülőanyám? Miért adott oda? Könnyen adott oda? És akkor lehet mondani, hogy ő adta a nevedet, elköszönt tőled, megpuszilt, az egész más, mint hogy meg se nézett.

SzZs: Abban a magánutas helyzetben, mikor S.O.S. rohanjon a Tegyesz a szülészetre, és senkit nem ismerünk a felek közül, akkor már mindenki egész másról győzte meg a feleket, például a vér szerinti anyát, hogy ne nézze meg a gyereket. Nekem egy esetben sikerült elérni, hogy ez megforduljon. Egy nagyon helyes értelmiségi pár volt az örökbefogadó, az örökbeadó meg a gyerekét egyedül nevelő nő. A védőnő be sem akarta hozni a gyereket, hogy én itt mindent elrontok. Elmondtam, ami itt is elhangzott, hogy a gyász és a lezárás miért fontos, azt mondtam, higgyék el, könnyebb lesz így. Végül a védőnő mégis behozta a gyereket. Annál szebb pillanatokat… A szülő nő sírt, lefotózta a gyereket, és még a tízéves lányának is megmutatta a fotót, és megköszönte, hogy láthatta a babát. Az örökbefogadók is megnyugodtak, hogy el tudja engedni a gyereket, és nekik is lett egy szép fényképük, amelyen a baba a szülőanya karjaiban volt. Ide senki se jusson el, hogy akkor telefonál a Tegyesznek, mikor már megszületett a gyerek, mert akkor már annyi agymosás történt, hogy szinte senkinek nem tudunk segíteni – mert ezt az egy példát tudom mondani, amikor valamit még megfordíthattam.