Örökbefogadott baba szoptatása

Általános

Az örökbefogadó anya is képes lehet szoptatni a csecsemőt. W. Ungváry Renáta szoptatási tanácsadó komoly tanulmányt írt a blog számára a témáról. 

Az örökbefogadó ugyanúgy szoptathat, mint bárki más, már ami a gyakorlati kivitelezést illeti! Az esetek többségében több erőfeszítést igényel, mint annak, akinél a várandósság, a szülés és a szülést követő időszak hormonális és élettani változásai indítják meg a tejtermelést. A tej termelődése szempontjából a legfontosabb tényező a mellbimbót érő, kellő gyakoriságú és időtartamú szopási, fejési inger. Számos fejlődő országban, természeti népeknél ismert és szükség esetén alkalmazott módszer, hogy az elárvult vagy örökbefogadott csecsemőt rokon vagy idegen nő szoptatja. Az örökbefogadó szoptató anyának nagyjából ugyanazokkal az örömökkel és nehézségekkel kell számolnia, mint bárki másnak, aki gyermeke születését követően szoptatni szeretne.

ARK_0199

Az indukált laktáció és a relaktáció

A szakirodalomban indukált laktációnak nevezik azt a folyamatot, amikor terhességtől, szüléstől függetlenül rendszeres fejési vagy szopási inger hatására megindul a tejtermelődés. Nem tévesztendő össze azokkal az állapotokkal, amikor bizonyos gyógyszerek (például metoclopramid, domperidon, egyes antipszichotikumok, növekedési hormon) vagy kórállapotok (hiperprolaktinémia) mellékhatásaként illetve tüneteként, a prolaktin tartósan magas szintje miatt indul meg a tejtermelődés. A szoptatás azonban egyáltalán nem csak a termelődő anyatej mennyiségéről és a táplálásról szól, és talán ez a legfontosabb szempont, amit mérlegelni kell akkor, amikor valaki azon tűnődik, megéri-e belevágni a tejtermelés megindításába vagy fokozásába.

Relaktációról akkor beszélünk, amikor már szoptatott az anya, de a tej elapadt már, vagy mennyisége jelentősen csökkent. Ilyenkor a termelés újbóli megindítása a cél. Ez általában könnyebb, és megvan az a hatalmas előnye is, hogy az anyának nem kell meggyőznie saját magát arról, hogy képes elegendő tejet termelni.

A módszerek mindkét esetben azonosak.

A tej összetétele

Indukált laktáció esetén és a relaktáció bizonyos formáiban a kolosztrum termelődésének időszaka kimarad. A termelődő tej összetétele főbb vonalakban megegyezik a szülés után néhány nappal termelődő átmeneti majd érett tejével, kis eltéréseket azonban kimutattak. Ezek nem olyan mértékűek, hogy megkérdőjeleznék az indukált laktáció illetve relaktáció ésszerűségét. Valójában kevés és ellentmondásos az ezzel kapcsolatos adat, ami a rendelkezésre álló kevés kutatási eredmény nem egységes módszereiből fakad. Számos vizsgálat igazolta, hogy a baba növekedése indukált laktáció és relaktáció esetén is megfelelő.

A mell előkészítése

Ha az örökbefogadó anya tudja, hogy körülbelül mikor számíthat az újszülött babára, mint ahogy nyílt örökbefogadás során ez sokszor így van, négy-öt héttel az időpont előtt rendszeres eszközös fejésbe kezdhet, bár vannak olyan ajánlások is, amelyek nem tartják hatékonynak a gyógyszeres támogatás nélküli fejést.

Fejéshez leghatásosabb a két szívófejes, elektromos mellszívó, de kézi modellekkel is jó eredményt lehet elérni. Egyes szakemberek ebben a fázisban olyan gyógyszer szedését javasolják, amely mellékhatásként növeli a prolaktinszintet, és így növelheti a tejmennyiséget is. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a leglényegesebb a mellbimbó gyakori stimulálása, amint lehet úgy, hogy a csecsemő szopik.

Ideális eset, ha újszülöttet fogadhatnak örökbe a szülők, ilyenkor alig akadnak nehézségek a mell elfogadásával. A szoptatáshoz ilyenkor a Szoptanít (SNS, Supplemental Nursing System http://www.medela.hu/etetoeszkozok/specialis-etetoeszkozok) nevű eszközt lehet használni. Az anya nyakába akasztott műanyag palack tartalmazza a női tejet vagy tápszert, kupakjából két vékony szilikon szondát a mellbimbó felett rögzíteni kell, úgy, hogy kissé túllógjon a cső a bimbón, majd a csecsemő ezzel a kis szondával együtt kapja be a mellbimbót. Így a szopással egyidejűleg kaphatja meg a szükséges mennyiségű kiegészítést is. Használatáról több video is található a You Toube-on https://www.youtube.com/watch?v=LrGcCL52k34#t=596, de ezzel kapcsolatban érdemes szoptatási tanácsadó segítségét kérni.

DSC00096

Tejmennyiség

120-250 milliliter tejtermelést általában el lehet elérni nem túlságosan nagy erőfeszítéssel is, de saját praxisomban is előfordult olyan, amikor a kizárólagos szoptatás is sikerült. A csecsemők szükséglete 500-1200 milliliter közötti naponta az első félév folyamán. A kiegészítés tehát sok esetben elkerülhetetlen. Ha cumisüvegből adjuk, az megzavarhatja a csecsemőt, aki ezek után kevésbé hajlandó elfogadni a nem túl sok tejet termelő mellet, ezért előnyös kezdettől fogva a kissé körülményesnek tűnő, de nagyon hasznos SNS használata. (Az SNS használatáról bővebb információ fotókkal a www.szoptatasert.hu oldalon)

Ha idősebb a csecsemő, és már hosszabb ideje cumisüvegből táplálták, akkor sem reménytelen a szoptatással próbálkozni, de az átszoktatás akár egy-két hónapot is igénybe vehet. Ennek során például a csecsemő a csupasz mell közelében, ahhoz bújva kaphatja a cumisüveget, vagy átmenetileg bimbóvédő kerülhet a mellre, mely hasonlóvá teszi a cumisüveg szopókájához. Ekkor is hasznos az SNS használata, melynek szondáját át kell vezetni a bimbóvédő nyílásainak egyikén.

Később, amikor a csecsemő már szilárd táplálékot is kap, lassan akár el is maradozhat a kiegészítés, és csak mellből szophat.

Természetesen annál nagyobb sikerrel kecsegtet a szopásra szoktatás, minél több tejet termel az anya a kezdeti próbálkozásoknál. Egy újszülött babának nagyjából két-két és fél hónapos koráig olyan erős a szopási ösztöne, hogy sokkal kevesebb nehézséggel kell számolni. Három hónapos kortól egyre inkább tudatossá válik a szopás és a szopás elutasítása is. Mindenképpen hasznos, ha nem túlságosan rámenősen, de azért határozottan próbálkozunk, és mindennek a jó oldalát igyekszünk szem előtt tartani, így a kicsinek tűnő sikereknek is nagyon lehet örülni!

Mire való ez az egész?

Az örökbefogadott csecsemő szoptatásának, ugyanúgy, mint a vér szerinti gyerek szoptatásának, nem a táplálás az egyedüli és legfőbb célja, hanem vigaszul is szolgál, elősegíti a kötődés alakulását, biztonságérzetet ad – hogy csak a legfontosabb érveket említsük. A szopás segíti a csecsemő arcának, szájizomzatának megfelelő fiziológiás fejlődését. Emellett természetesen a szoptatás valamennyi egyéb előnye is felsorolható, hiszen ezek indukált laktáció esetén is érvényesülnek. Az indukált laktáció éppen olyan előnyös hatással van a nőre, mint a szülés után bekövetkező laktáció. Szerintem érdemes a következő linkeken található cikkeket végigolvasni, ha valakiben egy szemernyi kétely is felmerül, hogy érdemes-e: http://www.lll.hu/node/258http://www.lll.hu/miert_fontos_a_szoptatas.

Milyen problémákkal kell szembenézni?

Elsősorban a kívülállók elítélő véleményével, és a hozzá nem értők kommentárjaival. Ezek nagyon elkedvetlenítőek akkor, amikor a tejtermelődés megindítása nem éppen könnyű és nem is feltétlenül kellemes elfoglaltság, és akkor, amikor a csecsemőnek esetleg nehézségei vannak az új helyzet elfogadásával, és nem lelkesedik azonnal a szopásért. A SNS használata körülményesebb, és általában feltűnést is kelt, miközben a cumisüveget a többség elfogadottabb normának tartja, mint a szoptatást.

Másodsorban mindazokkal a pszichés és gyakorlati problémákkal, amelyekkel az örökbefogadás jár, s amelyek egyenként is nagyon megnehezíthetik a szoptatás „bejáratását”. Ezzel kapcsolatban érdemes más örökbefogadókkal is felvenni a kapcsolatot és beszélgetni a tapasztalatokról, nagyon jó döntés szoptatós baba-mama csoportba járni, ami úgyszintén kiváló terep a tapasztalatcseréhez. Így sok minden a helyére kerülhet, és kiderül, hogy mik azok a nehézségek, amelyek valóban a szoptatással függhetnek össze, és melyek azok, amelyek az életkorral vagy az örökbefogadási folyamattal kapcsolatosak.

