intézet

„Kiemelték a gyereket a családból, mert szegénységben élnek, és nálunk is megkapja a grízes tésztát, a sajtos-tejfölös tésztát…”

Örökbe1 hozzászólás

Élet egy gyerekotthonban. Nóra hat éve dolgozik nevelőként egy fővárosi otthonban, és elmeséli, mi tartja a rengeteg munka és az alacsony bér dacára is a pályán.

Mesélj kicsit a munkádról!

Nevelő vagyok egy gyerekotthonban. A jogszabály szerint 14-18 éves kamaszok élnek itt, de ha testvérsor jön be, akkor ennél jóval kisebbek is vannak, most a legkisebbünk óvodás, aki a kamasz testvérei miatt került be. Főiskolai, egyetemi végzettséggel lehet itt dolgozni, én elvégeztem mellé a kisgyereknevelő szakirányú képzést is. Hat éve vagyok itt.

Miért vállaltad ezt a munkát?

Én előtte a magánszektorban is gyerekekkel dolgoztam, sérült csecsemőkkel, de sok betegséget elkaptam tőlük, aztán családilag úgy döntöttünk, hogy jobb egy olyan hely, ahol biztos a fizetés és nagyobb gyerekekkel dolgozom.

Hány gyerek van egy csoportban?

12 a maximum a törvény szerint. Nálunk csak 11 van, mert most lett nagykorú az egyik gyerek, és még idén ketten betöltik a 18-at.

Egyszerre dolgozol ötévesekkel meg érettségizőkkel?

Az érettségizők ritkábbak, örülünk, ha a szakmáig eljutnak, a hat-nyolc általános a jellemző. A nyolc általánosig talán elrugdossuk őket, de az már sikerélmény, ha szakmára is rá tudjuk őket beszélni, az főleg. Néha van egy-egy példa, kiváló sportoló,  vagy egyetemre készülő. Ritka, mint a fehér holló. Sok gyerkőc alapból késve kezdte az iskolát, bukott is, mire bekerülnek hozzánk, már le vannak maradva. Ha a 250 óra engedélyezett hiányzást túllépi, akkor is évet ismétel, sokszor járja az ötödiket, hatodikat. Sok gyermeknél próbálkozunk a Híd programmal, ami szakmát tud adni azoknak is, akik nem fejezték be a hetediket, nyolcadikat.

Az a baj, hogy nincs kényszerítő erő a kezünkben, semmivel nem tudunk hatni rá, ha nem akar iskolába járni. Nem tudjuk megvonni a zsebpénzt, a kimenőt, a 16. év után nem is érdekli őket, én mit mondok. Sok az iskolakerülő. Tizenkétéves kor felett a lányoknál bejön a szerelem, a szex, a prostitúció. Ezek mindennapos gondjaink.

A gyerekvédelemnek elég rossz most a sajtója. Folyamatosak a botrányok, túlterheltek a dolgozók, nagy a fluktuáció, bezárnak intézményeket. Ezek mennyire érintenek titeket?

Nekünk nincs gyógypedagógus végzettségünk, és a gyerekek többsége ADHD-s. Az még rendben, ha tanulási zavaros gyerek jön, de érkeznek fogyatékos gyerekek is. Az intézetnek van egy pszichológusa, de a mindennapi élethez mi kevesek vagyunk. És a mi csoportunk még egy nyugis csoport, nincsenek nagy balhék, csak kicsik, én még összetehetem a két kezemet.

A fiatal kollégák elmennek nagyon hamar. Nagyon kevés a fizetés, sok a munka. Négy hónap a próbaidő, a legtöbben pár hónap után felmondanak. Nálunk eggyel több csoportnak is lenne hely, de a szakemberhiány miatt nem működik.  A törzsgárdát a nagy öregek alkotják, akik 30-40 éve itt dolgoznak, nagyon sokat tanulunk tőlük, ők az utolsó generáció, akik még itt vannak mellettünk és mindent tudnak a gyermekvédelemről.

Általában 12 óra a műszak, éjjel, nappal, hétvégén is benn kell lenni valakinek. Hétköznap ketten vagyunk bent, egy nevelő és egy gyermekfelügyelő, hétvégén egyedül vagyunk, váltja egymást egy nappalos meg egy éjszakás. Hogy egy csoport jól működjön, kéne legalább hét ember, és ha 4-5-en vagyunk, az jó.

Akkor te most mások helyett dolgozol…

Azt azért nem, de bőven megvarrja az óraszámomat.

