„Vegyen kutyát, ott lehet pedigrét kérni”

Általános

A blogon sorra bemutatom a hazai örökbefogadás fő szereplőit. A Fészek Alapítvány a nyílt örökbefogadásokat közvetítő egyik kisebb civil szervezet. Vezetőjével, Budai Ágnessel készítettem interjút. Belemászunk a származási kikötés témájába, szó esik a krízisterhesek segítéséről, és az alapítvány egyéb tevékenységéről. Nem ez volt az első beszélgetésem Ágival, de én is tudtam meg újat az interjú során.

– Igaz az elterjedt nézet, hogy a Fészek Alapítvány csak roma gyerekeket ad örökbe?

– Ez dőreség. Mi gyereket adunk örökbe, etnikai nyilvántartás nélkül. Nem tudjuk, és nem regisztrálhatjuk a gyerek származását. Csak akkor tudhatjuk, ha a vér szerinti szülő a kérdezésünk nélkül ezt kihangsúlyozza.

– Miért jelzik ezt az örökbeadók?

– Mentegetőznek. Azt kérdezik, akkor is örökbe tudjuk-e adni a gyereket, ha ő cigány származású. Nem szeretem a roma szót. Ha az anya ezt hangsúlyozza, akkor továbbadhatjuk ezt az információt, egyébként erre nincs törvényi lehetőség.

– A jelentkezők tehetnek származási kikötést?

– Alkotmányos jogokat sért, ha valaki etnikai kikötést jelöl meg. Persze van, aki megjegyzi ezt a jelentkezési lapon, de mi nem tudjuk garantálni, hogy ezt a kérést figyelembe vesszük.

budai ágnes

– Azért fogadod ezeket a jelentkezéseket is?

– Kapnak is gyereket?

– Igen. Ha az anya nem jelzi, hogy cigány származású, akkor felajánljuk neki a gyereket, és a jelentkező dönti el prekoncepciói alapján, hogy szerinte ez az anya cigány-e. Az apa meg az esetek kilencven százalékában ismeretlen.

– Ha az anya nem nyilatkozott erről, te nem fogod cigánynak minősíteni?

– Nem. Egyrészt, ezt a törvény is tiltja. Másrészt, zsigerileg tiltakozom az ellen, hogy emberek etnikai hovatartozását minősítsem aszerint, hogy én minek gondolom. Harmadrészt nem értek egyet azzal, ha valakinek az örökbefogadásban ilyen kikötései vannak. Az nem gyereket akar, hanem az addig elszenvedett fájdalmaira gyógyírt. Akkor érdemesebb kutyát venni, ott lehet pedigrét kérni. Van olyan család, aki kiköti, hogy egyetemista megtévedt leány gyerekét szeretné, három kiló fölött súllyal, átlagos intelligenciával. Ezek teljesíthetetlen kérések.

– Ha megszületik egy gyerek, akinél nem nyilatkoztak a szülők, te hívod a soron következő várakozót, akár van kikötése, akár nincs?

– Igen. Illetve, ha az anyát Horvátnak, Balognak hívják, akkor tudom, hogy ezek a családok azonnal visszalépnek. Ilyenkor átadom ezt az információt is. Ha olyan a helyzet, hogy én se láttam még az anyát, és gyorsan kell dönteni, akkor olyan várakozót hívok, akinek nincs kikötése. Nem akarok kockáztatni. Nem azért, hogy nekem ne kelljen többször 300 kilométert autózni, hanem hogy a gyerek ne szoruljon be a rendszerbe.

– Hogy ne menjen haza az anya a kórházból?

– Az anyáknak olyan az élete, hogy nem tudnak négy napot kórházban maradni, például mert négy kisgyerekük van otthon felügyelet nélkül. Az újszülött a kórházban marad, az pedig 72 óra után egy egészséges babát kiad, és törvényi előírása, hogy ilyenkor jelezze, otthagytak egy csecsemőt, és az állami gondozásba kerül. Ilyenkor olyan családot hívunk, amelyik elfogadó, mert a gyerek érdeke, hogy minél előbb rendeződjön a sorsa.

– Lehet nemet mondani?

– Persze. Ha a család azt érzi, hogy valami megmagyarázhatatlan okból ezt a kisbabát nem szívesen öleli meg, akkor hívjuk a következő családot. Nem kötelező igent mondani, nem éri retorzió az örökbefogadót. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egyszerű döntés. És ebben meg kell támogatni az örökbe fogadni szándékozót, hogy itt nincs kompromisszum.

– Ha a jelentkezőnek van származási kikötése, és meglátják a bármilyen gyereket, mit mondanak?

– Nagyon sok esetben elfogadják. Nem ismerik fel, hogy a gyerek esetleg cigány származású. Ezek prekoncepciók. Az örökbefogadó egyébként mit szólna, ha a szülőanya megkérdezné, hogy és Ön milyen származású?

– Szerencsés, ha egy előítéletes család hazavisz egy cigány származású babát?

– Nem tudjuk a gyerekek származását. A vér szerinti szülő nem családfával és keresztlevelekkel érkezik a kórházba.

– És ha látványosan fekete haja, szeme van a babának?

– Egyik anyánk egy Olaszországban futtatott prostituált, az olasz stricinek szült gyereket, a baba fekete hajú lett. Vagy egy másik anyát öten megerőszakoltak, akkor ez a gyerek milyen származású? Aki a származáshoz mereven ragaszkodik, annak nem szabad örökbe fogadnia. Erre nincs garancia.

– Sok értelmiségi, nyitott gondolkodású ismerősöm van, akik az előítéletes nagyszülők miatt nem mernek roma babát vállalni.

– Akkor a szülő mondja el a nagyszülőnek, amit tud, hogy az az anya ötödik gyereke, az apa elhagyta, az anya kékszemű volt és barna hajú, a gyerek meg fekete hajjal született. Nem tudjuk a származását. Ez egy hajánál fogva előrángatott probléma, amire nagyszerűen fel lehet ülni és bizonytalanságot kelteni. Én egyébként azt se tudom garantálni, ha valaki cigány babát kér. A képességeink csököttek, nem tudjuk garantálni a fajtisztaságot. Ha valaki ezt nagyon forszírozza nekem, azt mondom, gondoljon Jézusra, vagy Mózesre…

– Hogy jön ide Jézus?

– Az ő származása sincs rendben. Nem a genetikai apja nevelte fel.

– Mit gondolsz a cigány identitás-nevelésről az örökbefogadott gyerek esetében?

– Ez hülyeség. A tudatlanságra építünk piramist. Ezzel az foglalkozik, akinek fogalma sincs, hány cigány csoport él Magyarországon, milyen a viszonyuk egymással, hogy több száz év telt el a betelepülések között. Ezek zárt csoportok, nem kedvelik egymást, nincs köztük átjárás. Elképzelhetetlen, hogy egy oláhcigány egy beással házasodjon. Nincs egységes cigány identitás. Szerintem ezzel kapcsolatban kimondható: indiánnak indián tud nevelni valakit. Egy grúz-szerb házaspár nem tudja cigánynak nevelni a gyereket. Csak olyannak tudja nevelni a gyereket, mint ami ő maga.

Az identitás nem a genetikai készlet része. A gyereknek az lesz az identitása, mint a szüleié. Teljes tévképzet, ha az értelmiségi házaspár elkezdi cigánynak nevelni a gyerekét. Ez azt jelenti, hogy állandóan azt sugározzák a gyerek fele: nem a mi kutyánk kölyke vagy. Kakukk, kakukk! A nagy rózsaszín tévképzettel minden lépésben kitolják a gyereket a családból. Pláne, ha több gyerek van a családban, többféle származással.

– Van kikötésed az örökbefogadásra jelentkezőknek?

– Mindenkit fogadunk, akinek alkalmassági határozata van.

– Egyedülállókat is? Ötgyerekes párokat is?

– Ha határozatuk van, igen. Nem bírálhatom felül a hivatalos alkalmasságot.

– Mennyi a várakozási idő?

– Ezt nem tudom megmondani, függ attól, hány gyerek születik az évben, hány várakozó jelentkezik, milyen kikötése van… Mi azt mondjuk, más civil szervezethez is jelentkezzenek, annál nagyobb lehetősége van a babának hazakerülni. Minél több kaput nyissanak a babának. Sokan kiesnek a sorból, akik máshonnan fogadnak örökbe, elválnak, megváltozik az élethelyzetük. Érdeklődésre megmondjuk a várakozó sorszámát.

– Szigorúan sorrendben haladsz?

– Igen, az egyéb kikötések figyelembevételével. Volt, hogy szombaton reggel kilenckor hívtam egy várakozót, aki azt mondta, ő most reggelizik, hívjam később. Ezt nem tudtam megvárni, hívtam a következőt.

– Milyen az ideális örökbefogadó?

– Nincsenek elvárásaim. Nem érdekel a fénykép, nem érdekel az önéletrajz. Töltse ki az adatlapot és legyen határozata.

– Találkozol a jelentkezőkkel?

– Nem. Nincs erre időm.

– Felkészültek az örökbefogadók?

– Nem. Kilencven százalékuk a saját sérülésével nincs még rendben. Lombikokon, vetéléseken vannak túl, ezt gyakran nem dolgozták még fel. Ez nagyon hamar kiderül. Ha egy örökbefogadó azt mondja, ő már annyit szenvedett, hogy jár neki egy egészséges, okos baba, ott baj van. A várakozó nincs vele tisztában, hogy a gyereknevelés nem ilyen. Ez nem rózsaszín mályvacukor. Egyik problémából megyünk a másikba, és ennek örülni kell. A gyerek egyik pillanatban összetöri a herendit, aztán lehányja a cipődet, szólnak az oviból, hogy gond van, görcsben vagy, hogy iskolába kell menni. Folyamatosan problémák jönnek, és nem arról szól, hogy szép ruhában elvisszük a játszótérre a kislányunkat és a versenyeket is megnyeri. A gyereknevelés nem nyújt gyógyírt a fájdalmakra, egy gyerek nevelése a legnagyobb lehetősége a szülőnek, és nem jár érte ellenszolgáltatás.

48

– Terhesség alatt megismerkedhet az örökbefogadó az örökbeadóval?

– Igen, ha az örökbeadó is akarja. Akár együtt is szülhetnek, bár gyakran kéri az anyák, inkább én legyek benn a szülésnél. Gyakran nagyon jó kapcsolat alakul ki a szülő és az örökbefogadó között, de ez a  kapcsolat megszakad a felnőttek között az örökbeadás után. Mindkét fél tragikus, stresszes állapotban van, de ennek ellenére jókedvű viháncolós találkozások történnek az ultrahangon, mint jó barátnők beszélgetnek a nők, az apukák részt vesznek, vezetik az autót, szerveznek. A vér szerinti anyának végre van egy jó felnőtt barátsága, ahol emberszámba veszik, és a gyerek születése után ez megszakad. Ez nekik veszteség. Ezért fontos, hogy gondozzuk az anyákat a szülés után is.

– Jelentkeznek később is?

– Igen. A gyerek egyéves koráig nagyon sűrűn, utána ritkulnak a hívások.

– A gyerekről beszélnek?

– Nem. Az életükről, mi történt velük, milyen segítséget kérnek. Néha kérnek képet a babáról, ilyenkor postázzuk. De főleg kapcsolatot keresnek.

– Akarnak más örökbeadóval találkozni, önsegítő csoportba, terápiára járni?

– Nem. Nincsenek abban az élethelyzetben, hogy terápiára volna szükségük. A holnapi kenyérre van szükségük. Ha én kéthetente veszek nekik 15 ezer forintért élelmiszert, akkor nincs szükségük terápiára.

– Van, hogy nemet mondasz?

– Nem. Az anyák leállnak. Nemcsak pénzt adunk, segítünk rendbe hozni az életét, segítünk munkát keresni, elintézzük az óvodát a gyerekének. Életvezetésben támogatjuk, hogy talpra tudjon állni.

– Minden krízisterhest fogadsz?

– Igen. Az alapítvány meggyőződése, hogy az anyát kell segíteni. Ha kell, albérletet fogadunk neki, fizetjük a bevásárlását. Ha olyan a védőnő vagy a családsegítő, akkor neki küldjük el a pénzt, és ő együtt bevásárol a családdal.

– Meddig fizetitek?

– Ameddig szüksége van rá.

– Erre az isten pénze sem elég.

– Ezért kérünk éves költségátalányt a várakozóktól.

– Sikerül talpra állniuk?

– Gyakran igen.

– A fogamzásgátlásba beszálltok?

– Ez húzós, mert nagyon drága, és ha egy anyának van öt gyereke, akkor inkább Túró Rudit vesz nekik és nem fogamzásgátlót, ezért nem tudom kárhoztatni. Volt olyan anya, akinek mi fizettük a művi meddővé tételét. De ez nem a mi feladatunk

– Hány anya gondolta meg magát, és vitte haza mégis a babát?

– A fennállás óta, kilencven esetből összesen kettő.

– Ez elég alacsony szám.

– Ennek örülök. Ez azt jelenti, hogy jól gondoztuk az anyákat. A Fészekhez kevés nő jelentkezik a terhesség alatt, a többség szülés után hív. Két eset volt, mikor az anya meggondolta magát, és úgy alakult az élete, hogy haza tudta vinni a gyereket. Azért örülök neki, mert az anyák olyan állapotban kerülnek hozzánk, hogy nincs más választásuk, mint örökbe adni, és ez egy felelős döntés. Ezért nem értek egyet a nyílt örökbefogadásnál bevezetett hat hetes meggondolási lehetőséggel. Ez a gyerek érdekei ellen szól.

– Honnan tudja meg egy krízisterhes nő, hogy létezik a Fészek Alapítvány?

– Nagyon kevés esetben kapják meg a korrekt információt. Nem a Fészek Alapítvány nevére gondolok, de hogy milyen lehetőségei vannak. Kérhet családba helyezést, mikor megnevez egy családot, akik gondozzák a gyereket átmenetileg. Kérhet anyaotthonos elhelyezést. Ideiglenes nevelésbe vételt, amikor tarthatja a kapcsolatot a gyerekkel, és valamennyit fizetnie kell. Lemondhat titkosan, és nyíltan. Öt variáció áll rendelkezésére. Nincsenek tisztában az anyák ezekkel a lehetőségekkel, és egyáltalán nem ismerik a civil szervezeteket.

Az alapvető probléma, hogy az alapellátásban nem kapnak információt az anyák, sőt nagyon negatív az egészségügy hozzáállása. Most kísérünk egy terhes nőt vizsgálatokra, akit minden alkalommal megfenyegetnek, hogy fizetnie kell a vizsgálatokért, mert lejárt a TAJ-kártyája. Én mindig elmondom a hatályos jogszabályt, hogy terhes nőt ingyen kell vizsgálni. De hány anya van, aki egyedül megy, nem áll mellette senki, és inkább nem megy el vizsgálatra, nem vállalja a megaláztatást. Sokszor előfordul, hogy nem tartják a titkot az egészségügyisek, kibeszélik a nőt. Ennek kivételnek kéne lennie, de sajnos nem olyan kirívó.

Tóth-Tamás

– Nagyon belecsaptunk a témába, nem meséltél még semmit magadról.

– Nem vagyok érdekes. Nem én vagyok a lényeg, az ügy a fontos.

– Legalább egy mondatot mondj magadról!

– Nagyon erőszakos vagyok. Akik létrehozták az alapítványt, ezért választottak engem vezetőnek, mert tudták, hogy én átmegyek a falon. Ez igaz is.

– Miért jött létre az alapítvány?

– 2003-ban alakultunk, kezdetben az örökbefogadásra készítettük fel a várakozókat, utógondoztuk az örökbefogadókat, és törvénymódosítási javaslataink voltak. 2008 óta foglalkozunk örökbeadás közvetítésével is. Az alapítványt örökbefogadók és felnőtt örökbefogadottak hozták létre.

– Hány munkatárs van?

– Mindenki ingyen dolgozik. Rajtam kívül még tíz-tizenöt önkéntes dolgozik, akik az anyákat segítik, a kórházakat térképezik fel. Közismert ember közülünk Horváth Ida, a Vendég a háznál című rádióműsor alapítója. Ő vezeti a Váróterem tanfolyamot, néha a közvetítésben is részt vesz. A kuratórium másik emblematikus alakja Kalla Éva, ő cigány származású újságíró, és ezen a területen is dolgozik.

– Az örökbefogadók utólagos segítése mit jelent?

– Létrehoztunk egy szakemberhálót pedagógusokból, gyógypedagógusokból, orvosokból, pszichológusokból. Gondozunk olyan családokat is, akik nagyobb gyereket fogadtak örökbe állami gondozásból. Sok esetben az örökbefogadók kellemetlen helyzetbe kerülnek orvosi rendelőkben. Ezek a szakemberek tudják az örökbefogadottság tényét, és nem kell egy tele váróteremben mondani a gyerek feje fölött, hogy nem tudjuk, mikor evett először tejet, mert állami gondozott volt.

– Ilyenkor ingyen fogad egy másik településen egy orvos, soron kívül?

