Az akta

Általános

Kódfejtés haladóknak! Ha a gyerek már nem újszülött, akkor az ismerkedés vele – rövid telefonos egyeztetést követően – az akta megtekintésével kezdődik.

Ez a családunk saját története lesz. Aki a mi életünket akarja kukkolni, a Személyes kategóriában találja az erről szóló bejegyzéseket.

Zsolti régi fotói 024

Kisfiunk 8-10 hónapos korában. Az aktában nem ez a kép szerepelt

“Egészséges, 17 hónapos kisfiú, kis szervi problémával” – konferálta be a családgondozó a kisfiunkat a telefonban. Mivel országos listáról érkezett a gyerek, tudni lehetett, hogy a saját megyéjében többen elutasították.

Izgatottan ültünk le az irodában másnap (eredetileg azt javasolta, egy hét múlva jöjjünk be, de sikerült meggyőznöm, hogy még a hivatali karácsonyi ünnepély előtt fogadjon minket). A családgondozó megkérdezte, az akta előtt vagy után akarjuk megnézni a gyerek fényképét. Átfutott az agyunkon, ami elhangzott a tanfolyamon. Nem szerencsés, ha “beleszeretünk” egy olyan gyerekbe a fénykép alapján, akit egészségi állapota miatt nem tudunk vállalni. Ennek megfelelően azt feleltük, az aktával kezdenénk. Átadta a dossziét, de a harmadik oldalra be volt fűzve a gyerek fényképe.

A fotó a 17 hónapos gyereket feleannyi idős korában ábrázolta. Azóta láttunk róla más képeket ebből a korból, az aktához mellékelt fénykép ritka előnytelen felvétel volt. A padlón kúszó gyereket alulnézetből ábrázolta, így extrém kövérnek nézett ki, az ellenfényben pedig látványosan látszott serkenő bajsza. (Valóban jó húsban levő, de nem elhízott kisbaba volt.)

Az akta tartalmazott egy tíz soros leírást a gyerek 16 hónapos korából, amiben olyan megállapítások szerepeltek, hogy tárgyakba kapaszkodva feláll. A szakirodalom felkészített minket, hogy egy állami gondozott gyerek mozgásfejlődése elmaradhat a korától, így nem lepődtünk meg. Majd nálunk utoléri magát! Továbblapozva szó szerint ugyanez a leírás megismétlődött más dátumokkal – a gyerek 12 illetve 8 hónapos korára datálva. Azaz 8 hónapos korában állt fel kapaszkodva, és ezt a jelentést ismételték meg több dátummal. Az nem derült ki, a jelenben hol tart a gyerek. (A személyes találkozáson megtudtuk, kifejezetten gyors volt a mozgásfejlődése, másfél évesen már nem használtak babakocsit a nevelőszülők, kétévesen nálunk pedig több kilométeres sétákat tett meg önállóan.) De aki nem nézi a dátumokat, azt hihette, a gyerek jócskán elmaradt a fejlődésben.

Az aktában ott volt a születéskori zárójelentés, ami megnyugtatott, hogy gondozatlan terhességből, de normál súllyal és időre született. (Sokkal később esett le, hogy ha a szülőanya nem járt terhesgondozásra, akkor feltehetően a kilenc hónappal korábbi menstruáció időpontjára sem emlékezett, tehát a terhességi kor inkább szülészorvosi becslésnek tekinthető.) Viszont felzaklatott, mert már abban rögzítették, hogy “mater lemond a gyerekről”. Mi tartott akkor 17 hónapig?