A túlórákat kifizetik?

Két éven belül kötelezhető vagyok 400 óra túlórára. Általában kifizetik, de 2-3 hónapos csúszásokkal. 200 ezer forintot lehet kapni nettó, pótlékokkal együtt. Mindenhova mi rohangálunk a gyerekekkel, orvoshoz, szülői értekezletre, anyák napjára, rendőrségre. Mint anyukák, apukák dolgozunk. Szerencsére viszonylag sok még a férfi munkaerő, mert nagyon kell, hogy ne nőiesedjen el a pálya.

Ha elviszed orvoshoz a gyereket, de te vagy egyedül, akkor ki marad a többiekkel?

Ha előre tudom, akkor úgy osztom be, hogy minimum ketten legyünk, mert el kell menni az óvodásokért… Hétvégén megkérem a másik csoport nevelőjét, akik mellettünk laknak, ezt nappal meg lehet tenni. Az éjszakákat, hétvégéket nehezebb megoldani, ha hirtelen baleset történik, a mentőt kihívhatom, de nem viszi el a gyereket nélkülem. Valahogy mindig megoldjuk. Felügyelet nélkül nem hagyhatjuk őket. De ha nincs ilyen rendkívüli helyzet, akkor is mi vásárolunk, főzünk, mosunk, takarítunk a gyerekekre, mi tanulunk velük, az online oktatás alatt a saját eszközeinken követtük velük a tananyagot. Eközben még ruhapénzt sem kapunk, pedig kell bevinni váltás ruhát a takarításhoz.

De ez 12 gyereknél egy teljes házvezetői állás… → olvasásának folytatása

Két kérdőív

ÖrökbeHozzászólás

Két kérdőív kitöltésére szeretnélek titeket kérni, ha ezt eddig még nem tettétek meg.

Mindkét kérdéssor azon örökbefogadó szülőkhöz szól, akik 2016 és 2021 között Magyarországon fogadtak örökbe gyereket.

Ezt a kérdőívet akkor töltsd ki, ha ezen időben csecsemőotthonból, gyerekotthonból vagy hasonló intézetből hoztad haza a gyereket: https://forms.gle/rLgh2xaupvDMecBp8

Ezt pedig akkor, ha ezen időben nyílt örökbefogadással érkezett a gyermeked (de nem magánutasan, azaz egy közvetítő szervezet hozott össze az örökbeadó anyával): https://forms.gle/CKQPhr31FV1Hfx668

Ha ezen időben több ilyen örökbefogadásod volt, akkor többször töltsd ki, viszont férj és feleség ne töltse ki kétszer.

A válaszokat anonim módon fogom felhasználni későbbi cikkek írásához és rendezvények szervezéséhez. Nagyon köszönöm, hogy segítetek, ha megosztjátok. Örülök, ha részletesen is meséltek a tapasztalatotokról a kérdőív végén vagy e-mailben.

Beszámoló a Szent Miklós Iskoláról

ÖrökbeHozzászólás

Kicsi, de lelkes csapattal látogattuk meg a Szent Miklós Iskolát, ahol nagy szeretettel és nyitottsággal fogadtak minket. Az intézmény általános iskolát, óvodát, kollégiumot és gyerekotthont foglal magába Óbudán, értelmi fogyatékos és autista gyerekek számára. Néhány gyerek egy kis koncertet adott nekünk, aztán megnéztük ezt a filmet az intézmény működéséről, majd az intézményvezető, a gyerekotthon igazgatója és egy pedagógus körbevezetett minket a gyerekotthonon, kollégiumon és iskolán, és az összes kérdésünket megválaszolták. Közben zajlott az élet, így láttuk az ott folyó munkát, a dolgozókat és a gyerekeket is.

→ olvasásának folytatása

Szeptemberi Örökbe.hu program: gyermekotthoni látogatás

Örökbe2 hozzászólás

Múltkor nagyon élvezték az olvasók a javítóintézetbe tett látogatást, és többen kérték, menjünk el más gyermekvédelmi intézménybe is. Most a Bolyai Gyermekotthonba kukkantunk be.

Mikor: 2018. szeptember 19-én szerdán reggel 9-kor találkozunk. A program kb. két órás. Kérlek, ne késsetek, hogy együtt tudjunk bemenni. Előbb elmenni lehet. Igen, munkanap.