– Igen. És jó pszichológusokat is tudunk, akiknek nincsenek prekoncepciói az örökbefogadottsággal kapcsolatban. Ezen kívül szervezünk találkozókat, játszóházi programokat, hosszú hétvégéket. Ezeknek nincs szabott tematikája, nem tartok fejtágítót a szülőknek, hanem szabad folyást engedünk az érezd-jól-magad-nak.

– Ki mehet a találkozókra?

– Bárki. Nemcsak olyanok, akik a Fészektől fogadtak örökbe, várakozók is, és bárki, aki érdeklődik.

– Március 15-től kötelező az örökbefogadók utánkövetése. Ebbe beszáll az alapítvány?

– Igen, bár kirekesztőnek, alkotmányellenesnek és nagyon diszkriminatívnak tartom az utánkövetést. Ha a jogszabály azt mondja ki, hogy az örökbefogadott gyerek a vér szerinti gyerek jogállásába lép, akkor nincs mód megkülönböztetni és másképp megfigyelni a családot. Ugyanúgy jelzési kötelezettsége van a gyerekorvosnak, védőnőnek, bölcsődének. A problémás családok problémás gyerekeivel nem foglalkoznak, mert esetleg beleállítják a baltát a kedves érdeklődő fejébe, de az örökbefogadó családokat lehet zaklatni.

Az utánkövetés egyetlen formában elfogadható, ha az örökbefogadott gyermeket nevelő család segítésére, támogatására jön létre egy szakmai háló. Vagyis az utánkövetés nem kötelező vizsgálatot jelent a hatóság részéről, adott időközönként, hanem a család igényeinek, problémáinak megfelelő szakmai támogatást a család kérésére.

– Bevezetik, hogy a szülőanya a gyerek hat hetes koráig visszamondhatja a lemondását. Ezt hogy fogja kezelni az alapítvány?

– Az anyák maximálisan megkapják a lehetőséget arra, hogy gondolkozzanak rajta, mit is akarnak. Megpróbáljuk megvédeni az örökbefogadókat a zsarolás lehetőségétől, a vér szerinti szülő csak rajtunk keresztül tarthatja a kapcsolatot. És felhívjuk a vér szerinti szülő figyelmét, hogy nem kaphatják meg a gyereket akkor sem, ha visszavonják a nyilatkozatot. Ez nem publikus. Ez nem úgy működik, hogy öt hét után visszakéri az anya a gyereket és hazaviszi.

Született egy gyámügyi határozat, hogy lemondott a gyerekről. Amennyiben visszavonja nyilatkozatát, teljesen természetes, hogy a hatóság – jelen esetben a gyámhivatal – vizsgálja, hogy mennyiben volt megalapozott első nyilatkozata, mennyiben megalapozott a visszavonásra vonatkozó nyilatkozata, olyanok-e a körülményei, lakhatása, anyagi helyzete, hogy képes és alkalmas a gyerek ellátására, nevelésére. Ennek a döntésnek a meghozatala időt igényel, addig a gyermek állami gondozott lesz. Ha az anya nem kaphatja meg a gyereket, akkor a baba állami gondozásban marad és később születik döntés a további sorsáról.  Egyébként nem értek egyet a törvénnyel, nem látom indokoltnak, egy visszakérés volt tavaly a hétszáz örökbefogadásból.

– Idősebb gyerekek örökbeadásába nem akar beszállni az alapítvány?

A törvény nem teszi lehetővé. Kértük, hogy hadd vegyünk részt benne, semmilyen információt nem kérünk, csak hogy hároméves, fiú, és bemutatunk három házaspárt, akinek van határozata és a hatóság intézi a többit. Nem lehetett. Érdekellentét van: a civil nem ebből él, a gyermekvédelem ebből él. A legújabb intézkedés, hogy a nevelőszülők hűtőt, mosógépet kapnak. Egy barokkos kérdésem van: a vér szerinti szülő mikor kap hűtőt?

Mi rutinszerűen gondozzuk ezeket a családokat. Van, hogy bemegyek egy putriba, körbeáll tíz cigánygyerek és hat megtermett cigány férfi, és kérdik, hogy mit akarok. Egyébként ők maguk mondták nekem, hogy cigányok, azért nevezem őket így. És én mondom, hogy a Katikát vinném a gyámhivatalba dönteni a kórházban hagyott gyerekéről. És még sosem volt problémám, mindig megértették, mit akarok.

– Hogy kezeled ezeket a helyzeteket?

– Tudomásul veszem. Egy alkalommal az apa jött velünk a hivatalba, én tudomásul vettem, hogy ő előttem ment az utcán. Embereken úgy nem lehet segíteni, hogy rájuk erőltetem az én elképzeléseimet, hanem ha elfogadó vagyok. Segíteni próbálok. Ahhoz, hogy el tudjam érni az anyát, telefont veszek neki. Van, hogy fél óra alatt eladja. Akkor veszek neki egy másikat, nem akarom megváltoztatni, a megoldást keresem. Ha prostituált, nem mondom neki, hogy ez erkölcstelen. Persze tudok nemet is mondani, ha kell.

– Egyedül mész?

– Sokszor egyedül. Soha nem bántottak.

– Értik, hogy te ki vagy?

– Értik. Nagyon korrekt döntéseket hoznak.

– Egyik esetünk, egy negyven feletti cigány nő az ötödik gyerekét várta, és a legidősebb lánya is állapotos volt. Kikapcsolták náluk a villanyt, mert lopták az áramot, azt persze visszakapcsoltattuk, de a védőnő azt mondta, ide két csecsemő nem jöhet. És azt mondta nekem az asszony: Ágika, nekem ez az ötödik gyerekem, de az első unokám születik. Most mit csináljak? Ő örökbe adta a gyerekét, hogy a lánya megtarthassa. A törvény kimondja, hogy anyagi okokból nem lehet elvenni gyereket. Ez nem anyagi ok? Egy másik családban az idősebb, 16 éves fiú, aki kitűnő tanuló, azt mondta nekem: Ági néni, tessék engem is örökbe adni, és ott megspórolom az összes zsebpénzt és hazaadom.

A cigányok egyébként akkor adnak örökbe, ha rákényszerülnek, vagy ha kiemeli az állami rendszer a családból a gyereket. A cigányoknál a gyerek aranyvaluta, és nem a családi pótlék miatt, hanem mert minél több gyerek van, annál biztosabb a szülők időskora.

– Hogy tudod ezt kibírni?

– Látom a gyerekeket. Fantasztikus dolog, mikor egy anya azt kéri, én legyek benn szülésnél. Minden gyereket odaadnak nekem, és ezek a babák olyan szépek, még nem született csúnya gyerek. Ez felülír mindent. Felülírja az olyan problémákat, mikor hajnali hatkor ködben száguldok százharminccal, mert oda kell érni a szülésre. A találkozókon odajönnek hozzám a gyerekek és mesélnek. Mind tudják, hogy én ki vagyok. És egymással ugyanott folytatják, ahol abbahagyták, mintha valami kapocs lenne köztük. Ezzel maximálisan lehet töltekezni.

Nem az anyákkal van gondom, hanem az értelmetlen harccal, mikor vívnom kell egy egészségügyi intézményben, mikor üvöltözök egy ostoba ügyintézővel. Ezek sokkal jobban kiborítanak, mintha segíteni kell egy válsághelyzetben levő anyán. Ott működnek a dolgok, a hatósággal nem működik.

 

Fészek Alapítvány – adatok

  • Alapítás éve 2003 (2008 óta közvetítenek örökbefogadást)
  • Várakozók száma: 70
  • Örökbeadások száma tavaly: 11
  • Örökbeadások száma a fennállás óta: 90
  • Örökbeadási szándék ellenére hazavitt újszülöttek a fennállás óta: 2
  • Kik jelentkezhetnek: bárki, akinek érvényes alkalmassági határozata van (életkortól, gyerekszámtól függetlenül; egyedülállók is; olyan házaspárok is, ahol az egyik fél külföldi, ha Magyarországon élnek)
  • Egyéb kikötés: a jelentkező tehet származási kikötést, de az alapítvány ezt nem veszi figyelembe
  • Vállalja magánutas örökbefogadások adminisztrációját: igen
  • Lehet terhesség alatt megismerkedni: igen
  • Regisztrációs díj: 15 ezer forint/év
  • Közvetítési díj sikeres örökbefogadás esetén: 70 ezer forint

Honlap: http://feszekalapitvany.hu/

Reklámok

180 responses »

  1. Kemény szavak egy kemény világból. Ha nem így állna hozzá a feladatához, már rég elveszett volna az útvesztőben. Tiszteletem, hogy tudja ezt ilyen lelkiismeretesen és jól csinálni.
    Vannak mondatai, gondolatai, amivel viszont nem tudok azonosulni, illetve nem ebben a nyers formában.

    Kedvelés

  2. Ági egy fantasztikus ember, nekünk is nagyon sokat segített kisfiunk örökbefogadásakor. Tudom, hogy ha problámám van, őt bármikor hívhatom, mindig készségesen segít (és igaz, áttöri a falakat :-)). A Fészek Alapítványt csak ajánlani tudom minden leendő örökbefogadónak.

    Kedvelés

  3. Szerintem is nagyon elgondolkoztató a cikk sok tekintetben, ezek közül egy dolgot emelnék ki.
    Örökbefogadó anyaként, akinek a gyermeke az örökbefogadást megelőzően élete első öt évében háromszor élte át, hogy a szülőanyja magához vette, majd visszaadta állami gondozásba, talán az átlagosnál érzékenyebben figyelem az un. meggondolási idő kapcsán megjelent jogszabályváltozásokat és megakadtam a cikknek az alábbi mondatain:
    „Született egy gyámügyi határozat, hogy lemondott a gyerekről. Amennyiben visszavonja nyilatkozatát, teljesen természetes, hogy a hatóság – jelen esetben a gyámhivatal – vizsgálja, hogy mennyiben volt megalapozott első nyilatkozata, mennyiben megalapozott a visszavonásra vonatkozó nyilatkozata, olyanok-e a körülményei, lakhatása, anyagi helyzete, hogy képes és alkalmas a gyerek ellátására, nevelésére. Ennek a döntésnek a meghozatala időt igényel, addig a gyermek állami gondozott lesz. Ha az anya nem kaphatja meg a gyereket, akkor a baba állami gondozásban marad és később születik döntés a további sorsáról.”
    Bevallom, én az új Ptk. meggondolásra vonatkozó passzusát, mely szerint:
    „A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétől számított hat héten belül – a gyermeknek a szülő vagy a gyermek más hozzátartozója által történő nevelése érdekében – visszavonhatja.” nem így értelmeztem.
    Én úgy értelmeztem a jogszabályi előírást, hogy csak abban az esetben vonhatja vissza az örökbefogadásra vonatkozó hozzájáruló nyilatkozatát a szülőanya, ha valóban képes és alkalmas a gyermek nevelésére és a gyermek sorsának rendezése nem úgy valósul meg, hogy az örökbefogadó szülőktől elvéve állami gondozásba kerül, ki tudja mennyi időre. És ennek kapcsán azzal az állítással nem igazán tudok azonosulni, hogy akinek a mindennapi megélhetés, élelem jelent megoldhatatlan problémát nincs szüksége terápiára vagy pszichológus szakember támogatására. Éppen ellenkezőleg, szerintem ahhoz, hogy megfelelő mérlegelés után felelős, életre szóló döntést tudjon hozni a szülőanya, szüksége van szakemberi támogatásra, hiszen önmagában az, hogy rendelkezésére áll hat hét a gondolkodásra egy krízishelyzetben magára hagyva, amikor napi megélhetési gondjai vannak, nem igazán visz előre a gyermek érdekében való döntés irányába.
    És e tekintetben vannak aggályaim a jogszabály előírásaival kapcsolatban, mert egyetértek azzal a jogalkotói szándékkal, hogy a krízishelyzetben lévő szülőnők jogait védeni kell, de ehhez intézményesített szakmai segítség nélkül önmagában a hat hét gondolkodási idő beiktatása nem elégséges, sőt a rendszernek legkiszolgáltatottabb gyerekek érdekei oldaláról ez igen veszélyes pályára vezethet. Mert ne gondoljuk, hogy egy mégoly kis csecsemő ne érezné, hogy mi történik a feje fölött, hogy neki az a legjobb, hogy állami gondozásban várja meg, amíg megfelelő döntést hoznak a sorsa rendezéséről. A bizonytalanság, az ide-oda kerülés, a meggondolatlan döntések következményei nagyon fájdalmas, kitörölhetetlen nyomokat hagynak egy gyerek lelkében.

    Kedvelés

      • Igen, ebben igazad van, de abban az esetben eggyel kevesebb helyzetváltozáson esik át a gyerek. Ha a kórházból először az örökbefogadókhoz kerül, megszokja őket, elkezd kötődni, majd mondjuk 4 hetesen egy teljesen más környezetbe, egy számára addig ismeretlen gondozóhoz kerül, az is egy trauma a gyereknek. Azért olyan intenzívek az ezzel kapcsolatos érzéseim, mert Rolit ez a változás egy hónapos korában annyira megviselte, hogy folyamatosan sírt, még neurológiai kivizsgálásra is elküldték, hogy nincs-e valami szervi baja. Itt megállapították, hogy nincs semmi szervi baja, csak nagyon megviselte az elválás.
        Nem tudom mi a jó megoldás, mert ugye itt olvastuk, hogy a kórházból négy nap után az egészséges gyermeket el kell vinni és négy nappal a szülés után tényleg nem biztos, hogy a szülőanya olyan érzelmi állapotban van, hogy racionálisan képes mérlegelni a helyzetét. Pavaonál, illetve egy holland gyakorlatot bemutató cikkben olvastam, hogy ezekre a krízis helyzetekre képeztek ki un. befogadó családokat, ahol a szülés után az anyát a gyerekkel együtt befogadják és támogatják abban, hogy felelős döntést tudjon hozni.

        Kedvelés

        • De a szülés nem derült égből villámcsapásként érte az anyát. Értem én, hogy a szülés után nem mindenki van olyan szellemi és lelki állapotban, hogy racionális döntést hozzon, de a szülés előtt hosszú hónapok állnak rendelkezésre, hogy végiggondolja a helyzetét.

          Kedvelés

  4. “A legújabb intézkedés, hogy a nevelőszülők hűtőt, mosógépet kapnak.” Ez a mondat szíven ütött. Talán nem egy oldalon állunk? Én nem kaptam még semmilyen háztartási készüléket, mert nem felelek meg a feltételeknek (kevesen kapnak). Mi azt vállaljuk, hogy az otthonunkban, családunkban szeretjük neveljük ezeket a gyerekeket. Van, hogy örökbe adásukig, van, hogy hazamenetelükig, van, hogy felnőtté válásukig. Miért kapunk ennyi sok negatívumot? Nem értem. Mi is segítünk, gondozunk, szeretünk…

    Kedvelés

    • igen, ezt én sem értettem. Hiszen nem a vérszerinti szülőktől veszik el azt a pénzt, nem igazán értem az összefüggést. Valaki meg tudja magyarázni, mire célozhatott itt Budai Ágnes?

      Kedvelés

      • Budai Ági mondta, hogy neki nincs ideje netezni, úgyhogy ő nem fog erre járni.

        Szerintem arra gondolt, hogy egy nevelőszülőnél levő gyerek nevelését évi egymillió forinttal támogatja az állam, amit, esetleg, ha a vér szerinti szülő kapna (persze jó struktúrában), akkor képes lenne ő is nevelni a gyereket. Nyilván ez nem minden esetre meg nem minden családra igaz, de kb. ez lehetett a gondolatmenete.

        Kedvelés

            • Igaz, a nevelőszülői tanácsadókra és a gyermekvédelmi gyámokra nem gondoltam. Mert amit a nevelőszülő kap, abból nem jön össze évi egymillió/gyerek.

              Kedvelés

            • Ugye a cikkben olyan adatokat kaptam, hogy nevelőszülőnél évi 1 millió forint, intézetben 2-4-szer ennyi a költsége egy gyereknek. De azóta hallottam olyan gondolatmenetet is, hogy ha jól akarják üzemeltetni a nevelőszülői hálózatot, akkor semmivel nem olcsóbb, mint az intézet, mert olyan szakembergárdát kell fenntartani (a nevelőszülőkön kívül).

              Kedvelés

        • Szerintem pont erre gondolhatott.
          Persze nem ilyen egyszerű a világ, nem mindig csak anyagi, megélhetési okok miatt adnak örökbe gyereket, bár az legtöbbször közrejátszik, de ha a családjuktól elvett gyerekekre gondolunk, (állítólag) ott sem az anyagi okok miatt szokták kiszakítani a vér szerinti családból.
          De sokszor megfordul a szülők fejében, leginkább azokéban, akik intézetbe adják a gyereket, mert anyagilag és a körülményeik miatt nem tudják vállalni a felnevelését, hogy esetleg valamelyik (akár távoli) rokonuk nevelőszülőként kivehetné, és akkor a támogatással együtt jobban fel tudnák nevelni, több dolgot megkaphatna a gyerek, “az államtól”, miközben a saját család közelében marad, tarthatja vele a kapcsolatot.