Végül, de nem utolsósorban: a szoptatás azoknak sem alakul mindig az elvártnak megfelelően, akik szültek, és azután kezdenek szoptatni. Átmeneti fájdalom, sebesedés, mellgyulladás, ingadozó tejtermelés, szopási sztrájk bárkinél, bármikor előfordulhat, de megfelelő változtatások mellett ezek a nehézségek nem jelentik a szoptatás végét, hiszen valamilyen megoldást minden problémára lehet találni.

A szoptatás minimumfeltételei

A mi kultúránkban élő emberek nehezen értik meg és fogadják el azt, hogy a szoptatásnak megvannak a maga biológiai feltételei, – főként a gyakori, igény szerinti szoptatás, a mell- és szopáshelyettesítők mellőzése, a szoros testi kapcsolat anya és gyermeke között a nap 24 órájában – és ezek egyáltalán nem egyeznek azokkal az elvárásokkal, amelyeket egyes bestsellerek, például a Suttogó című könyv támasztanak. Aki nem tud lelkileg azonosulni azzal, hogy egy gyermeknek fontosabb a szülei közvetlen közelsége, elfogadó szeretete a nehéz napokban, átkínlódott éjszakákon is, mint a külön szoba, a napirend, a kiszámíthatóság és az anyagi jóllét, annak nem lesz könnyű megvalósítania a szoptatást. Nem azért, mert örökbefogadott gyerekről van szó, hanem azért, mert nehéz elfogadnia azt a szoros kötődést, állandó rendelkezésre állást, amivel egy csecsemő érkezése az első években jár. Ez sem bűn persze, hiszen sokan ezt hozzuk magunkkal, ezt cipeljük a hátunkon, miközben a biológiai örökség valami egészen mást követelne. Ebből is ki lehet hozni olyan szoptatási kapcsolatot, amelyet kölcsönösen kielégítőnek lehet nevezni, de emellett célszerű tudomásul venni és elfogadni a szoptatás biológiai törvényszerűségeit. Ezek lényegét röviden így lehet összefoglalni:

  • A tejtermelés a kereslet-kínálat elvén működik: minél több fogy, annál több termelődik.
  • A humán tej összetételéből következik, hogy viszonylag gyakori szoptatásra van szükség. Hogy milyen gyakoriságúra, az a baba és anya adottságaitól is függ. De az majdnem biztos, hogy a 3-4 óránkénti szoptatás erőltetése akadályozza az egyénileg megfelelő szopásgyakoriság és a megfelelő tejmennyiség kialakulását.
  • Az embercsecsemő szoros testi kapcsolatot, hordozást, kézben levést igényel élete első szakaszában. Ennek nem pusztán lelki, hanem biológiai jelentősége van. A testközelség biológiai értelemben is segíti az utódgondozáshoz szükséges képességek aktiválódását és működését: a testközelség segíti a szoptatást, a tejtermelődés fokozódását, segíti a baba hőszabályozását (a felnőtt teste ideális hőmérsékletűre melegíti őt), támogatja életműködéseit, segíti az alvásciklusok összehangolódását és a gyakori ébredést és szopást, lehetővé teszi a két test közötti immunológiai kommunikációt.
  • Hospitalizálódott, hosszú ideig csecsemőotthonban tartott gyerekeknél számítani lehet arra, hogy nehézségeik vannak a testközelség elfogadásával, és azzal, hogy eziránti igényüket kifejezzék. Javasoljuk a testközeli babahordozást hordozókendőben (tanfolyam: http://www.hordozokendo.hu/www.hordozo.hu), az egymás közelében alvást, és a szoptatást, amely segíthet a baba valódi igényeinek kielégítésében. Érdemes a szoptatás iránt érdeklődő anyát szoptatási szaktanácsadóhoz iránytani (www.szoptatasert.hu), aki végig tudja kísérni őt ezen az úton tanácsaival és támogatásával.

Gyógyszeres támogatás

  1. A Newman-Goldfarb protokollt követve már a baba születése előtt öt-hat hónappal célszerű elkezdeni a megfelelő gyógyszerek szedését. Így el lehet érni, hogy a baba születésekor már legyen számottevő tejmennyiség. Ez nyilván nem követhető módszer abban az esetben, ha nem tudjuk a baba érkezésének időpontját. A protokoll lényege a következő: az örökbe fogadni szándékozó anya kombinált fogamzásgátlót kezd szedni hat hónappal a baba születésének várható ideje előtt, ezzel egyidejűleg domperidon hatóanyagú gyógyszert (nálunk Motílium néven van forgalomban) is szed, amely emeli a prolaktin szintet, és így tejtermelést váltana ki, ha a fogamzásgátló nem gátolná ezt. Melle méretnövekedésen megy keresztül. Így olyan hormonális státuszt idéz elő, amely a terhesség alatti állapotra emlékeztet, amikor a tejtermelés a magas prolaktinszint ellenére gátlás alatt van. A következő hónapban emelik a domperidon dózisát, majd a terminus előtt hat héttel abba kell hagyni a fogamzásgátló szedését és elkezdeni a fejést, miközben a domperidondózis változatlan. Ekkor megvonásos vérzés jelentkezhet, ami normális. Négy héttel a szülés várható ideje előtt már növényi tejfokozók szedését is el lehet kezdeni. Ebben a fázisban már tejtermelésre is lehet számítani. A domperidon szedését a baba szoptatása mellett is folytatni érdemes a protokoll szerint. Mivel azonban a tejtermelés terhességet és szülést követően is csak az első hetekben áll hormonális befolyás alatt, és utána döntően a helyi mechanizmusok, azaz a szoptatás gyakorisága és a kiürülés hatásfoka határozzák meg döntően a tejmennyiséget, a domperidon szedését a későbbiekben fokozatosan abba lehet hagyni. A módszer egyik hátránya, hogy pontosan tudni kell a baba születésének idejét előre, a másik hátrány az, hogy csak olyan nők szedhetnek kombinált fogamzásgátlót, akiknél nem áll fenn fokozott trombózishajlam vagy más ellenjavallat, például 35 évesnél idősebb kor. A protokoll szerint csak gesztagént tartalmazó fogamzásgátló szedését is mérlegelni lehet a kombinált helyett. Nyilvánvaló, hogy akkor, ha valaki a protokoll kipróbálása mellett dönt, célszerű, ha nőgyógyásza és szoptatási tanácsadója felveszi egymással a kapcsolatot és együttműködik a kúra folyamán.
  1. Ha valaki nem szeretne fogamzásgátlót és gyógyszert szedni, megkísérelheti anélkül is a szoptatást. Saját praxisomban van olyan anya, aki maga sosem szült, nem szedett fogamzásgátlót előkészítésképpen, de miután megkapta az újszülött gyereket, domperidont szedett néhány hétig, majd fokozatosan csökkentve az adagot elhagyta a szedést. Így is sikerült SNS használatával kizárólagos szoptatást elérni, vagyis körülbelül két hónap elteltével már csak mellből szoptatta a gyermeket, segédeszközök használata nélkül. Egy másik örökbefogadó anya ugyanezzel a módszerrel nem tudott eljutni a kizárólagos szoptatásig, mégis egyéves koron túl szoptatta örökbefogadott gyermekét SNS segítségével, majd később már anélkül is.

Fontos információ! Az indukált laktáció során alkalmazott gyógyszerek szedésekor, különösen a domperidon esetében, figyelembe kell venni, hogy eredeti javallati körében nem szerepel a tejtermelés megindítása, és nem is írható fel ebből a célból.

Mivel a felsorolt gyógyszerek beavatkoznak a hormonális rendszer működésébe, különösen óvatosan kell eljárni olyan esetekben, amikor az anyának valamilyen krónikus, hormonháztartást is érintő betegsége is van, vagy szed egyéb gyógyszereket is. Ebben az esetben kezelőorvosát is célszerű bevonni a szoptatással kapcsolatos döntésekbe.

Ha nem sikerül

Ha a fejés valóban rendszeres (minimum hat, de inkább nyolc alkalom naponta, alkalmanként fél óra hosszat, megosztva a két mell között), és a baba legalább nyolc-tíz alkalommal mellre kerül, miközben cumisüveg egyáltalán nincs, vagy csak alkalmilag bukkan fel, és akkor sem az anya használja), el lehet mondani, hogy a gyakorlati lépések közül mindent elkövetett az anya, ami lehetséges.

Gyógyszer szedését is meg lehet fontolni a tejtermelés fokozása illetve beindítása érdekében, ennek azonban csakis akkor van értelme, ha az anya hajlandó hozzátenni ehhez a szükséges számú fejést és szoptatást. Úgy nem működik a dolog, hogy “beveszem a gyógyszert, aztán majd lesz tejem”.

