Visszakérik a babákat? – az első fél év mérlege

Általános

Újdonság a hazai örökbefogadásban, hogy nyílt örökbefogadásnál a lemondó szülő a gyerek hat hetes koráig meggondolhatja magát, és visszakérheti gyereket. Ez a lehetőség március közepétől él az új Polgári Törvénykönyv alapján. (Titkos lemondásnál korábban is megvolt ez a lehetőség.) Utánajártam, hogy hatott ez a változás a nyílt örökbefogadásokra az első fél évben. (A bevezetés óta eltelt fél év szeptember közepén járt le, és az erre rászámított hat hét is letelt nemrég).

Kis háttér: nyílt örökbeadásnál a vér szerinti szülő és az örökbefogadó szülő ismerik egymást. Eddig kétféle típusa létezett. Az egyik a civil szervezet által közvetített. Ezek a szervezetek gondozzák a hozzájuk forduló krízisterheseket, és ha nincs más megoldás, akkor a náluk várakozóknak örökbe adják a babát. A másik a magánutas megoldás volt: ilyenkor az örökbeadó és örökbefogadó már ismerik egymást máshonnan. Március óta ilyen esetekben is kötelező közvetítő szervezetet bevonni, ami a Tegyesz lehet, vagy valamely civil szervezet. Tavaly összesen 200 nyílt (nem rokoni) örökbefogadás történt az országban, ebből számításaim szerint 60-70 magánutas volt, a többi alapítványon vagy egyesületen keresztül zajlott.

2d

Most megkerestem az összes szervezetet, ami nyílt örökbeadást közvetíthet, és nekik szegeztem a kérdést: hány visszalépés történt az első fél évben? A hét civil szervezet és a húsz megyei Tegyesz kapta meg a kérdést.

Az eredmények:

A hét civil szervezet mind válaszolt, náluk nem fordult elő visszalépés az első fél évben.

A húsz megyei Tegyesz közül sajnos nem mindenki felelt, akik válaszoltak, azoknál szintén nem volt ilyen eset.

Informálisan két visszakérési sztorit hallottam, mindkettő magánúton szerzett ügylet volt. Természetesen pletykákból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Lehet, hogy azon megyékben történtek, amelyek nem adtak információt, de az is lehet, hogy egyszerű rémhír. És lehet, hogy pár eset történt még ezen kívül az országban.

Mindenesetre az látható, hogy tömeges visszalépésekről nincs szó.

A civil szervezetek vezetői hangsúlyozták: ha ők hónapokig gondozzák a terhességet, akkor előre megbeszélik a lehetőségeket a szülőanyával, segítenek neki, akárhogy is dönt. Ilyen esetben kicsi a valószínűsége, hogy ebben a hat hétben változtatja meg a döntését. Az egy más helyzet, ha közvetlenül a szülés előtt, vagy esetleg után találkoznak csak a szülőanyával, vagy egy már előre megbeszélt magánutas örökbeadás lepapírozásához kér csak segítséget. A leendő örökbefogadók szemszögéből: aki kiállja a sorát egy civil szervezetnél – szemben egy magánutas akcióval –, annál kicsi az esély, hogy a szülőanya visszakéri a babát. Ha ez mégis előfordulna, az nagy veszteség természetesen, de akkor már a sor elején van, és hamarosan érkezik egy újabb baba.

Ha a konkrét hatása nem is nagy a jogszabály-változásnak, a lélektani hatásai érzékelhetőek, tapasztalták a civilek. Az örökbefogadó szülők félnek, a hat hét alatt „vágják a centit”, számolják a napokat. Nem feltétlenül jó ez a lehetőség az örökbeadóknak sem: ők már szeretnék lezárni magukban ezt a történetet, visszatérni a régi életükbe, és nem újabb hivatalos levél érkezésétől rettegni, mely a jogerőre emelkedésről tudósít.

Talán a legnagyobb dilemma az, hogy az örökbefogadók mit mondjanak a családban élő nagyobb gyerekeknek. Készítsék fel a testvért arra a lehetőségre, hogy vissza kell adni a babát? Vagy ne szóljanak róla, hisz ennek kicsi a valószínűsége? Nem könnyű döntés.

A blogon már sok szó esett a hat hetes meggondolási időről. Néhány idézet:

„Tudom, hogy meggondolhatom magam a szülés után hat hétig. Én nem fogom. Ha már hat hétig ott van a kisgyerek az örökbefogadóknál, nem tartom tisztességesnek visszakérni, hisz az örökbefogadó is érez már valamit a baba iránt.” Léna, leendő örökbeadó

„Hogy merjen így szoptatni az örökbefogadó, ha esetleg vissza kell adni a babát?! Való igaz, hogy ez a kockázat fennáll. De ilyen alapon azt is kérdezhetnénk, hogy addig ne szeretgesse, ne ölelgesse a babát, mert visszakérhetik? A szeretet, a kötődés mindig jár valamennyi kockázattal. Mi van akkor, ha megszeretünk valakit, és aztán elveszítjük?” W. Ungváry Renáta, szoptatási tanácsadó 

„Az új Ptk. megjelenésével különösen megfontolandó, hogy a hat hetes meggondolási idő bevezetésével milyen traumákat élhet át egy már családban élő örökbefogadott vagy vér szerinti gyermek is, látván a hat hét után »visszavett« kistestvér elvitelét.” Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány vezetője

„Az anyák maximálisan megkapják a lehetőséget arra, hogy gondolkozzanak rajta, mit is akarnak. Megpróbáljuk megvédeni az örökbefogadókat a zsarolás lehetőségétől, a vér szerinti szülő csak rajtunk keresztül tarthatja a kapcsolatot. És felhívjuk a vér szerinti szülő figyelmét, hogy nem kaphatják meg a gyereket akkor sem, ha visszavonják a nyilatkozatot. Ez nem publikus. Ez nem úgy működik, hogy öt hét után visszakéri az anya a gyereket és hazaviszi.” Budai Ágnes, Fészek Alapítvány

„Az örökbeadó se tudja lezárni az egészet, mert ott motoszkál benne, mikor telik le a hat hét, tehetne-e valamit. És nem tehetne, hisz olyan a helyzete, azért adja örökbe. Ezek a nők szeretnének túllenni a dolgon.” Mórucz Lajosné, Gólyahír Egyesület

„Lehet észben tartani, hogy az első hat hét még bizonytalan, lehet piros betűvel írni a naptárban a napot, mikor már senki nem veheti el tőlünk a kislányunkat, de nem lehet addig másképp szeretni.” Vicq, örökbefogadó szülő

„ Én ezt teljesen elfogadhatónak tartom, és az örökbefogadók érdekeit nem veszélyezteti, mert ha tényleg szereti a gyereket, és nem csak saját magát, akkor belátja, hogy a gyerek jobban jár, ha mégis a vér szerinti családban nevelkedhet.” Herczog Mária, gyermekvédelmi szakember

Advertisements

101 responses »

  1. Zsuzsa, köszönjük a jó hírt! Ezek szerint, hiába néz mindannyiunkat döntésképtelen hülyének ez a törvény, azért a víz az úr…

    Rögtön jeleznem kell, hogy nem értek egyet Herczog Máriával.

    1. Ez a rendelkezés elfogadhatatlan a szülőanya számára, mert le szeretné zárni, valószínűleg nem azért hozott ilyen döntést, mert olyan igen nagy kedve volt hozzá. Sokan titokban intézik el az egészet, utána meg küldözgetik nekik a hivatalos leveleket az állandó lakcímükre???

    2. A gyerek nem árucikk, amit csak úgy adni-venni lehet. Minden korában érzékeny, érző ember, akit nem szabad ide-oda dobálni. Amellett kérdezem én, mi a gyerek érdeke? Hogy lemondjanak róla, aztán meg visszakérve nem a szülőanyja kapja meg, hanem intézetbe vagy nevelőszülőkhöz kerül, amíg rendeződik a szülő sorsa (ha rendeződik egyáltalán), vagy az, hogy fix, nyugodt háttérrel, veszteségekkel, de azok feldolgozását maximálisan elősegítő környezetben, szerető szülőkkel nőjön fel (akiket mellesleg előtte halálra szivattak mindenféle kérdésekkel meg látogatásokkal, hogy megbizonyosodjanak, hogy jó helyre kerülne oda egy veszteséggel küzdő gyerek)? Jaaa, hogy kit érdekelnek a gyerek érdekei, mert a t. vsz szülőt nézzük, akkor hogy is van ez? Gyermekvédelem??????