          Kedvelés

    • Azzal a világon semmi baj nincs, ha ti kaptok. Baj csak azzal van, hogy közben anyagi okokból gyerekeket emelnek ki a vér szerinti családjukból. Tehát nem az a baj, hogy valaki kap, egyáltalán nem, hanem hogy ha arra telik, hogy a vér szerinti anyától elszakított gyerekhez a nevelőszülőknél legyen mosógép, akkor arra miért nem telik ugyanebben a rendszerben, sőt miért nem szerepel egyáltalán a rendszer feladatai között, hogy áram legyen a házban, és a vér szerinti anyja haza tudja vinni a gyerekét? A munkám kapcsán is találkoztam ilyen történetekkel mostanában, és konkrétan a hideg kiráz, ha arra gondolok, hogy gyerekeket nyomorítanak meg egy életre azért, mert a rendszer nem megold, hanem kiemeli a gyereket. Ez a nagy baj, nem a “ti” mosógépetek. 🙂 😦

      Kedvelés

  5. Sajnálom, hogy itt Mo-on nincs befogadó család, vagy (legalábbis ahol mi lakunk) helyettes szülőség. Miért nincs????? Mi tuti jelentkeznénk.

    Kedvelés

      • A válaszai. Kár, hogy nem jár majd erre…
        Kicsit sajnálom őt, nagyon megkeseredett embernek mutatja itt magát, biztos, hogy kell ehhez a szakmához távolságtartás is, de eléggé elfogadhatatlannak tartom, hogy ő, aki elítéli a rasszizmust, (bár itt hozzáteszem, hogy nem rasszizmus az, ha valaki nem kíván cigány gyereket), ennyire “nem elfogadó” az örökbefogadó és nevelőszülőkkel szemben.
        Az aki gyermeket szül, és válogat valahol, hiszen nem biztos, hogy hozzámegy egy cigány férfihoz, és gyereket szül neki. Az örökbefogadó miért is nem választhat?
        A pozitív diszkriminációval sem értek egyet, bántja a szemem.

        Kedvelés

        • És még egy dolog, amitől forog a gyomrom, az a cím… Borzasztó, annyira lealacsonyító, és szörnyen bántó. Tulajdonképp melyik oldalon is áll a hölgy? Az üdvözítő, hogy a kisebbségnek segít, tetszik az utókezelés is, szóval félre ne értsd, nem magát a munkáját bírálom, inkább a gondolkodását, és a stílusát.

          Kedvelés

        • A stílusa nekem sem volt tetszetős, de a legtöbb dologban kimonja a nyers igazságot. Engem is iszonyúan dühít az a szalonrasszizmus, ami körüllengi ezt az egész témát, még akkor is, ha tudom, hogy a magyar társadalom jelenleg itt tart és nem lehet róla nem tudomást venni. De valahol el kell kezdeni a dolgok kimondását és néven nevezését. Nekem szimpatikus az ő értékrendje, de a fanatizmus ijesztő, és nem is kifizetődő, senkinek, de ez legyen az ő magánügye. Sok sikert és egészséget neki!

          Kedvelés

      • Nagyon szuper a cikk, és a cím is!!! Én legalábbis nagyon egyetértek vele. Nagyon humoros mikor valaki kiköti, hogy csak ‘magyar’ gyermeket akar. Ki a magyar? Aki Istvánig vissza tudja vezetni a családfáját? És ki a cigány? Akinek anyja, apja cigány? Vagy legalább egy nagyszülő? Vagy egy dédszülő? Vagy akinek barnább a bőre és nem szimpatikus? Hogyan definiáljuk hogy ki a cigány? Itt bármelyikünk tudja papírral bizonyítani, hogy ő nem az? Ezeken érdemes elgondolkodni. Az én világos bőrű nagyon szöszi unokahúgaim olyan fekete hajjal és sötét bőrrel születtek, hogy csak néztünk. 🙂

        Ettől függetlenül persze, mindenkinek szíve joga, hogy legyenek kikötései. Az is érthető, hogyha valaki szeretné, hogy a gyereke egy kicsit legalább hasonlítson rá. Vagy ha úgy érzi, hogy nincs kedve birkózni a környezetével. (Tehát nem igazán szeretnék vitatkozni az emberek szabad döntési jogáról.)

        De ki a cigány??????? http://index.hu/belfold/2009/08/31/ki_a_cigany/

        Kedvelés

  6. Nekem is nagyon nyers volt, időnként ökölbe szorult a kezem, sőt a talpam is már. A válaszai nyersek, kioktatónak tűnnek nekem. + Olyannak, hogy mindenki sz.r, csak én vagyok rakéta. Elnézést.
    Miért baj, ha kiköti valaki a származást? Ha egyszerűen valaki tudja, hogy a szűkebb és tágabb környezete nem fogadja el a cigányokat, még pedig biztos, hogy nem fogadja el, mert az elmúlt 40 évet figyelemmel követte a településen és soha nem fogadták el őket, akkor miért kell bele kényszeríteni egy családot ebbe a helyzetbe?

    Kedvelés

    • Ha valakinek származási kikötései vannak, jelentkezhet más civil szervezethez, de mivel a Fészek Alapítvány főként a cigány krízisterheseket gondozza, velük van kapcsolatban, érthető, hogy nincs sok értelme ilyen kikötéssel jelentkezni, persze azért nem csak cigányokat fogadnak, és nem is vizsgálják a jelentkezők származását. Mi egyébként másik civil szervezetnél kerültünk sorra, de a mi gyermekünk vér szerinti szülei is cigány származásúak, ezt ők mondták előre magukról, félve, hogy barna bőrű babát is elfogadunk-e, egyébként mi nem kérdeztük volna. Szerintem is a gyerek származása az, ami a miénk (bár a mi családunkban is van barna bőrű felmenőnk, igaz, a társadalmi helyzetéből adódóan nem feltételezte még róla senki, hogy cigány lenne), de nem fogjuk eltitkolni előle a vér szerinti szülőkét, mivel tudjuk, és ha utólag derülne ki, az baj lenne. Egyébként nagyon tisztelem őket, mert a gyerek náluk (is) érték.
      Egyébként nem értek egyet egyik mondattal, nekem nagyon sok Horváth és Balogh vezetéknevű ismerősöm van, és többségük nem roma vagy cigány.

      Kedvelés

      • Ez a “barna bőrű baba” dolog meg olyan, amitől falra megyek. Unokaöcsém kreol bőrű, göndör sötétbarna hajú, sötétbarna szemű. Pedig egyértelműen sváb/magyar származék.

        Páromnak gyönyörű barna bőre van, ha lesz gyerekünk, valószínűleg ő is örökölni fogja ezt. Mindketten sötét szeműek és sötét hajúak vagyunk. Akkor aggódjak, hogy a gyerekünket majd valaki cigánynak nézi?

        Láttam már sötét bőrű oláhcigány anya kisfiát: fehér bőrű volt, szőke, kék szemű.

        Kedvelés

        • A magyar társadalom jelentős része barna hajú és szemű és nem ritka, akinek kicsit sötétebb árnyalatú a bőre. Úgyhogy én ebből azt vonom le, hogy nem a tényleges fizikai jellemzők jelentik a problémát annak, aki kizárja annak a gondolatát, hogy roma gyereket adoptáljon, hanem a negatív prekoncepciók és a hit teljes hiánya abban, hogy a gyerek olyan lesz, amilyennek szülőkánt nevelem, tőlem kapja az elsődleges mintát mindenre.

          Kedvelés

  7. Szerintem a nemelfogadást igazán indokolni sem kell, nem? Miért mentegetőzzek, ha egyszer így érzek? Nem hiszem, hogy rosszabb ember lennék, mint mások, sőt. Nálam a cím verte ki először a biztosítékot, reggel éhgyomorra, nem is volt akkor kedvem továbbolvasni. Aztán amikor kicsit lehiggadtam, és mégis elolvastam, abban sem volt köszönet. Bennem senki ne keltsen bűntudatot. Kicsit úgy érzem túlmenedzselik azért a cigány származású gyerekeket mindenhol, én ezt pedig nem igazán szeretném magamra venni, de lassan már mégis úgy érzem, mekkora kőszívű némber vagyok, hogy nem, akkor sem…
    És madával értek egyet abban, hogy nem kellene családokat ilyen helyzetbe hozni, mert mivan ha később gond lesz a származásból?

    Kedvelés

    • Mármint a gondot úgy értem, hogy a család esetleg a származás számlájára fog írni sok mindent később, mert szíve mélyén nem elfogadóak.

      Kedvelés

      • Én is úgy gondolom, ha valaki nem tudja elfogadni a származást, és előítéletei vannak, vagy fél, hogy a tágabb családja, környezete nem fogadja el, az ne akarjon cigány gyereket örökbe fogadni. Annak ellenére így gondolom, hogy nekünk nem voltak származási kikötéseink, és ezt a családdal előre megbeszéltük.
        Ráadásul kisbaba esetében teljesen hülyeség minden kikötés, a szeme színe, bőre színe, haja színe is változhat még. A szülők (vagy csak egyikük) kinézete alapján következtetni lehet ugyan, de a baba sokszor valamelyik nagyszülőjére hasonlít inkább. Csak akkor vállaljanak be bármilyen gyereket, ha teljes szívükből szeretni fogják.

        Kedvelés

  8. Én arra gondolok, hogy egy ilyen típusú alapítványt elképzelhető, hogy csakis ilyen nyers erővel, eltökéltséggel lehet vezetni. De azért számos olyan kérdés merült fel, ami számomra nem ilyen fekete-fehér.
    Például az identitás kérdése a Somewhere Between filmben azért másképp volt megközelítve és nem hiszem, hogy azért, mert az amerikai szülők azt akarnák sugározni a kínai származású gyerek felé, hogy „nem a mi kutyánk kölyke vagy”.
    És azért több olyan sommás kijelentés is van, amivel én sem tudok azonosulni.
    Például az örökbefogadók 90%-a a saját sérülésével nincs még rendben, vagy hogy „Az örökbeadók nincsenek abban az élethelyzetben, hogy terápiára lenne szükségük.” Ez utóbbi részt akár hányszor olvasom, nehezen tudom elfogadni, mintha a terápia valamiféle úri huncutság lenne és akinek megélhetési gondjai vannak, annak nincs is rá semmi szüksége.
    Számomra az is megdöbbentő megközelítés, hogy az idősebb gyerekek örökbeadásába azért nem engedik be a civileket, mert érdekellentét van, a gyermekvédelem ebből él. Ezt a részt egyáltalán nem tudom értelmezni.
    Amúgy nekünk a leendő kutyus kapcsán automatikusan az volt az ötletünk, hogy egy kutya menhelyről fogadjunk örökbe, fel sem merült a fajtatiszta pedigré kérdése. Most egy kicsit elbizonytalanodtam, lehet, hogy ez valamiféle téves beidegződés nálunk?

    Kedvelés

      • A kutya is mindig hasonlít a gazdájára. Ahogy az örökbefogadott gyerekek is -valahogy, teljesen véletlenül (?)- hasonlítanak a szüleikre. Legalábbis, a szülők is, az ismerősök is, önkéntelenül is mindig találnak hasonló vonásokat. És a gesztusok, a beszéd, a viselkedés azok, amiktől pedig egy idő után még inkább elkezd hasonlítani.

        Kedvelés

    • Elgondolkodtat, ami írsz.
      Ami az identitásgondozást illeti, szerintem itt két különböző paradigma áll szemben egymással. Az egyik azt mondja, hogy igaz, hogy örökbefogadtunk egy gyereket, de minél inkább tegyünk úgy, mint ha eredetileg is a mienk lett volna, mert csak úgy lesz neki (szerintem: inkább nekünk) igazán jó. A másik pedig (és ez volt a bemutatott amerikai megközelítés), hogy a gyerek úgy szerves része a családnak, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy máshonnan érkezett, más identitással, amit nyugodtan lehet ápolni, attól senkinek nem esik bántódása.

      Kedvelés

      • Erről még lesz külön cikk, de valóban, a cigány (és másféle) identitás-nevelés fő dilemmája
        – igyekezzünk-e a gyereket megismertetni a származási kultúrával is, ilyen identitást adni neki, megismertetni a hagyományokkal, pl. cigány népzenével, művészettel, ezt képviseli a Somewhere Between film is
        – vagy ez pont a kakukkfióka-jelleget hangsúlyozza, és a gyerek pont olyan identitású lesz, mint az örökbefogadó szülők, minden más erőltetett.

        Erről nagyon megoszlanak a vélemények. Budai a 2. véleményen van. A Tegyesz felkészítő tanfolyamán is a 2. véleményt mondták. De ismerek olyan örökbefogadó szülőket is, akik az 1. nézetet képviselik, és cigány himnuszt hallgatnak a gyerekkel, és igyekeznek neki büszke cigány identitást is adni.

        Én még nem tudom, mit gondoljak, de majd igyekszem sok okos emberrel beszélni a kérdésről.

        Kedvelés

        • A megoldás talán a kettő között van, de függ attól is, mennyire “lóg ki” a családból, és mások mennyire ismerik fel benne a cigány (vagy más) származást, mert ha bántás éri emiatt, tudnia kell büszkének lenni magára, erősítenünk kell benne a pozitívumait, amit a származásának köszönhet. Sokszor a fejlett zenei érzék és kommunikációs képességek miatt is logikus, hogy pl. kapcsolatba kerül a zenével, és más cigány gyerekekkel. (Azért én a nyári cigánytáborba nem biztos, hogy el merném engedni, hiszen annyira más kultúra, amire nem hiszem, hogy mi fel tudnánk készíteni, nem biztos, hogy egy ilyen közösségben jól fogadnák.)
          Találkoztam kínai kinézetű amerikai és svéd emberekkel is, és azt hiszem, elég hülye helyzet volt, mert közük nem volt a kínai vagy más távol-keleti kultúrához sem, az őket megszólító “igazi kínai” diáktársakkal nem tudtak beszélgetni, nem barátkoztak, sőt lenézték őket. Akkor nem is gondoltam erre, hogy esetleg őket örökbefogadták. Egyikük mindig külön kihangsúlyozta, hogy ő svéd, a szülei is svédek, és ezért páran furcsán is néztek rá. Ők nem akartak kínaiak lenni, gondolom így nevelték őket, ez nekem kicsit szomorú. (Találkoztam olyannal is, akinek a szülei magyarok, de ő németnek vallja magát, pedig a vér szerinti, magyar szülei nevelik, magyarul is megtanították. Ez is furcsa, nem tartom jó nevelésnek, ha az identitást szégyellni kell, és valaki nem büszke rá.)

          Szóval, inkább a kettős, büszke identitás, mint a szégyellnivaló, de erőltetni nem szabad, amit nem ismerünk, azt mi nem tudjuk megtanítani, mert kiröhögés lehet a vége a másik oldalról. Inkább csak egy (a pozitív) részével ismertessük meg, amit ismerünk is, esetleg barátkozzunk rendes, tisztességes, elfogadó cigányokkal, sokunk környezetében, főleg nagyvárosokban van ilyen, például a kollégáink között, persze falun nehezebb, ott nem annyira vegyülnek az emberek. (Esetleg közben rájövünk, hogy ők nem művelik a cigány kultúrát?)

