Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: S&N&A

Kik vagytok?

Mindketten 36 évesek vagyunk. Kilenc éve alkotunk egy párt és öt éve házasodtunk össze. Ez idő tájt döntöttünk úgy, hogy gyermeket szeretnénk. Mivel voltak egészségügyi gondok, így először az orvossal, vizsgálatokkal kezdtünk. Sajnos ezek után kezdődtek a műtétek, mert kiderült, hogy komolyabb a baj. Megszámolni sem tudjuk már, hogy hányszor jártuk meg a klinikát. A méhkivétel már a legelején téma volt és az örökbefogadás is már felmerült, de az orvosok egy része bizakodó volt. Kb. két év elteltével kaptunk engedélyt a lombik programra. Egy év határidőnk volt. A vége lényegében az lett, hogy a sok gyógyszer miatt májmegnagyobbodásom van. Pontosan három év elteltével az első műtét után megtörtént a kipakolás. Három hónappal később pedig felkerestük a megyénkhez tartozó Tegyeszt és jelentkeztünk. 2024 januárjában határozattal a kezünkben kezdtük meg a várakozást.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Erre nem tudok válaszolni. Azt tudom, hogy a tanfolyamon a párok közül szinte majdnem mindenki átesett a lombikon vagy még gondolkodtak rajta. A nők közül nálunk volt egyedül méhkivétel. De ezeket leszámítva/elfelejtve a legszerencsésebbek a picurka miatt.

Ki érkezett?

A kicsi most lesz kétéves és lassan 9 hónapja van velünk. Országos listáról jött a hívás. A hivatalos verzió akkor még az volt, hogy beteg, de ez a betegség nem szerepelt a régi listában. Ahogy néztem, az újban sem. Mikor elkezdtük az ismerkedést már nevelőszülöknél volt, de előtte több mint egy évet volt kórházban.

Mennyit vártatok?

Jelentkezés óta másfél évet. Határozat óta 10 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Viki, Gábor és Patrik

Kik vagytok?

30-as éveink közepén járó pár vagyunk, 12 éve vagyunk együtt, ebből 4 éve házasok. Öt év sikertelenség után döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Nem gondolnám, hogy mások lennénk, mint mások. Az elején mi is bizonytalanul, de határozottabban indultunk el az utunkon, a tanfolyam első napja után már tudtuk, hogy származásbeli kikötésünkön módosítunk, és elfogadunk roma gyereket is, és milyen jól tettük. Betegségekben, nemben elfogadóak voltunk, nem sok mindent zártunk ki.

Ki érkezett?

Egy akkor 15 hónapos, negyedrészben roma kisfiú érkezett hozzánk, akinek az életéhez hozzátartozik az is, hogy előttünk már volt egy 30 napos kihelyezésen, ahonnan végül visszakerült a rendszerbe, de egy héten belül már hívtak minket, hogy szeretnénk-e megismerni. Egy otthonban élt előtte 7-8 hónapig, előtte pedig kórházban volt sokat. Az állapota teljesen kielégítő volt, picike  a korához képest, de nem volt ezen kívűl semmi baja. Koraszülött baba volt, nyitott hasfallal született, amit akkor azonnal meg is műtöttek. Egy igazi kis szeretetgombóc, nagyon okos és tanulékony kisfiú.

Mennyit vártatok?

Jelentkezéstől számítva 5 hónapot. A mi megyénkben (Komárom-Esztergom) nagyon gyorsan pörögtek az események szerencsére.

Mennyit várt a gyerek?

Kb. 2 hónapos volt, amikor kiemelték a családból és kórházba kerül. Erről nem is nagyon tudunk többet, hogy meddig látogatták. Tudomásom szerint az otthonban már nem volt nála senki.

Miért pont ő?

Nem voltak elvárásaink a gyerekkel szemben. Mindig azt mondom, hogy azt se tudtam volna kiválasztani, milyen legyen, ha én szültem volna, tényleg csak az élettel összeegyeztethetelen betegségeket zártuk ki. 0-3 éves korig várakoztunk. Az első kiajánlásunk volt, a telefonban elmondták a fontos dolgokat róla, az aktabetekintés után láttunk róla képet. Nem néztünk egymásra, hogy ne befolyásoljuk egymást, azonnal mind a ketten azt kérdeztük, hogy mikor láthatjuk.

Miért pont ti?

Mi még nagyon kiscipőben jártunk a telefonhívásnál, hiszen alig 5 hónapja várakoztunk. Tudomásom szerint mikor visszakerült az otthonba másokat is felhívtak miatta, de mindenki nemet mondott.