Az utolsó 12 oldal a kis szervi probléma kivizsgálásait részletezte hosszan, alaposan, latinul. A családgondozó megengedte, hogy kijegyzeteljük. Este felhívtuk szakorvos ismerőseinket, akik megnyugtattak, hogy jelentéktelen a probléma. (Azóta elvittük a gyereket két szakrendelésre. Az elsőn megerősítették, hogy aprócska, javuló, teendőt nem igénylő, az életminőséget nem befolyásoló gondról van szó. Kontroll fél év múlva. Fél év múlva mondták, hogy elmúlt, nem kell többet jönnünk.) De aki nem ilyen felkészült, az azt láthatta, hogy úristen, ennek a gyereknek 12 oldalon részletezik a betegségét! Megéri a holnapot?

Dinnye 010

Nálunk, egy évvel később

Mint a fentiekből kiderült, az akta lényegesen jobb és rosszabb képet is mutathat a gyerekről, mint a valóság. Nálunk az utóbbi volt a helyzet. Kaptunk egy egészséges, stramm kiskölyköt.

Nálatok milyen volt az akta?

Reklámok

54 responses »

  1. Nagyon szép a kisfiatok, élőben is alig tudtam levenni a szemem róla 🙂 Igazi kis vasgyúró.
    Kiderült, hogy mi tartott 17 hónapig?

    Kedvelés

    • Hivatalosan nem mondott le róla a szülőanya. Az nem derült ki, miért, nem, nem tudom, tisztában volt-e ennek a hivatalos módjával, segítette-e ebben bárki. Szerintem ő szándéka szerint le akart mondani, csak ez valamiért nem jött össze.

      Hogy telt a 17 hónap:
      6 hónapig vártak, jelentkezik-e a szülőanya.
      2 hónap tárgyalás, jogerőre emelkedés
      1 hónap az akta elkészítése.
      Ezután elkezdték a saját megyéjében kiajánlani a gyereket. Itt négy várakozó elutasította őt. Ekkor megküldték az anyagát az országos listára, és ott is kiválasztottak 4-5 várakozót. Azt nem tudom, a 8 hónap hogy oszlott meg a megyei lista meg az országos lista között. Aztán jöttünk mi.

      És még az aktától is eltelt másfél hónap, amíg hazavihettük a gyereket, főleg azzal, hogy a papírjainkat a különböző hivatalok küldözgették egymásnak. Ez azért csak másfél hónap volt, mert én is meg a megyei ügyintéző is nagy agilitással nyomtuk és siettettük a dolgot, ha nem vagyok ilyen rámenős, akkor három hónap lett volna.

      Így vittük haza 18,5 hónaposan.

      Kedvelés

      • 😦 Erre mondtam a múltkor, hogy bezeg valahogy a “kelendő” gyerekek vér szerinti szüleit meg tájékoztatja általában az eü. személyzet, de kíváncsi leszek, hogy most is így lesz-e, mikor már nem közvetíthetnek ők, és is valószínűleg nem csurran-cseppen nekik belőle semmi 😦

        Kedvelés

          • Neked mi a véleményed erről? Nyilván valószínűleg embere válogatja, de mi ilyen irányba nem mentünk el, egyáltalán nem tudom, milyen az, amikor az egészségügyi személyzet közvetít.

            Kedvelés

          • Nekem sem személyes a tapasztalatom, sőt, anno, mikor hallottam, nem akartam elhinni, csak aztán az öf. ügyintézőtől is volt olyan egy-két félmondat, ami erre utalt, azóta nekem hihetőbb, de inkább nem akarom biztosra tudni…

            Kedvelés

            • Szerintem meg inkább egyedi esetről beszélhetünk. Vagy nagyon szórványos esetekről. Miért várná egy eü-s személy az örökbefogadásnál az ellenszolgáltatást? Naponta sok vérszerinti gyerek születik náluk, az ő szüleik is elég hálásak szoktak lenni. Miért várnának a fehér holló gyakoriságú örökbeadás során némi javakra?
              Akkor mindenkiről feltételezhetjük a korrupciót, aki örökbeadandó gyerekkel kapcsolatba kerül?