Ha minden jól megy, már pár nap fejés után érez az anya némi változást a mellében. Ha eltelik egy-két hét úgy, hogy semmi, de semmi változás nincs, valószínűleg nem érdemes folytatni a fejést, gyógyszerszedést. De szoptatni attól még lehet, és ez a lényeg! Az SNS segítségével évekig is szoptathat az anya, és a szopás hatására a tejtermelés is beindulhat akár, ha ennek adottak az egyéni feltételei. Olyan anya esetével is találkoztam, aki tejmirigy elégtelenség miatt nem tudott tejet termelni gyermekei születését követően, de ennek ellenére évekig szoptatta SNS-sel valamennyiüket. Mert akart szoptatni, magáért a szoptatásért, az összebújás élményéért, és mindazokért az előnyökért, amit a szoptatás a táplálási aspektuson kívül nyújt. Ez a lehetőség mindenki előtt nyitva áll. Éppen ezért görcsösen akarni sem szabad. Tekintsük egy remek lehetőségnek, amely segít az anya-gyermek kötődés kialakításában, hormonális szempontból is. A szopás ugyanis abban az esetben is oxitocin kibocsátással jár, ha tej nem termelődik, és az oxitocin nem más, mint szeretethormon. Egyszerűen nem érdemes csak azért lemondani erről a lehetőségről, mert nincs elég vagy éppen semennyi saját tej. Azt viszont nagy hibának érezném, ha emiatt nyomás, vagy ilyen elvárás nehezedne az anyára, hogy szoptatnia kell. Nem kell. De ha szeretne, akkor semmi akadálya, hogy megtegye!

Kacsó-Eugénia

Ha visszakérik a babát

Nyílt és titkos örökbefogadásnál is a lemondó anya az újszülött hat hetes koráig meggondolhatja magát. Hogy merjen így szoptatni az örökbefogadó, ha esetleg vissza kell adni a babát?! Való igaz, hogy ez a kockázat fennáll. De ilyen alapon azt is kérdezhetnénk, hogy addig ne szeretgesse, ne ölelgesse a babát, mert visszakérhetik? A szeretet, a kötődés mindig jár valamennyi kockázattal. Mi van akkor, ha megszeretünk valakit, és aztán elveszítjük? Akkor inkább ne is bocsátkozzunk bele ekkora érzelmi kockázattal járó kalandokba? Én ezeket gondolom erről a helyzetről érzelmi vonatkozásban. A gyakorlati szempontok pedig a következők: a Newman-Goldfarb protokollt egyáltalán nem muszáj követni, ez csupán egy lehetőség. Az én praxisomban még egyik anya sem ezzel a módszerrel indította be a tejtermelést, mert nem tudhatták, mikor kapják meg az újszülöttet – valamennyi esetem nyílt örökbefogadás volt. Akkor kezdtek fejni, domperidont szedni, amikor a baba megérkezett, de kezdettől szoptattak, egy anya kivételével, aki csak később vette fel velem a kapcsolatot, de a szoptatás mégis sikeres volt, még három-négy hét cumisüvegezés után is! Ha a baba mégis visszakerül a szülőanyához hat héten belül, az örökbefogadó szülő domperidon adagját fokozatosan kell csökkenteni. Ha még nem termelődik jelentős mennyiségű tej, akkor is fokozatosan kell abbahagyni a fejést, ennek egyéni üteméről célszerű szoptatási tanácsadóval konzultálni. Aki a N-G protokollt követi, és remény van arra, hogy hamarosan újabb babát kap, nyugodtan folytathatja a fogamzásgátló szedését a mérsékelt domperidon-adaggal kombinálva, és a fejéseket is mérsékelt szinten érdemes tartani, tehát például napi három alkalommal beiktatni az életébe. Ezzel azonban személyes tapasztalataim nincsenek.

Kitől kérhetnek segítséget a szülők?

A nemzetközi vizsgával rendelkező szoptatási vagy más szóval laktációs szaktanácsadóktól (nevük mögött az IBCLC rövidítés található), akiknek nevét és elérhetőségét a www.szoptatasert.hu  vagy az www.ibclc.hu honlapon találják meg az érdeklődők. A laktációs szaktanácsadó valószínűleg segíteni tud abban is, hogy az érdeklődő anya más szoptató és örökbefogadó anyákkal is felvehesse a kapcsolatot, ez szokott a legtöbbet segíteni a felmerülő kételyek eloszlatásában.

A magyarországi helyzet

Saját praxisomban évente három-négy örökbefogadás előtt álló nő keres meg azzal a szándékkal, hogy szoptatni szeretné a babát. Kivétel nélkül érdeklődőek és lelkesek. Szoptatós baba-mama csoportomba is jár két ilyen anya, aki hosszan szoptatta örökbefogadott gyerekét illetve gyerekeit. Többeknek sikerült a részleges szoptatás. Egyre ritkábban futok bele olyasmibe, hogy a szoptatni szándékozó anyát lebeszélik tervéről. Amikor ez mégis így történik, többnyire egészségügyi dolgozó, mégpedig orvos ellenzi a szoptatást. Néhány példa az érvekre: „perverzió”, „annak a váladéknak, amit termel, semmi köze az anyatejhez”, „csak megzavarja a babát azzal, ha szoptatni próbálja”. A tények és a szakirodalom ismeretében le lehet szögezni, hogy teljes a tájékozatlanság, és valahogy a jóindulat is hiányzik.

Szoptatási tanácsadó kolléganőim praxisában viszont egyre több az olyan eset, amikor egyértelműen sikeresnek mondható a szoptatási próbálkozás, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egyre többen tudjuk valós, hazai tapasztalatok alapján támogatni a szoptatni készülő örökbefogadó anyát és családját.

Olvasnivalók

A szoptatás jelentősége örökbefogadás esetén http://www.szoptatasportal.hu/a_lelki_egeszseg_kotodes_

es_szoptatas_jelentosege_az_orokbefogadott_gyerek_es_az_anya_szamara

Angol nyelven a Newman-Goldfarb protokoll: http://www.asklenore.info/breastfeeding/induced_lactation/protocols4print.shtml

http://www.inducedlactation.org/2012/11/the-newman-goldfarb-protocols-for.html

Angol összefoglaló az indukált laktáció módszereiről

http://www.breastfeedingwithoutbirthing.com/the-basics-of-inducing-lactation.html

Gyógynövények, amelyek segítik az indukált laktáció folyamatát:

http://www.nbci.ca/index.php?option=com_content&id=21:herbal-remedies-for-milk-supply&Itemid=17

Táplálék, tea: http://www.medicalhealthguide.com/articles/malunggay.htm

Máriatövis, benedekfű: http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1riat%C3%B6vis

Renáta blogja: http://szoptatasitanacsadas.blogspot.hu/

Akinek még van kérdése, Renáta kommentben tud válaszolni. Az olvasók közül próbálta valaki szoptatni az örökbefogadott babát?  

Advertisements

62 responses »

  1. Mikor egy sebesz egy rutinszuresen meglatta, hogy szoptatom a kisfiam, a leheto legkomolyabban fraszt kapott, hogy ez csak ugy lehetseges, ha agydaganatom van.. 😉 Es nem is voltam normalis szerinte, persze.. 🙂

    Motiliumot szedtem az elejen, de csak ket hetig, viszont azert annyi magabiztossag kellett, hogy benne volt a fejemben, hogy verszerinti kisfiamnal rengeteg tejem volt es mivel koraszulott volt, mar vilagbajnok voltam a fejesben.
    Annak idejen az o szoptatasarol is igyekeztek lebeszelni, mondvan, hogy tul gyenge es ugysem fog sikerulni, holott eros szoporeflexe volt meg ket honaposan is, mikor nekialltunk. Epp Renata tartotta bennem a lelket akkoriban.
    Ehhez kepest a kicsinek egy honap korhazi etetes utan mar egyaltalan semmi kedve nem volt szopni, ha jott, jott, ha nem nem, igy aztan vegulis ket honapig kapott tejet. Utana abbahagytam a fejest, a ket gyerek mellett fenntartani azzal jart volna, hogy van tej, csak anya nincs.. 😛 Igy lassan elapadt.
    A kovetkezo babat is szoptatni fogom; remelem, ot rogton hazahozhatjuk majd, mikor meg akar szopni, ugy azert egyszerubb lenne.. 🙂

    Kedvelés

    • Szia Eszter! Igen, neked valóban nehéz helyzetek jutottak. De ezekben végül is annyi jó biztosan van, hogy megerősödik az ember, és legközelebb tényleg még céltudatosabban és határozottabban tud a gyereke jogaiért és érdekeiért harcolni. Amúgy elég sajnálatos, hogy ezért harcolni kell. Mennyivel könnyebb volna úgy, ha az ember minden támogatást, kedves szót, türelmet, tapintatot megkapna.

      Kedvelés

  2. Lehet, hogy én maradtam le, de egyvalamit nem értek: mindenhonnan ömlik ezerrel, hogy szoptass, mert az jobb (okozva ezzel bűntudatot egy csomó anyukának), de abban a pillanatban, ahogy egy öf anya akar szoptatni, felhördülnek, hogy nooormális az ilyen? Ez miért van?

    Reni, köszönjük, hogy vagytok, remélem, minél több anyukának tudtok segíteni a jövőben.

    A magam részéről én abban látom a problémát, hogy nem tudjuk, mikor jön a baba, illetve azt se, hogy hány hónapos lesz (9-ig jelöltük), és hogy a nélkülünk töltött élete során mivel találkozott, egyáltalán hogy áll az evéssel. Újszülött esetén sem egyszerű a dolog, hátha még idősebb.