Szerintem sokat számított az elfogadóságunk. Annyira cuki gyerek, a maga kis huncutságával és a kezdődő kis dackorszakával együtt is. Értetlenül álltunk azelőtt, hogy visszakerült az otthonba, de közben meg hálát is adunk, mert így lett ő a mi kisfiunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Nagyon jó és tartalmas tanfolyamunk volt, és még az élmények is frissek voltak, szerencsére nem volt semmi kérdéses „probléma”.

A legnagyobb problémátok most:

Nem mondanám problémának, de fogzás egy kis dacolással tud komoly fáradtságot okozni J

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

A várakozási idő, évekről beszélgettünk, de én annyira éreztem, hogy mi gyorsak leszünk, és szerencsére így is lett. Én hiszek a sorsban is, férjem nagybátyja a telefonhívás előtt pár nappal hunyt el, ott tudtam, hogy most mi jövünk.

Miről olvasnál szívesen?

Az új rendszerről, ami 2026-ban élesedik, érlelgetjük a tesó gondolatát. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: K&Sz

Kik vagytok? Egy magyar-brit család vagyunk, egy vér szerinti 10 éves nagylánnyal, egy örökbefogadott ikerpárral (velük már szerepeltünk a rovatban), akik 6 évesek már (ők is lányok) és a családunk utolsó darabkája a kisfiunk, akit 4 hónaposan fogadtunk örökbe áprilisban.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy teljesen Istenre hagyatkozva fogadtunk örökbe mindkét alkalommal: teljesen nyitva hagyva a kaput bárkinek, akinek jönnie kellett (értsd egészségügyi, családi, nembeli és származási kérdésekben), és mindig úgy imádkoztunk, hogy csak amiatt a gyerkőc(ök) miatt hívjanak minket, aki(ke)t örökbe is fogunk majd fogadni, ami így is lett mindkét alkalommal. Már aktabetekintés előtt tudtuk, hogy ők lesznek a mi gyermekeink.

Ki érkezett? Egy 4 hónapos kisfiú érkezett hozzánk, aki sokkal jobb egészségügyi állapotban van, mint amire számítottunk, hisz a rosszindulatú daganaton kívül minden betegségre igent vagy több infót jelöltünk be jelentkezéskor. Kórházban hagyott baba.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől számítva 3 év 2 hónapot. Úgy tűnik, a nagycsaládos lét miatt nem hívtak minket sokáig.

Mennyit várt a gyerek? Születésétől kezdve a kórházban volt, de hogy mióta volt örökbefogadható, azt nem tudom pontosan, mert nem mi voltunk az elsők, akiknek kiajánlották. Valószínűleg 3 hónapos kora körül lett örökbefogadható.

Miért pont ő? Egyetlen kikötésünk volt, hogy 0-6 hónapos gyermeket szerettünk volna, ezt is azért, mert a meglévő gyermekeink szempontjából ezt tartottuk most a legideálisabbnak és legéletszerűbbnek. Nagyon meglepődtünk, hogy országos listára került Barnus, méghozzá Budapestről, mert egészségügyileg igazából egy csoda az orvosok szerint is. Sőt bár roma származású, nagyon világos bőrű baba (nálunk ez nem volt kikötés). Iszonyatosan mosolygós, kiegyensúlyozott kisfiú. A kórházban is imádták, nyüzsögtek körülötte a nővérek, orvosok, adminisztrátorok, és jól meg is siratták, mikor hazajöttünk.

Miért pont ti? Mivel egy vagy két pár nemet mondott már rá (többféle verziót hallottunk erről), szerintem olyan párt kerestek az országos listán már, aki tutira igent fog mondani az egyetlen nehezebb dologra az aktájában, hogy elég rendezetlen/kesze-kusza családi háttérrel rendelkezett.

Isten a szívünkre helyezte, hogy kezdjük el festeni a babaszobát április elején, és április közepén, a szülinapom előtt két nappal hívtak, hogy fogadókészek vagyunk-e. És mikor mondtuk, hogy pont most kezdtünk el mindent is összerakni, és kb. meg van minden a kezdéshez (bár még a garázsban), azt talán ők is jelnek vették, és másnap reggel 8-kor már hívtak is, hogy minket választottak és menjünk be aktabetekintésre, pedig őszintén húsvét utánig nem vártuk, hogy vissza fognak hívni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Bár sok helyen olvastam és sok emberrel beszéltem, mégis meglepő élesben, hogy mennyivel bonyolultabb, mikor más megyéből fogad örökbe az ember és mennyire másként működik minden megyéről megyére.