          Kedvelés

        • Ez egy nagyon érdekes téma és egyelőre mi sem mozgunk rajta biztosan. Ami tuti, hogy romának nem tudom nevelni, mert bármennyire is tudok talán kicsit többet a romákról, mint az átlag, nem lennék hiteles. A Djelem-djelemet meghallgathajuk, de attól még nem lesz roma 🙂 A másik biztos dolog, hogy nincs értelme eltitkolni, mert előbb-utóbb beszélni fogunk a vérszerinti szüleiről és hazudni nem fogunk. Ahogy Aranykulcs írja, az arany középút 🙂 lehet a megoldás. Ne úgy nőjön fel, hogy nem ismer senki romát, soha nem hallott cigányzenét és főleg ne legyenek sztereotíp előítéletei azzal a néppel szemben, ahonnan biológiailag jön. Nekünk szerencsére vannak roma ismerőseink, kollégáink akikkel tartjuk a kapcsolatot és akikre fel lehet nézni. Az öf. családtalálkozókon pedig meg fog ismerkedni más hasonló gyerekekkel. Egyébként meg eleve kettős identitású lesz, mert a férjem nem magyar. A roma lesz a harmadik, sokkal gyengébb, de nem eltitkolt láncszem. Hogy hogyan, arról majd remélem sokat beszélünk és természetes módon kialakul 🙂

          Kedvelés

        • Igen, érdekes kérdés, én is sokat gondolkodtam már rajta. Egyrészt, szeretném, ha elfogadná a gyökereit, viszont nem fogjuk tudni cigánynak nevelni. Tájékozódnék én szívesen, vagy tanulnék akár cigányul is, nem csak az ügy érdekében (már jóval a gyerek előtt azt gondoltam, hogy a melóhely kapcsán is praktikus lenne megtanulni a lovárit, aztán valahogy mégis elmaradt); de az első dilemma, amivel minden alkalommal, mikor ezen kattogok, szembesülök, nekem is az, hogy oké, hogy cigány, de azon belül milyen? A szülőanyja genetikailag félig az, de vajon úgy is él-e? Az apjáról semmit nem tudni, esélyes, hogy fehér. Akarjak-e a gyerekemnek olyan identitást adni, amilyen én nem vagyok, de lehet, hogy a vér szerinti családja sem? Azért, mert kissé kreolosabb a bőre, és jó érzéke van a zenéhez, és a szülőanyja cigány nevű? Vagy neveljük csak olyannak, mint mi vagyunk, elvégre leginkább ahhoz konyítunk valamicskét; és említsük meg neki időnként, hogy a származása miatt olyan szép, és olyan ügyes a zenében? Bébikorában csak a Budapest bárra nyugodott meg, és ez így nekünk is rendben volt, gyakrabban hallgattuk hát mi is. De át is fogalmazhatom, az általunk hallgatott zenék közül csak a Budapest bár jött be neki, nyilván pocak-emlékek miatt, de biztosan számos zene legalább ennyire bejött volna, csak abból nálunk épp nem tudott “választani”. Akkor most az identitásának megfelelően cigányzenészeket hallgatott, vagy a mi ízlésünknek megfelelőt hallgatott, vagy jó az úgy, hogy a metszéspontokat keressük?
          Pont azért nem érzem amúgy segítségnek az amerikai irodalmat abban, hogy melyik a jó út nekünk, mert ott eleve jól láthatóan különböznek az Ázsiából/Afrikából adoptált gyerekek, és teljesen más jellegű és mennyiségű tudás áll rendelkezésre a megfelelő országról/kultúráról (miközben persze a Kínából adoptált gyereket sem biztos, hogy olyan kínainak nevelik, amilyen a családja, és akkor ott is joggal merül fel a kérdés, hogy jó döntés volt-e?) De akkor is, szerintem Amerikában kínainak lenni, annak van a rasszista felhangok mellett olyan egzotikus felhangja is, ami nincs igazán meg abban, hogyha valaki Magyarországon roma. Másnak érzem, emiatt is. Nem tudom, mivel teszünk jót a gyerekkel, nagyon nem. Kíváncsi lennék, nagyon.
          Egyelőre az az álláspontunk ebben, hogy “mifajtánknak” neveljük, mert ahhoz talán értünk :), de nem zárunk el előle semmit. Igyekszünk támogatni abban, hogy bontakozhasson majd a zenei tehetsége, ami már most látszik; nyilván azt el is mondjuk neki, honnan hozta ezt magával, és később nem szándékozom eldönteni helyette, mennyit akar tudni a romákról; támogatom, amiben tudom. De örülök, hogy mások sem érzik ezt feltétlenül mulasztásnak (én néha kattogok ezen persze azért továbbra is).

          Kedvelés

    • Sajnos teljességgel igaza van Áginak. A gyermekvédelem valóban a gyerekekből él. Én örökbefogadó vagyok. Több,mint két évet vártam arra, hogy gyereket láthassak, ez is csak akkor sikerült, amikor erőszakosan “nyomulni” kezdtem, és megfenyegettem a helyi Tegyesz főnököt. Cigány gyereket fogadtunk örökbe, akinek most két nyelvből van nyelvvizsgája. Ágit személyesen ismerem és becsülöm. Az Ő segítsége nélkül talán még ma is várhatnánk. Csak a legnagyobb tisztelettel és szeretettel tudok gondolni Rá!.

      Kedvelés

  9. Látom, megosztóra sikerült az interjú, az olvasók egyik felének nagyon tetszik, a másik felének nagyon nem. Mondjuk, nagyjából erre számítottam.

    A származási kikötés és az identitás-nevelés kérdésére vissza-vissza fogok térni a blogon, igyekszem több irányból bemutatni a kérdést. Itt már leírtam a saját nézetemet: https://orokbe.hu/2014/02/18/mit-valogatsz-ez-nem-piac/
    Budai véleménye a hazai viszonyok között radikális, de talán nem haszontalan megismerni, még ha valaki vitázik is vele. Aztán majd lesznek más véleményen levő alanyok is.

    Kedvelés

  10. Csatlakozom DKrisztához, Ágnes profin és határozottan végzi a munkáját. Minden segítséget megad az örökbefogadó családnak, nagyon jó tapasztalatunk volt az alapítvánnyal. Szerintem ebben a szakmában, ahol krízishelyzetben lévő, gyakran számunkra elképzelhetetlen szegénységben és körülmények között élő anyákat kell segíteni, kell a radikalizmus, de mindenképpen egy határozott világlátás és fellépés. Nekem más alapítványvezetők stílusa nem jött be, de ők is a saját értékeik mentén dolgoznak és amit végeznek, tiszteletreméltó.

    Kedvelés

  11. Nekem pedig nagyon negatív tapasztalatom volt ezzel a hölggyel. Amikor megnéztem a honlapjukat, akkor szerepelt a ‘vagy más kisebbséghez tartozó’ kifejezés is. (Érdekes, ott a roma szó volt, nem cigány. )Ezért felhívtam telefonom, megkérdeztem, hogy mit kell ezalatt érteni. Annyit mondott, hogy nagyon diszkriminatívnak tartaná, ha csak a roma szó szerepelne. Megkaptam én is azt, hogy ha nem tudok elfogadni cigány gyereket, akkor biztosan nem vagyok érett az örökbefogadásra. Érdekes, hogy a tanfolyamon pont azt mondják, hogy nem kell úgy tenni, mint ha az örökbefogadott gyerek saját lenne, mérlegelni kell, hogy mit tudunk elfogadni . Továbbá hosszú percekig a saját telefonszámlám terhére csak mondta-mondta-mondta (ismeritek az érzést, amikor percekig hallgatni tudsz csak, mert szóhoz sem hagy jutni a másik). Biztos, hogy az elmúlt másfél év során változott az örökbefogadásról, a gyereknevelésről a véleményem, de nem hiszem, hogy az ilyen lehengerlő élmények kellenének hozzá. Továbbá nem hiszek abban, hogy felnőtt emberekkel így kellene beszélni, még akkor is, ha hülyeséget kérdeznek, vagy tájékozatlanok, vagy éppenséggel tényleg nem látják reálisan az örökbefogadás kérdését.

    Kedvelés

    • Szerintem az, hogy a gyeremekvédelmisek azt mondják, hogy csak olyan gyereket vállalj, aki teljesen el tudsz fogadni, az még nem jóváhagyás arra, hogy előítéleteink legyenek. Az előbbit azért mondják, mert a jelenlegi társadalmi környezetben ez a “kisebbik rossz”, és így érhető el leginkább, hogy a gyerekvédelmi célok megvalósuljanak.

      Kedvelés

  12. Érdekes volt a cikket elkezdeni, mert már rögtön az elején szemet szúrt, hogy minden bizonnyal sok tekintetben más a riportalanyod véleménye az örökbefogadásról és a cigánykérdésről, mint Neked, de nagyon tetszett, ahogy belementetek mellébeszélés és kenegetés nélkül a közepébe. Ahogy telnek az évek, egyre jobban szeretem azokat az embereket, akik nem kertelnek, kimondják amit kell, és teszik, amit kell. Én nem hiszem, hogy Ágnes megkeseredett lenne.. sőt. azt viszont hiszem, hogy a hócipője tele lehet sokszor az emberi korlátoltsággal, a kicsinyességgel, és a butasággal. És megértem, hogy erre ilyen vehemensen reagál.
    Ez a cigánykérdés elég furcsa..én gyerekkoromban mindig jobban szerettem volna cigány vagy “néger” lenni, mint fehér.. tetszett az egzotikumuk, a bőrük. Most így gondolok a kislányomra, aki talán örökbefogadáson keresztül jut el hozzánk. Tőlem például sokszor megkérdezték, milyen keleti felmenőim vannak- semmilyenek. Férjemnek szerb neve van, és folyton zsidónak nézik, pedig egy fehérvári panelgyerek. 🙂 A fiam amikor megszületett, pont úgy nézett ki, mint egy kis fekete cigány legényke, most meg szinte szőke. 🙂

    Kedvelés

  13. Nekem nagyon tetszett az írás és nagyon hasznosnak találtam a magam számára, főleg, amit a cigány/roma származásról, előítéletekről és identitásról mondott Ágnes. Csaknem teljes mértékben tudtam azonosulni, s ha még sem teljesen, akkor is nagyon szimpatikus volt. (Magam valószínűleg hasonló értékrendet követek, mint ő, mert nagyon örültem, hogy cigány származású gyermeket kaptam, s ha volna lehetőségem még örökbe fogadni, újból csak romát kérnék).
    Amivel nem teljesen értek egyet, az egyrészt az, hogy nem mindenkinek kell így éreznie, és természetesen (!) ki-ki olyanra vállalkozzon, amit a szíve diktál. A másik a cigány identitásra való nevelés kérdése. Világos (számomra legalábbis, de valószínűleg a többség számára is), hogy nincs egységes cigány identitás. Mint ahogyan nincs egységes magyar identitás sem. (A politikai paletta is ezt mutatja). Persze-persze, “indiánnak indián tud nevelni valakit”, de valószínűleg itt is feltehető a kérdés: milyen indiánnak és milyen indián? Egy cigány-magyar vegyes házasságban tudja a félvér gyermeket cigánynak nevelni a nem cigány szülő? Persze, hogy tudja. Én ismerek volt állami gondozott “magyar” pedigréjű anyát egy többgyermekes, tipikus cigány családban. Nincs identitásproblémájuk a gyerekeknek. (Véleményem szerint tehát nem igaz a tétel: “Csak olyannak tudja nevelni a gyereket, mint ami ő maga.”) De mindannyian ismerünk külföldön (vagy belföldön) élő vegyes házasságokat is, ahol az utódot kettős- vagy kevert identitásúnak nevelik. Vagy éppen szándékosan, tudatosan nem nevelik annak, de azzá lesz. Az identitás véleményem szerint (jobb esetben) nem fehér és fekete, hanem kevert, Ha a gyermek származása megkívánja, talán nem árt segíteni kialakítani benne valamiféle “rész-identitás”-félét. Hm? Nagy butaság?
    Erről még egy saját élményem jut eszembe: felmenőim között a magyar mellett (tipikus közép-európaiként) több más nemzet képviselői vannak, s egy külföldi utazásom során az egyik “anyaországban” az identitásomról kérdeztek. Mondtam, csak félig vallom magam az érintett nép leszármazottjának, azaz csak “rész-identitásom” van, amit sürgősen meg akartak cáfolni, mondván, hogy ilyen nincs. A nemzeti identitás vagy teljes, vagy nem létezik. Hát ez az, amit egy kis cigány öf. gyermek esetében sem érzek igaznak (nemzeti vagy kulturális identitás különbségét most nem számítva…).

    Kedvelés

  14. Elhangzott a “szalonrasszizmus” szó.
    Már többször utaltam rá, hogy Magyarországon a várakozási idő meg sok egyéb tekintetében központi a “romakérdés”. A jelentkezőknek a 80 százaléka tesz származási kikötést valamilyen megfogalmazásban. Hogy milyen arányban vannak roma gyerekek a rendszerben, ezt nem lehet tudni, de valószínűleg a húsz százaléknál sokkal több. Felük, talán??? Még annál is több???

    Azt látom, a várakozóknak ez kérdés, probléma, amin rágódnak (az alanyok is szoktak erről beszélni, hogy nem egyszerű ennek eldöntése a számukra, vállaljanak-e vagy se).

    A hivatalok hozzáállása sem egységes. Egyes megyékben a jelentkezésnél direktben rákérdeznek, hogy “cigány lehet-e” a gyerek, máshol meg ha a pár jelezné, akkor sem engedik az aktába bevezetni a származási kikötést.
    Kiajánláskor szintén, egyes megyék valóban nem tesznek utalást a gyerek bőrszínére, származására, döntsön a jelentkező. Máshol meg már a telefonban cigányként vagy nagyon barna bőrűként konferálják be a gyereket.

    És nagyon sok várakozó, aki származási kikötést tett, végül egy olyan gyereket visz haza, akinek az egyik vagy másik szülője vélhetően roma származású.

    Kedvelés

    • Érdekes, a mi esetünkben nem volt nehéz kérdés, hogy teszünk-e származási kikötést. Nem tettünk. Amikor kiajánlották a kislányunkat, akkor az aktájában nem szerepelt származásra utaló adat (naná, hiszen egy szőke, kék szemű anyuka szülte), de: “haja színe sötét barna, szeme színe sötét barna, bőre kreol” szerepelt. Láttuk őt fényképen, aztán másnap találkoztunk vele személyesen is, és azóta sem bántuk meg, hogy igent mondtunk rá.
      Az identitásneveléshez meg még annyit: ha én most azt mondom valakinek, hogy nevelje a gyerekét maszájnak, akkor meg tudja tenni? Nem, mert nem ismermi a maszáj szokásokat, kultúrát. A kislányunk, ha a vér szerinti szüleivel marad, valószínűleg nagy szegénységben nőtt volna fel. Ehhez képest két éves korában már a horvát tengerparton nyaralt velünk. Most akkor hibáztunk? Hiszen a vér szerinti szüleitől ezt sosem kapta volna meg. Persze, hogy nem hibáztunk. Mert ő a mi lányunk, és mi szülőként azt tudjuk nyújtani, amit. Az, hogy örökbefogadtuk csupán egy technikai részlet, nem én szültem, de onnantól, hogy velünk van, ő a mi lányunk. Nem akarjuk lépten-nyomon az orra alá dörgölni, hogy “te bizony más vagy, mert barnább a bőröd, mint anyának”. Nem. Persze nem mondom, hogy a mi utunk az egyedüli helyes. Ettől még csinálhatja más másképpen.
      Budai Ágira visszatérve pedig az jutott eszembe: Dr. House stílusa is “borzasztó” volt, szókimondó és sokszor kegyetlen, de a szakmai hozzáértését soha senki nem vonta kétségbe. 🙂

      Kedvelés

      • Vic, ne haragudj, szerintem itt egy picit elcsúszott a gondolatmeneted. Az teljesen más kérdés, hogy jobb anyagi helyzetünkből adódóan milyen élményeket tudunk biztosítani a gyerekeinknek, és megint más, hogy milyen módon viszonyulunk az identitásához. Azzal, ha felmutatunk neki cigány kulturális vonalakat, attól még nem dörgölünk szerintem az orra alá semmit, hanem megnyitunk neki kapukat. Aki az orra alá fog dörgölni dolgokat, az a tágabb környezete, igen hamar, már akár ovis korában, mert ne legyünk naivak, igen intoleráns társadalomban élünk. Erre fel kell készülni, ezért fontos szerintem az ő másságának pozitív felhangokkal való megerősítése. Mert kicsi gyerekeknél még szerintem félrevezető identitásról beszélni, ahhoz már kell egyfajta felnőttes tudatosság, hogy valakinek identitása legyen, mindenki maga alakítja a saját identitását, mi szülőként szerintem csak lehetőségeket, utakat mutathatunk. Dutkával értek egyet, az identitás szerintem soha nem éles szélű kocka, sokkal inkább ezerkarú polip…

        Kedvelés

        • Én pont ezért értek egyet Budai Ágival. Mert az identitás szerintem sem genetikailag kódolt. Hanem tanult dolog, amit a szülőktől, a környezetünktől kapunk. Nekem van egy nagyon jó barátnőm. Sok-sok éve ismerem. Másfél éve találkoztam először az édesanyjával, és leesett az állam. Mert az édesanyja cigány. Soha eszembe nem jutott, hogy a barátnőm esetleg részben az lehet, annak ellenére, hogy sötét a haja és a szeme. Nincsen cigány identitása. És én ezt nem látom problémának. Nem akarok olyan dolgot tanítani a gyerekemnek, amivel én sem vagyok tisztában, amit én sem ismerek. Ha megkérdezi (mert meg fogja majd kérdezni), hogy neki miért barna a szeme, mikor nekünk kék, vagy miért sötétebb a bőre, mint nekünk, akkor el fogom neki mondani. Ha érdekelni fogja a származása, akkor segíteni fogom őt informálódni. De nem fogunk otthon cigányzenét hallgatni, mert más a zenei ízlésünk. De mint mondtam, az, hogy mi így csináljuk, az nem jelenti azt, hogy csak így lehet. Mi így csináljuk, mert nekünk (igen, nekünk mindhármunknak) így jó. Másnak meg másképp. Szerintem.