    Kedvelés

    • Köszönöm, Kata! Valóban, változatos helyzetekkel és problémákkal szembesülhetünk. De, ahogy az olvasnivalók közt első helyen szereplő cikkben is szerepel, és ahogy Márta Guóth Gumberger, a Szoptatás című könyv szerzője maga is tapasztalhatta örökbefogadott gyerekeivel, akár több hónapos baba szoptatásával is érdemes kitartóan próbálkozni. De az sajnos igaz, hogy minél újszülöttebb, annál egyszerűbb az erős szopási ösztön miatt.

      Kedvelés

  3. Hát, igen, nálunk még kevésbé lehetett tudni, hogy mikor jön, nekem a prolaktinom eleve magas volt, így gyógyszerrel kapcsolatban abban egyeztünk a nőgyógyásszal, hogy ne szedjek semmit. Amit én nagyon nehezen vettem, hogy az újszülöttgyógyász kolléganő a kórházban nem engedte mellre tenni. (Úgy, hogy a kórházi védőnő az SNS-ből írta a szakdoliját a saját elmondása szerint; ugyanezen az osztályon…)
    Amúgy viszonylag kis mennyiségeket sikerült szopnia, és azt is csak 2 hónapig volt hajlandó (a második menzeszemtől kezdve nem fogadta el újra, valahogy az első után még igen), de nekünk ez nagyon sokat jelentett, még ez a rövid idő is, bíztatok is mindenkit, aki újszülöttet visz haza, hogy próbálja meg; sokkal könnyebbé és természetesebbé tesz dolgokat, amik különben sokkal melósabban alakíthatók ki.
    Az SNS valahogy nálunk nem volt jó, vagy nem szívta igazán, csak nyammogott, vagy ha nehezebbre állítottam, akkor néhány slukk után bealudt, és nem azért, mert ne lett volna képes erővel szívni fél óráig a mellemet a táp előtt azért a kevésért, ami volt. SNS mellett sosem szívott úgy. Végül mi úgy csináltuk, hogy szopott natúrban, aztán meg evett a kislyukú szélesszájú üvegből, és az sem érdekel, hogy ez a szoptatás ellen hatott, de nem adtam volna ezt másnak, ugyanis az összebújós, egymás szemébe nézős cumisüveges etetések sem csak a kajáról szóltak. Nekem a szoptatás fontos volt, és a következőt is akarom szoptatni, de nem cél volt, hanem eszköz a kötődés alakításához, így pl. az üveges etetést sem adtam át, hanem inkább minél olyanabbra formáltam, hogy közben is érezhető legyen a kötelék. Két hónapig szopott, de még vagy egy évig utána éreztem a tejleadós oxitocinhullámot minden etetéskor. Szerintem ő is. Nagyon ritkán is fogadta el mástól, és sosem volt hajlandó egyedül fogni. A vizet elég korán már maga itta, de a tápos üveget az utolsó adagig nekem kellett fognom, mindig, és mindig összebújva.
    Nagyon örülök amúgy, hogy előkerült itt a téma, anno alig találtam bármi érdemit erről, mikor kerestem. Jó lett volna, nagyon, nem éreztem volna magam ufónak. (Pedig az újszülöttgyógyászon kívül mindenki támogatott, a férjem, anyám, a védőnőnk, a gyerekorvosunk, mégis ufónak éreztem magam kicsit).

    Kedvelés

    • Nagyon igazad van abban, hogy a szoptatás nem cél, hanem eszköz, amely nagyon sok oldalról támogathatja meg a gyermekünkhöz fűződő kapcsolatot. Jó, hogy ezt az összebújós érzést ki tudtátok terjeszteni a cumisüveges etetésre, és sikeresen csináltatok belőle többet a puszta etetésnél! Ha esetleg megint fogsz SNS-sel próbálkozni, beszéljünk majd. Sok apró trükkje van a használatának, és ha sikerül eljutni odáig, hogy bekapja és a szívja a mellbimbót a baba, megvan a legfontosabb lépés a siker érdekében.

      Kedvelés

      • Addig sikerült eljutni, elsőre, simán; ügyes volt, két hónapig úgy szopta, mint a gép (vagyis, ez nem igaz, jobban, mint a gép 🙂 ), de az SNS valahogy nem volt jó nekünk. Vagy azt tolta ki, vagy a bimbót (össze volt ragasztva, de ilyen kis rafkós volt már akkor is 🙂 ), vagy nem is éreztem, hogy szív, vagy bealudt rajta (pedig ugyanaz, vagy erősebb a szíváserősség SNS nélkül simán ment… SNS után mindig tudtam fejni picit, natúr szopi után sosem, de éreztem közben is a különbséget). Ettől függetlenül persze a másodikkal is SNS-sel fogok alapvetően próbálkozni, mert a gyerekek nem egyformák. A segítséget előre is köszönöm.
        Amúgy többtényezős volt az abbahagyás, nem csak a menzesz; és biztos vagyok benne, hogy igaza van abban másik szoptatási tanácsadónak, akivel beszélgettünk erről, hogy lehettem volna kicsit jó értelemben véve erőszakosabb a gyerekkel, de nem bánom, hogy nem voltam, mert úgy éreztem, hogy ez az akkor még azért törékeny bizalmi kapcsolatba nem fért volna bele. Valószínűleg vér szerintinél erősebben rámozdultam volna, itt valahogy nem éreztem jónak kettőnk kapcsolatában.
        A másodiknál is biztos vagyok benne, hogy a tőlem telhetőeket megteszem, de csak addig a pontig, amíg biztos vagyok abban, hogy ez előrefele viszi a kapcsolatot.

        Kedvelés

        • Azt nagyon jól tetted és teszed a jövőben is, ha elsősorban a saját megérzéseidre hagyatkozol. Egy külső személy, akármilyen jó szoptatási tanácsadó is, nem ugyanabból a perspektívából látja a dolgokat, nem ismerheti minden rezdüléseteket, és ezek nagyon fontos háttérinfók, még a legapróbb részlet is!

          Kedvelés

          • Mondjuk ő is jófej volt, nem bunkón, nem rányomulósan mondta, inkább csak hogy ő talán próbálkozott volna még, de ő is elfogadta, hogy én miért nem.

            Kedvelés

  4. Őszintén szólva én egyáltalán nem hallottam arról és fel sem merült bennem, hogy öf babát lehet szoptatni. Csak amikor a fiam már pár hónapos volt, akkor említette egy barátnőm, ránéztem a netre, de a hormonszedésnél fennakadtam és tovább nem is foglalkoztam vele.

    A kötődés nagyon szépen kialakult a fiammal (most már értem, miért tiltakoztam zsigerből, amikor anyósom helyettem akarta etetni a babát 1,5 hónapos korában). Némi anyatejet is kapott egy barátnőmtől. Akkor evett, amikor éhes volt 🙂

    Viszont érdekelne, hogy van-e valami, amire érdemes odafigyelni, amit észben kell tartani hosszú távon azoknál a gyermekeknél, akik nem szoptak?

    Kedvelés

    • Hú, ez fogas kérdés, Cosima! Én talán a kötődést említettem volna első helyen, ha nem írtad volna magadtól is. A szoptatás nagyon sok összebújjással, testközelséggel jár, ebből nem lehet eleget adni a babának. Ez nagyon mélyen gyökerező, ősi igényeket elégít ki: hozzáérni a másikhoz, átölelve tartani. Ez a közelség lehetővé teszi a két ember közötti biokémiai kommunikációt is. A másik, ami eszembe jut, az a szoptatás, helyesebben az elválasztódási folyamat szocializációs hatása: röviden, a teljes rendelkezésre állástól való eljutás a kölcsönös elengedésig. Ebből rengeteget tanul az anya és a gyerek a saját és a másik ember határairól.

      Kedvelés

      • Kedves Renáta, Köszönöm a választ! A teljes rendelkezésre állástól eljutni a kölcsönös elengedésig szép életfeladat. Igyekszem jól csinálni 🙂

        Kedvelés

      • Félre ne értsetek, nagyon fontosnak gondolom a szoptatást, de nagyon destruktívnak érzem a valami miatt szoptatásból kimaradók szempontjából azt, amibe lépten-nyomon belebotlok anyás oldalakon (és kicsit itt most is), mintha a tápszeres etetés közben nem lehete összebújni, nem lehetne testkontaktust és szemkontaktus tartani, hozzáérni és átölelni; mintha eközben nem tudna oxitocin áramlani az agyunkban; mintha a tápszerrel etető anya szabadon lecserélhető lenne (ez a halálom, ha a tied tápos, akkor jó neked, mert oda mész, ahova akarsz, bárki meg tudja etetni… mivaaan?). Mintha a tápszerrel etető anya nem állna rendelkezésre, és a tápszerről nem lenne elválasztás. Szerintem a legjelentősebb különbség immunológiailag van az anyatej és a tápszer között, valamint ezt az áramlást és harmóniát a két fél között valóban könnyebb megteremteni, amikor a gyerekem tényleg szopja a mellemet, de ha erre igény van, akkor becsszóra összejön ez szinte ugyanúgy a tápszerrel is. Az sem csak etetés.
        (Vicces, hogy én kampányolok emellett, aki mindig mindenkinek azt mondom, hogy tejmennyiségtől függetlenül próbálkozzon csak a szoptatással, mert nagy élmény, és sokat egyszerűsít a dolgokon – de valahogy nagyon nem szeretem a rafinált bűntudatkeltésnek azt a módját, ami arra utal, mintha a tápszeres babák érzelmileg nem kaphatnák meg ugyanazt.)