              Kedvelés

            • Nem feltételezés, hanem hallomás, de talán azért is nem akartam konkrétan kideríteni, mert így is egy világ omlott össze bennem, mikor hallottam róla, a nem olyannak gondolt kollégák kapcsán. A hallomások alapján inkább ismeretségi alapon gondoltam a dolgot (mert minden ismerősömnek volt olyan ismerőse, akit összehoztak szülőanyával a kórházban, és értetlenül néztek, hogy én miért nem kérem meg a kollégákat, hiszen ismerem őket; miért ragaszkodom a sorbanálláshoz, ha meg lehetne oldani másképp is), az öf. ügyintéző félmondatai alapján éreztem úgy, hogy ő pénzmozgást is gondol ezek mögött a sztorik mögött. Nyilván bizonyosat ő sem tudott erről, mert akkor gondolom lépett volna valamit, inkább csak sejtés. Csak én már a lehetőségén kiakadtam. Lehet, hogy csak arra vágyom, hogy azt mondjátok, nem, ilyen tényleg nincs az országban.

              Kedvelés

          • Hivatalosan….
            Mi a Tegyesznél már 3.-ik hónapja az első helyen voltunk és nem jött kiajánlás ,telefon,idegőrlő volt.Aztán végre hívtak bennünket.Mielőtt megnézhettük volna az akkor 3 napos babánkat,felkészítettek bennünket hogy nem biztos hogy kedvesek lesznek velünk(az eü személyzet egyik nagyon fontos tagjáról van szó),mert beleköptünk a levesébe.A márciusi jogszabály-változásig ezt lemeccselte a kórház(egyik tagja) és a (pénzért)örökbefogadó.
            A hölgy konkrétan odavitt egy házaspárt a titkosan örökbe adni akaró szülőanyunknak,csak arról nem tudott hogy a szülőanyunk kapcsolatban volt végig a Gyámüggyel és a Tegyesszel a terhessége alatt.
            A hivatalos utat meg nem kerülő,pénzért gyermeket venni nem akaró ,hosszú évekig sorban állók,nem értik miért ilyen lassú a sor.Hát azért mert van akiknek a saját gyermek is pénz kérdése csupán és erre megfelelő emberkéket találnak a kórházak megfelelő osztályán.
            Elmondhatatlan hála gyermekem szülőanyjának hogy észnél tudott lenni abban a helyzetben,sőt nem hagyta magát belevezetni egy ilyen dologba.
            A hivatalok és a kórház közötti meccs után pedig megismerhettük végre Porcelánbabánkat. 🙂
            Lehet mostantól a Tegyesz-es sorok is kicsivel jobban fognak haladni???

            Kedvelés

      • Kedves Zsuzsa, nekünk szinte szó szerint ugyanez a történetünk:

        – országos lista
        – 16 hónapos kisfiú, akit egyébként otthagytak a kórházban
        – pszichológus közölte, hogy szerinte a gyerek ‘idegbajos’ (mert nagyon lapos a feje hátul), és a mozgása is nagyon rossz mert terpeszben jár (az 1 éves felmérés szerint)
        – azért is lehet hogy ‘idegbajos’ mert egész nap rohangál, és ‘nem tud leülni és koncentrálni’

        Ezzel szemben: kisfiúnk gyönyörű, nagyon okos, minden tekintetben fejlettebb a koránál, és teljesen egészséges. Szuperül tud koncentrálni és a feje is jobban kikerekedett.

        Kedvelés

          • Nekem is nagyon tetszett a hozzászólásod:) Nekem is nagyon lapos a fejem, mert kizárólag csak háton szerettem feküdni, még most is. És én is folyton rohangáltam. Lehet, hogy én is idegbajos vagyok? Ez szenzációs, hogy nem tud leülni koncentrálni egy évesen:) Most, hogy már koncentrál hány éves?