    3. Direkt vettem utoljára a saját nézőpontomat és érdekeimet. Nem veszélyezteti az érdekeimet, ha visszaveszik tőlem azt, akit megszerettem??? Még jó, hogy csak a gyerek 6 hetes koráig él ez a szabály, így is gyilkos hangulatba kerülök, ha rá gondolok.
      Azok után, hogy végigcintálták az életemet, kifordították a négy sarkából, várakoztattak évekig, majd újra meghúzkodtak, hogy egyáltalán a kezembe foghassam, hetekig gondozom, és vágom a centit, majd egyszer csak jön az ügyintéző meg a pszichonéni (piszkosul nehéz lehet ez nekik is), és közlik, Kalap urat idézve, hogy “sz**t kapsz te, nem kakaót”!
      De ugye az örökbefogadó szülő kussoljon, mert ha már egyszer volt olyan fogyatékos, hogy nem tudott sajátot csinálni, és neki adtuk másét, akkor igazán fogja be a száját, mert hát hiszen jót tettünk vele, egyébként is tartsa észben a salamoni ítéletet, mert az az anya szeret jobban, amelyik nem engedi ketté vágni. Rágódjon csak tovább ezen a csonton, majd megjön neki a megnyugvás, vagy nem, de az meg kit érdekel, majd kap másikat, persze váratjuk újabb fél éveket, mert hát gyászfeldolgozzon meg regenerálódjon, hátha beüt egy újabb pofon. EZ NEM HASZNÁLTAUTÓ KERESKEDÉS!

    Kedvelés

      • Igen, mert már előre rettegek tőle, a kiszolgáltatottságtól. És nem attól, hogy újra környtan, újra papírok, újra minden. Hanem a várható bánásmódtól, a dilettantizmustól, hogy szánalmas hülyének leszünk kezelve, akik bólogassanak, mert a kérdező gondolkodó ember az nem jó.
        Esküszöm, kötelező olvasmánnyá tenném ezt a blogot minden olyan munkatárs számára, aki gyerekvédelmi területen dolgozik, de az összes politikus és törvényalkotó jogász orrát is beleverném ezekbe a tényekbe, ha módom lenne rá.

        Kedvelés

      • Abszolút megértem Katát, és egyáltalán nem értek egyet semmilyen “hivatalos” magyarázattal. Tényleg a gyerek érdekeit nézik? ugyan már!! Ha úgy lenne akkor pont nem gondolhatná meg magát SENKI! Az örökbefogadószülő sem! Avval sem értek egyet, hogy 30 nap után mondhatja, hogy “bocs mégsem kell a gyerek”

        Tisztelem, megértem és sajnálom is a szülőanyákat, de én nem gondolom, hogy ehhez joguk kellene, hogy legyen. Lemondott, akkor lemondott. és jól írja Kata ez valóban nem használtautó kereskedés… ez egy apró vétlen emberke ÉLETE!!

        Kedvelés

        • Csak, hogy mennyire számít a gyerek: tegnap beszélgettem egy örökbefogadó apukával. Második kislányuk tavaly december 21-én született. Három hétig volt kórházban a teljesen egészséges baba, akkor tudták csak hazavinni, mert addigra lettek meg a papírok. Év vége, karácsony, újév, olyankor a magyar hivatalokban a fű sem nő. Ja, hogy egy egészséges baba emiatt a kórházban marad, ahelyett, hogy szerető családi körben töltené a napjait? Kit érdekel? Mondani bármit lehet. A tettek viszont sokkal beszédesebbek. SEMMIT nem számít a baba, és az új törvény is ezt támasztja alá.

          Kedvelés

            • Mi az igazat mondtuk neki, hogy lehet, hogy a neni, aki megszulte a picit, megis ugy dont, hogy o szeretne nevelni, akkor vissza kell adni. Ha esetleg igy tortenik, akkor lesz majd egy masik baba, aki a testvere lesz. Hat erre o sirt, es konnyek kozott mondta, hogy neki nem kell masik, csak ez az egy. Sajnaltam, de ugy gondoltam, ha esetleg megtortenik (amire kicsi volt az esely), akkor ne erezze ugy, hogy hazudtunk. Szerencsere az nem merult fel benne, hogy esetleg akkor ot is elvehetnek. Bar most hogy igy visszagondolok abban az idoben parszor tett olyan megjegyzeseket, hogy ha x eves lesz akkor o visszamegy tolunk majd abba a korhazba, ahol szuletett.

              Kedvelés

            • Igazából nem mondtunk neki olyat, hogy még nem biztos, meg hogy visszakérhetik. Illetve talán valami olyat, hogy egyenlőre vendégségben van, és reméljük, marad is. Ő szerintem meg sem értette volna. Hiába lesz nemsokára 5 éves, sok szempontból még csak 3 éves lesz, mert tulajdonképpen tényleg nulláról kezdte két évesen, mikor hozzánk került. Mivel az idegrendszerében a mozgásfejlődés megkavarása miatt komoly lemaradás volt, sok elvont dologgal nem foglalkozik még, és ilyen a gyerekszületés is, vagy a saját származása is. A férjemmel mindig azt beszéltük, hogy ha látni fogjuk a konkrét életadót, akkor azt is látjuk majd, hogy mennyire gondolja komolyan – és hát a mi babánk életadója nagyon elszántnak tűnt. Ettől függetlenül az ördög nem alszik, és néha belémnyilalt a gyomorideg, de nem mondom, hogy folyamatosan ezen kattogott az agyam. Csak nem tudtunk igazán örülni. Nem tudom, mit lett volna, ha vissza kell adni a kicsit. A nagy nem értette volna meg. Ráadásul annyira örült neki, hogy végre itt a baba. Azóta is szinte minden nap, ha kinyitja a szemét az első kérdése az, hogy hol a tesó. És amkor letelt a 6 hét, akkor sem tudtunk igazán örülni, csak néztük egymást a férjemmel másnap és azt kérdeztük egymástól, akkor most már tényleg örülhetünk, most már nem vihetik el? Annyira bennünk volt már, hogy nem szabad még felszabadultan örülni, hogy amikor már lehetett volna, már akkor sem tudtunk. Nem tudom, mennyire van összefüggés, de a baba eleinte hasfájós volt, és a dolog nagyjából azután oldódott meg, hogy meglett a végleges papír. Akár belemagyarázás is lehet, de a kisgyerekeknek nagyon érzékeny radarjaik vannak.

              Kedvelés

            • Nálunk hamarosan aktuális lesz, ugye mi a naggyal már végigéltük a hat hetet, és meséltem is neki már arról, hogy hazahoztuk a kórházból, megnézték, hogy ő tényleg a mi kisbabánk-e, majd mikor látták, hogy igen, akkor örökbefogadhattuk, ami azt jelenti, hogy mindig-mindig a mi kislányunk lesz már, és soha többet nem veheti el senki, és örökre nagyon fogjuk szeretni. Úgyhogy a kicsi kapcsán is valami ilyet fogok mondani neki, hogy megvan az a kisbaba, aki valószínűleg az ő testvére, és most nézik meg, hogy tényleg az ő testvére-e, vagy mégis másnak a kisbabája, de amíg kiderül, hogy ki az igazi anyukája, apukája és testvére, addig is sok szeretgetésre van szüksége. Arról már beszélgettünk, hogy az X. néninek az a munkája, hogy megkeresse a babáknak az igazi családját.

              Kedvelés

            • Nekünk muszáj volt konkrétan elmondani neki mindent, 5 éves volt a nagy, de eléggé képben volt. Nagyon rég mondogatta már, hogy várja a kistesót, meg hogy fogadjunk örökbe egy kisbabát. Rendszeresen kérdezgette, hogy mikor születik már meg. Nincs nap, hogy nem mondaná el, hogy mennyire imádja. Ha vissza kellett volna adni, szerintem őt viselte volna meg a legjobban. Szerencsére ez nem történt meg. Én a 6 hét alatt mindennap szuggeráltam, hogy minden rendben lesz. Mikor letelt a 6 hét mondtuk a nagynak, hogy már örökké velünk marad a pici.

              Kedvelés

          • Vicces is lehetne, ha nem lenne szomorú, hogy én ezért drukkoltam, hogy még véletlenül se karácsony környékén, esetleg augsztusban jöjjön a telefon, hogy megszületett a bébink, mert akkor tuti végeláthatatlan lesz az ügyintézés, ha lesz egyáltalán… a kicsinél sikerült belefutni egy március 15-i hosszú hétvégébe, de “csak” 1 hetet csúsztunk…

            Kedvelés

            • De januárban se jó, mert akkor még “józanodunk meg hát csinálni is kéne valamit, de nincs kedvemmmm”. A nyári szabadságolás is necces.
              Szóval amikor igazán történik valami az kb. március-április-május (amíg bejön a meleg) és a szeptember (közepe) – október (kivéve okt. 23. – nov. 2.) – november – december (15-ig, ha…)
              Áfával 6 hónapot törik magukat, és a tanárok vannak utálva össznépileg…

              Kedvelés

            • Hercog Mária nyilatkozata szerintem is elfogadhatatlan, nekem úgy tűnik, hogy a meglévő törvényt akarja csak bevédeni – kíváncsi leszek majd az egész interjúra.