        Cosima: jajj, örülök neked (is), az igény szerinti tápszeres táplálással végképp ufónak éreztem magam, abban még az egyébként jófej gyerekorvos és védőnő sem volt igazán partner, de amiről nem tudnak, nem fáj… és szerencsére egyre több ilyenbe botlok, hogy mernek mások is igény szerint tápozni, és iggeniggeniggen, nem vagyok ufó. 🙂 (amúgy nekünk bejött, hogy csak a gyerekemre hallgattam kaja-kérdésben, senki másra, bár kicsit azokon a megjegyzéseken is ki tudtam akadni, hoyg “tápos? nem is látszik rajta”, mintha két fejének kellett volna nőni tőle…)

        Kedvelés

        • Én lusta baba voltam, és csak a táp jött be, mégis itt vagyok, és jó a kapcsolatunk anyámmal meg az élettel úgy általában.
          Nekem az a meglátásom, hogy áldás, ha tud az ember szoptatni, jó dolog, a mi esetünkben kemény meló, ami meghozza jutalmát. DE! Úgyis annyi minden miatt kell görcsölni egy ilyen procedúra esetén, ha úgy látom, hogy nem tudom bevállalni a plusz stresszt, hát nem fogom.
          A tápszeres etetésnek van még egy előnye: apa is etetheti, ő is ölelheti.

          Kedvelés

          • Így van Kata, ha ez plusz stressz, ne vállald semmiképp. Hiszen senki nem várja ezt el. Ez csak egy lehetőség, ami nagyon jól sülhet el. Csakis azért írtunk róla, hogy aki szeretné, ne azért ne próbálja, mert az sem tudja, hogy egyáltalán lehetséges:) Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberek 99 százaléka nem tudja, hogy ez lehetséges, sőt, alapból el sem hiszi.

            Kedvelés

        • A jótanácsokban nem volt hiány :S Utcán megállítottak ismeretlen emberek, amikor az újszülöttel sétáltam, hogy a szoptatásról kérdezzenek. Még a Tescóba is elküldtek barna sörért, hogy majd attól megjön a tejem 😀 Amikor a gyerek éhes volt, megetettem, nem éheztettem, hogy kijöjjön a három óra (bár a családban volt, aki ufónak nézett és az ellenkezőjét erőltette). Jól és bőségesen evett és eszik a mai napig a kisfiam 🙂 Szerettem cumisüvegeztetni és a leszokást is szépen, lassan együtt csináltuk 🙂

          Ugyanakkor maximálisan egyetértek azzal a mondattal, hogy aki szeretné szoptatni az öf babáját és szerencsére már tud is erről a lehetőségről, annak minden információt és támogatást meg kell kapnia hozzá.

          Kedvelés

          • Igen, minden információt és támogatást az anyáknak, akármelyik utat választják is, öf-tól függetlenül. Egyébként ❤ szoptatás, de legalább annyira ❤ nem bestresszelt, önmagukat kompetensnek érző anyák. Azt hiszem, egyébként ezt szeretem itt, a támogató légkört, és örülök, hogy ez ebben a témában is elég jól működik.

            Kedvelés

        • Igen, én is azt gondolom, hogy a tápszeres táplálásnak, sőt az evésnek is igény szerintinek kellene lennie. Nekem őszintén szólva az a furcsa, ha valaki nem így gondolja. Hiszen miért kellene valakinek kevesebbet/többet/éppen ennyit meg annyit ennie/innia, szemben a pillanatnyi igényeivel? Sajnos a mi kultúránk a számok bűvöletében él, és nagyon-nagyon jó, hogy ettől el tudtál szakadni. Annyira szomorú vagyok, amikor egy jól szopó baba anyukája rémülten kérdezi tőlem, hogy jaj, akkor mit mondjak a doktornőnek, ha kérdezi, hogy mennyit szopik? Mert mindig ez az első kérdése… Hát annyit, amennyi jólesik neki:)))

          Kedvelés

  5. Én ezt az egész dolgot erőltetettnek gondolom, kicsit a természet megerőszakolása. Az emberi test 9 hónapig készül arra, hogy táplálja az utódot, komoly hormonális és anatómiai vàltozások mennek végbe ilyenkor.
    A gyermekemmel nagyon meghitt és bensőséges a kapcsolatunk, anélkül, hogy szoptattam volna. Minden etetés a mai napig összebújós, simogatós. Mi 4 naposan vittük haza, de 3 hétig mindenkit kitiltottunk a lakásból, senki nem látogat hatott meg, mert nekünk kellett összeszokni. Ezalatt az idő alatt szinte csak meztelenek voltunk és a babával a mellkasomon kuporogtam a takaró alatt 🙂 a mai napig este fürdés előtt levetkőztetem, és én is leveszem a felső ruházatom és jó 10 percet így ölelkezünk. Szerintem így is ki lehet alakítani a kötődést. Mellesleg a gyermekemnek van napirendje, ő saját maga alakította ki, amellett, hogy igény szerint etettem. És külön szobája is van, mégis mindig rendelkezésre állok (és apája is) így mindig biztonságban érezheti magát és nekünk is van magánéletünk.

    Kedvelés

    • No, én például ebben láttam a szoptatás egyik legnagyobb előnyét, hogy a tolongó nagyszülőket nem kellett kitiltani és a babadögönyözéstől eltiltani, és így is tudott formálódni a kötődés és az összeszokás, és ez így mindünknek jó volt (azóta is jó a kapcsolata a nagyszülőkkel is, rájuk bízhatom bármikor, pedig nagyon anyás, apás)

      Kedvelés

      • Mi nem az etetés miatt tiltottunk ki mindenkit, még a nagyszülőket is, hanem azért, mert először minket kellett megszoknia, a mi illatunkat magába szívnia, a mi hangunkat hallva, hiszen idegenek voltunk neki, 9 hónapig egy másik hangot hallott, másban élt.

        Kedvelés

        • Értem, hogy miért tiltottátok ki, csak azt mondom, hogy a szoptatás adott egy olyan pluszt a korai kapcsolathoz, hogy a kitiltás nélkül is ment a megszokás és megerősítés; tulajdonképpen mocskosul kihasználtam az ösztöneit, hogy könnyebben átvegyem a fejében az anyai helyet, és ez segített annyit, hogy találkozhatott a családdal is anélkül, hogy attól kellett volna tartanom, hogy összezavarodik, hogy akkor most ki kicsoda és mi van (nem is lett volna életszerű, hogy amúgy naponta találkozunk a nagyszülőkkel, akkor meg nem jöhetnek be, a másik oldaliakat meg a fene ette volna meg, ha egyik bejöhet, a másik meg nem, pláne, mert őnekik volt melósabb az elfogadás).
          Ami meg a biztonságérzet és otthonosság megteremtésében segített sokat a 9 hónap más zajok közt és más biokémiájában élés után, az a cigányzene volt – véletlenül jöttünk rá, hogy a Budapest Bárt hallva kisimul a gyerek arca; hónapokig nem is szólt más otthon, és ha “idegenben” jártunk, akkor is vittük magunkkal, és minden egyszerűbb volt úgy. 🙂
          Szóval, erre értettem azt, hogy a szoptatás könnyebbé teszi azt, ami másképp is elérhető, csak “melósabban”.

          Kedvelés

      • Akkor lehet, hogy most ez a mondat is bántó lesz:
        Miért csak akkor szólsz, ha épp fáj valami megfogalmazás? Aztán engem oltogatsz, h lépjek túl a sérelmeimen.
        Azt hiszem, mindenkinek joga van a véleményéhez, és ha tovább olvasod a kommentjét, rá lehet találni a mondanivalóra is…

        Kedvelés

        • Igen, Kata, ez a mondat is bántó volt nekem. Nem gondolom, hogy “oltogattalak”, sőt ha jól emlékszem, meg is köszönted, hogy reagáltam anno.

          Azt hiszem nekem is jogom van a véleményemhez. De ezek után nem hiszem hogy fogom még kommentelni az oldalon 😦

          Kedvelés

          • Na, akkor csak a tisztázás kedvéért:

            1. Ani a következőket írja:

            “Én ezt az egész dolgot erőltetettnek gondolom, kicsit a természet megerőszakolása. Az emberi test 9 hónapig készül arra, hogy táplálja az utódot, komoly hormonális és anatómiai vàltozások mennek végbe ilyenkor.”