Hol: a Bolyai Gyermekotthon előtt, Budapest, II. kerület, Bolyai u. 11. Térkép itt. A 91-es, 191-es, 291-es busz visz oda. A parkolás fizetős az utcában.

Mit: megtekintjük a gyermekotthon helyiségeit, és kérdéseinkre válaszol az igazgató és a szakmai vezető. A Rózsadomb lábánál levő, műemlék gyermekotthonban 30 gyerek él, 0-18 éves korig, három csoportban. A gyerekek iskolában, óvodában lesznek, velük nem fogunk találkozni, amúgy se szeretik őket látogatóknak kitenni. Legfeljebb 25 fő vehet részt a programon, a jelentkezési sorrend alapján, jelentkezni mailben lehet a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. (És ha valaki jelentkezett, de közbejött valami, az mondja le, hogy más mehessen helyette.) Ez felnőttprogram, gyerekfoglalkoztatásra nincs lehetőség, egyébként jöhet bárki, érintettségtől függetlenül.

Utána: ha van igény, beülhetünk valahova beszélgetni.

Várlak titeket szeretettel.

Októberben játszóházba megyünk.

Gyermekotthonból örökbe fogadni

Örökbe1 hozzászólás

Bár a törvény szerint 12 év alatti gyermek már csak nevelőszülőnél élhet, a gyakorlatban még mindig nem sikerült az összes kisgyereket családba tenni. Így az örökbefogadók egy része is intézetből viszi haza a babát vagy kisebb-nagyobb gyereket. A megelőző években évi 40-60 gyerek került intézetből örökbefogadókhoz, 2016-ban 140. Akkor kerül otthonba egy gyerek, ha az adott megyében nincs elég nevelőszülő, vagy az egészségi állapota olyan, hogy nem vállalják őt. Ma három olvasó osztja meg a tapasztalatait, akik mind csecsemőotthonból vittek haza kisgyereket.

Rlupin72 egy vidéki megyében ismerkedett a 27 hónapos, egészségi gondokkal küzdő Esztivel.

Milyen volt az intézet?

A ház maga egy régi, lepukkant, szocreál panelépület egy hatalmas, gyönyörű, és teljességgel kihasználatlan parkban. Az intézet egy többprofilú szociális-egészségügyi intézmény része. A gyermekotthonból már csak egy szobát használnak, amelyet tíz rácsos kiságy és egy járóka foglal el, szóval irdatlanul szűk a hely. A szoba kialakítása hangulatos volt, mesefigurák a falon, fa bútorzat, szőnyeg.

Hogy éltek a gyerekek?

A Pikler-módszert az intézetben hírből sem ismerik; a tíz gyerekre egy gondozó jutott éjjel-nappal. 2015 tavaszán Eszti volt a maga 27 hónapjával a legidősebb gyerek; viszont legalább öt félévesnél fiatalabb baba is lakott a szobában. Eszti ennek megfelelően nem kapott sem darabos gyümölcsöt, sem darabos ételt. Kizárólag folyékony és pépes táplálékot kapott, mint a többiek; rácsos ágyban aludt, pelenkázták – annak ellenére, hogy a felszereltség lehetőséget adott volna arra, hogy kiságyban aludjon, kisasztalnál, kisszéken ülve, önállóan próbálkozhasson enni, bilire szokhasson.

Az intézmény bezárás előtt állt, így a gyerekeknek éppen csak a fizikális életben tartására jutott idő és energia. Az orvosi ellátás meglétére odafigyelnek, de minőségére már nem. Eszti szemészorvosának, aki a kancsal szemét operálta, arra már “nem volt ideje”, hogy észrevegye: a gyerek szemére 6-os dioptriájú lencse kellene. A gyerekek valamennyien jelentősen hospitalizáltak, érzelmileg-mentálisan elhanyagoltak. Tisztázás – reggeli – délelőtti szabad “játék” – tisztázás – ebéd – alvás – tisztázás – uzsonna – délutáni “játék” – tisztázás – etetés – alvás darálója zajlik minden nap, szinte semmi változatossággal. Fürdetés minden másnap.

Eszti nem tanult meg kúszni-mászni sem rendesen, nemhogy beszélni; pedig ő még valamilyen fejlesztést is kapott hetente kétszer. Az udvaron szerintem életében nem járt, pedig még játszótér is van fajátékokkal, és kicsiknek való medence is, szép nagy fák árnyékában.

Hogy zajlott a barátkozás?