A legnagyobb problémátok most: Ugyanúgy, mint az előző örökbefogadáskor, a bürokrácia útvesztői…

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Nem volt kép a babáról aktabetekintéskor, szóval szó szerint pár szó alapján, vakon kellett döntenünk, hogy szeretnénk-e tovább menni. És mivel érezték, hogy haza fogjuk hozni Barnust, és közeledett a május 1-ei hosszú hétvége is, a rápillantás előtt készen kellett lennie a babaszobának, hogy meglehessen a környezettanulmány, mielőtt felmentünk volna Pestre a rápillantásra, így másnap már kezdődhetett is az intenzív barátkozás.

Miről olvasnál szívesen?

Nagycsaládosok örökbefogadásáról, mert mikor mi jelentkeztünk, nekünk azt mondták, hogy kb. az esélytelenek nyugalmával várakozzunk nagycsaládoskén. Főleg, mivel a férjem külföldi állampolgár, így a nyílt örökbefogadás nem volt opció sajnos.

***** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

A férjemmel már tíz éve vártunk a kis csodánkra. A férjem nem engedte a lombikot egészségügyi problémáim miatt, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett. Mi nagyobb kislányt vártunk, már fel akartam adni 1,5 év várakozás után, amikor a helyi Tegyesz osztályvezetőjével átbeszéltük és vállaltuk, babát is vállalunk, akiről lemondtak. Még azon a héten pénteken hívtak minket, hogy van egy 6 hetes kislány, ha gondoljuk, hétfőn mehetünk iratbetekintésre. Én már a telefonhívás közben sírtam és csak annyit jegyeztem meg, hogy hétfőn mehetünk. Alig bírtuk kivárni a hétfő reggelt. Amikor képet mutattak a kislányunkról, már akkor nagyot dobbant a szívem, összenéztünk a férjemmel és csillogó szemmel nézett ő is. Ezután mehettünk hozzá megnézni. Amikor betolták a kis kocsiján köszöntem neki, hogy szia, kicsikém, erre ő kiköpte a cumit és rám mosolygott, a nővérek csak ámultak, én meg teljesen el voltam varázsolva. Ott akkor dönteni kellett, hogy szeretnénk-e őt, ami nem is volt már kérdés számunkra. Elkezdtük az intenzív barátkozást és türelmetlenül vártuk a kihelyezést, hogy mindig velünk legyen végre.

A megyei listáról érkezett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, titkos örökbefogadással, teljesen egészséges. Az első nyolc hetét kórházban töltötte, mert ki kellett várni a hat hetet, az utolsó két hétben járhattunk hozzá barátkozni. A vér szerinti anya rögtön lemondott róla, már akkor tudta, hogy nem tudja megtartani, amikor megtudta, hogy nem vetetheti el. A hivatalos lemondás végül áprilisban történt – éppen akkor, amikor én születtem, és amikor éppen az órára néztem, az 11:11 volt. Csengét is 11-én láttuk először, 11 órára értünk hozzá. Az egész történet valahogy sorsszerűen alakult.

Borzasztó megpróbáltatások voltak, az első hónapokban rengeteget sírt, de szeretettel, türelemmel és rengeteg családi segítséggel ezt sikerült szelídíteni. Csenge egy ma már 8 hónapos boldog kislány.

Mindenki imádja és csodálatos érzés, hogy az anyukája lehetek, csak azt sajnálom, hogy nem én hordhattam őt a szívem alatt. Első perctől azt érzem, hogy ő az én kislányom, csak egy kis kerülővel tudott hazatalálni.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Szivike15

Kik vagytok?

Negyvenes éveik elején járó házaspár vagyunk. 2006 óta alkotunk egy párt, 2011 óta vagyunk házasok. Erdélyből származunk, és családjaink jelenleg is ott élnek. 2012-ben megszületett a nagyobbik lányunk, aki ma már 13 éves. Vele való várandósságom során derült ki, hogy méhfejlődési rendellenességem van, ami megnehezíti a teherbe esést és a baba kihordását. De Isten mégis megadta nekünk őt. Voltak problémák (szívproblémák, műtét), de ezeket leszámítva minden rendben van.