            Üssetek meg, ha félreértem, de ő azon a véleményen van, hogy mesterséges rásegítéssel, hormonokkal, gyógyszerekkel, de a sima fejéssel is stimulálunk egy olyan szervezetet, amely egyáltalán nem készült fel nemhogy 9, de sehány hónap alatt se arra, hogy szoptasson. Lehet, hogy kemény szót használt, és? becsúszik néha ilyen, de ráadásul nem azt írta, hogy a természet totáális globááális megerőszakolása. A jelzőkön is sok múlik. SZERINTEM!
            Ez Ani részéről egy objektív vélemény, amivel természetesen lehet objektívan vitatkozni, mert vannak a kijelentéssel kapcsolatban érvek és ellenérvek.
            Majd ezek után nem sárt dobál és lelkizik, hogy mekkora hülye az, aki ilyesmibe belevág, hanem leírja, hogy neki mi hogyan vált be, mit csinált.
            Szerintem teljesen korrekt hozzászólás, amit aztán több más objektív komment is követett, majd jött a nekem fááááj ez a megjegyzés duma. Amennyiben az objektív (de marhán szeretem ezt a szót) tézisek közé érzelem keveredik, az már többé nem vita, hanem rinya meg hajtépés.

            1. Az orvosos kommentemben ezt írtam megköszönés címén:
              “Értem, amiket Findusz és Elza írnak, és köszönöm, h szántak időt a válaszra.”
              Magyarul ez egy semleges válasz, köszönöm a reakciót, amivel nem feltétlenül értek egyet, de hálás vagyok a ráfordított időért, amibe a megírása telt. És akkor rövidre zárva az ottani sztorit: mindazok a dolgok, amiket oda leírtam, megtörténtek, nem a képzelet játéka volt, és nem túlreagált nyivárgás, hanem tények, amelyeknek fénye talán megvilágítja a rendszer visszásságait, és indukál bármiféle változást azon a földrészen, ahonnan én származom – biztos innen is olvassák páran, és talán magukra vagy a saját szitujukra ismernek…

            2. Természetesen jogod van a véleményedhez, de kérlek, gondold végig érzelem nélkül is a leírtakat, csak simán szárazon a csupasz mondanivalót, mielőtt fájdalomról beszélsz, mert abból jelentésbeli elcsúszás van. Az írásban az a nehéz, hogy nincsenek hozzá hangsúlyok, ezért okot adnak a félreértésre, amelyet súlyosbít gyorsuló világunk apró telefonkütyüjeiről történő kapkodva olvasás.

            Kedvelés

            • “Nekem kicsit bántóan hagzik ez a megfogalmazás így…” nem fájáááj és nem duma és nem rinya. Nem ítélet, nem is egy objektív vélemény, hanem egy érzelem megfogalmazása normális hangnemben.
              Nem tudom neked miért gond, hogy belőlem ezt váltotta ki – de részemről lezártam a témát.
              Amúgy nem “csak” ilyeneket írok…

              Kedvelés

            • Azért “gond”, mert egy kifejezés miatt, közben meg totál szó nélkül hagytad, AMIRŐL beszél, az én orvosos megnyilatkozásomnál is ezt láttam. Ez azt üzeni, hogy “tökmindegy mit írtál, én úgy ÉRZEM, hogy ez bántó stb, tehát minden szavad méreg, kár, hogy leírtad.”
              Lehet, hogy nem ez volt vele a szándék, csak egy közlés, de tudd, hogy mit vált ki egy ilyen mondat egy olyan ember fejében, aki objektívan érvel. Így lehet a legkönnyebben rövidre zárni egy vitát, érzelmi válasszal. Holott elvileg itt eszmecsere is folyik, nem csak érzelem.

              Ezzel én is lezártam.

              Kedvelés

  6. Az elsőszülött nálam is koraszülött volt, egy hónapot töltött kórházban, és ott még nem tudott szopni. És megtanult! (Renáta sokat segített akkor.) Tejleadó is voltam, nagyon jó érzés volt, hogy tudok adni valamit más babáknak.

    Azt cáfolnám, hogy a szoptatás szükségképpen rabság. Nálunk mindig volt rengeteg lefejt tej, és el tudtam menni napközben, vagy épp éjjel alhattam, és olyankor a férjem építette a kötődést cumisüveggel :-).

    Kedvelés

    • No, nálunk meg a tápszerrel is max. a férjem tudta megetetni, ő sem mindig; és én is gyakorlatilag csak itthon. Amúgy ezt sem éreztem rabságnak, így is megoldottuk az életet és a kimozdulást, de enyire nem a szoptatástól/tápszertől függ ez, hanem a gyerektől 🙂

      Kedvelés

      • Az enyem utalta a cicit, 3 honaposan le is alltunk a kinlodassal, mikor mar nem is stagnalt a sulya, hanem kezdett visszaesni. Nagyon szar erzes, hogy mindenki fujta a kornyezetemben, hogy szoptatni kell, kulonben szaranya vagy, a gyerek meg fel oraval kaja utan is orditott, mint a sakal, de ha cicire tettem ket korty utan ujra orditott. MINDENT kiprobaltunk, fejtem, homeos cuccokat szedtem, beszeltem az LLL alapitvany segitoivel, mar fejen allva szoptattam, ha kozeledett az evesido, mar a gyerekkel sirtam. Baratnom segitett, hozott egy doboz tapszert, megmutatta, hogy kell kikeverni, es bekoltozott a nyugi a gyerekszobaba. Akkor egy eletre megtanultam, hogy nem erdekelnek a kioktatasok. Aki meg azt mondja, hogy konnyebb tapszerezni, az nem tudja, hogy mirol beszel, biztos nem settenkedett az ejszaka kozepen tapszert keverni, hogy mire ebred a gyerek ejfelkor, kesz legyen. Nem beszelve a cumisuvegek sikalasarol, strelizalasol. Konnyebb am ejjel csak cicire tenni, es kozben szundizni egyet.

        Kedvelés

        • Amiről írsz, az örökbefogadott baba szoptatása volt? Egyébként bármi is volt a kiinduló helyzet, azt hiszem akkor, ha ennyire nem megy a dolog, két megoldás lehetséges. Vagy az, amit tettél végül:), vagy az, hogy hívsz egy szoptatási tanácsadót. Igaz, ez nem ingyenes, de nem ugyanaz órákig beszélgetni, a babát alaposan megnézni, a szoptatást megfigyelni, a lehetséges okokat feltérképezni, mint interneten utánaolvasni valaminek. Ha nincs is garancia arra, hogy egy ilyen találkozó után minden megy, mint a karikacsapás, azért arra legalább jó az esetek zömében, hogy kiderüljön, pontosan vagy valószínűleg mi okozza a problémát. Én például sokszor tapasztalom azt problémás esetekben, hogy a szoptatásról sokak fejében nagyon idillikus kép él. Amúgy az én fejemben is az élt három gyerek évekig történő szoptatása után. Aztán nagyon megrázó volt a negyedik gyerekemnél addig számomra ismeretlen szoptatási problémák sorozatát átélni úgy, hogy közben már volt vagy tíz év szoptatási tanácsadói gyakorlatom is. De ebből legalább jól a fejembe vésődött, hogy más kívülállóként osztani az észt, és más személyesen benne lenni. Szóval a szoptatás olykor egyáltalán nem idilli, de attól még nem kell egészen lemondani róla, sőt… Én személy szerint a legnagyobb szívásokból tanultam a legtöbbet. Semmiért sem adnám ezeket a keserű, fájdalmas tapasztalatokat…
          Igen, vannak kisbabák, akik nem szeretnek szopni. Ennek nagyon összetett okai lehetnek, például az, hogy a száj anatómiai sajátosságai olyanok, hogy nagyon fárasztó vele szopni, és időnként a mell nem túlzottan kedvező egyéni sajátosságai rátesznek erre egy lapáttal.

          Kedvelés

          • Csak a pontosság érdekében.
            Renáta, Eleven maga örökbefogadott, de a gyermekét ő szülte. (Nekünk itt nagyon sokat segít a blogon, és nagyon-nagyon kedveljük őt.) Róla szól ez a történet:
            https://orokbe.hu/2014/03/17/szurok-mint-a-sundiszno/
            Így szerintem könnyebb megérteni, hogy milyen extrákkal volt nehezítve az ő anyává válása, nagyon nehéz lehetett neki a kommentjében megjelenített környezeti nyomás.

            Kedvelés

            • Köszi ❤
              Igen, Angela pontosan leirta a helyzetet, ma mar nem foglalkozom vele, h maskepp is lehetett volna. Gyerekkel pedig szoros a kapcsolatunk, sztem nalunk nem ezen mult 😉
              (szuper a like, dislike gomb) , koszonjuk 😃

              Kedvelés

  7. Sziasztok!
    Mivel nálunk az első gyerkőc 3 évesen érkezett, nála nem volt igazán hosszú idő a szoptatás, ő kezdte kérni, úgy is ért, mint derült égből a villámcsapás. Mondta és már mozdult is. Én pedig automatikusan igent mondtam és here we go, már csüngött is rajtam boldogan!
    A kisbabánk érkezésekor már teljesen fel voltam készülve, megvolt az SNS, az elhatározás is, igen, nekifutunk!
    Aztán a dél-pestiben azt mondták, mellre ne merjem tenni! Egyszerűen nem engedték: (
    S mivel a gyánhivatali ügyintéző azt mondta ‘minek azt a babát gyorsan kiajánlani, ellesz az egypár hétig a kórházban’, ezért én az őrület határára kerültem és csak azért imádkoztam, hogy kerüljünk végre mindannyian haza.
    Alapítványi közbenjárással 8 naposan sikerült végre hazahozni a babót, aki addig cumisüvegből ivott. Szeretett volna szopni és olyan erősen, hogy nem tudtam mellre tenni, mert nagyon-nagyon fájt. Az SNS plusz bimbóvédő volt a jó megoldás, csak a baba azt nem szerette és nem is tudta igazán megszokni. Biztosan jobban is ment volna minden, csak akkor pont olyan időszakunk volt, hogy egyedül voltam a két gyerekkel és a nagyobbik nem igazán díjazta a helyzetet, de akkor is örülök neki, hogy a pár hét sikerült és legközelebb is meg fogom próbálni. A cumisüvegből etetés szerintem igenis intim és gyönyörű, meg kell adni a módját, ennyi. Mi a hordozást is nagyon élveztük, bár most már 10 kg felett van a baba súlya, így már azért igazi kihívás. Nemsokára elindul és akkor már ennek is vége lesz. Olyan gyorsan nőnek! Nem szabadna engednünk, hogy bárki nyomást gyakoroljon ránk vélt jó tanácsaival ebben a csodálatosan intenzív és rövid időszakban.