            Kedvelés

            • A férjemnek is pont olyan lapos a feje mint a kisfiamnak, aminek azért örül, hogy legalább rá is hasonlít valamiben 🙂 különben mindenki azt mondja, hogy tiszta anyja. 🙂

              3 éves volt januárban…. és tényleg nagyon jól tud koncentrálni 🙂 Az, hogy egy örökmozgó kisfiú egy évesen állandóan rohangál, az természetes, hiszen akkor kezdett egyre jobban járni…. miért ne rohangálna…

              Kedvelés

          • Most már én is csak nevetni tudok, de akkor nagyon megrémültem. Fogalmam sem volt, hogy mit kellene gondolnom egy 16 hónapos kisfiúról. Szerencsére a 3 gyerekes testvérem is jót nevetett ezen, és azon gondolkodott, hogy vajon az ő gyerekeiről mit mondana a gyerek pszichológus.

            Mikor zavaromban megjegyeztem a pszichológusnak, hogy majd beszélgetek inkább a nevelő anyukával, hogy milyen a gyerek, ő haragosan rámförmedt:
            ‘Az egy egyszerű vidéki nő, nem olyan kifinomult mint maga!!!!! Mit tud ő a gyerekekről?!?!?!’ 🙂

            A nevelő anyuka egy csodás fiatal hölgy, akinek nagyon hálás lehetek, hogy jól nevelte a kisfiamat, és az egész folyamatban ő segített a legtöbbet. (vagyis csak ő segített) Mikor megmondtam neki, hogy mit mondott a pszichológus, sírva fakadt, és azt mondta, hogy minden gyerekéről általában ilyen durván beszél, így sokan meg se merik nézni őket.

            A lényeg az minden leendő örökbefogadó számára, hogy egy ember nem fekete tinta a fehér papíron. A szívünkkel kell megismernünk a kicsit!! Csak így válhat hatalmas kinccsé és ajándékká a számunkra.

            Kedvelés

            • De örülök Krisztina, hogy ennyire egyezik a véleményünk, nekünk is egy szuper nevelőszülőnk volt, de nálunk a pszichológus is nagyon jól állt a dolgokhoz. Egy évesen meg rohangáljon is a gyerek, ráér koncentrálni később:)

              Kedvelés

  2. Azt szeretném kérdezni, hogy az akta vezetése kinek a feladata? Vagyis központi, vagy ha nevelőszülőnél van a gyerek, akkor kettős? Van “kontroll” (ellenőrzés) a folyamatban? Vajon miért nem derül(t) ki korábban, hogy senki nem frissít egy aktát?

    Kedvelés

    • Pont ezen gondolkodtam el én is. Valahogy úgy tűnt, hogy nincs gazdája az aktának.
      A másik pedig, pl a gyerekorvos kérdés. Úgy ahogy Te utánanéztél, hogy a leírt “kis szervi probléma” mit jelent, gyógyítható, vagy idővel kinőheti az pl, miért nincs így leírva? Miért kell egy csomó felesleges latin cuccot beleírni, és nem leírni fehéren-feketén amit neked is mondott akitől Te is megkérdezted.

      Kedvelés

    • Én most fogok örökbe adni egy kislányt. Tőlem eddig semmilyen infót nem kértek. Tuti van már aktája, de én még nem láttam. Valószínűsítem, hogy a nevelőszülői tanácsadó, és a gyám informálja a gyámhivatalt. Ha legközelebb jön látogatni a gyám, majd megkérdezem, hogy én egyáltalán láthatom-e az aktát, netán írhatok-e bele. Annyit tudok még, hogy örökbe adás előtt el kell vinnem bizottság elé, ott vizsgálja gyerekorvos, pszichológus, meg gyógypedagógus. Az ő írásuk is bekerül az aktába.

      Kedvelés

        • Ez gondolom felhívás keringőre 🙂 Nem fogom vállalni, mert nagyon titkos dolgok, még nekem is ez lesz az első, talán ha eltelik néhány év…. Csak akkor tenném meg önként, és dalolva, ha az örökbefogadóval együtt történne.