              Kedvelés

        • Szerintem kisebb sérülés a gyereknek, ha valaki 30 nap után azt mondja, hogy asszem ez nekem mégsem megy, mint utána egy életet leélni azzal, aki már 30 nap után rájött, hogy ő mégsem az a gyerek, akit el tudna fogadni. Szerintem a gyerek érdeke a szeretve levés, nem az, hogy senki ne gondolhassa meg magát. Amúgy ha ilyenkor nem gondolhatná meg magát az a néhány ember, aki egyébként megteszi, akkor azt gyanítom, majd később az első problémánál kérné a felbontást (ha eleve sem tudta elfogadni valamiért, akkor a nehézségekkel együtt hogyan?), és akkor sem lenne könnyebb a gyereknek.

          Kedvelés

          • Avval teljesen egyetértek, hogy kisebb sérülés a gyereknek, ha “csak” 30 napig (vagy még kevesebb ideig) kell azt éreznie, hogy őt bizonyon ezek a szülők sem akarják, de vhogy akkor sem tudok ilyen megértő lenni…
            Felnőtt emberek, évek óta szeretnének gyereket, az örökbefogadás mellett döntenek, tanfolyamra mennek, tegyeszhez, pszichológushoz, gyámhivatalba, várakoznak éveket, van idejük mérlegelni magukban, hogy mikor és milyen gyereket tudnak vállalni. Nekem az egyáltalán nem elfogadható, hogy hetekig ismerkedik egy bármilyen korú gyerekkel, úgy dönt, hogy hazaviszi, és akkor utána azt mondja, hogy “ja bocs, ezt a gyereket nem szeretném, de majd kérek egy másikat…”

            Nem, ne legyen lehetőség meggondolnia magát senkinek, hozzunk már felelős döntést felnőttként!

            Kedvelés

            • A 6 hetes meggondolás a szülőanya részéről csak a gyerek 6 hetes koráig ér, ha ennél idősebb babát fogadunk örökbe, ott már ilyenről szó sincs. Nem hinném azonban, h volt valaha olyan, hogy öf szülők egy ennyi idős gyerek kapcsán visszaléptek volna.
              Viszont ha idősebb a gyerek, ott már szokniuk kell egymást az új szülővel. Az ügyintézőnk azt mondta, figyeljük magunkat, mert ha bennünk a legkisebb kétely is felmerül, és azt látjuk, h nem lesz ez így jó, akkor inkább mondjunk nemet, minthogy egész életünkben a rossz döntés levét igyuk mindhárman. Én nem ítélem el azt, aki nemet mond, csak tegye meg időben, h a gyereket ki tudják ajánlani másnak, rátermettebbnek.
              Ez Suginak ment, nem tudom, hova rakja a rendszer.

              Kedvelés

            • Ja meg még azt elfelejtettem írni, h aki nemet mond, nem kerül hátrébb, de azért elbeszélgetnek vele, h feltárják az okokat. Nem jön addig a következő. Van olyan ok persze, ami kiveri a biztosítékot.

              Kedvelés

            • Én hallottam már olyanról, ahol volt származási kikötés, úgy volt, hogy a babának “hófehér a pedigréje”, aztán ahogy “kupálódott ki” a születés után, egyre cigánygyerekesebb formája lett, és visszaadták kb. talán 2 hetesen. Egyrészt ezt mondtam én is, hogy jó ég, ennyi ideig aranyos, kedves, szeretem, utána meg átavanzsál “büdös cigánygyerekké”, az hogy is van; de jobban megnézve igen jó, hogy mondhattak nemet, annak a gyereknek ott valószínűleg pokol lett volna az élete. (Onnan tudom, mert aztán szóba kerültünk nála következő szülőjelöltnek, de aztán mégis “visszahappolta” a saját megyéje).
              Továbbra is azt mondom, hogy ez a gyerek elemi érdeke; biztos vagyok benne, hogy utána olyan családba került, ahol nem volt gond, hogy barnul-e tovább.

              Kedvelés

    • Tele vagy indulattal, de igazad van. Nekem is kinyilik a bicska a zsebemben, ha a hivatalos részére gondolok. Szörnyő, amikbe belefutottunk, és bizony, elég fura a gyerekekkel szembeni hozzáállás.

      Kedvelés

  2. Maximálisan egyetértek Katával! Rendkívül fájdalmasan érintene, ha végre sor kerül arra, hogy megérkezett a várva várt baba, majd 4-5 hét múlva vissza kellene adnunk.
    Valami viszont még mindig nem tiszta nekem. Mondjátok már meg, hogy hogyan jönnek létre a magánutas megoldások? Annyit gondolkodtam már rajta, de egyszerűen el se tudom képzelni. Honnan is ismerhetnék meg egy gyermekét örökbe adni szándékozó lányt/nőt? Nyilván ők nem reklámozzák, hogy ez az elképzelésem, örökbeadnám, ki szeretné… HOGYAN MŰKÖDIK EZ?
    A juttatásokról, ügyintézésről szóló bejegyzést nagyon várom!

    Kedvelés

    • Kata, mi együtt voltunk anno egy házaspárra tanfolyamon, akik magánúton fogadtak örökbe. Ott úgy értesültek a terhességről, hogy a feleség huga egyetemista volt, és az egyetemista társa lett terhes, de – érthető okok miatt – nem tudta/tudták vállalni a babát.

      Kedvelés

      • OK, ez tényleg egy lehetséges mód, de évente 60-70 ilyen megoldás? Én pl. beszéltem több védőnővel a városban, kértem őket, hogy ha tudnak ilyen lányról, akkor szóljanak. Mind azt mondta, hogy ilyennel (egyáltalán olyannal, aki örökbe adná) még nem találkoztak (37 ezres város+vonzáskörzet). Ők olyan esetekkel találkoznak, hogy otthagyja a kórházban, ill. később kiemelik a családból, mert nem gondozzák a babát/gyermeket megfelelően.

        Kedvelés

      1. Tényleg ismerik egymást valahonnan.
      2. Interneten hirdet az örökbefogadó, esetleg az örökbeadó (a Hoxa fórumra minden héten felrak valaki egy ilyen hirdetést).
      3. Olyan személy közvetít, akinek nincs erre jogosultsága, de hivatásszerűen kapcsolatba kerül krízisterhesekkel (szülésznő, orvos, védőnő, szociális munkás stb.)
        Ezek szürke megoldások.

      Ezen felül az évi 100 rokoni, házastársi örökbefogadás egy része is kamu apasági nyilatkozattal lefedezett örökbeadás.

      Az idei törvény ezeket megszigorította.

      Kedvelés

      • Nagyon jó, hogy ez meg lett szigorítva. Nem tudom, hogy teljesen ki lehetett-e zárni ezzel azokat a “jóindulatú” orvosokat és kollégáikat, akik ezzel üzletszerűen foglalkoztak.

        Kedvelés

          • De a szervezeteknek nem tűnik fel? Vagy nehezen bizonyítható? Elég lelkiismeretesnek tűnnek ezek a szervezetek, nem akarom azt gondolni, hogy nekik mindegy vagy rosszabbat.

            Kedvelés

            • Nem feltétlenül “üzletszerűen foglalkoznak” ezzel azok, akik vmilyen módon kapcsolatba kerülnek a szülőanyával, és szólnak egy általuk ismert örökbefogadni szándékozó párnak. Létezik a jószándék és a segíteni akarás is, ahogy az alapítványoknál is.

              Kicsit úgy érzem, hogy negatív felhangja van itt is a magánutas megoldásnak, mintha feltétlenül vmi elítélendő dolog lenne a háttérben. 😦

              Kedvelés

            • Nálam onnan jön, hogy alapítványvezető állította, hogy ez egy létező problematikus jelenség, ahol szülészorvosok a jószándékon túli indíttatásból keresnek öf szülőket a problémás helyzetbe került anyáknak. Az ehhez szükséges szakértelem és információk nélkül, amik mindkét felek védik.

              Természetesen nem állítom, hogy minden ilyen magánutas öf-nál pénzmozgás van.

              Kedvelés

            • Sugi,
              a magánút sokféle esetet fog össze.
              Lehet, hogy az orvos, szülésznő egy olyan nőnek javasolja az örökbeadást, aki erről a lehetőségről nem is tud, és otthagyta volna a kórházban a babát, aki egy évre állami gondozásba került volna.
              Lehet, hogy egy olyannak, aki már eldöntötte a titkos vagy nyílt örökbeadást, de inkább ismerősnek (ismerős ismerősének adja).
              Lehet, hogy merő jószándékból.
              Lehet, hogy kap a közvetítő pénzt, vagy épp a szülőanya.

              Ezeket nem lehet egy kalap alá venni.