          Kedvelés

            • Sajnálom,ha félreérthető volt. Ugyan úgy jön, ahogy minden más. Anyagilag is, meg szellemileg/kultúrálisan is azt tudjuk nyújtani, amink van. És azért említettem meg a barátnőmet, mert van olyan is, hogy egy cigány anya nem akar cigány identitást adni a gyerekének. És nem származik belőle baja. Én nem tudhatom, hogy a lányom cigány apja milyen identitást akart volna adni a gyereknek, ha egyáltalán elfogadja őt sajátjának. Nem is akarok hipotéziseket gyártani. Na, azt hiszem túltárgyaltuk a témát. 🙂

              Kedvelés

            • A Dr House hasonlat tetszik 😀 A tengerpartnak pedig semmi köze az identitáshoz. Vannak tehetősebb roma családok is, akik utaznak és olyan magyarok is, akik nem utaznak még akkor sem, ha telne rá.

              Kedvelés

            • Én asszem értem. Nekem valami olyat jelentett ez a mondatod, hogy (többek közt az identitásban sem) nem kell nekünk lenni a pót-biológiai családnak, hanem azon belül kell a lehető legjobbnak lennünk, amit mi nyújtani tudunk. Identitásban, anyagiakban, lehetőségekben.
              Arra például nagyon kíváncsi lennék, hogy mondjuk a gyerekem szülőanyja egyáltalán mennyire szeretné, hogy roma identitással nevelkedjen a gyereke. Ilyeneken sokat gondolkodom újabban pl. annak kapcsán, hogy látom, mennyire imádja a tágabb környezet is a gyerekemet, mindenkit levesz a lábáról, még azokat is, akikről amúgy tudom, hogy kifejezetten rasszista beállítódásúak. És sokszor bevillan a gondolat, hogy ha ezt az “imádnivaló, drága, cuki, kedves, tündéri” gyereket a szülőanyja vezetné kézen fogva, valószínűleg ugyanők átmennének az utca túloldalára, és elfordítanák a fejüket. Fáj ez nekem nagyon, de tudom, hogy ez így történne tényleg. Viszont ilyenkor elgondolkodom rajta, hogy akár a saját vér szerinti családja mennyire szeretné, hogy a cigány identitását erősítsem, vagy inkább ők is úgy gondolnák, hogy azt deklaráljuk a világ felé, hogy ő a mienk, és könnyítsük meg inkább az életútját azzal, hogy az ennek megfelelő státuszból indulhasson. Őelőtte sosem titkolnám a származását, támogatom szívesen mindabban, amiben tudom, hogy minél többet tudjon meg a gyökereiről, de kifele azt hiszem, jobban jár, ha a “mienk-vonalat” erősítjük. (Mondjuk az szerencse, hogy a kortársai között van cigányabbnak látszó, nem roma gyerek – így mondjuk az oviban is “elfér” majd a többi között anélkül, hogy feltétlenül ezzel kéne csúfolni).
              Ami viszont nem dilemma, az az, hogy toleranciára neveljük, nem csak a romák felé. Úgyhogy amennyiben rajtam múlik, olyan helyzet nem áll elő, hogy nem játszik a többi romával, mert lenézi őket.

              Kedvelés

        • Az mondjuk érdekes helyzet, ha a külvilág a származása miatt csúfolja a gyereket, azaz hátrányait érzi, előnyeit nem.

          Mesélhetne olyan szülő, akinek nagyobb a gyereke: tényleg csúfolják emiatt az iskolában?

          Kedvelés

        • Az identitás nem éles szélű kocka, inkább ezerkarú polip… ez tetszik.

          És az ember maga is szelektál, a sokféle örökségből mit és mennyire vállal fel. Lehet-e fél nemzetiségűnek lenni, ahogy Dutka írja.

          Kedvelés

  15. Kétszer is elolvastam a cikket, de nekem tetszik a korrektsége, és nyílt, őszinte véleménye. Én úgy érzékeltem, hogy nem szeretne tisztelet köröket futni feleslegesen hanem elsőre megmondja és senkit nem ér meglepetés az Ő hozzáállásáról. Igen kérdés ma Magyarországon a rasszizmus, az előítélet, de nálunk a családban ez ugyanakkora “gond” volt mint az örökbefogadás elfogadása. Azt is fenntartással fogadták mikor megtudták, és beszélgettünk/beszélgetünk róla és most már elfogadják a döntéseinket. Nem gondolom, hogy csak mi változunk a várakozás alatt, a családjaink is. És csak a saját családomról tudok beszélni és fel sem merül bennem hogy az édesanyám mondjuk a 10 unokája közül eggyel kivételt tegyen negatív irányban mert sötétebb a bőre.
    Én örülök, hogy ugyanúgy mint a tanfolyamon itt is találkozhatunk olyan cikkekkel , véleményekkel, esetekkel ami gondolatokat ébreszt és a saját határainkat segít megismerni. És ha nem is írok mindegyikhez, de mindet elolvasom és sokszor a párommal is megbeszéljük.
    Köszönöm Zsuzsa az odaadó munkádat

    Kedvelés

  16. Az identitáshoz: én magam is egy Magyarországon élő kisebbség leszármazottja vagyok, bár kevert házasságból, de a nagyszüleimmel együtt élve megtanultam a nyelvet is. (Anyám is beszéli, ő az iskolában tanult meg magyarul, apám más nemzetiségű volt, de egész kiskoromban meghalt). Én ebből a nyelvből felsőfokú (tanári) képesítést szereztem, természetesen az irodalmi formátumában, míg itthon a tájnyelvet beszéltük. A népszokásokat ünnepeljük, rengeteg tradíció maradt meg az életünkben, ami őseinké volt. Rengeteg dalt, népzenét ismerünk, ismerjük a himnuszt is. A konyhánk is inkább az anyaországéra hasonlít. Sokan kérdezték, hogy milyen nyelven beszélek a gyerekemmel, hisz nyelvtanár vagyok. Hát az anyanyelvemen, ami magyar. Életidegen lett volna részemről, hogy erőltessek egy nyelvet, ami nekem sem az anyanyelvem. Most már nagyobb a gyerekem, foglalkozunk is a nyelvvel, tanítjuk neki, sőt iskolában is tanulja. De nem tudtam neki átadni úgy, hogy ő kétnyelvűen nőjön fel, mert az életidegen lett volna számomra.
    Attól még a nemzetiséghez tartozunk, a gyerekem is oda tartozik, de az anyanyelvünk magyar. És sajnos egyre kevesebben beszélik a tájnyelvet is, egyre jobban asszimilálódunk mi is.

    Szóval szerintem sem egy éles kocka ez az identitás kérdése.

    Kedvelés

  17. Szerintem Budai Ágnes iszonyatosan fontos dolgokat mond. Értem, hogy esetleg valakinek a nyalogatjuk-az-örökbefogadókat stílus mellett ez erős. De abban BÁ-nek teljesen igaza van, hogy ott nem jó gyereknek lenni, ahol elvárás, hogy ne legyél cigány, miközben könnyen lehet, hogy az apád az. Azt teljesen megértem, hogy nehéz dolog cigány gyereket nevelni egy nem elfogadó környezetben, de egy csomó gyerekről kiderül menet közben, hogy mégis cigány, arról is, akit úgy tálaltak, hogy ő nem. A gyereknek valószínűleg amúgy is a legjobb egy elfogadó környezetbe kerülni, akár cigány ő maga, akár nem.

    Kedvelés

    • Hát engem ugyan nem nyalogat senki, nekem meg ez a fél mondat volt kicsit erős… Ha visszaolvasod az Önismereti utazás volt… bejegyzés kommentjeit, talán az megvilágítja, miért.
      Szerintem meg egyik irányban sem kellene keménynek lenni, mindenkinek vannak hibái, senki sem szent.
      BÁ úgy fejti ki a véleményét, hogy kegyetlenül őszinte. DE! Hangsúlyozta, hogy NEM érezteti és vetíti ezt a hozzáállását senkire sem. Ezért fogadják el őt a “gondozottjai” és a hozzá jelentkező örökbefogadók is. Ő így gondolja, az ő dolga, ettől függetlenül segít, ahol tud. Ez szimpatikus benne. A stílusa más lapra tartozik.

      Kedvelés

      • Bocs ha rossz volt, nekem az a tapasztalatom, hogy az örökbefogadó érdekeivel még mindig többet foglalkoznak, mint a gyerekével, és nagyon örülök, ha valaki a gyereket rakja a középpontba, ahova való. (Annak nem örülök ha fájt, bocs.)

        Kedvelés

        • Szerintem itt mindenkinek az az érdeke, hogy problémamentes, jó végkifejlet legyen, de mindenkiben megvan az önzés is. A gyerek érdekei a legfontosabbak, ennek kellene magától értetődőnek lennie. De aztán ember legyen a talpán, aki mindenre érvényes szabályozást tud összekovácsolni.

          A fájdalmat az a félmondat okozta, de fátylat rá – Tudod, nekem ez az egyik gyenge pontom. Rengeteget küzdöttem azért, hogy a többek között a családom és a környezetem ne ufónak nézzen, meg hülyének azért, mert úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk. Bárcsak valaki vállon veregetne ezért a döntésért, mert eddig csak a késforgatást és értetlenséget kaptam/kaptuk, de már az is előny lenne, ha csak szépen belenyugodnának, és képesek lennének elfogadni, amibe az is beletartozik/beletartozna, hogy nem folytatják a késforgatást a gyerekemmel. Édes álom…

          Kedvelés

          • Kedves Kata! Tudom, hogy nem tőlem várod, hanem a barátaidtől, családodtól, de azért szeretnélek „vállon veregetni” ezért a döntésedért, meg azért is, hogy ennyire készülsz rá, még német szakirodalmat is olvasol:) Szívből kívánom, hogy mielőbb sorra kerülj a hosszú várakozás után, remélem majd arról is beszámolsz itt, ha ez megtörténik. Azon gondolkoztam még a kommentjeid kapcsán, hogy lehet, hogy utóbb még jól is jöhet neked, hogy ennyire megtanultál a negatív véleményekkel megküzdeni, mire megjön a gyerek már lepereg majd rólad. Nekem ezekhez „én nem tudnék örökbefogadni, előbb-utóbb mindnek kiütközik a vére” típusú megállapításokkal most kell megtanulnom megküzdeni és mit mondjak, nem valami könnyen tudom lepergetni, pláne ha egy gyermekvédelemben dolgozótól kapja az ember, akitől nem várna ilyet.
            Kedves Zenoli! Én nem érzem úgy, hogy bűntudatodnak kellene lenni amiatt, hogy tisztában vagy önmagaddal és tudod mi az, amit nem tudsz vállalni. Amin én a cikket olvasgatva még elgondolkoztam, hogy azért egy csecsemő örökbefogadásánál – összehasonlítva a mi öt éves fiúnk örökbefogadásával – gyakorlatilag nincs igazán mérlegelési vagy összeszokási idő. Ugye a helyzet a következő: adott egy hosszú éveken át gyerekre várakozó, vágyakozó házaspár, akik meglátnak egy édes kisbabát, szinte szükségszerű, hogy azonnal beleszeretnek. Szerintem ez a helyzet már annyira intenzív érzelmekkel bír, hogy ott már a racionalitás kikapcsol. Ugyanakkor a tündéri kisbaba felnövekedése során, ahogy Budai Ágnes is leírta nemcsak rózsaszínű álom van, igenis vannak nehéz helyzetek, problémák, amikor már nagyon is fog számítani, hogy az elfogadásunk teljes körű-e, képesnek tartjuk-e magunkat a szűkebb vagy tágabb környezet előítéleteivel való megküzdésre. És mégcsak nem is érzem ezt önzésnek, vagy felkészületlenségnek, hiszen a gyereknek is az az érdeke, hogy olyan családhoz kerüljön, ahol ez a feltétlen elfogadás megvan.

            Kedvelés

            • 🙂 Nagyon köszönöm a támogatásodat, minden szó számít.
              Még szép, hogy fogok róla írni, ha végre megvalósul az álmunk! 🙂
              Lehet, hogy könnyebben fogom kezelni a beszólásokat, de nem hiszem, hogy valaha is le fogom igazán küzdeni és lepergetni. Attól félek, hogy a szúrások kis adagokban, módszeresen fognak érkezni tapintatlanságból, tudatlanságból fakadóan, és a gyereket jobban féltem már most, mint magamat. Hogy valaki megértse, mi is ez az egész, legalább annyit kellene foglalkoznia az egésszel, mint nekünk (azért nem temetem az egész környezetemet, van, aki igyekszik). Mert ugye nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimek… 🙂

              Kedvelés

            • Én is ezt gondolom a gyerekre váró párokról és a kisbabákról, mégis aztán tudok olyanról, aki hazavitte az elsőre cuki újszülöttet, és néhány nap múlva meg mégis visszaadta, mert “mégiscsak romának látszik”; szóval azért nem szükségszerű a szerelem első látásra. Amúgy azt gondolom, ez egy erősen pozitív kimenetele a sztorinak, mert rögtön megkapták olyanok, akik mégiscsak el tudták fogadni őt az esetleges romaságával együtt, gondolom az illető pár meg azóta kapott másik gyereket; de mindenesetre az én kis világomban is furcsa volt az igen, elfogadjuk, cuki, hazavisszük, aztán hirtelen meg mégis cigánygyerekké válik közben. De ilyen is van. És tényleg azt gondolom, hogy jól járt a picúr ezzel.

              Kedvelés

          • Mi vállon veregetünk, itt jó helyen vagy:-)

            Én azt tapasztaltam a környezetemben, hogy “minden csoda három napig tart”. Bár én nagy ellenségességet nem tapasztaltam. De a konkrét gyerektől még azok is felolvadtak, akik elvileg nem helyeselték az örökbefogadási szándékot. Pár hónapig mindenütt ez a téma volt terítéken, de aztán már mindenki tudta, és többet nem kérdeztek. Kénytelen vagyok itt a blogon dumálni az örökbefogadásról:-)

            Kedvelés

            • Kata, a csúfolódások kapcsán én is nagyon féltettem a gyereket, de most már megnyugodtam, mert szerintem nagyon ügyesen megtanulta megvédeni magát. Náluk az iskolában elég gyakoriak a csúfolódások. Aki kicsit pufi, azt dagadtnak, de csúfolják a kopaszt, a szemüvegest is, tegnap hallottam először egy kislány mondta egy szőke hajú kisfiúnak, hogy „szőke cigány”. Az én kisfiamnak azt szokták mondani, hogy „lúzer örökbefogadott”. Viszont a héten szerencsére fültanúja voltam a reakciójának. Foci edzés után voltak, én távolabb, a terem másik végében álltam háttal a jelenetnek, mert a tábláról írtam a tudnivalókat. Az egyik gyerek ismét azt mondta a fiamnak, hogy te lúzer örökbefogadott. Erre ő azt válaszolta: „Tudom,hogy B. bácsira haragszol (a gyereket megszidta előzőleg az edző), ezért rajtam akarod kitölteni a haragodat. Már pedig én nem lúzer vagyok, hanem különleges, mert engem csak magamért, szívükből választottak a szüleim. És azért sem hagyom, hogy elrontsd a kedvem.” A csúfolódó teljesen elnémult, aztán lehajtott fejjel elbaktatott. Én meg valahogy úgy megnyugodtam, hogy képes volt magát megvédeni. Persze sokat beszélgettünk korábban a csúfolódásról, próbáltam neki azt is megvilágítani, hogy általában a csúfolódónak is valami baja van, ezért csinálja ezt, meg a pszichodrámán is foglalkoznak ezzel a témával, de amíg nem láttam élesben mit csinál ilyen helyzetben rettenetesen aggódtam.
              Zsuzsa, mondjuk azon nem csodálkozom, hogy a kisfiad láttán mindenki elolvad, mert szerintem is egy fantasztikusan helyes kisgyerek:)

              Kedvelés

  18. Egy picit talán én is nyersnek találtam, de ez valóban egy kemény világ, rengeteg mindent látott amit mi nem, és talán nem is lehet ezt másként csinálni…sok dologban egyetértek vele, van azonban ami nekem is furcsának tűnt. Az egyik amit irtatok is a nevelőszülőséggel kapcsolatosan…nekünk is felajánlották hogy legyünk inkább nevelőszülők, de én nem tudnám azt csinálni és minden tiszteletem az övüké. Az hogy az örögbefogadásról beszél, és közben megemliti hogy hűtőt kapnak a nevelőszülők, igen csak félrevezető egy laikus számára, ugyanis azt gondolják hogy ez egy igazán jó biznisz…és hogy az örökbefogadók pénzt kapnak azért mert örökbefogadtak…a másik hogy a gének szerepét lekicsinyiti. Az én tapasztalatom és nálam jóval okosabb emberek is egyre inkább cáfolják ezt. Nagyon fontos a környezet, ez nem vitás, de ott vannak a gének..Akinek nem lehet gyermeke az mindent megtenne azért hogy legyen, és valóban sérül a sok csalódás miatt bizonyos mértékben…nem hiszem hogy jó lenne, ha bevállalna bármit, és utólag döbbenne rá hogy ez neki nem megy, mert bizony valóban nem könnyű.Mindemellett tisztelem azért amit tesz, és az a lényeg hogy minél több gyermeknek sikerüljön normális életet élnie…és igen, ha kell akkor menjen át a falon ennek érdekében…

    Kedvelés

    • A gének nem az emberi tulajdonságokat, hanem csak a külső jegyeket, egészséget vagy betegségekre való hajlamot, és képességeket (bár azok is fejleszthetők), esetleg temperamentumot határozzák meg, legnagyobb részt rajtatok múlik, hogy a gyereketekből milyen ember lesz.