          Kedvelés

            • Nekünk azt mondta kisfiam nevelőanyukája, hogy mikor az első gyereket örökbe adták annyira megviselte a családot, hogy abba is hagyták a nevelőszülőséget.

              Kicsit később mikor egyszer eljutottak egy csecsemő otthonba, olyan sokkot kaptak a látványtól, (sok-sok síró gyerek, akiket senki se vesz fel) hogy úgy döntöttek, hogy újra belevágnak. Kemény dolog lehet!

              Kedvelés

          • Szerintem név nélkül jöhetnél mesélni! Számomra a Ti munkátok, elképzelhetetlenül nehéz lehet, és szerintem másokat is nagyon érdekelne, hogyan lehet úgy ellátni egy gyerkőcöt, úgy szeretni őt, hogy aztán jó szívvel el tudd engedni, segítsd az új családba jutását. Én a magam részéről erre képtelen lennék. Emelem a kalapom előtted, és más nevelőszülők előtt is!

            Kedvelés

            • Én nem tudok különbséget tenni, egyformán szeretem őket. Ugyanúgy gondozom, hordom orvoshoz, aggódok, ringatom, hordozom kendőben magamon …. Hat naposan került hozzám, imádni való, egészséges baba. Szerintem a szívem fog megszakadni, de már most arra gondolok, hogy jó helyen lesz utána is, szeretni fogják. Én meg szeretnék még több babát elindítani így. Hiszem, hogy jobb nekik, mint otthonokban kivárni a sorsuk rendeződését.

              Kedvelés

    • Nem vagyok benne biztos, de szerintem a helyi gyermekvédelmi szolgálat. Ők intézik az örökbeadást, nem a nevelőszülő. Esetünkben (lásd az előző hozzászólásomat) az akta friss volt, mikor örökbe adható lett a gyermek, csak aztán eltelt 9 hónap. Én annyira nem bánom, hogy nem frissítették, mert a fenti dinamikát látva, akkor megint 1-2 hónap eltelt volna, és azalatt leáll a szülőkeresés a gyereknek.

      Kedvelés

  3. Soha nem felejtem el azt a napot, mikor csörgött a telefon, és megtörtént az első kiajánlás (akkor még neveltként, azóta örökbe). Egy kedves női hang elkezdte mondani, hogy van a csecsemő otthonban egy kislány, és ránk gondoltak, mint nevelő szülőkre… Ilyenkor az időérzéket szerintem mindenki elveszti kicsit, nekem úgy tűnt, mintha fél óráig csak orvosi leleteket olvasna be a telefonba, a végén megkérdezte, hogy kívánom-e megnézni, mert, akkor ad időpontot. Mi azt írtuk a papírra, hogy 1 év alatti egészséges csecsemőt tudunk fogadni. Mindezek ellenére hatalmas lelkesedéssel kértem az időpontot. Mikor letettem a telefont félig sokkos állapotban kezdtem végiggondolni mit is hallottam, és akkor döbbentem rá, hogy még a nevét sem mondta. Annyit tudtam, hogy majdnem két hónapos kislány, mindenfélével terhelt terhességgel, császáros születéssel, két kórházban volt már, háromféle szakrendelésen, és még a szívműtét szó is elhangzott. Első látogatás előtt behívtak az irodába, elolvashattam a már hallottakat… Utána végre megláttam, és bevallom akkor meg is szerettem. Kicsi volt, vézna volt, gyűrött, mint aki végigsírta eddigi életét… Megetethettem, elaludt a kezemben… Onnantól csak azt vártam, hogy vihessem haza. Szervi baja nincs, gyógyszert nem szed, nem örökölt semmit, a feltételezések hosszú sora nem igazolódott. Egy hónap alatt hízott egy kilót, kikerekedett, mosolygós baba lett. Fejlődése kicsit lassabb az átlagnál. Tornára hordom még most is (már elmúlt 2). Ennyit az aktáról.