              Talán úgy lehet mondani, hogy kontrollálatlan, mi történik.

              Kedvelés

            • Az „örökbeadó anyát keresek” fórumokon szerzett műveltségem szerint ezekhez az un. harmadik típusú találkozásokhoz nem az alapítványok, nem is orvosok, hanem leginkább ügyvédek nyújtanak segítséget. Most hogy búvárkodtam a Parlament honlapján, viszont arra is ráakadtam, hogy a jogalkotók is résen vannak a Ptk. indoklása szerint:
              „A Javaslat a megtámadási okok körét kiegészítve, nevesíti azt az esetet, amikor az apai elismerő nyilatkozatot jogszabályi rendelkezések megkerülése céljából tették. Ilyen eset lehet például, ha az apai elismerő nyilatkozatot az örökbefogadási szabályok kijátszása céljából tették. Az utóbbi években elterjedt, hogy az örökbefogadni szándékozó – de örökbefogadásra alkalmasságot igazoló gyámhatósági határozatot szerezni nem tudó –férfi apai elismerő nyilatkozatot tesz a rendezetlen családi jogállású gyermekre, majd felesége házastársi örökbefogadás engedélyezését kéri. Így az örökbefogadás eljárás megkerülésével, ellenőrizetlen körülmények közé kerülhet a gyermek. Természetesen ilyen esetben is szűk határidőn belül és csak akkor van mód az apai elismerő nyilatkozat ügyész vagy gyámhatóság általi megtámadására, ha az a gyermek érdekeivel nem áll ellentétben.”

              Kedvelés

            • Jé, milyen ravasz, és milyen logikus egy lépés ez, igazi kiskapu! (Őszinte rácsodálkozás, nem helyeslés)

              Kedvelés

            • Ravasz, csak ha épp meggondolja magát az életadó( az apai elismerő után, de az öf előtt), akkor az apai elismerő nyilatkozatot tett férfi fizetheti a gyerektartást….

              Kedvelés

            • Nem ám bujtogatásnak szántam, inkább elrettentésnek, meg az alapítványok védelmében is. Én úgy érzékeltem, hogy ezek az ügyek akkor kerültek előtérbe, amikor a vér szerinti apák elkezdték hallatni a hangjukat. Egy olyan apa peréről olvastam, aki 8 éven keresztül küzdött a gyerekéért, próbálta érvényesíteni, hogy ő a családi örökbefogadással örökbe adott gyermek apja, megjárta a teljes magyar bírói utat, majd elment Strasbourgba is, de hiába, elutasították, hogy bizonyíthassa az apaságát. Viszont ennek az ítéletnek a szövege nyilvános, ha valakit érdekel:
              http://hudoc.echr.coe.int/sites/eng/pages/search.aspx?i=001-116373#{“itemid”:[“001-116373”]}
              Ami a legszomorúbb ilyen esetekben maga a gyerek, amikor megtudja az örökbefogadása körülményeit, mert persze minden kiderül egyszer, ez hogyan fogja érintetni, mit fog érezni a szülei iránt.

              Kedvelés

            • Hat ez az Angela, en biztos nem mennek bele ilyenekbe, nem tudnek a gyerekem szemebe nezni. A gyereket is sokkolna, ha kiderul egy ilyen ugylet.

              Egyszer mar kerdeztem itt a “Mint gyermeklancfu bobitaja” cimu film kapcsan, hogy Magyaro-on mi a helyzet ilyen esetekben. Ha az apa nem tud rola, hogy gyereke szuletett es orokbeadtak, de kesobb vhogy a tudomasara jut. Akkor ezek szerint itthon a vsz-i apa nem tehet semmit.

              Kedvelés

            • Előbb-utóbb meg kell mondani a gyereknek, hogy hogyan került a családba és milyen sztori az már, hogy apád fals apasági nyilatkozatot tett, azzal hozott el a kórházból egy másik nénitől…Pff.

              Kedvelés

  3. Herczog Mária mivel támasztotta alá a fent olvasható kijelentését? Folytattak ilyen jellegű kutatásokat?
    5-6 éve olvastam egy külföldi tanulmányt, amiben 1) “hagyományos”, 2) örökbefogadott, 3) nevelő szülőknél nevelkedett és 4) örökbeadni szánt, de a szülőanya által mégis megtartott gyerekeket vizsgáltak cirka 16-18 éves korukig, magatartásilag, tanulásilag. És a különféle problémák mennyisége 1-től 4-ig nőtt. Vagyis a “mégis megtartott” gyerekek jártak a legrosszabbul. Forrást légyszi ne kérjetek, nem tartottam meg a cikket. De ha Herczog Mária se tudja tudományosan igazolni a véleményét, akkor az a vélemény se sokkal magalapozottabb.

    Kedvelés

    • Ide azzal a cikkel! Próbálj visszaemlékezni kérlek. Angolul volt? Hol olvastad? Mik a kulcsszavak?

      Az eredménnyel nekem az a gondom, hogy nyilván nem ok nélkül merült fel az örökbeadás a családban, biztos volt valamilyen nagy probléma (mélyszegénység, börtön, tini anyuka stb.), ami a megtartás után is éreztette hatását.

      Kedvelés

    • Az írást feltúrtam, újraolvastam, és pontosítanék: a 3. és 4. csoport között nincs nagy eltérés. De ezt legalább már tudományos hivatkozással alátámasztva tudom állítani. 🙂 (A Brodzinsky, D.M. & Schechter, M.D. (eds) (1990) The Psychology of Adoption c. könyvben van a tanulmány)

      Kedvelés

  4. Ez a hat hetes dolgot a nyílt örökbefogadásba teljesen fölösleges viszont nagyon ártalmas volt bevezetni, és csak fölösleges stresszt okoz mindkét családnak. Mi bevállaltuk volna a titkosat is, mert a gyerek érdeke az, hogy szeressék, nem lehet őt emiatt 6 hétig váratni, az a 6 hét pont a legfontosabb az ő érzelmi fejlődése miatt is, akkor igényli ő a legtöbb testi kontaktust, szeretgetést, és napról napra változik, fejlődik, minden nap rengeteg újat tud csinálni. Sajnálom, hogy a szakemberek így gondolkodnak. Tisztában vagyok vele, hogy a szülőanyának joga van meggondolni magát, de szerintem ők is tudják, hogy ezt az aláírásig kell eldönteni, ami így is a 3.-7. nap között van szerencsés esetben (ha az anya is, a baba is rendben van és hazamehet a kórházból), azt is elfogadom, hogy miután hazament a családja körébe (ha az aláírásig ezt nem tehette meg pl.), néhány napig még előfordulhat, hogy mégis haza akarná vinni a babát, na de 6 hét az elég sok.
    Egyébként azt hallottam szakemberektől, hogy amíg ez nem volt, addig ha visszakérték volna a babát, akkor inkább felbontották az örökbefogadást, de az más, ahhoz tényleg nagyon-nagyon akarnia kell vissza, és ilyen esetben nekünk is megértőnek kellene lenni, hiszen mi nem elvenni akarjuk tőlük a babát hanem elfogadjuk, hogy ránk bízzák, ez mindig közös döntés, és ők is szeretnék lezárni magukban, miután az örökbefogadók hazavitték a babát.
    Persze elfogadjuk, hogy ez lett a törvény, nincs mit tenni, így is vállaljuk a testvért, majd a nagy tesónak kitalálunk valami magyarázatot, ami megfelel a valóságnak, hogyha vissza kell mégis adni a kicsit, mégse lesz az a baba a tesója, (pl. kiderült, hogy ő mégse az ő tesója lesz, hanem egy másik kisfiúé/kislányé, mert összekevert valamit a gólya 😦 ) de egyelőre erre gondolni sem akarunk. 6 hétig nem merjük neki fixre mondani, csak azt, hogy jön hozzánk egy baba, és nagyon reméljük, hogy ő lesz a tesója, és addig is úgy fogjuk szeretni, mintha ő lenne a tesója.
    A magánutasról nekünk is vannak elképzeléseink, de nem kell mindig rosszra gondolni, van olyan, hogy tágabb családon belül történik, vagy pl. egyházon belül ismerik meg egymást, esetleg a pap/lelkész közvetítésével, aki tudja mindenkinek a lelki gondját-baját, hogy ki van “bajban” és ki vár örökbefogadásra. És van, aki “vesz magának egy gyereket”, ezt mi nem tartjuk elfogadhatónak, és rengeteg buktatója is van, valamint az egész életen át tartó rettegés, hogy kiderül, és zsarolhatóság, ezért inkább kivártuk a sorunkat.