Mindig is nagy családot szerettünk volna. A nagyobbik lányunk kétéves volt, amikor újra próbálkozni kezdtünk – pedig az orvosok azt mondták, hogy ő egy „csodababa”, és nem valószínű, hogy lehet több. Összesen hatszor voltam várandós, de csak egy gyermek született meg. A kezelőorvosom javaslatára több műtéten is átestem, de a végeredmény sajnos teljes meddőség lett. 2020-ban kaptam erről hivatalos papírt és beutalót lombikprogramra – amit azonban kezdettől fogva nem szerettünk volna igénybe venni. Az örökbefogadás mindig is szerepelt a terveink között, csak idő kellett, hogy megérjünk rá.

A családomban volt egy sikertelen örökbefogadás, amikor 13 éves voltam: a szüleim egy egyéves kisfiút szerettek volna örökbe fogadni, de sajnos nem sikerült.

2023 januárjában jelentkeztünk a szegedi Tegyesznél, és június végén meg is kaptuk a határozatot 0–1,5 éves leánygyermekre (illetve ikrekre). 2024 márciusában módosítottuk 0–3 éves leánygyermekre, származási kikötésünk nem volt, mivel láttuk, hogy telik az idő, és nem érkezik a hívás. Alapítványnál is jelentkeztünk. Már éppen kezdtünk beletörődni, hogy talán nem is lesz semmi az egészből – mivel nemi kikötésünk is volt, és kisbabát szerettünk volna.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy bármiben is különbözünk. Talán kedvezőbb a megítélésük azoknak, akiknek már van vér szerinti gyerekük, különösen, ha az már nagyobb.

Ki érkezett?

2024. október 11-én jött a bizonyos hívás – pont akkor, amikor a legkevésbé számítottunk rá. Éppen a nagyobbik lányt vittem reggel barátnőjével egy osztálytársukhoz, amikor megcsörrent a telefonom. Az ügyintéző hívott – azt hittem, valami papírt kér. Aztán megkérdezte: „Fogadóképesek vagytok?” Majdnem elájultam. Egy 14 hónapos kislányt ajánlottak ki – különleges neve van: Zejnep (alig jegyeztem meg az első pillanatban). Azonnal igent mondtam.

A kislány megyén belül, tőlünk 25 km-re, nevelőszülőknél élt már egy hónapos kora óta. Úgy éreztük, Isten most is úgy rendezte a dolgokat, ahogy megálmodtuk – csak nem mertük kimondani.

Január 17-én mehettünk aktabetekintésre. Minden pozitív volt róla, semmi olyan nem hangzott el, ami befolyásolta volna a döntésünket. Amikor megláttam a fotóját, elsírtam magam – nem volt előnyös kép, de már tudtam, hogy ő az én lányom.

A rápillantás október 29-én volt, a barátkozás november első hetében kezdődött. November 15-én indult a 30 napos kihelyezés, és december 16-án vált véglegessé az örökbefogadás. (December 15. a születésnapom – így szülinapi ajándék lett.) Adtunk neki egy keresztnevet mi is: Lilien – így szólítjuk. Egészséges, örökmozgó kiscsaj. Kiderült, hogy szemüveget kell viselnie, de ezt is szépen elfogadta – így még bájosabb lett. Kreol bőre, göndör haja igazi egyedi kis lénnyé teszi.

Mennyit vártatok?

2023 januárjában jelentkeztünk, júniusban kaptunk határozatot. 2024. márciusban módosítottuk a korhatárt, és júniusban kaptuk meg az új határozatot. A hívás 2024. október 11-én érkezett, és onnantól gyorsan pörögtek az események.

Mennyit várt a gyerek?

Lilikét a nevelőszülők egy hónapos korában vitték haza a kórházból. Édesanyja ott hagyta, sosem látogatta. Félévesen felajánlották őt annak a családnak, akik örökbe fogadták a bátyját, de a kislány bőrszíne miatt nem vállalták. A vér szerinti anya ekkor fellebbezett, ez nem sikerült, ekkor újra összeült az örökbefogadási team, és mi lettünk az első pár, akit hívtak.

Miért pont ő?

Határozatunk 0–3 éves leánygyermekre szólt. Pszichológusunk szerint fontos volt, hogy a vér szerinti lányunkhoz hasonló legyen a testvér, hogy ne legyen túlságosan eltérő. A nagyobbik lányunk egyébként megálmodta a testvérét: egy kreol bőrű, göndör hajú egyéves kislányként. Amikor megláttuk Lilit, szinte sokkot kaptunk – ő volt az „álomkislány”. Az első kiajánlás volt, és nem volt kérdés, hogy elfogadjuk.