      Kedvelés

      • Nem igaz, hogy a szülőkön múlik legnagyobbrészt. Akkor az összes sikertelen vagy csak aktuálisan/ideiglenesen kudarcos örökbefogadás a szülők lelkiismeretét terhelhetné. Ezt kár mondani, és szuggerálni azokba, akik amúgy is szenvednek a saját gyerekük megoldatlan problémáitól.

        Kedvelés

        • Akkor úgy mondanám, hogy a szülő az, aki dönteni tud, tenni tud, és sokat tud ártani vagy használni a gyereknek.
          Ettől még nem ő tehet “mindenről”, de neki van cselekvési lehetősége.

          Kedvelés

          • Igen, ez így sokkal árnyaltabb, azt azért még hozzátenném, hogy főként kamaszkorban már nem a szülőnek, hanem a hasonló korú társaságnak van nagyobb szava. Akár a kiközösítésben is. Ne feledjük, hogy a kamaszkor is előbb kezdődik, erre pont a tanfolyamon hívták fel a figyelmünket.

            Éppen ezért nagyon, de nagyon örülök a fenti konfliktuskezelési párbeszédnek. 🙂 Épp az ilyenekre és a hasonlókra vágyom…. 🙂

            Kedvelés

        • Ha meg elkezdjük érte a géneket hibáztatni, akkor meg a gyerekre húzzuk az egészet, pedig én továbbra is azt gondolom, hogy a szülők a felnőtt, felelős fél.

          Kedvelés

          • Én nem így gondolom. Csak a tudatosabb és árnyaltabb gondolkodást szerettem volna jelezni.

            Vicq, velem megtörtént, hogy egy öf gyerek apjának (értelmiségi) adtam kölcsön egy könyvet, a gyerek jelezte, hogy kár volt felhúznom az apját, mert úgy jött haza a fogadóóráról, hogy összetört: Ő nem jó szülő. Aztán később kiderült, hogy olvasta a könyvet, azt leszűrte belőle, hogy ha higgadtan beszél a gyerekkel, akkor sokkal inkább van esélye, hogy meggyőzi. Ez egy ideig működött is. Annyit elértem, hogy aztán a szülő velem mindig nyugodtan beszélt, és írásban is jelezte többször, hogy érzi, hogy a gyerekkel törődöm. De az tény, hogy rengeteg konfliktusuk volt annak ellenére is, hogy nagyon szerették egymást, én pedig próbáltam pozitívan mutatni egymásnak mindkét felet.

            Kedvelés

    • A gének a külsőn kívül viszonylag kevés dolgot határoznak meg (persze, attól is függ, milyen cikket olvasol, mert persze mindent a gének határoznak meg, mert csak abból a készletből tud a szervezet gazdálkodni, amije van, de meg igazából majdnem semmit sem határoznak meg a gének, mert minden jegyet befolyásol a környezet is, az igazság meg valahol a két álláspont között van, a cikkekben a leggyakoribb a 40-60%-os becslés, de nagyon változó, hogy mikor melyik javára hozzák ezt ki 🙂 ).
      Amit bizonyíthatóan (ikerkutatások, genomvizsgálatok, kohorsz-vizsgálatok stb.) a gének határoznak meg, az főleg a temperamentum; ez pl. igen nehezen módosítható, és csak nagy erőszak árán, kb. mint a kockásra nevelt dinnye esete; ezen kívül bizonyos genetikailag meghatározott kórképek: hiperaktivitás-figyelemzavar jó esélyekkel öröklődik, (de nagyon nem mindegy, milyen közegben nevelődik); autizmus elég rendesen genetika – hogy öröklődés, vagy új keletű mutáció, az változó, de nem a környezet tudja befolyásolni elsősorban, (viszont azért a végkimenetel szempontjából nem mindegy a környezet); kromoszóma-rendellenességek vagy más nagyobb mutációk (nemi kromoszómák, Down-kór, fragilis X, Rett, stb.); szkizofrénia-hajlam (de ott sem mindegy a környezet szerepe sem); a súlyos és a középsúlyos értelmi fogyatékosságok pl. általában genetikailag meghatározott szindrómákhoz kötődnek, de amúgy az intelligencia is poligénes, és az átlag felé törekszik, azaz két enyhe értelmi fogyatékosnak is lehet simán normál intellektusú utódja, csak valamivel kisebb eséllyel, mint két normál intellektusúnak; egyre inkább azt olvasom, hogy még az intelligenciában is erős szerepe van a környezeti tényezőknek, +-15-20 pontot is írnak a környezet rovására, ami rengeteg. Nyilván más a végkimenetel, ha valaki eleve 40-ről indul, meg más, ha 120-ról, de nem mindegy, hogy a gyárilag 80 IQ-s gyerek egy szociálisan lehúzó vagy egy fejlődéséhez mindent megadó közegben nevelkedik, mert lehet, hogy enyhe ért. fogy-ig leküzdi magát, de lehet, hogy bőven átlagosig fel – és itt nem feltétlen az extrém fejlesztésről van szó, csak a korosztálynak megfelelő ingergazdagságról. Aztán bizonyos testi bajoknak (pl. allergiák, asztma, veleszületett fejlődési rendellenességek, cukorbetegség, autoimmun nyavalyák, csípőficam-hajlam stb.) szintén keményen van genetikája. Pszichés zűrökből még a kényszereknek, ticeknek elég erős a genetikai meghatározottága. A szorongásos és hangulati kórképekben is van hajlam, de ott már sokkal nagyobb a környezet szerepe is, szerintem ezen a téren magának az öf-nek, mint életeseménynek a szerepe nagyobb, mint a géneké. Neurológiai bajokból több is van komoly genetikával, bizonyos epilepsziák, pl. Az empátia teljes hiánya (nagyon ritka) öröklődhet, de a bűnözés nem öröklődik, a függőségi hajlam bizonyos részben igen, de az, hogy lesz-e ebből egyáltalán bármi függés, és ha igen, akkor alkohol- vagy épp munkamánia, ezt nem tudhatjuk előre.

      A “kiütközik a vére” típusú problémák zömmel olyasmiből adódnak, hogy valaki mégsem fogadja el igazán a szíve mélyén annak a gyereknek a “vérét”, és mondjuk egy olyan helyzetben, ami pl. nálunk, vér szerinti fehér családban és nagy testvérszeretetben is előfordult, hogy az öcsém megette a tartalékcsokimat, a szüleim azt mondták, hogy enyje, ez többet ne forduljon elő, és legközelebb te eggyel kevesebbet kapsz; én meg elmondtam, hogy butus, ha megkérdezted volna, simán megkapod a felét büntetés nélkül; na egy ilyen helyzetben ha mondjuk erre a szülő azt reagálja, hogy “lám, a vér nem válik vízzé”, akkor egyszerre felmenti a gyereket, és ad neki egy olyan identitást, ami az ő titkos félelmeiből táplálkozik, és a gyerek jól magára tudja venni, a 3. hasonló után már ő maga is azt mondja, hogy én nem tehetek róla, én azért csinálom, mert cigány vagyok. Nem csak öf családokben látni ilyet amúgy, hanem vér szerintiben is, ahol csúnyán megutálták egymást a szülők, és elváltak, vagy még rosszabb, ha együtt is élnek továbra is, és rendszeresen repkednek a mondatok, hogy “pont olyan agresszív leszel, mint apád”, “pont olyan semmirevaló leszel, mint anyád”, stb., és olyan lesz, nem elsősorban a gének miatt.

      Egyébként környezet vs. genetika témában nekem az a legizgalmasabb terület, ami azzal foglalkozik, hogy hogyan szabályozódik, hogy a meglévő genetikai anyagunkból mi íródik át végül a mi fehérjéinkké (metiláció és hasonlók), hogyan válogat a szervezet, hogy adott tulajdonságból az anyai vagy az apai eredetű gént veszi-e figyelembe, vagy mindkettőt. Azért is nagyon érdekes terület ez, mert olyanokat találnak, hogy még a külső tulajdonságainkat is bizonyos szintig meghatározza a környezet, külsőleg is hasonulni igyekszünk, főleg a kisbabák, mert nekik egy ősember-törzsben a túlélésük múlhatott azon, hogy az apjukra hasonlítottak, vagy inkább az anyjuk párjára ;), illetve egy elárvult gyerek mennyire volt hasonló a túlélő felnőttekhez, mert nagyobb eséllyel kezdték gondozni. Szóval a genetikusok szerint nem véletlen és nem illúzió, hogy az örökbefogadott gyerekeink külsőleg is hasonlítani kezdenek (nyilván a saját készletükhöz képest, hiszen az dől el így mondjuk, hogy melyik gén íródik át a kettő közül, és nem új jön létre…); mindenesetre csoda dolgok vannak ezen a világon, és én nem félek jobban a gyerekem genetikájától, mint amennyire annak a gyereknek a genetikájától féltem volna, aki kettőnk vér szerinti sarja lett volna.

      Kedvelés

        • Hát, röhögtem magamon… a gyerkőc nem ébredt a szokott időben, én meg nem tudtam aludni, aggódtam, hogy biztosan minden rendben van-e vele, de ugye nem megyek be megnézni azért, hogy felébresszem, mikor úgyis tudom, hogy rendben van, és más ekkorák átalusszák az éjszakát teljesen, és nem 2x nem ébrednek, de egyszer sem. Szóval, inkább olvasgattam és irkáltam, meg azért közben mégiscsak röhögtem magamon, míg eljött a szokásos második ébredés ideje, és akkor nyugodtan lefeküdtem aludni arra a maradék két órára, majd vidáman eljöttem dolgozni 🙂

          Kedvelés

      • Az intelligencia kérdéséhez: a férjem átlag szakközépben és elitgimnáziumban szerzett tapasztalatai alapján azt mondja, hogy nincs számottevő különbség a két iskolába járó gyerekek képességeiben, a családi háttértől és a környezettől függ, hogy mit tudnak ebből kihozni – és itt már óriásiak az eltérések.

        Kedvelés

      • A kamasz gyerekeknek van egy ‘árnyék- vagy szellemidentitásuk’ (kellene a pontos tanulmány neve, szerzője, nem tudom, kitől idézem, vagy a ‘Beszéljünk róla! vagy Az örökbefogadás lélektana című könyvből) , és ezért vonzódnak ahhoz a környezethez, ahonnan származnak. Ez az, amit úgy mondanak egyszerűen, hogy ‘kiütközik a vére’. Nem, nem ütközik ki, de leegyszerűsítve mégiscsak azt látjuk, hogy azokhoz kezd vonzódni, akiktől biológiailag származik.

        Kedvelés

        • Szerintem ennek a szellem-identitásnak a kialakulásában legalább akkora szerepe van a szülők “szellemeinek” a gyerekkel kapcsolatban, mint a valós eredeti környezetnek; mondjuk, ehhez nem tudok tanulmányokat mondani; de ahogy fentebb írtam, nem csak öf gyerekeknél látszik ilyen.

          Kedvelés

      • Sziasztok!

        Nagyon érdekes téma a genetika. Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a természet csodákra képes. Egy kiváló példa az örökbefogadott gyerek szoptatása. Szóval ha a szülő alakulhat a gyerekhez ily módon, a gyerek miért ne alakulhatna a szülőhöz.

        Kedvelés

            • Előnyből indultam, a PCO-m kapcsán magas volt a prolaktinom, azt nem kellett gyógyszerrel megindukálni. SNS-sel kezdtük, de akárhogy szereltem fel, a gyerek igen jól szét tudta válogatni, ha enni akart, csak a csövet szívta, ha meg amúgy “szopizgatni”, akkor meg csak a bimbót, de nem olyan erővel, mint “normálisan” (a csövön meg bealudt). Úgyhogy “üzletet kötöttünk”, én nem “nyektettem tovább” az SNS-sel, ő minden evés előtt szopizott egyet (kb. 20 ml-k jöttek össze összesen így, az SNS-sel viszont csak pont annyi, amennyi a “kütyüből” hiányzott, de ezt éreztem is, hogy olyankor nem szopizik gyakorlatilag semmit), és csak a szopi után jött az üveg, de abból akkor kedvére ehetett kényelmesen. Ez így mindkettőnknek jó volt. 4 dolog kellett hozzá, egy szopiban lelkesen együttműködő gyerek, meg kis lyukú szélesszájú cumisüveg, amin kb. ugyanolyan szájtartással kellett inni, és így nem lett cumizavaros, támogató környezet (a férjem és édesanyám mindenben mellettem állt ebben), meg piszok mázli. 🙂
              A vége az amiatt lett ilyen sajnálatosan korán, hogy menzesz miatt már nem volt finom az a pár csepp sem (meg nagyon meleg is volt ennyit dolgozni valamiért, ami nem is sok, meg nem is finom épp). Ugyan van, aki szerint lehettem volna kicsit “erőszakosabb”, hogy menzesz után újrakezdjük, én is gondolkodtam rajta, mert első alkalommal is újrakezdte 2 nap kihagyás után; de arra jutottam, hogy nem nyernénk vele annyit, mint amit veszíthetnénk, ha erélyesebben próbálkoznék. Hiszen eleve sem a napi 1,5-2 dl tejért csináltam, hanem a kapcsolat miatt. Amíg úgy éreztem, hogy erősíti, addig csináltam, amint úgy éreztem, hogy ez már inkább a kapcsolat rovására menne (ha csak átmenetileg is, akkor is), inkább abbahagytam.
              Egyébént nem erőn felül, meg nem mindenekfelett, hanem csak amíg jólesik mindkét félnek, én bíztatni tudok csak minden újszülöttet örökbefogadó anyukát, hogy próbálja meg. Ha van tej, ha nincs, ha csak cseppek lesznek is, mert nagyon nagy élmény, és sokkal könnyebbé és természetesebbé tesz lelki dolgokat, amik egyébként szerintem sokkal munkásabbak lennének amúgy. (Még azzal együtt is egyszerűbbé teszi a dolgokat, hogy SNS-t mosogatni, fertőtleníteni, töltögetni, kötözgetni, ragasztgatni is egy melós dolog – viszont összesimulni szopi közben, közösen fürödni a mindkettőnkben felszabaduló bőséges oxitocinban, nézni egymást elhomályosuló tekintettel, érezni, hogy összetartozunk és így kerek a világ bőven megéri azt a kis plusz macerát meg a tejserkentő kapszula rémes utóízét.)

              Kedvelés

  19. Most olvasom a Kakas éve című könyvet, nagyon örülni fogok, ha érdemben hozzá tudok szólni ehhez a témához. Igen, pont ahhoz a részéhez, hogy mi van akkor, ha valaki lekicsinyelve a gének szerepét cigány származású gyereket elvállal. Én erre láttam nagyon-nagyon rossz példát, tehát nem gondolnám, hogy nem kellene foglalkozni a származás kérdésével. Mindaz, amit elolvastam szakirodalomként, az mind azzal foglalkozik, hogy mi minden játszódik le a gyerekben óvodás- és kamaszkora körül. Nem hinném, hogy egy vállrándítással el lehetne intézni ezeket a problémákat. Sőt, igazából az érdekelne, hogyan lehetne megoldást találni rá, oldani az önbizalomhiányukat, helyretenni az identitásuk körüli kérdéseiket, aggódásukat.

    De ilyen könyvet sajna még nem nagyon találtam.

    Kedvelés

    • Direkt elhatározásból nem olvastam el ezt a könyvet az öf előtt (és azóta sem). Kíváncsi vagyok, hogy aki olvasta, az mit szűr le belőle és mennyiben segíti az öf során. Azért nem olvastam el, mert nem érdekelnek a negatív tapasztalatok és vélemények, azokkal tele van a padlás (A tanfolyamon is szinte elrettenteni akartak bennünket, pedig már mindenki eldöntötte, hogy örökbefogad. Vagy utoljára még próbára tettek bennünket.). Inkább arra akarok fókuszálni, hogy hogyan lehet ezt jól csinálni és mennyi minden pozitív, örömteli oldala van a családi életnek egy öf gyermekkel 🙂 Ez nem jelenti azt, hogy homokba akarom dugni a fejem, csak azt hiszem többet segít a pozitív hozzáállás. Az esetleges nehézségekre meg objektívebb szakirodalomból is fel lehet készülni szerintem. De tényleg érdekel, hogy miért olvasod el 🙂

      Kedvelés

      • Majd fogok írni róla.
        Hogy én miért olvastam el? Mert én mindent elolvasok:-)
        Valóban nem várakozóknak való, nagyon lehangoló olvasmány.
        Másfelől ritka dokumentum, ahol egy kudarcot maga a szülő ír meg.
        Az okok sajnos nem derülnek ki igazán, inkább irodalmi mű.