    Kedvelés

    • Azt magyarázza meg nekem valaki, de komolyan, hogy hogy van ez, hogy mindenki feleslegesnek, meg értelmetlennek látja ezt a 6 hetet, mert a szülőanya már milyen stabilan döntött, meg minden, és milyen felesleges, aztán meg mégis mindenki stresszforrást emleget. Én konkrétan attól stresszeltem, hogy visszakéri a szülőanya, és akkor hogy fog hiányozni, meg hogy fogjuk kibírni/túlélni; de mitől stresszel az, aki szerint ez a 6 hét tökfölösleges, mert a szülőanyák úgysem gondolják meg magukat sosem?
      Egyébként 2 variációt is el tudok képzelni, amiért meggondolhatja magát a szülőanya, az egyik, hogy a szüléstől kezdve már nem egy fiktív entitásról beszélünk, hanem egy hús-vér gyerekről, és akkor már esetleg más köveket mozgat meg az ember, hogy mégiscsak megoldja a közös életet (tudom, rúgott a pocakban is, de azért az mégsem ugyanaz); illetve hogy valaki a családból mégis rájön, mi történt, és mégiscsak ajánl segítséget, amit korábban a szülőanya elképzelhetetlennek tartott.
      Amit tök komolyan foglalkoztat már egy ideje, pláne, hogy ezt több helyen láttam leírva, hogy akkor felbontás, stb… ha valaki lemond a gyerekéről (konkrét valaki javára, vagy bárhogy), és ezzel gyakorlatilag az adott gyereket illető minden joga megszűnik, és átszáll az örökbefogadókra, de ők felbontják, mert meggondolta magát a vsz anya, és megsajnálják, ilyen esetben a gyereknek jogilag még valaha lehet bármi kösze a vsz. szülőhöz, vagy ez az úgyis felbontanánk hogy visszakapja ez egy szép lózung?

      Kedvelés

        • Erre, a fent is írtra, amit már máshol is hallottam érvként a 6 hét ellen, hogy ha a szülőanya komolyan meggondolja magát, akkor majd úgyis felbontjuk az öf-et akkor is, ha nem kötelez a törvény, és mi sem természetesebb, mint hogy akkor visszaadjuk; és tényleg érdekel, hogy egy létrejött és felbontott öf után van bármi mód arra, hogy a vérszerintiekhez kerüljön (vissza) a gyerek, vagy a továbbiakban majd kallódik a rendszerben, és végül a két szék közül a pad alá esik? Szóval, ha nem lenne a 6 hét/amíg nem volt, vagy most, hogy van, a 6 hét letelte után később, tényleg van ilyen, hogy ha a szülőanya mégis akarná, az örökbefogadó “nagylelkűen” visszaadná, akkor visszakerülhet? Hisz’ a vsz-ieknek elvileg már semmi jogkörük nincs a gyerekkel kapcsolatban, vagy rosszul gondolom?

          Kedvelés

          • Hallottam olyan esetről, mikor a hat hét bevezetése előtt nyíltnál a szülőanya szerette volna visszakapni a gyereket, és az örökbefogadók visszaadták.
            Mivel van négy hét próbaidő, gondolom nem felbontani kellett az örökbefogadást, csak egyszerűen annak a végén nem fogadták örökbe. Úgy tudom, vissza is kapta a szülőanya.

            A hat hetet lehet úgyis nézni, hogy ennek egy észszerű korlátot szab. Mert ha egy hétig meggondolja magát, rendben, két hétig, oké, de mi van, ha fél vagy egy év után jut eszébe, hogy kell neki a gyerek?

            Kedvelés

            • Oké, de ilyenkor az egy hónap az örökbefogadóra vonatkozik, és akkor kezd ketyegni, ha már a szülőanya lemondott a jogairól, nem? Ha nem, akkor tkp. eddig is volt burkolt formában 4 hét meggondolási ideje a rendszerben?
              Egyébként jól érzed, pont ezért kérdezem, mert ha lehetséges, hogy visszakapja a jogait valaha, ha az örökbefogadó lemond a gyerekről, akkor mi akadályoz meg valakit, hogy fél év után mégis újra szerelembe esett a gyerek apjával/3 év múlva kiderül, hogy mégsem tud újabbat szülni, akkor ott kaparja a kaput, zaklasson és zsaroljon olyat, aki nyíltan fogadta örökbe az ő gyerekét, csak a rendőrségi távoltartási végzés?
              Ugyanis nekem a 6 hét ellen nincs kifogásom, azt teljesen megérthetőnek és elfogadhatónak gondolom, viszont arra a tudatra meg szükségem van, hogy ez semmilyen formában nem visszacsinálható ezt követően semmi szín alatt. Ha ebben a hitemben megingattok, akkor gyorsan elvágtatok az ügyintézőhöz, és elmondom neki, hogy nyíltat mégsem kérek, köszi.(Persze azért előtte megkérdezem, ő mit gondol a visszacsinálhatóságról…)

              Kedvelés

            • Vicq,
              eddig semmilyen joga nem volt semmire a szülőanyának lemondás után. Ha az örökbefogadók visszaadták mégis a gyereket, az jófejségből történt.
              De volt egy ilyen eset a sok százból.
              Semmi ok pánikra.

              Nem, kihelyezéstől ketyeg az idő, hat hétig, onnantól végleges.

              Kedvelés

            • Vicq-nek válaszolok, csak nála már nincs gomb. Szóval nyíltnál ez most úgy van, hogy a kihelyező határozatban az volt, hogy a szülőanya szülői jogait felfüggesztették és én lettem kijelölve családba fogadó gyámként. Tehát nem azonnal veszti el a szülői jogait, azt a véglegesítő határozatban vonták meg tőle, miután letelt a 6 hét.

              Kedvelés

            • Most, a 6 hét miatt csak felfüggesztve van, ezt értem (ugye a titkosnál annyival másképp van/volt, hogy hivatásos gyám vvan a 6 hét alatt, amíg a szülő jogai csak szünetelnek). De eddig a lemondással, meg most a hat hét után elvileg elvesztette a vsz a jogait, és utána az örökbefogadónak hogyan áll módjában “jófejnek” lenni és visszaadni a vsz-nek? Visszanyerheti a vsz a jogait, miután már nem felfüggesztve van, hanem lemondott róla? mert az oké, hogy az örökbefogadó lemondhat, ha jófej, meg ha akar, de a vsz tényleg visszakaphatja ilyenkor, mikor elvileg neki már nincs jogköre? És akkor tényleg itt a kérdés, hogy meddig? Mert oké, ha én önszántamból vagyok jófej, meg másik kérdés, ha azért vagyok jófej, hogy legalább a másik gyerek(ek)et védjem… Ezért kérdezem, hogy ha ez működik, hogy a vsz visszanyerheti a jogait azt követően, hogy már véglegesen lemondott elvileg, akkor mi védi meg az örökbefogadót attól, hogy a “jófejséget” beláttassák vele, hogy az ő érdeke?
              Vagy a 4 hétben eddig is csak szüneteltek a jogai, és ez ezért volt lehetséges? Mert akkor tkp burkoltan eddig is volt meggondolási ideje a nyíltban is a vsz-nek, csak most ki is van mondva.

              Kedvelés

            • Ja, és nem az esetszám miatt pánikolok, hanem az elv miatt. Mert ha a végleges lemondás után is jófejségből visszakaphatja, akkor az azt jelenti, hogy a gyerek élete során bármeddig van rá esélye a vsznek, hogy visszakaphatja, és láthatja értelmét esetleges nyomásgyakorlásnak, mert elvileg lehetséges. Ha viszont ez így van, akkor meg mégiscsak örülök, hogy az én gyerekem szülőanyja nem tudja, hol lakunk. Mert nem érdekelne, hány darab van, ha az enyém lenne az egyik.

              Kedvelés

            • Vicq!
              Korábban úgy volt a nyílt öf-nál, hogy a 30 napos kihelyező határozat után fellebbezhetett volna a vérszerinti, de nem kapta volna vissza a babát. Erre nálunk nyomatékosan felhívta a gyámhivatalos ügyintéző a vérszerinti figyelmét, hogy ugyan az áll a papíron, hogy fellebbezhet, de ez nem jelentette volna azt, hogy visszakapja, “csak” annyit, hogy tőlünk elveszik, csecsemőotthonba kerül, és elindul egy akár évekig is tartó procedúra, mire visszakapja a gyereket, ha egyáltalán…. 😦
              Ezzel a 6 hetes meggondolási idővel én sokkal bizonytalanabbnak érzem a dolgot. Engem ez is visszatart egy újabb örökbefogadástól, persze nem csak ez, de a pro és kontra érvekben ez nálam elég hangsúlyosan szerepel. 😦

              Kedvelés

            • Tehát akkor tulajdonképpen eddig is volt egy burkolt 4 hét (+0-15 map fellebbezési idő) meggondolási lehetőség a szülőanyának nyíltban is, amit most nem burkolt, nyíltan kommunikált 6 hétté tettek? Akkor ez azért nem akkora változás. Azt gondolom pont ugyanúgy nézték ilyen esetben eddig is, meg eztán is, hogy az otthoni körülmények alkalmasak-e a hazakerülésre (bár azért gondolom, ez sem feltétlenül húzódik el egy évig)
              Amúgy szerintem csak ez ne tartson vissza, kibírható, túlélhető. Persze ha nem csak ez tart vissza, akkor az másik eset.