Miért pont ti?

83. helyen álltunk a listán, amikor hívtak. Talán az elfogadásunk és az, hogy kifejezetten leánygyermeket szerettünk volna, segítette a döntést.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Bízzunk még jobban Istenben, mert Ő tudja, mire van szükségünk. Az ügyintézés minden megyében más, nálunk három hónap volt, mire minden irat megérkezett és a juttatások is elindultak.

A legnagyobb problémátok most:

Eleinte félénk volt, de ma már igazi energiabomba. Ha valahova belépünk, biztosan nem marad észrevétlen.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva?

Szerintem minden nagyjából úgy történt, ahogy tanultuk. A barátkozás hosszúnak tűnt, de ez megyénként változik. Mi szerencsések voltunk: közeli, támogató nevelőszülőknél volt, és még most is tartjuk a kapcsolatot.

Miről olvasnál szívesen?

További testvérek örökbefogadásának lehetőségéről.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nickname: É+Z+R = Family 🩵

Kik vagytok?

A 30-as éveink közepén járó budapesti házaspár vagyunk. 2003-ban tiniként szerettünk egymásba, és már akkor tudtuk, hogy fiatalon szeretnénk szülőkké válni. Mindketten nagyon családcentrikusak vagyunk. 2011-ben, a húszas éveink elején összeházasodtunk, és belevágtunk a családalapításba – sajnos sikertelenül. Orvosi segítséget kértünk, hét lombikprogramon estünk át, csodára várva… mindhiába.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy különböznénk a legtöbb örökbefogadó házaspártól. Inkább a természetes úton gyermeket vállaló pároktól térünk el annyiban, hogy 15 év küzdelem és rengeteg megpróbáltatás vezetett el minket arra az elhatározásra, hogy nekünk más az utunk. Talán sokan ennél jóval később „érnek meg” erre a döntésre, mint mi.

Ki érkezett?

Egy gyönyörű kisfiú, aki épphogy betöltötte a három hónapot!
Talán van benne egy pici rasszjegy, de mivel a férjem is roma, nálunk ez nem volt kérdés.
Gyakorlatilag semmit nem tudunk sem a szülőanyáról, sem a gyermekről. A szülőanya hamis nevet mondott be, majd a szülés után a kórházban hagyta. 

Mennyit vártatok?

A Tegyeszhez való jelentkezéstől számítva hat hónapot vártunk, a határozat kézhez vételétől pedig egy hónapot.
Igen, ilyen gyorsan!
Nem, nem fizettünk le senkit! 😅

Mennyit várt a gyermek?

Három hónapot várt ránk – pont azon a napon kapta meg a határozatát, amikor minket felhívott a mi kis gólyamamánk azzal, hogy “Ez az a hívás!” 🥹🩵
Most is könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, és valószínűleg mindig így lesz, amíg élek.

Miért pont ő?

0–2 éves korig vártunk, származási és nemi kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható betegséggel. A kórházban pedig azonnal beleszerettünk. Gyönyörű kisfiú volt.

Miért pont ti?

Ezt a kérdést mi is számtalanszor feltettük már: hogyan lehetünk ennyire szerencsések? Tényleg nem tudom… Talán az elfogadásunk miatt.

Tanács, ami jól jött volna utólag?

Ne tervezz túl sok mindent előre, mert sosem tudhatod, mikor jön az a telefonhívás. Egyik napról a másikra csoda történik, és kellemesen, de fenekestül felfordul az életed! Ez egy hidegzuhany – de frissítő, kellemes hidegzuhany. 😅

Ami mindenképp jól jött, az a tanfolyam volt: a rengeteg kis videó, amelyekben bepillantást nyerhettünk sok család életébe, a sorstársak, akik megmutatták, hogy nem vagyunk egyedül. Ez nagyon sok erőt adott! Az őszinte magunkba nézés, a türelem és a humor – rengeteg humor! Másképp sokkal nehezebb lenne. 😅

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Éva és Zoltán. Mi nem használunk nick name-t. Angliában minden örökbefogadás kvázi nyílt örökbefogadás.

Kik vagytok?

Mi egy Angliában élő magyar házaspár vagyunk. Öt biológiai gyermekünk van, három már felnőtt, kettő tinédzser. Hét éve vagyunk nevelőszülők, és jelenleg három gyermek él velünk, bírósági döntés alapján felnőtt korukig. Őket is gyermekünknek tekintjük. A babánkat idén januárban fogadtuk örökbe, aki most lesz 2 éves. Tehát jelenleg 6 gyermek él velünk egy háztartásban.