A barátkozás szokott menetrend szerint zajlik; az ottani Tegyesz szerint bevált, hatékony és gyors. Valóban az. Az “igen” után egy egyeztetett hétfőn leutazik az örökbe fogadni kívánó pár, kivesz szépen valamilyen szállást magának a saját pénzéből, aztán minden reggel 9 órakor beballag az intézetbe, ahol a Tegyesz munkatársai várják.

9-12, valamint 15-18 óra között lehettünk Esztivel hétfőtől csütörtökig. Minden nap egyre több gondozási műveletet (tisztázás, öltöztetés, etetés, fürdetés) vettünk át a gondozóktól; csütörtök reggel már a reggelit is tőlünk kapta. Péntek reggel 9-re a gyámhivatalba mentünk a papírokat elintézni (a gyerek meg kétségbeesett zavarodottságában ordított az intézetben, mert nem értette, mi történik vele), majd vissza az intézetbe, ebédeltetés, és irány haza. Ennyi. De bármilyen hihetetlen, tényleg működik. Talán a nem túl rózsás körülmények miatt a gyerekek is ösztönösen mielőbb szabadulni akarnak… → olvasásának folytatása

„A gyerekek után örökbe fogadtunk egy apukát is”

Örökbe16 hozzászólás

Ma egy különleges családdal ismerkedünk meg. Renáta és férje, István összesen hat gyereket nevelnek. Örökbefogadás, vér szerinti gyerek és családbafogadás, válás és újraházasodás szerepel a történetben. Renáta mesél nekünk. 

– Mutasd be a családodat!

– Egy pici faluban lakunk, nem messze a nyugati határtól. Jelenleg gyesen vagyok. A hatos fogatunk: Bianka és Norbert 13 évesek, Roland 10 éves, Zoé 9 éves, Alex 7, a pici Kitti pedig nemsoká lesz 2 éves. A két legidősebb a nagybajomi gyerekotthonból érkezett 2, illetve 3 évesen, Roli a vér szerinti nagyfiam, Zoé családbafogadással került hozzánk 1 évesen, majd több évi huzavona után sikerült örökbe fogadni, Alex az Alfa Szövetség segítségével került hozzánk újszülöttként, Kitti pedig a másik vér szerinti gyermekem. Az öt nagyot az első férjemmel közösen vállaltuk, a legkisebb a második férjemtől van.

471982_446144002070302_1202956239_o

– Miért döntöttetek az örökbefogadás mellett?

– Az első férjemmel csak mesterséges megtermékenyítéssel volt esélyünk a gyermekáldásra. Én már réges-régen úgy könyveltem el magamban, hogy három gyermeket szeretnék, ami azért is fura, mert a rokonságban nem igazán van példa nagycsaládra. Mivel nem tudtuk, hogy az orvosi segítség mennyire lesz sikeres, az örökbebabákra meg úgyis sokat kell várni, úgy gondoltuk, hogy elindulunk mindkét úton. Amelyik sikerül, annak örülünk és megyünk tovább.

– Kifejezetten roma gyereket kértetek. Miért?

– Amikor érintett lettem az örökbefogadásban elkezdtem beleásni magam a témába, interneten cikkeket, fórumokat böngésztem. Mindenütt virított a tény: az örökbefogadók nagy többsége elzárkózott a roma gyermekektől. Nekünk nem volt származási kikötésünk, ezt ki is nyilvánítottuk. Aztán később ugyanezen okból kifolyólag már direkt cigány babákat kértünk, mondván, ha egy ilyen gyermek nevelkedik nálunk, akkor hozzánk jöjjön a többi is.

– Honnan érkezett az első gyerek?

– 2003 nyarán indítottuk el a bürokráciát és karácsony után lett meg az alkalmassági. Egy ismerős jelezte nekünk, hogy Somogy megyében egy gyermekotthonban van egy majdnem kétéves cigány kislány, Bianka, aki nemrég lett örökbe adható. Mivel Somogyban szintén nem volt nagy elfogadás a roma gyermekek iránt, valószínűsítették, hogy sokáig nem találnak szülőt a kicsinek, ezért mi lettünk a leendő kiválasztottak. Mikor meglett az alkalmasságink, arra rendezkedtünk be lelkileg, hogy sok-sok év várakozás következik, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar szülők lehetünk, hisz pár hét múlva már mehettünk is látogatni.