              Kedvelés

  5. Szerintem mi éppen “megúsztuk” ezt a törvényt, amikor a kistesót kaptuk, utána lépett hatályba.
    Én nem tudom más nézőpontból szemlélni ezt a helyzetet, csak a nagyobb gyerekeméből. Azt gondolom családilag belehaltunk volna (mind a hárman!), ha úgy alakul a történet, hogy mégis visszakérik a kicsit. Nem véletlen, hogy örökbefogadóként nem lehetünk nevelőszülők! Mégis milyen biztonságérzete lehetne egy gyermeknek, akinek a testvérét elviszik? És neki hiába magyaráznám, hogy mit jelent a vérszerinti-státusz védelme, amit én felnőttként nyilván megértek.
    Szerintem ez a törvény “lelketlen”, mindhárom fél szenvedéseit és bizonytalanságát hosszabbítja csak!!! 😦 És ez kinek jó???
    Hangsúlyozom, hogy értem az alap filozófiát mögötte, de nincs átgondolva és nem életszerű. És ezen kívül nagyon kíváncsi lennék, hogy egy-egy ilyen törvény megalkotásakor mennyire veszik figyelembe az érintettek és a szakemberek több éves tapasztalatát, véleményét? Mert egészen biztosan felszólaltak ellene…!

    Kedvelés

    • Andi, legjobb tudomásom szerint megkérdezték az összes civil szervezetet, hogy mi a véleményünk erről. Mindannyian ellenezték. A törvényt mégis elfogadták. De azért elmondhatják, hogy konzultáltak előtte a civil szférával. Csak minek?

      Kedvelés

  6. Lenne egy kérdésem: ha az örökbeadó egyébként rendezett anyagi és szociális körülmények közt él, akkor sem kerül vissza hozzá rögtön a gyereke? Gondolom, ez nem túl gyakori eset, csak elméleti jelleggel érdekel. Bevallom, meglepett, hogy ha valaki meggondolja magát, utána nem kapja vissza automatikusan a gyerekét.

    Kedvelés

    • Én úgy tudom, de javítsatok ki, ha nem így van, átmenetileg nevelőszülőhöz vagy gyerekotthonba kerül a gyerek, ha visszakérik, mert. Amíg áthalad a dolog a bürokrácia torkán, addig nem kaphatja vissza a vsz szülő, és őt is vizsgálják, mielőtt kihelyezik a gyereket, mint ahogy teszik ezt a többi gyereknél is, akiket kiemelnek a családból, és ideiglenesen állami gondozásba kerülnek.

      Kedvelés

    • Visszakapja, de lehet, hogy nem azonnal, neki is vizsgálják a körülményeit, a család jövedelmét, talán még az egészségi állapotát is, s ha alkalmasnak találják akkor visszakapja. Az is lehet a vége, hogy se hozzá, se az örökbefogadókhoz nem kerülhet vissza, mert tőlük azonnal elviszik, ha jól értettem, bár erre nem hallottunk konkrét példát 😦
      Eddig olyan példát hallottam csak, elég sokat, hogy még az aláírás előtt gondolta meg magát az anyuka (és sokszor az apuka), és hazavitte, azóta is neveli.

      Kedvelés

  7. Én ebben a kérdésben nem vagyok érintett, így talán tárgyilagosabban tudom nézni és mégsem értem, hogy mire jó ez a meggondolási idő ebben a formában. Nézegettem a gyerekjogi egyezményt is, hátha valamilyen nemzetközi norma miatt vált szükségessé ez a módosítás, de nekem abból sem derült ki semmi ilyen. Azt tudja valaki, hogy voltaképpen a jogalkotó milyen szándékkal, indoklással vezette be ezt a jogszabály módosítást, ha ennyire ellenezte minden olyan szervezet, akik a nyílt örökbefogadásban tapasztalatokkal rendelkeznek?

    Kedvelés

    • Szerintem nem csak a civilek elleneztek. Mikor a 2. of-t inteztuk, a gyamhivatalban beszelgettunk az ugyintezokkel, ok is hatarozottan rossz dolognak tartottak, sot a titkosnal is. Azt mondtak, ugy latszik, hogy a gyerek nem is szamit, csak a vsz-t vedi a torveny.

      Kedvelés

    • A jogalkotó magasan tesz mindenki, de főleg a szakemberek véleményére. Nem konzultál, csak úgy tesz. Enged tüntetni, de aztán úgyis az lesz, amit ők ott fenn az éteri magasságokban kigondoltak. Ez nem diktatúra – há hiszen lehet beszélni – hanem a süket fülek és a mély zsebek országa.
      Na de a témánál maradva, én úgy tudom, az volt az egyik érv az volt, hogy a hormonok befolyásolják az ítélőképességet, és a gyerekágyi időszak után komolyabban lehet venni a döntést, megalázva ezzel a szülőanyákat…

      Kedvelés

    • Volt egy olyan cél, hogy egységesítsék a nyílt és titkos örökbefogadást. Titkosnál eddig is meggondolhatta magát a szülő hat hétig.

      Kiolvasható egy olyan szándék a törvényből, hogy a nyílt örökbefogadást professzionalizálják, például kötelező közvetítő szervezetet bevonni.

      Kedvelés

      • Zsuzsa, szeretem, hogy ilyen tárgyilagosan és elfogadóan tudsz viszonyulni mindenkihez és mindenhez, még a jogalkotóhoz is.
        Azért a kisördög csak motoszkált bennem, végül megnéztem a Parlament honlapján a Ptk. indoklását. (T/7971 iromány)
        A több száz oldalas részletes indokolás e tekintetben ezt a néhány sort tartalmazza:
        „A Javaslat a hatályos joghoz hasonlóan különbséget tesz nyílt és titkos örökbefogadás
        között. Változást annyiban hoz, hogy egyértelmű definíciót ad mindkét fajta
        örökbefogadásra. Nyílt örökbefogadás az, amikor az örökbe fogadni szándékozó
        személy és a vér szerinti szülő ismeri egymást és a vér szerinti szülő e meghatározott
        személy tekintetében járul hozzá gyermeke örökbefogadásához. Titkos az
        örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő olyan módon járul hozzá gyermeke
        örökbefogadásához, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri,
        továbbá, ha a szülő hozzájárulására a törvény értelmében nincs szükség. A Javaslat nyílt
        és titkos örökbefogadás esetén a nyilatkozat visszavonhatóságát egyaránt hat hétben
        jelöli meg, amelyet a gyermek születésétől kell számítani. A Javaslat – a hatályos
        rendelkezésektől eltérően – a visszavonást feltételhez köti; a szülő abban az esetben
        gondolhatja meg magát és vonhatja vissza nyilatkozatát, ha ő maga vagy a gyermek más
        hozzátartozója vállalja a gyermek nevelését.”
        Szerintem hosszabb indoklást is elbírt volna a papír, azt meg különösen nem szeretem, hogy nemcsak, hogy nem indokol, hanem arra a tényre, hogy maga a hat hét meggondolás nyíltnál egy kőkemény változtatás egyáltalán nem hívja fel a szavazó képviselők figyelmét. Ettől valahogy mindig rossz érzésem támad.

        Kedvelés

      • Értem én, hogy egységesíteni akarták a nyílt és a titkos örökbefogadást, de nem értem, hogy miért. A körte és az alma is tök más, annak ellenére, hogy mindkettő gyümölcs. No meg, ha mindenáron egységesíteni akartak, miért nem törölték el a titkosnál is?
        Egyébként úgy tudom, a rendszerváltás óta egyetlen olyan törvény van, amit az egyik színű kormány készített elő, illetve kezdeményezett, és egy másik színű kormány vezetett be ténylegesen. És ez a 6 hetes meggondolási idő a nyílt örökbefogadásokra. Ez volt az egyetlen téma, amiben mindkét oldal egyetértett. 😦

        Kedvelés

        • Most nagyon off leszek. Én úgy látom, de most komolyan, ez tapasztalat, nem indulat, hogy irányító helyzetbe sose az kerül, aki szívvel-lélekkel, keményen dolgozik, és maximálisan ért ahhoz szakmailag és emberileg, amit csinál. Mert annak nincs ideje helyezkedni meg sztárolni magát. Ugyanilyen előmeneteli akadály, ha valaki egyenes és őszinte, mert az veszélyes lehet olyan helyzetben, amikor csúsztatni kell a valagmentés érdekében. Így kerülnek olyanok magas polcra, akiknek fingjuk nincs a valós helyzetről, esetleg csak az elméletről valamennyi, mert a saját előmenetelükkel voltak elfoglalva, és előszeretettel bicikliztek (fölfele nyalunk, lefele taposunk). És Jókait idézném, amikor azt mondom, aki maga nem csinálta, annak csinálta az apja vagy a nagyapja.
          Hozzátenném, van ellenpélda, de nagyon kevés…
          Angéla írta,azt hiszem, hogy meglátása szerint, nem magyarázták el rendesen a tényállást a képviselőknek szavazás előtt. Szerintem néha a józan paraszti ész is hiányzik: különben nem születne olyan tankönyvtörvény, amely elvárja, hogy az írni-olvasni-számolni tanuló elsősök az előző évek kitöltött könyveiből tanuljanak, és lehetőséget sem adnak arra, hogy a napi szinten ezzel foglalkozó szakemberek megoldhassák ezt a problémát, mert minden irányba törvényi aknát helyeztek.
          Emberek, sajnálom, ez nagyon kikívánkozott, nem állt szándékomban politizálni.