    Kedvelés

    • Gratulálok a kislányodhoz!

      Azért az is gyakran előfordul, hogy fontos betegségek, rendellenességek nem szerepelnek az aktában, és esetleg hónapokkal később jön rá az örökbefogadó…

      Kedvelés

  4. Mi négyéves korig jelöltük be a kort (azóta rájöttünk, hogy ezt már nem tudjuk vállalni, és jeleztük is Tegyesznek). Országos listáról jött a kiajánlás, és azt mondtam a férjemnek, hogy mindenképpen menjünk el, bár éppen egy éve lehetett áprilisban, mikor egy tanár épp kezd begőzölni a rengeteg feladattól, amit az iskolája rálőcsöl. Tudtuk, hogy mit jelenthet az, hogy országos listáról ajánlották. A nevét is megmondták (vezetéknevet is), ebből tudtuk meg a származását. Kb. 200 km-re kellett volna járnunk kötődni. Az előadó hihetetlenül fiatal és tájékozatlan volt, mi nem nézhettünk bele az aktába, és nem tudta elmagyarázni, hogy mi az az APGAR érték. Nagyon figyeltünk a pszichológusi, óvónői és egyéb jelentésekre, otthon pedig elmondtuk gyógypedagógus anyósomnak. Mivel a gyermek le volt maradva fejlődésben, talán fél évet mondtak, de éppen passzolt a tudás, és készség, amit leírtak a nem egészen két és féléves keresztfiunkra, ezért komolytalannak tűnt. A másik: játékterápiára kellett hordani, így szerepelt az aktában, ez bizony azt jelenti, hogy hospitalizált volt az a gyerkőc, csakhogy ez hogyan nézne ki a jelentésben? Gyermekotthonban lakott, és kimondottan aranyos volt a képen, amit számítógépen mutattak a jelentés felolvasása után, de aztán nem mentünk el meglátogatni, mert nem lett volna időnk rá, ez volt az objektív és egyébként igaz indok.

    Zsuzsa, nagyon köszönöm ezt a témát, mert most látszik, hogy másként is lehetne csinálni.

    A másik telefon a Tegyesztől éppen édesapám temetése napján jött, ott hamar kiderült, hogy másfél-két éves kislányról van szó, de a telefonban megkérdezték, hogy betehetnek-e minket rangsorba. Meg kellett kérdeznem, hogy milyen rangsorba, hiszen sorszámunk már volt. Arra voltak kíváncsiak, hogy a származásra vonatkozóan mennyire voltunk elfogadóak. Nyilvánvaló volt, hogy ez a hívás nem jött a legjobbkor.

    Azóta már csak azért kerestek minket, hogy fennáll-e még az örökbefogadási szándékunk, és hogy mikor kezdjük el hosszabbítani az idén lejáró határozatunkat.

    Kedvelés

    • A második hívásnál csak általánosságban érdeklődtek, vagy volt egy konkrét gyerek, akihez kiválogatták az aktátokat?

      “Nem lett volna időnk rá” ” áprilisban, mikor egy tanár épp kezd begőzölni a rengeteg feladattól, amit az iskolája rálőcsöl.” “ez a hívás nem jött a legjobbkor.”

      Akarjátok ti ezt valóban? Ne érts félre, lehet nemet mondani egy gyerkőcre, meg jöhet rosszkor egy hívás. De ha valaki akarja a gyereket, azt nem riasztja el 200 kilométer meg az év végi hajtás.

      Kedvelés

      • Konkrét gyerekhez válogatták ki az aktákat, és azt is mondták, nem mi lennénk az elsők, akiknek megmutatnák.