        Kedvelés

      • Azért, mert volt szerencsém egy hasonló sorsú gyerekhez. Aztán a kapcsolatunk hirtelen véget ért, és érdekel, hogy tényleg vannak-e olyan esetek, ahol a legjobb jószándék és szakértelem/felkészültség mellett is mindenféle próbálkozás kudarcot vall.

        Kedvelés

    • “Igen, pont ahhoz a részéhez, hogy mi van akkor, ha valaki lekicsinyelve a gének szerepét cigány származású gyereket elvállal.” Van valami különös véleményed a cigányokról? Vagy miért írod ezt?

      Kedvelés

      • Láttam én ilyet is, olyat is, valahol írtam, hogy nagyon törekvőt, és iszonyatosan lustát. Ahogy ez mindenféle embernél előfordul. A közelünkben is laknak, az iskolában is sokfélét tanítok. Amivel viszont nem tudok azonosulni, az az, hogy sokan (itt sem mindegyik) nehezen tudják kezelni az indulataikat (nem véletlen, hogy a zenészek ki tudnak emelkedni, mert ők megtanulják), akárcsak a déli emberek. Az sem véletlen, hogy spanyolok és olaszok sokat örökbefogadnak közülük.

        A másik, amivel én nehezen tudnék azonosulni (de más meg vígan elvan vele) az a korai nemi érés. A nemiség amúgy is rengeteg kérdést vet fel, ebben a Für Elise című könyv elolvasása segített. (Zsuzsa, nemrég azt is olvastam, és nagyot bőgtem rajta a végén, pedig ilyet nem szoktam csinálni!)

        Nem vagyok biológus, fogalmam sincs, hogy ezeknek a genetikához van-e köze, de azt hiszem, igen.

        Ami pedig a könyvet illeti: nagyon sok hibát elkövetnek a szülők is (nincs igazi konfliktuskezelés, csak nagyon csenevész próbálkozások, és tiltás, aminél rosszabb nincs, ha már kamasz a gyerek), és Csehországban, ha jól tudom, liberálisabb a drogtörvény.

        Meg aztán nem tudhatjuk, hogy addig, amíg a kamaszkorig elértek, milyen hatások érték a fiúkat. A regényben látensen bent van, hogy csúfolhatták őket, ilyenkor jó, ha vegyes közösségbe kerülnek, ahol megtapasztalhatják, hogy nem ők az egyetlen sötétebb bőrűek, de ez úgy tűnik, nem történt meg.

        Még kérdésem lesz, hogy az elítéléskor megállapított ‘agyi diszfunkció’ mit takar? Elülső homloklebeny-sérülést?

        Kedvelés

        • A cigány emberek ugyanúgy az europid rasszba tartoznak, mint pl. én a kék szememmel és a fehér bőrömmel. Éppen ezért rassz alapú genetikai különbségekről sem beszélghetünk abban az értelemben, mint pl. az afrikai/ázsiai származásúak esetében, ahol valóban vannak sajátosságok testalkatban, betegségekre való hajlamban stb, amelyek az ő rasszba tartozásukon alapulnak. Amikről te beszélsz, azok társadalmi konstrukciók, kulturális, neveltetésbeli sajátosságok. Tudtommal semmi sem igazolja, hogy a cigány származású emberek pl. korábban érnének nemileg mint a többségi társadalom tagjai, de linkeljetek kutatást, ha rosszul tudom.

          Kedvelés

          • Az indid típushoz tartoznak, az pedig ázsiai. Ahogy a könyv fogalmaz ‘… jellegük ma is nyilvánvaló.’ (Emberek, Búvár zsebkönyvek, Móra kiadó, 1980 p. 22). Csak a kinézetről, testfelépítésről ír. A többiről nincs tudomásom, és nem is szeretnék vitát nyitni.

            Kedvelés

            • Az európai osztályozás csak négy nagyrasszt ismer, az amerikai osztályozás pedig asszem kilencet, abban van indid (az európai ezt az eurpoidhoz sorolja).

              Kedvelés

  20. ..és a magzati lét sem mindegy…mit él át a baba…én down szindromás kisbabát fogadtam örökbe, és tudom milyenek, mert velük dolgoztam…nálunk egyértelműen kijött az édesapa agressziója, hiperaktivitása…igazából nem is annyira a származás a lényeg, hiszen minden népcsoportban vannak olyan emberek akikkel semmi gond, hanem az adott szülő…és hiába akar valaki megtévedt egyetemista lánytól örökbefogadni kisbabát, lehet hogy rosszabbul jár mint egy kis cigány gyerekkel, aki épp nem örökölt olyan géneket amik megnehezitik az életet…én ismerek olyan szülőt aki egy cigány és egy nem cigány babát fogadott örökbe és nem a cigány babából lett durva felnőtt…úgyhogy én nem is annyira a faji hovatartozás miatt emelném ki ennek lényegét. Mindenesetre tényleg nem lehet vállránditással elintézni…azt már meg sem emlitem hogy hány olyan szülő van aki orvosilag ép babát vitt haza és kiderült hogy autista, vagy bármi más gond van. Nálunk az örökbefogadó tanfolyamon ezek meg sem voltak emlitve, pedig mióta sérült emberek közegében élek, lassan azt tartom csodának ha valaki ép babát hoz a világra, és minden rendben van…a tanfolyamon 90 százalékban sirásba torkolottak a beszélgetések annyira sok csalódáson mentek át emberek, vesztitettek el terhességeket vagy már élő babákat…ha most egy ilyen anyát nem tájékoztatnak ezekről akkor abból nagyon nagy baj lehet…

    Kedvelés

    • Kata: én nagyon egyetértek veled! Mindegy hogy nevezzük, a gyerek sok mindent hoz magával. A kriminálpszichológusok is gyakran hivatkoznak arra, hogy valaki örökölte pl. az agresszióra való hajlamot.

      Kedvelés

      • A könnyebb ingerelhetőséget, a hevesebb vérmérsékletet örökölhette, meg azt, hogy az agresszív késztetéseit inkább kifele vagy befele éli meg; igen, nevezzük ezt mondjuk hajlamnak, de magát az agressziót inkább tanuljuk (vagyis, ez így nem igaz, agresszió mindenkivel születik, a kezelését tanuljuk meg, vagy a szabad kiélését).

        Kedvelés

    • Látom, én fogalmaztam ezt így meg, de azt hiszem, félreérthető voltam: természetesen nem a származás, hanem az életvitel a fontos, meg bizonyára az egészség, a gondozott terhesség stb. Ha módom lesz rá, szeretnék találkozni a gyermekem vérszerinti anyjával, és nem csak a lemondó nyilatkozat aláírásánál. Az említett kisebbség nem véletlenül került az írásomba: nekem a most olvasott könyv kísértetiesen emlékeztet a néhány hónapja (összesen másfél éven keresztül) átéltekre a munkám során, ahol igyekeztem a maximumot nyújtani. Mindazonáltal nemcsak kamaszkorú, hanem idősebb (örökbefogadott) diákjaim is vannak, köztük van mindenféle, a származást és a szorgalmat és kitartást tekintve is. A családban is van több sikeres örökbefogadás, az egyik alany már annyi idős, hogy nyugodtan anyám lehetne. 🙂 Szóval nem szeretném, ha rasszistának, pesszimistának, éretlennek tartanátok, de most van valami, amit helyre kell tennem magamban.

      Kedvelés

  21. A gének általában, komolyabb rendellenességek és betegségek öröklődését leszámítva annyit tudnak, hogy mondjuk egy gyerek harciasabb típus lesz. Hogy országos ökölvívó-bajnok lesz vagy letartóztatják verekedésért, na az már a nevelésen múlik. 🙂 Nyilván van gyerek, akinek hiába kerül hozzám, nem lesz annyi diplomája átlagban, mint a családban szokásos, de hogy sikeres szakács lesz vagy munkanélküli az megint a nevelésen múlik. Szerintem a legtöbb gyereknél szó sincs génekről, igen, pontosan arról van szó, hogy esetleg ivott az anyja a terhesség alatt, meg a nagyobbnál hogy traumatizálódott, meg igen, arról is hogy már a méhen belül sem lehet vidám úgy meghúzni magát, hogy érzi, hogy őt ott nem akarják…

    Kedvelés

    • pontosan erről van szó. a rossz táplálkozás, alkoholfogyasztás, dohányzás, droghasználat etc. valóban egy létező probléma, és az örökbeadás tipikus okait elnézve nagy hiba lenne nem fekészülni ilyenekre, de ezek létező hatásaira vannak bizonyítékok, a génekére meg semmi.

      Kedvelés

      • A génekre is van bizonyíték, csak nem pont úgy, mint ahogy öf témában szeretik elővenni őket… És igen, pocakban kapott környezeti hatások is sok mindent befolyásolhatnak (alkohol, drog, cigi; fertőzések, ilyesmik); ezek nagyon komoly problémákat is tudnak okozni (igazán csúnya elváltozásokat főleg veleszületett vírusbajok, lázas állapotok), viszont az igazán súlyosak látszanak a gyereken, és el lehet dönteni, hogy ezzel együtt vállalja-e az ember, vagy nem; az enyhébb “hibák” meg a kijavítódás felé igyekeznek, mert jól összerakott “túlélőgépek” vagyunk mi, emberek. Valamennyi kockázat meg marad persze, de annál a gyereknél is, akit az ember maga szül.

        Kedvelés

  22. Akkor mondjuk igy…a légyeg ugyanaz…ikerkutatásoknál olvastam ezeket többek között,illetve épp egy műsort néztem ahol az egyik alapitvány vezetője aki maga is örökbefogadott mondta ezekkel a szavakkal.. nem én találtam ki, azért mertem okoskodni…akkor nevezzük temperamentumnak, vagy bizonyos dolgokra való hajlamnak, no de ezek is meg tudják keseriteni az ember életét lássuk be…és szerencsés esetben a környezet ezt tudja azért egy picit terelgetni…amit mondani akarok annak az a léyege hogy azért nem árt erről tudni mielött örökbefogadunk egy babát..

    Kedvelés

  23. Egy orvos pszihiátertől azért idézek: A gének szerepére külön nevelkedett egypetéjű ikrek sorsának követése adhatna biztosabb választ, de etikai okokból nem lehet mesterségesen előidézni, ezért maradnak az elszórt, véletlenül kiderülő családtörténetek. A genetikai háttér elemzésére egyre több segitséget ad az emberi génállomány megismerése és elemzése, de ezen eredmények gyakorlati felhasználása a jövő generációjára marad…

    Kedvelés

    • Az a könyv, amit én olvastam és hasznosnak találtam öf témában (Lancaster: Keys to Parenting an Adopted Child) ennek a kérdésnek is szentel egy fejezetet. Azt mondja, hogy a genetika meghatározza a külső tulajdonságokat (szem, haj, bőr színe, fizikai felépítés, koordinációs- és egyensúlyérzék stb.). Ezen túl a genetika befolyásolja a bizonyos betegségekre való hajlamot. De pl. a függővé válásra vagy a problémás viselkedésre való hajlam kevésbe meghatározott genetikailag. A genetikának hatása van a gyermek intelligenciájára, tanulási stílusára, miben lesz tehetséges, pl. művészet, komolyzene stb. Erősen meghatározza a genetika, hogy a gyermek intro- vagy extrovertált, mennyire kreatív, óvatos, agresszív, optimista, félénk, rendszerető, konform, barátságos, rugalmas, szorongó, ambíciózus. Gyenge befolyása van a genetikának arra, hogy a gyermeknek milyne önbizalma lesz, milyenek lesznek az emberi kapcsolatai és képessége az intimitásra.

      Konklúziója az, hogy egy gyermek személyiségét a genetika és az őt érő napi környezet hatásának keveredése határozza meg. Az öröklött tulajdonságokat pozitívan befolyásolja egy támogató környezet és negatívan egy deprimáló. Pl. ha erős fizikumú a gyermek, akkor a környezet lesz meghatározó abban, hogy utcai harcos vagy pl. síző, tűzoltó lesz-e.

      Függetlenül attól, hogy születés vagy adoptálás során kerül a gyermek a családba, a szülőknek lassacskán fel kell ismerniük, hogy a gyermekük milyen tulajdonságokkal rendelkezik, azokat el kell fogadni, majd kitalálni, hogy hogyan támogathatják őt abban a fejlődésben, hogy a legjobbat hozza ki magából. Az előző példánál maradva irreális lenne egy erős fizikumú, temperamentumos gyermeket sakk-szakkörök felé terelgetni. Akkor is értelmetlen lenne, ha a család minden felmenője sakk-bajnok volt és ez fontos a szülőknek.

      /angolból fordítottam és foglaltam össze, bocs, ha kicsit döcögős a nyelvezet/

      Kedvelés

      • Köszi.
        Én olyat láttam értelmiségi családokban, hogy született egy átlagos, vagy kicsivel az alatti intelligenciájú gyerek. Ami nem lett volna magában baj, lehetett volna belőle boldog postás vagy hentes. De a szülők erőltették értelmiségi pályára, benyomták főiskolára, a gyerek csak a kudarcokat gyűjtötte be, és végülis a szülő is. Itt nyilván a helyzet nem elfogadása volt a gond. Pedig nem is örökbe fogadták.

        Kedvelés

    • Az egypetéjű ikrek vizsgálatával az a probléma, hogy a magzati korban ugyanolyan környezeti hatásoknak vannak kitéve. Szóval amíg nem értjük nagyon jól a génállományt meg az ilyen jellegű hatásokat, addig teljesen alaptalan bármit a génekre fogni.

      > akkor nevezzük temperamentumnak, vagy bizonyos dolgokra való hajlamnak
      a temperamentumnak sincs sok köze a bizonyos dolgokra való hajlamnak. (mondjuk nem tudom milyen dolgokra gondolsz – attól hogy valaki kicsinek extravertált és hangosan balhézik, ha baja van, még nem lesz felnőttként agresszív.)

      Kedvelés

      • Azért csinálják az ikervizsgálatokat úgy, hogy egypetéjűeket hasonlítanak a kétpetéjűekhez, mert a környezeti tényezők egyformán hatnak, a genetikai meg nem, és ebből matekozzák ki.

        Kedvelés

        • igen és ha jóval nagyobb a valószínűsége az egypetéjűeknél annak, hogy valami egyezik, akkor valószínűleg van genetikai tényező is a dologban. csak hát amennyire látom, néhány nagyon egyértelműen genetikai rendellenesség jellegű betegségen kívül kb. mindennek van összefüggése környezeti hatásokkal, ezért én nagyon nem szeretem, amikor valaki „a génekkel” mint olyannal dobálózik.

          Kedvelés

          • Igen, ez így van, egy-két dolog van, aminél tényleg a genetika az elsődleges, a többiben azt gondolom, a genetika az alap, amire a környezet rápakol, de a környezetből nem csak az a 9 hónap számít, hanem az utána következő évek is. Azért pont az IQ-t hoztam erre példának, mert ott számadatok szintjén észlelhető a dolog, de a kevés kivételtől eltekintve gyakorlatilag bármi másnál úgy van, hogy a genetika által meghatározott “értéket”, még ha ez nem is olyan számszerű, mint az IQ, lehet erre is, arra is befolyásolni; és pont a nem számszerűsíthetőeket talán még jobban.

            Kedvelés

  24. Még annyit, hogy Magyarországon hét civil szervezet közvetít nyílt örökbefogadást. Mindnek mások a feltételei, filozófiája, ki-ki választhat, hova jelentkezik. Mindet be fogom mutatni. A Gólyahír-interjúnál volt egy kis vita, hogy miért nem fogadja az egyesület egyedülállók jelentkezését. Mert ott az a filozófia. A Fészek tulajdonképpen mindenkinek fogadja a jelentkezését (a nagyobb szervezetek szigorúan szelektálnak), tehát olyanok is kaphatnak itt újszülöttet, akik máshol esélytelenek, ha elfogadják a Fészek egyéb feltételeit, jelesül a származáshoz való hozzáállást.

    Egyébként én eddig aki hazai szakemberrel találkoztam, mindenki tudomásul vette, elfogadta a származási kikötés meglétét, Budai az egyetlen, aki ezt felháborítónak tartja.

    Kedvelés

  25. Erdekes, ez a cigany kerdes visszafele is tortenhet. Ahogy Budai Agi kerdezte az interjuban, hogy mit szolna az orokbefogado, ha a szuloanya megkerdezne, hogy o milyen szarmazasu. Hat nalunk az egyetlen kerdese az alapitvany vezetojehez az volt a szuloanyanak, hogy “ugye nem ciganyok?”. Nem csak az orokbefogadok kerdeznek ilyet…

    Kedvelés

    • Amikor mi mentünk ismerkedni, nem attól féltem, hogy milyen lesz az örökbeadó, hanem amiatt izgultam, hogy mi lesz, ha én nem leszek szimpatikus neki.

      Kedvelés

  26. Én meg azt nem értem, hogyha származásbeli kikötésed van akkor válogatsz/előítéletes vagy/rasszista vagy, ha egészségi állapotra vonatkozó kikötéseid vannak, akkor az érett döntés, mert felméred a határaidat.