          Kedvelés

          • Szerintem nem az a baj, hogy hülyék ülnek fontos helyeken, hanem az, hogy nem hallgatnak azokra, akik értenek az adott témához. Hiszen itt is megkérdezték az összes kapcsolódó szervezetet, ellenezték és mégis bevezették. Na ez a nagy baj!!!

            Kedvelés

            • Ez nem elmélet, hanem napi szintű tapasztalat, és nemcsak öf ügyben, hanem másban is, és ahogy látom, nem csak nekem. Vannak dolgok, amiket legalább egyszer ki kell mondani. Ez most megtörtént, valóban térjünk vissza a fő témához.

              Kedvelés

    • Szerintem mind a magyar, mind a nemzetközi gyermeki jogok védik a gyerek kapcsolattartási jogát a hozzátartozóival, és emiatt van a 6 hetes is… ha lehetősége van a vér szerintiekhez, akkor joga is van hozzájuk.
      Amúgy én mint érintett, egyébként helyeslem (bár nem volt könnyű időszak), én hiszek benne, hogy ha mégis akarja a vsz anyuka, akkor ott a helye. Tudom, hülye vagyok, és szentimentális. De akkor is.

      Kedvelés

      • Nem vagy hülye, ne mondj magadra ilyet. Te most ezt így érzed, látod, gondolod, más meg máshogy (én gyilkos dühöt érzenék a döntéseiért felelősséget vállalni képtelen felnőttek ökörségei miatt – amivel persze sokra mennék, de a “virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék…”), de attól még mindegyik vélekedésnek van létjogosultsága.

        Kedvelés

      • Vicq, lehet,hogy félreérthető volt, amit írtam. Én is maximálisan egyetértek a vér szerinti szülők jogainak védelmével, ennek tartalmi elemeit szerintem az ENSZ gyermeke jogairól szóló egyezmény 21. cikkelye nagyon jól megfogalmazza:
        „Azoknak a részes államoknak, amelyek elfogadják és/vagy engedélyezik az örökbefogadást, biztosítaniuk kell azt, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekei érvényesüljenek, és ezért
        a) gondoskodnak arról, hogy a gyermek örökbefogadását csakis az illetékes hatóságok engedélyezzék, amelyek az ügyre alkalmazandó törvény és eljárások értelmében, valamint valamennyi megbízható adat alapján meggyőződtek arról, hogy figyelemmel a gyermek szüleivel, rokonaival és törvényes képviselőivel kapcsolatos helyzetére, az örökbefogadás megtörténhet, és hogy adott esetben az érdekelt személyek az ügy ismeretében és az esetleg szükséges felvilágosítás után beleegyezésüket adták az örökbefogadáshoz;”

        A lényeget én ebben látom és a hat hetes meggondolási szabályt – ha nincs mögé állítva mindaz az intézményes, szakmai támogatás, meggyőződés, ami az egyezmény alapelveiből következik – inkább csak egyfajta presszionálásnak érzem az örökbeadó anya irányában. Azt totál elfogadom, hogy szülést követően nem tud felelős döntést hozni minden anya (azaz nem teljesül az a feltétel, hogy az „ügy ismeretében, a szükséges felvilágosítás után beleegyezését” tudja adni), de akkor szerintem nem az a megoldás, hogy egy hét után, amikor el kell jönni a kórházból aláír azzal a lebegtetett lehetőséggel, hogy úgyis meggondolhatja magát. Nem látom át, hogy mitől lenne hatékony egy ilyen típusú jogvédelem, ha jól értem mindössze annyi történik ebben a hat hétben (miközben a gyerek már az öf. szülőknél van), hogy kap egy gyámhivatali megkeresést, hogy le fog járni.

        Kedvelés

        • Én nem a vsz szülők jogainak a védelmét látom ebben, hanem a gyerek jogainak a védelmét a vsz-iekhez.
          Amúgy igen, egyrészt nem történik semmi, másrészt meg mégis, anyuka hazamegy hirtelen egy hassal kevesebbel, a szívében meg egy gyerek hiányával. Az előbbit mégiscsak észreveheti a környezete (mert azt lehet mondani, hogy 9 hónap alatt ő hasra hízott inkább, mert ilyen fajta, de hogy 2 nap alatt leadta, azt talán kevésbé veszik be…), tőlük mégis kaphat több támaszt, mint gondolta (ami visszakérési ügyekről mesélt itt az ügyintézőnk, az egyiknél a nagymama állt oda végül mégis támogatólag). A másik ügynél (meg gondolom nem csak ennél, hanem máshol is van ilyen) meg a vsz anyuka, aki addig biztos volt benne, hogy nem tudja vállani a gyereket, olyan hiányérzetet érzett szülés után (amit mondjuk olyantól is hallottam már, aki le sem akart mondani róla, és a karjában is tartotta folyamatosan, mégis hiányzott a hasából, ilyen is van), hogy ettől a nagy hiánytól/fájdalomtól indítva mégis megragadott olyan lehetőségeket is, amikkel addig nem kívánt élni, csak hogy mégis visszakaphassa.
          A szülés az akkor is egy komoly életesemény, ha valaki nem akarja megtartani a gyereket, szerintem. És mint ilyen, formálhat az ember hozzáállásán, nézőpontján akkor is, ha eredendően nem akarja a gyereket. Igen, nem sok eset, de ahány véletlenül, akkor azért mégiscsak megvan a lehetőség.

          Kedvelés

            • Természetesen a véglegesítő határozatból kap egy példányt. Sőt, az nem lesz azonnal jogerős, mert van fellebbezési joga. Kivéve, ha arról lemond, mert azt szerencsére megteheti. Ez esetben azonnal jogerős lesz a határozat.

              Kedvelés

            • Egyébként én egy olyan estetről hallottam, ahol titkosan mondtak volna le a szülők, de az aláírás előtt fél órával meggondolták magukat. Fél év múlva már állami gondozott volt a gyerek. Sajnos ha felvetődik az örökbeadás gondolata, annak elég nyomós oka szokott lenni, és mivel a legtöbb ember annyira sosem volt szegény, hogy igérni se tudjon, sokszor rábeszélik a szülőanyát, hogy tartsa meg, mert ők majd segítenek. Mert az igéret nem kerül semmibe. Aztán meg…. 😦

              Kedvelés

            • Titkosnál ugye a 6 hét leteltével van az öf maga, addig csak a kihelyezés, de egyiknél sem szerepel a lap alján, hogy a vsz szülő is kapna példányt. Tudom, más helyzet, de a titkosnál külön van választva az ő lemondása a mi örökbefogadásunktól, így nem tudom, mit kap és mit sem, mikor az ő része lezárul. Biztos, hogy azt nem, amit mi. Így azt sem tudtam, egyáltalán valamit kap-e, vagy ha igen, azt kérheti-e más címre, vagy csak saját kezébe mehet-e (már csak a szülőanya védelme szempontjából érdekelne, hogy a postás kikürtölheti-e a családnak…)
              Ezek szerint a nyíltnál megkapjátok ugyanazt a határozatot.

              Kedvelés

            • Vic, akkor ezek szerint a vér szerinti szülő először az ideiglenes kihelyezés előtt a gyámhivatalnál aláír, aztán kap egy értesítést, hogy lejár a hat hét (?), utána kap egy végleges határozatot és ha nem mondott le a fellebbezési jogáról, akkor arról is, hogy a végleges jogerős? A gyerek közben hogyan anyakönyveződik, meg biztosítódik?