– Ma nem ez lenne a hivatalos menete a kiajánlásnak. Hogyhogy belement a Tegyesz? → olvasásának folytatása

„Azt éreztem, nem szabad elkallódni”

Örökbe8 hozzászólás

Híres örökbefogadottak: Bagi Iván

Bagi Iván parodista, író, a Bagi-Nacsa humoristaduó tagja nehéz gyerekkor után lett ismert. Élt több helyen állami gondozásban, majd a nővére fogadta örökbe, később a bátyjához került. Gyerekkorát nemrég a Csak szeretet legyen! című könyvében őszintén feltárta. A nehéz indulásról, a trauma feldolgozásáról, a hátrányos helyzetű gyerekek mai lehetőségéiről beszélgettünk.

Bagi2

– Miért kerültél állami gondozásba? Hány helyen éltél?

– Anyukám pszichiátriai beteg volt, egy házasságon kívüli kapcsolatából születtem, ami kiderült, és elváltak. Nekik volt két nagyobb gyerekük, akik még jobb körülmények között nőhettek fel, akkor még nem volt olyan rossz az anyukám állapota. Engem sem anyám, sem a vér szerinti apám nem vállalt fel. Éltem Zsámbékon egy intézetben, Fóton a Gyermekvárosban, Budaörsön egy nevelőszülőnél, meg volt egy negyedik helyszín is, amire nem emlékszem. Tízévesen kaptam meg apám nevét, addig anyám nevét viseltem, addig tartott az apasági per, akkor megállapítást nyert, hogy apám ténylegesen az apám. Ekkor fogadott örökbe a nővérem. Ő, mikor 16 éves lettem, disszidált, a bátyámhoz lepasszolt.

– Éltél a vér szerinti szüleiddel is?

– Anyukámmal néha egy-két hónapot, időnként kivett próbajelleggel, de ezek nagyon rövid időszakok voltak, mindig visszakerültem az intézetbe. Apámmal soha nem éltem.

– Milyen emlékeid vannak az állami gondozásról?

– Meglehetősen vegyesek. A budaörsi nevelőanya volt a legrosszabb időszak, itt a legnagyobb nyomorban éltünk. Fóton sok értékes barátság alakult ki a gyerekek között, akár még azt is mondhatnám, hogy nem is éreztem magam rosszul, csak a testvéreim voltak megijedve, hogy mennyire le vagyok fogyva. Ma már nem bánnám. (nevet)

Bagi1
Hatéves kora körül, a budaörsi időszakban

– Valóban vertek a gondozók?

→ olvasásának folytatása

Híres örökbefogadók: Törőcsik Mari és Maár Gyula

Örökbe31 hozzászólás

Törőcsik Mari színésznő (1935-2021), és férje, Maár Gyula filmrendező  (1934-2013) egy vietnami kisfiút fogadtak örökbe a hetvenes években. A történet azért is különleges, mert ekkoriban Magyarországon az örökbefogadást még titok övezte, Törőcsik Mari azonban nyíltan felvállalta a történetet. (Én is megkerestem, hogy nyilatkozzon az örökbefogadásról, de ezt elhárította, mondván, a gyerekei már felnőttek, nem szeretne beszélni róluk.) Korábban azonban itt-ott mesélt a sajtónak a történetről, ezeket a forrásokat használtam fel.

Törőcsik mari és gyerekei
A kilencvenes években

A házaspárnak 1973-ben született vér szerinti gyermeke, Teréz. Pár évvel később, a nemrég véget ért vietnami háború hatására szerettek volna egy vietnami árvát is örökbe fogadni. A kezdőlökést egy dokumentumfilm adta, amelyik egy gyerek sorsát dolgozta fel, és úgy megindította a házaspárt, hogy ezt a gyereket szerették volna magukhoz venni, noha korábban nem tervezték, hogy örökbe fogadnak gyereket. A háború után tömegesen maradtak árvák Vietnamban, de az ország nem adott örökbe gyereket külföldre. Hihetetlen módon két év alatt, a külügyminisztérium segítségével sikerült kinyomozni a filmben szereplő gyerek hollétét, aki közben már nagykorú és katonaköteles lett, azonban a vietnami állam kivételesen felajánlotta, hogy egy másik gyereket örökbe fogadhat a színésznő. “Azt kértük, hogy ne mi válasszuk ki a gyereket, adjanak, akit ők akarnak.”