    Kedvelés

  8. Jaj… ez az egyik “kedvenc” témám… mármint a szoptatás. Az első gyereknél, 6 évvel ezelőtt fel sem merült bennem, hogy szoptathatnám. Ki voltam békülve a tápszerrel, összebújva etettem, csak én etettem, nem éreztem úgy, hogy lemaradunk vmiről. Aztán persze már akkor is kaptam az ívet a sok nagyon okostól (akik persze nem tudták, hogy valójában miért nem szoptatok), hogy “jézusatyaúristen te nem szoptatod??? mi lesz ebből a gyerekből?? kisebb lesz az iq-ja, betegesebb lesz, nem fog kialakulni a kötődés stb.” persze bogarat ültettek a fülembe, és bűntudatot a lelkembe.. Utánanéztem, olvastam, láttam, hallottam, hogy örökbefogadott gyereket is lehet szoptatni. Azt gondoltam, hogy majd a másodiknál, már jobb anya leszek. 🙂

    És nem lettem. 🙂 Vhogy most sem éreztem úgy, hogy ezt meg tudom csinálni… nem akarok kibúvót keresni magamnak, de tényleg nem éreztem úgy, hogy ezen bármi múlhat, viszont már megtanultam kezelni a dolgot.
    Pár hetes volt a Picur, amikor vmelyik hivatalban voltunk éppen ügyet intézni, bevonultunk a baba-mama szobába pelenkát cserélni + enni. Volt ott egy anyuka, aki éppen szoptatta az ő kicsijét. Mikor elővettem a cumisüveget jött a már megszokott rémült hangú kérdés “Te tápszert adsz neki?” erre mosolyogva és picit felháborodva válaszoltam neki, hogy “Jajdehogyis!!!!” ő kedvesen visszamosolygott és nyugtázta, hogy mégsem vagyok szaranya. Röhögtem magamban és azt gondoltam, hogy pukkajd meg!!! 🙂 Azóta ez a taktikám. 🙂

    A poszt egyébként nagyon tetszik, sok sikert azoknak, akik még ezelőtt állnak, és részemről le a kalappal azok előtt, akiknek sikerült!

    Kedvelés

    • Köszönöm Sugi!
      Kezdtem ufónak érezni magam, amiért nem szoptattam az örökbefogadott gyerekem.
      Szakemberként tisztában vagyok a szoptatás előnyeivel, mégsem tudtam megtenni. A baba hirtelen jött, várva-vártan, de mégis váratlanul, mert évekkel későbbre vártuk. Semmi/senki nem volt előkészítve. Három nap alatt hazakerült, nekem még egy hónapig dolgoznom kellett (otthonról), amíg minden munkám átadtam. Próbálkoztunk a szoptatással (elismerem, nem kitartóan), de úgy éreztem, ez így nekem nem fér bele, nincs hozzá sem testi-, sem lelkierőm. Feladtam a szoptatást, ettől szabadnak éreztem magam. Szereztünk neki anyatejet, utálta.
      Összebújva tápszereztünk, hordoztam. Egy éves koráig nem volt még csak megfázva sem, és -bár nagyon önálló kisgyerek- a kötődéssel sincs semmi gondunk.

      Csak azért írtam le mindezt, mert azt érzem, hogy kissé túlmisztifikáljuk/túlhangsúlyozzuk a szoptatás-kötődés témát és ez lelki nyomorba dönthet öf és vér szerinti anyákat egyaránt. Nagyon jó, ha valaki meg tudja valósítani, de nem mindenki számára ez az üdvözítő út. 🙂

      Kedvelés

      • Hozzánk hasonló úton került a babánk és én nem is tudtam, hogy lehet öf babát szoptatni. Csak később említette valaki, de nekem annyira szürreálisnak tűnt, hogy nem jártam utána 😀 Egy barátnőmtől időnként kaptunk egy kis anyatejet az első hat hónapban, de a mennyiség szinte szimbolikus volt. Nem parázok azon, hogy tápszereztünk és cumisüvegeztünk, nagyon szép időszak volt 🙂 És csak egy nő szólt be 😀

        Kedvelés

  9. A világban valamiért két nézet van, az egyik a csak az anyatej a jó, a tápszer a világ vége, és ássa el magát, aki nem szoptat, a másik szerint meg a tápszer ugyanolyan egészséges, mint az anyatej.

    Azt nem tudom, miért nem lehet különválasztani, hogy persze az anyatej a legjobb, ha lehet, de ettől még nem kéne cseszegetni azt, aki valamiért nem szoptat. 🙂

    Az jó, ha tudják az emberek, hogy lehet öf gyereket szoptatni, és nekem például nagyon tetszik, ha valaki csinálja, de a döntés egyedül az anyáé, és senki ne érezze rosszul magát, akárhogy is dönt, és akárhogy is sikerül. Az én agyonszoptatott gyerekeimnek is nyilván jobb lenne, ha nem a városban laknánk, hanem jobb levegőn, és biozöldségeket ehetnének, nem Lidl-t, de ettől nem fogok tanyára költözni. Mindenki úgy csinálja a lehető legjobbat a gyerekének, ahogy tudja. A lehető legjobbat, nem a lehetetlent. 🙂

    Kedvelés

  10. mi két saját gyerek után várunk örökbe fogadott babánkra (már nem lehet sajátunk, de még fiatalok vagyunk.) az első gyermekem sajnos elég betegen született, nem tudott szopni, két éves koráig fejtem neki a tejet, 9 hónapig csak azt kapott-de cumiból. Renáta nekem is sokat segített. a második babám pedig-nem tudom milyen szót használjak rá-tényleg úgy szopizott mintha tanulta volna. elképesztő mennyiésgeket és gyakorisággal. 15 hós koráig csak szopott. mindkét gyerekemet nagyon szeretem, nincs erősebb vagy gyengébb kötődés köztünk. viszont még ma is álmodom azzal, ahogyan a második gyerekem nézett, miközben szopizott-nem is tudom, azzal az áhitattal, megnyugvással a szemében, amit az első gyerekemnél soha nem láttam. én komolyan mondom, de függőjévé váltam ennek a tekintetnek. és szeretném még látni! ha sikerül babát örökbe fogadnunk, biztosan meg fogom próbálni a szoptatást, még akkor is, a minimális menniységet sikerült elérnem, mert-önző módon-szeretném még sokszor azt a babatekintetet látni…

    Kedvelés

    • Egy kicsit sajnálom, hogy a kommentek elmentek abba az irányba, hogy “ássa el magát, aki nem szoptat” valamint a “tápszer a világvége” és így tovább. Ez eléggé elkedvetlenítő:( Mindezt abból kiindulva, hogy leírtam, aki AKAR, hogyan PRÓBÁLKOZHAT az öf gyermeke szoptatásával. Nem tudom, melyik mondatomból sikerült ezeket a dolgokat leszűrni, amiket egyébként soha életemben nem mondtam, sőt, nem is gondoltam. Ez az írás, amit itt olvashattatok, tényleg csak annyi, amennyinek látszik: egy jelenlegi tudásunkat összefoglaló cikk arról, hogy hogyan szoptathatok egy olyan kisbabát, akit nem én szültem. A cikk az örökbe.hu tulajdonosának kérésére született, azért, hogy információt tegyen hozzáférhetővé a témáról, amelynek amúgy főként angol nyelvű szakirodalma van. Vagyis még távolról sem azért, hogy bárkit is stresszeljen amiatt, hogy szoptat-e vagy sem. Én magam sem tudom, hogy akkor, ha lenne örökbefogadott gyerekem, akit történetesen újszülöttként kapnék meg, szoptatnám-e. Ez számomra annyira érzelmi (vagy zsigeri?) alapon hozott döntés, amit még saját esetemben sem tudnék megjósolni, hogy akkor és ott, amikor erről dönteni kellene, mit éreznék vállalhatónak magamra nézve. Pedig tíz évet végigszoptattam, és engem aztán nem kellene győzködni, hogy ez mennyire hasznos az anyának és a babának, és hogy mennyire intim boldogság tud lenni, semmi máshoz nem fogható.
      Mindenesetre bátorítani szeretném azokat, akik megpróbálnák, hogy csak keressenek meg vagy engem, vagy a kollégáimat, szívesen segítünk!