              Kedvelés

            • Vér szerinti szülő (legtöbbször csak az anya ugyebár) megjeleni az gyámhivatalban az öf szülőkkel. Ott lemond az öf szülők javára a gyerekről. Erről születik az első határozat, amelyben kihelyezik a gyereket az öf szülőkhöz. Ebből a határozatból is a kezébe nyomnak egy példányt.
              Ha letelt a hat hét, az öf szülők megjelennek a gyámhivatalban, és elkészül a végleges határozat. (Tehát a vsz-i anya nem kap értesítést, hogy vigyázz, mindjárt letelik a hat hét.) Ebből szintén kap egy példányt a vsz-i anya. Ha letelik a fellebbezési határidő, akkor lesz a dolog jogerős. Ezt nem tudom, hogy hogy van, mert nálunk előre lemondott a fellebbezési jogáról a vérszerinti, erről írt egy nyilatkozatot, így a mi határozatunk egyből jogerős volt.
              Az anyakönyvezés meg ugyan úgy történik, mint minden egyéb esetben. Gyerek megszületett, szülőanya nevére kerül. Kiállítják az anyakönyvi kivonatot és a lakcímkártyát. Lesz TAJ száma is. Ezek mind a gyámhivatalban maradnak. Ha megvan a végleges jogerős határozat, azt megkapja az anyakönyvvezető is, ahol a babát eredetileg anyakönyvezték. Megcsinálja a határozat alapján az új anyakönyvet, továbbítja az adatokat, hogy elkészüljön az új lakcímkártya, majd elkészül az új TAJ kártya és végül az adókártya is. Remélem nem hagytam ki semmit.

              Kedvelés

    • Zsuzsa, meg lehetne azt tudni valahonnan, hogy hogyan zajlott ennek a menete? Nem más nyomorában akarok vájkálni, de a törvényből nem derült ki, hogy mi a menete ennek. Beviszik a babát a gyámhivatalba ahol már nevelőszülők várják, hogy elvigyék? Csecsemőotthonba kerül? Átadják azonnal a vérszerinti anyának? Lehet erről tudni valamit?

      Kedvelés

  8. Visszajelzés: 2014-es statisztika: nyílt örökbefogadás, visszalépések | Örökbe.hu

  9. Sziasztok!

    Érdeklődni szeretnék, hogy a vérszerinti anya a határozatot milyen úton vonhatja vissza?
    Eddig úgy tudtam, csak személyesen tehet ilyet a 6 hét alatt a gyámhivatalban (vagyis a 42. után meg lehet nyugodnunk). De most azt mondták, írásban is benyújthatja/benyújthatta a visszavonást (zárt/titkos örökbeadásnál). Ez azért félelmetes, mert hiába telt le a 42 nap és intézzük el a papírokat, ha a vérszerinti anya a 42. napon adja fel postán a visszavonást, akkor ki tudja, az mikor érkezik meg? Meddig kell még rettegnünk…?

    Másik kérdés: a gyámügyön azt mondták, a vérszerinti apa, ha nem tudott a gyerekről, onnantól kezdve, hogy tudomására jut (ezt be kell bizonyítania, nem értem, hogy hogyan), 1 évig ő is visszakérheti…Tényleg? Ennek a rettegésnek sosem lesz vége?…

    Köszönöm szépen, ha valaki válaszol!

    Kedvelés

      • Szia!
        Köszönöm szépen a választ (és a befogadást is:)!

        Igen, egy meseszép kisbabát fogadtunk örökbe, több, mint 6 évet vártunk rá (mostmár tudom, hogy megérte Rá várni… 🙂

        Eléggé rám ijesztett a gyámügyes és a Tegyesz is, hogy levél útján is beadhatták a visszavonást (a 42. nap éjfélig), így most a 6 hét után sem tudok megnyugodni. Nyíltnál tudom, hogy csak személyesen, de azt mondták zárt öf-nál postán is intézhetik 😦

        Köszönöm mégegyszer!

        Kedvelés

        • Idézem a törvényt.

          “Az örökbefogadáshoz tett szülői hozzájáruló nyilatkozat visszavonása290
          44/B. §291 (1) A szülő, ha a gyermek örökbefogadásának engedélyezése iránt
          a) eljárás van folyamatban, a gyermek örökbefogadása ügyében eljáró gyámhivatal előtt, vagy
          b) nincs eljárás folyamatban, annál a gyámhivatalnál, ahol az örökbefogadáshoz való hozzájáruló nyilatkozatát tette, SZEMÉLYESEN nyilatkozhat arról, hogy az örökbefogadáshoz tett hozzájáruló nyilatkozatát visszavonja, mert a gyermeket saját maga vagy a gyermek más hozzátartozója kívánja nevelni, feltéve, hogy a gyermek születésétől számított hat hét még nem telt el.”

          149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet
          a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról

          Kedvelés

        • Az apára vonatkozó kérdésedről volt egy hosszas levelezésem a minisztériummal, amiből lesz cikk is. Röviden, ha az örökbefogadási eljárás lezárult, akkor hiába kerül elő az apa, nincs joga visszakapni a gyereket.

          Ez nemrég változott a törvényben (és elég baj, hogy a hivatalnokok rosszul tudják).

          Úgyhogy lélegezzetek fel, tiétek a baba.

          Ha sikerült megnyugodni, várlak szeretettel a Babaköszöntőbe. Eddig te vagy a rekorder várakozási időben.

          Fiú vagy lány egyébként?

          Kedvelés

          • Úr Isten! Ezt el sem hiszem, itt bőgök a gép előtt! Köszönöm szépen!!!!! 🙂 🙂

            Kislány. Meseszép, egészséges, kedves és tökéletes 🙂 És a miénk!!!! 🙂
            És tényleg megérte RÁ várni! (A 4. évtől azért nehéz volt, mindenhová vittem a telefonomat (fürdeni, WC-re, stb), hogy egyszer csak megcsörren már:) …de már nem bánom ezt a hosszú várakozást sem. Ki kellett várnunk, hogy megszülessen a mi kislányunk 🙂 )

            Nem értem, miért riogattak akkor minket a hivatalokban a levéllel és az apával…így is elég nehéz ez az időszak.

            Nagyon-nagyon szépen köszönöm az utánajárást!

            (Tényleg el sem hiszem! Akkor már biztos, hogy van egy kislányunk??? Tényleg? Biztos? 🙂 )

            Kedvelés

            • A levelet nem tudom, az apa egy éve egy korábbi törvényi állapot volt, eszerint nem tudtak a módosításról, és valószínűleg volt korábban ilyen ügyük, ezért figyelmeztettek.

              Amúgy egyáltalán nem jellemző, hogy apák előkerülnek. Szerintem megnyugodhattok.

              Kedvelés

        • A 42. nap utáni első munkanapon volt időpontunk a gyámhivatalba (titkos, lassan 5 éve), és akkor véglegesítették, a gyám előre nyilatkozott h lemond a fellebbezésről, úgyhogy rögtön jogerőre is emelkedett, nem vártunk semmilyen utolsó utáni pillanatban feladott levélre.

          Kedvelés

          • Szia!

            Mi is akkor voltunk a gyámhivatalban (42. nap utáni első munkanap), a gyám is előre lemondott (és mi is a fellebbezésről). De egyenlőre csak jegyzőkönyvet kaptunk (ugyan úgy, mint a kihelyező határozat előtt) és csak x nap múlva lesz kész a határozat. Utána tudunk menni az anyakönyvért, lakcím kártyáért, TAJ-ért, stb.

            (Azt mondták, ha addig megérkezne a “visszakérő levél”, akkor felülvizsgálják, hogy mi a gyerek érdeke…dehát akkor nem lehet ilyen levél:) !

            Egyébként nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindenben (gyám, Tegyesz, gyámhivatal is), nagyon kellemesen csalódtunk a férjemmel! A riogatást leszámítva örök hála nekik!

            Kedvelés

            • Velünk jófejek voltak anno, elküldtek egy óra hosszára sétálni, addig megírták a határozatot, hazafelé úton meg bementünk elintézni az anyakönyvet. Mondjuk nálunk a kihelyező anno kellett, hogy elhozhassuk a kórházból, úgyhogy azt is azonnal kaptuk, helyben. (mondjuk másik városban kellett intézkednünk, mint ahol a kórház volt, harmadikhoz meg tartoztunk mi, ugyan megyén belül volt mindhárom, de jófej módon igyekeztek az időket és az oda-vissza mászkálást csökkenteni, amennyire lehetett.)

              Kedvelés

            • Hú, akkor veletek tényleg jófejek voltak! Nekünk a kihelyező határozatra is napokat kellett várni (amúgy kedvesek voltak, csak úgy látszik kevésbé hatékonyak), nem is tudtuk addig hazavinni a kicsit 😦 Most is csak várunk…az anyakönyvnél is azt mondták, hogy majd egyszercsak megcsinálják (ha visszük a határozatból az ő példányukat is, akkor is csak beadhatjuk és majd egyszer elkészítik). Igaz nekünk egy városon belül van minden.

              Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s