    Kedvelés

    • En is ezt akartam meg irni, csak lusta voltam… Igen, innentol fogva akkor nem lehetne semmi kikotes, sem nemre, sem egeszsegi allapotra vonatkozoan… Egyebkent meg, ha vki nem akar cigany gyereket, aztan az orokbeadas utan, kesobb kiderul, hogy valoszinu megis csak cigany szarmazasu, mert esetletleg kesobb latszik csak rajta, biztos vagyok benne, hogy nem fogja zavarni, hiszen mar az o gyereke es ez nem szamit. Ez addig fontos, amig nem kerul abba a helyzetbe az ember. Szerintem.

      Kedvelés

  27. A genetika témát nem akarom tovább ragozni, annyi kommentem van még, hogy a gyerekvállalás a felelősségről szól. Olyan mértékű felelősségről, amit azelőtt nem ismertünk, mert sem tanulás, sem munka nem állított ilyen elé. Ebbe bele kell állni és csinálni. Nem a genetikára fogni meg egyéb tényezőkre. Igen, azoknak is van szerepük, de amint tudjuk limitált és a környezeti hatások, nevelés nagyon komolyan meghatározó, hogy boldog ember lesz-e a gyerekünkből. Ahogy a matek egyest sem a rossz tanuló nagypapára fogtuk meg ha részegen mentünk haza egy buliból, akkor a szüleink nem az alkoholista rokont vették elő, nekünk is a saját kezünkben van ennek a kisgyereknek a sorsa és szeretettel, megértéssel, türelemmel kell őt terelgetnünk az életben.

    Kedvelés

    • én is ösztönösen kerestem, hol találom a like gombot 🙂 Nagyon kösz Cosima, ez egy rendkívül értékes hozzászólás volt! De a többieknek is, rengeteget tanulok tőletek!

      Kedvelés

      • ugyehogyugye? én is mindig hiányolom. Mert egy “Jaj, de jó”-ért nem feltétlen kommentelek oda minden tetszetős bejegyzés végére, pedig sokszor jó lenne 🙂 De az ilyenek mellett még like-gomb nélkül sem lehet elmenni 😀

        Kedvelés

    • Ezzel én is nagyon egyetértek, ezért kérdezek, ezért érdekel a gyakorlati oldal (jó, tudom, hogy a legtöbb problémát majd akkor és ott kell megoldani). Az én munkám viszont állított ilyen elé. Akkor is, ha tanárként kisebb a felelősségem. Akkor is, ha a mi iskolánkban nem deviáns viselkedésű gyerekekre szakosodtunk. De van felelősségünk, és nem kicsi.
      Ettől még a saját gyerekemnél maximálisan úgy érzem, hogy igen, elsősorban attól lesz harmonikus felnőtt, ha ehhez mindent megadok. De ha már az élet elém állított egy ilyen feladatot, akkor biztosan azért tette, hogy a kudarcokból tanuljak, és levonjam a következtetést.

      Kedvelés

    • Egy kedves barátunktól kaptuk ezt a verset…
      Szerintem minden benne van.

      gondolatok

      vajon az enyémhez hasonló szemöldökcsont, a
      halszagtól való közös öklendezés vagy a zavarunkban
      tett önkéntelen gesztusok rokonítanak gyermekeinkkel?

      vajon az önmagunkban hordozott titkos kód tudattalan
      továbbadása teremt széttörhetetlen kapcsot ember és
      ember között?

      vagy a kiságy felett érzett tehetetlen aggodalom
      szeretet-energiája, a megszokott életrend
      felforgatása és Hozzá-igazítása, a külvilág zajos
      üzeneteinek önkéntelen tompítása, az örök félálom, a
      zsigeri odafigyelés alakítja a titokzatos egyesülést?

      a félhomályos lépcsőházban egymásba fonódó két
      világos és egy barna szempár némán kiáltja a választ:
      a család nem ösztön, vér és dns,
      hanem vállalás, felelősség és szeretet

      Kedvelés

  28. Szinten like. 🙂 Pont ezen gondolkodtam, amig olvastam a kommenteket. Olyan, mintha tenyleg minden a gyerek nyakaba lenne varrva, hiszen mar minden le van jatszva a genekkel. S keressuk magunknak a felmenteseket. Pedig nagy resze rajtunk, a nevelesen mulik, szerintem.

    A cikk nekem egyebkent tetszett, az a mondta pedig most nagyon talalt: “Egyik problémából megyünk a másikba, és ennek örülni kell. A gyerek egyik pillanatban összetöri a herendit, aztán lehányja a cipődet…” eppen most huztam ujra az agyat es mar tudtam is rajta nevetni egyet, amikor olvastam… 🙂

    Egyebkent en peldaul mas alapitvany vezetojevel beszeltem anno telefonon, es 20 percen keresztul hallgattam a kioktatasat, illetve az aktualis politikai gondokat az orokbefogadas korul. Majd azzal a mondattal, hogy az ilyen emberek miatt, mint en, nem tudja peldaul elerni egy krizisben levo anya, mert feltartom. Majd letette a telefont.

    Kedvelés

  29. A nevelés vs genetika témában számomra nagyon tanulságos Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz című könyvében olvasott kulcsinger-mechanizmus.
    Idemásolom a megfelelő részt (p.126-127.), hátha Nektek is érdekes:
    “… sok félreértés kering a genetikai hatásokkal kapcsolatban is, ezért szeretném, ha néhány fontos dolgot tudatosítanánk ezzel kapcsolatban. Számtalanszor hallom, hogy hiába iparkodunk, a genetikánk úgyis meghatároz minket, kész, elvégeztetett. Elfeledkezümk arról, hogy a genetika csupán potenciál, lehetőség, amelyet a pszichogenetikai és szocializációs hatások bontakoztatnak ki vagy hagyhatnak megvalósulatlanul. Lehet, hogy egy gén kinyílik, kifejlődik a hozott képesség, de az is lehet, hogy nem.
    Valamennyien egy hatalmas génkészlettel, szinte végtelen lehetőségekkel jövünk a világra – de vannak szenzitív periódusok. Ha egy gén a program szerint éppen odajutott, hogy manifesztálódna, kinyílna, akkor már csak arra vár, hogy megkapja az ehhez szükséges kulcsingert, ahogy egy fejlődő növénynek is meg kell kapnia a napsugarat és a vizet, hogy tovább tudjon növekedni. Minden génnek megvan a maga kulcsingere, amelynek hatására úgy nyílik ki, mintha egy zárban elfordítanánk egy kulcsot. Ezt a fajta találkozást úgy nevezi a pszichológia, hogy imprinting, vagyis életre szólóan mély bevésődés. Kitörölhetetlen. Ettől kezdve már a gén érvényesíti a hatását. De vajon mi történik akkor, ha a szenzitív periódusban nem jön a kulcsinger? A gén jóvatehetetlenül bezárul. Mondok egy példát. Tudjuk, hogy beszélni csak emberi társaságban tudunk megtanulni, méghozzá a megfelelő időszakban, egy-két éves korunkban. Ha a gyermek ebben az életkorban nincs emberi közegben, utána már elmúlik, bezárul ez a szenzitív periódus. Számos bizonyíték van arra, hogy azok, akiket ennél később kezdenek tanítani, erősen korlátozott szókincsre tehetnek csak szert, és nem képesek nyelvtani összefüggéseket elsajátítani – tehát nagyon komoly károsodás éri a fejlődő szerveztet.
    A kérdés tehát az, hogy a szenzitív periódusban megkapja-e azokat a hatásokat az egyén, amelyek az adott génnek a kibontakozását és az életre szóló bevésődését szolgálják vagy sem. Ha nem, akkor a gén, úgy szoktuk mondani, alszik. (…)
    Ezzel egyben nagyon optimista üzenetet is szeretnék közvetíteni, mert ha megadjuk a gyermeknek mindazt, ami a tudásunk mai szintjén pozitív, az érést, a fejlődést szolgálja, akkor elősegíthetjük, hogy bizonyos gének aktiválják önmagukat, és megakadályozhatjuk, hogy azok a gének berobbanjanak, amelyek hatásukat érvényesítve negatív irányba vinnék a fejlődést. Vagyis nagyon sokat tudunk tenni annak érdekében, hogy egészséges nemzedékek nőjenek fel!”

    Eddig az idézet. Bár Bagdy Emőke nem az örökbefogadó szülők megnyugtatására írt erről ilyen részletesen, mégis azt gondolom, számomra sok kérdésre választ ad. Ha a gyerekeink a szenzitív periódusaikban nem találkoznak azzal a közeggel, amitől féltjük őket (és így az adott örökletes potenciál nem kapja meg a megfelelő kulcsingert), akkor nincs okunk azon aggódni, hogy berobbannak olyan viselkedésminták, amiket nem mi tanítottunk nekik.

    Kedvelés

    • “Azért a gének ott vannak.” Sok örökbefogadó szülőnek van vér szerinti gyereke, nekem is. Annak is vannak ám génjei. És nem emlékszem olyanra, mikor ki lehetett volna válogatni, mit örököljön a családból, milyen tulajdonságokat, és mit ne. Biztos mindenkinek vannak olyan rokonai, akire, ha kérhetné, inkább ne hasonlítson a gyereke. Valamit kidob a gép, és mégcsak nemet se lehet rá mondani… Aztán, mikor egy-két éves lesz, már látszik a jelleme, mikor három-négy éves, látszanak a képességei. Közben meg egy szétválaszthatatlan gombolyag, mit hozott a génekben, és mit köszönhet a nevelésnek. Nem tudom megmondani.

      Kedvelés

  30. Nagyon szuper ez az interjú, Zsuzsa. Minden sorával egyetértek. Különösen amit a roma indentitásra való nevelésről mond, vagy hogy kit lehet cigánynak nevezni. Nagyon nevén nevezi a dolgokat.

    Kedvelés

  31. Visszajelzés: Örökbe.hu: az első száz nap | Örökbefogadás

  32. Visszajelzés: Egyedülálló fogadhat örökbe? | Örökbe.hu

  33. Visszajelzés: A legnépszerűbb bejegyzések | Örökbe.hu

  34. Visszajelzés: Visszakérik a babákat? – az első fél év mérlege | Örökbe.hu

  35. Én új vagyok a Blogon, és időrendben visszafelé haladva olvasom a cikkeket. Mi is épp várakozunk. Nagyon érdekes volt a cikk, hihetetlenül szimpatikus számomra a hölgy. Nagy meglepetés volt nekem azt olvasni, hogy olyant is fogadnak, akinél a házastárs külföldi állampolgár, de Magyarországon élnek. Mi ebben a cipőben járunk, és feliratkozáskor azt mondták nekünk a TEGYESZ-ben, hogy miután a férjem külföldi állampolgár, az alapítványokat felejtsük el, mert szóba sem állnak velünk. Jó tudni, hogy a Fészekhez lehet fordulni, és még korbeli megkötés sincs.

    A kérdésem, hogy említette Budai Ágnes, hogy tudnak szakembereket javasolni (orvosok, pszichológusok stb.) Ez csak az Alapítványon keresztül örökbe adott gyermekek esetén érvényes, vagy az állami rendszeren keresztül örökbefogadók is fordulhatnak hozzájuk ilyen segítségért?

    Kedvelés

  36. Nem olvastam végig minden hozzászólást, így nem tudom, mennyire leszek egyedül a véleményemmel.
    Egészségügyi szakdolgozóként az olvasottak és tapasztaltak fényében nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez a nő alkalmas arra, amit csinál; mivel empátiának semmi nyomát nem bírom felfedezni benne. Az viszont biztos, hogy kaszál a tevékenységével. Idézek a “szerződésből”, amit a honlapról le lehet tölteni:

    “…
    Tudomásul vesszük, hogy a Fészek alapítvány adataink kezelésével egyidejűleg nem vállal kötelezettséget arra, hogy a jelen alkalmassági határozat érvényességi idején belül számunkra örökbefogadási lehetőséget biztosít.
    Tudomásul vesszük továbbá, hogy jelentkezésünk az évi költségátalány befizetésével válik aktuálissá.”

    Vagyis: ha nem fizetsz, biztosan NEM kapsz gyereket; de ha fizetsz, akkor sem biztos, hogy kapsz. Na bravo!
    Ez volt az a pont, ahol Férjemmel úgy döntöttünk, hogy hagyjuk az egészet; mert ez a mi véleményünk szerint nem az a hozzáállás, amit normálisnak tudunk értékelni.

    Kedvelés

    • Ezt a kaszálást miből látod? Talán nagy autója van, vagy kacsalábon forgó palotában lakik? Hogyan tudná garantálni, hogy mondjuk a 80. jelentkező a határozat 3 éves érvényessége alatt sorra kerül, mikor évente 10-20 gyereket ad örökbe a Fészek, és nem azért, mert nem akar, hanem mert ennyi lesz rajtuk keresztül örökbe adható. Szerintem pont a garanciavállalás lenne furcsa, mert akkor ez olyan lenne, mintha az ember bemegy a boltba, megrendeli a Birkin táskáját, és három év múlva leszállítják neki.

      Pontosan leírja mire megy el a pénz. Az alapítványt működtetni kell, a krízis terhes anyáknak kell a segítség, és ez az örökbefogadónak is jó, mert elképzelhető, hogy az alapítvány nélkül mondjuk nem járna terhesgondozásra. Így meg sokkal egészségesebb gyermekek fogadhatók örökbe.

      Van benne empátia, de ő a gyerekek érdekét nézi. Az örökbefogadás nem arra van szerintem, hogy a saját lelki sérelmeinket – amelyeket a gyerektelenség okoz – orvosolja. Az örökbefogadás vélemény szerint arra van, hogy a gyereknek a lehető legjobb élete legyen. Megtapasztalhassa a családot, a szeretetet, az elfogadást, a lehetőségeket. Sikeres, boldog, egészséges ember legyen belőle, aki be tud illeszkedni a társadalomba.

      Kedvelés

    • rlupin72: Mi a Fészektől fogadtunk örökbe. Az alapítványok általában kérnek valamilyen költségátalányt, amit a működésükre használnak fel. Itt nem nagy összegekre kell gondolni. Gondolj bele, hogy mennyibe kerül egy krízisterhes gondozása acélból, hogy egyrészt rajta segítsenek, másrészt az a kisbaba, akit örökbe fogad majd egy család, gondozott terhességből szülessen., A mi esetünkben az anyát rendszeresen orvoshoz vitték autóval, minden terhesvitamint és egyebet megkapott, az egész család kapott élelmet és tűzifát a jelentkezéstől a szülésig stb. Hány telefonhívás, hány autókázás Budapestről Kelet-Magyarországra kellett ahhoz, hogy egy krízisterhest végig gondozzanak?

      Olvasd el itt a blogon Zsuzsa cikkét arról, hogy mennyibe kerül egy örökbefogadás. Azt is vedd figyelembe, hogy mennyibe kerülne neked a szülés? Valamint a terhesgondozás? Garantálom, hogy sokszorosába annak, amit az alapítványnak befizetsz. Gondolkozz el a nemzetközi összehasonlításon is. Egy átlagos amerikai öf családnak 30-40,000 USD-be kerül az egész folyamat. Vannak német és más példák is itt a blogon.

      Hogy melyik alapítványtól vagy a Tegyesztől érkezik a gyerek, előre megjósolni nem lehet. Viszont abban biztos lehetsz, hogy nem “kidobott pénz”, amit bárhova befizetsz. Ezek az alapítványvezetők a falon átmennek a gyerekekért. Lehet egyiket-másikat nem kedvelni a stílusa miatt, de iszonyatosan nehéz munkát végeznek. Olvasd el az eddigi vezetőkkel készült interjúkat.

      És végül: Ha soha nem kaptunk volna gyereket, a pénzt akkor sem sajnáltam volna, mert jó helyre ment.

      Kedvelés

    • Nem is az a nagy kérdés, meddig érvényes a határozat, hisz azt meg lehet hosszabbítani, hanem hogy mikor lesz 45 éves a jelentkező – utána már jogilag sem fogadhat örökbe újszülöttet.

      A civileknél kétféle filozófia van. A nagyok szűrik a jelentkezőket, azért, hogy aki sorban áll, az 45 éves koráig jó eséllyel kaphasson babát. A kicsik – mint a Fészek – mindenkinek fogadják a jelentkezését, de nem garantálják, hogy 45 éves korig gyerekhez jut az illető.

      Kedvelés

  37. Visszajelzés: Egyedülálló kaphat újszülöttet? | Örökbe.hu

  38. Visszajelzés: Terhesség alatt megismerkedni | Örökbe.hu

  39. Visszajelzés: „Óriási dolog egy gyereknek, hogy a szülei keresik hozzá az utat” | Örökbe.hu

  40. Visszajelzés: Gyászhír | Örökbe.hu

  41. Visszajelzés: „A lányom pont olyan akaratos, mint én” | Örökbe.hu

  42. Visszajelzés: Találkozás a vér szerinti szülőkkel | Örökbe.hu

  43. Visszajelzés: A nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezetek | Örökbe.hu

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s