        A legelső hívás háromnegyed éven belül érkezett, nem voltunk elkészülve még rá, és már most is sokkal többet tudok, mint amikor az adatainkat felvették: például azt, hogy minél kisebb gyereket akarunk, a négy éves túl nagy. A Tegyesznek el is mondtam, hogy szerintem sokan vannak úgy, hogy a tanfolyam után változtatnának, nem az adatok felvételével kellene kezdeni, vagy legalábbis amíg a határozat jogerős nem lesz, lehessen változtatni, mert sokan menet közben tudnak meg ezt-azt, ami befolyásolja a döntésüket.

        A munkámról: talán soha nem is volt ennyire összetartó bagázsban helyem, tehát igyekszem a legtöbbet megtenni, de a vezetőség tagjai is tudnak a terveinkről, és nagyon támogatnak is minket. De az érettségi előtti időszak valóban behalás. Egészen a végéig. 🙂 Igazából már valószínűleg egyetlen alapítvány mellett köteleztük el magunkat, itt tudjuk, hogy nagyjából mikor várható a hívás. A sorszámokat mind a négy helyről, ahova be vagyunk jelentkezve, rendszeresen számon tartom, (van, aki havonta hívok!:-) tehát mind olyan helyre jelentkeztünk, ahol behatárolhatjuk, hogy nagyjából mikor kerülünk sorra, nekünk ez fontos.

        A sorszámaink kétszáz körül járnak, így most kezdünk majd neki a gazdasági tervezésnek, és a beruházásoknak. 🙂

        Kedvelés

        • Érdekes amit írsz, nálunk a tanfolyam elvégzése után, az iratismertetéskor volt lehetőség a Tegyesznél a jelentkezéskor megadott adatok megváltoztatására. Az ügyintézőnk rá is kérdezett, hogy szeretnénk-e esetleg változtatni.

          Kedvelés

    • Én is tanár vagyok, és nekünk is május elején jött az ajánlás, mikor már kezdtem begőzölni a sok feladattól, és vártam a nyarat, hogy ne kelljen több gyereket látnom. 🙂 Ja és a férjem is egy kemény vizsgaidőszak előtt állt.

      Mi megbeszéltük, hogy szeretnénk a gyereket, de csak június második felétől kezdjük az ismerkedést. (miután megvolt már minden évvégi értekezlet, és a férjem vizsgái). Ő is több mint 200 kilométerre lakott. Mindenki nagyon rugalmasan állt a dolgokhoz, és 3 héten belül hazahoztuk a kisfiúnkat. Ma már nagyon bánnám, ha elmulasztottam volna ezt a lehetőséget, és nem lenne a kisfiúnk az életünkben. 🙂

      Kedvelés

  5. A lányunk aktájában annyi rendellenesség szerepelt, hogy az egyik lábán két ujja össze van nőve. Mi nem mertük megnézni az ismerkedés alatt, de miután hazahoztuk, jó alaposan végignéztük mindkét lábát, és széthúztuk minden ujját. Egyik sincs összenőve. No comment…

    Kedvelés

      • Az az egy nem volt világos, hogy vajon honnan szedték ezt, honnan/hogyan került bele. No meg, mikor nagy nehezen a gyerek orvosi papírjai végre idekerültek a mi gyerekorvosunkhoz, akkor a védőnő totál lebaszós stílusban felhívott, hogy miért nem mondtuk, hogy a kislánynak össze van nőve két lábujja. Válaszom: azért mert nem igaz. Erre ő is lenyugodott. 🙂

        Kedvelés

    • Egyik gyerekem aktáját sem láttam, nem is tudtam, hogy ilyen van, és keresnem kéne. Csak annyi infót kaptunk mindkettőről, hogy egészségesek, és kérdésemre válaszolva annyit, hogy egyik családban sincs semmilyen öröklődő betegség, káros szenvedély stb. Mondjuk nem dőltem be azért teljesen. Aztán egyik srác tényleg nagyjából egészséges, a másiknak meg kismillió baja van, aminek nagyrészét legkésőbb a születésekor észre kellett (volna) venni. Így csak a vakszerencsére volt bízva, hogy sok minden időben kiderült az örökbefogadást követően, és amit lehet, rendbehoztunk. Azóta is tüske a szememben a rendszer felelőtlen, nemtörődöm hozzáállása a gyerekek egészségével kapcsolatban.