Miben vagytok mások, mint mások?

Az, hogy egy nevelőszülő örökbe fogad Angliában, egy természetes dolog, és általában támogatott a szociális osztály által. Mi több szempontból is különbözünk az általános esetektől.

Először is, az adoptálással egyidőben 3 nevelt gyermek is velünk élt/él. Ez a munkánk, és ezért fizetést kapunk. Ez azzal a következménnyel járt, hogy mi nem tudtunk/tudunk úgynevezett adoption leave-re menni, ami egy év az örökbefogadás vagy a hagyományos örökbefogadás esetében a hazaköltözés napjától számítva. Abban az egy évben nem lehet dolgozni.

A másik jelentős és legnagyobb különbség a hagyományos örökbefogadástól, hogy minket nem támogatott a szociális osztály, a babánkért meg kellett küzdenünk keményen a bírósági tárgyalás előtt és alatt.

A harmadik ok, amiért mi mások vagyunk, az megmagyarázza az előbb említett nehézségünket. A babánknak több testvére is van, egyikükkel sem élt együtt egy percet sem. A szociális osztály az egyik testvérrel akarta örökbe adni a babánkat. Mi a testvért nem tudtuk és nem akartuk örökbe fogadni, több okból is, amit itt nem akarunk részletezni.

Ki érkezett?

A babánkat 5 naposan hoztuk haza a kórházból, ahol megfigyelés alatt tartották, mivel az édesanyja kábítószert fogyasztott a terhesség alatt. A babánknak több egészségügyi problémája is volt az első pár hónapban, mind a leszoktatás lehetséges következményének tűnt.

Jelenleg, 2 évesen egy nagyon egészséges baba, érzelmileg, fizikailag és minden szinten megfelelően fejlődik, és semmi elmaradást nem mutat a hasonló korú gyermekekhez képest.

Mennyit vártatok? Mennyit várt a gyerek? → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Cs&M&S

Kik vagytok?

40es éveinek elején/közepén járó budapesti házaspár, 2019-ben házasodtunk, a gyermekvállalásunk számos veszteséggel volt megfűszerezve. Négy magzatot veszítettünk el négy különböző módon és a terhesség különböző ‘állomásaiban’.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy mások vagyunk, mint a legtöbb örökbe fogadni vágyó házaspár, inkább azt mondanám, a természetes úton gyermeket vállaló házaspároktól különbözünk annyiban, hogy ez a 4 év küzdelmes időszak a gyermekáldásért akaratlanul is az önismeret mély bugyraiba kalauzolt minket, amiből ily módon mindenképp profitáltunk.

Ki érkezett?

Egy roma származású gyönyörű kislány, a Fészek Alapítványtól, nyílt örökbefogadással

Mennyit vártatok?

A  Tegyeszhez való jelentkezéstől számítva másfél évet, a határozat kézhez vételétől 9 hónapot (igen, eléggé szimbolikus).

Mennyit várt a gyermek?

Semennyit, az életet adója a szülés előtti nap kereste fel az alapítvány, szülés másnapján már be is feküdtem a kislányunkhoz a kórházba. Születése napját pedig az életet adójával tölthette még.

Miért pont ő?

0-2 éves korig várakoztunk, származási és nemi kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható betegséggel. A kórházban pedig azonnal beleszerettünk. Gyönyörű újszülött volt.

Miért pont ti?

Ezt a kérdést mi is számtalanszor feltettük már, hogy hogy lehetünk ilyen szerencsések. Tényleg nem tudom, talán az elfogadás miatt. Mindkét szülője rasszjegyekkel rendelkezik, ami minket egyáltalán nem zavar.

Tanács, ami jól jött volna utólag?

Ne foglaljunk le annyi utazást az év elején, mert nem jutunk el. Viccet félretéve, mivel egyik napról a másikra kaptuk a telefont, talán az, hogy igenis van, amikor tényleg hétfőről keddre szülő lehetsz. Ez sokkoló.

Ami mindenképp jól jön a folyamat során, az az önismeretet, az őszinte magunkba nézés, a türelem és a humor. És aki teheti, ismerkedjen meg egy hús-vér örökbefogadó szülővel és örökbefogadott gyermekkel, hogy lássa, nem ufók, és a legtöbb félelem főleg a fejben létezik csak. → olvasásának folytatása