→ olvasásának folytatása

Kisrigók

Örökbe51 hozzászólás

Vendégposzt. Oláh-Paulon Viktória és férje nemrég egy idősebb testvérpárt fogadott örökbe. A hatéves kislány és az ötéves kisfiú csecsemőotthonban élt. A barátkozás és az összeszokás naplójából válogattam.

Az akta

Ha valaki elmúlt ötéves, és a gyerekvédelem szakellátásában él, akkor van legalább fél méter magas aktatornya, annyira sok minden történt vele, mint amennyire nem történik semmi egy keddi napon egy gyerekotthonban, legfeljebb megérkeznek a szülei, de ezt még percekkel előtte se lehet tudni.

Ekkor indultunk el otthonról iratmegismerésre, és fantáziáltunk, mire mondhatnánk nemet, de nem tudtuk kitalálni.

Hat és fél éves, mondják az adatok, meg hogy akkora csak, mint egy négyéves. Mi meg arra gondolunk, hogy az egyötvenes ágy milyen sokáig jó lesz, és milyen jól elfér ölben is egy ilyen nagylány. Verekedős, durva, csúnyán beszél, de szépen is beszél, gazdag a szókincse, szereti az állatokat és nagyon okos. Túl okos, olvassák fel a szakvéleményt, öntörvényű, irányító, dacos. a jellemzést nem a marketingese írta. A fiam öt éves elmúlt, kedves, értelmes, vidám, kicsit kisebb a kortársainál, szépen beszél, önállóan eszik, öltözik, mosakszik, nem rajzol, de énekel, a szakvélemény szerint várja, hogy családja legyen, néha verekszik, sokat rohangál. A fotókon mosolyognak, göndör a hajuk, ócska a ruhájuk, és gyönyörűek.

Kisrigó1

Budapesti cigánycsaládból származnak, fiatal szüleiknek nem kellettek, hol itt, hol ott voltak rokonoknál. Volt ahol csak nem törődtek velük, volt ahol bántották őket. A fiam hamar csecsemőotthonba került, a lányom elveszett a gyerekvédelem bonyolult rendszerében, nem részletezett rendőrségi ügy kapcsán került a szakellátásba, és onnan nevelőcsaládhoz. a testvérek csecsemőként találkozhattak, de valamilyen gyámhatósági hiba folytán elszakadtak egymástól, múlt év novemberében ismertették össze őket, amikor örökbefogadó szülőket is találtak nekik. Megismerkedtek egymással és a szülőjelöltekkel, átlagosan nehezen ment, nem volt előjele a kudarcnak, de mégis megtörtént, ami nagyon ritkán szokott, hazamentek új otthonukba, de egy hétvége után visszahozták őket. A gyerekvédelem úgy döntött, megpróbálja újra az örökbeadást, de nem mondja el, miért nem sikerült az első. A gyerekek csalódottak voltak és dühösek, a fiam bizalommal és örömmel indult el a gyerekotthonból,  csalódása mérhetetlen volt, a lányom számára kérdéses volt, hogy a három éve családként megélt nevelőcsaládot megéri-e otthagyni, de az igazi tragédia az lett, hogy a sikertelen örökbefogadás után nem a nevelőcsaládba, hanem a gyerekotthonba került vissza. Hetekig ült a bontatlan bőröndje mellett, és csak azt mondogatta, jön majd érte az apukája, az új szülők meghátrálása nem volt annyira fájdalmas, mint az a felfoghatatlan helyzet, hogy a nevelőapa nem jön érte, nem viszi haza az otthonába, a szobájába, a “testvéreihez”, az óvodájába, a kertjébe, a jószágokhoz, a falujába. A lányom hatévesen mindent elvesztett, a fiam ötévesen a reményt, arra, hogy szülei lesznek. Két kirabolt kisgyerek.

Két törékeny kismadár.

Kisrigók.  → olvasásának folytatása

Csíkos, endékás

Örökbe15 hozzászólás

Ez a könyv hatalmas meglepetést okozott nekem. Egy 1979-es NDK-s ifjúsági regény, magyarul a csíkos könyvek sorozatában jelent meg. (Nagyon fiataloknak: ez kamaszoknak szánt lányregénysorozat volt a szocializmusban.) Nem vártam túl mély gyermekvédelmi tartalmakat. Mint mondom, nagyon meglepődtem, a vártnál sokkal mélyebb, reálisabb és sötétebb olvasmányt kaptam.

covers_14112

Christa Grasmeyer Hármunknak kevés a hely című könyvében egy örökbefogadott kamaszlány mesél. → olvasásának folytatása