      Kedvelés

        • MIndkettő ovis korú, 1 év korkülönbséggel, az örökbefogadásuk 2 illetve 4 hónaposan történt. Minket nem hívtak telefonon, amit kicsit furcsálltam is, mivel második esetben az akkor 6 hetes kisfiunk értesítő levele 1 hétig kóválygott a postán, és a Tegyesz egy percig se türelmetlenkedett, hogy nem kap választ. Az egészséges jelző a tájékoztató levélben szerepelt, a többi infót (szóval semmit) a személyes TEGYESZes illetve Gyámügyes megbeszélésen kaptuk. A gyerekeket akkor láthattuk, amikor a levél alapján jeleztük, hogy valószínűleg szeretnénk örökbe fogadni őket. Mivel picik voltak, nem volt titkos kukkolás meg ilyenek. 🙂

          Kedvelés

  6. Mi tavaly elmentünk a Tegyeszhez. Nem szóltunk senkinek, nem akartuk, hogy beleéljék magukat. Szerettünk volna még egy kistesót. Azt hittük, gyorsabb lesz az örökbefogadás, folyamatosan azt lehet hallani, hogy minél hamarabb a családba helyezést támogatják, minél hamarabb kerüljön a gyermek családba. Nem volt elvárásunk, csak egészséges legyen és 5 évesnél ne legyen idősebb. És jött a hideg zuhany, hogy így is legalább 3-5 évet kell várni. Leblokkoltunk és gondolkodási időt kertünk. Édesapám betegsége, aki azóta sajnos meghalt és a férjem Lehetséges külföldi munkája miatt. Most már bánjuk, hogy nem kezdtünk bele, kisfiam is folyamatosan kérdezi, miért nincs tesója. És tudom, nekem is örökre hiányozni fog.

    Kedvelés

    • Az állami gondozásba kerülő gyerekek nagyobb része nem örökbe adható. A minél előbb családba helyezés arra vonatkozik, hogy szeretnék, ha nem intézetben, hanem nevelőszülőnél, családban élhetnének ezek a gyerekek. Csak a média ezt a pici infót nem teszi hozzá…

      Kedvelés

    • Ha származási kikötésetek sem volt, akkor nem igaz a 3-5 év. Gyakran ezzel riogatnak, nekünk is mondtak négy évet is, mert az átlag annyi, aztán esetünkben egy év sem volt.

      Kedvelés

  7. Zsuzsa, így, hogy az aktát leírtad, már kicsit jobban kezdem érteni, mert egyébként számomra felfoghatatlan – és ezt a férjem is megerősítette – , hogy hogyan történhetett az meg, hogy négyen is visszautasították előttetek a kisfiad. Mi pár hónapja „élőben” láttuk egy játszóházban, de egy kifejezetten szép, szabályos vonásokkal rendelkező, formás, életvidám kisfiú. Igaza van a piaci árusnak, megérte a sorbaállást:)
    A mi aktánk korrekt volt, különösen a pszichológiai vélemény jelentett sokat, de nagyon hasznosnak ítélem azt is, hogy még az első találkozás előtt lehetőségünk volt a nevelőszülővel és a pszichológussal órákig beszélgetni, kérdezni a gyerekről. Ez minden papírra írt információnál többet jelentett.

    Kedvelés

      • Nálunk is ugyanez volt, hogy sokan csak a papírt nézték meg, amelyen borzalmasan rossz képek voltak, és így elutasították. A gyereket magát nem. Bár a férjem mindig azt mondja, hogy örüljünk ennek. Igy kaptuk MI ezt a kis gyönyörű kisfiút. 🙂

        Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s