      Kedvelés

      • Mondjuk én örülök a cikknek, meg még jobban örültem volna akkor, mikor a fejembe vettem az első előtt, és csak angol cikkeket találtam, de abban is mindegyikben nagyobb gyerek volt – amit viszont én biztosra tudom magamról, hogy nem csinálnék. Nem tudnám megmondani, mekkora kor nálam a lélektani határ, de az biztos, hogy hetekben, max. hónapokban mérhető, nem években… persze ez mind egyéni, csak pont ehhez nem találtam anno semmit (azóta azért már igen, de azóta meg már magam is kicsit tapasztaltabb lettem).

        Kedvelés

  11. Visszajelzés: Visszakérik a babákat? – az első fél év mérlege | Örökbe.hu

  12. Sziasztok! Remélem, nem bántok meg senkit a véleményemmel, és nem is veszik le a fejemet, ill. remélem, Renáta megnyugtató választ tud adni számomra. Szóval, az örökbefogadott baba szoptatását – ha az örökbefogadó anyuka ezt szeretné, késznek érzi rá magát – nagyon jó dolognak tartom. Azt kevésbé, ha vélt vagy valós nyomásra teszi, amit a környezetéből érzékel, mintha enélkül nem lehetne jó anya. Az én gondom a gyógyszeres támogatással van. Egy olyan gyógyszerről van szó, (Motilium), amire rá van írva, hogy “- Szoptatás:
    – Kis mennyiségű domperidont kimutattak az anyatejben. A domperidon olyan nemkívánt mellékhatásokat okozhat, amelyek a szoptatott gyermek szívét érinthetik.”, és azt is leírják, hogy – “A domperidont a felnőtteknél és a gyermekeknél a legalacsonyabb hatásos dózisban kell alkalmazni.” Ehhez képest, ahhoz, hogy a tejtermelést segítse, többszörös dózisban kell szedni, magyarul túladagolva, amiről ez olvasható: -” Ha az előírtnál több Motiliumot vett be:
    – Ha Ön túl sok Motiliumot vett be, forduljon azonnal kezelőorvosához, gyógyszerészéhez vagy menjen a toxikológiai osztályra, különösen akkor, ha gyermek vett be túl sokat. Túladagolás esetén tüneti kezelést lehet adni. A megnyúlt QT-távolságnak nevezett szívbetegség lehetősége miatt EKG-monitorozás végezhető.” A gyógyszer lehetséges mellékhatásai sem megnyugtatóak számomra, különösen, ha azt nézzük, hogy az anyatejjel a gyógyszer azonnal a baba szervezetébe kerül. Renáta, vannak olyan longitudinális vizsgálatok, amik a Motiliummal szoptatott babák későbbi egészségi állapotát vizsgálták? Én a fentiek miatt nem merném vállalni a kockázatot, de fenntarttom magamnak a tévedés jogát 🙂 Köszönöm: Zsófi

    Kedvelés

    • Kedves Zsófi, ne haragudj, csak most, jóval később vettem észre a kérdésedet. Az domperidon betegtájékoztatójában – hasonlóan más gyógyszerek betegtájékoztatójához – nagyon hasonló szövegeket olvashatsz. Én azt tudom mondani, hogy eddigi tapasztalataim alapján és a szakirodalomban olvasható adatok alapján nem találkoztam semmilyen mellékhatással sem anyai sem gyermek részről. Hozzáteszem, hogy ezzel nem reklámozni akarom ezt a gyógyszert, de naponta botlom bele teljesen indokolatlan szoptatás alatti gyógyszerfóbiába, amely a gyártó nem éppen megalapozott, rutinszerű riogatásának köszönhető. Az USA-ban ez már tilos, ott csak akkor kerülhet bele ilyesmi a gyógyszertájékoztatóba, ha kutatások, adatok bizonyítják, csak azért, hogy a gyógyszergyártó le legyen védve esetleges perek ellen, nem.
      Ezzel együtt persze mindenki maga dönti el, milyen kockázatokat vállal, és miért cserébe. De azért azt nem árt leszögezni a pontosság kedvéért, MEKKORA kockázatról van szó. Ez a lényeges momentum ezekből a tájékoztatókból nem derül ki.

      Kedvelés

  13. Visszajelzés: Anyatej igénylése örökbefogadott babának | Örökbe.hu

  14. Mostanában örülök IGAZÁN, hogy szoptattam a gyereket, még ha csak rövid ideig is. Hogy a születendő kistesó hatása (sokat beszélgetünk róla, milyen lesz, hogyan lesz, igen, szopni is fog biztosan), vagy amiatt van-e, mert sok mesében (filmen is, könyvben is) botlottunk most szopó kisállatokba, de állandó kérdés a gyerekemtől, hogy anya, amikor pici voltam, és hazahoztatok a kórházból, ittam tejet a cicidből? És olyan jó, hogy őszintén tudom neki azt mondani, hogy igen. Valahogy ez most neki nagyon fontos, úgy érzem – és olyan jó érzés, hogy nem kell magyarázkodnom. Furcsa, hogy az nem probléma (még) hogy ő miért egy másik néni hasából született, de az érezhetően gond lenne, ha nem kapott volna tejet anya cicijéből. Valahogy pillanatnyilag neki az az, ami “anyás” dolog.

    Kedvelés

  15. Visszajelzés: „Csak a holttestemen keresztül vihetik el a fiamat” | Örökbe.hu

  16. Visszajelzés: „Euforikus élmény volt, hogy ez tényleg az én tejem” – Gyereksorsok

  17. Visszajelzés: 10+2 teendő a finisre örökbefogadás előtt | Örökbe.hu

  18. Visszajelzés: „Azt álmodtam, hogy verik az ablakot, elviszik a babát” | Örökbe.hu

  19. Nagyon örülök, hogy Klompjes megosztotta a tapasztalatát a naggyal, mert amikor a lányom kezdte kérni a cicit három évesen, enyhén szólva összegabajodtak az érzéseim és a gondolataim.- Látta az unokatestvérét szopizni, és Ő is kérte, és aztán nap nap után unszolt, csomagolt, stb. – Nekem meg zakatolt az agyamban a csoportnyomás, mintha ez valami “Isten elleni vétek” lenne. – Én meg csak hárítottam, és a szívem szakadt meg. – Egyrészt mert csalódott volt, és letört, volt hogy még sírt is miatta. – Másrészt mert olyasmit akart, amire a szívem mélyén én is, mindig is vágytam, hogy eként is megélhessem az anyaságot.
    Végül írtam néhány szakembernek, hogy ilyenkor mi is van, és vajon nem-e ártok, ha hagyom, hogy három évesen elkezdjen cicizni. – Számomra teljesen meglepő és nagyon segítőkész válaszok érkeztek. Örökbefogadós pszichológus azt mondta, hogy a kicsi pszichés kora, nem azonos a biológiai korával, és hogy jót tenne neki hogyha hagynám, – meg hogy valószínűleg az én ösztöneim is ezt súgják a szívem mélyén, csak nem merek valamiért engedni neki, és ezt a gyerek is kiérzi, ezért is ilyen kitartó.
    Egy másik pszichológus, aki mellette szoptatási szakember, nagyon részletesen és segítőkészen felelt. – Szerinte nem hogy nem ártok, de ha nekem belefér, akkor egyenesen használ ha szoptatok, még tej nélkül is, mert nem is ez a legfontosabb a szopizásban. És küldött egy nagyon jó tanulmányt a témáról. – A cikket olvasva rengeteg dologra ráismertem, ami jelen van az életünkben, és amiről azt gondoltam, hogy pl akaratos az én szemem fénye, közben csak a biztonságát keresi…
    szóval, érdemes elolvasni, akit érdekel.

    http://szoptatasportal.hu/a_lelki_egeszseg_kotodes_es_szoptatas_jelentosege_az_orokbefogadott_gyerek_es_az_anya_szamara

    Arról is írt, hogy mellesleg ez nem is ritka jelenség, hogy idősebb gyerek, ösztönösen át akarja élni a szoptatást, és ezzel mennyire mélyül a kötődés.

    Jó tudni, hogy nem vagyunk ufók, mint ahogy azt a társadalom beállítja. – én nagyon megkönnyebbültem a kapott segítségektől, és elhatároztam, hogyha kéri, otthon, ami kis fészkünkben fogunk szopizni, akkor és addig, amíg neki erre szüksége van, mert hiszem, hogy ez az ösztön nem véletlenül jött fel bennünk.
    Nagyon jó érzés mindkettőnknek így összebújni, és minden percét áldásként élem meg. – Még elég friss a történet, de már most úgy érzem, hogy mélyült a kapcsolatunk, pedig eddig azt gondoltam, hogy jobban már nem érezhetem a sajátoménak…

    Azért osztom meg ezt veletek, mert lehet többen is szembetaláltátok már magatokat a helyzettel, és nekem nagyon jó lett volna a vívódásomban olvasni hasonló tapasztalatokról.

    Másrészt kíváncsi vagyok, jártatok-e hasonló cipőben nagyobb örökbefogadásánál? – Ki mit tapasztalt? Hogy élte ezt meg?

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s